Orbánék semmit nem tesznek azért, hogy valaha megbocsássanak nekik | Réz Anna

[00:00:09]Reggeli személy Rézan Anna erkölcs filozófus ezelt adjunk Tussal vendégünk.

[00:00:15]Köszönjük szépen, hogy eljöttél.

[00:00:17]Sziasztok.

[00:00:17]Köszönöm a meghívást.

[00:00:19]És a megbocsátásról fogunk beszélgetni, ahogy a hallgatókkal is az elmúlt három órában azt tettük nagyon leegyszerűsítveok.

[00:00:26]Nem, nem soha.

[00:00:28]Nagyjából ez volt a legtöbb komment.

[00:00:28]Ezt persze szemét módon a Facebookon úgy tettük fel a kérdést, hogy megbocsátanak-e Orbán Viktornak, és azért ebben a beszélgetésben ennél jóval tovább szeretnénk menni.

[00:00:37]Orbán Viktornak, az előző kormánynak, a kormány kiszolgálóinak és azoknak is, akik ezt valamilyen módon elfogadták, magyarul hát mindannyiunknak.

[00:00:50]Ö, és a nekünk való megbocsátásról is beszélgetni fogunk.

[00:00:54]De általában mi az a megbocsátás szerinted?

[00:00:58]És van-e ennek ilyen társadalmi értelemben értelme egyáltalán, hogy ezt így mi együtt csináljuk?

[00:01:05]Nagyon ez két nagyon jó és nagyon nehezen megválaszolható kérdés.

[00:01:07]Tehát hogy a a megbocsátás az egy ilyen viszonylag rejtélyes fogalma egyébként a az erkölcsfilozófiának.

[00:01:14]Mármint a azért nagyon nehéz a megbocsájtásról beszélni, mert van egy csomó dolog, ami nem megbocsájtás, de amit egyébként azért néha megbocsájtásnak szoktunk hívni.

[00:01:24]Tehát, hogy van egy csomó jelenség, ami ami emlékeztet.

[00:01:27]Ilyen például, amikor utólag valakit részben vagy egészben felmentesz, tehát hogy így rájössz, hogy mégsem volt akkora a szemét, vagy valami ilyesmi.

[00:01:35]Az nem megbocsátás.

[00:01:37]Az az sem megbocsájtás, hogyha hogyha egész egyszerűen szemet húysz valami miatt.

[00:01:41]Á, micsoda egy szemétláda.

[00:01:41]De mindegy, nem érdekel.

[00:01:44]Lépjünk tovább.

[00:01:47]Erdős apám hülye volt, de az ő apja is szól.

[00:01:49]Megértem a ez ez valamifajta felmentés lenne, tehát hogy hogy val ez és ez sem megbocsátás.

[00:01:54]Igen.

[00:01:54]Amikor úgy gondolodt, hogy ugyan a másik egy szemétláda, de nem tehet róla szegény, hogy egy szemétláda, mert már hetedik cikl mindenki szemétláda volt abban a családban.

[00:02:02]Az sem megbocsájtás.

[00:02:02]Mondom, az sem megbocsájtás, hogyha hogyha egész egyszerűen csak nem nem pazarolsz érzelmeket egy ügyre.

[00:02:10]Tehát, hogy azt gondolod, hogy a másik rossz fej volt, de de nem akarsz ezzel így érzelmileg mélyen foglalkozni, az sem megbocsájtás.

[00:02:18]Bizonyos értelemben a a könyörület sem megbocsájtás, tehát hogy ez ugye inkább ilyen vallási kontextusokban szokott előjönni.

[00:02:25]Tehát amikor mindennek ellenére valami csodálatos módon megbocsát, de ez ez sem igazán megbocsájtás, hanem valami más.

[00:02:33]Na mindegy.

[00:02:35]És akkor ha valójában azt mondod, hogy ezek közül egyik sem megbocsájtás, akkor nagyon rejtélyessé válik hirtelen, hogy mi a megbocsájtás.

[00:02:42]De hogy az egyértelmű, hogy hogy ugye a megbocsájtásnak az előfeltétele az az, hogy valaki valamilyen módon rosszat tett nekem.

[00:02:49]A most az egyéni szinttről beszélünk, és aztán utána tudunk rátérni arra, amit kérdeztél, hogy ez így kollektív szinten működhet-e.

[00:02:54]Tehát valaki valamilyen valami rosszat tett nekem, ártott nekem megkárosított, satöbbi, satöbbi, és akkor ennek meg ez ezt ennek meg kell történnie, és nekem tudnom kell, hogy ez megtörtént.

[00:03:07]És akkor hát általában van egy ilyen köztes periódus, amikor a másik csinál valamit, aminek a hatására én meg tudok bocsájtani.

[00:03:16]Ugye sok minden lehet a annak az elismerése, hogy hogy ő megtette ezt a ezt a helytelen dolgot.

[00:03:23]Bocsánat kérdés azért, mert megtette ezt a helytelen dolgot.

[00:03:24]Valamifjta jó váttétel vagy kárpótlás felém, amiért megtette ezt a helytelen dolgot.

[00:03:29]És akkor ezeknek az eredményekképpen én egy ponton megbocsájtok.

[00:03:33]És akkor a kérdés az az, hogy hogy ez mit jelent.

[00:03:38]És akkor van, aki nagyon viccesen kiélezi ezt az egész problematikát, és azt mondja, hogy valójában a megbocsájtás az képtelenség, mert hogyha valaki rosszat tett nekem, és ezt nem megfelelően tette rendbe, akkor mégis miért bocsájtanékénk meg neki?

[00:03:50]Tehát akkor nincsen okom megbocsátani.

[00:03:51]Ha viszont tényleg azt látom rajta, hogy tökre megváltozott és tökre kárpótolt engem és ezzerszer bocsátot kért meg ilyesmi, akkor viszont már nincs mit megbocsájtani, mert akkor azt gondolhatjuk, hogy hát az illető tényleg már tehát már már nem az a az ember, aki aki a vétséget elkövette.

[00:04:08]Tehát hogy valójában ez egy nagyon-nagyon szűk ilyen kis fogalmi tér, ahova be kéne csomagolnunk ezt az egész megbocsájtást témát.

[00:04:18]És akkor és akkor igazából a az, hogy mégis mi lehet, azt többféleképpen szokták elmagyarázni filozófusok.

[00:04:24]És akkor két nagy irány van.

[00:04:26]Az egyik az az, hogy hogy a megbocsájtás valami érzelmi alapú történet.

[00:04:30]Tehát hogy megbocsájtani valami olyasmit jelent, hogy nehezteltem valakire amiatt, amit amit elkövetett, de most már nem neheztelek.

[00:04:40]És akkor ez itt egy nagyon nehéz kérdés, hogy tudok-e úgy dönteni, hogy nem neheztelek, vagy pedig ez ez spontán jön el.

[00:04:47]És akkor a másik típusú elméletek meg inkább valami olyasmit mondanak, hogy a megbocsátás az az valami olyasmit jelent, hogy hogy azt mondom ki, vagy demonstrálom, vagy azt csináljuk így együtt, hogy aki megbocsát, az valami olyasmit fejez ki, vagy mutat a másik felé, hogy mostantól megint csinálhatunk együtt dolgokat.

[00:05:06]Tehát készen állok rá, hogy újra kooperáljunk valahogy egymással dacára annak, hogy te elkövettél valamit ellenem.

[00:05:13]Tehát, hogy igazából ez a két nagy ilyen fogalmi irány, amire elmehetünk megbocsájtás ügyben.

[00:05:22]És ami viszont itt a probléma, amiről te is beszélsz, hogy vagy úgy döntök, hogy kooperálok, vagy úgy döntök, hogy megszakítom a kapcsolatot, de amikor egy ilyen kapcsolatban vagyunk, hogy van egy kormány, meg van Orbán Viktor, aki valóban semmiféle lépés, de hát ezt az egész volt kormányra érthetjük, nem tett azért, hogy valamennyire enyhítse a neheztelésünket, sőt még ők beszélnek bántalmazó kapcsolatról, tehát hogy így hadd ne involválódjak én is ebben most érzelmileg, de hogy ők nem fognak eltűnni az életünkből.

[00:05:51]Tehát ők maradnak és valamieshez, és nekik nem tudjuk azt mondani, hogy jó, akkor többet ne beszéljünk.

[00:05:58]Innentől kezdve nagyon nehéz előre lépni, vagy hát elérni egy nem tudom most ilyen nagy szavakat használni így nemzetegyesítést, hogy legalább valamilyen szinten tudjunk így egymás mellett egymással létezni.

[00:06:14]Jó, szerintem itt Aha.

[00:06:14]Szóval, hogy szerintem itt sok sok mindent kell tényleg tehát így rendbe tennünk azzal kapcsolatban, hogy ki a mi, hogy ki az ők, hogy kivel akarunk megbékélni, ha egyáltalán meg akarunk békélni.

[00:06:23]Tehát hogy egyfelől az, hogy az, hogy fideszes politikusok továbbra is jelen lesznek az életünkben.

[00:06:31]Szóval, hogy ez még tehát, hogy tehát egy demokráciában élünk.

[00:06:35]Szóval, hogy ezzel én nem nagyon látom, hogy hogyan mit lehetnek ezért, mármint hogy én a magam részéről a mi hazánk legtöbb politikusát sem, tehát hogy hogy attól is tudok érezni neheztelést, hogyha őket hallgatom.

[00:06:45]De hát az egy parlamenti párt.

[00:06:47]Ezzel most nem összekutyulni szeretném a dolgokat.

[00:06:50]Nyilvánvalóan, csak azt mondom, hogy egy bizonyos, tehát hogy egy bizonyos tekintetben hogy is mondjam, az jelen vannak a nyilvánosságban olyan politikai szereplők, akikre teljes joggal neheztelünk, ez nem nem valami olyasmi, ami tehát amivel így külön csinálni kéne dolgokat.

[00:07:08]A másik kérdés az szerintem összességében az, hogy tehát hogy mire van szüksége ennek az országnak, vagy mire van szüksége mondjuk azoknak az ellenzéki szavellenzéki szavazóknak, akik most már nem ellenzéki szavazók, vagy legalábbis nem, tehát azoknak a nem fideszes szavazóknak, akik most örülnek, hogy nem végre nem a Fidesz kormányozza az országot.

[00:07:31]Szóval, hogy hogy én azt nem nagyon látom be, hogy egyébként mi lenne jobb, hogyha mi megbocsájtanánk Orpán Viktornak, és hogy dolgunk megbocsájtani.

[00:07:39]Tehát hogy tehát az nyilván abban szerintem mindannyian egyetértünk, hogy se Orbán Viktor, sem a vezérkara semmit nem csinál, ami szükséges lenne ahhoz, hogy hogy azok, akik úgy gondolják, hogy ők komoly károkat okoztak ennek az országnak, meg tudjanak bocsájtani.

[00:07:54]É, tehát, hogy ennyiben ez a folyamat, ez ez áll, és szerintem egyáltalán senkitől nem elvárhat, hogy megbocsásson valakinek, aki semmit nem csinál annak érdekében, hogy neki megbocsáhassanak.

[00:08:05]Tehát ez nyilván a nulladik pont, csak hogy megnyugtassam a nem soházó hallgatóságot.

[00:08:11]De a következő lépés az az, hogy hogy bennetek, tehát inkább visszakérdeznék, tehát hogy ti úgy gondoljátok, hogy hogy szükséges lenne az, hogy hogy Eszter te vagy János, te vagy mi, mint magyarok kollektívan megbocsássunk Orbán Viktornak.

[00:08:23]Tehát ez egy szükséges, nem tartom szükségesnek egyébként.

[00:08:26]Most mi beszélünk arról, hogy megbocsátás meg, hogy hogyan tudunk előrelépni, mint valamélyest megbékélt nemzet.

[00:08:33]És akkor itt előjön tényleg az, hogy kit nevezünk őknek meg minek, tehát hogy kikkel békélünk meg a Fidesz szavazókkal, vagy a Fidesz politikusokkal, de nem gondolom, hogy meg kell bocsájtanunk nekik, mert mert miért bocsájtanánk meg?

[00:08:48]Tehát, hogy itt itt olyan szintű sérelmek vannak, amit nem gondolok, hogy el tudnánk engedni.

[00:08:54]Meg kell bocsátanunk egyáltalán bárkinek?

[00:08:55]Még visszamehetünk csak így a alapvető kérdésre.

[00:08:59]Hát szerintem a Ja, mármint, hogy úgy általában most még így vissza Na, ez hát ez egy ez egy szuper kérdés.

[00:09:05]Igen.

[00:09:05]Tehát ha még így visszaugrunk a a teljesen általános, tehát most most megint nem nem a jelen politikai helyzettől beszélünk, hanem Igen.

[00:09:13]Igen.

[00:09:13]Pontosan.

[00:09:15]Akkor akkor igazából hát szerintem tehát többféle választhatunk erre.

[00:09:19]Szerintem egyfelől a a mindennapi erkölcsi gyakorlatunk az azt mondja, hogy igen.

[00:09:25]Tehát hogyha te most véletlenül rálépnél a lábamra, ez képtelenség, figyelmetlenségből, és azt mondád, hogy bocsi, bocsi, és én azt mondanám, hogy nem János többé nem vagyok hajlandó semmifajta, soha többet nem jövök be a műsorotokba, mert ráléptél a lábamra, mire te mindegy megint azt mondanád, hogy ja de tényleg annyira sajnálom, és hadd vegyek neked itt az automatából egy finom csokit, hogy kiengeszteljelek, és még én még mindig azt mondanám, hogy nem nem soha többet, semmilyen módon nem, nem fogok kooperálni, sőt az egész klub rádióval nem fogok kooperálni, akkor ugye én lennék a a bolond, Nem, tehát hogy nem te tehát hogy Igen, és tehát hogy vannak normáink, amik előírják számunkra azt, hogy mikor illő már megbocsájtani a másiknak és miért.

[00:10:03]Attól függően, hogy mennyire volt súlyos az adott kár, amit az illető okozott, hogy mennyi mindent tett meg annak érdekében, hogy hogy ki érdemelje az én bocsánatomat.

[00:10:13]Tehát, hogy egyfelő a szónak az ilyen leg hétköznapibb értelmében abszolút szerintem van olyan, hogy meg kell bocsájtanunk, mert hogyha nem bocsájtunk meg, akkor akkor hől mindenki másnak jóka lesz azt gondolni, hogy hogy irracionálisan haragtartók vagyunk.

[00:10:27]esetleg nem is az a bajunk, amit mondunk, hogy a bajunk, mert emiatt nem haragudhatunk ennyire, biztos valami más miatt haragszunk, vagy projektálunk, ilyesmi.

[00:10:34]Szóval, hogy hogy ebben az értelemben persze igen, abban az értelemben, hogy mi a helyzet azokkal az ügyekkel, amikor amikor valami súlyos vétségről van szó, valami olyasmiről, ami mondjuk tényleg maradandó kárt okozott az áldozatban.

[00:10:53]nem valami olyasfajta ilyen nagyon triviális kárrol, amit amit teljes mértékben helyre lehetne tenni, hanem tényleg valami valamilyen tartós és súlyos a károkozásról.

[00:11:04]Itt ugye több fajta hagyomány él együtt, tehát hogy van van egyfajta olyan ilyen keresztényi gondolat, hogy hát ilyenkor van igazán értéke a megbocsátásnak, és hogy valamilyen módon ez ez az Istennek tetsző cselekedet.

[00:11:18]hogyha mi mindannak ellenére, hogy a kár valós, mindannak ellenére, hogy tudjuk, hogy a másik tényleg ezt valamilyen komoly jellemhibából vagy vétek elkövetésével csinálta, mindennek ellenére képesek vagyunk neki megbocsájtani.

[00:11:33]van egy ilyen hagyomány, és akkor szerintem mostanában ezt már talán kevésbé gondoljuk, vagy kevesebben gondolják, vagy mint mint ö mint évszázadokkal ezelőtt.

[00:11:44]És talán talán ilyenkor azt gondoljuk, hogy nem helyes az, hogy hogyha azt várjuk el valakitől, aki tényleg valami komoly sérelemért, hogy hogy bocsásson meg annak, aki aki ezt elkövette ellene, hanem az valami olyasmit gondolunk, hogy ez ez annak és csakis annak az embernek a a lehetősége és felelőssége, hogy eldöntse, hogy hogy tovább akar-e lépni, vagy hogy képes-e megtenni ezt a ezt a lépést a a az elköv követő felé, és hogy nem nem helyes ebbe ebbe beleszólnunk.

[00:12:19]Tehát, hogy itt szerintem két két ilyen iskola van.

[00:12:24]És akkor van, aki kifejezetten azt mondja, hogy bizonyos esetekben talán éppen az a vég, hogyha túl hamar megbocsátunk valakinek, mert ez azt jelenti, hogy magunkat nem értékeljük eléggé, vagy nem becsüljük eléggé, és ezért nem vesszük elég komolyan azt a kárt, amit amit nekünk okoztak.

[00:12:43]Ha nincs megbocsátás, márpedig most abban maradtunk, hogy nincs megbocsátás.

[00:12:48]Azért még erre térünk vissza.

[00:12:49]Igen.

[00:12:49]Jó, hát persze csak, hogy bizonyos szinten.

[00:12:51]Tehát hogy ez jelzetben Orbán Viktornak szerintem Igen.

[00:12:55]Igen.

[00:12:55]Tehát hogy most konkrétan Igen.

[00:12:56]Tehát most visszatértünk nagyon konkrétan a politika világába, és hogy nincs megbocsátás.

[00:13:02]Most konkrétan Orbán Viktor nevét emlegetjük, de hát itt ugye egy ilyen egész neres kört felvonultathatnánk, akik hát nagyon sok embernek okoztak nagyon komoly károkat, de valamilyen szinten tovább lépnünk, tovább kell.

[00:13:14]És akkor mi az a pont, amikor amikor elszámolják, elszámoltatják őket, és akkor mi van, hogyha nem tudják elszámoltatni őket?

[00:13:22]Tehát hol van az a pont, amikor el tudjuk engedni akár érzelmileg, és azt tudjuk mondani, hogy jó, nem bocsátottuk meg, de lépjünk tovább.

[00:13:30]Szerintem itt megint csak tehát, hogy hogy érdemes, ahogy egyébként már ti is megtettétek, néhány csoportot így elkülöníteni egymástól, tehát hogy hogy egyfelől ezzel is indítottunk, hogy hogy vannak tényleg, hogy is mondjam, azok a vezető politikusok, akiknél teljesen értelmetlen feltenni azt a kérdést, hogy volt-e felelősségük ebben az egész történetben.

[00:13:50]Én szerintem náluk sem a megbékélésnek, sem a megbocsátásnak, nem csak azért nem nem kell, hogy erről beszéljünk.

[00:13:56]Ö mert mert nem tűnik ez most így kivitelezhetőnek vagy reálisnak, hanem azért sem kell erről beszélnünk, mert ők a választott vezetőink voltak, akik most már nem a választott vezetőink.

[00:14:10]Majd a saját politikai táboruk eldönti, hogy mi legyen velük.

[00:14:13]meg majd hát azban is reménykedünk, hogy majd a bíróságok eldöntik, hogy mi legyen velük, de hogy de hogy az a lényeg, hogy hogy velük már nem kell abban a legalábbis őszintén remélem, tehát abban a pozíciójukban, amikben egykor voltak, velük már nem kell kooperálnunk.

[00:14:30]Tehát hogy azon a módon, ahogyan ők eddig irányították az életünket, úgy már ősz nagy valószínűséggel nem fogják irányítani az életünket.

[00:14:39]És ennyiben velük nem kell a továbblépéshez megbékélnünk, mert mert nem tudom, vonuljanak számüzetésbe, vagy húzzák meg magukat valahol, vagy lehet, hogy majd egyen lesz közülük, aki börtönbe megy, valami majd történni fog velük, de egyik sem lesz a folytatása igazából a korábbi viszonynak, ami fennállt köztünk és köztük.

[00:14:58]Tehát emiatt szerintem őket félretehetjük.

[00:15:01]Ö akkor ezalatt van ugye egy ilyen nagyon nagyon széles sáv, akikről azt gondoljuk, hogy valahogy ennek a klientúrának a részei voltak.

[00:15:10]Már ez is egy érdekes kérdés, hogy például a klientúrát meg a propagandistákat, ők így ugyanoda tartoznak-e, vagy különböző t.

[00:15:15]Szóval mindenesetre van egy van egy olyan kör, akik azt gondoljuk, hogy kifejezetten sokat tettek azért, hogy a NER, mint gazdasági, politikai rendszer fennmaradjon, éljen és viruljon 16 éven keresztül.

[00:15:29]Akkor az egy következő kérdés, hogy hogy hozzájuk hogyan viszonyulunk.

[00:15:34]És megint csak itt megint kérdés lesz az, hogy hogy ezekkel az emberekkel milyen módon kell dealelnünk túl azon túl azon, amit elszámoltatásnak ugye itt van a leginkább értelme az elszámoltatás kifejezésnek, tehát hogy hogy hát ezektől az emberektől legalábbis a klientúra esetében szerintem a magyar választók úgy leginkább kérik vissza a pénzüket, de javítsatok ki, hogyha tévedek.

[00:15:55]Tehát, hogy az alapvető szentiment az az, hogy hogy ezek az emberek, ezek lopták a vagyonunkat, és akkor most ezt így rendbe kéne tenni.

[00:16:04]Ugye ez sem a ez sem a megbocsátásnak a relációja, hanem kifejezetten itt itt valóban valamifajta elszámoltatást tartanánk helyesnek.

[00:16:11]És akkor majd beszélhetünk arról, hogy az mikor meg hol elég, mert nekem erről nem nincsen nagyon határozott véleményem egyébként.

[00:16:19]De ha már így mondtad ezeket a konkrétumokat, meg mi is mondtuk, hogy hogy még ennél a konkrétal bele tudunk abba menni, már csak azért is, mert te végig csak az eltén tanítasz, ugye ott azért fölmerült ez a kérdés, hogy akkor a fideszes államtitkár, miniszter közvéénykutató idézőjelben ő akkor visszamegy oda és ott tanít.

[00:16:35]És akkor erről beszélgettünk, hogy akkor ennek van egy ilyen szakmai része, hogy hát akkor tanítsa azt, ami nem sikerült, vagy amit amit nem végzett, hanem helyette mást végzett.

[00:16:45]És akkor itt odamehetünk, hogy akkor a hírtévés kolléga az tanítson-e újságírást egyébként, vagy ne tanítson, de nyilván van ennek egy olyan része is, ami meg arról szól, hogy hát ha te részt vállaltál abban a kormányzatban, amelyik nem tudom leépítette a felsőoktatásnak a szabadságát, függetlenségét, akkor te mit keresel az én egyetememen?

[00:17:03]mondja az ott tanító tanszékvezető, de közben meg munkajogilag őt vissza kell venni, neki ahhoz van papírja.

[00:17:12]Megnéztük most Navracsis Tibor értékelését azon a bizonyos oldalon, ahol értékelni szokták a tanárokat.

[00:17:18]4,3.

[00:17:21]Szóval ő egy kiváló tanár még a diákjai szerint is.

[00:17:24]Akkor mi a fenét csinálunk?

[00:17:27]Ez ez tényleg nagyon nehéz.

[00:17:27]Mármint, hogy így tényleg azt gondolná az ember, hogy legalább a saját házatáján majd fog tudni valami okosat mondani.

[00:17:32]És ö engem a magam részéről nagyon zavarba élt ez a történet.

[00:17:37]Tényleg elég sokan így tehát hogy próbálták végiggondolni, hogy mi lehet itt az a tehát hogy mibe lehetne itt belekötni.

[00:17:45]Ugye nálunk Marusa Zoltán tért vissza a BTK-ra.

[00:17:48]Azken soknak még nehezebb az életük.

[00:17:54]De hogy de nem nem igazából tehát hogy mindenki arra jutott, hogy nem lehet.

[00:17:59]Na most tehát egy picit így előre tehát ez semmiképpen nem oldja meg az erkölcsi kérdést.

[00:18:05]szeretném jelezni, amit amit egyébként a már több kollégám is jelzett egy nyilvános levélben, hogy feltetőleg ez azért részben egy egy rossz szabályozásnak a az eredménye.

[00:18:14]Mármint mármint én nagyon örülök, hogy közalkalmazottként meg egyetemi oktatóként ilyen csodálatos lehetőségeink vannak, hogy 20 éven keresztül a lábunkat sem tesszük be az egyetemre, csinálunk ami pont azt, amit akarunk és aztán visszamegyünk és visszakapjuk a a pozíciónkat.

[00:18:29]De hogy lehet, hogy ez egyébként nem indokolt, vagy szóval, hogy szerintem viszonylag jó, tehát a tehát a tudományos életben is jó érvek szólnak az ellen, hogy azért nem tehát nem egy ilyen 14 vagy 20 vagy akárhány éves lyuk az ember tudományos rezuméjében, az azért sok mindent meggátol így a a jövőre nézve.

[00:18:47]És hát mondjuk ezeket a helyzeteket is el könnyebben el tudnánk kerülni, hogy valaki, aki már nagyon-nagyon régóta semmilyen módon nem része a közösségünknek, sőt akár közvetett vagy közvetlen módokon ártott a tudományos közösségnek, az az egyszer csak visszatérjen.

[00:19:04]Ezzel szemben ugye vannak ilyen ilyen következményelvű megfontolások, amik meg azt mondják, hogy hát viszont az végsősoron egyébként tök jó, hogyha akkor, amikor az emberek lelkesedésből meg hitből elmennek politikusnak, akkor akkor nem vállalják azt a kockázatot, hogy hogyha ez a dolog nem jön be, akkor soha többet nem lesz tisztességes munkájuk az életben.

[00:19:25]Tehát, hogy tehát hogy az az, hogy közben egyébként azok, akik akik arra esküdnek fel, hogy a közös ügyeinket vigyék, és most feltételezzük azt, hogy ezt tényleg meggyőződésből, meg hitből, meg felelősségtudatból teszik, azoknak ne kelljen attól tartaniuk, hogy soha többé nem fognak tudni ebből kiszállni vagy visszatérni egy egy politikán kívüli szakmai létezésbe.

[00:19:47]És ez mondjuk amellett szól, hogy ők hadd hadd jöhessenek vissza és jöhessen vissza mindenki más is ilyen helyzetben.

[00:19:56]Én szerintem meg fogjuk tehát, hogy hogy nekem egy picit az az érzésem, hogy itt most ugye ilyen nagy erkölcsi elvekről beszélünk meg minden, de feltetőleg ezek ezek aztán majd nagyon partikuláris emberi történetek lesznek.

[00:20:10]Tehát, hogy el fog válni az, hogy az adott kutatói, tudományos, tanári közösség hogyan fog tudni együttműködni ezekkel az immár újra kollégáinkkal, és akkor és akkor ezt a helyzetet majd fogjuk kezelni.

[00:20:22]A az az látható, hogy nem tehát előzetesen nem tudtuk kezelni, vagy szóval, hogy nem én én nem tudok olyan meggyőző hát, hogy is mondjam, nem csak erkölcsi, hanem hanem így jogilag is vagy szabályozási szinten is meggyőző elvre hivatkozni, amivel azt tudta volna mondani az ELTE, hogy hogy ők ne jöjjenek vissza.

[00:20:47]Amikor arról beszélsz, hogy ők is ugye hát a közös ügyeinket akarták vinni, akkor meg tudunk húzni egy olyan határt, hogy hogy mondjuk Rázgoston Sámuel folyamatosan azt méri, hogy mennyivel vezet a Fidesz, amikor ez teljesen nyilvánvalóan nem így van.

[00:21:01]Tehát teljesen nyilvánvalóan neki tudnia kell, hogy hát az még rosszabb, ha nem tudja, hogy ő most hazudik, mert teljesen nyilvánvalóan ő most erkölcsi károkat okoz.

[00:21:10]És akkor még mondhatnék több ilyen példát, akik most ott tanítanak, hogy akkor ilyenkor, amikor eladja a lelkét, így nagyon egyszerűen, pestesen fogalmazva a azzal a szakmával, amit ő elvileg végeznie kéne, és utána visszamegy egyetemre tanítani, akkor kijelenthetjük-e, hogy ő igazából a közös ügyeinket próbálta a maga módján, még a kártékonyan is intézni?

[00:21:37]Nem, mármint, hogy szerintem róla konkrétan nem.

[00:21:39]De hogy amikor szabályokat hozunk, akkor nem szóval, hogy hogy akkor azt azokat nem hozhatjuk a Rázágoson Sámuelre, mármint, hogy ez egy ez egy végtelenül pesszimista emberkép lenne akkor, és szerintem ennél legyünk valamivel nagyvonalúbbak a a az elte potenciális kollégáival kapcsolatban.

[00:22:00]De hogy de hogy nem ebben a helyzetben egyébként nem.

[00:22:05]És hogy itt azért tényleg, hogy is mondjam, itt azért tényleg felmerül a a tudományos integritás kérdése is.

[00:22:09]És hát egy egy csomó részletkérdés felmerül, hogy fogalmam nem tudom, hogy mit fognak csinálni a az aok.

[00:22:16]Gondolom majd egy ponton kiderül, de az tényleg nagyon furcsa lenne, hogyha mondjuk lenne olyan szakmai tárgy, amit valaki csak rázágosson Sámueltől tanulhat meg, mert ez tehát hogy merthogy nem tehát hogy viszonylag jó okunk van azt gondolni, hogy nem tehát ő ő nem nem rendelkezik azzal a tudományos hitelességgel, ami ami ami megengedni azt, hogy hogy a diákokat kiszolgáltassuk az ő hát és akkor Maruzsa Zoltán azt mondja, hogy árad a boldogság a rendszerben, egy olyan helyzetben, ahol omlik éppen össze az oktatás.

[00:22:45]Tehát, hogy lehet itt sokat várni a néhez ezeket a képeken.

[00:22:51]Igen, mármint, hogy na nagyon tehát, hogy szerintem tényleg kifejezetten, tehát szívesen meghúznék.

[00:22:55]Tehát szerintem ezek ezek finom határok, ahol ahol én mondjuk Messamre ezt látom a legproblémásabbnak egy egy tudományegyetem esetében, vagy szóval, hogy igen a de ugye amit mondtál és akkor itt vissza tudunk térni aki az a mi kérdéshez.

[00:23:10]Ö mi is beszéltünk erről még így a hallgatókkal, hogy bizonyos ilyen megbocsátási meg visszafogadási kérdéseket kisebb közösségek tudnak maguk között eldönteni, mint ahogy mi is eldöntjük, hogy a be megtartjuk-e azt a barátunkat, aki valami rosszat csinálta mi erkölcsi mércénk szerint.

[00:23:29]úgy egy színház eldönti, hogy azt a rendezőt foglalkoztatja-e, úgy adott esetben egy politikai közösség is, meg egy oktatási közösség is el tudja-e eldönteni nélkülünk, hogy mit föntről, vagy bárki föntről a parlamentből megmondja, hogy kit szabad, mit szabad el tudja-e dönteni, hogy hogy akkor ő megbocsát-e, vagy elfelejt dolgokat, vagy befogadja-e magába azokat az embereket, akiket mások mondjuk nem.

[00:23:57]És akkor és akkor igen, ki az ami szerintem ez igen.

[00:24:02]De tehát szerintem valójában én abban hiszek, hogy ezen az alsó szinten, tehát eddig még el se jutottunk, de igen, tehát hogy valójában a saját szakmájában, meg a saját kis kisebb közösségében, meg a saját kerületében vagy településen, meg nem tudom, szerintem az emberek vagy a saját a gyereke iskolájában.

[00:24:22]Szóval, hogy hogy hogy tisztában vagyunk, ott sokkal jobban tudjuk azt, tehát hogy minél minél közelebb volt hozzánk egy illető, annál pontosabban tudjuk, hogy kik voltak azok, akik túlteljesítettek, akik visszaéltek a hatalmukkal, akik akik harácsoltak, satöbbi, satöbbi.

[00:24:41]Tehát, hogy hogy mindezeket a az emberi vétkeket, amelyek amelyek valahogy a NER működésével összefüggésben vagy azzal összefonódva jöttek létre, ezeket annál jobban látjuk, minél közelebb vagyunk.

[00:24:53]És valóban szerintem a legfontosabb kérdés az az, hogy hogy ezekben az esetekben képesek leszünk-e jól reagálni.

[00:25:03]És és egyébként szerintem egyáltalán nem egyszerű ilyenkor jól reagálni.

[00:25:09]egyfelől azért, mert pont minél közelebb van valaki.

[00:25:12]Szóval, hogy Orbán Viktor persze nem soha, de a szomszédomra meddig fogom azt mondani, hogy nem nem soha?

[00:25:18]Amikor egyébként már a már már április 14-én Tiszaszavazó volt, nem pedig ide beszúrom.

[00:25:24]És hogyha Orbán Viktor a szomszédon, vagy Orbán Viktor a nagypapa, aki jön a gyerekért a suliba, ez csak úgy eszembe jutott ide zárójelnek?

[00:25:33]Hát igen, igen.

[00:25:36]Ez mármint, hogy ezek mindig nagyon sajátos helyzetek, amikor amikor valahogy el kéne különíteni valakinek a személyes meg a szakmai a igen ilyen arcát, de hogy igen, tehát hogy szerintem egyáltalán és valójában ugye ez az egész megbocsátás, megbékélés én szerintem ezen a szinten, ezen a az alsó és legszélesebb szinten lesz a legfontosabb, hiszen az, hogy valahogy együtt szeretnénk élni, valahogy szeretnénk híd abban, hogy együtt szeretnénk ezt az országot jobb helyé tenni, hogy hogy én is szeretném végezni a dolgomat, és szeretném a másiknak is hagyni, hogy tegye a dolgát, satöbbi, satöbbi.

[00:26:16]Tehát az, hogy ez így lehetséges-e békében meg valamifajta összhangban, ez valóban attól függ szerintem leginkább, hogy hogy ezeket a lokális helyzeteket tudjuk-e tudjuk-e kezelni.

[00:26:30]És megint csak szerintem azért nagyon nehéz ezeket kezelni, mert hát nem hirtelen, tehát hogy tényleg így április 12-e után tudjátok nem, amikor volt a 2007-es gazdasági világverság, akkor mondták, hogy tudjátok nem tudom eltűnt a világban lévő pénz harmada nem tudom hány hónap alatt, és most ugyanígy tűntek el a fideszesek.

[00:26:48]Szóval, hogy hirtelen akárhová nézel, már nem nincs itt ott senki, aki ezt a rendszert támogatta volna.

[00:26:54]Pedig valahogy hát mégis csak nagyon-nagyon sokan támogatták.

[00:26:57]Szóval, hogy ugye ezek a nagyon gyors átállások is nagyon megnehezítik személyes szinten ezeket a szembenézéseket.

[00:27:08]Merthogy merthogy hirtelen a másik, tehát hogy nagyon nagyon sokan tesznek úgy, mintogyha ők ott sem lettek volna.

[00:27:15]Igen, ez a turbó fokozatba kapcsolta a győztes csapódás, ami egészen érdekes folyamat volt szerintem is.

[00:27:19]De akkor még egy kicsit kibontva azt, hogy kinek bocsátom meg, erről is beszélgettünk itt Jánossal reggel, hogy amikor például ürge Forses Diána még a Nernek ámok futásának a legelején, amikor még csak és annyira szomorú, hogy ez csak tát így kell mondanom, de hogy még csak a CEUT üldözték el, még nem tettek teljes társadalmi csoportokat földön futóvá, akkor kiállt és mondta, hogy ő nagyon-nagyot tévedett, merthogy hát ugye az őt is érintette nyilván a CEO elüldözése és hogy ezt nagyon nagyon nem várta ezt a lépést.

[00:27:54]És én arra emlékszem, hogy ellenzéki oldalon hatalmas felhorgadás volt, hogy jó reggelt kívánunk, jó, hogy fölébredt.

[00:28:00]És akkor utána, amikor meg évekkel később meg már sokkal komolyabb bűnök után ébredtek föl emberek, őket meg tárt karokkal várták, hogy íme egy megtért fideszes végre rájött és közöttünk van, hogy min a miniszterelnök ugye tehát, hogy hát például őt is mondhatnánk, de hát még sokan mások voltak ezzel így.

[00:28:23]És és akkor az a kérdés, hogy most nyilván a miniszterelnökünk az egy teljesen másik történet, tehát azt nyugodtan leválaszthatjuk erről, hiszen mindenki tudja, hogy miért bocsátottuk meg neki.

[00:28:35]Ez egy teljesen világos folyamat volt, de de hogy ilyenkor, amikor társadalmi szinten, ahogy te mondtad, hogy eldöntjük, hogy a kinek bocsátunk meg, és ha a szomszédunk, akkor az ott árnyalja a képet.

[00:28:44]Itt mi az, ami árnyalja a képet, amikor társadalmi szinten így ítélkezünk, és egy embert teljesen egyértelítélünk, a másikat meg teljesen egyértelműen tárdkarokkal várjuk.

[00:28:53]Hát igen, itt tehát ugye most csak előre ugranék egy nem tudom héttel korábbi kérdésfelvetésünkhöz, hogy ennek az egész megbocsátás dolognak van-e értelme, tehát van-e értelme egyáltalán erről így társadalmi szinten beszélni, és hogy szerintem abban az értelemben, tehát ilyen érzelem szintjén nincs értelme.

[00:29:11]Egyrészt nem, tehát Magyarország polgárainak nem ninc így együttesen, tehát nem mi nem tudunk együtt neheztelni valakire, hanem csak egyénileg tudunk neheztelni.

[00:29:20]vagy szóval, hogy nem nincsenek kollektív érzelmeink, hanem hanem mindenkinek egyes érzelmei vannak.

[00:29:25]És akkor azt hiszem, hogy végül is ez így nagyjából tök mindegy, hogy még ki kire mennyire neheztel érzelmi szinten.

[00:29:32]Az annak viszont nyilván van értelme kollektív szinten, hogy azt gondoljuk-e, el, és valójában szerintem erről szólnak a disputáink így az elmúlt két hónapban, hogy hogy mikor lesz elég, tehát hogy mikor mondjuk azt, hogy akkor mostantól kezdve mi újra egy politikai közösség vagyunk.

[00:29:56]És képesek vagyunk az elő a jövőbe tekintve együtt dolgozni azon, hogy hogy az az adódolog, amin éppen dolgozunk, az a az a lehető legjobban működjön.

[00:30:06]És meddig van az, hogy ezt még nem tudjuk megtenni, mert túl nagy terhet jelent ránk az, ami a múltban történt.

[00:30:13]Azok a vétkek, amelyek meghatározták az elmúlt éveinket, azok egyszerűen nem teszik egyelőre lehetővé azt, hogy mi mi valamifaj mi politikai közösségként tovább léphessünk.

[00:30:25]Tehát hogy igazából ez a mennyi az elég, vagy mikor mikor jutunk el odáig, hogy akkor mi újra így együvé tartozunk.

[00:30:31]Szerintem ezt a kérdést tesszük fel talán a legtöbbször, vagy ez a legmeghatározóbb kérdés, és az tehát, hogy biztos, hogy nem leszek ezzel népszerű, de hogy én egyelőre egyáltalán nem látom, hogy hogy a most győztes oldalon bárki meg akarna békélni egyébként.

[00:30:50]Tehát, hogy és ebben tehát hogy a és hogy egy csomó esetben egyébként meg is értem, tehát hogy azért tényleg nagyon sokan pláne pláne az egykori ellenzéki hangadók így vagy úgy, de tényleg közvetlenül is áldozatává váltak így vagy úgy a a Nel regnálásának, és ők most nyilván nagyon hangosak, néha talán egy kicsit hangosabban is triumfálnak, mint ami szerintem ízléses lenne, de főképp egyáltalán nem nem az látszik senkin, hogy ő most itt tovább akar menni és csinálni a dolgait és pláne, hogy a fideszesek bevonásával, hanem hogy hanem hogy nem tudom, látjátok-e, de szóval, hogy mintogyha a fideszesek így láthatatlanná válnának, vagy nem tudom, tehát hogy vagy legalábbis abban a médiaközegen, amit én fogyasztok, és akkor abból indulok ki, hogy a amit a a Klub Rádió fogyaszt hallgatói fogyasszanak, az sem lehet olyan nagyon más.

[00:31:43]Ebből egyszerűen eltűnt a fideszes perspektíva, tehát hogy igazából most azt csináljuk, hogy egyáltalán nem veszünk tudomást arról, hogy hogy van egy egy választói tömb, akik egyébként 16 éven keresztül meghatározták azt, hogy milyen irányba megy politikailag ez az ország, akiknek vannak mindenféle meggyőződései, amiket eddig elképesztően szerettünk volna megérteni, vagy megcáfolni, vagy kiröhögni, vagy valamit csinálni vele.

[00:32:11]És most úgy tűnik, mintogyha ők ők így egyáltalán nem léteznének, és egyáltalán semmi szükség nem lenne arra, hogy a továbbiakban velük beszélgessen bárki, vagy legalábbis én most így ezt látom magam körül, ami hát tökre nem a megbékélés, meg tökre nem az, hogy egyesítsük az országot, hanem olyan értelemben egyesítjük most éppen az országot, hogy teljes mértékben láthatatlanná tesszük azokat, akik akik eddig a a győztes oldalon álltak.

[00:32:34]És számomra ez egy érdekes tapasztalat, mert valószínűleg az én oldalam is volt ennyire láthatatlan többször az elmúlt 16 évben, csak nyilván a számomra nem tűnt láthatatlannak, tehát hogy én úgy gondoltam, hogy része vagyok egy politikai tábornak, de valószínűleg amikor a a Fidesz a legerősebb volt, akkor feltehetőleg a a szavazói meg a támogatói ugyanúgy nem vették komolyan azt, hogy hogy még mindig számosan léteznek ellenzékiek az országban, akik nagyon-nagyon más értékek alapján képzelik el ezt az országot.

[00:33:05]Ott meg az országnak a jövőjét.

[00:33:07]Nem tudom, hogy hogy keveredtem ide.

[00:33:13]Te jó helyre keveredtél.

[00:33:14]Jó helyre keveredtél.

[00:33:14]Ilyen egyéni megbocsátásokról beszéltünk és teljesen jó helyre.

[00:33:18]Akkor jó jó.

[00:33:20]De hogy szóval, hogy nagyon-nagyon sokat beszéltünk valóban arról, hogy közös célok kellenének, hogy ilyen nemzetegyesítés.

[00:33:29]És aztán láttuk például ugye a nagyon konkrét példák a Tiszatüntetések a magyar zászlókkal, és akkor lehetne még ezekről ezekről mesélni, de azért amikor mondtad, hogy hát nem tűnik úgy, hogy a győztes oldal most meg akarta bocsájtani, meg akarna bocsájtani, sőt sokszor inkább kiéleznek feszültségeket, vagy azokat hangsúlyoznak ki.

[00:33:48]Viszont amit meg korábban beszéltünk, hogy azért nagyon sok mindenkin a másik oldalon meg nem is látszik az, hogy akarna valamilyen módon részt venni ennek az úgymond közös országnak az építésében.

[00:34:03]És persze szavazókra ezt lebontani nem nagyon tudjuk.

[00:34:05]Nem tudjuk, hogy Kovács Géza, aki eddig Fidesz szavazó volt, és kommentelt, és most csöndben van, és szomorú, akkor ő most egyébként ezzel az egésszel hogy van, és szeretne közös célokat veled vagy velem, de hogy ha egyszer erről beszéltünk, vagy hogyha egyszer egy ilyen problémát beazonosítottunk korábban, hogy van egy szélszakadt ország, lehet, hogy most az a fele, ahol mi vagyunk, vagy ahova mi gondoljuk magunkat, van éppen többen, de attól még a szélszakadság megmarad.

[00:34:31]És nyilván ezért is gondoltuk, hogy lehet erről beszélgetni, hogy mit kezdünk mondjuk azokkal, akikre haragodtunk eddig, mert fenntartották ezt a rendszert, akár szavazóként is.

[00:34:43]Ög igen.

[00:34:46]Ez tehát, hogy ez szerintem is így van, és szerintem is jogos.

[00:34:48]Azt azt azt szerettem volna mondani, hogy hogy jelen pillanatban én szerintem biztos, hogy hogy még sokkal inkább a az elégtétel szakaszában vagyunk.

[00:35:02]És én azért úgy tippelem, hogy amíg amíg nem látszik, hogy a tehát hogy a a hatályos jogszabályok alapján meg szóval, hogy tehát hogy az ügyészség meg a bíróságok meg szóval, hogy ez az egész jogi vonal meddig tud minket elvinni ebben az egész elszámoltatástörténetben, addig ennek szerintem nem is nem is lesz vége.

[00:35:22]Tehát hogy hogy addig addig ez egy ez egy folyamatos beszélgetés fog maradni.

[00:35:34]hogy hogy hosszú távon mit lehet csinálni ezzel a megosztottsággal.

[00:35:38]Tehát, hogy a tényleg a tényleg fogalmam sincs, az az ugye látszik, hogy tehát onnan, ahol ahon ahol ahol én állok, ugye nagyon határozottan látható volt, főleg a a választások körüli időszakban, hogy hogy a Tisza és Magyar Péter nagyon sok gesztust tesz arra nézve, hogy mindenkit befogadjon ebbe a politikai közösségbe, aki effektív nem lopott meg bennünket az elmúlt 16 évben tehát ez volt az ajánlat, hogy mindenki mindenki jöhet és itt mindenki megtalálhatja a maga magyarságát.

[00:36:16]Az olyan a nagyon szűk tolvajkörön kívül, aki akikkel viszont most leszámolunk.

[00:36:21]Tehát hogy ez volt a retorika.

[00:36:22]Na most, hogy ez egy meggyőződéses Fidesz szavazónak mennyire jó retorika, vagy mennyire érzi azt, hogy most akkor végképp a partvonalra lett téve, mert köszöni szépen, de ő még még a zolái boyát se kéri, meg a parlamenti bulit se kéri, meg nem ő ebből az egészből tényleg semmit nem kér, hanem ő a Fideszt kérné vissza.

[00:36:42]Tehát, hogy rá milyen hatással van ez az egész, azt azt nem tudom.

[00:36:48]Ugye egyfelől ennek a ennek a retorikának van tehát, hogy ez nagyon rokonszenves, másfelől pont azért, mert nagyon rokonszenves, tehát még inkább a partvonalra löki ki azokat, akik nem kívánnak igent mondani.

[00:37:03]Tehát, hogy akik akiket most Magyar Péter táncba hív, és ők azt mondják, hogy nem, köszönöm szépen, én még mindig nem kérem ezt a politikai erőt, ők aztán tényleg végképp a a perifériára lesznek tolva.

[00:37:14]Hiszen hiszen hiszen a kommunikáció az az, hogy itt itt tényleg mindenki jöhet, csak igent kell mondania.

[00:37:20]És akkor aki aki nem mond igent, az az egy ilyen igazi pozíciójában van végül is bele belekényszerítve, ami nem ami nem biztos, hogy nagyon jó.

[00:37:30]De hogy hogyan lehetne ezt így politikailag jobban csinálni, az biztos, hogy nem az én szakmám, és biztos, hogy nem is tudom, hogy hogyan lehetne megoldani.

[00:37:41]Abban nagyon hiszek, tudom, hogy ez nagyon közhelyszerű, de hogy hogy szerintem tisztábban kellene látnunk.

[00:37:48]Tehát, hogy nagyon-nagyon hosszú volt ez a 16 év, és nagyon sok minden történt benne.

[00:37:53]Nagyon sokat, sok változáson ment keresztül maga az egész Ner is, mire végetért.

[00:38:01]Nagyon sokféle és eltérő típusú sérelem gyűlt fel mindezek közben.

[00:38:05]Szóval, hogy hogy szerintem jó lenne, hogyha lenne tehát hogyha ha tisztábban látnánk azt, hogy hogy mi történt velünk, mert ha tisztában látjuk, hogy mi történt velünk, akkor talán azt is tisztában látjuk, hogy pontosan ezt kik csinálták, és kik azok, akik annyira meg nem csinálták.

[00:38:23]És akkor arra is könnyebb választ adni, hogy kinek lehet megbocsájtani, meg kinek lehet nem megbocsájtani.

[00:38:28]Tehát, hogy hogy szerintem az igazság kimondása az most egy nagyon-nagyon fontos feladatunk, mert nagyon nagyon jó lenne.

[00:38:39]Szóval, hogy egy picit olyan a tehát minden, ami a rendszerváltás óta történt, az az hát ki van téve ilyen radikális átkeretezési kísérleteknek folyamatosan.

[00:38:51]És és most jó lenne, hogyha hogyha egy picit megvetnénk a lábunkat, így rászállnánk az időt, és és kialakítanánk egy közös képet arról, hogy hogy mi történt ebben az országban meg meg mi nem az elmúlt időszakban.

[00:39:05]Szerintem ez ez talán többet segítene, mint bármi, vagy legalábbis én nagyon-nagyon hiszek abban, hogy bármilyen közösség az az elsősorban valamifajta közös valóságra kell, hogy épüljön.

[00:39:16]És ezt a közös valóságot szerintem valamennyire meg tudnánk teremteni.

[00:39:21]Talán most egy kicsit személyesra terelem, merthogy én is éreztem azt április 12-e előtt fél, de akár egy évvel is, hogy miközben korábban tudtam kommunikálni fideszesekkel, addigra eljutottam oda, hogy már így a közelükben sem szeretnék lenni, mert olyan tehetetlen dühöt éreztem, hogy az az ember, aki még mindig képes támogatni ezt a rendszert, azzal én hogyan álljak egyetlen szóba, miről beszéljek vele még időjárásról sem.

[00:39:50]És akkor nyilván nem én vagyok az egyetlen, aki ezt éreztem.

[00:39:54]Nyilván a másik oldalról meg ők gondolják azt, hogy aki képes volt ezt a bántalmaz, nem tudom, amik mennek ott ilyen mantrák Magyar Péterről támogatni, azzal én biztosan nem állok szóba.

[00:40:06]Hát annyira remélem engem le is tiltottak a még Fidesz létező fideszes ismerőseim a Facebookon.

[00:40:13]És akkor közben meg ha kicsit folytatom és kérdést is csinálok mindebből, akkor ugye van a fideszes perspektíva, hogy például a 21 kutató intézet, kutatóközpont felmérése szerint a fideszeseknek egy jelentős része is azt mondja, akik még mindig fideszeseknek vallják magukat, hogy hogy a ner nyerészkedőit el kell számoltatni és felelősségre kell vonni.

[00:40:37]És akkor ugye hát klasszikusokkal élve óriási kognitív diszonancia lehet.

[00:40:41]hogy közbeték, még mindig azt tudod mondani, hogy jó, de azért vannak értékek, amiket amik miatt ő fideszes marad.

[00:40:51]Ez hogyan lehetséges?

[00:40:54]Szerintem itt igen.

[00:40:54]Hát na mindegy.

[00:40:58]Szerintem amúgy is fontos erről beszélni, hogy ugye most csak így megelőlegeztük, hogy hogy milyen károkat okozottan err az elmúlt 16 évben, de de nyilván többféle kárt okozott, és hogy a hogy szerintem mondjuk minimum érdemes a a legkülönfélébb lopásokat elkülöníteni, a legkülönfélébb ilyen nem lopásstípusú gonoszságoktól.

[00:41:18]Tehát hogy és hogy lokált lelkek.

[00:41:23]Igen, például.

[00:41:23]Igen.

[00:41:23]Szóval, hogy a hogy én és szerintem a lopás tehát hogy de na mindegy.

[00:41:32]Tehát, hogy mind elég öregek vagyunk ahhoz, tehát hogy emlékszünk, hogy tehát nem tudom, 2009-ben nyilván mi is tudtuk, hogy a nokiás dobozokat tényleg visszik a az MSZP-sek balról jobbra meg nem tudom, és hogy egyáltalán nem voltunk meglep azon, hogy vesztett a bal oldal és hog nem szóval, hogy tehát hogy attól még, hogy hogy nem én nem voltam fideszes 2010-ben sem, attól még azt gondoltam, hogy bizonyos szempontból eléggé indokolt, hogy most a Fidesz nyerjen és és ne valamilyen baloldali vagy liberális formáció.

[00:42:04]Szerintem most azért hasonlóan vannak valószínűleg a fideszesek is többségében, tehát hogy hogy az egésznek a lopásrésze az valószínűleg tényleg tehát az abban ilyen viszonylag széles körű egyetértés van a a az egész országban.

[00:42:18]A többivel kapcsolatban nem tudom igazából, hogy mi van, merthogy merthogy a minden más, ami főleg mondjuk a a a szabadságunknak meg a a demokratikus jogállamnak a leépítésével kapcsolatos, és akkor itt most a a politikai véleményilvánítása, a művészeti szabadsága egy csomó mindennel kapcsolatos.

[00:42:39]Ugye ott vagyunk nehéz helyzetben, merthogy ott ott vannak a közvetlen érintettek, tehát azok, akik a a akiket lehallgattak, akiknek megszüntették a munkahelyét, akik soha nem kaptak állami támogatást, satöbbi, satöbbi, akiknek ilyen, akik négyszer kesztőséget hagytak ott, mert mindegyik kicsúszott alóluk ilyen vagy olyan módon.

[00:43:02]Tehát, hogy hogy itt ugye egyértelmű, ők azért java részt értelmiségiek, újságírók, civilek, művészek satöbbi satöbbi, akik rá tudnak mutatni arra, hogy milyen módon tette lehetetlen az életüket az elmúlt rendszer.

[00:43:19]A kérdés az az, hogy akár csak a Tiszaszavazóknak a a többsége érti azt, hogy ez nem csak ezeket a civileket meg művészeket meg újságírókat érinti, hanem hogy valójában az egész országunkat károsították meg akkor, amikor ezeket az embereket, meg ezeket a sajtógánumokat, meg társulatokat satöbbi, satöbbi ellhetetlenítették, merthogy végsősoron ezekből a támadás, ezek a támadások kísérték és konstituálták azt a szabadsághiányt, meg azt a demokrácia, hiányt, ami ami annyira ránk nehezedett a a az elmúlt másfél évtizedben.

[00:43:53]Na hát itt azért nem én azért ebbe ezzel kapcsolatban nem vagyok végtelenül derülátó, vagy szerintem itt azért még van mit elmagyaráznunk azzal kapcsolatban, hogy mondjuk az, ami a Klub Rádióval történt, az miért kára minden magyar állampolgárnak, nem csak a klub rádió hallgatóinak meg dolgozóinak.

[00:44:13]Tehát, hogy hogy szerintem itt ezekről a történetekről azért bőven kell még beszélgetnünk.

[00:44:19]Nekem ez az érzésem.

[00:44:19]És akkor most itt, hogy felsoroltál ennyi mindent, ami így történt, itt beszúrnám azt a kérdést, mert ígértük is, hogy hogy mit kezdünk saját magunkkal, és hogy azért ez a társadalom szempontjából nem most merül fel kérdésként először, hiszen a korábbi mindenféle diktatúrikus rendszerek és ezeknek a kiszolgálói, életben tartói kapcsán, akik egy részük általánosságban a társadalom, mindig felmerült az, hogy ezt hogyan kezeljük, hogyan számolunk el magunkkal, Hogyan dolgozzuk fel azt azt, hogy mi történt itt a 40-es évektel utána az 50-es években, és lehetne el sorolni akkor nyilván nem párhuzamot von, de 2010 után is.

[00:45:02]Ö és hogy azért, hogy az a plakátodkint lehetett rajta valakivel, akit éppen gyűlölni kell, azért az nagyon sok mindenkin keresztülmegy, és a végén én és te is, mindenki elsen, elautózik mellette, nem tépjük le, és nem mentünk ki kiabálni, és nagyon sokszor, nagyon sok minden miatt nem mentünk ki kiabálni, hanem együtt éltünk vele.

[00:45:23]Sőt, nagyon sokan, nyilván valamilyen módon részesei voltak azoknak a dolgoknak, amiket amúgy ma elutasítunk.

[00:45:29]És a kérdés az, hogy mennyiértben vagyunk mi felelősek.

[00:45:34]Nyilván ezt nehéz megmondani, de hogy megbocsátjuk-e magunknak azt, hogy hagytuk ő nekik, hogy egy ilyen országot csináljanak nekünk.

[00:45:48]Nem, nem.

[00:45:50]Én nem gondolom, hogy erre létezik egységes válasz, vagy vagy létezik létezik egyszavas válasz.

[00:46:01]Tehát, hogy hogy szerintem nagyon a kicsit kicsit távolról indulok, csak mert most voltam voltam a a gólyában egy szuper ilyen felolvasó esten, amin csodálatos költők meg írók ilyen az elmúlt 16 évben létrejött a nerhez meg a politiká élethez kapcsolódó szövegeiket olvasták fel, hogy megnézzük, hogy ezek hogy szólnak most, hogy ennek a dolognak vége.

[00:46:27]És akkor pont azt vettem észre, hogy hát mennyi ellenzéki művész volt, aki aki elképesztően hangosan küzdött a rendszer ellen 2010-től fogva.

[00:46:37]És aztán aztán valahol félúton egyébként belefáradtak, vagy vagy reménytelennek érezték.

[00:46:45]A a CEU.

[00:46:45]Ugyébként nálam is szerintem az egyébként valamifajta szimbolikus fordulópont volt, mert annyira értelmetlen volt, és annyira tehát, hogy hogy én én onnantól kezdve nagyon keveset tüntettem például.

[00:46:55]Tehát, hogy tehát ilyen vagy olyan módon, de nagyon sokunkat demoralizálta ez az egész történet a egy adott ponton.

[00:47:08]És szóval, hogy például nagyon sokan vannak, akik nem tartottak ki kvázi 2026-ig, de hát nem hiszem, hogy épp szűembernek eszébe jutna ezeket az embereket hibáztatni azért, mert egy idő után azt mondták, hogy hogy most már most már elég nem nem tudok egyszerűen ennyi érzelmi energiát, lelkesedést, dühöt satöbbit belerakni valamibe, ami ami ennyire nem megy át, amikor valahogy tényleg úgy tűnik, hogy hogy ez az ország köszöni szépen, jól van, miközben szerintem rettenetes irányba haladsz.

[00:47:37]Szóval, hogy azért ebben a mindsetben élni így nem tudom másfél évtizedik az így az így állati sok.

[00:47:41]És hogy és hogy akkor nem tudom, tényleg ebből a szempontból is érdemes végiggondolnunk a saját a saját korszakainkat, vagy az, hogy hogy így személyesen nekünk hogyan telt ez a ez a ez a 16 év, és hogy hogy mikor lehetett volna a többet tenni.

[00:48:02]Én biztos, hogy szóval, hogy amiatt utólag nem vagyok büszke magamra, miközben nagyon mégsem tudnám magamat meg, tehát megkövetni sem szeretném magamat nagyon emiatt, de hogy már nagyon, tehát hogy nagyon régóta annyira nem tudtam hinni semmiben, ami az ellenzékhez, mármint az akkori az Ó, most már mai izében, nyelvjárásban, ami az Óellenzékhez kötődött, tehát hogy lehet, hogy hogy még cikibbnek lát láttam az óellenzéket, mint amilyen valójában volt, vagy vagy még jobban megvontam tőle tőlük a bizalmamat, mint amennyire ez ez indokolt lett volna, és talán talán itt egy kicsit lehettem volna tehát ha ha személy e ez szerintem sokaknak volt, meg nyilván egyfajta kilátástalanságérzésből is fakadt, de ezt most ne nyissuk meg, mert pont fél percünk maradt, úgyhogy már csak annyi a kérdésem, hogy lesz-e még belátható időn belül kevésbé megosztott Magyarország szerinted?

[00:49:06]Nem, szerintem akkor tehát szerintem akkor lenne béke, hogyha sokkal kevesebbet foglalkoznánk Orbán Viktorral is, meg Magyar Péterrel is, és nem a kedves hallgatók nem hallgatnák meg ezt a műsort, és úgy egyáltalán egy picit engednénk azt, hogy hogy a politika kimenjen a szervezetünkből.

[00:49:22]Szerintem amíg ilyen ilyen dózisban fogyasztjuk, az addig nem lehet béke.

[00:49:27]Nekem ez a személyes meggyőződésem.

[00:49:30]azért is gondoltuk, hogy egy kicsit talán másról is beszélgethetünk, mint mint Orbán Viktor, ma azért szerintem sikerült.

[00:49:38]És engem még csak így zárszóként azért is érdekel a megbocsátás, mint kérdés, hogy mi az, amit amit viszont nem bocsájtunk meg egy politikusnak, és nem akarjuk, hogy valaha még egyszer előforduljon.

[00:49:48]De erre már csak bólogatni tudsz, mert lejárt az időnk.

[00:49:50]Réz Anna Erkölcs filozófusnak, az LT adjunktusának köszönjük szépen, hogy itt voltál.

[00:49:57]Köszönöm, hogy itt lehettem.

[00:49:59]És ezzel a mai műsor véget ért elkészítésében Studer Dániel, Nemes Dávid és Hegedűsné Szegedi Timea vettek részt.

[00:50:05]Elköszönnek a műsorvezetők.

[00:50:10]Hercovic Eszter és Ámes János.

[00:50:12]Minden jót kívánunk.

[00:50:14]Yeah.