Péterfy Bori és Jaksity György | Világtalálkozó
- Mindkét vendég lelkészi felmenőkkel rendelkezik, de egyikük sem érzett hivatást a papi pályára; Jaksity nagyapja egy vonatbalesetet égi jelként értelmezve tért vissza falujába.
- Péterfy Bori a színpadon keresi a kockázatot és a kudarcot is a művészi pálya elengedhetetlen részének tartja, míg Jaksity a pénzügyi világban a kockázatok folyamatos kezelését hangsúlyozza.
- A 2008-as válság idején a Concord egy pillanat alatt 500 millió forintos veszteséget szenvedett el a Lehman Brothers összeomlása miatt, de a kárigényt évek múltán, az árfolyamnyereség révén profittal zárták.
„Ezen 500 millió Ft-os veszteségünk volt abban. Tehát a nyereség, az évi nyereségünk felét ez az egy pillanat elvitte." – Jaksity György
- Péterfy Bori felidézte, hogy fiatalon egy konyhakéssel várta haza későn érkező párját, és a szomszédnő szállt ki a liftből; ezt a teatralitást mára igyekszik levetkőzni.
- Bori a Krétakört választotta Pintér Béla társulata helyett, mert nagyobb szakmai kihívást keresett; Pintér Béla reakciója az volt, hogy „térden állva fogsz könyörögni, és nem veszlek vissza".
- Jaksity tízévesen került Szerbiába, ahol nyelvtudás nélkül, a „csak azért is" mentalitással küzdötte végig az iskolát, és végül jó eredménnyel zárt.
- Jaksityt a problémák izgatják, nem ellenségként tekint rájuk, és ezt a hozzáállást részben genetikusnak tartja, mivel édesapja is írt egy „Csak azért is" című könyvet.
- Péterfy Bori a nyakára tekeredett köldökzsinórral született és nem sírt fel; hisz a jelekben, és ezt a családi mintát nagyanyja történetével is illusztrálta.
- Jaksity ikerfiai autisták, amit hírhozóként és tanításként él meg; aktívan részt vett egy autista emberek számára létrehozott, civil fenntartású otthonhálózat kialakításában.
- Jaksity György neve 2009-ben felmerült mint lehetséges miniszterelnök-jelölt, de hivatalos felkérést nem kapott, és az állami szférát soha nem találta vonzónak.
Részletes összefoglaló megjelenítése
Családi háttér: lelkészi felmenők és a hivatás kérdése
A beszélgetés elején Kadarkai Endre, a műsorvezető egy közös családi pontot emel ki: mindkét vendég ősei között találhatók papok vagy lelkészek. Felmerül a kérdés, hogy egyikükben sem fordult-e meg valaha, hogy folytassák ezt a hivatást.
- Péterfy Bori elmondja, hogy apai nagyapja pap volt, sőt távolabbra visszatekintve több lelkész és egyházi személy is volt a családban, ám ez az életpálya sosem vonzotta.
- Jaksity György hasonlóan nyilatkozik: apai nagyapja lelkész volt, és a férfiak mind ezen a pályán voltak a családban, de ő sem érzett erre hivatást. Érdekességként hozzáteszi, hogy bár édesapja nagyon szigorú volt és sok mindenben hasonlított egy vallásgyakorló emberre, abszolút nem volt az. Sőt, apja számára a gyerekkori istentiszteletek a legszörnyűbb unalom rémképét jelentették, amit nem is titkolt. A templommal kapcsolatban a legmaradandóbb családi történet az, amikor a felújítás alatt egy nagy deszkát kivittek a toronyra, és édesapja életveszélyesen kimászott rajta – tehát őt már akkor is inkább a veszély érdekelte.
„Abból a szempontból a legmaradandóbb történet, hogy újították föl ott és ugye Erdélyben, és ott a Marosvásárhely közelében egy faluba ment végül is önszántából nagyapám a háború után, mint egy ilyen égi jel, mert egy vonatbalesetben majdnem meghalt" – Jaksity György *
Jaksity elmeséli nagyapja történetét, aki egy vonatbalesetben majdnem meghalt, amikor Brassóba akartak költözni, és ezt égi jelnek vette: úgy érezte, vissza kell mennie és a falu közösségben kell maradnia. Ez a történet is mutatja a családban jelen lévő, jelekkel való kapcsolatot.
A kockázatvállalás természete: művészet vs. üzleti élet
A műsorvezető felteszi a kérdést, hogy Péterfy Bori is keresi-e a veszélyt és a kockázatot, hasonlóan apjához. Bori elmondja, hogy a civil életben egyáltalán nem, de a szakmáján belül szeret kockáztatni, mert másképp nem érdekes a művészi pálya. Számára a kockázat a pillanat lényegét adja, és a kudarc is ugyanolyan fontos része ennek – sőt, megúszhatatlan. Elmondása szerint számtalan kudarc érte, szakmaiak és magánéletiek egyaránt, de ezek nagy tanítómestereknek bizonyultak.
„Érdekel, de nem a civil életben. A civil életben egyáltalán nem keresem a veszélyt. Nekem a szakmámon belül én ott szeretek kockáztatni. Másképp nem érdekes a művészi pálya. A pillanat lényege [derül ki a kockázatból]. És ha az ember elbukik, vagy kudarcot vall, azt is kell." – Péterfy Bori *
Jaksity György ezzel kapcsolatban kontrasztként jegyzi meg, hogy az ő szakmájuk pont az ellenkezőjéről szól: ők minden pillanatban kockázatot kezelnek, és épp az a rémisztő felismerés, amikor kiderül, hogy mégsem lehet mindent tökéletesen kontrollálni.
A műsorvezető rákérdez az idegrendszeri háttérre is, hogy vajon máshogy van-e összehuzalozva egy ilyen típusú ember. Jaksity szerint ez átlagos, de biztos, hogy van valamilyen huzalozás, ami meghatározza, ki miben érzi jól magát. A stresszről szólva kifejti, hogy ha valakiben nincs egy jó értelemben vett stressz, ami hajtja, húzza előre és kockázatvállalásra készteti, akkor kizárt, hogy igazán jól csinálja a munkáját. "Az elmegy átlagos langyos víz, az belefér" – teszi hozzá.
Egy emlékezetes szakmai kudarc: a 2008-as pénzügyi válság tanulságai
Amikor a műsorvezető konkrét példát kér egy tanulságos kudarcra, Jaksity György egy "szórakoztató" (akkor egyáltalán nem annak tűnő) szakmai történetet oszt meg.
2008-ban, a globális pénzügyi válság idején, a Concord intézményi ügyfeleknek adott el bankrészvényeket a világ három legrégebbi tőzsdéjén: Londonban, Zürichben és Amszterdamban. Teljes nyugalommal végezték ezt a rutinműveletet – ahogy évente több százszor szokták.
„Halálos nyugalommal csináltunk valamit, amit megcsinálunk 100-szor évente. Nem is gondolkodik rajta az ember." – Jaksity György *
Utólag derült ki, hogy mindhárom tőzsdén a legnagyobb forgalmat lebonyolító közvetítő a Lehman Brothers volt (az átiratban "Limon Brothers" / "Liman Brothers" formában félreismert szóval szerepel). Amikor az amerikai kormány és jegybank hétvégén úgy döntött, hogy elengedi a Lehman Brothers kezét, a cég összeomlott, és dominóként indította el a világgazdasági válságot.
A Concord ügyletei nem teljesültek, annak ellenére, hogy ők visszaigazolták azokat a megbízóiknak. Ahelyett, hogy feltették volna a kezüket, ahogy általában ilyenkor más cégek teszik, ők bevállalták a teljes felelősséget. Ez egyetlen pillanat alatt 500 millió forintos veszteséget okozott – az éves nyereségük felét elvitte. Jaksity elmondja, hogy benyújtották kárigényüket a Lehman Brothers felszámolóbiztosának, és elindult egy hat-hét éves jogi és számviteli procedúra. A történet szerencsés véget ért: a teljes benyújtott kárigényüket visszakapták, és mivel dollárban adták be az igényt, a dollár árfolyamának 180-ról 250-re emelkedése miatt végül nagyon jelentős profitot realizáltak.
„Ezen 500 millió Ft-os veszteségünk volt abban. Tehát a nyereség, az évi nyereségünk felét ez az egy pillanat elvitte." – Jaksity György *
A tanulság Jaksity szerint: az ember soha nem lehet elég óvatos, és egy kudarcból is jól kijöhet az ember.
A döntési helyzet leírásakor egy filmes párhuzam is felmerül: a régi filmekben a tőzsdekrach után az emberek öngyilkosok lettek vagy otthon főbe lőtték magukat. Jaksity hozzáteszi, hogy a 2008-as válság hasonló mértékű volt, mint az 1929-es, és nagyon sok embernek okozott komoly anyagi károkat, sőt valószínűleg stressz okozta betegségekben elhunytak is. Péterfy Bori ezt a fajta stresszt sokkal nehezebbnek tartja, mint a mindennapos színpadra lépést, és el sem tudja képzelni, hogyan lehet ezt bírni. Jaksity szerint a döntés pillanatában egyfajta higgadt nyugalom szállta meg őket: "a baj már megtörtént, most azon gondolkozunk, hogy mit csináljunk."
Jaksity a pánikkezelésről is beszél: az irodában "pókerarcot" kell mutatnia, mivel alapító-vezetőként hülyén nézne ki, bár a hétköznapokban – például autóvezetés közben – két perc alatt fel tudja húzni magát teljesen apróságokon. Ezt egyfajta szelepnek tartja. Az üzleti nehézségek viszont otthon semmi érzelmi reakciót nem váltanak ki belőle: agyal, vizsgálja a lehetőségeket.
Drámai hajlamok és önismeret: Péterfy Bori személyes történetei
Péterfy Bori őszintén beszél arról, hogy a magánéletében is megvolt a teatralitásra való hajlam – "sajnos" –, de mára már igyekszik leszokni róla. Elmagyarázza, hogy a magánéletben le kell jönni erről, mert egyrészt teatrálisan gyereket nevelni nem lehet, másrészt az ember egy idő után megtanulja szétválasztani a szakmai és a privát energiákat. Fiatalon a színésznőnek készülő lányokra gyakran mondják, hogy hisztisek, "dráma queenek", de ez szerinte a pályára való gyakorlás része – ahogy könyvében is írta, jó volt végre megkapni azt a szerepet a színpadon, amire otthon a négy fal között készült, miközben a környezete volt az "áldozat".
A műsorvezető konkrét emléket kér, amire ma már úgy gondol vissza: "Boribasz, ezt hogy gondoltad?". Péterfy Bori felidéz egy történetet a '90-es évekből, egy nagy szerelméről, egy íróról. Akkoriban nagy bulik és ivászatok voltak, és ő nagyon sérelmezte, hogy a férfi általában nem jön haza. Egy alkalommal annyira felpaprikázta magát, hogy egy konyhakéssel várta az ajtóban. Végül nem a párja, hanem a szomszédnő szállt ki a liftből, aki teljesen ki volt akadva. Amikor később kapott egy olyan szerepet, amiben egy "késes rohangálós nőt" kellett alakítania, már volt miből merítenie.
„Akkor volt olyan, hogy már annyira felpaprikáztam magam, hogy egy konyhakéssel vártam az ajtóval. [...] És akkor jött a lift, és álltam a késsel és kiszállt a szomszédnő." – Péterfy Bori *
A Krétakör és Pintér Béla: egy meghatározó pályaválasztás
Kadarkai Endre felidézi Péterfy Bori pályájának egy fontos fordulópontját: amikor Pintér Béla társulata és a Krétakör között kellett választania, és végül a Krétakört választotta. Bori elmondja, hogy utólag visszanézve hatalmas szerencsének tartja, hogy együtt kezdhette a pályáját ezzel a két emberrel. Megemlékezik Será Péterről ("Pepéről"), a nemrég elhunyt kollégáról is, aki az Arvisura társulatban volt velük a Szkénében, és később a Krétakörben is együtt dolgoztak.
Döntését az motiválta, hogy a Krétakör nagyobb kihívást és nehezebb terepet jelentett, ahol többet tud tanulni a szakmáról. Úgy érezte, Pintér Béla "eléggé egysíkúan használja a színészeit".
Bár Schilling Árpád kezdetben nem különösebben kedvelte őt – volt egy-két darab után egy kis szünet –, amikor elindult a Krétakör társulat, újra hívta. A kihívás, az adrenalin és a kockázat ismét vonzotta. Pintér Béla reakciója a döntésre határozott volt, amit Bori így idéz fel:
„Térden állva fogsz könyörögni, és nem veszlek vissza." – Pintér Béla Péterfy Bori elmondása szerint *
Bori szerint a rendezők gyakran hiúbbak, mint a színészek, és ezekből a döntésekből sértődések születnek. A műsorvezető kérdésére, hogy felmerült-e valaha, hogy felhívja Pintér Bélát, Bori elmondja, hogy igen, de szerinte erre már nem kerül sor. Ugyanakkor elmondja, hogy nem csinálna ebből egókérdést – ha hívnák, menne –, és ismer olyan színésznőket is, akik maguk emelik fel a telefont, ha szeretnének valakivel dolgozni.
Gyermekkor idegenben: Jaksity György szerbiai évei
Jaksity György tízéves korában került Szerbiába, amikor édesapja diplomáciai szolgálatot teljesített Belgrádban. A család egy védett közegből csöppent egy teljesen más világba. Bár a nagyszüleinél mindenki szerbül beszélt, otthon édesanyja miatt magyarul kommunikáltak, így a gyerekek kezdetben alig tudtak szerbül.
A beilleszkedés nehézségeit fokozta, hogy ötödik osztályban olyan tantárgyakat kellett szerbül tanulnia, mint a biológia, kémia és fizika, miközben az osztálytársak már évek óta tanultak oroszul is, és elkezdtek angolul is tanulni. Szülei felajánlották neki, hogy ismételjen évet, és menjen kényelmesen a negyedikbe, ahol a már ismert tananyagon edzheti nyelvtudását.
„Ez a típus vagyok. Én az a típus vagyok, hogy na akkor csináljuk. De ettől függetlenül a közeg... ez egy vadközeg. [...] Te átlag 20 cm-vel mindenki magasabb, és nem érted, hogy miről beszélnek és nagy a vehemencia, mert ez tényleg Balkán." – Jaksity György *
Az első pár hónap rettenetesen nehéz volt. Különösen az zavarta, hogy a követségen laktak, de 18 év alatt nem kaphattak kulcsot, így a hazamenés is nehézségekbe ütközött. Amikor nagyon padló alatt volt, néha hazament óraközi szünetben is, bár ezt nem lehetett sokszor eljátszani. Ennek ellenére a "csak azért is" hozzáállással végül négyes-ötös átlaggal végezte el az iskolát. Öt évvel később a hazatérés is nehéz volt: kora kamaszkorban ott kellett hagynia barátokat és egy bejáratott közösséget.
Érdekesség, hogy mindketten a József Attila Gimnáziumba jártak – Jaksity kettő évfolyammal járt Péterfy Bori felett. Bori felidézi, hogy az ő osztályfőnöke volt "Mirigy" (Szűcsné, aki magyar-orosz szakos tanár és párttitkár is volt), akihez Jaksity bátyja, Gergely is járt. Utóbbi osztálytársa volt Jaksitynak, aki "Lajos"ként emlegeti, és akinek a leírás alapján Bori "hátba szúrta volna". (Ez a korábban említett késes jelenetre utal vissza humorosan.)
A problémaorientáltság és a "csak azért is" mentalitás
A műsorvezető kiemeli a "csak azért is" hozzáállást, ami mindkét vendégnél megfigyelhető. Péterfy Bori megerősíti, hogy Jaksityra jellemző, hogy ha problémát lát, nem fordít hátat, hanem nekimész.
Jaksity ezt azzal egészíti ki, hogy őt a problémák izgatják. Elmeséli, hogy a Concorde három alapító-vezetője közül mindhármuknak más a viszonya a problémákhoz: egyikük, Gábor, nem bírja elviselni, ha valami nyitva van; Norbert és ő foglalkoznak a problémákkal, de őt kimondottan maga a probléma jobban érdekli, mint a megoldás. Érdekes módon édesapjának is van egy könyve "Csak azért is" címmel, így talán genetikai eredetű ez a vonás.
„Engem a problémák izgatnak. [...] Én kimondottan a probléma maga jobban érdekel sokáig, mint maga a megoldás. [...] Szerencsére lehet, hogy a szakmából fakadóan engem izgatnak, tehát nem egy ellenséget látok egy problémában. [...] Mindegyik kinyit egy fejezetet, amin lehet agyalni." – Jaksity György *
Születési körülmények és a jelek világa
Péterfy Bori egy rendkívül személyes történetet oszt meg születéséről: a nyakára tekeredett köldökzsinórral született, és nem sírt fel. Ugyanez történt az apjával is – akit a sírásó boszorkány felesége hozott világra, macskakoponyákat téve a hasára, majd forró és hideg víz váltogatásával hozták vissza az életbe. Bori esetében egy férfi lehelete hozta őt vissza.
„Ezért vagyok ilyen kapcsolatfüggő, meg szerelemfüggő, meg férfi függő, mert engem egy férfi lehelet hozott vissza az életbe." – Péterfy Bori *
Bori hisz a jelekben és az összefüggésekben. Szereti az életében fellelhető regénybe illő párhuzamokat, és a családjában ez generációs minta: a 100 év magány volt az egyik kedvenc családi könyvük, és nagyanyja is hasonlóan viselkedett – például fogadalmat tett, hogy nem eszik banánt, miután nagyapja haldoklásakor nem tudott neki vinni, és amikor Svédországban később megkívánta és beleharapott, "mintha agyon ütötték volna", elesett és széttörte az arcát.
Jaksity is megerősíti, hogy hisz a jelekben – sőt, szerinte gyakran már nem is jelekről van szó, hanem nyilvánvaló üzenetekről, amikor "verik a fejét a falba" az embernek, hogy vegye észre, mi történik körülötte. Jobb ezeket előbb észrevenni, mint később.
Autista gyermekek: kihívások és üzenetek
Jaksity György két ikerfia autista. Amikor a műsorvezető arról kérdezi, hogy ez milyen "üzenet" volt az élettől, Jaksity elmondja, hogy a gyerekek minden szülő számára hírhozók és nagy tanárok – függetlenül attól, hogy milyen csillagzat alatt születnek. A fejlődési problémáknak és tragédiáknak is megvan az üzenete, és meg kell találni a jót a rosszban.
„Szerintem mindenkinek a gyereke független attól, hogy milyen csillagzat alatt születik, nagyon-nagyon sok üzenetet hordoz. Tehát szerintem a gyerekek fantasztikus hírhozók és nagyon-nagyon nagy tanárok folyamatosan." – Jaksity György *
Amikor a '90-es években a Rainman megjelent a mozikban, az volt az első nagy találkozásuk az autizmus fogalmával. Jaksity sokat utazott abban az időben, és amíg Magyarországon alig lehetett információt találni a témáról, ő külföldről könyvekkel jött haza, és a vizsgálatokon maga is javasolta, hogy mit kéne megnézni. Bár az egészségügyi rendszerrel kapcsolatban voltak rossz tapasztalatai, a gyerekei érdekében mindig keményen kiállt.
A szülői felelősségvállalásról szólva elmondja, hogy a legfontosabb a gyerekek biztonságba helyezése, különösen a "mi lesz, ha mi nem leszünk" rémképének elkerülése. Ezért vett részt aktívan egy olyan civil fenntartású otthon és országos hálózat létrehozásában, ahol autista emberek szerető, a saját kódjaiknak megfelelő környezetben élhetnek. Ez nem kifejezetten a saját gyerekeinek szól, hanem egy tágabb közösségi misszió.
Jaksity személyes tanulsága az autizmussal kapcsolatban az volt, hogy el kellett gondolkodnia, hol helyezkedik el ő maga az autizmus spektrumon – ami szerinte mindenkinél jelen van valamilyen mértékben. Ez megerősítette benne azt is, amit enélkül is tudott: mit tud ő ezért tenni. Anyagi lehetőségeihez és kiterjedt hálózatához mérten számos alapítvány alapítójaként és civil kezdeményezés támogatójaként szívügyének tekinti ezt a területet.
Édesanyák és a halál: személyes veszteségek
Péterfy Bori megható részletességgel beszél édesanyja utolsó időszakáról. Kapcsolatuk mindig is nagyon szoros és őszinte volt, így nem volt szükség "halálos ágyas" áttörésre. Az anyja haldoklása körülbelül egy hónapig tartott, amit otthon töltött, fájdalomcsillapítókkal. Bori számára a legcsodálatosabb élmény az volt, hogy "visszakapta az ő testét" – amit anyja gyerekkorában neki adott, azt most ő adhatta vissza azzal, hogy ápolta.
„Megfordult a dolog, és gyakorlatilag visszakaptam az ő testét. Ez nagyon érdekes volt, hogy amit ő adott nekem gyerekként, attól, hogy utána én ápoltuk és gyakorlatilag egy elesett, szinte magatehetetlen testet [gondoztunk] egy hónapig, ez nekem egy csodálatos élmény volt egyébként." – Péterfy Bori *
Édesanyja példakép is volt bizonyos tekintetben, ugyanakkor "kerülendő példa" is: egy másik generáció tagjaként, háborús gyerekként az önismeret, a pszichológiai segítség és a gyógyszeres kezelés még nem volt elérhető számára, így ideggyengeséggel és szorongásos depresszióval küzdött. Bori szerint ha anyja megkapta volna ezeket a segítségeket, egész más élete lehetett volna.
Monspart Sarolta: egy szerep és egy sors
Péterfy Bori egy előadás kapcsán mesél arról a darabról, amelyben Monspart Sarolta legendás tájfutóbajnokot alakítja, Gyabronka József partnereként (aki a férjét, Feledi Pétert játssza). Az előadást a Monspart család egykori lakásában tartják, ami rendkívül intenzív élményt nyújt. Bori annyira erősen azonosult a szereppel, hogy az előadás után az ismerősök és rokonok gyakran "Sacikának" szólítják, sőt, az ötvenes éveiben járó nézők is így köszönnek el tőle.
„Sikerült vele azonosulnom, olyannyira, hogy a darab után nagyon sok ismerős, rokon mindenki nézi és Sacinak szólítanak. [...] Tényleg mindenki azt mondja, hogy úristen, olyan volt, mintha ő lenne." – Péterfy Bori *
Bár Bori magát nem tartja ilyen megszállottan sztahanovista típusnak – számára a család, a gyermekvállalás ugyanolyan erős a mérlegben –, megérti Monspart Sarolta önzését és küldetéstudatát. Az ilyen szintű tehetség, kitartás és erő szerinte feljogosítja az embert arra, hogy az élet más területein önző legyen. Monspart olyan volt, mint egy versenyló: miután elvesztette a látását, abból is felállt, és az elképesztő energiájával és szenvedélyével embereket húzott magával, talán életeket is mentve. Bori elismeri: a férfiak az ilyen megszállott nőktől gyakran menekülnek, és ő maga is sokat szenvedett ettől az életében, míg Monspartnak egy életen át tartó, imádó szerelem jutott Feledi Péter személyében.
A soha be nem következett miniszterelnökség és a civil elköteleződés
A műsorvezető felidézi, hogy 2009-ben, amikor Gyurcsány Ferenc lemondott, felmerült Jaksity György neve mint lehetséges miniszterelnök-jelölt. Jaksity elmondja, hogy éppen csípőízületi műtét után öt nappal volt, amikor felhívták ezzel, és azonnal jelezte, hogy nem érdekli. Hivatalos felkérést soha nem kapott.
Horn Gábor akkori koordinációs államtitkár úgy nyilatkozott, hogy mind az MSZP, mind az SZDSZ számára létezik egy jelölt, aki megfelelne – és ekkor Jaksity nevét emlegették. Ennél többet ő maga sem tud az ügyről. Több más állami szerepet is felkínáltak neki az évek során államtitkártól miniszterig, de ő mindig jelezte, hogy nem az állami szférában látja a legtöbb lehetőséget arra, hogy a felebarátaiért tegyen. Annak ellenére, hogy számos vezető funkciót vállalt – tőzsdeelnökség, alapítványi kuratóriumi tagságok, nemzetközi igazgatósági pozíciók –, az állami szféra soha nem volt számára vonzó.
„Sok fajta vezetőfunkciót vállaltam el, tehát nem az van, hogy menekülnék bármilyen felelősségről. [...] De valahogy nekem az állami szféra az soha nem volt vonzó. Nem tudok jól szerepelni olyanban, amit nem szívvel, nem teljes erőbedobással csinálok." – Jaksity György *
Horoszkóp és életút: Péterfy Bori asztrológiai képlete
A beszélgetés végén Péterfy Bori elárulja, hogy születésekor egy neves olasz asztrológus, Lizetta Morpurgo készítette el a képletét. A tudós asszony nagyapja barátja volt, imádta az írókat – többek között Márquezzel és Vargas Llosával is levelezett. Az anyai nagyapa kérésére készült horoszkópban olyan dolgok szerepeltek, mint a későn érés, a túlérzékenység és a színpadi pálya. A leírás úgy kezdődött: "a kis Borbála egy kis zseni" – bár Bori hozzáteszi, hogy ez például az üzleti érzékére abszolút nem igaz. Mint mondja, nincs jó kapcsolata a pénzzel, nem tanulta meg kezelni, és bármikor valaki a tőzsdéről vagy pénzügyekről beszél neki, "leáll az agya". A beszélgetés zárásaként ironikusan megjegyzi, hogy majd megkéri Jaksityt egy kis pénzügyi tanácsadásra.
⚠️ Értelmezhetetlen vagy bizonytalan szakaszok
- „...a Lajosátom a leírás majd elmondod" – Kadarkai Endre utalása, mely a beszélgetés későbbi szakaszában válik világossá. Az "átom" valószínűleg ASR hiba, a kontextus alapján a József Attila Gimnáziumban ismert személyre, "Lajosra" utal.
- „Ná hát ő volt, akit hátba szúrtam." – Péterfy Bori mondata a beszélgetés legelején, mire Jaksity "Igen"-nel reagál. Ez a későbbiekben Bori konyhakéses történetéhez kapcsolódik, valószínűleg humoros utalás a gimnáziumi közös ismerősre.
- „mudrucok kornél" – valószínűleg ASR hiba, Mudruc Kornél rendező nevére vonatkozik.
- A pénzügyi történetben a "Lemon Brothers" / "Liman Brothers" / "Lehman Brothers" nevek ingadozása ASR-félrehallás következménye, a helyes név mindenütt Lehman Brothers.
Teljes átirat megjelenítése
[00:00:00]Na hát ő volt, akit hátba szúrtam.
[00:00:02]Igen.
[00:00:04]Én nekem megfordult a fejem.
[00:00:04]Nekem megfordult a fejembe ismerve a Lajosátom a leírás majd elmondod.
[00:00:23]Köszöntöm önöket.
[00:00:23]Kadarkai Endre vagyok.
[00:00:25]Ez itt a világtalálkozó.
[00:00:25]Mindig két látszólag egymástól távoleső embert látok.
[00:00:29]vendégülől, akik nélkülünk nem biztos, hogy valaha is találkoztak volna.
[00:00:32]Ma itt lesz velem Péter Fibori, énekesnő, színésznő.
[00:00:35]Tagja volt a Krétakörnek, majd az Alföldi Róbert vezette Nemzeti Színháznak.
[00:00:39]Az Amorf Ördögök zenekar, majd a Péterfi Bori and Love Band énekesnője és dalszövegírója.
[00:00:47]Dédapja Áprili Lajos, nagyapja Jékeli Zoltán, bátja Péterfi Gergely.
[00:00:50]Párosú másik tagja Jaksi György közgazdász.
[00:00:56]90-ben részt vett a budapesti értéktőzsde megalapításában.
[00:01:00]12 évvel később annak elnöke is volt.
[00:01:00]A Concord Zrt.
[00:01:04]Alapítója az igazgatóság elnöke.
[00:01:06]2004-ben a Financial Times beválasztotta a 25 legígéretesebb fiatal európai üzletember közé.
[00:01:13]Később elnyerte az Earth St and Young évüzletembere díjat.
[00:01:18]Lássuk, mire megyünk ma így hárman.
[00:01:20]De mielőtt őket kérdezném, kérem hallgassák meg fő támogatónk rövid üzenetét.
[00:01:27]A Líra csoport könyvheti újdonságait keresse a Lírakönyves boltokban és a lira.hu oldalon.
[00:01:32]Új könyvvel jelentkezik Spiró György, Darvasi László, SJ Gábor, Vida Kamilla, Verebes István, Pataki, Éva, Zajác Dé Zoltán és Mésző Ágnes.
[00:01:43]Líra, a könyvek szeretete.
[00:01:48]Közös pont mindkettőtök esetében, hogy az őseitek közt vannak papok vagy lelkészek.
[00:01:53]Nektek nem fordult meg a fejetekben, hogy folytassátok ezt a hivatást?
[00:02:00]Hát inkább te válaszolj, mert azért nekem nem fordult meg a fejemben, de de amúgy nagyon örülök neki, hogy a apai nagypapám pap, sőt ha távolabbra ásunk vissza, akkor több lelkész, egyházi, hivatású szeme is volt a családban.
[00:02:17]Nekem is az apai nagyapám volt lelkész, és ott a férfiak mind.
[00:02:24]De nekem se fordult meg a fejembe.
[00:02:24]De érdekes, mert hozzánk így nem szivárgott be.
[00:02:28]Tehát apám többször mondta, tehát sok mindenbe átvette apám, nagyon szigorú volt, meg egy csomó dolog olyan volt, mintha akár vallásgyakorló lenne, de abszolút nem.
[00:02:41]Sőt, a legszörnyűbb gyerekkori unalmai rémkép, amikor végig kellett ülnie a az istentiszteleteket.
[00:02:48]Tehát ezt ez például nem titkolta, hogy rettenetesen unatkozom.
[00:02:54]Úgyhogy vele vele a templommal kapcsolatban igazából a legmaradandóbb történet, hogy újították föl ott és ugye meg Erdélyi és ott a Marosvásárhely közelében egy faluba ment végül is önszántából nagyapám a háború után, mint egy ilyen égi jel, mert egy vonatbalesetben majdnem meghalt, amikor el akartak költözni Brasóba, és akkor ezt egy égi jelnek vette, hogy neki vissza kell odamennie és ott kell a a falu közösségben maradnia és akkor úgy föl a templomot, és eltől ki volt téve egy ilyen nagy deszka a toronya, és apám azon kimászott.
[00:03:27]Szóval, hogy őt ez érdekelte már akkor is inkább a veszély, és akkor ott az nagyon életveszély volt.
[00:03:35]Azt mondod, hogy a veszélyt kereste.
[00:03:38]Benned is van ilyesmi?
[00:03:38]Nem tehát, hogy inkább a kockázat, az adrenalin, az téged érdekel?
[00:03:42]Érdekel, de nem a civil életben, tehát a civil életben egyáltalán nem keresem a veszélyt, nem vagyok egy ilyen Tehát nekem a szakmámon belül én ott szeretek kockázt, a szakmáimon belül szeretek kockáztatni.
[00:03:57]Miért jó kockáztatni?
[00:03:59]Hát mert másképp nem érdekes a művészi pálya.
[00:04:03]Mi derül ki a kockázatba?
[00:04:05]Hát a pillanat lényege.
[00:04:10]És ha az ember elbukik, vagy kudarcot vall, azt az is kell.
[00:04:11]Hát az nagyon fontos.
[00:04:14]Persze.
[00:04:16]Nagyon kell.
[00:04:16]Nagyon kell.
[00:04:18]Megúszhatatlan.
[00:04:19]Megúszhatatlan.
[00:04:19]Persze, persze.
[00:04:21]Neked volt kudarcod?
[00:04:23]Számtalan.
[00:04:25]Élet kudarcok sorozata végudarcok sorozata.
[00:04:30]Hát szerintem nem nincs, nincs olyan életút, amiben nincsenek kudarcok.
[00:04:34]voltak szakmaiak, voltak magánéletiek.
[00:04:38]Akkor nyilván az ember nagyon, vagy hát a mértékének megfelelően megszenvedi, de de és ez valószínűleg már elcsépelt mondás lesz, de ezek azért nagy tanítómesterek.
[00:04:48]Tudsz is mondani egy konkrét példát, aminek a tanulságát elmered mesélni nekünk?
[00:04:53]Tehát, hogyha az nincs, nem jutsz el egy ilyen tanulságig, egy ilyen felismerésig.
[00:04:57]Ez nagyon kellett ahhoz, hogy tágítson a perspektívádon.
[00:05:03]Mondok egy szórakoztató történetet, ami akkor egyáltalán nem volt szórakoztató, nagyon szakmai lesz, de hát ezt te akartad.
[00:05:12]2008-as válság valószínűleg mindenkinek mély nyomokat hagyott az életében.
[00:05:15]Van akinek nagyon, van akinek kevésbé.
[00:05:17]A mi szakmánkban érthető módon nagyon mély nyomokat.
[00:05:22]És mi abba a szerencsés kisebbségbe tartozunk, szerencsésebb egy picit így nagyvonalú vagyok, akik nyereségesen végigcsinálták a legkeményebb időket.
[00:05:32]Ugye a mi szakmákban majdnem minden pénzügyi szervezetet a vonatkozó állam vagy egy bank mentette ki a a bajból.
[00:05:40]És mi nekünk egy problémás tranzakciónk volt intézményi ügyfeleknek.
[00:05:47]akkor mindenki ugye eladott nyilván Tőzsdei Krach és intézményi ügyfeleknek adtunk el ráadásul talán pont bankrészvényeket és Londonban, Cürichben és Amszterdamban, tehát nem a nem tudom a tógói tőzsdén, hanem a világ három legrégebbi tőzsdéről beszélünk.
[00:06:04]Tehát halálos nyugalommal csináltunk valamit, amit megcsinálunk 100zerszer évente, tehát nem is gondolkodik rajta az embert.
[00:06:13]És és ez úgy működik, hogy ha nem vagy valahol tőzsdetag, akkor valamilyen platformon keresztül adott be a megbízást.
[00:06:20]És amit utólag tudtunk meg, hogy mind a három tőzsdén a legnagyobb forgalmat bonyolító ilyen közvetítő az a Lemon Brothers volt.
[00:06:28]Nem az amerikai, hanem az európai lányvállata vagy nemzetközi lányvállata.
[00:06:32]Ez még önmagában nem lett volna gond, hiszen a tőzsdei elszámolási rendszereknek úgy kell működni, hogy akkor is, hogyha valamelyik taggal probléma van, attól az üzleteknek le kell bonyolodni.
[00:06:42]Különben elindul egy dominó.
[00:06:44]És itt ez történt, hogy hétvége előtt voltak a tranzakciók, hétvégén az amerikai kormány és jegybank eldöntötte, hogy elengedi a Limon Brothers kezét, és a a Liman Brothers, mint tudjuk, összeomlott, és elindította ezt a ezt a dominót az egész világgazdaságba.
[00:07:00]Tehát itt tényleg egy jelentős földrengésről beszélünk, és nekünk nem teljesültek emiatt az ügyleteink.
[00:07:06]Mi viszont visszaigazoltuk a megbízóinknak.
[00:07:09]Ilyenkor általában a a egy hasonsző cég fölteszi a kezét, hogy ne haragudjanak, mégse teljesültek, mert hát látják, hogy mi van, világégés.
[00:07:16]Mi meg nem tettük föl a kezünket, bevállaltuk.
[00:07:20]Ezen 500 millió Ft-os veszteségünk volt abban.
[00:07:22]Tehát a nyereség, az évi nyereségünk felét ez az egy pillanat elvitte.
[00:07:27]És amikor megtudtuk, hogy ugye felszámoló biztos rendelnek ki a Lima Brothershöz, mi benyújtottuk az igényünket, hogy kérem, nekünk nem teljesültek az üzleteink, közben a papírok lementek, mi kifizettük az ügyfelet és ekkora kárunk van, és utána elindult egy hat vagy hét éves jogi, számviteli procedúra, am mindig benyújtottuk, mindig jöttek levelek, szóval hosszas folyamat, de végül visszakaptuk a teljes benyújtott kárigényünket, és mivel mi azt dollárban adtuk be, És közben a dollár az mitén 180-ról fölment 250 egy nagyon jelentős profitot realizáltunk.
[00:08:04]Ezt és én ezt időnként elmesélem, amikor ilyen kérdések jönnek, hogy hogy egy kudarcból, ez azért kudarc volt, meg egyáltalán nem volt öröm, sőt és hát ugye abban a kontextusban különösen nem, hogy hogy tulajdonképpen még egy kudarcból is jól kijöhet az ember.
[00:08:17]És ugye a kérdésed második rész, hogy mit tanultunk, hogy az ember soha nem lehet elég óvatos.
[00:08:24]Nekem ezek, bocs, hogy beleszólok, de ezek sokkal nagyobb stressznek tűnnek egyébként, mint a az, hogy fel kell menni minden nap a színpadra.
[00:08:32]Tehát én ezt nem bírom.
[00:08:32]Ez ez a fajta ez hogy lehet ez ehhez is kell azért egy egy mentális háttér, nem?
[00:08:40]Mert azért ez is egy folyamatos, vagy vannak olyan időszakok, hogy az ember mindent biztosan tud.
[00:08:47]Tehát nem lehet nap egész nap nem ilyen amplitúdóval meg nincs mindig világégés.
[00:08:52]De de egy állandó stressz.
[00:08:55]És pont úgy eszembe jutott, amikor mondtad, hogy te szereted a kockázatot, hogy mi meg pont az ellenkező vagy mást se csinálunk, mint kockázatot kezelünk.
[00:09:01]És nek ez a dolog is arról szól, hogy amikor azt hiszed, hogy tökéletesen kontrollálod a fölmerülő kockázatokat és és kizárod ilyen lényegivel kisebb veszteség persze előfordulhat bármilyen emberi hiba akármilyen módon, de hogy ezeket tökéletesen kontráld, és akkor kiderül, hogy mégse.
[00:09:19]De amire Bori kérdezett rá, az az szerintem nagyon érvényes kérdés, hogy az ilyen típusú embereknek máshogy van összehuzalozva mondjuk az idegrendszerük, azért ehhez kell valamifajta többlet, valami hidegvér, nyugadtság?
[00:09:35]Szerintem átlagos.
[00:09:38]Tehát biztos, hogy van valami, hogy az ember miért ezt a szakmát választja, miért azt a szakmát, ki miben érzi magát jól.
[00:09:44]Tehát ez ebben biztos, hogy van valamilyen huzalozás.
[00:09:46]De ezek a típusú stresszek, és ahogy mondtad, hogy tulajdonképpen sok színész nekem is ismerős, amikor kezdem te és akkor most már 40 év után már könnyedén mész fel, azt mondja, dehogyis annyira be vagyok szarva, nehogy elrontsam.
[00:10:00]És biztos van olyan is, aki azt mondja, hogy hát fölmegyek, azt nem mindig jól sikerül.
[00:10:07]Tehát hogy valahogy ez szerintem minden szakmában ott van, és fakad egyrészt abból, hogy jól akarod csinálni.
[00:10:11]Tehát szerintem, hogyha valakiben nincs valamilyen szintű stressz azzal kapcsolatban, amit hivatásszerűen csinál, tehát nem az, hogy jaj, akkor ma is be kell menni dolgozni.
[00:10:20]Ha nincs egy ilyen jó értelemben vett stressz, ami hajtja, ami húzza előre, ami és kockázatvállalásra készteti, akkor azt kizártan tartom, hogy ő jól, hogy nagyon jól csinálja.
[00:10:31]Olyan elmegy átlagosan a langyos víz, az belefér.
[00:10:36]De te tudsz pánikolni?
[00:10:40]Hát az irodába ezt nem nagyon engedhetem magamnak, mert hogy az egyik alapítóvezető vagyok, tehát hülyén nézne ki.
[00:10:47]Pókerarc tehát tehát pókerarc.
[00:10:51]Én én valahogy kiélem magam hétköznapokba, tehát én én aki engem ismer, az el nem tudja kérdezni, hogy hogy én a kocsiban két perc alatt úgy felhúzom magam valami idiótán, aki ott idétlenkedik, vagy nem tartja be a szabályokat.
[00:11:04]Tehát ilyen piti hülyeségek is val teljes gázzal.
[00:11:07]Teljes gázzal és és néha nem is értem magamat és és valószínűleg, hogy ez egy szelep, ahol kiki más engedi le.
[00:11:16]Nekem ez például az egyik.
[00:11:19]De üzleti dolgok miatt, ha nem a többiek előtt vagy, otthon látsz egy számot, necces a sztori.
[00:11:24]Az semmi.
[00:11:24]Tehát, hogy hang, hang nem jön ki, tehát akkor agyalok, nézzem, miért így volt, miért úgy van, milyen lehetőség van.
[00:11:34]Arra jó példa, hogy ez egy na ez például egy abszolút dramaturgiai helyzet, hogy ott ültünk és akkor minden szereplő, aki érintett az ügyben, meg mi, akiknek vég végérvényesen döntést kellett hozni, hogy hogy hogy mit csináljunk, és akkor akkor egy ilyen hihetetlen nyugalom szállt meg, tehát hogy a baj már megtörtént.
[00:11:54]Most azon gondolkozunk, és nem egy percünk van megoldani, nincs sok időnk, de de van annyi időnk, hogy higgattan döntsünk.
[00:12:03]És akkor ezt mind végigoltuk, akit tudtunk elértenni, mondom jogi szakértő satöbbi, cégből mások.
[00:12:09]És akkor az a döntés született, hogy nem tudunk mit csinálni ebbe ebbe már üldögélünk ebben a csónakban.
[00:12:13]Csak most azon gondolkozom, melyik kedvenc filmemből régi vagy.
[00:12:17]Az volt egyszer egy Amerika, vagy amikor ülnek az operáb és akkor jön egy tőzsdekrach.
[00:12:24]És mert ugye régen a filmekben mindig az volt, hogy akkor ilyen öngyilkosok lettek, meg nem hiszem leállt az elé, hogy valaki megtudott egy hírt, akkor izéor nézte a páb és ilyen teljes őrület, és akkor ment haza valamelyik főbe lőtte magát.
[00:12:40]Szóval ez í a a század elején azért ez ez még keményebb volt ez az egész, nem?
[00:12:45]Hát akkor gyakorlatilag mindent elveszítettek egy pillanat.
[00:12:49]Persze.
[00:12:49]Tehát az nagyon teátrális volt, tehát fotók nagyon jól, ilyen régi fotók vannak.
[00:12:53]Nekem ez tetszik, mert te tudod, ez a mostani hideg gyilkos fak meg.
[00:12:55]Szóval szörnyű.
[00:12:59]Tehát az azt a legnagyobb ilyen ilyen világ, amióta világgazdaságról beszéltünk, a 2933-as a 29-es tőzsdekraal kezdődött, az volt a legnagyobb.
[00:13:08]A 2008 az gyakorlatilag egy hasonló mértékű volt, és egyébként nagyon sok embernek nagyon komoly anyagi károkat okozott, és szerintem sok gyilkosság is volt, vagy egy olyan stresszes helyzet, amibe utána jött egy olyan betegség, ami lehet, hogy egyébként nem jött volna.
[00:13:24]Azt mondod, hogy neked azért tetszik, mert teális nyilván ő használta ezt a szót.
[00:13:29]De te ezt szeretted a magánéletbe is?
[00:13:32]Sajnos.
[00:13:35]De most már most már szokom le róla.
[00:13:38]Erről le lehet jönni?
[00:13:38]Hát ö igen, a magánéletbe le kell róla jönni azért, mert egyrészt teátrálisan gyereket nevelni, szóval egy csomó csomó olyan olyan dolog van, meg egy idő után ezt tényleg szét tudod választani.
[00:13:52]Tehát fiatalon vagy kamaszként végül is szerintem általában azok a lányok, akik erre a pályára készülnek, rájuk szokták azt mondani, hogy mit tudom én milyen hisztis meg ilyenek jelenedeteket, dráma queen miket csinál.
[00:14:08]Tehát szerintem a az ember gyakorol a pályájára.
[00:14:10]Vagy én is a a könyvemben így írtam ezt le, mert egy csomó párhuzamot össze tudtam rakni, hogy milyen jó volt, mikor végre megkaptam azt a szerepet, amire készültem otthon a négy fal között, és senki se látta, csak mondjuk az az egy fiú, aki az áldozata volt akkor ennek, és de aztán az ember ezt szerintem így megtanulja szétválasztani, és már sokkal inkább a a nyugalmat és a a tí teljesen más energiákat vár a magánéletben.
[00:14:38]Azt szoktam mondani, hogy tudunk titkot tartani.
[00:14:39]Fel tud fel tudsz idézni egy olyat, amire ma már úgy gondolsz vissza, hogy Boribasz.
[00:14:46]Ezt azért Ezt hogy gondoltad te?
[00:14:46]De akkor élvezted.
[00:14:49]Persze.
[00:14:49]Hát nagyon sok év azért tudom felidézni, mert ebből egy párat le is írtam a a könyvbe, hogy volt egy nagy szerelmem, egy író, aki hát ugye ezek 90-es évek, azért akkor mentek a nagy bulik meg ivászat.
[00:15:02]És akkor én ezt nagyon sérelmeztem, hogy ő általában soha nem jön haza.
[00:15:07]Ugye én akkor vagy ha az akkor vagy később jön az, mint én.
[00:15:09]És akkor volt olyan, hogy már annyira felpaprikáztam magam, hogy hogy egy k egy konyhakéssel vártam az ajtóval.
[00:15:17]Hát igen, mert az tudod, az olyan nagyon jó lehet meg jó, tudod ott álltam, tudod, és akkor jött a lift, és álltam a késsel és kiszállt a szomszédnő és költözd már el innen?
[00:15:37]Az meg teljesen ki volt, mert az meg végighallgatott egy csomó ilyen.
[00:15:39]És és aztán és akkor amikor végre kaptam egy olyan szerepet, amiben ilyen kés rohangálós nő lehettem, akkor verted az ez nekem már megvan.
[00:15:51]Új gyakorlat.
[00:15:51]Ha arról beszélünk, ott stressz meg döntések.
[00:15:53]Neked volt szerintem egy érdekes dilemma vagy fordulópont az életedben, amikor választattál Pintér Béla társulata és a Krétakör között, és a Krétakört választottad.
[00:16:04]Igen, hát ez is ugye visszanézve akkor ez egy nagyon nagy dráma volt, meg egy nagyon nehéz helyzet.
[00:16:10]Most utólag nézve úristen, hogy én nekem ilyen szerencsém lehetett ebben a szakmában, ebben a magyar művészvilágban, hogy hogy egyáltalán együtt kezdhettem a pályámat ezzel a két emberrel.
[00:16:24]Meg ugye itt szeretnék megemlékezni a a Pepéről, Será Péterről, aki ugye nemrég halt meg, és ő is ugyanebben a társulatban volt, a Arvisúra névre hallgató társulat a szkénébe.
[00:16:40]Gyakorlatilag ebből nőttünk ki nagyon sokan, és ugye a Pepe velem aztán végig a Kréta is végig volt, és hát egy egyszerre indult nagyjából ez a két két zseniális alkotóember, egyszerre indult a pályájuk, és akkor akkor ez egy ideig így párhuzamosan ment valóban.
[00:17:03]De mi szólt a krétakör mellett?
[00:17:05]Azt éreztem, és szerintem utólag azt mondom, hogy nagyon jól döntöttem, és tényleg igazam volt.
[00:17:08]Annak ellenére, hogy a Béla még mindig dolgozik, a Krétekörnek meg már lassan 20 éve, vagy nem is tudom már kimondani, hány éve vége van.
[00:17:17]De azt éreztem, hogy nekem nagyobb kihívás, nehezebb terep és és és sokkal több dolgot fogok tudni tanulni.
[00:17:35]a szakmáról, mintha a Bélánál maradok, ahol meg azt éreztem, hogy ő eléggé egysík használja a színészeit.
[00:17:43]Noha úgy tudom, hogy Silling kezdetben nem különösebben kedvelt.
[00:17:45]Ezt jól tudod?
[00:17:48]Hát nem volt egy időszak, hogy voltam egy-két darab, akkor volt egy kis szünet, és aztán amikor kezdődött maga a krétakör, a társulat, akkor akkor viszont hívott az állandó társulatba már megint a kihívás, az adrenalin és a kockázat.
[00:18:00]Igen.
[00:18:01]Noha, Pintér Béla azt mondta neked, hogy fogsz te még sírva könyörögni, hogy gyere a Pintér Béla társulatba?
[00:18:08]Hát szó szerint azt mondta, hogy térden állva fogsz könyörögni, és nem veszlek vissza.
[00:18:13]Eztből mondta, vagy volt benne egy csalódottság?
[00:18:14]Hát volt benne egy csaródottság, de de hát hát ezek nyilván ilyen nagyon mindenkinek ilyen nagyon megterhelő, nagyon szenvedélyes, nagyon tehát olyan olyan olyan dolgok ezek a döntések, és azért nyilván főleg a rendezők azért nagyon hiúak, szerintem sokszor hiúbbak, mint a színészek és nyilván ezekből vannak sértődések az ezekből a dolgokból.
[00:18:43]Az elmúlt nem tudom hány évben volt olyan, hogy megfordult a fejedben, hogy fölhívod Pintér Bélát.
[00:18:49]Igen, de nem mondom, hogy nem gondolkozni kell, ha hívna, de szerintem nem fog.
[00:18:53]Na várjál, de te nem emeled föl a telefont?
[00:18:55]Hisz itt erről volt szó.
[00:18:57]Nem, de a büszkeség nem, nem teljesen mások vannak.
[00:19:00]Teljesen mások vagy?
[00:19:00]Mert egyébként ismerek olyan színésznőt, igen, Jeles magyar színésznőt, aki azt mondta, hogy ha neki van egy elképzelés, és azt mondta, hogy én vele szeretnék dolgozni, akkor fölemelem a telefhívom.
[00:19:11]Persze, persze, velem is történt már ilyen többször.
[00:19:12]Tehát nem csinálsz ebből egókérdést?
[00:19:15]Nem, nem, nem, nem.
[00:19:15]Ha már adrenalin kockázat azért, amikor te 10 évesen Szerbiába kerültél, azért az Pestiesen szóal nem volt babra pityere, mert hogy édesapád diplomáciai szolgálatot teljesített Szerbiába, és te úgy mentél ki, ugye én felvidéki vagyok, tehát egy olyan közegben nőttem föl, hogy kiszások közöm nem volt az államnyelvhez, hisz magyar mikrörnyezetben nőttem föl, de kimenni 10 évesen egy kialakult életkeretrendszert megbontva, egy idegen környezet Úgy, hogy egy büdös szót nem beszélsz szerbül, azért az komoly kihívás volt.
[00:19:49]Nem voltál te nagyon betolva?
[00:19:53]De nem biztos, hogy így fogalmaznék.
[00:19:56]Tehát ami nehéz volt, egyrészt ugye beszéltem azért valamennyit szerből, hiszen a nagyszüleimnél mindenki szerből beszélt.
[00:20:04]De mivel mi otthon édesanyám miatt magyarul beszéltünk, ezért mi a húgommal nem tanultunk meg, mielőtt Bgrádba kerültünk jól szerből.
[00:20:10]Hát ilyen pár szó, tehát úgy meg amit így hallottunk, azt azért alapvetően értettük.
[00:20:14]Tehát nem annyira önmagában a nyelv, hanem a tulajdonképpen amit mondasz, hogy a az idegen közeg.
[00:20:20]És azért annak élre, hogy ez ma már csak egy négy órás út, akkor mondjuk egy hat órás út volt, azért Belgrád az az teljesen más világ.
[00:20:27]Tehát teljesen tehát absz az az a Balkán, tehát ott ott ott kezd és öt évig ott jártam iskolába.
[00:20:34]A Kati ugye én voltam 10 Kati volt öttet először ő óvodába került és akkor talán második harmadik évben a hugom igen kezdte ő is a sulit ő rendkívül szociális tehát őt bárhova Marsra is le lehet dobni és ott is fog találni magának barátokat és jól érzi magát meg hát más az oviba tehát ott mindenki játszik mindenki gyerek mindenki aranyos és rás a hugomban van egy ilyen egy ilyen szereplésvág és és egy ilyen könnyen szocializál eladó emberként egy oviban szerintem nagy baj nem tud történni.
[00:21:08]Nekem azért traumatikus volt, mert mert felnőttebben éltem meg a különbségeit a két életmódnak, és és ami ami nagyon furcsa, és nagy volt a terhelés, mert ugyan pár szót persze gagyogtunk szerbül, de de szerbül elkezdeni, ugye ötödikben kezdtem biológia, kémia, fizika, csak hogy mást ne mondjak és ők akkor már évek óta tanultak oroszul, tehát szerb és orosz, és akkor kezdtek ők is, meg én is angolul tanulni.
[00:21:35]Ez így együtt egy picit sok volt.
[00:21:37]És akkor az a vélektanácson állunk, tehát a édesanyám és édesapám úgy döntött, hogy persze velem megbeszélve, hogy ne az legyen, hogy visszamegyek a negyedikbe, és akkor kényelmesen a a már valamennyire ismert tananyagon edzem a nyelvtudásomat, hanem hogy próbáljuk meg az ötödiket, ha ön nem vegy, akkor évet ismétlek.
[00:21:56]Na most ezt persze mindenki tudta, hogy Gyurikának egy ilyen dolog az hívó szólt, csak azért sem.
[00:22:03]Ez a típus vagyok.
[00:22:03]Én az a típus vagyok, hogy na akkor akkor viszont csináljuk.
[00:22:08]De ettől függetlenül a közeg ott hogy is volt, hogy assassiszem talán később kezdik a súly szöht meg eleve hát ugye valaki megnéz egy sportközvetítést, itt mindenki átlag 2 m fölött van, tehát hogy és ez egy vadközeg, tehát így ebbe a kicsit azért ilyen védett közegből bekerülni közéjük, úgyhogy te átlag 20 cm-vel mindenki magasabb, és nem értem, hogy miről beszélnek és és nagy a vehemencia, mert az ez tényleg balkán.
[00:22:35]De te voltál az a típusú kisfiú, aki beleáll ezekbe a küzdelmekbe, meg ilyen férfias kakaskodásokba?
[00:22:39]Én abba abba azokba a típusúak, egyrészt abba a típusban, hogy én ezt csinálom, és ezt jól fogom csinálni, és szó se lehet semmiféle év ismétlésről, sőt nagyon lehet, hogy az első évet nem, de utána végig 4 egés valahányas átlagom volt.
[00:22:52]Az első pár hónap az az rettenetesen nehéz volt.
[00:22:57]És ami a leginkább zavart, az az, hogy a követséget zárták, de 18 év alatt, és mi ott laktunk a követségen, és 18 év alatt nem kaphattunk kulcsot, és az az még, hogy megyek haza, és arra fel arra volt felhatalmazásom, hogy ha ha nagyon zavar a helyzet, akkor hazamehetek a akár óraköz muk óraközben nem, de hogy de hazamehetek.
[00:23:17]Ezt nyilván nem lehetett nagyon sokszor eljátszani.
[00:23:19]És amikor úgy nagyon padló alatt voltam, akkor akkor haza is mentem, és előfordult az is.
[00:23:27]Előfordult a tehát tényleg nagy volt a nyomás.
[00:23:29]És akkor az, hogy még ott az van, hogy lehet, hogy nem nyílik ki az a kapu, tehát hogy ezek hogy a dramaturgiát összerakjuk, akkor azért nem annyira érthetetlen.
[00:23:36]Öt évvel később visszajönni volt nehéz, tehát hogy akkor meg már korakamaszkor és és ottgyni barátokat, ottgyni egy egy nagyon bejáratot közösséget és ottani életet.
[00:23:50]És és így kerültem közös iskolánkba a József Attila gimnáziumba.
[00:23:53]Tényleg basszó, hogy te egy iskolában játszatok.
[00:23:56]Tudtam én, hogy valahol nem ismer.
[00:24:02]Lehet, hogy egymás mellett mentetek el a hát szükségképpen időnként igen, csak a Bori kettővel alattam járhatott.
[00:24:11]Te mikor évet segiztél?
[00:24:12]Én 85-ben.
[00:24:12]És én ugye az első évet még Belgrádba jártam, tehát én másodikba kezdtem.
[00:24:17]Úgyhogy nekem például azért sok ismerősöm azért nincs meg, akik egymást jól ismerik a a jóská.
[00:24:24]Anyám tanított téged.
[00:24:26]Nem, nem, nem.
[00:24:27]És ki volt a magyar tanárod?
[00:24:30]Ő volt a magyar tanárunk, az orosz tanárunk és a párttitkár.
[00:24:32]és Szűcs szűcsné szűcsnét, aki akit én én én bennem akkor már pezsgett az író ilan pició, és akkor megírtam át átíatban a Csongor és Tündért, és akkor így valahogy őneki a a neve az osztályban az lett, hogy Mirigy.
[00:24:52]Sokat mondok, de a bátyámmal, hogy mert ő ő pedig egy fölöttem járt fölötted.
[00:24:57]Ja, merkte Igen.
[00:25:00]Te emlékszel rá, Gelyre?
[00:25:00]A bátyjára?
[00:25:04]Semmire nem emlékszem így fotószerűen.
[00:25:06]Hát most a saját osztálytársaim meg meg néhányan, mert mielőtt jöttél, pont erről beszéltünk, hogy há-ig tartottak az osztályok, legalábbis a mi étunkon szorozva 33 ember.
[00:25:15]Szóval pénés voltam.
[00:25:18]Igen.
[00:25:19]Igen.
[00:25:19]Tehát, hogy nagyon-nagyon sokan voltunk és akkor nagyjából akikkel napi szinten találkoztál, tehát ugye mellettünk a Jánosi Laössék voltak.
[00:25:27]Na hát ő volt, akit hátba szúrtam.
[00:25:27]Igen.
[00:25:31]Én nekem megfordult a fejem.
[00:25:31]Nekem megfordult a fejembe.
[00:25:34]Ismerve a Lajosátom a leírásan majd elmondod.
[00:25:42]Te egy úriember vagy mondtam.
[00:25:45]Hát a korriember nem fogad biztosra vagy nem nem tudtam Lajos, de illette a leírás.
[00:25:51]Éllett a leírás.
[00:25:51]És ugyanakkor szerintem az egy nagyon fontos kifejezés, hogy azt mondod, hogy csak azért is.
[00:25:58]Tehát hogyha azt mondják, hogy nem, akkor te megkettőzve de nekimész.
[00:26:04]Ez úgy általában jellemző rá, tehát ha problémát látsz, akkor nem hátat fordítasz, meg próbálod kikerülni, hanem akkor gyerünk.
[00:26:12]Inkább azt mondom, hogy izgatnak a problémák.
[00:26:13]Egyébként csak, hogy vicces, az édesapámnak több könyve megjelent, bár nem íróként élt a az élete vagy karriereja nagy részét.
[00:26:21]És az egyiknek ez a címe, hogy csak azért is.
[00:26:23]Tehát lehet, hogy van valamilyen genetika a családban.
[00:26:27]Engem a problémák izgatnak.
[00:26:30]Tehát nagyon érdekes, hogy hárman alapítottuk már abban az értelemben hárman, hogy akik 33 éve részt veszünk a cég irányításában a céget, és hogy mind a hármannak más a viszonya a problémákhoz.
[00:26:42]Tehát például a Gábor kollégám, ő nem bírja elviselni, ha ha valami nyitva van.
[00:26:46]Ő például az összes emailt kitörli, tehát megnézi, reagál, kitörli.
[00:26:51]Nekem van vagy 8000, amit nem töröltem ki.
[00:26:56]És és ő ő ő ő ő megoldja a problémákat.
[00:27:00]Norbert és én így foglalkozunk velük, de én kimondottan így így a probléma maga jobban érdekel sokáig, mint maga a megoldás.
[00:27:07]És persze nyilván az üzleti meg sok helyen az életben nem sokáig lehet ezeket tologatni, meg kell oldani, de hogy de hogy szerencsére lehet, hogy a a szakmából fakadóan engem izgatnak, tehát hogy nem egy ellenséget látok egy problémában, persze stresszes lehet, meg sokféle problémaszármazből, de hogy mindegyik kinyit egy fejezetet, amin lehet agyalni, aminek utána lehet olvasni.
[00:27:29]Úgyhogy ez a csak azért is, ez van az a pillanat, amikor azt mondom, hogy csak azért is, de de sokszor nem.
[00:27:37]Tehát, hogy nincs azért is, mert hogyha inkább a probléma izgat, mint a megoldás, akkor mi abban csak azért is, hogy csak azért is még jobban elmélyülök benne.
[00:27:49]Tudomásom szerint te úgy születtél, hogy a nyakadra tekeredett a kölnökzsinor.
[00:27:54]Most ilyen rém, mindenki így született majdnem nálunk.
[00:27:57]Igen, apám is így született.
[00:27:58]Hát apám ugye pap, na akkor visszamegyünk a papcsaládhoz, őt félre is rakta.
[00:28:01]Őt ő az volt, hogy nem ért már ki a bába, és ezért a pap a tiszteletes asszonynak az első gyerekét a sírásónak a felesége szülesztette, aki egyébként egy boszorkány, tehát ő meg tehát az volt, hogy ilyen macskakoponyákat tett a hasára meg minden.
[00:28:24]Tehát hogy egy ilyen teljesen más szertartás keveredett ott össze.
[00:28:28]És akkor de apám nem sírt fel, és akkor mondta, és akkor így félre félrerakta, és akkor mondt el voltak keseredve, és akkor mondták, hogy akkor hozzanak forró vizet meg hideg vizet, és akkor így elkezdte így rakosgatni, és úgy visszahozta az életbe apámat, aki még 90 éves, és teljesen jól van.
[00:28:45]Szóval egyébként jól sikerült gyerek, csak nem tudom mi volt.
[00:28:51]És akkor igen, én is én is így így születtem.
[00:28:55]Hát téged a szádon át tényleg ezt a dolgot.
[00:28:57]Igen, ezt meg olyan viccesen szoktam mondani, hogy hogy ezért vagyok ilyen kapcsolatfüggő, meg szerelemfüggő, meg férfüggő, mert engem egy férfi lehellet hozott vissza az életbe.
[00:29:09]És látszod összefüggést a kettőt?
[00:29:10]Látok.
[00:29:11]Ezt most komolyan hozod?
[00:29:13]Hát mindenesetre jó így megfogalmaz.
[00:29:15]Szeretek, szeretem, szeretem a szeretem a jeleket, szeretem a dolgokban az olyan összefüggéseket, amik amik ilyen regénybe illőek.
[00:29:24]Hát nyilván így nőttem fel, ez érdekel a világnak ez a része érdekel.
[00:29:29]Most persze mondhatnám azt is, hogy jaj, ott a doki a belehet a számba.
[00:29:33]De hát ez mennyivel jobban hangzik így?
[00:29:35]Önlegend önlegendáriumunk része szoktam vol mondani.
[00:29:38]De tényleg volt benned, vagy volt önkorszakod, amikor ha nem is társfüggő, de ilyen férfi füüggő volt.
[00:29:43]Láttad, hogy kellett valaki?
[00:29:44]Ez ez a korszakom még mindig tart.
[00:29:46]Ja, hogy ez még mi?
[00:29:46]És ami ránk tartozik ebből, ez miben áll?
[00:29:51]Hát nehezen bírom a a az egyedüllét.
[00:29:51]Ö hát ez akkor ezt így az önismerettel az ember így el fogadja, hogy hogy én nem vagyok az a típus, aki berendezkedek arra, hogy én egy egyedülálló nő vagyok, vagy egy egyedülálló anya.
[00:30:07]Ezt nyilván küzdök vele, meg sokat vagyok egyedül, de nem szeretek egyedül lenni egyáltalán.
[00:30:14]Untaszt vagy bizonytalansággal tölt el?
[00:30:16]Bizonytalansággal tölt el.
[00:30:16]Igen, nem szeretek egyedül maradni a sötét sötét erőkkel, de tudom, hogy ezzel van egy feladatom, hogy ezt ezt és már egyébként egyre jobban megy, de nem akarom, hogy annyira jól menjen, mert nem erre akarok berendezkedni.
[00:30:31]Ez nem jár.
[00:30:31]Aztán majd szólsz, hogyha messzire merészkedek.
[00:30:33]Nem jár időnként pont emiatt rosszabb választásokkal is.
[00:30:40]Hú, de ráváttad, akkor valamibe belenyúta.
[00:30:43]De de hát most mi az, hogy rosszabb?
[00:30:43]Hát mindenki elviselhetetlen a maga módján, nem?
[00:30:48]Igen.
[00:30:50]Ugyanakkor azt mondod, hogy van egy ilyen jelekkel való romantikus kapcsolatod.
[00:30:56]Tudsz is mondani olyat, ami ami valódi komoly irányjelzőnek bizonyult?
[00:31:03]Nem árulok zsákboncskát, te azt mondhat, hogy időnként jelezz, vagy vélsz felfedezni jeleket édesanyádtól vagy a nagyanyádtól?
[00:31:09]Abszolút.
[00:31:09]Igen.
[00:31:12]Volt olyan, ami útmutatás, megvolt a jel, megvolt a hegye, megvolt a súlya és a létjogosultsága a te életedben, és azt mondod, hogy igen, ez az volt egy eladás.
[00:31:21]Hát például amikor a most már úgy mondom, hogy a gyerekem apját, de azért jó sok évet éltünk le együtt, de amikor megláttam, akkor az tényleg erről még egy számot is írtam.
[00:31:34]Az tényleg olyan volt, hogy egyszerűen tudtam, hogy hogy ő lesz a gyerekem apja.
[00:31:38]Honnan közi azt az elő?
[00:31:38]Nem tudom.
[00:31:41]Nem tudom.
[00:31:42]Így, hogy megláttad?
[00:31:43]Megláttam.
[00:31:43]Igen.
[00:31:43]És ráadásul nézőkkel jött be, mert ez egy mudrucok kornél előadás volt és a hát egy elég sötét nagyon különleges helyszínen a budavári sziklakórházba.
[00:31:54]És akkor ott a a gyabinak az ölébe ültem.
[00:31:57]Ezt emlegetjük azóta is, mert most is játszom a gyabival egy nagyon csodálatos Gyabronka Józseffel egy csodálatos kettős darabot.
[00:32:05]Én játszom a Monspacsarol, tehát ő meg a Feledi Pétert.
[00:32:08]Úgyhogy nagyon sok nagyon sok időt töltünk együtt az ő lakásukban ráadásul.
[00:32:14]És az ő ölébe ültem és neki mondtam, hogy ott a férjem.
[00:32:19]Ne hülyéskedj ezt.
[00:32:19]Így még verbalizáltad és így mondta a színpadon.
[00:32:22]Igen, igen, igen.
[00:32:25]Soha előtte ilyes fajta megfoghatatlan belső jelített hatalmába.
[00:32:29]Tehát ez de más dolgokkal kapcsolatban is nagyon sokszor érzek bizonyosságot, például ilyen döntéshelyzetekben meg de mondom tényleg ilyen ilyen nálunk erről ez ezekből ilyen legendák vannak, tehát nem véletlenül volt mondjuk a 100 év magány az egyik kedvenc ilyen családi könyv.
[00:32:50]Szóval, hogy ezek így végig végigmentek a a családon történetekbe is.
[00:32:54]A nagyanyám is ilyen volt, hogy tehát meg ilyen fogadalmak szintjén, hogy valamit, hogy a nagyapám mikor haldoklott, akkor banánt kívánt, és a nagyanyám nem tudott neki vinni, és megfogadta, hogy nem eszik többet, és aztán kint volt Svédországban, a piacon és nagyon gyönyörű banán megkívánta, és beleharapott, és mintha agyon ütötték volna, úgy elesett, és így széttörte az arcát.
[00:33:16]Szóval, hogy ilyen nagyon furcsa, mi ilyen furcsa dolgokra vagyunk képesek.
[00:33:20]De persze ez nagyon nehéz, mert általában nehéz magadkörül olyan embereket találni, akik ehhez befogadók és és nem érzik azt, hogy te hát lehet, hogy egy kicsit nem vagy normális.
[00:33:33]Ugye azt szokták az ilyen emberekre mondani, mint én.
[00:33:35]Pedig szerintem teljesen normális vagyok.
[00:33:40]Olyannyira, hogy nálad is találtunk erre nézve egy utalást, azt mondtad, hogy egy bölcs ember az figyel a jeleket.
[00:33:47]Te milyen jelekre gondoltál?
[00:33:49]Szerintem igenis kap az ember jeleket.
[00:33:51]Hát nagyon sokszor teljesen nyilvánvalóakat már nem is jel, hanem verik a fejét a falba, hogy figyelj hát vedd már észre, hogy mi van.
[00:34:01]És és jobb, hogyha előbb vesszük észre, mint később.
[00:34:03]Hát ez kiválóan igaz mondjuk emberi kapcsolatokra, magánéletre, de igaz a az a bárkinek a szakmájában az életútját, hogy hogy hol vannak a nagy elágazások.
[00:34:13]lehet, hogy hogy túlment rajta, és akkor vissza kell menni, és akár nagyon sokat gyalogolni, mire megtá Aha.
[00:34:20]Ja, hát ott arra kellett volna menni.
[00:34:22]Azt hittem arra gondolsz, mert ha kérdezhetlek erről, erről is nyilatkoztál egyszer, hogy el kellett gondolkodnod azon, hogy vajon mire akart téged tanítani az élet, hogy a ikerfiaid autisták.
[00:34:37]Hát sok mindenre akart, meg tanított is, de hát ez abban az értelemben nem jel, mert ez ez maga a nyilvánvalóság, ugye, hogyha jel alatt inkább olyasenit értünk, ami nem nyilvánvaló, és nem vesszük észre, mert nem nyilvánvaló.
[00:34:50]Tehát akkor most áttértünk a jelekről a a nyilvánvaló üzenetek világába.
[00:34:56]Hát szerintem mindenkinek a gyereke független attól, hogy hogy milyen csillagzat alatt születik, meg hogyan alakul az élete.
[00:35:02]Nagyon-nagyon sok üzenetet hordoz.
[00:35:04]Tehát szerintem te is az előbb említetted a gyerekeket.
[00:35:07]Tehát a gyerekek fantasztikus hírhozók és nagyon-nagyon nagy tanárok folyamatosan.
[00:35:14]És aztán persze a saját kis személyiségük, hogyha egészségügyi problémák, fejelési problémák vannak, akkor azoknak is megvan a a az összes problémájával meg tragédiájával a a az üzenete.
[00:35:27]És most egy kicsit lehet, hogy leegyszerűsítem, de de legalábbis én úgy gondolok erre, hogy egyrészt, hogy keressük meg, hogy mi a jó a rosszban, illetve mindig ott is van, tehát hogy nem kell sokáig keresgélni.
[00:35:41]szólhat önismeretről, tehát akkor az ember elkezdi vizsgálgatni a maga autizmusát, ami egy nagyon tágfogalom, ugye nem egy betegségről, nem tünetcsoportról beszélünk.
[00:35:54]Nyilván ezenre gondolkozik, hogy hogy tudná a gyerek életét könnyebbé tenni, amennyire lehet felkészíteni a a saját egy egyedüli vagy valamilyen szinten egyedüli jövőjére.
[00:36:06]És és ez befolyása például a másokhoz való viszonyunkat.
[00:36:09]elgondolkodtat arról, amit esetleg addig nem gondoltuk, hogy nekünk kéne átgondolni, megváltoztatni, alakulni.
[00:36:18]Tehát általában a gyerekek hírvivők és és különösen, hogyha ha van valamilyen eltérés, hát minden mindenki egyéni és mindenki más.
[00:36:26]Ti akkor olyannak képzelnek lévén, hogy te is hirdeted magadról, hogy egy hiperracionális ember vagy.
[00:36:31]Rögtön belástad magad, elkezdtél ezzel foglalkozni.
[00:36:36]Ennek a tudományos hátterét, orvosi magyarázatát megpróbáltad megtalálni?
[00:36:42]Hát persze.
[00:36:42]Tehát szülőként az ember ezerrel problémam megoldást csináljuk éjjel nappal.
[00:36:48]Az egyik.
[00:36:48]A másik, hogy amúgy is minden mondtam, hogy engem minden probléma elkezd így lenyűgözni, és elkezdek egyre mélyebbre ásni benne.
[00:36:57]A és akkoriban jelent meg, ugye 1990 körül járunk, akkor jelent meg a mozikban a a Rainman és mindenki számára számunkra is az volt az első, hogy lehet, hogy már az a szó valahol ott volt, hogy autista, de nem foglalkozott vele az ember.
[00:37:12]És akkor ez volt az első ilyen nagy találkozás.
[00:37:14]Persze amit Dustin Hoffman, vagy akit alakított, tehát ugye ő egy konkrét szemét alakított, tehát egy létező autistának a viselkedése alapján tanulta be a szerepet.
[00:37:28]Ő egy magasan funkcionáló autista, ami nagyjából a 25%-a ezeknek az eseteknek.
[00:37:34]a a sokkal nagyobb azoknak a tömege, akik akik sokkal alacsonyabban funkcionálnak, adott esetben nem beszélnek, agresszívval, kevésbé szocializálhatóak.
[00:37:45]Ugye a tajdonképpen a Dustin Hoffmannal végig lehetett járni Amerikát, néha egy kicsit ideges volt, de nagy baj nem volt vele.
[00:37:51]Tehát ez ez a ritka.
[00:37:54]És a és ugye én abban a szerencsés helyzetben voltam, szerencsés és szerencsétlen, hogy nagyon sokat utaztam abba az időben.
[00:38:01]Szerencsétlen volt abból a szempontból, hogy kevesebbet tudtam a gyerekekkel lenni, illetve segíteni az édesanyuknak.
[00:38:09]Viszont amikor erről Magyarországon nagyjából egykezemen meg tudom számolni, hogy hány ember tudott, én a hónom alatt könyvekkel jöttem haza minden útról, és akkor amikor mentünk különböző vizsgálatokra, akkor én mondtam, hogy mit kéne megvizsgálni, meg szerintem nem úgy van.
[00:38:24]Nyilván imádtak ezzel az orvosi szakma messzeföldön híres, hogy erre nagyon nyitott.
[00:38:29]Nagyon nyitott.
[00:38:29]Sőt hívogattak, hogy Gyuri mesél nekünk a szakmákról.
[00:38:34]De hát az ember gyerekéről van szó.
[00:38:36]Ott nincs pardon.
[00:38:36]Sőt ha visszatekint minden egyes pillanat, ahol ahol főleg az egészségügggyel kapcsolatba kerültünk a gyerekek kapcsán, ott még keményebb, ott keménynek kellett volna lenni.
[00:38:45]Én sajnos ilyen diszkív alkat vagyok.
[00:38:47]De deát ez nem elég.
[00:38:50]Arról is beszéltél több ízben, hogy azért te ennek az alapítvány hátterében részt vettél és sokat is teszel érte, kvázi missziónak tekinted mindezt.
[00:39:00]Egy olyan otthonnak a létrehozásában is terékenykedtél, ahol ők szeretetteljesen és a saját kódjaiknak megfelelő keretrendszerbe tudnak létezni és élni.
[00:39:11]Szülőként az egy nagy dilemma, amikor egy ilyet valaki létre tud hozni, hogy mi a jó megoldás.
[00:39:21]Vagy te pontosan tudtad, Lévin, hogy azért racionális ember vagy, ezt is célhoz rendelted, csináltad, és nem a dilemma részét fogtad meg, hanem azt, hogy ez lesz a megoldás a te gyerekeidnek is.
[00:39:30]Hát az a jó a két gyereknek, hogy minden pillanatban olyanok veszik őket körül nappal, éjszaka, akik tisztában vannak az ő igényeikkel, és ennek a a feltételei, külső, belső feltételei meg vannak teremtve.
[00:39:46]És ez akkor is működik, ha mi nem vagyunk.
[00:39:51]egáltél miedig mi vagyunk amíg belemul a szülő csinálja amit csak tud és hát ezt nyilván amíg vagyunk csináljuk de de de a a rémkép mindig ott ott lebeg hogy hogy de mi van utána igen.
[00:40:09]Aztán persze más rémkép történt, de de ez ez volt mondjuk így a 90-es évek, 2000-es években a fő ilyen szülői feladatok egyike.
[00:40:17]És én nem a saját gyerekeimnek hoztam létre egy otthont, hanem megpróbáltunk sok támogatónkkal, meg velünk együtt dolgozó szakmai és nem szakmai segítőkkel egy országos hálózatot fenntartani.
[00:40:34]És tényleg ez napi szintű küzdelem, mert mert teljesen most nem mondok újat, alul finanszírozott ez a része, és különösen ugye egy civil szféráról beszélünk, tehát ezek mind civil fenntartású otthonok, nem állami vagy önkormányzatiak.
[00:40:49]De szülőként evidens, az ember azt akarja, hogy belátható ideig, meg azon túl biztonságba tudhassa tudhassa a gyerekét.
[00:40:59]Két dolgot még hadd kérdezzek.
[00:40:59]Az egyik az az üzenet, azt mondhatta, hogy rájön az emberre, hogy megpróbál rájönni ennek az üzenetére.
[00:41:03]Rájöttél, hogy miért ilyen gyerekeim születtek.
[00:41:08]Szembenéztem azzal, hogy hol vagyok én ezen a spektrumon.
[00:41:10]Mindenki van valahol a spektrumon?
[00:41:12]Nullán senki, 100-on se, de valahol a kér valamisztikus tulajdonság.
[00:41:17]Igen.
[00:41:17]Igen.
[00:41:17]Most már nyilván nekem erre nagyon kiéleződött minden érzékszervem, tehát én viszonylag rövid idő alatt ugye el tudok mindenkit helyezni a spektrumon.
[00:41:26]Nem etikus, tehát hogy azt megtartom magamnak.
[00:41:30]Azért majd megkérdezzük a végear.
[00:41:34]És a másik, hogy hogy megerősítette bennem azt is, ami megvolt enélkül is, hogy mit tudok én ezért tenni.
[00:41:41]És ugye ahogy említettem több alapítvány alapítójaként, megszámolóatlan sok civil kezdeményezés támogatójaként tényleg ezt ezt ezt szívügyemnek tekintem.
[00:41:52]Hála Istennek anyagi lehetőségeim azok magyar viszanatban viszonylag tágak.
[00:41:57]Van egy olyan networköm, amiben szuper ügyfelek, barátok, ismerősök hadra foghatóak, örömmel jönnek, de hogy a te esetedben, az érzelmi gazdagságod döntéshelyzetekben ezek hatására szerinted érvényesebb lett, vagy érvényre jutott?
[00:42:16]Hát a a gyerekeim abszolút ránneveltek, tehát mondjuk egy nem beszélő autista gyerekkel, hogy beszéli meg az ember, hogy mi volt a suliban, ugye amit mondjuk az alap mit fáj, nem tudja elmondani, tehát hogy rákényszerít egy olyan jelrendszerre, amiben legalább abban a korlátolt keretben tudsz mégis csak kommunik, hogy legalább segíteni tudjál neki.
[00:42:39]Nem utolsó sorban, hogy megéld azokat a szülői impulzusokat, amit a az összes által ismert szülő készségszinten minden nap megél.
[00:42:49]Biztos, hogy befolyásolta a gyerekektől függetlenül az életem más területein, hogy hogyan viszonyulok a dolgokhoz.
[00:42:57]Ez ez nem k nem tudom elmondani, hogy pontosan hogy, de biztos, hogy befolyásolta.
[00:43:00]Tehát hogyha erre kérdezel, igen, igen, biztos, hogy érzékenyíti az embert.
[00:43:07]Szerintem az is érzékenyíti, hogy most is szóba hoztad édesanyádat, és ez volt az első kérdésed, hogy ő tanított, kérdezted tőle.
[00:43:14]Neked szoros és a végén nagyon belsőséges viszony lehetett édesanyáddal.
[00:43:20]Erről azt hiszem a könyvedben is írsz, hogy ott lehettél az ő utolsó időszakában.
[00:43:28]Ez nem azt mondom, hogy titkokat, de újfajta aspektusokat nyit ki két ember közt, jobban megismeri a másikat.
[00:43:35]A múlóidő és a végesség horizontja bátrabbá teszi az embert, jobban mer kérdezni olyanokat, amit eddig nem biztos, hogy megért volna kérdezni.
[00:43:44]Mit tesz két ember közt?
[00:43:48]Hát ez a fajta nagyon szoros kapcsolat, ez megvolt a a betegsége meg a haldoklása előtt is köztünk.
[00:43:53]Tehát ilyen áttörés nem volt, amit ugye sokszor mondanak, hogy ú nem beszéltem apámmal, de aztán a halálos ágyán.
[00:44:02]Tehát köztünk nagyon nagyon nagyon nagyon őszinte és szoros kapcsolat volt.
[00:44:07]Ö nekem inkább ami nagyon ö nagy élmény volt, bármennyire rettenetes, nehéz időszak volt, végülis egy hónap volt az ő haldoklása, amit otthon töltött.
[00:44:23]és hát jócskán bemorfonozva, tehát ugye a fájdalma miatt, úgyhogy úgyhogy igazából ilyen nagyon mélybe vagy olyanfajta beszélgetés már nem volt.
[00:44:36]Nekem anyámmal igazából a legcsodálatosabb tényleg az volt, hogy hogy megfordult a dolog, és gyakorlatilag visszakaptam az ő testét.
[00:44:47]Ez nagyon nagyon érdekes volt, tehát hogy valahogy amit ő adott nekem gyerekként attól, hogy utána én mi ápoltuk és gyakorlatilag egy elesett szinte maga tehetetlen testet egy hónapig, ez ez nekem egy csodálatos élmény volt egyébként.
[00:45:06]És aztán bár a halál a pillanatában nem de az, hogy hogy ott ott lehettünk egy szobába a a holtestével, és ott ott beszélgettünk körülötte, és szóval ez egy ez egy tényleg egy csodálatos és az egyik legerősebb élmény élményünk volt így a testvéreimmel, azt hiszem, így az életünkben.
[00:45:29]Milyen érdekes, hogy azt a szót használ, hogy csodálatos mint hogy ez nagyon megrázó volt.
[00:45:32]Hát nagze nagyon megrázó volt, de mégis annyira annyira iszonyú nagy boldogság volt, hogy nem egy kórházba kellett valahol rettenetes körülmények között meghalnia, hanem hanem köztünk, hogy ezt ezt sikerült megcsinálnunk.
[00:45:48]Ő neked példakép volt sok tekintetben, női példakép.
[00:45:50]ö sok tekintetben példakép és sok tekintetbe kerülendő példa, mert mert azért ő nagyon sok mindent, tehát ő ő ezt a fajta ideggyengeséget, ezt a fajta szorongásos depressziót, vagy nem tudom, tehát a a művész vénának a túlérzékenységnek ezt a részét ő de talán azért, mert egy másik generáció háborús gyerek, pont ez az önfejlesztés, önismeret, ez még akkor abszolút nem volt az ő nem.
[00:46:16]Tehát hogyha ő szerintem ő pszichológushoz járhatott volna, vagy járt volna, hogyha ő jobban felismerte volna ezeket a dolgokat, akár gyógyszert szedett, vagy tehát egy csomó minden segítséget kapott volna, akkor szerintem egész más élete lehetett volna, és egész más öregkora.
[00:46:38]És Munspar sarolt, akiről szóló darabot, úgy említetted, Gyabronka Józseffel együtt játszátok.
[00:46:43]Ő alakítja ugye Feledi Péter, Mospár sarotta férjét.
[00:46:46]Te pedig most pá saroltál.
[00:46:48]Az ő élete, női felfogása, életvitele az neked imponál?
[00:46:56]Azért itt ült feledi otond a te helyeden, és azért elmondta, hogy nagyon nagy sportember volt, de mondjuk úgy, hogy ez azért sok minden kitakart.
[00:47:05]Igen.
[00:47:08]Az ő életében.
[00:47:10]Hát én elfogult vagyok, mivel mivel már most tegnap meg tegnap előtt is, és holnap is ezt a darabot játszom, és ilyenkor teljesen azonosulok vele, és sőt olyannyira sikerült vele azonosulnom, hogy ugye a darab után nagyon sok ismerős rokon mindenki nézi és sacinak szólítana, tehát úgy mennek el, tehát hogy az ötse is.
[00:47:33]Na, sacika, mi megyünk.
[00:47:34]Ja, tehát hogy egy az egész teljesen reális hidegrázós, Igen.
[00:47:38]Mert mert mert ugye ott vagyunk az ő lakásukban, és ö nekem annyira nagy találkozás volt az az ő személyiségével, hogy tényleg sikerült tényleg ezt meglépnem, hogy hogy hogy mindigor jönnek a csoporttársai, a tanítványai, a bárki, akkor tényleg mindenki azt mondja, hogy úristen, olyan teljesen olyan volt, mintha ő lenne.
[00:48:03]Ö nyilván én nem ilyen vagyok.
[00:48:07]Nyilván én nem én én tehát egy azért választ azért hívott engem erre a szerepre a tas, mert felhívott és mondta, hogy te vagy ilyen sztahanovista, meg ilyen megszállott másba.
[00:48:19]De nekem az, hogy nekem gyerekem legyen, az, hogy család nekem ugyanolyan erős a a mérlegben.
[00:48:26]És most olyan érdekes, hogy ehhez képest neki viszont jutott egy olyan szerelem, még el is hangzik a darabban, hogy ezt, amit én csinálok, ezt nincs férfi, aki kibírná.
[00:48:39]És és a Péter imádta őt egy életen át, és gyakorlatilag utána halt.
[00:48:46]És olyan érdekes, mert én meg nagyon sokszor szenved szenvedek, meg szenvedtem ettől az életemben, hogy hogy az ilyen típusú megszállottságú nőket hiába akarok én minden másnak is megfelelni, azért ettől menekülnek a férfiak inkább.
[00:49:02]És de egyébként fantasztikus élet, és és tényleg őrület.
[00:49:08]őrület.
[00:49:08]És és egyébként meg tényleg azt gondolom, hogyha valakibe ilyen szintű tehetség, képesség, kitartás, erőszor volt, akkor igenis joga van az élet más dolgaival szemben önzőnek lenni, mert küldetése van.
[00:49:23]És ezt a küldetést ő ő teljesítette is.
[00:49:27]Tehát olyan szinten imádják őt az emberek a mai napig, akik a közelében voltak, úgy, hogy felállt a elvesztette a hát mint egy versenylót, mikor lovat agyon lőnek, és ő abból felállt, és gyakorlatilag úgy húzta magával az embereket, hogy én nem is tudom, hány életet menthetett akár meg ezzel az elképesztő energiájával és szenvedélyével.
[00:49:50]És igen, nyilván persze egy csomó dologban nem volt jó, lehet, hogy nem volt tökéletes anya, de de hát erről a botondot kellene megkérdezni, aki akinek végül is az ötlete volt, hogy legyen ez az előadás, és azt gondolom, hogy hogy mégis egy csodálatos kapcsolatuk volt.
[00:50:11]Bár lehet, hogy nem a szó klasszikus értelmében szeretetteljes, hanem hát igen, szerintem van van olyan, hogy hogy az embert feljogosítja dolgokra a a tehetség és a és a az elhivatottság.
[00:50:29]Nem akarlak hosszan erről faggatni, két mondattal el is intézhetjük, de annak idején 2009-ben azért egy-két napig tartotta magát az monda, hogy te leszel az ország miniszterelnöke.
[00:50:41]Ennek bármilyen alapja volt.
[00:50:43]Ez a miniszterelnöki casting idején volt.
[00:50:45]Tehát akkor amikor lemondott Gyurcsány Ferenc, ennek volt bármilyen alapja?
[00:50:48]Legyezgette a hiúságod, vagy ez tulajdonképpen egy kocsa volt?
[00:50:55]Kérlek szépen, a csípőízületi műtét után öt nappal épp vittek haza a kórházból, amikor valaki fölhívott, hogy fölmerült a nevem, és mondtam, hogy engem ez nem nem érdekel.
[00:51:06]Nem azért, mert nem vagyok nyitott arra, hogy ha bármit tolok, akkor megtegyjek a szűkebb vagy tágabb környezetemért.
[00:51:11]De ezt én inkább a civil szférában meg az üzleti szférában látom, tehát hogy én nem láttam magamat állami funkcióban.
[00:51:20]De nem, soha nem kaptam hivatalosan semmilyen felkérést.
[00:51:22]Hát ott volt egy ilyen nevekkel való dobálózás, nem tudom kik között, ugyebán az akkorhatalmon lévő párt vagy pártok között.
[00:51:34]Éntáltam egy egy mondatát Horn Gábornak, aki akkor elég befolyásos politikusa volt, ugye a koalíciók vagy a koalíción belüli tárgyalásokért felelős koordinációs államtitkár volt egyes vélemények szerint elképesztő nagy volt a az informális befolyása.
[00:51:47]És ott azt mondta, hogy mind az MSZP, mind az SZDS számára van egy jelölt, aki megfelelne.
[00:51:52]Téged emlegettek akkor, úgyhogy lehet, hogy ez több volt, mint egy ilyen kacsa.
[00:51:56]Én ennyit took emlegetésről tudok, hogy ki dobta be a nevemet, ki ki mit gondolt erről.
[00:52:01]Az az arról nincs információm.
[00:52:04]Mondom én, én evidensen már több alkalommal, amikor akármilyen ilyen állami szerep fölmerült, jeleztem, hogy én nem ott látom, hogy a legtöbbet tudnám tenni a felebarátaimért.
[00:52:12]És öntak, hogy mire hívtak még?
[00:52:15]Ugye voltál a tözsde elnöket ezen felül?
[00:52:19]Hát szerintem most már így nem tudom felidézni az összes dolgot, de de így visszahallva itt államtitkártól miniszterig sok minden felmerült.
[00:52:27]Én én sok fajta vezetőfunkciót vállaltam el, tehát nem az van, hogy menekülnék bármilyen felelősségről, tehát akár az előbb emlegetett civil szférának, ugye több alapítvány alapítója vagyok, kuratóriumi tagja voltam, FB tagja.
[00:52:46]Szóval nekem ez ez teljesen oké, hogy az ember kilép a magánéletéből meg a szűküz üzleti köréből, és és egy tágabb kontextusban próbálhatni meg jól jól dolgozni.
[00:53:01]És szakmai szervezetekben is ezek a nemzetközi szervezeteknek európai szintű igazgatóságában voltam, de de valahogy nekem az állami szfére az az az az soha nem volt vonzó.
[00:53:12]Te nem tudsz jól szerepelni vajon amit nem szíved, nem teljes erőbedobással csinálsz.
[00:53:20]Úgyhogy aki viszont tudja, az akkor sokkal jobb, hogyha ő ő ő van ott.
[00:53:23]Ha már a jelekkel kezdtük, egyszer mivel többször beszélgettünk Borival, említetted, hogy azt hiszem te a kamaszkorodba kaptál egy horoszkópot amit születésedkor egy neves olasz asztrológus készítette, és azt mondtad, én botor erre nem kérdeztem akkora.
[00:53:40]Hát gyakorlatlan voltam, hát ilyen csemegére nem ráugrani, hogy hátbortongató dolgok vannak a te életeddel kapcsolatban.
[00:53:46]Te tudod is a következő 30-40 évet?
[00:53:48]Tehát nem így nincs.
[00:53:51]Tehát ez egy ez tényleg csak egy ilyen hát ezt a születésemor küldte ugye nagyapám rengeteget utazott, nagyon sok nyelven beszélt és nagyon sok olasz francia mindenféle ismerős írók minden ismerőse volt.
[00:54:08]És ez a egyébként tényleg nagyon híres és jegyzett asztrológus, tudós asszony, akit Lizetta a Morpurgon néven meg lehet találni, ő imádta az írókat, rengeteg íróval levelezett, és tényleg a Márqueznek, érdek már ugye róla is volt szó, a Varkaslának meg ilyen íróknak többek között csinálta a képletét és akkor és nagyapámmal is nagyon jóban voltak.
[00:54:35]franciául vagy olaszul, nem is tudom, de franciául leveleztek és ugye ez az anyai nagyapám, nem a a a lelkész, és és akkor elküldte a a képletemet születésemkor.
[00:54:52]Úgyhogy de igazából azért volt hátborzongató, mert tényleg ez volt benne, hogy hogy egyrészt ilyen szempontból ez a későnérés, ez a ez a nagyon túlérzékenység és a és abszolút az, hogy a színpad, de úgy kezdődött, hogy a kis Borbála egy kis zseni.
[00:55:06]Azért ez nem teljesen igaz.
[00:55:09]Jóítés erős indítás, mert például az üzleti vénám az abszolút nem zseniálisnak mondható sem.
[00:55:16]Nincs jó kapcsolatod a pénzzel?
[00:55:19]Tehát nem nincs.
[00:55:22]Rosszul döntesz?
[00:55:22]Nem becsülöd meg, hogy nem, hanem hogy egyszerűen én nem tanultam ezt meg.
[00:55:26]Tehát nálunk egyszerűen minden volt téma, csak a pénzem.
[00:55:29]Ezt meghallom ezt, hogy tüzsd és mi az?
[00:55:32]Valaki egyszer magyarázza el.
[00:55:32]És de elmagyarázták már párszor, de egy idő után azt érzem, hogy így leáll az agyam.
[00:55:42]Na majd legközelebb, ha ezt tudom, akkor kezdtük volna ezt a beszélgetést.
[00:55:43]Nagyon jó.
[00:55:46]hogy majd elnyhívom kávézni a Gyurit, és akkor mondom megkérem, hogy adjon nekem egy kis final tanácsadást.
[00:55:54]De jó, hogy itt voltatok.
[00:55:54]Nagyon köszönöm.
[00:55:56]Mi is köszönjük.
[00:55:57]Köszönjük.
[00:56:04]Dar