"A szürke átlagot soha nem szerettem" | Benedek Mari

[00:00:00]Művészbe járó Bóta Gáborral.

[00:00:05]Üdvözlöm önöket.

[00:00:05]Benedek Mari a művészbe járó vendége, jelmes tervező, ilyen örökmozgó, tehát országba is mászká össze-vissza van, úgyhogy egy évadba tervez 12-13-at, nem bír megülni és ilyen egészen különös anyagokat használ, meg vannak ilyen állandó emberei, akik együtt dolgozik, tehát Zsótér Sándortól, mondjuk Horvát Csabáig vagy Kovaligba Balázsig jól megsértődnek egymá mással, ha véletlenül mással is dolgoznak.

[00:00:40]Szóval, hogy hogy izgalmas dolgokat csinál, és imádja a különleges anyagokat, meg a színeket, formákat, fú meg fa.

[00:00:49]Utána majd jövök a kritikai rovatommal.

[00:00:54]No, Mari, hát én azt tudom, hogy ugye hát abszolút színházi család, mert papa színész, de inkább rendező, mama dramaturg, tehát te ebbe jó belenőttél, de aztán mégse mentél fel a színpadra, meg nem szövegekkel foglalkozol, mert miért?

[00:01:13]Hát arra, hogy miért, arra nem nagyon tudok válaszolni, merthogy valószínűleg ez olyan evidencia, amit most csinálok, az olyan, mintogyha úgy bennem lenne, vagy bennem lett volna talán.

[00:01:26]Nem, hát már gyerekkorodba rajzolgtál, vagy bámultad a ruhákat, vagy kiköveteltél magadnak egy izgi szoknyát, vagy hogy volt ez?

[00:01:37]Hát tulajdonképpen rajzolgatni.

[00:01:37]Mindig rajzolgattunk, mert az édesapám testvére, a Benedeken ő festőművész, meg az ő fia is festőművész, és mi családilag jártunk össze, tehát hogy az, hogy meg a képzőgimibe jártam, utána ugye a képzőművészeti egyetemre, tehát az, hogy rajzolni és még Moszkvába is jártál egy idáig.

[00:02:00]Te mindent tudsz, Gábor?

[00:02:00]Há de a tartotta azért elég messze vagyok, merthogy itt még Pesten nem volt a képzőn.

[00:02:06]Igen, pontosan így van, hogy két évet a moszkvai Szurikov Akadémiára jártam díszletmesztervezőszakra, csak akkor valahogy úgy éreztem, hogy ott úgy kiszakadtam a a gyönyörű, elképesztő mai akkori valóságból, meg hát a barátok, meg a mindenféle ilyen bizottság, URH zenekar, alternatív képzel, de mi volt akkor neked a gyönyörű?

[00:02:37]Hát tulajdonképpen ez volt a gyönyörű itt Magyarországon, de Moszkvába az, hogy kimentem, ott teljesen más volt minden.

[00:02:47]És kiszakadni ebből a ebből a fiatalos, hogy mondjam, ilyen izgalmas életből, és az is izgalmas volt visszagondolva rá, de úgy, hogy két év az elég volt abból az izgalomból és abból a másságból.

[00:03:04]És ugye az édesanyám orosz, tehát én oroszul beszéltem, meg beszélek is, tehát hogy az egyetemen mondjuk mindent oroszul tanultunk, de mondjuk a a például a, hogy mondjam, képzőművészeti órák, tehát a festészetrajzóra tekintetében, vagy a díszletjelmeztervezés tekintetében, ott voltak ilyen komoly elvárások, amik nekem egy kicsit túl konzervatívnak tűntek, tehát úgy éreztem, hogy meg kell felelnem, de nem lehetek önmagam, tehát nem tudom magamat így fölépíteni, vagy kiteljesíteni.

[00:03:46]És ezekből volt ott nekem elegem.

[00:03:52]És a képző az jó volt, vagy ott is ütköztek dolgok az elvárásaiddal?

[00:03:58]Pontosan így van, ahogy te mondod.

[00:04:00]Szerintem te odaláttál Gábor, merthogy annak örültem, hogy mindezt Budapesten folytathatom, de tulajdonképpen bennem maradt talán egy ilyen lázadás, és úgy éreztem, hogy a tanároknak megfelelés, tehát hogy azt csináljam, amit ők elvárnak, az nekem nem megy.

[00:04:20]Nyilván megtettem mindent, hogy jó jegyeim legyenek és minden vizsgán teljes mértékben megfeleljek, de magamban úgy éreztem, hogy lázadnom kell ott is.

[00:04:36]De mi ellen?

[00:04:36]tulajdonképpen az ellen, hogy szerintem a jó iskola az annak én szerintem az a lényege, hogy a személyiség, a tehetség kibontakozhat az emberből, és nem a tanár ízlését csinálom és másolom szépen, hogy ő ötöst adjon, mert akkor hol vagyok én?

[00:05:00]Hogy tudom magam fölépíteni és kitalálni, hogy én ki?

[00:05:07]De a diszletteltervezés az nem egy alkalmazott művészet, tehát ott végül is nem muszájhatatlanul megfelelni egy rakatelvárásnak.

[00:05:20]Hát részben igen, hát azért az nem úgy alannyi művészet, mintogyha festesz vagy szobrot készítesz.

[00:05:26]Hát igen, ez teljesen igaz, hogy alkalmazott művészet, viszont nekem valószínűleg nagy szerencsém volt, hogy olyan rendezőkkel dolgozhatok, akikkel tényleg az a kifejezés, hogy alkotótárs, szerintem az fedi le az én munkám örömét is.

[00:05:47]Meg tulajdonképpen ezt imádom benne, hogy alkotótársként együtt találunk ki dolgokat.

[00:05:56]Márhogy nyilván a vizualitásra vonatkozik, de a megfelelés, tehát hogyha valaki azt mondaná, hogy ezt csinált kész pont, akkor én azem föllázadnék és elmennék onnan.

[00:06:12]Tél, hát szerintem olyan nem volt, hogy rácsaptam valakire az ajtót, de tulajdonképpen, hogy mondjam, voltak ilyen unalmas munkáim is életemben.

[00:06:27]Igen.

[00:06:27]És akkor nyilván én se tettem bele olyan hát úgy magamat, vagy a igazi gondolataimat, vagy kreativitásomat, ha nem úgy megfeleltem, de szerencsére azok úgy elmúltak azok a rendezők és dolgok.

[00:06:49]Aha.

[00:06:51]Mit mutat meg egy ruha egy emberből?

[00:06:55]Mondjuk meg tudod mondani, hogy ami most rajtad van, az mit mutat meg belőled?

[00:07:00]Tehát ugye a rádióhallgatók kedvéért tulajdonképpen egy farmer cucc van rajtad, egy teljesen hagyományos farmer.

[00:07:09]Nadrág ig igen egy fehér ilyen kicsit magaszított sarkú talpú cipővel és egy ilyen bő farmer leeg fekete pólóval.

[00:07:21]Ennyi.

[00:07:21]Tehát semmi extra, hogy hú most jött a jelmeztervezőnő és itt az ő nagy egyénisége a ruhában.

[00:07:27]Nem.

[00:07:30]De teljesen így van, de tulajdonképpen én kedvtelésből is, tehát hogy nem kötelezőségből, csak engem érdekelnek a trendek, a divat, a közeg.

[00:07:46]De visszatérve az előző kérdésedre, hogy hogy mit mutat meg a ruha?

[00:07:50]Hát nekem a mindig azt gondolom, hogy nem csak gondolom, hanem érzem is, hogy amikor dolgozom egy darabon, egy rendezővel, akkor tulajdonképpen olyan karaktereket és olyan világot kell teremteni, amihez mondjuk érzésem szerint nekem, nekünk közünk van, amit közölni szeretnénk.

[00:08:21]Tehát, hogy itt nem a szépség az első, hanem hanem az, hogy elmondjuk vele azt, hogy ők kik, kik azok a szereplők, és mit akarunk az egésszel mondani.

[00:08:36]És tulajdonképpen amikor például megnézek egy színházi siteokon megnézek előadásokról fotókat, akkor érzem nyilván a fotókon ugye főként a színészeket szokták megmutatni és akkor érzem, hogy ez engem érdekel vagy nem.

[00:08:54]Tehát van-e közöm hozzá, vagy nincs.

[00:08:54]És szerintem én ugyanebből indulok ki a jelmeztervezés tekintetében, hogy mi az, amit mi szeretnénk megmutatni azokkal a karakterekkel.

[00:09:09]És hát nyilván utána jön, hogy a színésszel is annak kompatibilisnek kell lennie.

[00:09:14]Igen.

[00:09:14]Te ugye azt szoktad mondani, hogy nem szereted a jelmeszkiállításokat, mert hogy az a színézen él az a él az a dolog, azt már eleve rágondolva tervezed.

[00:09:29]Igen, igen, igen.

[00:09:32]Egyrészt rágondolva, másrészt pedig az egész előadással együtt él meg.

[00:09:36]Tehát hogyha tulajdonképpen a darab mondandóját vagy jelentését, vagy hogy mit akarunk azzal mondani a rendezővel együtt, úgy tudjuk megfogalmazni, hogy azon belül a karakterek kik pontosan.

[00:09:59]Nem árultad el egyébként, hogy ez a ruha, ami rajtad van, mit fejez belőled?

[00:10:06]Hát mit fejez ki?

[00:10:06]Tulajdonképpen én úgy szoktam magamnak ruhát választani vagy vásárolni, hogy az alkatomnak megfelelő legyen, és hogy én úgy ére, tehát hogy én jól érezzem benne magam.

[00:10:20]És közben nyilván figyelem a trendeket is.

[00:10:24]És szerintem most, mert egy időben ugye szerintem az extremitás meg a, hogy mondjam, ilyen kicsit olyan túlcsinált a magassarkú cipővel például mondjuk mit tudom én 10 évvel ezelőtt, szerintem akkor még az volt a levegőben, és az volt a trend.

[00:10:49]És hát persze nekem is azóta is ott vannak a szekrényben az ilyen szoknya, olyan szoknya meg az amolyan meg még a sorolhatnám.

[00:11:00]És akkor most meg úgy érzem, hogy aki tehát valószínűleg ez valamilyen ilyen egyszerűsödés vagy emberi hogy mondjam kényelemből kiindulás, hogy most az olyan visszafogottabb meg hát nyilván a különböző sportcipőknek a trendje van.

[00:11:22]És rájöttem, hogy hát tényleg a sportcipőkben is van nagyon érdekes, ami még kényelmes is.

[00:11:27]És ezért például most is rajtam az van, és valahogy jól érzem benne magam.

[00:11:36]Aha.

[00:11:36]Aha.

[00:11:37]Tehát hogy én emlékszem, hogy te olyan extravagán.

[00:11:41]Ugye Dőri Virág például, aki aztán már nem színésznő volt, hanem jelmeztervező, ő tudott ilyen hú de extravagás cuccokba örtözk, és nagyon jól is álltak neki.

[00:11:52]Tehát te én nem emlékszem, hogy te ilyenekbe jártál, vagy volt ilyen?

[00:11:54]Hát bevallom, nem nincs előttem, hogy a dőri virág milyen ruhákban járt.

[00:12:00]Erre én nem figyeltem oda.

[00:12:02]De én emlékszem, hogy például pont amikor még ebben a Lázadó korszakomban voltam így az egyetemen, meg amikor még kevésbé lehetett utazni, és például elmentünk a testvéremmel Londonba, és akkor ilyen nagyon különös pankruhákat fedeztünk ott föl.

[00:12:23]márhogy így az utcán, mint fiatal viseletek, és akkor mondjuk vettem ilyen nagyon élénk pink műanyagci meg tehát, hogy inkább, hogy mondjam, inkább ilyen részleteket szerettem, amik amik olyan feltűnőek voltak, tehát nem azt mondom, hogy tetőtől tig, mit tudom én, aranyban vagy fekete panban, de mit tudom én, volt mondjuk egy szoknyához szegecses övem, élénk pink műanyagcipőm, és akkor nyilván mindenki így nézett az utcán, hogy ott megyek, megyek.

[00:13:08]Ez cél is volt, hogy nézzenek meg?

[00:13:11]Nem, nem volt cél, nem volt az célom, hogy nézzenek, hanem én belülről én mindent mindig így ösztönből szerintem érzéset csinálok.

[00:13:19]És akkor is az volt a valószínűleg ez volt bennem, hogy valahogy a szürke átlagok átlagát soha nem szerettem, de se magam tekintetében, se a munkák semmi tekintetében.

[00:13:33]És lehet, hogy úgy éreztem, hogy nekem így kell megmutatnom az ízlésemet.

[00:13:42]Tehát hogy plusz volt bennem mondom egy ilyen lázadás ott Moszkvában, meg nyilván itt is egy kicsit.

[00:13:51]Szóval ez úgy belülről jött.

[00:13:58]Mondod, hogy hát ilyen ösztönös a megérzésre, de ezt is olvastam, hogy te gyakran így is dolgozol.

[00:14:03]Igen.

[00:14:06]Tehát, hogy például Horvát Csaba, amikor neki tervezel, az beereszt valami próbára, és akkor figyeld a színészeket, és akkor elkezded érezni, hogy mit kéne azon túl, hogy hát persze mindig megbeszéled a rendezővel is.

[00:14:19]Tehát a dolog így kezd működni.

[00:14:24]Igen, ez teljesen így van.

[00:14:24]És ezt nagyon is szerettem a munkámban, hogy néha, például néha sokszor olyan érzésem is van, hogy mondjuk egy most hirtelen csak mondjuk egy Shakespeare jut az eszembe, de teljesen mindegy, mondhatok bárkit, mint mint írót, darab íróját.

[00:14:46]Tehát, hogy sokszor szintén az, hogy ne egy ilyen muze, archaizáló, visszatekintő, amit már láttam sokszor, hanem pont, hogy ha megérzem azt, hogy hozzám mi szól abból a darabból, plusz nyilván amit a rendezővel megbeszélek, akkor én úgy érzem, hogy nekem azt kell mondanom nyilván a ruhákkal meg a karakter Kkkel.

[00:15:20]Na most egy Shakespeare az ugye sok szereplős, egy opera, egy musical, az aztán végképp ugye, és akkor ott ott mindent kell.

[00:15:29]Tehát hogy akkor különböző karakterek, ott akár még van kórus, baletkar, ez az Amaz, tehát népség katonaság, ahogy szokták mondani, amit én gyakran látok mind a mai napig.

[00:15:44]Nem tudom, hogy nálad is így van-e, hogy ugye nincs elég pénz, és akkor mondjuk van egy bál, és azon ugyanolyan rangú emberek vannak a bálon, de a főszereplőknek csak jobb ruhájuk van, mint a statisztériának, hogy ugyanúgy herceg rófok, de akkor kiszúrom, hogy hát azokra már nem jutott olyan cucc.

[00:16:06]Ez hogy van?

[00:16:10]Hát ilyen is volt, meg nyilván van is.

[00:16:14]Szerintem nagyon jól láttad ezt, de mondjuk nem tudom, hogy a répa királyt láttad-e a budaőrsi színházban.

[00:16:24]Láttad, merthogy például budaörsi színházban imádtam dolgozni a Kovalik Balázssal, és ott is ugyanez volt, hogy kevés pénz van, sok szereplő és annál több ruha.

[00:16:38]Tehát valahogy meg kellett oldani, hogy kevés pénzből, de mégis úgy nézzen ki, hogy És akkor az ember ilyenkor van az, hogy mégis csak számokkal foglalkozik, és kompromisszumokat köt, hogy mit, honnan és mi mit ér meg.

[00:16:54]És akkor arról inkább lemondok annak a javára, hogy tehát, hogy van ilyen, meg nyilván olyan is van, hogy mondjuk az operában a raktárból is kellett használni ruhákat, szóval mindenféle van, de azt gondolom, hogy ez mindig, hogy mondjam, mindig megoldható valahogy.

[00:17:17]Tehát lehet, hogy amit te mondasz, hogy te az éles szemeddel észreveszed azt, hogy na hát arra aztán már biztos nem volt pénz.

[00:17:26]És nyilván ez nem jó, hogyha a néző ezt így külön észreveszi, de attól még lehet, hogy jobb, hogy az előadás létrejön, és nyilván nekünk meg tervezőknek igyekeznünk kell, hogy ez így ne vonja el a figyelmét senkinek.

[00:17:43]mondtad régebben, hogy ugye nehéz volt a színészekkel megtanulnod a kommunikációt, és hogy időnként pszichológuskönt kell működnöd.

[00:17:53]Hát itt nyilván van egy rakatiú ember, nem?

[00:17:55]Aki azt mondja, hogy na itt most próbáld a csípőmet egy kicsit elkeskenyíteni.

[00:18:01]Na most hát ebbe azért nagyon nagy a hasamám.

[00:18:05]És van, hogy hát van, hogy ki kell tehát ha fastafot játszik, akkor ugye ki kell hangsúlyozni, hogy tényleg nagy a hasa.

[00:18:15]De van, hogy nem ez a szerencsés mondjuk ha egy primadonnánál is ezt látom, hogy nagy a hasa, akkor meg ugye valamit ki kell találja, amitől az a nagy has egy kicsit mégiscsak kisebbnek néz ki, nem?

[00:18:28]És utána még jön a színészpje, hogy te kitaláltad, de még mindig nem elég jó, mert még aj jaaj jaj, még ott van 5 kg, amit el kéne tüntetni.

[00:18:37]Ez hogy megy?

[00:18:39]Hát úgy, hogy te most nagyon kielemezted, Gábor, és ezt nagyon jól látod, hogy nyilván emögött ez lehet, de képzeld el, hogy a színészek lehet, hogy hiúságból, de nem szokták így kimondani, hogy az 5 kgtót tüntesd el, légy szíves.

[00:19:00]Érzteti, nem?

[00:19:00]Hát érezteti, de tulajdonképpen én tényleg azt tanultam meg, hogy mindenkivel empatikusnak, megértőnek kell lenni, kedvesnek, elfogadónak, és ugyanakkor azt, hát hogy mondjam, azt ki, nem mondom, hogy erőszakolni, hanem mégis csak azt létrehozni, hogy az legyen, amit én akarok, és ez többnyire sikerül.

[00:19:27]És ez hogy hogy megy?

[00:19:30]Hát úgyhogy határozottan azt mondom, hogy szerintem meg ez, mert mertogy tulajdonképpen onnan indul a dolog, hogy szerintem egy színész nem mindig látja tökéletesen egyrészt önmagát, másrészt nem biztos, hogy ugyanaz az ízlése, mint nekem vagy nekünk a rendezővel.

[00:19:45]És akkor nekem dolgom őt meggyőzni, és ez többnyire szerencsére sikerül.

[00:19:52]Van egy-két olyan színésznő, akiket már ismerek, és többször dolgoztunk, és nincs esély rá, akkor meg azt gondolom, hogy ha nincs esély, akkor hiába belekezdeni, tehát akkor nem kell egyáltalán rá jelmezt adni, hanem legyen a saját ruhájában.

[00:20:13]Ilyen is van.

[00:20:13]Biztos tudjuk, hogy kiről beszélünk, de lényegtelen nagyrészt mégiscsak a rendezővel meg tudjuk győzni a színészeket, hogy az legyen, amit mi szeretnénk, mert ha az én szavam nem elég, mondjuk akkor közösen megnézzük a rendezővel, megmondjuk neki, hogy menj föl a színpadra, és lentről megnézünk a nézőtérről, és akkor eldöntjük, hogy még mit kell csinálnunk, és akkor ő el vagy elhiszi, vagy elfogadja.

[00:20:46]Tehát, hogy veszekedés nincs soha nincs soha nem volt se kiabálás, se semmi.

[00:20:51]Nagyon-nagyon régen pályám kezdetén, amikor egyszer Psota Irén nagyon hangosan, erőszakosan beszélt velem, de azzem ott tanultam meg, hogy hogy mondjam, nem adok ennek teret soha többé.

[00:21:09]Mi nem tetszett a sotának?

[00:21:12]Hát már nem emlékszem, hogy mi a Madszínházban volt, és lehet, hogy mondjuk valami nadrágot akartam ráadni, és akkor ő azt mondta, hogy szerinte az neki nem áll jól.

[00:21:24]Én győzködtem, hogy de.

[00:21:26]És akkor ő nagyon fölemelte a hangját.

[00:21:29]És mondjuk hát én erre alkalmatlan vagyok, hogy valakivel így veszek egyet.

[00:21:35]Akkor így vissza szintén fölemeled a hangod, vagy elsnyogsz, vagy mit csinálsz ilyenkor?

[00:21:42]Hát szerintem azt csinálom ilyenkor mindig, hogy nem sunnyogok, hanem így kimondok egy mondatot, hogy ilyen hangulatban ne dolgozzunk, és akkor kimegyek a szobából.

[00:21:55]Tehát, hogy én én nekem ez nem megy, hogy folytatni ezt az üvöltözést vagy agressziót.

[00:22:05]Aha.

[00:22:07]Én erre alkalmatlan vagyok, és szerintem ez egyébként meg is rontja a munkát.

[00:22:13]Tehát egy közösségi munka, ahogy a színház az, ott nem lehet ilyen hangulatban.

[00:22:18]Elvonja a figyelmet a lényegről is.

[00:22:21]Tehát azért sem lehet.

[00:22:25]Hát igen, de egy színházba azért óvatatlan van egy hierarchia, vannak nagyszínészek, vannak sztárok, netáncelebbek, de ők is ugyanabból az anyagból vannak, ugyanúgy emberek és ugyanúgy érzékenyek.

[00:22:40]Tehát nekünk egymást akkor hiába celeb, hiába híres, tök mindegy, ugyanabból az anyagból van, tehát hogy neki is érzékenynek kell lenni, neki is emberszámba kell venni a másikat, neki is emberként kell beszélni.

[00:22:53]És nyilván én mindig így beszélek mindenkivel meg így viselkedek, ha celeb, ha statiszta, ha azzisztens, bárkivel.

[00:23:07]Aha.

[00:23:07]Ö.

[00:23:07]Na, beszéljünk arról, hogy hogy miért van az, hogy te szinte ilyen állandóan ugyanazokkal is dolgozol, aztán időnként azért kik kikcsintasz, de hogy tényleg Zsótir Sándor Kovalik, Balázs Horvát Csaba ki van még?

[00:23:24]Régebben volt Marton László.

[00:23:33]Hát a Való Péterrel is dolgoztam többször.

[00:23:36]Való Péter.

[00:23:36]Hát én nem tudok erre válaszolni, merthogy tulajdonképpen én örömmel dolgozom azokkal, akikkel együtt tudunk gondolkodni, és ha ők fölhívnak engem, hogy dolgozzunk, akkor én szívesen dolgozom velük.

[00:23:52]De hogyha, hogy mondjam, hogy tehát, hogy én soha nem tettem ezért már, hogy nem emeltem föl a telefont soha, hogy na dolgozzunk együtt, nem tudom más ez hogy csinálja, de hát én bízom benne, hogy a közös munkánk eredményeként, ha nekik is jó élményük van, akkor fölhívnak és dolgozunk együtt.

[00:24:21]Aha.

[00:24:22]színű kritikusoktól van öt díjad, de a jól tudom az mind az öt a Zsótér Sándorral csinált melódhoz kötődik.

[00:24:27]Nem, képzeld el, nem tudom.

[00:24:30]Az az igazság, hogy ezeket én így hát nem tudom, hogy miért nem tartom számon.

[00:24:40]Lehet, hogy az valami, mert mindig a jelennel foglalkozom, mindig azzal foglalkozom, hogy most mit kell csinálnom most.

[00:24:46]Főleg, ha 12-13 melót csinálsz, akkor nem csodálom, hogy mindig a jelennel foglalkozol.

[00:24:53]Tehát akkor mindig az az van, ami éppen van, és az agyamat csak arra.

[00:24:55]Tehát azt figyeltem meg magamon, hogy amikor mondjuk párhuzamosan van, mit tudom én, öt munkám, vagy több munkám, akkor is mindig azt találom ki, hogy most azn csak azzal az egy dologgal, azzal az egy darab foglalkozom, semmi mással.

[00:25:14]Tehát olyan, mintha a többi nem lenne.

[00:25:17]Pont azért, hogy a a 100%-ban az agyamat arra tudjam fordítani.

[00:25:24]Hát meg nyilván az érzésemet, meg a szememet, meg a mindenemet.

[00:25:30]És akkor addig nincs a többi.

[00:25:30]És hogyha a múlttal foglalkoznék, hogy és akkor mit kaptam, a honnan meg a miért, akkor az meg még inkább elvenné figyelmemet.

[00:25:42]Aha.

[00:25:45]mondtad valahol, hogy vetköztetni legalább annyira izgalmas, mint töltöztetni, és hogy hát főleg Horvát Csaba esetében, aki ott ugye egy erőteljes mozgásszínházat csinál, meg sokszor dolgozik táncosokkal, hogy hogy az is izgi, hogy megmutatni az izomzatot, a szép testet.

[00:26:07]Az előbb beszéltünk arról, hogy el kell leplezni bizonyos dolgokat.

[00:26:08]Itt akkor most a fordítottja van, nem?

[00:26:11]Igen, teljesen igaz.

[00:26:14]Így van.

[00:26:14]Mondjuk a Horvát Csabánál ez tökéletesen működik, mert valóban nagyon sok izmos testű táncosa, színésze van.

[00:26:23]És akkor nyilván ezt érdemes hát nyilván, hogyha a karakter olyan természetesen, tehát nem önmagáért valóan, hanem pont azért, hogy ez még egy pluszt ad a befogadónak.

[00:26:40]Hát én is, amikor mondjuk nézem a próbát, akkor én is úgy nézem, mint egy befogadó.

[00:26:44]Tehát én is látom, hogy tényleg ahogy mozog az izma, az mennyi mennyit hozzáad, vagy az is jelentéssel bír?

[00:26:56]Mennyivel tesz kívánatosábbá egy embert egy jobb ruha?

[00:26:59]Akár kérdezhetem, hogy mennyivel tesz szexibbé.

[00:27:03]Szerintem feltétlenül mindenképpen.

[00:27:06]Igen.

[00:27:10]Szerintem hát hogyha a szerep ugye úgy kívánja, tehát hogy én úgy érzem, hogy mondjuk ugye a színész nyilván hétköznapi ruhában is jár, ott gondolom én nem feltétlenül teszi ki magát annak, mint amit a színpadon játszik.

[00:27:30]De nekem bizonyos esetekben, amikor ilyen szerepről van szó, akkor ugye dolgom megfogalmazni és akár szexivé tenni a szerep miatt.

[00:27:46]És akkor én hát a színésszel együtt, mert nyilván ő is kell hozzá, de hogy például legutóbb a Trójában Nem lesz háború című előadást láttad az örkényben?

[00:28:03]Ühüm.

[00:28:04]Mert például ott ugye a Tenki Rékának, mint Szép Helénának pont ez a szerepe, hogy ilyen nagyon világszét fogalmaztunk meg belőle.

[00:28:14]És hát a Tenkir Réka szerintem erre tökéletes minden tekintetben.

[00:28:21]És én mondjuk úgy érzem, hogy nekünk ezt így együtt a ruhákkal együtt De bár valami nem emlékszem a jelmezére, mit adtál rá.

[00:28:33]Hát három ruhája is van.

[00:28:33]Volt, és tulajdonképpen hát ilyen arany csillogó meg olyan, mintogyha tudod van az a fogalmazásmód, hogy meztelen ruha.

[00:28:47]Tehát, hogy úgy nagyon látszik a teste, de van rajta ruha, csak hogy olyan van ez a vékony fáty szelő ilyen általában fekete.

[00:28:58]Igen, hát a rékár nem feketét adtam, mert ugye nekem arra is kell figyelnem, hogy a háttér, vagy a díszlet, vagy a színháznak a színei, tehát hogy mi mi az, ami megél.

[00:29:12]Tehát, hogy a fekete ugye egy fekete színpadon az éppen, hogy elnyelődik.

[00:29:18]Szóval, hogy erre fontos figyelnem és figyelek is mindig.

[00:29:21]Úgyhogy a tenkirékát nagyrészt inkább ilyen aranyba, tejszínűbe, fehér, ilyen hosszú, rojtosbjtos ruhája is volt.

[00:29:31]De tulajdonképpen nem ez a lényeg ebben, hogy milyen a ruha, mert nyilván a ruha az önmagában csak egy tárgy, az önmagában semmi.

[00:29:43]A színésszel együtt lesz jelentése.

[00:29:51]Aha.

[00:29:53]Jó.

[00:29:53]Beszéltél arról, hogy ugye az egész előadás egységébe bele kell ill tulajdonképpen az összes.

[00:29:59]Tehát most kimondtad, hogy a díszlet, amit terveztél, talán ötször díszletet, úgy néztem a listát interneten.

[00:30:09]És tudom, hogy valami azért táncoltál vissza a díszlettől, hogy hogy nem egészen tudtad megértetni magad az asztalossal vagy a lakatossal.

[00:30:20]Ö, vagy nem hitted el nekik, hogy ezt meg azt nem lehet megcsinálni, amit te amit te akartál?

[00:30:26]Ez így volt, vagy azért mégis csak a jelmeztervezés jobban vonzott?

[00:30:33]Hát most, hogy így utólag kell visszagondolnom rá, ahogy kérdezed, igazad van, hogy valószínűleg a jelmesztervezés az inkább én vagyok, vagy az inkább bennem van, de valóban így van.

[00:30:51]Most is, ha visszagondolok arra, hogy az asztalos meg lakatos műhelyekben kellett helytállnom, és hogy nekem az valóban nem ment eléggé, tehát hogy nem tudtam eléggé meggyőzni és megoldásokat kínálni arra, ha azt mondta a lakatos műhely vezetője, hogy na azt ők úgy nem tudják megoldani.

[00:31:12]Tehát, hogy ez nem áll hozzám közel.

[00:31:14]Lehet, hogy sajnos, vagy nem sajnos.

[00:31:17]Most már azt mondom, hogy nem sajnos, mert lehet, hogy épp ezért tulajdonképpen örömmel dolgozom, csak jelmes szarról ők mindig azt mondták, hogy ezt meg tudják oldani, amit kitaláltál, vagy ha nem, akkor jobban megértetted magad velük.

[00:31:34]Sokkal jobban megértettem magam velük, és tulajdonképpen ott mindig hiába nem, hogy mondjam, én soha az életben nem szabok varrok, de annyit mindig tudok nekik mondani, hogy azt milyen ebre kéne, hogy én milyen ebbnek lássam.

[00:31:51]Tehát, hogy ott nem ismerek lehetetlent.

[00:31:55]Ott tudom, érzem, hogy mit lehet megcsinálni, és hiába mondja ő azt, hogy nem.

[00:32:01]Te miért nem szapszarsz?

[00:32:04]Az ember azt gondolná, hogy tehát hogy tulajdonképpen azért ezt jó gyakorlatban is kipróbálni.

[00:32:12]Nem, egyáltalán nem.

[00:32:13]Nem.

[00:32:14]Hát életemben már régebben nyilván vartam magamnak mondjuk egy szoknyát mondjuk, de mostanában semmit nem varrok magamnak, és nem is érdekel ez a dolog.

[00:32:26]Tehát nekem ez nem, hogy mondjam, nem feladatom, nem dolgom és nem igényem.

[00:32:33]Aha.

[00:32:35]Nem zavar, hogy mindaz, amit csinálsz, az úgy eltűnik.

[00:32:40]Tehát ha leveszik a produkciót, akkor jó esetbe bekerül a raktárba, aztán ott eszi a moly, lehet, hogy valaki előbányássza, mert nincs pénz valami más előadáshoz, egészen máshová bepakolják, tehát hogy úgy szétenyészik az egész.

[00:33:02]Hát tulajdonképpen zavar is, meg nem is zavar, mert azem az zavar, hogyha az én speciálisan kitalált ruháimat meglátom színpadon, és látom, hogy azt más használja.

[00:33:15]De bocsánat, nektek nincs jogdíjatok, hogy bocsika, ezt én terveztem.

[00:33:22]Ezt tehát érted?

[00:33:25]Tehát ha egy írónál, ha kivesznek a szövegéből, vagy jelezni kell, hogy az idézet, vagy ha túl sokat, akkor az jogdíjas.

[00:33:32]Nálatok semmi ilyen nincs.

[00:33:34]Tehát, hogy ha valaki használja akár több ruhádat, akkor azért egy petákot, tehát se kapsz föl, nem merül soha semmit, de még egy levelet se, hogy azt nem a hiszem életemben talán egy ilyen mozzanat volt, hogy valamelyik színház valahol írt egy ilyen emailt, de egyébként soha.

[00:33:57]És ez a szerződésünkben is assiszem benne van, hogy utána ugye a színházi az összes ruha, és a színház azt csinál vele, amit csak akar.

[00:34:10]De visszatérek ahhoz, amit még az elején beszéltünk, hogy én tényleg úgy érzem, hogy az előadással együtt érvényes a ruha.

[00:34:20]Tehát, hogy valószínűleg ezért tudok ezeken túllépni, hogy utána önmagában a raktárban egy ruha az hát nyilván volt olyan, hogy valami nagyon speciálisat találtam ki, és akkor azt úgy sajnálom, hogy az mint szobor mondjuk nem létezik.

[00:34:41]De azért vagyok elfogadó, mert valóban az az előadással együtt érvényes, és attól élt a színpadon, utána raktárba, ott csak úgy alszik, aztán De akkor te ezzel, amit csinálsz, ezzel elvagyírod csinálni, nem?

[00:35:03]Tehát, hogy te ezt imádod?

[00:35:06]Imádom, imádom.

[00:35:06]Imádom a jelmesést, de azért, mert imádom a színházat, mert imádom a művészet, imádom.

[00:35:16]Nagyon szerettem.

[00:35:16]Mondjuk minden művészet szerettek, az is igaz.

[00:35:18]De amit csinálok, azt is szeretem, mert úgy érzem, hogy része vagyok valami olyannak, ami amit nézni is szeretek, de még azt is szeretem nézni egyébként, ami nem tökéletesen tetszik, mert az is legalább elgondolkodtat, vagy például, hogy mondjam, biztos a kritikus is jó dolog lehet kritikusnak lenni, merthogy nyilván én is kritizálom, ha valami olyat látok, és szerintem valami olyanról beszélni, ami gondolatot ébreszt művészet.

[00:35:50]Szerintem az nagyon jó dolog.

[00:35:56]Én úgy érzem.

[00:35:57]Köszönöm, hogy értél.

[00:35:59]Én is köszönöm a meghívást.