"Kéjjel ölt, nem csak parancsra." - Szekeres-Varsa Vera

[00:00:00]Nyilas ránk lőtt az ablakból, az ő ablakából.

[00:00:03]És én most, hogy erről beszélek, megint érzem az arcomon a orosz katona durva anyagból szőtt köpenyének a a az érintését az arcomon, mert a mert az fejemet oda csapta tulajdonképpen a falhoz, és ő védőleg ott hagyta a karját előttem, és visszalőtt, és akkor a lövö lövöldözésre még két orosz szovjet, lehet, hogy nem orosz szovjet katona felrohant, ezt lefegyverezték.

[00:00:45]Meg tudom mutatni a négyzetmétert a szemközti ház falán, ahova szét fröccsent az agya.

[00:00:52]Akkor nem úzta meg.

[00:00:54]Nem úzta meg.

[00:00:55]Érzett valami elégtételt, vagy túlságosan gyerek volt még ehhez?

[00:01:01]é borzalmat és azt hiszem, igen, elégtételt.

[00:01:05]Igen, láttam, ahogy emlékeztem élesen, most is élesen emlékszem, hogy belerúgott a meggyilkolt gyerek fejébe, és láttam a pofáján az elégtételt.

[00:01:22]Az, ahogy Radnóti megírta, kéjjel ölt, nem csak parancsra.

[00:01:31]Ha szeretné, hogy továbbra is szóljon egy független hang, támogassa Adója 1%-ával a Klub Rádiót.

[00:01:35]Köszönjük.

[00:01:55]Varsa Szekeres Vera a vendégem.

[00:01:55]Köszönöm szépen, hogy eljött.

[00:01:58]egy született pedagógussal ülünk itt, és annyira aktuális most, mert nem tudom, hogy a közéletet mennyire figyeli, de van egy oktatási miniszter jelöltünk.

[00:02:09]Igen.

[00:02:09]És hát nem tudom, hogy érinti ez még, mert iskolákat járja, vár valami változást az oktatásban?

[00:02:14]Hát várok igen az iskolák autonómiáját, azt, hogy az iskola valóban azt teljesítse, hogy ami a feladata, oktasson.

[00:02:28]Igen, természetesen irányítgasson, óvjon és felkészítsen az életre, és vegye tudomásul, hogy a gyerek csak kicsi és tapasztalatlan.

[00:02:45]És éppen azért én vagyok, aki elmondom, hogy mit csinálunk és hogy csináljuk, de nem azért, mert én én okos vagyok és ő nem.

[00:02:53]És a gyereknek ugyanolyan méltósága van, mint nekem felnőttnek, mindenkinek.

[00:03:01]Hány évtizeden keresztül tanított?

[00:03:01]Mert elmondhatom, hogy most hány éves, mert tudom, hogy nőknek nem illik, de akkor amikor ilyen aktív életet él, és ilyen ilyen fontosnak gondolja az oktatáson túl a közéletet, a társadalmi létet, ott azért nem baj, ha elhangzik, hogy erőt adjon azoknak, akik még nem járnak.

[00:03:19]93 éves és egyszerűen csodás, csodás, amit csinál.

[00:03:27]Irigylésre méltó és követendő.

[00:03:30]Követendő.

[00:03:31]Köszönöm.

[00:03:31]Azt hiszem, egyáltalán nem csoda, de az ember törekszik arra, hogy ne butuljon el, és és ne legyen tehetetlen, és és csak teher a társadalomnak, vagy a családnak.

[00:03:45]Hát ezt nem mondhatja el, tehát egyik sem.

[00:03:47]Szóval múlt héten még a legutóbbi élménye, hogy iskolákban járt is a nőtörténetek a zsidónők történetéről, ami egy kiállítás volt, és ön is szerepel benne, előadást tart a középiskolásoknak.

[00:04:00]hogy fogadják, amikor akár a saját történetével, akár a történelemmel előáll, mesél és esetleg nem ismerik a gyerekek, vagy nem tudom, hogy van-e olyan, hogy nem hallottak, vagy nem akartak erről hallani.

[00:04:15]Ezt én nem nyomozom ki.

[00:04:15]Én elmondom nekik, hogy úgy vélem, hogy kötelességem eljönni ilyenkor, amikor meghívnak és beszélgetni velük, elmondani a személyes tapasztalataimat.

[00:04:32]Elmondom, hogy ennek két gyökere van, vagy két oka van.

[00:04:35]Az egyik az, hogy 600000 magyar honfitársunkat meggyilkolták.

[00:04:47]és a nevükben, mert ők nem tudnak beszélni, és még az unokáik sem tudnak sír leborulni.

[00:04:53]Sír, mert nincs sírjuk.

[00:04:57]Lehet, hogy éppen ezért unokájuk sincsen.

[00:04:59]A másik nagyon fontos összetevő, mondom a gyerekeknek, az ti vagytok, mert benneteket kell védeni, mert bármikor előfordulhat, hogy gonosz erők, hitványilkosok, ahogy Pilinski írta, meg akarnak valakiket semmisíteni, lenézni, kirekeszteni, alacsonyabb rendűnek tartani, bármilyen oknál fogva előfordul No ez ellen védekezni kell, és akkor kell védekezni, amikor még lehet.

[00:05:34]Tehát amikor olyat hallunk, tapasztalunk, ami veszedelmes lehet, majd veszedelmessé fejlődhet, akkor kell azt mondanunk, hogy én nem tűröm.

[00:05:49]Hol tartunk most?

[00:05:49]Mit gondol?

[00:05:49]Van bármiféle veszély most csak Magyarországra gondolok.

[00:05:55]Nem hiszem, hogy van.

[00:05:58]Nem.

[00:05:59]veszélyek vannak, természetesen leselkednek, tűrhetetlennek találom, hogy legyen egy országban, amelynek van termőföldje, és ahol hál istennek több mint 80 éve nincsen háború, ott legyenek emberek sokan, akik éheznek, akik nem jutnak munkához, esetleg nem engedik ott lakni, ahol pedig talán meg tudná fizetni, nem könnyen az albérletet, és nem engedik, mert ilyen vagy olyan a bőres színe, vagy a vallása, vagy a meggyőződése.

[00:06:38]Nem minden meggyőződést, hitet és vallást és véleményt tisztelni kell, legföljebb vitatkozni vele.

[00:06:46]Na azt lehet, azt kell.

[00:06:49]És ha valaki nagyon mocskosul beszél esetleg, akkor azt mondom neki, na most leülsz és meghallgatod, amit mondok neked, és ezt megbeszéljük, és ha még utána is megmered ugyanazt mondani, na akkor vigyázz, és akkor megmutatom az öklöm.

[00:07:09]Mit szólt a az április 12-i választási eredményhez?

[00:07:12]És most a ahogy a miniszterek nevét szép sorban halljuk, nagyon érdekesnek találom.

[00:07:18]Úgy gondolom, hogy komoly változásokra van esély.

[00:07:22]Azt remélem, hogy olyan irányban, ahogy talán kialakulni látszik, mindamellett én sajnálom és furcsálom, és nem találom jónak, hogy olyan parlamentünk van, ahol nincs akár gyenge frakciója egy szociáldemokrata pártnak, vagy egy liberális pártnak, illetve mind a kettőnek.

[00:07:53]Hajdanőön az SZDS-nek a tagja volt, ugye?

[00:07:55]Igen.

[00:07:56]Akkor milyen milyen elgondolásból lépett be a pártba?

[00:07:59]Mi volt, ami ami behúzta?

[00:08:02]Hát a legelején nagyon kicsit segítettem a szamizdatok terjesztésében.

[00:08:12]Hát nagyon jelentéktelen módon legépeltem öt példányba, meg megint öt példányban beledobáltam az ismerősök ledén ládáiba, vagy a majdnem ismerősökéibe.

[00:08:25]Körülbelül csak ennyi.

[00:08:28]liberálisnak tartottam magam azóta is, és úgy gondoltam, hogy helyénvaló lenne feltárni, hogy milyen bűnök is történtek.

[00:08:42]Nem elmosni, nem kicsinyelni még akkor se, ha ha természetesen akkor már sokkal szabadabb és tisztább volt a helyzet.

[00:08:53]A személyes kapcsolatai is az SZDS-hez húzták.

[00:08:55]Hát voltak olyan emberi barátságok.

[00:08:58]Voltak.

[00:08:58]Igen.

[00:08:58]Igen.

[00:08:58]Jó néhány kifejezetten Rajk Laciról emlékszem nagy szeretettel, akit 12 éves korától egy kicsit angolra tanítottam, ott ült nálam és akkor még csak olyan magas volt, mint én.

[00:09:15]Ühüm.

[00:09:17]És minden héten magasabb lett.

[00:09:20]Igen.

[00:09:20]Szép magasra nőtt utána.

[00:09:20]És aztán mondta a férjemnek, Szekeres Györgynek, mindeni alkalommal találkoztunk, és ez gyakran volt, mondjuk legalább két hetente, akkor egy idő ő azt mondta neki, hogy na hajrá Laci a 2 mér.

[00:09:35]És akkor mindig mondta, hogy Gyuri bácsi, már 190 vagyok, már 191 vagyok.

[00:09:41]Aztán egyszer csak szomorúan azt mondta, Gyuri bácsi, nem leszek 2 m, most már 18 éves vagyok, és még csak 198.

[00:09:53]Most már nem fogok megni.

[00:09:57]Tényleg nem nőtt?

[00:09:57]Nem, a 2 cm már nem jött be.

[00:09:59]Nem értel.

[00:10:00]Nem érted.

[00:10:01]Nagyszerű ember volt, remek gyerek volt, kedves, okos, figyel figyelő.

[00:10:10]És és úgy éreztem, hogy megválogatja, hogy hogy kire figyel, és kinek hisz.

[00:10:18]Hát olyan gyerekkora volt, olyan rettenetes gyerekkora, és ezt a nevet hordta.

[00:10:23]Nem lehetett, hogy ne vegyen részt az a társadalom életében már 14-15 évesen is.

[00:10:33]És nem féltette őt a politikától, hogy pont az édesapja révén, meg hát a történelmi tapasztalatok révén, hogy azért meggyötörheti a politika.

[00:10:46]Igen, meggyötörte, amikor kicsi volt, hál istennek, aztán később igazán, mert nem tudta meggyötörni.

[00:10:51]De amikor az édesanyja kiverekedte azt, hogy a Panónia utcát Rajk László utcának nevezzék, és koszorúzás volt, ez még a rendszerváltás előtt történt, és akkor a hivatalosságok koszorúztak, és bemondták, hogy és akkor a család nevében ifja Brajk László helyezi el a koszorú.

[00:11:17]Akkor Laci állásból felugrott, két hatalmas ugrással átugrotta az utcát, és minden hivatalos koszorú fölé helyezte el, felugorva a saját koszorújukat.

[00:11:33]Ez gyönyörű jelenet lehetett.

[00:11:33]Szép volt.

[00:11:36]Emlékezetes.

[00:11:37]Nagyon nagyon Igen, igen, igen.

[00:11:38]Elhangzott egy név a szekeres, hogy a férje volt.

[00:11:40]Most sorba nem vennénk, mert volt egy pár, nem tudom hány, de voltak közte olyan, akik akik meghatározták az öné életét.

[00:11:49]Hát a a gyermekének a az édesapja biztosan.

[00:11:51]Illetve hát a gyereke Virág Judit.

[00:11:54]Gondolom ez nem titok.

[00:11:54]Ezt elmondhatom, hogy hogy hát hogy nem arról akkor arról az édesapáról nem, de Judit az egy nagyon nagyon remek szakember lett.

[00:12:04]Ö de Szekeresről érdemes beszélni, hogy ki volt ő.

[00:12:10]Hát az ő nevét viseli.

[00:12:13]Judit lányom.

[00:12:13]Francia és művészettörténetet végzett.

[00:12:15]nagyon jól csinálja a szakmáját és szereti, eredményesen végzi, szívesen tanulta és nagyon szívesen csinálja még most is.

[00:12:28]Szekeres György csodálatos ember volt, jelentősen idősebb nálam a szorbonra járt, magyar születésű, magyar gimnáziumban érettségzett Szlovákiában, mert a történelem így hozta.

[00:12:42]és a szorbonra járt, filozófiát hallgatott, amikor kitört a világháború, azonnal részt vett önkéntesként, meg is sebesült, majd az összeomlás után a legelsők között lépett be az ellenállási mozgalomba.

[00:13:03]A katonai nagyon magas kitüntetésnek a leírása úgy kezdődik, hogy belépett abba az ellenállási mozgalomba, amelyből majd a liberáció mozgalom lett.

[00:13:18]Tehát egyik alapítója volt.

[00:13:21]Ez a ebből a katonai kitüntetésből hadikeresztapálmával 1000 darab van a francia történelemben.

[00:13:31]Az egyik az övé.

[00:13:31]az első számú The Goldábornoké.

[00:13:37]Hát ez akkor egy nagyon rangos kitüntetés.

[00:13:38]Hogy ismerkedtek össze?

[00:13:38]Hát itthon élt már akkor régen, mert volt olyan őrült, hogy 'ben amikor felajánlották neki a francia állampolgárságot, a katonai becsületrendet, és azt, hogy felveheti az egyik ellenállási nevét, francia nevét megkapja, ezt felajánlották neki és nem fogadta el, mert neki akkor haza kellett jönnie, mert úgy érezte, hogy a magyar magyar demokráciának demokratákra van szüksége.

[00:14:15]És akkor hazajött néhány év múlva éppen Rómában volt a magyar küldetésben a követségen.

[00:14:26]Hazahívták később sok évtizeddel később.

[00:14:29]Kutatásaim során tudtam meg, hogy ezt akkor úgy hívták, hogy legendával hazahívták.

[00:14:35]Szóval letartóztatták.

[00:14:40]később Franciaországból hozták haza azért, mert akkor a nem akart jönni, mert a Rajkper után érezte, hogy ez már ez már nem igaz, ami aminek az űrügyén hazahívják.

[00:15:00]viszont a francia elhárítás úgy képzelte, hogy megzsarolhatja, és akkor azt mondta, hogy hogy képzelik, hogy ő spicli legyen.

[00:15:07]És akkor átadták a az akkor Ausztriát még megszálló német Németországot Ausztriát megszálló orosz parancsnokságnak is Andrási 60 és a többi.

[00:15:25]Börtön majdnem négy év 300 3519 napot törtött.

[00:15:33]Nem jól mondom a számot hagyjuk ki.

[00:15:35]majdnem négy évet töltött börtönben.

[00:15:39]És a börtön után ismerkedtek önök össze?

[00:15:42]Ez jóval, jóval utána műfdító volt.

[00:15:42]És hát így ismerkedtünk.

[00:15:47]A két fiatal, Szekeres és Varsavera múltja soha nem nyomta rá a bélyegét a házasságukra, hogy nehéz múlttal érkeztek ebbe a kapcsolatba?

[00:15:58]Nem, nem hiszem, nem hiszem.

[00:16:00]Ő a mint említettem, jóval idősebb volt nálam.

[00:16:04]olyan ezt ő meg is említette, hogy gondoljan meg még egyszer, mielőtt összeházasodtunk, és én akkor mondtam neki, hogy olyan fiatal, mintha 16 éves lenne, és olyan idős, mintha olyan bölcs, mintha 76 lenne.

[00:16:25]Mennyire a házassága mennyire szerepet játszott szerepet a szíve vagy a gondolkodása, az eszem mire hallgatott?

[00:16:34]Gondolom mind a kettől.

[00:16:34]Mind aőnél nem hiszem, hogy hát nem gondolom, hogy bárkinél lehet, vagy érdemes választani.

[00:16:42]Igen, mert itt ahogy ahogy Szekeresnél mondja, hogy a fiatalság meg a bölcsesség, tehát azért ez fontos volt, hogy egy, mert ő kiváló ember volt különlegesen kiváló ember volt.

[00:16:53]Kiváló ember.

[00:16:53]Ühüm.

[00:16:53]Ha már a múltról és és ezt a francia vonalat mondta, a saját gyerekkora, tehát a varsa család az nézett ki?

[00:17:04]két felől jöttek.

[00:17:07]Szegeden találkoztak.

[00:17:10]Az édesanyám a mai Szerbia területén született az édesapám Miskolcon.

[00:17:18]Hát még a Monarhiáról beszélünk, de Szegeden ismerkedtek meg.

[00:17:23]Az apai dédpám amikor Kossut Lajos azt üzente, éppen egy olyan földbirtokosnak a a területén volt kis vándorkereskedő, kis zsidó nyúlbőrrel és ki tudja mivel kereskedett, ami ami ahol a földbitokos azt mondta ekkor, hogy a éppen felszabadított jobb ágyainak, hogy aki elmegy, mikor visszajön, kap párholföldet.

[00:18:00]Így a dédapám, úgy hívták, Vejz Ferenc elment, kapott földet, földműves lett attól kezdve.

[00:18:09]És a fia, nagyapám, Farkas Keresztnevű behívták már hát erősen a forradalom leverése után.

[00:18:21]47-ből született.

[00:18:21]És ebben a családban azt mondta nagyapám, mint hallom az édesapámtól, amint hallottam, hogy a fene fog a habzúr hadseregben szolgálni.

[00:18:39]és elment a halászok közé, akkor még nem vagy alig kiegyenesített Tisza valamelyik kanyarulatában kvázi illegálisan innen van a Varsa nevünk.

[00:18:54]És hát ott ott volt évekig, aztán amikor már visszajött, visszakerült, addigra már az az ő édesapja meghalt, és akkor a a bátja örökölte azt a párholt földet.

[00:19:08]Szóval nekat és egy szekeret, és így fvaros lett.

[00:19:11]A családban az a legenda élt, hogy azért hívták az 1821-ben született, vagy 24 ez a két dátum van, született dédapának az a neve, hogy Ferenc, merthogy állítólag az ő dédapja, őkapja a nagyságos fejedelem talpasa volt.

[00:19:33]És amikor de hát ez nem biztos egyáltalán az amit eddig mondtam, ez igazolható.

[00:19:43]Ez a nagyságos fejedelemnél szolgáló ősöm, ez nem és nem igazolható.

[00:19:46]Ez legenda.

[00:19:50]És amikor nyilván csalódott pofát vágtam, akkor az apukám azt mondta erre, de ha egy családban ez a hagyomány, akkor nyilván ez a világnézet, hogyha ezzel akarnak büszkélkedni.

[00:20:06]És kétségtelen, hogy ennek a Ferencnek volt egy nagy bátja, aki szintén Ferenc volt.

[00:20:10]Ühüm.

[00:20:10]Egyet hadd kérdezek, mert volt egy dédapa, nem tudom melyik, amelyik a németek bevonulásakor március 19-én, ha jól olvastam 44-ben öngyilkos lett.

[00:20:17]Ez tényleg így van?

[00:20:20]Ez az anyai családom, az édesanyámnak a nagybátja, aki az édesanyám családja jó módú volt.

[00:20:32]És ez a nagy nagy bácsi, ez ekkor már régen özvegyember volt, és ő jó módban élt.

[00:20:45]egyébként úgy nevelkedett, hogy mikor már kinőtt abból a korból, hogy Német Freudline legyen mellette, akkor angalm volt a családban.

[00:20:55]Ők jó módúak voltak.

[00:20:55]És ez a nagy-nagy bácsi, ez úgy gondolta, ekkor 70 fölött volt, átlátta, hogy itt szörnyűségek történnek, és úgy érezte, hogy neki ebből elege van, ő inkább befejezi, és ön gyilkos lett március 19-én, amikor ahogy magyarul mondjuk, bejöttek a németek.

[00:21:21]Holott a németek?

[00:21:21]Hát igen, Magyarországra bejöttek.

[00:21:27]Mert a Hortiék nem álltak ellen.

[00:21:31]Más országokban úgy mondják, hogy leigázták az országot, betörtek, meghódították.

[00:21:37]Mi szívesen láttuk őket.

[00:21:37]Igen, sajnos csatlós voltunk.

[00:21:42]Csatlós voltunk.

[00:21:42]azt is mondta egyszer csapongok itt az időben, hogy akkor amikor az oroszok bejöttek, a szovjet katonák, hogy azt valóban felszabadulásként ért élték meg, hogy utána mi történt, az egy másik fejezete a történelemnek.

[00:21:56]az egy rettenetes másik fejezete, egy szörnyű változata a ennek, de amikor bejöttek, akkor felszabadítók voltak, hiszen ott voltak a nácik, a nyíasok, még a németek, minden híd a budapesti híd a Dunába robbantva a németek által.

[00:22:23]És hát láttam 11 és fél éves koromban, amikor a magyar fasiszták bujkálló zsidó családot, nem tudom, hogy megtalálták, vagy azokat feljelentették.

[00:22:39]Én sajnos ott voltam azon az udvaron, éppen kijöttem az óvóhelyről, pedig a szüleim megmondták, hogy ne menjek ki, de kimentem, és arra léptem ki, hogy lát hallottam, hogy valami szörnyű zajok vannak a szándékosan így mondom most a cselédlépcső felől, és let taszigáltak egy családot, oda lökdöst a falhoz az udvaron belül.

[00:23:05]volt egy olyan másfél mter magas lehetett az a fal.

[00:23:13]Tehát velem szemben, épp kilépve az óvóhelyről szemben láttam a egy férfi, egy nő, egy nálam kicsit idősebb lány, egy kicsit idősebb fiú, az a sátánnak sem, még annak sem nevezhető szörnyeteg, tüzet vezényelt, és a sortűzben a három magasabb személy meghalt.

[00:23:42]tröcskölt, ömlött a vér, és a kisfiút nem érte el alacsonyabb volt.

[00:23:45]És ez a meg Sátánnak sem még a még az sem érdemli.

[00:23:55]személy főbe lőtte közvetlen közelről a gyerek elbukott, és ez belerúgott a gyermek fejébe.

[00:24:07]Ez a mai napig élénken élőben, úgy látom, ahogy meséli.

[00:24:09]Hát ez lehet, hogy ne éljen.

[00:24:14]Nem lehet.

[00:24:14]Csak tudja azon gondolkodom, hogy hogy borzalmas ezt átélni, hogy az emberben bár kislány volt, lejátszódik az, hogy hogy tétlenül kell nézni, és hogy nem tudok segíteni.

[00:24:27]A borzalomra emlékszem, az a rettenetre.

[00:24:33]Nem is mertem a szüleimnek megmondani.

[00:24:35]Később sem mondtam el.

[00:24:35]Azt gondoltam már nagykoromban, hogy ez nőnek nem való, anyukámnak nem mondtam el, apukámnak bevallottam később.

[00:24:47]Rettenetz erről szokott az iskolában mesélni?

[00:24:51]Igen, el szoktam mesélni.

[00:24:51]Ha nem olyan kis talán akkor is, amikor hát egész kis gyerekeknek nem beszélek.

[00:25:01]Van egy történet, hogy amikor k el kellett hagyni az otthonukat és csillagos házba mentek, akkor két dolgot vitt magával.

[00:25:10]Az egyik édesanyja tanácsára egy babát, meg az egri csillagokat.

[00:25:16]Igen.

[00:25:16]Igen.

[00:25:16]Az egri csillagokat addigra már azt hiszem már addigra elolvastam kétszer, mert amikor befejeztem és éreztem, hogy sajnálom, hogy ennek vége van.

[00:25:29]szépen a könyvet megfordítottam, és elülről elkezdtem, és vittem magammal, és azon a nyáron újraolvastam, és a babát azért vittem, mert anyukám mondta, hogy pakolják be, méghozzá egy nagyobbat, és mondtam, hogy de hát már nem babázom.

[00:25:45]azt mondta, hogy ezen túl, ha kilépsz az utcára, mert ugye nekünk nem lehetett bármikor kilépni, először 10-től 5-ig, aztán 11-től 5-ig mehettünk ki, akkor mindig lesz majd a kezedbe baba.

[00:26:00]Mondta anyukám, mert akkor mindenki látja, hogy te egy kisgyerek vagy még.

[00:26:07]És akkor ma erre azt gondoljuk, hogy ilyen hihetetlenül naiv, hogy lehetett, de hogy mégis meggondoljuk, akkor nem azt gondoljuk, dehogy nem.

[00:26:18]Bölcs volt nagyon.

[00:26:20]Hát neki volt.

[00:26:20]Igen.

[00:26:20]Ez az egyetlen épesző gondolat, hogy egy gyermeket nem bántunk.

[00:26:27]Azóta felmerült önben bármikor is, hogyha az élet úgy hozza, hogy menni kell, mit vinne magával?

[00:26:35]Nem, nem merült föl.

[00:26:35]Ha fegyverem lenne, azt vinném most a kérdésére meggondolva.

[00:26:42]Sok az indul a tömben.

[00:26:45]Sajnos igen.

[00:26:48]Tudom, hogy magamat is, pszichológiát is végeztem.

[00:26:50]Tudom, hogy magamat is gyötröm a gyűlölettel, az élő gyűlölettel, de nem tudok mit csinálni vele.

[00:26:58]Ezt éltem át.

[00:27:01]Nem én kezdtem.

[00:27:04]Hm.

[00:27:04]Eszembe jut Fahidi Éva, mi sokat beszélgettünk.

[00:27:07]Ő mindig azt mondta, hogy nincs benne semmi gyűlölet.

[00:27:09]Akkor ezek szerint lehet, hogy ez egy természet kérdése, hogy hogy amit mond, hogy nem tud vele mit csinálni.

[00:27:16]Lehet ő meg tudta oldani.

[00:27:19]Ő nálam bölcsebb volt, emelkedettebb.

[00:27:22]Ismerték egymást?

[00:27:24]Egyszer találkoztunk.

[00:27:26]Ő valószínűleg nem tudta.

[00:27:26]Én bemutatkoztam neki, pár szót beszéltünk.

[00:27:31]Ő ha most megkérdezné, valószínűleg nem tudná, hogy találkoztunk.

[00:27:36]A baráti körében nem ápolta különösen azokat a kapcsolatokat, akik esetleg holokauszt túlélők voltak, hogy hogy egymással osszák meg a történeteiket?

[00:27:47]Én úgy érzem, hogy nem volt ilyen szempontom.

[00:27:53]Nem, nem.

[00:27:53]Vannak barátaim között zsidók és nem azok.

[00:27:56]Van, aki vallásos, és van aki vallástalan.

[00:28:03]Folytassuk a sort akkor a a férjeknél, akik fontosak voltak a közélet szempontjából, nem a nem az érzelem oldaláról.

[00:28:09]Ö román András a és én onnan hallottam a nevét, hogy a mádi zsinagógának a felújításában jelentős szerepe volt.

[00:28:20]Igen.

[00:28:20]Építészmérnök volt és egyébként gyerekkorunk óta ismertük egymást, mert a két mama voltak jó barátnők, és hát csak később, jóval később lett ebből házasság.

[00:28:33]Egyikünk még se első.

[00:28:37]Ő építésznök volt, és műemlékekkel foglalkozott, szívvel, lélekkel.

[00:28:44]Ez szó szerint igaz ez a kifejezés.

[00:28:44]Ha hollókőről beszélt, erről még egy mondatot majd szeretnék mondani.

[00:28:51]A hangja úgy megváltozott, hogy azt mondtam neki, hogy úgy veszem észre, hogy Hollókő a második lányod, ami nagyon jót nevetett, és nagyon szerette.

[00:29:06]az volt az elgondolása és véleménye, hogy nemcsak a katedrális és a váraműemlék, hanem a népi építészet is.

[00:29:15]És mintogy ő dolgozott, társadalmi munkáról van szó, a UNESCO műemléki szervezetében, az ICOMOS.

[00:29:29]Ezért amikor kigondolta, hogy a népi építészetnek Hollókő egy kiváló példája, akkor kidolgozta munkatársaival ennek az elméletét.

[00:29:40]Beterjesztette az Ikomos nemzetközi vezetőségeek az ülésére.

[00:29:47]Ezt beterjesztette.

[00:29:49]az ő kezdeményezésére jött létre egy olyan albizottsága az ikomosznak, ami népi műemlékekkel foglalkozik, majd felterjesztésükre Hollókő megkapta a világörökségre való felvételé.

[00:30:11]Így Andrásom Hollókő díszpolgára is lett, és és sok műemlékért, magyar műemlékért meg külföldiekért is, de most beszéljünk ezekről Erdélyben is.

[00:30:25]Orockó, amelynek szintén díszpolgára és az ő felterjesztésére és és feltárása alapján lett világörökség.

[00:30:37]És tanította is a budapesti egyetemen, az főiskolán a Babes bójain meghívták előadni, úgyhogy igencsak nagyon szerette a műlékeket.

[00:30:49]és a mádi zsinagóga, amelyik az egyik legnagyobb és legrégibb magyarországi zsinagóga.

[00:31:00]Hát az is romos állapotban volt, ugye sajnos tudjuk, hogy milyen iszonyatosoknál fogva a vidéki zsinagógák üresen egyedül át vagy raktárnak használták, vagy hol raktárnak hol ennek annak jobbik esetben mondjuk könyvtárnak vagy egyáltalán használták kultúrházként vagy bármiként kultúház és hát tudta ezt meg kell menteni.

[00:31:29]és pénzért kuncsorgott a kormánytól, később kapott is, de ez soká tartott.

[00:31:33]És hát a végén a zsinagógát megmentették, és az érvényes műemléki szempontok szerint állították helyre.

[00:31:47]Tehát nem szabad csalni, nem szabad felépíteni a régit, csak meg kell mutatni, hogy muszáj volt tovább építeni.

[00:31:56]Van olyan, amit úgy hívnak, hogy didikai csík.

[00:31:59]A fölé fel kell építeni, mert különben romba dől, tovább romlik.

[00:32:06]De jelezni kell, hogy ez nem az eredeti.

[00:32:09]Nem szabad csalni vele, úgy tenni, mintha a 21.

[00:32:12]században felépítünk valami barokkot.

[00:32:19]Igen.

[00:32:19]Nos, akkor visszatérve Szekeres Varsaverához, mert a férjeket most már a végigvettük, tehát jelentős férjeket végigvettük.

[00:32:28]Igen.

[00:32:28]Hogy hogy úgy kezdtem, hogy évtizedek óta tulajdonképpen pedagógus, tehát akármerre sodorta az élet, ez a ez a hivatása, a szerelme.

[00:32:38]A színművészeti egyetemen volt sok évtizeden keresztül.

[00:32:44]Igen, nagyon érdekes.

[00:32:46]És a és még az bár az nem pedagógia, az Amnesia internell Igen.

[00:32:50]Többféle társadalmi szervezet munkájában részt vettem a legjobban társadalmi munkában mindig.

[00:32:59]A legjobban a az Amnesttiben végzett munkát szerettem, és és örömmel gondolok vissza arra, hogy ezt csinálhattam.

[00:33:14]rettenetes történeteket ismertünk szerte a világon iszonyatokat, és nem csak olyan országokban, amelyről most elgondoljuk, hogy persze ott megtörténhettek, hogy a a mutánban törvény szólt arról például, hogy büntetésként ki lehet rónni, hogy hány szöket lehet a körme alá verni.

[00:33:43]valakinek, és ez nem kínásként, hanem büntetési tételként, de nem csak olyan országokban, amelyről ezt esetleg elgondoljuk.

[00:33:53]Az Amerikai Egyesült Államokban is előfordult, hogy igaz, hogy már az elítélt rab, feltetőleg jogosan elítélt rab asszony, kétségtelen, hogy már megszökött, de az ágyához láncolták 1 meses lánccal.

[00:34:13]amikor szült, akkor sem vették le róla.

[00:34:16]Hát mindenütt előfordulhatnak rettenetes dolgok.

[00:34:20]Lehet, hogy az ott fennálló törvényekkel szemben, de Amnestia megtudta, akkor föllépett.

[00:34:27]Jutt eszembe, de aztán kanyarodjunk ehhez vissza, miután azt mondja, hogy elég indulatos ember, a Nübergi per nagyjából próbált végigvenni mindent, de ha ön ítélkezhetett volna, akkor mi lett volna az ön ítélete a náci nácikkal, nem a Németország, nácikkal szemben, a bű vagy a nyilasokkal szemben, a bűnös nácikkal.

[00:34:51]Akkor ha kivizsgálták, igen, akkor a háború után példát mutatni.

[00:35:00]Igen.

[00:35:00]Halál, halálos ítélet.

[00:35:05]Tehát nem húzhatják meg.

[00:35:06]Nem húzhatják meg.

[00:35:06]És még azt is kár, hogy megúszhatta Hitler, vagy megúszhatta Mengele.

[00:35:18]Nem, nem.

[00:35:20]Az élet megkímélte attól, hogy Magyarországon nem jött szembe felnőtt korában, aki gyerekkorában bűnt követett el, aki felnőtt koromban, nem gyerekkoromban láttam, az előbb elmondtam, láttam, amikor meggyilkolták ezt a családot és ez karácsony előtt 44 karácsonya előtt pár nappal lehetett többet Nem mentem ki az óvóhelyről.

[00:35:50]Nem tudom, hogy mikor vitték el a és hol temették el ezeket a szerencsétlen meggyilkolt embereket.

[00:36:01]De ez a ház ennek két ajtaja, két kapuja nyílt az utcára.

[00:36:07]Királyi Pálca két ajtaja nyílt.

[00:36:11]Az egyik ajtó valahova elveszett a bombázás, vagy a légnyomás, vagy elvitték fűteni, nem tudom, de ki lehetett a a kapuajból látni az utcára, és oda kimentem gyakran, és egyszer csak azt láttam, hogy ez a már ez a felszabadulás után volt már a szovjet katonák ott rendezték be a mi pincénkben a egy kör talán egy hétre a rádió adójuk at úgyhogy éjjel nappal hallottuk megmondta a számot, az ő számát, ami fogalmunk nem volt, hogy mit mond.

[00:36:51]És és hát tehát ott voltak a házban.

[00:36:55]Felszabadulás után lehetett ez legalább egy héttel 10 nappal, és láttam ezt a sátán fajzatot belopakodni a házba, és felmenni az ő irodájuk.

[00:37:07]vagy mi a fenébe.

[00:37:13]Én róluk lévén szó így beszélek.

[00:37:17]És fellopakodott.

[00:37:19]Na, természetesen nem volt beöltözve ugye karszallagal meg nyílas keresztekkel, de fegyver volt nála.

[00:37:26]Én megláttam őt, lerohantam a pincébe.

[00:37:33]Buta gyerek.

[00:37:35]Megfogtam az első oroszt, aki akit értem, és elkezdtem rángatni, és magyarul mondtam neki, mutogattam fölfelé.

[00:37:43]Hát nyilván nem értette, hogy mit beszélek.

[00:37:46]Én meg egy egy mukot se tudtam, és németül talán tudtam volna mondani, de az bizonyára nem értette volna.

[00:37:54]Szóval rohantunk, jött velem.

[00:37:57]Nem, nem értem, hogy miért.

[00:37:57]Jött velem és a gangon voltunk, ahova ez rálátott, és ránk lőtt a német a nyilas vagy a nyilas.

[00:38:07]Igen, a nyilas ránk lőtt az ablakból, az ő ablakából.

[00:38:11]És én most, hogy erről beszélek, megint érzem az arcomon a orosz katona durva anyagból szőtt köpenyének a a az érintését az arcomon, mert a mert az fejemet oda csapta tulajdonképpen a falhoz, és ő védőleg ott hagyta a karját előttem, és visszalőtt, és akkor a löv lövöldözésre még két orosz szovjet, lehet, hogy nem orosz szovjet katona felrohant, ezt lefegyverezték.

[00:38:53]Meg tudom mutatni a négyzetmétert a szemközti ház falán, ahova szét fröccsent az agya.

[00:39:00]Akkor nem úzta meg.

[00:39:02]Nem úzta meg.

[00:39:03]Érzett valami elégtételt, vagy túlságosan gyerek volt még ehhez?

[00:39:09]é borzalmat és azt hiszem, igen, elégtételt.

[00:39:13]Igen, láttam, ahogy emlékeztem élesen, most is élesen emlékszem, hogy belerúgott a meggyilkolt gyerek fejébe, és láttam a pofáján az elégtételt.

[00:39:31]Az, ahogy Radnóti megírta, kéjjel ölt, nem csak parancsra.

[00:39:39]megfogalmazódott bármikor is önben, hogy hogy mivé válik az ember.

[00:39:42]Tehát az, hogy parancsra tettem, ez ez egy egy gyenge érv, hogy nem elég.

[00:39:49]Igen, így van.

[00:39:49]Azt tiszteljük azóta is, aki nem tette meg, ha ilyen parancsot kapott, akkor sem kéjelölt, nem csak parancsra, s balitekben hitt, s tajtézottéveteg.

[00:40:08]Igen.

[00:40:09]Ismerte a Radnóti feleségét?

[00:40:11]Igen.

[00:40:11]Igen.

[00:40:11]Kitűnő asszony volt.

[00:40:11]Kitűnő francia tanár volt.

[00:40:15]Ő hívott meg Óraladónak a színművészetére, ahol nem tan székvezető, hanem csak lektorátus vezető voltam, mert nem nem ez volt a főprofil.

[00:40:28]És mit tanított?

[00:40:28]Franciát, vagy angol tanít?

[00:40:30]angol tanítottam, arra hívott meg, és egy rövid ideig tanítottam egy osztályban oroszt.

[00:40:41]Hát addig 19 évig tanott voltam oroszból vezetőtanár.

[00:40:46]Nagyon érdekes, jó munka volt.

[00:40:46]Szép munka tanítani, tanítani.

[00:40:51]És főleg nem csak azt kell megtanítani, hogy a a melyik gerendhagyó, attól, hogy csitégy csitájú, attól még hadd mondjam, nem piszágypiszájú, hadd mondjak ennyit oroszul, ami egy gyönyörű gazdag nyelv.

[00:41:09]És aki nekem nem hiszi el, az gondoljon csak arra, hogy Tostoy Dostojevski és Csehov ezen a nyelven írt.

[00:41:16]És ha nem lett volna a nyelv erre alkalmas, akkor a ezek az életművek sem ilyenek lennének.

[00:41:27]És mit gondol a német nyelvről?

[00:41:27]Meg egyáltalán, ha Németországra gondol?

[00:41:32]Ha most azt mondaná, hogy mondjak egy pár sort, Sillert németül tudnék mondani, de úgy döntene, hogy inkább Gőtte legyen váltanék.

[00:41:43]De mély gyerekkoromban az anyukámtól tanultam, akinek nagyon jó gyakorlatilag anyanyelve volt a kultúrált, mély német tudás.

[00:42:00]És aztán 45-ben, hát ugye 43-tól kötelezően tanultunk, de én gyerekkorom sokan gyerekkorunktól tanultunk, és 45 márciusban kezdődött a tanév, a aminek 44.

[00:42:18]szeptemberben kellett volna kezdődnie, és elmondtuk a névsort, aki tudta, és megpróbáltuk megtalálni, hogy melyik osztálytársunk nem élte túl ezt a szörnyűséget, ezt az iszonyatot.

[00:42:36]És hát németül kellő tanulni.

[00:42:39]Bennem megvan az indexem, a bizonyítványom.

[00:42:42]Bele van írva, hogy német nyelvés irodalom, és át van húzva, alá van írva.

[00:42:48]Az osztályfőnöke aláírta, hogy érvénytelen, mert van ott valami jegy.

[00:42:53]Sajnálom.

[00:42:56]Örülnék, ha büszkélkedhetnék vele, hogy én találtam ki, de nem én voltam.

[00:43:02]Liberman, Kati osztálytársam, aki a vállamig ért, és legalább 25 kg volt.

[00:43:04]Ő találta ki, hogy némettül pedig nem tanulunk.

[00:43:12]Úgyhogy szépen kiléptünk az osztályból, amikor németóra lett volna, és amikor vége lett a németórának, akkor visszasétáltunk.

[00:43:21]És ez mára megszűnt ez az érzés.

[00:43:24]És akkor évtizedekig nem voltam elég folyékonyan beszéltem olyan gyerekszinten, de elég folyékonyan.

[00:43:33]Gondolom nem hibásan, mert az anyukámtól jól tanultam.

[00:43:38]És akkor évtizedekig nem bírtam azt nem bírtam kimondani, hogy ja oda nin ez ma már nincs így.

[00:43:47]És már nagyon felnőtt voltam, mikor anyukámmal vitatkozva azt mondta, hogy de hát nincs értelme.

[00:43:56]Hát nem.

[00:43:56]Igen, de hát de hát Göte nem volt náci.

[00:44:00]Igen, de németül írt.

[00:44:03]Freudot fogcsikorgatva olvastam el, amit nem találtam magyarul vagy angolul a könyvtárban fog csikorgatva.

[00:44:14]És amikor egyszer arról volt szó, hogy és a csoport válasszon egy vezetőt, vagyis egy fűrertért, akkor úgy vágtam be a könyvet, hogy csattant a könyvtárban.

[00:44:24]Oanézett a könyvtáros, hogy mit művelek, azt és nem fordulhatott elő, hogy német földre tegyem a lábam.

[00:44:33]Amikor Szekeres ellenállásbeli nyomait kutattam 59 évesen, nem csoda ilyen előzmények után, ahogy elmondtuk, hat év háború, négy év börtön, infarktusban egy pillanat alatt halt meg, és én úgy éreztem, hogy az életét meg kell örök, meg kell tartani.

[00:44:53]És többen mondták nekem, hogy megírják, adjak anyagot.

[00:44:59]Nem volt anyag.

[00:44:59]Tehát amikor kerestem és Franciaországba is kellett keresnem természetesen, és az idő erősen ellenem dolgozott, a bajtársai közül sokan szintén fiatalon haltak meg.

[00:45:18]Nyilvánvalóan ezt a ellenállás beli a a a Gestapó orraelőtt sétálgatva való ellenállást nem könnyű ideg idegileg végigélni.

[00:45:35]Úgyhogy azonkívül Magyarországról minden harmadik évben kaphattam útlevelet, úgyhogy elég nehéz.

[00:45:41]Amikor lehetett akkor akkor mentem.

[00:45:43]Úgyhogy tudtam, hogy vidéken vannak sokan, akikkel majd beszélnem kell, úgyhogy nem volt pénzem.

[00:45:53]Hát semmi pénzem nem volt, de volt akkor már egy kis kispolcki fiatom, és azzal végigmentem ugye Európán, Franciaországba, és azt mondtam magamban, hogy nem fordulhat elő, hogy német területre rálépjek.

[00:46:10]Az nem fordulhat elő.

[00:46:13]Úgyhogy Csehországon keresztül mentem, mert akkor Csehország legutolsó tank állomásáig elkísért a férjem, Román András, aki nagyon támogató volt és tisztelettel volt szekeres emléke iránt ő is, mert akkor az ő útlevelével ő még ott vásárolhatott, keleti útlevele volt, vitte magával nekem nyugati útlevelem.

[00:46:42]És azzal még vásárolhatott benzint.

[00:46:42]És így átmentem Németországon, úgyhogy nem kellett tanolnom.

[00:46:50]Nem léptem ki.

[00:46:53]Nem lépett ki a német föld.

[00:46:54]Nem léptem.

[00:46:54]Úgy éreztem akkor, hogy égetni fogja a talpomat, ha kiteszem a lábam, meghazudtolom, áruló vagyok azokkal szemben.

[00:47:04]Például a az előbb emlegetett bácsi, aki öngyilkos lett, ennek a nővérét például Auszbe elhurcolták vidékről, és én úgy éreztem, hogy Mariska néni árulója leszek, ha kilépek Németország területére.

[00:47:25]Aztán sokkal később elmúlt.

[00:47:25]Ma nem érzem így.

[00:47:29]Igen, csak ma már nem én találtam ki.

[00:47:33]Egy egy amnesti ismertem meg egy német kollégát, és tőle tanultam, hogy hogy azt kellett Németországban megvárniuk, Adenauer kancellár nevét.

[00:47:48]úgy ejtettek ki, hogy ültében meghajolt.

[00:47:52]Ő gondolta ezt ki, hogy nem erőszakkal kell azt mondani, hogy ó, nem is voltunk, senki se volt, csak az a párember volt náci, hanem lassan, amikor az a generáció, amelyik minimum szótlanul tűrte, ha nem lelkesen, résztvevően a nárcizmus garázdálkodását, az már annak már nincs befolyása a a társ társadalomra, és ezt lassanként megtanultam, és lassanként ezt le is építettem magamba.

[00:48:29]Búcsúzóul, mert tudom, hogy nagyon fontos a zsidó gimnázium osztálytársainak a nevét Szekeres Varsa Vera elmondja.

[00:48:38]Emlékszik még rájuk?

[00:48:39]Emlékszem, mert gyakran elmondom, mert úgy gondolom, hogy ha kimondom a nevét, az is él egy pillanatra, akit esetleg akkor meggyilkoltak.

[00:48:52]Akkor ezzel búcsúzom öntől.

[00:48:52]Hallgassuk a névsort.

[00:48:54]Áler, Bá Benjamin, Borgida, Brook, Csillagcs, Ernst, Fantusz, Faragó Fiser, Forgács, Fried, Friedlander, Gedő, Göndör Grünwald, Herz, Hirsler, Hollós, Kádelburger, Kardos, Kalfman Kertész Kis Klein, Kőig, Krasó Kremzir, Lax Lax, Liberman Lberman lót mandula pártos reich reziner Strauber Straus Tatár Tratner Varsa Vidor Vallis Wner.

[00:49:45]Nagyon szépen köszönöm.

[00:49:46]Én is a meghívást.