Klubrádió 54:19

Nemes Jeles László: Ma nem a filmek a fontosak, hanem, az hogy milyen médiaszószban vannak

filmkritikamagyar filmiparantiszemitizmusinterjúkultúrpolitikaközélet
Irányultság: LiberálisKötődés: Független
Nemes Jeles László: Ma nem a filmek a fontosak, hanem, az hogy milyen médiaszószban vannak
tl;dr
  • Nemes Jeles László új filmje, a „Mulan" nem hagyományos életrajzi film, hanem Jean Moulin francia ellenállási hős letartóztatása utáni utolsó tíz napjára fókuszál, középpontban a Klaus Barbie-val való szembesüléssel.
  • A forgatókönyvet Olivier Demangel írta, de a rendező és Erdély Mátyás operatőr is aktívan alakította; a főszereplő Zsillus és Lars Eidinger kifejezetten Nemes Jelessel akartak dolgozni.
  • A cannes-i ováció ellenére a film nem kapott díjat; a rendező szerint a nyugati filmfesztiválok erősen átpolitizáltak, ahol a film köré épített médianarratíva fontosabbá vált, mint maga a filmélmény.
  • A jól megcsinált film gyanússá válik, míg az amatőrnek tűnő alkotások hitelesnek látszanak; a trendi témák (migráció, szexualitás) dominálják a figyelmet a valódi emberi történetek helyett.
  • A Saul fiát itthon csak a külföldi felhajtás miatt nézték meg sokan, e nélkül 5000 nézőt becsül; az Árva körülbelül 30 000 nézője fájó csalódás, ezért a rendező visszavonul a hazai nyilvános szerepléstől.
  • Szerinte a közönség menekül a sötét, nehéz történetektől, pedig a „poklot" megjáró mitikus elbeszélések hoznak megtisztulást; „azt gondolni, hogy majd attól lesz jobb kedvem, hogyha vígjátékot nézek, az nem egy emberi válasz."
  • Az Árva személyes családi traumán alapul: édesapja gyermekkorát dolgozza fel, aki elvesztette apját, és egy idegen lépett a helyébe; a film készítése feszültséget okozott apa és fia között.
  • Következő projektje Cormac McCarthy Outer Dark című regényének adaptációja, egy sötét tündérmese vadnyugati környezetben, amit Magyarországon forgatna az amerikai költségek elkerülése végett.
  • Családjával a nyugat-európai antiszemitizmus erősödése miatt költözött vissza Londonból; példaként említette a nyílt utcai tüntetéseket és azt, hogy „az antiszemitizmus a civilizációnak a hőmérője."
  • A 2026-os magyarországi kormányváltást megkönnyebbülésként élte meg, és fontosnak tartja, hogy gyermeke már nem „ebben a rendszerben" nő fel; javaslatokat fogalmazott meg a magyar filmfinanszírozás átalakítására.
Részletes összefoglaló megjelenítése

A „Mulan" (Moulin) című film témája és történelmi háttere

Nemes Jeles László legújabb filmje Jean Moulin-ról, a francia ellenállás egyik legnagyobb alakjáról szól. A rendező szerint a film nem egy hagyományos életrajzi film (biopik), hanem kifejezetten Moulin életének utolsó tíz napjára fókuszál. Moulin 1943-ig a francia ellenállás koordinátora volt – a feladatot Charles de Gaulle-tól kapta Londonban, majd visszaküldték Franciaországba, amely ekkor már német megszállás alatt állt.

Moulin a háború előtt prefektus, művészetkedvelő és tehetséges festő volt. Fő feladata az volt, hogy egyesítse a széttagolt francia ellenállási csoportokat, amelyek nehezen voltak egy asztalhoz ültethetők, mivel mindenki másképp akart ellenállni, és sok volt köztük a politikai nézeteltérés. Moulin-nak sikerült egyesítenie őket, és 1944 májusában kiadtak egy közös dokumentumot. Néhány nappal később Lyonban letartóztatták, és a Gestapo emberei, köztük a „lyoni hóhérként" ismert Klaus Barbie fogságába került.

„Együl elbánt vele. Hát igen, ez a film története, hogy mi lesz, mi mi, hogy is találkozik ez a nem csak ez a két ember, ez a két világnézet." – Nemes Jeles László *

A rendező Franciaországban tanult történelmet és politikai tudományokat, így már a film előtt is jól ismerte a francia ellenállás és kollaboráció történetét. A filmötlet azonban nem tőle származott: a forgatókönyvírók keresték meg azzal, hogy ő lenne a legalkalmasabb a megvalósításra.

A film keletkezése és a forgatókönyvvel való munka

A forgatókönyvet Olivier Demangel (ASR: „Olivier Demzsá") jegyzi, egy fiatal, elismert francia forgatókönyvíró. Ő és társai a Saul fia alapján gondolták úgy, hogy Nemes Jeles László lenne a legjobb választás a rendezői feladatra. Bár a rendező nincs feltüntetve forgatókönyvíróként, hangsúlyozta, hogy egy ilyen projektben a rendező jelentősen beleszólhat a forgatókönyv alakulásába.

„[...] az én esetemben ez fontos, hogy bele átmenjen a saját szűrőimön, sőt még az operatőr szűrőin is." *

Az operatőrrel, Erdély Mátyással való közös munka során az operatőr is aktívan részt vesz a forgatókönyv alakításában: ellenvetéseket tesz, javaslatokkal él, korrigál. Nemes Jeles szerint ez egy állandó, organikus munkafolyamat, ami a forgatás reggeleire is kiterjed, és a színészekkel való közös gondolkodást is magában foglalja. Kiemelte, hogy az amerikai filmes rendszerben gyakran előfordul, hogy a kész forgatókönyvhöz egy szót sem lehet hozzátenni – ez a hozzáállás a saját karrierjében is „beletörte a bicskáját" néhány projektnél.

Színészválasztás és a színészekkel való munka

A két főszereplőt maga a rendező választotta. Jean Moulin-t egy népszerű és elismert francia színész, Zsillus (ASR: „Zsillus") alakítja, aki kifejezetten azzal a szándékkal érkezett a projektbe, hogy Nemes Jeles Lászlóval szeretne dolgozni, és tudta, mit jelent ez a fajta közös munka. A rendező szerint fontos, hogy a színész kifejezze a vágyát egy film elkészítésére. Emellett egy ekkora költségvetésű filmnél a finanszírozók szempontjából is előnyös, ha nagy, ismert nevet választanak, aki a francia piacon „be tud hozni embereket". Zsillus nagy egyszerűséggel és fegyelemmel állt a munkához, és megértette: nem önmagát kell hoznia, hanem meg kell találnia magában azokat a dimenziókat, amelyek Moulin felé viszik.

Klaus Barbie szerepét Lars Eidinger (ASR: „Laridingel") német színész játssza. Az ő instrukciója több munkát igényelt, mert kezdetben más volt a víziója a szerepről, mint a rendezőnek. Nemes Jeles László ezt nem „veszekedésként", hanem munkafolyamatként írta le.

„[...] egy német színesznek nagyon nehéz beengedni egy nácit magába." *

A brutalitás ábrázolása a filmben

Nemes Jeles László elmondta, hogy bizonyos kritikák szerint a film a képen kívül hagyja a legnagyobb szörnyűségeket, és nem emeli be a legbrutálisabb náci módszereket – annak ellenére, hogy Barbie kegyetlen elbánása Moulin-nal szinte „filmjelenetként" adná magát. A rendező ezt részben vitatta: szerinte a szörnyűségek hangban, illetve utalásszerűen megjelennek, de a cél az volt, hogy elindítsa a néző fejében azt a folyamatot, ami érzékelteti a történtek súlyát. Szándékosan nem akart egy „annyira megmutatott világot" teremteni.

A cannes-i fogadtatás és a díjak hiánya

A filmet hatalmas ovációval fogadták Cannes-ban. A rendező ennek ellenére úgy érezte, hogy egy francia nemzeti hősről szóló film akár díjat is kaphatott volna, és bevallotta, mindig némi csalódottsággal tölti el, ha nem kap díjat. Ugyanakkor a filmfesztiválok döntéseit „misztériumnak" nevezte, amit nem kíván kommentálni.

„[...] van egy nagyon erős átpolitizálás a nyugati filmesztivál." *

A zsűri döntéseit szerinte személyek, trendek és az újságírói elvárásoknak való megfelelési vágy is befolyásolja. Úgy látja, hogy egyre kevésbé fontos maga a film, és egyre inkább a média narratíva számít, ami a film köré épül.

A média narratívák szerepe és a filmművészet változó megítélése

A rendező részletesen kifejtette a kortárs filmes trendekkel kapcsolatos kritikáját. Úgy véli, hogy:

  • Sok esetben a jól megcsinált film „gyanússá" válik, míg a kellőképpen amatőr alkotások hitelesnek tűnnek.
  • A történetet gyakran fontosabbnak tartják, mint ahogy el van mesélve – illetve a filmre projektált narratíva fontosabb, mint maga a filmélmény.
  • Az archetipikus emberi történetek, amelyeket minden generáció újramesél, kevésbé fontosak, mint bizonyos szociális vagy társadalmi tematikák.
  • A film mint művészet helyett egy diskurzus kerül előtérbe.

A rendező szerint a Saul fia esetében más volt a helyzet, mert az egy Holokauszt-filmként újat mondott a zsánerében: nem egy túlélő történetét beszélte el, hanem valóban a mélyébe hatolt. Ezt a hatást nem lehet minden filmnél megismételni. Hozzátette: „szerintem a Sault se értékelnék úgy, mint 10 évvel ezelőtt."

Trendi témák és a „médiaszósz"

A nemzetközi filmes világban uralkodó trendekről a rendező kritikusan nyilatkozott. Szerinte az újságírók által fontosnak ítélt tematikák – mint a szexualitás, a migráció vagy a nyugat bűnei – dominálják a figyelmet. Ezt egyfajta „egzotikumkeresésnek" tartja, amit a 19. századi gyarmatosító szemlélet modern változatának nevezett: régen lenézték a gyarmatokról érkezőket, mert más embereknek tartották őket, most piedesztálra emelik őket ugyanezért – ami valójában ugyanaz a diszkriminatív paradigma.

„[...] nem a filmek a fontosak, vagy a vagy az emberi történetek benne, hanem amilyhez éppen valami médias szózba vannak." *

A „Saul fia" magyarországi nézettségének tanulságai

Nemes Jeles László meglepő állítást tett a Saul fia magyarországi sikerével kapcsolatban: szerinte a filmet csak azért nézték meg itthon annyian, mert külföldön akkora felhajtás övezte. Enélkül szerinte körülbelül 5000 néző látta volna. Megjegyezte, hogy a magyar értékelő oldalakon a Saul fia az egyik legalacsonyabbra pontozott magyar film, ami szerinte árulkodó jelenség, és kapcsolatba hozta a 16 éves Orbán-kormány időszakának társadalmi hatásaival, valamint a Kádár-rendszer iránti nosztalgiával.

Az „Árva" fogadtatása és a rendező viszonya a nyilvánossághoz

A Saul fia után készült Árva című film – amely családja személyes történetét dolgozza fel – Magyarországon rendkívül alacsony nézőszámot ért el: a rendező becslése szerint körülbelül 27 000–35 000 néző láthatta. Ez számára meglepő és fájó tapasztalat volt, különösen annak fényében, hogy más, szerinte kevésbé jelentős filmeket többen néztek meg.

„[...] egy olyan film, ami a az utóbbi 80 évünkről szól emberi szinten, az nem érdekel senkit." *

A rendező ebből azt a következtetést vonta le, hogy ideje visszavonulnia a túlzott nyilvános szerepléstől. Elmondta, hogy a mostani interjú az utolsó, amit Magyarországon ad – legalábbis egy ideig. Úgy érzi, nincs értelme túl sokat beszélni, mert a nézőszámok azt mutatják, ez nem éri el a kívánt hatást.

A műsorvezető felvetésére, hogy ez a csalódottság kisebbségi érzésből vagy sértettségből fakad-e, Nemes Jeles László elmondta: nem áldozati pozícióból beszél, hanem egyszerűen levonja a következtetéseket. Elismerte, hogy „nem jó érzés" ez a helyzet, de már túllépett rajta.

Az emberek viszonya a sötét történetekhez és a művészet funkciója

A rendező kifejtette, hogy szerinte a közönség egyre kevésbé szereti a „rosszat", a sötétséget látni a filmekben, és inkább a könnyed, limonádé jellegű alkotások felé fordul. Ezt a jelenséget veszélyesnek és mélyen problematikusnak tartja.

„[...] azt gondolni, hogy majd attól lesz jobb kedvem, hogyha vígjátékot nézek, vagy valami limonádét, az nem egy emberi válasz." *

Egy antropológiai hasonlattal élt: amikor a tűz körül ülve mitikus történeteket meséltek, azok a történetek, amelyek generációkon átíveltek, mindig arról szóltak, hogy a főhős lejut a pokolba és átmegy rajta. A sötétséggel való kommunikáció megtisztulást és megértést hoz – aki ez elől menekül, az előbb-utóbb úgyis találkozik ezzel az „árnyékkal". A rendező szerint előbb-utóbb minden előlünk menekülő probléma utolér minket.

Az „Árva" személyes háttere

A film rendezőjének családtörténetét dolgozza fel. Édesapja gyermekkorában elvesztette édesapját, és egy másik férfi, egy idegen „igazi apa" lépett a helyébe. Ezt a történetet Nemes Jeles László már kisgyermekkora óta ismeri – félelmetesnek találta, olyannak, mint egy Grimm-mese, ahol valami váratlan és ijesztő jelenik meg.

A Holokauszttal és a zsidósággal kapcsolatos kérdései ötéves korától foglalkoztatták. Sok kérdést tett fel a családjában, és a válaszok – legyenek bármilyenek – beépültek a gondolkodásába. A családi történetben és tragédiákban benne volt az egész 20. század, ezért mindig is foglalkoztatta a történelem.

Édesapja a 2020-as években egy barátja javaslatára írt egy filmtervet (treatmentet) a saját történetéből, de nem kapott rá támogatást. Amikor a rendező megtudta, hogy apjának nem sikerült megvalósítania, felajánlotta, hogy ő készíti el a filmet.

„[...] ha neki nem sikerül, akkor ha gondolja, akkor én megcsinálom." *

A döntés feszültséget okozott kettejük között, ami a rendező szerint a filmben is tetten érhető – szerinte az egész társadalmi feszültség, egy kibékíthetetlen trauma van benne a történetben, amit generációkon át tolunk magunk előtt és adunk tovább.

Arra a kérdésre, hogy édesapjának tetszett-e a film, Nemes Jeles László annyit felelt: „fogalmam sincs", és azt javasolta, tőle kell megkérdezni.

Művészet és gyermekkori traumák

A rendező szerint a filmkészítés szorosan összefügg a gyermekkori traumák feldolgozásának igényével. A felnövés során a világgal kapcsolatban felmerülő nagy kérdések – hogyan oldják meg ezeket a szüleink, mennyire hagynak egyedül minket – mély nyomokat hagynak.

A saját pályájával kapcsolatban elmondta, hogy a Holokauszt-téma és a rossz gyökereinek keresése már a kezdetektől vezérelte, és nem véletlen, hogy első nagy filmje, a Saul fia is ehhez kapcsolódott. A megölt emberek „arcképcsarnokának" árnyékában felnőni olyan erős hatás, ami meghatározta a pályaválasztását is. Ugyanakkor hangsúlyozta: „nem lehet mindig a holokausztról beszélni", és úgy érzi, amit ezzel a témával kapcsolatban megtehetett, azt megtette.

„[...] az megölt embereknek az árnyékában felnőni. [...] ez az egyik legerősebb hatás." *

Készülő új film: Cormac McCarthy-adaptáció

A rendező következő projektje egy amerikai stúdióval készülő film, amelyet reményei szerint 2026 első félévében forgathatnak. A forgatókönyvet ő maga írta, és Cormac McCarthy Outer Dark (magyarul: Odakinn a sötétség) című könyvének adaptációja. Elmondása szerint ez volt McCarthy második regénye, amely bizonyos szempontból a Véres délkörök előfutárának tekinthető. A jogok szabadok voltak, mivel ebből a könyvből még soha nem készült filmadaptáció – ellentétben McCarthy más műveivel, mint Az út vagy a Nem vénnek való vidék.

„Ez egy [...] sötét tündérmese." *

A rendező nem árult el sok részletet a cselekményről – annyit mondott, hogy véres és egyfajta pszichológiai horror, egy vadnyugati történet indiánokkal és egy skalpbandával. Erdély Mátyás operatőrrel és a szokásos csapatával dolgozik, és nagyon szeretnék Magyarországon forgatni, egyrészt a „sötét tündérmese környezet" miatt, másrészt mert így jobban tudják kontrollálni a produkciót, és több pénz marad a filmvászonra: Amerikában ugyanis a szakszervezetek elviszik a költségvetés jelentős részét. Ami a magyarországi finanszírozást illeti, lehetségesnek tartja, hogy kérnek majd némi segítséget, de ez még nem biztos.

Antiszemitizmus Nyugat-Európában és a visszaköltözés Magyarországra

Nemes Jeles László és családja hét évet élt Londonban, de az Árva miatt visszaköltöztek Magyarországra. Ennek nem csak a film volt az oka: a rendező aggasztónak tartja a nyugat-európai társadalmak politizálódását és az internet által felerősített szélsőségességet. Konkrétan említette, hogy Londonban szombatonként ötvenezer ember „azt üvölti, hogy halál a zsidókra", ami számára korábban elképzelhetetlen lett volna.

„Az biztos, hogy az antiszemitizmus valamennyire a civilizációnak a hőmérője." *

Hangsúlyozta, hogy embereket ölnek az utcán Franciaországban és Angliában is, és a helyzet egyre rosszabb lesz. Magyarországon – jelenlegi helyzetében – nem kell ilyesmit hallgatni, ami számára megkönnyebbülés.

A 2000-es években még jól működő nyugati társadalmi modell „elkezdett szétesni". A rendező ugyanakkor reméli, hogy a változások hatására sok külföldön élő, nyelvtudással rendelkező fiatal magyar visszatérhet, hasonlóan a lengyel példához, ahol sokan visszamentek Angliából vagy Németországból, és Lengyelország mára Európa egyik legerősebb gazdaságává vált.

A 2026-os magyar politikai változás

A rendező a 2026. áprilisi kormányváltás napján Budapesten tartózkodott, és nagyon pozitívan élte meg a változást. Korábban is látta, hogy az Orbán-rezsim nagy bukás előtt áll, mert a nép szintjén óriási volt az elégedetlenség – azonban sokáig nem volt olyan erő, amely ezt be tudta volna csatornázni. A botrányok az utóbbi években törtek felszínre igazán, és nem volt meg az a politikai vonal, amely képviselni tudta volna az elégedetlenséget, eljutva a falvakig és visszaadva a reményt. Most azonban változást lát.

„[...] én határozottan láttam, hogy nagy bukása lesz az Orbán rezsimnek, merthogy azt éreztem, hogy a nép szintjén akkora nagy az elégedetlenség." *

Kisgyermeke szempontjából is fontosnak tartja, hogy neki már nem kell „ebben a rendszerben" felnőnie. Úgy látja, hogy egy „láthatatlan nemzeti közösség" a kezébe vette a sorsát, nem hagyta magát leuralni és megfélemlíteni, és az emberekben van egy immunreakció a rájuk erőltetett „idiotizmusra". Reméli, hogy sikerül kilépni a korrupt politikai magatartásból, és nem egy újabb „sötét alagútba" mennek bele.

Javaslatok a magyar filmfinanszírozás átalakítására

Nemes Jeles László elmondta, hogy őt személyesen még senki nem kérte fel a filmes szakma átalakításával kapcsolatos egyeztetésekre, de vannak kollégái, akik aktívan részt vesznek ebben. A saját javaslatai:

  • Az eredeti Filmalap-rendszer alapvetően nem volt rossz – mindenképpen meg kellene tartani a filmgyártásra fordítható források 30%-os adóvisszatérítési rendszerét.
  • Fontos lenne, hogy a külföldi (amerikai) produkciók által igénybe vett adókedvezmények valamilyen mechanizmuson keresztül visszaforgathatók legyenek a nemzeti filmgyártásba is: az az összeg, amit egy külföldi film készítése során befizetnek, részben a magyar filmeket támogassa.
  • A külföldi produkciók felfelé hajtják a magyar technikusok béreit, ami versenyhátrányt okoz a magyar filmeknek, mert azok nem tudják kifizetni ugyanazokat a díjakat. Ezt a versenyképességi problémát kezelni kell.
  • A Filmintézet által megszüntetett filmterv-fejlesztési rendszert vissza kell állítani: legyenek szakemberek, akik segítik a művészfilmek, a zsánerfilmek és a nagy közönségfilmek fejlesztését is.
  • Magyarországon komoly szakmai tudás és infrastruktúra van (példaként a magyar Filmlabort említette, amely Európa-szerte kiemelkedő minőségű), és ezt a tudást meg kell osztani az új generációkkal, valamint ki kell építeni egy igazi, nemzetközileg is versenyképes filmes pólust.

A rendező felidézte, hogy az Árva első finanszírozási kísérlete elbukott, mert az igényelt összegnek csak a 70%-át kapták volna meg. Végül külföldi koprodukciós partnerekkel (francia, német, angol pénzekkel) sikerült meggyőzni a támogatókat. Szerinte a támogatottak köre az előző rendszerben nagyon szűk volt, és sokan „bohóckodtak és ellopták a pénzt". Andy Vajna nagyrészt megakadályozta a visszaéléseket, de az ő távozása után még átláthatatlanabbá vált a helyzet a Filmintézet létrejöttével.

A film technikai minőségével kapcsolatban büszkén említette, hogy 2019 óta – Tarantino óta – ők voltak az elsők, akik Cannes-ban a nagyteremben 35 mm-es kópiát vetítettek (az Árva 35 mm-re forgott), és a vetítés „gyönyörű volt".

⚠️ Értelmezhetetlen vagy bizonytalan szakaszok
  • „prcer forgatókönyvíró": Az átiratban a „prcer" szóval jelölt személy nagy valószínűséggel a producer lehet, de a kontextus alapján nem rekonstruálható egyértelműen. A szövegben „a prcer forgatókönyvíró kerestek meg engem" szerepel, ami ellentmondásos – valószínűleg a producer és a forgatókönyvíró közösen keresték meg, vagy az ASR hibásan rögzítette.
  • „azok az a úgymond felvilágosultabb nyelvtudó generációk": A mondat szerkezete kissé töredezett, az „akik megtanultak sokat hatékonyan dolgozni" körüli rész nehezen értelmezhető pontosan.
  • „nem a lób és a pén nem a pénz": Ez az ASR által rosszul rögzített rövid párbeszédrészlet a műsorvezető és a vendég között; a pontos szavak nem rekonstruálhatók teljes bizonyossággal. A beszélgetés a „lób" (valószínűleg „lobbi" vagy „love") és a pénz viszonyáról szólt a filmes trendek kontextusában.
  • „Olivier Demzsá": A forgatókönyvíró neve az átiratban így szerepel. A helyes név nagy valószínűséggel Olivier Demangel, de mivel az ASR erősen torzította, kisebb bizonytalanság marad.
  • „Zsillus": A színész neve az átiratban így hangzik el; a pontos francia név nem azonosítható teljes bizonyossággal az ASR torzítás miatt. A kontextus alapján egy ismert francia színészről van szó.
Teljes átirat megjelenítése

[00:00:16]Jó estét kívánok.

[00:00:16]Ez a Dobszer.

[00:00:16]Én Várad Júlia vagyok és jó napot kívánok mindenkinek, aki napközben hallgatja a műsorunkat, illetve nézi.

[00:00:22]Szerintem mindenképpen nézzék, mert nem olyan sokszor lehet látni nemes jeles Lászlót a mi YouTube videóinkon, és érdemes nézni.

[00:00:35]Ráadásul most láttunk rólad azért egy csomó fotót Kántban, ahol nagynagy taps vihar fogadta a legújabb filmeteket, a Mulánt.

[00:00:48]Ühüm.

[00:00:48]Azt gondolom, hogy az elég jó érzés lehetett.

[00:00:50]Ki volt Mulen?

[00:00:50]Nekünk magyaroknak talán nem feltétlenül kell tudnunk, bár világhírű ellenálló volt.

[00:00:58]Igen, de először is gratulálok, hogy sikerült kimondanod helyesen, mert mindenki máshogy mondja a magyarok között.

[00:01:05]Nem tudják kimondani.

[00:01:05]Igen.

[00:01:08]Nem Mulánt mondasz, hanem Mulant.

[00:01:10]És hát Jean Mulan volt a francia ellenállás koordinátora 1943-ig.

[00:01:20]kapta ezt a feladatot a Dögoltól Londonban, és visszaküldték őt a Dögólék Franciaországba ellenséges vonalak mögé, mivel Franciaország akkora már 40 után német Németorsz német terület volt, vagyis német uralták.

[00:01:42]Hát részbe most ne menjünk bele a részletekbe, hogy először csak észak, aztán dél is.

[00:01:48]De hogy franc mul egy prefektus volt a háború előtt, de egyébként egy nagy mű műke művészetek kedvelője és festő maga is egy nagyon tehetséges ember volt.

[00:02:05]Neki egy dolga volt, hogy koordinálja az ellenállást.

[00:02:09]nagyon sok ellenálló volt, ellenállós csapat volt, vagy csoport volt Franciaban.

[00:02:15]És nehezen lehetett őket egy asztalhoz ültetni, és aztán ő ezt megtette, és '4-ban, mert hogy mindenki másképpen akart ellenállni, vagy hát mindenki másképp.

[00:02:24]és nagyon sok volt a politika, és elvesztek egy kicsit a részletekben, de ő a ő neki sikerült egyesíteni ö és kiadtak egy közös dokumentumot májusban, és utána néhány napra rá ő elment Lionba, és Lionba letartóztatták és a németek tartották fogva és Klaus Barb a híres Lioni Hóhér, aki a Gestapó főembere volt.

[00:02:53]Együl elbánt vele.

[00:02:57]Hát igen, ez a film története, hogy mi lesz, mi mi, hogy is találkozik ez a nem csak ez a két ember, ez a két világnézet.

[00:03:07]Te a Franciaországban éltél hosszan.

[00:03:09]Igen.

[00:03:09]És elég sok mindent tudsz a francia történelemről, a francia világról.

[00:03:11]Ö tudtál arról, hogy létezett egy ilyen Mullán nevű hős?

[00:03:18]Hát igen, én ö én történelmet és politikai tudományokat tanultam Párizsban még az egyetemen ögé fő hát főleg 19-20.

[00:03:29]századi francia tehát és európai történelmet és elég jól ismertem a francia politikai történelmet, a 20.

[00:03:36]századot, az ellenállást, a kollaborációt.

[00:03:42]Üüm a tehát, hogy ismertem elég jól.

[00:03:42]Ö de hát itt azért egy filmnél nagyon bele kell menni a részletekbe és kutatni.

[00:03:51]De nem te találtad meg a témát, ha jól tudom, hanem a téma talált meg téged, illetve a forgatókönyv író, ugye?

[00:03:58]Kicsit mesélj róla is, hogy ő ki és hogy keresett meg téged?

[00:04:01]Hát a prcer forgatókönyvíró kerestek meg engem, mert azt gondolták, hogy amikor ők ők ezt kiagyalták ezt a történetet, hogy mi lett igazából ez nem egy biopik, hanem 10 napjáról szól a Mulannek az 10 utolsó napjáról.

[00:04:18]Biopik, hogy elmesjük az egész életét, de nem akarjuk elmesélni az egész életét, csak azt a 10 napot.

[00:04:23]Igen, ez egy nagyon nagyon fókuszált film és történet volt az elejétől kezdve.

[00:04:26]És amikor megírták az első változatot, akkor azt gondolták, hogy ki hogy én lennék a a legjobb erre, hogy aki megcsinálja.

[00:04:39]Honnan ismertek téged?

[00:04:39]A Saul a Saul?

[00:04:42]Igen, a Saul.

[00:04:42]És ez nagyon mélyen érintette őket és és van ez a forgatókönyví, akit Olivier Demzsánek hívnak, aki egy nagyon helyes ember, és ő ő jó nevű volt jó.

[00:04:53]Franciaországban ő egy nagyon elismert, aránylag fiatal forgatókönyvíó, aki akin nagyon művelt, és szerencsére nem kellett hogy mondjam, ő őnek is megvolt az alapvető tudás az ellenállásról.

[00:05:07]Persze ő is kutatott, de hogy amikor megtaláltak, akkor úgy éreztem, hogy hogy ez ez egy érdekes történet, és hogy ez egy olyan és hogy a Múl megérdemli, hogy ezt megcsináljuk, ezt a filmet.

[00:05:21]Mennyire érezted úgy, hogy más, nagyon más a helyzet attól, hogy nem te vagy a forgatókönyv legalább egyik szerzője, tehát hogy valakinek a gondolatait kell megvalósítan?

[00:05:32]Hát először is nagyon sokat dolgoztam a forgatókönyv és sokat dolgoztunk együtt.

[00:05:37]Tehát változtattatok a te javaslataid alapján?

[00:05:39]Hát mi persze én volt, amikor én is átírtam a forgatókönyvet, bár nem vagyok kiírva forgatókönyvírónak, de azért egy ilyen projektben a rendező igencsak bele tud folyni, és az én esetemben ez fontos, hogy bele átmenjen a saját szűrőimön, sőt még az operatőr szűrőin is.

[00:05:56]Tehát amikor az Erdély Mátyással együtt dolgozunk, akkor ő is beletesz, és ő is a forgatókönyvet nézi elő, ő is hozzászól, vagy esetleg ellenvetés egy csomó persze és egy csomó mindent korrigálunk is.

[00:06:09]Tehát ez egy állandó munkafolyamat, tehát ez nem áll meg, hogy az amerikai rendszerben az van sokszor, hogy odaadják a forgatókönyvet, és akkor egy szót nem lehet változtatni rajta.

[00:06:22]Tehát ez már beletört a bicskám.

[00:06:22]Hát beletört a bicskám egy-két projektbe, ahol meg akart bele akartam írni, és akkor aztán nem lett belőle semmi, mert a forgatókönyví író szent.

[00:06:30]Csak az a baj, hogy attól még nem lesz jobb a film, hogy nem lehet megváltoztatni.

[00:06:36]Tehát a te forgatókönyveidet is meg lehet változtatni, hogyha arra kerül a sor, ahogy mondod, hogy Matyi vagy Erdé Mátyás is beléha meg már tudom, hogy a Klárával együtt írjátok el, vagy írtátok a egy részét a forgatókönyveidnek.

[00:06:49]Hát nyilván, hogy ez is közös munka, mindig közös munka, bárkivel is történik ez.

[00:06:55]De neked az a az az alapelved, hogy mindig kell egy kontroll?

[00:07:00]Nem azt gondolom, hogy a rendezőnek van rendezői különleges elemek és elképzelések alapján dolgozik, és hogy ez valahogy meg kell, hogy jelenjen a jeleneteknek a struktúrájában, és hogy nem elég csak átültetni vagy lefilmezni jelenet legnagyobb forgatókönyvírók is dolgoznak a rendezőkkel, hogy ö hogy inkább ö hogy hogy beépítsék a világokba.

[00:07:29]Ö tehát, hogy ez valahogy egy organikus folyamat, ezt nem lehet elválasztani, nem egy kémiai folyamat, hogy elválasztjuk a dolgokat, vagy egy lehet, hogy egy kémiai folyamat, hogy összehozzuk és hogy valami szimbiotikus egység jöjjön létre és egészen a forgatásig, tehát a forgatáson is még még minden reggel új egy csomó mindent átgondolunk, és hogy ez a kell-e ez a a színésszel együtt egyébként ebben az Ezt akartam kérni, mert elég komoly nevek is játszanak ebben a filmben is.

[00:08:07]Őket te válogattad egyértelműen, vagy itt némilag volt, hogy milyen listával dolgozhat?

[00:08:13]Nem, ezt őket én választottam.

[00:08:16]Van egy két két nagy két nagy színészel dolgozhattam.

[00:08:21]Az egyik Franciaországban egy nagyon ismert színész, akit Zsillusnak hívnak, és ő ő azzal azzal a hozzáállással jött, hogy szeretne velem dolgozni és hogy ez tudja, hogy ez mit jelent és hogy ezt együtt csinál.

[00:08:38]Jött azzal, hogy szeretne veled dolgozni.

[00:08:40]Hát egyébként ő is jött és mi is tehát ő egymásra talált egymásra találtunk.

[00:08:45]Ez mindig az egy nagyon fontos dolog, hogy a színész kifejezze a a vágyát, hogy egy filmet megcsináljon.

[00:08:51]És persze ilyenkor azért egy ekkora költségvetési filmnél az mindig nagy kérdés, hogy ki ki kit fognak finanszírozni a finanszírozók és hát biztos, hogy nagy nevet kell választani, aki a francia területen nagy és ismert és be tud hozni embereket és Franciaban van néhány ilyen ember és ez egyik ilyen ő Mulent ját ő játsza mul és és tudta hogy nem magát kell hoznia hanem megtalálni magában azokat a azokat a dimenziókat, amik ebben az esetben Mulán felé viszik.

[00:09:29]Ühüm.

[00:09:29]És és nagyon ö hát nagy egyszerűséggel és ö nagy fegyelemmel állt a munkához, és ő volt az egyik.

[00:09:43]És akkor volt a másik játszott a pár másik oldala a Klaus Barbie Hirhet Gestapó.

[00:09:48]Őt meg egy német férfi színész játssza, úgy hívják, hogy Laridingel.

[00:09:58]És őt őt is azért instruálni kellett, mert nem pont ugyanaz volt az elején a víziója mint az enyém, de ezt elég gyorsan sikerült vannak veszekedések korigálni.

[00:10:13]Hát nem veszekedések, hanem ezek igazából munkafolyamatok, tehát hogy ezt meg kell értenie.

[00:10:17]egy német színesznek nagyon nehéz beengedni egy nácit magába.

[00:10:23]Na ezt pont ezt akartam kérdezni.

[00:10:25]Olvastam nélyen kritikát és például ilyesmit olvastam, hogy hogy a képen kívül hagyod a legnagyobb szörnyűségeket, és nem emeled be a legbrutálisabb náci módszereket a filmbe, hol ott ez nyilván adná magát, merthogy ez a szörnyű kegyetlen elbánás, amit végül is a Barbie Mulánel végez, hát az filmjelenet, ha úgy tetszik.

[00:10:52]Ö mi volt a szándékod azzal, hogy ezeket inkább félretetted, és talán inkább az érzelmi részét emelted be?

[00:11:01]Hát szerintem annyira nem tettem félre, de rábíztam a nézőre, hogy ez mit jelent pontosan.

[00:11:06]Ez hangban vagy hangban, de képen hát hangban is, de azért ereget megmutatva vagy Igen.

[00:11:10]Tehát elindítani egy folyamatot a néző fejében, ami ami arra utal, hogy hogy itt milyen dolgok történnek, de nem akartam egy ebből egy annyira megmutatott világot csinálni.

[00:11:30]Az az érdekes volt számomra, hogy ekkora nagy ovációval fogadták ezt a filmet.

[00:11:35]Nem ez volt érdekes, hanem úgy képzeltem volna, hogy kánban, Franciaországban az ő általuk legismertebb ellenállót, egy legnagyobb történelmi hősök egyikét ábrázoló film az díjat is kap.

[00:11:48]Nem voltál csalódott, hogy nem kaptál káé?

[00:11:53]Mindig csalódott az ember, hogy nem adnak díjat.

[00:11:55]De hát ez a ezek a filmfesztiváloknak a misztériumai, tehát én nem nem ezt kommentálni.

[00:12:02]Hát de hogy van ez, hogy a zsűri mást lát, mint a közönség?

[00:12:13]Nagyon nehéz válaszolni erre.

[00:12:13]Nem, hát nem azt hiszem, hogy a nem olyan zsűri, tehát van amikor olyan zsűri van, ami értékel egy adott filmet, és van egy amikor olyan zsűri van, ami nem értékel egy adott filmet.

[00:12:26]Ez csak a személyeken múlik, vagy vagy egy trenden vagy trenden is múlik.

[00:12:29]Igen, trendeken is múlik.

[00:12:32]Hát van egy nagyon erős átpolitizálás a nyugati filmesztivál.

[00:12:38]Most mi az, ami a legerősebb hatást teszi a zsűrire, amikor döntést hozzed?

[00:12:43]Nem tudom.

[00:12:43]Meg akarnak felelni az újságíróknak, az elvárásaiknak, vagy ú az újságírók a vannak a háttérben.

[00:12:51]Hát igen, hát van egy ilyen médiabirodalom, ami sokszor uralja az egész uralja.

[00:12:58]Igen, igen.

[00:12:58]Hát van egy ö van egy furcsa Igen.

[00:13:06]Furcs, furcsa elvek.

[00:13:06]Én azt látom, hogy egyre kevésbé fontos, hogy film maga mit milyen, hanem egyre inkább az, amit egy a média narratív, ami épül egy film köré.

[00:13:18]Hm.

[00:13:18]Beszéljünk egy kicsit erről, hogy én ezt jobban értsem.

[00:13:21]Tehát ha most leírható ez, amiről most említést tettél, ez a bizonyos narratíva, tehát mi az elvárás ma egy filmel kapcsolatos v egy könyvet kéne erről írni.

[00:13:34]Na nem fogsz?

[00:13:36]Nem tudom.

[00:13:36]Hát azt gondolom, hogy sokszor az van, hogy hogy ami esetleg egy jól megcsinált film, az mindig gyanús, mert nekik van egy ilyen furcsa mentalitás, amizer hogyha valami úgymond rosszul van megcsinálva, akkor vagy kellőképpen amatőrködik, akkor akkor az hiteles, és ami meg jól megcsinált.

[00:14:05]Esetleg az meg nem tudom túl sok pénzt költött.

[00:14:09]Üüm értem.

[00:14:09]Tehát most ez áll szemben egymással a lób és a pén nem a pénz.

[00:14:16]Nem a pénz, hanem meg van csinálva egy film.

[00:14:18]Tehát sokszor azt érzem, hogy hogy van egy van egy olyan aspektusa, hogy a hogy maga a történet az mindig fontosabb, mint ahogy el van mesélve.

[00:14:28]És a történet, amit rá projektálunk, az fontosabb, mint maga a film élmény.

[00:14:38]Tehát, hogy nem én azt láttam, hogy kevésebb kevésbé fontosak az emberi történetek, ezek az archetípus arketípus arketipális emberi történetek, amiket mindig is elmeséltünk minden generációban elmeséljük a nagy történeteket, hogy ezek kevésbé fontosak, mint a mint mondjuk egy tematika.

[00:14:59]egy tematika például, vagy egy újság, az új, amit az újságírók fontosnak találnak, mondjuk szociális társadalmi tematikák, tehát hogy nem nem ez szerintem egy óriási probléma, mert ez ugye nem az a arra mutat, hogy nem a film mint művészet érdekes, hanem valami diskurzus inkább.

[00:15:15]A Saulnál is ezt érezted, mert a Saulnál a történetnek nagyon nagy jelentősége volt.

[00:15:21]Holott azt gondolom én legalábbis, hogy Oszkart és Kandi nagy díjat is azért kaptatok, mert úgy csináltátok meg, ahogy megcsináltátok.

[00:15:34]Ez az én privát véleményem, de valószínűleg nem egyedül vagyok vele.

[00:15:39]Igen, hát igen, de Saul egyrészt egy Holocaust film volt, és ezért ott nagyon tehát a Saul nagyon újat mondott a Holocs filmeknek a ö zsánerében.

[00:15:49]Üüm.

[00:15:49]és máshogy máshogy operált, és nem egy túlélő történetet mondott el, hanem tényleg belement a mélyébe.

[00:16:00]Tehát ez ez most nehezen replikálható minden filmnél.

[00:16:07]De miért?

[00:16:07]Pont ennél a Mullennél úgy éreztem, legalábbis a kritikákban, hogy itt is azért ez volt a szándékod sokkal inkább, mint a történet.

[00:16:15]Tehát az emberre koncentrál.

[00:16:18]Én az emberre próbálok koncentrálni, csak az kevésbé.

[00:16:20]Szerintem a Sault se értékelnék úgy, mint 10 évvel ezelőtt.

[00:16:25]Igen, igen.

[00:16:25]Azt gondolom, a az ember kevésbé érdekes, azt hiszem, mint mint a történet.

[00:16:31]Mint a történet.

[00:16:31]Igen.

[00:16:31]Vagy a narratíva, amit köréptítünk.

[00:16:34]Tehát a könnyebb végéről fogjuk meg mi nézők és újságírók a dolgot.

[00:16:37]Azt mondod ezzel, vagy én ezt szűröm le ebből?

[00:16:40]Ö, azért is kérdezem ezt, mert amikor többször hívtalak, hogy gyere a DOBS szerdába, és nem nagyon sikerült időpontot találnunk, egyszer beteg voltál, egyszer nem értel át, egyszer nem akartál, és legutolsó alkalommal mondtál valamit nekem a telefonban, ami nagyon megütött.

[00:16:59]Azt mondtad, hogy ez, amit nekem adsz, ha bejössz, az lesz az utolsó interjúd Magyarországon.

[00:17:05]Nem, hát azt mondom, hogy most egy ideig most sokat hall hallottak.

[00:17:10]Most az Árvánál is nagyon sok helyen voltam és ahhoz képest kevesen nézték meg a filmet.

[00:17:18]Tehát igazából én nem látom értelmét hogy annyit beszéljek, mert egyszerűen nincs értelme, és szerintem nem is kell untatni az embereket velem, mert nézenek mást.

[00:17:32]Az előbb is már mondtam neked mi kint a folyosón, hogy az az érdésem, hogy működik benned egy kisebbségi érzést, ami nagyon csodálkozom, mert semmi okod rá.

[00:17:40]De hogy ezzel kapcsolatosan is, hát az árva még akkor is, hogyha nem kapta meg azt az elismerést, amit elvártatok volna, vagy amire számítottatok, nagyon sok sokan látták, és nagyon sokan nagyon kevesen láttek.

[00:17:56]Az mit jelent?

[00:17:56]Hát nem tudom, szerintem szerintem ilyen 300 néző látta Magyarországon, tehát hogy valószínűleg ez szerinted vagy ezt konkrétan tudod?

[00:18:08]Körülbelül?

[00:18:08]Hát tudom, hogy körülbelül ez a szám nagyjából most lehet, hogy 35, lehet, hogy 27.

[00:18:14]ot meg sok szezen.

[00:18:14]Nem, Demir Rózsi filmét megnézik 1 200en, akkor egy kicsit furcsa, hogy mondjuk egy olyan film, ami a az utóbbi 80 évünkről szól emberi szinten, az nem érdekel senkit.

[00:18:28]Tehát ezért is mondom, hogy valószínűleg ez nem valahogy nem nem volt fontos, ami számomra nagyon meglepő, hogy egy egy ilyen film nem fontos.

[00:18:42]És és hát azért is mondom, hogy nem érdemes, hogy én annyit beszéljek itt ott, mert tehát nem biztos, hogy az árvárról kellene beszélned.

[00:18:50]Nem, nem, hát csak úgy mondom, hogy egyáltalán te magad územ, hogy íg í nem nem áldozati pozícióból mondom, csak azt érzem, mert így éreztem, hogy egy kicsit mintogyha meg lennél bántva, hogy hogy nem figyelnek rá.

[00:19:04]Levonom a következtetéseket nem ilyen rózs nézni.

[00:19:07]jól vonod le a következtetéseket?

[00:19:09]Mert csak az jutott eszembe, hogy annak idején nem tudom én, Wim Venders filmjeit vagy nem tudok most hirtelen pedig lenne nagyon sok rózseké vagy nem Jézsi Mencel vagy bárkinek a filme is.

[00:19:27]Szerintem bizonyos szám alatt nézték, tehát valószínűleg nem volt akkora nézőközönségük, mint amennyit érdemeltek volna.

[00:19:33]Azért megnézték Németországban, vagy Mencecet megnézték Csehországban.

[00:19:40]Nem biztos, nem biztos, hogy annyian amennyien amennyit ő szánt volna a saját megnyuguttatására.

[00:19:49]Tehát csak azt akarom ezzel mondani, hogy hogy a nézőszám az nem biztos, hogy elegendő visszajelzést ad abban a pillanatban.

[00:19:55]K visszajelzés szerintem fog kiderülni, nem?

[00:19:58]hogy hogy megmarad-e annak a filmnek az ereje, vagy a hatása, vagy fontos lesz-e a filmtörténetben?

[00:20:04]Én legalábbis ezt gondoltam mindez idáig.

[00:20:09]Az biztos vagyok benne, hogy ez nem összeköthető, csak közben tehát csak én levonom a következtetéseket.

[00:20:16]Ha meg vagy egy picit bántva, azt akarod mondani?

[00:20:18]Nem vagy nem, én már ezen azt hiszem túl vagyok, csak hát nem egy jó érzés, ez biztos.

[00:20:24]És ez minek köszönhető szerinted?

[00:20:24]az amit az előbb elmondtál, hogy csak a könnyebb végét fogják meg, hogy a történet érdekes, de hát ez is történet vol.

[00:20:33]Hát azt gondolom, hogy azt gondolni, hogy majd attól lesz jobb kedvem, hogyha vígjátékot nézek, vagy valami limonádét, az nem egy emberi válasz.

[00:20:44]Ö azt gondolom, hogy a a amikor a, hogy mondjam, így antropológiailag, hogyha ültünk a tűz körül és meséltünk történeteket, akkor a akkor abb azokba a történetekbe, tehát a mitikus történetekbe minden, ami túléli a, hogy mondjam, az egy generációt, hanem hanem generációkon át ível, azok a történetek mindig valamennyire le a a főhős mindig a a pokolba lejutott és átment rajta.

[00:21:16]És valahogy ezek a sötétséggel való kommunikáció az az nagyon fontos, mert valamiféle megtisztulást vagy vagy megértést hoz, és hogyha nem értjük meg, akkor emberileg veszítünk sokat.

[00:21:32]Ez én azt gondolom, hogy előbb-utóbb előbb-utóbb kiderülnek a dolgok, előbb-utóbb találkozunk ezzel az árnyékkal, csak menekülhetünk előle.

[00:21:43]Magyarul, ha most lefordítom, amit amit most elmondtál, akkor annak tulajdonítod a kevés figyelmet, vagy a számodra kevésnek tűnő figyelmet a zárva irányában, hogy az emberek egyre kevésbé szeretnek szeretik a rosszat látni.

[00:22:01]eg kevésbé bírják a sötétet, inkább csak a világ, a napfényt és nem a nem a vihart.

[00:22:08]De az nem ad semmit, tehát hogy menekülni bele a de lehet, hogy nem tudják, de menekülnek, mert megvan azok menülőre.

[00:22:15]Igen.

[00:22:16]Elképzelhető.

[00:22:16]Igen, azt gondolom, hogy menekülnek előre.

[00:22:18]Igen.

[00:22:18]Az elég elég veszélyes, ha ez így van valóban.

[00:22:20]Mindjárt beszélünk erről.

[00:22:20]Az is egy ilyen megállapítás, amikor téged elemeznek a elemzést magukra vállalók, hogy a salfia színvonalát nem sikerült túllépned, vagy azon túllépned, és hogy ezt folyamatosan számon kérik rajtad.

[00:22:40]Ez nem lehet egy könnyű helyzet.

[00:22:44]Ezen gondolkoztam, hogy valaki első nekifutásból ekkora nagy sikert arad, mint amekkorát akkor aradtál.

[00:22:50]minden díjat elvittél, és folyton ahhoz mérik a te újabb és újabb mozdulataidat.

[00:23:01]Ez okozhat benned valami olyanfajta gölcsöt is, amiből következik az, hogy nagyon fáj, ha nem értékelik kellőképpen, amit csinálsz.

[00:23:09]Én ezt szűrtem le, de egyáltalán nem biztos, hogy igazam van.

[00:23:14]A saófát csak azért nézték meg ennyien, mert külföldön akkora volt a felhajtás.

[00:23:20]Gondolod?

[00:23:20]Igen, azt gondolom biztos vagyok benne.

[00:23:22]Tehát azt gondolom, hogy mert nem értékeltette magad olyan nagy szerintem 5000 néző lett volna, hogyha ezt nem, akkor ez nem futott volna úgy be külföldön.

[00:23:30]Persze.

[00:23:32]Tehát csak a hogy divatot csináltak belőle.

[00:23:34]Persze, de hát lehet látni, hogy a site-okon, magyar siteokon a legalacs egyik legalacsonyabbra pontozott magyar filmos olfia.

[00:23:40]Tehát nem véletlenül.

[00:23:43]Ezt nem tudtam.

[00:23:44]Hát nézd, tessék megnézni.

[00:23:46]Hát erre mit mondasz?

[00:23:47]Hát miért volt 16 év Orbán kormány?

[00:23:53]Ühüm.

[00:23:53]A válasz érthető, amit most mondasz.

[00:23:57]Miért nézünk vissza a kádárrendszerre nosztalgiával?

[00:24:02]Földbe vagyunk döngölve, azt gondolod?

[00:24:04]És nem tudunk rendesen ki kez?

[00:24:07]Hát reméljük, hogy azért most van egy esély rá.

[00:24:08]De egyébként van hát van van rem van oka reményre, az biztos.

[00:24:11]De erről szeretném, de vannak társadalpszichológiai problémák, az biztos.

[00:24:19]Igen.

[00:24:19]Tehát ennek tulajdonítod.

[00:24:19]És akkor külföldön, külföldön micsoda?

[00:24:25]Ott mi a helyzet a filmjeiddel?

[00:24:28]Hát külföldön mi a helyzet?

[00:24:28]Hát külföldön nem pont azokat a tematikákat csinálom meg, amiket amik most kuránsek.

[00:24:37]Hát azért fin azért forgalmazzák a filmimet külföldön, tehát meg nagyon sok országban.

[00:24:42]Tehát azt gondolom, hogy van néző külföldön.

[00:24:45]Ezt kérdezem, de az biztos, hogy 10 év alatt nagyon változott, sokat változott a egy külföldi, tehát egy nemzetközi filmnek a pályafutása 10 év, tehát most már nagyon máshogy működik, mint régen.

[00:25:06]Mit jelent?

[00:25:06]Hát régen nagy eséllyel mégis csak a filmet nézték volna elsősorban, hogy az hogy tud érzelmeket generálni, vagy gondolkodást generálni, vagy mind a kettőt a nézőben.

[00:25:20]Ühüm.

[00:25:20]Most már megint csak narratívák mentén történnek a szelekciók sokszor, és és ezeket a narratívákat kell ápolni, és a nemzetközi újságírók még sokszor úgy tolják el, úgy tolnak előre filmet, vagy ö éppenséggel szívnak, mert éppen az a a narratívák azokban a narratívákban nem illeszkednek ezek a filmek.

[00:25:52]Tehát én én én most mondasz erre példát, vagy hogy milyen naratívák azok, amik kurensek és mi az, ami nem?

[00:25:59]Hát meg kell nézni a külföldi, meg kell nézni a Kenny szelekciót, meg kell nézni a velencii szekciót, meg hogy főleg, hogy mely milyen filmeknek adnak díjakat.

[00:26:09]Tehát tehát amit most díjaztak például Kban azokat te milyeneknek láttad?

[00:26:13]Én nem láttam filmet KBAN, csak meg kell nézni, hogy milyen típusú filmekről van szó.

[00:26:20]És az biztos, hogy hogy én azt gondolom, hogy a média figyelem mindig azokra irányul, akik kicsit úgy ö hát megint csak.

[00:26:32]Szóval vannak vannak trendi témák.

[00:26:35]Van egy csomó olyan trendi téma, amit a nyugati újságíró azt gondolja, hogy ez jó, hogyha ez erről beszélünk.

[00:26:44]Például ö például van tehát szexualitás igen, szexualitás, migráció a nyugat különböző bűnei, a egy ilyen nagyon egzotikum szerint működik egy kicsit ez az egész.

[00:27:03]Tehát hogy a hogy kicsit olyan, mint a 19.

[00:27:05]19.

[00:27:09]században a minden, ami esetleg a volt gyarmatokról jön.

[00:27:15]Az akkor az egzotikum volt és lenéztük most egzotikum és felnézünk rá, ami igazából ugyanaz, mint a lenézni.

[00:27:25]Tehát egy ilyen a paradigma ugyanaz, csak másriminálunk csak diszkriminálunk, mert azok más emberek, mint mi vagyunk.

[00:27:31]Tehát ugyanez a tehát a a nyugat nem tudott kijönni ebből a picit ilyen gyarmatosító hangulatból, mert a azelőtt lenézték őket, mert azt gondolták, hogy más emberek, most meg piedesztára teszik őket, mert más emberek, mert nem olyanok, mint mi.

[00:27:49]Tehát igazából ugyanaz és ez kicsit eszerint működik az egész világmzi, a World Cinema, amit látunk és és nem a én nem azt azt érzem, hogy nem a filmek a fontosak, vagy a vagy az emberi történetek benne, hanem amilyhez éppen valami médias szózba médias szózba vannak.

[00:28:10]most értette meg, amit a legelején is mondtál már, tehát valójában akkor Magyarországon is azért ez elég erősen hogy ugyanígy az egzotikumok vagy a vagy a vidámság, vagy a nem tudom én, a limonádé az erősebb.

[00:28:25]Hát a limonád itt az abban az talán a specifikum, ami egyébként nyugaton is van, hogy akkor inkább nézzünk meg egy limonádét, de amit megértek, nézzünk, fogyasszunk, csak közben érdekes, hogyha az ember valami mondjam, maradandót is megpróbál megnézni.

[00:28:47]Megenged nekem, hogy azért én az árváról kérdezzelek.

[00:28:49]Ez a történet, apukád története, ez mennyire volt benne a te gyerekkorodban?

[00:28:54]Tehát mikor hallottál erről először, hogy ő mind ment keresztül kisfiút?

[00:29:01]Elég hamar, tehát ez kisgyerekkoromban is ott volt.

[00:29:04]Ő ezt elmesélte neked.

[00:29:06]Hát köz közösen családban el lett mesélve.

[00:29:11]Magyarul az, hogy hogy neki mi történt az édesapjával, vagy hogy ki volt az édesapja, és hogy felbukkant helyette egy vagy ő, vagy egy másik.

[00:29:20]Ezt te pontosan tudtad?

[00:29:23]Mit gondoltál erről akkor gyerekként?

[00:29:25]Ezt vissza tudod keresni?

[00:29:28]Hát nagyon félelmetes volt akkor is, hogy ez, hogy ez így olyan volt tényleg, mint valami mint valami mese, hogy megérkezik az az igazi apa, az elképzelt apa helyett.

[00:29:39]És ez az igazi apa, ez nagyon félelmetes, olyan, mint egy green mesében a a az erdő, vagy tehát, hogy valami olyan jelenik meg ami amire nem számítottunk és teljesen földbe gyökerezik a lábunk ettől.

[00:30:05]volt-e ennek bármi köze a zsidósághoz való viszonyodhoz?

[00:30:11]Annak, hogy ő valószínűleg azért a holokausztban veszhetett el, vagy ott tűnt el az igazi édesapa, egyáltalán az elképzelt édesapa, igen, így gondolom, hogy ez ez például men mit okozott benned?

[00:30:28]Mikor kezdtél el ezzel egy általán foglalkozni?

[00:30:31]Öt éves koromban.

[00:30:32]Tényleg?

[00:30:32]Hát és hogyan kérdezősködtél?

[00:30:33]Vagy kérdez sokat kérdeztem.

[00:30:35]Igen.

[00:30:35]Sok sok voltak kérdés.

[00:30:38]Válaszokat is kaptál?

[00:30:39]Jó és kevésbé jó, de de valahogy mégis csak a családi történet és tragédiákban megjelent az egész 20.

[00:30:49]század.

[00:30:49]És ezért is mindig foglalkoztatott a történelem.

[00:30:54]Az, hogy apukád írt ebből egy forgatókönyvet, azt mikor tudtad meg?

[00:30:59]Nagykorodban.

[00:31:00]Nem, hát ezt k ő most nem, tehát hogy őrt ezt, mert sokkal később 2020-as évek, tehát ő is felnőtt, jó felnőtt korában, idősebb korában írta egy barátja mondta, hogy ezt meg kéne írnia, és nem is forgatókönyvet írt először, hanem egy treatmentet, tehát együm egy egy összegzést írt ebből, egy filmtervet, ami nem volt, nem adtak rá pénzt, és próbálkozott, és aztán mondtam, hogy ha neki nem sikerül, akkor ha gondolja Ja, akkor akkor én megcsinálom.

[00:31:32]És ebből nem volt feszültség közted?

[00:31:34]Dehogy nem, dehogy nem.

[00:31:35]Ez nem lehetett könnyű, hogy tudtad őt erről meggyőzni, vagy máig tart ez a feszültség?

[00:31:40]Hát nem könnyű, az biztos.

[00:31:42]Nem könnyű.

[00:31:42]Ühüm.

[00:31:42]A ti viszonyatok sem könnyű, de hát erről gondolom nem akarsz.

[00:31:45]Hát ez maga nézem, akit érdekel, nézze meg a filmet.

[00:31:48]És akkor hát én ez valahogy ö ö benne van az egész az egész társadalmi feszültség valamilyen szinten szerintem az egész kibékhetetlen ö trauma, nem tudom máshogy hívni.

[00:32:05]És ez végighúzódott a te egész gyerekkorodon ezek szerint, vagy egész élet toljuk magunk előtt.

[00:32:09]Igen.

[00:32:09]És adjuk át a következő generációknak ezeket a nagy kérdéseket, amiket a sok kegyetlenség és fájdalom és embertelenség így kollektíven produkált.

[00:32:27]Mennyire kellett ezt elnyomnod magadban?

[00:32:30]Mennyire adhattad ki azt, amit ezzel kapcsolatosan éreztél?

[00:32:32]Vagy vagy vagy az volt-e a te szándékod éppen a film elkészítésekor, hogy hogy na most végre kiöntök mindent?

[00:32:44]Hát ez biztos egy feldolgozási folyamat, de közben azt is megértettem, hogy ez egy tényleg egy archetipális alapvető történet, tehát ez egy hamlett történet.

[00:32:55]Tehát nem azért akartam ezt megcsinálni, mert jaj de érdekes a családom története, hanem azért, mert van benne valami ősi feszültség, egy ősi felolthatatlan fájdalom és kérdés.

[00:33:08]Ki az apám?

[00:33:08]Eleve ki az apám?

[00:33:10]És mennyire hogy tudok a helyébe lépni, engedi-e?

[00:33:19]Vagy mi történt a a születésem előtt?

[00:33:24]Miből vagyok, van-e egy olyan részem, amit nem akarok, és mégis a részem, és ezt hogyan tudom integrálni?

[00:33:31]Hát ezek nagyon fontos dolgok.

[00:33:35]Ezek meghatározták valójában a te pályaválasztásodat is.

[00:33:38]Mit gondolsz?

[00:33:40]Mármint melyik része az, hogy ilyen a traumák.

[00:33:42]Igen.

[00:33:42]Tehát az, hogy te filmrendező lettél és mindig olyan kérdésekkel foglalkozol, amik megpróbálják a rossznak a gyökereit megtalálni.

[00:33:54]Igen.

[00:33:54]Igen.

[00:33:55]Ez ezért lett íg szerintem.

[00:33:55]Igen.

[00:33:55]Igen.

[00:33:57]De ezt csak most gondolod, vagy ez a kérdés, ez már felmerült korábban?

[00:34:02]Persze, persze.

[00:34:02]Igen, igen.

[00:34:02]Ez engem mindig is ezek érdekeltek a meg filmekben is ezek érdekeltek a nagy kérdések.

[00:34:10]könyvekben is mindig ezek érdekeltek, amikor ilyen dolgokról beszélünk.

[00:34:16]az apádal való kapcsolatban, bocsáss meg, hogy erre visszatérek, ha nem akarsz, ne beszélj róla, de hogy az, hogy az ő filmkészítési metódusában is azért nagyon határozottan benne van, tehát a jeles filmekben is ez a gyökerek utáni kutatás, ez ez azért nagy hatással lehetett arra a filmes látásmódra, amivel te elkezdtél filmeket csinálni.

[00:34:40]Én mennyire van benne, ez nem biztos, hogy annyira benne van, nem?

[00:34:45]Nem tudom, hát azért az ő ugyancsak a múltfeldolgozásos filmjeit én úgy érzem, hogy ez vezérelt.

[00:34:54]Szerintem van benne egy álomvilág.

[00:34:56]Az lehet igen, hogy van egy tehát a realitással valahogy nem a kapcsolatunk mindig nagy kérdés, és az az ő nőnek is nagy kérdés szerintem a realitással kapcsolata.

[00:35:08]Ön tehát valahogy már én ezt valahogy máshogy látom, de lehet, hogy a hogy keresi a ő is.

[00:35:16]Lehet, hogy más módon, de hogy Igen.

[00:35:16]Na mindegy is, inkább az, hogy neki hogy tetszett a film egyébként.

[00:35:21]Fogalmam sincs.

[00:35:21]Meg kell tőle kérdezni.

[00:35:23]Nem is beszéltél vele se erről, se semmiről.

[00:35:25]Azóta egy szót se szólt erről.

[00:35:27]Jaj, Istenem, ez azért nem lehet könnyű neked.

[00:35:30]Nem jó.

[00:35:33]De ezt most itt nem fogjuk tudni megoldani egy stúdióban.

[00:35:34]És bocsás meg, ezért nem akartam nagyon mélyen bele vájni a magánéletedbe, de de azért ez nagyon érdekes kérdés, hogy a filmendezés, a filmkészítés az mint ahogy a valószínűleg a regényírás, vagy a novellaírás, vagy a költészet, vagy a festészet, vagy bármilyen művészeti ág, mennyiben függ össze a gyerekkori traumák feldázásának a igényével?

[00:36:03]Szerintem összefügg szorosan.

[00:36:06]Tehát a felnövésünkben, a gyerekkorunkban ott van valami nagyon nagy kérdés a világgal kapcsolatban, és hogy ezt ezeket hogy oldják meg a szüleink, hogy mi hogy hogy tudjuk megoldani, mennyire hagynak egyedül minket magunkra.

[00:36:24]Ezek mély nyomokat hagynak.

[00:36:27]Az előbb kérdeztelek a Holocaust hatásról, hogy hát nem véletlen, hogy a te első nagy filmed, de nem csak az első, mert a rövid filmjeid is valami módon, a holoka azhoz kötődtek?

[00:36:40]Hát egy igaz egy igen.

[00:36:42]A legérdekesebb első filmed.

[00:36:45]De hogy az ez mikor kezdett el tudatosodni benned ez a téma, és hogyan hogyan tudtad ezt egyáltalán feldolgozni?

[00:36:54]Ugyanakkor, amikor megtudtam ezt az egész családtörténetet, akkor mert elég elég pici voltam.

[00:37:01]És hogy értetted meg?

[00:37:03]Se, hát ez ez egy nagyon nagy kérdés volt, hogy ezt hogy lehet ezt túlélni, hogy hogy kik azok, akik megmenekülnek, miért, miért van egy egész szellem, hogy mondjam, egy ilyen arcképcsarnok, akik a meg a megöltek arcképcsarnok?

[00:37:20]Ez egy nagyon nagy kérdés.

[00:37:23]az megölt embereknek az árnyékában felnőni.

[00:37:29]Ühüm.

[00:37:29]Hát ez eztán az egyik legerősebb hatás.

[00:37:33]Igen, ez egy nagy hatás.

[00:37:33]Hát igen, de hát nem lehet mindig a holocaustról beszélni, tehát hogy én megtettem, amit hát ha valaki megtette, akkor t amit megpróbáltam.

[00:37:43]Az vagy valóban?

[00:37:43]Ezt nyugodtan állíthatod, és nem lehet számonkéni rajtad semmit ezzel kapcsolatosan.

[00:37:48]Ö az viszont nagyon érdekelem most úgy tudom, hogy már készül egy új filmetek.

[00:37:55]Hát úgy néz ki, hogy néz néz úgy néz ki, hogy csinálok egy másikat.

[00:37:58]Ö az is francia megrendelés, nem?

[00:38:02]Az egy amerikai stúdióval.

[00:38:05]Hm.

[00:38:05]Ö ha minden jól megy, akkor jövő év elején, első fél évben forgatjuk.

[00:38:13]Nem veszélyes az amerikai stúdióban, ahogy mond.

[00:38:15]De azért kontroll, de ez olyan, hogy én írtam a forgatókönyvet, ez egy Corc McCarty adaptáció.

[00:38:22]De azt mondom, hogy Cormc Mcarty nagy szerelmed íróként.

[00:38:24]És igen, nagyon szeretem.

[00:38:27]Melyik könyve az, ami vagy ez egy új?

[00:38:30]Nem, ez az a dark, ez a odakin a sötétség, azt hiszem így hívják magyarul.

[00:38:34]Ez a hát van ez a véres délkörök és annak egy első verziója bizonyos szempontból, amit írt ez a második könyve és és te találtál rá erre mint témára?

[00:38:47]Én én találtam rá.

[00:38:47]Én akkor soha nem csinálták meg.

[00:38:50]Szabad volt.

[00:38:50]Szabad voltak a jogó, szabadok voltak a jogok.

[00:38:56]Más könyveiből készült fél.

[00:38:58]Hát a az út The Road abból csináltak.

[00:38:58]A No country for Old Man, nem vénnek való vid ja nem vénnek való perszeremek.

[00:39:08]Sok sok tört sok és még van néhány a a véres délkörök az az nagyon véres és az nagyon az egy ilyen amerikai nem az egy civilizációs születés csak nagyon véres indiánokkal és egy skal skalbandával a egy ilyen vadnyugati könyv amiből csak véres filmet lehet csinálni vagy úgy gondol azt lehet hogy megcsinálják valamikor de én ezt Miért lesz?

[00:39:39]Ez egy ez egy ez egy olyan, mint egy egy sötét tündérmese.

[00:39:41]És miről szól?

[00:39:45]Jaj, majd egy másik műsorban.

[00:39:47]De de ez egy ezér most nem készültem erre.

[00:39:51]Majd majd majd majd mesélek.

[00:39:53]Majd De hogy véres tündérmese, akkor csak utal rá, hogy ne sötét tündérmese vagy sötét tündér.

[00:39:59]Nem véres.

[00:39:59]Sőt, hát ez egy ne nem fogok most erről beszélni.

[00:40:05]Majd majd olvass, akit érdekel.

[00:40:10]Jó, de készen van a forgatókönyv.

[00:40:12]Készen van a forgatókönyv és megvannak a színészek és nagyon szeretnék.

[00:40:14]É ezt is Erdély Mátyással együtt csinálják.

[00:40:19]Erdély Mátyás és szokásos csapat, ha jól megy Magyarországon és ja itt lehet forgatni hozzá.

[00:40:24]Itt elég sötét tündérmese környezet.

[00:40:30]Itt hát hát reméljük, hogy van ilyen.

[00:40:33]Igen, azt nézzük most, azt próbáljuk felmérni.

[00:40:35]És ez egy ilyen pszichológiai horror igazából.

[00:40:41]Hú magyar pénzt nem próbáltok szerezni hozzá?

[00:40:44]Hát ez lehet, hogy majd kérünk egy kis segítséget.

[00:40:48]azért is kérdezem, de de nem biztos még, de nagyon szeretnénk itt forgatni, hogy hogy a hogy jobban tudjuk kontrollálni a a filmet, és hogy minél több pénz a filmbe kerüljön, és ne a nem tudom mi szak nem tudom mi Amerikában mindenki szakszervezetek elviszik a pénz.

[00:41:09]Nem az, csak na minden szakszervezetet ki kell fizetni és akkor iszony iszonyú sok pénz megy el másra és nem a filmvászonra kerül a pénz.

[00:41:18]De ezért forgatnak annyian itt Magyarországon.

[00:41:22]És ami a sötét tündérmesét illeti, hát most egy kicsit kivilágosodott ez a tündérmese itt Magyarországon.

[00:41:26]Olvastam is interjút veled, amiben azt írod, hogy vagy azt mondtad, azt válaszoltad, hogy hogy látod a reményt kibontakozni.

[00:41:40]Mit éreztél, amikor megtörtént ez a változás?

[00:41:44]Ühüm.

[00:41:44]Aznap itt voltál?

[00:41:44]Igen, igen.

[00:41:44]Hát van egy van egy pici babád egyébként, ezt tegyük hozzá.

[00:41:49]És ez fontos ki akartunk volna menni, de hát a kisbabával nem lehetett.

[00:41:54]Igen, de azért nagyon fontos, hogy van egy kisgyereked, és hogy az ő szemszögéből néz nyilván egy apa is a jövőre.

[00:42:00]Igen, hát igen, az jó érzés, hogy neki nem kell ezt a ezt a ez ebben a rendszerben élnie és hogy valami más történik.

[00:42:11]Hát én azt éreztem, hogy hogy valami mégis csak valami láthatatlan nemzeti közösség kezébe veszi a a sorsát, és hogy nem hagyja, hogy leuralják és hogy megfélelítsék és hogy bármennyi idiotizmust lehet nyomni a fejükbe, de de az embereknek mégiscsak van valami immunreakciója erre, és hogy és hogy egy más utat is lehet választani, és főleg, hogy hogy kilépni ebből a korrupt korrupt politikai magatartásból, hogy erre van egy igény és lehetőség, és remélem, hogy ez így is lesz, hogy hogy ne a megszokott sötét alagútba menjünk megint bele.

[00:43:06]Szerintem ez egy nagyon reményteli tavasz.

[00:43:12]Te egy körülbelül asszem két éve vagy három éve legalább elköltöztél Magyarországról Londonban élünk.

[00:43:15]Nem, nem mi hét évig Londonban éltünk.

[00:43:18]Most már hét éve Londonban éltünk.

[00:43:19]Már már nem, de a a most visszaköltöztetek az árva miatt visszaköltöztünk.

[00:43:24]Az árva miatt visszaköltöztetek, tehát nem Londonban éltek.

[00:43:28]Nem is akarnál hosszabb távon most visszaköltözni Londonba?

[00:43:32]Hát szeretjük nagyon Londont.

[00:43:32]Az biztos, hogy azt hallgatni minden szombaton, amikor 50000 ember azt üvölti, hogy halál a zsidókra, azt nem nincs kedvünk végighallgatni.

[00:43:43]Ez történik Londonban?

[00:43:44]Ez történik.

[00:43:44]És hogy az ördögbe?

[00:43:45]Hogy?

[00:43:46]Hát hogy úgyhogy úgyhogy a úgyhogy azza óta meg hát úgyhogy iszonyatosan politizálva van.

[00:43:57]egy olyan társadalmakat látunk, amik úgy politizálódtak az interneten keresztül vissza, vagy újra, vagy ami ami régen nem volt jellemző, tehát és olyan annyira extrém módon, ami ami felettébb aggasztó, és az biztos, hogy az antiszemitizmus valamennyire a civilizációnak a hőmér hőmérője, és és ezt Ezt a ilyen dolgokat, amiket ott láttam és hallottam, azt azt nem gondoltam volna, hogy nyugaton egy nap látni fogok.

[00:44:36]Konkrétan személy szerint is érintenek téged ezek a dolgok?

[00:44:39]Tehát volt olyan, ami embereket ölnek az utcán, tehát hogy ezt tudjuk.

[00:44:44]Hát ezt tudjuk.

[00:44:44]Tehát a Franciaországban is, Angliában is, és ez egyre rosszabb lesz és és egyre nagyobb a baj, és ö szerintem ezt valahogy meg kell állítani.

[00:44:58]És most most az biztos, hogy ezt nem kell hallgatni Magyarországon.

[00:45:04]És ez azért jó.

[00:45:05]Hát azért az nagyon jó hír, hogy te egyike vagy azoknak, akikről lehet tudni, hogy visszaköltöztek.

[00:45:12]Mit gondolsz?

[00:45:12]Sokan lesznek, akik nem ezért csak, amit te mondasz, hogy Londonban vagy Franciaországban ilyeneknek van kitéve az ember, hanem hogy tényleg reménytnek látod azt, ami most itt kialakulóban van.

[00:45:26]Hát egy picit igen.

[00:45:26]Azt láttam, hogy van egy társadalmi probléma nyugaton, az biztos.

[00:45:31]Tehát ezt csak a vak nem látja, vagy még a vak is látja.

[00:45:34]És az azt lehet látni, hogy azért Igen, tehát az a társadalmi modell ami elért egy nagyon jó, hogy mondjam szituációt a mondjuk a 2000-es években, az most azóta elkezdett szétesni és és azért remélem, hogy csomó magyar van külföldön.

[00:46:01]Azt gondolom, hogy nyelv nyelvtudással rendelkező fiatalabb generációk, akik megtanultak sokat hatékonyan dolgozni, hogy ezek ezek az emberek visszajönnek.

[00:46:14]Én azt gondolom, hogy igen, nézzünk Lengyelországot meg nagyon sok lengyel jött vissza, ment vissza, ment vissza Angliából például, vagy nyugatról, vagy Németországból és Német Lengyelország most kvázi Európában a legerősebb gazdaság, vagy ha felé tart.

[00:46:36]És azt gondolom, hogy vannak még kiaknálatlan lehetőségek, és hogy nagyon kell, hogy hogy azok azok a úgymond felvilágosultabb nyelvtudó generációk valamennyire visszajöjenek most, hogy hogy van remény.

[00:46:55]És szerintem ez ez biztos, hogy ennek a kormányzatnak is a stratégiája lesz, hogy ezeket az embereket visszahozni.

[00:47:03]Ha visszagondolsz mondjuk egy évvel ezelőtre, el tudtad képzelni, hogy megtörténik az, ami megtörtént áprilisban?

[00:47:12]Lehet, én én határozottan láttam, hogy hogy nagy bukása lesz az Orbán rezsimnek, merthogy azt éreztem, hogy annyia, hogy a hogy hogy a nép szintjén akkora nagy az elégedetlenség.

[00:47:28]De hogy lehet, hogy 16 évig ezt, vagy 15 és fél évig ezt mégis tűrték?

[00:47:33]Szerintem nem tűrték, csak nem volt olyan erő, ami ezt be tudta volna csatornázni, és hogy ezt tehát megvolt hozzá az anyag, de nem volt amállítsa.

[00:47:43]Igen, hát biztos nem voltak meg, nem buktak úgy, tehát hogy nem jöttek ki annyira a a botrányok, mint ahogy az utóbbi néhány évben, és nem volt meg az a megfelelő politikai ö vonal, ami ezt be tudta volna képviselni tudta volna, vagy és tényleg elmenni a a falvakba, és és hogy hogy valahogy visszaadni azt a reményt, ami már réges rég elpárol.

[00:48:14]előtte Magyarországon.

[00:48:17]Azt biztos láttad, vagy tudod, lehet, hogy te magad is benne vagy, hogy a filmes kollégái nagyon aktívan elkezdték szervezni, hogy hogyan kellene átalakítani a filmfinanszírozást, meg egyáltalán a a filmkészítési Engem még senki nem kért meg, hogy bármit mondjak.

[00:48:34]Szóval hát azt hiszem őket sem, aki akarta az beszállt ebbe.

[00:48:37]De te mit javasolnál?

[00:48:42]Hát szerintem a a az eredeti filmalaprendszere nem volt rossz.

[00:48:46]A régi Igen.

[00:48:49]Igen.

[00:48:49]Tehát megtartani mindenképpen a 30%-ot.

[00:48:53]Bár én azt a ezt az adóment az adóment vagy adó visszatérítést, amit a befektetett ugye pénz vissza be tudják hozni a filmesek a költségvetésbe.

[00:49:05]Szerintem az fontos lenne, hogy az amerikai vagy a külföldi filmeknek valamiféle valamennyire vissza tudjon ez le tudjon csapódni a nemzeti filmgyártásba is.

[00:49:18]Szerintem az az elég jó lenne valamilyen mechanizmus, tű visszaforgatni azt az összeget, amit egy ilyen külföldi film készítése során be kell, hogy fizessen.

[00:49:27]Igen.

[00:49:27]Meg az is van, hogy drágulnak közben a helyi technikusok, tehát hogy valahogy a versenyképességet is megtartani, és ne az legyen, hogy a külföldi filmek ki tudják fizetni a technikusokat, viszont a magyar filmek már nem tudják kifizetni, merthogy annyira megdrágították.

[00:49:43]És ezt hogy lehetne megoldani?

[00:49:44]Hát biztos, hogy vannak mehanizmus.

[00:49:44]Ezt át kell gondolni.

[00:49:46]Sokan arról beszélnek, hogy van ez a több ablakos rendszer, vagy egy ablakos rendszer.

[00:49:50]Én ehhez nem igazán értek, de te biztos többet tudsz róla.

[00:49:56]Hát az a kérdés, hogy hány forrásból kapunk kaphatunk pénzt.

[00:50:02]Biztos, hogy nem rossz, hogyha többről több helyről lehet.

[00:50:05]Bár azt át kell gondolni, mert mondjuk Franciaországban annyi helyről kell összelapátolni, hogy tényleg elég komplikált.

[00:50:11]Az egy ablakos rendszernek azért volt egy előnye, hogy tényleg az volt, hogy hogy akkor az az a magyar filmalap tudott tudott adni elég pénzt.

[00:50:22]Tehát nem az volt, hogy mi jó, de nektek bocsánat, onnan adtak nektek tehát ti kaptatok a magyar filmalaptól a a filmalaptól is kaptunk és a filmintézettől is kaptun és a filmintézettől is kaptatok.

[00:50:32]Tehát te azon kevesek közé tartoztál, akik a jó filmrendezők.

[00:50:39]Igen.

[00:50:39]Bár az első amikor amikor először nekifutottunk azvá film finanszírozásával, akkor kértünk egy bizonyos összeget, aminek a aminek a 70%-át csak adták csak oda, és tudták akkor, hogy nem tudjuk megcsinálni azzal.

[00:50:56]Tehát ez el is bukott, és aztán újra kellett építeni az egészet néhány évvel később.

[00:51:01]És mivel sikerült meggyőzni őket?

[00:51:05]hogy koprodukcióval behoztunk külföldi pénzt akkor, és akkor be tudtunk hozni elég pénzt külföldről is, és akkor volt francia pénz, német pénz, angol pénz, és ezzel meg tudtuk győzni, hogy akkor ők is adjanak már.

[00:51:16]Szóval akkor ez sikerült, mer hát gondolom azért nekem nem akartak úgy nemet mondani, hogy meg még néhány embernek, akik de hát az biztos, hogy hogy ez effektíve a támogatottak listája az nagyon pici volt, és egy csomó ember meg ö neknek meg nem adtak, és és olyanoknak adtak viszont, akik hát az a másik Igen.

[00:51:46]Tehát, hogy bohóckodtak és ellopták a pénzt.

[00:51:48]Tehát, hogy ez viszont nagyon-nagyon aggasztó irányba ment, amit még az Andy nem engedett, vagy legalábbis én nem tudok rész megadályozta talán.

[00:51:58]Hát nagyrészben igen.

[00:52:00]Tehát a az, hogy ezt ezt a fajta pofátlanságot Igen.

[00:52:06]Ezt igen, de hát aztán ugye beszántották, meg ki kitették az Endit ebből az egészből, és lett ez a filmintézet, ami ami még át átláthatatlanabb lett, de az biztos, hogy a fejlesztést, a filmtervfejlesztést és sok olyan dolgot, amit ők kiszedtek a gépezetből, tehát a filmintézet kiszedett, azt vissza kell tenni.

[00:52:31]Tehát filmfejlesztés az fontos, és hogy erre legyenek szakemberek, és hogy segítsék a ugyanúgy a az úgymond művészfilmeket, vagy a zsánerfilmeket, vagy a nagy közönségfilmeket, tehát hogy ez legyen legyen erre szaktanácsadás és legyen segítség, és hogy hogy legyen egy igaz, mert azért van egy szakmai, egy komoly szakmai pólus itt Magyarországon, de mégis csak van egy nagy ö tudás itt Magyarországon a akár a filmlabort vesszük, az is egy hihetetlen, amit tudnak, de egész Európában alig lehet ilyen ilyen helyet találni, mint a magyar filmlabort, ahol még tudnak filmmel bánni és olyan olyan szép például az olyannal, mint a tiétek, ami ugye egészen másként készül, mint a filmek legtöbb.

[00:53:25]Hát mi azért 35-re forgattunk és 35-ös kopját vetítettünk.

[00:53:32]2019 óta nem vetített K Tarantin óta 35-öt abb a nagy teremben és tényleg gyönyörű volt.

[00:53:38]Hát szerintem mindenki el volt, hogy ez mennyire gyönyörűen nézől ilyen gyönyörű.

[00:53:42]És tudták persze.

[00:53:45]Tehát akkor ez azért ígéretes, amit most el hát itt van egy tudás, és szerintem ezt ezt az új generációkkal is meg kell osztani, és és és rendesen kiépíteni egy igazi filmes pólust, ami ami ami egyébként potenciálisan abszolút nemzetközileg meg tudja mutatni, hogy hogy van létjogossága.

[00:54:09]Nemes Jeres László volt a vendégem.

[00:54:11]Nagyon köszönöm, hogy bejöttél a Klub Rádióba.

[00:54:13]Köszönöm a meghívást.

[00:54:15]A szerkesztőműsorvezető Váradi Júlia volt.

[00:54:17]Viszonthllásra.