Mit hoz a jövő? Mit gondol az Eszenyi-ügyről? | Rudolf Péter

[00:00:19]Rudolf Péter a Vixináz igazgatója, de rendező, színész, producer, tehát sok szereposztásban ülsz itt, és nagyon-nagyon köszönöm, mert nagyon régóan nem beszéltünk.

[00:00:27]Köszönöm a lehetőséget.

[00:00:30]Hát ez csak természetes.

[00:00:30]Szóval meghosszabbították most már nem most a az öt éves Vikszínházi szerződésedet.

[00:00:37]Újból igazgató lettél még öt évre.

[00:00:40]Egyébként az jut eszembe most itt a nagypolitikai váltásoknál, hogy mondjuk te pártolnád azt, hogy egy színházigazgató is mondjuk két ciklust csináljon végig, vagy vagy élete végéig bírhatja ezt?

[00:00:50]nagyon ellentmondásos dolog, mert egyfelől nyilván nem tesz jót a hosszútvú, tehát mondhatjuk azt, hogy hosszú távon csinálja valaki, akkor van esély rá, hogy megbolondulni meg de szóval ar abból kiindulni, hogy van esély rá, hogy tapasztalati alapon, ugye a hosszútáv működésnek lehetnek torzító, jellemtorcító következményei, ez nem egy jogi helyzet, nem?

[00:01:19]és nagyszerű ellenpéldák is vannak.

[00:01:23]Ki volt, aki hosszú évtizedekig?

[00:01:24]Hát most nem mondjuk politikai vonalon is tudok mondani polgármestert, aki nagyon régóta csinálja, és nyilván közben az a tudás, ami ott fölalmozódott, azt meg ostobaság lenne elengedni.

[00:01:38]De hát a mondjam azt, hogy Várkonyi mennyi ideig vezette a színházat, vagy a Zsán Béki mennyi ideig vezette, a Máté Gabi mennyi ideig vezette?

[00:01:44]Tehát ezek ezek ezek ellentmondásos dolgok.

[00:01:47]Még az is egy kérdőjel, amikor arról beszélünk, hogy legyen pályázat, vagy ne legyen pályázat.

[00:01:54]Ö, Nyugat-Európa tele van olyan változatokkal, ahol egyébként nincs, miközben ándan hivatkozunk arra, hogy ott milyen, hogy milyen demokrácia deficit van a mi életünkben.

[00:02:03]Az egy más kérdés, hogyha valaki vállal egy felelősséget és azt mondja, hogy én x-et meghívásos pályázattal kinevezem, és én bízom benne.

[00:02:12]Akkor, hogyha X nevezzük X-nek, akkor azt a bizonyos igazgatót, ha hibázik, ha ott szétesik valami, ha nem működik, akkor az illetőnek is le kell mondania.

[00:02:22]Ugyanúgy, ahogy mondjuk a ez nem tudom, értelmes dolog, hogy az angol közlekedési miniszter lemond egy egy válsághelyzetben.

[00:02:33]Szóval mindenre van példa és ellenpélda, és minden mellett szól sok minden, és sok minden van ellene is, mert amikor meg pontosan tudtuk, hogy ki fogja megnyerni a végén a pályáztatásnál, és 10 ember beadta, ezért bolondot csináltunk kilencből és mindenki tudta, hogy mi lett a vége.

[00:02:51]Ezt nem lehet igazolni, mert ezt mindenki tudta.

[00:02:53]Ezek nyilván folyosói pletykák és tekinthetjük városi legendának, de hogyha azért nyolcból nyolcszor bejön, akkor azért az gyanúva gyanús, nem?

[00:03:03]Tehát tehát nem tudom, hogy a a demokrácia hiánya vagy az áldemokrácia nagyobb baj.

[00:03:08]Vagy az lenne jó, hogyha az ember önmérsékletet tudna gyakorolni, vagy lenne egy olyan bizalmasa, aki azt mondaná, hogy és akinek elhiszi az ember, hogy szerintem ennyi elég volt és lépj vissza, vagy csinál tovább, mert életed csúcspontján van.

[00:03:22]De a mostani divatos.

[00:03:24]Szóval az a kérdés, hogy a teljesítmény alapon kéne ezeket a dolgokat nyilván megítélni.

[00:03:28]Tehát hogyha divatos szón és tényleg a politikában van a fékek és ellenslyok, de hát azért lehet tudni, hogy a színház működik vagy nem.

[00:03:36]Tehát ennek vannak objektív mutatói is.

[00:03:39]És még csak nem is azt mondom, hogy feltétlenül csak a nézőszám, hanem amit el szoktak felejteni, hanem a a biz a székhez kapcsolódó potenciális bevételből lehet kideríteni, hogy működik a színházhoz.

[00:03:53]Hát ugye a legjobb az lenne, hogyha olyan támogatás lenne, amiben ez kivéthető lenne.

[00:03:56]A taó az nem más, mint mint megmutatja.

[00:03:59]a Tao megmutatja, hogy körülbelül mennyibe kellene kerüljön egy jegy.

[00:04:03]Ahhoz pedig kéne egy olyan réteg, amelyik megengedheti magának, magától érthető meg tudná vásárolni ezt a jegyet, azért a plusz 80%-ért.

[00:04:12]hogyha nem hiányzik az ember költségvetéséből.

[00:04:15]Márpedig hiányzik, és ez nyilván ez egy másik és nagyon érdekes téma, hogyha elkezdünk visszabontani arra a bizonyos néz potenciális nézőszámra, h melyik színháznak milyen a támogatottsága, ezek nagyon jól objektíven felmérhető dolgok, hogy ki milyen támogatást kap, és mennyit kéne kapjon.

[00:04:30]A jelenleg a teljes színházi szféra egyébként alufulfizetett úgy ahogy van.

[00:04:38]Nemzeti színház is.

[00:04:40]Azt most a a én én az általam ismert vidéki színházakról tudok beszélni.

[00:04:45]A kiemelt intézményeknél ott voltak torzulások, hát piactorzító effektív piactorzító ö új elemek is megjelentek, amelyek eltorzították a piacot.

[00:04:57]Szóval én most a nem azér nem a kiemelt intézményekről beszélek.

[00:05:04]Mi például bizonyos életemben nem vagyunk kiemelt intézmény, miközben a legnagyobb prózai színház a kiemeltséget pedig most nem valami jogi alapon, hanem hanem informális alapon és egészen más csatornákon megfogalmazott gazdasági ö torzított gazdasági szempontok.

[00:05:26]Így tudok beszélni.

[00:05:26]Mosolygok magamban, amiket mondasz, mert megnéztem a ti négyrészes dokumentumfilmeteket.

[00:05:32]Egyébként zseniális.

[00:05:32]Tehát gratulálok hozzá.

[00:05:35]Nagyon sajnálom, hogy a Vigszínház oldalán lehet csak látni, mert ezt a televíziókban nem tudom, hogy sugároztá kapcsolat.

[00:05:40]Persze, persze örülnék, hogyha újra és újra lemusí.

[00:05:45]Fantasztikus.

[00:05:45]Csak rögtön ott kezdődik, hogy hogy rossz helyen van a vxin.

[00:05:48]Az mocsáros ócskaterület.

[00:05:50]A kutya nem fogott építkezni.

[00:05:52]megjelenik a báró úr, aki aki halálra ítéli az egészet.

[00:05:54]Tehát körb körülbelül akkor 130 évet visszamehetünk az időbe, és most pont ott tartunk.

[00:06:02]Nem, hála Istennek, nem ott tartunk, mert van mögötte.

[00:06:04]Tudom, tudom.

[00:06:04]Hát ott van 130 év szerencsére.

[00:06:06]Igen.

[00:06:09]És most már azt senki nem teszi fel a kérdést, hogy jó helyen van az épület.

[00:06:15]De visszatérve visszatérve az anyagi kérdésekre, az volt az alapkérdés, hogy visszahoznám-e a taót.

[00:06:21]Nyilván való valahogy ez iszony felelősség erről beszélni.

[00:06:24]Az, hogy hiányzik a rendszerből pénz, az szerintem nyilvánvaló.

[00:06:28]És hogy rossz helyekre ment ki a pénz, tehát nem biztos, hogy hiányzik belőle, hanem az elosztás módjával kéne törődni.

[00:06:32]Az is, az is világos.

[00:06:35]De azt kevesen tudják, hogy jelenleg egy VXházban egyébként már közepen álló fiatal színész fizetése nem közeled megette pénztárosnak a fizetését.

[00:06:45]És nem azért, mert a a Zsugoria a gazdasági igazgató és az igazgató, hanem mert nem kikalkulálható.

[00:06:54]És ez gyakorlatilag az nagyon érdekes folyamat, az érdekes szó nem is pontos rá, hanem egy szomorú folyamat, hogy a rendszerváltás óta egyébként ezzel a ténnyel nagyon kevesen foglalkoztak, és még még mindig egy ünnepelt és irigyelt szakma, vagy egy olyan mitikus, most sok mindennel terhelt intézmények a színházak, de de valahogy a a végső beszélgetéseken nem képviselték igaz igazán erősen azokat az érdeket.

[00:07:23]Szóval nincs egy pálya, most már szó van róla, hogy kell egy egy divatós szóval színészpályamodell, tehát hogy hogyan lépne valaki erre a pályára és méltósággal hogyan hogyan öregszik meg, és amikor már nem tud színpadra lépni, hogyan lehet megsegíteni ezt a nagyon különös idegrendszert próbára tevő és a szervezetet.

[00:07:43]Mégis csak azért másképp, más módon, mint egy bányászét, aki egyébként elmehet hamarabb érthető okokból nyugdíjba.

[00:07:50]Ezt elvették.

[00:07:53]1991-ben voltam egy évig a kamara egyik ügyvezetője, Jordán Tamással és Margita Jágival, amikor már fölmerült, sőt akkor sikerült elérni a azt a nyugdíjazást.

[00:08:02]De ez egy egy a korábbi nyugdíjat, tehát az életpálya modellt azt azt ki kell alakítani, és ennek nyilván része kell, hogy legyen legyen a a méltó méltón végigcsinálható szakmai élet, és bizonyos értelemben összefügg a tahoval, mert nyilván az embernek a Vigszínháznan a legnagyobb legnagyobb tétel, amit ki kell fizetni, az a bér.

[00:08:26]És hogyha nagyon nehéz megtartani jó szakembereket, amikor a piac szerelmeseket lehet, akik a színházban szerelmesek, mert a piac egy egy marketinges, egy egy jó sajtós, a műszak esetében is az építőipar el tud vonni embereket.

[00:08:42]Mi nagyon különös ritmusban dolgozunk, tehát ezt ez kifejezetten kihívás család és ember baráttát tenni azt a ritmust, ahogy egy intézmény, egy ilyen színházműködés.

[00:08:52]Ha mondjuk a kulturális kormányzat felajánlja, hogy üljenek össze a színházigazgatók és tegyenek le valami koncepciót, hogy hogy tudnák elképzelni igazságosan és a jól működő színházat, akkor lenne erre egy terved?

[00:09:08]Elég elég pontosan kirajzolódó.

[00:09:08]Hát azért minden pontján voltam ennek a szakont azért kérdezem meg.

[00:09:13]Hát minden tényleg minden pontján és ez ebben a hat évben is bár folyamatos tanulásban vagyok nyilván azért bizonyos dolgokat megtanultam.

[00:09:23]És tehát rendbe lehetne tenni.

[00:09:27]Hát természetesen.

[00:09:27]Hát nyilván mivel mindenki tanul, nyilván mikor azt mondjuk, hogy most valamit tutit megcsinálunk, az az önámítás és gőgös dolog lenne, de hogy nagyon erősen ö és nem kell túlgondolni, tehát tiszta rendszert kell összerakni, amikor nem válaszoltam elég pontosan ezzel a tauval, tehát vagy a támogatásoknak kell rendben lenni.

[00:09:45]A taónak van egy előnye, még mint mint említettem, ilyennek kéne lenni a jegyárnak.

[00:09:48]Ahhoz kéne egy egy erős középosztály, amelyik ezt meg tudja meg tudja fizetni.

[00:09:53]Ráadásul egy népszínháznál, mint a Vígszínház, nekem külön törekednem kell arra, hogy igen, fölhessen ülni vidéken egy vonatra, meghessen érkezni a két gyerekkel és meg lehessen nézni egy előadást.

[00:10:04]Tehát elvből sem bizonyos gyárelmerésekben nem bonyolódhatunk bele.

[00:10:09]A TOAU ilyen értelemben persze segítség lenne, és mégis csak valamiféle teljesítményhez van kötve.

[00:10:15]Hogy aztán ki ítéli meg, vagy milyen szempontrendszer áll föl, az egy nagyon érzékeny kérdés, hogy ki mondja meg, mi az érték, meg a nem érték.

[00:10:22]Tehát azért ezek nagyon veszélyes dolgok, amikor egyszer csak a tartalmat valaki minősíti.

[00:10:26]És közben nyilván vannak lennének olyan abszurd helyzetek, hogy olyan fajta nem népszínházi és nem nem feltétlenül csak én aztán végképp nem vagyok snop, tehát semmiképp nem minősítenék műfajukat, de mégis csak a piac az jól megmutatja, hogy mi azok jól eladható dolgok kapnak még egy plusz támogatást a tóval.

[00:10:47]Nyilván az meg még egy igazságtalan helyzetet szülől, és abban a percben, ha elkezdjük bolygatni, hogy ki mit játszik, és hogy azt arra mi a véleményünk, az megint egy nagyon nagyon nehéz ügy.

[00:10:56]Azt tudom, hogy én színészként nekem az életem egyik legszebb napja volt, amikor Debrecenben egy kórussal, egy debreceni híres kórussal Hanvas Bélát olvastam föl, alig tudtam felolvasni a Hanvast, olyan gyönyörűen énekelt a kórus egy egy egy éppen akkor használton kívüli zsinagógában.

[00:11:15]És egy csodálatos este volt.

[00:11:17]Befért olyan 100 150 ember.

[00:11:17]És ezt ezt például ez is a Taónak volt köszönhető, mert ott se tudták volna megvenni azt a jegyet.

[00:11:23]Azt, hogy a kórust ki lehessen fizetni, hogy én én is méltósággal lehessek jelentúra azon, hogy így utólag azt mondom, hogy én kaptam ott, nem én adtam.

[00:11:34]Csodás.

[00:11:34]É te voltó, te például onnan hiányzik a taó, de hogyha a pénzek úgy vannak elosztva, hogy a méltó helyeken ott tud ott tud lenni, akkor lehet, hogy fölösleges ez egy nagyon hosszú beszélgetés kéne, hogy legyen a rendszerből a rendszerben a pénzelosztás módja nem volt korrekt, ezért nem látok rá arra, hogy mennyi plusz pénz kéne ahhoz, hogy korrekt legyen.

[00:11:56]Ühüm.

[00:11:57]Te tudtad, amikor Vigszínház igazgatónak pályáztál, hogy ez egy nagyon nagyon zűrös és egy nehéz terület, mert mondhatom, hogy színészként nagyon jól megvoltál, rendezőként, tehát annyira sinen volt az életed, hogy ha ha sarkosan fogalmazatok fogalmazzuk, akkor egy pupa hátadra, mert ez óriási felelősség.

[00:12:17]Nem magadért, hanem sok emberért, most már meg egy nagy közönségért.

[00:12:23]Előtte másokban sokszor fölmerült, hogy legyek én itt ott amotti igazgató.

[00:12:27]Ez természetesen a hiúságomat legyezgette.

[00:12:31]Nem voltam készen erre, mert ahhoz, hogy az ember egy ilyen felelősséget vállaljon, ahhoz az is kell, hogy a saját ambícióit a helyén kezelje.

[00:12:37]És én nekem annyi mindent kaptam ettől a szakmától, hogy azt éreztem, hogy egy olyan intézménnyel kapcsolatban, mint a végszínház, ahol én fölnőttem, akik minden minden pontján hoz engem fűz valami emlék és történet, ahon ahol én tanultam a a rendezőktől, színészektől, ugye az osztály osztályfőnökeim is mind vgszínháziak voltak, az egész évfolyam vgszínházi volt.

[00:13:06]Egyfajta kötelesség is természetesen.

[00:13:09]ö szánasan hangzik, ha azt mondom, hogy hogy én valami szolgálatot teljesítek.

[00:13:13]A lényeget tekintve igen.

[00:13:15]Tehát a 125 éves film is arra mindenképp megtanítja az embert, hogy egy milyen csodálatos történetnek az apró picike rész lett másodperce.

[00:13:24]Ő meg tudjuk meglátjuk, hogy a a 200-nál mennyi kerül be az emberről, hány másodperc, amikor valaki majd összefoglalja ezt az időszakot.

[00:13:34]Tehát alázatra mindenképpen tanít, és talán ez a legfontosabb ahhoz, hogy az ember egy ilyenbe belecsöppen meg magát abba a helyzetbe hozzá, hogy hogy hogy le le le tudjon mondani a saját színészi rendezői ambícióra.

[00:13:49]Bizonyos értelemben ez nem igaz.

[00:13:51]Hát játszom és rendez rendeztem.

[00:13:53]Tavaly éppen nem ez a felelősségvállalás, ez egy nagy kérdés.

[00:13:59]Ehhez nekem úgy néz ki, ennyi idősnek kellett lennem, tehát 60 évesnek kellett lennem.

[00:14:03]De hát azért ott ültem én én annak idején, tehát tudod, hogy mibe csapok, azért azt én tudtam.

[00:14:09]Hát tudtad, de olyan, hogy színház igazgatóképzés nem létezik.

[00:14:10]Tehát nyilvánvalóan az ember végigjárja az utat, hibázik, buktatók vannak, sikerek vannak, és a a a hibák azok mindig felnagyítódnak, hogy és senki nem mondja az, ja, hát mert most tanulja, mert most lett csak igazgató.

[00:14:23]Hát, hogy kiből lesz jó igazgató, hogy azt Horvai Pista bácsival egyszer sétáltam akkor talán vagy azelőtt, hogy ő éppen éppen elvállalta, vagy azután már nem tudom, vagy közben az is mindegy, nem tudom, valahogy nem szoktam én vele sétálgatni, de az a megtiszteltetésért valahogy, hogy azt a Pestiből azt a pár kilométert másfelett talán azt végigbaktattam vele a Vígszínház felé és Pista bácsi levezetése valami nagyon egyszerű levezetés volt.

[00:14:50]Itt a lényege, hogy fogalma nincsen, hogy milyen milyen a jó igazgató.

[00:14:54]Még az sem feltétlenül biztos, hogy hogy a szakmát aktívan gyakorló valakinek kell lenni.

[00:14:59]Nyilván hitelesítheti a mondatait, hogyha az látjuk, hogy hogy azért alapvetően a szakma saját magából nevel és nem bürokrata, hanem más irányból érkezik.

[00:15:13]Ezen lehet gondolkodni, hogy az ügyvezetőig igazgató a roppant bürokkratikus kifejezése nem is feltétlenül egy művészembert feltételez, hanem ha a magyar nyelv szabályai szerint valami ügyeket vezető embert látunk, és nem művészembert.

[00:15:29]Ilyen szempontból az, hogy ennyi pontján ültem már a egy-egy szakmámnak, az nyilván segítség.

[00:15:34]Az az jó helyen kapvizsgálok, ha azt mondom, hogy most a gazdasági hátteret félretéve, vagy a gazdasági életet, hogy hogy alulról jöttél, tudtad, hogy kikkel dolgozol, tiszteld őket, szeresd őket, becsüld őket, hogyha ez egy igazgatóban, egy színház igazgatóban benne van, ne zárd magadra az ajtót, és ne előjegyzési lista legyen, hogy mondjuk Hegyi Barbarával mikor beszélhet, vagy ő mikor beszélhet veled, akkor már nem jársz nagyon rossz nyomom.

[00:16:09]Ez egy a ezek erősen alkati kérdések is.

[00:16:12]Hát meg érzelmi nagyon nagy intézmény.

[00:16:14]Nagyon nagy intézmény.

[00:16:14]Tehát az, hogy egyébként valakihez be lehessen nyitni, ha baj van, az nem jelenti azt, hogy állandóan nyitva van az ajtóm, nem lehet működni.

[00:16:25]Ühüm.

[00:16:25]Ö, és ez az, hogy én én értem, hogy működöm, az nyilván egy titkos társulati ülésen lehet megtudni.

[00:16:32]Ö de az nyilván nagy előny volt, hogyha visszaugrunk hat évvel, hogy hogy egyrészt ott voltam 17 évig, tehát nagyon sok emberhez volt köz, nagyon sok emberrel együtt nőttem ott föl, vagy éppen tanultam tőle.

[00:16:45]Ugyanakkor volt némi rálátásom, mert nem voltam benne nagyon hosszú ideig, hosszabb ideig voltam nem ott, mint ott pár évvel.

[00:16:56]Tehát ezek ezek furcsa, hogy tulajdonképpen jók is lehetnek, vagy jó lehet, vagy vagy bizalommal tölthette el a társulatot.

[00:17:06]Hát meg egy zűrös időszak után mentél oda, azért az sem mindegy, hogy túlterhelt volt lelkileg mindenki.

[00:17:12]Nem tudom, hogy erről vagy a jelenlegi helyzetről esznyiről kérdezhetlek-e.

[00:17:14]Nem akarlak kínos helyzetbe hozni.

[00:17:19]hogy részben visszavonták két helyen is, Debrecenben is.

[00:17:22]Én inkább a jelenségről szeretnék beszélni, ha ha már beszélgettünk.

[00:17:27]A jelenség irgalmatlan nehéz megítélni egyé egy színházi próbán zajló eseményeket, vagy akár egy filmforgatáson egyáltalán egy ilyen fokozott érzelmi helyzetben, mint amilyen egy színházi próba, nagyon nagyon nehéz belőni a határokat.

[00:17:47]Mondom ezt én, aki mielőtt volt ilyen ügy, egyáltalán voltak ügyek, vagy egyáltalán ezek a kérdések felmerülnek, én azt gondoltam mindig, hogy a rendezőnek az a dolga, hogy olyan pontosan fogalmazzon, amit egy színész egy elemzés végeredményeként olyan ideg állapotba kerül, egy elemzés végeredmény, amit elvárható, ami elvárható abban a jelenetben, de sokfélék vagyunk.

[00:18:10]Tehát most olyat védek, ami amitőlemén nagyon távol áll, mert az az viszont nyilvánvaló, hogy nagyon sokféle módon lehet ö létrehozni egy alkotást, és még az is nagyon sokféle, akivel ez történik, mert nagyon sok ö kollégában, nagyon sok emberben a siker visszafelé megbocsáthatóvá tesz bizonyos dolgokat, az az a célszentesít egy eszközt.

[00:18:34]Vegyük vegyünk egy filmes szituációt.

[00:18:37]Tehát hogyha abban a fura, másmilyen fajta koncentrációt igénylő helyzetben, mint egy próbafolyamat, ott és akkor kell teljesíteni, és mennek a kamerák, hogyha valakit olyan idegállapotba hoznak, akkor lehet, hogy ott akkor fáj neki, majd visszanézi a jelenetet és boldog.

[00:18:55]Tehát ezek is, ezek is mind mind mind mind egy másik történet a a mind a két fél részéről.

[00:19:02]Ha ha valaki egy ügyért ég, azért van lázban, mert képvisel valamit, az nem járhat együtt azzal, hogy valakit megalázz.

[00:19:10]Ez ez teljesen egyértelmű.

[00:19:13]Közben nagyon-nagyon érdekes kérdés, hogy meddig megyünk vissza, hiszen közben így változik a világ, teljesen más rendszer szerint működünk.

[00:19:18]Hát nyilván visszaugorhatunk sok száz évvel, és hogyan kopott ki a fogadfogért szemets szemért gondolat, és váltotta ezt fel a polgári jog, a bíróságok, a a a maga a demokrácia, amely más módon intézte intézi el a dolgokat.

[00:19:38]Hát ez egy ez egy hosszú folyamat.

[00:19:41]Most itt is, hogy hova ugrunk vissza, mikortól változott változik meg ez az egész történet, az az roppant roppant komplikált.

[00:19:51]Én nagyon sok helyen elmondtam máris nagyon sokszor, és utána mindig kiragadnak belőle egy mondatot, és pontul idéznek.

[00:19:58]Életveszélyes jelenleg bármiről beszélni, mert azonnal valami torzítón megy keresztül.

[00:20:04]Már a leirat nem ugyanaz, mint amit az ember mondott.

[00:20:09]Tehát ezért az ember aztán még óvatosabban fogalmaz, hogy aztán a végén ne mondjon semmit, ami egy elég kellemetlen dolog.

[00:20:15]Elég fájdalmas együttjárója ezeknek a helyzeteknek, hogy egy olyan közegben beszélgetünk nagyon érzékeny dolgokra, ahol nincsenek fekete és fehér helyzetek, sokkal összetettebb az egész, ahol két perc alatt valakik valamiért fölhasználják a mondatot.

[00:20:30]De tekintettel arra, hogy évek óta ugyanazt mondom, nagyon könnyű helyzetben vagyok bizonyos értelemben, mert csak érdemes visszanézni a még a két-három négy évvel ezelőtti riportjaimat, sőt még régebben mindig unalmasan ugyanazt, hogy szerintem kell egy egy egy kamarai törvény, amely lehetővé teszi, hogy a kamara csakággal lehessen dolgozni, és onnantól kezdve egy etikai bizottság kizárhat valakit.

[00:21:00]Tehát működik egyébként furcsa móda, nem tudom aztán hogy milyen ki lehet játszani ezt is, mert nincs törvény rá az orvosi és a az ügyvédi kamara, tehát nem lehet dolgozni.

[00:21:09]És akkor akkor lehetne kezdő és végpontja ezeknek a történeteknek és nyilván akkor a tisztán lehet működni.

[00:21:17]Át van lépve sok minden, hát átkerült az egész az online térbe, az ártatlanság vélelmesen működik.

[00:21:26]Mi a végszínházban annyit tudok erre reagálni, hogy nagyon-nagyon hosszú munkával nagyon nagyon úgy gondolom, hogy nagyon átgondoltan, abból is gondolom, mert nagyon sokan elkérték már diszkréten.

[00:21:38]Létrehoztunk egy etikai kódexet létrehoztunk olyan csatornákat, amivel egyébként időben vissza lehet jelezni.

[00:21:43]a művészeti tanács, üzemi tanács, működik, a szakszervezet, kollektív szerződés vöttünk létre.

[00:21:51]Tehát azért azért lehet kordában tartani a az eseményeket.

[00:21:57]Ugye a kamarával ezt többször meghallgattam már, természetesen én is tudom, hogy van egy történeti guanóként tapad a kamara szóra, a a művészkara szóra valami, ami a 40-es évek végén megy.

[00:22:09]Ez egy borzalmas történet, de ez egy jogi kifejezés, tehát emiatt nem létrehozni valami, de tőlem bárkogy hívhatjuk.

[00:22:16]A lényeg az, hogy ezt valamilyen módon be kell terelni egy ebből a a most se tudom már, mi lesz idézve belőle majd mikor ebből lesz valami leírat.

[00:22:26]Tehát kicsit aggódva mondom, de mivel ugyanazt mondom, abban reménykedem, hogy egyszer véletlenül ugyanaz hangzik majd el, vagy ugyanez lesz leírva is.

[00:22:34]Tehát, hogy akkor olyan emberek tudnak dönteni, hoznak egy határozatot, hogy lehet, hogy fölöslegesen támadtak valakit, lehet, hogy túlzásba esk, akkor is van egy határozat.

[00:22:44]Akkor is van egy határozat, hogyha ha azt mondjuk, hogy egy évig az illető nem gyakorolhatja a szakmáját, viszont utána aki hívja, az nem támadható.

[00:22:52]Jó, azért ehhez az is kell, hogy az ember önmagáért tudjon kiállni, mert most mondok neked egy más példát.

[00:22:55]Az egyik jövőbeli darabotok kapcsán lehet, hogy nem 42, vagy 46 villamos logikája.

[00:23:03]Ja, igen.

[00:23:03]Villamos logikája szerint 46 a címe, és érettségi után álló diákokról szól.

[00:23:08]És ennek kapcsán, hogy így olvastam róla, eszembe jutott, hogy van egy olyan iskolai program már, ahol a gyerekeket arra tanítják, Magyarországon Zuglóban ez már nagyon jól működik, hogy hát biztos te is jártál iskolába, hogy nem tudom vannak a a hangos gyerekek és mondjuk a üti, veri vagy bántja a másikat, akár tetlegesen, akár szóban, és vannak a nézők.

[00:23:29]És akkor az volt a szokás, hogy ja, nem mondhatjuk meg, mert akkor besugók vagyunk, akkor akkor felnyomjuk a tanárnál.

[00:23:36]Na és ezen is kell változtatni, hogy ez nem így van, hogy egy gyerek bánt másik kettő-hármat, és akkor van a sok-sok gyerek, aki nem meri elmondani.

[00:23:45]Szóval, hogy ezt arra akarok utalni, hogy hogy itt is, hogy ha hog persze a színésszel, ha úgy beszélnek indulatból, akkor álljon ki magáért.

[00:23:55]Tehát akkor működik a szervezeti szabályzat, a szakszervezet, minden.

[00:23:59]Nem várhatjuk el.

[00:23:59]Közben sokfélék vagyunk.

[00:24:00]Tehát ugyanolyan értékes ember, aki ilyenkor törékeny, szorong, hát ez ugyanaz, mint a mi tudjákben.

[00:24:04]Lehet van, aki meg tudja végezni magát.

[00:24:06]van aki nem.

[00:24:08]És egy ilyen pálya, ahol a szorongás egyébként még jól is jöhet egy bizonyos szerep feldolgozásánál.

[00:24:11]Nem várhatod el a világtól, hogy hogy ugyanolyan vagány módon.

[00:24:16]Én én nem emlékszem, hogy engem ilyen típusú ért volna, mert én alkatilag valahogy meg tudtam védeni magam, de ez nem azt mondja nem nem várható mindenkitől.

[00:24:27]Tehát valamiféle De ez egy nagyon hosszú folyamat, hogy ez átalakulj átalakuljon.

[00:24:30]És valóban az oktatás ilyen szempontból fontos, de azért lássuk be.

[00:24:36]gondoljunk legyekuláró és még nagyon sok minden tudunk idézni a saját életemből is.

[00:24:43]A Vasb ife fociztam, hát nyilván abból most ügy lenne, hogy ott egy egy délutánomat elmondanám.

[00:24:52]Közben imádtam a focit és imádtam odajárni, és vasas drukker vagyok, de ez most hirtelen jutott eszembe, hogy s hány gyerek sérült ebbe lelkileg, amit amit esetleg könnyedebben vettél.

[00:25:00]Így van.

[00:25:02]Nyilván ez egy hosszúhosszú folyamat, ha egyáltalán lehetséges, ha egyáltalán nem a homo sapiens van így összerakva, hogy közben egy óvodában nem érted, hogy mi miért történik.

[00:25:10]Hát ott aztán még nincsen nincsen előzménye annak.

[00:25:14]Miért működik az, hogy hogy egyszer csak a hangadók körülötte összeállnak?

[00:25:19]Hát hány ilyen történetet ismerünk akát saját gyerekeimből, hogy nem nem tudom mi, de hogy ezt kezelni kell, ezt a rosszat az ember, az nyilvánvaló.

[00:25:27]az, hogy egy olyan pályán, ahol közben meg ezek a fajta érzelmeket szinte használnunk is kell, nyilván ez egy még komplikáltabb a helyzet, de az nagyon fájdalmasan érint egyébként mindannyiunkat, hogy most úgy beszélünk a szakmáról, és mi is most nagyon régóta erről beszélgetünk, miközben az évadról szeretnék beszélni, tehát eltolódnak az arányok, minthogyha ez nem lenne jelen egyébként a világ minden pontján, csak nincs szem előtt.

[00:25:52]Tehát mielőtt azért azért hallottam most ilyen beszélgetést belecsöppentem valami televízióban, azért fölállt a szőre a hátamon, minthogyha erről szólna az életünk.

[00:26:00]Nem, az életünk arról, itt van előttem a az évadunk, arról a kilenc bemutatóról szól, meg a 130 évről, amíg a Vígszínház és az összes többi színház a kicsiktől a nagyokig mégis csak a lehető legfontosabb dolgát dolgot csinálják.

[00:26:16]Miközben erről beszélünk, hogy emberek milyen idegállapotban dolgoznak, azért a végeredmények, az előadások, az óriási nézőszámok és az a kuriózum, amilyen a magyar színház, ez a csodálatos színesség, azért ez itt van velünk.

[00:26:26]És ezek az emberek ebben dolgoznak ebben a rendszerben, és pocsék napokon vagy szórakoztatják őket különböző ilyen erre specializált színházak, vagy jó kérdéseket tesznek fel együtt a bérleteseinknek, és együtt gondolkodunk azzal, hogy milyen legyen a világ.

[00:26:44]Azért alapvetően a világ egyik legfontosabb dolgáról beszélünk, főleg a mesterséges intelligencia korában, ahol együtt ülnek az emberek, egyszerre hőkölnek föl, egyszerre sírnak.

[00:26:54]Tehát azért őrizzük meg a a színház méltóságát.

[00:26:59]Ehhez nyilván az is kell, hogy a színház maga meg tudja őrizni.

[00:27:03]Meg a színész méltósága meg a benne dolgozók méltósága is nyilvánvalóan megmarad.

[00:27:07]Egyrészt nyilvánvaló módon a színházak maguk megteheték azokat.

[00:27:11]Tényleg azt gondolom, hogy mindent megcsináltunk, hogy hogy lehessen a Végszínházban jókedéllyel dolgozni.

[00:27:14]És hogyha be nyilván mindig vannak történetek, ezeket a történeteketeket megpróbáljuk kezelni, és mindig lesznek alkatok, akik meg tudják védeni magukat, akik nem tudják megvédeni magukat, és térjünk rá az évadra.

[00:27:31]Na látod, milyen érdekes, hogy ha az életből merítjük a példát, és a kultúra valahogy mindig a a az élvonalban van, ha jó történik, ha rossz történik, tehát az elmúlt években állandóan a kulturálul hallunk valamilyen nem is jó irányból.

[00:27:47]Amikor csönd van, akkor ott rend van.

[00:27:48]Egyébként ezt újságíró iskolában tanították nekünk, hogy nem az a szenzáció, hogyha a kutya megharapta az embert, hanem az ember harapja a kutyát.

[00:27:56]Nyilvánvaló a Vigszínházról nem szólt ilyes formán semmi, mert nyugalom volt.

[00:28:01]Ö de például most eszembe jutott a könyvpiac, hogy pont a tegnapi Tar Zoltánnak a kijelentése, hogy rendet kell a az irodalom könyv terén is tenni.

[00:28:11]Csak itt, hogy itt az életből merítjük a a színházi példákat, ugyanakkor magák a színdarabok is mindig kritikus helyzetről szólnak.

[00:28:19]Tehát most mondtam a 46-ot, ott is egy nagyon súlyos témát tárgyasz, de hát sorolhatnánk a a végszínházi előadásokat meg az írokat, hogy nyilvánvaló, hogy hogy egy szerelmi történet is a a vég fejlett hajó azért milyen út vezet oda?

[00:28:33]út a színház lényege és egyáltalán egy egy film etűnnek is a lényege, de a színházér biztos a konfliktus.

[00:28:40]a konfliktus persze, tehát hogyha sok ember együtt működik, ez mondjuk egyébként megjegyzem a politikai műsökre is érvényes, mikor ötenet értenek, akkor az egy nagyon vicces műsor.

[00:28:50]Tehát nyilván alapvetően a konfliktus és a kérdésfelvetés a a lényege a színházcsinálásnak, és a az a VGH VGáz feladata, ha már erről beszélgetünk, meg mindannyiunk feladata, hogy és ez így már 130 év kapcsán, hogy az ember egyszerre őrizze meg a tradíciókat, de és ezért érdekes a a 46 négyes hatos ragozzuk ahogy akarjuk Ifja Vinyászki Attila rendezés, amely szeptember emberben az első bemutatónk és a most nem tudom mikor megyünk meg megyünk adásban, ezért most óvatosan kell fogalmazok.

[00:29:28]mostanában volt, van lesz, attól függen, hogy mikor megy le a a az adás egy első házi főpróbáig jut juttatjuk el az anyagot, és ez felvállalta valamilyen módon a folytatása a letargia című előadásunknak, ahol ez a hagyomány és és nagyon erős jelenidejűség és a fiatalokhoz való szólás és a bérletek bérleteseinkhez és a egy ahhoz a generációhoz, aki már régóta évtizedek óta kötődik a végszínház hogy egyszerre tudjon szólni egy egész évad, szerencsés esetben meg egy előadás is.

[00:30:02]Ez egy nagyon nagyon vagány dolog volt tőlünk, hogy ez megszületett és ahogy megszületett, és köszönet érte Attillának és köszönet érte nekünk magunknak is, hogy ezt vállaltuk, hogy egy olyan Molino lógott nagyon sokáig a Vigszínház 130 éves épületén, aminek az elolvasása kihívást jelentett az én generációmnak, de még a nálam fiatalabbnak is.

[00:30:26]és néztem az előadást, és nagyon sokszor röhöhögtek föl 12-14 éves, 16 éves srácok, lányok, amit egyáltalán nem értettem, de épp ez volt a dolog lényege, hogy legyünk kíváncsiak egyébként, ha már a színházról beszélünk, azt kíváncsiság nélkül nem lehet létrehozni.

[00:30:43]Legyünk kíváncsiak egymásra, ha már polgári színház, azt hiszem, ez a polgári lét egyik alapja, hogy hallgassam meg a véleményedet, és ahhoz képest fogalmazzam meg a magamét.

[00:30:54]Tehát az, hogy oda bejönnek a fiatalok, és közben bejönnek a szülők és a nagyszülők és a bátyok, hogy kik vagytok ti pontosan, azt meg akarom érteni, de letargia egy egy nagyon nagy siker, végülis egy prózai előadás tud menni jövőre igen sokat.

[00:31:09]És valamilyen módon ezt akarta az Attila folytatni, hogy mintha ez az érettségiző osztály kilépett volna az életbe és adott egy olyan olyan találkozási pontot a négy négy hat négyes hatossal, ahol nagyon sok mindenről tud beszélni és amilyen időket élünk, nevezhetjük ezeket shakespei időknek.

[00:31:30]Minden évben elmondom a beszédemet, és egyre egyre viccesebb, hogy gyakorlatilag ugyanazt mondom, de most aztán tényleg mondhatjuk azt, hogy történelmi időkben bonyolódtunk.

[00:31:38]Ez a színháznak egyébként jó természetesen, hiszen a konfliktus az alapeleme, viszont nagyon fontos, hogy jó ritmusban lehessen reagálni, és ez ez így egy ilyen produkciónál, ez a Attilánál ez létre létre fog jönni ezzel a folytatással, hogy szinte aznapiak tudunk lenni.

[00:31:58]Hát egyébként meg nem vagyok könnyű helyzetben, mert én azért sokat járok színházba, és hát azért a fiatalokat behozni, tehát a mobiltelefonnal meg ezzel a TikTok gyorsasággal felvenni a versenyt, hogy majd másfél két óra múlva megtudja a végét, azért ez nem egy nem egy könnyű helyzet.

[00:32:15]Ez visszaad a koncentrációra is, tehát hogy mi mennyi mennyire tudod lekötni, milyen hosszan tudod lekötni a nézőt.

[00:32:20]Az is egy érdekes új új szempont lett.

[00:32:23]De ezért örülök ennyire és ezért beszélek ennyire csillogószemmel a letargiáról és hogy ennek ez így a folytatása a a 46-tal szeptemberi bemutatóval.

[00:32:32]A másik lehetőség természetesen, hogy itt vannak a klasszikusok, amek a nyilván attól klasszikusok, hogy minden évtizedben megvan az a az a környezet, amiben az ember azt érzi, hogy ezek most nagyon jól megszólalnak és mindig meg tudnak szólalni, de van amikor amikor igazán alájuk jön.

[00:32:55]Hát már cseresnyékésket így ez lesz a következő.

[00:32:59]Igen, azt láttam, hogy hogy a Rómeo és Júliátokat neked a Nagykálózi Eszterrel.

[00:33:06]Hát most már azért mondom, hogy milyen régóta megy és és ha bárki félve menne, hogy uramisten poros meg régi, akkor akkor teljesen korszerű és mai, és a történet mindig is él.

[00:33:17]Hát ez egy egy zseniális írásom.

[00:33:26]Ráadásul a magyar nyelvben egy zseniális több fordítás is van, ami Mészhőt mészőben játszuk, de nyilván játszhatnánk osztolányaval is valamitől.

[00:33:35]ennek a mi változatunknak ez volt a magától értetődő megoldása.

[00:33:41]De mondjuk híve vagy annak, hogy hogy korszerű mai nyelvre nyelvre lefordítani, mert példá már nekem is vannak olyan olyan könyvek, olvasom és vannak szavak, amik már kihullottak és nem értem és meg kell nézni.

[00:33:54]Na most igen, csak ha sok van benne, akkor így nagyon nehéz az olvasás.

[00:33:58]irigyelnek is minket a az angolok, akik kénytelenek, ugye a a náluk is azért a Shakespeare nyelv az az mindenképp egy klasszikus nyelv.

[00:34:09]Tehát azért az, hogy mi mondjuk a Szeged Szeged nádasdi fordításban játszhattuk, azért az egy nagyon másik lehetőség.

[00:34:17]És emlékszem a főiskolán játszottam Hamletet az Aranyán Csodálatos Aranyjános.

[00:34:21]Tehát ezt nagyon nagyon nehéz a a jól megismert mondatokat megváltoztatni, ami a fülben van.

[00:34:28]meg is menni, de mondjuk 10 éves 15 akam mondani, hogy neki kell a segítség.

[00:34:34]De nekem is érdekes volt a még a zsenge angolommal is megnéztem a a Shakespeare, tehát a Hamlet belép az anyjához és azt mondja Arany János, hát anyám mi tetszik?

[00:34:43]Na most ez az angol was the matter my mother mondja, ami hát egy egy ahhoz képest, hogy az angol őskori, ez mégis csak egy sokkal durvább mondat, mint a a az ízes aranyjánosi.

[00:34:58]Tehát ehelyett biztos, hogy kell találni valamit, hogy egy fiatal embert ne lökjön mellbe.

[00:35:03]Közben vannak olyan egy egy vörösmarti csongoréstőek meg igenis tessék bejárni azt az utat ahhoz a nyelvhez, de nagyon itt is nehéz nehéz megtalálni a határt, hogy tessék, közben meg kell őrznünk bizonyos csodás fordulatokat.

[00:35:17]Tehát a Kossutkiflinél ugye én belefutottam ebbe, hogy Fehér Béla összerakott egy sajátos nyelvet és aztán nem volt már energiám arra, hogy azt a 100 kulcsszót valami marketing, valami ügyes marketing fogással különböző rádiókban megpörgessem azokat a szavakat, amiket vagy a Béla talált ki, vagy valóban valóban régen a magyar nyelv részei voltak.

[00:35:42]És én abból indultam ki, hogy egy jó japán filmnél egyébként tudom miről beszélnek akkor is, ha nincs felírt, pedig nagyon zsenge a japánom.

[00:35:52]És voltak itt zavart zavart, hogy bizonyos szavakat nem érd benne.

[00:35:56]Tehát nyilván marketingben lehetett volna ennél ügyesebbnek lenni, de ott is egy önálló világot rakott ő a Béla.

[00:36:02]Tehát alapvetően azért nem bánom, hogy én azt úgy hagytam.

[00:36:04]ellustult egy kicsit a világ, azt az azok azokon a lépcsőn lépcsősoron föl kell menni bizonyos bizonyos mondatokhoz és bizonyos fordulatokhoz, és ezért érdemes harcolni.

[00:36:16]Van egy előnye ennek a praktikusan ö angol 100 felé hajló nyelvezetnek.

[00:36:23]Biztos, hogy van, mert pregnáns és kevésbé félreérthető, de a magyar nyelvnek színességéről azért és erő sok-sok árnyalatról lemondani, az megbűn.

[00:36:34]Ühüm.

[00:36:34]Ö.

[00:36:34]Van még olyan darab, amit szeretnél, nehogy úgy menjen innen, hogy nem kérdez belebonyolódtunk joggal és értem és számítottam ber a színházi világ, hogy nem lehet elmenni szóél.

[00:36:45]Igen, de nekünk meg tényleg az a dolgunk az az érzésem, hogy tekintett arra, hogy a Végszínház az összesen olyan lépést, amit ezügyben egy akár nem tudom miért beszélünk úgy Nyugat-Európáról, mert ott is nyilván számos sajátos problémájuk megvan, de megtettük azokat a lépéseket, amiket itt Közép-Európában egy polgári színház polgári mótjával meg kell, hogy tegyen azért, hogy az intézményben béke lehessen.

[00:37:06]Ettől nem lesz béke, mindig lesz valami helyzet.

[00:37:08]Ez nem azt jelenti, hogy ezek de de a lehetőségeket a békétlenségre megpróbálod összeszorítani és valahogy elintézni a problémákat.

[00:37:17]És alapvetően pontosan az a lényeg, hogy mi tesszük a dolgunkat továbbra is.

[00:37:21]Ez a legfontosabb üzenet.

[00:37:23]Nem kell semmiféle irányt váltanunk.

[00:37:23]Nem is a nézőszám sem ezt mutatja, a bérletvásárlás sem ezt mutatja, mint a legfontosabb.

[00:37:32]Am különben beszélgethetünk bármiről, de azért ezek a ezek a fontos hírek, hogy működünk.

[00:37:37]És ezért az az igen igen a szeretném az évadat folytatni, mert a különben é visszamegyek a színházba, a marketinges rámcsapja az ajtót, hogyha nem teljesítem ezt a teljesen logikus és nekem is fontos feladatot.

[00:37:49]Tehát ezután decemberi bemutató lesz Anton Pavlovic Csehov, Cseresny Ker című műve és Sasa Bark rendezi, aki aki már dolgozott a Végszínházban, és akivel nagyon-nagyon aki akkor vele dolgozott, mindenki hozzsannázott, hogy milyen milyen színészcentrikus.

[00:38:08]Én megnéztem, azokat az előadásokat is láttam a háború és békét és a Pesti színházban a Wudielen feldolgozását is.

[00:38:15]Ott ott marad a darab lelkénél, és közben mégis egy sajátos formavilággal, úgyhogy boldog színészek vannak a színpadon, hoz létre előadást.

[00:38:27]És a cseresnyéskért ilyen szempontból, mint alaptéma, hogy van egy eltűnőben lévő világ, el kellett tűnni, sírni kell érte, hogy eltűnik, és jön egy új gondolat, és és ennek a kavarodása ez nyilvánvaló módon benne van a levegőben.

[00:38:42]Utána pedig hát egy mitikus cím, ugye a Csárdás királynő, amin soha nem volt a végben.

[00:38:47]Soha nem volt még a Végben, miközben Kman Imre első bemutatója egyébként a Vígszínházban volt, és Mohácsi János tér vissza, és rendezi a nagy színpadon, március eleji bemutató lesz.

[00:39:01]Szokás szerint ugye hat bemutatóból állnak a bérleteink, tehát a bérleteseink között válogathatnak.

[00:39:10]A az első bemutató Arthur Miller a Pestiben, Fehérbalázs Benő rendezésében a két hétfő emléke.

[00:39:16]És ez egy olyan olyan Altulmiller darab, ami az ő személyes élményeire épül.

[00:39:26]Én én sejtettem, hogy ő ő neki más a viszonyaz.

[00:39:30]Nem, nem úgy intellektől, hogy végtelenül intelligens, csodálatos, nagy gondolkodó amellett, hogy zseniális drámaíró, de hogy közben van köze a a plebejussághoz, a kisemberhez, az ugye hát mert onnan jött azért.

[00:39:43]Igen.

[00:39:43]Szóval nem mindegy, hogy az ember azzá vált intellektelé, vagy on szárn fölnőtt az ember és halt hozzá.

[00:39:49]És azt is tudtam, hogy összer mikor a szállemi boszorkányokra készültem, hogy ő felépített egy kis faházat és és közben gondolkodott az anyagon úgy, hogy amikor befejezte a faházat, leült és azonnal megírta elképesztő gyorsasággal a szellemi boszorkányokat, mert nyilván közben ezen járt az agya, de nyilván egy manuálisan ügyes ember volt, ha egyszer egyedül összerakott egy kis faházat, és ez is egy olyan közegben egy egy munkahelyen játszódik, nagyon jól illeszkedik a pesti színházhoz.

[00:40:18]majd a díszlet is, amit én már láttam, és ez egy én nagyon fontos bemutatónak érzem, mert nyilván minden térnek megvan a maga szellemisége, és ez nagyon a Pestibe Pestibe való, hogy igen, ott sétálunk a Váci utcán, onnan lépünk be, közben az épület maga az egész múltjával egy egyszerűbb tér a Végzínházhoz képest, és és közben hát egy olyan szereposztással, mert ilyenkor oly olyan bűntudatom van, hogy nem olvasom föl néz meg.

[00:40:52]Jó, de hát akkor végig nevedből állnak.

[00:40:54]És utána jön a Bohém élet Valló Péter rendezésében.

[00:40:56]Tehát tehát nagy címek, nagy szerzők és közben nyilván Fehérbalázs benő sem rendezett még a végben.

[00:41:02]Nagyon fontos, hogy a társulat elég nyitott legyen ahhoz, hogy folyamatosan lépnek be lépnek be a a fiatal rendezők, külföldi rendezők.

[00:41:09]Van aki már dolgozott a szársával, van aki nem.

[00:41:13]És a harmadik darab, tehát ez Valló Péter bohémélet, ahol persze nem elénekeljük a az anyagot, hanem egy egy saját anyag készül majd a a párizsi életképek alcímmel decemberi bemutatóval az eredeti szüzsé alapján.

[00:41:33]És a harmadik Woodi ellen Kék Jázmin című fémjének szintén egy átirata.

[00:41:39]Na akkor most hadd kérdezzek valamit.

[00:41:42]am te szerettél volna, meg én is szerettem volna, azt elmondtad és a végére hagytam kellett elmond akkor nem egy órát, két órát kellett volna rád szánni, ha már sikerült így összehoznunk a találkozót, hogy hogy itt mondtad a díszletet, és úgy az jutott eszem meg meg, hogy a kisemberek közül jött a szerző, az író, hogy azért neked is megvolt az a gyökered, hogy tudom, hogy jogász lehettél volna, építész, tehát hogy benne vagy ebben a világban, hogy hogy mennyit hozzátesz az emberhez, hogy honnan jön.

[00:42:12]Tehát hogy a gyerekkora, a születés, hogy hova születik.

[00:42:15]És itt ahogy a szerzőket mondtad, az írókat mondtad, ez a te életedben is jelen van a a múltad minden alkalommal, hogy hogy nyilván vagy egy értelmiségi családból, illetve nem nyilván, de nem a rósadomról, de nem a rózsadombról, hogy azért ez sokat számít, hogy nagyon sok ez alapvetően alaprozza meg az ember, tehát amikor arról az attitűdről beszélgetünk, hogy az ember hogyan igazgató, miképp igazgató.

[00:42:39]Hát nyilván ezek ezek alapvetően nem tudom hány évig csinálja az ember, ahogy ezt el hogy elfelejtse önmagát.

[00:42:46]Tehát ugye amikor arról beszélünk, hogy hány évig kell csinálni, nem nem szeretnénk alapvetően más ember lenni igazgatóként.

[00:42:51]Közben bizonyos szabályoknál meg kellnek nekem is meg kell tanulnom az, hogy az empátiaszint, ami ami bennem van, az mennyire kordában tartandó önvédelmi okokból.

[00:43:05]De az, ahogy édesanyám és édesapám működött, és amit én tőlük kaptam, és ez az egész első három év falun, de nem hát ő igen tanáremberek voltak, de a közeg, amiben léteztem, az falusias közeg volt.

[00:43:20]A őrszentmiklós vá dukka és közben aztán egy kisváros, svác 13 évskör még én akkor költöztem fel Budapestre.

[00:43:26]Ez nyilvánvalóan alapvetően meghatároz természetesen.

[00:43:31]És aztán egy rózsadom még gimivel jártam.

[00:43:34]ahol meg kellett harcolni a helyzetemért, és nagyon érdekes és nagyon frusztráló dolgokat kellett, de hát ezek aztán jól jönnek az embernek.

[00:43:42]Ugye eszembe itt a Rózsadombi gimiről, hogy hogy azért most nagyon nagyon ketté osztott a társadalom, tehát hogy jó módú emberek jó módú iskolákba iratják a gyerekeket, hogy ma már ritkán fordulhat az elő, hogy egy alapítvány iskolában mondjuk a kétkezi munkás beirathassa a gyerekét, hogy hát ez elég nagy baj.

[00:43:59]Nyilván a közoktatásnak általában vének kéne olyannak lennie, hogy ne legyen egy éles különbség.

[00:44:05]Ezt akni, hogy hogy és itt lehet szindarabról, bármiről beszélni, hogy nem látod ennek a a hátrányát és és ennek a baját, hogy hogy társadalmi rétegek ma már nem találkozhatnak egymással.

[00:44:17]Tehát én már nem biztos, hogy bemehetek egy milliárdos házába.

[00:44:19]Nem biztos, hogy meghív engem oda vacsorára.

[00:44:23]Szerintem ne legyen hiányérzet.

[00:44:23]Nincsen.

[00:44:25]Na de ez egy gyereknél, hogy hogy ez ez hogy már így indul az élete.

[00:44:28]Eleve magasabb szintű oktatást kap.

[00:44:33]De hát ez ez kimondasz egy mondatot, ami egyébként nem biztos, hogy így van.

[00:44:37]Nem tudom.

[00:44:37]Kérdezem, mert én is gondolkodom.

[00:44:39]Tehát attól, hogy valami alapítvány iskola még nem feltét, ezek gondolkodási technikák.

[00:44:46]Most nem akarom ugye három gyereket emelhettünk fel.

[00:44:48]ö nem mindig az alapítványi iskola működött jól.

[00:44:54]Tehát abszolút személyfüggő az, hogy egy rendszer épüljön föl úgy, hogy hogy egy, hogy a az oktatásban ez egy olyan életpályamodell legyen egyébként ez ügyben, ne legyünk igazságtalan azért történtek lépések, de hogy hogy nem kell, hogy ekkora jó a színesség és lehessen választani, ki milyen iskolába megy.

[00:45:13]Nyilván gazdasági kérdés is, az egészségügy is gazdasági kérdés is, meg az oktatás is egész az is, az sajnos sok minden végén ott van a pénz, de nem minden a pénz.

[00:45:23]Tehát az, hogy alapvetően azt kell, hogy a legértékese, nagyon értékes emberek gondolják úgy, hogy az életüket az általános iskolai tanításan szeretnék kiteljesíteni.

[00:45:33]Legyenek megszállottak.

[00:45:36]Ezt se lehet másképp csinálni, nem lehet pedagógusnak lenni nyilvánvaló módon, mint egy mellesleg.

[00:45:42]Semmit nem lehet mellesleg csinálni.

[00:45:43]akkor működik jól nyilván a egy ország, hogyha ha mindenki szerelmese annak, amit csinál, de bizonyos szakmáknál lehetetlen, tehát nem lehet mint egy mellékesen színésznek lenni.

[00:45:53]Hát ez elég furcsa lenne.

[00:45:55]És nyilván megszállott pedagógusok kellenek.

[00:45:56]És akkor és és közben egy nagyon nagyon hiányzik egy olyanfajta körbe kell menni a világban, nem szényen egyébként Finnországot érdemes megnézni, hogy a finnek hogy rakták össze magukat, és hogy annak a legfontosabb eleme volt, hogy az oktatásukat megreformálták.

[00:46:14]És ez még egyszer mondom, ez nem feltétlenül az alapítványi forma azoknak a behozása, vagy nem nem értek hozzá, tehát nem csak mint szülő végigcsináltam sok mindent.

[00:46:24]Meg hát a szüleim tanáremberek voltak.

[00:46:25]Tehát azért én emlékszem ennyit a arról, hogy kell alapítvány iskola, hogyha az ember emlékszik arra, hogy 12 évesen, akármennyire is szereti az édesanyját, nem kéne, hogy 12 évesen egy nyelvtanórára emlékezzek, mert édesanyám inkább 4-5 km gyalogolt, hogy ne abban az iskolában tanítson, ahol én vagyok.

[00:46:44]És akkor egyszer csak becsöppentem ott valami verekedésbe bonyolodtam.

[00:46:48]És a lényeg az, hogy el kellett mennem az ő iskolájába, beültem egy órára és emlékszem minden percére egy nyelvtanórára, mert édesanyám akkor úgy tanított, és 1971-72-ben vagyunk körülbelül, és annyira jó volt, és annyira hát és elképesztő.

[00:47:07]Hát ő ő ő ő egy zseniális tanár volt.

[00:47:11]Hát édesapám is, hát jönnek vissza.

[00:47:13]Ühüm.

[00:47:14]Hát hogyha 50 éve tanított 50-60 éve tanított tanítványok egy zacskót fölakasztanak friss szedett cseresznyével a deregje utcában.

[00:47:20]Majdnem mondtam a címet.

[00:47:23]Nem mondok a pontos címet.

[00:47:28]Hát sajnos idesenyam már nincs meg, de de nincs velünk.

[00:47:30]De na most ott ő úgy tanított, hogyha akkor ezt hívhatnánk Éva néni módszernek, vagy meg Alambéva módszernek, vagy szóval ez nem ezen múlik.

[00:47:41]Itt olyan embereket kell beszippantson a rendszer, rendszerszinten kell a az is rendszerszint, hogy kik mennek tanítani és onnantól kezdve lehet felépíteni.

[00:47:49]Nem kell, hogy gazdasági kérdés legyen.

[00:47:53]Lehet, hogy alapítványi iskolák színesíthetik ilyen olyan amolyan irányba.

[00:47:56]Ö a közoktatásnak kell magának olyannak lennie, ö hogy hogy ezt egy aneket a nyitott emberek emberkéket neveljen, akik aztán ha bellépnek, meg tudják magukat mindenfajta munkahelyen védeni.

[00:48:12]Tud arra gondolni igazgatóként, hogy azok előtt is kitárd a színház ajtaját, akik esetleg nem enged most gyerekekre gondolok, nem engedhetik meg magukat?

[00:48:22]volt is ilyen rengeteg ilyen ilyen programunk volt.

[00:48:23]Pinoki nagyon megrendítő volt egyébként.

[00:48:25]Tehát ilyenkor az ember olyan mintha gesztust tenne, de nem így van.

[00:48:28]Csak kicsit gelen, kicsit közelyszerrel hangzik, de azt a Pinokkiót, azt senki nem fogja elfelejteni, amit akkor játszottunk a amikor színházban még sosem járt gyerekek.

[00:48:42]Ö ö hát nagyon nehéz beszélni róla, mert mert csodálatos élmény volt, de hát nagyon sok ilyen rendezvényünk van természetesen.

[00:48:54]Hát az a helyes, ha az ember ezekről nem beszél, hanem csinálja.

[00:48:57]Ühüm.

[00:48:57]De akkor tudjátok csinálni.

[00:48:57]Tehát ez ez belefér meg.

[00:48:59]Ez egy Igen, természetesen.

[00:49:01]Hát ez bele kell, hogy férjen.

[00:49:04]Rudolf Péter, legyen béke.

[00:49:04]Köszönöm, hogy itt voltál.

[00:49:07]Köszönöm.

[00:49:07]H