„Egy nép most valóban azt mondta: elég” - Mácsai Pál
- Mácsai Pál a szóló színpadi fellépés súlyáról beszélt: a közönség bizalmának való megfelelés szorongató felelősség, ezért előadásait gyakran a félelem bevallásával kezdi.
- A színház közös alkotás: a néző és a színész együttműködése különbözteti meg más műfajoktól, az antikvitás óta ez a lényege.
- A versekkel való munkához elengedhetetlen a személyes kapcsolódás minden egyes sorhoz; enélkül mesterkélt, „műanyag" versmondás születik.
-
„Abban hiszek, hogy nem tudom. Szerintem ez a hitnek egy formája. Annyira, hogy ebben biztos vagyok.” – Mácsai Pál
- A versek kiválasztása nem nehéz: évtizedek óta dédelgetett, „kemény anyagokkal" dolgozik, amelyek megértése hosszú, gyémántcsiszoláshoz hasonló folyamat.
- A kultúra valódi közös nevező a politikai megosztottságon túl – Kosztolányi, József Attila, Bartók műveivel lehetetlen vitatkozni.
- A színházi életben változás várható, de a nagy kérdés: lehet-e hiteles alkotóvá válni a félelem és hízelgés légköréből? Mácsai szerint bizonyosan lehet.
- A választási eredmény egy egységes „elég volt" kiáltás, és megúsztunk egy súlyos uniós kívülrekedést; most négy év van a torzult gondolkodás „kisimogatására".
- A független színház és a film létfontosságú: a közös, magyar nyelvű, élő találkozás a legfontosabb ellensúly a képernyők világában.
Részletes összefoglaló megjelenítése
A műsorvezető személyes élménye és a közelgő előadás
A beszélgetés elején a műsorvezető elmesél egy családi-baráti vacsorán történt félreértést, amely Mácsai Pál „Műhelytitkok" című előadásával kapcsolatos. Barátnője ugyanis jövő kedden megy megnézni az estet, és a műsorvezető nagy lelkesedéssel mesélt róla – élete egyik legnagyobb élményeként jellemezve a verses estet. A barátnő azonban félreértette, és nőgyógyászként azonosította Mácsait, amit a műsorvezető korrigált. Az esetből kiderül, hogy a barátnő nagyon várja a kedd esti előadást, és a műsorvezető kifejezetten kíváncsi volt rá, mit lehet kihozni egy verses estből – véleménye szerint Mácsai ezt nagyon szépen oldotta meg.
A szóló színpadi fellépés természete és felelőssége
Mácsai Pál őszintén beszélt arról, hogy bár sok évtizedes színpadi múlttal rendelkezik, az egyszemélyes fellépés egészen más kihívást jelent. Amikor a színész egyedül áll szemben egy teltházas nézőtérrel, az komoly felelősséggel és betöltöttség-érzéssel jár. Hangsúlyozta: a nézők nemcsak a versek, hanem a belé vetett bizalom miatt is jönnek el – ennek pedig illik megfelelni.
„De azért is jönnek, mert bíznak bennem. Na most ennek illik megfelelni, és ez ez szorongató.” *
Elmesélte, hogyan szokta kezdeni előadásait: bevallja a nézőknek, hogy nem szereti őket, hanem fél tőlük, meg akar nekik felelni. Ez nem udvariassági formula, hanem szívből jövő gondolat. A színész és a néző közös alkotómunkáját hangsúlyozta – szerinte a színházat éppen ez különbözteti meg más közönség előtt zajló eseményektől, például a mozitól. Ez az antikvitás, sőt a törzsi korok óta így van: a közönség tudja, hogy a színpadon látott személy nem Hamlet, hanem egy színész, aki velük együtt játssza el, hogy ő valaki más, és a néző mégis hisz neki.
„A színház az egy azt különbözteti meg számtalan közönség előtt zajló eseménytől, mondjuk a mozitól, hogy hogy egyszerre csinálja a néző és a és a színész.” *
Nemes Nagy Ágnes: Istenről – egy vers és hatása
A beszélgetés során elhangzott Nemes Nagy Ágnes: Istenről című verse a műsorvezető kérésére. A vers előtt Mácsai viccesen megkérdezte, hogy ilyen helyzetbe hozza-e a műsorvezetőt, hiszen nem tudja, éppen reggele vagy jó napja van-e. A költemény az isteni teremtéssel, a létezés fájdalmával és az emberi kiszolgáltatottsággal perlekedik – sorai a földi lét nehézségeit, a tudat terhét és a szenvedést panaszolják Istennek.
Hit, kétely és személyes viszony a versekkel
Arra a kérdésre, hogy mennyire egyezik saját perlekedése Istennel azzal, amit Nemes Nagy Ágnes verse kifejez, Mácsai bevallotta: nem tudja, hogy Istennel perlekedik-e, de a versek alapjául szolgáló állapotot jól ismeri. A hittel kapcsolatban zavarba ejtőnek nevezte a kérdést, és személyes hitvallásként megosztotta:
„Abban hiszek, hogy nem tudom. Szerintem ez a hitnek egy formája. Annyira, hogy ebben biztos vagyok.” *
Hozzátette: a világba vetettség teljességével nincs tisztában, és valószínűleg nem is lehet – ezzel Örkény Istvánt idézte: „a többi elnevezés kérdése".
A versek kiválasztásánál fontos szempont volt, hogy mindegyikhez legyen valamiféle személyes köze, belső aktualitása – ami nem feltétlenül közéleti, hanem sokkal inkább élményekből, tapasztalatokból táplálkozik. Úgy véli, a tudás és az ismeret nem az övé, azt kapta: állomás az ismeretek életében, és a versek életében is. Feladata, hogy továbbadja ezeket.
Arra a kérdésre, hogy egy vers valaha is segített-e neki élni vagy gondolkodni, határozott igennel felelt. Gyönyörűséget és örömet szerzett, szakmailag pedig a sűrítés olyan szintjét mutatta meg, amit színpadon is jó lenne utolérni. Példaként Pilinszky János néhány sorát említette, amelyben a hangalak és a kép egyszerre hat: a ráncok csorognak alá könny helyett, és az árok maga csorog lefelé – holott valójában az árok mozdulatlan, a víz csorog benne. Ez a fajta sűrített, egyszerre több rétegben ható költői kifejezésmód előtt hódolatot érez.
A versek megértésének folyamata – Latinovits nyomában
A műsorvezető arra volt kíváncsi, hogy amikor Mácsai elolvas egy verset, azonnal érti és érzi-e, vagy soronként visszatér rá. A színművész elmondta: elsőre nyilván érti a szöveget, hiszen beszél magyarul, de az igazi feladat megtalálni, mi a személyes köze hozzá. Minden egyes sornál szükséges, hogy legyen valami személyes kapcsolódás.
Példaként Tóth Árpád Körúti hajnal című versének első szavát hozta: „Vak volt a hajnal, szennyes szürke." Hosszú időt kell eltölteni azzal, hogy az ember megértse: milyen értelemben vak? Nem lát, vagy nem akar látni? Átvitt értelemben is lehet vak – bamba, érzéketlen. Ha nincs személyes köz, akkor születik meg az a bizonyos mesterkélt, „műanyag" versmondás.
„Ha nincs személyes közöm hozzá, ha nem tudom, hogy miről beszélek, akkor van az a itt rádióban jól imitálható [...] műanyag mondott vers.” *
Ezzel szemben Latinovits Zoltánt említette példaként, aki egyáltalán nem így mondott verset, hanem magára transzponálva, magából kiindulva használta a szöveget – ezért volt forradalmi és eredeti. Hozzátette: bár sok felvétel maradt tőle, ami esetleg avulhat, ez nem azt jelenti, hogy ne lett volna személyes köze minden egyes szóhoz. Tanulságos hallgatni ezeket, és összehasonlítani például Ódry Árpádtól napjainkig, hogy kinél nem fedi le a stílus vagy a modor a gondolatot.
A vers és a zene kapcsolata – vissza az eredeti jogokba
Amikor a műsorvezető arról kérdezte, hogy a versek megzenésítése közelebb viszi-e a kevésbé versszerető közönséghez, Mácsai Kányádi Sándort idézte a Kaláka együttes kapcsán:
„Igazából az eredeti jogaiba helyezik a verset, visszahelyezik az eredeti jogaiba.” *
Kifejtette: az a jelenség, hogy a szöveg leválik a zenéről, viszonylag új fejlemény, nagyjából az újkor óta létezik. Az ókorban énekeltek – Homérosz is egy lantos, vak ember volt. Villon sem tudta elképzelni, hogy balladáit zene nélkül adják elő. A szöveg és a zene archaikus kapcsolata nyilvánvaló.
Bereményi Géza-dalok és Cseh Tamás öröksége
Szóba került, hogy Mácsai Bereményi Géza–Cseh Tamás-dalokat is énekel – a műsorvezető bevallotta, hogy amikor behunyta a szemét, mintha Cseh Tamást hallotta volna. Mácsai ezt inkább kedvezőtlen visszajelzésként értékelte, mert nem akar senkit sem utánozni, és megfogadta, hogy majd jobban „elhajlítja" az előadásmódot. Hozzátette: a dalszöveg a vers egy formája, sőt annak ősi formája, és egyébként is szeret énekelni – többek között a Kalákától is szokott.
A műsor összeállítása és a versekkel való bensőséges munka
A műsorvezető érdeklődött, mennyire volt nehéz kiválasztani, hogy mely versek kerüljenek be az előadásba. Mácsai meglepte azzal, hogy egyáltalán nem volt nehéz: az Örkény Színházban korábban az „Anyám tyúkja" esteken nagyjából 120-150 verssel dolgoztak nagyon alaposan, többet próbáltak rájuk, mint egy színdarabra. A mostani estben azonban a versek fele sem olyan, amit ott is mondtak – akart újakat is, olyanokat, amelyeket régóta ismer és dédelget, és amelyek igazán „kemény anyagok".
„Tényleg olyan, mint egy gyémánt, mondjuk, ami egy kemény anyag, meg sűrű, meg a rácszerkezete nagyon szoros. És amíg az ember megérti, hogy miről van szó, aztán azt ráadásul megpróbálja elmondani és úgy elmondani, ahogy ő tudja mondani, az egy hosszú feladat.” *
Ezekben a versekben évtizedek munkája van – hangsúlyozta Mácsai.
Arra a kérdésre, hogy nem fél-e a felejtéstől, elmondta: ez egy beszélgetős előadás, ő ül a színpadon, és ég a villany a nézőtéren, tehát látják egymást. Ha elfelejt valamit, egyszerűen megáll és megmondja, illetve kijavítja. Elő is fordult már nem egyszer, hogy rontott. Bereményi Gézát hozta példának, aki egy rendezvényen, amikor nem jutott eszébe a folytatás, annyit mondott: „Anna, meséld el."
A műsorvezető elmesélt egy személyes élményt az előadásról: mögötte egy irodalomtanár ült, aki minden verset precízen, néha már előtte mondott Mácsainak – halkan, csak a műsorvezető hallotta. Annyira benne élt a versekben, hogy előre örült az elhangzásuknak, ami nagyon jó élményt nyújtott.
„Nem gondoltam, hogy rossz lesz, de nem is vártam tőle ennyit. Tehát hogy jó kedély állapotban mennek el az emberek. Még az is lehet, hogy jobban, mint amibe bejöttek.” *
Mácsai szerint ez nem az ő „mágikus művészete" – a színpadon húsz zseni, a költők vannak jelen, ő csupán a tolmácsuk. A műsorvezető figyelmeztette, hogy ne vegye el magától az érdemet, mire Mácsai azt felelte: a lényeg a szövegekkel való találkozás, annak megtapasztalása, hogy mit tud a magyar nyelv és mit tudunk mi magunk.
A kultúra mint közös nevező – túl a politikai törésvonalakon
Mácsai kifejtette: a kultúra közös ügyként és összetartó erőként való emlegetése nem duma, hanem konkrétum. Vannak olyan mondatok, hogy Horthy Miklós rossz, Kun Béla rossz, Orbán Viktor rossz, Magyar Péter rossz, Gyurcsány Ferenc rossz – de olyan mondat nincs, hogy Kosztolányi Dezső rossz, vagy hogy József Attila nem jó. Ők a közös nevező, akárcsak Bartók Béla, Cseh Tamás, Szörényi Levente vagy Bródy János. A művészek műveivel bajos lenne vitatkozni – legfeljebb a magatartásuk egyes elemeiben lehet berzenkedni.
„Az a mondat, hogy Kosztolányi rossz, ilyen mondat nem létezik. Tehát ez a mondat nincs. József Attila nem jó. Ezek nem léteznek. Ők a mi közös nevezőnk.” *
Kilátások a színházi életben – változás előtt a Nemzeti és az Operaház
A műsorvezető arra kérte Mácsait, jósolja meg, mi lesz a Nemzeti Színház és az Operaház sorsa az új kormány alatt, szükség van-e változásra. Mácsai először is leszögezte: az Örkény Színház és a Radnóti Színház esetében más a helyzet, mert ezek pici színházak, jól működő történetek, és pályázat útján működtek – rájuk nem vonatkozott az a politikai, ideológiai nyomás, ami a nagyobb intézményekben érezhető volt.
Hozzátette: a Katona József Színház, a Trafó, a Szabadtér Színpad egy része fővárosi fenntartású, így a „rettenetes politikai, illetve elsősorban ideológiai, hangnembeli, modorbeli nyomás, ami a megfelelési kényszert és a leváltástól való rettegést szülte" – ez rájuk nem vonatkozott. Magukra hallgathattak, nem voltak harcos státuszban, kivéve a tüntetést, amikor hét évvel ezelőtt egy nagy demonstráció után a NER „bevadult", és létrejött az előadóművészeti törvény – akkor harcolni kellett.
Az új helyzetben szerinte egészen biztos, hogy lesz változás az Operában és a Nemzeti Színházban is – a kérdés az, hogy milyen technikát választ a kultúrkormányzat. A nagy kérdés pedig az:
„Lehet-e félelem és hízelgés övezte tótumfaktumokból újra hiteles alkotóművésszé válni?” *
Mácsai szerint biztos, hogy lehet. Példaként a közszolgálati média villámgyors pálfordulását említette: 24 óra alatt hatalmas bocsánatkérések hangzottak el a televízióban, amiért hazudtak. Ez egyszerre volt megható, gyomorforgató és megszokott – hasonlót láttak 1989-ben is. Akkor is „az utóbb bátrak és az utóbb ellenállók voltak többen, természetesen".
A történelmi választás és amit megúsztunk
Az átállás kapcsán Mácsai hangsúlyozta: a választási eredmény nagyon örömteli, mert gyakorlatilag egységes „elég volt" született. Márai Sándort idézte: „egy nép kiáltott". A számok azt mutatják, hogy nagyon sokan azt mondták: elég. Ez roppant vigasztaló. Az egység nem fog sokáig tartani – ez bizonyos –, de most létezik.
Amikor politológusok és politikusok „történelminek" nevezik a fordulatot, abban van valami: alulról jött kezdeményezésről van szó, amihez nem kellett semmilyen segítség.
A másik fontos szempont, amit szerinte nem szoktunk átgondolni: mit úsztunk meg. A Klubrádiót említette példaként, amely makulátlan, előfizetők és támogatók tartják fenn, soha egy vasat nem kapott sehonnan – ez a szolidaritás óriási teljesítmény. Az a bizonyos „átláthatóságinak" nevezett törvény éppen ezt a rádiót és a hozzá hasonló fórumokat akarta elnémítani. Ha a NER marad, akkor határidőn belül kívül kerültünk volna az Unióból, és „a saját jobbik esélyeink, gyakorlatilag útjaink elzáródnak". Ezt úsztuk meg.
„Én még mindig egy kicsit lihegek, tehát úgy érzem magam, mint amikor biztos abban az ember, hogy nekimegy az előtte álló autónak, de az utolsó pillanatban megáll.” *
Mácsai azt tanácsolta mindenkinek, aki Magyar Péterrel szemben most kritikát fogalmaz meg – legyenek akár civilek, akár a sajtó munkatársai –, hogy legalább egy kis időt hagyjanak neki, hogy letegye az asztalra, amit akar. De ezt nem adják meg neki: azonnali rácsapások vannak. Szerencsére viszont van minimum négy év arra, hogy az új rezsim a „torzulatokat valahogy megpróbálja kisimogatni a természetes állapotuk felé".
A torzult gondolkodás és a kisimogatás feladata
Egy történelmi anekdotával szemléltette, milyen abszurditásig torzult a magyar gondolkodás: állítólag amikor a Horthy-korszakban a külügyminiszter átadta a hadüzenetet az amerikai nagykövetnek, a diplomaták nem értették, hogyan üzenhet hadat egy királyság, amelynek nincs királya, nincs tengere, és a területi követeléseit az Egyesült Államokkal szemben támasztja, miközben Románia a szövetségese. Ez a vicc a tartalmát tekintve betűhíven igaz volt, és azt mutatja, mennyire eltorzult, abszurd helyzetben éltünk.
Ilyen torzulatnak nevezte az olyan plakátokat is, amelyeken Ursula von der Leyent vagy Volodimir Zelenszkijt – akit megtámadott az orosz birodalom – fekete-fehér gyűlöletplakátokon bűnözőként ábrázolják. Ez a fajta gondolkodásbeli görcs, amit ki kell simogatni. Ez cselekvést igényel, sok-sok cselekvést, és erre most van négy év.
A kultúra jövője: film, független színház és a közösségi élmény
Mácsai reményét fejezte ki, hogy az új rendszerben előfordul majd: függetlenül gondolkodni képes magyar filmrendezők jó forgatókönyveikre pénzt kapnak, és a független színház – amely végtelenül fontos – működni tud, ellentétben az eddigi központi állítással, hogy nem fontos, vagy hogy túl sok forráshoz jut.
Egy olyan korban, amikor a világérzékelés átcsúszik a képernyőre, annál fontosabbat el sem lehet képzelni, mint hogy magyar nyelven emberek összegyűljenek, szövegeket mondjanak, mások pedig ezt hallgassák. A közösségi létezés és a közösségi jelleg miatt az amatőr színjátszást is vastagon támogatni kellene, ahogy a zenetanulást is – hangsúlyozta, felidézve saját pince-színházas múltját Keleti István és Mezei Éva vezetése alatt.
A filmről szólva kifejtette: a mozi jó helyen helyezkedik el a közösségi térben. Alkalmas arra, hogy nagyon jó legyen, és hogy úgy ábrázolja a világunkat, ahogyan más médium nem tudja. A film nem csupán kortörténet, hanem tükör – a saját életünk tükre. Alkalmas érzelmek kiváltására: megvilágosodásra, csodálkozásra, rácsodálkozásra, boldogságra, meghökkenésre – mindazokra a lelki állapotokra, amelyeket az előadóművészet és az irodalom is képes kiváltani.
Búcsú
A beszélgetés végén a műsorvezető megköszönte Mácsai Pál részvételét, és egy Thomas-üdvözléssel búcsúzott – a verset azonban Mácsai Pál mondta volna, illetve a következő vendég érkezésére utalt.
⚠️ Értelmezhetetlen vagy bizonytalan szakaszok
- „a Hanendrétől hatalmas bocsánatkérések hangzottak el" – A szövegkörnyezet alapján valószínűleg a közszolgálati média valamelyik műsorvezetőjéről vagy csatornájáról van szó (talán a Híradóról vagy egy konkrét személyről), de a név az ASR-hiba miatt nem rekonstruálható egyértelműen.
- „visszajött a védegylet Orbán Viktortól, amit még nem értek, hogy mi a dolga" – A „védegylet" szó kontextusa nem teljesen világos; a beszélő valószínűleg valamilyen szervezetre, testületre vagy kezdeményezésre utal, amely Orbán Viktorhoz kötődik és a rendszerváltás után vagy most visszatért, de a pontos megnevezés nem azonosítható az átiratból.
- „Thomas üdvözlés" – A búcsúnál említett vers vagy idézet szerzője/pontos címe bizonytalan; lehetséges, hogy Dylan Thomasról van szó, de a „Thomas üdvözlés" nem egy ismert verscím, így az utalás nem fejthető meg teljes bizonyossággal az átirat alapján.
Teljes átirat megjelenítése
[00:00:18]Mácsai Pállal folytatjuk a klub délelőtt, és engedd meg, hogy egy személyes élményt megosszak, ha érdekel.
[00:00:25]Persze.
[00:00:25]Nem tudom, nem is tudom, mit köszönjek.
[00:00:26]Jó reggelt vagy jó napot mindenkinek.
[00:00:28]Nem tudom.
[00:00:28]Volt nálunk a héten egy ilyen családi baráti vacsora, és két téma volt nyilvánvalóan a politika.
[00:00:35]Itt a változások, a mások Mácsai Pál, mert Börgyász barátnőm, te tudod, hogy kiről van szó, éppen jövő héten kedden megy megnézni a műhelytitkok előadásodat.
[00:00:45]Én meg nagy lelkesedéssel meséltem róla, hogy életem egyik legnagyobb élménye volt versbe öntve ezt.
[00:00:53]Tudod, kiről van szó?
[00:00:53]Monozos Zsuzsa.
[00:00:56]Hogy Monos Zsuzsa?
[00:00:57]Hogy nem tudnám.
[00:00:57]Ja, mert mert ő nőgyógyászt értettem és teljesen bőrgyógyászatban teljesen tudom ki a Zsőgyó még nem szor szóval erről beszélgettünk, hogy milyen fantasztikus meséltem én és ő nagyon várja ezt a kedd estét, hogy igen.
[00:01:14]Hogy végighallgassa.
[00:01:14]Érdekes volt, mert mert én nagyon kíváncsi voltam erre az estedre, hogy mit lehet kihozni egy egy verses estből, amit a versek köré építesz föl.
[00:01:22]És ezt nagyon-nagyon szépen megoldottaad.
[00:01:25]Tehát onnantól kezdve, hogy kezd, tehát hogy hogy egyszerűen kezed, lábad remek, hogy kimész versekkel a színpadra, amikor az ember azt gondolná, hogy ennyi évtizedes múlttal, színpadi múlttal ezt könnyű szerrel kirázod.
[00:01:39]Nem, nem, nem.
[00:01:39]Hát ha az ember egyedül van, akkor azért az az egy az egy feladat, és vele szemben egy egy teltházas nézőtér.
[00:01:47]Most ez mindegy, hogy hogy mennyien vannak ugyanaz a a egyrészt a feladat, a felelősség és hát a betoltság is, mert ugye ezek az emberek eljönnek azért, hogy hogy hát a versek miatt is jönnek persze, de de azért is jönnek, mert bíznak bennem.
[00:02:10]Na most ennek illik megfelelni, és ez ez szorongató.
[00:02:13]Tehát azzal szoktam kezdeni, hogy általában az emberek szeretettel köszöntik a a nézőket a színpadról, a vállalati műsorközlők is, a televízióban is, még akár a rádióban is.
[00:02:27]Szeretettel üdvözöllek, és én sose hittem el a nézőtéren, hogy ők engem szeretnek.
[00:02:31]És higgyék el a mé ilyen tisztelt nézők, hogy én se szeretem őket, félek tőlük, meg akarok nekik felelni.
[00:02:37]És majd a végére, hogyha összejön, hiszen ezt ketten csinálják az előadóestet mindig, nem a színész csinálja, hanem a néző és a színész kegy udvariassági szöveg, amit mondasz, tehát ez szívből így gondolod, amit mond ezt nem így gondolom, ez így van.
[00:02:53]Tehát ez ez úgy így van, mintogy kint most éppen fúj a szél, és akkor az embernek lobog a haja már, ha van.
[00:03:00]Hát a a színház az egy azt különbözteti meg számtalan közönség előtt zajló eseménytől, mondjuk a mozitól, hogy hogy egyszerre csinálja a néző és a és a színész.
[00:03:15]Ez az antikvitás óta, sőt szerintem a törzsi kor óta ez az alapja.
[00:03:19]Mindenki tudja, hogy akit a színpadon lát, az nem Hamlett vagy Rómeó és Júlia, vagy mit tudom én mása, hanem az egy színésznő, és velünk eljátssza, játssza velünk azt, hogy ő mása, és mégis potyognak a könnyei, mert mégis csak elhiszem, hogy ő hát mert mert velünk együtt csinálja a néző.
[00:03:42]Persze, ez ez biztos, hogy így van.
[00:03:45]Én inkább én inkább itt egy közhelyet mondok, nem valami udariasságot.
[00:03:49]Na, lássunk egy verset, ami az előadáson is elhangzik.
[00:03:51]Nemes nagy Ágnes Istenről.
[00:03:55]Nem most kell elmondanom.
[00:03:56]Biztosan, hogy nem állítottalak volna ilyen helyzetben, mert nem tudom, hogy neked reggel van, vagy jó napod van.
[00:04:01]Szóval hallgassuk ezt a verset.
[00:04:04]Nemes nagy Ágnes, Istenről hiánybetegségeink legnagyobbika.
[00:04:15]Lásd be, Uram, így nem lehet.
[00:04:19]Így nem lehet teremteni.
[00:04:25]Ilyen tojáshély földet helyezni az űrbe, ilyen tojáshély életet a földre, és abba felfoghatatlan büntetésként tudatot.
[00:04:39]Ez túl kevés, ez túl sok, ez mértéktévesztés, Uram.
[00:04:48]Miért kívánod, hogy két tenyérrel átfogható gyerekjáték koponyánkba egy univerzumot gyömöszöljünk?
[00:04:56]Vagy úgy teszel velünk, mint a tölgymakjával, amelybe egy teljes tölgyfát gyömöszöltél?
[00:05:04]Nem bánnék soha úgy a kutyámmal, mint te velem.
[00:05:06]Léted nem tudományos, hanem erkölcsi képtelenség.
[00:05:13]Ilyen világ teremtőjeként léteedet feltételezni.
[00:05:17]Blaszfémia.
[00:05:20]Legalább ne tettél volna annyi csalogatót a csapdába, ne csináltál volna felhőt, hálót, aranyfejet az őszi akácnak?
[00:05:27]Ne ismernénk a vékony, zöldes édesédes ízt?
[00:05:31]A létét?
[00:05:34]Irtózatos a te édes lépvessződ, Uram.
[00:05:40]Tudod te, milyen a vércukorszín süllyedése?
[00:05:46]Tudod- milyen a leukoplákia halvány kicsi foltja növőben?
[00:05:52]Tudod te milyen a félelem?
[00:05:55]A testi kín?
[00:05:57]A becstelenség.
[00:06:01]Tudod-e hány wattos fényerővel tündöklik a gyilkos?
[00:06:07]Úsztál folyóban, ettél citromalmát?
[00:06:11]Fogtál-e körzőt, téglát, cédulát?
[00:06:11]Van körmöd.
[00:06:16]Élőfára vésti véle krixkraxokat hámló platánra, míg megy odafönt, megy megy a délután.
[00:06:24]Van oda föntöd, van neked fölötted.
[00:06:36]Egy szót se szóltam.
[00:06:38]Itt a vége.
[00:06:38]Itt a vége.
[00:06:38]Igen.
[00:06:38]Vajon mennyire egyezik a a te perlekedésed Istennel, ahogy nemes nagy Ágnesé is?
[00:06:47]Azt nem tudom, hogy Istennel perlekedem-e, amikor perlekedem, de az állapotot, vagyis a az alapját ugye itt tulajdonképpen a hitről kérdezel, ami zavarba ejtő.
[00:07:00]Azt nagyon, tehát az alapját nagyon jól ismerem.
[00:07:04]Én abban szoktam megállapodni magammal hit kérdésben, hogy abban hiszek, hogy nem tudom.
[00:07:10]Szerintem ez a hitnek egy formája.
[00:07:13]Annyira, hogy ebben biztos vagyok.
[00:07:15]Tehát, hogy a világba vetettségünk egész egészét azt azt azzal nem vagyok tisztában, és valószínűleg talán nem is lehetek, és ennyiben örkényt idézem, a többi elnevezés kérdése, mondja ő.
[00:07:32]Tehát persze stimmel úgy válogattam a a verseket, hogy mindegyikhez legyen valami személyes közön valamiféle belső aktualitás, ami egyáltalán nem csak közéletit jelent, néha azt is, de de főleg főleg élményeket, vagy vagy hát azért nem vagyok mai fiú, tehát az emberre rárakódik egy csomó tapasztalat.
[00:07:58]Igazából azért találtam ki, hogy itt az ideje ezekről beszélni.
[00:08:04]Szóval valahogy úgy vagyok én a tudással meg az ismerettel, hogy az nem az enyém, hanem azt azt azt kaptam.
[00:08:13]Állomás vagyok az ismeretek életében, meg a versek életében is, meg a meg egyáltalán.
[00:08:20]De a versát illig átadni.
[00:08:22]Valah valaha is segített neked élni meg gondolkodni.
[00:08:27]Élni.
[00:08:27]Hát most csak egy példa, amikor az ember szerelmes, vagy éppen nem szerelmes, hanem csalódott, mil tudtam megenni egy verset, de nagyon sokat segített.
[00:08:41]Gyön gyönyörködtem, örömet szerzett.
[00:08:43]Tehát apám versolvasó volt és verskedvelő, de megállt, mit tudom én, József Attilánál körülbelül kortársainál.
[00:08:50]Hát 40-ben érettségizett József Attila, 37-ben halt meg.
[00:08:55]nagyon jó tanára kellett legyen, hogy József Attilát tanította az Ómagyar Mária siralomtól József Attiláig mindent, de ott nagyjából megállt.
[00:09:05]És emlékszem, hogy Pilinski irritálta őt, mert ilyen vékony és kicsit affektált hangon beszélt, és azt mondta, aki ennyire affektál, volt a tévében valami interjú, az az őt irritálja, de én engem ez izgatott, és vettem köttetet, olvastam és konkrétan bőgtem, ami azt illeti, 16-17 lehettem, tehát rengeteg gyönyörűséget ö és örömet szerzett meg meg szakmailag a sűrítésnek azt a azt a általam soha el nem ért szintjét, amit színpadon milyen jó lenne néha utolérni.
[00:09:53]Tehát mit tudom én azt azt mondja, bocsánat, csak csak egy mondat még, hogy hogy és könny helyett az arcokon a ráncok csorog alá csorog az üres árok.
[00:10:03]Nos, ez a négy sor, ahogy hangalakja szerint az r-rek, a csék, az ők és a kép szerint, ahogy egy árok csorog alá, és hiszen az árok nem csorog, az árok mozdulatlan a víz csorog benne.
[00:10:18]De itt nem a víz csorog, hanem az árok, ami igaz, és lefelé csorog.
[00:10:24]és a köny helyett csorog.
[00:10:24]Ez valami olyan ö sűrű ö ö kép és állítás és igazság és megfigyelés és kifejező készség, ami amit ami előtt én hódolatot érzek.
[00:10:37]Tehát ebből a szempontból nagyon sokat segített nekem nem csak ez a két sor, hanem körülbelül 200000 sor a magyar irodalomban.
[00:10:44]Azt akartam pont kérdezni, hogy elolvasol egy verset bármelyik költőtől, és abban a pillanatban érted, érzed, vagy vagy soronként visszatérsz rá, és a magadévá teszed?
[00:10:59]Hát az elsőre későleg persze értem, hogy miről szól.
[00:11:04]Végül is beszélünk magyarul, de azt az a feladat, hogy az ember megtalálja, hogy mi a köze hozzá.
[00:11:10]Tehát minden egyes sornak van ö muszáj, hogy legyen személyes kapcsolódás.
[00:11:20]Mondok egy egy szép versből egy sort.
[00:11:20]A körúti hajnaltótárpád azt mondja, hogy vak volt a hajna, szennyes szürke.
[00:11:27]Így kezdődik.
[00:11:29]Ha az ember nem tölt el viszonylag hosszú időt azzal a legelső szóval, hogy vak.
[00:11:37]Miért?
[00:11:37]Milyen vak?
[00:11:37]Tudom mit jelent, hogy vak azt jelenti, hogy nem lát.
[00:11:39]De vajon azt jelenti, hogy nem lát, vagy azt jelenti, hogy nem akar látni?
[00:11:42]Átvitt értelemben vak.
[00:11:44]Bamba, érzéketlen.
[00:11:44]Hát nagyon vak vagy, kedves fiam, hogy nem veszed észre satöbbi.
[00:11:49]Minden egyes szó így van.
[00:11:52]Tehát ha ha nincs személyes közöm hozzá, ha nem tudom, hogy miről beszélek, akkor van az a itt rádióban jól imitálható Tótárpád, Körúti Hajnal.
[00:12:06]Tehát ez a műanyag mondott verset, ahogy most dehogy így mondott.
[00:12:09]Az a az a az a műanyaghang, amit amit amit jobb elkerülni.
[00:12:13]Latinovic, amit ismerek, és azt hiszem sokat ismerek a a felvételekből, egyáltalán nem így mondott verset, hanem nagyon is magára magára transzponálva, magára húzva és magából kiindulva.
[00:12:28]Tehát egyszerűen használta a szöveget arra, hogy ő valamit közöljön.
[00:12:34]Persze, hát azért volt olyan forradalmi és eredeti irdatlan sok vers van fönt tőle egyébként.
[00:12:40]Igen, mint ahogy a mai kortársak meg valamiért kevés van.
[00:12:44]Tőled is kevés van.
[00:12:46]Az, hogy az, hogy énekel néha meg azt is lehet érezni, hogy avul.
[00:12:56]Mi mi avulunk, jelzem, én is fogok avulni halálom előtt is, meg halálom után is.
[00:13:04]Az nem azt jelenti, hogy hogy nem személyes köze volt minden egyes szóhoz.
[00:13:09]Igenis az volt halatlan tanulságos dolog hallgatni.
[00:13:13]Vannak ilyen összegyűjtött felvételek nagy magyar versekről, ahol mit tudom én, Ódri Árpádtól máig, hogy ki az, akinél a stílus, a modor nem fedi le mára magát a gondolatot.
[00:13:29]És amikor a versből megzenésített dal lesz, az közelebb viszi a a kevésbé verset szeretőkhöz?
[00:13:38]Szerintem biztosan.
[00:13:38]Itt itt Kányádi Sándort tudom idézni, aki egyszer azt mondta a Kaláka együttesre, amit én is nagyon szerettem és változatlanul nagyon nagyra tartok, vagyis szeretem, hogy igazából az eredeti jogaibba helyezik a verset, visszahelyezik az eredeti jogaiba.
[00:13:53]Az a dolog, hogy a szöveg leválik a zenéről, az egy újdonság.
[00:13:59]Tehát nagyjából az új kor óta létezik.
[00:14:02]Még Vion nem tudta elképzelni, hogy az ő szövegeit, balladáit zene nélkül valaki előadja.
[00:14:08]Hát az egész antigitásban énekeltek.
[00:14:10]Hát Homéros is egy lantos, vak ember egyébként.
[00:14:12]Tehát ez a ez a zenével való nagy archaikus kapcsolata a a szövegnek az az nyilvánvaló.
[00:14:24]Amikor Bereményi Cs Tamásdal talán kettőt is énekeltél.
[00:14:26]Igen.
[00:14:28]Akkor első pillanatban az volt, hogy mintha Cse Tamást hallanám, akkor behytam a szemem, és mintha Cse Tamást hallanám, hogy ez nem tudom, hogy számodra ez kedvező vagy kedvezőtlen, de de inkább inkább kedvezőtlen, mert mert nem akarok utánozni senkit se, akkor majd jobban elhajlítom.
[00:14:49]Ez a ugyanis azért éneklem, mert a dalszöveg az a versnek egy formája, sőt mondom, hát az ősi formája.
[00:14:56]Meg meg egyébként is szeretek énekelni.
[00:15:02]De de énekelek a Kalákától is természetesen.
[00:15:07]Pont sok elhangzik, de szerintem ennél sokkal többből kellett válogatnod, és ez egy nagyon nehéz dolog lehetett, hogy mi az, ami olyan nehéz.
[00:15:17]Nem volt, hogy mi az, amit színpadra viszel, mert mondtad, hogy amilyen személyes kötődésed van esetleg.
[00:15:23]Igen, igen, de túl vagyunk az Őrkényszínházban a az anyám tyukja egyettőn, ahol hát nagyjából 120-150 versen dolgoztunk nagyon sokáig alaposan, és többet próbáltunk rá, mint egy színdarabra szoktunk, mert akkor ketten összeültünk a versmondóval, és beszéltünk róla, és elemeztük, és így tovább, és így tovább.
[00:15:44]Tehát legalább 150 olyan van, amivel alaposan foglalkoztam már, de ebben a a ebben az estben a fele se olyan, amit ott is mondtunk, mert mert akartam újakat is, de én ezeket nagyon rég ismerem és dédelgettem és kinlódok velük.
[00:16:03]Azért ezek nagyon kemény anyagok.
[00:16:06]Tehát egy egy ilyen nagy vers, amit az ember válogat, ami nem a nem a hossza, hanem a sűrűsége.
[00:16:13]Tényleg olyan, mint egy gyémánt, mondjuk, ami egy kemény anyag, meg sűrű, meg a rácszerkezete nagyon szoros.
[00:16:20]És amíg az ember megérti, hogy miről van szó, aztán azt ráadásul megpróbálja elmondani és úgy elmondani, ahogy ő ő ő ő ő tudja mondani, az egy hosszú feladat.
[00:16:32]Szóval ezekben ezekben évtizedek vannak, akármilyen kínos.
[00:16:34]És nem félsz, hogy felejtesz, fölmész egyedül a színpadra?
[00:16:40]Nem, hát nem, hát meg kell tanulni a szöveget, ha elfelejteném.
[00:16:43]Ez egy ez egy tulajdonképpen ez egy beszélgetős előadás, tehát ezt nem úgy kell elképzelni.
[00:16:50]Te láttad, de a hallgatóknak mondom, hogy áll öltönyben, laza vagy feszes vigyázban a bácsi a színpadon, és beszél, hanem először is ülök.
[00:17:01]Másodszor pedig ég a nézőtéren a villany.
[00:17:03]Igen.
[00:17:03]És látjuk egymást.
[00:17:03]Hát persze látjuk egymást.
[00:17:07]És ha ha elfelejtem, akkor megállok és azt mondom, bocsánat, el elfelejtettem.
[00:17:15]Az az előfordult már nem is egyszer, hogy rontottam, és akkor utána mondtam, hogy én én az elrontottam azt a sort és azt kijavítom.
[00:17:23]Egyébként Beremény csinálta nagyon jól a születésnapján, amikor volt egy ilyen rendezvény, és a juhász Anna mondta, hogy emlékszel Géza?
[00:17:29]És akkor Géza így ül.
[00:17:32]Anna, meséld el.
[00:17:32]És mú de jó ötlet ez.
[00:17:37]És mikor már harmadszor mondta, akkor gondoltam, hogy lehet, hogy Anna jobb.
[00:17:41]Igen, az is lehet.
[00:17:41]Az is lehet, hogy majd ha nem jut eszembe, hogy megkérem a nézőt, hogy hogy is van.
[00:17:47]Egyébként mögöttem szerintem egy irodalomtanár ülhetett.
[00:17:48]Minden verset precízen mondott veled, vagy már előtted.
[00:17:53]Tehát annyira előttem tudta és kicsit gyorsabb volt.
[00:17:57]Ne forduláltál hátra, hogy csit.
[00:17:59]Nem akartam.
[00:17:59]Halkam volt, csak én hallottam.
[00:18:01]De de hogy annyira benne élt a versekben, hogy hogy szóval előre boldog volt, hogy ezek elhangzanak.
[00:18:08]Tehát lehetett lehetett nagyon nagyon jó élmény.
[00:18:10]Nem gondoltam, hogy rossz lesz, de nem is vártam tőle ennyit.
[00:18:15]Tehát hogy hogy jó kedély állapotban mennek el az emberek.
[00:18:23]Még az is lehet, hogy jobban mi mi mint amibe bejöttek.
[00:18:26]Ez nem az én mágikus művészetem egyébként.
[00:18:29]Szóval ott a színpadon van 20 zseni, a költők.
[00:18:31]Én ezeknek tolmácsa vagyok.
[00:18:37]És de hát ne vedd el magadtól azért az érdemetlen.
[00:18:39]Mer nem veszek el semmit, csak azt mondom, hogy azért ezekkel a szövegekkel találkozni, hogy mit tud a mi nyelvünk, meg meg mit tudunk tulajdonképpen mi magunk, az úgy is van ám egyébként, hogy azt hiszem, hogy ez teljesen világnézet független.
[00:18:55]Azt hiszem, tehát hogy ugye amit most lehet hallani állandóan mindig lehetett hallani, de most lehet hinni is, hogy a kultúra közös ügy és az összetartó erős satöbbi, hogy ez konkrétumot jelent, nem dumát.
[00:19:08]Ez azt jelenti, hogy az a mondat létezik, hogy Horti Miklós rossz, meg az a mondat létezik, hogy Kunbéla rossz, Orbán Viktor rossz, Magyar Péter rossz, Gyurcsány rossz.
[00:19:22]Ilyen mondatok vannak.
[00:19:24]Az a mondat, hogy Kosztolányi rossz, ilyen mondat nem létezik.
[00:19:26]Tehát ez a mondat nincs.
[00:19:28]József Attila nem jó.
[00:19:28]Ezek nem léteznek.
[00:19:33]Ők a mi közös nevezőnk.
[00:19:37]Meg hát meg hát mit tudom én még Bartók meg a meg a Cs Tamás meg a Szörényi Levente meg a Bródi és és még lehet mondani tehát az úgynevezett úgynevezett kultúra bizonyos magatartásokban a a az említett óriások magatartásának bizonyos elemeiben lehet berzenedni de a művel azzal bajos mit jósolsz ha már ilyen közéleti dolgok mi lesz a a nemzeti szint színház, operaház sorsa is, a vezetői sorsa.
[00:20:10]Tehát, hogy hogy hoz ez a a a új kormány hoz változást, kell ott változásnak lennie.
[00:20:16]azért a két nagyot mondom, mert hát most az örkényben meg a Radnotiba nem érdemes, mert ez egy pici színház és egy jól működő történet volt és pályázat volt.
[00:20:26]Hát meg hát meg ugye az sem az sem lényegtelen, hogy a hogy a Radnóti meg a meg a ö örkény is katona trafó szabadtér egy része az fővárosi fenntartású, tehát az a finoman szólva is rettenetes politikai, illetve elsősorban ideológiai, hangnembeli módorbeli nyomás, ami a megfelelési kényszer és a leváltástól való rettegés szült számos.
[00:20:57]színházban, az nem vonatkozott rák.
[00:21:00]Tehát nem volt azért, tehát magunkra hallgathattunk, tehát ez nem volt egy harcos státusz, csak a tüntetésig.
[00:21:08]Amikor ha évvel ezelőtt tüntettünk egy nagyot, a akkor akkor a NER beindult, bevadult, és létrejött ez a előadóművészeti törvény.
[00:21:24]Hát akkor kellett harcolni, aztán ezek a színházak ezt a fajta alkalmazkodási kényszert megúszták.
[00:21:29]Lesz változás egész biztos az operában is, és a és a a Nemzeti színházban is, hogy aztán milyen technikát választ a kultúrkormányzat.
[00:21:38]ö hogy meg ott marad a helyén az igazgatóság, vagy nem marad ott, vagy nem tudom.
[00:21:46]A a nagy kérdés az most már az, hogy lehet-e ö félelem és hizelgés övezte tótumfaktumokból újra hiteles alkotóművészé válni?
[00:21:58]Ez lesz majd ez lesz majd a nagy kérdés.
[00:22:02]Nekem biztos, hogy lehet.
[00:22:05]Meg hát azért ha meglátod, hogy csak a közszolgálati médiát nézem, hogy hogy körülbelül 24 óra alatt hogy voltak képesek váltani.
[00:22:12]Én hallgattam, amikor a Hanendrétől hatalmas bocsánatkérések hangzottak el a televízióban, hogy hazudtak.
[00:22:20]Hát figyelj, ez a ez a ez az átállás, ez megjósolható volt.
[00:22:23]Kicsit megható, kicsit gyomorforgató, kicsit megszokott.
[00:22:28]Láttuk ezt.
[00:22:28]Tehát te meg én láttuk ezt 89-ben a a utóbb utóbb voltak az időben bátrak és az utóbb bátrak és az utóbb ellenállók természetesen ők voltak többen.
[00:22:42]Ez ez ez természetes.
[00:22:42]Tehát ugye a a vasreszelék is átáll, amikor megváltozik a pólusal patkómágnesen.
[00:22:52]De de tudod tudod mit szoktam gondolkodni, hogy hát ugye ez ezek nagyon örömteli fejlemények.
[00:23:00]Egyrészt az nagyon örömteli, hogy ez egy gyakorlatilag egységes elég volt volt.
[00:23:04]Tehát van az a márai sor, hogy egy népkiáltott.
[00:23:08]Talán így van, hogy itt tényleg egy népkiáltott.
[00:23:11]Tehát azért a számok azt mutatják, hogy nagyon sokan azt mondták, elég.
[00:23:16]Ez roppant vigasztaló.
[00:23:16]Nem fog nagyon sokáig tartani az egységesség.
[00:23:19]Ez is bizonyos.
[00:23:23]De most volt, tehát amikor azt mondják a politológusok, meg főleg maguk a politikusok, hogy történelmi, történelmi, ebben tényleg van valami történelm.
[00:23:31]Meg, hogy egy alulról jött kezdeményezés, hogy nem volt szükség semmilyen segítségre.
[00:23:35]Igen.
[00:23:35]A másik, hogy azt azért nem szoktuk átgondolni, hogy mit úsztunk meg.
[00:23:40]Igen.
[00:23:40]Ezt valahol hallottam már.
[00:23:40]Igen, hogy a neheze meg a a súlyos dolgok most jöttek volna.
[00:23:45]Hát csak hát csak gondolja, ugye itt van ez a rádió, ahol ülünk.
[00:23:46]Ez egy makulátlan rádió.
[00:23:48]Ezt az előfizetők, befizetők, támogatók tartják fönn.
[00:23:51]Egy vasat nem kaptatok, ha jól tudom, sehonnan soha.
[00:23:56]Tehát itt aztán itt aztán az van, ahogyan ez egyébként szinte sehol a világon nem tud működni.
[00:24:02]Ebben is azért egy nagy adagszolidaritás van.
[00:24:04]És az a bizonyos törvény, ez a ez ellehetetlenítési, illetve átláthatóságnának nevezett törvény, az éppen ezt a rádiót és az összes hozzátok hasonló fórumot volt hivatva elnémítani.
[00:24:22]Ha az megszavazódik, és ha a NER marad, akkor záró határidőn belülként vagyunk az Unióból.
[00:24:31]a saját Jobbik esélyeink, gyakorlatilag utaink elzáródnak.
[00:24:38]És akkor aztán hát ezt igazából ezt úsztuk meg.
[00:24:42]Igen.
[00:24:42]És amikor jönnek, én én azért úgy én még mindig egy kicsit lihegek, tehát úgy érzem magam, mint amikor biztos abban az ember, hogy mit tudom én, nekimegy az előtte álló autónak, de az utolsó pillanatban megáll.
[00:24:55]És akkor akkor nem rögtön az van, hogy hurrá, hanem van egy ilyen van egy ilyen bizonytalan kicsit ködös érzés, hogy hú, én erre szoktam egyébként mondani, akik Magyar Péterrel most ellenzékben beszélnek, akár civilek, akár a sajtó, hogy legalább egy pici időt hagyjunk neki, hogy letedye az asztalra, amit nincsen idő soha.
[00:25:16]Könyörtelen azonali azonnali rácsapások vannak.
[00:25:24]De de szerencsére azért ez is hosszú táv.
[00:25:27]Tehát itt most van minimum négy év arra, hogy hogy ezeket a torzulatokat valahogy megpróbálja kisimogatni ez a ez a rend rezsim, a az új rendszer a a természetes állapotaik felé.
[00:25:42]Szóval tényleg úgy úgy voltunk, mint a mint amikor valaki ilyen különös görcsökben van.
[00:25:51]Tudod, van az az anekdota, hogy megy Horti külügyminiszterre, azt hiszem, csáki gróf, de lehet, hogy tévedek a a a az amerikai nagykövethez, és átadja a Szent Koró hadzenetét, talán 42, azt hiszem, és akkor mondja, hogy hát a Szent Korona had üzenetét hozom.
[00:26:11]Ó örömk, királyság van.
[00:26:14]Igen, mi nálunk királyság van.
[00:26:16]Szabad kérdezem, ki az ön királyuk?
[00:26:18]Nincs királyunk.
[00:26:18]Hát miük van?
[00:26:20]Kormányzónk.
[00:26:20]Ki a kormányzó?
[00:26:20]Vitéz Nagyai.
[00:26:23]Horti Miklós ellentenger nagy.
[00:26:25]Ó, önöknek tengerük van.
[00:26:25]Nem, nekünk nincs tengerünk.
[00:26:27]Miük van önöknek?
[00:26:28]Területi követeléseink az Egyesült Államokkal szemben.
[00:26:30]Nem Romániával szemben.
[00:26:32]Ők is megkapják ezt a hadüzenetet.
[00:26:34]Nem, ők szövetségeseink.
[00:26:37]Hát ez egy vicc volt akkoriban, de a tartalma betű híven igaz.
[00:26:41]Na most ugye ez egy azt jelenti, hogy a gondolkodás és a és a és a és az egész el van torzulva, és egy és egy abszurdum.
[00:26:47]azért nézni az Urzula Fonder Lejent meg a nem tudom kit ilyen fekete-fehér gyűlöletplakátokon a Zelenskijjel, akit megtámad az orosz birodalom, mint bűnözőket mutatva a plakáton.
[00:27:02]Hát ez egy ez a torzulat maga.
[00:27:05]Na most ez azt jelenti, hogy ez a lelkekben ilyen izomgörcsök és és azért visszajött a védegylet Orbán Viktortól, amit még nem értek, hogy mi a dolga.
[00:27:13]Ezt ki kell simogatni.
[00:27:13]Ennek el kell simulni.
[00:27:15]Ez cselekvés.
[00:27:18]sok-sok cselekvés, tehát erre azért most van négy év és hát persze praxis, tehát hogy akkor hogy lesz a kultúrában, hogy lesz az engem közelről érintő előadóművészetben, a filmben például előfordul, hogy függetlenül gondolkodni képes magyar film rendezők jó forgatókönyveikre pénzt kapnak.
[00:27:39]előfordul, hogy a független színház, ami végtelen fontos ellentétben azzal, ami a központi állítás volt, hogy nem fontos meg, hogy túl sok esetleg forrásokhoz jut és tud működni.
[00:27:53]Én azt gondolom, hogy egy olyan korban, amikor a világérzékelésünk és a gyerekeink világérzékelése főleg át van csúszva a képernyőre, akkor azzal foglalkozni, hogy magyar nyelven emberek összegyűlnek és szövegeket mondanak és mások ezt hallgatják és így tovább.
[00:28:09]Az annyira fontos, hogy még még annál is fontosabb, hogy milyen a minősége.
[00:28:17]Igazából, bocsánat, igazából az amatőrszínátszást is vastagon támogatni kéne, ahogy a zenetanulást is támogatni kéne.
[00:28:24]Én még emlékszem az utcaszínházra, ami amatőr színházit emlékszel erre, hogy hogy nem emlékez.
[00:28:29]Hát pinces színházas voltam.
[00:28:31]Az a az az amatőrszínház és a független színház közötti mezgye volt.
[00:28:35]Pínház Keleti István Mezei éva vezetése alatt.
[00:28:39]Hát persze, hogy emlékszem.
[00:28:43]Mi ma fontosabb lenne ennek a ennek a mozgalomjelle a közösségi léte és a közösségi jelleg.
[00:28:51]Erre akartam kérdezni a a mozit még van kettő percünk, hogy és a mozi hol helyezkedik akkor el, amikor üresek a mozik?
[00:28:58]Tehát felmutathatjuk, hogy itt nem tudom én, Herendi filmje meg egy-két film 100 meg sok száz nézőt vonzott, de végetér pillanatok alatt a a a tévék nem vetítik, és a tév elé vonzák a kez De most mire gondolsz, hogy lila művészfilmrendezők gyártják a saját kifejezés nem egyáltalán a film nem, hát a mondjuk egy herendi film nem lila művészfilm.
[00:29:21]azért hoztam pont azt példának, de hogy hogy a film hol szerepel majd a a film hát a a film az egy az egy a közösségi térben nagyon jó helyen helyezkedik el.
[00:29:34]Először is alkalmas arra a film, hogy nagyon jó legyen, és alkalmas arra, hogy úgy ábrázoljon minket, úgy értem, a világunkat, ahogyan más nem tud ábrázolni.
[00:29:47]Egy nén nem több mint kortörténet.
[00:29:50]ö a kortörténet az az ilyen az valami dokumentumszerű ö vagy vagy hangulata van ennek a szónak nem egyáltalán kortörténet, hanem hanem tükör.
[00:30:06]Tükör, hogy ezt a közhelyet mondjam a saját életünknek.
[00:30:08]és nagyon is alkalmas érzelmek kiváltására, megvilágosodásra, csodálkozásra, rácsodálkozásra, boldogságra, meghökkenésre, tehát azokra a nagyszerű lelki állapotokra, amiket az előadóművészet is képes természetesen az irodalom is kiváltani.
[00:30:34]Nagyon szépen köszönöm Mácsai Ipának.
[00:30:36]Sajnos lejárt az időnk, de egy verssel búcsúzom.
[00:30:38]Thomas üdvözlés.
[00:30:38]Te fogod mondani, nem én.
[00:30:40]Illetve majd a következő vendéget várom.