"A legijesztőbb pillanat, amikor a színpadon állva rájöttem: nem vagyok jelen" – Vadász Dániel

[00:00:00]A nincs róla felvétel.

[00:00:00]Az egyik azt mondja, hogy megtörtént, a másik nem.

[00:00:04]Mostatt.

[00:00:04]Na de képzeld el, hogy képzeld el, hogy neked olyan döntést kell hoznod például egy belső színházi etikai vizsgálatnál, ami munkaügyi bíróság előtt meg fog állni, mert ha te olyan döntést hoztál, ami amit adott esetben a munkaügyi bíró jó eséllyel máshogy fog látni, akkor az a visszáshelyzet fordulható.

[00:00:21]De most csak egy téma és nagyon általánosan, hogy simán lehet az, hogy végül azt fogják mondani, hogy nem szabályosan csináltad és egyszer csak ott fogsz állni, hogy te nem voltál benne, de belekerültél a mítő ügybe, hiszen te elmarasztaltál valakit, akiről nem tudtad bebizonyítani.

[00:00:38]egy fordítva ugye hallunk olyat és egy igazgató elk érted a felelősséget, hogy hogy az ember csak teszi a dolgát és pillanatokon belül belesodródhat egy olyan helyzetbe, amit hogyha nem érti a rendet.

[00:00:51]Én azt hiszem, hogy talán a rend, talán az egész életünk is ilyen.

[00:00:56]Én azt hiszem, hogy minden nappal egy lépéssel a rend felé az mindig egy kicsit tisztábbá, könnyebbé teszi.

[00:01:05]Még akkor is, ha sokszor visszakerülünk három-négy mezőt, de a a cél az mégis csak ez.

[00:01:13]Ha szeretné, hogy továbbra is szóljon egy független hang, támogassa adója 1%-ával a Klub Rádiót.

[00:01:17]Köszönjük.

[00:01:23]Művészbe [zene] járó Bóta Gáborral.

[00:01:27]Üdvözlöm önöket.

[00:01:27]Vadás Dániel, operaénekes, operett énekes, színész, producer a debreceni Csakonai színház.

[00:01:36]igazgatója, a művészbejáró vendége, aki egyébként vagy 20 országban lépett fel, és mindenféle fesztiválok körül is bábáskodott.

[00:01:47]Meg hát a virtuózók ugye azt sokan látták a tévében, na hát annak is ő volt a producere.

[00:01:56]Azt én olvastam, hogy te Debrecenbe kezdted a pályát, méghozzá kóristaként, tehát énekeltél a kórusban, a Debrecs színházba, és ott vagy most igazgató.

[00:02:06]Ennek azért van egy bálya, nem?

[00:02:06]Ez gondolom neked is megfodult a fejemben.

[00:02:11]Fú, én voltam itt a legkisebb.

[00:02:11]Na most aztán tessék, megbívom.

[00:02:16]Szeretettel köszöntöm a hallgatókat én is.

[00:02:18]És azt kell mondanom, hogy tényleg egy olyan kérdéssel kezdesz, ami ami egy nehéz meghatottság nélkül erről beszélni.

[00:02:26]Tehát az, hogy én 19 évesen nekem ez volt az első munkahelyem.

[00:02:30]Aha.

[00:02:30]Tehát, hogy nem is csak az, hogy egy munkahely volt, hanem hanem én ott hat évig dolgoztam, mert hogy te ugye nem zeneakadémiát vagot végeztem jogot végeztem, koca majd térvjünk ki, hogy az hogy jött ezek után.

[00:02:41]Na igen.

[00:02:43]Szóval a végeredményben végeredményben egy majdnem hogy véletlen sodort ide.

[00:02:48]Püspökadány vagyok ugye és ott volt egy amatőr kórus, ahol egy adott rendezvény, egy adott koncert kapcsán valaki fölfigyelt arra, hogy én nekem van esetleg hangom.

[00:02:57]És akkor a a sógornőm addig addig javasolta, hogy de hát miért nem akkor a Dani énekli ezt?

[00:03:01]És és aztán így így kerültem egy ilyen előénekléses helyzetbe.

[00:03:06]És [horkantás] a valójában a 19 éves koromtól kezdődő éillatszakaszom az egy De az, hogy csak úgy, hogy hirdettek egy izét, egy meghallgatást, te elmentél semmi köze színházhoz.

[00:03:16]zené tanultam hat éves koromtól, tehát hangszereken tanultam játszani.

[00:03:20]Klarétoztam, kicsit zongoráztam, kicsit kamerzenéltem, de de azt csak azt csak egy nagyon kevés ideig tartott egy talán egy évig vagy másfél évig, amikor énekléssel is foglalkoztam a pályakezdés előtt.

[00:03:34][zihálás][sóhajtás] Egyébként [torokköszörülés] a a sors szerencséje, hogy Masányi Viktor volt, aki először kijárt Püspökadányba.

[00:03:40]egy kitűnő baritonista volt.

[00:03:42]Ő Debrecenben volt és egész komoly helyekig eljutott Európában.

[00:03:45]És aztán meg Mohas Éva tanárnőművésznő ö karjaiba kerültem, aki egy csodálatos tanár és és példakép művész és aktív még ma is.

[00:03:56][horkantás] És valójában ott elkezdődött egy életszakasz, amelyben amelyben közeli közvetlen kapcsolatba kerültem magával a színházi élettel.

[00:04:06]De amennyire szerettem, amennyire amennyire az első pillanattól kezdve beszippantott ez a klasszikus eset, ez a színházi működés, a színházi szeretete, a ennek az egésznek a a mágiája, menet közben azért kétségeim is voltak, hogy ez engem mennyire fog egy egész életen át lekötni.

[00:04:25]És felmerült akkor mi lenne, ha az akadémiára mennék, vagy esetleg színművészetire, vagy vagy valamilyen művészi pályára, művészi felsőoktatási intézménybe.

[00:04:33]És az az igeság, hogy sokkal több dolog érdekelt.

[00:04:38]És akkor azt is azt is gondoltam, hogy ez is fog érdekelni, de más dolgok is fognak.

[00:04:42]És akkor elkezdtem egy kicsit a nyelvekkel foglalkozni, és akkor így behatóbban egy kicsit három nyelvet tudsz, ha jól tudom, hát azok mennek úgy jó jobban.

[00:04:50]Angol német lesz.

[00:04:50]Igen, ezek mennek úgy mondjuk munkaszinten, tehát ezek ezekkel többet foglalkoztam, de még azért meg megértek egyet-egyet, de de inkább arra akartam hangsúly arra akartam terelni a dolgot, hogy hogy engem az egész előadóművészet, zene, színház komplexen érdekelt és akkor azt éreztem, hogy hogy lehet, hogy engem egyszer majd ennek az egész dolognak a folyamatai, intézményei is fognak érdekelni.

[00:05:15]És aztán végül aztán hosszú hosszú idő eltelt magán a pályán, hiszen hiszen beszippantott a szólista lét a hat év kórista karrier után.

[00:05:27]Én valahogy ha egy cikkben jól olvastam, ez fordítva szokott lenni.

[00:05:29]Neked a szerződésed úgy szólt, hogy hogy korista vagy statiszta vagy mit tudom én mi.

[00:05:36]Szólista kötelezettség.

[00:05:39]És ez fordítva szokott lenni, hogy valaki megkapja a szólistát és úgy van, hogy de azért statisztálási kötelezettséggel van ilyen és olyan is.

[00:05:49]Debrecenben ennek volt meg a hagyománya.

[00:05:52]A ez úgynevezett címzetes magánénekes státuszt jelentett.

[00:05:59]És és bevallom, hogy ha most egy kicsit nehezebb témát is bedobhatok így az elején, a az énekkari művészeknek a a pszichológiája, annak az egész létnek a pszichózisa az egy nagyon speciális dolog.

[00:06:14]Tehát a Dominik az nem olyan, hogy tulajdonképpen mindenki szólista akart lenni valahol valahol meg valahol így így is indulnak az emberek, egy megbántottság meg minden maximálisan maximálisan.

[00:06:23]És a Domingónak van az életrajzi könyvében, amikor írja, hogy hogy ugye ő transzponálva énekelte a Stettát a Trubadúba, tehát egy egy sekunddal lejjebb, és azt mondja, hogy érezte a 40 férfi 40 tenorista megvető pillantását a hátában, ahogy a Marikó mögött éneklik a a strettában az Allármit, mert hogy rajta kívül mindenkinek volt céje a a csapatban, de hát ő meg volt a Plasiro Domingo, aki egyébként a nemcéss állásokban a azt azt hozta, ami ami amiről azonosítjuk azóta is.

[00:06:51]Szóval, hogy arra gondoltam, hogy csak megemlítem, hogy a a az énekkari létnek én egy én egy csodálatos szakaszában fürdőztem ott évekig, mert én akkor akkor már tudtam, hogy jog egyetemet akarok végezni, és én végül is menet közben elvégeztem ott a jogi egyetemet.

[00:07:06]De mi a fenének akartá te jogit egyetem?

[00:07:09]Engem érdekelt a téma.

[00:07:09]Engem érdekeltek a tantárgyak.

[00:07:11]Én figyelgettem, hogy hol mit tanítanak, és én akartam érteni ezeket a dolgokat, és valahol ezt a zenei producolzolást, a az intézményi működést, a fesztiválokat, tévműsorokat.

[00:07:21]Én én akartam érteni, hogy ezek hogyan hogyan működnek, és [horkantás] aztán végül így is így is lett, hogy hogy én azóta is nagy tisztelettel, szeretettel viseltetek az énekköri művész kollégák közé.

[00:07:33]Többek még azóta is ott dolgoznak.

[00:07:35]Így 33 éve kezdtem én ott énekari tagakként.

[00:07:39]Meg nem fordult a fejedbe, hogy egyszer akár a első opera előadásom igazgató, akkor jól beállsz a kórusba.

[00:07:49]Hát most erre biztos jókat tudnék sztorízni, de de nem mert lesz egy alkalom, ami nem annyira tehát most most nem tudok már kitérni, nem vagyok olyan rutinos, hogy kitérjek egy ilyen kérdés elől, kérdés elől.

[00:08:05]lesz [horkantás] egy szomorú ilyen alkalom most májusban pafilm filma kolléganőnket búcsúztatjuk és éppen ezt beszéltük meg a pénteki pénteki próbán hogy hogy akkor kollégák olyan olyanok is beállnak a kórusba búcsúztatásra akik egyébként nem az énekkor nem ő szólista volt a Kolozsvár és a Csokonai színház művésze és nemréghunyt el [horkantás] és neki lesz a búcsúztatója 23-án Debrecenb is hát erre ahez alkalomra beállok de egyébként az is Egy nagyon érdekes kérdés, ugye, hogy ne tereljem ebbe a ebbe az irányba a beszélgetést, hogy a hogy maga a az, hogy énekesek, rendezők, színészek, hogyan lesznek színházigazgatók, azért most ebből van egy elég komoly felhozatal Magyarországon és és én nekem hát egy ott színházi kollégát Dolhai Attila, hát hogy csak egyet említsé.

[00:08:59]Igen, ugye most éppen Székhes Fehérváron igazgató.

[00:09:03]Így van.

[00:09:03]De de ugye ez egy én én ezt teljesen én ezt én érvényes dolognak látom, és semmiféle gond kivetnivaló nincs vele.

[00:09:11][horkantás] Egy dolog van, hogy őrületes logisztikai kihívás, különösen egy nagy színházat.

[00:09:17]Tehát, hogy valahogy nekem még nekem így az első évad vége felé még mindig az az érzésem, hogy hogy 90%-ában a napoknak mintha nem érnék végére a napi penzumoknak.

[00:09:29]Mindenkinek tudod már a nevét?

[00:09:32]Hát és a vezetékhe is, bocsánat, a keresztnév neve hát az nem akkor azt megtanuljuk mindenkinek tudod a vezet.

[00:09:40]Nem mi?

[00:09:40]Nem, nem.

[00:09:42]És még meg azt is, azt is hozzá merem tenni, hogy hogy még mielőtt ez megtörténik, mert egyébként viszonylag sok kollégát ismerek úgy nem csak névről, hanem hogy hosszú időről, hosszú időről visszamenőleg, de még ezt megelőzően is meg kell mondjam, hogy ennél még fajsúlyosabb ügyeknek sem értem a végére.

[00:09:59]pedig pedig én tényleg úgy érzem, hogy nyomjuk, csináljuk és vannak is, ha visszafelé nézek, akkor akkor úgy tudom mondani, hogy mennyi minden megtörtént nem értél a végre, de mennyi minden nem sikerült.

[00:10:08]Szóval, hogy mik értél a végére?

[00:10:13]Hát például én azt reméltem, hogy azért az első évadnak a végére a az énekkarnak a fölzárkóztatását létszámban azért fel tudjuk vinni egy 36-37 főre.

[00:10:21]És ehhez képest ez most 31 fő, de a 24hez képest azért még ez is egy nagy előrelépés, de de hogy csak egyet említ, nagyon nagyon örültem volna, hogyha az idei évben van egy nagyon kis picike bár, de egy mégis csak egy operafesztivál, amit nagyon szerettem volna, de azért te ugye ahogy láttam egy stikában még egy vagy két operódást, ami nem volt benne az eredeti műsorterben, te azért bepakoltál [horkantás] be.

[00:10:50]Így igaz.

[00:10:50]Miért?

[00:10:52]Biztos, hogy az külennek a te lelkednek azt értem, [nevetés] de biztos, hogy ez kell, Debrecen?

[00:10:59]Hát ugye ez egy nagy kérdés, hogy valahol valahol egyensúlyt kell találni abban, amit amit én gondolok a világról, a színházról, meg amire az emberek nyitottak.

[00:11:07]Tehát, hogy ez egy állandó egyensúlyozás.

[00:11:12]Most egyelőre így az első év év végén, ahol évad végén én azt érzem, hogy hogy az jegy értékesítési statisztikákat visszatekintve bizakodó vagyok, hogy hogy erre a sok zenészázi dologra, erre igenis sok sokféle előadásra a sok több műfajban.

[00:11:31]Erre igen komoly igény és érdeklődés van egyébként.

[00:11:35]Ez hogy van?

[00:11:35]Ugye hát mondtam a konvol 20 országba jártál.

[00:11:37]Főleg gondolom azért operett előadásokkal ugye ja részt igen de az operával is sokat mentünk meg kon meg meg igazából egy jó része még ilyen koncert gá gála gála gála ott mit láttál hogy egy ilyen Debrecen és nyilván egész más mondjuk Amerikáb de hát nyilván jártál Európába sok egy ilyen Debrecen nagyságrendű városban ott ott mondjuk mennyi igény van hú de komoly zenére vagy operára vagy nem vagy nem tudom mire vagy egyáltalán mennyire vannak Vannak ilyen állandó közszínházak, ahol hát állandó társulatok.

[00:12:15]Hát meg kell különböztetnünk attól függ, melyikről beszélünk.

[00:12:17]Tehát, hogyha ha most az US-át nézzük, akkor az USA ugye a maga a kultúrafinanszírozási szokások, annak annak egészen más a történetisége, egészen más megoldásokra jutottak és nagyon kevés olyan színház van, ahol állandó társulat van, és leginkább ilyen produkciókra összeverődött társulatokat.

[00:12:37]Nem, nem azz verő, ha meg Oroszországban voltál, ott meg mindenütt.

[00:12:42]meg mindenütt van, és akármer eldobsz egy követ, tényleg egy egy színházat találsz, és ráadásul jókat.

[00:12:50]De ha azt nézem, hogy hogy ugye nagyon sok kritika írja akár a hazai koncertél életet, hogy mennyire sok zenekarunk van, de hát én erre állati büszke vagyok, hogy egy miért olyan élünk, ahol ahol rengeteg zenekar és és jól mennek a szính a színházi, zenekari, mindenfajta értékesít amerre hát mi azért sokat szoktunk találkozni nézőtéren, hogy azért fut, tehát van van szükség, van igény, van kereslet a a kulturális palettának nagyon-nagyon széles spektrumára, ami engem egy kicsit elszomorít például Olaszország, ha most egy példát honnan hozhatunk még, hogy azt veszem észre, hogy a a maguk az operaházak átmentek abba a működési rendbe, úgy nagyjából az európai nagyvárosok viszonylatában, hogy miután ezek javarészt történeti épületek, és általában benne vannak a top sideing, a top 10 sid singben, hogy azt muszáj megnézned, ha te Rómába, Milánóba, nem tudom hova mész, akkor a turisták mennek, akiket Valójában az érdekel, hogy ott csináljanak egy egy egy szelfitt, de igazán elmélyült útkereső ú akár formailag, akár akár zenei tekintetben műhelyek, ahol ahol a felkészülésnek, a az énekt tanulásnak, a a rendezési technikáknak, vagy akár az absztrakciónak különböző gyakorlatait vagy irányait [horkantás] nézhetnéd, abból egyre kevesebb van.

[00:14:15]És ha megnézed, hogy hogy a a Veronai arénában is mennyi mennyi popkoncert, mennyi mennyi olyan könnyedebb dolog van, ami a [horkantás] mint az operák, akkor akkor ezt kifejezetten ijesztő mondjuk nekem látni.

[00:14:30]És fellépni milyen volt ezeken a helyeken?

[00:14:33]nagyszerű volt és nagyon nagy élmény és még még azt is merem mondani, hogy hogy ezzel nem is számoltam le, mert most én most nem is a sajátomra gondoltam, de ha azt nézem, hogy még én még akarok oda szervezni még dolgokat és akár akár a Sokonai színház művészeivel, hiszen most a Palermoi operával együttműködésre léptünk az ágrábi mellett, és egy ajdát hoztunk létre kopprodukcióban, amelynek az ágrábi premiére már meg ott most lesz két hét múlva a Palermóban és nálunk pedig 2027 őszén.

[00:15:04]Tehát hogyha azt nézem, hogy hogy ezek azért működő helyszínek, csodálatos ott lenni is egyszerűen, mert mert mert a falakat is átitatja tényleg az a az a szellemiség, ami ami ami talán az európaiságnak egy ilyen nagyon alap értékrendjét illeti.

[00:15:25]És és valahogy én azt veszem észre, hogy hogy átvették a tömegesen nagyon messziről jövő emberek, akik ott muszáj, hogy szelfit csináljanak, de valójában ők nem akarják megnézni sem a bohéletet, sem a nem tudom mit.

[00:15:37]a kortársoperák bármelyikét.

[00:15:37]Tehát, hogy valahogy ebben azért van bennem egy félelem, hogy vajon mi lesz ezzel a nem csak az operával, hanem hanem úgy általában véve a a színházakat e ha mondjuk azt, hogy világviszonylatban akár az operáért is, akár a magas kultúráért egy kicsit sokszor elkezdek aggódni.

[00:16:01]Miért kezdted abba?

[00:16:01]mondod, hogy nem hagytad igazán.

[00:16:04]Meg talán most is Debrecenbe is valami van, valami opera, amibe csak föllépsz.

[00:16:12]De hogy miért miért miért miért kezdett jobban érdekelni a producerség?

[00:16:15]Tehát az ember azt gondolná, hogy fú, művésznek lenni.

[00:16:22]Hú!

[00:16:22]Tehát most a magam példát mondom, ugye velem kapcsolatban tökször fölmerült, hogy na legyek sajtos valahol, vagy kommunikációs akármi, vagy mi.

[00:16:31]És hát tehát hát kétszer annyit fizetnek meg ilyenek.

[00:16:35]Na nem, hát mert imádom ezt csinálni a ezt a újságírást, riporterkedés, kritikaírást satöbbi.

[00:16:44]Hát majd én fogok fölívni valakit, hogy figyelj, gyere már, nézd meg, írd, írd meg.

[00:16:49]Hát egy frázt én akarom megírni.

[00:16:51][nevetés] Szóval, hogy nin nincs volt.

[00:16:53]Egy borzasztó volt egy borzasztó pillanat.

[00:16:57]És ez a borzasztó pillanat egy olyan előadás volt az operában, ami ami amit még nem is akarok címszerint sem említeni, csak egyszerűen az volt a helyzet, hogy én már színpadon álltam és már azon kellett már számoltam, hogy hány ütem van belépésemén, amikor még azon gondolkodtam, hogy az egyik nagy turnéak a szerződését elküldtem, vagy nem küldtem el.

[00:17:16]És és valahogy ott egyik pillanatra másikra leizzadtam tetőtől talpig, hogy majdnem le lekésem a pillanatot, mert egy másik dolgon jár az eszem.

[00:17:26]elküldtem.

[00:17:28]És és én fölmentem akkor a hanger feri volt a művészeti vező, elküldtem, de fölmentem előadás után az Hanger Ferihez, hogy én most ezt túléltem, de valójában mondom az egész elmúlt hetekben, hónapokban már mondom a és akkor volt pont a virtu azok előkészítései voltak, mondom annyira másban vagyok, annyira más dolgok járnak az agyamban, hogy hogy ezt mondom valószínűleg mondom én vissza fogok még kanyarodni különböző kalandokra, munkákra, De ezt már nem akarom még egyszer megélni, hogy ott állok a színpadon és és egyszer csak azt veszem észre, hogy nem vagyok jelen.

[00:18:04]Az az rémisztő.

[00:18:04]És és azt gondoltam akkor, hogy hogy majd biztos fog ez jönni.

[00:18:10]És aztán most nem lelőve a nagy poént, hogy olyan őrületesen nem maradt ki az életemből a zene, hiszen én majdnem minden nap zenélek azért manapság is.

[00:18:20]De otthon, otthon.

[00:18:23]Igen, igen, igen.

[00:18:24]És mit?

[00:18:25][horkantás] Hát amit tudok, amit egy-egy hangszert, hogyha erőkapok, akkor akkor gitározom, zongorázom és és mellé én énekelgetem a a klasszikust is, meg a meg most már van egy egész komoly kis repertoárom, amit ilyen saját és nagylányomnak a szórakoztatására mert mi elkezdtünk egy kicsit együtt zenélni.

[00:18:43]A nagylányom 18 éves lett most éppen nemrég.

[00:18:46]És hát ő ő pont ugye ott ugye Fris Mónika a mama.

[00:18:51]Igen, Fris Mónika az édesanyja.

[00:18:51]Így van.

[00:18:53]És ott otthon is voltak olyanok, hogy mondjuk te verted a zongorát, nem tudom mit, és a Mónika énekelt, és csak úgy a saját.

[00:19:00]Na most mielőtt ezt elterjedne, hogy én jól tudok zongorázni, tehát hogy az ez olyan nincs.

[00:19:04]Tehát olyan mint én rendesen el tudok zongorázni, meg más rá tud énekelni, olyan nincs.

[00:19:07]Olyan van, hogy ezeket a nagyon egyszerű darabokat, nagyon egyszerű dalokat, vagy éppen ezeket a jazzendeket, amik amik engem nagyon izgatnak mindig, azokat én saját magamat le tudom kísérni, vagy a lányomat.

[00:19:20]De de mondjuk amit a Mon énekel a klasszikus repertoárt, tehát oda nem igazolnék, de de egyébként a a valahogy a Larával alakult ki az nekem a a lányommal, hogy hogy azokat a számokat, amiket meg tudtam szerezni, ön akkord menetesen, és akkor azt úgy megtanulgatta.

[00:19:36]És ő most veled él?

[00:19:38]Ugye váltóban voltunk egészen augusztusig egy hét itt, egy hét apával, egy hét anyával.

[00:19:42]És most mi augusztusban kitört a debreceni időszak, a az neki meg már az érettségére való felkészülés volt a penzum, akkor leültünk és abba maradtunk, hogy [horkantás] hogy most már egyrészt az iskolára fókuszált, másrészt pedig másrészt pedig mondtam, hogy azt hiszem, hogy hogy mert felmerült már korábban is egy-két másik munka.

[00:20:05]amik esetleg Budapestről elszólítottak volna.

[00:20:10]És akkor mindig azért mondtam nemet, mert mert úgy éreztem, hogy a abb a 14 és 18 év közötti időszakban annak különösen nagy tétje meg nagy értéke van egy gyerekkel való együttélésben meg nevelésben.

[00:20:23]És miután már 17 elmúlt akkor, úgy ezt úgy úgy közösen megbeszéltük, és ezt úgy el is el is búcsúztattuk annak a rendes módja szerint.

[00:20:33]Most már egy kész hölgy, aki aki most éppen a érettségit tudja maga mögött, legalábbis az írásbeli részét a héten.

[00:20:41]És akkor egy ilyen ilyen zenész gyerek lett a Lara, aki egyébként nem zenei pályára megy végül, hanem jogra készül.

[00:20:50]Na bele.

[00:20:51]Na tessék.

[00:20:51]Én próbáltam lebeszélni.

[00:20:51]Én próbáltam lebeszélni, mertogy mert a most az időszak, amiben most éppen belesétálunk, ez a mindenfajta mesterséges intelligenciával meg szoftverekkel ő őrületesen átitatott világ.

[00:21:05]Én azt hiszem, hogy [torokköszörülés] hogy az az a jogi terület lesz az egyik olyan terület, ahonnan tömegesen ki fog váltani embereket.

[00:21:14]Ugye a tartalomgyártás azt már azt már tudjuk, látjuk, hogy ott már megjelent, de azt hiszem, hogy most már a jogi területen is már [horkantás] vannak próbálkozások, de még a hatásait talán még nem érezzük annyira.

[00:21:26]De amikor azt mondta Lara, hogy hogy őt ez érdekli, hát mondta, hát akkor viszont nincs miről beszélni.

[00:21:30]Mhát ha ez érdekel, akkor még akkor is meg kell csinálni, hogyha tudjuk, hogy valószínűleg nem a klasszikus értelemben vett jogász lesz őse.

[00:21:40]Hát majd te iszted a jogot, aztán aztán nézd meg, mi lett belőle.

[00:21:45][nevetés] Nyilván ha szerződéseket kötz, akkor így van.

[00:21:48]Akkor izé fú, nekem volt most egy szerződésem, nem bírtam végigolvasni.

[00:21:54]25000 oldal és hát tudod, ez az önköteles, önkeles izé.

[00:21:56]Fú, tehát rémisztel.

[00:22:00]Igen, de azt szoktam mondani, hogy én valójában mindenkinek tanítanék, aki mondjuk egy gimnázium érettségéig elverekszik, elverekedi magát, annak annak azért én előírnék valamennyi jogi tanulmány, mert a gravitáció azokra is hat, akik nem hisznek benne.

[00:22:15]Tehát, hogy azért mindannyiunkat körülvesznek szerződések és sok ember azt mondja, hogy hát ő nem ért a szerződésekhez.

[00:22:24]Értelem, de naponta kötsz.

[00:22:24]a színházi szerződéseket ne tán te írod, vagy azért az túlzás, hogy én írom mindet, de azt, hogy vannak egy egyrészt volumenükben, másrészt összetettségükben, fontosságukban kiemelkedő szerződések, azokat én én nézem meg.

[00:22:40]Igen.

[00:22:42]És élvezed a mikor írod?

[00:22:45]Inkább azt mondanám, hogy van van benne olyan rész, amit lehet élvezni, mert az az mi?

[00:22:51]Áruld el.

[00:22:51]Hát a [horkantás] a a gondolk azt mond meg, hogy muszáj-e ilyen bikfanyelven, ilyen szárazan, ilyen muszáj, [horkantás] muszáj.

[00:23:00]Azért muszáj, mert a tökéletességre törekszik.

[00:23:02]És ha már megkérdezte az előbb, hogy mely mit lehet benne élvezni, hát például azt, hogy idejön egy csavaros csavaros észjárású művésznek mondjuk a menedzsere, aki letesz egy szerződést, hogy ők ezt szeretnék kötni.

[00:23:18]És ha netán belemegyek abba, hogy nem a saját szerződésünket kötjük, hanem valaki másit, akkor akkor akkor a a sorok között a szándékokat, azokat nagyon érdekesen ki lehet olvasni.

[00:23:25]és egy [horkantás] ilyen barikád harcos most nem akarok neveket mondani, de de annyit mindenképpen, hogy annyi mindenképpen izgalmas, hogy hogy valaki eljön alír egy szerződést, és egyszer csak nem annyi próbán vesz részt, nem akkor érkezik, vagy késik, vagy egyébként bármi olyasmit csinál, hogy elcseréli neki azt mondták, hogy című dolgok és és hogyha valaki nem érti a jogot, attól még józan paraszt észre általában azért, hogy az embereknek az igazság vagy jogérzéke a helyes irányban mutatja egy egy átlagosan egy vezetőnek azért általában jó felé jár az esze, hogy azért az hogy korrekt, de hát egy jogász az meg az meg azt mondja, hogy de hát ez nyilván benne van ebben a szerződésben.

[00:24:09]Ha nincs a szerzős akkor benne van a PTK-ban, ha nem, akkor megnézzük a szokásjogot.

[00:24:13]Szóvaly vagy amikor ott volt a másik és hallotta.

[00:24:15]Szóval ezen olyan dolog van, amiért szerintem akár egy nem tudom egy most őrületesek voltak ezek a ezek a az elmúlt mondjuk hat-hét éve voltak, már nyolc éve voltak ezek a mít üügyek, és ezek azért például felhívták a figyelmet arra, hogy hogy mennyire nem mennyire nem könnyű egy adott belsőjogi eljárást lebonyolítani úgy, hogy nem vagy képben, és rá vagy hagyatkozva azokra, akik bejönnek az irodá átba és mondanak valamit, de azt, hogy az az valid-e, vagy esetleg érdemes-e azt még valaki mással megnézetni, végül te fogsz dönteni úgy, hogy ők értik, te meg csak úgy félig meddig.

[00:24:58]Tehát ez most ezek amúgy is olyan csepfolyósak, hogy most nagyon nagyon ha nincs róla felvétel, az egyik azt mondja, hogy megtörtént, a másik nem.

[00:25:07]Mostatt.

[00:25:07]De képzeld el, hogy képzeld el, hogy neked olyan döntést kell hoznod, például egy belső színházi etikai vizsgálatnál, ami munkaügyi bíróság előtt meg fog állni, mert ha te olyan döntést hoztál, ami amit adott esetben a munkaügyi bíró jó eséllyel máshogy fog látni, akkor az a visszáshelyzet fordulható.

[00:25:25]De most csak egy téma és nagyon általánosan, hogy simán lehet az, hogy végül azt fogják mondani, hogy nem szabályosan csináltad és egyszer csak ott fogsz állni, hogy te nem voltál benne, de belekerültél a mítő ügybe, hiszen te elmarasztaltál valakit, akiről nem tudtad bebizonyítani.

[00:25:42]Egy fordítva ugye hallunk olyat és egy igazgató elk érted a felelősséget, hogy hogy az ember csak teszi a dolgát és pillanatokon belül belesodródhat egy olyan helyzetbe, amit hogyha nem érti a rendet.

[00:25:55]Én azt hiszem, hogy talán a rend, talán az egész életünk is ilyen.

[00:25:59]Én azt hiszem, hogy minden nappal egy lépéssel a rend felé az mindig egy kicsit tisztábbá, könnyebbé teszi.

[00:26:09]Még akkor is, ha sokszor visszakerülünk három-négy mezőt, de a a cél az mégis csak ez.

[00:26:16]Te mindig ilyen kiegyensúlyozott, nyugodtnak tűnsz, mint most, vagy azért igazgatóként párszor már üvöltöttél?

[00:26:25]Nem, alapvetően kiegyensúlyozott vagyok, azt hiszem.

[00:26:28]Azt meg kell, hogy valljam, hogy hogy egyszer ebben az évben egyszer ragadott el az indulat.

[00:26:36]Hogy mi?

[00:26:36]Miért?

[00:26:36]Hát inkább elmondom név nélkül a a történetet, csak hogy csak az, hogy próbáljunk ebből valami általános kép korképet megállapítani rólam, hogy megmondom őszintén, hogy volt egy kolléganő, aki azt mondta, hogy a neki a beosztottja ez egy adott munkát művészi okokra hivatkozva végül is elutasított, és és ez már este 9:30 volt, és akkor én már nagyon hosszú nap után voltam, és mondtam, hogy de hát miért nem hívott föl?

[00:27:04]Hát de a felhívta és így utasította el.

[00:27:05]mond akkor gyorsan hívjuk föl.

[00:27:05]És mi én még 11:30-kor ott ültem az édodáb és és azt mondta nekem ez a kolléga, hogy hogy nem, mert mert szerinte az művészek nincs rendben.

[00:27:15]És mondtam, hogy de hát közünk van egy munkaszerződés, ami ami pontosan rögzíti, ugye itt jött el a jogász, hogy pontosan rögzíti, hogy a neked a felettesed azt mondja, hogy oda kell menni, és azt meg kell csinálni, akkor az az pont beletartozik a és azt mondta, hogy igen, de a munkaszerződés fölött van a művészi morál, ami fölötted és fölöttem áll.

[00:27:31]Na és itt annyira eldurrant az agyam, hogy én bent ülök 11:30-kor egy kolléganőmmel, akit a lelki ismerete még behajtott a az irodába, és és az a kolléga, aki viszont nagyon sokat hiányzott, és mindig tudtuk, hogy a szélhámoskodás ment a háttérben, vel kapcsolatban, még ő oktat ki engem arról, hogy mi a művészi etika, mit diktálna, és ott ott elszakadt a célna.

[00:27:55]És azt mondtam, hogy na, ha valaminek, akkor most tényleg ennek aztán most tényleg vége van, és hogy és kirúgtad.

[00:28:01]Nem azt mondtam neki, hogy holnap ez a próba ekkor és akkor itt és itt lesz, és hogy nagyon jól gondolja meg, hogy ott lesz-e vagy sem, merthogy én most tettem egy felkiáltót a nevemé, és ezt vegy egy figyelmeztetésnek, hogy én nem azért vagyok itt, hogy embereket figyelmezhessek a munkaköri kötelezettségeikre, hanem azért, hogy szervezzem az életet.

[00:28:19]És ezt még kikértem magamnak, de ne na ez nem volt ilyen kiegyensú, mint ahogy én most megpróbálom keretezni, hanem hanem ott nagyon pipa voltam, és egy a pont a helyettesem is ott ült a bocskor Lóri.

[00:28:31]És ő itt hűlledezve hallgatta, hogy hát azt mondja, nem nem szoktál, azt mondja, emelt hangod.

[00:28:35]És megmondom őszintén, hogy visszahívtam másnap, hogy a a hangn nem elnézést kértem.

[00:28:41]A viszont a magára a tartalmára pedig tettem egy hangsúlyt, hogy azt viszont nagyon komolyan gondolom, hogyha még egy ilyen van, akkor akkor azon a hatályal el fogom engedni.

[00:28:52]De amúgy alapvetően igen, igen.

[00:28:54]Nem, nem nehezen.

[00:28:54]Pedig egyébként egy szenvedélyes ember vagyok, csak azt hiszem, hogy hogy itt valamilyen feladatra érkeztem.

[00:29:02]Tehát én érkeztem egy feladatra, tudom, hogy mi a dolgom, nagy munkabírású ember vagyok, tehát korán érkezem, késő megyek, ha csak lehetőség van rá.

[00:29:11]Ráadásul ott minden nap bemész.

[00:29:13]Igen, persze.

[00:29:13]Hát most az úgy alakult ki, hogy mindig azt hittem, hogy hogy egy négy és fél nap erre elég erre a munká, vagy amikor mielőtt elkezdtem, aztán mindig kialakul, hogy hát igen, de premier, másodpremier, igen, de most fontos vendégelőadás.

[00:29:30]És akkor nagyon sokszor az volt, hogy mondom, akkor csak öt napot, az öt napot megpróbálom tartani, hogy az egy ilyen irodai dolog.

[00:29:37]És akkor az elvileg az úgy van, hogy Kecser a csütörtök, péntek, szombat, és akkor gondoltam, hogy a vasárnap hétfőt azt megtartom, de hát hétfőn meg annyira sok budapesti hiszen mi is így tudunk most itt ülni, nagyon sok olyan olyan partnereegyeztetés rendezőkkel, vendégművészekkel, mindennel, hogy a a hétfő az egy hivatalos budapesti nap lett.

[00:29:58]És akkor így most sikerült egy ilyen szép hat napos munkahetet letermelni, amit ha nem sért mondjuk valami vidéki előadás, akkor a de általában azért én én próbálom ezt az öt napot, a nyolc órát azt nem azt azt nem nem sikerül, de az meg nem baj, mert és mostországos színházi találkozó is.

[00:30:19]Így van.

[00:30:20]Nálatok már egyébként tedzegetik.

[00:30:20]Te erről mit gondolsz, hogy hogy lehet, hogy vissza kéne térni, hogy egy helyen, tehát hogy ez nem jó.

[00:30:28]Én is érzem, én is így gondolom.

[00:30:31]Tehát mindenőtt előlről kezdik megtanulni, hogy hogy is kell egy ilyet szervezni, és mire megvannak a tapasztalatok, addigra többet nem csinálják.

[00:30:42]Tehát, hogy hogy kezdik, hogy nem biztos, hogy Pécs, de mondjuk, ha Debrecen lenne az állandó, azt te szívesen vállalnád?

[00:30:53]Hát ezt most nem tudom.

[00:30:53]Azt tudom, hogy meg kell, hogy mondjam, hogy hogy én én én azt hiszem, hogy én én most az meg elmondom, hogy gyors a pro és a kontra érveim.

[00:31:05]Túlsak döntés, amit én gondolok azt, hogy hogy a pro érvem, hogy hogy ez ez utazó fesztivál maradjon, [horkantás] az az, hogy én magát az a színházi előadást, mint műfajt, én nagyon nehezen tartom összehasonlíthatónak egyiket a másikkal.

[00:31:20]Tehát, hogy nem nem igazán érzem, hogy ez egy ilyen magas ugróversenyhez hasonlatos lenne, hanem ebben én egy országos seregszemlét látok, és azt, hogy egy-egy városnak fölpezsdíteni a a szellemi életét, a a találkozásokat, még még ezzel sem vagyok elégedett, mert mert az lenne az igazi, ha mindenki ott lenne sokszor, és általában nem ez van, hanem mindenki odajön, amikor ő játszik, és akkor esetleg egy fél nappal előtte, tehát hogy ha igazi találkozó lenne, ami az elején volt.

[00:31:49]volt Pécset, amikor Jordán Tamás szervezte, mert akkor megvoltak ehhez a szállások, megvoltak ezek a tisztelet egyek félre voltak téve.

[00:31:58]Most a szervezés elfejti félretenni, mert nem nem tudja, hogy jé, kiknek kéne meghívót küldeni, kiknek az mennyi tiszteletjegyel jár.

[00:32:07]Nincsenek meg a szállások, nincsen a pénz.

[00:32:09]Tehát az eddigi kettő ezt mutatta, hogy gőzük nem volt arról, hogy mi történt Pécsen a hőskorban.

[00:32:20]Nektek van egyébként?

[00:32:22]Hát azt gondolom, hogy olyan, mint neked, olyan valószínűleg nincs.

[00:32:23]De hát én egyiken utolsó kivételével mind egyiken ott voltam.

[00:32:29]Én azt gondolom, hogy hogy ez Na te akkor miért nem szerveztek be olyanok a te szervezésbe, akik meg ott voltak?

[00:32:36]Most pont ez történik egyébként, tehát hogy olyan olyan kollégákat próbálunk beleintegrálni, akik akik nagyobb tapasztalattal vannak ebben.

[00:32:41]Én be kell, hogy vjam, hogy amit én gondolok erről az egészről, hogy én megpróbáltam a a saját lelkiismeretemnek, szakmaiságomnak egy nem a történetéből, hanem egy a lehető leginkább magasabb legmagasabb szakmai neutrális megközelítéssel olyan előválogatót megkeresni, akiktől akiktől azt reméltem, hogy hogy semmiféle szekértáborban nem vettek soha részt, és és a a lelki ismeretüknek és a a szaktudásuknak hátra ra dőlve ők meg fognak hozni egy versenyprogramot.

[00:33:14]Én ezzel a versenyprogrammel nagyon boldog vagyok.

[00:33:18]Én azt látom, hogy ez egy nagyon színes és szakmailag is nagyon magas színvonalú dolog lett.

[00:33:22]És hogyha az a kérdés, hogy hogy hol van jó helyen, erre nem hiszem, hogy én lennék a a megfelelő döntnök.

[00:33:32]Ha az a kérdés, hogy mi ami ellen szól, hogy egy helyen legyen, akkor talán az, hogy én ezt az értéket, hogy egy-egy városnak az életében ezt a ezt a termő réteget megadni egyszer-egyszer, azt én egy különösen nagy adománynak látom.

[00:33:46]Szóval akkor te most bízol abban, hogy fölvirágoztatod a debrecens színházat, és ahogy mondtad egy interjúba, országosan ismert, sőt nemzetközi rangú.

[00:34:01]Így van.

[00:34:01]előadások kérnek létre.

[00:34:01]És meg kell, hogy mondjam, hogy hogy ahogy így elkezdtük így összerakni a következő évadot, én én azt hiszem, hogy azt is [horkantás] nem akarok spoilerezni, merthogy nálunk még csak jövő héten lesz majd az évad bejelentő, de ha most csak ha nem is a jövő évad, akkor hadd mondjam az első évadot, hogy ugye mi magunkévá tettük a Mátyás és Szabolcs és Halasid Dani által összeállított évadot, és azt mondtuk, hogy csak akkor nyúlunk bele, hogyha valamiféle valamilyen nagyon konkrét oka van.

[00:34:32]Most ehhez képest ugye [torokköszörülés] a avatott szemek az észrevették, hogy hogy azért ide-oda betűztem egy operaelőadást például, vagy éppen kicseréltem egy most pont egy egy olyan darab volt, amit kicseréltem a a köpenyt, azt kicseréltem a Pillangó kisasszonyra, és ennek nagyon határozott oka volt.

[00:34:50]Én úgy látom, hogy ahogyan sok nagy városban, Debrecenben is ismertebb cím, sokkal jobb cím, és és sokkal tudunk, sokkal több embert tudunk erre elhozni.

[00:35:00]Ráadásul láttam egy Szegeden egy kitűnő előadást, amire azt gondoltam, hogy hogy egyszerűbb az élet és és nem én én a koprodukcióknak amúgy is mindig híve voltam.

[00:35:09]rengeteg koprodukciót organizáltam az előző 20 évben.

[00:35:11]Ebben én elszánt voltam, hogy hogy a szegedi, miskolci, gyűri, pécsi színházakkal, ha amit csak lehet, csináljuk közösen.

[00:35:18]És most ez így is lett, hogy ugye van van egy együttműködés a szegediekkel a Pillangóra, és hát volt egy két rendezőcserénk volt a a Hegedűs Ázitén és a János vitéz, és mindegyikre azt kell mond mondanom, hogy pont annyira nyúltunk vele, csak amennyire kellett.

[00:35:36]És [horkantás] a dzsungelkönyve ugyanez az eset, hogy elindult a Nagyn Norbival egy nagyon jó munka, de [horkantás] menet közben a díszletekkel nem voltunk annyira elégedettek, és valahogy pont ilyen finom hangolás volt, hogy egy másik koncepciót fogadtunk el.

[00:35:49]És hogyha visszafelé nézek, akkor akkor azt mondom, hogy ezzel, amit most én itt látok, akkor azt merem mondani, hogy a Pillangó kisasszony előadásunk az nem marad el az operaházi előadástól.

[00:35:59]Az operet előadásaink felveszik a versenyt az ország bármelyik operett játszóhelyének színvonalával.

[00:36:08]A azok a musical nagyon erős musical világon egyet azért meg elárulhatok a jövő évadról, hogy négy musicalt fogunk játszani egy évadon belül.

[00:36:19]Hoppá ez nem kevés.

[00:36:20]És ebből ebből az első cím az Juranic Tamás rendezésében a Weside sztori lesz.

[00:36:25]Tehát lesz [horkantás] egy Wesside, átmegy a hegedűs a ház.

[00:36:26]Örülök, hogy valaki nem ezt a Romeo musicalt, amit én nem szeretek, aminek nagyon ócskának tartom a zené a veszá az, de be kell fejezzük.

[00:36:36]Mondja a végére egy-két jó mondatot.

[00:36:39]Én én abb én azt hiszem, hogy amit mi gondolunk a színházról, az az első évadunknak egyfajta konklúzióaként az minden színpadra került.

[00:36:46]És azok a azok az alkotók, akiket akiket a jövő évadban rendezőként tisztelhetünk az alkotói közösségben, azok meg szerintem nagyon jó fémjelzik, hogy hogy milyen mi milyen színházban gondolkodunk.

[00:37:00]És ebből ha most megenged, akkor még néhányat megemlítenék.

[00:37:03]Ifja Vigyázzki, Attila rendez az elején.

[00:37:06]Béres Attila rendez az évad második felében.

[00:37:08]Novák Eszter, Fejest Szabolcs.

[00:37:15]Olyan olyan címek jönnek egymás után, amelyek amelyeket még nem spoilerezhettek a bérletek miatt, de az alkotói közösség az szerintem egy egy garancia arra, amit amit vállaltunk, azt minden lehetőségünkhöz mért teljesíteni fogunk.

[00:37:32]Köszönöm, hogy jöttél.

[00:37:32]Vadász Dániel volt a művészbejáró vendége.

[00:37:35]Adunk egy szignált és jövök a kritikai rovottal.

[00:37:40]Köszönöm szépen a meghívást.