"Tudom, hol a helyem a világban" │Juhász Anna

[00:00:00]Neked az jól esik, ha én a felkonba elmondom, hogy Juhász Anna, Jóász Ferenc lánya, vagy ezt úgy érzed, hogy ezt már el kéne hagyni, mert te Juhász Anna vagy az?

[00:00:10]Csá, nekem nincs a baj bajom az egómmal.

[00:00:13]Tehát én örülök, ha elmondod ki az édesapám.

[00:00:15]Nyugodtan az anyukámat is elmondhatod.

[00:00:17]Tehát én tudom a helyemet a világban és sokat dolgozom a keresztnevemért, de de nekem nincs azzal se bajom, ha nem mondod, azzal se, ha mondod.

[00:00:25]Én mindig ahhoz igazodom, amit a a ahogy bemutatnak, de én én büszke vagyok az édesapámra, tehát ő egy nagyon nagy ember volt, és és szerintem ez egy nagy lehetőség.

[00:00:34]Ez egy a a sorstól egy kivételes lehetőség, hogy mi az ő családjába születtünk az Eszterrel.

[00:00:41]Mondod, hogy tudod, hogy ki vagy.

[00:00:41]Meg is tudod fogalmazni?

[00:00:47]Én azt gondolom, hogy az az ember vagyok, aki akinek az élete az, hogy úgy népszerűsítse az olvasást.

[00:00:52]És erre nagyon sokat tettem föl.

[00:00:54]hogy az minden rétegnek és minden generációnak érthető legyen, hogy ez ne egy távoli, megközelíthetetlen, elefánt csontoronyban lévő művészeti ág legyen mondjuk egy átlagos embernek, hanem hogy mindenki azt érezze egy irodalmi estem után, hogy ő szeretne olvasni.

[00:01:13]Ha szeretné, hogy továbbra is szóljon egy független hang.

[00:01:15]Támogassa adója 1%-ával a Klub Rádiót.

[00:01:17]Köszönjük.

[00:01:23]Művészbejáró Bóta Gáborral.

[00:01:28]Üdvözlöm önöket.

[00:01:28]Juhász Anna, a művészbe járó vendége.

[00:01:32]Hát szerintem mindannyian ismerik, mert itt vezet ilyen irodalmi beszélgetést, ott vezet ilyen irodalmi beszélgetést.

[00:01:41]Azt is tudják róla, hogy Juhász Ferenc költő lánya, és mindenféle élményei fűződnek hozzá.

[00:01:47]És most éppen a debreceni Országos színházi találkozóra is válogatott.

[00:01:53]Amúgy ott a debreceni színháznál most irodalmi vezető.

[00:01:56]Hát Anna, te most rengeteg, de rengeteg előadást láttál, hogy bírtad?

[00:02:05]Nagyon szerettem.

[00:02:05]Nagyon jó volt ennyit színházba járni, mert őszintén szólva, mert itt a felkonfban mondtad, hogy itt vezetek irodalmi estet meg ott.

[00:02:13]Hát itt ott hát az elmúlt 20 év igazából erről szól.

[00:02:17]2005-ben kezdtem el irodalmi estekkel foglalkozni.

[00:02:19]Először még ugye kétiadó csinálsz egy évben egyesüléseként, aztán önállóan.

[00:02:26]Hát nekem volt egy-két országjárásom az elmúlt években, és akkor körülbelül olyan 28000 km-t utaztam, és 180 rendezvény volt.

[00:02:32]Most ez egy év, tehát akkor úgy nagyjából minden második nap.

[00:02:37]Minden második nap.

[00:02:37]Most egy kicsit csökkentettem, amióta Debrecenben dolgozom, és akkor most a a vidéki fellépéseim fókuszáltan Debrecenhez kapcsolódnak, de de még így is sok.

[00:02:47]Tehát azért egy héten t mer te mondasz egy olyat, és hát saját tapasztalat alapján ugye Jóász Ferenc lánya, hogy úgy lehet közelebb hozni az irodalmat, hogyha hát az alkotón keresztül, tehát hogy hogy belőle jól megismerünk sok mindent.

[00:03:06]egyébként ez otthon, hogy volt, ha a papa dolgozott, bezárkózott és kopognod kellett, vagy be lehet r tehát rontani, vagy be se volt zárva az ajtó?

[00:03:16]Volt bezárkózás is, meg volt volt olyan, hogy bemehettünk, de de egy lánytesod van, egy látosom van az Eszter.

[00:03:23]Így van.

[00:03:23]Ö, mi nagyon szerettük egyébként ezt a fajta titkot, tehát ami ami történik nem csak egy fehér lapon, egy tollal és megszületik egy remek mű, ez engem mindenkinél izgat, zeneszerzőnél is.

[00:03:34]De az, hogy mi történik ott a zártajtók mögött, amikor benn voltunk, mondjuk amikor betegek voltunk, és nem voltunk suliba, akkor ugye ott lehettünk napközben a az ő szobájában és ott pihentünk, az is nagyon izgalmas volt látni, de a dolgozószoba és a szobája az ugyanaz volt, vagy vagy nem?

[00:03:52]Tehát az úgy tehát az Igen, Igen.

[00:03:55]Igen, igen.

[00:03:55]Az egy ágy az egy és akkor írt, és akkor ti ott bent lehettetek, és akkor nem volt rajcsúré nem.

[00:04:02]Ő csöndben volt, kávézott, cigizelt.

[00:04:04]Nem gondolom rá.

[00:04:04]Nem mondom, mi néztük, tehát mi figyeltünk.

[00:04:09]Mi azt azt mi hány évesen?

[00:04:13]Átalános iskoláról beszélek.

[00:04:13]Tehát hogy késő azt bánultátok, hogy ő ír meg ír meg ír.

[00:04:18]Inkább azt mondanám, hogy hogy a fotelból figyeltük ezt a folyamatot.

[00:04:22]Tehát nagyon sokszor, hogyha mondjuk Pilinskire is gondolunk, te most egy direkt helyzetről beszélsz, én pedig egy átvitt értelemben lévő helyzetről.

[00:04:31]arról, hogy mit tudsz kezdeni mondjuk a csöndel, vagy mit kezdesz azzal, hogy előtted ül egy ember, akiről azt gondolod, hogy egy pillanat múlva egy remek művet tesz le arra a papírra, és ez hogy történ?

[00:04:41]Várjál, várjál, várjál, várjál.

[00:04:41]Tehát ez egy általános is gyereknek érdekes volt, hogy ügy egy ember a papír, aki ír és ír, és ezt néztétek órákig.

[00:04:53]Mi ott voltunk, igen.

[00:04:53]Pihentünk és csendben voltunk.

[00:04:55]Igen.

[00:04:55]Tehát ennek van egy misztikuma.

[00:04:57]De hogy ti akkor már tudtátok, hogy ő remek művet.

[00:04:59]Igen.

[00:05:01]Hát azért mi ebben éltünk.

[00:05:01]Igen.

[00:05:01]Nem csak benne, hanem minden hétvégén tele voltunk olyan alkotókkal, akiket figyelhettünk.

[00:05:08]Tehát mi a figyel figyelésbe nőttünk föl a nővéremel.

[00:05:12]remek művet író vagy alkotó járt oda, mert azt ugye lehet tudni, hát hogy ilyen nagy szalon élet volt.

[00:05:17]Ezt próbálod te tulajdonképpen azóta is ezt tovább vinni, miközben ez már úgy kiment a világból valahogy, de próbálod vissza nem ment ki.

[00:05:27]Szerintem egyre inkább van szükség arra, hogy az emberek akár most már offline térnek hívjuk, hogy bejöjjünk valahova és beszélgessünk.

[00:05:34]Szerintem ez egyre fontosabb az embereknek.

[00:05:38]Na, milyen volt az a szalon?

[00:05:38]Kik jártak oda?

[00:05:41]És ott is csak csendben voltatok, vagy ott azért nem hát ott énekeltünk, verset mondtunk és részt vettünk a beszélgetésben, de de a figyelmet megtanultuk, és azt felnőttként is hasznosítom, hogy figyelni tudjak valakire.

[00:05:53]Például rád is, ha beszélsz, nem szólalok meg, hanem hogy kíváncsi vagyok arról, mit fogsz mondani.

[00:05:58]Nem szeretném, mert nem szólalna meg, de csak megvárom.

[00:06:00]Látod, tehát ez fontos, hogy megvárjuk egymást.

[00:06:02]Nekünk ez nagyon fontos tanulás volt, hogy tudjunk figyelni a másikra, de produkáltuk magunkat.

[00:06:08]Tehát amit tanultunk az iskolában, azt mi előadtuk és énekeltünk és a nővérem elszavalta a bele a nagy tartozás.

[00:06:16]De ilyenkor leállt a diskurzus, tehát ennek volt egy ideje, vagy éppen mindenki tracsolt egy jót meg, és akkor ti kiálltatok és kiálltunk a azt mondem a vacsora előtt.

[00:06:26]Vacsora előtt mi megmutattuk az akkori kis tudásunkat és hát ott Vörös Sándortól Petrovics Emilég nagyon sokat.

[00:06:34]Féner Tamás, Konok Tamás, rengeteg képzőművész.

[00:06:37]Petrovics az nem kimondottan gyerekdalokat írt.

[00:06:40]Azt ti el tudtátok énekelni, hogy Petrovics?

[00:06:45]Mi bármit elénekeltünk, ők ott voltak és beszélgettek.

[00:06:47]Tehát ők voltak ott igazából a mi szalonunkban.

[00:06:50]Tehát a bármit gondolom nem, hát azér egy operá amit éppen tehát ahogy mondtam, amit az iskolába, amit az iskolába tanultunk, tehát ezt mondtam az előbb, hogy amit mi éppen akkor tanultunk, azt előadtuk, tehát megmutattuk a világunkat és és nekünk ők lettek a barátaink a mai napig.

[00:07:08]Hsányivél most nekem tényleg egy pótapukám, aki nagyon sokat volt ott nálunk és beavatott minket a tudományos élet tudós látszólag ő nem hát azóta írő most már regényeket is, de hát akkoriban még ezt nem tette nem.

[00:07:21]Hát apukámnak mutatta meg először az írásait, és nagyon izgalmas volt ez a váltás, hogy egy tudományos nyelvről, ami a szűkítésről szól, hogy lép át a vilmos egy olyan világba, ami a szép irodalom, ami egy kifejtésről szól.

[00:07:32]És az nagyon nagyon szép átmenet volt.

[00:07:34]Hát azóta is nagyon-nagyon kivet műveket ír.

[00:07:39]Figyelj még erről a figyelemről, ez nem fér a fejembe öt órák gigan izé.

[00:07:42]Meg én egy beszélgetésnél is azt gondolom, hogy kapok érte kommentekben rendesen amúgy, hogy hogy egy normál beszélgetésbe egymás szavába vágunk.

[00:07:56]Tehát, hogy ez nem feltétlen olyan, hogy kérdezek, válaszolsz, kérdezek, vagy fordítva, te kérdez, hanem hogy a ha annak van egy hevülete meg egy lendülete, akkor abba belefér, ahogy a folyosón is dumálunk, hogy mi egymás szavába vágunk.

[00:08:13]De az nem azt jelenti, hogy nem figyelünk egymásra.

[00:08:17]Hát szerintem sokféleképpen lehet beszélgetni.

[00:08:19]Én mindig kivárom általában annak a végét, mert ugye meg tud szakadni egy gondolat, ha ha nincs kifutása, de én azt gondolom, hogy a lényeg ez a fajta kíváncsiság vagy figyelem, és ez egy tanulható dolog.

[00:08:32]Tehát nem minden tanulható egy felnőtt ember viselkedésében, de de az, hogy hogy hogy olvassunk, hogy adjunk időt, hogy színházba járjunk, hát ott is figyel az ember, az, hogy kíváncsi legyek a másikra.

[00:08:42]Ezek ezek a felnőtt életünknek az alap pillérei, és szerintem mi ezt otthon megkaptuk, megtapasztaltuk, de meg is kellett tanulnunk, hogy hogy részt mondjuk egy társaságban.

[00:08:54]És ezt a nővérem is, aki ugye a kardiológusát anyukám is orvos, és én is a saját szakmánkba ezt ezt nagyon erősen tudjuk kamatoztatni.

[00:09:04]Egyébként ez neked hogy lett ez a beszélgetős dolog?

[00:09:07]Ma azt én ugye olvastam, hogy hát te Eltét végeztél, hát az ugye rendben is van.

[00:09:14]irod irodalomszak abban a nyelvészet nem is volt, mert irodalom irodalát nem az van nálad, hogy magyar szakos, hanem hogy irodalom, de hogy közben Olaszországban is azért adtam flangáltál egyetemre és és ugy ott pedig a magyar emigránsokkal foglalkoztál.

[00:09:34]Igen.

[00:09:34]Olyan jó volt.

[00:09:36]Jó volt.

[00:09:38]De az arra, hogy szuppantál rá például, az egy ötlet volt.

[00:09:42]De miért pont olasz és miért emigránsak?

[00:09:44]Az olasz az adta magát, mert én franciát és angolt tanultam a középiskolában, és nagyon azt éreztem, egy egy nap felébredtem, hogy nekem olaszul kell tanulnom.

[00:09:52]Én belül valahol olasz lány vagyok, úgyhogy nekem ezt meg kell élnem.

[00:09:56]hogy ilyen mediterrán típus meg a k tehát hogy a ott annál a kultúránál, azoknál a műveknél, annál az országnál éreztem először, hogy én én egy ilyen második otthonomnak tekintem Olaszországot és és elkezdtem olaszul tanulni még Budapesten, és ösztöndíjá, de ők aztán egymás szavába vágnak rendesen.

[00:10:14]Láttod?

[00:10:16]Igen, igen.

[00:10:16]És és ösztöndíjal jutottam ki, és Csorba László segített abban a témában, aki akkor a Magyar Akadémia igazgatója volt, hogy mi legyen a disszertációm témája.

[00:10:27]És ő javasolta, hogy akkor még élt Szőnyi Zsuzsa, rengeteg emigráns élt, hogy miért nem őket dolgozom föl és a 40 40-es évek végétől induló a migráns folyamatokat, aminek az egyik kulcsa volt a Triznya kocsma, amit Zsuzsa néni vezetett.

[00:10:41]Úgyhogy, úgyhogy ott megint egy olyan szalonba csöppentem, ami nekem otthon már ismerős volt, mert az ő lakásában, Rómában ugye rengetegen összejártak, és az egy az egy igazi szervező erő volt, úgyhogy úgyhogy ez lett a szakdolgozatom, és szerintem az is egy nagy ö ilyen erő volt, amit a mai napig hasznosítok.

[00:11:01]De voltál te valami kulturális szervező, a vatikáni magyar nagykövetség?

[00:11:07]Hát igazából ez igen is, és ott el nem tudom képzelni, hogy mi mi ott mi folyik.

[00:11:10]kultúrában.

[00:11:10]De az egy ilyen picike hely.

[00:11:13]Oda oda kik járnak, vagy hogy volt ez?

[00:11:15]nagyon sok intézmény a a tehát az ösztöndíjasok akkoriban, akik kinéltünk, rengeteg munkában vagy tapasztalásban, vagy tanulásban vehettünk részt, ilyen volt akárhogyha volt mondjuk egy reprezentantív vacsora a vatikáni magyar nagykövetségen, vagy a Magyar Intézetben, vagy ugye akkor 20 éve csatlakoztunk az EU-hoz, ott kint a piacedel póolón magyar stand volt, magyar programokat szerveztünk, tehát hogy nagyon sok olyan munkába vehettünk részt, akik már jó régóta kint voltak ösztöndíjasok, ahogy gyakorolt uk a nyelvet, találkozhatunk a kultúrában jártas emberekkel és és valamennyire az akkori nagykövetelek vagy atasék munkáját tudtuk segíteni.

[00:11:53]Úgyhogy az egy nagy tapasztalás volt ilyen kultúrdipomáciai téren, amit azóta is hasznosítok.

[00:12:00]De hogy lettél te ilyen szervező írni egyébként?

[00:12:03]Nem próbáltál?

[00:12:05]Hát majd ha pár év múlva visszahívsz, akkor majd meglátjuk, hogy hogy beszámolok-e könyvről.

[00:12:10]De én nagyon tehát szer De várjál, várjál, várjál.

[00:12:14]Tehát amikor ott gyerek voltál és előadtatok magatokat, akkor olyan nem volt, hogy De hát akkor írtatok verseket is és akár megmutattátok.

[00:12:22]Hát papának se mutattá soha semmi írást.

[00:12:25]De nem is volt il.

[00:12:25]Ő nem is fosszírozta soha, ahogy na próbáljatok.

[00:12:30]Nem.

[00:12:31]És magatoktól én nem nem éreztem ezt az elhívást.

[00:12:36]Tehát, hogy az egy az egy másik út.

[00:12:36]Ez egy nagyon nehéz út szerintem egy egy ilyen kivételes tehetség gyermekének lenni, ha ugyanazt a pályát választod.

[00:12:45]Tehát van, aki ebbe csodálatosan működik és elvitathatatlan tehetség.

[00:12:48]Több ilyen generációs családot ismerek.

[00:12:53]De de nekem teljesen más az utam, tehát hogy ez erre születni kell.

[00:12:58]Tehát ez nem olyan, hogy most így bekadt, hogy fú, én most írjak.

[00:13:01]Tehát az ember valamire azt gondolom a születik, és és jó, ha azon az úton tud menni.

[00:13:05]Nekem nem az volt az utam, hogy én én egy költő legyek, mint a családunkban többen, ugye Gutai Magda és a nagynéném, ő is költő, meg ugye édesapám, hanem én én talán ebbe találtam meg magam, hogy hogy beszélgessek irodalmi művekről, nem csak szerzőkről, de szerzőkről is, tehát hogy közelebb vigyem azt a azt a világot, ami ami azt gondolom, hogy ami nélkül nem nagyon tudnánk mise itt ülni, de de ami nélkül nem lenne teljes az élete.

[00:13:31]Neked az jól esik, ha én a felkonba elmondom, hogy Juhász Anna, Jóász Ferenc lánya, vagy ezt úgy érzed, hogy ezt már el kéne hagyni, mert te Juhász Anna vagy az?

[00:13:43]Csá, nekem nincs a baj bajom az egómmal.

[00:13:46]Tehát én örülök, ha elmondod ki az édesapám, nyugodtan az anyukámat is elmondhatod.

[00:13:50]Tehát én tudom a helyemet a világban és sokat dolgozom a keresztnevemért, de de nekem nincs azzal se bajom, ha nem mondod, azzal se, ha mondod.

[00:13:59]Én mindig ahhoz igazodom, amit a a ahogy bemutatnak, de én én büszke vagyok az édesapámra, tehát ő egy nagyon nagy ember volt, és és szerintem ez egy nagy lehetőség.

[00:14:08]Ez egy a a sorstól egy kivételes lehetőség, hogy mi az ő családjába születtünk az Eszterrel.

[00:14:14]Mondod, hogy tudod, hogy ki vagy.

[00:14:14]Meg is tudod fogalmazni?

[00:14:20]Én azt gondolom, hogy az az ember vagyok, aki akinek az élete az, hogy úgy népszerűsítse az olvasást.

[00:14:25]És erre nagyon sokat tettem föl.

[00:14:27]hogy az minden rétegnek és minden generációnak érthető legyen, hogy ez ne egy távoli, megközelíthetetlen, elefánt csontoronyban lévő művészeti ág legyen mondjuk egy átlagos embernek, hanem hogy mindenki azt érezze egy irodalmi estem után, hogy ő szeretne olvasni.

[00:14:44]És én ezért dolgozom, hogy hogy ennek a részeit, a mozaikét mikor építettem föl, hogy ebben benne van az édesapám, a saját döntéseim, akár egy nehezebb helyzet, hogy én hogy váltam olvasóvá, ezek mind hozzátesznek ahhoz, amit csinálok, ahogy nálad is 1000 beszélgetésből tudsz rutint szerezni, felépülni.

[00:15:07]Én én talán így tudnám megfogalmazni, hogy nekem ez ez a legfontosabb küldetésem, hogy hogy valamiképpen megmutassam ennek a világnak a a szépségét, gazdagságát.

[00:15:14]Esteridre elmenek olyanok, akik amúgy nem olvasnak, és akkor majd el.

[00:15:18]Igen, mert miért mennek?

[00:15:22]Mert mondjuk ez zenész miatt eljönnek.

[00:15:24]Tehát én mindig különböző embereket teszek össze azt egyébként szoktad ugye, hogy három embert í hát három vagy négy.

[00:15:28]És teljesen különbözőek, hogy a sportoló miatt eljön és rácsodálkozik az íróra.

[00:15:32]Ezt direkt csinálom így, hogy ne egy csoportot szólítsak meg, ne egy írónak a közönségét, ne egy ideológiai csoportot, hanem mindig teljesen különböző emberek legyenek együtt, akár ők se ismerik egymást.

[00:15:43]Jól.

[00:15:46]És ennek a a az improvizációnak, ennek az egymásra csodálkozásnak a a világában mutatom meg azt, hogy hogy mi mind össze tudunk kapcsolódni, hogyha valahogy megkeressük a kedvenc szavainkat, verseinket, könyveinket, és hogy mindannyiunknak van vett egy népszerűséged és tulajdképpen nem úgy, hogy tévében vagy.

[00:16:06]Ühüm.

[00:16:08]Tehát nem tév, nem podcast, nem izé, tehát ilyenek nincsenek.

[00:16:13]Úban elmondod, hogy hát azért az a közszolgálat tév feladata lenne, hogy ilyeneket közvetítsen, de közben meg nem.

[00:16:21]És közben meg mégis hát járnak a jártnak az estjeide.

[00:16:26]Tehát ott voltam például a New York kávéházban egyen, ami hát azért most bocsánat, hogy ezt mondom, de azért az egy hodály az a terem, amibe te hát ez egy 650 fős terem volt.

[00:16:42]Ugye ugye mondom 600, amire azt mondanám, hogy ez nem is erre van.

[00:16:46]díszes persze meg minden.

[00:16:46]Meg ugye ott a feeling, hogy jaj valahol a New York kávéházban meg kávéház meg hogy még azt is tudom, hogy még a papád is járt oda a fiatal korában, hogy ott írtak az írók, tehát megvan.

[00:16:59]De azt mondanám, hogy azért egy meghitt beszélgetésre 650 hát én nekem nem lenne kedvem oda kiülni.

[00:17:08]Bevallom nem is hívtak, de nem lenne.

[00:17:12]Hogy te azt ott miért tartod jónak?

[00:17:12]És hogy gondolod, hogy miért az meg?

[00:17:19]Azért, mert nekem az is célom volt, hogy egyszer majd ilyen arénatípusú helyeket töltsünk meg irodalommal.

[00:17:23]Ez egyébként a pívakeresek így bemész a Puskás sportalonába és 100z embernek meg a a pilvakereseknek sikerült, tehát azért zenével ezt meg lehet csinálni.

[00:17:34]Jó, hát az könnyebb.

[00:17:35]Ezt tudjuk, hogy az könnyebb könnyebb út.

[00:17:37]Simán beszélgetéssel ez nehéz.

[00:17:37]De azt azért úgy megnézném.

[00:17:40]Figyelj, akkor hív elmegyek.

[00:17:44]Jövösz.

[00:17:44]Én azt utálom ezekbe az arénákba zenénél is bevallom neked, hogy ott vagyok és kivetítő nézem, mert különben bolhákat látok a messzteségben.

[00:17:51]Na most egy beszélgetésnél nem látom az arcokat, a mimikát.

[00:17:55]Hát különböző lélektana van ezeknek az esteknek.

[00:17:59]Tehát van olyan estem, ami egy kis szalonást, egy egy kis beszélgetés, vagy olyan mint egy könyvklub 80 embernek azalatt ritkábban van, de mondjuk 80- 100.

[00:18:07]Debrecenben ugye indítottuk a Csokonai Társágot a színházban.

[00:18:11]Ez pont most tegnap volt az utolsó.

[00:18:14]Ott is olyan 80-90 ember ült az egyik helyszínen a fórumban.

[00:18:18]Ez a stúdió.

[00:18:19]Ez most a fórumnak volt az egyik.

[00:18:19]Igen, az Orfeum.

[00:18:21]Az egy ilyen stúdió helyszín.

[00:18:24]Itt van egy meghittebb légkör.

[00:18:24]Ugye nagyon sok irodalomórán van diákokkal.

[00:18:28]Ott is nagyon tud működni, hogyha hogyha mondjuk két osztályt hoznak be, tehát ilyen 5060 70 diákot.

[00:18:32]A másik lélektan, ami nagyobb helyszíneken tud működni.

[00:18:38]Bár irodalmóra az nem beszélgetés.

[00:18:38]Ott te beszélsz.

[00:18:40]Én beszélek, de megszólítom a diákokat.

[00:18:43]Quízt töltünk ki, őket, együtt olvasunk verset, kérdéseket teszek föl, tehát interakcióba lépünk.

[00:18:48]A nagyobb helyszínek, mint mondjuk a MOM, vagy a New York nagy terterem, vagy a Várkert, ahol olyan olyan 6-700 ember elfér, oda úgymond nagyobb témákat szoktam vinni, vagy egy évfordulós szerzőt, amire nagyon sokan szeretnének, vagy vagy egy olyan könyvet most ugye pont május 14, utas és Holdvilág, Mácsai Pál, Tasnádi Bence, Szabó Kimmel Tamás, kettő nap alatt fogyott el 700 jegy úgy, hogy a a saját szüleim, anyukámnak meg nővéremnek nem tudtam jegyet szerezni, mert az utas és holdileg és szerta egy olyan pontja a magyar társadalomnak, amihez az is kapcsolódik, aki amúgy nem olvas.

[00:19:27]Ugyan Szabó Magda, hogy minden háztatásban van Szabó Magda, mint Márai.

[00:19:32]Ha ezekkel a szerzőkkel hirdetek irodalmi estát és olyan szereplőkkel, akik akik hitelesek, akiknek a minősége kivételes, és és megtisztelted és nekem is ott ülni, akkor nagyon gyorsan megtelik, és újból és újból szeretnének az emberek eljönni.

[00:19:49]Tehát ami New Yorkban voltál, az lehet, hogy pont a Pál utcai fiúkást volt annó még a Vunderlik Józsival, Geszti Péterrel, Déss Lászóval.

[00:19:57]A Pál utcai is egy közös történetünk a barátságról, a valódiságról, tehát nagy témákat kell bevinni nagy helyszínekre, és annak megvan a az intimitásteremtő ereje.

[00:20:09]És akkor mi van?

[00:20:09]Mondjuk Viski András, ugye?

[00:20:12]Jó, jó.

[00:20:12]Ő kapott most nemrég Kossutíjat.

[00:20:14]Hát most lesz estünk az, de de pár évvel ezelőtt ugye hát Erdélyi szerző hát itthon olyan nagyon az se, sőt Bécsbe is kapott valamit.

[00:20:23]Nem, azt valami hát igen, de pár évvel ezelőtt még nem írta meg a kitelepítést, és ahogy megírta a kitelepítést, tehát neki az egy olyan megérkezés, mert nem belépő, mert neki korábban is csodálatos drámái, versei, színházi munkái voltak.

[00:20:36]A kitelepítés egy olyan megérkezés, mint amikor valaki megtalálja a saját hangját.

[00:20:42]És vele ez történt, hogy elmesélte már Júlia történetét darabban, elmesélte már a az anyához, az anyai testhez vagy a az apa hiányhoz fűződő érzéseit versben, gondoljunk a könyveire, de amit a kitelepítéssel sikerült a rövidettségekben, a biblikus szövegekben, a zsoltárok idézésében, az anyának a leírásában, az korábban nem tudta.

[00:21:06]Tehát én csak innen tudom nézni, hogy ahogy megírta a kitelepítést, az egy robbanás.

[00:21:10]És ugye most mutatjuk be az illegalistákat Csíkszerában, ami kvázi előde folytatása is a kitelepítésnek.

[00:21:17]És az András valamiképpen magára talált, és mi is megtaláltuk őt.

[00:21:22]És innentől kezdve viszont nem érdemes elveszíteni egymást, mert mutatjuk be, mit jelent, hogy te is valamilyen formában bennag.

[00:21:29]Én beszélgettek vele.

[00:21:29]Igen, igen, igen, igen, igen, igen, igen.

[00:21:31]Már nagyon készülök rá, úgyhogy nagyon, nagyon szeretem is az Andrást.

[00:21:35]Sokat szoktunk szerepelni, de de vele sokat dolgoztunk az elmúlt időszakban.

[00:21:40]Csináltunk neki Vecseny Miklósal, Lávérd Jánossal egy ilyen irodalmi est sorozatot ebből a kitelepítésből, de utaztunk határon túl is turnéban, Magyarországon is, tehát én nagyon nagy rajongója vagyok a a kitelepítésnek, és ez egy gyönyörű gyönyörű irodalmi szöveg.

[00:22:01]No ám, de azért csak beszéljünk színházról is, ha már én itt ülök.

[00:22:07]Úgyhogy most végignéztél, ugye ugye hány előadást ahhoz, hogy válogassa az országos színház?

[00:22:16]Hát 200-at én minimum látok évente, de nem biztos, hogy ennyi ennyi irodalmi estet tartasz mellette, tehát hogy ezt most így az összes munka mellé tenenni ez egy ez egy nagyon húzós időszak volt.

[00:22:28]Szóval miket tapasztaltál?

[00:22:32]Nekem nagyon nagyon szép élményeim voltak.

[00:22:34]Az egyik első szính élményem ez Sebsü Szent Györgyön volt.

[00:22:40]Valamikor még majd november-december fordulóján az angyal szállt le Babilonban.

[00:22:44]Egyedül utaztam, visszajárok oda, irodalmi esteket szoktam ott tartani és és vártak a a tamási színházban Albu Istvánék.

[00:22:52]Beültem a darabra és hát én könnyez szemmel jöttem.

[00:22:57]Kirám, nagyon nagy hatással volt ez az előadás.

[00:22:59]Ugye most ott igazgató az igazgató.

[00:23:01]Igen, igen, igen.

[00:23:01]Lett igazgató lett.

[00:23:03]Hát nem olyan régen, úgyhogy ez mondom ez valamikor fél itt az elő harmadik fárád előadása a a nemzetiben, ami tavaly ugye egész Romániában a legjobb előadás és a legjobb rendezés lett.

[00:23:17]Igen.

[00:23:17]Szóval én így indítottam, hogy hogy Sebsis Szent Györgyön rögtön egy olyan előadást láttam, ami ami nagyon-nagyon erős volt.

[00:23:23]Ugye később láttam a rinocérosokat, ami ami aztán most ugye benn is van, de de nagyon sok jó tapasztalásom van.

[00:23:30]Én ugye egy kicsit úgy éreztem, amikor felkértek, hogy válogató legyek, hogy nekem miért, hogy van itt helyem, miközben én nem vagyok egy olyan emblematikus színházi ember, amit én tudok, hogy irodalmárként, irodalmi szemmel keresem a történeteket és és megnézem, hogy ezek a történetek, amiket átfogóan mesélünk el akár évszázadok óta, színpadon, zenében, irodalmi műben, ezek most hogy állnak?

[00:23:58]2025 26 fordulóján, és nagyon sok olyan történetet kaptam, ami ami engem nagyon megrendített.

[00:24:05]Ezek lehettek kortárs feldolgozások, vagy akár klasszikus irodalmi műveknek a mondjuk a barbárok a feldolgozásai.

[00:24:15]És tehát a Móric.

[00:24:16]A Móric.

[00:24:16]Aha.

[00:24:16]Igen.

[00:24:16]Az nekem nagyon tetszett.

[00:24:18]Azt azt szintén még egy egy ilyen hideg januári napon láttuk a fonóban a a válogatótársaimmal.

[00:24:21]Mind ott voltunk.

[00:24:25]Abból volt pár éve, jó pár éve Nagyváradon volt egy egészen kiváló előadás a barbárokban.

[00:24:32]Ez is nagyon-nagyon szép.

[00:24:32]Tehát ott ott hideg is volt.

[00:24:34]Ott a pajtában volt az előadás, majd megfagytunk.

[00:24:36]Ott ültünk kabátba, sálba, sapkába, és mégis a ahogy ott a kacsóhangáik táncoltak, ahogy elindult a szöveges rész, és és minthogyha a test és a a szó egymásra nagyon erősen reagált volna, egyszerűen nem számított már, hogy hideg van, és álltak az emberek, mert sokkal többen voltak, mint ahán szék le volt téve.

[00:25:02]Alig fértünk el a pajtába, és hirten nem azt éreztem, hogy hogy itt vagyok Új Buda szívében, hanem azt éreztem, hogy az, amit Móric szeretne nekünk üzenni, aki egyébként nagyon közel volt, tehát ott a Bartok Bélaúton lakott egy ideig, amit szeretne nekünk üzenni, az itt van velünk.

[00:25:17]És ugyanezt éreztem a Nosztifunál is, tehát hogy meg lehet találni akár klasszikus irodalmi műveknek, mondom akár akár kortárs daraboknak is, vagy én legalább is megtudtam, és hogy itt most persze pár pár dolgot tudtunk, hát nem tudtunk 100 előadást leadni.

[00:25:33]Voltak kevésbé jó tapasztalásaim, nyilván az ember ilyenkor keressi magában, hogy ő volt fáradtabb.

[00:25:41]Az az előadás nem volt olyan, ami ami engem meg tudott volna érinteni, mert hát te vagy e-bapasztalt.

[00:25:45]kíváncsi lennék, hogy téged is mindig minden meg tud érinteni.

[00:25:49]Tehát hogy nem, tehát volt olyan is, ami kevésbé, de de összefoglal azt tudom mondani, hogy hogy azok a történetek, amiket amiket én megkaptam ebben a közel 100 előadásban, ez nagyon sokat adott nekem.

[00:26:02]És hát most végre egy kicsit jobban látom azt, hogy mennyiféle színház van itt a Kárpátmedencébe, hányféle nyelven tudjuk megfogalmazni az értékeinket.

[00:26:13]És nekem ez egy nagyon-nagyon nagy tapasztalás volt.

[00:26:17]Az hogy alakult úgy, hogy hát alig után három budapesti előadás van.

[00:26:21]Nem tudom, hogy pontosan néztem-e, jól számoltam-e.

[00:26:27]Tehát, hogy nem ez szokott lenni az arány.

[00:26:30]Fú, én nem tudom, képzeld el Gábor, hogy mi szokott lenni az arány.

[00:26:31]Én ezzel egyáltalán nem foglalkoztam.

[00:26:33]Én azt néztem, hogy rám volt hatás.

[00:26:35]Tehát írták, hogy fú, nincs katona.

[00:26:37]Fú, nincs örkény.

[00:26:42]Fú, van Radnóti és csodálatos a gyerekek.

[00:26:43]És csodálatos volt, mert én én nem tudom, én csak magam nevében tudom, ugye én nem így nézek, én azt nézem, hogy hogy mi van rám hatással, hogy mi az, ami amiben amiben igazán magamra találok, és ennél sokkal több darab volt rám még hatással.

[00:27:00]Tehát én még egy 10-es listát tudnék adni, hogy hogy mi az, ami különleges.

[00:27:05]Tehát volt olyan most pont, hogy a katonád mondott, tehát hogy láttam több Hamletfeldolgozást is, láttam a katonába is, meg a sheit produkciónak a Hamlettjét.

[00:27:14]Én ezt egy nagyon előremutató érdekes, az egyikben ugye a német csendben alig van hang, a másikban rengeteg hang van, az egyikben a tánc van fókuszban, a másikban egészen másképpen van a táncfókuszban.

[00:27:26]Ott sokkal jobban ki van beszélve ez a Hamlett történet nagyon modern módon.

[00:27:30]A másikban pedig pedig igazából ezen a szavakon túliságban van az erő.

[00:27:35]Tehát külön tudnánk most egy órát még arról beszélgetni, hogy milyen kivételes előadásokat láttam még, de ugye választani kellett.

[00:27:45]Nekem volt olyan bábszínházi előadás, amit Egerbe láttam egy egy furcsa péntek délután úgymond felnőtteknek szóló előadás, az is nagyon nagy hatással volt.

[00:27:54]Ren tudok még mondani rengeteget.

[00:27:59]színház.

[00:27:59]Igen, hát nagyon és és mondom, tehát nagyon nagyon nagy élmény volt azt a sokszínűséget meglátni és voltam Csíkszeredában és szuper előadáson, tehát hogy rengeteg minden van.

[00:28:13]Nyilvánvalóan egy egy válogató, ugye ott különböző nézőpontok jönnek össze.

[00:28:16]Hát keményen le kell tenni a véleményt, a pontokat, és aztán lesz egy végeredmény.

[00:28:23]De én azt tudom mondani, hogy irodalmárként én megelégedett vagyok.

[00:28:27]Tehát olyan történeteket kaptam, ami ami velem marad.

[00:28:30]Hát te most amiératt is közel kerültél színházhoz.

[00:28:32]Megkérdeztem a beszélgetés elején, hogy szót várhatunk-e róla.

[00:28:37]Mondtad, hogy persze, miért ne?

[00:28:37]És hogy többen vannak úgy, mint én, hogy Vadász Dániellel, aki ugye a debrecens színház igazgatója most amúgy szint amúgy színész, énekes.

[00:28:50]Hát ott meglátalak titeket az Erk színházban, első Péter vendégjátékán kézen fogva.

[00:28:57]És és mondod, hogy sokan vannak így, hogy először meglepődnek, de hogy azért ez már tudható, mertogy ti egy éve együtt vagytok.

[00:29:08]Hát, hogy inkább fél, de de igen, együtt vagyunk és hát én nagyon sokat tudok tanulni Danitól.

[00:29:13]Az ő világa, a a zene, az opera, az operet világa most szintén hangsúlyosan belépett az életemben, és nagyon szerettek vele színházba járni, mert mert amennyire ő általam egyre több könyvhöz kerül közel, ugyanannyira én állt egyre inkább a zenéhez.

[00:29:31]Na, alaposan kikupáljátok egymást.

[00:29:33]Na most építgetjük egymást, úgyhogy úgyhogy most aztán már így van, már megállíthatatlanok leszünk.

[00:29:37]De de hát gondolom ezért is vagy most te Debrecenben, nem?

[00:29:41]Ö függetlenül képzeld el, hogy amikor én igazából a az előző munkahelyemen augusztusban felmondtam, július végén, az mi volt?

[00:29:51]Az volt a Petőfi kulturális Ügynökség.

[00:29:53]Augusztusban felmondtam és igazából úgy éreztem, hogy nekem nagyon sok munkahelyem van, de ugye mindig volt talán egy fix.

[00:30:01]És ahogy ezt bárki ismerheti ezt az érzést, aki felmond, hogy ugye az ember a semmibe ugrik, tehát hogy én nem tudtam, hogy ott a kötélen lesz-e valaki, aki megfúja a kezemet, de úgy éreztem, hogy nekem egy szakasz lezárult az életemben, és és inkább a semmibe lépek, de szeretnék új levegőt adni magamnak, és ezekben a napokban, ahogy felmondtam, teljesen ismeretlenül keresett meg Dani, nem ismertük egymást, és őt akkor nevezték ki a színházba, és ismerte munkámat, és szerette volna, hogyha ez a fajta irodalmi kommunikáció, hogy szerzőkhöz, színdarabokhoz beszélgetéseket vagy akár később műsort csatoljunk, ezt én csinálnanám.

[00:30:42]Úgyhogy mi mi teljesen ismeretlenül léptünk be egymás életében.

[00:30:47]Nem mondd, hogy így jöttetek össze, hogy ő ismeretlenül munkátjálott neked.

[00:30:51]És akkor hát előbb lettem munkatárs, de de tehát hogy ez abszolút egy munka.

[00:30:57]E e tehát, hogy én kaptam egy lehetőséget Debrecenbe, fontolóra is vettem, mert mert nem tudtam elképzelni, hogy egy hét éves kislány anyukájaként igazából ezt hogy fogom csinálni, de aztán rájöttem, hogy annyit utaztam már az életemben, úgyhogy úgyhogy ezt meg fogjuk tudni oldani, ezt a két lakiságot és beleváltam.

[00:31:15]Ugye el elváltál, azt lehet tudni, hogy Csáki Attila voltam.

[00:31:19]Igen, igen, igen, igen.

[00:31:20]Azt is olvastam, hogy te vagy az, aki válásra is kaptál egy gyémántgyűrűt.

[00:31:22]Ez igen.

[00:31:25]Ez nagymamám volt.

[00:31:25]És ez fantasztikus.

[00:31:27]Igen, a nagymamám egy egy békéscsabai lány volt, és az első férje Gutai József, ő Egerbe éltek, úgyhogy nekem Egerhez nagyon sok kapcsolódásom van.

[00:31:35]És és hát a háború alatt ismerte meg a nagyapámat, a Józsefet ugye elvitték a háborúba, és a nagyapámat, aki pedig egy német szárású gróf volt, úgy hívták, hogy Kilian Ottó.

[00:31:48]És ott a Nógrád megyében még mindig van Kilián Puszta, meg ott ott Ecset kisecset, meg meg ott romhány Rétság területén volt.

[00:31:55]És és hát egymásba szerettek.

[00:31:59]Hát van ilyen.

[00:31:59]És aztán visszajött a a gutai és a nagymama egy éven keresztül, amíg a amíg a a az akkori férje áldását nem adta, hogy elváljanak és és hozzámenjen nagyapámhoz, addig ők hármasba randevúztak és és a válásra hát jóban maradtak, úgyhogy tényleg kapott egy gyűrűt a nagymama, úgyhogy És te azt kaptad meg a te vállásodra?

[00:32:22]Ne, nem, nem, nem.

[00:32:22]Ez egy ez egy ez csak a nagyszüneimnek a legendája, de de én nagyon szeretem az Attilát, tehát igazából mi nagyon jóban vagyunk, és azt gondolom, hogy hogy soha nem véletlenül találkoznak az emberek.

[00:32:32]Tehát mi nagyon sokat dolgoztunk együtt Attilával, most is dolgozunk nagyon sok könyvet, filmet, podcast.

[00:32:42]Igen, igen, igen.

[00:32:42]Producert csináltunk együtt.

[00:32:44]Úgyhogy én én én azt gondolom, hogy hogy ez egy csodálatos életszakasz volt, és hát lett csodálatos kislányunk, aki akiben mind a kettőnk ott van, úgyhogy nincs is miért rosszba lenni, mert mert hát ez egy nagyon szép szakasz volt.

[00:32:59]De most akkor itt a hát itt vagyunk.

[00:33:03]Igen, igen.

[00:33:03]És nagyon inspiráljuk egy mával kapcsolat kapcsolódik most ez.

[00:33:07]Igen, inspiráljuk egymást, úgyhogy, úgyhogy én én bízom benne, hogy hogy ez egy nagyon szép új időszak lesz, de tényleg nagyon sokat tanulok a színházban is, munkatársként, és és hát így is, hogy magánéletben pedig nagyon sok olyan művészeti élményt is kapok, meg a Daninak a nagyvonalusságát, tehát ahogy ő a világot megközelíti, ami ami rajtam is nagyon sokat nyit, és nagyon sok mindent tudok tőle tanulni.

[00:33:31]Akkor te most boldog vagy?

[00:33:33]Igen, nagyon.

[00:33:33]Na, maradjon így.

[00:33:36]Köszönöm szépen.

[00:33:37]Köszönöm, hogy jöttél.

[00:33:38]Köszi, Gábor.