Nem megyek túl közel a szörnyhöz, nehogy magam is azzá váljak | Balázs Zoltán

[00:00:00]Művészbejáró Bóta Gáborral.

[00:00:05]Üdvözlöm önöket.

[00:00:05]Balázs Zoltán a Maladipe színháznak a kieszelője, mozgatója, mindenese és hát 25 éves ez a színház, ami ilyen független és mindig a sorból kilógó és mindig hú de innovatív, és mindig kitalál valamit, amitől sok mindenkinek a hajaszála égnek áll.

[00:00:25]Aztán általában lesz belőle valami van az is, hogy nem.

[00:00:31]Nem.

[00:00:31]Tehát, hogy ez honnan van benned egyébként?

[00:00:34]Ez a örökmozgás, hogy nem soha nem csinálsz ugyanolyat, amilyen már volt.

[00:00:42]Hú, de jó, hogy ezt mondod, mert először ösztönösen, aztán tudatosan törekedtem erre, hogy ne ismételjem önmagam, vagy legalábbis tegyek meg mindent, hogy ne ismételjem önmagam.

[00:00:51]Meg hát azok az elbetemültek, akik kapcsolódtak ehhez a kísérletez, ehhez a játékhoz, azok szintén mindig meg tudjanak valamiben újulni.

[00:01:00]Legyen ez tartalmi formai egység, legyen ez egy szerző, egy téma, egy stílus.

[00:01:04]Úgyhogy ha így látod, akkor az örömmel tölt el, mert nem szerettem volna receptszerűen korszakokat képviselni és ilyen rendezői mindenféle kites fölismerhető legyen a stílusod, tehát hogy gőzöm nincs, hogy te rendezted és lárj, hogy na hát ez bizony Balázs Zalint szerintem fölismerhető a stílusom.

[00:01:23]Szerintem meg tudnák mondani, hogy én rendeztem.

[00:01:26]Akkor te hát egyrészt neked kéne ezt elmondani, másrészt meg azt gondolom, hogy az is egyfajta stílus, hogy nem egy stílusban ragadsz, vagy egyfajtából csinálsz egy ilyen 25 éves időintervallumot, hanem a sokféleség, a változatosság, meg az a fajta talán precíziós, az a nagyon mérnöki, nagyon strukturált játék lehetőség, amit én a különböző előadásokon biztosítok a művészeknek, közben meg az a fajta szertelen szabad a pillanatban És a saját számításait megtalálni képes színészi jelenlét.

[00:02:01]Ötvözete adja talán ezt a fajta.

[00:02:02]Azért fura nekem ez a mérnöki meg hódestruktúrát, mert hogy igen, hogy te imádsz improvizálni.

[00:02:07]Hát volt például ez a Tojási egy című őrület, ami ilyen Vöre Sándor szövegek alapján.

[00:02:13]De hát mindig más zenét tettél be.

[00:02:16]Szegény színészek nem tudták, hogy mi lesz a zenéjük és arra kellett össze-vissza mozogniuk.

[00:02:23]Vagy ugye volt a Leons és Léna, ahol meg hogy volt, hogy 100 féle jelenetet csináltatok, amiből mindig csak 25 került előadásba, és a közönség is szavazhatott, hogy milyen irányba menjen a produkció.

[00:02:40]Szóval hát ez annyira nem struktuált.

[00:02:44]Vagy éppen, hogy ezt kell anny éppen hogy ezt kell.

[00:02:46]Amúgy ezt te le is írtad épp a tojásé kapcsán, amit nagyon szerettél.

[00:02:50]Igen, azt írtad, hogy ugye attól működik, hogy nagyon pontosak a játékszabályok.

[00:02:53]Lehet látni, lehet érezni, hogy ők nagyon értik, birtokolják és azokból merítkezve variációkat képviselnek előadásról előadásra.

[00:03:02]Tehát ez olyan, mint egy sak vagy bármilyen más játék, hogyha nem tiszták az alapvető szabályok, akkor nem tudsz különböző megoldásokat, különböző célba jutó vagy jutást igazoló gesztusokat beemelni a játékba.

[00:03:15]Tehát én azt gondolom, hogy itt nagyon erős lábakon kell álljon mindegyik rendszer, és a rendszeren belül viszont a szabadságot épp a stabilitás vagy a kiszámíthatóság adja, ami aztán a személyiségtől, a találkozási pontoktól meg a nézőktől is függ, akik aktív résztvevői ezeknek a játékoknak.

[00:03:34]Ugye te voltál színész is, nem tudom ezt miért adtad föl.

[00:03:38]Igen.

[00:03:38]Krisztus előtt.

[00:03:39]Ja, Krisztus előtt.

[00:03:39]Igen, hát hogy Hamlettet is játszottad, és emlékszem a Gyulai várszínházb össze-evissza rohangáztál, mint Pó majdnem mint Pókafalon tényleg.

[00:03:50]Mert ott a a falakon is, és ott is azt éreztem, hogy te improzol a Hamletben is, ami hát azért nem szokás.

[00:03:58]Nem, de ott is egy olyan játékszabály sor volt előttünk megengedően Tim Carol által felépítve, ami megengedte.

[00:04:04]Persze, hát Timerol egy olyan erős struktúrát adott nekünk a próbák során, aminek megvoltak a pillérei.

[00:04:11]Például azt, hogy én hiába mennék tovább, mint színész, aki Hamletnek egy másik arcát, egy másik jellemvonását emelném ki aznap este.

[00:04:22]Arra kell gondolnom, hogy aki először látja és nem vadul a 60adikra, jön vissza, mert nem hiszi el, hogy mindig más, annak is meg kell adni azt, hogy a történet összeálljon, tehát a 0 km kőről kell indulnom, de a variációs képességet azok számára, akik visszatérően újat mást akarnak látni, meg a partnerek, akik sorsolban vannak és másfajta kapcsolati impulzust adnak, ajándékoznak nekem vagy én nekik, azok meg tovább tudjanak lépni.

[00:04:46]Szóval ott egy olyan plasztikus idegrendszerre volt szükség, ami Tim Carol által az én rendezői és színészi énem kombinációja volt, tehát hogy tudjak a pillanatban is létezni, meg tudjak előrevezni.

[00:04:58]Én erről akkor értesültem, hogy ez van, amikor ezt így Timol egybe fogta, utána a Hamlet kapcsán én alkalmaztam a Leonsés Lénába, a tojásébe, a Platonovba.

[00:05:07]Tehát utána én beemeltem ezt a Maladi társulati működésébe is.

[00:05:14]Minden színé szerette, vagy volt, aki a hát közepére nem kívánta a színészeim közül?

[00:05:21]Igen.

[00:05:22]Én azt gondolom, hogy ha nem kívánták volna a hátul közepére, akkor nem töltenek vele ennyi időt.

[00:05:24]Vagy hogyha kívánták is, akkor ugye úgy kívánták, hogy ők ebből profitáljanak.

[00:05:30]És a művészi fejlődésük az gazdagabban mutatkozzon meg hat vagy hét év múlva, mint ahogy amikor odaérkeztek, rendelkeztek ezzel azzal.

[00:05:40]Én azt gondolom, hogy mindenkinek saját személyes döntése, hogy a Maladi Perésze akar-e lenni.

[00:05:45]Ha ez sikerül és utána közösen utazunk, akkor bizonyos játékszabályok, bizonyos strukturális sajátosságok szervezik ezt az életformát, merthogy mondjuk ki, hogy ez egy Maladi Pestnek lenni életforma.

[00:05:58]Tehát ez nem egy klasszikus külszínházi vagy bármilyen más stabil lábakon álló.

[00:06:03]Ez ugye legalábbis régebben úgy volt, hogy hát é nappa dolgoztató, tehát hogy tulajdonképpen attól is életforma volt, mert nagyon másra nem maradt idő, nem?

[00:06:14]Tehát hogy hogy ti brancs voltatok.

[00:06:21]Ti tulajdonképpen egy sz tehát nem szobában, egy lakásba dolgoztatok.

[00:06:27]Öt a Mixá Kálmántéren ott voltak az előadások is, tehát nagyon intim, tehát a közönség is baromi közel volt.

[00:06:32]Ez egy hitet is jelentett tulajdonképpen.

[00:06:37]Tehát ti egymásba hittetek, a színházba hittetek, a nem tudom miben hittetek.

[00:06:45]hittünk egymásban, a színházban, önmagunkban, abban, hogy ha keres az ember és kutat, akkor talál, de ha megtalálja, akkor azzal jár, hogy elveszíti időnként, és újra meg kell találni, újra föl kell építeni, és aztán mindenféle megtartó erőkbe kapaszkodva újra tervezni, újra fogalmazni, újra gondolni.

[00:07:05]A kockázatnak nagyon erős szerepe volt a mi működésünkben.

[00:07:09]Aztán ugye amikor külföldre kikerültünk és jöttünk, mentünk egyik országból a másikba, akkor meg hát a mobilitás képessége az, hogy bárhol hely tudjunk állni, az egy sajátos íz vagy kihívás volt, amit nem mindenki tud gyakorolni, egyrészt, mert nincs ilyen lehetősége, kettő pedig nem így szocializálódott az egyetemen, főiskolán, aztán egyetemen.

[00:07:28]Tehát, hogy nagyon fontos, hogy bíz abban, hogy ott akkor az a körülményrendszer a maga lehetőségeivel az ügyet fogja szolgálni.

[00:07:37]De ehhez azt kell, hogy pontosan meghatározott ügyek tartsanak össze minket.

[00:07:41]Milyek, milyen ügyek voltak?

[00:07:43]Mondandó szándék, életfilozófia, színházba betett hit, a különböző aspektusai a kapcsolati impulzusoknak, a generációk közti találkozásoknak, a nézőkkel való kommunikáció fontossága.

[00:07:57]Hvis mi az Übű királyt például, amit szintén nagyon szerettél, azt mi a nézők jelenlétében próbáltuk végig az olvasótól a bemutatóig.

[00:08:03]Először Magyarországon nem kirakadt próbát tartottunk, hogy délelőtt nézetekbe, és akkor úgy csinálunk, mintha nektek is szólna, hanem itt tényleg beemeltük, kockáztattunk.

[00:08:13]És akkor sokan azt mondták, hogy hát el fogják veszíteni a színészeim a renoméjukat, mert hogy hát ugye majd látják őket a nézők sérülékenyen, törékenyen, tehetségtelenül, de pont ez emelte aztán a patinájukat, vagy ez hozta meg igazából az elismertségüket, mert azt látták, hogy milyen bonyolult egy értékes, egy érvényes pillanatot megszerezni, utána mi kell ahhoz, hogy az tovább gondolódjon, és amikor elveszik, hogyan tudja újra magáévá tenni.

[00:08:40]Tehát, hogy gyakorlatilag, mint egy gyereknek az evolúcióját végignézték, és részesei lettek a nézők ennek a folyamatnak.

[00:08:46]Sajnos utána azt mondták, hogy már nehezebb volt nekik más színházi előadást nézni, mert már a blöff, a hamis, a vélig félig gondolt, az már kibukott, kiragyogott nekik, és nem tudták annyira.

[00:08:58]Sokatott napiaktól napi újságcikkeket használtatok föl az az napi előadáshoz.

[00:09:04]Hát egyébként a az ilyen majdnem azt kell, hogy mondjam, de ezt most pozitív értelemben mondom.

[00:09:09]Legnagyobb pofátlanság szerintem az Ivon, a Burgundi hercegnő előadása volt, ahol én először el akartam elinni, hogy ez így lesz.

[00:09:20]A nézők közül választottáktok ki a címszereplőt.

[00:09:23]Tehát, hogy az annyira improvizatív volt, hogy az ivont azt összehaláztátok ott a közönség közül.

[00:09:32]Igen, ez így volt.

[00:09:32]Gombrovic instrukcióit követtem, aki azt mondta, igen, ő a szerző, és azt mondta, hogy vissza kell adni a nézőnek a szót, tehát hogy be kell emelni a nézőt ebbe a játékba.

[00:09:42]Ráadásul azt mondta, hogy Ivon, maga a kísértés, hol a jóra, hol a rosszra, és hogy hogyan lehet ezt leginkább ütköztetni, hogyan lehet ezt a két közeget, a befogadókat és előadókat mozgósító, szervező erőként egybe fogni.

[00:09:57]Hát így.

[00:09:57]Úgyhogy hát kellett hozzá egy nagyon jó csapat.

[00:09:59]Ugye ők voltak az utolsó társulatom, akiket még képes voltam fizetni és havi bérrel ellátva egybe tartani.

[00:10:06]És hát ők Marosváshelyen végeztek, de egyébként a többségük magyarországi volt, csak ugye divat lett Marosvásár járni, tanulni.

[00:10:17]Igen.

[00:10:17]Na és akkor miért volt ez jó most azonkívül, hogy a Gombrovic ezt mond, mert így megmaradt neked is.

[00:10:21]Ennyire meglepődtél és ennyire örültél neki.

[00:10:23]De nem volt ez pokoli kockázat.

[00:10:25]Tehát, hogy azért tulajdonképpen némi kicsi nézői megnyilvánulások után kiszúrni valakit.

[00:10:34]Szóval nagyon be biztos volt olyan, hogy nagyon beletrafáltatok és egy ilyen tök mondjuk maga az Ivon is egy elég szorongó, meg eléggé meg nem nyilván, tehát lehet, hogyha egy ilyet kifogtatok, az is jó volt a maga nemében.

[00:10:48]Nem.

[00:10:48]Képzeld el, hogy mindegyik változat jó volt.

[00:10:50]Itt az a feladat hárult a színészekre, hogy abból főzzenek, ami a kiválasztott személyisége, megnyilvánulása, jelenléte által indukáló erőként beemelődik a játékba, és ők nem gondolhattak arra, hogy mit szeretnének, vagy hogy kéne, hanem hogy mi van, milyen anyagból főzök, mint egy szakács.

[00:11:12]És akkor ha kőleves lett a vége, akkor kőleves.

[00:11:14]Ha fácán leves, akkor fácánleves lett.

[00:11:16]De attól ez nagyon érvényes meg hiteles, hogy aznapi aktualitással és valóban abból táplálkozva született meg a közös játék, akit ők kiválasztot hiperaktív, akit kiszúrtak, meg volt ilyen ilyen kis jaj, hogy bocs, hogy élek.

[00:11:32]Í, így van.

[00:11:32]Véglettek.

[00:11:32]Mint ahogy a Leonsis Lénánál.

[00:11:33]Leons személyét is ugye a nézők közül választották, meg Lénát is a színészek.

[00:11:38]És volt olyan, hogy két teljesen ellentétes személyiségű szereplőt emeltek be.

[00:11:44]volt olyan, hogy papot emeltek be, és mondta, hogy bocsánat, én nagyon kedvelem a hölgyed, de nem vehettem el, hiszen pap vagyok, mutatta.

[00:11:51]Vagy voltak ilyen kusturica filmre hajazó momentumok, amik egy pici alacsony menyasszonyt és egy magas hóri horgas vőlegényt választottak, de káprázatos pillanatok, ezeket nem lehet kifundálni otthon.

[00:12:02]Szóval a kockázatot említed, és én azt gondolom, hogy ez a lényege.

[00:12:06]Én cirkuszelme se voltam, tudom, hogy téged is elbűvölt, és mai napig is elbűvöl a cirkusz.

[00:12:10]engem ugyanúgy és ahol csak lehetett és lehet a mai napig a lényegét annak, hogy itt és most történik, hogy felelős vagyok a partnerért, felelős vagyok az ügyért, az attrakcióért, az eseményért, ami minket összefog, azt megpróbálom beemelni a színház működésébe, és ezért téttel bíró helyzeteket is komponálok, illetve olyan játszótársakkal dolgozom, akik maguk is fontosnak tartják, hogy ne adhok, ne blöff, ne itt és most talán mégsem alapon szülessen meg az adott pillanat, hanem strukturált gondozva, figyelmesen építkező jelleggel.

[00:12:45]Az nem baj, hogy nincs saját társulatod.

[00:12:48]Szóval, hogy azért azért te a saját színházadhoz kinevertél embereket, aki volt, akinek egy idő után mondjuk Orosz Ákos egy idő után azt mondta, hogy akkor ő a leg ország legkisebb színházából elmegy a legnagyobb a Vigszínházba, mert már akar egy színész nevet is akar magának, ne talán pénzt is akar, amit nálad elég kevésre lehetett ugye szertni.

[00:13:13]Ö tehát hogy hogy ezek előbb-utóbb előjönnek, de akkor jöttek mások.

[00:13:18]Tehát, hogy az, hogy te most kvázi a Maladip azt jelenti, hogy te vendégrendező vagy itt, ottam ott tulajdonképpen.

[00:13:30]Ezt én nem gondolom szerencsésnek.

[00:13:30]Nem tudom, te hogy vagy vele anyagilag szerencsés.

[00:13:34]Tehát ahogy, hogy nekem nem kell most azért aggódnom, amiért aggódtam jó sok évig, hogy hogyan teremtem elő a következő évi költségvetést, hogyan tudom fedezni a próbahely bérlését, hogyan tudom a művészek 9 10-11 művésznek a habidíját, hogyan tudom őket ugye néha a utazásokon túl itthoni filmes lehetőséggel ezzel azzal megajándékozni, hogy lakást tudjon venni, autót és a többi jogosan.

[00:13:58]Ez hál istennek nincs rajtam ez a teher, és ezért nagyon jó, hogy ez a helyzet van most körülöttem.

[00:14:05]Egy társulatban működni az jelenti, hogy nap mint nap eggyel gazdagabban tudtok egymás szemébe nézni és értitek egymást félszabakból.

[00:14:16]Így van.

[00:14:16]Ez hiányzik, de az a fajta projektalapú gondolkodás, amiben most vagyok, és össze tudok hozni egy adott esemény kapcsán, akár most az öltöny, ami a jubileumi bemutatónk lesz Kentba szerzeménye, Radnai Csillát, Bányai Kelemenbarnát és Fehér Ferencet, ez ugyanolyan kihívást jelent számomra, hiszen ők egy bizonyos ízlés nyelvezett koncepció Jazz Opera műfaja kapcsán szervező erőként kerülnek a kezem alá, kezem közé.

[00:14:43]Én mindazt át tudom nekik adni, remélem, amit a Maladipe filozófiája vagy az én rendezői brendem képvisel, de ők hozzák a maguk tapasztalatai, tudását, múltját, személyiségét.

[00:14:54]És ez meg tovább építi megint azt gondolom ezt a Maladipe nevű jelenséget, mert egy olyan arculatát, olyan színét tudja megmutatni, amit eddig nem tudott, vagy nem így tudta megmutatni.

[00:15:04]Szóval van egyfajta veszteség benne, de van egyfajta nyereség is a másik oldalon.

[00:15:08]És ez megint egyfajta most pedig te vagy a malad pedé, nem?

[00:15:13]Egyszel magad.

[00:15:13]Néz nézd, ez mindig így volt.

[00:15:15]Pintér Béla volt a Pintér Béla is társulata.

[00:15:19]De ő így kimondta Pintér és a tetejében ott indul, hogy Pinér Béla.

[00:15:22]Ja és társulata azért te ezt nem ennyire nem igen.

[00:15:28]Meg Duda Éva is társulata.

[00:15:28]Én nem mondtam ki, hogy Baláz Zoltán is társulat, hanem a Maladipe, mint találkozások, ugye ezt jelenti lovári nyelven.

[00:15:34]összefoglalta, összegyűjtötte a lényeget a sok embernek a közös nevezőjeként.

[00:15:39]Én azt gondolom, hogy mindenki tudja, hogy a Maladipe addig van, ameddig én vagyok, meg amíg én még bírom, mint hosszút távutó.

[00:15:44]Hogy mondtad?

[00:15:46]Össze-evissza meg pók a falon alapon, de ez genetikailag már így maradt édesanyámtól, és ameddig tudom, én ezt képviselni fogom.

[00:15:52]Mondjuk hozzáképest én nagyon alul vagyok intonálva.

[00:15:56]Tehát az igaz, hogy neked a mamád kvázi a gazdasági meg a igen.

[00:16:03]Hál istennek azóta vagyok biztonságban.

[00:16:04]Ez csodálatos dolog, hogy ő ugye könyvelő és hát hál istennek így nagyon szépen összeálltak ezek a dolgok és amikor váltani kellett ott a legelején, mert akkor csak ilyen produkciós személyek voltak, akik egy-egy pályázatot beadtak, aztán másik számolt el.

[00:16:19]Tehát nagyon bonyolult volt a legelején, amikor még nem álltunk készen arra a fajta működési koncepcióra, akkor hirtelen eszembe jutott, hogy hát itt az édesanyám, aki mégis csak ezzel foglalkozik, és nem fog meglopni, nem fog megcsalni, és egyáltalán.

[00:16:30]Szóval egy nagyon szerencsés helyzet.

[00:16:31]Ő lett 70 éves az idén, úgyhogy ez is egy olyan, azért mondom csak, hogy 70 éves, hogy nem látszik rajta, és mindaz, amit bennem úgy érzékelsz, hogy megnyilvánul, mint energia, meg többlet, hát plusz erőforrás, az hozzáképest nagyon kevés.

[00:16:49]Igazából ő egy ilyen bomba, és én azt hiszem, hogy ő nagyon jót tesz mind az én, mind a társulat életé.

[00:16:56]Ugye te röpködsz a világba is, és ott is, itt is, ott is valamit, ott is robbantgatott.

[00:17:00]Igen, igen.

[00:17:00]Ez is egy szerencsés helyzet, azt kell mondanom.

[00:17:04]Nagyon jó dolog, hogy nem ragadtam bele a belterjes magyar bírcsaftokba a különböző ilyen-olyan rendszerek által determinált kényszerű helyzetekbe.

[00:17:13]Én azt gondolom, hogy valahogy szerencsés időben, szerencsésen tudtam összerakni mindazt, ami elém gurult, vagy elém vetődött, és nagyon jó játszótársakkal, és muszáj megemlítenem, hiszen mégis csak egy ilyen portré vagy ú életút, mármint a Maladipét érintő életút interjú ez, hogy Gombár Judit nélkül, Sári László nélkül, Szőllősi András vagy Gócá Judit nélkül, Mogyorónél nélkül én nem tudtam volna még elindulni sem, nem hogy aztán kiteljesedni.

[00:17:42]Szóval jókori jó munkatársak és alkotótársak vettek körbe, és szerintem a mi egységünk is inspirálóan hatott a művészekre.

[00:17:51]Ugye te most tervezőt is soroltál, muzsikust is satöbbi.

[00:17:56]Akikkel hát egy-egy egy-egy ideig dolgoztál.

[00:18:00]Na de külföldön miket művelsz?

[00:18:00]Tehát ott ott ott ott hogy van, hogy hogy összeválogat színészeket, vagy adott egy társulat, és aztán ott egyszerűen csak rendezel inkább az utóbbi, tehát hogy egy konkrét színház konkrét társulatához hívnak, és akkor találkozom velük, amikor egy workshop vagy egy tréning megmutatja, hogy mit ajánlanék nekik, ők mit tudnak ajánlani.

[00:18:24]És akkor a koncepció mentén, amikor már megvan a szerző, a darab, akkor kiválasztom a művészeket, akkor ők bekerülnek ebbe az előadásba, és velük természetesen már az olvasópróbától a bemutatóig célirányosan dolgozom, de van olyan is, hogy több nemzetiségű csapattal dolgozom, tehát több színház vagy több fesztivál koprodukciója, és akkor van benne bosnyák, van benne koszovói, van benne albán, és akkor ők együtt alkotják annak a projektnek az alkotócsapatát.

[00:18:51]Ez egy egészen másfajta dinamikát jelent.

[00:18:54]lesz valami maladipére emlékeztető dolog, vagy azért ez egész más?

[00:19:00]Mindig van benne, ami a Maladipére emlékezteti az embereket, akár amikor csak megérkezik Magyarországra egy-egy fesztiválra az adott előadás, mert hiszen én rendezem, és én ugye akaratlanul is építője, szolnes építője vagyok a Maladipének, tehát mindig ott vagyok valamelyik gesztusban, momentumban, ritmusban, szándékban.

[00:19:19]egyébként sok a gesztus, tehát hogy erőteljes minimalista, de lényegő pontos a mozgást.

[00:19:24]Igen, igen, igen.

[00:19:25]Nézd, ez is egy egy adottság, hogy én képes vagyok mozgás nyelvén fogalmazni, tehát nem kell koreográfus.

[00:19:32]Volt nekem a szőlősi András és boldog vagyok, amikor beledolgozhatom, de ha ő nincs, akkor én meg tudom csinálni.

[00:19:37]Tehát, hogy stílusérzékenységem meg testtudatom, koordinációs képességem létező műfaj.

[00:19:45]Ezért én képes vagyok zeneileg, mozgásban, nonverbális, verbális módon is hozzájárulni, tehát nem függök az alkotótársakó.

[00:19:52]Sőt, ha már arra jársz, akkor akár díszletet is tervez.

[00:19:55]Például így van.

[00:19:55]De különben úgy vagyok kicsit, mint Babilson, egyik mesterem, hogy ő a teret látta először.

[00:19:59]Azt mondta, én is mindig a teret látom.

[00:20:03]Tehát ha olvasok valamit, akkor látom, hogy ez térben hogy nézne ki.

[00:20:05]És a szereplők, a szerepalakok milyen vektorokkal rendelkeznek majd, hogy mikor közelít, mikor távolodik, ki van hangsúlyosabban elől, ki van kevésbé, mikor érkezik meg a másik google áll mozdul.

[00:20:18]Tehát ezek mind valahogy így bontják ki számomra a teljes történetet.

[00:20:24]És azt gondolom, hogy a zenét is ilyenkor szinte ösztönösen már tudom, hogy milyen stílussal vagy milyen ellenpontozással fogom használni.

[00:20:31]Úgyhogy van nem tudom, ez egy ilyen adottság.

[00:20:32]Jó, de hát általában kis viszonylag kis csapatokkal dolgozol, kivéve, ha nem, kivéve, ha nem, mint mondjuk az operet színházban a nán, ami hát ennek az időszaknak messze az egyik legjobb előadása volt, viszont jó nagyot bukott.

[00:20:49]Bukott?

[00:20:49]Miért bukott vol?

[00:20:51]Hát ott már kevésszer ment.

[00:20:51]Hát de ez nem bukás, az egy műsorpolitika, amit rajtunk kívülálló tényezők miatt a színház úgy gondolta, hogy elég két évente játszani.

[00:21:00]Hát nem lehet tehát ment, ment hármas szereposztásba elképesztő jelmezekkel.

[00:21:07]Igen.

[00:21:09]Ami hát kiállítani meg ami pénz.

[00:21:09]És ehhez képest ment vagy tizen valahányszor.

[00:21:15]Nem, nem többször ment, de valóban a probléma ott volt, hogy ennyi invesztáció után anyagi, művészi, energia, idegrendszeri tudás, minden tényleg top társulattal dolgoztam, nyitottak voltak, figyelmesek, odaadóak.

[00:21:28]Én elképesztő élményként őrzöm ezt a találkozást.

[00:21:31]Majd utána játszották ott a bemutató környékén néhányszor, és utána eltették körülbelül egy évig.

[00:21:35]Hát így nem lehet, végre a nézők vágytak, akarták, és nem lehetett műsoron találni.

[00:21:41]Nem, nem lehetett jegyet venni rá, mert nincsen, nem játszuk.

[00:21:43]Majd amikor elővették később, akkor ugye megint hozzá kellett a nézőket szelídíteni, mert addigra meg mindenféle egyéb előadás.

[00:21:50]Kicsit azért az ottani stílustól nem is kicsit eltér.

[00:21:52]Tehát ez igaz, de hát ez tudod, ez úgy van, hogy aki engem hív, az tudja, hogy mivel jár és miért hív.

[00:21:58]Tehát azért hív, hogy egy extra színt vagy egy különleges ínnyenc, delikát, egzotikus ízt is hozzá tudjak tenni a repertoár további színeihez, ízeihez.

[00:22:05]De a stratégia része meg az, hogy blokkokban elő kell venni és játszani kell ahhoz, hogy amikor már az emberek igénylik, akkor meg is kapják.

[00:22:14]Szóval itt ez volt a szépen lassan, mint a Macskafarka elvékonyodó történetnek a hátterében, aminek nem örülök hűségesek volt protestálni, hogy így mondjam.

[00:22:27]Tehát, hogy telefonálta egyet, kettőt, hogy gyerekek, ezt nem, mert nincs értelme.

[00:22:30]Szerintem nem így működnek sajnos ezek az igazgatók és ezek a színházak.

[00:22:34]Nem úgy működnek, hogy ők autokrata módon azt mondják, hogy most igen, most nem, most ezért, most azért, nem tudod meggyőzni, ha az a munkamennyiség, ha az a hit, és akkor térjünk vissza oda, hogy hittünk-e a színházban, maladipésként hittünk, de az operetben is hittek ebben az előadásban, és a nézők is hittek benne, hogyha ez önmagáért nem beszél, ha ez az egész eufória, ez a fellini féle kaleidoszkóp, ez az őrületes, speciális dramaturgiára épülő, nagyon máshonnan közelítő több zenei stílust ötvöző musical rá Ráadásul tegyük hozzá, hogy én külön elértem a zeneszerzőnél, hogy csak erre a bemutatóra végre Magyarországon azt a három dalt is odaadta, amit a film számára írt, hogyha ez mind nem elég, meg hogy nagyszerű hőfokon dolgoznak a művészek, hölgyek és urak, akkor te telefonálgathatsz.

[00:23:21]Én azt gondolom.

[00:23:21]És ez nem csak az operetre, sok minden másra igaz.

[00:23:26]Te egy önálló sziget vagy ebben a magyar színházi életben, vagy azért izgat, hogy mi történik az egészben?

[00:23:32]izgat, mert maga a színház mechanizmusa, jövője, anatómiája, folyamata, procedúrája, fejlődése izgat.

[00:23:41]Egyszerűen, mert szerelmes vagyok a színházcsinálásba, és minden, ami gazdagíthatja, vagy esszenciálisabbá teheti, vagy visszacsatolhat, és újra gondolva továbbléptetheti, érdekel.

[00:23:52]A viszonylatok is érdekelnek, hiszen tudnom kell, hogy milyen dinamikával számolhatok ebben vagy ebben vagy ebben a korban helyzetben.

[00:24:01]Ellenben azt nagyon hamar megengedhettem magamnak és tartom is ezt a távolságot, hogy ne kelljen nekem túl közel mennem a szörnyhöz, hogy magam is azzá váljak.

[00:24:11]Tehát, hogy hogy én azt megengedhetem, hál Istennek magamnak, hogy csak akkor és csak úgy érintkezem bizonyos emberekkel, témákkal, helyzetekkel, intézményekkel, amikor tényleg azt érzem, hogy szükség marám, én tudok valamit adni, és hát önző módon én is kapok megújulást, új műfajt, személyekkel való találkozás, mert fölhúzod magad olyan dolgokon, amik a színházi szakmában történnek, olvasod, vagy azért ez annyira nem, vagy vagy ne adjten soha nem hallottam, hogy te ilyen dolgokról beszélnél akár nyilvánosan ennek oka van ha én most megkérdezlek akkor csak mondasz pár hogy ez az oka ha megkérdezel válaszolok de mivel valahogy azt látták azt tanulták meg hogy ha nem kérdeznek én nem tolakszom de nem maradok le ezt hozzátenném és amikor véleményem van és helyzet van akkor nagyon markásan elmondom vagy képviselem de a véleményemmel zaklatni senkit nem szerettem volna soha mint ahogy én sem szerettem ha engem zaklatnak tehát ha valaki Valaki elmondja, amit gondol, akkor két opció van.

[00:25:13]Vagy meghallom és akarok erre válaszolni érvekkel, ellenérvekkel, vagy meghallom és nem akarok rá válaszolni, nem akarok interakcióba lépni.

[00:25:21]Ez a két irány van.

[00:25:23]Én nagyon szívesen kapcsolódnék rengeteg témához, és kicsit árnyaltabban vizsgálnám, mint ahogy didaktikusan, fehéren, feketén illik szokás vagy k na mihez kapcsolódnál például?

[00:25:33]Rengeteg mindenhez.

[00:25:33]Például, hogy mi a művészek feladata?

[00:25:35]meg, hogy mennyire jó lenne végre visszaadni a szót a nézőnek és a politikától függetleníteni a művészet és az alkotási folyamatokat, és nem ennyire erőteljesen kijátszani egymás ellen ezt a két különböző De látsz erre most tessőt?

[00:25:51]Igen, igen, látok.

[00:25:51]És nagyon bízom benne, hogy változni fog, és nagyon bízom benne, hogy szakmai érvek, szakmai eredmények és teljesítmények fognak előbb-utóbb vissza hát téríteni embereket erre a pályára, mertogy azért tegyük hozzá, és szerintem ezt te is tapasztalod, hogy nagyon sok bűntény tornyosul mögöttünk.

[00:26:10]olyan személyek tűntek el a pályáról, akik méltatlanul most olyan szakmát űznek, amelyik nagyon messze van a színházcsinálásól, miközben olyan tehetségek, olyan erőteljes alkotóegyéniségek voltak, például Varjóga, hogy egy valakit azonnal említsen, aki hát egy kiváló színész vidéken volt, főleg ragyogó partnerem volt a bárkában, színészként rendeztem.

[00:26:35]Hát ilyen ilyen személyiség, ilyen tudás, ilyen alázat, játékosság, minden.

[00:26:40]És nincs most szociális munkás.

[00:26:40]Azt gondolom, ez például bűntény.

[00:26:41]Őt nem lehetett volna elengedni ilyen-olyan okoknál fogva, és akkor rendezőkről nem beszélek, társulatokról, amelyek megszűntek, nem beszélek.

[00:26:49]De tegyük hozzá, és lehet, hogy ezt ugye nem illik, vagy illik, vagy kell, vagy nem kell mondanom, de mivel egy folyamat van mögötte, én nagyon sokszor elmondtam, hogy a függetlenek körében sok mindent meg tudtunk volna időben oldani, ha van egyfajta belső szelekció.

[00:27:04]Tehát, hogy akik már múlttal rendelkeznek, ne add Isten eredményekkel, teljesítményekkel, nemzetközi reputációval, azoknak másfajta kategóriába kell kerülnie, mint azoknak, akik most indulnak.

[00:27:14]Nekik meg kell adni a lehetőséget, hogy fejlődjenek, legyen kifutásuk tervezhető legyen, de akkor érdemes egy másik kategóriába emelni őket, ha bizonyítottak, múlt van már mögöttük, és azok a pénzek, amiket fölhasználtok, azok többszörösen vissza tudnak majd stratégia vagy koncepció mentén jönni.

[00:27:32]Erre nem került sor, ezért ugye mindenki kapkodott, kijátszotta a másikat, elhasználta, ígérte, utána nem úgy volt.

[00:27:38]Tisztán emlékszem arra, amikor egy bizonyos szervezet megkért engem is, mint Maladipe vezető, meg a Maladipét, hogy ne pályázzak ide meg oda, mert hogy senki nem fog pályázni.

[00:27:45]Jó, azt mondtam, hogy rendben van, szolidárisak vagyunk, egyetértünk, képviseljük.

[00:27:49]Megfordultam, visszanéztem, a több mint a fele pályázott a szervezet tagságának, és utána azt mondták, hogy bocs, de hát kellett a pénz, én el, mert én megértem, de akkor nekem is kell a pénz, akkor én is pályázok.

[00:28:00]Akkor miért van az, hogy minden állat egyenli?

[00:28:02]A disznó kevésbé.

[00:28:04]Tehát én ezt nem szeretem.

[00:28:04]És mivel ezt a fajta anomáliát, ezt a visszatérő mintázatot elég sokszor tapasztaltam, ezért még óvatosabb, még tudatosabb, és ilyen értelemben sokféle alternatív eszközzel és stratégiába rendelkező egyén alkotó társulatvezető lettem.

[00:28:21]És most van tulajdonképpen egy bázisotok.

[00:28:24]Ám de tatán.

[00:28:27]Nem tata.

[00:28:27]Bank.

[00:28:28]Ja, bánk.

[00:28:28]Bocsánat, bocsánat, bocsánat, bocsánat.

[00:28:30]Igen, de négy négy betű.

[00:28:32]Ez is miért miért ott miért ott túzásy bázisunk?

[00:28:36]Tehát hogy igen, játszóhelyünk, de ez főleg a Penalopáját érinti meg most az öltönyt.

[00:28:41]Azért, mert volt megint a jóisten, a sors és jó szándékú emberek részéről törekvés arra, hogy Béres Ilonának és a férjének, Rónai Tamásnak köszönhető, hogy Karacs Ferenc és Karacsnézva Juliannával a Metrin alapítóival összehoztak.

[00:28:57]És hát egy olyan diskurzus alakult ki köztünk, aminek a végkifejlete az volt, hogy én ezt az általuk felépített káprázatos épületet, a Metrin Művészeti Központot, mint központ elkezdjem koncepcióval ellátni és felépítsünk egy hosszútávú együttműködést, amiben leginkább a nemzetközi jelenlét erősödik.

[00:29:16]És hát mivel kiderült számomra, hogy nem Candi kamera, bár sokáig azt hittem, hogy valaki szórakozik, mert hogy politikamentes, hogy nagyon komoly kifutással bíró, abszolút az én ízlésem a az igényesség, a technikai meg egyéb felkészültség áll rendelkezésre, ami fontos, akkor megnyugodtam, hogy itt komolyan számítanak rám.

[00:29:36]Én tényleg kell ehhez, és másfél éve megnyitottunk, akkor volt egy fantasztikus gál, ahol minden művész, akit kértem, eljött és boldogság volt Bánsági Ildikótól kezdve pásztor annáig.

[00:29:46]És a lényeg az, hogy amikor a hajót vízre tettük, akkor szépen ilyen ritkán, nem tolakodva, nem sűrű jelenléttel elindultak a különböző jövésmenések, ahogy te mondanád.

[00:29:56]Tehát a megfordult a világszlogen lett a gyűjtő.

[00:30:01]Tényleg megfordul, mert jönnek mennek Vietnámtól, Tajwánig és Amerikától Brüsszelig az emberek.

[00:30:06]Illetve az élmény maga remélhetőleg olyan erőteljes, hogy tényleg megfordul a világ az emberekkel.

[00:30:12]És ez a Metrin Művészeti Központ nekem művészeti vezetőként egy új lehetőséget biztosított immáron itthon Magyarországon.

[00:30:18]Plusz a Maladipének két előadása repertoárszerűen lehet majd ott úgymond kifutással bíró esemény.

[00:30:28]De akkor most az öltöny jön.

[00:30:30]Így van.

[00:30:30]Legközelebb tulajdonképpen az a 25 éves jubileumi előadás.

[00:30:35]Igen, ez a jubileum jubilériumi produkciónk.

[00:30:39]És egy jazz opera, ahogy említettem, ez a műfaja.

[00:30:42]Négyen jegyzik, mint szerzők, három afrikai és egy magyar a Kovács Adrián, aki a zeneszerzője.

[00:30:48]Én beledolgoztam.

[00:30:48]Most már harmadik előadásunkat rakjuk össze együtt.

[00:30:52]Ja, végszínen zenei vezető.

[00:30:53]Így van.

[00:30:53]Így van.

[00:30:53]Volt operetben is korábban, szóval it tényleg nagy tehetségű figura, nagyon értjük egymást.

[00:30:58]És hát azt hiszem a téma maga, amit az öltöny képvisel, ez a családon belüli erőszak, meg a mikro és makro közösség viszonya eredetileg az apart hely kapcsán fogalmazódott meg az 50-es években.

[00:31:10]Meg Kentembe a dél-afrikai szerző, ő nagyon érzékeny volt, érintett is volt, meg hát a környezete miatt erre az egész szegregációs kemény diktató volt.

[00:31:20]Így van.

[00:31:20]Így van.

[00:31:20]Konkrétan és akkor Nelson Mandelának köszönhetően a 80-as évek végén ez már lazult, de hát azt az egész időszakot feldolgozó történetként van jelen ez a Matilda Filemon és az öltöny hármasa, nem árulom el, de egy nagyon különleges, kegyetlen, bosszú tervet forral a férfi, hogy hogyan fogja az őt megcsaló nőt megbüntetni.

[00:31:40]És hát ennek a fokozatos lépcsőfokról lépcsőfokra kibomló fázis rajzolata ez a történet, és pszichológiailag is nagyon gazdag, tehát hogy hogy nyírja ki, hogy eszi meg.

[00:31:55]Mondjuk a félelem megeszi a lelket.

[00:31:57]Jellegű történet talán ez is.

[00:32:02]Köszönöm, hogy jöttél.

[00:32:03]Hát nagyon szívesen jöttem.

[00:32:05]Nagyon jó 25 éves jubileumi évet.

[00:32:07]Köszönjük szépen a Balázs Zoltán volt a művészbejáró vendége.

[00:32:12]Adunk egy szignált és jön a kritikai rovatom.