Sándor Pál: "Nekünk lehetőségünk volt elmondani magunkat, és elmondni, hogy milyen világban élünk
- Sándor Pál a „bácsizást" a kelet-európai öregekkel szembeni lenézés jelének tartja, a „Palika" becenevet viszont elfogadja.
- 15–16 éve nem kap állami filmes támogatást; egy pályázati elutasítás nyomán – barátja figyelmeztetése miatt – felszabadító boldogságot érzett, nem csalódást.
- Meggyőződése, hogy a magyar nemzet nem lóra, hanem filmre termett – ezt a nagy rendezőgenerációk folyamatos megújulásával igazolja, és „titokként" kezeli az okát.
- A közelmúlt filmpolitikáját élesen bírálja: a Simó-osztályt letiltották, a fiatal tehetségeket elhallgattatták, és párttagság nélkül vagy propaganda nélkül nem lehetett alkotni.
„Minősíthetetlen. A valóságnak, a történelmünknek, Petőfi Sándornak az eltorzítása." – Sándor Pál a Petőfi-filmről
- A Kádár-korszak filmjei – még a gyengébbek is – hiteles korlenyomatok, míg a mostani alkotásokból szerinte nem derül ki, hogyan éltek az emberek.
- A rendszerváltás után húsz évig nem rendezett, mert „mélytengeri halként" nem tudott tüdővel lélegezni az ismeretlen társadalmi közegben.
- Kimondta: állami pénzt soha többé nem fogad el; új, önéletrajzi ihletésű filmjét magánmecénásokkal, független produkcióban készíti.
- Ideális támogatási rendszernek négyzsűris, többablakos modellt javasol a közönségfilmek, a nemzetközi művészfilmek, az elsőfilmesek és a kísérleti munkák számára.
- Az elmúlt rendszert emberhez méltatlannak tartja, és saját élményeit „ki kell köpnie magából"; a celluloid szagát nosztalgikusan „önkielégítésként" szagolja meg.
Részletes összefoglaló megjelenítése
Személyes hangvétel: a „Palika" és az öregedés
A beszélgetés közvetlen, baráti megszólítással indul. A műsorvezető Szénási Sándor „Paliká"-nak szólítja Sándor Pált, aki ezt elfogadja, bár megjegyzi, hogy a „bácsi" már bántja. A rendező 87 éves, magasságát korábban 162 cm-nek hazudta, valójában 161 cm, mostanra valószínűleg 160 alá csökkent. A „Palika" becenevet részben a magasságának, részben a derűjének tulajdonítja, és hangsúlyozza, hogy nem bántja, szemben a „Pali bácsi" megszólítással, ami szerinte a kelet-európai társadalmak öregekkel szembeni lenéző attitűdjét tükrözi. A „bácsizást" annyira nem szereti, hogy egy forgatáson közölte a stábbal: mindenkit szeret, kivéve, aki bácsizza.
Az elmúlt 16 év filmes tapasztalatai: elutasítások és öröm
Sándor Pál elmondja, hogy bár mindig is filmet akart rendezni, az elmúlt kb. 15–16 évben erre nem kapott állami támogatást. Két filmterve is volt (még 2023 környékén), de egyikre sem kapott pénzt. Ennek kapcsán részletesen beszámol egy pályázati elutasításról: beadott egy szinopszist, egy forgatókönyv-pályázatot és egy rendezői elképzelést. Válaszként azt kapta, hogy „amennyiben nem fogadják, vagy nem kapok pénzt a forgatókönyvre, mert se szinopszist, se rendező elképzelést nem tudok írni". Ez a minősíthetetlen visszautasítás váratlan érzést váltott ki belőle:
„A Felini filmben van egy mondat a Nyolc és félben, hogy mi ez a hirtelen jött boldogság, és valami boldogságérzetem volt." *
A boldogság oka az volt, hogy eszébe jutott egy barátja figyelmeztetése: ha ebben a rezsimben támogatást kap, „abban a pillanatban megutál az egész szakma". A barát azt tanácsolta, hogy bár Sándor Pált a szakma ikonként tiszteli, a pénz elfogadása „beltaggá" tenné, ami elidegenítené őt. Így az elutasítás felszabadító volt.
A beadott filmterv a magyar film születését dolgozta volna fel Kolozsvárott: egy fiatal véletlenül belekeveredik a filmezésbe, majd mániákusan megszereti a szakmát – ez Sándor Pál saját sorsának, 1958-as indulásának a tükre, önéletrajzi ihletésű történet lett volna, mely a 1910-es években játszódott.
A magyar filmes tehetség küldetése és a „filmre termett nemzet"
Sándor Pál azt vallja, hogy a magyar nemzet nem lóra, hanem filmre termett. Ezt nem elméletnek, hanem megélt tapasztalatnak nevezi, hiszen több évtized alatt újra és újra feltűntek kimagasló tehetségek. Felsorolja a nagy generációkat: Gertler Viktor, Bán Frigyes, Fábri Zoltán, Jancsó Miklós, Szabó István, majd az ő generációja, később Gothár Péter, Jeles András, a Simó-osztály, valamint a Török Ferenc, Pálfi-féle új hullám. Ezt a folyamatos megújulást élte át, és ebből született a mondása:
„Tulajdonképpen lóra lehet, hogy régen így volt, de most biztos, hogy filmre termett, és most is ezt gondolom." *
A jelenség okát nem tudja, de megjegyzi, hogy Hollywoodban a profit vonzza a tehetségeket, míg itt, „ebben a kis Kárpátokkal övezett gödörben" valami titokzatos, belső késztetés munkál. Leszögezi:
„A titkok azért titkok, mert titkok, de egy biztos, hogy igazolja az a fajta [megélt tapasztalat]." *
A kurzusfilmek és a szakma elnyomása
A rendező élesen bírálja az elmúlt időszak filmpolitikáját. Állítása szerint az egész Simó-osztályt letiltották, a fiatal tehetségek reklámozásként plakátokat ragasztva tiltakoztak, de nem kaptak lehetőséget – az egész osztályt elhallgattatták. Csak pártagsági könyvvel lehetett filmet csinálni, vagy „a magyar nép hős korát lehetett torzított módon hazudozva megcsinálni".
A Petőfi-filmet saját élménye alapján minősíthetetlennek tartja: jegyet váltott, hatan ültek a teremben, majd beözönlött két iskolai osztály és hat tanár (76 fő). A filmről így vélekedik:
„Minősíthetetlen. A valóságnak, a történelmünknek, Petőfi Sándornak az eltorzítása. […] Az asszony hat hónapos terhesen karatézik." *
Számára ez nem ízlés kérdése, hanem a történelem meghamisítása, miközben Petőfi sorsa ennél magasztosabb, és lehetne belőle gyönyörű filmet készíteni.
Elmesél egy anekdotát Kálmán Csabáról, a Magyar Film egykori vezetőjéről (akivel korábban jó kapcsolatban volt). Amikor felvetette neki egy királyról szóló film ötletét – melynek a végén a király megbotlik, patakba esik és megfullad –, Kálmán Csaba azt javasolta, hogy vágják el a jelenetet ott, ahol a király kivonja a kardját. Ez a szemlélet, hogy mindent a pozitív, heroikus pillanatnál vágnak el, a Petőfi-filmben is visszaköszönt.
A Kádár-korszak filmjei mint korlenyomat
Sándor Pál határozott különbséget tesz a Kádár-korszak és a most lezárult 16 év filmművészete között. Úgy véli, a régi filmek – még a kevésbé sikerültek is – elmondják, hogyan éltek az emberek:
„Ha megnézed azokat a filmeket, akkor tudod, hogy mi miben éltünk, tudod, hogy mi hogy éltünk." *
A mostani időszak filmjeiből viszont nem tudható meg, milyen volt az élet, mert azok nem adnak hírt rólunk. A Kádár-korszak alkotásai – annak ellenére, hogy olykor tiltották őket (pl. a Szerencsés Dániel, vagy a Tanú vége) – ma is működnek, mert emberi viszonylatokat ábrázolnak, és erős az általános emberi mondanivalójuk. A rendezőt ez a „visszasírás" nem a politikai rendszernek szól, hanem annak a lehetőségnek, hogy a filmesek elmondhatták magukat.
Külön kiemeli, hogy a kultúra régen fontos volt – nem a politikus és a celeb számított, hanem a művész. Megrázó élményként meséli el, hogy a Falon című filmje forgatásakor a Váci utcán az emberek szétnyitották az utat, és tisztelettel köszöntötték Jancsó Miklóst és Hernádi Gyulát. Ez a fajta társadalmi megbecsültség a mostani rendezőgenerációnak nem adatik meg.
„Fontos volt a kultúra, nem a politikus meg a celeb volt fontos." *
A rendszerváltás és a 20 éves hallgatás
A Miss Arizona (1987) után Sándor Pál húsz évig nem rendezett nagyjátékfilmet. Ennek okát abban látja, hogy az 1989–90-es változás gyökeresen más világot hozott, amelyben nem voltak meg a kapaszkodói. Szemléletes hasonlattal él:
„Mélytengeri halak két kilométerre a víz alatt, nyomás alatt kopoltyúval lélegeznek, és csütörtök reggel valaki megütögeti a vállukat, hogy ki a partra, és tessék futkározni és tüdővel lélegezni." *
Akkoriban senki nem igazodott ki az új viszonyok között, és ő, aki a Kádár-rendszerben nőtt fel, annak minden rezdülését ismerte, elvesztette a társadalmi-pszichológiai ihletanyagot. Egyszerűen nem tudott olyan világból filmet csinálni, amit nem érzékelt körülvevő közegként. Ezért állt le húsz évre.
A Covid alatt született új filmterv és a mostani ambíció
A Covid-járvány alatti bezártság lehetőséget adott az önreflexióra. Sándor Pál egész addigi életét végigfilmezte, de önmagával nem foglalkozott. A feleségével töltött idő alatt kezdett gondolkodni saját sorsán, és ebből született az „Amit még nem mondtam el" című filmterv, amely személyes történetét dolgozta volna fel: nyolc gyermekkori intézete, az apjával, anyjával, zsidóságával, a meggyilkolt rokonaival való viszony. Ahogy gyűjtötte az emlékeket, egyre inkább úgy érezte, hogy ezek nem tartoznak a nyilvánosságra. Végül úgy döntött, hogy ezt a filmet nem készíti el: „Amit még nem mondtam el, azt nem is fogom."
Jelenleg egy gyerekkori témán dolgozik, de ami ennél is fontosabb számára, hogy soha többé nem fogad el állami pénzt:
„De nem állami pénzből én soha többé megesküdtem. Én állami pénz én nem veszem el azoktól, akik jönnek egy fillért se." *
Az új filmjét független produkcióként, magántámogatók segítségével tervezi megvalósítani. Két mecénása is van – egyikük nem is Magyarországon él, a másik csak félig –, és azok úgy vélik, hogy Sándornak ezt a filmet le kell tennie. Reméli, hogy ez a mecénási modell működik majd, bár tudja, hogy Magyarországon ez még ritka.
Hogyan alakítaná át a magyar filmgyártást?
Bár Sándor Pál nem óhajt részt venni a szakmai közéletben (úgy véli, a jövő filmeseinek kell kitalálniuk a saját sorsukat), van határozott elképzelése arról, milyen támogatási rendszert tartana ideálisnak. Több ablakos modellt javasol, amelyben eltérő bizottságok döntenek más-más típusú filmekről:
- Szórakoztató, mozibarát filmek – olyan zsűrivel, amely érzékeny a közönségigényekre. Ide tartoznának a bevételre termett alkotások, mint Herendi Gábor filmjei, aki „megmutatta, hogy bizony a Keleti Márton tizedes meg a többiek remek".
- Nemzetközi művészfilmek – azok a rendezők kapnának itt teret, akik Magyarországot a nagyvilág felé képviselik. Példaként Mundruczó Kornélt, Nemes Jeles Lászlót és Enyedi Ildikót említi, de további tehetségekkel is bővítené ezt a kört.
- Első filmesek – viszonylag kis költségvetésű pályaelső alkotások, hogy a fiatalok szóhoz jussanak.
- Kisjátékfilmek, kísérleti munkák – alacsony költségvetésből, „ahol fillérekből lehetne oroszlánkörmöket mutogatni", hasonlóan a régi Balázs Béla Stúdió szemléletéhez.
Minden ablak kapna meghatározott összeget, és a döntéshozók felelőssége lenne, hogy minél több film szülessen, és azok minél több nézőt vonzzanak. Sándor Pál hangsúlyozza a gazdaságosabb forgatás szükségességét is, hivatkozva Salamon András nemrég készült, fillérekből forgatott filmjére, ahol minimális stábbal, kis kamerákkal dolgoztak (operatőre Szabó Gábor volt), és így is dús, széles történetet meséltek el.
Végső gondolatok: gyűlölet, utálat és a celluloid szaga
A beszélgetés végén Sándor Pál személyes érzéseiről beszél az elmúlt 16 év kapcsán. Bár nagy az öröm, hogy a régi rendszernek vége, még nem képes teljesen feldolgozni a történteket. Csupa kérdőjel fogalmazódik meg benne:
„Én személy szerint ugye hát mindenki gond megpróbál gondolkodni itt, hogy hogy most mi történt igazán velünk. Nem még én még nem tartok ott, hogy pontosan meg tudjam fogalmazni, csak azt tudom, hogy hogy nem volt jó. Szóval ez ez nem nem jól bántak velünk, hogy hogy ezt nem lett volna szabad így csinálni, hogy milyen jogon tették ezt az országgal." *
Ezt a traumát valamilyen formában ki kell adnia magából, akár írásban: „ki kéne, hogy köpjö ezt magamból, vagy ki kéne, hogy ugassam magamból ezt a dolgot, mert ez nem volt emberi. Ez nem volt emberhez méltó, ami itt történt."
Jellemzően saját vérmérsékletére is kitér: szangvinikus alkat, aki utál, de gyűlölni nem tud, mert a gyűlölet felemészti az embert, elveszi az eszét, míg az utálatban van némi „játék" és finomság:
„A gyűlölet az elv elveszi az embernek az eszét. Az utállat meg lehet az egy játsz egy játsz." *
Végül nosztalgikusan emlékezik meg a celluloid szagáról: a digitális technika korában egy darab régi filmszalagot szokott megszagolni, hogy felidézze a régi vágószobák hangulatát – ezt „önszórakoztatásnak, vagy hogy pontos legyek, önkielégítésnek" nevezi.
⚠️ Értelmezhetetlen vagy bizonytalan szakaszok
- „Kus nem állami pénzből": A szövegkörnyezet alapján a „Kus" valószínűleg a „De" vagy „Mert" kötőszó torzult formája. A javított idézetben „De nem állami pénzből…" alakot használtam.
- „a be": A mondat közepén „vagy a be" – a kifejezés értelmezhetetlen, a szövegkörnyezet alapján feltehetőleg a felsorolásban egy elharapott gondolat.
- „Hát mint a kádár. A kádár a k Igen. Igen.": A mondat félbeszakad, valószínűleg a Kádár-korszak filmjeiről szóló mondat töredéke, de a tartalma nem rekonstruálható.
- „KL Csaba": A filmes szakember valószínűleg Kálmán Csaba, a Magyar Film egykori vezetője. A név az automatikus felismerés miatt sérült.
- „Salomon Andis": Valószínűleg Salamon András rendező. A vezetéknév és a keresztnév is torzult.
- „Szabó Gabi": Az operatőr neve – nem egyértelmű, hogy férfi (Szabó Gábor) vagy nő (Szabó Gabriella) – a szövegben női keresztnév szerepel, de a környezet alapján lehetséges, hogy Szabó Gábor az operatőr; ez nem dönthető el egyértelműen.
- „Venyed Ildikó": A világhírű rendező helyes neve Enyedi Ildikó. Az automatikus átírás a kezdőbetűt tévesztette.
- „Pálfi törökferiék": A szöveg Török Ferenc és Pálfi (feltehetőleg Pálfi György) rendezőpárosra utal, a nevek egybefolytak.
Teljes átirat megjelenítése
[00:00:00]Ha szeretné, hogy továbbra is szóljon egy független hang, támogassa adója 1%-ával a Klub Rádiót.
[00:00:04]Köszönjük.
[00:00:18]Sándor Pál filmrendező van itt velünk.
[00:00:20]Szervusz.
[00:00:21]Szervusz.
[00:00:21]Vagy azt kellett volna mondanom, hogy palika.
[00:00:23]Ezt szoktad.
[00:00:25]Az is működik.
[00:00:27]Mindig onnan.
[00:00:27]Honnan jön egyébként?
[00:00:27]Nem egy szeretet nyelve ez igazából.
[00:00:31]Hát az is az is valószínű.
[00:00:31]Meg ez a magasságomnak szól.
[00:00:35]A 162-t hazudtam mindig és csak 161 voltam.
[00:00:38]Most meg így 87 éves koromban.
[00:00:41]Lehet, hogy a 160 alatt is, nem tudom.
[00:00:44]Hát nyilván meg a derümnek meg a meg a lehet velem beszélgetni például neked is most.
[00:00:50]Tehát sok mindenből rakódik ez össze.
[00:00:54]És meg kell, hogy mondjam neked, hogy nem bánt.
[00:00:59]A pali bácsi bánt.
[00:01:01]Hát persze, mert ebben a korban miért vagyok én még Pali, vagy Márkali Pali bácsi.
[00:01:03]Úgyhogy úgyhogy elvagyok én ebben, mint mindennel.
[00:01:09]Hát igen, mert a a bácsiban, a magyar nevben van valami lesajnáló, lenéző.
[00:01:14]Tulajdonképpen benne van ebben, hogy a kelet-európai társadalmak valamiért nem szeretik az öregeket, vagy az idősödő embereket, nem tudom miért.
[00:01:21]Mert vannak kultúrák például a baltiaknál, ahol ez, hogy mondjam csak, ez tisztelet veszi körül azokat az embereket, akik idősebbek nálunk.
[00:01:32]Hát ez egy érdekes dolog, amit mondasz.
[00:01:35]Ezt ezt én még nem is gondoltam így végig, csak azt tudom, hogy hogy engem nekem a hiúságomat sérti, mert még agyamnál vagyok, még működök, meg meg hát, hogy vagyok valahogy valahogy utálom, forgattunk és amikor elkezdtek bácsizni és közöltem a stábbal, hogy én mindenkit nagyon szeretek, kivéve, aki bácsizni fog, úgyhogy ott sikerült megúsznom a dolgot, de itt amikor tömegközlekedéssel azt mond, hogy üljön le a bácsi, nem ül le a bácsi, mondom a bácsi állít, nem tudom.
[00:02:15]Szá ez ez nézd, ez olyan dolog, hát hogy mi zavarja az embert, mi nem zavarja.
[00:02:20]Vannak a nagy zavarók, kizzavarók, van a kellemetlenség és van a jó.
[00:02:26]Abba, az is egy nagyon tágas fogalom.
[00:02:33]ami a működésedet illeti, azt olvastam, de ez még 2023-as egyik interjút, hogy te továbbra is filmet akarsz rendezni, és nem csak szeretnéd, hanem fogsz is valóban.
[00:02:45]Akkor két film ötleted volt, de egyikre se kaptál pénzt.
[00:02:50]Volt ennek háttőjében az, hogy miféle rendszer működött itt eddig?
[00:02:54]Hát néz, érdekes volt ez az elmúlt tizen valahány hat.
[00:02:59]mindig azt mondjátok, hogy 16 év már vele már előtte is.
[00:03:03]Szóval az is érdekes volt számomra, de ez inkább ez a az elmúlt 15 év ez inkább bántó volt.
[00:03:14]Szóval na most, hogy ezen belül én nem kaptam, én akartam csinálni egy filmet, szerettem volna egy filmet csinálni, és ugye az volt, hogy hogy be kell adni egy szinopszist, forgatókönyvre akartam pályázni, és be kell adni egy rendező elképzelést, tehát hogy akarom megvalósítani a filmet.
[00:03:36]És hát írtam mindenféle dolgot.
[00:03:39]Hát az nem volt bonyolult dolog, mert tudtam, hogy hogy akarom megcsinálni, és azt is tudtam, hogy el tudom mesélni néhány mondatban, hogy mit akarok csinálni.
[00:03:48]És akkor jött egy válasz nekem, hogy amennyiben nem fogadják, vagy nem kapok pénzt a forgatókönyvre, mert se szinopszist, se rendező elképzelést nem tudok írni.
[00:04:04]Na most itt várjál, itt volt egy nagyon érdekes dolog, mert mert megkaptam ezt így mélvebe természetesen elolvastam és én hirtelen haragú vagyok és a felini filmben van egy mondat a nyolc és félben, hogy mi ez a hirtelen jött boldogság, és valami boldogságérzetem volt.
[00:04:30]És akkor most elmondom, hogy miért.
[00:04:30]Mert van nekem egy rendező kollégám, barátom, aki amikor azt mondtam, hogy én filmet akarok csinálni a ebben a rezsimben, akkor azt mondta, hogy ide figyelj, téged ez a szakma becsül már ilyen ikontság felé hajlat, és és úgy elvannak veled, de abban a pillanatban, hogy megkapod ezt a pénzt, vagy vagy befogadnak téged, abban a pillanatban megutál az egész szakma, és én akkor azt mondtam neki, hogy ha nekem föláll a filmcsinálásom, akkor én filmet fogok csinálni.
[00:05:09]De amikor megjött ez az elbocsátó szép üzenet, akkor egyszer csak a barátom igazságára jöttem rá, hogy inkább ezekkel nem.
[00:05:25]Úgyhogy úgyhogy ez eléggé jellemző, azt gondolom, az egészre is egyúttal.
[00:05:32]hogy itt ha pénzt adott ez a társaság, ez a semmireő társaság, aki most itt utoljára volt, akkor akkor annak a egy beltaggá nem esült, vagy nem telenedett, inkább nem telenedett.
[00:05:47]Tehát, tehát életemben még olyan nem fordult elő, hogy elutasítanak és én ennek és elszabadulnak a boldogsághmonok, ahogy mondom.
[00:05:56]Tehát ez egy eléggé fejeettre állított világ volt, vagy nem több mint fele fejet nem akarom én jelződni ezt a borzalmat, úgyhogy de nem lehet, hogy valami filmjeid tartalmával is probléma volt.
[00:06:12]Az amit beadtál.
[00:06:14]Amit beadtam, az egy nagyon nagyon szép dolog volt.
[00:06:17]Az első magyar a film magyar film születése Kolozsvárt, amibe belekerül az elején ott elkezdenek filmet csinálni és belekerül egy srác, akinek fogalma sincs, hogy hol van.
[00:06:34]Aztán elkezdi elkezd nézegetni és látja, hogy körülbelül mibe került, és szép lassan elkezdi szeretni.
[00:06:41]Aztán később mániákusan ezt a szakmát, tehát a saját sorsomat, ahogy én bekeveredtem a szakmába, bele á ez ez szőtte át a belső magyar film születését.
[00:06:56]És még az is nagyon érdekes, hogy az én jövedelem, tehát én 58-ba kerültem be a szakmába érettségi után Uniába.
[00:07:04]Nem, a kettes telep a a híradó és dokumentumfilmstúdió volt.
[00:07:10]És tulajdonképpen a magyar film indulása újból az a Gálpista filmje volt, és az ott született mellett, vagy szóval, hogy mondjam, láttam, láttam ott abban a körzetbe környezetben született.
[00:07:25]Tehát most nem akarom ezt nagyon-nagyon frazírozni, de a dolog lényege, hogy a megint csak egy önéletrajvi filmet akartam csinálni, csak ezel 918-ban vagy 14-ben játszódott volna.
[00:07:41]Van egy mondatod arról, hogy a magyar igazából nem lóra termett, hanem filmre.
[00:07:46]Tehát, hogy azt gondolod, hogy a magyarok vagy a magyar társad mindig kitermelt elég tehetséget ahhoz, hogy én nem gondolom ezt, hanem megélem.
[00:07:57]Tehát nem úgy van, hogy gondolok valamit, aztán jön a bizonyítéka, hanem egyszerűen azalatt a jó néhány évtized alatt, ami ami amit én eltöltöttem ebben a szakmában, mindig mindig újból és újból ugye volt a Gertler, a Bán Fritfi, hogy aztán jött jöttek időugrás, jött a Fábri, Jancsó, aztán jött a Szabó, aztán jött Szabó féle most nevek kell próbálom jelezni.
[00:08:25]Aztán jöttünk mi, aztán jöttek a gotárék, tehát hogy mondjam, egy újból újból újból újra termelődött a képesség, vagy nevezzük tehetségnek, helyenkén zsenialitásnak.
[00:08:40]Tehát ezt én megéltem, és ebből jött nekem az a mondatom, hogy tulajdonképpen Lóra lehet, hogy régen így volt, de most biztos, hogy filmre termet, és most is ezt gondolom.
[00:08:51]Most is ezt gondolom.
[00:08:51]Ö van ennek valami különös magyarázata, mert az, hogy az ember azt hiszi egy pillanatra, hogy hogy Hollywood attól működik, mert az amerikaiak valamiért nagyon tehetséges színészek, de ez baromság, mert ha valami befut egy társadalomban, akkor a az emberek, a fiatalok megjegyzik, hogy miféle képességeket tudnak ők mozgósítani annak érdekében, hogy bekerüljenek egy szakmába.
[00:09:16]Ez a magyaroknál, a magyar társadalomban, a magyar filmszakmában volt?
[00:09:20]Mit mitől volt ekkora vonzása, hogy sok gyerek köztük te is megérezted, hogy mocog benned valami, ami alkalmassá tesz erre a pályára?
[00:09:31]Nézd, az amerikai az nekem egy kicsit egyszerűbb, mert iszonyú iszonyú pénz iszonyú pénzt lehet keresni.
[00:09:38]Tehát beteszel pénzt és ha ha sikered van, megkapod a tripláját, vagy a még annál is többet.
[00:09:47]Tehát az egy kapitalisztikus, én így gondolom, most nem, hogy mondjam, hirtelen mondta olyan dolgot, amit én még így nem gondoltam végig, de biztos vagyok abban, hogy ott a a tehetségképzésnek nagyon erős szerepe van a profithoz.
[00:10:05]Tehát a profit vonza a tehetségeket.
[00:10:05]Itt van itt ebben a kis kárpátokkal övezett gödörben.
[00:10:15]Hogy hogy a fenébe van ez?
[00:10:15]Azt egyszerűen fogalmam sincs.
[00:10:17]V és és amikor azt mondod, hogy én azt mondtam, hogy hogy Lóra inkább inkább filmre termet ország ö egyf nem nem tudom a nem tudom a titkot, de ez egy titok és a titkok azért titkok, mert titkok, de egy biztos, hogy igazolja az az a fajta.
[00:10:42]Szóval tehát én abból abból szűrtem le ezt, hogy végignéztem újabb generáció megjelent a jeles, a gótár például utálnunk csak mások is, de most ezek a nevek jutottak hirtelen eszembe, és akkor rácsodálkozik az ember, hogy jé, ez folytat.
[00:10:59]Aztán jöttek a török ferijék, a Simó osztály, ami egy különlegesen érdekes dolog, mert azt gondolom, hogy ez az egy kiemelkedő társaság.
[00:11:12]Például az, hogy azok nem tudtak filmet csinálni, azért, mert szórták a plakátokat, és és nem vagy nem a röplapokat, nem a plakátokat a a valamelyik film, valamilyen borzalmas film vetítése előtt, és ezek le voltak tiltva.
[00:11:32]Tehát, hogy mondjam neked?
[00:11:32]Ö ö na bele nem megyek én most ebbe bele.
[00:11:36]Tehát tehát visszatérve oda maradjunk annál, hogy hogy a a a Pálfi törökferiék volt megint csak egy új hullám.
[00:11:53]Ők sem jutottak lehetőséghez az utóbbi években.
[00:11:55]Tulajdonképpen az a hát nemhogy nem jutottak, hát le voltak tiltva.
[00:11:59]Le voltak tiltva.
[00:12:00]Az egész osztály le volt tiltva.
[00:12:00]Agyrém.
[00:12:04]Agyrém.
[00:12:05]De tulajdonképpen miért neki akartni egy saját filmes generációját?
[00:12:10]Nem, nem, mert csak pártagsági könyvvel lehetett tulajdonképpen filmet csinálni, vagy a magyar nép hős korát lehetne lehetett torzított módon hazudozva megcsinálni?
[00:12:23]Megnéztél ilyen kurzusfilmet?
[00:12:25]Hát én ezeket néztem, mert mert hogy mondjam?
[00:12:27]Ö az, hogy az, hogy én ennek a társaságnak, a filmcsináló társaságnak takja vagyok, nekem azért tájékozódnom kell, hogy mi mi történik velünk, mert én velünk vagyok.
[00:12:40]Tehát én filmes vagyok velünk.
[00:12:48]Jó, megnézted mondjuk a Petőfi filmet, ott ültél, nézted, pergett és mi jutott eszedbe, hogy mi ez?
[00:12:57]Hát eleve úgy kezdődött a dolog, hogy jegyet váltottam, ugye nyugdíjast a barátom Andort Tomival, és beültünk és hatan ültünk.
[00:13:10]Igen.
[00:13:13]És és már majdnem elkezdődött a film.
[00:13:15]Még még világ félig világos volt, amikor beönlőtt két osztály.
[00:13:22]Óó!
[00:13:23]És hat tanár.
[00:13:23]Megszámoltam 76 jöttek, beszámoltam, mert mondom ezt azért kíváncsiak, hanyan vagyunk és hát együtt néztük a filmet.
[00:13:32]Na most na most hogy mondjam ö hát minősíthetetlen.
[00:13:38]Szóval szóval szóval a megint csak a a a valóságnak, a történelmünknek, Petőfi Sándornak a a torz az eltorzítása.
[00:13:55]Tehát tehát hogy a a karatézik az asszony hat hónapos terhes hogy mondjam minősít.
[00:14:02]Nem nem tudom minősíteni.
[00:14:04]Szóval nem a most az én ízlésemről meg a szemléletemről beszélek.
[00:14:09]Nekem rám ez így hatott.
[00:14:14]Úgyhogy, úgyhogy de én, én egy időben be beszélgető partnere voltam a Magyar Film.
[00:14:25]Hát azért voltam beszélgető partnere, mert 89-ben amikor megcsináltam a a produkció cégemet, akkor kerestem fiatal tehetséges kölköket, mert annyi munkánk volt a televízió felé, izéket csináltunk, reklámfilmeket meg ez a magyar német cég volt, ugye?
[00:14:40]Ez az az a film a a Film Street, a a nem a Film Street, hanem a Jézus Mária.
[00:14:51]Na, mindjárt eszembe jut.
[00:14:51]Ö és hát ott behívtam, hogy csináljon, mert ismertem még a főiskolá, hogy csináljon filmeket.
[00:15:01]Na most ez a fiú lett a magyar filmnek a a az utóbbi időben a a vezetője, vagy hogy a KL Csaba.
[00:15:10]Én nem mondom ki ezt a nevet, de igen.
[00:15:15]Hogy hogy és még az elején ugye hát a a múltunkból mindenkit szerette akkor ott őt helyes dolgokat csinált, nem volt vele semmi baj.
[00:15:23]És még az elején beszélgettünk és már úgy éreztem, hogy valami jót és mondom ide figyelj Csaba, van egy marha jó filmötletem.
[00:15:35]Az mi mondom, egy királyról szólna a film az ő sorsáról, és a film vége az lenne, hogy csatába megy, fölrakják rá a vértet, a sisakot, minden, és kardot is fölrakják rá, és hát nehezen mozog ebbe a izébe, és kilép a sátorból, és azt mondja, hogy előre magyarok, és ott van egy kő, megbótlik, és ott van egy patak, mondjuk a csele.
[00:16:03]Aha.
[00:16:03]és beleesik a patakba, és hát itt a vége a filmnek, és hát megfulad.
[00:16:10]Azt mondja, gond nélkül meg lehet csinálni.
[00:16:11]Kirántja a kardját, azt mondja, hogy előre magyarok és itt elvágod.
[00:16:18]Hát persze.
[00:16:19]Na most ez azért ez azért maradt meg bennem, mert aztán ez még nagyon az elején volt.
[00:16:24]Én még azt hittem róla a erről a bizonyos emberről, azt hittem, hogy hogy szóval nem tudtam elképzelni, hogy hogy odáig fog jutni ez a nagyon helyes fiú.
[00:16:39]És amikor ezt kimondta, akkor én úgy éreztem, hogy hogy hát és aztán ez megjött.
[00:16:43]még nagyon az elején volt és vissza a Petőfire, ott is kihúzza a kardot.
[00:16:54]Vagy amikor a szemülves filmnek megcsinálják a szemülveg sorsának az elejét, és a a drámai fantasztikus sorsát nem csinálják meg, elvágja ott, hogy mos mossák mindenki, mossa a kedvét.
[00:17:11]De miközben nézted ezt a filmet, akkor nem érezted azt, hogy tulajdonképpen ez egy szakma, aminek vannak fogásai, amit a különféle generációk eltanultak egymástól, vagy megváltoztattak, újakat hoztak.
[00:17:22]Tehát, hogy itt a szakma van meggyalázva.
[00:17:26]Hát szakma meg az emberi gondolat, meg a történelem, meg tudod.
[00:17:29]Szóval nem az is, de rossz filmet lehet csinálni.
[00:17:33]Tehát az az, hogy mondjam, ha valaki filmet csinál, vagy sok filmet csinál, mer például én csináltam én nem jó filmet, tehát az lehet.
[00:17:44]Szóval az kicsúszhat, de itt nem is a szakmaiság az érdekes, hanem a történelmünk elhazudása fölöslegessen, mert a Petőfi sorsánál, hogy mondjam, magasztosabb sors.
[00:17:56]Nem nagyon.
[00:17:59]H igaz, hogy egy kicsit reneg egy kicsit.
[00:18:02]Na de hát azta volna már lehetne csinálni egy gyönyörű filmet erről a fantasztikus költőről és erről a csodálatos fiatal emberről.
[00:18:09]Hogyne lehetne?
[00:18:14]Valahol azt is olvastam tőled, azt mondtad, hogy a legnagyobb probléma, jó mindegy, kurzusfilmek, ilyenek, olyanok, hogy nem szólnak rólunk, nem szólnak az életünkről, mertogy a filmnek ez a dolga.
[00:18:26]Hát én besz úgy úgy szoktam mondani, úgyhogy most is úgy mondom.
[00:18:33]hogy a azok a filmek, amik a abban a periódusban készültek, amik amikbe én én életem jelentős részét eltöltöttem, ami csodálatos volt.
[00:18:49]Ha most levetíted őket, akkor lehet tudni, hogy én hogy mi miben éltünk.
[00:18:52]Hát mint a kádár.
[00:18:55]A kádár a k Igen.
[00:18:57]Igen.
[00:18:59]Lehetett a szerelem, most nem akarom fölsorolni, mert kihagyok fantasztikus filmeket, de például a szerelemcímja és meg lehetett csinálni ja gazdaguszi filmje be volt tiltva, aztán kijött a dobozból.
[00:19:15]Ja, hogy a szerencsés Dániel be volt tiltva, aztán kijött a dobozból és kámba ment.
[00:19:21]Tehát, hogy mondjam, voltak ilyen ilyen dirtnóságok, vagy vagy mondjam, ilyen csonkítási problémák.
[00:19:32]Na de ha megnézed azokat a filmeket, akkor tudod, hogy mi miben éltünk, tudod, hogy mi hogy éltünk.
[00:19:36]Tudod, még még a, hogy mondjam neked, még a nem jó filmek, vagy a nem igazán sikerült filmekből is tudtad azt az emberi viszonylatokat a na most Na most ezt ezt arról a korról, ami ez a 16 év, gyakorlatilag csak néhány elképesztően ügyes és tehetséges fiatal kolléga ö fillérekből független filmként, onnan Lehet, de amit a amit ez a torz helyzet hozott létre, abból te nem tudod meg, hogy hogy élt majd későbbiekben nem adunk hírt magunkról.
[00:20:21]Nem adtak hírt rólunk.
[00:20:25]Pedig a filmnek az egyik jelentős helyzete vagy pillanata, vagy hatása az, hogy tudd meg, hogy mi, hogy éltek azok az emberek.
[00:20:34]Akkor van valami különösebben, mert azt is mondtad egyszer, hogy ha a Kádárkorszak filmejeit elkezdjük vetíteni, most működnek, ami furcsa, mert az ember azt gondolná, hogy ezek a filmek kötődnek egy korszakhoz, de van bennük valami olyan általános emberi, ami ami ma is kiderül ezek szerint.
[00:20:57]hogy mondjam, nem lehet összehasonlítani.
[00:20:58]Tudod, minél több idő telt el ebből a 16-ból, aminek most vége, annál inkább gondoltam én azt, hogy hogy visszasírom.
[00:21:14]Visszasírom.
[00:21:14]Nem a Kádár korszakot, mer az fene az persze a fiatalságom meg a úgynevezett karrierem története abban jött létre, de nem csak az enyém.
[00:21:23]Szabó Istvánné ő most forgat egyébként.
[00:21:29]Igen, igen.
[00:21:29]De nem csak a generáció, mi meg a következő, hát a Gotár, hát milyen filmeket csinált a jeles.
[00:21:35]A szóval, hogy mondjam ö most csak a filmszakmáról beszélek, tehát most arról nem beszélek, hogy morálisan ez a 16 év, ha összehasonlítom a szóval ebbe most nem is mennék bele.
[00:21:54]De a lényege a dolognak az, hogy nekünk lehetőségünk volt elmondani magunkat és elmondani azt, hogy milyen világban élünk.
[00:22:01]Most még nem volt.
[00:22:06]Csak még visszatérőleg egy kicsit a múltban.
[00:22:11]Ezek harcok voltak ugye, hogy a te filmed, mondjuk a szerencsés Dániel kiszabaduljon és aztán járja a maga útját, és az út elvezetett KBA.
[00:22:17]De ehhez harcokat kellett vívni, meg engedményeket kellett tenni.
[00:22:23]Hát csak ugye a tanúra gondoljunk, a tanú végére például, ami nélkül nem készülhetett volna el.
[00:22:31]Kellett ezért a kultúrpápal külön kapcsolatot tartani.
[00:22:35]Tehát te beszéltél az acéllal mondjuk, mert a Makkarcsi beszéltő.
[00:22:40]Ő azt mondta, hogy többször meg is írta az emlékkönyvét.
[00:22:44]Ájá.
[00:22:44]Karcsi nem tudom, hogy mit mondott ez ügyben, de mi bizonyos időszakokban a szakmának a által adfél által vezető vagy jelentős rendezőnek leültünk, leült velünk beszélgetni.
[00:23:01]Hát hogy mondjam?
[00:23:01]Hát volt egy volt egy kapcsolat, tehát most azt nem lehet összehasonlítani avval.
[00:23:11]Hát azért én nem akarom az acélt itt, de hát ha megnézed az ő kultúrpápasága alatt mi minden készült el, és megnézed, hogy most ebbe a ebbe a periódusban mi készült el, hát szóval te Ja, és fontos volt a kultúra.
[00:23:28]Ezt elfelejtettem mondani neked.
[00:23:31]Úgyhogy most elmondom.
[00:23:33]Fontos volt a kultúra, nem a politikus meg a celeb volt fontos.
[00:23:39]Nekem van egy, azt el szoktam mondani, úgyhogy most elmondom már egyszer kétszer elmondtam, tehát most leporrolom róla a port, forgatom a a bót, a falon című filmemet, és a belvárosba vasárnap kap megkaptunk egy egy virágboltot, egy nagyon szép tükrös virágboltot, és ott forgatok, és közben vasárnap délután Után a augusztus vége fele, nyár vége hömpölyög a tömeg, emberek beszélgetnek egymással.
[00:24:13]Így nagyon nagyon jó hangulatú dolog, és egyszer csak átvilágítás és szól a berendező, hogy gyere kimutatok valamit.
[00:24:26]És kimentem, és a következőt láttam.
[00:24:26]Az utca végén, a Váci utca végén jött két ember.
[00:24:33]Az utca szétnyílt.
[00:24:33]Mindenki köszönt ennek a két embernek.
[00:24:36]ők mosolyogva visszaköszöntek.
[00:24:41]Az emberek ismerték őket, az emberek ezek szerint tisztelték őket.
[00:24:44]Az egyiket úgy hívták, hogy Jancsó Miklós, a másikat, hogy Hernáli Gyula.
[00:24:52]Tehát de én magamon is éreztem.
[00:24:52]Szóval mi valakik voltunk most egy kultúrált képviselő maradjunk a filmrendezőnél, mert itt is megint iszonyú sok tehetséges kölök vannak.
[00:25:09]a nevük föl nem merül.
[00:25:13]De most nem csak a nevük, hanem nem az a fontos az nagyon az nagyon fontos volt az a fontosságérzés, hogy mi fontosak vagyunk és ebből a font ez a fontosság minket rászorított az a a a képességeinket tulajdonképpen bizonyos étbe koordinálta.
[00:25:33]Hát igen, mert kicsit olyan helyzetben voltatok, amit Garas Dezső úgy fogalmazott meg egy beszélgetésünkben, hogy hogy volt valami olyan fura érzése az embernek, amikor színészkedett, mondta ő filmekben játszott színpadon, hogy mintha az emberek azt mondának, hogy na Jankó, tehát ilyen népmesei Jankó, akkor menj föl az urakhoz és mondd el, hogy mi a bajunk.
[00:25:56]Tehát mintha egy kvázi ilyen közvetítő ezt a Dezső mondta.
[00:26:04]Ez éteken nem mondta.
[00:26:04]Milyen okos volt a Dezső?
[00:26:06]Tényleg okos volt egyébként.
[00:26:08]Hát neked ez egy alapembered volt, ugye?
[00:26:11]Igen, igen.
[00:26:11]Életemet meghatározó ember volt, a barátsága is, meg a képessége is.
[00:26:18]Jó, csak azt akarom mondani, hogy más volt a helyzet, mert valóban a kultúra közvetítő volt.
[00:26:23]És volt valami még, ami a rendszerben, a kultúrával kapcsolatban volt, hogy volt valami lelkiismeret furdulása, hiszen a szocializmus azt ígérte, hogy az emberért vagyunk, az ember boldogságáért, az ember szabadságáért, és ezért kicsit tartott az értelmiségtől, mert kicsit meg is akarta venni.
[00:26:43]És hát ebből lett egy olyan fajta alkotói szabadság, ami De jó lenne, ha így megvennének, mer megcsináltam volna a filmemet.
[00:26:50]Ez a kurzus, ez nem akarta megvenni az értelműséget, mert tudta, hogy nem kell.
[00:26:55]Nem, nem, mert azt se tudja, hogy mi az.
[00:26:57]Hát nem az a baj, hogy nem akarja.
[00:26:57]Azt se tudja, hogy mi az.
[00:26:59]Hát ne vicceljél már.
[00:27:01]Hát kulturálatlan ö a a K betűnél elalszanak.
[00:27:06]Akkor hát az ember megnézi az ízlésüket, hogy mibenizálnak.
[00:27:11]Igen, persze.
[00:27:13]Nem én mondtam, de igaz.
[00:27:16]Hát ez a ahogy a nép mondja, a gyütment.
[00:27:19]Igen.
[00:27:20]A aki kastélyt épít magának és grófnak képzeli magát, de hát marad ami volt egy bunkó.
[00:27:31]Hát nézd, hogy mondjam, túl közel vagyunk ahhoz, hogy igazán, mert ez a felület vagy én nagyon közel vagyok még az elmúlt 16 évhez, és még túl nagy az örömöm, mert én mondtam, hogy akármit, de mást.
[00:27:47]ki van írva footviban is egyébként.
[00:27:51]Tehát tehát túl közel vagyunk, hogy igazán mélyen, de az, hogy ami történt 16 év alatt, az a fajta és nem csak a kultúrában az a fajta rom ízlésrombolás, az a fajta rombolás, az a fajta az a fajta visszafele menetel a történelemben.
[00:28:16]Szóval a az urak és a szolgák és a a király és a rabszolgák, vagy a be, vagy hát ezért mondom, én én személy szerint ugye hát mindenki gond megpróbál gondolkodni itt, hogy hogy most mi történt igazán velünk.
[00:28:37]Nem még én még nem tartok ott, hogy pontosan meg tudjam fogalmazni, csak azt tudom, hogy hogy hogy nem volt jó.
[00:28:44]Szóval ez ez nem nem jól bántak velünk, hogy hogy ezt nem lett volna szabad így csinálni, hogy milyen jogon tették ezt az országgal.
[00:28:58]Szóval, szóval ezek inkább olyan kérdésként merülnek fel például bennem és most a filmszakmán belül is, hogy hogy jöttek ahhoz, generációkat ne engedjenek filmez.
[00:29:11]Szóval kiadta erre a felhatalmazást, tudod, szóval így merül föl csupa kérdőjel még a túl túl még még nagyon nyom az öröm ahhoz, hogy ezt igazán magamban végigtjam, végigtjam a legmélyig, vagy legalábbis ameddig az én képességem tart, azt végig tudjam gondolni.
[00:29:35]Hát valószínűleg a legutóbbi időkben már azért nem tudtak volna erre válaszolni, vagy azért válaszoltak volna pökendien, mert azt gondolták, hogy megtehetik, mert az ország és mi is az ő tulajdonuk vagyunk.
[00:29:49]A tulajdonuk.
[00:29:52]Nem egy ország, amit irányítanak, kormányoznak, mert nem kormányoztak, hanem tulajdonként bírtak bennünket.
[00:30:00]Én ezt vettem észre.
[00:30:01]Igen, igen, ez is igaz.
[00:30:01]Szóval de még mindig, még mindig nincs meg a igazán a titok nekem.
[00:30:08]Egyetértek veled, félre nehéz és és nem nem felületes, amit mondasz, de hogy hogy termelődheted ki?
[00:30:22]Szóval, szóval a a demokrácia, ugye majd jön a demokrácia, mi a az előző való, tehát a rendszerváltás utáni helyzet, hogy termelte ki ezt a dolgot.
[00:30:33]Iszonyú érdekes dolog.
[00:30:40]Én még a nyomát se látom, de lehet, hogy már van nyoma, hogy valaki ezt úgy végig De én akarom magam számára én akarom végiggondolni és mondjuk, hogy hogy jöttek ezek és hogy jöttek ehhez.
[00:30:54]Szóval mi erről filmet csinálni?
[00:30:54]Hogy tudnál erről filmet csinálni?
[00:31:00]Ó, persze.
[00:31:01]Igen.
[00:31:01]Saját sorsomon keresztül.
[00:31:04]Saját sorsomon keresztül.
[00:31:04]hogy hogy hogy éltem meg ezt az egészet, és és hogy próbáltam eltolni magamtól, hogy hogy a zsigereimbe ne másszon bele ez a borzalom, hogy milyen harcom volt avval, hogy minden nap ne robbanjak fel.
[00:31:24]Ugye én egy franginikus alkópzi vagyok, hogy hogy ne nagyon engedjen bele magam ebbe a dologba, mert mert én szeretek élni, és ő azt nem vehetik el tőlem, hogy én szeretek élni, tudod?
[00:31:39]Szóval ez egy ez egy olyan olyan massza volt, vagy és és ezt nekem nekem magam számára okos emberek is kellenek ehhez persze, hogy innen-onnan, nem ononnan kapok, de magam számára akarom ezt az egész dolgot megfejteni és feldolgozni.
[00:31:59]Az nem biztos, hogy erre nekem lesz már időm, hogy ebből még filmet is csináljak, mert most mást akarok csinálni.
[00:32:04]Úgyhogy, úgyhogy, úgyhogy úgyhogy hát lehet, hogy valamit írok, nem tudom, ki kéne, hogy köpjö ezt magamból, vagy ki kéne, hogy ugassam magamból ezt a dolgot, mert ez nem volt emberi.
[00:32:20]Ez nem volt nem volt emberhez méltó, ami itt történt.
[00:32:25]Ami a szangvinikus természetet illeti, valahol azt mondod, hogy te tudsz utálkozni nagyon is, nagyon sok embert utálsz.
[00:32:33]De gyűlölni nem tudsz, mert az pusztító a gyűlölet.
[00:32:38]Így van.
[00:32:38]Pontos.
[00:32:39]Az fölemészti a pontosan.
[00:32:41]Igen, pontosan így van.
[00:32:42]Én mert mert tudod tudod a az útállapban még van egy kis játék, tehát még van egy kis van egy kis finomság a dologban.
[00:32:53]A gyűlölet az a maga a szó is.
[00:32:55]A az utálat az itt föl van, a gyűlölet meg itt van len.
[00:32:59]Tehát tehát de az nem is baj, mert a gyűlölet meg elv elveszi az embernek az eszét.
[00:33:05]Az utállat meg lehet az egy játsz egy játsz.
[00:33:11]Igen, igen, igen.
[00:33:13]A mi azt illeti még, hogy szangvinikus vagy.
[00:33:18]Ő valahol az is kiderült, hogy te voltál a Szabónak a forgatásán, vagy segítettél, nem tudom, valahogy odakevet producere volt a ezelőtti filmjének, prod és ott csönd volt.
[00:33:31]És akkor azt mondtad Szabónak, hogy hadd ordítsak már egy nem én ne te mondd el.
[00:33:38]Ez nem így volt.
[00:33:38]Én én nekem a forgatás az egy az egy az egy ünnep, és az ünnep az hangos meg csendes, meg összenézős, meg összecsapós, meg mindenféle dolog van benne.
[00:33:51]Tehát egy ilyen nagy nagy kavalkád a Pistánál.
[00:34:00]Én úgy fogalmaztam meg, hogy még a világosítók is légpárnán csússzannak, mert De ő így tud, hogy mondjam, hát fantasztikus filmeket csinál, tehát nem nem arról van szó, hogy mi a végeredmény.
[00:34:14]És akkor egyszer már a vége fele volt egyébként, mert már kijártam ugye a forgatásra, intéztem meg figyeltem meg, mint egy producer, aminek körülbelül ez a ez is a dolga.
[00:34:29]És akkor a Pistahoz odamentem, mondom, Pista, már nagyon csend volt a a művészet magasságainak a csendje, tudod, ott fönt nagyon a csend van.
[00:34:37]És és akkor azt mondtam, hogy Pista, engedd meg nekem tényleg most már itt a vége fele járunk, hagy ordítsak egyet, mert nem bírom már ki.
[00:34:51]Úgyhogy de de ez megint csak ha már ezt mondod, illetve ezt idézed ezt a csacskaságomat, pedig ez így van, akkor azt mondom neked, hogy hogy mindenkinek megvan a maga, hogy tud és a végeredménye a fontos.
[00:35:07]Tehát nem az, hogy én ordítókapista meg csendben van, hanem az, hogy hogy ki milyen filmet csinál.
[00:35:14]Tehát ez persze van arra magyarázatod, hogy a Miss Arizóna után miért álltál le 20 évre egyébként?
[00:35:25]Van valami ott elfogyott?
[00:35:26]Nem, abszolút, abszolút van.
[00:35:26]A magyarázatom az, hogy én mindig abból csináltottam filmet, hogy tudtam, hogy mibe élek, tehát hogy mi az a lét, mert több dologból jön össze az, hogy az ember, hogy jut el egy filmig.
[00:35:46]nyilván az emlékei, az sok-sok minden.
[00:35:48]És az egyik része az, hogy tudd azt a világot, amelyikben vagy.
[00:35:52]Tehát érzékeld azt a világot.
[00:35:52]És nem tudom, hogy tudod-e, hogy 19890-ben volt valami változás.
[00:36:01]Emlékszel?
[00:36:03]Valami változik?
[00:36:03]Igen, mint volt egy változás és és a fejünkön egy nagy koppanás a karintére és átugrottunk egy másik korba.
[00:36:13]Tehát egy olyan változás jött létre, amelyikben nem voltak meg azok a kapaszkodóim, amik megvoltak az előzőben.
[00:36:20]Hisz abba nőttem, nőttünk fel.
[00:36:23]Igen.
[00:36:23]Persze, persze.
[00:36:25]Tehát tehát azt ismertük annak az ízét, a bűzét, a a a gombjait, a patentjait érzékeltük, vagy néha tudtuk is.
[00:36:38]És akkor jött egy jött egy mindig azt szoktam mondani, hogy körülbelül olyan volt, hogy mélytengeri harag két kmben a víz alatt, nyomás alatt kopoltyúva lélegeznek, és csütörtök reggel valaki megütöketi a válukat, hogy ki a partra, és tessék futkárodni és tüdővel lélegni.
[00:37:00]Tehát egy olyan másik világba ugrott át a de mindenki mind a pókafalon rohangált, senki nem tudta, hogy hol van.
[00:37:06]Így hát én se nem voltam én külön, mint a többiek ilyen értelemben.
[00:37:12]És én abból nem tudok filmet csinálni, amit nem, ha nem érzem körülvévev magamat avval a társadalmi, pszichológiai, működési renddel, amit egy társadalom kiegetesedése folytán létrejön, és én abba is nőttem fel, tehát én együtt jegeset temtem a KD rendszerrel.
[00:37:34]Elnézést kérek.
[00:37:34]Nem én akartam így, anyám, apám.
[00:37:41]Tehát megérkezett az új kor, fejünkön egy nagy koppanás, átugrottunk egy másik korba, és addig még azt nem éreztem, addig addig egyszerűen nem tudtam, nem volt anyagom.
[00:37:56]Tehát kiesett az anyag a kezemből, a lelkemből, az agyamból, az érzéseimből.
[00:38:03]De most megint olyan helyzetben vagy, nem?
[00:38:04]De tulajdonképpen az a furcsa benne, hogy még nem tudtad egészen földolgozni azt az ugrást 90 után, ha jól értem.
[00:38:12]De most már itt van a nyakadon a második rendszerváltás, és ezt is meg kéne érteni.
[00:38:18]Hát most pedig most pedig itt volt ez a covid, elkezdtem végre volt időm magamon gondolkodni, mert én az egész fiatalságom és középkorúságom és a öregségbe hajló dolgomat azt végigfilmeztem.
[00:38:34]Tehát nem volt nekem időm magammal foglalkozni, hogy ki vagyok, mi vagyok.
[00:38:39]És a filmjimben ugyan elrejtettem magamat, mert az odorban egy kicsit megcsináltam az intézetiemet, a kellet csapatban egy kicsit megcsináltam a vágyaimat.
[00:38:50]Tényleg nyolc intézetben éltél gyerekkorodban?
[00:38:56]Tényleg, tényleg, nézd rám, tényleg.
[00:39:00]Ö de ez ez sok mindenre megtanított.
[00:39:00]Hát szóval jött a jött a covid és beszorultam a lakásba a feleségem mellé.
[00:39:11]Az is egy érdekes dolog volt, hogy végre megtudtam 20 év után, hogy ki a feleségem, és volt időm gondolkodni magamon, tehát az, hogy hogy hova jutottam, ki vagyok, mi történt velem, mik azok a mik azok a változások, mit szeretek magamban, mit nem annyira.
[00:39:31]Tehát elkezdtem gondolkodni, és akkor ennek értelmében nem sokkal megszületett az a filmtervem, hogy amit még nem mondtam el, és egy nagyon magán filmtörténetet, tehát a saját sorsom már nyolc intézettől jut eszembe, hogy hogy ezt elmondjam.
[00:39:49]meg az apádat, ugye, meg a családi létemet, a zsidóságomat, az apámtól való az apámmal való viszonyomat, az anyámat, az elégetett rokonaimat, nagybácsimat, nagynénémet.
[00:40:08]Szóval úgy úgy az egész úgy rámhullott.
[00:40:10]És akkor akkor az lett volna a címe, hogy hogy amit még nem mondtam el.
[00:40:20]És akkor elkezdtem gyűjteni magamból az anyagot, elkezdtem írogatni, elkezdtek eszembe jutni emlékek, élmények, ízek.
[00:40:30]És eljutottam egy adott ponton, hogy ez nem tartozik rátok.
[00:40:35]Tehát ezt nem mondom el.
[00:40:38]Amit még nem mondtam el, azt nem is fogom.
[00:40:41]Hát abból most el akarok mondani.
[00:40:41]Ezért annyi maradt, hogy elmondjak egy gyerekkori valamit.
[00:40:48]morfondíroz meg dolgozgatok rajta, de egy nagyon fontosat akarok mondani.
[00:40:51]Kus nem állami pénzből én soha többé megesküdtem.
[00:40:57]Én állami pénz én nem veszem el azoktól, akik jönnek egy fillért se.
[00:41:03]Akkor miből?
[00:41:05]Hát úgy néz ki, hogy vannak van két olyan ember vagy emberek, akik akik akik akik egy bizonyos összeget, tehát függetlenfilmet akarok csinálni.
[00:41:19]Na, hogy ne dojam itt össze magam.
[00:41:22]A kádkorszak végén, amikor a magyar egyiptológusok elmentek ásni Egyiptomba, és kérdeztem tőlük, hogy hát miből van pénz?
[00:41:32]Adott-e az állam?
[00:41:32]Á, az állam nem adott.
[00:41:34]Hanem Szegedi Cirokgyár adott erre pénzt.
[00:41:38]Mondom, az is állam, tehát állam is.
[00:41:40]Szóval nem ne nem most állj meg.
[00:41:44]Nem nem.
[00:41:46]Ezek nagyon gazdag emberek, nem állami kötődésű emberek, ezek kapitalisták, vagyis azt akarják, hogy fizesd vissza a pénzüket.
[00:41:58]Nem, nem, nem.
[00:41:59]De persze, hogy akarják, de nem.
[00:41:59]Ez a nem valamiért ők tudom, hogy ez olyan olyan mint a mese igen mecvénások valamiértők azt azt szeretnék, ha én még elmondtam, hogy mit akarok csinálni természetesen.
[00:42:20]És és valamiért ők nagyon úgy gondolják, hogy én ezt le kell tennem nyilván az első öt oldalt, amelyikbe elmesélem igazadán részleteiben a történetet.
[00:42:29]És aztán meglátjuk.
[00:42:32]Hát figyelj, csak a reményal meg utoljára.
[00:42:36]Hát a meccinás állatfaj Magyarországon még.
[00:42:39]De hát reméljük, hogy ez is van.
[00:42:42]Egyik nem is ide van, sőt a másik is csak félig.
[00:42:46]Azért, mert azt akartam tőled kérdezni, de hát akkor te már kívül leszel ezen, kívül fogsz dolgozni.
[00:42:50]Hogy hogy alakítanád át a magyar filmgyártás rendszerét?
[00:42:57]Tulajdonképpen itt végig arról volt szó, hogy a művésztársadalom és az aktuális hatalom milyen kibalanszírozott, kiegyensúgőzött viszonyt hoz létre, hogy a hatalom is érezze, hogy azért neki van szava, mert szereti éreztetni, és a művész is érezze, hogy megvan a szabadsága.
[00:43:16]Szóval nagyon törékeny dolog ez.
[00:43:19]Te hogy rendeznéd el?
[00:43:21]Én nem egészen így gondolom.
[00:43:21]A hatalom meg a izé, azt most nem gondolom, mert azt gondolom, hogy most nagyon nagyot fog fordulni, mondjuk 180 fokot a a világ ilyen értelemben.
[00:43:33]Aha.
[00:43:34]Azt gondolom, legalábbis az elején.
[00:43:36]Hát reméljük, hogy neked lesz igaz.
[00:43:37]Nem.
[00:43:42]Jó, te reménykedvén meg így én meg én meg biztos vagyok benne hogy nagyon nehéz a helyzet.
[00:43:52]Én azt mondtam valakinek, nem olyan rég, akiben Ja, én én sehova el nem megyek, én nem vagyok, nem veszek részt ebbe az egész forrja ki magát a szakma, legyen úgy, ahogy ahogy ők akarják, mert én már valamit mondhatok, de nem hangosan.
[00:44:15]Tehát ez az ő az ő sorsuk.
[00:44:15]vegyék a ked k kedükbe a sorsukat, találják ki, hogy nekik hogy a jó, és ha elfogadja ezt a a politikai vezetés, akkor legyen úgy.
[00:44:30]Tehát én én azért mondom, én nem írtam alá semmit, tehát nem tartozom ilyen értelmes, hanem figyelem, mert például az van egy kisebbségi érzésem, hogy biztos, hogy 87 éves korában az ember, bármennyire is bölcs, de ebben a világban, amelyik amelyikben a legkevésbben a bölcsesség érdekes jelen pillanatban ebben a világban én én részt vegyek, de így kényelmes.
[00:44:58]De most figyelj, tudod mit csináltalál?
[00:45:00]Lebácsiztad magadat?
[00:45:03]Magamat, tudod, csiráló.
[00:45:03]Igen.
[00:45:09]De természetesen van elképzelésem, hogy én hogy csinálnám.
[00:45:13]És az mi?
[00:45:15]Hát ez a több ablakos, amit mindenki mond.
[00:45:17]És én abból indulok ki, hogy a társadalom, amelyik minket szponzorál, az mit vár el tőlünk.
[00:45:29]Én szerintem két dolgot biztos.
[00:45:29]Az egyik az, hogy töltsük meg a mozit.
[00:45:36]A másik az, hogy adjunk hírt Magyarországról kifele.
[00:45:41]Na most azt leegyszerűsítve azt szokták mondani, hogy a szórakoztatófilmek és azt szokták mondani, hogy a művészfilmek.
[00:45:52]Én ennek a ugye több ablakos rendszer, én azt csinálnám, hogy egy olyan zsűrit állítanák össze, amelyik érzékeny arra, hogy a mozi fele hogy kell hatni, és ide lehetne benyújtani azokat az ambíciókat, amelyik a moz megtöltésére szolgáló filmek.
[00:46:17]A másik, és itt nagyon egyszerű a dolog, mert két-három rendezőnk már van a Mundrucónél, a a Munducó, a Nemes Jeles és a Venyed Ildikó, akik alkalmasak arra, hogy a világ fele szóljanak.
[00:46:35]Ezt még én megtölteném újabb izével.
[00:46:38]Tehát ez lenne a második ablak.
[00:46:41]Sőt, az elsőnek a Herendi például abszolút rendben van, mert ő megmutatta minden szinte, minden filmjével azt, hogy ő bizony a Keleti Márton tizedes meg a többiek remek.
[00:46:53]Meg az egyéb filmje is ma már akkor röhögtünk rajta, de mindegy, azt hagyjuk.
[00:46:59]A harmadik ablakba tenném az első filmeseket.
[00:47:06]Tehát ez egy viszonylag kisköltségvetésű, tehát aki az első filmesek, akik akik még nem jutottak szóhoz.
[00:47:13]Na most ez mondjuk ilyen Balázs Béla stúdió lenne, nem?
[00:47:18]Az lenne a negyedik, a kis a kisátékfilmek, ahol fillérekből lehetne oroszlán körmöket mutogatni.
[00:47:28]Tehát az elsőnek egy olyan zsűrije lenne, amelyik alkalmas arra, hogy hogy a mozi fele tudja szól olyan forgatókönyveket fogadjon el.
[00:47:36]És most nem sorolom föl, mindegyik kapna egy ilyen zsűrét.
[00:47:41]Én ezt csinálnám.
[00:47:45]És mindegyik persze mindegyikben lenne x millió vagy milliárd Ftyik izébe, és akkor azoknak felelőssége lenne mindegyiknél egyszer arra, hogy minél több film szülessen, tehát ügyessen, és mindegyikben ez lenne, a másik pedig az, hogy minél több nézőt animáljon az általuk elfogadott filmterv.
[00:48:10]Sok pénz kell a filmcsináláshoz.
[00:48:10]Kell annyi pénz, mint amennyit mondjuk egy Petőfi filmre elvertek?
[00:48:14]7 milliár.
[00:48:14]Nem innen indulok ki, onnan indulok ki, hogy sokkal gazdaságosabban kellene dolgozni.
[00:48:24]Tehát tehát ma már olyan eszközök vannak.
[00:48:31]Mondok mondok egy példát, nem tudom, hogy láttad, de a Salomon Andisnak a filmje, ami viszonylag fillérekből készült, viszonylag mit tudom, nem tudom, 40 millió vagy mogy vagy 60 vagy szóval ilyesmi, nem tudom pontosan.
[00:48:49]És egy dús film.
[00:48:49]Ja, ilyen pici kamerába forgattak.
[00:48:53]Nem volt kint hat világosító.
[00:48:55]A Szabó Gabi volt az operatőr.
[00:48:55]Nem volt kint az világosítva, hanem kettő.
[00:48:58]Tehát egy ilyen egy ilyen tulajdonképpen egy családi filmezés folyt, és egy azon kívül, hogy én nagyon szeretem a filmet, azon kívül nagyon nagyon, ha megnézed nagyon széles itt forgattak, ott forgattak sorsok, izé, mindenféle dolog.
[00:49:19]random, tehát egy random filmet csinált.
[00:49:22]Tehát tehát gazdaságosabban kellene kitalálni a forgatásokat, de ezek mind-mind azokra az emberekre várnak, akik majd filmet fognak csinálni.
[00:49:34]Te is így fogsz forgatni, és közben arra gondolsz néha, hogy hiányzik a cellulóid szaga?
[00:49:42]Ez Ja, ezt elmondtam.
[00:49:43]Ezt mondtad valamit?
[00:49:43]Ne, hát az első mikor elkezdtem evvel a evvel a nagyon modern technikával dolgozni és aztán bementem a vágószobába, és éreztem, hogy valami és akkor vol van nekem otthon még belőle egy tekercs filmem, valami régi filmből valahol.
[00:50:03]Levágtam egy darabot, fölvettem egy gézzel meg vagy izével megköszöttem a és tagoltam végig a cellulidat a vágásnál.
[00:50:11]Na de hát, hogy mondjam, ez önszóralkoztatás elsősorban, vagy önkielégítés, hogy pontos legyen köszönöm szépen, hogy itt voltál nálunk.
[00:50:21]Én meg én meg jól éreztem magam veled, úgyhogy én köszönöm.
[00:50:25]Köszönöm.
[00:50:25]A műsort Selmeci János szerkesztette a műsorvezető Szénási Sándor volt.
[00:50:31]Köszönjük szépen a figyelmüket.
[00:50:32]Minden jót!