Klubrádió 59:01

Pankotai Lili és Darvasi László | Világtalálkozó

interjúfutballoktatáshalálirodalomközélet
Irányultság: LiberálisKötődés: Független
Pankotai Lili és Darvasi László | Világtalálkozó
tl;dr
  • A beszélgetést Pankotai Lili aktivista és Darvasi László író között a foci közös szeretete indítja; Lili NB1-es csatár volt, Darvasi kapusként a repülés élményét és a kapus "más faj" mivoltát emeli ki.
  • Mindketten szabad, korlátok nélküli nevelést kaptak; Lili szerint a jó gyereknevelés a „nem nevelés”, míg Darvasi anyja is bármit engedett.
  • Darvasi apja 1968-ban disszidált, 1976-ig nem látta, Lili Hollandiában dolgozó apja külföldről élte át lánya politikai botrányait.
  • Darvasi általános iskolai tanárként tapasztalta, hogy a magyar oktatás kitolja magából a mozgékony gondolkodású diákokat, akiket tanárként szeretett, és akik megmentették.
  • Lili kegyetlenül őszinte, ami sok konfliktust okoz, bár ma már ügyesebben fogalmaz; Darvasi óvatosabb, mert a szavakkal dolgozik, és gyakran unja magát, ha ismételnie kell.
  • Darvasi 10 évig írta a Neander völgyiek c. regényét, ami szerinte egyszerre tönkreteszi és boldoggá teszi, mert egyedi világot teremt.
  • A legionárius betegség 10 napos halálközeli állapotában gyönyörű látomásai voltak, és közelről nem félt a haláltól, de távolabbról annál félelmetesebbnek érzi.
  • „Minél közelebb volt, annál kevésbé féltem tőle. (...) Minél távolabbra kerül... most sokkal félelmetesebbnek tűnik, mint akkor." – Darvasi László

  • Lili extrém sportok iránti vonzalmát hároméves kori óriáscsúszdás élményre vezeti vissza; politikai kiállását nem adrenalinból, hanem igazságérzetből tette.
  • Lili „Itt vagyok” c. versében a fiatal kora ellenére megélt magányról és ismertségből fakadó szorongásról ír, amit a hozzá közel állók sem értenek teljesen.
Részletes összefoglaló megjelenítése

A beszélgetés kezdete és a közös pont: a foci

Kadarkai Endre, a műsorvezető köszönti a nézőket, és bemutatja a Világtalálkozó koncepcióját: két, látszólag távoli embert hív meg, akik a műsor nélkül valószínűleg soha nem találkoztak volna. A mai adás vendégei Pankotai Lili, aktivista, vlogger, és Darvasi László, József Attila-díjas író, költő. A műsor elején Kadarkai meglepő közös pontot talál a két vendégben: mindketten szeretnek és tudnak focizni.

Pankotai Lili elmondja, hogy NB1-es csatár volt, bár kispályán a pálya méretétől függően középpályát vagy hátvédet is játszott, sőt csapatkapitány is volt. 15 évesen hagyta abba a focit, mert úgy érezte, hogy bár szereti csinálni, ez önmagában nem elég a profi labdarúgáshoz. Nem szívfájdalommal hagyta abba.

Darvasi László kapus volt, amit Kadarkai a kívülállással hoz összefüggésbe. Darvasi egyetért, és kifejti, hogy a kapus egy "más faj" a fociban, akiről szabad azt gondolni, hogy bolond. A kapus repülhet, el tud válni a földtől, ellentétben a mezőnyjátékosokkal. Elmeséli, hogy a mai napig vannak kapusálmai, pedig már nagyon régóta nem sportol aktívan.

Darvasi azért kezdett el focizni, mert nagyon szerette, de édesapja is focizott, aki kiváló vidéki csatár volt Törökszentmiklóson, ahol a Neander völgyiek című regénye is játszódik. Apja az 50-es évek végén, 60-as évek elején 11 másodperc alatt futotta a 100 métert, ami elképesztő gyorsaságnak számított.

„A kapus repülhet, tehát repül, el tud válni a földtől. A játékos nem annyira." – Darvasi László *

Családi háttér és az apa távolléte

Darvasi László édesapja disszidált, 1968-tól Amerikában élt. Darvasi 1970-ben, körülbelül 7-8 éves korában járt nála Clevelandben, ahol több tízezer magyar élt. Megdöbbentő élményként írja le, hogy egy klasszikus amerikai nagyvárosban sétálva hirtelen magyarul szólították meg. 1968-tól 1976-ig nem látta személyesen az apját, csak telefonon, leveleken, képeslapokon és csomagokon keresztül tartották a kapcsolatot. Az amerikai csomag a 70-es években elképesztő dolognak számított.

Arra a kérdésre, hogy neheztelt-e az apjára, Darvasi elmondja, hogy egy kisgyerek mindig neheztel, amikor elhagyja az apja, de a viszony ennél sokkal differenciáltabb volt. Szinte jónak tartotta, hogy az apja nem szólt bele az életébe, és az anyja teljes mértékben szabadon hagyta. Ezt rettenetesen jónak értékelte, és nem élt vissza vele.

Pankotai Lili édesapja külföldön, Hollandiában dolgozik. Tavaly szívrohama volt, most orvosi utókezelésekre jár, és jelenleg is Hollandiába jár ki az ellátások miatt. A lánya körüli turbulens politikai időszakot külföldről, tehetetlenül élte meg, ami hatványozottan nehéz volt számára.

A szabadságra nevelés és a korlátok nélküli gyermekkor

Kadarkai felidézi, hogy Lili egy díjátadón azt mondta: nem szabadnak született, hanem szabadnak nevelték. Lili kifejti, hogy a szabadságra nevelés lényege az, hogy nem nevelik az embert. Ez a radikálisnak tűnő gondolat a családjában különösen a tinédzser- és gimnazista korában érvényesült, elsősorban édesanyja részéről. Soha nem szabtak neki korlátokat: félévente válthatott sportágat vagy hangszert, és ha közölték is, hogy valami "kicsit sok", annak sem az volt a vége, hogy maradnia kell. Középiskolásként nem volt megszabva, hányra kell hazajönnie, csak annyit kértek, hogy tudják, hol van és kikkel van, és ha baj van, hívja őket.

Darvasi László meglepődve fedezi fel, hogy ez egy újabb közös pont: őt is pontosan ugyanígy nevelték. Bármit megtehetett, és az anyja mindig bízott benne. Voltak "nagy gazemberségek" és rendőrségi ügyek is (államellenes izgatás), valamint kirúgási helyzetek, de a bizalom mindig megmaradt.

„A jó gyerek nevelése az, amikor nem neveled a gyereket." – Pankotai Lili *

Darvasi László tanári múltja és a diákokhoz való viszonya

Darvasi elmeséli, hogy általános iskolai tanári diplomája van, és három évig tanított Hódmezővásárhelyen egy nagyon szegény iskolában, ahol vaskályha, trágyaszag és rengeteg légy volt, de nagyon szeretett tanítani. Szegeden is tanított egy évig. Ekkoriban Lázár János "kisgyerek lehetett, ilyen pici kis portbafingó, de aranyos".

Tanárként megtapasztalta, hogy vannak olyan diákok, mint Lili, akik "megmentik" a tanárt, ha az elfelejt egy évszámot vagy nevet. Darvasi szerint az egyik legnagyobb bűn, hogy a magyar oktatás kitolja magából az ilyen lelkületű, mozgékony gondolkodású diákokat. Elismeri, hogy voltak diákok, akikért nagyon meg kellett küzdeni, de soha nem gondolta volna, hogy a helyes megoldás az, hogy elküldjék vagy negligálják őket.

Darvasi bevallja, hogy beleszeretett ebbe a kamasz nemzedékbe. Míg a felnőttekkel való kapcsolatteremtés nem okoz neki drukkot, a gyerekeknél és a nagyon fiataloknál mindig izgul, mert az egy teljesen más világ. A Lilivel való találkozás előtt is izgult, de már túljutott ezen.

Őszinteség, alkalmazkodás és a konfliktusok kezelése

Lili elmondja, hogy nem jellemző rá a meghunyászkodó típusú alkalmazkodás; az autonómiája nem engedi meg, hogy ne azt mondja, amit gondol. A tartalmat illetően nem mérlegel, legfeljebb a hogyant illetően. Arra a kérdésre, hogy szokott-e lódítani vagy hazudni, hogy ne bántson meg valakit, határozott nemmel felel, és hozzáteszi, hogy ebből nagyon sok problémája van. Közeli ismerőseivel, barátaival sok konfliktusa adódik abból, hogy "kegyetlenül őszintén" mondja el a véleményét. Régebben előfordult, hogy túl nyersen fogalmazott, és ez nagyon mélyre ment valakinél. Mostanra megtanulta úgy kommunikálni ugyanazt, hogy abból ne "bomba robbanjon" a legelején.

Példaként hozza az édesanyjával való kapcsolatát: az anyja "face to face nagyon kíméletlenül és könyörtelenül" tud neki dolgokat mondani, akár szakmai alapon is. Van, hogy Lili már az elején elismeri, hogy igaza van, de mégis fejjel megy a falnak, majd sírva hívja fel az anyját, aki hazaviszi és pátyolgatja.

Darvasi ezzel szemben azt mondja, hogy ő nagyon óvja magát, mert a szavakkal dolgozik, és sokszor mond butaságot, amit szinte mindig lát is. Igyekszik visszahúzódóbb lenni. Lili viszont nem szokta unni magát, míg Darvasi gyakran unja saját magát, amikor ugyanazt kell ismételnie. Lili számára ez témafüggő: a kirúgása történetét rettentően unja már, de vannak témák, amiket ezerszer elmondott, mégsem un.

„Én nem értek egyet egy olyan ismerősömmel, akivel nem vagyunk annyira szoros kapcsolatban, és egyszerűen vagy az idő, vagy a kapcsolatunknak a minősége, mennyisége nem azon a fokon van, és akkor így elengedem a fülem mellett." – Pankotai Lili *

A Neander völgyiek és az írás fizikai ára

Darvasi a Neander völgyiek című, 10 évig írt, 1700-20 oldalas monumentális regényéről beszél. Ironikusan jegyzi meg, hogy egy ilyen nagy regény megírása mindenféle fizikai teljesítménykényszerrel jár, és közben jönnek a betegségek. Egy akadémiai székfoglalójában sorra vette ezeket a betegségeket, köztük szívproblémát is (volt szívműtétje). Hangsúlyozza, hogy mindez mélységes irónia, aminek nagyon komoly alapja van. Egy ekkora munka "tönkretesz, kiszív, megöl, feltámaszt, megszül, eltemet". De amilyen nehéz, annyira boldogságos is. Arra a kérdésre, hogy megéri-e, ha egészségügyi problémákat involválhat, azt válaszolja: csak ez éri meg, mert ennél jobban nem éri meg semmi. Az ember egy egyedi, utánozhatatlan világot teremt.

„Teremtesz egy olyan világot, ami egyedi, utánozhatatlan." – Darvasi László *

A legionárius betegség és a halál közelsége

Darvasi elmeséli, hogy 10 napig élet és halál között volt egy tüdőgyulladás, a legionárius betegség miatt. A betegséget valószínűleg egy szegedi fürdőben kapta el, ahol egy nem tisztított légkondicionáló szórta szét a baktériumot. A doktornő azt mondta a gyerekének, hogy készüljön fel bármire. Neki eközben gyönyörű, szorongató, szörnyűséges és szép látomásai voltak, amelyek nélkülöztek minden valóságot. Például 1933-ban, Lengyelországban, egy varsói utcán sétált.

A halálhoz való viszonyáról elmondja: amikor közel van a halál, nem fél tőle. Minél közelebb volt, annál kevésbé félt. Most, hogy távolabb került tőle, sokkal félelmetesebbnek tűnik. Ennek magyarázatát nem tudja, de úgy véli, a halálban van valami nagyon egyszerű, banális, hétköznapi ostobaság. Amikor közel van, ezt látja az ember; amikor távolodik tőle, akkor jön az élet ezer szilánkja, és az elvesztésének a lehetősége szorongatóvá válik.

A beszélgetés során kiderül, hogy Darvasi éppen egy kemoterápiás kezelésről jött a felvétel napján, de erről nem kíván többet mondani.

„Minél közelebb volt, annál kevésbé féltem tőle. (...) Minél távolabbra kerül a helyzet... most megint távol vagyok tőle. És most sokkal félelmetesebbnek tűnik, mint akkor." – Darvasi László *

Írói önértékelés és a siker szorongása

Arra a kérdésre, hogy a halálközeli élmény jobb íróvá teszi-e az embert, Darvasi határozottan nemmel válaszol: a jó író akkor is jó író, ha állati egészséges. Ez nem ezen múlik. Kadarkai megkérdezi, hogy valaha kimondta-e magáról, hogy nagy író. Darvasi szerint ezeket nem kell kimondani, de tudja, hogy hol a helye, bár ezt nem árulja el.

Darvasi a sikerrel kapcsolatban elmondja, hogy a népszerűség és a beérkezettség ugyanolyan szorongató, mint a félelem. A siker megváltoztat, és ő szeretne ugyanúgy civilként kimenni az utcára, bemenni a boltba. Nem tud felelőtlenül örülni semminek. Az Eszterházi-díjnak sem tudott felhőtlenül örülni, de nem azért, mert lenézné a díjat, hanem mert ilyen az alkata. Ugyanakkor szerencsés helyzetben van, mert mindent megkapott az élettől, amit akart.

„Én nem tudok felelőtlenül örülni semminek." – Darvasi László *

Lili extrém sportok iránti vonzalma és a félelem hiánya

Lili elmondja, hogy a családjában generációkon átívelően mindig volt egy-egy nagyobb lázadó. Már óvodásként vitába szállt az óvó nénivel, és homokkal dobálózott. Rettentően élvezi az extrém dolgokat: évek óta szeretne bungee jumpingolni egy horvátországi hídról, Európa egyik legmagasabb pontjáról, de édesanyja még ezt az egy dolgot nem engedte meg neki. Lili szerint ez csak idő kérdése.

Az extrém dolgok iránti vonzalmát egy hároméves kori élményre vezeti vissza: egy élményparkban addig verte a tamtamot, amíg a szülei ki nem harcolták, hogy a szabályoktól eltérően, sokkal kisebbként lecsúszhasson az óriás csúszdákon. Felnőtt férfiak fordultak vissza, ő pedig lecsúszott, és fürdőzött annak a fényében, hogy a korától eltérően extrém dolgokat csinál. Szerinte ez a fajta figyelemre való fogékonyság állhat a háttérben.

Elmesél egy történetet is: öt-hat évesen crossmotorozott a faluban bukósisak nélkül, és amikor meglátta a rendőröket, a barátjára hagyta a motort, elbújt a nádasban, majd később a szülei boltjában barikádozta el magát a raktárban. A barátja a rendőröknek mindent elmondott.

Lili hangsúlyozza, hogy a politikai kiállását nem sorolja az extrém, adrenalin-fokozó dolgok közé; az számára az abszolút igazságérzetből fakad. Nem gondolkodott előtte, egyszerűen tudta, hogy az a helyes, és azt csinálta.

Arra a kérdésre, hogy félt-e már valaha, Lili azt válaszolja, hogy édesanyja elvesztésétől retteg, de ezt tagadással kezeli: biztos benne, hogy nem fog meghalni. Embertől nem fél, nincs olyan személy, akitől tartana vagy akit kerülne. Darvasi ezzel szemben gyakorló szorongó, de félni semmitől nem fél. Kifejti a különbséget: a félelem mindig konkretizálható, van oka; a szorongásnak nincs mindig oka, azt a fantázia, az életmód, a munka dúsítja.

Darvasi László gesztusai és a fiatal írók támogatása

Kadarkai megjegyzi, hogy Darvasit a gesztusok emberének tartják. Darvasi elmondja, hogy körülbelül 20 éven keresztül rengeteg képeslapot küldött a barátainak (több ezer képeslapot gyűjtött), de mostanra a posták bezárása miatt ez nehézkessé vált. A gesztusok fontosságáról úgy véli, hogy az emberek éhesek arra, hogy ebben a nyomasztó, deprimált, folyamatos hazugságban működtetett világban megkapják, hogy kedvelik, szeretik őket.

Darvasi figyelemmel kíséri a fiatal kortárs írókat, költőket, és ha valamit nagyon jónak tart, azt mindig jelzi, akár ismeretlenül is. Ha nem tetszik neki valami, azt is megírja, ami néha a barátságok rovására mehet. Ez számára fontos, és így is marad.

Az ismertség árnyoldalai: magány és szorongás

Lili elmondja, hogy az ismertsége problémákat okoz az ismerkedésben, de szerencsés helyzetben van, mert a hozzá legközelebb álló emberek mind a beszéde előttről ismerik. A politikai kiállása miatt a családban is történtek szakítások: édesanyja kitörölte néhány távoli rokon telefonszámát, mert azok a saját családtagjuk életének tönkretevését is képesek voltak idealizálni, és továbbra is támogatták a rendszert. Voltak közelebbi kapcsolatok is, amelyek megromlottak a politikai álláspont miatt.

Lili tavaly nyáron írt egy verset "Itt vagyok" címmel, amelyet fel is olvas a műsorban. A vers a művészetek völgyében szerzett tapasztalatairól szól: először érezte azt, hogy nem tud már felszabadultan bulizni, mint a korosztálya. A vers a magányról, a bámuló tekintetekről, az ismertség okozta elszigeteltségről szól. Darvasi reflexiója szerint a versből átsüt a magány és az egyedüllét, "egy pillanatnyilag nagyon magányos ember írta".

Lili elérzékenyül a vers felolvasása után, és elmondja, hogy ezt a fajta szorongást a hozzá legközelebb állók sem tudják teljesen megérteni, mert nincsenek benne ebben a helyzetben. Míg korábban az utcán is felszabadult volt, most sokkal jobban szorong, mert tudja, hogy az emberek egyetlen pillanat alapján ítélik meg, és a korosztályának megfelelő hibákat is teljesen máshogy kezelik nála.

„Én nem tudok veletek mit kezdeni, a csempékkel még igen. Velük minden hajnalban a fürdőszoba padló hibásan fugázott réseinél van légyottom. És én ott vagyok, de veletek nem tudok mit kezdeni." – Pankotai Lili (részlet a verséből) *

A beszélgetés zárása

Darvasi egy játékos javaslattal zárja a beszélgetést: Lili és édesanyja a bungee jumping helyett menjenek el együtt szánkózni a Normafánál, ami egy kedves, biztonságos alternatíva lehetne. Kadarkai megköszöni a részvételt, és elbúcsúzik a vendégektől.

⚠️ Értelmezhetetlen vagy bizonytalan szakaszok
  • Nincs ilyen szakasz.
Teljes átirat megjelenítése

[00:00:01]pedig annyira megfogadtam, hogy én na én a kadarkainál nem fogok elérzékenyülni.

[00:00:05]És szerintem ezt is már mondta valaki ebben a műsorban.

[00:00:18]Köszöntöm önöket.

[00:00:18]Kadarkai Endre vagyok.

[00:00:20]Ez itt a világtalálkozó.

[00:00:20]Mindig két látszólag egymástól távoleső embert látok vendégül, akik nélkülünk nem biztos, hogy valaha is találkoztak volna.

[00:00:27]Ma itt lesz velem Pankotai Lili, aktivista vlogger.

[00:00:30]Az ország 2022 október 23-án ismerte meg, amikor diáklányként a tanárok érdekében zajlott tüntetésen előadta versét.

[00:00:38]Közéleti megszólalásai miatt gimnáziumot is kellett váltania.

[00:00:43]Azóta is fáradhatatlan és markáns aktivista rendszeresen halladja a hangját.

[00:00:49]Párosú másik tagja Darvasi László, József Attila díjas író, költő, szerkesztő, a kortárs irodalom meghatározó alakja.

[00:00:57]Számos munkáját írói álnéven, szívernőként publikálta.

[00:01:03]Legismertebb művei a trapiti sorozat, a virágzabállók, a könyvmutatványosok legendája.

[00:01:08]Neander völgyiek című monumentális nagyregényét a tavalyi év legkiemelkedőbb művének járó első Eszterházi díjjal jutalmazták.

[00:01:16]napokban jelenik meg az első izlandi hóregény című legújabb könyve.

[00:01:22]Lássuk, mire megyünk ma így hárman, de mielőtt őket kérdezném, kérem hallgassák meg főtámogatóink rövid üzenetét.

[00:01:33]Több 1000er könyv verhetetlen áron akár már 100 Fttól a Lírakönyv tavaszi raktár vásárán.

[00:01:38]Június 3a és 7e között mindennap 10 és 18 óra között várunk a 10.

[00:01:44]kerület Cserkesutca 42-ben.

[00:01:44]Frissülő kínálat, izgalmas könyvek minden korosztálynak.

[00:01:49]lira.hu Indul a nyári szezon az IBUSnál.

[00:01:54]A műsor támogatója az IBUS, a Mediterrán nyaralások szakértője.

[00:02:02]Ilyenkor ugye megpróbálunk valamilyen közös pontot vagy bizonyos közös pontokat találni, amelyek hasonlóságok a ti életetekben.

[00:02:10]És nagyon meglepődtem, mert találtunk egyet, ahogy mindkettőtök a jellemző.

[00:02:15]Mind a ketten nagyon szerettek és tudtok is focizni.

[00:02:22]Ez mély kutatás volt?

[00:02:24]Hát én nem gondoltam volna például rólad, hogy te MB1-es focista voltál.

[00:02:29]Igen.

[00:02:29]Milyen nem a nem?

[00:02:32]Csatár.

[00:02:33]Csatár.

[00:02:33]Csatár.

[00:02:33]Csatár voltam.

[00:02:33]Hát attól függ, mert kispályán kispályán volt egy középpálya hátvéd a pálya méretétől függött.

[00:02:42]És csapatkapitányos voltál?

[00:02:43]Igen, de úristen, de ezt h most őszintén, ezt honnan találtátok meg?

[00:02:48]Vagy még csapatkapitány is volt?

[00:02:48]Hát kutatunk azért még utána megyünk is tudom, hogy én ezt mondtam valaha bárhol is, de igen, igen, fociztam.

[00:02:53]15 évesen hagytam abba.

[00:02:57]Miért hagytad abba?

[00:02:58]Lehet, hogy azt mondtam, hogy igen, én akkor nem tudom, NB1-es felnőtt focista szeretnék lenni, de azért úgy mélyen azért én azt éreztem, hogy igazából v én csak szeretem csinálni, és ha szeretem csinálni, meg élvezem csinálni, meg jó a közeg, jó a csapat, az nem elég a profi labdarúgáshoz.

[00:03:14]Úgyhogy én nem szív fájdalommal hagytam ezt abba.

[00:03:16]Abból következik-e bármi, hogy te kapus voltál?

[00:03:21]Igen.

[00:03:21]Kivülállás kívül.

[00:03:21]Abszolút.

[00:03:21]Igen, igen, igen, igen, igen.

[00:03:26]Sosem értettem a kapusokat.

[00:03:26]Bocsi.

[00:03:29]Hát a hát ez egy más faj szerintem a focben.

[00:03:34]De hogy szabad bolondnak lenni.

[00:03:36]Tehát a kapusról ugye van egy ilyen ugye a bolond kapus.

[00:03:42]A pisztoly ott lóghat fenn a a hálón, ahogy Edénél a Sándorpál filmben, a Mái Mandi filmben.

[00:03:54]A kapus repülhet, tehát repül, el tud válni a földtől.

[00:03:56]A játékos nem annyira, de szóval Ja, tehát én a mai napig álmát most is volt egy kapusálmam tegnap.

[00:04:10]Gólt kaptál, vagy védtél?

[00:04:12]Beválogattak valahova, tök mindegy.

[00:04:15]A kapussággal álmodtam, pedig hát már nagyon régóta nem csinálom.

[00:04:20]Te azért kezdtél el focizni, mert apukád is focizott?

[00:04:23]Nem, mert azért kezdtem el, mert nagyon szerettem focizni, de apuka focizott valóban.

[00:04:27]Ő nagyon jó vidki kicsatár volt.

[00:04:30]Én én meg mindig sportoltam valamit, tehát 18 éves koromtól kezdve folyamatosan.

[00:04:39]Tehát ő is kapus volt, nem?

[00:04:41]Ő csatár volt is.

[00:04:45]Törökszentmiklóson volt csatár, az én szülővárosom, ahol a neander völgyiek játszódnak.

[00:04:52]Két csapat volt, a fáklya és a Vasas.

[00:04:55]az egyikben játszott, és 50-es évek vége, 60-as évek eleje 11 11 alatt futotta a 100-at bal.

[00:05:05]Hát az elképesztő elképesztő gyors volt.

[00:05:07]Az elképesztő.

[00:05:07]Nagyon gyors volt.

[00:05:12]Ja.

[00:05:13]Ő diszilált, ugye?

[00:05:15]Igen, igen, igen, igen.

[00:05:15]Ő Amerikában élt, aztán hat 1968-tól.

[00:05:21]Te hány éves voltál, mikor ő elment?

[00:05:24]Van bármilyen emléked, élményed róla, amíg ti így együtt voltatok?

[00:05:29]Nagyon sok emlékem van.

[00:05:29]Hát hiszen ő hazajött, aztán miután miután letelt az amerikai munkás időszaka, tehát ő egy ilyen gyári munkás lett tulajdonképpen.

[00:05:40]És akkor aztán hazaköltözőt öregzemiklósra, tehát nagyon sok én jártam hozzá már Amerikába.

[00:05:48]Egyszer voltam Amerikában 70-ban.

[00:05:53]Nagyon érdekes volt kimenni Clevelandbe.

[00:05:56]Cleveland 100000 magyar, de mondjuk 50 biztos.

[00:06:02]Ugye a legnagyobb magyar városok egyike, azt mondták 56 után.

[00:06:07]És sétálsz az utcán egy klasszikus amerikai nagyvárosban, és ilyen kedillekek és sevrettek között, és egyszer csak megszólítanak magyarul.

[00:06:20]Szia, kisfió.

[00:06:22]odajön hozzád egy ember egy ilyen helyzetben.

[00:06:26]Elég sokkoló volt.

[00:06:26]Nagyon nagyon nagyon érdekes volt.

[00:06:30]Tehát 76 hét körülbelül.

[00:06:35]Soha nem nehezteltél rá, hogy miért ment ki?

[00:06:41]Nagyon erős és nagyon differenciált viszonyok alakultak a családban.

[00:06:47]Egy kisgyerek mindig mindig neheztel, amikor elhagyja az apja.

[00:06:52]Ráadásul így, hogy egyszer csak nem látja többé.

[00:06:53]Tehát mondjuk 68-tól 76-ig nem látom személyesen.

[00:06:57]Hallom a hangját telefonban interurbán.

[00:07:02]Jönnek levelek, jönnek képeslapok, csomagok.

[00:07:06]Az amerikai csomag a 70-es években az elképesztő volt, de és volt nyilván ehheesztelés is, de ennél sokkal differenciáltabban.

[00:07:21]És nekem nekem szinte jó volt, hogy tulajdonképpen nem szólt bele az apám az életembe, illetve az anyám teljes mértékben szabadon hagyott.

[00:07:32]Ez ez rettenetesen jó volt.

[00:07:34]Nem is éltem vele vissza.

[00:07:38]Hogyha nekem mondjuk egy olyan bocsánatot kérek a tehát csak a korkülönbség miatt mondom, hogyha nekem egy olyan gyermekem lett volna, mint a Lili, aj jaok bocsánat, azért mondom, hogy bocsánatot kérek, hogy akkor nyilván én izét kapok, tehát ilyen halálfélelmem lett volna, folyamatosan aggódtam volna meg, nem tudom.

[00:08:00]Jaj, hát ez édesany, ugyanez.

[00:08:00]Tehát most alátámasztam, hogy ez valóban így lett volna.

[00:08:06]Igen.

[00:08:06]Tehát, hogy nagyon nehezen bírtam volna viselni azt, amin keresztülmész, azt azt, amin a a tehát azt azt a sok szennyet, amit ráborítottak.

[00:08:19]De hát szóval és ilyenkor mit csináltál volna apaként?

[00:08:23]Megpróbálod megóvni, fellépsz, lebeszéled, hogy ne csinál?

[00:08:27]Ez helyzetfüggő.

[00:08:27]Hát most ezt nem nem tudod, az biztos, hogy hogy a szívem szakadt volna meg, vagy vagy hát veszem elő a nyugtatót, hogyha ha bántják a gyereket.

[00:08:41]Ha bántják a gyereket.

[00:08:41]Így ilyen módon.

[00:08:43]Tehát tényleg ölni, bocsánat, nem ölni, kicsit.

[00:08:49]Te tudsz te például ilyen nagyon vérszomlyas és szenvedélyes lenni?

[00:08:56]Tudok.

[00:08:57]És akkor milyen vagy?

[00:08:59]Csúnya.

[00:09:03]Nem jó.

[00:09:04]Nem jó.

[00:09:05]Ijesztő vagy, mert olyan szeríd ember vagy úgy egyébként.

[00:09:08]Iesztő.

[00:09:08]Nem jó.

[00:09:08]Nem jó.

[00:09:10]Minek kell történnie, hogy ilyen légy?

[00:09:12]Kit kell bántsanak?

[00:09:25]Ez nem megyünk tovább.

[00:09:33]Menjünk tovább.

[00:09:34]Édesapád külföldön élt, ugye?

[00:09:37]Külföldön dolgozik.

[00:09:38]Dolgozik mindapig.

[00:09:41]Nem te már nem teljesen, mert neki tavaly volt egy szívrolma, és most éppen mindenféle ilyen orvosi utókezelések vannak, leszázalékolják-e, de most is Hollandiába jár ki, mert ott látják el.

[00:09:57]De ő akkor, ha jól sejtem, azt az időszakot, amit Laci említett nevezetesen, amikor olyan turbulens volt körülötted a levegő meg a politika, azt ő külföldön kellett, hogy végig izgulja.

[00:10:12]Igen.

[00:10:12]Igen.

[00:10:12]A neki kimondottan így volt egy olyan ilyen hatványozott dolog, hogy nagyon tehetetlennek érezte magát külföldről.

[00:10:19]Te amikor átvettél egy díjat, ezzem a Tassz díja volt, akkor az édesajának köszönted meg, és azt mondtad, hogy te nem szabadnak születtél, hanem téged szabadnak nevelt.

[00:10:33]Hogy kell szabadnak nevelni valakit?

[00:10:35]úgy, hogy nem neveled.

[00:10:35]De ez egy nagyon ö szélsőségesnek nem, de radikálisnak vagy reform dolognak mondanám azt a kifejezést, hogy a jó gyerek nevelése az, amikor nem neveled a gyereket.

[00:10:49]És nálam ez nem nem kimondottan egy egy része kimondottan kisgyerekkoromtól is volt.

[00:10:59]De a de az én tínédzser vagy gimnazista korom volt az, amikor amikor egyre inkább hatványozottan igaz volt ez a fajta gondolkodása elsősorban édesanyámnak.

[00:11:11]Egyszerűen.

[00:11:11]És ez szerintem abban pont látszik, hogy én ha kell, akkor fél évente válthattam sportágat vagy hangszert, vagy bármit.

[00:11:17]Mondták soha, hogy Lili, nem lesz ez gyors ez a váltás, hogy meggondoltad ezt kicsi lányom?

[00:11:24]Megkérdezték, hogy hogy átgondoltam-e.

[00:11:27]Kérdezgettek, de alapvetően nem.

[00:11:27]Nyilván volt, amikor közölték, hogy na jó, ez most már lehet, hogy egy kicsit sok, de ha ezt is közölték, annak sem az volt a vége, hogy nem, márpedig neked itt kell maradnod, és továbbra is úsznod kell akkor is, hogyha nem tudom, gyűlölöd.

[00:11:44]Tehát egyszerűen nem szabtak, nem szabtak nekem ezekben a dolgokban korlátot.

[00:11:49]Egyáltalán nem szabtak, tehát semmiben.

[00:11:51]Nem, nem, nem.

[00:11:51]Ö nem tudnék hirtelen azt mondani, hogy hogy mi az, amibe nekem korlát volt szabva.

[00:11:59]Középiskolás hányra kellett hazajönnöd?

[00:12:04]Nem kellett.

[00:12:05]Nem kellett.

[00:12:06]Nem, nem középiskolásként nem.

[00:12:08]Tehát hogyha reggel 4:00-kor ment, tudják, tudják, hogy hol vagyok, tudják, hogy kikkel vagyok.

[00:12:11]Hívjam őket föl.

[00:12:11]Ha baj van, akkor pláne hívjam őket föl.

[00:12:15]Ö de nekem én nem emlékszek olyanra, hogy na most akkor neked ekkora meg ekkora haza kell jönnöd.

[00:12:23]Egyébként azt akartam mondani, hogy Andre van még egy közös pont, mert engem pontosan ugyanígy neveltek anyukám ugyanígy nevelt.

[00:12:29]Tehát ez, hogy hogy bármit megtehettem, és mindig bízhatott bennem, vagy bízhatott abban, hogy a amit mondok, az úgy van.

[00:12:36]Ö hát voltak nagy gazemberségek, meg voltak rendőrségi ügyek is.

[00:12:43]De rendőrségi ügyek, hát ilyen államellenes izé izgatás meg nem tudom.

[00:12:47]Tehát te belekeveredtél, vagy te voltál a főkolapos?

[00:12:50]Nem, belekeveredtem, de résztvevőleg keveredtem több ilyenbe meg ilyen kirúgási helyzet volt.

[00:12:57]Ki is rúgtak, vagy csak Damokliszkard szegény?

[00:12:59]mindig ott volt felettem, tehát kétszer is ott volt felettem a kard középiskolában is, meg meg főiskolán a Szegeden.

[00:13:06]Azt akarom mondani, nekem van egy közép általánoskolai tanári diplomám, és ugye én tanítottam három éven keresztül Hórmöző Vásárhelyén, amikor még amikor még egy vasútér meg közlekedésért felelős miniszter, aki már nem az, kisgyerek lehetett, ilyen pici kis portbafingó, de aranyos, nyilván nagyon sokat tudó kis kisgyerek Hódmezővásárhelyen én tanítottam.

[00:13:33]Igen.

[00:13:35]Lázár Jánosról beszélünk.

[00:13:37]Hát ha így mondod, akkor róla.

[00:13:37]Igen.

[00:13:41]Hát ha így mondod, akkor lehet nem nem csak akkoriban lehetett kisgyerek ilyért.

[00:13:45]Tehát én én nagyon szegény iskolában tanítottam, tehát ahol ahol vaskályha volt és trágyaszag és nem és rengeteg légy, de nagyon szerettem tanítani.

[00:13:59]És aztán Szegeden is tanítottam egy évig.

[00:14:01]És ugye amikor az ember tanít, akkor mindenféle fogásai lesznek, mindenféle berrögzöttségei satöbbi, satöbbi.

[00:14:10]Ezeket most nem sorolom, de előfordul az, hogy hogy nem tudod.

[00:14:15]Elfelejted a nevet, elfelejted az évszámot, elfelejted a cselekményt, elfelejted a a hogy mit is akarsz mondani.

[00:14:22]És akkor van az osztályban egy olyan lány, aki mint mondjuk a Lili.

[00:14:31]És akkor na Lilikém akkor mikor is volt a mohács vész, vagy nem?

[00:14:34]Tehát így azt még órára pontosan is tudom.

[00:14:38]Na jó, oké.

[00:14:40]világos, de hogy ne tehát ez most csak egy ilyen szimbólum, de hogy hogy akkor tudom, hogy ki ment meg, ha én mint tanár hirtelen és tehát és akkor megment, vagy ha ő se ment meg, akkor akkor dirrel durral azt mondja az ember, hogy jövő órára meg kell meg kell nézni mindenkinek.

[00:15:01]Oké, de hogy egy ilyen lelkületet, szellemet, ilyen mozgékony gondolkodásmódot a magyar oktatás kitoljon magából, ki ki hát az az egyik legnagyobb bűn.

[00:15:17]Tehát most nem akartam szembe dicsélni a Lilit, de azt gondolom, hogy nem ezt is csak azért tudtam, mert Mohácsi vagyok.

[00:15:22]Tehát jó, dicsérd nyugodtan mondjál.

[00:15:25]Jó, csak azt azt gondolom, hogy tehát tehát a a hitust éppen hogy éppen hogy tudni kell használni, meg kell tanulni használni, meg kell tudni alkalmazni, hogy hogy jó, hogy lesz jó.

[00:15:42]Hát istenem.

[00:15:42]És el tehát na most csúnya beszéd, tehát tényleg ja, hogy ezzel bántatá csúnya beszéd.

[00:15:51]Hagyjuk már.

[00:15:52]De te például, ha találkoztál egy ilyen erős akaratú, domináns, határozott diákkal, akkor mindig megtaláltad vele a szót?

[00:16:01]Nem, nem, nem, de még vél még véletlenül se gondoltam volna azt, hogy az a helyes megoldás, hogy hogy akkor nem, hogy akkor menjen el, vagy hogy negligáljuk, vagy nem tudom mi.

[00:16:15]Akkor azzal küzdeni kell.

[00:16:18]volt, akiért nagyon meg kellett küzdeni, de aztán az élet valami katarzissal kínált.

[00:16:22]Volt.

[00:16:23]El is meséled?

[00:16:24]Nem.

[00:16:26]Jó.

[00:16:27]Na, szóval, hogy én speciál, mint író, vagy mint ilyen ilyen be beleszerettem ebbe a ebbe a kamasz nemzedékbe is.

[00:16:37]Nagyon nagyon azt hittem, hogy félni fogok egy ilyen helyzetben a gyerekektől vagy?

[00:16:44]Igen, igen.

[00:16:44]A gyerekeknél mindig izgul az ember.

[00:16:46]A felnőttnél nem izgulok.

[00:16:50]Tehát most, hogy Lilivel, aki már nem gyerek, felnőtt izgultál?

[00:16:54]Kicsit?

[00:16:54]Miért?

[00:16:55]De vagy már nem?

[00:16:59]Már nem, már nem, már nem, már nem, mert most már át nem, én mentem át.

[00:17:04]Dehogy te.

[00:17:04]Én mentem át a vizsgán, mert te az vagy, ami Tehát nekem kell valahogy ehhez alkalmazkodni.

[00:17:12]Tehát amikor így beszélgetünk, vagy nem?

[00:17:14]Szerintem nem.

[00:17:16]Jó, ez nem látszik, de mindegy.

[00:17:16]De a a lényeg az, hogy hogy amikor én felnőttel teremtek kapcsolatot, az engem túlságosan nem zavar.

[00:17:28]Nem, nem is nem semmi semmi különös druk nincsen bennem.

[00:17:34]Tehát egy felolvasóestől vagy egy beszélgetéstől vagy nem tudom mi, de a gyerek vagy a fiatal, a nagyon fiatal, az igazán fiatal ott mer érted egy tényleg teljesen más világ, ahogy ez a műsor akarja, hogy ütközzön össze, vagy nem tudom.

[00:17:51]És aztán kiderül persze, hogy simuljon egybe.

[00:17:53]Ne köz mennyi mennyi összesimulás van?

[00:17:57]Nem sz ne alkalmazkodj hozzám.

[00:18:00]Úgy tett úgy tűt, hogy alkalmazkod nem akartam alkalmazkodni.

[00:18:02]Nemé nem nem.

[00:18:04]Csak, hogy ezt mondtad, hogy hogy alkalmazkodsz ehhez a helyzethez.

[00:18:08]De szerintem az sokkal érdekesebb, amikor egy ember a helyzettől függetlenül tud ugyanúgy beszélni, ugyanúgy ugyanazon az állásponton lenni.

[00:18:21]Nem alkalmazkodtam szerintem, hanem hanem inkább a az ugye vannak a helyzetek, hogy én például nagyon nagyon óvom magam.

[00:18:35]Mitől?

[00:18:36]Hát te talán kevésbé óvod magad, te sokkal harcosabb titol.

[00:18:39]De de de mitől óvad magad?

[00:18:41]Hát attól óvom magam, hogy én a szavakkal dolgozom.

[00:18:43]Meg a nekem a mondata fontos, és hogy én annyiszor annyiszor mondok butaságot, és annyiszor mondok hülyeséget, és annyiszor és ezt szinte mindig látom.

[00:18:53]Tehát azért azért igyekszem igyekszem visszahúzódóbb lenni.

[00:18:58]Lili például te nem szoktad unni magad, mert én speciál nagyon sokszor unomun magam.

[00:19:05]Tehát elkezdek beszélni, tehát hihetetlen unalmas, hogy már megint ugyanazt mondom, megint ugyanúgy, mer izé hányszor elmondtam már?

[00:19:16]De van téma, van téma, ami amit nagyon-nagyon sokszor kellett elmondanom.

[00:19:23]Ugyanúgy előről kronológiai sorrendbe, és rettentően unóm.

[00:19:26]viszont vannak olyan olyan témák, amiket szintén ezzerszer kellett már elmondanom, de nem feltétlenül unom.

[00:19:33]Tehát ez szerintem nálam témafüggő, nem pedig az, hogy hányszor mondtam el az adott dolgot.

[00:19:40]Mert például mondjuk az én kirúgásomnak a történetét az rettentően unom és nincs szinte olyan interjú ha hogy ez mondjuk ne jönne elő, hogy na akkor az hogyan is volt ott?

[00:19:54]Az elő azt mondtad, hogy nehogy alkalmazkodjon hozzád.

[00:19:55]Te van olyan helyzet, amihez úgy nagyon kell, hogy alkalmazkodj, és ez nehezedre esik, de muszáj megcsinálni, mert olyan szuverénnek gondollak, aki nem szeret ilyen értelemben hasonulni, önfeladni, még csak részben sem.

[00:20:15]Teljesen hülye nem vagyok.

[00:20:18]Tehát én én a van az a fajta alkalmazkodás, amikor ez a ez a meghunyászkodó típus, vagy a besimulok ne legyen belőle probléma és nem azt mondom, amit mondjuk amúgy mondanék.

[00:20:31]Ilyen ilyen nincs.

[00:20:31]Tehát a az a fajta autonómiám az az egyszerűen ezt nem engedi meg.

[00:20:38]Nem mondod azt, amit mondanál.

[00:20:38]Tehát ilyen értelemben nem mérlegeled azt, hogy a másik a a tartalmat nem.

[00:20:44]Ahogyant azt igen.

[00:20:47]Van-e olyan, hogy csak azért, hogy ne bánts meg valakit, lódítasz, hazudsz?

[00:20:56]Fú, nem.

[00:20:56]És ebből nagyon nagyon sok problémám van.

[00:21:00]Nem, nem.

[00:21:03]Ha szer ez ez kapcsolatfüggő, tehát ha hazudni nem, de nem megyek bele akkora témába.

[00:21:10]Tehát olyan van, hogy én nem értek egyet.

[00:21:15]egy olyan ismerősömmel, akivel nem vagyunk annyira szoros kapcsolatban, és egyszerűen vagy az idő, vagy a kapcsolatunknak a minősége, mennyisége nem azon a fokon van, és akkor így elengedem a fülem mellett, vagy csak egy kérdést teszek föl neki, és akkor a hátha azon mondjuk elgondolkodik.

[00:21:33]De de a nagyon közvetlen ismerőseimmel, vagy a nagyon közvetlen környezetemmel, barátaimmal, ö nekem nagyon sokszor van konfliktusom abból, hogy kegyetlenül őszintén mondom el, amin nekem kellett változtatnom, de az megint nem a tartalomra vonatkozott, hanem a hogyanra?

[00:21:56]Hát volt régen olyan, hogy annyira sprőd volt, vagy keresetlen, vagy nem kell olyan tompított, hogy nagyon mélyre ment valakinél.

[00:22:05]biztos.

[00:22:05]Igen.

[00:22:05]Igen.

[00:22:05]Tehát és én ezekre mindig azt szoktam mondani, hogyha hatalmas, nem tudom, érzelmi bevodottság mellett a másik ember megbántódik, miközben szerintem mondjuk az nem egy nem egy bántás, hanem sokkal inkább neki akar egy olyan segítség lenni, hogy márpedig hülyeséget csinálsz és hatalmas hülyeséget csinálsz.

[00:22:30]De ezt te nem tudom én 17-18 évesen és kellő magabiztossággal tudtad képviselni szerintem igen.

[00:22:38]Nyilván ebbe azért fej akkor a legmagabiztosabb az ember.

[00:22:42]Igen.

[00:22:42]Csak hogy más esetében abszolút teljesen igazad van.

[00:22:43]Csak más esetében, hogy valaki fejjel megy a falnak, ezt 17-18 évesen ilyen keresetlenül és kritikátlanul elmondani, ahhoz lehet, hogy több is kell, mint magabiztosság.

[00:22:53]Nem, hát az kell.

[00:22:54]Alkat, alkat.

[00:22:57]Alkat.

[00:22:57]Igen.

[00:22:58]Úgyhogy igen.

[00:22:58]Én én ilyenkor ha ennyire mert most már tudom ezt ezt úgy kommunikálni, hogy abból ne egy bomba robbanjon már a legelején.

[00:23:12]Ilyen értelemben, ha neked valaki így mondja, ilyen frontálisan, de jó szándékúan, te azt elfogadod?

[00:23:24]Jó példa szerintem az édesanyámmal való a kapcsolatom.

[00:23:26]Ő ő face to face nagyon kíméletlenül és könyörtelenül tud nekem mondani dolgokat akár szakmai alapon, akár ha én megyek fejjel a a falnak, és nem vagyok hajlandó olyan gyűlemlő dolgokkal foglalkozni, aminek robbanás lehet a vége.

[00:23:46]Ö van, hogy hogy már ott az elején mondom, hogy igen, én is látom, tudom, de most én ezzel nem fogok foglalkozni, és fejjel megyek a falnak, és utána sírva fölhívom, és hazavisz, és főz nekem egy ebédet, és pártyolgat.

[00:23:59]Tehát, hogy van ilyen, de akkor én megmondom neki, hogy igen, én ezt látom, igen, hülye vagyok, ezt csinálom.

[00:24:05]Van olyan, amikor élből ellenállok neki és másnap fölhívom, hogy baromira igazad van, akkor ezt most beszéljük el.

[00:24:13]Hát a családodban úgy látszik nem a mellébeszélés, ami igazán jellemző.

[00:24:16]Az ott nálatok nem annyira otthonos.

[00:24:20]A Neander völgyek kapcsán, amiről te azt mondtad, hogy táán a te csúcsteljesítményed irodalmilag, vagy ez az, ami tán csúcspont a te karrieredbe, azt mondtad, hogy ennek azért komoly mellékzöngéi voltak és hogy elgondolkodtam rajta, hogy micsoda problémákkor is járhat mind az egy író életében.

[00:24:38]Például ülőidegzsábát is mondtál, mint hogy kialakul.

[00:24:41]Ezt ugye 10 évig írtad, azem 1700 20 oldalas könyv.

[00:24:45]Tehát azért ez ez egy brutális 10 éven átzajló folyamat.

[00:24:47]Tehát ilyeneket lehet kapni íróként, hogyha valaki ilyen nagy vállalkozásba kerz.

[00:24:53]Hát hogy ironikusan mondtam azt, hogy hogy ugye a tehát a tehát egy ilyen nagyon nagy regénynek a megírása az mindenféle fizikai teljesítménnyel is együtt teljesítmény kényszerrel is együtt jár.

[00:25:06]Tehát és közben jön jönnek mindenféle betegséget.

[00:25:11]Tehát és akkor a volt egy akadémiai székfoglaló, ahol én ezt ezeket a betegségeket sorra vettem.

[00:25:17]Hát de ezeket te komolyan gondoltad?

[00:25:19]Tehát szívproblémát mondtál.

[00:25:22]Hát miután volt szívműtét.

[00:25:24]De ez a könyvvel összefüggésben, vagy a könyvírással?

[00:25:27]Irónia.

[00:25:28]Irónia.

[00:25:29]Irónia.

[00:25:29]Mélységes irónia.

[00:25:29]Aminek nagyon komoly alapja van.

[00:25:33]Ja, értem.

[00:25:34]Tehát rettenetesen komoly alapja van.

[00:25:35]Tehát, tehát nem egy egy ekkora munka egyszerűen tönkretesz, kiszív, megöl, feltámaszt, megszül, eltemet, minden együtt jár vele, ami ami az élet.

[00:25:50]Tehát minden, tehát ezt nem lehet úgy nem lehet, hogy mondjam, nem lehet következmények nélkül csinálni.

[00:25:54]Ez nagyon nehéz ügy, de amilyen nehéz, annyira annyira boldogságos is.

[00:26:06]De megéri, ha tényleg ilyen egészségügyi problémákat involválhat.

[00:26:11]Csak ez éri meg.

[00:26:12]Miért?

[00:26:14]Hát mert ennél jobban nem éri meg semmi.

[00:26:17]Teremtesz egy olyan világot, ami egyedi, utan utánozhatatlan.

[00:26:21]Tehát teremtesz a légiós betegségedről kérdezhetlek, ami azért feldolgozott az irodalomban, meg nyilatkoztál is róla, de azért egy-két dolog bennem homályban maradt, ha nem tudná esetleg valaki.

[00:26:33]Te ezt meg is írtad?

[00:26:36]Megírtam.

[00:26:36]Igen.

[00:26:37]Ott élet és halál közt voltál.

[00:26:37]Hát ilyen 10 napig.

[00:26:40]Jól 10 napig.

[00:26:41]Igen.

[00:26:43]Ez egy tüdőgyulladás volt.

[00:26:44]Ez egy tüdőgyulladás volt.

[00:26:45]De ezt te hol kaptad el?

[00:26:47]Ezt egy valószínűleg egy szegedi fürdőben kaptam el, ahol kaptam egy három napra egy lakást, ahol ahol én dolgoztattam volna.

[00:26:55]A lent volt egy fürdő, és a légkondinak van egy ilyen, ha nincs tisztítva, ha nincs tisztítva, igen.

[00:27:05]Én is most várom a lékontis barátomat, hogy jöjjön.

[00:27:11]Nem volt tisztítva valószínűleg.

[00:27:11]És akkor ez egy baktériumot szétszór a levegőben, az bejut a tüdődbe.

[00:27:16]Ez a ezt legionell a betegségnek nevezik, mert vietnámi légiósok kapták meg Amerikában, ott ö mutatták ki először, és ott identifikálták a betegséget.

[00:27:29]És hát úgy tudom, hogy barátaid már szinte azt mondták, hogy imádkoznak érted.

[00:27:35]Ezt te nyilatkoztad?

[00:27:37]Hát a doktornő azt mondta, hogy a jó, akkor most a a gyereknek azt mondta a doktornő, hogy hogy bármi történet készüljön fel.

[00:27:47]Nekem meg mindenféle ilyen gyönyörű, szorongató, szörnyűséges, szép látomásaim voltak.

[00:27:54]Elképesztő látomások voltak, de tényleg elképesztőek, de ezek látomások voltak, nélkülöztek minden valóság, látomások, álmok, nem tudom.

[00:28:02]Tehát nagyon nagyon dolgozott a tudat.

[00:28:09]1933 Lengyelország Zuogó egy varsói utcán ott ott sétálok.

[00:28:17]Elképesztően szép volt.

[00:28:20]De jó volt.

[00:28:21]Nem, nem, nem.

[00:28:22]Többnyire nem volt jó, ha halállal küzdöttem.

[00:28:30]Ja, nem volt jó.

[00:28:33]Egy ilyen után az ember biztos, hogy átalakítja a viszonyrendszerét a halálohoz.

[00:28:38]Te nem félsz tőle, de vagy pont, hogy jobban amikor közel van, ak nem, amikor közel van, akkor nem félek tőle.

[00:28:44]Tehát most is, most is kerültem egy olyan helyzetbe, ahol ahol nagyon közel közelének tűnt az, hogy hogy bekövetkezhet.

[00:28:53]Minél közelebb volt, annál kevésbé féltem tőle.

[00:28:55]Azt én eléggé csodálkozva vettem tudomásul, hogy minél távolabbra kerül a helyzet.

[00:29:01]Most most megint távol vagyok tőle.

[00:29:05]Erről kérdezhetlek, hogy ez micsoda?

[00:29:08]Csak ha szeretnél róla beszélni?

[00:29:08]Hát ez egy ilyen egy kemoterápiás kezelésről jövök éppen ma is.

[00:29:15]De ennyi legyen.

[00:29:18]Ennyi.

[00:29:18]Ebből lehet gondolni, hogy micsoda.

[00:29:26]De hogy most úgy tűnik, hogy oké.

[00:29:26]És most sokkal félelmetesebbnek tűnik, mint akkor, amikor egyébként meg kiderült, amikor közel volt, amikor azt gondolod, hogy na akkor nézzünk szembe azzal, hogy mi van.

[00:29:42]És erre mi a magyarázatod a távolságra?

[00:29:44]Na nem tudom, majd ezt megmondja a pszichológus talán egyszer, de hogy hogy hogy hát a a halálban tényleg van valami nagyon egyszerű, nagyon banális, nagyon nagyon hétköznapi dolog.

[00:30:01]Tehát hogyha hogyha nagyon közel vagy hozzá, akkor látod ennek a hétköznapi hétköznapi ostobaság, tehát a halál egy tényleg egy ilyen ostoba dolog.

[00:30:14]Semmi.

[00:30:15]És ezt ezt akkor látod, amikor közel van, akkor nagyon látod, gondolom én, amikor meg jössz el tőle, távolodsz a lehetőségétől, akkor meg akkor meg jön hozzád az élet.

[00:30:32]az élet 1000 szilánkja, darabja, csillanása, nem tudom mi, veszteségi lehetősége.

[00:30:37]És akkor akkor akkor akkor annyi mindent látsz, hogy lehet, hogy az van, hogy ja, hogy ezt mind elvesztem.

[00:30:50]Jaj, milyen szorongató elveszteni.

[00:30:52]Amikor közel vagy, akkor ezt nem nem látod.

[00:30:54]Nem tudom.

[00:30:54]Talán talán lehet, hogy nagyon oktondia felvetés.

[00:31:02]De ha valaki jár egy ilyen szférában, megtapasztalja, jobb bíró lesz tőle?

[00:31:12]Nem, nem ettől leszel jobb bíró.

[00:31:16]Nem annyira sűrű, melbevágó élményanyag.

[00:31:19]Nem, nem, nem, nem, nem.

[00:31:20]Hogy a horizontodon igazít?

[00:31:21]Nem, a jóíró az jóíró.

[00:31:21]Tehát a jóíró az az akkor is jóíró, hogyha állati egészséges és világos.

[00:31:27]Persze nem.

[00:31:29]Tehát ez nem nem hozhat anyagot, ho témát, mint ahogy hoz is, de nem ezen múlik igazából.

[00:31:35]A a azt se tudom, hogy mi múlik.

[00:31:43]Nem akarok okoskodni.

[00:31:46]Tehát az, hogy mitől lesz valaki jó író, vagy nem, nem akarok zavarba hozni, de ha már az előbb azt mondtad, hogy ez egy ilyen nagyon megfoghatatlan meg nehéz dolog az, hogy ki a jó író, meg ki nem a jó író, meg mitől és min múlik a jóság, és szerintem te egy nagyon szerény ember vagy, te valaha kerted azt mondani hangosan magadról, hogy te egy nagy író vagy és jó író vagy?

[00:32:08]Ezeket nem kell kimondani, de ezek nem fontos dolgok.

[00:32:11]Az ember tudja, hogy hol a helyem, de tudja.

[00:32:16]Én tudom, hogy hol a helyem.

[00:32:16]Azt gondolom, hogy tudom, hogy hol a helyem.

[00:32:20]Én ezzel a hellyel nem kérkedek, és nem is akarok, nem is akarok nem is akarom ki kitenni.

[00:32:25]Te de tudom azt, hogy körülbelül hol van a hely.

[00:32:30]És most így, hogy tudunk titkot tartani?

[00:32:32]Így elmondod, hogy szerinted hol van ez a hely?

[00:32:34]Nem, nem, nem.

[00:32:34]Dehogy mondom.

[00:32:36]Most is szerényen válaszoltál.

[00:32:36]Lili, te rájöttél arra, hogy kitől örökölted, ha ez örökölhető.

[00:32:43]Fú!

[00:32:43]Jaj!

[00:32:43]a lázadást vagy ezt a karakánságot bármelyikre szívesen elfogadok egy példát.

[00:32:52]Nem, nem tudnám azt mondani, hogy ez ilyen örökletes dolog, de ha most azt értjük alatta, hogy ki olyan még a családban, mint mondjuk én, akkor édesanyám, az ő édesapja és az ő édesapjának a a az anyja, tehát így körbemegy.

[00:33:07]Igen.

[00:33:07]Tehát mi ezt egyszer levezettük egy ilyen családkozni tulajdonképpen törvényszerű, hogy te Igen.

[00:33:13]Tud valahogy a családban egy egy ember minimum mindig ilyen nagyobb lázadó volt.

[00:33:24]És mondak is a családi mitológiában történetek, hogy a kis Lili nem tudom én már óvodásként vitába szállt az óvó nénivel, és már akkor mondták, hogy hú, ebből a lányból nagy baj lesz.

[00:33:36]Dobálóztam homokkal.

[00:33:36]Azt azt tudom, arra emlékszem, hogy sokszor voltam a bűntipadra ültetve.

[00:33:44]Erre emlékszem, de hát van a gyerekkoromban nagyon meg egyébként most is én ilyen rettentően élvezem a az extrém dolgokat.

[00:33:55]Tehát például akárhányszor megyünk Horvátországba, mindig mondom, hogy itt van nem messze egy híd.

[00:34:00]Európában az egyik legmagasabb pont, ahonnan le lehet ugrani.

[00:34:03]Bungi jumping.

[00:34:06]Leugrasz.

[00:34:06]Nem engedi meg.

[00:34:06]Anyám.

[00:34:06]Ez az egyetlen dolog, amit még nem engedett.

[00:34:09]Még még a gondolatra is rosszul vagyok.

[00:34:14]Ez például egy olyan dolog, amit amit évek meg akarja engedni.

[00:34:17]Persze.

[00:34:18]Hát de hány éves vagy?

[00:34:19]Ezt akartam én is kérdezni.

[00:34:19]Hát most már leugolhatsz.

[00:34:21]Nagykorú vagy.

[00:34:23]Igen.

[00:34:23]Csak az a probléma, hogyha kocsival megyünk le, én nem tudok oda eljutni.

[00:34:26]Tehát, hogy én azért nem ugrottam onnan még le, mert mindig v eddig mindig belementem kocsival Horvátországba.

[00:34:33]Így nyilvánosság előtt meg édesanyának már megmót.

[00:34:37]Elküldeném neked.

[00:34:38]Szegény édesanyám.

[00:34:41]Ha jól sétem, csak időkérdése, hogy leugorj.

[00:34:43]Igen, igen, de tudja, hogy ez meg fog történni.

[00:34:45]Meg vannak van listám, amin ennél mi a mi a vágy?

[00:34:51]Tehát, hogy miért miért tép miért?

[00:34:51]Igen.

[00:34:54]Nem tudom.

[00:34:54]Egyszerűen egy olyan adrenalin szabadul fel, ami egyébként szerintem ez káros.

[00:35:00]Tehát a az, hogy én ebbe élvezetet találok, és ezen a szinten az az nem feltétlenül egészséges, és vélhetően problémák állnak ennek a hátterében, és ez már gyerekkoromban megvolt ez a történet, és valahol a az én kihívóságom az ott kezdődött, hogy amiutána majd az élet meg a kor meg mindennel együtt különböző következményeket szült.

[00:35:31]Az a nekem az óriás csúszdáknál kezdődött.

[00:35:36]kettő kettő vagy három éves voltam, amikor megláttam az egyik ilyen élményparkban, hogy vannak óriás csúszdák, és akkor addig vertem a tamtamot, ameddig édesanyámék ki nem harcolták a a az élményparknak a működtetőjétől, hogy ők akkor aláírnak egy jogi dolgot ott helyben legyártva, hogy ők szülők vállalják a felelősséget, hogy én a szabályoktól eltérően sokkal kisebbként és sokkal fiatalabbként lecsúszhassak ezeken a csúsz cúzdákon, mert addig vártem a tamtamot, ameddig ez ez nem lehetett.

[00:36:08]És ez azért volt, mert amikor először lecsúsztam egy egy ilyen csúszdám, én én merem állítani, hogy ide visszavezethető ez a probléma, hogy lecsúsztam és előttem felnőtt férfiak fordultak vissza, mert hogy nem mertek lecsúszni, mert hogy nem mertek lecsúszni, és lecsúsztam, és akkor lent a szülők is, úristen, milyen kicsi, hát mit meg nem mer itt tenni meg egy szerintem én annyira fürdőztem annak a fényében, hogy a koromtól eltérően extrém dolgokat csinálok, hogy nyilvánvalóan egy gyerek, most ha kilépünk a példánból az rettentően fogékony arra, hogy mikor mikor van az, hogy őszintén figyelnek rá.

[00:36:52]Tehát szerinted ez valamifjta figyelemhiány már?

[00:36:55]Nem, de szerintem az, hogy hogy nekem ez a fajta maga az extrém dolgok felé, és egyébként én a politikai kiállásomat nem feltétlenül ide sorolom egyébként.

[00:37:09]Tehát az nem a veszélyes, az adrenalin fekvés kategóriájá.

[00:37:11]Az nem az az nem a az abszolút igazságérzet.

[00:37:13]Tehát a most egy teremben kiállni egy tanárral szemben az igazságért, az nekem nem volt egy ilyen hűde adrenalin fokozó dolog.

[00:37:21]Én ott nem gondolkodtam előtte, hanem ez ez a helyes, ezt csinálom.

[00:37:27]De hogyha egy bch jumpingról van szó, vagy a crossmotorozásról van szó, igen.

[00:37:33]Vagy nem tudom, kiugrani egy helikopterből meg a csúcsot csúcs.

[00:37:38]Az az az sok ne keres ilyenek környékén szerintem.

[00:37:43]az sokkal inkább ilyen.

[00:37:43]És akkor ebből a fakadóan ez elindult ilyen három éves koromban.

[00:37:48]És akkor az elért odáig, hogy hogy öt öt vagy hat éves voltam, amikor egy azt hiszem 49 köbcentis motor, cross motor és én hát én crossmotorozni akarok, és akkor én ezt megláttam az utcán, hogy ilyen van az én méretemben, és akkor hát ez én addig vertem az izét, hogy márpedig én ki akarom próbálni a crossmotort, hogy lehet most már nagyon súly szabályok vannak rá egyébként.

[00:38:11]Tehát már ahhoz is jogosítvány kell, ahhoz is kell bukósisak, akkor még jogsik se kellett és bukósisak sem.

[00:38:15]És akkor ebből alakult ki, hogy a faluban mentem motorral, és nem volt rajtam bukósisak, és fordultak ki a rendőrök az egyik utcából.

[00:38:24]Megláttam, megálltam, a biciklin lévő legjobb barátomnak mondtam, hogy nem ismersz, nem tudod a nevemet, és nem mondasz semmit, és én elhajtottam.

[00:38:34]Máris konspirált.

[00:38:34]Konspirált, őrület.

[00:38:38]És akkor mondtam a haveromak, hogy ne nem ismersz?

[00:38:39]És akkor én ráhúztam a dolgot, elmentem a másik irányba, és hát akkor láttam, hogy hiába jobbra indexeltek, balra jöttek utánam, és akkor én a nem tudom, falun lévő halastónál levertem a motort, elbújtam a dsindsásba, erdőbe.

[00:38:53]Megvártam, amég elmennek a rendőrök.

[00:38:53]Ö életemben először tudtam elindítani egyedül a motort, és akkor megfogtam, behúztam a motort, fölültem, lementem, édesapám a kisboltba, faluban lévő kisboltba dolgozott, ledobtam a motort a a bolt előtt, beruhantam, azt mondtam, hogy nem vagyok a lányod, nem ismersz.

[00:39:12]Befutottam a raktárba, és elbújtam, bebarikádoztam magamat a wcpírok mögé.

[00:39:16]És akkor egy ilyen öt percen belül megjelentek a rendőrök, hogy úgy hallottuk, hogy az ön lánya az, aki a motoron van, és akkor hol van, merthogy a barátom, akit útközben ugye meg megállítottak a rendőrök, öt ez szerű kérdezni nem kellett, kérdezni nem kellett a a a kiscsávót.

[00:39:35]Az édesapja a boltban, Barosutca 71 per a izé Mohács itt lakik, ennyi éves.

[00:39:38]ők a szülei, a szülei itt dolgoznak, és kérdezni se kellett, és mindent elmondott, mert annyira be volt szarva, és akkor szólt apa, hogy akkor jöjjek ki a raktárból.

[00:39:49]És akkor mondták a rendőrök, hogy tudják, hogy nem kell rá bukósicsek, de nagyon örülnének, hogyha ha felhúznám.

[00:39:58]volt olyan, amit nagyon fel tudsz idézni életedben, amikor nagyon féltél, csak a félelem és a te viszonyodra lennék kíváncsi, mert úgy tűnik, hogy azért ez hát nálunk egész biztos, jobban hiányzik belőled.

[00:40:11]Igen, azt nekem sokszor mondják, hogy hogy néha tök jó, hogy nem félsz, de néha meg ugye az, hogy nem érzékeled mondjuk a valós veszélyt, akkor az meg mondjuk nem túl jó.

[00:40:24]Én ilyen helyzetben még nem voltam.

[00:40:28]Tehát nem volt olyan, hogy hogy szorongtál, rettenetesen rettegtél, gyöngyözött a homlokod?

[00:40:32]Féltél egy szituációtól, hogy mi lesz veled?

[00:40:36]De ilyen volt.

[00:40:36]Olyan nem volt, hogy következménye, súlyos következménye lett volna annak, hogy nem érzékeltem a valós veszélyt.

[00:40:45]Ühüm.

[00:40:45]Ilyen még nem volt.

[00:40:48]Olyan, hogy féltem, vagy rettegtem, biztos, hogy volt.

[00:40:51]Most gondolkodok.

[00:40:53]Tehát például édesanyám elvesztésétől, tehát úgy rettegek, hogy azt mondom, hogy nem rettegek, mert biztos, hogy nem fog meghalni.

[00:40:58]Tehát hogy én teljesen tagadásban vagyok édesanyámnak az esetleges elvesztésétől.

[00:41:04]Embertől nem félsz?

[00:41:04]Tehát személytől nem nem nincs olyan ember, akitől félsz.

[00:41:10]Tartasz, nem szeretnél vele találkozni, kerülöd, nagyon zavarbava len megéilletődsz.

[00:41:16]Nincs, nincs, nincs.

[00:41:18]Neked van ilyen, Laci?

[00:41:20]Régen volt.

[00:41:23]Manapság már nincsen.

[00:41:23]Én mondjuk gyakorló szorongó vagyok, de félni semmitől nem félek.

[00:41:29]Mi a különbség a kettőkhöz?

[00:41:29]Kérdezem álmaiva.

[00:41:31]A félelem mind hát a nagyon egyszerűen mondom és most ezt nem tehát a félelem az mindig konkretizálható.

[00:41:37]A szorongás az az nem az nem mindig az a fantáziával van dúsítva.

[00:41:43]a fantáziával, az életmóddal, a munkával, a nem tudom és és félni akkor félsz, aminek tehát az annak van oka.

[00:41:56]A szorongásnak nincs.

[00:41:57]A szorongásnak nem mindig, annak is van oka, de nem mindig.

[00:42:00]Tehát azért ez ez a két dolog nagyon sokszor egybe csúszik, de tudod, hogy a szorongás hol támogatja a félelmet, vagy a félelem hol támogatja a szorongást?

[00:42:13]És az idő előrehaladtával a sikerek, a megérkezettség az épp olyan szorongató.

[00:42:19]Az ugyanolyan szorongató.

[00:42:20]Abszolút nem volt csökkenti.

[00:42:21]Még lehet, hogy elég.

[00:42:22]Igen.

[00:42:23]A népszerűség is, a beérkezettség is.

[00:42:25]Absolút igen.

[00:42:27]Mi táplálja?

[00:42:27]Hogy függ össze a kettő?

[00:42:34]A népszerűség vagy a siker az megváltoztat.

[00:42:39]A én vagyok, aki vagyok.

[00:42:39]olyan akarok lenni, amilyen akarnék lenni, amilyen szeretnék lenni, de hogyha hogyha nagyon valami nagyon tehát szeretnék kimenni ugyanúgy civilként az utcára, bemenni a boltba, nem tudom mi.

[00:42:59]Én nekem ez nagyon fontos, hogy ú erre nagyon rá nagyon egyetért egyetér, hogy ne legyen ne legyen ne legyen kapás vagy hirig, vagy nem tudom mi.

[00:43:08]Nem azt mondom, hogy egyébként nem esik jól, hogyha valaki odajön hozzám, mint ahogy előfordult egy párszor, hogy olvastam ezt, vagy olvastam azt, és köszönöm, vagy nem tudom mi.

[00:43:20]Tehát, hogy tetszett, nem tetszett, izé, de m tőlem ez távol áll.

[00:43:28]Van akinek jól áll, van aki szereti csinálni.

[00:43:30]Az én az én habitusomban ez nehezen fér bele.

[00:43:35]Tehát akár csak engem megkínoz.

[00:43:38]Megkínodzkod a siker is.

[00:43:42]Abszolút.

[00:43:42]Igen.

[00:43:42]Tehát én nem tudok felelőtlenül örülni semminek.

[00:43:48]Ez semmi.

[00:43:48]Tehát ez nem nem ez nem olyan nálam.

[00:43:52]Tehát ez nem olyan.

[00:43:54]De például az Eszterházi díjnak se tudtál felhétlenül örülni.

[00:43:57]Nem.

[00:43:58]Miért?

[00:43:59]De nem azért, mert hogy a díjat lenézném, vagy hát a mert a mert mert ilyen vagyok.

[00:44:06]Hát nem nem nem.

[00:44:08]Tehát ez keresel valamit, ami okot adhat arra, hogy egy picit szorongasson is?

[00:44:16]Nem jön az magától.

[00:44:17]Jön az magától.

[00:44:19]De egyébként szerencsés helyzetben vagyok, mert minden, amit akartam az élettől, azt azt hiszem, hogy megkaptam.

[00:44:27]És ilyenkor az ember könnyen nagy vonalú.

[00:44:30]Hm.

[00:44:32]Tehát én én könny könnyen mondok.

[00:44:37]Na mindegy.

[00:44:37]Tehát, hogy hogy eléggé el voltam kényeztetve a pályám során, de Ja, vége.

[00:44:50]Két apróságot bedobnék veled kapcsolatban, mert hogy érdeklődtünk.

[00:44:53]Az egyik, hogy valaki azt mondta, hogy a gesztusok embere vagy, nagyon ki tudod fejezni, ha valaki neked fontos, akár képeslapok formájában is.

[00:45:01]Csak arra lennék kíváncsi, hogy ezt te tanultad, otthonról hozod, hogy ez fontos dolog, mert szerintem egy dolog valakit szeretni, elismerni, fontosnak tartani, és megint másik képesség kifejezni azt.

[00:45:16]Ezek szerint ez neked megy.

[00:45:18]Hát ha ezt mondták, ezt mondták.

[00:45:18]Ö volt egy volt egy időszak, amikor rengeteg több éven keresztül, mondjuk 20 éven keresztül rengeteg képeslapot küldtem.

[00:45:29]Képeslapgyűjtő vagyok.

[00:45:29]Most is van mondjuk nem több 1000er képeslapom.

[00:45:34]De mész nem tudom én múzeumi izé vesz.

[00:45:37]És esz bejt a Kovács Béla és azt mondod, hogy küldjünk neki egyet.

[00:45:40]Egyszerre megírok 2625-öt.

[00:45:43]Na de bezárták a postákat.

[00:45:46]Most már nem tudok elmenni.

[00:45:46]A legközelebbi posta az mit tudom én, eddig 200 mre volt.

[00:45:50]Most már a lehelpiacra kell elmennem a postáért, és oda már nem biztos, hogy el.

[00:45:56]Tehát nagyon nehéz feladni egy képeslapot, meg de mondom 20 éven keresztül valóban csináltam a legjobb barátaimnak, mindig küldtem mindenféle képeslapot kis kisebb, nagyobb fajta megjegyzésekkel.

[00:46:11]Ez egy ilyen jó jó jó móka volt, jó öröm az, hogy meg, hogy gesztusokat tenni, hát a az egy nagyon fontos dolog.

[00:46:19]Olyan éhesek az emberek.

[00:46:26]Az elmúlt elmúlt pár évben meg aztán pelán olyan éhesek lettek arra, hogy ebben a nyomasztó, deprimált, foly folyamatos hazugságban működtetett lenyomott világban megkapja valaki azt, hogy hogy kedvelik, hogy szeretik, hogy egyetértenek vele, hogy hát nem hiszem, hogy olyan sokat csináltam ezt, vagy olyan nagyban működtem én ebben, de hogyha ezt Ezt így mondják, akkor oké.

[00:46:57]Még egy nekem nagyon imponáló dolgot megjegyeznék veled kapcsolatban.

[00:46:59]Az egyik és a szerintetem jellemző halálra dicsérnek.

[00:47:03]És az baj vagy ilyenkor zavar baj ez is szorongat.

[00:47:06]Absolút abszolút éppen erről beszélt.

[00:47:09]Akkor rövid zárt de akkor be be se dobjam.

[00:47:13]Hát bedobhatod.

[00:47:13]De most már most már kíváncsi vagytok.

[00:47:15]Igen.

[00:47:18]Mit akar?

[00:47:18]Legfeljebb azt mondom, hogy nem.

[00:47:20]De hát jó.

[00:47:20]Szerintem jellemző azért egy generációra, nem feltétlen az irodalmárokra.

[00:47:24]Szerintem nagyon sok tekintetbe érvényes ez, hogy úgy a utánuk jövőkre annyira nem kíváncsiak.

[00:47:31]Márpedig te információim szerint nem csak, hogy elolvasod és figyeled a fiatal kor kortárs írókat, ki is fejezed, hogyha tetszett valami, vagy ha nem tetszett, azt is megírod nem volt ilyen, és akkor az olyan rossz volt.

[00:47:46]Az sajnos az ugye erről beszéltél te is, hogy hogy ráborítani az asztalt rögtön, vagy nem tudom, és velem is előfordult olyan, hogy valamit olvastam és azt mondtam, hogy nem jó.

[00:47:58]Ismeretlenül megírtad?

[00:47:58]Nem, nem, mert abszolút ismertük egymást és akkor nem gyírónak megírtam, hogy szerintem ez már nem volt jó.

[00:48:05]És hát nem kell sor is a barátságotok.

[00:48:08]Hát nem nem erősítette, azt hiszem, tehát de hogy az engem az mindig is nagyon érdekelt, hogy a aki utánam jön az hogy van.

[00:48:17]Tehát én nagyon olvasom a fiatal költőket, nagyon olvasom a fiatal elbeszélőket, a fiatal regénynyírókat.

[00:48:30]Hát ez egy ez már így így van.

[00:48:30]Ez így marad.

[00:48:37]De olyat is csinálsz, gondolom most nem feltétlen, hogy itt a dicsér ha valamit nagyon jónak tartok, akkor azt azt mindig jelzem.

[00:48:44]Ismeretlenül is.

[00:48:45]Igen.

[00:48:46]Na ez a nagy dolog szerintem.

[00:48:48]Tehát hogyha nem beszéltünk még akkor is írok.

[00:48:49]Vagy nem, vagy szoktam írni néha.

[00:48:52]Több dicséret nem lesz.

[00:48:54]Köszi Lili.

[00:48:55]Nagyon helyes lettél, amikor azt mondta, hogy az ismerettség az, hogy az, hogy az embernek megváltozik a personája.

[00:49:02]Azt hiszem, így mondják.

[00:49:02]Azt mondtad korábbi interjúkban, és ez azért úgy meglepett, hogy például ismerkedésnél is ez okozhat zavart, mertogy a fiúk, de főleg az ő szüleik, mondjuk úgy, hogy óvatosabbak lehetnek a te neved hallatán.

[00:49:21]Mitől óvják ezeket a fiúkat, hogy veszélybe sodrod őket?

[00:49:23]Ezt egyáltalán nem szűkíteném le.

[00:49:24]Igen, ez problémákat okoz, de én abban a nagyon szerencsés helyzetben vagyok, hogy a hozzám legközelebb álló emberek azok mind a beszédem előtről vannak, és mind az én ismertségem előtről vannak.

[00:49:39]Kérdeztetek előt, azt nem kell ráválaszolni, de volt-e érzékeny veszteséged akár családon, akár a mikrokörnyezveteden belül, aki a viszonyát ehhez a beszédhez hangolta?

[00:49:52]A viszonyt talán nem hangolta ehhez, de az, hogy milyen álláspontot képviselt nagyon sok mindennel kapcsolatban, ami attól a ponttól kezdve engem egy még mélyebb szinten érintett a hazai politikában, az én ránézésemet változtatta meg.

[00:50:09]Tehát nekünk a családban van olyan, hogy édesanyám kitörölte pár embernek a telefonszámát családon belül.

[00:50:18]És méghozzá azért, mert talán talán a a a az Azariának volt egy olyan gondolatmenete nyilvánosan, hogy elmondta, hogy ő amikor először talán egy tanár diák tüntetésen akusztikkal fellépett és a meglátta, hogy mizúdul rá a propagandából, és az ő fideszes családja amikor face to face találkozott a propagandával, és össze tudták hasonlítani, mert hát nyilván ismerik a saját gyereküket vagy családtagjukat, és azzal szemben, hogy mi van a médiában, akkor így lehult nekik a lepel.

[00:50:52]Ez ez nálunk olyan fokon történt meg családtagjainkkal, hogy ugyanúgy fideszesek maradtak, de egy rendszerhibának tartották azt, hogy hogy ja hát igen, ez most nem igaz, amit a Lililiről mondanak, de az XY-ról, akiről szintén a hazugságokat tolták, ott igaz, és tovább támogatták a rendszert, tovább érveltek a rendszer mellett annak.

[00:51:15]És akkor ott édesanyám azt, ő ő szigorúbb nálam valamivel.

[00:51:20]Ő azt mondta, hogy az az ember, aki a saját családtagjának az életének a tönkretevését meg tudja idealizálni bármilyen oknál fogva, és olyan tapasztalatot szerez ennek a rendszernek a működéséről, hogy az ő családtagja azzal szemben ugye látja a valóságot is, és mégis megidealizálja valamiért, annak nincsen nincsen helye a környezetünk.

[00:51:50]ben ezek nagyon-nagyon távoli kapcsolatok, tehát azt azért azért hozzátenném, hogy ez a a speciális ez nagyon távoli, de van közelebbi is, ahol nagyon-nagyon meg megromlott a a kapcsolat a politikai álláspont miatt.

[00:52:06]Amiért viszont nagyon együtt éreztem és helyeseltem, az nem feltétlen az ismerkedés.

[00:52:11]És pont azért, mert egy nagyon ö én egy nagyon jó helyzetben vagyok azzal, hogy akár a párom, akár a legjobb barátaim mind a a beszédem előtről vannak, vagy nagyon közvetlenül a beszédem után van egy ember, de még véletlenül sem az országos ismertségnél.

[00:52:30]Tehát képtelen vagyok, lehet, hogy nem én, lehet, hogy ez azért ennél egy összetettebb dolog.

[00:52:36]ö mélyebb kapcsolatokat kialakítani, és nagyon-nagyon vigyázok azokra, akiket előtte ismertem meg.

[00:52:43]És ez azért van, és pont egyébként pont verset tavaly nyáron pont írtam egy verset egyébként, ami pont pont erről szólt.

[00:52:52]Én nem nem tudtam h azt hittem, ez lesz egyébként a nagy közös pont bár nem tartom magam még véletlenül sem, nem tudom írónak vagy bármi ilyesmi, de tavaly nyáron volt az első olyan, amikor én minden évben járok egy fesztiválra.

[00:53:07]meg úgy amúgy nyáron bulizni.

[00:53:09]És tavaly volt az első olyan, ez egy irodalmi fesztivál, vagy ez a művészetek völgye volt.

[00:53:14]Ja, ja ja ja.

[00:53:16]És és a ott volt először az, hogy én azon a nyáron először tapasztaltam meg azt, hogy én nem feltétlen fogok tudni már messze olyan felszabadultan bulizni, vagy egyáltalán úgy létezni, mint a korombeliek.

[00:53:34]És akkor ez az engem így nagyon ott így, amikor napokig azt tapasztaltam meg, hogy én este 11-kor a sátorban vagyok, mert egyszerűen annyira nem érzem jól magamat a tömegben.

[00:53:47]Akkor írtam erről, és pont azért egyébként a verset, ez a vers, íg igen.

[00:53:52]És a a ebbe egy nem tudom fejből, de egy sorra nagyon emlékszem.

[00:53:57]Van egy ilyen felsorolás, hogy az emberek azt hiszik, hogy nem tudom 3 m15 cm vagyok, és csak itt kitört nyakakat látok mindenhol.

[00:54:04]És ez arra, ha előt tudod keresni a telefonodban, szívesen meghallgatjuk.

[00:54:11]Most kezdek el szorongani, ha fel kell olvasnom, mert Ne tedd, ne tedd.

[00:54:15]Kíváncsian hallgatjuk.

[00:54:19]De a tartalom a lényeg, az a címe, hogy itt vagyok.

[00:54:23]És Gegétől, aki egy magyar hát már nem tudom, hogy undergroundnak számít, rappernek van egy olyan sora, hogy mikor engem látsz az utcán, hidd el, hogy nem látsz engem.

[00:54:37]Tekintetekkel kicsempézett élet, és én nem tudok veletek mit kezdeni, a csempékkel még igen.

[00:54:42]Velük minden hajnalban a fürdőszoba padló hibásan fugázott réseinél van légy ottom.

[00:54:47]És én ott vagyok, de veletek nem tudok mit kezdeni.

[00:54:52]Ilyen, amikor valaki annyira bámul, hogy már nem is lát, van-e rosszabb.

[00:54:57]Mindig van.

[00:54:57]Azon illúzió, miszerint minimum 2 m 167 cm vagyok.

[00:55:00]Így már szemetekben nézni se tudok, csak nyakakat látok mindenhol, meg attól beállt hátakat.

[00:55:09]És én hálátlannak érzem minden köszönésem, pedig én úgy beszélnék veletek, és nekem úgy hiányoznak azok a szemek.

[00:55:16]pedig én itt vagyok.

[00:55:21]A verssel kapcsolatban van bármilyen reflexiód?

[00:55:28]A magány, a magány átsütött a versenyen az egyedüllét, tehát a szövegen, tehát a mondanivalón átsütött azt, hogy ezt egy pillanatnyilat nagyon magányos ember írta.

[00:55:39]Azt gondolom még talán még a sátrat is láttam.

[00:55:41]Hát ennyi van.

[00:55:41]Na bocs, de igaza van.

[00:55:48]Igen.

[00:55:48]És pedig annyira megfogadtam, hogy én na én a kadarkainál nem fogok elérzékenyülni.

[00:55:56]És szerintem ezt is már mondta valaki ebben a műsorban, hogy mert itt azért ez szerintem szokás szokott lenni, és próbáltam ellenállni neki, de igen, rettentően.

[00:56:05]És azért is nagyon fura vagy nagyon nehéz, mert ez az, amit bármennyire is vagyok nagyon-nagyon közeli kapcsolatban a hozzám legközelebb állókkal.

[00:56:16]Na, ezt ők sem tudják érteni, tehát mert egyszerűen nincsenek benne, nem látják át.

[00:56:20]És a a szorongásnál is azért helyeseltem ennyire, mert ez nálam nagyon összekapcsolódik.

[00:56:26]Tehát én nem szorok nem szorongtam a beszédem elmondásáig azon, hogy mennyire vagyok hangos az utcán.

[00:56:32]Én egyszerűen tényleg annyira hüly olyan orbitális hülyeségeket voltam képes az utcán elkövetni a a beszédem előtt, hogy ilyen random odamentem emberekhez, hogy te milyen napja volt meg beszélgetni meg nem tudom, mert egyszerűen ilyen ilyen kis nagyon izgága fiatal fog ez egyenlítődni.

[00:56:48]Szerintem mind a kettőben van valami.

[00:56:52]És most sokkal sokkal jobban sokkal jobban szorongok a az utcán is, sokkal jobban szorongok azon, hogyha én elmegyek valahova, és egyébként a korosztályomnak megfelelően viselkedek, vagy a korosztályomnak megfelelő hibákat vétem el, az az sokkal máshogy, teljesen máshogy kezelik az emberek, teljesen máshogy néznek rá.

[00:57:14]ők ott abból az egy percből fognak engem megítélni, és ennek a tudata már néha annyira összenyomó, és ezt bármennyire is vagy közel, nem tudom, édesanyámmal vagy a közvetlen környezetemmel, ezt csak azok az emberek tudják ténylegesen átlátni, akik benne vannak.

[00:57:31]Én meg nekem meg nagyon-nagyon kevés kapcsolatom, főleg mély kapcsolatom szerintem nincs is abból a közegből, amiben én mondjuk dolgozok, és akik mondjuk mondjuk ismertek.

[00:57:43]Látod, hogy lehet kezdeni ezt azt a szorongással Laci rá például micsoda jó recepteket lehet kivatni.

[00:57:49]De én közben kitaláltam azt, hogy szerintem ezzel a bungi jumpinggal mit lehetne csinálni.

[00:57:55]Na szerintem szerintem a norma fa megoldás.

[00:57:58]Most már lesznek telek valahogy.

[00:57:58]Én nekem az a gyanúm, hogy lesznek telek.

[00:58:02]Szerintem vegyetek anyukával egy szánkót, és nem jump bunge jumping, hanem hanem szánkóval sikoljatok le egy kicsit a a hegyről együtt, és azzal megoldjátok azt, hogy neked nem kell, ő se fogja látni, nem kell Horvátországban elmenni a nagy hídhoz, hanem egy ilyen kedves, rendes, szép, lankás, hóval behintett területről le lemenni együtt.

[00:58:32]Itt, mert nagyon együtt vagytok, úgy látom.

[00:58:33]Tehát ezt találtam ki.

[00:58:36]Na mindegy.

[00:58:38]Ha a horvátországi hidró, ne is küldj neki képet, vagy nekem, mert elákó képeslapot, de ezt azért ha megtörténik, azért szerintem fotózna.

[00:58:46]Mindenféleképpen elküldöm.

[00:58:48]Jó, hogy itt voltatok.

[00:58:48]Nagyon köszönöm.

[00:58:57]Dar