Klubrádió 46:22

Hogyan nem lesz nyomorpornó | Kovács Márta

szegénységújságírásszociálpolitikaoktatásegészségügyközélet
Irányultság: LiberálisKötődés: Független
Hogyan nem lesz nyomorpornó | Kovács Márta
tl;dr
  • A Szegénységről Méltósággal Sajtódíj zsűrijét érintettek alkotják, így a beérkező műveket olyan szemüvegen át nézik, amely a nyomorpornó elutasítását és a méltóságteljes ábrázolást helyezi előtérbe.
  • Kovács Márta díjnyertes cikke a szomolyai Szívhang Társulat szociodrámáját mutatja be, amely a tinédzserterhesség tabuját dolgozza fel a lányok saját, komplex történetein keresztül.
  • Munkamódszerében a személyes terepmunka pótolhatatlan: a valóság mindig felülírja a fikciót, és olyan világokba viszi el az olvasókat, amelyek médiareprezentációja csekély.
  • Az interjúalanyok egy része szinte azonnal megnyílik, mert évek vagy évtizedek óta senki nem kérdezte meg őket; egy férfi 40 év után először beszélt neki iskolai kirekesztéséről.
  • A fotózásnál kizárólag azt rögzítik, ami az alanyok számára komfortos; a 24.hu fotósai is elzárkóznak a manipulatív, könnyfakasztó képektől.
  • A szegénységben élők megélhetési forrásai változatosak, de ahol nincs munka, az állami ellátórendszer „üres háló”, amit a családi pótlék évek óta változatlan összege is súlyosbít.
  • A kitörés legnagyobb akadályai: az állam kivonulása a szociális ellátásból, az iskolák megszűnése, a designer drogok és az alkoholizmus, valamint a súlyos tanárhiány.
  • Magyar Péter vidékjárása azért volt fontos, mert személyesen, kordonok nélkül beszélt az emberekkel; Bódis Kriszta hasonló, megértésre építő hozzáállást képvisel.
  • Kovács Márta munkáját nem befolyásolja a politikai környezet; hosszú cikkei kerülik a clickbait címeket, és a tartalom iránti bizalomra építenek.
  • A tehetetlenség érzését azzal kezeli, hogy tudatosítja: újságíróként az írás az eszköze; egy védőnőről szóló riportja nyomán Svájcból egészségügyi segédeszközök érkeztek a rászorulókhoz.
Részletes összefoglaló megjelenítése

A Szegénységről Méltósággal Sajtódíj és a nyomorpornó elutasítása

A beszélgetés apropóját az adta, hogy Kovács Márta megkapta a Szegénységről Méltósággal Sajtódíjat.

„Ez szerintem a magyar sajtódíjak közül az egyik legszebb kezdeményezés abban a tekintetben, hogy a zsűrit olyan tagok alkotják, akik maguk is érintettek valahogyan a szegénység különböző válfajai által” – Kovács Márta *

A zsűritagok saját érintettségük révén olyan szemüvegen keresztül nézik a beérkező pályaműveket, amilyet mások nem tudnának magukra venni. A pályázatkiírás a szegénység különböző témáit feldolgozó munkákat vár – legyen az printben, online sajtóban megjelent írás vagy videó. Két kategóriában osztanak fődíjat, emellett minden évben változó számú különdíjat is átadnak.

Kovács Márta hangsúlyozta, hogy a díj nevében szereplő „méltósággal” kifejezés már önmagában irányt mutat: nem nyomorpornót kell gyártani. Kiemelte, hogy a nyomorpornó nemcsak morális, hanem szakmai szempontból sem megfelelő irány.

„Annyiféleképpen lehet ezt méltóan megközelíteni, és annyiféle okból érdemes ezt méltóan megközelíteni, hiszen sokkal jobb és erősebb hatással van, ha tényleg úgy állunk hozzá, ahogy méltó ehhez hozzáállni” – Kovács Márta *

A nyomorpornó vizuális szinten is megnyilvánulhat. Kovács Márta szerint a 24.hu fotósai is ezt a méltóságteljes szemléletet képviselik: nem készítenek könnyfakasztó képeket, amelyek az érzelmeket manipulatív módon célozzák, és ennyiben ki is merülnek.

A díjnyertes cikk: tinilányok és a Szívhang Társulat Szomolyán

A legutóbbi cikk, amiért a díjat kapta, a Szívhang Társulat szociodrámáját mutatja be. A társulat a Borsod-Heves megye határán található Szomolyán működik, és szociodráma-módszerrel készít előadásokat. Három évvel korábban Kovács Márta már járt ott egy másik előadás kapcsán, amely a hátrányos helyzetű nők egészségügyi rendszerben tapasztalt megpróbáltatásait dolgozta fel.

Az új darab, az „Emelt fővel” már nemcsak a felnőtti problémákat járja körbe, hanem a tinilányokét is.

„Arról szól, hogy igazából ezeknek a lányoknak mivel kell szembesülnie, mit dob nekik az élet, és azzal hogyan tudnak megbirkózni” – Kovács Márta *

Középpontjában a tinédzserterhesség tabutémája áll. Kovács Márta szerint a budapesti értelmiségi körökben gyakran elhangzó „miért lesznek 16 évesen anyukák” típusú ítélkezés helyett érdemes meghallgatni ezeknek a lányoknak a saját történeteit – ebből derül ki, mennyivel komplexebb a probléma.

Az előadásban minden szereplőnek ott van a saját élete a színpadon, ami alátámasztja a műsorvezető és Kovács Márta közös meggyőződését, hogy „a valóság mindig jobb rendező, mint a fikció”. A faluban folyamatos, egész éven át tartó munka zajlik a női csoportokkal, nem egyszeri kirakatműsorról van szó.

A társulat korábbi előadása – amely a járvány idején készült, és az egészségügyi rendszerről szólt – eljutott a budapesti Trafóba is, ami Kovács Márta szerint fontos, mert így a fővárosi közönség is szembesülhet ezekkel a témákkal.

Kovács Márta munkamódszere: terepmunka és tematikai nyitottság

Kovács Márta több mint 10 éve dolgozik a 24.hu-nál, ahol hírszerkesztői, címlapszerkesztői és riporteri feladatokat egyaránt ellát.

„Nagyon sokféle dolgot csinálok. Egyes napokon hírszerkesztőként leülök reggel 6 órakor a számítógép elé és híreket írok, más napokon a címlapot szerkesztem és a hírszerkesztők munkáját koordinálom, aztán vannak napok, amikor a saját cikkeimet írom” – Kovács Márta *

Saját cikkeihez szívesen mozdul ki a megszokott közegeiből és utazik vidékre, olyan helyekre és világokba, amelyeknek médiareprezentációja nem akkora, mint amekkora lennie kellene. Célja, hogy az olvasók is belepillanthassanak ezekbe a világokba, tágítva ezáltal saját világlátásukat.

A témáit több forrásból meríti:
- saját maga találja őket, miután belekerül bizonyos mikroközegekbe és észreveszi a feldolgozatlan témákat;
- feldolgozott témáinak köszönhetően érintettek és a szférában mozgó emberek is keresik;
- kollégák ajánlanak neki ötleteket.

„Tényleg nyitott szemmel kell járni, és vagy én találom meg a témát, vagy a téma talál meg engem” – Kovács Márta *

A terepmunka fontossága

A műsorvezető saját tapasztalatával illusztrálta: amikor printlapnál dolgozott belügyi rovatvezetőként, végignézte, ki van cipőben és ki papucsban a szerkesztőségben, és a papucsosoktól megvált.

Kovács Márta egyetért ezzel a szemlélettel. Bár telefonon is lehet cikket készíteni, a riport műfajában a személyes jelenlét pótolhatatlan. Tapasztalata szerint a valóság mindig felülírja a fikciót: olyan élethelyzetekkel, emberekkel és történetekkel lehet találkozni, amelyeket álmában sem találna ki az ember.

Küldetésének tekinti, hogy megmutassa a valóság azon szeleteit, amelyekhez a hétköznapi embereknek nem biztos, hogy van hozzáférése. Gyakran kapja azt a visszajelzést, hogy az olvasók nem is tudták, hogy ilyen helyek, kezdeményezések és emberek léteznek.

„Nem fog másnaptól máshogy felkelni a nap, de ha egy picit is máshogy tudnak mások ránézni ezekre a dolgokra, akkor szerintem már elindultunk valamilyen úton, ami már egy jobb irányba vezet” – Kovács Márta *

A bizalom kérdése: miért nyílnak meg az interjúalanyok?

Kovács Márta szerint két csoportra oszthatók azok az emberek, akikkel a mélyszegénységben élők közül találkozik:

  1. Akik zsigeri bizalmatlansággal viseltetnek bárkivel szemben, aki nem az ő mikroközösségükből jön – ők arra a tapasztalatra alapoznak, hogy a társadalom nagy része előítélettel vagy negatív szándékkal közelít feléjük. Ezeket a falakat sok munkával kell áttörni.
  2. Akik viszont szinte azonnal megnyílnak, annyira örülnek, hogy valakit végre érdekel, mi van velük.

„Nagyon sokszor tapasztalom, hogy emberek 10 perc után már a legféltettebb titkaikat mesélik el, és a legmélyebb traumáikról kezdenek el beszélni, mert valószínűleg évek vagy évtizedek óta senki nem kérdezte meg őket” – Kovács Márta *

A beszélgetés során Kovács Márta elmesélt egy megható pillanatot: legutóbbi, még meg nem jelent cikkéhez egy férfi 40 évvel ezelőtti, iskolai kirekesztésről szóló traumáját osztotta meg vele. A férfi elmondta, hogy 40 évig senkinek nem beszélt erről – a feleségének már elmondta, és Kovács Márta volt a második.

„Nagyon zavarban voltam. Őszintén nagyon-nagyon hálás vagyok minden ilyen alkalomért. De ezek nagyon megmutatják azt, hogy mennyire figyelhetnénk jobban egymásra” – Kovács Márta *

A nyomor és a fotózás etikai kérdései

Kovács Márta szerint a fotózás érzékeny pont a riportalanyok számára. Sokan szégyellik a körülményeiket, és attól tartanak, hogy a fotós hatalmas gépével kirakatba kerülnek, ország-világ megtudja, hányan élnek egy egyszobás házban. Ilyenkor mindig elmondja az alanyoknak, hogy csak azt fényképezik, ami számukra is komfortos.

Vannak ugyanakkor olyanok is, akik szívesen vállalják a fotózást, mert úgy érzik, nincs titkolnivalójuk. A 24.hu fotósait – Szajki Bálintot és Mohai Mártont – nagyon tehetségesnek és érzékenynek tartja, akik szintén elzárkóznak a nyomorpornótól.

Roma témák, reprezentáció és mérföldkövek

A műsorvezető bevallotta, hogy amikor a szerkesztője, Bencsik Gyula átküldött neki három-négy cikket Kovács Mártától, elszégyellte magát, mert olyan dolgokról írt, amikről ő maga sem hallott – pedig érzékenynek tartja magát ezekre a témákra. Kovács Márta szerint ez is mutatja, mennyire hézagos a közvélemény tudása.

A beszélgetés során szóba került a tamburás zenekar parlamenti fellépése, valamint egy különösen szimbolikus fotó:

„Azt hiszem, két nappal ezelőtt a Radnóti tette ki, amikor a Novák Előd mögött ott van a TISZA roma képviselő – az a fotó, azt én plakátkampányként szeretném látni. Ez egy annyira erős üzenet arra, hogy hol is tarthatunk ebben a kérdésben, és mit is láthatunk abban, hogy a roma emberek milyen szerepben lehetnek ebben a társadalomban” – Kovács Márta *

Kovács Márta szerint ezek fontos mérföldkövek, amelyek azt mutatják meg, hogyan lehet máshogy tekinteni a roma felzárkózásra és a társadalmi reprezentációra.

A szegénység rétegei és a túlélés forrásai

Arra a kérdésre, hogy „milyen a vidék Magyarországa”, Kovács Márta azt válaszolta: sokféle. Vannak helyek, ahol olyan lakhatási és infrastrukturális körülmények uralkodnak, amelyeket ismerősei el sem hisznek, hogy Magyarországon létezhetnek. Ugyanakkor olyan közegek is vannak, ahol az emberek az elképesztő szegénység és nélkülözés ellenére olyan erővel rendelkeznek, amilyet nehéz elképzelni.

„Sokszor elképzelhetetlen módokon tudnak felülemelkedni ezen, és azt érezni, hogy nekik kicsi van, de abból is tudnak ők nagyot csinálni” – Kovács Márta *

Nincs egyetlen egységes „vidék Magyarország” – a valóság számtalan apró puzzle-darabkából áll össze.

A szegénységben élők megélhetési forrásai változatosak: ahol vannak munkalehetőségek, a férfiak eljárnak alkalmi munkákra, de gyakran a szegregátumokban élők szeretnének ugyan dolgozni, csak nincs hova elmenniük. Ilyenkor az állami ellátórendszerre kénytelenek támaszkodni – ez azonban egy „üres háló”. Kovács Márta itt utalt a családi pótlék összegének változatlanságára is, ami tovább nehezíti a megélést. Mégis vannak, akik abban találnak erőt, hogy ami kicsi, az legalább van.

Kitörés a szegregációból és a legnagyobb akadályok

Kovács Márta óvatosan nyilatkozott a kitörésről: erre a kérdésre inkább szociológus kollégát kérne fel, mert a válasz nem egyszerű igen vagy nem. Vannak pozitív sikertörténetek, de ezek idealizálása is problematikus lehet, mert másoknak más erőforrásai voltak, és nem feltétlenül az ő hibájuk, hogy nem sikerült kitörniük.

A legnagyobb problémák között sorolta fel:
- az állam kivonulását, a szociális ellátórendszer elengedését;
- az iskolák megszűnését és bezárását;
- a kábítószerek – különösen a designer drogok – megjelenését, amelyek azonnal elviszik a kevés pénzt és felőrlik a függőket;
- az alkoholizmust.

Az oktatás helyzetéről szólva említett egy borsodi települést, ahol az osztályfőnök egy pedagógiai asszisztens, mert akkora a tanárhiány, hogy már szakos tanár sem jut – ez Budapestről nézve valószínűleg elképzelhetetlen.

„Ha ezeknek a gyerekeknek már az általános iskolában azzal kell szembesülniük, hogy az oktatási rendszer nincs értük, onnan a saját erejükből kijutni tényleg ember feletti” – Kovács Márta *

A politikai változás és a remény

Kovács Márta megerősítette, hogy az elmúlt években érezhető volt, ahogy az emberek egyre szomorúbbak és kilátástalanabbak lettek. Április óta még nem utazott vidékre, de kíváncsi arra, hogyan jelenik meg ez a hangulatváltozás az ország különböző pontjain.

Kiemelte Magyar Péter vidékjárásának jelentőségét:

„Ez nagyon fontos volt ezeknek az embereknek, hogy végre megjelent valaki, aki úgy beszélt velük és úgy viszonyult hozzájuk, hogy szerette volna megérteni, hogy velük mi történik. Nem csak egy közvényben hallgathatták, ahogy kordonok mögött beszélt” – Kovács Márta *

A TISZA-kormány megalakulása kapcsán Bódis Kriszta személyét is említette, akivel évekkel ezelőtt együtt dolgozott Ózdon, az egyik szegregátumban. Az ilyen típusú hozzáállások, mint amilyet Magyar Péter és Bódis Kriszta is képvisel, Kovács Márta szerint olyan alapok, amelyekre támaszkodva építeni lehet az országot – még ha nagyon lassú folyamat is.

Sajtóviszonyok a kormányváltás után

Kovács Márta saját munkájában a kormányváltás nem hozott változást: az ő feladata továbbra is az, hogy emberekről írjon, bármilyen politikai környezetben.

„Nekem április 11-én és április 13-án is az a saját magam által megítélt feladatom, hogy én emberekről szeretnék írni, akármilyen megyében, akármilyen sorssal rendelkeznek – és nem befolyásolja, hogy éppen milyen politikai környezetben történik mindez” – Kovács Márta *

A propagandamédia sorsát firtató kérdésre a műsorvezető felhívta a figyelmet a MediaWorks 14 milliárd forintos tavalyi veszteségére, amit Kovács Márta is elképesztőnek nevezett. A beszélgetés során szóba került az Index ügye is: a Rogán Antal általi kézi irányítás ténye és a nevének leírási tilalma – ez már régóta tudható volt, de most bizonyítékok is előkerültek. Kovács Márta ezt a magyar kortárs médiatörténet egyik legszomorúbb momentuma mellett a Népszabadság beszántását és az Origo tönkretételét is megemlítette.

A Népszava bezárásának veszélyével kapcsolatban Kovács Márta nem tartja ördögtől valónak az állami segítségnyújtást nehéz helyzetben lévő szektorokban. Véleménye szerint fontos lenne, hogy a Népszava fennmaradjon, és ha ez csak állami közreműködéssel (például egy médiaalap létrehozásával) valósítható meg, akkor az is jobb, mint a megszűnés.

A printlapok jövőjéről szólva elmondta, hogy ő már inkább az online világ gyermekének tartja magát, de nagyon fontosnak tartja a nyomtatott sajtó létezését, és nem szeretne nemmel válaszolni arra a kérdésre, hogy el fognak-e tűnni.

Életpálya: az építőmérnöki karról az újságírásig

Kovács Márta debreceni születésű, és eredetileg nem újságírónak készült. Három évet töltött a Budapesti Műszaki Egyetemen építőmérnökként, ám a kari lap főszerkesztő-helyetteseként és zenei kritikusként rájött, hogy az írás jobban érdekli a matematikánál és a fizikánál.

A fordulópont akkor jött el, amikor a Centrál Médiacsoport online újságíró-képzést indított. A mentorai Benke Ágnes és Kerner Zsolt voltak, a gyakornoki időszak után pedig az akkori főszerkesztő, Kustánczi Norbert ajánlott neki állást. 2016 májusában kezdett el újságíróként dolgozni. Megtalálta a hivatását, és fontosnak tartja ezt a szakmát – ahogy fogalmazott: „nagyon örülök, hogy ilyen tevékenyen részt vehetek benne”.

Túlélés, tehetetlenség és érzelmi teher

A műsorvezető rákérdezett, hogy nem traumatizáló-e a kilátástalanság, amellyel a riportok során szembesül. Kovács Márta elmondta, hogy ez visszatérő kérdés a közvetlen környezetében is, akik gyakran javasolják neki, hogy „kiskutyákkal foglalkozó témát” írjon lelki könnyítésként.

Különösen akkor nehéz, amikor csillogó szemű kisgyerekeket lát emberhez méltatlan körülmények között, és tudja, hogy az ő sorsukat nem tudja megváltoztatni. Ilyenkor a tehetetlenségérzéssel kell megküzdenie. A megküzdési stratégiája:
- sokat mesél erről a környezetének, kibeszéli magából;
- tudatosítja magában, hogy ő újságíró, nem civil szervezet és nem állami apparátus, az ő eszköze a papír és a toll;
- felismeri, hogy már az is sokat jelent, ha írásaival változtatni tud emberi sorsokon – de nem veheti az egész világ súlyát a vállára.

Arra a kérdésre, hogy érezte-e már, hogy megváltoztatta valakinek a sorsát, igennel felelt. Példaként említett egy Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei védőnőről szóló riportját: a cikk megjelenése után egy Svájcban élő magyar nő felvette a kapcsolatot a védőnővel, és kis teherautókkal kezdtek egészségügyi segédeszközöket szállítani a rászorulóknak.

„Akkor nyilván azt éreztem, hogy nagyon tárgyi szinten is jobbá tudtam tenni emberek életét. Ennél kevés csodálatosabb verzió van” – Kovács Márta *

Gyakran előfordul, hogy interjúalanyok évekkel később is megkeresik, némelyikük az élete része maradt, és boldog születésnapot kívánnak egymásnak.

Kovács Márta munkastílusa: clickbait helyett mélység

Kovács Márta elmondta, hogy cikkei általában hosszúak, és nem célja clickbait címekkel eladni azokat. A kontraproduktív címadás szerinte elveszi az olvasók bizalmát – ő maga is elfordul azoktól a médiumoktól, ahol a cím nem fedi a tartalmat.

„Ezeknek a cikkeknek is az a lényege, hogy a címből kiderüljön, hogy miről szól. Valahogy felvessünk valamit, ami egy picit azt a világot idézi meg, ami aztán a cikknek a tartalma. Aztán valaki vagy elolvassa azt a 15–20 ezer karaktert, vagy nem” – Kovács Márta *

A kommentek és a szerkesztőségi statisztikák alapján is látszik, kik azok, akik a címnél nem jutnak tovább, mégis sarkos véleményt formálnak – és kik azok, akik tényleg rászánják az időt, hogy elmélyedjenek a témában.

⚠️ Értelmezhetetlen vagy bizonytalan szakaszok
  • „Csindala Sándor”: a műsorvezető említette, hogy egy posztot olvasott tőle reggel, de a név feltehetően ASR-torzítás; a kontextus alapján valószínűleg Csendes Olivérről vagy Csendes Dávidról van szó, akik közéleti szereplők, de a név a felvétel alapján egyértelműen nem rekonstruálható.
  • „Sififer Pál”: a műsorvezető említette, hogy „ha volt is ilyen film, akkor véletlen Siifer Pál csinálta” – nagy valószínűséggel Schiffer Pál filmrendezőről van szó, de a név torz alakban maradt.
  • „Lanner Judit”: az iskolák igazgatói pályázataival kapcsolatos döntésről beszélve említette a műsorvezető – feltehetően Lantos Judit vagy más neves oktatási szakember lehet, de a pontos név nem rekonstruálható az átiratból.
  • „GP a chance” – a záró formulában szereplő angol kifejezés értelmezhetetlen a kontextusban; feltehetően zenei aláfestés vagy véletlen ASR-hiba.
  • „Vhallás” – a zárásban elhangzó torz szó, feltehetően „Viszonthallásra” lenne.
  • A bevezetőben a „meltósággal” kifejezés valószínűleg a „méltósággal” szó torz alakja, a köznyelvi „gyomorpornó” pedig a „nyomorpornó” szó téves ASR-felismerése, de ezek a szövegkörnyezetből egyértelműen kijavíthatók.
Teljes átirat megjelenítése

[00:00:08]Reggeli személy Márta 24.hu újságírója.

[00:00:11]Tisztázzuk az elején, szeretsz állni, tehát nem zavarsz, hogy állva beszélgetünk, ugye?

[00:00:18]Nem, nekem ez külön öröm, hogy végre nem üléssel kell töltenem az időmet, úgyhogy örülök a lehetőségnek, mert időnként megtalálnak a hallgatók, hogy nincs szég a klub rádióban, de van szék, csak dinamikusabbnak érzem a műsort, hogyha állva beszélgetünk.

[00:00:32]Beszélgetésünk apropója pedig az, hogy a szegénységről méltósággal sajtódíjat kaptad meg.

[00:00:39]Mi ez a sajtódíj?

[00:00:41]Ez szerintem a magyar sajtódíjak közül az egyik legszebb kezdeményezés abban a tekintetben, hogy hogy a zsűrit olyan tagok alkotják, akik maguk is érintettek valahogyan a szegénység különböző válfejai által, és ezáltal úgy tudnak ránézni ezekre a a beérkező pályaművekre, hogy hogy egy olyan szemüvegen keresztül, ami ami ami arról szól, hogy ők tudják, hogy hogy miről szól ez az egész.

[00:01:04]És a maga a pályázatkiírás az az általában erről szól, hogy hogy valahogyan a a szegénység különböző témáit feldolgozó pályamunkákat várnak, ami lehet printlapban, online sajtóban megjelent írás, lehet videó, és akkor ezeknek van ugye két különböző kategóriája, amiben egy-egy fődíjat adnak át, és ugye vannak különjak is minden évben.

[00:01:25]Ez azt hiszem, hogy változó számú szokott lenni.

[00:01:28]Szóval igazából szerintem ezt így lehetne leginkább megfogni, hogy hogyan tehát hogy a az, hogy szegénységgről meltósággal, az már önmagában szerintem egy olyan szép kép, merthogy hogy tényleg mire van szükség.

[00:01:42]Tehát nem nyomorpornó.

[00:01:43]Pontosan.

[00:01:43]hogy erről nagyon sokat is szoktak beszélni szerintem a díjátón is, hogy hogy miért fontos ez egyébként, hogy ne gyomorpornót írjunk, amit nyilván mindenki ismerje, mindenki találkozott vele, mindenki különböző módon viszonyolyog tőle, és hogy hogy ez miért nem egy megfelelő út most mindenféle morális dolgokat is felretévelem szakmailag sem ez a megfelelő irány, hogyha egyébként a szegénységet akarjuk bemutatni, hiszen annyiféleképpen lehet ezt méltóan megközelíteni, és és annyi annyiféle okból érdemes ezt ezt méltóan megközelíteni, hiszen sokkal jobb hat jobb és erősebb hatással van, azt hiszem, hogyha ha tényleg úgy állunk hozzá, ahogy méltó ehhez hozzáállni.

[00:02:24]És akkor a te munkád az néz ki, hogy időnként vezető hírszerkesztő vagy a lapnál, címlapot szerkesztesz, időnként megfogod magadat és elmész vidékről.

[00:02:31]Én nagyon-nagyon sokféleképp dolgot csinálnak, azt hiszem most már több mint 10 éve vagyok ugye a 24-nél és egyes napokon hírszerkesztőként leülök szépen reggel 6:00-kor a számítógéppel és és híreket írok másnapokon a a címlapot szerkesztem és a hírszerkesztők munkáját koordinálom és és igen, aztán vannak bizonyos napok, amikor a saját cikkeimet írom, amihez én nagyon-nagyon szeretek kicsit kimozdulni így a a saját kis kereteimből, és elmenni olyan hely helyekre, ahova egyébként nem mennénk, és és felfedezni olyan világokat, és ezáltal nyilván az olvasóknak is bemutatni olyan világokat, amik ugyanúgy itt vannak az országban velünk, csak hát a médi reprezentációjuk az talán nem olyan és nem akkora, mint amilyennek kellene lennie.

[00:03:19]Úgyhogy, úgyhogy nekem ez nagyon régóta szívügyem, hogy hogy tényleg kimenni a a városból, és nyilván a városban is van sok olyan téma, ami nagyon érdemes feldolgozásra, de hogy azért menjünk máshová is, és egy kicsit itt tágítsuk a saját világlátásunkat, mert egy elképesztően sok mindent lehet ebből tanulni és lehet ebből épülni.

[00:03:37]Én akkor, amikor még egy printlapnál voltam belutgá rovatő, akkor és odakerültem, akkor végigmentem a szerkesztőségen és megnéztem, hogy ki van cipőben, ki van papucsban és a a papucsosoktól szép lassan megváltam.

[00:03:52]Tehát azt gondolom, hogy a az újságírónak cipőbe kell lennie, és nem azért, mert bent van, hanem mennie kell kifej.

[00:03:59]Majd kapucsban jöttem.

[00:04:00]Az mondjuk, hogy hogy hogy menjen terepre, tehát lehet telefonon keresztül cikkeket készíteni, de azért én jobban hiszek abban, hogy a a riport az kedvenc műfolyam, rengeteg riportot írtam.

[00:04:14]Pontosan tudom azt, hogy írók nem tudnak olyan mondatokat kitalálni, amilyen neked az ember bárhol hall.

[00:04:23]Ez biztos mindig a valóság a legjobb rendező, és és valóság mindig jobb, mint a fikció igazából.

[00:04:27]És tényleg olyan olyan dolgokkal lehet találkozni, amiket álmunkban nem gondoltunk volna, és olyan élethelyzetekkel és olyan emberekkel is, olyan emberek szájából lehet olyan történeteket hallani, amit el sem tudnánk képzelni valószínűleg, hogy amíg nem vagyunk ott és nem éljük át ezt mi magunk.

[00:04:43]Hogy választod ki a témáidat?

[00:04:46]Nagyon sok esetben én találom őket.

[00:04:48]Nyilván, hogyha elkezd valaki ezzel a világgal foglalkozni, akkor akkor belekerül ilyen mikroközegekbe, ahol ahol nagyon sok minden feldolgozatlan dolgot lát.

[00:04:55]És hogyha egy idő után már ezzel foglalkozik nagyon visszatérően, akkor megér meg maguk ezek az úgynevezett érintettek, vagy ezekben a körökben mozgó emberek is megkeresik őt, hogy egyébként akár ők tudnak valamit mondani, ami ami érdemes lehet, akár van egy ismerősük, akit szerintük érdemes lenne bemutatni.

[00:05:14]Tehát, hogy nagyon sokféle helyről jöhet a téma.

[00:05:16]Nyilván van olyan, amit kollégáim ajánlanak, valamit mások, tehát hogy igazából szerintem tényleg nyitott szemmel kell járni, és aztán vagy én találom meg a témát, vagy a téma talál meg engem.

[00:05:29]Én azért örültem annak, amikor a szerkesztőm átködött Bencsik Gyula három-4g cikket tőled.

[00:05:33]Persze aztán én végignéztem az összes cikketet a a 24.fun.

[00:05:39]Sok időbe telhetett.

[00:05:40]Hát görgetni kellett lefelé.

[00:05:40]Igen, igen, rendesen, mert azért nem csak szociót írsz, hanem hanem minden mást is, de amiket átküldözö, azok elsősorban a roma tárgyú írások voltak, és egy kicsit el is szégyeltem magamat, merthogy olyan dolgokról írtál, amikről én nem hallottam.

[00:05:56]Tehát a időnként azt hiszem, hogy hogy így érzékeny vagyok a a világ dolga, meg meg így eljutnak hozzám dolgok, de de volt olyan, amit ami így abszolút nem volt meg.

[00:06:08]Hát én ezt is kicsit ilyen ilyen missziónak tekintem, azt hiszem, hogy hogy persze, tehát hogy nem értesülhetünk mi mindenről, és hogy és nekem is nagyon sokszor jöjjön ez a visszajelzés, hogy hát én nem is tudtam, hogy ilyen létezik, vagy hogy ilyen helyek vannak, vagy hogy ilyen kezdeményezések, mert hogy nyilván a cikkekben nagyon sokszor és nagyon visszatérően megjelennek különböző civil szervezetek, akik ugye főleg a az elmúlt 16 évben ugye a az állam helyett végezték kvázi ezt a megtartómunkát, ami arról szól, hogy nehezebb sorsú embereknek segítsenek.

[00:06:38]És és én is sokszor megkaptam ezt, mint visszajelzést, hogy hát én nem tudtam, hogy ezek az emberek vannak, és hogy milyen jó, hogy vannak.

[00:06:44]Úgyhogy hát szerintem ez is az újságíró dolga, azt hiszem, hogy tényleg így megmutassuk a valóságnak azokat a szeleteit, amikhez hétköznapi embereknek nem biztos, hogy van hozzáférése, és és én mindig nagyon örülök, amikor ilyeneket hallok, mert így akkor ez tényleg azt jelenti, hogy hogy valamit mások gondolkozásához hozzá tudtam tenni, és és nyilván nem fog másnap fel máshogy felkelni a nap, de ha egy picit is máshogy tudnak mások ránézni ezekre a dolgokra, akkor szerintem már elindultunk valamilyen úton, ami ami már egy jobb irányba vezet.

[00:07:15]Legutóbbi cikked, amiért díjat kaptad, az pontosan miről szólt?

[00:07:20]Ez a szívhang társulatnak egy előadásról szól.

[00:07:23]Ugye szomyán vagyunk.

[00:07:23]Ez egy mindig összekeverem, hogy heves vagy borsod, de ott a határán található nagyon kicsi település.

[00:07:28]És a az a az egésznek a lényege, hogy a szívhang társulat az a szociodráma módszerével készít különböző színházi előadásokat, és már a három évvel ezelőtt, azt hiszem egy másik előadásuk kapcsán is jártam ugyanezen a településen.

[00:07:43]Az arról szólt, hogy a a nők nyilván a a hátrányos helyzetők elsősorban milyen hát megpróbáltatásoknak vannak kitéve az egészségügyi rendszerben.

[00:07:52]És ezek után megkerestek, hogy hogy ez a munka ez ugye nem állt meg.

[00:07:58]és most egy teljesen más témával foglalkozó előadáson dolgoznak, aminek az a neve, hogy emelt fővel.

[00:08:04]És ez ez viszont már nem a felnőtt probléma körét járja körbe, hanem hanem a tini lányokét is, hogy arról szól, hogy igazából ezeknek a lányoknak, akik akár ott élnek szomjának, akár igazából ez nyilván bármelyik északkeletmagyarországi vagy nem feltétlen északkeletmagyarországi településre indulhatunk Igen.

[00:08:23]Igen.

[00:08:23]Tehát, hogy ki kimegyünk Budapestről, akkor akkor azért belebottunk egy ilyenbe elég gyorsan.

[00:08:28]Ott ott ezeknek a lányoknak mivel kell szembesülnie, mivel az élet mit dob nekik, és és azzal hogyan tudnak megbirkózni.

[00:08:36]Terhesség.

[00:08:37]Igen.

[00:08:37]Igen.

[00:08:37]És ugye ezeket a tényleg ször ilyen tabúsított témákat, hogy egyébként ugye ezt nagyon sokszor beszélgetnek erről párpesti értelmiségi emberek a körúton belüli kocsmákban, hogy hát miért lesznek a borsodi tinenak 16 évesen anyukák is, hogy hát ennek nem így kéne lennie.

[00:08:54]És aztán ezt így innen így megszakiestjük, hogy hát hát ez ez nem jó így.

[00:08:58]És hát miért nem vigyáznak jobban?

[00:08:59]És ugye hogyha odamegyünk és beszélgetünk ezekkel a a tinilányokkal és meghallgatjuk, hogy ők egyébként miket élnek át, nekik milyen lehetőségeik vannak, ők mennyire és honnan, hogyan informálódnak, akkor álljunk arra, hogy ez egy sokkal komplexebb probléma, mint amit annyival így el lehetne odázni, hogy hát legyetek óvatosabbak és vigyázzatok jobban.

[00:09:21]Szóval igazából maga a cikk visszatérve a kérdése az az erről szól, és ezt az előadást mutatja be, ami ugye egy alapvetően egy színházi előadás, de hogy igen, az élet a legjobb rendező, tehát hogy mindenki, aki ebben szerepel, az annak a saját élete is ott van ezen a színpadon.

[00:09:36]Mit szóltál a tamburás zenekar parlamenti fellépéséhez?

[00:09:39]Jaj, hát én én én odáig voltam még vissza.

[00:09:42]Én pont pont szabadságon voltam, és nem is voltam a sem az országban, sem a kontinensen, de de videókat nyilván láttam, és és én sosem gondoltam arra szerintem, hogy hogy ilyesmi ilyesmi megtörténhet ebben az országházban, és ami szerintem még ennél is nem fontosabb, csak hogy egy ilyen még szebb kép, amit pedig valamikor két nappal ezelőtt azt hiszem a Radna tettekzé, amikor ugye a Novák előd mögött van a a Tiszás roma képviselő, és az az a fotó azt azt én plakátkampányként szeretném látni, mert hogy Ez egy annyira tényleg erős üzenet arra, hogy hogy egyébként hol is tarthatunk ebben a kérdésben, és ennek hogyan is kell kinéznie kifelé, és mit is láthatunk abban, hogy egyébként a a roma emberek milyen szerepben lehetnek ebben a társadalommal, hogy ezek ezek szerintem nagyon fontos ilyen mérföldkövek.

[00:10:29]Hogy látod, amikor kikerül egy ilyen cikk, ami első szoció romákról szól, mély szegénységben élőkről, az, hogy is mondjam, el lehet adni kattékony címmel.

[00:10:42]Hát írásid általában hosszúak nyilván, de ez igen.

[00:10:46]Hát szerintem tehát itt nem nekem biztos, hogy nem célom, hogy hogy egyébként sem tehát mint újságíróként sem gondolom ezt jó iránynak, hogy ilyen mindenféle clickbait címeket adjunk, és akkor azzal próbáljuk meg eladni a a az írásokat, merthogy az az szerintem egy rettenesen kontraproduktív dolog, tehát hogy attól én is mivel tudom, tehát nagyon sok újságcikket olvasok, hogyha valamilyen címre rákattintok, és aztán a tartalom nem annak megfelelő, akkor akkor én attól moros leszek, és és nem akarom többet azt a médiumot feltétlenül olvasni.

[00:11:13]Tehát ezeknek a cikkeknek is szerintem az a lényege, hogy a címből kiderüljön, hogy miről szól.

[00:11:17]Valahogy felvessünk valamit, ami ami egy picit azt a világot idézi meg, ami ami aztán a cikknek a tartalma, és aztán valaki vagy elolvassa azt a 15-200 karaktert, vagy nem.

[00:11:28]De nyilván sokszor kiderül, tehát hogyha valaki nagyon elvetemült és olvas kommenteket, akkor akkor látható, hogy hogy kik azok, akik a címnel nem jutottak tovább.

[00:11:38]De nagyon sarkos véleményük van arról, hogy egyébként az a téma, amiről szól, és látszik az, hogy kik azok, akik viszont tényleg rászánták az időt arra, hogy nem tudom, 20 percen keresztül ott üljenek a a telefonjuk, vagy a vagy a számítógépük előtt, és egy kicsit tényleg rászánják az időt arra, hogy belecsöppenjenek ebbe a világba, és úgy alkassanak véleményt.

[00:11:58]Persze meg szerintem a szerkendszerben is látod, hogy meddig olvasták el a cikkkel, tehát hogy vannak ilyen statisztiká, hogy hogy hol lép ki az ember.

[00:12:03]Ez sokan sokféle helyen.

[00:12:06]Igen.

[00:12:07]Mennyire könnyen nyílnak meg ezek az emberek, akikkel te interjúzol, dolgozol?

[00:12:14]Hát változó.

[00:12:14]Alapvetően nyilván van egy egy olyan csoportja talán ezeknek az embereknek, akikben ilyen elképesztő bizalmatlanság van, nem velem szemben, hanem bárkivel szemben, aki aki nem abból a mikroközösségből jön, ahonnan ők.

[00:12:28]hiszen az a tapasztalatuk általában, hogy a társadalom nagy része az az valamilyen vagy előítél, vagy vagy valamilyen negatív szándékkal közelíti meg őket, és hogy ez ezek falak, amiket tényleg át kell törni, és és és nagyon sok munkát kell abba adott esetben beletenni, hogy hogy valaki tényleg megértse azt, hogy az én szándékom az pont az, hogy hogy én szeretnék neki teret és és publicitást adni, és úgy, hogy hogy én nem akarok ebből semmilyen, nem tudom, negatív hozadékot látni.

[00:12:55]És aztán van a a másik csoport, aki viszont teljesen ilyen zsigeri módon, egyszerűen csak annyira örül annak, hogy hogy végre valakit érdekel, hogy mi van vele, ami egy ami egy nagyon megható dolog, és hogy tényleg nagyon sokszor tapasztalom azt, hogy hogy emberek 10 perc után már így a legféltettebb titkaikat mesélik el, és a legmélyebb traumáikról kezdenek el beszélni, mert hogy valószínűleg nem tudom, évek óta vagy akár évtizedek óta senki nem kérdezte meg őket.

[00:13:25]Hát erről is senki nem fordult hozzájuk tényleg őszinte érdeklődéssel és kíváncsisággal és és hogy ez szerintem nagyon-nagyon sokat jelent és nagyon azt hiszem, hogy alul is becsüljük ennek a jelentőségét, hogy mit jelent az, hogy hogy kérdéseket teszünk fel embereknek és és tényleg az azért és azzal a szándékkal, hogy ők ők mesélhessenek és és meghallgatjuk őket en ennek elképesztő jelentőség most pont a legutóbbi munkáman, ami még nem jelent meg.

[00:13:51]újságcikot egy egy férfi egy 40 évvel ezelőtti iskolai tényleg nagyon-nagyon szomorú ilyen kirekesztésről szóló történetét mesélt el és mondta, hogy tőr 40 évig senkinek nem beszélt és azóta feleségének már elmondta és én voltam és akkor én meg így nagyon zavarban voltam hogy hát én nagyon köszönöm ezt meg tényleg ilyen nagyon-nagyon hálás vagyok mint minden ilyen ilyen alkalomért de hogy ezek szerintem nagyon megmutatják azt hogy hogy mennyire figyelhetnénk jobban egymástól azt hiszem Vidéki vagy vagy főváros?

[00:14:22]Debreceni vagyok.

[00:14:23]Debreceni vagyok.

[00:14:23]Akkor akkor az nem hát az főváros.

[00:14:25]Az második főváros.

[00:14:25]Mindig újságíró akartál lenni?

[00:14:29]Nem, egyáltalán nem.

[00:14:29]Én eltöltöttem három évet a budapesti Műszaki Egyetemen az érettségi után építőmérnöknek tanultam.

[00:14:37]És aztán ez egy ilyen hát ilyen megfilmesíthető sztori, azt hiszem alapvetően, mert a volt egy kari lap, aminek én a aztán már a főszerkesztő helyettese is voltam, és nagyon sokat írtam abba, és én nagyon szeretem zenekritikákat írtam, tehát hogy tényleg semmi köze nem volt ahhoz, amit én tanulnak.

[00:14:52]És aztán egy idő után rájöttem arra, hogy hát lehet, hogy van valami, nem tudom, érzékem a matematikához meg a fizikához, de hogy ez sokkal jobban érdekel engem, hogy egyébként írok.

[00:15:00]És és aztán ezzel párhuzamosan, amikor megfogalmazódott bennem, hogy hát lehet, hogy nem én leszek a magyar építőmérnöki szakma következő csillaga, akkor indult a Centrál médiac csoportnál, ugye 24.hu kiadójánál egy online újságíró képzés.

[00:15:18]És erre azt mondtam, hogy hát akkor próbáljuk meg.

[00:15:19]És kik voltak a mestereid?

[00:15:23]A a mentorom az a Benke Ágnes és a Kerner Zsolt volt, akik most is ugye a kollégáim, és ők ők mentoráltak engem, és ennek volt egy tehát ilyen tantermi óra keret keretrendszerében zajló képzése, és aztán volt egy gyakornoki program, és akkor eltalettem néhány hetet a szerkesztőségben, mint gyakornak is az akkori főszerkesztő, aki akkor még a Kustánc Norbert volt, ő mondta, hogy ha egyébként szeretném, akkor most van erre itt lehetőség, hogy akkor én teljes jogú munkavállalóként folytat adhassam úgy, hogy ezek ilyen tényleg a csillagok együttállása az úgy alakult, hogy én akkor 2016 májusában kezdtem el mint újságíró dolgozni, úgyhogy nem abszolút nem nem innen jöttem, de de most már nyilván 10 évet ebben töltve.

[00:16:04]Én nagyon örülök, hogy így alakult, és nagyon örülök, hogy megtaláltam ezt, mert tényleg iszonyan fontosnak tartom ezt a ezt a szakmát, ennek a szakmának a létezését, és nagyon örülök, hogy ebben ilyen tevékenyen részt vehetek, azt hiszem.

[00:16:16]És hát ráadásul úgy néz ki, hogy hogy sikeresen is, hiszen nyilván ezért kaptad ezt a sajtódíjat, hogy ez a 41 éves férfi, vagy ez a 41 éves traumát átélő férfi neked miért mondta el azt, ami történt veled?

[00:16:30]Odamentél azt mondod, jó napot kívánok.

[00:16:33]Nem ez volt a kérdésem, hogy akkor a a leg legmélyebb titkait, hogyha esetleg mi nyomasztja.

[00:16:38]Igen, ott is igazából tehát ennyiről volt szó, hogy hogy beszélgettünk már szerintem egy negyed órája mindenféle viszonylag hétköznapi dologról, és szerintem ezek tényleg arról szólnak, hogy hogy emberek itt tehát viszont a saját közegeinkben is szerintem ezt érzékeljük, hogyha érezzük valakin, hogy egyébként ő tényleg érdekli, hogy hogy mi mit érzünk, mi mit gondolunk, akkor sokkal könnyebben megnyílunk.

[00:16:58]És szerintem ő is most nyilván nem akar a közül nevében beszélni.

[00:17:01]Én rajta is csak azt láttam, hogy hogy ő azt látta bennem, hogy nekem tényleg az a szándékom, hogy én meg akarom érteni azt, hogy hogy vele mi van.

[00:17:08]Én én akar én kíváncsi vagyok az ő érzéseire, és nem akarom ezeket így felhasználni, meg ilyen öncélúan így kirakatba tenni, és így egyszerűen csak kikívánkozott belőle, de hogy ez ez tényleg viszonylag visszatérő élményem, és és még mindig nagyon meg tudok tőle hatódni, mert nagyon tényleg megtisztelő ez, hogyha ha egyébként az emberek meg nem tudom, engem választanak arra, hogy hogy ezeket a történeteket megasszák, és és mondom, szerintem nagyon tanulságos a az életünk mindenféle különböző és más területeire nézve is.

[00:17:42]Érezted a politikai változást a vidéki riportjaid során?

[00:17:47]Mármint most április volt?

[00:17:48]Igen.

[00:17:48]Hát de nem április, de hát mondjuk így az elmúlt két évben.

[00:17:51]Ühüm.

[00:17:53]Hát változást.

[00:17:55]Igen.

[00:17:55]Tehát, hogy abban, hogy hogy a mondjuk nem tudom, 2016 után évről évre azt éreztem, hogy az emberek egyre szomorúbbak és kilátástalanabbak a saját életükkel szemben, az biztos, hogy érzékelhető volt.

[00:18:06]Most a most április óta még még nem volt szerencsém sehova sehova utazni, de nagyon kíváncsi vagyok erre, hogy egyébként ez a típusú hangulatváltozás ez hogyan lesz majd érzékelhető az ország bármelyik pontján igazából.

[00:18:21]De de az elmúlt években biztos, hogy lehetett érezni ezt az egyre mélyebbre csúszást ezekbe a nagyon sötét szobákban, azt hiszem, ahol a politikusnak érezted a a azt a közelet, amiben dolgoztál?

[00:18:34]Hát alapvetően nekem tehát, hogy én olyan nyilván voltak olyan cikkeim, ahol aktíven jelen volt a politika, de hogy én alapvetően nagyon sokszor nem azért tartottam távol a témáimtól, mert mert nem akartam, hogy hogy ez részen legyen, hanem hanem sok esetben fontosabbnak éreztem magán magát a a cikknek a a az alattartalmát meg üzenetét annál, hogy oda most beem.

[00:18:58]Nyilván vannak olyan emberek, akik akik maguktól is beszélnek politikáról.

[00:19:02]Ott és azt éreztem, hogy tehát, hogy mindenhol sokfélék vagyunk.

[00:19:06]Mind valaki teljesen elzár elzárkózott ezekben a közegekben, vagy ezekben a közösségekben is, ahol én jártam a politikától, valakinek nagyon sarkos véleménye volt, valaki nem akarta erről beszélni, valaki azonnal megosztotta.

[00:19:19]Tehát, hogy ez szerintem tényleg még még mindig arról szól, hogy ahányan vagyunk, annyi félék.

[00:19:25]Szoktad közvetni a a szereplőid sorsát?

[00:19:29]nagyon váratlan pillanatokban is meg tudnak keresni még évekkel később is.

[00:19:34]Van nyilván, hogy nekem jut eszembe valakit megkeresni utólag, tehát hogy igen.

[00:19:39]Nem, nem mondom, hogy az összes cikk alanya, amit én az elmúlt 10 évben írtam, ott tudom, hogy a nyolc évvel ezelőtti újságcik főszereplével mi van, de abszolút van, aki így a az életem része maradt, és és néha visszatérünk egymáshoz, és akár boldog szülinapot kívánunk egymásnak, akár csak így tényleg egyal, ha megkeressük a a másikat, akkor az már nagyon sokat jelent szerintem mindenkinek.

[00:20:04]volt olyan, hogy azt érezted, hogy megváltoztattad valakinek a sorsát.

[00:20:10]Igen.

[00:20:10]És és nagyon sokféleképpen szerintem is, hogy ez ez tényleg lehet, hogy hogy a tehát, hogy a sorsot megváltoztatni az az egy nagyon tágfogalom.

[00:20:18]Azt hiszem valakinek csak szimplán azt éreztem, hogy hogy maga az, hogy hogy ez megjelenhetett és ez a téma publicitást kaphatott, ez ez lelkileg nagyon sokat jelentett valakinek, de például volt még fú, nagyon-nagyon rossz időérzékem van.

[00:20:34]Néhány évvel ezelőtt egy egy cikkem egy Szabol Szatmár Bereg megyei csodálatos védőnőrről, akivel eltöltöttem egy napot, és körbeautóztuk ott a szegregátumokat, ahol ő dolgozott, és tényleg elképesztő helyeken is jártunk, és elképesztő történetekkel találkoztunk.

[00:20:49]Ő például két héttel talán azután, hogy megjelent egy cikk írta, hogy Svájcból egy Svájcban élő magyar nő elolvasva ezt a látottak ment, hogy segíteni szeretné, és hogy ilyen kis teherautókkal kezdtek odavinni mindenféle ilyen egészségügyi segédeszközöket, amik ugye iszonyatosan hiányzikek, hiszen nem voltak nagyon sajnos elegendő források arra, hogy hogy az ő a munkáját úgy végezze, ahogy tehát, hogy ott akkor nyilván azt éreztem, hogy hogy akkor nagyon ilyen tárgyi szinten is jobbá tudtam talán tenni emberek életét és hát ez ez nyilván ennél kevés csodálatosabb verzés van azért néha nem traumatizál a a az adott szituáció kilátástalansága, tehát hogy hazamész, visszamész a fővárosba, ők meg ott maradnak a de de abszolút meg a főleg nyilván a hozzám közelálló emberek szoktak erre visszatérően rákérdezni, hogy hogy de jól vagyok-e és nem kellene valami kiskutyákkal foglalkozó témát írnom most így következőnek, hogy egy kicsit könnyítsek a lelkemen, mert nyilván hogyha valaki folyamatosan ezzel ö foglalkozik, akkor ez nagyon nagyon fel tud őrölni, és nyilván vannak olyan helyzetek, amik hogyha kicsi gyerekeket látunk, nyilván most nem csak a gyerekekről van szó, de nekem azt hiszem főleg a még évekkel ezelőtt is, amikor nem nagyon látszott, hogy ennek a rendszernek valaha vége lesz, azt láttam, hogy hogy tényleg csodálatos csillogószemű kisgyerekek vannak ilyen egészen emberek emberhez méltatlan helyeken, és hogy én ezt nyilván nem tudom megváltoztatni, és annak a kislánynak vagy kisfénnak az életét én nem ne nem tudom jobbá tenni, akkor a ez a típusú ilyen tehetetlenségérzés ezzel valamit tudni kell kezdeni.

[00:22:25]És akkor én nyilván nagyon sokat szoktam erről mesélni és a a környezetemben is, és próbálom ezt így kibeszélni magammal, és aztán nyilván azt tudatosítani saját magammal, hogy én egy újságíró vagyok, nem egy civil szervezet és nem egy állami apparátus, ami ami meg tudja ezt változtatni tényleg a nagy képet illetően, hanem nekem a most nagyon leegyszerűsítve a papír és a tolla az eszközöm erre, és hogy ha az már, hogy egyébként írok ezekről a dolgokról, az meg tud változtatni emberi sorsokat, akkor az az szuper, de hogy hogy nem nem lehet az egész világ súly az én váliman, azt hiszem, mert úgy nem nem lehet ezt csinálni.

[00:23:06]Azért kérdeztem az előbb, hogy minek készültél, és mert volt egy ilyen feltevésem, hamis feltevés természetesen, hogy nyilván a szociológia érdekelt, és aztán emiatt vetetted be magadat egy kicsit a a a vidék életébe, de akkor ezek szerint nem, mert erről szó sincs.

[00:23:24]Érdekelni érdekelt, csak valamiért úgy gondoltam, hogy továbbtanulás szintjén nem nem ezt választom, de mindig nagyon érdekeltek az emberek is, mindig nagyon érdekeltek a azok a a nem tudom embertársaink, akikkel nem nem foglalkozunk eleget, és akikkel mindig azt éreztem, hogy hogy sokkal többet kellene törődnünk.

[00:23:42]Tehát, hogy ez a típusú gondolkodásmód, ez szerintem mindig jellemző volt rám, mert viszonylag gyerekkoromtól, de aztán más irányba vitt az élet, de aztán visszahoztam egy olyan irányba, ahol viszont ez ez tényleg tud érvényesülni.

[00:23:55]Hogy látod a vidék Magyarországát?

[00:23:56]Milyennek?

[00:23:59]Hát sokféle.

[00:23:59]Tehát, hogy tényleg vannak olyan olyan helyek, ahol ahol tehát ahonnan jelentek meg úgy nem tudom, cikkeim és amikben voltak olyan fotók, hogy hogy ismerőseim, barátaim mondták, hogy ez nem lehet ebben az országban, mert egyszerűen tényleg olyan körülmények is, olyan olyan lakhatási vagy akár infrastruktúális körülmények vannak, amikben tényleg nem szabadna egyetlen embernek sem élnie.

[00:24:25]És és vannak aztán olyan olyan közegek is, ahol ahol nagyon-nagyon szegénységben és nagyon nélkülözésben is élnek emberek.

[00:24:34]viszont viszont valami olyan elképesztő erő van ezekben az emberekben sokszor, hogy hogy tényleg ilyen ilyen sokszor elképzelhetetlen módokon tudnak felülemelkedni ezen, és azt érezni, hogy hogy nekik kicsi van, de de abból is tudnak ők nagyot csinálni, és és nyilván itt is tehát vannak azok, akik nagyon kilátástalanak a saját sorsokat illetően, és vannak azok, akik viszont valamilyen tényleg ember feletti erővel rendelkeznek, és és máshogy látják ezt.

[00:25:03]Tehát nagyon változó, azt hiszem.

[00:25:03]Tehát nincs egy ilyen vidék Magyarország, hanem ez nagyon sok apró puzzle darabka, azt hiszem.

[00:25:11]Azon gondolkoztam, hogy behalúztam, vagy valóban volt egy olyan film, hogy láttam boldog cigányokat is.

[00:25:15]Most már így nem emlékszem, de ha ha volt is, akkor véletlen Siifer Pál csinálta.

[00:25:23]Hogy a fotóstól mennyire félnek a az emberek?

[00:25:27]Nagyon igen is é szégyelik a nyomorukat.

[00:25:31]Sokszor.

[00:25:31]Igen.

[00:25:34]Hát meg meg főleg még ugye ez is most már szerintem kevésbé lesz jelen.

[00:25:36]Nem t mindenkinek izé van mobiltelefonja és fényképezőgép a a kezében.

[00:25:40]Hát de hogy tehát hogy azt érzik sokan, tehát nagyon-nagyon sokszor szégyenlik ezek a az emberek a a saját körülményeiket is, és azt érzik, hogy itt akkor most van egy egy fotós, aki idejön a saját tényleg el elképes számukra elképzelhetetlenül nagy gépével, és erről csinál képeket, és akkor most ezzel ők kvázi kirakatba kerülnek, és hogy ez nyilván olyasmi, amit amit ők nem akarják, hogy most országvilág megtudja, hogy egyébként ők nem tudom hányan élnek abban az egyszobás kis házikóban.

[00:26:10]Tehát, hogy te én teljesen mindig megértem és mindig el szoktam mondani ilyen helyzetekben, hogy hogy csak azt mondjátok és csak azt fényképezzük, ami komfortos, hiszen nekem nem célom, hogy hogy itt most valaki erre erre úgy tekintsen vissza, tehát hogy nem nem szeretnék senkit traumatizálni, és hogy az az szerintem egy nagyon-nagyon rossz út.

[00:26:28]És és nyilván aztán vannak olyanok, akik viszont ugyanúgy, ahogy aki nagyon szívesen is beszél, az általában úgy van vele, hogy hát persze nyugodtan fényképezzük, mert hogy neki nincsen titkolnivalója, de hogy ebben is nagyon nagyon nagyon szélsőséges nem tudom viselkedést tapasztalható meg, és hát teljesen értem igazából mind a két végét ennek a ennek a skálának, azt hiszem az szerencsés vagy fotós választással, mert mertogy nagyon érzékeny, nagyon szép képeket csinálos Marci, ezt Ezt az anyagot most a Szajki Bálint kollégám fényképezte az előzőt, ami amiért a sajtódíjat kaptam három évvel ezelőtt.

[00:27:05]Azt a Mohasmárton kollégám fotózta.

[00:27:08]Hát csodálatos és nagyon tehetséges fotósok vannak nálunk a 24-nél.

[00:27:11]Úgyhogy nyilván ők is ezt képviselik, hogy egyébként tehát a nyomorpornó az az nem csak szövegben, az képben is nagyon meg tud nyilvánulni, és hogy ett abszolút elzárkózunk, és és nem nem szeretnénk itt tényleg ilyen könyvfakasztó képeket, amik ilyen arra jók, hogy az érzelmeket nagyon-nagyon manipulálják, de aztán pont ennyiben kiismerülnek.

[00:27:31]Tehát, hogy sokkal fontosabb az, hogy akár ebben a cikkben, akár más anyagainkban is szépen és érzékenyen viszonyuljunk ezekhez a helyszínekhez, szereplőkhöz, történetekhez, és azok aztán vizuálisan is úgy jelenek meg, hogy hogy ne nem tudom, igen, nyomorpónt lássunk akár a képkockákban, akár a a mondatokban.

[00:27:53]Vannak ennek iskolapéldái ennek a műfajnak, amikre ugye azt mondod, hogy fú, ezt valaki nagyon jól megírta akár könyvben, akár filmben.

[00:28:03]Biztosan van nekhez pont ez egy olyan kérdés, amire most nem fogok tudni mondani, és aztán a villamoson 28, mert a példa fog eszembe jutni sajnos.

[00:28:09]Meg, hogy nyilván nagyon nehéz itt egy-egyet kiemelni, tehát hogy azért vannak szerencsére az országban olyan tehetséges újságírók még, aki akik foglalkoznak ezzel.

[00:28:18]Most pont egyébként a diátonó is szóba került, hogy hogy mennyivel kevesebben neveztek, mint az előző alkalommal, merthogy nagyon sokan elkezdtek ugye inkább politikai tartalmakkal foglalkozni.

[00:28:30]Nyilván a választást megelőző időszakban ez azért nem annyira meglepő, de hogy hogy vagyunk sokan és sokan érdeklődőek és kíváncsiak és megmutatják szerencsére ezt az országot annyira sokszínűen a a ahogyan ezt megérdemli.

[00:28:45]Közben Huan megírta nekem, hogy találkoztam boldog cigányokkal.

[00:28:46]Ez egy 1967-es jugoszlávi köszönöm szépen.

[00:28:48]Hu!

[00:28:52]Hogy és miből érzed tehát, hogy miből áll az az erő?

[00:28:55]Az a túlélésere, amiről az előbb így rácsodálkozva, nem is rácsodálkozva, csak így beszélgettünk, hogy hogy ott vannak a a világ végén egy szobában 80-en, és aztán mégis nincs más választásuk, nyomniuk kell.

[00:29:10]Miből élnek?

[00:29:13]Hát sokféle élettörténet van itt, tehát ezt is nagyon nehéz lenne szerintem így kiemelni, hogy hogy mi az a megértett ilyen van, ahol vannak munkalehetőségek, ott ott a férfiak nagyon sokszor eljárnak akár alkalmi munkákra, akár hogyha van ott valamilyen munkalehetőség, de sajnos ez nagyon sokszor jellemző, ugye főleg szegregátumok esetében, hogy hát nagyon szeretne mindenki dolgozni, vagy legább sokan ezt tartanák a a megfelelő útnak, csak hát nincs hol is, nincs hova is, nincsen hová elmenni.

[00:29:39]Tehát, hogy nyilván akkor akkor viszont már az állami ellátórendszerre kénytelenek támaszkodni, ami meg arra elég, ami hát ez egy üres háló és nyilván igen.

[00:29:50]Tehát akkor el lehetne beszélni ugye a családi pótlék összegének a változatlanságáról is, és ezekről a dolgokról, amik sajnos megélhet és nagyon-nagyon nehézzé teszik.

[00:29:59]De de tényleg van van az a az az ember, aki aki azt mondja, hogy hogy kicsi van, de az legalább van.

[00:30:05]Tehát, hogy hogy annyi nyilván tragikus sorsot látnak ők is, és és annyi tragikus sors létezik körülöttük és körülöttünk is, hogy hogy nagyon kevésnek is lehet tudni örülni, és nagyon kevésnél is azt lehet mondani, hogy hogy de legalább én nem tudom 15-e van, és még tudok a a gyerekemnek egyébként ételt adni, és hogy ez valami, amit amit tényleg tudni kell értékelni, merthogy ez egyáltalán nem magától értetődő.

[00:30:30]Sajnos van kitörés a szegációból.

[00:30:35]Erre egy szociológus kollégát szeretnék, mert hogy tehát hogy ez tényleg, hogyha most három napig itt de bezárkóznánk, akkor ezt lehetne, tehát hogy ezt erre szerintem nincs ilyen, hogy igen vagy nem.

[00:30:45]De hogy találkoztál-e olyannal?

[00:30:48]Vannak persze, tehát hogy hogy mindig vannak ezek a pozitív sikerorik, akik akik kitörnek ebből a világból, amit nyilván az is egy külön vita, hogy hogy akkor ezeket bemutatni az egyébként mennyire szerencsés, mertogy akkor itt elkezdünk idealizálni olyan élettörténeteket, amik másokkal lehet, hogy azért nem történnek meg, mert mert csak tényleg máshogy alakult a az életük és más erőforrásaik voltak erre.

[00:31:08]De hogy tehát mint lehetőség persze, hogy látod, hogy mik a legnagyobb problémák, vagy melyek a legnagyobb problémák, amik elküzdenek?

[00:31:20]Csak azért, hogy hogy segítsek, vagy nyúltsam kezemet, tehát hogy hogy az államkivonulása vagy az állam elengedése, a az iskola megszűnése vagy bezárása, a kábítószer megjelenése, az alkoholizmus, tehát ilyenekre gondolok.

[00:31:37]Ezek mind és mindegyik másféleképpen, tehát hogy most pont a kábítószer megjelenése.

[00:31:43]Tehát ezek a különböző designer dragok, ezek is ahogyan elkezdtek már így szépen leszivárogni ezekbe a a környékekre, tehát hogy ez nagyon-nagyon megnehezíti, hiszen az ugye pont az a dolog, ami azt a nagyon kevés pénzt is azonnal elviszi, és azonnal felőröli a az a függő embereknél.

[00:32:00]De persze valahol van iskola, nyilván az megint egy teljesen más és napokra elegendő téma lehetne, hogy egyébként a amikor a magyar közoktatás problémáiról beszélünk, akkor az hogyan nyilvánul meg nyilván legélesebben ezek ezekben a a helyek helyeken, községekben, falvakban.

[00:32:23]Tött, hogy most egy példa jutt eszembe, mer egy borsodi település, ahol a osztályfőnök egy pedagógiai asszisztens, mert hogy annyira tanárhiány van, hogy nem az, hogy hogy olyan szakos tanár, tehát hogy itt itt tényleg ez Budapestről valószínűleg elképzelhetetlen, hogy mennyire nyilván ott hogyan jelenik meg ez a ez a probléma.

[00:32:41]És aztán nyilván nem véletlenül beszélünk erről ennyit, hogy az oktatás a ugye a legjobb út a kitöréshez.

[00:32:47]És viszont, hogyha ezeknek a gyerekeknek már ugye az általános iskolában azzal kell szembesülnie, hogy hogy a az oktatási rendszer az az nem azt, hogy értük van, hanem hanem semmilyen segítő kezet, ahogy te nyújtottál az előbb, nem nyújtok, akkor viszont onnan már a saját erejüket használva kijutni az az tényleg ember feletti, azt hiszem.

[00:33:09]Nyilván nem vizsgáltad a politikai preferenciákat, de hát azért pontosan tudjuk azt, hogy hogy Magyar Péter felszántotta Magyarországot.

[00:33:18]néhányszor oda-vissza biztos szerepe volt ebben, hogy olyan helyekre is elment, ahol ahová más be nem tette a lábát Bódisprisztán kívül.

[00:33:25]Abszolút, abszolút.

[00:33:27]Tehát, hogy ez az nagyon fontos volt szerintem ezeknek az embereknek, hogy hogy végre megjelent valaki, aki aki úgy beszélt velük és és úgy viszonyult hozzájuk, hogy hogy szerette volna megérteni, hogy hogy velük mi történik, és szeretett volna beszélgetni velük, és és jelen volt.

[00:33:42]Nem nem csak egy közévében hallgathatták, ahogy kordonok mögött beszélted, hogy ez a típusú változás, ez ez biztos, hogy hogy sokat jelent.

[00:33:53]is nyilván most a új kormány kabinetjében is tehát a a Bódis Kriszta meg is abszolút fontos persze igen.

[00:34:00]Tehát, hogy és vele is dolgoztam egyszer évekkel ezelőtt együtt, és én jártam abban a szegátumban Ózdon, ahol ahol ő dolgozott.

[00:34:06]Tehát, hogy az azok pont az olyan típusú ilyen hozzáállások, azt hiszem, amikre támaszkodva lehet itt olyan országot építeni, amiben talán kicsit kevesebb dolga lesz a szocióújságíróknak valamikor még nyilván nagyon-nagyon sokára.

[00:34:24]Hát azért reménykedjünk, de mondjuk a szocióújságírók írhatnak arról is, hogy valami fejlődik.

[00:34:28]Jaj, abszolút.

[00:34:28]Igen.

[00:34:30]Igen.

[00:34:30]Úgy értettem, hogy ilyen típusú Persze, én nagyon fogok neki örülni, amikor arról kell már írnunk, hogy hogy mi és hogyan lett jobb.

[00:34:38]Tehát, hogy bár csak szerintem azért ők is hisznek, vagy reménykednek a változásokban.

[00:34:43]Ugye ma pont éppen beszélgettem már Trencsényi László egyetemi tanárral, pedagógus karelnökével beszéltünk Lanner Judittnak a döntéséről, hogy a az iskolák dönthetnek a megismerhetik az igazgatóknak.

[00:34:58]pály igazgatói pályázatokat és annak alapján is jelezhetik a a véleményüket.

[00:35:03]Tehát nyilván a köztatás átfordítása is szerepet játszott majd abban, hogy ezeken a helyeken ebben a szegregációkban valami történik.

[00:35:17]És és én én tényleg hiszek abban, hogy ez a ez a legfontosabb változás.

[00:35:22]És az, hogy csináltak egy szamlyán egy színdarabot, azt hányszor játsszák?

[00:35:26]És aztán nem tudnáam, mi történik velük?

[00:35:29]Megcsinálták egyszer, megnézte a falu lakossága egyszer, aztán kész véglátás.

[00:35:33]Hát folyamatosan együtt dolgoznak ők ezekkel a tehát vannak különböző női csoportok.

[00:35:37]Ott van a helyben a aki a cikkben is megszólal a az Irénke, aki összefogja ott kvázi a a faluban élő nőket, és segít a tili lányoktól kezdve a a már felnőtt nőkön át.

[00:35:46]Tehát, hogy hogy ez nem csak egy ilyen kirak nem tudom műsor, hogy akkor ez így néha van, és aztán mindenki így köszöni szépen, végzett ezzel.

[00:35:56]Tehát, hogy hogy itt abszolút egy ilyen egész éven áttartó munka van, és hogy pont ennek köszönhető nyilván az, hogy ez ez így és eképpen tud megjelenni ebben a daramban is, hogy hogy ebben nagyon komoly és nagyon mély és áldozatos munka zajlott tényleg hónapokon, éveken keresztül, és hogy biztos, hogy ez folytatódni is fog, és és különböző más témákban is meg fog ez jelenni és és még a a szívfektársulatnak még a leg, tehát nem a kettővel ezelőtti szindemia az éens soká regén az egyébként a budapesti trafóban is volt, tehát hogy hogy nagyon szép helyekre is és más helyekre is el tudnak ezek a darabok jutni.

[00:36:35]És aztán az nyilván egy teljesen más téma, hogy hogy akkor milyen jó, hogy hogy egyébként a budapesti közeg is láthatja ezeket az előadásokat ezekről a témákról és ezekkel az emberekkel, merthogy hogy hát mi a szemléletformálás, hanem ez sejthető, hogy hogy mondjuk egy ilyen budapesti meghívásho az köszönhető adott esetben, hogy a 24 ponton olvastunk a társulatról.

[00:36:56]Ez még bőven a az én cikkeim előtt volt, úgyhogy ezért nem én vagyok a a felelős, de nyilván itt nagyon csodálatos szakemberek dolgoznak ezzel a társulattal, akik akik aztán kijárják ezeket az utakat.

[00:37:07]Tehát, hogy aztán az, hogy ha a jövőben lesz ilyen meghívások, akkor én nagyon fogok örülni annak, hogy egyébként a az általam készült publicitás az ehhez hozzá tudott járulni, de de alapvetően ez ez az ő munkájuk eredménye minden, ami itt történt.

[00:37:24]Kicsit vissza a szakmázáshoz, hogy látod a a sajtó szerepét?

[00:37:26]Mi lesz a dolga egy kormányváltás után?

[00:37:30]Egyáltalán hogy érzed magadat újságíróként április 12-e és a Tisza kéthmada után?

[00:37:38]reménytelen azt hiszem, tehát hogy én nagyon nagyon tényleg várom azt, amit te is említettél az előbb, hogy akkor má más dolgokról is lehet majd írni, és akár arról, hogy akkor itt tényleg hogyan kezdenek el folyamatok egy picit más irányt venni, és és akár szakpolitikai döntések által emberek élete kicsit más mederbe terelődni.

[00:38:00]Alapvetően, tehát hogy az én munkám és az én funkcióm és az én felatom az az nem függ kormányváltásoktól.

[00:38:03]Tehát ez, hogy nekem április 11-én és április 13-án is az a az a dolgom és az a saját magam által megítélt feladatom, hogy én én emberekről szeretnék írni, akár milyen megyében, akár milyen sorssal rendelkeznek, és és nem befolyásolja azt, hogy itt most éppen milyen politikai környezetben történik mindez.

[00:38:27]Én nagyon örülök, hogy hogy egyébként tényleg az embereken sok helyen lehet érezni ezt a reményteliséget arról, hogy hogy egy picit talán más irányt vesznek a az országügyei és és más úton kezdünk el végre járni, és tényleg előre tartunk, de ennek a megítélése meg valószínűleg egy egy hosszabb távú folyamat.

[00:38:47]Tehát, hogy ezt jövőre tudnánk erről beszélgetni majd szerintem meg sok hónap után, hogy egyébként ez hogyan is néz ki, mert most tényleg annyi minden történik egyszerre, hogy hogy nehézben tényleg így szétszálazni a a különböző ügyeket.

[00:39:00]Interjúanya szokták ismerni a 24.hutu-t?

[00:39:04]Van, akinek semmit nem mond, valakinek csak annyit, hogy hogy benne lesznek az újságban, de valaki abszolút képben van és és tájékozott, és és hallott már róla.

[00:39:14]Tehát, hogy ez is sok sokféle reakcióval találkoztam meg.

[00:39:19]Most arról beszéltél, hogy hogy te április 11-én is be kell, hogy menjél gályázni 12-én is, meg 13-án is, tehát hogy semmi nem változik.

[00:39:28]Ö viszont van az országnak egy olyan része, a sajtónak nevezzük hát sajtónak nevezhetjük még mindenesetre nyomdai termékek voltak, vagy interneten előállított termékek, akiknek április 12-étől egy teljesen más világ van, és nem fognak tudni abban a világban dolgozni, amiben dolgoztak.

[00:39:46]Itt a propagandistákra gondolok elsősorban a a azokra az utcára kerülő újságírókról, akiket mondjuk nem fog finanszírozni a a nem is tudom, hogy micsoda.

[00:39:57]Hát éppen néztük most a hírekben, mondtam, hogy 14 milliárd Ftos mínusszal zárt a MediaWorks tavaly.

[00:40:04]Azt nem is tudom, hogy hogy csinálták.

[00:40:08]Tehát, hogy lehetett ennyit ellopni belőle, vagy bocsánat, biztos, hogy nem ellapni, csak rosszul gazdálkodni, merthogy hát ott a kormány úgy tolta oda a pénzt, mintha kéne.

[00:40:19]Igen, itt biztos, hogy nagyon jelentős médiapiaci változások lesznek, de én tehát, hogy a saját munkámban és a saját nem tudom újságírai mi voltam van én nem érzem azt, hogy nagyon sokat fog változtatni, hogy magukat újságírónak mondod, de egyébként pár propagandát végző emberek egyébként mivel fognak foglalkozni, és hogyan kell nem tudom a futárvilággal megismerkedniük adott esetben, hogyha már megszűnt az újságír úgynevezett újságírói pozíciójuk, tehát hogy mi csináljuk ugyanúgy eddig azt, ahogy tovább nyilván a 24-nél, meg még számos más sajtóterméknél, ahol ahol valóban újságírók dolgoznak és és újságírást végeznek.

[00:40:55]Ez ez is egy nagyon izgalmas és jövőbeli esemény lesz, vagy folyamat inkább nyilván, hogy hogy itt mi lesz a a magyar média hogyan fog kinézni egy év múlva, vagy akár egy fél év múlva?

[00:41:08]Szerinted a print lapok el fognak tűnni?

[00:41:12]Olvasol még?

[00:41:14]Nem mondom, hogy hogy gyakori printlapfogyasztó vagyok.

[00:41:17]Amikor utazom, akkor szoktam printlapokat olvasni.

[00:41:19]Most például, amikor a frankfurti repülőtéren voltam egy hónappal ezelőtt, akkor ott nagyon örömmel konstatáltam, hogy egy teljesen ingyenesen hozzáférhető hatalmas polcon vannak elhelyeznive a New York Times-tól kezdve mindenféle vezetőlapok újságai, és nyilván ott a várakozás közben ezt bárki lelmeheti és elveheti.

[00:41:41]Én ilyenkor szoktam inkább, tehát hogy én már valószínűleg inkább az online világ gyermeke vagyok, de de nagyon fontosnak tartom a létezésüket, és és nagyon nem szeretnék erre a kérdésre nemmel válaszolni.

[00:41:53]Ugye azért vagyunk szerencsés helyzetben, mert hogy mi még azért magunkat épesztő újságírónak nevezzük, meg beszéltünk még néhány szerkesztőségről.

[00:42:02]Fel lehet sorolni mondjuk ötöt, akiről ahol azt gondoljuk, hogy hogy normális újságírók dolgoznak.

[00:42:09]Itt most a nagy internetes portálokra gondolok.

[00:42:11]És hát azért tényleg vicces volt, ahogy a héten kiderült az indexről, hogy hogy Rogán Antal kézzel irányította a a lapot és nem nem lehetett leírni a a nevét.

[00:42:22]Szóval elképesztő sajtóviszonyok voltak.

[00:42:24]Hát igen.

[00:42:27]És alapvetően nyilván akit ez most 2026 májusában meglep, akkor az az nem sokat találkozott az indexszel az elmúlt pár hónamban, és nyilván most akár a Tiszaadós helyreazítástól kezdve a amik voltak az elmúlt időszakban, tehát hogy az az, hogy az az tényleg méltatlan arra a logóra és arra a névre, az a az az úgynevezett újság, azt azt már nagyon régóta tudjuk és láttuk, és hát akkor most már igen ilyen bizonyítékok is vannak erre, hogy egyébként ott mi zajlott, és ez tényleg nyilván a magyar Kortás médiatörténelem egyik legszomorúbb momentuma, azt hiszem.

[00:43:01]Hát az egyik, a másik a népszabadság beszántása, a harmadika az oligó tönkretétele.

[00:43:09]Igen.

[00:43:09]Egyik ez nagyon fontos.

[00:43:09]Igen.

[00:43:11]Sajnos hosszú ez a sor.

[00:43:11]Igen.

[00:43:11]És azt hiszem, hogy hogy a népszava bezárása is ezek közé tartozik.

[00:43:15]Feladata az államnak.

[00:43:19]Csindala Sándornak olvastam egy posztját ma reggel arról, hogy a népszoba megszűnik a nyomtatás, mert nincs pénzük, és azt kérte a kormánytól, hogy hogy járjon közbe és ments meg a népszabát.

[00:43:32]Feladata alapvetően tehát állami segítséget nyújtani nehéz helyzetben lévő szektorokban az azt én nem nem érzem ördögtől valónak.

[00:43:44]Tehát, hogy van, tehát hogy létrehozni egy média alapot például biztos, hogy hogy vannak nagyon okos médiakutatók, akik tudják, hogy ilyen esetben mik a megfelelő lépések, de de nyilván tehát, hogy az, hogy hogy legyen népszava, az az nagyon fontos lenne, hogy így legyen, és hogyha ez csak így valósítható meg, hát akkor akkor nagyon jó lenne, hogyha ez legalább így megvalósítható lenne.

[00:44:08]Hova indulsz legközelebb?

[00:44:11]Most nem vissza mondta a videó, új szá magarra gondoltam.

[00:44:13]Nem, nem, nem.

[00:44:13]Most pont nagyon sok témám van még éppen függőben, és és egy kicsit így próbálom én is a felvenni a fonalat, úgyhogy most ezt ezt nem tudom előre elárulni, de de biztos, hogy nagyon sok az ország számos szegletébe szeretnék eljutni a következő hónapokban is, és remélem, hogy lesz rá lehetőségem.

[00:44:31]Mi a vér miatt a többi nyertesről?

[00:44:35]Nagyon nagyon fontos anyagok let a díjaztak szerintem idén is, ahogy ahogy minden évben tényleg nagyon megtisztelő ezekkel a a az újságírókkal egy színpadon állni, meg egy díjat birtokolni a ugye szintén centrál médiacsoporthoz tartozó ugye nők lapja kafé egyik videója lett a az egyik külön díjas, ami ami most hogyha ki kell egy egy díjazatot emelni, akkor biztos őket mondanál, mert hogy ez az a videó az tényleg egy ilyen elképesztő látlelet.

[00:45:03]Hát azt hiszem az elmúlt év éveinkről, évtizedeinkről, ami amiben élünk, tehát hogy nagyon jó döntések születtek.

[00:45:09]Azt hiszem, nyilván nem tudom, hogy kik kik neveztek még, de de a díjak azok azok jók helyre kerültek.

[00:45:18]A szegénységről, méltósággal sajtódíj nyerteseiről, illetve egyik nyertesével beszélgettem nagyon szépen.

[00:45:23]Köszönöm Kovács Mártának, a 24.hu hu felelőszerkesztő vagy vezetőszerkes vezető hír szerkesztőjének ripornek, hogy eljött fel és egy kicsit beszélgettünk a díjról meg Magyarországról meg a sajtó helyzetéről.

[00:45:37]Köszönöm szépen vagy én is nagyon köszönöm a lehetőséget.

[00:45:40]A hallgatóknak is köszönöm szépen a figyelmet.

[00:45:42]A mai szerkesztő Bencsik Gyula volt.

[00:45:44]A műsor létrehozásában segítségemre volt Bacsabotond, Barát Gergő, Simon Erika és Zsidai Péter.

[00:45:48]Én Pálinkást ügyót voltam.

[00:45:51]Köszönöm szépen.

[00:45:53]Megtisztelő figyelmüket.

[00:45:53]Találkozunk hétfőn.

[00:45:55]Bocsánat.

[00:45:55]lesz egy kis variá jövő pénteken leszek, mert van egy kis dolgom jövő pénteken emiatt aztán elcseréltem úgy, hogy hétfő reggel velem fognak híbredni a kedves hallgatók, de legyen kellemes a hétvégéjük.

[00:46:07]Ne vezessenek részegen, ha kábítószert fogyasztanak, tudják hol a határ.

[00:46:11]GP a chance.

[00:46:13]Putyin, rohadj meg.

[00:46:13]Vhallás.

[00:46:17]Reggeli gyors nem marad le semmiről.