Eltaposott spicc cipő - a hazai táncművészet 16 éve
- A Magyar Állami Operaház jelenlegi vezetése a magyar táncosokat fokozatosan kiszorította, miközben a 35 magyar mellett 70 külföldi táncost foglalkoztat, és Seregi László életműve eltűnt a repertoárból.
- Keveházi Gábort 2010-ben bizonyíték nélkül mentették fel balettigazgatói posztjáról, utódját, Hágai Katalint pedig 16-17 óra után rúgták ki — „a Balett világirodalom legrövidebb tartó balettigazgatója” lett.
- A szakmai bizottságok döntéseit rendszeresen felülírták: Ókovács Szilveszter kinevezésénél a miniszter a szakmai grémium javaslata ellenére döntött, ami az egész pályázati rendszer hiteltelenségét mutatja.
- Szabó Réka Tünet Együttese 20 év után szűnt meg, mert a folyamatos túlélési kényszer és a forráshiány ellehetetlenítette a működést; alapítója „kicsit tönkrement” a küzdelemben.
„Idén a budapesti kortárstánc összes független […] előadás működési támogatására […] 46 millió Ft-ot osztott szét a működési kuratórium. […] Mága Zoltán fotósának jutott 500 millió Ft egy projektre.” – Szabó Réka
- Duda Éva társulata egy év alatt 13-14 pályázaton kapott nulla forintot; a 2023-as éves támogatásuk 14 millió forint volt, szemben a hat évvel ezelőtti 55 millióval.
- A politikai lojalitás hiánya miatt fekete listákra kerültek alkotók és családjaik is: Duda Éva szerint volt férje, Molnár Áron tevékenysége miatt rajta keresztül gyakoroltak nyomást a rezsimre.
- A Táncművészek Szövetsége nem képviselte a szakmát, az aktuális hatalom mellett törtetett, és a magyar táncosok kirúgásakor mélyen hallgatott — Keveházi szerint az új elnökségben nincs is balettművész.
- A beszélgetők óvatos optimizmussal tekintenek a jövőbe: Szabó Réka új alkotói térben gondolkodik, Duda Éva itthon keresi a folytatást, Keveházi Gábor kész segíteni egy szakmai alapú intézményrendszer felépítésében.
Részletes összefoglaló megjelenítése
Bevezetés – A táncművészet helyzete a NER 16 éve alatt
A Klubrádió „Elszámolás, központosítás, lojalitás és a függetlenség ára a kultúrában” című műsorának ezen epizódja a hazai táncművészet elmúlt másfél évtizedét vizsgálta. A szerkesztő-műsorvezető Varholik Zoltán három elismert alkotóval – Keveházi Gábor Kossuth-díjas balettművésszel, egykori balettigazgatóval; Szabó Réka matematikus-koreográfussal, a Tünet Együttes alapítójával; és Duda Éva táncművésszel, a Duda Éva Társulat vezetőjével – beszélgetett arról, hogy a politikai nyomás, a központosítás, a pályázati rendszer torzulásai és a lojalitás kikényszerítése hogyan lehetetlenítette el a független táncéletet, és hogyan erodálta a klasszikus balett intézményét is.
A műsorvezető felvezetésében a táncművészetet egyszerre nevezte szabadon szárnyaló művészeti ágnak és olyan területnek, amelyben a takarásban ugyanaz a meggyötörtség, anyagi kivéreztetettség és szakmai ellehetetlenítés uralkodott, mint más szektorokban. Aki nem hódolt be, azt pályázatokon nullázták le, vagy társulatának megszűnésével szembesült. Aki viszont betagozódott a Vidnyánszky Attila nevével fémjelzett Magyar Teátrumi Társaságba vagy a NER-maffia hálózatába, annak elvárták a lojalitást, például sajtót dorgáló nyílt levelek aláírását.
Keveházi Gábor – „Kijebb rúdalták” az Operaház éléről
Személyes viszony a Magyar Állami Operaházzal
Keveházi Gábor, aki az Operaház örökös tagja és mesterművésze, elmondta, hogy minden balettbemutatót megnéz, akár a második, harmadik előadást is, holnap is megy egy Csipkerózsikát nézni, melyben egy volt tanítványa táncolja az egyik főszerepet. Kedvezményes jegye van: örökös tagként havonta egyszer két jegyet vehet 5000 forintért. Felidézte a 80 éves Orosz Adél esetét, akit a születésnapján megígérték, hogy megünneplik a függöny mögött, végül a pénztárnál magának kellett megvennie a jegyét 5000 forintért.
„Orosz vagyok. És ja mondták, tessék parancsolni, itt a jegye 5000 Ft.” – Keveházi Gábor (Orosz Adél történetét idézve) *
Keveházi szerint természetesnek kellene lennie, hogy ha egy Rómeó és Júlia felújítás zajlik, őt meghívják véleményezni, tanácsot adni, de erre nem kerül sor. Jelenleg 35 magyar táncos van a társulatban, szemben mintegy 70 külföldivel. A műsornaptárt felcsapva alig-alig találni magyar nevet egy-egy előadásban.
„Azért van így, mert elsősorban a külföldieket táncoltatja, tehát a magyarokat még folyamatosan szeretné kiüldözni, ahogy ez eddig is volt. Úgyhogy a magyarok fölöslegessé váltak.” – Keveházi Gábor *
A balettigazgatói posztról való felmentés és annak körülményei
2010-ben Keveházi újabb öt évre kapott meghosszabbítást balettigazgatóként, de hamar elfogyott körülötte a levegő. Az Operaház élére kormánybiztost – Horváth Ádámot – nevezték ki, miután Vass Lajos főigazgatót eltávolították. Keveházi szerint koncepciós pereket gyártottak ellene nap mint nap, de semmit sem tudtak bizonyítani. Végül bizonyíték nélkül kapott egy levelet, hogy a miniszter felmenti a balettigazgatói funkciója alól. Ezt méltánytalanságnak érzi, hiszen tervei voltak. Szerinte a jelenlegi vezetés úgy tesz, mintha előttük nem lett volna Operaház és balettegyüttes; pedig korábban állami támogatás nélkül is világkörüli turnékat jártak, és nyereséget hoztak haza.
Utódja, Hágai Katalin: „a legrövidebb balettigazgató a balett világirodalmában”
Keveházi felidézte, hogy egy csütörtöki napon behívatták őt és Hágai Katalint (Kati), és Horváth Ádám közölte: Keveházi legyen művészeti vezető, Kati pedig igazgató. Ők az együttes érdekében elfogadták ezt. A bejelentés megtörtént, Kati átvette a benzinkártyát és a belépőket. Másnap reggel Keveházit a főigazgatói irodába hívatták, és azonnali hatállyal felmondtak neki. Pár perc múlva Katit is lehívatták és kirúgták. Utólag már humorosan tekintenek vissza erre: Kati mindössze 16-17 órát volt balettigazgató.
„Kati, végül is te voltál a Balett világirodalom legrövidebb tartó balettigazgatója. Mert össze-vissza még nem telt el 24 óra, tehát 16-17 óra alatt elkövetted azt, amit…” – Keveházi Gábor *
Az operaházi vezetés kritikája: szakmai bizottságok és politikai döntések
Keveházi emlékeztetett, hogy pár évvel ezelőtt pályázatot írtak ki az Operaház vezetésére: a szakmai bizottság nem Ókovács Szilveszterre, hanem Kesselyák Gergelyre és Harangozó Gyulára szavazott. Csák János akkori miniszter azt ígérte, hogy a szakmai bizottság döntését fogadja el, de nem így történt; egy telefon után Ókovács maradt. Ez a történet Keveházi szerint jól mutatja, hogy mennyit érnek a szakmai bizottságok és pályázatok – és ez nem csak a balett, hanem a prózai színházak igazgatóválasztásánál is így van.
Ezen a ponton a műsorvezető hozzátette, hogy sok színházban járva, a panaszokat hallva mindenki várja a döntéseket, és fontos lenne, hogy a régi vezetés ne kössön hosszú távú szerződéseket. Keveházi elmondta, hogy például a Táncművészeti Egyetemen 2028-ig kötnek szerződéseket, miközben sem gazdasági, sem személyi kérdésekben nem kellene dönthetnének. A balettművészetben, ami nagyon rövid pályafutást biztosít, hónapok is sokat jelentenek. Magyar táncosok, akikből komoly szólista lehetett volna, a kar végében rohadnak, miközben az oroszoknak és külföldieknek orrba-szájba adják a díjakat – olyanok is kapnak, akik egy szót sem tudnak magyarul, de van magyar állampolgárságuk.
„Van aki egy kis karriert csinált, és az a legnagyobb sikerű magyar táncos, és egy mármár, bocsánat, egy rütyvet díjat nem tudtak neki adatni, de az oroszoknak meg a külföldieknek orba szájba hagyják a díjakat.” – Keveházi Gábor *
Kitiltás a Táncművészeti Egyetemről
Keveházi 15 éve nem teszi be a lábát a Magyar Táncművészeti Egyetemre; kivétel a győri és a székesfehérvári balettegyüttesek meghívása, illetve a Szakály György rektorsága alatti három év, amikor emelést taníthatott. Amint Szakály már nem volt rektor, őt azonnal eltávolították.
A magyar balettegyüttes megszűnése, a Seregi-életmű eltűnése
Keveházi szerint a Nemzeti Balett korábban saját arculatú együttes volt, Seregi László világklasszis koreográfiáival, amelyeket magyarul táncoltak. Ma a repertoárból Seregi életműve eltűnt, külföldi koreográfusok jönnek, a táncosok nem tudnak magyarul táncolni. Az Operaház jelenlegi repertoárja – Hattyúk tava, Diótörő, Bajadér – szerinte rossz verziókban megy, pedig voltak nagyszerű korábbi verziók.
A próbatermi incidens Lőcsei Jenővel
Az egyik mesterművészi értekezlet után Keveházi és Lőcsei Jenő nyitott ajtónál nézték a Rómeó és Júlia próbáját. Bárhol a világban ilyenkor leállítják a próbát, és megkérdezik az autentikus egykori vezetőtáncosokat. Itt ezt nem tették, sőt Keveházi panaszlevelet írt az esetről, amiért Ókovács Szilveszter „nagyon komoly dorgálásban” részesítette: hogy meri rombolni az Operaház hírnevét. Keveházi válasza:
„Én szerintem az operaház hírnevét azok rombolják, akik tönkretették az operaházat.” – Keveházi Gábor *
Túlhajszoltság és fizikai tönkretétel
Keveházi hangsúlyozta, hogy a hatalmas szériák (évente 40-50 Diótörő előadás) tönkreteszik a táncosokat. Az együttes 3-4-ed része orvoshoz jár, fájdalomcsillapítóval táncol, nem tud regenerálódni. Párhuzamot vont a futballistákkal és az operaénekesekkel is, akiknél ugyanígy tönkreéneklik a művészeket. 30 év körüli magyar táncosok már tönkrementek.
A Táncművészek Szövetsége és a belső érdekképviselet kritikája
A műsorvezető felidézte Keveházi május 7-i Facebook-bejegyzését, amelyben hevesen bírálta a Táncművészek Szövetségét: soha nem képviselte a szakmát, az aktuális hatalom mellett törtetett, a magyar táncosok kirugdosásakor mélyen hallgatott, a szövetség társelnöke pedig a munkáltató mellé állt a perekben. Ezen írás után három héttel a szövetség „megújult”, de Keveházi szerint valójában csak tisztújítás történt, mindenki arrébb ült egy székkel, néhányan lemondtak, mert érzik a bajt. Az új elnökségben nincs is balettművész, ami szerinte felháborító. Az elnökség korábban egymást javasolta kitüntetésekre, és az NKA-tól azok kaptak pénzt, akiket a Szövetség javasolt – azaz a saját tagjai. Keveházi szerint Novák Tata (Novák Ferenc) volt az, aki időnként az asztalra csapott, de ő már nincs köztük.
„Milyen szervezet az, amelyik nem a magyar táncművészek érdekeit védi? Eddig hol voltak? Miért nem hallották a hangjukat? Érthetetlen, hogy szakmailag elismert tehetséges alkotók is eladták a lelküket a politikának gerincüket vesztve.” – Keveházi Gábor (felolvasott Facebook-posztjából) *
Táncművészek képzése és az Operaház házi iskolája
A két párhuzamos képzésről szólva Keveházi elmondta, hogy a Solymosi Tamás-féle magániskola abból a célból lett az Operaházhoz kötve, hogy Solymosi igazgatóként rávette Ókovácsot: „csináljunk egy iskolát, mert az állami iskola rossz, nem tudok onnan felvenni senkit.” Ezt Keveházi vitatja: minden évben végez egy-két tehetséges növendék, akiket fel lehetne venni. Tíz évvel ezelőtt például Szőnyi Nóra mesternő osztályából 10 lányt is simán felvehettek volna. Solymosi azzal érvelt, hogy neki kész táncosok kellenek, ami Keveházi szerint abszurd, hiszen aki kikerül az iskolából, még soha nem kész. Az Operaházban a megfelelő balettmesterek ki tudták volna nevelni őket. A mostani helyzetben viszont a magas bérezés és a repertoár miatt sok külföldi jön, de ők nem tudják, milyen verzióban játsszák a darabokat.
A Táncművészeti Egyetem és az Operaház közötti ellentétet jól illusztrálja, hogy tavaly is és idén is elvették az egyetemisták vizsgaelőadásának helyszínét, amit 60 éve mindig az Operaház adott. Most a Művészetek Palotája 400 férőhelyes kamaraterme ad otthont a gálának. Keveházi ezt a homokozóbeli gyerekek viselkedéséhez hasonlította: akié a lapát, az diktál.
„Ez olyan, mint a gyerekek a homokozóba, tudod, hogy add ide a lapátod. Nem adom.” – Keveházi Gábor *
A műsor végén Keveházi jelezte: nem beszélhetünk magyar balettegyüttesről, mert ilyen nincs. Vannak még néhányan, akik segítenének helyrehozni azt, amit 15 év alatt elrontottak, és ha a döntéshozók igényt tartanak rá, ő ott lesz és segít.
Szabó Réka – A Tünet Együttes „fagyhalála” és a gyász három éve
A társulat széthullásának okai
Szabó Réka, a Tünet Együttes alapítója elmondta, hogy a társulat 20 éves működése valójában már évek óta agonizálva telt, mire kimondta a megszűnést. A tünet ugyanis nem csupán produkciók sorozatát, hanem egy napi szinten együtt gondolkodó, alkotó közösséget jelentett, amelyet a rendelkezésre álló pénzből és körülmények között nem lehetett fenntartani.
A búcsút egy ötórás performansszal tartották a Trafóban. Réka a döntést helyesnek tartja, mert a folyamatos túlélési kényszer felőrölte. Az elmúlt három évet a pihenésre és gyógyulásra is lehetőségként élte meg: két nemzetközi projektben vett részt, olyan területekre jutott el, ahová az együttes fenntartása mellett nem jutott volna el.
„Én olyan állapotba kerültem mindenféle szempontból. Szóval én ebbe egy kicsit tönkrementem azért. Ezt mondjuk ki, ezt a kicsitet ezt most csak úgy azért mondom, hogy ne legyek annyira drámai.” – Szabó Réka *
Lelkiállapot: eufória és a 16 év romjai
Réka arról beszélt, hogy a jelenlegi pillanatot egyszerre jellemzi eufória és a romokon való ücsörgés érzése: 57 éves, és nem tudja, lesz-e még ereje, kedve, kreativitása. A veszteségérzet, keserűség, frusztráció nem múlik el egyik napról a másikra. Szerinte a kortárstánc a rendszerváltás óta nem tudott intézményesülni, a progresszívebb, függetlenebb, kísérletezőbb irányzatok marginalizáltak maradtak. Most viszont történelmi pillanatot élnek: foglalkozniuk kell a múlttal, a bűnökkel, bűnösökkel, és azzal, hogyan viszonyuljanak egészségesen a jelenhez – párbeszéddel, megszégyenítéssel, vagy valami mással.
A túlélők sorsa: kőfaragó lett a táncosból
A műsorvezető kérdésére, hogy követi-e a Tünet táncosainak sorsát, Réka elmondta, hogy igen, különösen a régi társakét. A 100 Dani nevű alapító tag, akit rendkívül univerzális tehetségként jellemzett, 50 évesen alkalmi munkákat vállal. Az Olábalás (Oláh Balázs) táncos valóban kőfaragó lett. Sok táncos kényszerült más „lábak növesztésére”. Réka sajnálatát fejezte ki, hogy ezek a tehetséges emberek nincsenek a helyükön, és a társadalom szegényebb lesz attól, hogy nem járulhatnak hozzá a közös értékekhez.
„A tünetből szünet lett” – A feltámadás lehetősége
Jelenleg Réka Száz Zsófiával és Valcz Péterrel hármasban egy alkotói teret alakított, ahol elkezdtek gondolkodni a Tünet felélesztésén. Hamarosan új előadást szeretne létrehozni, amelyben a táncosok saját élethelyzetüket, a rendszer általi megnyomorításukat formálják meg színpadon – akár azt is, milyen adminisztrációs terhekkel és abszurd NKA-szabályzatokkal kellett szembenézniük (például: fehérneműt nem lehet elszámolni a pályázatoknál, hiába tartozik a kortárstánc-szakma kellékei közé).
NKA-finanszírozás: 46 millió az összes függetlennek, 500 millió egy projektre
Réka felháborítónak nevezte, hogy 2023-ban a budapesti független kortárstánc-előadások működési támogatására (próbaterem, menedzser, háttérstáb, könyvelő, kommunikáció stb.) összesen 46 millió forintot osztott szét a működési kuratórium. Ezzel szemben Mága Zoltán fotósának egyetlen projektre 500 millió forint jutott.
„Idén a budapesti kortárstánc összes független kortásánc előadás működési támogatására […] összesen 46 millió Ftot osztott szét a működési kuratórium. Az összes társulat éves működési támogatására. Miközben, és akkor hadd tegyen mellé, a Mága Zoltán fotósának jutott 500 millió Ft egy projektre.” – Szabó Réka *
Szerinte ezeket az összegeket muszáj egymás mellett látni, mert itt nemcsak pénzről, hanem sorsokról, élethelyzetekről van szó. A 16 év minden napjára jutott olyan hír, amitől mint művésznek és állampolgárnak kinyílt a bicska a zsebében, de most látványosan sok szekrény nyílik ki. Üdvözölné, ha visszakapnák az értékrendjüket és a szakmaiságot, nemcsak az előadóművészetben, hanem egész Magyarországon.
„Kapjuk vissza az értékrendünket, a szakmaiságunkat. És én az egész Magyarországnak kívánom ezt, nem csak a előadóművészeti területnek.” – Szabó Réka *
A műsorvezető a 16 év NER-t úgy jellemezte, mint ami múzsául szolgált az előadásokhoz, de lehet, hogy ettől a múzsától szívesen megszabadulnának. Réka annyit felelt: ő nem így fogalmazna, ez az életük, ez a sorsuk, ehhez kell viszonyulniuk.
Duda Éva – „A nullák gyűjtéséből tök jók vagyunk”
Pályázati nullázások és a diszkriminatív rendszer
Duda Éva táncművész, koreográfus, a Duda Éva Társulat alapítója elmondta, hogy 2023-ban mintegy 13-14 pályázatuk lett nulla forintos: a Nemzeti Kulturális Alaphoz hatot adtak be, a Kulturális és Innovációs Minisztérium TAO-jellegű felhívására pedig több mint hatot. Indoklás általában „forráshiány” volt, de Duda Éva számára nyilvánvaló, hogy a korábbi rezsim diszkriminatív szándékkal akarta őket a pálya szélére sodorni. A táncos világban szerinte ő a „legnagyobb kegyvesztett”, sok szék közül a földre esett, de erre már évekkel ezelőtt felkészült.
„Merthogy sok pályázat, tehát nem egy nagy, hanem projektpályázatok, működési pályázat, ez az Amaz. Ebből össze tudtunk gyűjteni mondjuk ilyen 55 millió Ftot, de ennek hat éve. És ehhez képest úgy, hogy egyébként volt egy mondjuk 30%-os infláció. A tavalyi évben összesen 14 millió Ftot tudtunk.” – Duda Éva *
Az 55 milliós támogatási szint a COVID kezdete körüli években volt jellemző, azóta drasztikusan visszaesett. Most csupán a fővárosi Prokultúra támogatás pici lábát tudják megtartani, pedig a társulat az elmúlt években Olaszországot, Németországot, Ausztriát járta, rangos fesztiválokon szerepelt, és ezzel az egész magyar táncművészetet és kulturális életet képviselte. Duda Éva hangsúlyozta, hogy a kultúra állami támogatás nélkül nem működik (kivétel az Orlai Produkció és a Loop Társulat, akik piaci alapon léteznek), a további több száz társulat mind kulturális támogatásokból él.
A „rejtett és titkos NKA-pénzek” eltáncolása
A műsorvezető utalt a közelmúltban napvilágra került NKA-titokpénzekre (pl. Mága Zoltán félmilliárdos projektjeire, vagy a „Fási Zsülike” dokumentumfilm 101 milliójára). Duda Éva hűtlen kezelésről beszélt: az adófizetői forintokat az előző kormányzat kampánycélokra használta. A Hankó Balázs és Rónai Egon közötti interjúra utalva kijelentette:
„Nem értem, hogy a Hankó Balázs Rónai Egonos interjújának a végén miért nem került bilincs a kezére, mert azt gondolom, hogy elég egyértelmű, hogy ő milyen fokon felelős ebben az egészben.” – Duda Éva *
Duda Éva szerint létre kell jönnie egy igazságos, szakmai alapokra épülő új rendszernek, ahol objektív szakmai szempontrendszer alapján, szakmai kuratóriumok döntenek, nem zárt ajtók mögött, meghívásos rendszerben.
Kompromisszumok és a kiállás ára: a fekete listák
Arra a kérdésre, milyen egyéni kompromisszumokat kellett volna hoznia a támogatásokért, Duda Éva elmondta: visszafogottabb kellett volna lennie a közéleti megnyilvánulásaiban, például a Pride ügyében. De ő az elveit és az értékrendjét fontosabbnak tartja, mint a megalkuvást. Nem akar a hatalomhoz dörgölőzni, és soha nem volt fontos számára, hogy „bekopogtasson ajtókon”. Mindig hitt abban, hogy a szakmai eredményeknek kell győzniük.
„Sokkal fontosabbnak tartom az elveimet, és sokkal fontosabbnak tartom az értékrendemet, annál minthogy megalakuvó legyek az én értékrendemben. Nem lehet a karrier annyira fontos, hogy az felülírja.” – Duda Éva *
Duda Éva számos ügyben felszólalt: Vidnyánszky Attila tevékenysége, a KATA elvonása, a TAO elvonása, a Mitemre költött milliárdok, miközben művészek kerültek utcára. Bár a félelemkeltés miatt sokan hallgattak, ő is visszafogottabb volt néha, de úgy érzi, lehett volna hangosabb. 2022-ben a „Tanítanék” mozgalommal közös demonstráción is felszólalt.
A Molnár Áron-hatás: családok a fekete listán
Duda Éva beszélt arról, hogy a fekete listákra nemcsak egyének, hanem komplett családok is felkerülnek. Az ő esetében volt férje, Molnár Áron tevékenysége (aki tavaly óriási követőtáborra és elérésre tett szert, és méltán számított kockázatnak a rezsim számára) nyilvánvalóan közrejátszott abban, hogy rajta keresztül gyakoroltak nyomást.
„Ha veled nem tudunk eléggé kibabrálni, akkor a környezeteddel is megtesszük azokat a kellemetlen lépéseket, amikkel ellehetetlenítünk. Tehát kihúzzuk alólad a talajt.” – Duda Éva *
Hangsúlyozta, hogy ez a helyzet a mai napig traumatizálja a társadalmat, és ő maga is érzi ennek a terrornak az utóhatásait.
Előremenekülés: turnék, arénák, támogatói kör
A 2022-es választások után vált számára egyértelművé, hogy a kulturális tér egyre szűkebb és átpolitizáltabb lesz, és ők abban nem fognak tudni labdába rúgni – hiába hozták le a csillagokat is az égről. Az előremenekülés stratégiáját választották: szélesebbre nyitották a lehetőségek tárházát, arénákban, nagy közönség előtt léptek fel, Azahriah koncertjén táncoltak, közös előadást hoztak létre a Heribabával és a Katona József Színházzal. Az anyagi helyzet ennek ellenére katasztrofális volt: magukra hagyatva próbáltak támogatói kört kiépíteni.
„Ez volt az a pillanat 2023-ban, amikor éreztétek, hogy rezeg a léc…” – a műsorvezető *
Jelenleg egy vákuumidőszakban vannak: a régi rendszerből már kiléptek, de az új támogatási rendszer még nem állt fel. Mivel a turnékból származó bevételt visszaforgatták a működésbe, és most nincsen betervezett turnéjuk a következő három-négyed évre, a következő félév komoly kihívást jelent. Duda Éva erősen gondolkodott azon, hogy a társulat bázisát átteszi egy másik városba, vagy minimum kétlaki életet folytatnak – már elő voltak készítve a tervek, de hatalmas megkönnyebbülés, hogy erre végül nem kényszerültek rá.
„Könnyebben veszem a levegőt, az nem kérdés. És tényleg felszabadító és jó érzés, hogy nem kellett elhagyni az országot még további több száz emberrel együtt.” – Duda Éva *
Közös motívumok és a műsor zárása
A három beszélgetésből kirajzolódó közös tapasztalat, hogy a NER 16 éve alatt a táncművészet minden szegmensében a politikai lojalitás vált a támogatások kulcsává, a függetleneket szisztematikusan ellehetetlenítették, a klasszikus balettben a magyar táncosokat kiszorították, a szakmai testületek döntéseit felülírták. Miközben egyes produkciókra és ismerősökre százmilliós tételek csorogtak, a független társulatok összműködési támogatása nevetségesen alacsony volt. A túlélők – legyen szó egyénről vagy társulatról – traumákkal és anyagi bizonytalansággal néznek a jövőbe, de a beszélgetésekből egyfajta óvatos optimizmus is áradt: Szabó Réka új alkotói térben gondolkodik, Duda Éva a folytatást keresi, Keveházi Gábor pedig kész segíteni egy új, szakmai alapokra helyezett intézményrendszer felépítésében.
A műsor végén Varholik Zoltán összegzett: a táncművészeknek szabad szárnyalást kíván az elkövetkezendő évekre, a stafétát pedig átadja a művészeti felsőoktatást vizsgáló következő epizódnak.
⚠️ Értelmezhetetlen vagy bizonytalan szakaszok
- „Fási Zsülike, dokumentumféme 101 millió” – A szövegben szereplő név nem rekonstruálható pontosan. Valószínűleg egy dokumentumfilm készítőjéről vagy alanyáról van szó, aki 101 millió forint NKA-támogatásban részesült. A név lehetséges feloldása: Fábián Zsüli vagy hasonló, de ez bizonytalan.
- „100 Dani” – A szövegkörnyezetből alapító tag, valószínűleg Száz Dániel, de a pontos név nem állapítható meg.
- „100 Zsófia” – Valószínűleg Száz Zsófia, alkotótárs, de a pontos név bizonytalan.
- „Valc Péter” – Nagy valószínűséggel Valcz Péter, de az átirat írásmódja eltér.
- „Olábalás táncos” – Később Olá Balázsként említik, valószínűleg Oláh Balázs, aki kőfaragó lett.
Teljes átirat megjelenítése
[00:00:07]Elszámolás, központosítás, lojalitás és a függetlenség ára a kultúrában.
[00:00:13]Eltaposott spiccipő, a hazai táncművészet másfél évtizede.
[00:00:16]A szerkesztőműsorvezető Varholik Zoltán.
[00:00:23]Egy szabadon szárnyaló művészeti ág, mely többnyire nagy meséket, illúziót és határtalan szabadságot közvetít.
[00:00:31]Legalábbis lentről, a nézőtérről mi ezt kapjuk, de takarásban a kulisszák mögött ugyanaz a meggyötörtség, anyagi kivéreztetettség és szakmai ellehetetlenítés jellemezte a táncművészet elmúlt 16 évét is, mint minden művészeti ágatt.
[00:00:46]Lehetett persze behódolni, mondjuk csatlakozni és betagozódni a Vidnyánzki Attila nevével fémjelzett magyar teátrumi társaságba.
[00:00:57]Mint tették ezt legnagyobb táncegyütteseink, de kisebb-nagyobb formációk is.
[00:01:01]Viszont akkor cserébe voltak elvárások, és egyszer csak kértek valamit.
[00:01:07]Például nyílt levelek, nyilatkozatok elvárt, de mondhatni kötelező aláírását, amelyek akár bennünket, sajtómunkásokat is megdorgáltak, amikor kritikusan függetlenül, tőlük függetlenül szóvá tettük például, hogy hogyan lehetetlenített el valóban független társulatokat a NERmaffia pályázati elbírálások lenullázásával.
[00:01:34]Vidnyázki pedig mindenütt ott van, ott volt 47 szervezet élén egyszerre a táncosok fölött isponált már, aki behódolt, mert voltak azért, akik a függetlenséget választották, de ennek is ára volt, például a lenullázás.
[00:01:52]Nemcsak tucatnyi pályázat alkalmával, mint ezt Duda Éva is megtapasztalhatta, Európa szerte jegyzett társulatával, de például a teljes megszűnéssel is, amit Szabó Réka jelentett be három éve.
[00:02:03]Tünet együttesét, ha nem is számolta fel véglegesen, de hibernálta.
[00:02:08]Táncosai között volt, aki kőfaragóként folytatta életét.
[00:02:15]Ez a gyorsan múló, törékeny táncoshi hivatás még törékenyebbé tette a művészeket.
[00:02:21]akár végérvényesen eltaposta azt a bizonyos spiccpőjüket.
[00:02:27]Ebben az órában velünk lesz a már emlegetett Duda Éva és Szabó Réka is.
[00:02:29]De előbb tekintsünk vissza, hogyan, mivel kezdődött a táncélet ner uralma, és az, hogyan pöccszintette ki az operaház akkori baletigazgatóját.
[00:02:45]Elszámolás.
[00:02:49]Keveházi Gábor Kossutdíjas táncművész, a Hallhatatlanok Társulatának tagja, az Operaház örökös tagja és mesterművésze.
[00:02:58]Mikor volt legutóbb az Operaházban?
[00:02:58]Akár nézőként, vagy akár próbateremben?
[00:03:00]Mikor voltál?
[00:03:05]Minden egyes balettbemutatót megnézek.
[00:03:07]Nem feltétlenül a bemutatót, vagy lehet, hogy a második, harmadik előadás, de megnézek minden bemutatót.
[00:03:11]Holnap megyek megint az operaházba egy csipke Rózsikát nézni.
[00:03:16]Egy volt tanítványom táncolja az egyik főszerepet, és mindig megnézem őket, hogy hol tartanak.
[00:03:22]Működik akkor a kártyád, és nincsen Nem, a kártyám nem működik.
[00:03:24]Az úgy van, hogy mi örökös tagok, mesterművészek kérhetünk egy hónapban egyszer két jegyet, és azt ilyen 5000 Ft-os áron megvesszük.
[00:03:34]Tehát azért kedvezményes, jóval kedvezményesebb, de nem.
[00:03:36]De hát erről van egy nagy története, amikor az orosz adénak a 80.
[00:03:40]születésnapja volt.
[00:03:43]Mondták, hogy jöjjön be, és megünneplik a függöny mögött, és aztán odament a pénztárhoz, hogy jó napot kívánok, Orosz vagyok.
[00:03:50]És ja mondták, tessék parancsolni, itt a jegye 5000 Ft.
[00:03:54]Úgyhogy a 80.
[00:03:54]születésnapját úgy ünnepelték, hogy saját maga vásárolta meg a jegyet.
[00:03:58]Nem, hát én azt gondolnám, hogy egy kereházi Gábor, hogyha mondjuk jön egy felújítás, mondjuk egy Rómeo és Jula felújítás, akkor mondjuk alapból meghívnak téged, hogy nézd meg a próbát, ha van valakinek kérdése, akkor adjál szakmai tanácsot.
[00:04:13]De nem tudom, hogy egyáltalán ismered-e még személy szerint szemkontaktusból is a művészeket, vagy vannak-e még magyar művészek?
[00:04:22]Azt a 35 művészt, azt akik magyarok, azokat természetesen ismerem mindegyiket egytől egyig.
[00:04:30]Van 35 magyar művész, mert ha fölnyitjuk a de 70 valamennyi kü nem akarok adatokat mondani, mert utána rögtön beleköt a Zókovács szilveszter, hogy nem pontos adatokat mondtam.
[00:04:38]30 valamennyi magyar van és 70 valamennyi külföldi.
[00:04:44]Ez jobb arány, mert ha az ember felcsapja 3 neyed neyed hát igen, de hogyha fölcsapja az ember a műsornaptárt, akkor azt látja, hogy aligalig egy-egy előadásban mondjuk egy vagy két magyar nem névvel talál.
[00:04:56]Azért van így, mert elsősorban a külföldieket táncoltatja, tehát a magyarokat még folyamatosan szeretné kiüldözni, ahogy ez eddig is volt.
[00:05:04]Úgyhogy a magyarok fölöslegessé váltak.
[00:05:06]Erre visszatérünk még.
[00:05:06]Tehát a te Nerrel való időszakod az 2010-ben meglehetősen zajos, zivataros volt.
[00:05:14]2010-ben nyertél meghosszabbítást egy újabb öt évre balettigazgatóként, és már rögtön érezted, hogy hát elfogyott körülötted a levegő.
[00:05:27]Kormánybizt nevezte ki az opera élére.
[00:05:29]Ugye a Vas Lajoskat a akik a főigazgató volt a Lajos, azt rögtön eltávolították és a kormány biztos kezdte el vezetni a házat és belém is belém kezdtek.
[00:05:39]Mondhatnám azt, hogy ilyen ilyen koncepciós pereket, tehát minden napra gyártottak valamit, hogy ez meg az milyen bűnöket követtem el.
[00:05:45]Semmit sem tudtak bizonyítani, úgyhogy már mindenkit kirugdostak a színpadmestertől kezdve mindenkit.
[00:05:51]Velem nem nagyon bírtak, mert nem találták a fogást.
[00:05:52]És akkor egyszer csak fogás nélkül kaptam egy levelet, hogy a miniszter felment a balatigazgatói funkcióm alól.
[00:05:59]Nekem ez nagyon rosszul jött, nagyon rosszul esett, terveim voltak, hiszen öt évre pályáztam továbbra is, és nagyon komoly terveink voltak.
[00:06:08]Habár az igaz, hogy a jelenlegi vezetés azt állítja, hogy előttük nem volt operaház, nem volt balettegyüttes, csak amiót őt ők jöttek és lett opera, és lett balett.
[00:06:18]ezelőtt nem volt.
[00:06:20]Tehát ugye az, hogy hogy a folyamatosan külföldi turnék voltak, és folyamatosan meg voltunk hívva mindenhova anélkül, hogy állami támogatást kaptunk volna, tehát támogatás nélkül jártuk a világot, sőt nyereséget hoztunk haza.
[00:06:32]Úgyhogy ez mindig úgy volt, hogy minket kétszer, háromszor hívtak.
[00:06:36]szuper saját arculatú együttes voltunk, amiben a Seregi László, aki egy világklassz is volt, és a világ több táján játszották a balettjeit, annak a repertoárnak voltunk mi az igazi előadói, mert magyarul tudtunk táncolni, amit ma nem tudnak a táncosok, mert tele vagyunk külföldivel.
[00:06:55]Igen.
[00:06:55]És külföldi koreográfusok jönnek külföldi koreográfiákat, és voltak évadok, amikor seregi életműve teljesen eltűnt az operaházi balett repertoárból.
[00:07:04]Szégyengyalázat.
[00:07:04]És ugye az, amit említettél, hogy ott ez a bizonyos Romeo volt.
[00:07:08]Hát nem csak itt élünk még él a Ja, a Wolf Katalin, a Lőcsei Jenő él a Romeo.
[00:07:15]Én úgy hallottam, hogy Lőcsei Jenővel ott éppen a baletterem környékén sétálgattatok is.
[00:07:20]Igen, írtam erről egy panaszt, amire nagyon komoly dorgálást kaptam Azkovács Szilvesztertől, úgyhogy én hogy merek ilyet leírni egyáltalán, meg hogy merem az operaháznak a hírnevét rombolni.
[00:07:29]Én szerintem az operaház hírnevét azok rombolják, akik tönkretették az operaházat.
[00:07:36]És ott akkor ti a balettembe beléphettetek, vagy mi volt ott a konfliktus?
[00:07:40]Nyitva van az ajtó.
[00:07:42]Konfliktus nem volt.
[00:07:42]Nyitva volt az ajtó és pont a Romeóal azt a jelenetet próbálták, Tibald és a Romeo párbaját, amibe természetesen körbe ott van a teljes baletegyüttes.
[00:07:52]És beálltunk az ajtóba Jenővel, mert ott voltunk az operában.
[00:07:56]a mesterművészeknek, örökös tagoknak volt az értekezlete, és beálltunk az ajtóba, pont hallottuk a zenét, odaálltunk, egy nyitott ajtóba beálltunk.
[00:08:04]Na most ez bárhol történik Londonba vagy Dániában, vagy Moszkvába, ahol a két valamikori vezetőtáncos, akik első szereposztásba táncolták, tehát mi voltunk az autentikusak, akkor ezt is leállítják a próbát, és bemutatják, hogy itt a két első szereposztás, gyerekek, kérdezzük meg tőlük, hogy volt, vagy hogy.
[00:08:23]És akkor talán öt percig kicsit mi elmondtuk volna mi saját, tehát segítettünk volna, hogy még jobb legyen ez a produkció.
[00:08:31]Nem le se állították a próbát.
[00:08:34]egy-két magyar táncos jött oda köszönni, akik még ismertek minket.
[00:08:36]A többiek azok azt se tudták, hogy külföldiek, hogy kik vagyunk.
[00:08:41]Ez tehát a jelen.
[00:08:41]De hát visszatérve a kijebb rudalásodra, kijebb rudalásotokra, merthogy 2011 januárjában születik meg ez a felmondó levél, és rögtön ki is nevezik a te utódodat, aki a művészeti vezetőd, Hágai Katalin.
[00:08:55]Az egész sztorit ismered, és rekord időtartamot töltött.
[00:08:59]Ez egy ez lehetne humoros a történet, mert a Katit k mondjuk ez csütörtöki nap volt, és akkor lehívtak engem is, meg a Katit is, és közölte velünk a Horvát Ádám, hogy csináljuk úgy, hogy akkor akkor Gábor, te leszel a művészeti vezető és legyen az igazgató a Kati, mert hogy a minisztérium mindig a véremet akarta.
[00:09:19]Mondtam, persze természetes.
[00:09:19]Az együttes érdekében miért ne a Kati ugyanúgy tudja, mint én, hogy mit kell csinálni?
[00:09:25]Ez megtörtént, majd be is jelentették a Katit az együttesnek, majd lement, átadták neki a benzinkártyáját, a belépőkel izét, mindent megkapott.
[00:09:34]Másnap reggel mentünk be, művész úr, hivatják a főigazgatóirodába.
[00:09:36]Bementem a főigazgatóirodába, hát ott már vártak, és akkor átadták azonnali hatályával felmondásomat.
[00:09:43]Mondom, na de hát nem ebbe egyeztünk meg tegnap.
[00:09:45]Az nem számít, hogy mibe egyeztünk meg tegnap.
[00:09:48]Mondták, fölmentem a balett irodára, gondoltam, hát akkor összecsomagolom a cuccom és távozok.
[00:09:52]Már ott volt a Kati, és mondom a Katinak, te nézd, ez történt.
[00:09:56]Engem most kirúgtak.
[00:09:56]Hát azt mondja, ez nem igaz, ez lehetetlen, ezl nincs ilyen, de átmondom, látod, van.
[00:10:00]És csöng a telefon, a Katit is lehívták, és a Katit is kirúgták.
[00:10:04]Úgyhogy aztán végülis pár hét múlva már humorosan röhögtünk azon, hogy Kati, végül is te voltál a Balett világirodalom legrövidebb tartó balettigazgatója.
[00:10:12]Mert össze-vissza még nem telt el 24 óra, tehát 16-17 óra alatt elkövetted azt, amit Szóval utána aztán megjöttek azok a lépések, amik tehát nagyon nem kellett volna tegyenek.
[00:10:26]Hát igen.
[00:10:26]Szóval voltak homokszemek abban a ner gépezetben már a kezdetek kezdetén abban az időszakban, amikor ez a bizonyos Horvát Ádám nem tévesztendő össze a nagy klasszikus televíziós rendezővel, ez egy fiatal ember még mind a mai napig.
[00:10:40]időnként felbukkan, színházi pályázatokat ad be.
[00:10:42]De hát ő miniszteri biztosként volt kinevezve a Ner által a 2010-es évek elején, és hát nem a szakmaiság követte azokat az éveket.
[00:10:53]Nézd, azért őszintén mondjuk ki, hogy a jelenlegi vezetés és politikai kinevezet nem tudom tudod-e, hogy utoljára volt nem tudom hány éve, két vagy három évvel ezelőtt volt egy pályázat.
[00:11:03]Keseják Gergely volt a befutó.
[00:11:03]Úgy van.
[00:11:06]Amt amit amit nem a a legkevesebb szavazatot kapta az óková.
[00:11:09]Tehát a Fidesz felállított egy szakmai bizottságot, és az a szakmai bizottság az nem az Ókovács szilveszterre szavazott, hanem a Kesejá Gergelyre meg a Harangozó Gyulára.
[00:11:19]Tehát nem ez a jelenlegi vezetésre szavazott a szakmai bizottság, de történt telefon és nem pedig a miniszter, az akkori miniszter a Csák János volt az akkori miniszter.
[00:11:32]Igen, pontosan.
[00:11:32]A lényeg az, hogy a miniszter azt mondta, hogy ő a szakmai bizottság döntését fogja elfogadni.
[00:11:35]Nem így történt.
[00:11:37]Kapott egy telefont.
[00:11:37]És nem nem úgy történt.
[00:11:41]Pedig már akkor azt hittük, hogy még itt is azért talán ebben a rezsimen is egyszer egyszer előfordulhat.
[00:11:47]Jó döntés.
[00:11:47]Hát nem ennyit érnek.
[00:11:49]Ennyit érnek és ennyit értek a szakmai bizottságok a pályázatoknál.
[00:11:53]És nem csak az operaházi, nem csak a balettkérdésekben, de a prózai színházak igazgatóválasztásainál is a szakmai szavazatok azok hát hát na ezba ez pontosan így van.
[00:12:03]És őszintén mondom neked, ugye mostanában nagyon sok színházba járunk a feleségemel, és látjuk az előadásokat, és halljuk a panaszokat, és mindenki azt várja, várja már alig várják, hogy a döntések megszülessenek, hogy ez így nem mehet tovább, hogy ezek az emberek mai napig, most csak mondok egy példát, több évre előre kötik a szerződéseket, ott van a táncművészeti egyetem, ahol kiírják a a tanszékvezetői pályázatot, kiírják a pályázatokat, mindent le kellene állíttatni, tehát kellene kapjanak egy levelet.
[00:12:34]hogy sem gazdasági, sem személyi kérdésekben nem dönthetnek, de nemhogy döntenek, hanem 2028-ig meg nem tudom meddig döntögetik és írják alá a szerződéseket.
[00:12:44]Szóval sajnos a a mi pályánk és főleg a balettművészet, amelyik nagyon rövid, ott hónapok hónapok jelentenek sok mindent.
[00:12:52]Van olyan táncos, magyar táncos, aki lehetett volna nagyon komoly szólista, ezelőtt bekerült a színházba 10 évvel, és a karba dugdossák hátra, hol ott már rég karriert kellett volna csináljon.
[00:13:03]De mást mondok, van aki egy kis karriert csinált, és az a legnagyobb sikerű magyar táncos, és egy már, bocsánat, így is mondom, egy rütyvet díjat nem tudtak neki adatni, de az oroszoknak meg a külföldieknek orba szájba hagyják a díjakat.
[00:13:15]Egyszerűen nem tudnak egy szót se magyarul, de magyar állampolgárságuk az van.
[00:13:20]Hogy létezik ez?
[00:13:23]Előadások előtt adják át nagy ceremoniális körítéssel.
[00:13:26]Igen.
[00:13:27]Pontan.
[00:13:27]Szóval ez ami ami ami itt folyt és folyik.
[00:13:29]Hát nem akarok magamról, mert magamról nem akarok beszélni, de az, hogy 15 éve nem teszem be a lábam egyetlen magyar a kicsit hazudok, mert a győri balett meghívott, meg a székesfehérvári balett ott azért tanítottam, de azt is csak az elmúlt egy évben, tehát mondjuk akkor 14 évig egyetlen egyszer a Szakály Gyuri, aki szegény kollégám ő meghalt.
[00:13:49]Tehát egyedül a Szakál Gyuri volt az, aki amikor rektor volt, meghívott.
[00:13:53]Három évig tanítottam emelést az egyetemen.
[00:13:58]Abban a pillanatban, hogy ő már nem volt rektor, abban a pillanatban igyekeztek engem onnan eltávolítani.
[00:14:02]Úgyhogy azóta én sem előtte, sem utána az egyetemre a lábamat nem tehetem be.
[00:14:10]Elzámolás.
[00:14:14]Visszatérünk még Keveházi Gábor balettművésszel, koreográfussal, korábbi balettigazgatóval, s beszélgetünk majd mintegy fél óra múlva arról is, hogy ha már két párhuzamosan futó balettképzés van a fővárosban, akkor mégis miért látunk roppant kevés magyar táncost a Magyar Nemzeti Balett előadásain, illetve a táncművészeti Egyetem végzősei miért tiltattak ki tanévvégi vizsgaelőadásuk állandó helyszín színél az operaházból.
[00:14:44]De tegyünk egy kis kitérőt a táncművészet modern ágához, a kortárstánchoz.
[00:14:51]Két jeles táncművész, koreográfus, együttes alapító is velünk van.
[00:14:53]Szabó Réka, majd pedig következik Duda Éva.
[00:15:00]Elszámolás, központosítás, lojalitás és a függetlenség ára a kultúrában.
[00:15:08]Szabó Réka, a tünetegyüttes alapítója.
[00:15:11]végzettségét tekintve matematikus.
[00:15:11]Hát Réka, nem sikerült-e kimatekoznod esetleg akkor három évvel ezelőtt, hogy egy 20 éve sikeresen működő kortstánce együttes túléljen?
[00:15:22]Szóval ehhez matematikusnak, varázslónak vagy minek kellett volna lenni?
[00:15:28]Hát nem sikerült.
[00:15:28]Igen, de azért ez nem ez a 20 év siker.
[00:15:31]Ez ezt azért nem így mondanám.
[00:15:34]Azért már akkor évek óta agonizált a társulat.
[00:15:36]Aki azt mondta, hogy ő túlélt, mint társulat, az szerintem nem állít igazat abban az értelemben, hogy amikor a tünettársakként működött, az azt jelentette, hogy tényleg volt egy olyan csapat, aki napi szinten összegyűlt, gondolkodott, tehát vagy egy előadás folyamatban voltunk, de vagy egy gondolkodásba arról, hogy mi ma egy kortárs előadóművész feladata.
[00:15:57]És ezt nem lehetett fenntartani egyszerűen abból a pénzből és azok között a körülmények között.
[00:16:04]Fahidi Évát 90 pluszosan felfedeztétek színpadra került és Fahid Éva holokauszt túlélő is úgy nyilatkozik, hogy ő 90 évet várt arra, hogy a színpadon megmutassa a kvalitásait, meg hát mindenfjta utcai performanceok kötődnek a nevetekhez, többek között politikai táncszínház is volt, vagy olyan projekt.
[00:16:28]Na hát politikai táncz az utóbbi három évben sok mindent el lehetett volna táncolni.
[00:16:34]Tehát itt rejtett és titkos NKA pénzeket is el lehetett volna táncolni.
[00:16:39]El is táncoltuk.
[00:16:41]Igen.
[00:16:41]Hát igen, voltak azért nagyon olyan előadásaink, amik végső elkeseredésünkben egyszerűen egy dokumentarista módon foglalkozott a független előadóművészet területével.
[00:16:53]Tünetegyüttes volt így a címe az előad.
[00:16:56]Igen, ez is volt.
[00:16:56]Meg volt még sokkal korábban 2010-ben a Vox című előadásunk, ami ami szerintem annak volt a megnevezése a politikai táncínház, ami ami azzal foglalkozott azzal a folyamattal, hogy egy társadalom hogyan sodródik.
[00:17:10]Hát akkor teljesen azt gondoltuk, hogy visszafordíthatatlan tragédia felé.
[00:17:15]Bizonyos értelemben az is lett, de azért ez, hogy 16 év után ennek vége tud lenni, ez hát ez elképesztő.
[00:17:21]De hát az utóbbi három év az fagyhalál.
[00:17:27]Fagyhalál, de igazából elkerülhetetlen volt.
[00:17:30]Én olyan állapotba kerültem mindenféle szempontból.
[00:17:35]Szóval én ebbe egy kicsit tönkrementem azért.
[00:17:36]Ezt mondjuk ki, ezt a kicsitet ezt most csak úgy azért mondom, hogy ne legyek annyira drámai.
[00:17:40]Hát nekem ez hát az életem, a tünete együttes, a semmiből indultunk és nagyon kemény munkával, közösségként építettük föl.
[00:17:49]és végignézni ennek a széthullását és azt a tehetetlenséget, hogy nem tudok fogást találni azon, hogy hogyan lehet életben maradni, vagy hogyan lehet úgy életben maradni, hogy kedvünk is legyen élni, kedvünk legyen alkotni, hogy legyen motiváció, inspiráció, motiváció, inspiráció, öröm, öröm.
[00:18:09]Ezt a szót nagyon kihangsúlyozám, úgyhogy egyszerűen én nem láttam más lehetőséget, és szerintem jól is tettem abban a pillanatban egy öt órás búcsú performansszal búcsúztunk a trafóban, hogy ezt most magát a a társad működtetésére tettet erőfeszítésekkel fel kell hagyni.
[00:18:33]És egyébként az elmúlt három évben azért én olyan értelemben épültem és gyógyultam, hogy ez azért teret adott annak, hogy pihenjek is, hogy megszabaduljak ettől az akarástól, hogy ezt valahogy valahogy vinni kell.
[00:18:46]És nagyon izgalmas két nemzetközi projektben vettem részt, és olyan területekre tévedtem, ahova nem tévedtem volna, ha a tünet marad.
[00:18:56]Most meg itt állunk.
[00:18:59]Ugye egyrészt itt van ez az eufória, de azért másrészt itt van az, hogy 16 év Romjain csücsülünk és 57 éves vagyok és nem tudom, hogy lesz-e erő, kedv, kreativitás.
[00:19:11]Szóval, hogy mi van még bennem, az egy kérdés.
[00:19:16]Még akkor egy picit a gyászmunkában, vagy bár ezt ki is írtál magadból azonnal, amikor bejelentetted, hogy megszűnik, szünetel ez a tevékenység, a tünet.
[00:19:25]Hát ezt nem egyszerű ki, ezt nem lehet egy kiírni az embernek magából.
[00:19:31]Sok bennem igen.
[00:19:31]A veszteségérzet, a keserűség, a frusztráció.
[00:19:35]Én azt gondolom, hogy hihetetlen történelmi pillanatot élünk most.
[00:19:38]A kortázánc az egyszerűen nem tudott intézményesülni a rendszerváltás óta.
[00:19:45]Tehát ugyanazok az erők uralják, a klasszikus balettnéptánc.
[00:19:48]Na jó, valamifajta ilyen viszonylag konzervatívabb, modern tánc az bekerült ebbe a kánonba, de a progresszívebb, függetlenebb, kísérletezőbb, innovatívabb terület az az ugyanúgy marginalitásba maradt.
[00:20:04]Szóval egy nagyon izgalmas időt élünk, és témát ad bőven.
[00:20:07]Nagyon érdekel az, hogy jelen pillanatban mit kell kezdenünk ezzel a múlttal, mit kell kezdenünk, hogy megfogalmazzuk a magunk számára, hogy mik a bűnök, kik a bűnösök, hogy mi az ítélet, hogyan viszonyulunk ahhoz a pillanathoz, hogy mit kell kezdjünk egészségesen azzal, hogy párbeszédet keresünk, hogy megszégyenítünk, hogy mit teszünk ezzel a mai pillanattal.
[00:20:32]Szóval most én ebbe ebbe az irányba indulok, és nagyon szeretnék előadást létrehozni újra.
[00:20:40]magatokat, a ti történeteiteket, a ti élethelyzeteiteket megformáljátok színpadon is, hogy hogyan sanyargattatott meg benneteket ez az elmúlt rendszer, az elmúlt 16 év, nektek 13 jutott a NERből, és hát, hogy milyen adminisztrációs terhek között éltek, hogy az NKO milyen előírásokkal és szabályzatokkal van, amiket nektek kötelezően teljesíteni kell, hogy még a fehér nem számláival is elszámolni.
[00:21:12]Nem, azzal nem lehet fehér neműt nem lehet az NKhoz elszámolni.
[00:21:14]Van egy külön ilyen szabály, hogy nem fehérneműt nem számol.
[00:21:19]Hiába van a kort, táncakma, rész.
[00:21:22]Igen, igen.
[00:21:24]Eközben meg azt látjátok mostanság, hogy az NKO kézen közön Mutiban milyen pénzeket juttatott fél milliárdos összegekben.
[00:21:34]Tehát ilyenkor az utóbbi hetekben gondolom nálad a bicska kinyílt.
[00:21:39]Hát ez nem az utóbbi hetekben nyílt ki.
[00:21:41]16 éve nyitva van.
[00:21:41]Igazából minden napra jut valami olyan hír, ami nem csak engem, mint művészt, hanem mint állampolgárt.
[00:21:49]Hát most látványosan.
[00:21:49]Most látványosan sok szekrény van.
[00:21:51]Én csak egyet szeretnék mondani, hogy idén a budapesti kortárstánc összes független kortástánc előadás működési támogatására, tehát arra, hogy ezek a társulatok létezni tudjanak, próbatermet, menedzsert, háttérstábot, könyvelőt, rendszergazdát fizessenek egyáltalán, tehát létezni tudjanak, kommunikálni tudjanak, honlapot tartsanak fönt satöbbi.
[00:22:17]Erre összesen 46 millió Ftot osztott szét a működési kuratórium.
[00:22:25]Az összes társulat éves működési támogatására.
[00:22:28]Miközben, és akkor hadd tegyen mellé, a Má Zoltán fotósának jutott 500 millió Ft egy projektre.
[00:22:36]Igen.
[00:22:36]10szeres asszon.
[00:22:37]Tehát egy projektre.
[00:22:37]Ezek a társulatok ennyi pénzből élnek.
[00:22:40]Ez szóval, hogy mondjam, ezeket az összegeket muszáj egymás mellett látni.
[00:22:45]És itt nem csak összegekről beszélünk, de sorsokról, élethelyzetekről.
[00:22:50]Tehát itt az aktív korszakotokban a tünetegyüttes hét táncost tudott foglalkoztatni, és számos külsős munkatársat projekt alapon egy-egy produkcióra leszerződve.
[00:23:02]Után követed-e a történetüket, hogy ki hol próbált elhelyezkedni, ki hol talált lehetőségeket, egyáltalán a táncakmában maradtak-e?
[00:23:14]Mi van velük?
[00:23:16]Hát persze, persze, hogy utánkövetem mármint azokkal, akikkel ilyen szoros kapcsolatban maradtam az utolsó pillanatig.
[00:23:23]Tehát mondjuk a 100 Dani, aki a tünet alapító tagja és nekem végig nagyon-nagyon szoros alkotótársam volt.
[00:23:32]Ő már ninc tehát, hogy nagyon szeretne, de nincs a szakmában nagyon univerzálisan tehetséges emberről beszélünk, aki nem csak mint táncos, hanem mint színész, vagy előadóművész, vagy akár zenész, vagy kreatív alkotótárs.
[00:23:47]50 éves fejjel ő most ilyen alkalmi munkákat vállal.
[00:23:50]Szóval nagyon szomorú.
[00:23:54]Igaz az, hogy kőfaragó is lett valamelyik munatás?
[00:23:58]Hát az igen.
[00:23:58]Ő az olábalás táncos, akiről beszélsz.
[00:24:01]Igen, hát sokan próbálnak mindenféle olyan próbáltak meg próbálnak mindenféle egyéb lábakat növeszteni.
[00:24:08]Szerintem a társadalom lesz is szegényem lesz attól, hogy azok a tehetséges emberek nincsenek a helyükön, és nem tudnak hozzájárulni ahhoz, hogy olyan dolgokat hozzanak létre, ami amitől mindenkinek jobb lesz az élet.
[00:24:26]Lehet is folytatás, mert azért a tünet lehet, hogy csak nevet váltott, de benne érzem a pozitívizmust meg az optimizmust.
[00:24:34]A tünetből szünet lett.
[00:24:34]A szünet az meg feltételezi, hogy lehet, hogy akkor lesz folytatás.
[00:24:41]Hát most már nem lehet kimondani, de kérdőjel ünnett vagyunk.
[00:24:47]Alakulunk, mocgunk 100 Zsófiával és Valc Péterrel.
[00:24:51]hármasban most alakítottunk egy ilyen alkotói teret, amiben elkezdtünk újra gondolkodni a tünet felélesztésén.
[00:25:01]Én még leragadtam a szünetnél, a tünetből átalakult szünetté.
[00:25:03]Volt egy projektetek, vagy van is talán még mindig a Kár című előadás, ahol 12 hivatását vesztett ember alkot egy közösséget egy produkció erejéig.
[00:25:15]Tehát itt is a sorstársak és az élethelyzetek összekapaszkodása, ami ami megjelenik, sajnos van honnan meríteni.
[00:25:26]Igen, az volt az egyik nemzetközi projektünk, amire nagyon büszke vagyok.
[00:25:31]Igen, 12 civil emberrel dolgoztam együtt, meg egy táncművészel, pont az Olá Balázsal, aki kőfaragó is.
[00:25:38]És valóban a hivatásztés volt a téma.
[00:25:38]És a hivatás az több mint egy munka.
[00:25:42]A hivatás az identitásunk része, és hogyha azt nem tudjuk csinálni, és gondolok itt most tanárokra, ápolókra, de akár a volt olyan, aki a gazdasági versenyhivatalnak a volt közszolgája, tehát aki azért volt kénytelen ottgyni az állását, mert nem tudott részt, nem akart részt venni abban, ami ott zajlott, ugye?
[00:26:04]Tehát rettentő sok olyan ember van, aki az elmúlt 16 évben elvesztette a hivatását különböző okokból.
[00:26:11]Ez két évvel ezelőtt készült ez az előadás, és hát egy csodálatos előadás született, amiben mindannyian alkotóként és a saját történetével vettek részt az emberek, és amiben a fizikális kifejezés is nagyon fontos volt a verbálison túl.
[00:26:30]Mondhatjuk akkor, hogy ez a 16 évner múzsa is.
[00:26:32]Előadások bomlanak ki belőle.
[00:26:35]Bár ettől a múzsától lehet, hogy szívesen megszabadultatok volna, vagy megszabadulnátok.
[00:26:40]Hát én nem így fogalmaznék, én nem tudok így nézni erre a 16 évre, úgy tudok nézni, hogy ez az életünk, ez a sorsunk, ez történt velünk, ezt kell megértsük, ehhez kell viszonyulnunk valahogy, ebbe kell tönkremennünk, vagy életben maradnunk, túlélnünk, vagy elbuknunk.
[00:26:57]Szóval ez a sorsunk számomra.
[00:27:00]Ezek a történések, a világ, amiben élünk, az mindig múzsa, bármint ilyen értelemben mindig alapanyag a művészetünkhöz, mert alapvetően személyes és aktuális dolgokkal foglalkozunk.
[00:27:18]Talán ebben a szüneteygyüttes projektben megjelenik egy madár is.
[00:27:22]Igen.
[00:27:23]Hát én kívánom, hogy a következő munkátokban egy főnixmadár jelenjen meg, ami a feltámadást szimbolizálja, és a szünetből legyen ismét tünet.
[00:27:30]Úgyhogy kívánok nektek a következő évekre tényleg egy termékeny múzsát és kevésbé olyanokat, amelyek között születtek ezek az előadások.
[00:27:43]Én is kívánhatok egyet.
[00:27:43]Igen, hogy ne is annyira csak pénz legyen, hanem egy szakmai döntéseken alapuló átlátható finanszírozási rendszer.
[00:27:54]Kapjuk vissza az értékrendünket, a szakmaiságunkat.
[00:27:58]És én az egész Magyarországnak kívánom ezt, nem csak a előadóművészeti területnek.
[00:28:04]Úgyhogy nagyon köszönöm, hogy itt lehettem.
[00:28:07]Szabó Réka volt velünk a tünetegyüttes alapítója.
[00:28:13]Elzámolás.
[00:28:16]Duda Éva táncművész, koreográfus, a Duda Ééva Társulat alapítója és művészeti vezetője van velünk.
[00:28:22]Elszámolás a műsor címe.
[00:28:25]Te meddig számoltad el, és meddig számoltad a 0 Ftos pályázati támogatásaitokat a tavalyi esztendőben?
[00:28:36]Hát elég szép mérleget zártatok.
[00:28:36]Hát azt hiszem, most nem fogok tudni egy pontos számot mondani, de több mint 10, tehát olyan 13-14 pályázatunk lett végül nulla.
[00:28:46]Tehát beadtunk pályázatokat a Nemzeti Kulturális Alaphoz, ott szám szerint hatot, és beadtunk a Kulturális és innovációs minisztérium felhívására ez az úgymond TAÓ pályázat a többlettámogatásokra és és hát ott is több mint hat pályázat lett nulla.
[00:29:04]Úgyhogy nullák gyűjtéséből tök jók vagyunk.
[00:29:07]Tök jó lenne, ha a nullák előtt lenne egy egy konkrét szám is.
[00:29:11]És akkor az úgy már értelmezhető lenne.
[00:29:15]És voltak legalább konkrét mondatok, tehát indoklás, hogy miért nem Általában az szokott lenni, hogy forráshiány, vagy hogy nem nyert a pályázat.
[00:29:23]Szóval olyan nagyon nem szokták ezt bőlére ereszteni, hogy miért nem.
[00:29:29]De nyilvánvaló is volt számomra, hogy itt most miről van szó.
[00:29:31]Úgyhogy ezzel tisztában voltam, hogy az előző rendszer az az gyakorlatilag egy ilyen nagyon diszkriminatív helyzetbe hoz minket, és a pályá szélére akar minket sodorni.
[00:29:43]Tehát, hogy azért ennek voltak már előtte is, az előtte levő években is nyilvánvaló jelei, és lehetett látni, hogy mik azok a produkciók, projektek és társulatok, akiket támogatnak, milyen jellegű, milyen irányzatú dolgokat támogatnak, és kik azok a művészek, akiket nem.
[00:30:01]Ugye ez látható volt a filmes világban is, a színházi világban is, a táncos világban azt hiszem, én vagyok a a legnagyobb kegyvesztett, a az igazi nagy kegyvesztett.
[00:30:11]Tehát én sok szék közülestem a földre, de felismertem ezt már évekkel ezelőtt, és tudtam, hogy itt egyre súlyosabb lesz a helyzet, tehát valamennyire fel voltam rá készülve, de megmondom őszintén, hogy nagyon, nagyon-nagyon kimerítő volt ez az elmúlt pár év.
[00:30:29]Az elmúlt pár év.
[00:30:29]Hát tulajdonképpen 18 éve vagytok a pályán a Dudava társulattal is.
[00:30:34]Mindannyi nincsen, bocsánat.
[00:30:36]Nincs.
[00:30:36]Majdnem a Nerrel együtt haladtok.
[00:30:38]Igen, de ez nem egy szándékos dolog volt.
[00:30:40]Igen, igen, igen.
[00:30:40]Volt némi nemű támogatás, de az úgy évről évre fogyott, tehát igen.
[00:30:47]Mondjuk így a 2019-20 mondjuk a covid kezdete körüli években ott még mondjuk különböző pályázatokból ez sok pályázat, tehát nem egy nagy, hanem projektpályázatok, működési pályázat, ez az Amaz.
[00:31:00]Ebből össze tudtunk gyűjteni mondjuk ilyen 55 millió Ftot, de ennek hat éve.
[00:31:05]És ehhez képest úgy, hogy egyébként volt egy mondjuk 30%-os infláció.
[00:31:10]A tavalyi évben összesen 14 millió Ftot tudtunk.
[00:31:13]Ebben önkormányzati támogatás van a fővárosnak a prokultúra támogatása.
[00:31:18]Tehát hogy van egy-két ilyen pici láb, amit meg tudtunk tartani, de hát nekünk ennek a sokszorosára van szükségünk.
[00:31:25]Tehát ahova nőtt az együttes az elmúlt évek alatt, az elmúlt években tényleg Olaszország, Németország, Ausztria körbejártuk, körbeuk ezeket az országokat és nagyon rangos fesztiválokon jelentünk meg.
[00:31:37]És szerintem az iszonyatosan fontos, hogy ilyenkor egy társulat nem csak önmagát képviseli, vagy nem csak az önmaga nevében van ott, hanem ilyenkor az egész magyar táncművészeti szcát képviseljük, sőt a magyar kulturális életet.
[00:31:49]Azt kell itt megérteni, hogy a kultúra nincs állami támogatás nélkül, vagy nagyon-nagyon speciális esetekben.
[00:31:55]Tehát gyakorlatilag két társulatot tudsz most mondani, az orlai produkciót és a loop társulatot, akik saját lábukon piaci alapon működnek, de a további több 100 társulat, akár kőszínházi, akár független társulat, mind kulturális támogatásokból kell, hogy működjön.
[00:32:16]Hát ha belegondolok, hogy csak a FRA produkciótok 110 ruhát tartalmaz.
[00:32:17]Igen.
[00:32:21]Tehát ú de képzeld azt például úgy csináltuk, hogy nagyon sok jelmeszt újra felhasználtunk tehát, hogy recycle, tehát hogy felhasználtunk korábbi jelmezeket, átdolgoztunk, tehát mi erre a fenntarthatóságra is nagyon ügyelünk egyébként évek óta, hogy díszleteket, kellékeket, tehát mindent, amit tudunk, újrahasznósítunk, újra dolgozunk, vagy átadunk valaki másnak.
[00:32:42]De igen, természetesen egy produkció baromi költséges, mégha a legminimalistább módon is, és mi törekszünk arra, hogy nagyon minimális legyen mondjuk a díszleti elmezyesmi igényünk, mert ahhoz, hogy utaztatható legyen, tehát mi nem tudunk három teherautóval megérkezni, meg egy saját busszal, tehát mi ezekkel mind-mind nem rendelkezünk.
[00:33:04]Tehát az utazásaink során ez is egy fontos szempont, hogy hogy tudjuk azt minél egyszerűbben szállítani.
[00:33:10]És utaztok nemzetközileg is.
[00:33:10]Gondolhatja a minisztérium, most jó hiszemű vagyok velük szemben, hogy hát sikeregyüttes, ezeknek nem számít a a az a az a néhány millió Ft, amit szét lehet osztani.
[00:33:21]Bár láttuk a legutóbbi NKS támogatásokat, a titkos pénzeket, hogy azért itt fél milliárdos összegek is csúrantak, cseppentek mondjuk egy mága Zoltánnak, vagy például egy Fási Zsülike, dokumentumféme 101 millió.
[00:33:35]Szóval, hogy itt azért nagy tétekben rejtett pénzekre derült fény.
[00:33:40]Látjuk, hogy itt miről van szó, tehát hogy itt hűtlen kezelésről van szó.
[00:33:44]Tehát adófizetői forintokat, amit a kultúrára delegál a minisztérium, azt nem lehet kampánycélokra felhasználni.
[00:33:52]Tehát, hogy ez egyértelmű, és itt és itt most már ugye ez már ez az ügy tartott, hogy ez egyértelműen látszik most már hetek óta.
[00:33:59]Én konkrétan nem értem, hogy a Hankó Balázs Rónai Egonos interjújának a végén miért nem került bilincs a kezére, mert azt gondolom, hogy ez elég egyértelmű, hogy ő ő milyen fokon felelős ebben az egészben, de nyilván ennek a jogi procedúrái azok hosszabban nyúlnak, mire ezek rendeződnek, de nagyon fontos, hogy egy olyan igazságos és szakmai alapokra építkező új rendszer jöjjön létre, ahol tényleg objektív szakmai szempontrendszer szakmai kurátorokkal dőljön el és ne zárt ajtók mögött és ne meghívásos rendszerrel, de ez azt hiszem egy egyértelmű igény a társadalom részéről és a szakma részéről is.
[00:34:41]Milyen egyéni kompromisszumokat kellett volna hoznod ahhoz az utóbbi években, hogy ti is támogatásban részesüljetek, és ne 0 Ft legyen a végösszeg a támogatásokban?
[00:34:54]megfontoltabban kellett volna nem nyilatkozni, mondjuk egy Pride kapcsán ugye volt véleményed a Prideal kapcsolatban, de téged kifejezetten egy szószólóként ismernek, aki aki a függetlenek mellett, és nem csak a saját együttesetek mellett, de egyáltalán a függetlenek mellett kiáll, körlevelet ad ki.
[00:35:12]Tehát lehet, hogy ezt a kritikusságot is kicsit lejjebb kellett volna venni.
[00:35:19]Én nem érzem így, mert így tükörbe tudok nézni.
[00:35:20]És az, hogy hangot adtam igazságtalan helyzeteknek, az, hogy hangot adtam, számos tüntetés demonstrációt szerveztünk, és nagyon sok ügyben felszólaltam, de mint kulturális szereplő is nagyon sok esetben felszólaltam.
[00:35:36]Vigyázz ki Attila a tevékenysége ellen azt, hogy a Katát elvonták, azt, hogy a TAót milyen módon vonták el, azt, hogy mondjuk a Mitemre több milliárd Ftot delegáltak, de közben éhező művészek kerültek a, hogy mondjam, az utcára.
[00:35:51]Tehát, hogy olyan olyan aránytalanságok és igazságtalanságok történtek az elmúlt években, amit szerintem nem lehetett szó nélkül hagyni.
[00:35:58]És mivel nagyon erős volt a félelem kelt, és ezért nagyon sokan csendben maradtak, én se szólaltam meg egyébként minden helyzetben, amikor amikor igazán kikívánkozott belőlem.
[00:36:08]Tehát visszamenőleg azt érzem, hogy lehettem volna én is hangosabb, csak annyira erősen koncentráltam közben arra, hogy amit létesítettem, azt életben tartsam és működésben tartsam.
[00:36:18]De még így is azt gondolom, hogy én elég sokat beszéltem a 22-es választások előtti demonstráción, ami a tanítanék mozgalommal közösen a pedagógusok melletti kiállás volt.
[00:36:28]Ott is hosszan beszéltem az Andrásőt, tehát hogy nagyon sok olyan eseményen szólaltam föl, ahol azt éreztem, hogy a kultúra oldaláról meg kell szólalni.
[00:36:37]Ez nyilván az előző rendszernél nem okozott piros pontokat, hanem a fekete listára való kerülésnek a lehetőségét vta magával.
[00:36:44]És nyilván mondjuk a tavalyi évben a Pride az egy nagyon fontos esemény volt.
[00:36:49]Láthatóan a kormány és a főváros közti harcot is kivívta.
[00:36:55]Én itt is nagyon fontosnak tartottam, hogy nem volt kérdés számomra, hogy erről posztoljak, vagy erről írjak, vagy erről nyilvánosan elmondjam a véleményemet.
[00:37:04]Tehát én most is így csinálnám, sőt, tehát hogy egy pillanatra sem sajnálom, még akkor sem, tehát azt, hogy én nyilatkoztam, és sokkal fontosabbnak tartom az elveimet, és sokkal fontosabbnak tartom az értékrendemet, annál minthogy megalakuvó legyek az én értékrendemben.
[00:37:22]Nem lehet a karrier annyira fontos, hogy az az felülírja.
[00:37:27]és dörgölőzni a hatalomhoz, bekopogtatni ajtókon soha életemben nem volt fontos számomra.
[00:37:34]Én mindig azt gondoltam, hogy a szakmai eredményeknek kell győznie és a szakmai sikereknek kell győznie, annak kell szólnia és magáért kell beszélnie és nem udvarolni.
[00:37:44]Említed a fekete listákat?
[00:37:44]És a fekete listákra való felkerülés az nem csak egyéneket, de komplett famíliákat is súlyt.
[00:37:51]Én a közmédiába is egy picit beleláttam, és láttam, hogy nem csak művészt büntetnek, hanem a művésznek a hozzátartozóját, családját, férjét, feleségét és az egész familia rákerül egy listára.
[00:38:02]És hát neked a volt férjed kapcsán, Molnár Áron kapcsán is érhetett ilyes fajta buborék, hogy hát akkor Molnár Áron és felesége?
[00:38:13]Hát nyilván én is tettem ezért az asztalra.
[00:38:15]De biztos, hogy nyomott az is a ladba.
[00:38:17]Tehát az áron tevékenysége pont tavaly erősödött föl, azt hiszem, tehát hogy akkor nőtt meg iszonyatosan a követőinek a száma, és egyre nagyobb hatással lett, azt hiszem, főleg a fiatalok irányába, de hogy egyáltalán az elérése olyan magas lett, hogy látszott, hogy ő egy kockázatot jelent, egy komoly kockázatot az előző rezsimre, és nyilvánvalóan ilyenkor előszedik azokat a feleket, ahova nyomást tudnak gyakorolni.
[00:38:41]Nyilván én fel voltam erre készülve, hiszen már előtte is éreztük ennek a hatását.
[00:38:46]Nem ért váratlanul, de igen, ennek a rendszernek azt hiszem ez is a sajátossága volt, hogy ha veled nem tudunk eléggé kibabrálni, akkor a környezeteddel is is megtesszük azokat a kellemetlen lépéseket, amikkel ellehetetlenítünk.
[00:39:01]Tehát kihúzzuk alólad a talajt.
[00:39:01]Tehát nem egy az egyben válsz céltáblával, hanem a körülményeid fogjuk úgy megszüntetni.
[00:39:09]És szerintem itt a félelemkeltés is is nagyon nagy erő, hogy azzal, hogy valakit sarokba szorítasz, akiknek ehhez nincsen eszköze, vagy egyáltalán védtelen egy ilyen helyzetben, vagy nincsenre felkészülve, annak ez iszonyatosan félelmetes, és szerintem tényleg baromi félelmetes volt, és nagyon nyomasztó volt, és szerintem még mindig egy kicsit ennek a nem kicsit nagyon, hát ha belegondolunk, ez még csak néhány héttel vagyunk az iszonyú terror után és még mindig egy abuzált társadalomnak az utóhatásait éljük.
[00:39:43]Én abszolút traumatizálva érzem magam, és abszolút érzem ennek az utóhatásait jelenleg is.
[00:39:50]A táncművészet a szabadságról szól, szóval szabad a tánc, merthogy a tánc és a függetlenség szabadságáról szól a ti művészeti területetek, és 2023-ban egy ilyen gálát hoztatok létre.
[00:40:00]Ez egy támogatói kampány része, tehát az előremenekülés állapota.
[00:40:04]Ez volt az a pillanat 2023-ban, amikor éreztétek, hogy rezeg a léc, hogy esetleg a jövő az a kér a 2022-es választások után vált számomra nyilvánvalóvá, hogy egyre szűkebb lesz a tér és még jobban átpolitizált lesz a kulturális terület, és hogy mi abban nem fogunk tudni labdába rúgni egyértelműen.
[00:40:31]nyilván az addigi tevékenységeim okán is és a közéleti megnyilvánulásaim miatt is.
[00:40:36]És az is nyilvánvalóvá vált számomra, hogy teljesen mindegy, hogy milyen szak.
[00:40:40]Én akkor még naiv voltam, és azt gondoltam, hogy a szakmai eredményeim le fogják mosni azt, hogy most én a közéletben milyen tevékenységet folytatok, vagy mennyire vagyok aktív, de aztán nyilvánvalóvá vált számomra, hogy ha már egyszer megbélyegeztek, akkor már megbéjegeztek, és akkor teljesen mindegy, lehozhatod a csillagokat az égről, ahogy mi szerintem lehoztuk, mint társulat az elmúlt években, és azt nem nagyon csinálja utánunk senki, amit mi elértünk az elmúlt néhány év alatt.
[00:41:08]Ráadásul pont egy ilyen nagyon ambivalens helyzet, hogy a legszorultabb helyzetben a legsikeresebb évadok vannak mögöttünk most az elmúlt néhány évből.
[00:41:18]Nagyra nyitottátok a teret, tehát kiléptetek arénákba 100zes közönség elé, és láttunk benneteket Azaria koncerten táncolni, létrehozni a Heribaba koncertet a Katona József színházzal most legutóbb a napokban, tehát hogy jóval nagyobb közönséghez értetek el és azért nem kellett a minőséget sem alábhagyni, sőt.
[00:41:39]Nem, nem, tényleg ez ez volt a taktikánk, hogy előre menekülünk és minél szélesebbre nyitjuk a lehetőségeink tárházát.
[00:41:47]Ettől függetlenül ez anyagilag egy iszonyatosan nehéz időszak volt.
[00:41:51]Tehát teljesen magunkra voltunk ebben az időszakban hagyva, és ebből született az, hogy akkor megpróbáltunk egy támogatói kört kiépíteni a társulat mögé mellé, ami hát nem újdonság, nyilván kőszínházaknak is van pártolói tagsága, de hogy nekünk addig nem volt, és fel is akartuk hívni egy picit erre a figyelmet, nem picit, hanem nagyon, hogy bajban vagyunk, hogy ez ez nem fog megoldódni a közeljövőben, hogy szükségünk van a támogatásra, hogy szükségünk van, és most is szükségünk van, mert most ráadásul egy vákuumhelyzet.
[00:42:22]van.
[00:42:22]Tehát ugyan az előző rendszerrőben már kiléptünk, de most időt kell adni, míg az új rendszer föláll, és egy új apparátus föláll, és a támogatási rendszerek is nyilván reformokon keresztül újra fog rendeződni, de hogy most van egy ilyen fél éves, egy éves fázis, amikor nagyon necces helyzet van, és számunkra most azért az utóbbi időben főleg a turnék adták azokat a azt a financiális hátteret, hogy tudtunk működni, és ahelyett, hogy igazából profitot tudtunk volna igazán csinálni, ahelyett azt beforgattuk a működésbe, hogy tényleg talpon tudjunk maradni.
[00:42:56]De most mivel nincsen turnénk a következő három-négyed évben, mert ugye ezek nagyon hosszú szervezést és tervezést igényelnek, most pont egy ilyen lookban vagyunk, amit nem nagyon tudom, hogy most hogy fogunk megoldani.
[00:43:10]Úgyhogy a következő fél év az egy komoly komoly kihívás, hogy ezt hogy tudjuk átvészelni.
[00:43:17]Lelked a NER után?
[00:43:20]Nyilván, hogy mondjam, könnyebben veszem a levegőt, az nem kérdés.
[00:43:23]És tényleg felszabadító és és jó érzés, hogy nem kellett elhagyni az országot még további több száz emberrel együtt, hanem elképzelhető lett volna, hogy egy külföldi turné után nem térsz haza?
[00:43:39]Igen, erősen gondolkodtam, hogy a a társulat bázisát is átteszem egy másik városba, vagy minimum két laki, mint a CE életet éltünk volna.
[00:43:47]Erre már elő voltak készítve a tervek, de nyilván nagy megkönnyebbül is, hogy nem kell egy ekkor átlépni most, vagy nem kell ennyire fölrúgni az eddigi építkezés menetét.
[00:43:58]tényleg egy picit így így felszabadítóbb, de rengeteg dolog van előttünk, és és azt gondolom, hogy abban is rengeteg a dolgunk, hogy tényleg egy élhetőbb és igazságosabb, működőbb Magyarország jöjjön létre, és ebben a kiitud, annak részt kell vennie.
[00:44:16]Duda Éva koreográfus táncművész, a Duda Éva Társulat alapítója volt velünk az elmúlt percekben.
[00:44:24]Elszámolás, központosítás, lojalitás és a függetlenség ára a kultúrában.
[00:44:31]Említettük már Keveházi Gáborral, Kossutdíjas kiváló táncművésszel, az Operaház örökös tagjával, hogy hát bizony, ha fölcsapunk egy műsornaptárat, akkor nagyítóval kell keresnünk a magyar táncművészek neveit.
[00:44:43]Pedig hát most már van két iskolája is a táncművészetnek.
[00:44:49]Van a klasszikus baletintézetet felváltó táncművészeti egyetem, és van egy iskolája az operaháznak is.
[00:44:56]Szóval, hogyha ilyen kettős képzés folyik, akkor meg teljesen érthetetlen, hogy miért nem találkozunk magyar táncművészekkel.
[00:45:07]A jelenlegi táncművészeti egyetem, ahol nagyon nagy bajok vannak.
[00:45:09]Nagyon nagy bajok vannak.
[00:45:11]Szóval ott egy ott egy alkalm szerintem, és nem csak szerintem egy alkalmatlan rektor van.
[00:45:15]És ugye ez, hogy alapítványivá tették ez, aztán csak ártott neki nem segített.
[00:45:20]Tehát a szakmaiságnak nagyon komolyan ártott.
[00:45:24]Nagyon jó tanárok elhagyták az intézményt, vagy elüldözték őket.
[00:45:25]Ez pontosan nem mindenkinél lehet tudni.
[00:45:30]Ott egy nagyon komoly változást kell végrehajtani.
[00:45:34]És ugye a másik, a másik iskola, ami a tulajdonképpen úgy volt, hogy az a Solymesi Tamásnak volt még, mielőtt igazgató volt, már csinált egy magániskolát, egy ilyen privátiskolát.
[00:45:45]Sok van Budapest környékén, sok van Budapesten is.
[00:45:47]Majd mikor igazgató lett, hát ehhez azért hozzátartozik, még én is segítettem ő neki ezt a privát iskoláját.
[00:45:53]Hogy a Solymosi Tamás kitűnő partner volt, tehát egy kitűnő partner és egy nagyon jóképű táncos volt.
[00:46:00]Hát nemzetközi szólista, nem?
[00:46:02]Szóval ő ez magániskolája volt, és a magániskolája az mikor ő igazgató lett, akkor ő ő addig dumált, vagy valami próbálta a Zvác szilvesztert rábeszélni, hogy csináljunk egy iskolát, mert az az államiskola az ilyen rossz, olyan rossz, nem tudok onnan fölvenni senkit.
[00:46:21]Na most ez azért nem igaz, mert egy-két tehetséges mindig végez, tehát az nem tanárfüggő.
[00:46:26]egyszer egy nagyszerű, tehetséges növendékre azt mondta a világ egyik legjobb balettmestere, ha soha nem szólok hozzá, akkor is nagy táncos lesz, mert ösztönösen mindent tud.
[00:46:35]Tehát van ilyen, hogy maguktól és minden évben végüzett egy-két nagyszerű táncos ebbe a táncvész, tehát fel lehetett volna őket venni.
[00:46:43]Sőt, pont 10 évvel ezelőtt a Szőnyi Nóra mesternőnek volt egy évfolyama, akiből 10 lányt simán fel lehetett volna venni, de 10et.
[00:46:54]Szóval az egy fantasztikus osztály volt.
[00:46:56]Hát ő nem veszi fel őket.
[00:46:56]Ő nem nem vesz fel.
[00:46:59]Ő azt mondja, hogy ezek a táncosok, ezek nincsenek kész, ami igaz, de soha nem is volt kész, aki kijön az iskolából.
[00:47:06]Hát melyik egyetemről jön kész?
[00:47:08]Kijön egy professzor sohasehonnan.
[00:47:10]Egy táncos és az élete pályája végéig tanul.
[00:47:13]Az volt az úgy van.
[00:47:13]Pont én mai napig tanulok.
[00:47:15]Tehát azt szoktam mondani, hogy aki kijön, az operába bekerültek, és nagyszerű balettmesterek, próbavezetők voltak, akik táncost csináltak belől két-három év alatt fantasztikus táncosokánték őket.
[00:47:26]Na most ő azt mondja, hogy neki kéztáncosok kellenek.
[00:47:31]kétségtelen, ha próbatáncot hirdetek, és ilyen bérezéssel, ami most azért el kell mondanom, hogy az operaház táncosai az Európa egyik, nem a legjobb, de az egyik legjobb bérezésben részesülő balettegyüttes.
[00:47:43]Persze, hogy idejönnek.
[00:47:45]Ráadásul látják a repertoárt, ami tetszik nekik, csak nem tudják, milyen verzióba megy.
[00:47:49]Tehát ugye az a verzió Hjúk tava, amit mi játszunk, az rossz.
[00:47:53]Az a verzió diótörő, az rossz, az a verzió bajadér, az rossz.
[00:47:56]Voltak nagyszerű verziók.
[00:47:58]És hát ugye effektíve azért, mert ő kétszer megpályázta az egyetemi rektori posztot, és soha nem ő lett a rektor.
[00:48:06]Ugye ők azt mondták, és ezt mondta az Ókovács szilveszter, hogy legyen rektorhelyettes albalettigazgató Solymosi Tamás, és akkor mindjárt megkötik az együttműködési megállapodást.
[00:48:20]Szóval itt zsarolások folytak.
[00:48:20]Szörnyű mi történt?
[00:48:22]És a magyar balettművészet ugye tudjuk, hogy egy rétegművészet.
[00:48:27]Amúgy is a művészet általában hátulog.
[00:48:31]Hát még a a balettművészet.
[00:48:33]Tehát van párhuzamosan most akkor két képző.
[00:48:36]Van a Táncművészeti egyetem, illetve van hát az operaháznak egy ilyen házi képzője, hogy vannak egymással, mert én azt látom, hogy például hosszú évtizedek tradíciója, hogy a táncművészeti Egyetem végzősei az évvégén gálaestet tartanak az operaházban.
[00:48:51]Ezt elvették az iskolá az egyet lát idén is, hogy a művészetek palotája fesztivál színháza egy 400 fős kis kamaraterem ad helyet a táncművészeti egyetem gálájának.
[00:49:01]Hát hogy van ez ilyen konfliktus, hogy szóba nem állnak egymással, nem adják oda az operaházat, hogy bemutatkozzanak a táncművészek egyetem.
[00:49:11]Ez olyan, mint a gyerekek a homokozóba, tudod, hogy add ide a lapátod.
[00:49:15]Nem adom.
[00:49:15]Szóval ez természetesen, hogy az operaház van a az előnyösebb helyzetben, hiszen ő a vevő.
[00:49:24]Ha bemegyek egy cipőbótba, én mondom meg, hogy milyen cipőt szeretnék venni.
[00:49:28]Az operaháznak van egy gyönyörű csodálatos épülete, egy csodálatos színháza, amivel ésszerűen okosan kéne gazdálkodni.
[00:49:37]És az az észerű meg az okos, ezt hagyjuk.
[00:49:41]Tehát effektíve az, hogy egy ez egy 60 éve minden évben az operaházban van a vizsgakoncertje, a táncművészeti egyetem hívjuk én hívjuk én akadémiának hívom lehet táncművészeti akadémia és annak minden évben a az operaház adja a ezeknek a gyerekeknek nagyon sok esetben ez az első és utolsó lehetőségük, hogy felléphet az operaház színpadán.
[00:50:03]Na most ezt is elvették tőlük.
[00:50:05]Vannak fiatal tehetségesek, most is vannak.
[00:50:08]És tárt lehetne belőlük csinálni, tehát szépen felépíteni őket szakmailag, nem tönkretenni, felépíteni.
[00:50:15]Az, hogy csinálnak milyen 46 meg 50 meg, erre verik magukat, hogy mi világrekorderek vagyunk, mert decemberben csinálunk 40 meg 50 diótörőt.
[00:50:24]Tönkretették az együttes 3-4yedre orvoshoz járt, fájdalomcsillapított szett, kezelik őket.
[00:50:31]Ez nem normális, nem lehet ennyi előadás csinálni gyár, és hát korán sem tudnak regenerálódni.
[00:50:36]tönkreteszik ezekkel a szériákkal a táncművészeket, nem tud regenerálódni.
[00:50:42]Nem tudom, nem tudom figyeli, hogy a futballistáknak mennyi szünet van.
[00:50:46]Nem játszhatnak egymás után.
[00:50:49]Operaénekeseknél is így van.
[00:50:49]De nálunk az operaénekeseket is ugyanígy teszik, tönkre énekeltetik őket egyik nap, másik nap.
[00:50:57]Tehát muszáj, hogy regenerálódjon a szervezet, különben tönkremegy.
[00:51:00]Én tudok két-három 30 év körüli magyar táncost, akit már tönkretettek.
[00:51:05]Nem lehet.
[00:51:05]Ezt így nem lehet.
[00:51:08]időnként megírod leveleidet, és a Facebookon tényleg nagyot mennek, nem csak a táncművészeti egyetemmel kapcsolatban, hanem a táncművészek szövetségével, ami tulajdonképpen egy érdekvédelmi szervezet lenne.
[00:51:21]És úgy tűnik, hogy valami valami el is jut a fülekbe.
[00:51:23]május 7-én írtál egy egy dolgozatot, amiben azt mondod, és azt írod, hogy a táncművészek szövetsége soha nem képviselte kellőképpen a szakmát, mindig az aktuális hatalom mellett szeretett volna érvényesülni.
[00:51:40]Amikor a Nemzeti Balett igazgatója elkezdte kirugdosni a magyar balettművészeket az operaházból, a szövetség mélyen hallgatott.
[00:51:47]Az akkori társelnök nem a táncosokat védte, hanem a munkáltató mellé állt a perekben.
[00:51:55]Milyen szervezet az, amelyik nem a magyar táncművészek érdekeit védi?
[00:51:57]Eddig hol voltak?
[00:51:59]Miért nem hallották a hangjukat?
[00:52:02]Érthetetlen, hogy szakmailag elismert tehetséges alkotók is eladták a lelküket a politikának gerincüket vesztve.
[00:52:10]Írtad ezt május 7-én.
[00:52:10]Rá három hétre azt olvasom, hogy a táncművészek szövetsége megújult.
[00:52:16]Na most ez tisztújítás nagyon nem újult meg.
[00:52:22]Tehát vannak-e új nevek, hogy tisztújítás és mindenki arrébb ült egy székkel.
[00:52:26]Hát kicsit arrébb ültek egy székkel és van aki saját maga lemondott, mert érzi, hogy nagy baj lesz, ha ott marad, ott marad.
[00:52:32]A probléma az, hogy a táncművészek szövetsége például most, ha végignézed az elnökséget, nincs benne balettművész.
[00:52:38]Tehát nincs benne balettművész.
[00:52:40]Na most elnézést kérek, én kikérem magamnak.
[00:52:42]és mindig minden elnökség egymást terjesztették fel mindenféle állami kitüntetésekre, és a pénzeket pedig azok kapták az NK attól, a nemzeti kulturális alaptól, akiket a táncmőszék szövetsége javasolt.
[00:52:54]Na, már pedig azokat javasolta, akik ott tagjai voltak az együttes vezetők saját magukat, tehát akik együttes vezetők, ott voltak a vezetős, azok kapták a pénzeket.
[00:53:05]Szóval én nekem számomra ez egy felháborí, ez is egy felháborító.
[00:53:07]És talán még utoljára a Novák Tata, aki időnként az asztalra csapott, de most már nincs Tata.
[00:53:14]Úgyhogy az igazság az, hogy ott nincsen senki, aki egyáltalán a balettművészetről beszélne, és az asztalra csapna, hogy gyerekek, álljunk meg.
[00:53:23]Gitte egy lett.
[00:53:23]És amikor azt mondja a kormány vagy politika, hogy de hát mi a táncműszeg szövetségével ülünk le tárgyalni, akkor kinyílik a bicska a zsebembe.
[00:53:31]Hogy kivel akartok ti tárgyalni?
[00:53:33]Az oktatásban feltétlenül elment mellettünk a vonat.
[00:53:36]Magyar baletüttesről nem tudok beszélni, mert nincs.
[00:53:40]Tehát ezt nem hívnám magyar balettegyüttesnek.
[00:53:42]Vagyunk egy páran még, akik nagyon szívesen segítünk abban, hogy rendbe lehessen hozni ezt, amit 15 év alatt el lett rontva.
[00:53:48]Tehát valóban a szakemberek, a szakmaiság, ha a jelenlegi politika és a kultúrkormányzat igényt tart arra, hogy segítsek, maximálisan ott leszek és segítek.
[00:54:00]azt tudjuk tenni, és azt javaslom a döntéshozóknak, hogy vegyék igénybe azt, amit mi tudunk, és mellettünk neveljük föl azt a két-három, négy fiatalt, akik vezetőként át tudják majd venni a stafétát.
[00:54:15]És nem csak Keveházi Gábor, de én is lassan átadom a stafétát.
[00:54:17]A mai adásban a táncélet legutóbbi 16 évét vizsgáltuk.
[00:54:24]Duda Éva és Szabó Réka koreográfusokkal, társulatvezetőkkel, valamint Keveházi Gábor balettművésszel, egykori balettigazgatóval.
[00:54:33]És valóban szabad szárnyalást kívánok a táncművészeknek az elkövetkezendő évekre.
[00:54:38]A stafétát pedig átadom a felsőoktatású művészeti képzésnek.
[00:54:41]Ezt a területet vizsgálja a jövő héten a következő epizódban Szabó Edit kolléganőm.
[00:54:49]Márra pedig köszönöm a hangmesterkollégáim, Tóri Loui, Rózsahegyi Gábor és Balok Krisztián partnerségét.
[00:54:56]A szerkesztőműsor vezetőt, Varholik Zoltánt hallották.
[00:55:04]Elszámolás, központosítás, lojalitás és a függetlenség ára a kultúrában.
[00:55:10]He.