"Azok fordultak el tőlem, akiknek segíteni akartam" - Bányai Éva

[00:00:00]Tehát most például azóta megtanultam nemet mondani, ami nagyon nehéz, mert mivel én tényleg mindenütt, ahol tehetem, beszélek arról, hogy a rákdagnózis nem egyenlő a halállal, csak kellőképpen föl kell dolgozni, hogy mi okozta, mi volt az a feldolgozatlan stressz, és erről tényleg lelki eszközökkel lehet rajta segít.

[00:00:29]íteni.

[00:00:29]Emiatt tényleg én naponta kapok 30-40 segítségkérő emailt rákbetegtől.

[00:00:35]Na most emiatt én igyekszem az utánpótlásomat kinevelni.

[00:00:38]Tehát már három mesterkurzust tartottam kiválóan képzett hipnoterapeuta, hipnopszichoterapeuta kollégáimnak, hogy hajlandók legyenek rákbetegeket fogadni, mert nem volt ez könnyű, mert a ráknak ugye van egy olyan mítosza, hogy rák egyenlő halál.

[00:00:54]És hát ez érthető módon magába a terapeutába is egy halálfélelmet mobilizál.

[00:00:59]És hát az egyetemen sikerült egy bevezetés a pszichoonkológiába kurzust akkreditáltatni.

[00:01:08]Először azt mondták, hogy hát túl fiatalok még, de hát ebbe a magyar valóságba kell, hogy pszichológusként megérkezzenek egy olyan országba, ami vezet világviszonylatba a 100000 főre jutó új rákosmegbetegedések és halálozások számába.

[00:01:22]Hát akkor kell nekünk tenni, és ezért csináltam a hatásvizsgálatot, hogy bizonyítsam az onkológusoknak is, hogy okvetlenül szükséges, hogy mindenhová pszichológus kerüljön az onkológiai osztályra, hogy a lelkével is foglalkozzanak a betegeknek.

[00:01:42]Ha szeretné, hogy továbbra is szóljon egy független hang, támogassa adója 1%-ával a Klub Rádiót.

[00:01:46]Köszönjük.

[00:02:06]Bányai Éva pszichológussal folytatjuk a beszélgetés.

[00:02:09]Széchenyi díjas pszichológus, hipnóziskutató, egyetemi tanár.

[00:02:14]És itt elkezdtünk arról beszélgetni, hogy hogy hát úgy mondja, hogy túlélő.

[00:02:18]évvel ezelőtt volt egy meldaganata, és túlélte, és jól van, bár soha nem mondják a rákosokra, hogy meggyógyul, csak hogy tünetmentes ez a ez a szakszerű kifejezés.

[00:02:32]És vajon az ember azért kap néha egy-egy betegséget, ha lehet ebben hinni, hogy utána dolga legyen vele, mert sok mindennel foglalkozott előtte, tanított, gyógyított, de utána fordult egyet az élete, és daganatos betegek felé is fordult.

[00:02:48]Nekem meggyőződésem, hogy ugye én most már 83 éves múltam, és már akkor se voltam fiatal, 59 éves korom előtt három hónappal.

[00:02:59]2001 szeptember 11-én diagnosztizálták hivatalosan.

[00:03:08]Én magam ugye önvizsgálattal magam hát tapintottam a tumort.

[00:03:17]De a hivatalos megerősítés az szeptember 11-én volt.

[00:03:20]És meggyőződésem, hogy azért kaptam ezt a betegséget az életemnek ebben a az őszi szakaszában, hogy tegyek valamit ezellen.

[00:03:32]És amit erőmtől teliként teszek is.

[00:03:40]És egyébként ez egy érdekes dolog.

[00:03:45]Én ezért élek szerintem, mert rákos lettem.

[00:03:51]És ezt most a legkomolyabban mondom.

[00:03:53]Anyai ágon a mi családunkban öröklődik egy infarktushajlam.

[00:03:59]dominánsan öröklődik, mert anyai nagyapám és nagyanyám is korán meghalt szívinfarktusban, édesanyám is korán meghalt szívinfarktusba, a testvérei is.

[00:04:08]Sőt, az unokatestvéreim közül, hát van, akit a karomba ringattam, kedves unokaöcsém, már nem él, szívinfarktusban meghalt.

[00:04:15]Az, hogy én élek, az annak köszönhető.

[00:04:18]Én örököltem sajnos ezt a hajlamot.

[00:04:21]Ezt tudom 17 éves koromtól kezdve, mert megállapították.

[00:04:28]Hiába nagyon egészségesen étkezem, és egészséges életmódot folytatok, én reggeli tornáztam világéletemben, és egészségesen, tehát nem zsírosan, tehát nem azt a jellegzetes magyar étrendet, hanem a könnyű mediterrán étrendet követtem.

[00:04:46]Ennek ellenére az én koleszterin szintem, az a koleszterin, ami örökletes, hát az sajnos mutatja ezt.

[00:04:55]És az, hogy én nem kaptam szívinfarktust, mint ahogy több unokatestvérem, aki ezt örökölte, kapott, azt annak köszönhetem, hogy a rákom miatt nagyon megtanultam odafigyelni a testem jelzéseire.

[00:05:15]És egyébként az onkológiai intézetben történt, mert ott egy hát nem csak az onkológi intézetben három vidéki, tehát három rákcentrumba, két vidéki és az onkológi intézetbe egy nagy hatásvizsgálatot végeztünk.

[00:05:31]Ugye az én kedvenc pszichológiai segítő területem a hipnózis, mert ezzel foglalkoztam világ életében.

[00:05:40]Tulajdonképpen sikerült visszahozni a tiltásból, először kutatásban és hát aztán terápiában is.

[00:05:50]És a onkológiai Intézetben mindig gyalog mentem föl a kutatószobánkból, ahol a betegekkel az interjúkat végeztük, meg az utánkövetéseket.

[00:06:05]És én mindig szerettem azt, hogyha az aktuálisan kezelőben lévő, tehát éppen kezelés alatt álló betegekkel is találkozom, de kevés volt az időm, és nagyon lassan jár a lift, meg különben is egészségesebb én itt is gyalogem föl.

[00:06:20]Én mindig gyalog járok az egyetemen is.

[00:06:22]Ezt mind a diákok nézik, hogy én nem liftbe megyek, hanem gyalog megyek a negyedik emeleten is, ha ott van órám.

[00:06:28]Na, lényeg az, hogy így fölszoktam szökelni a lépcsőn, és egyszer azt éreztem, hogy ó ó, nem megy, mert nem kapok levegőt.

[00:06:37]És azonnal hát utána ugye még fölmentem, és utána mikor lementem a szobába, azonnal fölhívtam Becker doktort, akit azért ismertem már akkor, mert a a páromnak 2015-ben elpusztult a szívizmának egy része, egy vírusfertőzés következtében, és Becker doktor a kezelőorvosa, és én mindig el szoktam őt kísérni a kontrollvizsgálatokra, és hát akkor óha hatatlanul beszélgettünk, és emlékszem, ő egy kiváló kardiológus a városma úton, ami hát tényleg most ő az igazgató helyettesként lényegében ő viszi az intézményt, mert Merkeli professzor a a szemes Egyetem rektora.

[00:07:27]És hát elmondtam, hogy mit éreztem, és ő azonnal mondta, kérdeztem, hogy hogy mindenféle vizsgálatot.

[00:07:34]azt mondja Éva magát ismerve jöjjön be, csinálunk egy szívkatéterezést.

[00:07:41]És soha nem felejtem el.

[00:07:44]Ö így odafordította az osziloszkópot és azt mondja, látja, annyira be volt szűkülve a karotész, ahogy a szívbe belép.

[00:07:54]azt mondja, látja, ebbe halt bele az édesanyja, nagyapja, nagyanyja, nagynényei, unokatestvérei.

[00:08:07]És de az orvostudomány ma már csodákra képes, és láttam, ahogy egy sztent így szétfeszíti, és én ennek köszönhetem az életemet, hogy észrevettem és sikerült megelőzni.

[00:08:21]Na jó, de azért ez nagyon nagy boldogság, de azért ismerve a magyar egészségügyet, ha mondjuk én járok ebben a cipőben, akkor lehet, hogy csak egy év múlva kapok időpontot.

[00:08:29]Tehát ahogy Kincses Gyula mindig mondja, hogy ez az oroszul lett most az egészségügy.

[00:08:34]Ha sikerül túléli az ember, ha nem, akkor bocs, így járt.

[00:08:39]Az a helyzet, hogy én nekem az volt a nagy szerencsém, hogy hogy Becker doktort, aki egy kiváló kardiológus ismerte és nagyszerű ember.

[00:08:46]Igen.

[00:08:49]Becker doktort.

[00:08:49]Hát személyesen ismertem emiatt, hogy hogy a páramat ő kezelte, akinek nagyon-nagyon sajnos nagyon rossz a szíve állapota, mert hogy tényleg elpusztult a szívizmának egy része.

[00:09:01]És hát emiatt én őt föl tudtam hívni telefon.

[00:09:04]Ezért mondom, hogy ez ez szerencse.

[00:09:07]Tehát, hogy Igen, igen, szerencse.

[00:09:09]De mondjuk az is biztos, hogy az, hogy én ezt érzékeltem és azonnal orvoshoz fordultam, azért azt gondolom, hogyha a háziorvosomhoz fordulok, akkor ő azért továbbított volna az a a, hogy mondjam, a családi anamnézisem ismeretében, mert hát azért elég egyértelmű volt, hogy ez egy örökletes szívprobléma.

[00:09:32]És nekem 17 éves koromban volt már egy szívizomgyulladásom, tehát megállapították.

[00:09:36]Tehát Igen.

[00:09:39]Vajon a betegségét lehet ilyet kérdezni, de pszichológusként lehet, hogy azt mondja, hogy igen, hogy mitől kapta, vagy miért kapta ezen túl, hogy az infarktust meg a Igen.

[00:09:48]Meggyőződésem, hogy azért vagyok én már több mint 24 éves túlélő.

[00:09:59]Én magam azt mondom, hogy meggyógyultam, de valóban onkológus ilyet nem ejt ki a száján, úgyhogy hát tünetmentes, túlélő vagyok több mint 24 éve, mert én azt a kilenc hónapot, amíg a kezelésem tartott, és ugye nagyon egyértelmű volt, hogy nem mehetek az egyetemre.

[00:10:21]Én hát akkor tanszékvezető voltam és tanítottam az egyetemen, de hát ott állandóan elkaphattam volna valami fertőzést, amit ha kemoterápiát kap ember nagyon-nagyon nem helyes, hogyha elkap egy fertőzést, mert az immunrendszerét a kemoterápia lerontja.

[00:10:42]Én ezt a kilenc hónapot arra fordítottam, hogy hogy azokat a módszereket, amiket terápiásan alkalmaztam, már saját magamon alkalmazzam.

[00:10:50]És a hipnózist is.

[00:10:54]Igen, önnhipnózist, hogy ne?

[00:10:56]Én ezért éltem túl egyébként, ezt meg kell, hogy mondjam, hogy mondjam, azon túl, hogy nagyon hamar rájöttem, hogy mi okozta.

[00:11:06]Mi okozta?

[00:11:07]Az oko én mindig, ha fontosnak tartottam egy ügyet, akkor én abba m szélességgel beleálltam.

[00:11:25]És az történt, hogy engem a volt tanítványaim kérésére a Magyar Pszichológiai Társaság elnökévé választottak 1996-ban.

[00:11:40]Én ezt nem ambicionáltam, azért nem, mert akkor már prezidentelekt voltam, tehát megválasztott következő elnök a Nemzetközi Hipnózis Társaságban, ami egy nagyon nagy megtiszteltetés volt.

[00:11:50]Én voltam az első nő, akit először az európai, aztán a Nemzetközi Hipnózis Társaság élére választottak.

[00:11:57]Tehát ez egy áttörés volt.

[00:11:59]És emlékszem, amikor kiderült, ez, hogy mondjam, egy nagyon demokratikus választás, mert a tagyesületek jelölnek.

[00:12:07]és a két legtöbb jelölést kapott jelölt között a tagok levélszavazata dönt, és én nagyon-nagyon nagy többséggel győztem.

[00:12:17]És közvetlenül utána sose felejtem el az angol, tehát Nagy-Britanniából 154 aláírással levelet kaptunk, kaptam, hogy gratulálunk, hogy miért nőkért most már lesz valaki, aki ezen a hát eléggé hagyományos, macsó férfi területen kiáll.

[00:12:39]Tehát ez nekem egy nagy megtiszteltetés volt, és prezidentelként én már benne voltam a legszűkebb vezetőségben, tehát mármint a nemzetközi társaság, és hát ismerkednek kellett az ügyekkel és hát ugye azért ez egy nagy tényleg az egész világot behálzott társaság, tehát én nem vágytam arra, hogy emellé a Magyar Pszichológiai társaság elnöke legyek, de sorba jöttek a volt tanítványaim, és emlékszem, amikor a 46 volt tanítványom jött és mondta Éva: "Kérünk, hogy vállald el, hadd jelöljünk."

[00:13:17]Mondtam, hogy pont te kért.

[00:13:17]Bevallom őszintén, én a pszichológiának nagyon-nagyon sok területét nagyon mélyen hát először is érdekel, másrészt ismerem is.

[00:13:28]Tehát az általános lélektant ugye annak minden részét tanítottam évszédeken át a fiziológiai pszichológiát.

[00:13:36]Ugye én 16 évig egy élettantzéken élett tanítottam, és nekem nagyon fontos, hogy értsem a háttérmechanizmusokat, az élettani háttérmechanizmusokat.

[00:13:48]Nagyon érdekel a fejlődéslélektan, a szociálpszichológia, a személyiség lélektan.

[00:13:52]De mondtam, nézd, te munkalélektannal foglalkozol.

[00:13:57]Azt én soha nem tagadtam, hogy ha valami engem nem igazán érdekel a pszichológiából, ez pont ez.

[00:14:01]Miért akarod te?

[00:14:03]azt mondja Éva, nem azért, hogy a mi területünket te nem tudom én, hogy fejleszt, de akkor amikor az egyetemre jártunk, a ti tanszéketeken, ti mindig örültetek, ha megosztjátok a tudásotokat velünk, és mindig azt éreztük, hogy nektek ez fontos, hogy tovább adjatok amit tovább adjátok, amit tudtok.

[00:14:30]És hát, hogy ez úgy belőle derett, mint tanszékvezetőből, és volt, hogy este 8-ig, ha mi kérdezgettünk, akkor te válaszoltál a mi kérdéseinkre, és kiértünk a szakmába.

[00:14:45]És hát ott nem ez a helyzet, a szakma légkörét kellene megváltoztatni.

[00:14:53]Elmondok egy konkrét esetet, mondta ő.

[00:14:56]Máig emlékszem, mert ez volt az, ami megbetegített engem.

[00:15:00]Nem, hanem ami arra bírt, hogy én elvállaljam a jelölést.

[00:15:07]Azt mondja, tudod, mi ehhez voltunk szokva, hogy mi kérdezünk, ti válaszoltok, átadjátok, amit tudtok és látnivalóan ennek még örültök is, hogy át tudjátok adni.

[00:15:20]és kiérkeztünk a szakmába, és én hát munkalélektanosként egy olyan céghez kerültem, ahol hát szembe kerültem egy nagyon nehéz problémával, hogy az egyik osztályvezetőre minden munkatársa nagyon panaszkodott, és hát egyértelmű volt, hogy mérgező az a légkör, amit ő maga körül teremt, és ez ellen tenni kell valamit.

[00:15:48]Tehát én kezdő pszichológusként hát valahogy nem tudtam, hogy mit lehetne, mert ő egy elismert ember volt ennél a cégnél.

[00:16:01]És a főnökömhöz fordultam.

[00:16:04]És a főnököm azt mondta: "Néd, én megszenvedtem azért, hogy pszichológus legyek.

[00:16:10]Szenvedj meg te is."

[00:16:10]És azt mondja, nem csak nekem mondják ezt, a klinikusok ugyanezt mondják.

[00:16:15]Tehát ilyen a légkör a szakmában.

[00:16:18]Ehhez tudni kell, gondolom a hallgatók nem tudják, hogy a pszichológiát polgári átudománnyá nyilvánították, ugye egy szovjet párthatározat nyomán, és mi mindig pápábbak vagyunk a pápánál, tehát akkor, amikor a fordulat éve bekövetkezett, akkor évekig nem volt pszichológus képzés egyáltalán Magyarországon, és a pszichológusokat kirugdosták az állásokból.

[00:16:43]Tehát ez igaz, hogy az idősebb generáció megszenvedte azt, hogy ő pszichológus legyen.

[00:16:47]Na de hát ebből az én számomra az következik, hogy örülnek, hogy most már lehet a pszichológiát művelni.

[00:16:54]És ez volt az a mondat, ami miatt én elvállaltam a jelölést.

[00:17:01]És hát sajnos egy olyan helyzetbe kerültem, hogy noha az előző vezetőség írásba adta, hogy a társaság jogilag és anyagilag teljesen rendben van.

[00:17:16]Engem 1996 december 9-én választottak meg elnöknek.

[00:17:21]Karácsony előtt már tisztába jöttem azzal, hogy a társaság anyagilag csődbe van.

[00:17:29]145000 Ft volt a kasszában, ami arra nem volt elég, hogy az akkor még postán kimenő hírleveleket postázzák, tehát a legközelebbi postaköltségre.

[00:17:39]És hát akkor azonnal láttam, hogy ezért tenni kell valamit.

[00:17:45]És ugye jött a karácsony.

[00:17:48]Azalatt körülnéztem, hogy mit lehet tenni, és a civil szervezeteket támogató parlamenti bizottság kiírt egy pályázatot februárhatáridővel közhasznú programokért, tehát a civil szervezetek közhasznú programjai, és ezzel lehetett pályázni.

[00:18:06]Azonnal január elejére összehívtam egy rendkívüli vezetőségi ülést, hogy hát meg kell ezt pályáznunk, mert csődbe van anyagilag a társaság.

[00:18:19]És kértem, hogy két hét múlvára adjanak be közhasznú programokkal különböző javaslatokat, ami tehát összegyúrunk egy pály közös pályázatra.

[00:18:36]És hát nagyon szomorú volt a helyzet, mert két hét múlvára nulla, azaz nulla javaslat jött össze.

[00:18:46]Akkor a társaságnak 17 szekciója és vidéki tagozata volt, és sajnos egy elavult alapszabálya volt a társaságnak.

[00:18:56]Tehát minket, az elnökséget választottak meg, és mi örököltünk egy régi vezetőséget.

[00:19:05]Ebbe a régi vezetőségbe olyan szekcióelnökök voltak, akik nagyon elismert pszichológusok voltak, de már hát idősebbek, és valahogy nem voltak ahhoz szokva, hogy programokat nagy eránnal meghirdessenek, és hát nem nagyon voltak szekcióülések meg minden, és hát valahogy úgy gondolták, hogy hát ők nem javasolnak, és én hát elképes Em, és mondtam, hogy de hát akkor mit tegyünk?

[00:19:36]Hát csődbe megy a társaság.

[00:19:40]És emlékszem, hogy számomra elképesztő módon az egyik kolléga, akit én szakmailag egyébként nagyra tartottam, azt mondja: "Éva, hát akkor ha csődbe megy, akkor legalább nem kell megfizetnünk az adósságot.

[00:19:54]Ugyanis időközben kiderült, hogy még adóssága is van a társaságnak.

[00:19:58]ugyanis ahhoz, hogy beadjunk egy pályázatot, kellett aláírás, hogy tényleg mi jogilag és anyagilag rendben vagyunk.

[00:20:06]És kiderült az, hogy az országos társadalom biztosításnál 945000 Ft tartozásunk van.

[00:20:14]Tehát akkor ez nagyon sok, mert nem lehet összehasonlítani mostanival.

[00:20:19]Nagy lehet, akkor ez nagyon sok és ha milliót eléri, ők hivatalból csődeljárást kell, hogy indítsanak.

[00:20:25]És akkor én egy olyat tettem, amit soha magamért nem teszek meg.

[00:20:30]Nem tennék és nem teszek.

[00:20:30]Elmentem és hát kértem, mint hát egy ilyen ilyen kis szerencsétlen hát senki nem hát lopta el ezt a pénzt.

[00:20:43]Az történt, hogy a azelőtt a Magyar Pszichológiai Társaság a Magyar Tudományos Akadémia Társasága volt, és a rendszerváltás után a civil törvénnyel önállósodtunk, és a társaság egyetlen főállású alkalmazottja egy titkárnő után hát így a társaságnak kellett fizetni a TB-t, és nem nézték meg a jogi szabályozást az én elődeim, És ezt minden hónap 10-éig be kellett volna fizetni, és ők évvégén fizették be.

[00:21:20]És sunnyi módon, mert én utána- utána néztem, nem figyelmeztette a téb őket, hogy ezt 10-éig be kéne fizetni.

[00:21:29]És a kamat és a kamatos kamat és a kamatos kamat kamata úgy fölgyűlt már 96.

[00:21:34]decemberére, hogy ilyen majdnem tényleg a csődeljárás szérére.

[00:21:41]És hát ettől én teljesen kétségbe estem, és hát mondom, odamentem és mondtam, hogy hát itt nem mi akarjuk ezt fizetni, de pont az, hogy meg tudjuk fizetni, ezért kellene pályáznunk, tehát kellene, hogy adjanak erről egy igazolást, és mi akkor megfizetjük.

[00:21:58]És annyira megsajnáltak.

[00:22:02]Mondom, én magamért ilyet soha nem teszek, mert én körülbelül 10 nap alatt jöttem tisztába az anyagi helyzettel, tehát nem értem, hogy az elődeim.

[00:22:09]Na de mindegy.

[00:22:11]Hát tényleg ők valahogy nem pszichológusként nem.

[00:22:14]Én mindig pályáztam a tudományos munkám miatt, és emiatt hozzá voltam szokva, hogy anyagi dolgokért is felelősséget kell vállalni, és szeretem átlátni.

[00:22:23]Azóta is szeretem átlátni a dolgokat, akkor is szeretem, ezért jöttem rá ilyen hamar.

[00:22:28]És akkor sikerült elérni, hogy elengedték a tartozás felét, megengedték, hogy részletekbe fizessünk, és azért, hogy tényleg megkapjuk a pályázatot, aláírták, hogy nincs tartozásunk, ami egy Az ebbe betegedett bele?

[00:22:45]Nem, hanem abba betegedtem bele, hogy rájöttem, hogy ez így tarthatatlan, hogy az alapszabály elavult.

[00:22:52]Ugyanis rájöttem, hogy mi az oka ennek, hogy ennyi tartozásunk van.

[00:23:00]az oka, hogy csak a tagdíjakra számíthattunk, holott a világon mindenütt.

[00:23:07]És mivel én benne voltam már a nemzetközi hipnózistársaság legszűkebb vezetőségében tudtam egyrészt, másrészt mivel a hipnózist tényleg hát sikerült viszonylag hamar nem csak visszahozni a tiltásból, hanem fölfuttatni.

[00:23:23]És mi akkor, amikor külön vált a Magyar Pszichiátriai Társaság, a Neurológiai Társaságtól 1980-ban mi azonnal csatlakoztunk a pszichoterápiás szekcióhoz, mint munkacsoport, és annyira fejlődtünk, hogy nagyon hamar belőlünk munkacsoportból szekció lett, hipnózis szekció, és emiatt engem megválasztottak a Magyar Pszichiátriai Társaság titkárának.

[00:23:52]És én tudtam, hogy még Magyarországon is és a világon mindenütt az egy szabály, hogyha valaki a társaság nevét fölhasználja, és mondjuk hirdet egy képzést, egy tanfolyamot satöbbit, úgy mint a Magyar Pszichiátriai Társaság, nem tudom én, X szekciójának tagja vagy pláne elnöke, tehát akkor mindenütt 10%-ot a befolyó pénzből a társaság kap, És ez nem volt benne a mi alapszabályunkban.

[00:24:25]És hát ebből rájöttem, hogy egy csomó minden más is elavult az alapszabályba.

[00:24:30]És a fiatalokkal, akik engem megválasztottak, akik kérték, hogy én vállaljam el, hát én kértem az ő segítségüket.

[00:24:38]írtam egy, hogy mondjam, Magyarországon szokatlan, tehát a nemzetközi társaságoknál szokásos levél az elnöktől a legközelebbi hírlevélbe, amibe kértem, hogy olyan munkacsoportokot alakítsunk, ami segít.

[00:24:52]és sikerült megváltoztatni a társág alapszabályát, aminek ugye egyik része az volt, hogy sok kiváló kollégámnak ez a zsebére ment, és volt egy olyan pillanat, és hát volt plusz még egy etikai ügy, amibe hozzám fordultak, mint a társaság elnökéhez, és kiderült, hogy a társaság etikai bizottsága elkövetett egy olyan hibát, ami törvénytelen volt, tehát hogy valaki, aki ellen jött egy egy ilyen, hát hogy mondjam, bejelentés, vizsgálódtak anélkül, hogy őt értesítették volna erről, ami a a statumukkal ellenkezett egyrészt, másrészt megírták azoknak a cégeknek, ez egy ilyen alkalmasság vizsgálatot végző pszichológus volt, aki egy egész régió alkalmasság vizsgálataiért felelt.

[00:26:00]Megírták a vele kapcsolatban lévő cégeknek, hogy etikai eljárás folyik ellene, tehát hogy nem működhetnek.

[00:26:05]Na most amint ez kiderült, én azonnal az Ombuhoz fordultam, hogy hogy van-e jog erre.

[00:26:14]Nincs.

[00:26:14]Tehát nem lehet.

[00:26:14]Anélkül, hogy őt erről értesítenék.

[00:26:18]Nem lehet.

[00:26:21]És emiatt az etikai bizottságnak én hivatalosan összeírtam egyébként egy szűk bizottságot, mert nem akartam hinni a szememnek, hogy az etikai bizottság kezdtette.

[00:26:32]Szóval a lényeg az az, hogy az etikai bizottságot fölszorítottam, hogy vizsgálja újra ezt az ügyet és és írja meg, hogy törvénytelen volt, hogy ők ezt megírták.

[00:26:43]És ez megmentette egyébként a társaságot anyagilag, mert az egyik beperelte a társaság, és hát a társaság a nyugi személyi, tehát nem az etikai bizottság, tehát a társaság pénzéből vették volna el, ami akkor már volt, mert megnyertük a pályázatot, hála tényleg annak, hogy végülis hát nem írtak a szekcióelnökök, de mi a tanszéken, nekünk egy nagyon kiváló és tényleg összetartó tanszékünk van, hál istennek máj napig.

[00:27:14]És mi összedobtunk olyan közhasznú programokat, tehát pszichológia annyi közhasznú területen segíthet, hogy hogy gazdag programot összedobtunk és és megnyertük a pályázatot, onnan jött a pénz és módosítottuk az alapszabályt és a 10%-akból is jött a pénz.

[00:27:35]Úgyhogy akkor, amikor én átadtam az elnöki pozíciót, mert eleve megmondtam, hogy akkor, amikor én leszek a nemzetközi hippnózis társaság elnöke, én nem tudom tovább vinni a magyar pszichológiai társaságot, és áttértünk egy olyan rendszerre, ez is az alapszabálymódosítás része volt, hogy a jövendő elnököt előre megválasztjuk, hogy már együtt dolgozunk, tehát nehogy még egy olyan helyzet előálljon, mint az én esetemben, hogy én döbbenten álltam ott, hogy mennyi pénz nincs a kasszába, és hogy csődtbe megy a társág.

[00:28:05]No, a lényeg az az, hogy mikor átadtam, 6, fél millió volt a kasszában, és teljesen jól álltunk, mert tényleg azok a közhasznú programok azok nagy sikert aradtak.

[00:28:18]Hát akkor ez egy sikertörténet.

[00:28:18]Igen, de és amibe belövettegettem, az a következő volt, hogy amikorra ez kiderült, hogy egyrészt az etikai bizottságot én fölszólítottam, hogy vizsgálj újra az ügyet, a másrészt, hogy bizonyos problémák miatt hát felül kell vizsgálni az tehát, hogy hogy 10%-ot be kell fizetni.

[00:28:50]Akkor emlékszem, mentem be az egyetemre, és hát egy viszonylag keskény folyosón jött velem szembe egy általam tisztelt férfi, nagyon vezető tagja a Magyar Pszichológiai társaságnak, aki engem még az egyetemen is tanított, nem köszönt nekem.

[00:29:05]Azt hittem, hogy nem vett észre.

[00:29:07]Jó napot kívánok, tanár úr, mondtam én tisztelettel, mert én tényleg tiszteltem őt.

[00:29:11]Így elfordította a fejét, meggyorsította a lépte, és nem fogadta a köszönésemet.

[00:29:18]És ez megismétlődött ugyanaz nap az etikai bizottság egyik tagjával, amikor mentem föl órára a második emeletre.

[00:29:24]És egyszerre azt arra döbbentem rá, hogy engem azok, akikért tulajdonképpen az erőforrásaimmal lemondva én ét napp alá téve küzdöttem, hogy megmentsem a társágot, ami sikerült, de hogy azok kiközösítenek.

[00:29:44]Na most a kiközösítés hát az öl.

[00:29:46]Az ember szociális lény, és én tényleg azokért tettem, őértük is tettem, mindannyiunkért.

[00:29:57]A volt tanítványimért persze, de leginkább, mert ők tényleg ők a jövő.

[00:30:04]És ez az, ami amire rájöttem, hogy az erőforrásaimtól nem szabad megszabadulni.

[00:30:13]Tehát most például azóta megtanultam nemet mondani, ami nagyon nehéz, mert mivel én tényleg mindenütt, ahol tehetem, beszélek arról, hogy a rákdagnózis nem egyenlő a halállal, csak kellőképpen föl kell dolgozni, hogy mi okozta, mi volt az a feldolgozatlan stressz, és erről tényleg lelki eszközökkel lehet rajta segít segíteni.

[00:30:42]Emiattényleg én naponta kapok 30-40 segítségkérő emailt rákbetegtől.

[00:30:48]Na most emiatt én igyekszem az utánpótlásomat kinevelni.

[00:30:51]Tehát már három mesterkurzust tartottam kiválóan képzett hipnoterapeuta, hipnopszichoterapeuta kollégáimnak, hogy hajlandók legyenek rákbetegeket fogadni, mert nem volt ez könnyű, mert a ráknak ugye van egy olyan mítosza, hogy rák egyenlő halál.

[00:31:07]És hát ez érthető módon magába a terapeutába is egy halálfélelmet mobilizál.

[00:31:12]És hát az egyetemen sikerült egy bevezetés a pszichoonkológiába kurzust akkreditáltatni.

[00:31:21]Először azt mondták, hogy hát túl fiatalok még, de hát ebbe a magyar valóságba kell, hogy pszichológusként megérkezzenek egy olyan országba, ami vezet világviszonylatba a 100000 főre jutó új rákosmegbetegedések és halálozások számába.

[00:31:35]Hát akkor kell nekünk tenni, és ezért csináltam a hatásvizsgálatot, hogy bizonyítsam az onkológusoknak is, hogy okvetlenül szükséges, hogy mindenhová pszichológus kerüljön az onkológiai osztályra, hogy a lelkével is foglalkozzanak a betegeknek.

[00:31:52]És hát vannak eredmények, mert megszületett az egészségügyi irányverv most már 2021-ben, ami elvileg tényleg ezt a fajta holisztikus, tehát lelki segítséget is megá foglaló gyógymódot írja elő, de sajnos azért ez a gyakorlatban még korán sincs így.

[00:32:15]Bánya Évan, nagyon szépen köszönöm, hogy itt volt.

[00:32:17]Ez egy gyönyörű kerektörténet egyébként, hogy honnan hova jutottunk el.

[00:32:22]is köszönöm, mert a részleteket én sem ismertem, sokat olvastam róla, de nagyon jó, hogy megosztotta.

[00:32:28]És ezt annyira köszönöm a meghívást, hogy pont így húsvétkor, ami hát az újjászületés ünnepe.

[00:32:35]Ez így van.

[00:32:35]Köszönöm szépen.

[00:32:36]És én tényleg úgy érzem, hogy én újjászülettem, mert kaptam egy olyan feladatot, ami engem frissen tart, ami miatt máig olvasom a legfrissebb szakirodalmakat, és teszek, amit tudok, amíg erőm engedi.

[00:32:53]Köszönöm szépen.

[00:32:54]Én is köszönöm.

[00:32:54]H