„A művészeket megalázták, a múzeumokat halálra ítélték.” I Elszámolás
- Az újságírás a kultúrában ellehetetlenült: információhiány, pereskedés és névtelenségtől való félelem miatt cikkek nem jártak következménnyel.
- A döntéshozatal nem szakpolitikai, hanem személyes befolyáson és Orbán Viktor közvetlen beavatkozásain alapult, koncepciótlan projekteket eredményezve.
- Az Iparművészeti Múzeum – Európa egyik legértékesebb szecessziós épülete – közel 10 éve zárva van és romlik, részben a miniszterelnök beleavatkozása miatt.
- A Természettudományi Múzeumot a Ludovikából kiszorították, a 10 millió műtárgyas gyűjtemény Debrecenbe költöztetésének terve szakmailag abszurd.
- A Magyar Művészeti Akadémia közpénzeket szív el, a Műcsarnok átadása az állami kortárs képzőművészet elsorvasztásának szimbóluma lett.
- Mély József szerint a közoktatásból gyakorlatilag eltűnt a vizuális kultúra, így a fiataloknak nincsenek közös magyar képzőművészeti idézeteik.
- A magyar kortársművészet kizáródott a nemzetközi diskurzusból, miközben a közízlést a giccs és az üres hatalmi esztétika rombolta, a köztéri művek pedig rontják a környezetet.
- A civil szféra és az OFF-Biennálé valamelyest ellensúlyozta az állami kivonulást, de a szakemberhiány és a forráshiány továbbra is súlyos.
- Az új kormány alatt a kultúra nem prioritás, a felhalmozódott problémák feltérképezése zajlik, de megígérték az Iparművészeti Múzeum felújítását.
-
„A giccs volt az egyetlen terep, ahol magabiztosan tudott mozogni ez a hatalom.” – Nagy Gergely
Részletes összefoglaló megjelenítése
Az újságírás ellehetetlenülése a kultúra területén
Hamvai Péter, a HVG kulturális újságírója az elmúlt másfél évtized tapasztalatait összegezve elmondta: a rendszerben szinte lehetetlenné vált az újságírói munka, mert az alapvető információkhoz sem lehetett hozzáférni. A múzeumi, közgyűjteményi területeken dolgozók még névtelenül sem mertek nyilatkozni, a pereskedés pedig mindennapossá vált. A megírt cikkek hatástalanok maradtak, nem történt változás, ami a szakma értelmét kérdőjelezte meg.
„Nem kaptunk információt, ahogyan ezt te is tudod, vagy mindannyian tudjuk. Perelni kellett a legalapvetőbb információkért, lepattantunk mindenhonnan. Nem lehetett beszélni emberekkel, nem mertek beszélni, de még csak beosztott emberek név nélkül sem nagyon mertek megszólalni.” – Hamvai Péter *
Hamvai Péter kiemelte: a rendszer alapvető működési logikája nem a szakpolitikára, hanem a személyes befolyásra, a „fülhöz jutásra” épült, hasonlóan a Kádár-korszakhoz. Orbán Viktor személyes döntésein múlt minden, a felelősök nem voltak azonosíthatók, és a projektek ötletszerűen, koncepció nélkül indultak. Példaként említette a Rubik-kocka alakú múzeum tervét, a Liget-projektet, vagy épp az Iparművészeti Múzeum ügyét, ahol maga Orbán Viktor szólt bele a tervezés részleteibe.
A múzeumok szisztematikus rombolása
Iparművészeti Múzeum
A beszélgetés egyik legerőteljesebb példájaként Hamvai Péter az Iparművészeti Múzeum helyzetét nevezte meg. Az épület – Európa egyik legértékesebb szecessziós épülete – közel tíz éve zárva van, állaga folyamatosan romlik, miközben a felújítási tervek és a szükséges források is rendelkezésre álltak volna. Orbán Viktor beleavatkozása (ragaszkodott a szecessziós homlokzathoz, elvetve egy modern üvegszárnyat) tovább késleltette a munkálatokat.
„Az iparművészeti múzeum az, ami józan ésszel, egyszerűen felfoghatatlan. [...] 10 éve bezárnak egy múzeumot, ami ott rohad, aminek romlik az állaga, hiszen leszedték róla a pirogránit cserepeket és ettől a fal még jobban ázik, és Budapest egyik leggyönyörűbb épületéről van szó, de nem egy random budapesti, hanem Európa egyik legértékesebb szecessziós épülete.” – Hamvai Péter *
Természettudományi Múzeum
A Természettudományi Múzeum esete hasonlóan súlyos veszteség. A Boross-kormány 1993-as döntése után a Ludovika épületében lassan épülő múzeumot a Fidesz-kormány megállíttatta, és a Közszolgálati Egyetem rektori intézetét költöztette oda. Hamvai Péter „agyrémnek” nevezte azt az elképzelést, hogy a 10 millió műtárggyal rendelkező intézményt Debrecenbe költöztessék, hiszen az ország nyugati és déli részéből a főváros könnyebben megközelíthető lenne. Ehelyett egy debreceni kiállítóhely vagy fiókmúzeum lett volna szakmailag észszerű megoldás.
Közlekedési Múzeum
A városligeti épületet lebontották, aláépítettek két emeletet, majd visszaépítették – mindezt úgy, hogy a gyűjteménynek nem volt végleges helye. Az északi járműjavítóba tervezett költözést is az a gondolat váltotta fel, hogy a múzeum Debrecenbe, a BMW-gyár mellé települjön. Hamvai Péter szerint a régi épületet meg lehetett volna tartani, és a Magyar Műszaki Múzeumnak otthont adni.
Hadtörténeti Múzeum
A Hadtörténeti Múzeumot kiköltöztették a várból, hogy minisztériumok kapjanak helyett. A gyűjtemény raktárban van. A TISZA-kormány ígérete szerint az intézmény visszaköltözhet.
A Műcsarnok és a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) ügye
Hamvai Péter álláspontja szerint a Műcsarnokot nem lett volna szabad az MMA-nak átadni. Az MMA létezése önmagában nem probléma – a Pesti Vigadó méltó helyszín számára –, de intézmények fenntartása és közpénzek aránytalan odacsatornázása torz helyzetet teremtett. A Műcsarnok az ország legnagyobb kortárs kiállítóhelye, ezért állami tulajdonba kell visszavenni, és pályázat útján kinevezett igazgatóval működtetni.
Kicsiny Balázs szobrászművész a beszélgetés későbbi részében ugyancsak a legsúlyosabb csapásként értékelte az MMA létrejöttét és megerősítését, amelynek gyökerei a rendszerváltás időszakába nyúlnak vissza, de az orbáni hatalom kisajátította és szembeállította a szakma másik részével.
„A Magyar Művészeti Akadémia az egy súlyos csapás. [...] Az orbáni gondolat, hogy milyen jó lenne kisajátítani ezt a közeget és szembeállítani a másikkal és tényleg lapátolni a pénzt szó szerint, és ennek megfelelően viszont kiéheztetni a tulajdonképpen a magyar kultúrát létrehozó vagy ápoló közeget.” – Kicsiny Balázs *
A két művészeti akadémia (MMA és a Magyar Tudományos Akadémia Széchenyi Művészeti Akadémiája, SZIMA) párhuzamos létezését Hamvai Péter abszurdnak nevezte, hiszen ez azt sugallja, mintha kétféle művészet – „népnemzeti” és „liberális” – létezne. Felmerült a kettő egyesítésének gondolata is.
Szépművészeti Múzeum és Nemzeti Galéria
A Szépművészeti Múzeumot – Bán László szisztematikus, évtizedes munkájának köszönhetően – nem sikerült tönkretenni. Az intézmény nemzetközileg is jegyzett, a közönség kedveli. Ugyanakkor Hamvai Péter megjegyezte: a sikerért cserébe kompromisszumokat kellett kötni, például képeket kellett kölcsönadni a Habony-körnek.
A Nemzeti Galériát a várból a Ligetbe tervezték költöztetni, ám ez az elképzelés valószínűleg nem valósul meg. A jelenlegi, 1960-as években épült szárny belsőleg átalakítható, gépészetileg és esztétikailag korszerűsíthető, így a várban is izgalmas nemzeti galériát lehetne kialakítani – ellentétben a korábbi „palotamúzeum” koncepcióval, ami Hamvai szerint történetietlen lett volna.
A közgyűjteményi dolgozók helyzete
A múzeumi szakemberek bére rendkívül alacsony volt: diplomával, nyelvtudással, nemzetközi kapcsolatrendszerrel rendelkező munkatársak 300 000 forintért dolgoztak, sokan el is hagyták a pályát. A múzeumokban a műtárgyak raktározási körülményei is katasztrofálisak (például 40 fokos raktárak). A szakma a Szépművészeti Múzeumon és néhány kisebb intézményen kívül nem tudott jelentős eredményeket felmutatni. A választási kampány idején történt ugyan valamiféle béremelési kísérlet, de a helyzet rendezése továbbra is sürgető.
Hamvai Péter pozitív fejleményként említette, hogy Sári Zsolt személyében végre muzeológus került helyettes államtitkári pozícióba, amire az elmúlt 16 évben nemigen volt példa. Ugyanakkor a jelek szerint az új kormány számára a kultúra nem elsőrendű prioritás; a kulturális miniszter is a területen kívülről érkezett, és a döntéshozók egyelőre nem tudják pontosan, mihez kezdjenek a felhalmozódott problémákkal.
A művészeti oktatás leépülése
Mély József művészettörténész, a Képzőművészeti Egyetem tanszékvezetője három szinten mérte fel a károkat.
Közoktatás
A 16 év alatt a vizuális művészetek szerepe folyamatosan leépült a közoktatásban. A művészettörténet tantárgyat kivették az érettségi tárgyak közül, a tananyagban minimálisra csökkent a képzőművészeti tudás átadása. Az olyan változások, mint a mindennapos testnevelés bevezetése, más tárgyak óraszámait szorították ki. A teljes központosítás és az egy tankönyvre épülő oktatás alternatív lehetőségeket sem hagyott. Ennek következménye, hogy a magyar fiataloknak gyakorlatilag nincsenek vizuális idézeteik a magyar képzőművészetből, míg az irodalom terén ez a közös nyelv része.
„A művészettörténet tantárgyat kivették az érettségi tárgyak közül. [...] A tananyagban teljesen elvékonyodott a vizuális művészetekkel kapcsolatos tudás átadása. [...] Vizuális idézetek nincsenek a fejünkben a magyar képzőművészet történetéből, és nem is ismerünk gyakorlatilag semmilyen alkotót.” – Mély József *
Felsőoktatás
A Képzőművészeti Egyetemnek – szemben a többi művészeti egyetemmel – sikerült elkerülnie az alapítványi modellbe kényszerítést, ami viszonylagos szabadságot és egyben forráshiányt eredményezett. Az intézmény megőrizte klasszikus struktúráját (festészet, szobrászat, grafika, anatómia), ami nemzetközi összehasonlításban is kuriózum. Ez egyszerre érték és konzervatív vonás, de a forráshiány és az elszigeteltség miatt nem történtek meg a szükséges modernizációs lépések. A felsőoktatás egésze „bunkerként” védekezte ki a változásokat, így évtizedes hátrány halmozódott fel.
A kortárs képzőművészet marginalizálódása és a nemzetközi izoláció
Nagy Gergely kulturális újságíró a legnagyobb veszteségként a magyar kortársművészet nemzetközi diskurzusból való kizáródását nevezte meg. A két csúcsintézmény – a Műcsarnok és a Ludwig Múzeum – neutralizált, depolitizált pozícióba került, és nem voltak képesek érdemi nemzetközi párbeszédet folytatni. A jelenség nem korlátozódik Nyugat-Európára: Prága, Bécs, Kijev felé is megszakadtak a kapcsolódások. Művészek, kurátorok hagyták el az országot, életművek váltak láthatatlanná, egy teljes nemzedék reflektálatlanul maradt.
„Az, hogy a magyar kortársművészet a nemzetközi diskurzusból kizáródik. [...] Ez az izoláció számomra ez a legdrámaibb dolog. És az, hogy eltűnik egy nemzedék, művészi életművek válnak láthatatlanná, kurátorok hagyják el az országot, művészek hagyják el az országot, egyszerűen elmosódik, eltűnik egy periódus és lekövethetetlenné válnak életművek.” – Nagy Gergely
Mély József megerősítette: 2010 után a kormányzat gyakorlatilag kivonult a kortárs képzőművészet intézményrendszeréből. A Műcsarnok átadása az MMA-nak szimbolikus és gyakorlati fordulópont volt. A keletkező vákuumba a magánszféra nyomult be – ennek lett zászlóshajója az OFF-Biennálé. Ugyanakkor óriási veszteség volt a vállalati gyűjteményezés lefejeződése (például a Raiffeisen Bank gyűjteményének és galériájának megszűnése), valamint az MNB-nek a közpénzből épített gyűjteménye, amely valójában a közösséget illetné, de „nagyon bűnös módon kezelték”.
Kicsiny Balázs a vidéki közösségek leépülését is súlyos kárként értékelte: a korábban lokális felelősséggel működő művelődési házak, helyi alkotóközösségek megszűntek, helyettük a Hankó Balázs által vezetett rendszer a forrásokat máshová csatornázta.
A művészek politikai aktivizmusa és az ellenállás formái
Nagy Gergely emlékeztetett rá, hogy a kortárs művészeti szcéna már 2011-ben megtapasztalta a hatalom támadását. Budai Gyula elszámoltatási biztos a Magyar Universitas Program keretében létrejött köztéri kortárs műveket „közpénzszivattyúként” állította be, a Magyar Nemzet pedig konkrét munkákat kriminalizált. A szcéna erre azonnal reagált: 2013-ban a Műcsarnok átadása ellen egy éven át tartó „kívül tágas” című projektsorozattal tiltakoztak, megszületett az OFF-Biennálé, ami az állami intézményrendszerből való kivonulás, a közpénztől való elhatárolódás demonstratív gesztusa volt. Nagy Gergely szerint a Biennálé vonzotta Budapestre az elmúlt évek legkomolyabb nemzetközi kurátorait.
Kicsiny Balázs példaként említette az Eleven Emlékművet, valamint a Rajk László Art Department galériájában rendezett „újratemetés” című kiállítását, amely az 1956-os forradalom orbáni kezelésére reflektált, és amely a magyar történelem ismétlődő újratemetéseinek bizonytalanságát és társadalomlélektani hatását jelenítette meg.
A hatalom esztétikája: építkezés, giccs és köztéri rontások
Hamvai Péter rámutatott, hogy a 16 év alatt az állami pénzbőség ellenére a fejlesztések kifejezetten a közízlést rombolták. A vadászati világkiállítás szarvasagancs-„diadalíve”, a Pénzmúzeum aranyvonatai, vagy épp a Szabadság téren felállított szobrok mind a giccs és az üres hatalmi esztétika példái. A kezdeti időszakban – például Kerényi Imre „Megrendelt képek az Alaptörvény tiszteletére” című tárlatával – még volt valamiféle narratívaépítési igény, később azonban „Szőke Gábor Miklós lett az esztétika”, és minden autonóm művészi gondolat ellenséggé vált.
„A giccs volt az egyetlen terep, ahol magabiztosan tudott mozogni ez a hatalom.” – Nagy Gergely *
Mély József, aki a frissen alakult Fővárosi Köztéri Szakmai Tanács vezetője lett, jelezte: a testület kontrollálni fogja, milyen köztéri alkotások létesülhetnek, és valószínűleg javaslatot tesz egyes művek eltávolítására is. A beszélgetés résztvevői egyetértettek abban, hogy bár ezek az alkotások rémségesek, a múlthoz való hozzáférés érdekében fontolóra kell venni a megőrzésüket is – hasonlóan a Szoborparkhoz, amely az államszocializmus emlékeit őrzi, és amelyet Nagy Gergely ugyan nem kedvel, de elismeri a történeti távlat fontosságát.
A vidéki kistelepülések és a helyi közösségek kulturális intézményeinek leépülését Kicsiny Balázs külön is kiemelte: a korábbi művelődési házak, helyi alkotókörök eltűntek, a Nemzeti Kulturális Alap által korábban támogatott közösségi művészeti formák megszűntek.
Az első hetek tapasztalatai az új kormány alatt
Hamvai Péter óvatos képet festett a TISZA-kormány kulturális politikájáról. A kultúra nem tűnik elsőrendű feladatnak, a döntéshozók egyelőre a problémák feltérképezésénél tartanak. A múzeumokból panaszáradat érkezik, és az új kormány előtt ott tornyosul a megoldatlan ügyek tömege. Pozitív fejlemény, hogy az Iparművészeti Múzeum felújítását megígérték, és Vitézy Dávid közlekedési miniszterként várhatóan elindítja a Közlekedési Múzeum ügyét. A Nemzeti Múzeum jövője bizonytalan, a 90-es években átadott, mára elavult és poros kiállítás teljes újragondolásra szorul. A forráselosztás korábbi gyakorlatát – új építkezések preferálása a meglévő állomány karbantartásával szemben – a résztvevők a korrupció melegágyaként és a rendszer működési logikájaként azonosították.
„Amikor itt volt ez a nagy pénzbőség, hogy ezeket nem rendezték, nem csináltuk meg ezeket a fontos dolgokat, hanem mert az Orbán-kormánynak mindig volt egy ilyen mániája, hogy csináljunk újat, mert a régit nem javítgatjuk. Az a múlté, a Gyurcsány múlté. [...] Egy új épületből meg egy új struktúrából az egy teljesen szűz terület.” – Hamvai Péter *
A beszélgetés végén a résztvevők mindannyian hangsúlyozták: a kulturális intézményrendszer újjáépítése, a nemzetközi kapcsolatok helyreállítása, az oktatás modernizálása és a szakemberek méltó bérezése hosszú, szisztematikus munkát igényel. A kialakult állapotokra adott civil és magánszférabeli válaszok – mint a fű, ami a kő között átnő – valamennyire ellensúlyozták a rombolást, de a kár így is felmérhetetlen.
⚠️ Értelmezhetetlen vagy bizonytalan szakaszok
- „Hankúgy gyógyszerrész úr” – nagy valószínűséggel Hankó Balázs fideszes politikusról, gyógyszerészről van szó, bár a név torzult formában szerepel.
- „CE fonóba” – valószínűleg a Fonó Budai Zeneházban történt eseményre utal Makovecz Imre kapcsán, de a pontos helyszín nem rekonstruálható egyértelműen.
- „rétrod ellen akadémiát” – feltehetőleg „retro-ellenakadémiát”, de a torzulás miatt a pontos kifejezés bizonytalan.
Teljes átirat megjelenítése
[00:00:08]Elszámolás, központosítás, lojalitás és a függetlenség ára a kultúrában.
[00:00:14]Képzőművészet, múzeumok, galériák és alkotók a Nerben.
[00:00:17]A szerkesztőműsorvezető Váradi Júlia.
[00:00:23]Ismét jó napot kívánok a Dobszerda ismétlése után.
[00:00:26]Váradi Júlia vagyok.
[00:00:26]Az elmúlt 16 évben a művészet állapotát siralmossá tették.
[00:00:31]A művészeket megalázták, a múzeumok egy nagy részét úgy szólván halálra ítélték.
[00:00:35]A művészeti oktatást a nullához közeli állapotba tették, s a korábban sokkal magasabb szinten elismert magyar művészeti szcát alapvetően átpolitizálták.
[00:00:44]Ezekről a fájdalmaskről beszélgettek az elszámolás című műsorban Hambai Péter és Nagy Gergely Kulturális újságíróval, Mély József művészettörténésszel, a Képzművészeti Egyetem tanszékvezetőjével és Kicsy Balázs szobrászművészel, az MKE doktori tanácsának elnökével.
[00:01:02]Elszámolás, központosítás, lojalitás és a függetlenség ára a kultúrában.
[00:01:10]Hamvai Péter a HVG újságírója.
[00:01:10]szinte minden cikk, amit megírtál az elmúlt másfél évtizedben, próbálta felmérni, hogy éppen mi minden történik a kulturális téren, különösen közgyűjtemények, a múzeumok, a kiállítóhelyek és olyan területei a kultúrának, amelyeken megmutatkozhattak volna a nagy értékek, a magyarországi nagykulturális értékek.
[00:01:35]Azonban erre kevés esélyük és lehetőségük maradt.
[00:01:38]De mielőtt megkérdeznélek, hogy hogy láttad, hogy mi ment tönkre, mit vettek el, mit romboltak le, és mit nem építettek föl, hogyan foglalnád össze azt, amit kulturális újságíróként átéltél?
[00:01:56]Én valójában úgy éreztem, hogy ha munkám lehetetlenül el, tehát újságírónak volt nagyon nehéz lenni, mert egyszerűen nem kaptunk információt, ahogyan ezt te is tudod, vagy mindannyian tudjuk.
[00:02:05]perelni kellett a legalapvetőbb információkért lepattantunk mindenhonnan.
[00:02:12]Nem lehetett beszélni emberekkel nem mertek beszélni, de még csak beosztott emberek név nélkül sem nagyon mertek megszólalni.
[00:02:19]Másrészt pedig nem akartak megszólni, mert tudták, hogy úgyis mindegy.
[00:02:22]Írtuk a cikkeket egymás után, és valójában nem történt semmi.
[00:02:27]Tehát sem értelme nem volt annak a sok munkának, amit ráfordítottál, vagy igen.
[00:02:32]Mi nem szórakoztató irodalmat csinálunk, vagy szóval nem bulvár cikkeket, hanem ha valamit az ember kikutat, hogy ez ez rossz, akkor akkor legalább valami történjen.
[00:02:41]Nagyon komolyan gondolkodtam rajta, hogy hogy lass legalább és lassan valahogy kivezetem magam.
[00:02:47]Tényleg azzal eltölteni, hogy hogy a falra hánja a borsót, nem feltétlenül való.
[00:02:54]Na most remélem, hogy nem fogjuk falra hányni a borsót.
[00:02:55]Most megpróbáljuk összegezni, hogy az imént már említett területen mi minden rombolás történt.
[00:03:04]Mivel kezdenéd?
[00:03:04]Mit tartasz a legnagyobb, legdurvább bűnnek?
[00:03:06]Ez a rendszer úgy működött, hogy nem a pozíciók voltak fontosak, hanem a a fülhöz jutás, mint egy kicsit a kádár rendszer, vagy ezek a diktatúrák, hogy teljesen mindegy, hogy ki volt a miniszter meg a miniszterhelyettes.
[00:03:21]Azt döntött, aki Kádár környékén volt, és mit PB tag, vagy KB tag volt, vagy együtt vadászott vele, és akkor fülbe tudott súgni valamit.
[00:03:32]És ez is így működönt, hogy én azt hiszem, hogy Orbán tényleg fel akart építeni egy ilyen sajátos kultúrát, egy kulturáliszeti kurzust.
[00:03:42]Igen, de ez nem biztos, hogy keresztény kultúrát akar nem biztos, hogy rossz lett volna, tehát hogy egy saját egy sajátos kultúrát fel akart építeni, ezért keresett embereket, de ezek nem voltak rá alkalmasak, és ezeket nagyon gyakran cserélgette.
[00:03:57]Valaki mondott neki valamit, hogy épp mondjuk újítsuk fel az iparművészeti múzeumot, újítsuk fel.
[00:04:02]És aztán ez valahogy így elkezdőd.
[00:04:04]De mint nem volt szakpolitika, nem voltak felelősök ebben a rendszerben, hiszen minden Orbán Viktortól függött.
[00:04:11]Jött egy újabb ötlet, hogy építsünk, nem tudom emlékszel erre, hogy Rubik kocka alakú múzeumot valahol a Dunaparton.
[00:04:18]Tök jó terv, csináljuk meg.
[00:04:21]És akkor kidobtak rá pár milliót.
[00:04:24]És akkor most akkor építsünk liget Budapestet.
[00:04:26]Tök jó legyen.
[00:04:26]Öt múzeum, ez az, amazum, olyan múzeum.
[00:04:32]Talán nem engedték el teljes egészében, de azért részben ezt is elengedték.
[00:04:36]Ez volt szerintem a fő oka, hogy elindult egy-egy projekt.
[00:04:39]És hogyha most már válaszolok is a kérdésedre, hogy mióta a legnagyobb rombolás, az iparművészeti múzeum az, ami ami józan ésszel, egyszerűen felfoghatatlan.
[00:04:48]És ilyen szerintem még a kádár rendszerbe se csináltak, hogy mikor 17ák be, hát lassan 10 éve bezárnak egy múzeumot, ami ott rohad, aminek romlik az állaga, hiszen leszedték róla a pirogránit cserepeket és ettől a fal még jobban ázik, és Budapest egyik leggyönyörűbb épületéről van szó, de nem egy random budapesti, hanem Európa egyik legértékesebb szecessziós épülete.
[00:05:12]Nem csak én gondolom, hogy ez megállapítás az egyik legnagyobb építészeti értéke Magyarország csodálatos lett volna felújítva.
[00:05:19]Ugye láttuk a terveket, hogy hogy visszakerültek volna az eredeti színű üvegek és hát egy csoda.
[00:05:25]Én ezt tényleg és úgy, hogy úgy, hogy pénzbőség volt, úgy, hogy megvoltak a tervek, ott ott is bekavarta az Orbán, hogy hogy ugye fel akartak építeni egy plusz szárnyat, ami teljesen jogos lett volna, és akkor ott megállt itt a tervezés, mert az Orbán azt szerette volna, hogy az eredeti skiccegnek megfelelően szecessziós legyen ez az épület.
[00:05:48]Ne pedig ne pedig egy üveg épület elet.
[00:05:50]És akkor az építész próbálta kicsit átverni, hogy egy függönyfalba fölépítette volna a szecessziós falad, mögötte pedig egy korszerű lelepleződött és akkor így így húzódott.
[00:06:03]Tehát biztos, hogy ilyen szerencsétlenségek is hozzájárultak, de egyszerűen tényleg érthetetlen, hogy és azért a a költségvetésbe az, amiket most látunk, hogy hogy szórják ki, vagy hogy szórták ki a 100 milliárdokat hülyeségek.
[00:06:19]Hát te megírtad a cikket, hogy az 150 milliárd jól olvas.
[00:06:21]Hát valami olyas mint a Lázárék annyit írtak rá, de de valószínűleg nem kerülne ez annyiba.
[00:06:27]De hát biztos, hogy hogy ezt mit nőtt és nőtt és nőtt az összet, amit rá kellett volna költeni elkezdik a rendbehozatalát, akkor ez a töredékébe került volna és gyönyörűen ott állna az irajzé múzeum.
[00:06:44]Na menjünk tovább.
[00:06:46]Hát ez szerintem is az egyik legnagyobb szégyen a a másik elképesztő durva történet a természettudományi múzeum volt, ami ugye ott volt a Ludovikában.
[00:06:54]Ez ráadásul egy 93-ban döntötték el.
[00:06:57]A boros kormány döntötte el, hogy odakerüljön, és valóban nagyon lassan épülgetett, és akkor és nagyon szépen megcsinál, és nagyon szépen megcsinálták, ugye, és valahogy úgy épült, hogy hogy megépült alul két szint, és a és a tetőt is megcsinálták.
[00:07:11]És jött Orbánnék megint ezzel a szimbolikus gesztusokkal, és azt mondják, hogy ide vissza kell telepíteni a Ludovika épületébe a Közszolgálati egyetemnek a rektori intézetét.
[00:07:21]Miért kellett oda mi a fenének kell oda telepíteni?
[00:07:26]Nem, hogy ezt befejezték volna és megcsinálták volna, vagy ha már oda telepítik, ez is egy nagyon pazarló dolog, akkor rögtön tényleg fel kellett volna építeni egy egy múzeumot, ami ráadásul lehetett volna urbanisztikailag is egy tök fontos lépés, hiszen hiszen az ilyen múzeumért, egy közlekedésű múzeumért, egy természettudományi múzeumért elmennek az emberek messzebb, elmennek családok.
[00:07:51]Tehát, hogy ez egy ez egy nagyon és azt gondod, hogy az az ötlet, hogy elhelyezni Budapestről és mondjuk Debrecené az az egy az egy agyrém, tehát hogy hogy azért gondoljuk persze Budapest vízfej és valahogy diverzifikálni kell a kultúrát, ez természetes, de azért gondoljunk arra, hogy élnek emberek, mit tudom én a Kisalföldön meg Baranya megyében.
[00:08:11]Őnekik azért egyszerűbb feljönni Budapestre egy osztálykirándulással és megnézni ezeket a múzeumokat, mint elmenni Debrecenbe az ország másik végébe.
[00:08:23]És ezt is mindenki mondta, hogy legyen Debrecenbe egy kiállítóhely, vigyenek le kitömött oroszlánt meg én nem tudom micsodát, meg ugye a múzeumunknak a az anyagának a 90%-a általában raktárban van.
[00:08:35]Tehát legyen ott egy tök jó kiállítóhely, akár egy specifikus kiállítóhely.
[00:08:40]Hát milyen klassz lenne, mit tudom én, Debrecenbe egy egy állatvilágot bemutató, vagy ugye egy fiókmúzeum.
[00:08:48]Igen, de az, hogy levinni a a Természettudományi múzeumnak azt hiszem 10 millió műtárgya van.
[00:08:53]Most gondolkodjunk elen, mert ebben vannak a a föltűzött kis lepkéktől minden, amiket azért úgy tudjuk, hogy nem feltétlenül jó rakosgatni, meg a nem tudom mekkora szikláig.
[00:09:07]Tehát, hogy egyszerűen érthetetlen dolgok.
[00:09:09]Mi a helyzet a műcsarnokkal?
[00:09:11]Ugye az egy nagyon nehéz kérdés, mert itt vannak az olyan intézmények, amelyek állnak, szépek, rendben vannak, csak a vezetésükkel voltak.
[00:09:21]Hát nem is akármilyen problé.
[00:09:23]Hát a műcsarnokot nem szabadott volna kiszervezni az MMA-nak.
[00:09:25]Egyrészt az MMA éljen és virágozzék.
[00:09:28]Tök jó, hogy megkapta a Pesti Vigadót.
[00:09:34]Rendezzen koncerteket, felolvasásokat.
[00:09:37]Tök jó dolog.
[00:09:37]De nem kell neki intézményeket eltartani.
[00:09:42]Meg nem kell azt a hihetetlen pénzt odas.
[00:09:44]És nem kell emlékezzünk.
[00:09:44]Jankovics Marcel mondta nekem annak idején, amikor írtam ezeket a cikkeket, hát ez a 10-es évek elején volt, hogy mondom, igaz-e, hogy meg akarják szerezni a műcsarnokot meg villákat, és mondja, ő azért egy józanember volt részben, hogy dehogyis elég nekünk az, hogy belakjuk a vigadót.
[00:10:02]Hát annyi dolgunk van, ott is kiállított terek vannak.
[00:10:07]Nem is lett ugye elnök, hogy hogy egyszerű te az MMA-t te nem megszüntetnéd, megtartanád egy kis szervező.
[00:10:16]Hát ez egy nagyon nagy kérdés.
[00:10:16]Ugye emlékszünk, hogy van az MMA és van a szima a Na de ez egész más a szima, mert az az akadémiának a része.
[00:10:24]De ugyan ugyanról a tőről ered.
[00:10:24]Tehát amikor kosári domok szerette volna visszahozni az akadémia 49-ben megszüntetett szépudományi osztályát, csak hogy akkor nem volt pénz 90-ben.
[00:10:34]És azt mondták, hogy hát olyan nincs, hogy most még 40 akadémikus ide beül és fizetjük nekik a mert hogy az akadémikusok kapnak életjáradékot.
[00:10:43]És ezért találta ki ezt a a szimát, hogy akkor legyen az akadémak egy társult intézménye, akik nem kapnak apanást.
[00:10:52]Ebbe hívta Makovec Imrét is.
[00:10:52]És Makovec Imre egy nappal vagy három nappal korábban a CE fonóba megalapította a a Magyar Művészeti Akadémiát.
[00:11:02]Tehát rétrod ellen akadémiát.
[00:11:06]Igen.
[00:11:06]Tehát ez egy civil szervezet volt, a Sim az akadémia szervezete volt.
[00:11:10]Ugyanakkor nagyon sok minden történt azóta, sok seb keletkezett az MMA-ba beléptek nagyon sokan.
[00:11:18]Hát persze, hogy beléptek, hiszen van, aki ebből élt.
[00:11:20]Nem tudott megélni és kapott ezért pénzt, így aztán oda tudott sorolódni azokhoz, akik kénytelenek megvédeni magukat, hiszen ennek anyagi okai is vannak.
[00:11:33]Érdemes lenne ezt végiggondolni, hogy lehet-e egyesíteni ezt a két akadémiát, mert mert abszurd.
[00:11:40]Hát gondoljunk bele, világon nincs ilyen ország, ahol két művészeti akadémia van, ahol két fajta művészet van.
[00:11:45]Van a népnemzeti művészet, meg van a liberális művészet.
[00:11:51]Kíváncsi vagyok mások véleményére sokan vitatják, de ez is egy felmerült gondolat.
[00:11:55]Igen.
[00:11:55]Tehát a műcsap állami tulajdonba, hiszen ez a legnagyobb kortárskiállítóhely.
[00:12:03]Ezt nem az MMA-nak, nem a SIMÁnak, semmiféle szervezetnek nem kell ezt irányítani, hanem a minisztériumnak ki kell nevezni oda pályázat útján egy igazgatót, aki ezt megcsinálja.
[00:12:13]A az elpusztított múzeumoknál a közlekedési múzeumot be kell hozni valahogy.
[00:12:18]Ez ez ide kívánkozott már az iparművészeti múzeumtól, hogy ugye ilyen sincs a világon, hogy lebontják a városligeti múzeumot, ami tényleg nem volt túl jó helyen, nagyon szűk volt, nem lehetett bővíteni.
[00:12:32]Tehát ez is milyen gazdagors ország lebontani, amíg nincsen egy terv és egy terák csinálni, de hogy lebontják és aláépítenek még két emeletet és utána visszaépítik.
[00:12:45]Hát ugye azért ez is egy őrület.
[00:12:48]Tehát azt nyugodtan meg kell meg lehetett volna hagyni úgy, ahogy van, és például beköltöztetni a a Magyar Műszaki Múzeumot, tehát a a magyar innovációt ott megmutatni.
[00:12:57]Az aztán végül is egy jó ötlet volt, hogy hogy kikerült volna az északi járműjavítóba.
[00:13:02]Az meg természetesen egy agyrém, hogy ez is költözzön el Debrecenbe a BMW gyár mellé.
[00:13:10]Melyik múzeum még, ami a rombolás áldozata lett?
[00:13:14]A Htörténeti múzeum.
[00:13:14]kiköltöztetik a várból a hadtörténeti múzeumot.
[00:13:17]Most raktárban van, azért, hogy minisztérium legyen.
[00:13:22]Ezt most visszacsinálta a Tiszakormány, majd vissza fog körtözni.
[00:13:26]Ha már a műcsarnokot emlegettük, nézzük a szépművészeti múzeumot, vele párhuzamosan a Nemzeti Galériát, merthogy ez ugye egy céggé alakult át.
[00:13:36]Azt nem sikerült tönkretenni.
[00:13:36]Ez ez Bán Lászlónak a az érdeme.
[00:13:38]Nagyon sokan akarják politikusok Bán Lászlót utánozni.
[00:13:43]Nagyon sokan gondolják azt, hogy majd ők szerezzen magunknak egy múzeumot, és majd aztán olyanok lesznek, mint ő.
[00:13:49]De ez nem sikerül, mert ehhez nagyon hosszú évek szisztematikus munkája kell.
[00:13:54]Ezért nem lehetett a Nemzeti Múzeumból Bel Simonnal, nem tudom, egy-két év alatt nem tudom milyen highlight múzeumot csinálni.
[00:14:02]El is küldték.
[00:14:03]El is küldték két meztelen férfi miatt, vagy egy vagy egy meleg nő miatt.
[00:14:08]Igen.
[00:14:08]Tehát hogy egyszerűen ő ezt nagyon szépen építette.
[00:14:10]valóban kivételezett helyzetben van, mert mindig tudott pénzt kapni nagyon helyes módon.
[00:14:16]Hát elég sok mindent kellett érte cserében tennie, átadni a képeket kölcsönbe a Habony Árpádnak, beleegyeznie olyan döntésekbe, amelyekbe talán nem kellett volna, de ezek szerint nem volt más választás.
[00:14:29]A lényeg az, hogy ez egy nagyon jó múzeum.
[00:14:31]Nagyon sokat bírálták, biztos ebben a műsorban is a a kollégák majd bírálni fogják, de azt gondolom, hogy egy múzeum, ami ami fönt van a a nemzetközi térképen, és a az emberek, a művelt közönség szereti, szerintem egy nagyon nagyon klassz dolog.
[00:14:49]A Nemzeti Galériából ugye az a probléma, hogy a várban igazából nem történtek fejlesztések, mert ugye az volt a mondás, hogy a várat ki kell üríteni.
[00:14:57]Az is egy őrület lett volna, hogy a hogy a várban majd akkor lesz egy palotamúzeum.
[00:15:01]Kérem, minek?
[00:15:01]Hát az a palota az soha nem funkcionált igazán palotaként.
[00:15:07]Nem, nem ott ott egzisztált a Ferenc Ferenc Jóska.
[00:15:10]Tehát ennek teljesen felesleges lett volna.
[00:15:12]és ugye majd felépül a Nemzeti Galéria a ligetbe.
[00:15:15]Azt hiszem, hogy ezt kimondhatjuk, hogy ez valószínűleg nem fog megtörténni.
[00:15:18]Ö pedig izgalmas lett volna egy egy új nemzeti galéria.
[00:15:24]Az mindig mindig mindig sokat ad egy múzeumnak, trendezi, végig újragondolja önmagát.
[00:15:31]Én azt hiszem, most eljött annak az ideje, hogy gondoljuk végig azt, hogy a a várban hogyan fog tudni működni az elkövetkezendő, nem tudom, 50 évben a Nemzeti Galéria.
[00:15:42]Ezt át kell alakítani gépészetileg, esztétikailag, ugye belül nyugodtan hozzá lehet nyúlni, az nem műemlék, hiszen azt a 60-as évekbe építették.
[00:15:52]Azt hiszem, hogy hogy lehet ott egy izgalmas nemzeti galériát csinálni.
[00:15:56]Egy téma maradt, amiről nem beszéltünk még.
[00:15:58]Ez pedig a közgyűjteményi dolgozók helyzete, ami nyilvánvalóan vált tarthatatlanná az utóbbi években.
[00:16:04]Olyan módon, hogy ők szájkoltak is, ki is álltak a saját érdekeikért.
[00:16:10]Semmi sem történt erre való reagálásként az előző kormány idején.
[00:16:16]Te ezt hogy látod, ezt a helyzetet?
[00:16:18]Ez is elképesztő megalázó helyzet volt, hogy nem csak a múzeumokra nem jutott pénz, hanem a múzeumi szakemberekre sem, ezért nem is tudott felmutatni a múzeumi szakma a szépművészeti múzeumon kívül, illetve tános kanzenen kívül.
[00:16:32]Jelentős eredményeket hiszen, hiszen nem volt pénz, az emberek elmentek, onnan is elmentek, hiszen nem akartak 300000 Ft-ért dolgozni nyelvtudással, diplomával, nemzetközi kapcsolatrendszerrel.
[00:16:48]Ezt is, ezt is rendezni kell, ezt is végig kéne gondolni, hogy hány múzeumra van szükség, össze, össze kell-e vonni esetleg múzeumokat, nagyon sok mindennel lehetne gondolkodni, de az biztos, hogy a a közűteményi dolgozók bérét rendezni kell.
[00:17:02]Egyébként erre a a kampányb történt is egy kísérlet, tehát valamiféle béremelést kaptak.
[00:17:06]Azért kérdés, hogy az új kormány hogy tekint rájuk.
[00:17:10]Hogy érzed most az első pár hét után, hogy mennyire tartja ez az új kormány fontosnak a kultúrát, mint fejlesztendő területet vagy megmentendő területet?
[00:17:25]Ez egy nagyon jó kérdés és jó lenne rá egyértelmű választ adni, de de nem tudok.
[00:17:30]Én én azt gondolom, hogy nem tartja első rendű feladatnak a a kultúrát.
[00:17:34]Szerintem nem is nagyon tudja, hogy mit kellene csinálni.
[00:17:36]Ugye a kulturális miniszter is egy rendkívül derék ember, de kultúrán kívülről jött.
[00:17:45]Azt érzi szerintem a politika, hogy mindenki panaszkodik.
[00:17:47]Tényleg úgy van, mint a a tölgyesi mondta, hogy a a mint a a francia forradalom idején panaszlistákat írnak, és tényleg valami ilyesmi van, akár múzeumokb el is ut hozzám is, hogy hogy írják a panaszlistákat, hogy 40 fok van a raktárba, benészednek a műtárgyak satöbbi, satöbbi, és tessék tenni valamit.
[00:18:09]És tényleg döbbenetés, hogy amikor itt volt ez a nagy pénzbőség, hogy hogy ezeket nem rendezték, nem csináltuk meg ezeket a fontos dolgokat, hanem mert az Orbánkormánynak mindig volt egy ilyen mániája, hogy csináljunk újat, mert a régit nem javítgatjuk.
[00:18:23]Az az az külön is a múlté, a Gyurcsány, múlté.
[00:18:28]Igen, az Gyurcsány meg kommunista meg a fene tudja kik vannak ott, azok be már biztos ilyen lipsík és izé.
[00:18:33]Nem, csináljunk újjat, építsünk újjat.
[00:18:35]abból több abbó lehet is lopni természetesen, mert egy új épületből meg egy új struktúrából az az egy teljesen szűz terület.
[00:18:45]Szóval, hogy ezeket nem rendezték, ez ez döbbenetes.
[00:18:47]És szerintem egyszerűen áll ez az új kormány a rengeteg probléma mellett, hogy hát még ez is, ez is van, hogy itt vannak ezek a múzeumok, el kell helyezni őket.
[00:18:58]Én azt gondolom, hogy hogy az iparművészeti múzeumot megígérték, ott valami el fog kezdődni.
[00:19:02]Mielen a Vitézi Dávid lett a közlekedési miniszter.
[00:19:06]Valószínűleg a közlekedési múzeum, ahol kész tervek van, mindhol kész tervek vannak, ki kell írni a közbeszerzést, ezek ezek azért valószínűleg el fognak kezdődni.
[00:19:14]Hogy például a Nemzeti Múzeummal mi lesz, ezt nem tudjuk.
[00:19:17]Tehát, hogy a Nemzeti Múzeum is egy most gyerek, nem nevezzük a az első múzeumnak, vagy az első közgyűjteménynek, de hát hát valójában van egy 90-es években átadott kiállítás, ami a szó szoros és átvitt értelmében is poros.
[00:19:31]Ezt is teljesen át kéne gondolni.
[00:19:34]A nemzeti múzeum feladatát át kéne gondolni.
[00:19:36]Rengeteg ilyen feladat van.
[00:19:36]Az mondjuk egy pozitív dolog, hogy Sári Zsolt személyében végre egy muzeológus kerül helyettes államtitkári pozícióba.
[00:19:46]Nem tudom, hogy erre volt-e példa az [nevetés] elmúlt, nem tudom 16 évben.
[00:19:48]Azért ez ez egy pozitív dolog.
[00:19:52]Nagyon köszönöm Hanvai Péternek, hogy mindezt elmondta.
[00:19:56]Elszámolás, központosítás, lojalitás és a függetlenség ára a kultúrában.
[00:20:04]Méi Józseffel beszélgetek.
[00:20:04]Ebben a pillanatban hallottam, hogy egy megtisztelő feladattal bízták meg, vagy bíztak meg.
[00:20:10]Nem ez lesz a fő témánk a mostani beszélgetésben, de nagyon fontos, amit megtudtam.
[00:20:16]Alakult a fővárosban egy köztéri szakmai tanács, és Adnak én lettem a vezetője.
[00:20:22]Úgyhogy ez egy ilyen kontrollgrémium.
[00:20:25]Bizonyos köztéri művek esetében a főváros tanácsadó testületeként működik.
[00:20:31]döntést hojasmiről is, hogy mit kell eltávolítani.
[00:20:35]Nem, ez nem ide tartozik, illetve hát lehet, hogy javaslattal fog élni majd ez a tanács.
[00:20:40]Ez teljesen friss, úgyhogy még nem találtuk ki, hogy pontosan mik a koordinátái, de már vannak ügyek, amikkel foglalkozunk.
[00:20:48]Úgyhogy bizonyára annak lesz valamiféle kontrollja, hogy mik létesülhetnek, hol és hogyan.
[00:20:58]Hát erre nagyon számítunk.
[00:20:58]Rózsa Péter kollégám műsorában hosszan beszélgettetek a most meglévő köztéri őrületekről.
[00:21:06]Mi nem erről fogunk beszélni.
[00:21:08]Mé Józsefet azért hívtam ebbe a műsorba, mert arra vagyok kíváncsi, hogy a te szemszögből, aki tanárként a képzőművészethez tartozó tantárgyakat oktató professzorként tevékenykedsz hosszú idő óta, látod, hogy az oktatásban, a művészeti vizuális kultúraoktatásban mi minden történt az elmúlt 16 évben.
[00:21:33]Legalább ketté kell választani ezt a dolgot, ha nem három felé.
[00:21:35]Az egyik az a közoktatás, ahol folyamatosan leépült a vizuális művészeteknek a a szerepe.
[00:21:44]Tehát ez egy ez a legnagyobb katasztrófa.
[00:21:46]Olyannyira, hogy a művészettörténet tantárgyat kivették az érettségi tárgyak közül.
[00:21:51]Így van.
[00:21:51]Így van.
[00:21:51]De az még orvosolható lehetne.
[00:21:54]A nagyobb probléma az az, hogy a a tananyagban teljesen elvékonyodott a vizuális művészetekkel kapcsolatos tudás átadása.
[00:22:03]Tehát ez a ez azt jelenti, hogy a magyar ifjúság, fiatal lakosság, a magyar emberek, hát egy ilyen elképesztő, aránytalan oktatási rendszerbe keverednek.
[00:22:16]Ez mindig is így volt, de most ez az elmúlt 16 évben ez elképesztően elbillent.
[00:22:20]Ez pedig hát ugye ha csak belegondolunk, hogy irodalomból mit tudunk és mi a közös nyelvünk és mennyit tudunk Arany Jánosról és a azt tulajdonképpen Magyarországon bárkivel meg tudjuk beszélni és vannak a fejünkben idézetek.
[00:22:37]Ugyanilyen vizuális idézetek nincsenek a fejünkben a magyar képzőművészet történetéből, és nem is ismerünk gyakorlatilag semmilyen alkotót.
[00:22:46]A többes szám első személy az itt most nem érvényes, mert mé Józsefet kivenném ebből a körből.
[00:22:50]Jó, jó.
[00:22:50]a diá nem tud nem de hát ez egy e ez egy borzasztó handicap, vagy hát egy szakadék, ami nagyon-nagyon mélyült az elmúlt másfél évtizedben.
[00:23:02]Miért vajon van-e erre magyarázat?
[00:23:02]Ez aztán nem okoz kárt, hogyha képzőművészettel vagy művészettel ismerkedik az ifjúság?
[00:23:12]Az történt, tehát ezt nyilván az oktatás szakértői sokkal jobban tudják, hogy más prioritások keletkeztek.
[00:23:16]Ugye csak azzal, hogy mindennapos testnevelést vezettek be, azzal egy csomó mást szűkült.
[00:23:24]És mivel azért bizonyos szabályokat és keretrendszereket megpróbáltak megtartani, azért még mindig vannak ezek a keretek, ezért ebből muszáj volt, hogy kiessenek dolgok, tudásanyagok.
[00:23:34]Ráadásul minden centralizáltak, minden egy tankönyvre ment rá.
[00:23:39]Tehát, hogy ez mind azt hozta magával, hogy még alternatív módon sem lehetett képzőművészet belevinni ebbe a átadandó tudáscsomagba.
[00:23:46]Ez az egyik réteg.
[00:23:49]A másik réteg az a felsőoktatás, ahol rajtunk kívül, ugye én a képzőmészeti egyetemen tanítok, rajtunk kívül mindenki alapítvány lett az összes művészeti egyetem.
[00:23:59]Képzőmészetének sikerült magát ettől megóvnia nagy dolog.
[00:24:03]Hát nem tudom, hogy ez hogy sikerült, vagy hogy ez nagy védekezés volt-e.
[00:24:07]Nem történt meg, inkább azt mondanám, nem voltunk elég fontosak, de de nem is nagyon akartuk, hogy fontosak legyünk.
[00:24:14]Tehát, hogy viszonylagos szabadságot jelentett ez az elmúlt években a képző számára, meg szegénységet is, de hogy ez az űrzavar, ami most még mindig létezik, és rendbe kell hozni valahogy, ez talán alkalmat is ad arra egyébként, hogy valamilyen módon a művészeti oktatást, felsőoktatást valahogy végiggondoljuk, hogy mire is van szükségünk, mert ugyanaz történt egyébként, mint a közoktatásban, hogy mintha egy ilyen bunkerbe vonult volna a felső oktatás is.
[00:24:44]Tehát megőrizni azokat a konzervatív értékeket, amik tulajdonképpen az intézményeket kezdettől fogva tartják, mondjuk a képzőt is, tehát hogy van festészet, szobrászat, grafika meg anatómia.
[00:24:56]Tehát ez egy nagyon klasszikus dolog, ilyen a világon már alig van.
[00:24:58]Ez különlegesség is meg klasszikus [torokköszörülés] vagy konzervatív?
[00:25:02]Mind a kettő.
[00:25:02]Mind a kettő.
[00:25:02]Tehát hogy ez érték is, mert hogy néznek ránk, hogy ma már érdekes, hogy hogy nálunk anatómiát lehet oktatni.
[00:25:09]Ha ezt jól kortársmódon oktatják, akkor az egy fontos dolog lehet.
[00:25:15]Tehát, hogy nem feltétlenül egy ilyen múltba ragadt dologról van szó.
[00:25:18]Na most viszont az történt, hogy hát mindenki megpróbálta védeni a a kis bástyáit, ami még megmaradt, és ebből az következett, hogy semmi nem újult meg, semmi nem lépett tovább, vagy nagyon kevés dolog lépett tovább.
[00:25:33]És hát közben a for nálunk például a forráshiány is azt jelentett, hogy olyan nagyon nemzetközileg óriási nyitást nem lehetett végrehajtani.
[00:25:43]Nem is erre ment a kormányzat, hogy most a nemzetközi kapcsolatokat különösebben építse bárki.
[00:25:47]Úgyhogy ebből fakadóan hát megragadtunk.
[00:25:51]jó pár évtized hátrányban vagyunk, ami már korábban is persze már halmozódott, tehát hogy ez egy nagyon komoly újragondolást igényel, hogy hogy lehet úgy kievickélni ebből a helyzetből, hogy közben az intézmények ne szűnjenek meg, ne veszítsék el az identitásokat, a lényegüket, mint intézmény kontinuitásukat megőrizzék.
[00:26:15]Tehát ez egy nagyon fontos dolog, és közben pedig muszáj valamit kitalálni, hogy hogy lehet ezt áramvonalasítani és a kortársigényeknek megfelelővé tenni.
[00:26:24]Ami a rombolást illeti, mennyit ártott a Fidesz hatalom a művészeti szemléletmódnak.
[00:26:33]Nekem laikusként az a benyomásom, hogy a képzőművészet nem csak az oktatásban, hanem úgy Unblock általában annyira az utolsó helyre sorolódott mindenféle érdeklődési szempontot tekintve, hogy gyakorlatilag a jelentősége szinte nullává vált.
[00:26:52]Jól látom én ezt?
[00:26:54]Igen.
[00:26:54]Igen.
[00:26:54]A kortársképzőművészettel biztosan ez a helyzet.
[00:26:57]2010 után rögtön látszott, hogy ennek az intézményrendszerét nem tartja fontosnak a kormányzat, tehát ebből ki is vonult, nagyon könnyedén adta oda a műcsarnokot a Magyar Művészeti Akadémiának, és ez azt is jelentette, hogy azok a fajta törekvések, amelyek mondjuk egy nemzetközi összefüggésrendszerben kortársművészetként értelmezhetők, azok Magyarországon nagyon elvékonyodott intézményes háttérrel maradtak meg.
[00:27:25]Tehát gyakorlatilag láthatatlan, így vált láthatatlanná, hogy az intézményekből az állam kivonult.
[00:27:31]Érdekes tendencia volt egyébként a 2010-es évek elejétől, hogy azokra a vákuumos területekre, ahonnét az állam kivonult, oda a magán szféra nyomult be, és vett át egy csomó szerepet.
[00:27:44]ennek volt pozitív és negatív oldala, de hogy ez ez volt az elmúlt másfél évtizednek az egyik legfontosabb jellemzője.
[00:27:51]És hát tulajdonképpen ez a szféra, ez a egyébként is vékony szféra gerilla a működésmódra állt át.
[00:27:57]Ennek jele például az OFBNálénak a megjelenése és az OFBNálé tulajdonképpen zászlós hajóként egy egymagában tartotta ezt a nemzetközi szintéren ezt a szférát.
[00:28:08]Ha már ezt említetted, akkor azért azt meg lehet állapítani minden kultális területen, ahol hasonló rombolás zajlott, hogy a akkorra kialakult állapotra való válaszok nagyon érdekes módon a magánszféra ereje át tudott bújni, mint ahogy a fű a kő között valamiképpen átnő.
[00:28:31]Tehát valami azért létrejött, vagy ez nem igaz?
[00:28:34]Ne legyek naív.
[00:28:36]Ez részben igaz.
[00:28:36]Nyilvánvaló, hogy hogy egy csomó mindent nyertünk is ezzel, vagy legalábbis nem veszítettünk annyit.
[00:28:44]De hát közben azért ne feledkezzünk el arról, hogy 2008 után először majd 2010 után másodszor lefejeződött az egész vállalati gyűjteményezési struktúra.
[00:28:55]Tehát ahogy eltűntek például a Rajfizen banknak a plakátjai a városból 2013 meg a teljes gyűjtemény galéria is megszűnt megszűnt a galériája de az de lett az MMB-nek egy fantasztikus gyűjtés jó erről most Igen.
[00:29:08]E ezt most hagyjuk szóval a valódi magánszféra mert ugye itt az MNB-nél az közpénz elvesztett jellegéről van szó tehát az valójában a közé kellene hogy legyen.
[00:29:18]Csak nagyon bűnös módon kezelték ezt.
[00:29:21]Szóval, hogy hogy azért itt óriási veszteségek vannak.
[00:29:26]Ez egy nagyon torzult rendszerré vált ebben ebben a 16 évben.
[00:29:28]Ez is egy óriási probléma.
[00:29:30]és mondjuk a magánszférának a gyűjtők, magángyűjtőknek, a magángalériáknak, akik ezt saját érdekükből meg egy kicsit a közérdekből is vitték tovább, azért odáig nem terjedt el a kompetenciájuk, meg a lehetőségeik sem terjedtek odáig, hogy ezt mondjuk szélesebb közönség és közvélemény előtt még még láthatóbbá tegyék.
[00:29:53]Köszönöm Józsefnek ezt a pontos összefoglalást.
[00:29:59]Elszámolás.
[00:30:03]Ketten ülnek a stúdióban.
[00:30:03]Kicsiny Balázs, régóta nagyon jól ismert szobrászművész, képzőművész, azt gondolom, hogy olyan sok oldala művész, hogy nehéz lenne fölsorolni az összes állat, amelyben részt vesz.
[00:30:16]azon kívül, hogy a doktori iskola régóta az ő vezetése alatt működik a képzelmészeti egyetemen, ahogy így végignéztem, a kiállításaid száma szinte fölmondhatatlan, mert olyan sok nem számolom, mert az nagyon ciki, amikor egy művész darabszámra mondja a kiállításait, az a leggyanúsabb dolog.
[00:30:38]Nem is érdemes [torokköszörülés] a számokat mondani.
[00:30:39]És akkor itt van velünk Nagy Gergő.
[00:30:40]hosszú éveken keresztül a HVG-t erősítette mindenféle kulturális témában, és most pedig az egyre híresebb Twbit nevű vagy Kubit nevű portál ez folyóirat újág újságnál tevékenykedik.
[00:30:56]Úgy látom, hogy ezt egyre többen veszik a a virtuális kezükbe, merthogy olyan témákról szól, amelyekről én itt most mindenképpen szót szeretnék ejteni.
[00:31:07]Valójában a kultúra és a politika kapcsolata az egyik fő tevékenység, azt hiszem, amibe te jól beleástad magad.
[00:31:15]Nem csak ez, de ez az egyik.
[00:31:18]Ebben a mostani műsorban az elszámolás cím nem véletlen.
[00:31:21]Szeretnénk visszatekinteni az elmúlt 16 évre a művészet, a művészekossban képzőművészet szempontjából most itt az én adásomban.
[00:31:35]A többi műsorban szó lesz mindenféle egyébről is, színházról, filmről, zenéről, építészetről és egyebekről.
[00:31:40]Mi most erre a kicsit szűkebb területre koncentrálunk.
[00:31:45]Arra kérek mind a kettőtöket, hogy először röviden foglaljátok össze, hogy mit tartottatok vagy tartotok a legdurvább, leglényegesebb rombolásnak, ami a 16 év alatt megtörtént az imént említett területet tekintve.
[00:32:03]Hát a Magyar Művészeti Akadémia az egy súlyos csapás.
[00:32:07]Hanvai Péter már ugyan beszélt erről, de érdekel a véleményetek.
[00:32:11]A létrejötte összefüggésben van a rendszerváltással.
[00:32:14]a kádákori kultúrpolitikával és egy nagy művész réteggel, amelyik nyugdíj nélkül maradt.
[00:32:22]És erre épült rá az a orbáni gondolat, hogy milyen jó lenne kisajátítani ezt a közeget és szembeállítani a másikkal és tényleg lapátolni a pénzt szó szerint, és ennek megfelelően viszont kiéheztetni a tulajdonképpen a magyar kultúrát létrehozó vagy ápoló közeget.
[00:32:38]Tehát ez volt szerintem a legsúlyosabb, de az is nagyon súlyos mondta, hogy felszámolták azokat a kis vidéki közösségeket, ahol mondjuk úgy mint a régi műv művelődési házak, amiek nagyon fontosak voltak olyan szempontból, hogy hogy a közösségért vállaltak felelősséget, amelyik lokális volt.
[00:32:57]Tehát ezek középiskolából kikerült ügyes utcafestők, olyan aktivisták, akik ott helyben nagyon jól ismerik az embereket, hogy ezek a Nemzeti Kulturális Alap által kötelezően támogatandó közegek.
[00:33:13]Ezek gyakorlatilag megszűntek, helyette pedig tudjuk jól, hogy a Hankúgy gyógyszerrész úr mit művelt a pénzzel, amit ráhagytak.
[00:33:20]Tehát én szerintem ez a intézménypolitika egyrészt persze műcsarnokelvétel, múzeum, kapa múzeum, átkeresztelés és így tovább, de én ezt súlyosabbnak tartom, ami vidéken történt.
[00:33:32]Ha ezt így összegezzük, amit most elmondtál, és ha ezeket a dolgokat tartod a legfontosabbnak, akkor felmérhető-e ezeknek a hatása, mert azért egy másfél évtized alatt tud úgy megsemmisülni a kultúrában bármilyen terület, hogy annak nyoma nem marad, vagy írmagja sem marad?
[00:33:52]volt ilyen, ha a kiegyes megnyitókra járunk, vagy kútes eseményekre feltűnő, hogy mennyire kevesen vannak a képzőművészegben, akik elmennek ezekre.
[00:34:01]Ott van a magyar narancs, egy nagyon jó példa.
[00:34:04]Van benne egy kétlapos melléklet, ahol kulturális események és ezeket Igen.
[00:34:08]Igen.
[00:34:08]És ezeket értékelik.
[00:34:10]Teljesen eltűnt szintte a kiállítás.
[00:34:12]Kiállítás már nem téma.
[00:34:14]Mert nincs, vagy mert nem téma, mert nem érdekli az embereket, mert olyan érdektelenné váltak.
[00:34:20]Bonyolult a helyzet.
[00:34:20]érdektelenné vált, de ez a közegnek is a hibája, de főleg ez a orbáni kultúrpolitika, ördögi kiéheztetés, töretétel, egymás ellenfordítás, baráti körök, ahogy nekem is vannak, voltak barátaim, akik a Magyar Művészeti Akadémiában vannak, és már nem vagyunk barátok sajnos.
[00:34:40]Hát meg kell, hogy mondjam, hogy igen, szomorú ezt kimondani, de nem lenne baj, ha ők nem kezdtek volna el keresztény művészé átalakulni egyik pillanatra a másikra.
[00:34:50]Az hogy lehet keresztény művészé alakulni?
[00:34:52]Hogy kell csinálni?
[00:34:54]Vannak erre módszerek szerinted?
[00:34:56]Hát ráadásul olyan festőnél, ahol a leszbikus lányok az egyik fő téma a festészetében, hogy egyszer csak ezt hallom, hogy a keresztényértékek, persze ezzel nevetni is lehet, csak azért itt több milliárd ment el típusú művészátalakulásra.
[00:35:11]És vannak olyanok, akiket megértek, ilen Hal és így tovább.
[00:35:15]Akkor most Gergőhöz fordulok, hogy a politika belekeveredett a kultúrába.
[00:35:20]biztos fel fog merülni a te felsorolásodban.
[00:35:23]Hát erre erre mindig tett kísérletet a politika több-kevesebb intenzitással.
[00:35:28]Szerintem a magyar elmúlt 16 évnek az egyik jellegzetessége az legalábbis ezen a területen, hogy nehéz ilyen egyértelmű határpontokat mondani, ahonnan kezdve ez és ez történt, ahonnan kezdve megszűnt, ez és ez leépült ez és ez egy folyamatos erózióról van szó.
[00:35:42]Míg mondjuk, ha megnézzük Szlovákiát, ott ott baltával mentek neki a művészeti intézményrendszernek, ugye bezáradták a kunsthállét másfél évvel ezelőtt, két évvel ezelőtt.
[00:35:51]Ilyesmi Magyarországon nem történt.
[00:35:53]Ilyen módon nem záradtak be semmit, csak lehetetlenné tettek nagyon-nagyon sok mindent.
[00:35:57]Az én veszteséglistámon, az NK nemzeti Kulturális Alap ugyanúgy ott van, de hogyha egy dolgot meg kéne neveznem, ami ami így kiemelkedik mondjuk abban az értelemben, hogy hogy mennyire szomorú és mennyire negatív az elmúlt 16 évből, az az tulajdképpen az, hogy hogy záródik ki a a magyar kortársművészet a nemzetközi diskurzusból.
[00:36:15]Szóval azzal, hogy a hogy a két meghatározó intézmény, ugye a két csúcsintézménye ennek a szcénak, a műcsarnok és a Ludwig Múzeum, hát egy ilyen neutralizált, depolitizált pozícióba kerül más és más módon természetesen, de mégis csak valahogy ki kitűni, kiíródik ebből a képből, az valahogy valahogy azt is hozza, hogy hogy egyszerűen nincsenek olyan nagy intézmények, amelyek kommunikálni legyenek képesek a a nemzetközi diskurzussal.
[00:36:40]És itt nem csak a a nyugatra gondolok, hanem itt most már Prágára vagy vagy a vagy a közeli Bécsre, vagy akár Kievre is gondolhatok.
[00:36:48]Szóval, hogy hogy egész egyszerűen ez az izoláció számomra ez a ez az egyik legdrámaibb dolog.
[00:36:53]És az, hogy az, hogy eltűnik egy nemzedék, művészi életművek válnak láthatatlanná, kurátorok hagyják el az országot, művészek hagyják el az országot, egyszerűen elmosódik, eltűnik egy periódus és lekövethetetlenné válnak életművek, reflektálatlanul maradnak dolgok.
[00:37:12]Arra mindannyian jól emlékszünk, amikor a 90-es évek legelején, vagy talán már a 80-as évek második felében, amire te most utalsz, amikor Magyarország tulajdonképpen az egzotikuma miatt vált keresett művészeti helyszínné, és amikor a magyar művészet egyszer csak elkezdte megtalálni a helyét a nemzetközi szcénában is, ez körülbelül szerintetek meddig tartott?
[00:37:37]Tehát mi vetett ennek véget?
[00:37:37]Valóban 2010 volt a fordulópont, vagy azért ez már korábban elkezdődött, ha így van egyáltalán?
[00:37:47]Tehát az a két kiállítás a műcsarnokban, mielőtt még az MML megkapta volna, az egyik a Lipcsei iskolakiállítás, ami elég keletnémet államszocializmusból gyökerező festészeti mozgalom.
[00:37:58]A másik pedig a kolozsvári iskolának a kiállítása, szintén a műcsornokba.
[00:38:03]Ez már a Petrányi éra után a a Gulyás Gábor félekiállítás.
[00:38:09]Ezek azért voltak fontosak, és a hallgatók mondják ezt a doktori iskolába, hogy akkor látták, hogy milyen pozíciók vannak itt a volt szovjet satellitállamok utórezgésében, és hogy ebből hogy marad kiéppen a magyar képzőművészet.
[00:38:23]Hogy miért maradt ki, az szerintem bonyolul dolog.
[00:38:27]De nem lehet egy kicsit kibogozni?
[00:38:27]Én abba láttam a problémát, és ez nem probléma, ez egy helyzet volt, hogy amikor megtörtént a rendszerváltás a 80-as évek végén, jött egy kompenzációs hullám, és ez a kompenzációs hullám, ez a Neoavangardot érintette teljesen jogosan.
[00:38:44]Tehát a a föld alá Neova Avangardnak akartak most egy pót bejutási lehetőséget.
[00:38:51]Igen.
[00:38:51]Igen.
[00:38:51]És ez járt is nekik, és nagyon jó minőségű művészek, egy idősebb korosztály.
[00:38:56]És ezen kívül volt egy meg a a hegyi lórának egy utórezgése az új szenzibilitásnak, de szerintem a nagy probléma az volt, hogy az a fantasztikus politikai változás vagy átmenet, amibe került a kulturális élet, az nincs dokumentálva a kortársművészet által.
[00:39:14]És ez nagyon érdekes a jelenlegi helyzetben, hogy vajon mi fog történni.
[00:39:17]Vajon a 16 év az látott-e bármiféle olyan megnyilvánulási formát, ami arra vonatkozott, hogy mi zajlott itt az elmúlt időszakban?
[00:39:28]Nagyon friss persze az emlék, ha egyált már emléknek lehet nevezni, de én azért azon elgondolkodtam, hogy láttam-e olyan alkotásokat fiataloktól.
[00:39:39]Balázs, te biztos láttál az iskolában, az egyetemen, vagy talán te, aki kutattál ilyesmit, ami arra reflektált, amit körülöttünk történt, de nehéz körülmények között, mert nyilván nem volt túl sok lehetőség az ilyesmit a nyilvánság elé tárni.
[00:39:58]Tehát a kortársművészetben azért rengeteg hullám fut egymás mellett.
[00:40:00]Az, hogy ez a hullám hogy találkozik az adott politikai szituációval, az szerintem sokszor véletlennek is köszönhető.
[00:40:09]vagy olyan művészet, ami amelyik megsejt dolgokat ilyen Erdély Miklósféle módon.
[00:40:13]Most egy konkrét dolgot nem tudnék mondani.
[00:40:16]Számomra a legfontosabb az az eleven emlékmű volt.
[00:40:20]Igen, nagyon egyszerű és nagyon pontos példája annak, amiről én beszélek.
[00:40:23]Nekem még valami eszembe jutott, és ez a te nevedhez kötődik.
[00:40:27]volt egyen Rajk László Art Department nevű galériában egy temetés, újratemetés, talán ilyesmi címe volt, ami ami reflektált arra például, ahogyan 56-ot kezelte az Orbánrendszer.
[00:40:43]Hát köszönöm, hogy ezt mondod.
[00:40:43]Ez jól esik.
[00:40:45]Igen, az a kiállítás az egy a helyszeme miatt is nagyon fontos volt.
[00:40:50]Az ifjabk műterme volt az én kapcsolatom vele, és sok más dolog is ott összecsúszott ezzel az újratemetés történettel, ami mindig meghatározza a magyar történelmet, aminek a lényege az, hogy egy újratömetés megtörténik, de sose tudhatjuk, hogy azt mikor követi egy újabb újratemetés.
[00:41:06]És ez a nyugtalansága a magyar társadalomnak, hogy nem lehet tulajképpen elvetni se senkit, az rávilágít egy súlyos szociálps pszichológiai állapotra.
[00:41:18]Gergő, neked milyen erős, most azon kívül, amiket fölsoroltál, milyen erős emlékeid vannak arról, amik igazán megráztak, mint kulturális szakembert, és amivel úgy érezted, hogy újságíróként is feltétlenül foglalkoznod kell?
[00:41:34]Ez ez részben összefügg azzal, amit az imént kérdeztél, hogy milyen fajta reflexiók voltak a a történésekre, merthogy mert hogy engem leginkább ezek érintettek meg.
[00:41:44]Azért volt ilyesmi, még ha nem is nem is folyamatosan a 16 év alatt, mertogy a politikai aktivizmusnak, ami a a kortársművészeti széna egyrészére jellemző volt 2010 után, azért volt egy volt egy elfáradása néhány évvel később.
[00:41:56]Tehát ne felejtsük el, hogy ez a széna találkozik először azzal, hogy elvesztheti az intézményrendszerét.
[00:42:01]Rögtön 2011 ugye a kormányzat egyik első intellektus vagy értelmiségellenes kampánya a filozófus ügy mellett az a az a kortsképzőművészetet célozta.
[00:42:10]Budai Gyula elszámolt a társi biztos ugye nekiment a Magyar Universitá programnak, ahol a beruházási érték ez ugye egy kampuszfelújítási program volt.
[00:42:18]A beruházási érték egy bizonyos százalékát kortársművekre kellett költeni.
[00:42:24]Megvalósult egy csomó köztéri kortásmunka nagyon jó színvonalon és abszolút transzparens módon.
[00:42:27]És ugye ezeken keresztül próbálta a a Fidesz kormány bebizonyítani azt, hogy hogy ez egy közpényszszivattyú.
[00:42:33]És akkor a a művészetnek a kriminalizálása, a művészek konkrét kriminalizálása következett már 2011-ben.
[00:42:39]Például emlékezetes volt az a magyar nemzet cikk, ami ami arról szólt, hogy mi kerül ezen a festett narancssárga falon 3 millió Ftba.
[00:42:48]És ez Gál András Hosefre of Yellow című munkája volt.
[00:42:52]Azzem a Soténak valamelyik épületében.
[00:42:54]Ez egy monokróm nagy, valóban sárga falfelület volt.
[00:42:58]De hát nem arról van szó, hogy ez egy ez egy vakolat, hanem arról van szó, hogy ez egy helypecifikus munka volt.
[00:43:02]És számos ilyen ugye jellemző módon az a website, ahol ahol ezt a projektet követni lehetett, és ahol a közönség is követhette, hogy a közpénzt hogy költik el erre, az ma már nem hozzáférhető, az csak a véback machinről lehet valahogy kiásni az internet archívumból.
[00:43:16]Csak azt akartam mondani, hogy hogy ez a széna nagyon hamar megtapasztalja azt, hogy hogy nekimegy a hatalom, hogy elvesztheti az intézményrendszerét.
[00:43:23]És nem véletlen, hogy az első reakciók is innen jönnek, mert azért, hogyha emlékeztek, 2013-at mondod ugye Balázs a a műcsarnok átjátszását vagy átadását az MMA-nak, hát ott egy éven keresztül kívül tágas címmel egy képzőművészeti projektsorozat zajlott.
[00:43:39]A műcsarnok mellett műcsarnokon kívül hoztak létre minden héten kortársművészek egy-egy művet.
[00:43:45]De én ilyen fajta ellengesztusnak vagy vagy mondjam, kontra kontragesztusnak érzékelem a az OBBNálét is, az OBBNál megszervezését.
[00:43:52]Nem feltétlenül a művek szintjén fordul szembe, vagy a művek szintjén reagálja le azt, ami történik a politikai mezőben, de maga a gesztus az, hogy hogy egy kivonulás, az, hogy nem pályázik közpénzre, hogy nem használja az állam által fenntartott kulturális infrastruktúrát, az egy nagyon az egy nagyon egyértelmű politikai statement.
[00:44:12]Szóval azért voltak ilyenek.
[00:44:13]Mennyire esett áldozatául bármi az OFB állén a kormány rosszallásának?
[00:44:20]Nem tudom, hogy elérte-e egyáltalán az ingerüszöbüket.
[00:44:22]Ugye, hogyha visszaemlékszünk az eseménytörténetre, az OF azért is próbálta meg magát nagyon gyorsan megszervezni 2013 és 15 között, ugye az első kiadás az 15, mert akkor volt egy olyan koncepciója a kulturális miniszté, de akkor nem volt kulturális minisztérium, de hogy a kultúráért felelős minisztériumnak, vagy hát a kormányzatnak mondjuk így, hogy legyen egy olyan dolog, hogy Budapest Biennálé, és az Újás Gábornak akarták odaadni, hogy az legyen az ő projektje.
[00:44:44]És akkor azért a szakemberek azt mondták, hogy hát talán mégse.
[00:44:48]És hogy azért itt itt azért vannak olyanok, akik ezt a bizonyos az imént emlegetett nemzetközi diskurzust hát mégis csak jobban ismerik.
[00:44:55]És egyébként nincs helyjük már az intézményrendszerben, mert a Ludvig múzeumot ott hagyták, akik ott dolgoztak, mert az intézményrendszerből kivonultak, és hogy akkor akkor mégis csak szakmailag és politikailag és emberileg és művészileg azért össze kéne rakni valamit, ami ami ami mégis csak egy felmutatás és egy erős erős demonstratív gesztus.
[00:45:12]És szerintem az Olfa legelején biztos, hogy ezt hozta sok vitával, sok kritikával.
[00:45:15]Szerintem ez is az egyik erénye volt, hogy a magával szembeni kritikát is kihívta, és ott volt egy nagyon-nagyon élénk diskurzus.
[00:45:22]Akik kurátorok, komolyan vehető kurátorok idejöttek Budapestre az elmúlt tizenvalahány évben, azok nagyrészt emiatt jöttek ide.
[00:45:28]Nem, nem a nem a nagy intézményekben történő dolgok miatt, emellett azért felnőtt felnőttek más dolgok is.
[00:45:34]Tehát ne felejtsük el, hogy azért van egy elég erős kereskedelmi galériás szintér.
[00:45:38]Megvoltak a maga kapcsolatai a ennek a szinténnek a az MNB gyűjteményépítési programjával is, de azért közben releváns, olykor kurát kiállításokat is produkált ez a szintér.
[00:45:49]Nem halt el a Budapest galéria, nem haltak el bizonyos önkormányzati helyszínek az országban.
[00:45:53]Szóval ezért nem teljesen homogén ez a kép, de és akkor itt valahogy lekerekítem, és akkor nem tudom, hogy ez válasz-e a te kérdésedre vagy sem, de hogy hogy nagyon elszigetelten, nagyon zártan működhetett ez az egész, miközben a kormányzat iszonyatos pénzekkel próbált felpumpálni egy másik intézményi struktúrát, egy ilyen optimista nagy kulturális termelést, ami hát valójában nem tudott fölmutatni eredményeken.
[00:46:19]elszámolás, központosítás, lojalitás és a függetlenség ára a kultúrában.
[00:46:28]Akkor most azokat a dolgokat is érdemes talán röviden végiglapozni, amelyek éppen erre a hatalmas nagy pénzre való hivatkozással mégis csak megszülettek, és amik az én nézeteim szerint legalább olyan romboló hatással voltak a a kulturális környezetre, mint amiket elvettek.
[00:46:47]Tehát például jut eszembe az a kiállítás, amit Kerényi Imre szervezett.
[00:46:51]Nem tudom emlékeztek-e arra, arra a megrendelt képek a az alaptörvény tisztelepére illuszáció.
[00:47:00]Aha.
[00:47:00]De volt egy hősök, királyok szentek, vagy az nem ő volt a hősök, de az lehet, hogy nem a kéz az a nemzeti múzeum volt.
[00:47:06]Igen, de egyfajta narratíva teremtési kísérlet volt ez.
[00:47:08]Azért legalább gondoltak valamit.
[00:47:10]Hát azt én nem tudom, de legalább gondoltak valamit.
[00:47:13]De ez az elején volt.
[00:47:13]Később már csak az Isten haza család pont kész.
[00:47:18][horkantás] egyé, de igen, voltak azért megdöbbent produkciók, ez kétségtelenül igaz.
[00:47:23]Például a vadászati világkiállításnak arra arra a fiadalívére emlékeztek el, ami szarvasagancsból, tehát valami iszonyatos légköre volt annak, tehát a tömeg mézárlásnak egy ilyen emlékműve, amit ugye úgy adtak el, mint a vadászati világkiás nagy produkciója.
[00:47:39]Hát ha erről beszélünk, akkor tulajdonképpen a kérdésemnek a második fele arra is irányult, hogy az, amit erőszakkal nagyon sok pénzből, vagy legalábbis pénz odaítéléséből, aztán hogy azzal mit csináltak, az egy másik kérdés.
[00:47:55]Létrejött nagy méretű dolgok között azért volt egy csomó, ami kifejezetten a közízlést romboló, annak ártó dolog volt.
[00:48:05]Tehát építészeti műsorban szó volt a köztéri szobrokról.
[00:48:07]Az arany szarvastól kezdve a szabadságtéri rémségről.
[00:48:13]De nem csak ezekre gondolok, hanem nem tudom a pénzmúzeum például a az aranynyatszállító vagonok vagy ilyesmiről beszélek.
[00:48:24][torokköszörülés] Tehát hogy tényleg a a hatalmas pénzösszeg valahol annak egy töredéke biztos benne van ezekben.
[00:48:29]Mit okoztak ezek?
[00:48:32]Hát ezek vizuális geggek voltak, egyre silányabb és egyre lehangolóbb.
[00:48:35]A nevetség tárgya az a szarvas szobor mackó, nadrágos, pikkelyes válfa, tehát az az valami iszonyat.
[00:48:43]De de szerintem azért ezt ne felejtsük el, hogy szemben vele volt egy másik szobor, Varga Imre Kumbélaszobra.
[00:48:51]Az se volt kutya meg egy.
[00:48:54]Igen, ezzen lehet vitatkozni, [nevetés] hogy az az milyen értékű szobor.
[00:48:56]Gyorsan elvitték a elvitték a szoborparkba.
[00:48:59]Szerint a kettőt össze kellene építeni.
[00:49:02]Szerintem nagyon szép.
[00:49:02]Tetek hova kellene esetleg?
[00:49:04]Ott kéne maradniuk, vagy el kéne kerülniük ezeknek a alkotásoknak, vagy minek nevezzen?
[00:49:10]Hát, hogy őszintek, én az egész szoborparkötletet nem szerettem sose igazán.
[00:49:13]Értem én, hogy miért jött ez létre, meg persze lehet ezt így csinálni, de de a múlthoz való hozzáférés, hogy úgy mondjam, az egy fontos dolog.
[00:49:20]Tehát, hogy mondjuk a gyerek, hát hogy mondjuk a gyerekeimnek meg tudjam mutatni, hogy mi volt a magyar államszocialista múlt.
[00:49:25]Én nem mondom, hogy mindent a helyén kellett volna hagyni, de legalább egy Marxengt vagy valamit ott a Jászai Mariér, vagy nem tudom.
[00:49:32]Tehát hogy egész egyszerűen, tehát nem tehetünk úgy, mintha ez nem lett volna.
[00:49:35]Nem tudjuk megtisztítani.
[00:49:37]Lehet, hogy a tereinket meg tudjuk tisztítani, de a de a multunkat nem tudjuk ilyen értelemben megtisztítani.
[00:49:42]Nem tudom e pillanatban, hogy az Aranyszarvassal vagy Szőke Gábor Miklós életművének más ilyen nem tudom példányaival mit kellene csinálni.
[00:49:49]rémségesek természetesen, de hát beszélnek egy rémséges ízlésű hatalomról, és beszélnek egy teljesen üres üres hatalmi esztétikáról, és beszél vallanak arról a rengeteg közpénzről, ami ami ami erre elköltődött, hogyha eltakarítjuk ezt a postapalota mellől, akkor jobb lesz, akkor akkor megtudunk valamit, vagy többet tudunk meg, vagy szóval, hogy nem tudom.
[00:50:10]Tehát a még egyszer a múlthoz való hozzáférést azt én egy fontos dolognak tartom.
[00:50:13]Most még túl közel vagyunk ehhez az egészhez, tehát néhány perce, hogy ez végetérni látszik, de de előbb-utóbb majd valamilyen történeti távlatból talán ezt el lehet dönteni.
[00:50:22]Az mindenesetre egy érdekes dolog, hogy a hogy a hatalom ezt gondolta saját magáról.
[00:50:28]Tehát ahogy itt mondtad az elején, hogy hogy vagy az előbb, hogy hogy az eleje felé még talán gondoltak valamit, talán a az első nagy kiállításokkal bármennyire is után és és szakmai értelemben rosszul, azért mégis csak volt egy igény.
[00:50:40]Tehát hogy a Nemzeti Galériát vagy a Nemzeti Múzeumot gondolták fontos helynek, utána már a utána Matolcsi birodalom egyes központjait gondolták fontos helynek, és Szőke Gábor Miklós lett az esztétika.
[00:50:52]Egy ilyen nagyon fura esztétikájú dolog lett ez a végére.
[00:50:54]Nyilván abból a félelemből adódóan, hogy minden, ami autonóművészi gondolat, minden, ami bármennyire is csak önálló és és eredeti, abban abban valamilyen fajta ellenséget láttak.
[00:51:04]Gic volt az egyetlen terep, ahol magabiztosan tudott mozogni ez a ez a hatalom.
[00:51:09]a doktor iskolában, amikor ugye ez a vasárnapi festőhölgy kapta meg a munkácsi díjat, én rögtön kivetítettem a hallgatóknak, hogy tessek, itt a példa, a követendő út, ha kellő karriert akarnak befutni ebbe az országba, akkor így kell festeni.
[00:51:23]Tehát ilyen mére azért nem süllyed soha szerintem a magyar kultúrpolitika, de ne felejtsük el, hogy Szőcs Gézával kezdődött, és ezzel a hangúri emberrel végződik a Kicsi Balázsnak és Nagy Gergőnek.
[00:51:38]Köszönöm.
[00:51:39]Az elszámolás című műsorsorozatunk művészetről, művészekről, művészeti helyszínekről és azok lerombolásáról beszélgettünk.
[00:51:47]A műsorban Méi József, Hanvai Péter, Kicsiny Balázs és Nagy Gergely szólaltak meg.
[00:51:54]Köszönöm nekik is.
[00:51:57]És a technikus munkatársaimnak, Baráti Gergelynek, Turi Luinak, Csorba Lászlónak és Rózsaegyi Gábornak a segítséget.
[00:52:04]A főszerkesztő, Sugár Ágnes, a szerkesztőműsorvezető Váradi Júlia volt.
[00:52:08]Viszonthásra!