„A színház tükröt tart – és ezt nem mindenki akarta.” | Elszámolás

[00:00:03]Elszámolás, központosítás, lojalitás és a függetlenség ára a kultúrában.

[00:00:10]Színházi mérleg első rész.

[00:00:10]A szerkesztőműsorvezető Sugár Ágnes és Szabú Edit.

[00:00:19]A kultúra bármely területe arról tudósít minket, hogy egyénileg és közösségként hogyan gondolkodunk önmagunkról, a múltunkról, a jövőnkről.

[00:00:26]Mit kezdünk?

[00:00:26]A vágyainkkal, a hiányainkkal, az ellentmondásainkkal, vagy akár az örömeinkkel, a sikereinkkel?

[00:00:33]A kultúra végső soron önmagunk története.

[00:00:38]Éppen ezért különösen fontos, hogy ki és milyen szándékkal formálja ezt a történetet.

[00:00:42]Ebben a sorozatban adásról adásra azt vizsgáljuk, aminek egyáltalán nem lenne szabad megtörténnie, hogy mi van akkor, ha politika a kultúra irányítójává válik.

[00:00:54]Én Sugár Ágnes vagyok.

[00:00:55]Én pedig Szabú Edit.

[00:00:59]Elzámolás.

[00:01:02]A NER másfél évtizede alatt a kulturális finanszírozás egyre inkább hatalmi eszközzé vált.

[00:01:07]Nemcsak kijelölte a támogatott irányokat és jutalmazta a rendszerhez lojális szereplőket, hanem fokozatosan ellehetetlenítette azokat is, akik nem voltak hajlandók működésüket, témaválasztásukat vagy megszólalásaikat a politikai elvárásokhoz igazítani.

[00:01:26]A folyamat talán a színházi szférában mutatta meg leglátványosabban az erejét.

[00:01:31]A hatalom nemcsak a pénzek elosztásán keresztül, hanem vezetőcserékkel, az intézményrendszer átalakításával és egy új kulturális elit helyzetbehozásával is igyekezett átírni a színházi élet erőviszonyait.

[00:01:43]Ez itt az elszámolás.

[00:01:43]A színházi mérleg első részében megszólal Keszég László színész rendező, aki a NER működése alatt kilenc évig volt a Magyar Színházi Társaság elnöke.

[00:01:56]Jászai Tamás újságíró, kritikus, egyetemi oktató.

[00:01:58]a 2008-ban indult revízor kritikai portál főszerkesztője és Kristóf Luca szociológus, akinek egyik kutatási területe éppen a színházi elitcsere.

[00:02:09]Kristóf Lucával Sugár Ágnás beszélgetett.

[00:02:15]Elzámolás.

[00:02:19]Ennek a politikailag motivált elitépítésnek talán a leglátványosabb eleme a színház igazgatói kinevezések sora volt, ami ugye már jóval korábban 2006-ban elindult tulajdonképpen, mert akkor sorra jártak le a vidéki színház igazgatói megbizatások, kinevezések, és az új kinevezettek tulajdonképpen nem is titkolták, hogy ők politikai kinevezettek.

[00:02:41]Nem mondta mindenki ezt magáról, hogy politikai kinevezett, de akik vállalták, azok elsősorban szerintem azért vállalták, mert volt bennük egy nagyon erős neheztelés a korábbi elittel szemben.

[00:02:55]És az, amit később Kerény Imre úgy fogalmazott meg, hogy most mi jövünk, a mi hétből esztendőn következik, az már ekkor adta a lendületet ehhez a bizonyos kulturális térfoglaláshoz.

[00:03:10]úgy érezték azok az emberek közül sokan, legalábbis, hogy ők háttérbe voltak szorítva a korábbi elit által, akik nagyon erős formális és informális kapcsolatokon keresztül működtették a színházi világot.

[00:03:24]olyan szélsőséges megfogalmazásokig is eljutott, mintogy maffiaszerű képletnek nevezte Vigyázzki Attila ezt a kört.

[00:03:32]Szerintem ezért vállalták föl, mert azt gondolták, hogy az előző színházigazgatók is politikai kinevezettek voltak.

[00:03:40]Tehát róluk ezt gondolták, és akkor most pedig mi jövünk és a mi időnk következik.

[00:03:46]És mennyiben volt reális az ő sértettségük?

[00:03:48]Ugyanis sokan sok helyütt megfogalmazták ezekben az években, hogy túlságosan liberális volt az a működés.

[00:03:55]mód és hát hát a konzervatív értékek meg jelentősen háttérbe szorultak a színházi szférán belül.

[00:04:02]Az a helyzet, hogy a kulturális elit általában mindig baloldalibb és liberálisabb, mint maga az a társadalom, amelyben él és tevékenykedik.

[00:04:13]hogy pontosan ennek mi az oka, erre többféle feltételezés van, de az egyik az, hogy maga a kulturális, kreatív tevékenység olyan, ami kevésbé a hagyomány meg tekintélytiszteletet teszi a középpontba, inkább új dolgokat felfedező beállítódottság.

[00:04:29]Ez ideológiailag inkább stimmel a liberalizmussal, és ezért a magyar kulturális elitben is a magukat liberálisnak meg baloldaliaknak vallók erős többségben voltak valóban.

[00:04:43]És akkor ehhez még hozzá kell tenni ugye a szocialista korszak örökségét, amikor pedig hát ugye aktívan a pártállam dolgozott azon, hogy a jobboldali vagy konzervatív vagy vallásos embereket háttérbe szorítsa.

[00:04:59]Tehát ennyiben lehet jogos a sértettség, hogy van egy úgynevezett útfüggőség, ami a szocializmusból hozza ezeket az értékeket inkább.

[00:05:07]Viszont az is igaz, hogy a rendszerváltás után igazából már nem voltak háttérbe szorítva ezek az emberek, tehát szabad volt nekik a pálya, de nyilván azért, mert kevesebben vannak, tehát a kulturális szférán belül egy kisebbséget alkottak.

[00:05:22]Így bizony azért nehezebb volt nekik érvényesülniük, hiszen a hálózatok, baráti csoportosulások, és ezt most nem összeeskés értelemben próbálom mondani, hanem ezek a kultúrában is működnek, mint minden szférában.

[00:05:36]És hát a reputáció, ugye, amit az évtizedek során sokan valódi munkával, valódi mondandóval és valódi értékekkel teremtettek meg.

[00:05:44]Tehát hiába történik meg a adminisztratív módon az elitcsere, úgymond például a színházigazgatók cseréje, az, hogy a valódi elfogadottság is megtörténjen, ahhoz mi kell még?

[00:05:54]a kulturális teljesítmény.

[00:05:57]És igen, tehát valóban ezért is volt olyan erős ez a csoport, a ami a Kádár korszakban kezdte a karrierjét, mert a szocializmus késői évtizedei a kultúrában elég meritokratikusak voltak, tehát a nyíltan rendszerellenes emberek ugye tiltva voltak, de az ideológia egyre kevésbé lett központi a kultúrában, a művészetben.

[00:06:20]egyre inkább megtanulták a szakmát, a valódi kulturális teljesítmény került előtérbe, és épp ezért sem a társadalom, sem pedig a rendszerváltozás utáni politika nem érezte úgy, hogy ezeket az embereket le kell cserélni.

[00:06:36]És hát nem utolsósorban ugye a művészeteknek, így a színháznak is, ami egy élő lüktető organizmus, nagyon fontos feladata, hogy arról szóljon, ami a társadalmi folyamatokkal történik.

[00:06:47]Ehhez képest volt meglepő, amikor 2011-ben Blaskó Balázs, ugye az egri színház frissen kinevezett igazgatója, a reményszínháza kifejezést használta.

[00:06:57]Szerinte a társadalmi folyamatok helyett reményt kell nyújtani a közönségnek.

[00:07:02]Szóval adódik a kérdés, hogy tulajdonképpen mi is a színház szerepe?

[00:07:07]Mert nyilvánvalóan csak az, hogy úgymond szórakoztasson és reményt nyújtson, meglehetősen soványnak tűnik.

[00:07:16]arról, hogy mit gondolnak maguk, akik benne vannak a dologban.

[00:07:18]Én is azt tapasztaltam a kutatásaim során, hogy kábé az összes interjúaly, aki nem a remény színházát képviselte, mindannyian ezt mondták, hogy a színház tükröt tart.

[00:07:32]De egyébként látható volt, hogy erősen ebben szocializálódtak a színház és Filművészeti egyetemen.

[00:07:37]Ebben volt egy ilyen konszenzus, de hát ugye a tükör az csúnya dolgokat is mutat, és az mindegy is, hogy bal vagy jobboldali ideológiáról beszélünk, de amikor nevelni akarja egy ideológia az embereket, akkor az ennek ellent fog mondani.

[00:07:54]Tehát mondjuk a korai szocializmusban is ugyanúgy nem a tükörtartás volt a feladat.

[00:07:59]A reménysznház esetében ugye ez inkább egy jobboldali kísérlet, de ezt úgy mondjuk a a szociológiában, hogy normatív, tehát hogy elő akarjuk írni, hogy milyenek legyenek az emberek, milyen legyen a társadalom.

[00:08:12]Ugye ennek egy másik megfogalmazása, hogy reményt adjunk arra, hogy jobb is lehet, mint amilyen.

[00:08:19]Csak sajnos sokszor ez átmegy abban, hogy didikus lesz, szájbarágós, és akkor nem lesz sem élvezetes, sem pedig a művészi szempontból katartikus.

[00:08:28]útkereső meg pláne nem.

[00:08:31]Egy jelentős különbség volt abban, hogy ez az elitcsere, az igazgatóváltások hogyan zajlottak le Budapesten és hogyan zajlottak le vidéken.

[00:08:41]Mást jelent maga a színház egy vidéki városban, és mást jelent Budapesten.

[00:08:46]Tehát eleve Budapesten azért van választék.

[00:08:48]Tehát színházkedvelők azok sok felé elmehetnek, amit ők szeretnek, kiválaszthatják.

[00:08:53]viszont a vidéki színházban egy van, tehát ott kellene lennie a kommersznek, a családinak, a művészileg kísérletezőnek esetleg, tehát mindennek.

[00:09:05]Plusz ehhez még hozzájön az, hogy a vidéki városoknak a kulturális identitásában ez egy nagyon fontos elem, hogy milyen a mi színházunk.

[00:09:14]Ez egy közösségépítő dolog is, valamely Budapesten is, csak ugye ott nem az egész város számára.

[00:09:20]És ezért az önkormányzatoknak nagyon fontos, hogy olyan legyen a színház, amilyet ők szeretnének.

[00:09:27]Ugye, hogyha ők a fenntartók, akkor ezt különösen fontosnak tartják.

[00:09:32]Tehát egy színházigazgató egy vidéki városban, az a helyi elitnek a része.

[00:09:36]Nagy befolyása van ott a kulturális életre.

[00:09:38]És 2006-ban, amikor ugye az önkormányzati választásokon tarult a Fidesz, kivéve akkor még Budapesten, akkor jött ez a színházigazgatókat lecserélő hullám.

[00:09:49]Meg is számoltam egy tanulmányomban, hogy 16 vidéki színházból 12-nél ebben a 2006 és 2010 közötti ciklusban lecserélődött az igazgató, ami egy hatalmas nagy elitváltásnak számít.

[00:10:06]pedig hát azért van határa az ilyen típusú elitváltásnak is.

[00:10:08]A politikus sem feltétlenül nyer vele minden esetben, főleg, hogyha balhés az ügy.

[00:10:13]És volt néhány ilyen eset, talán éppen Szolnokon, Balázs Péter kinevezése, ami szintén 2010 előtt volt még, ugye Svajda után jött ő azért egy jó nevű, erős színházban vette át az irányítást.

[00:10:29]teljesen másfajta kommerc népszínházat csinált.

[00:10:31]És tulajdonképpen nem ezért volt érdekes ez a történet, hanem azért, mert ott mutatkozott meg először, hogy a szakma döntését és a társulat óhaját, mert ők nem Balázs Péterre szavaztak és a szakma sem, felülírhatja a politika, ahogy meg is történt.

[00:10:47]Igen, ez az örök vita, hogy megmondhassa a fenntartó, hogy ő kit szeretne, a szakmai autonómiát mennyire kap a zsűri.

[00:10:55]És utána ez tulajdonképpen végigkísérte a színházigazgatóváltásokat.

[00:11:03]Viszont Budapesten, ahol nagyon erős volt szintén ez a reputációs tőkéje, úgymond a színházigazgatóknak, nagyon sokáig maradtak egyébként igazgatók.

[00:11:15]volt egy bizonyos nagy generáció, akik több évtizedig igazgatták a budapesti művészszínházakat, a katonát, a radnót itt, az örkényszínházat.

[00:11:26]abban az időszakban, amiről most beszélünk, ők erejük teljében voltak igazgatók, és ez volt az a pont, ahol ez az elitcsere végül is megállt, mert amikor még Tarlós István volt a főpolgármester, ugye ott történt egy ilyen botrányos csere az Újszínház esetében, ahol Dnernet Györgyöt nevezték ki.

[00:11:48]Erre nem tudom, hogy mennyire emlékeznek még a hallgatók, hogy Csurka Istvánt vitte oda intendásnak.

[00:11:52]Tehát az lett volna az úgynevezett szélső jobboldali színház.

[00:11:57]Neki volt odaadva és Csurka István utána már hamar elhunyt.

[00:12:00]Tehát ez végülis így ebben a formában kevésbé valósult meg.

[00:12:06]De ez az egy csere történt abban az időszakban.

[00:12:11]Ez 11-ben volt.

[00:12:11]11-ben választották meg Dörnelt és 12-ben kezdett működni.

[00:12:17]Igen.

[00:12:17]Tehát ahogy mondom, akkor még Fideszes fők polgármester volt Budapesten, de egy ideig akkor ment a huzavonal, hogy mik azok a színházak, amiknél maradhat az igazgató.

[00:12:26]És aztán pedig ez úgy jutott nyugvópontra, hogy amikor már Karácsony Gergely lett a főpolgármester, akkor úgymond megosztozott az állam és a budapesti önkormányzat a budapesti színházakon, tehát kábé kiosztották egymás között, hogy ti tartjátok fönt azokat, ahol meg akarjátok tartani az úgynevezett baloldali vagy liberális igazgatókat.

[00:12:49]Mi pedig átvesszük azokat, ahol nem.

[00:12:52]Arról nem is beszélve, hogy a teljes elitcseréhez hát nem is volt meg az elit csapat igazából.

[00:13:01]Igen.

[00:13:01]Nehéz azt mondani, hogy cseréljük le az elitet, mert ez nem úgy van, hogy ott áll Glédában egy másik elit, aki fel tud lépni a Pestre.

[00:13:09]Ugye elvileg ennek úgy organikusan kellene lezajlania.

[00:13:15]Tehát aki mondjuk egy bizonyos csoportosulás vagy politikai párt vagy közösség, hogyha az elitbe jobban részt akar venni, akkor fel kell építenie a saját intézményeit, és ki kell építenie a saját elitképző mecchanizmusait.

[00:13:34]Csak az a helyzet, hogy ez lassú dolog, és nagyon sokszor a politikai szereplőknek nincs ehhez türelmük.

[00:13:38]És ezt nagyon jól láthattuk például Vinnyanski Attila esetében sokszor, aki belekezdett valami ilyesmibe, de aztán türelmetlen volt, és akkor inkább úgy gondolta, hogy a meglévő intézményeket, ha elfoglaljuk, az egyszerűbb és gyorsabb.

[00:13:55]Igen.

[00:13:55]Igen, mert ugye a színházi főművészeti egyetem, korábban főiskola, az a bizonyos kapu, ami az elitképzéshez nélkülözhetetlen.

[00:14:02]Az utánpótlást ők bocsátják ki, és sokáig tartotta magát a főiskola.

[00:14:08]és ugye Vignyázki Kaposvárot vették át a már korábban zajlóképzést, de aztán végül is úgy ítélték meg valami miatt, hogy a színház és PMűvészeti Egyetem is kell, mert hát valóban egy nagyon fontos őrszerepet játszik.

[00:14:25]Szerintem az volt a fő cél már eleve is, csak nem sikerült elsőre úgymond azt bevenni vagy átvenni, hiszen nagyon-nagyon erős intézmény volt.

[00:14:33]Ugye ott az történt, hogy lett egy második lehetőség azoknak, akik elécserét szerettek volna a színházi mezőn belül politikai hátrel.

[00:14:44]Ez pedig ugye a felsőoktatási modellváltás volt, aminek az őrve alatt azonnal és teljes erővel az egyetemet megtámadták ebben az értelemben, hogy ott pozíciókat szerezzenek, és tudjuk, hogy mi történt ezután.

[00:15:01]Ugye néhány éven belül megtörtént sok helyen ez az elit csere, és aztán ehhez kapcsolódott az új intézményi rendszerre, magyar teátrumi társaság, az MMA színházi tagozata, a Kaposvári képzés és hát ezeknek jelentős politikai hátszelük volt a szakmai díjak, a pályázati források odaítélésében, és ez így együtt már egy meglehetősen erős csomag.

[00:15:28]Ez egy olyan intézményi stratégia volt, ami a pozíciókban lévő embereknek a lecserélése mellett.

[00:15:34]A másik dolog volt, ami nagyon jellemző volt egyébként a NER alatt minden kulturális területen.

[00:15:39]Tehát ezeket a párhuzamos intézményeket, ezeket nem csak a színház esetében építették föl, hanem ugye kutatóintézeteket alapítottak, az irodalomban is új szövetségeket hoztak létre.

[00:15:53]Hát ez arra vonatkozik, ami meglévőt nem tudunk elfoglalni, amellé tegyünk oda egy párhuzamosat, és a párhuzamosnak adjuk oda az erőforrásokat.

[00:16:02]Tehát ez az, amit ön is említett.

[00:16:06]viszont a pozíciókat meg az intézményeket a az erőforrásokkal könnyebb lecserélni, felépíteni, mint a reputációs viszonyokat megváltoztatni, tehát azt, hogy kit tartanak nagyra a szakmán belül, illetve hogy kinek szeretik az előadásait megnézni a nézők.

[00:16:25]Művészszínházon belül ugye ott is vannak, amik nagyon sikeresek és mindig telt házban ismerjük ezeket a színházakat, nehéz jegyet kapni.

[00:16:32]És ezt politikai hátszéllel és erőforrásoknak, pénznek az allokálásával önmagában nem lehet elérni.

[00:16:41]Tehát a reputációs viszonyoknak a kiépítése az kevésbé volt sikeres a politikai hatalom oldaláról.

[00:16:51]Amit még próbáltak tenni, azok az állami díjaknak az odaítélése.

[00:16:56]Az egész korszakban jellemző volt az, hogy politikai lojalitás alapján ítélni oda a díjakat.

[00:17:01]De ezzel is az van, hogy kevésbé változtatja meg a reputációs viszonyokat, hanem hogyha olyanoknak adják nagyon nagy számban a díjakat, akiket amúgy a szakma nem értékel nagyra, akkor a díjaknak az értéke csökkenne.

[00:17:16]A szakma azért meglehetősen kitartó volt, lojális volt a régiekhez, vagy maradt?

[00:17:22]Hát a kritikusok nagyon ők egyértelműen a régi elit mellett foglaltak állást.

[00:17:28]Viszont ami például megtörtént, az az, hogy a posztot, ami ugye egy színházi fesztivál, pécsi Országos színházi találkozó volt, és az egy nagyon erős reputációtermelő intézmény volt abban az értelemben, hogy minden évben kiosztották a díjakat, ugye eleve az, hogy kit válogatnak be, járták a a válogatók az országot, hogy na akkor most felmutatjuk, hogy ezek voltak idén a legjobb előadások, és aztán azok ott versenyeztek egymással.

[00:17:53]Ezt el lehet képzelni, hogy akkor ez mennyire fontos volt vagy rangos volt a szakmai szereplőknek, hogy ott ki van díjazva.

[00:18:01]És amikor ezt megváltoztatták az új új szereplőknek a a bevonásával, ezt így nem sikerült életben tartani.

[00:18:07]Tehát a reputációtermelésnek ez az intézménye ez így összeomlott.

[00:18:14]Elszámolás, központosítás, lojalitás és a függetlenség ára a kultúrában.

[00:18:22]Kristóf Luca szociológus elitkutatót hallottuk.

[00:18:25]És most következzen Jászai Tamás, aki színházi kritikusként közelről nézte végig a színházi igazgatóváltásokat és az ezek következtében végbemenő változásokat.

[00:18:34]Kezdjük az elején.

[00:18:37]Pontosan hogyan zajlik a színházi igazgatók kinevezése egy normál ügymenet szerint?

[00:18:41]Elvileg az előadóművészeti törvény szerint ez úgy történik, hogy a fenntartó, ami lehet ugye az állam vagy önkormányzat, kiír egy pályázatot, hogyha lejár egy igazgatói ciklus, és akkor erre be lehet nyújtani bárkinek, aki a feltételeknek megfelel egy pályázatot, leírja a művészi, gazdasági, esztétikai programját, és akkor azt egy egy szakmai bizottság véleményezi.

[00:19:08]Azt hiszem, hogy ezen a ponton bicsaklik meg a normalitás Magyarországon.

[00:19:13]a szakmai bizottságok az utóbbi két évtizedben, és ezzel nem állítom azt, hogy előtte ne lett volna ezzel probléma, lehet, hogy ez ilyen magyar virtus, a szakmai bizottságok elfogult összeállítása, de mindenesetre az utóbbi két évtizedben a színházigazgatói pályázatoknál, a szakmai bizottságok azok nagyon gondos kiegyensúlyozás figyelembevételével történtek meg.

[00:19:37]annyi zajlott gyakorlatilag, hogy szinte, vagy talán lehet azt mondani, hogy mindegyik bizottságban kormánypárti tagok szerepeltek.

[00:19:46]Ezeket ugye a minisztériumban működő előadóművészeti bizottságok, színház, tánc, zene jelöli ki, de nagyon alaposan körüljárták, hogy kik legyenek ezekben a bizottságokban úgy, hogy biztosan a megfelelő helyre szavazzanak.

[00:20:01]És természetesen mutatóba be volt téve egy-két ember, mondjuk úgy, hogy a másik oldalról is.

[00:20:08]Ugye érted, hogy a kormánypárti delegáltak voltak többségben.

[00:20:09]Minden egyes bizottság ab minden bizottságban a kormánypárti delegáltak voltak többségben.

[00:20:14]És hát borítékolható volt a végeredmény a legtöbb esetben, de előfordult az, hogy a szakmai bizottság kihozta a győztest, és ehhez képest mégsem ő kapta meg az igazgató is.

[00:20:26]Igen.

[00:20:26]Ugyanis a a szakmai bizottság az nem döntést hoz, hanem javaslatot tesz.

[00:20:31]szakmai bizottságot is a miniszter nevezi ki az előadóművészeti bizottságok javaslatára.

[00:20:37]De hát ezt nyilván nem tudjuk elképzelni, hogy az előadóművészeti bizottság bead egy listát, és akkor a miniszter ott elkezdi kihuzigálni a neveket.

[00:20:45]Nem is ez a dolga egy miniszternek.

[00:20:48]Én azt gondolom, az viszont talán lenne dolga, hogy az, hogyha a szakmai bizottság meghallgatja a jelölteket, rendesen elolvassa a pályázatokat, és van egy gondolata arról, hogy az adott intézmény a következő öt évben mit csináljon, mivel foglalkozzon, ki az, aki garanciát jelenthet arra, hogy tovább viszi a meglévő művészi irányvonalt, vagy valami egészen más, de ígéretes dolgot csinál.

[00:21:14]Szóval, hogy a szakmai bizottságra esetleg kellene vagyene hallgatni, ez nem mindig történt meg Magyarországon, mondjuk így.

[00:21:23]És mondom, ami számomra igazán döbbenetes, hogy ez két évtizede tart, már mindenki belefáradt ebbe, és hogy tulajdonképpen lassan már egy szemöldök ráncolás sincs, hogyha valami lókötőt neveznek ki színházigazgatónak, mert ez van.

[00:21:38]Elég jól emlékszem arra, hogy 2007 volt talán Poszt pécsi Országos Szính találkozó, ha még ez valakinek mond valamit a hallgatók közül, remélem, hogy sokaknak igen.

[00:21:50]Balázs Péter szolnoki igazgatói kinevezése, és hogy egy ilyen teljesen bénult színházi társaság ült ott a poszton, és nem akarta elhinni, hogy ez történik éppen.

[00:22:02]Na hát ehhez képest most hol tartunk?

[00:22:04]Az, hogy Dörner György még öt évre megkapja az új színházat, hát arcizmunk nem rándul.

[00:22:10]Mi volt ebben az egész folyamatban Kerényi Imre és később Vidnyászki Attila szerepe?

[00:22:15]Azt hiszem, hogy amit Kerény Imre elkezdett, mint jobboldali kultúrharcos, azt egy kollégám kifejezését kölcsönözve Vigyázzki Attila, mint am olyan kultúrterrorista betetőzte.

[00:22:33]Kerényinek a halála okán azt hiszem, hogy nem tudta ezt a rendszert a a maga egészében felépíteni vagy kiteljesíteni, de hát szerencsére itt most nagyon sok idézőjelet képzeljünk el köré a szó köré.

[00:22:46]Vigyázzki Attilának volt erre ideje, és tulajdonképpen egy ilyen egyszemélyi hatalmi központot hozott létre, ahol gondosan ügyelt arra, hogy mindig maga aláválasszon, tehát hogy véletlenül sem találunk olyan embert a környezetében, aki elnézést kérek, de aki kaliber lenne.

[00:23:08]Lehet, akivel mondjuk lehetne vitatkozni, aki vissza merne kérdezni, aki kritikát merne megfogalmazni.

[00:23:14]Nem, amit Vigyázzki Attila csinál, az az a szentírás, legalábbis ő ezt gondolja.

[00:23:20]És hát azt kell mondanom, hogy ahogy elnézem az elmúlt 16 év kultúrpolitikáját, ide is sok idézőjelet tegyünk ki, hát tulajdonképpen igaza volt, tehát hogy amit ő mond, az úgy van.

[00:23:34]Nincs helye kérdésnek, kétnek.

[00:23:36]kritikának az embernek az az érzése támad, hogy szinte nincs is olyan színházi igazgatói pályázat az elmúlt 16 évben, ahol az kapta volna meg az igazgatói széket, akit a szakmai bizottság javasolt.

[00:23:49]Vagy van üdítőkivétel?

[00:23:52]Vannak kivételek, például Miskolc, ami mondjuk nagyjából a legjobb magyar vidéki kőszínház, és nem tegnap óta, hanem most már 10 éve meg lehet nézni például Szegedet, a szegedi Nemzeti Színházat, amivel ugyan nekem vannak gondjaim a művészi programmal, de hát az, hogy például Szeged Büntiben van, az teljesen világos.

[00:24:16]Tehát semmilyen pályázatot, egy fillért nem nyer.

[00:24:18]Ott van egy majdnem 100 éves fesztivál, a szegedi szabadtéri játékok, idén 95 éves, 0 Ft állami támogatást kap.

[00:24:26]Oké, hogy van bevétele, van jegybevétele, na de álljon már meg a fáklyás menet.

[00:24:31]Hát mikre szórtunk ki itt?

[00:24:33]Szórtunk, hát szórtak ki ők több 100 milliókat meg milliárdokat, és akkor mondjuk Szegednek nem jut fillér se.

[00:24:41]Melyek voltak a legbotrányosabb vidéki színházi kinevezések?

[00:24:44]Nagyon érdekes azt megfigyelni, hogy az utóbbi néhány évben, főleg, hogyha vidékről beszélünk, akkor tulajdonképpen már az ingerküszöböt se nagyon viszi át.

[00:24:53]Az, hogy Egerben 10 évig Blaskó Balázs volt, ugye Csizmadia Tibor után, amikor odakerült Blaskó Balázs, hát akkor a a annak azért volt egy visszhangja.

[00:25:01]Most, hogy Szarvas József a nemzeti színhán színművésze lett az igazgató, hát ezt már a legtöbben szerintem észre se vették.

[00:25:09]Hát nem tök mindegy.

[00:25:10]Ha Egerben élsz, akkor valószínűleg nem.

[00:25:13]Nem tudom.

[00:25:14]azért igen, lehet hallani Egerből hangokat, de hát ebben a ebben a kulturális szempontból és vízfejű országban azért nehéz ezeket a ezeket a hangokat szerintem meghallani, vagy a megfelelő helyekre becsatornázni, vagy Pécsen periférián lévő színházakat mondok, ami nem volt mindig periféria, például a pécsi Nemzeti színház sem, de azért itt a Rázga Miklós meg a mostani Lipid Zsolt féle vezetés, azért az sikeresen kitolta a térkép.

[00:25:40]kép szélére.

[00:25:44]Általánosságban én azt látom, hogy egy ilyen elszűrkítés, eljelentéktelenítés, ami iszonyú veszélyes, mert színházat rombolni nagyon könnyű.

[00:25:53]Egy évad alatt le lehet nevelni a nézőket arról, hogy milyen a jó színház, viszont visszaépíteni, hát az elképesztően kemény munka.

[00:26:03]Ezért is tartom bűnösnek ezt az elmúlt 16 évet, merthogy csúnya szót mondok, de lenték a nézőt arról, hogy gondolkodjon, és azt mondja, hogy jó, jó nekem ez a vígjáték, meg jó nekem ez a kis operet, meg ez a kis musical, ez a néző lenézése.

[00:26:19]Ez pedig bűn.

[00:26:24]Menjünk át a fővárosi színházakra.

[00:26:24]Az első botrányos kinevezés emlékeim szerint 2011-ben történt, amikor Tarlós István kinevezte Dörner Györgyöt az Újszínház élére.

[00:26:34]Ez egy hatalmas nagy tiltakozási hullámot váltott ki, de ez hogy létezhetett egyáltalán?

[00:26:41]Biztos lesz hallgató, aki azért engem elítél, de sok kritikus társam hasonlóan.

[00:26:46]Én 2010-ben jártam utoljára az Újszínházban, és egyszerűen nem vagyok kíváncsi arra, ami ott történik.

[00:26:55]A kérdésre válaszolva picit azt érzem, amit más intézmények esetében is megtörtént.

[00:27:00]Volt egy főpróba vidéken.

[00:27:04]Hát végülis, hogyha Szolnok meg Kaposvár meg Pécs, meg Zalaegerszeg, Jézus Mária, ilyen helyeken nem tört ki néplázadás.

[00:27:13]A a színháznézők nem ragadtak kapát, kaszát.

[00:27:16]Hát ugyan baj történhetne, hogyha a fővárosban is meglépjük ezt?

[00:27:21]És az Újszínháznál történt meg valóban.

[00:27:23]először egy ilyen nagyon meredek választás, és hát nagyon jól emlékszem a tiltakozáshullámra, az aláírásgyűjtésre, a petíciókra, a mindenre és minden hatástalan maradt és az a szürreális helyzet van, hogy 15 évvel később még mindig Dörner György az igazgató.

[00:27:43]Aztán jött 2012-ben a Nemzeti Színházban az igazgatóváltás.

[00:27:45]Alföldi Róbert vezette addig a színházat, és ezzel szemben jött Widnsky Attila, és megkapta.

[00:27:53]Ott ugye lejárt egy igazgatói pályázat, és a bizottság úgy döntött, hogy Vigyázzki Attilát akarja.

[00:27:58]És tudom azt is, hogy vannak olyan hangok, akik azt mondják, hogy márpedig azonnal le kell mondania, és azonnal el kell onnan tűnnie.

[00:28:08]Én egy picit máshogy gondolom ezt.

[00:28:11]Töltse csak ki a mandátumát.

[00:28:15]Nem szeretném Vigyázzki Attillát mártír szerepben látni, de egyszerű a dolog a nemzetinek a költségvetése, az állami támogatása, az menjen vissza arra a szintre, ahol annak idején Alföldi Róbert elhagyta ezt a süllyedő hajót.

[00:28:28]A nemzetinek az állami költségvetési támogatása az jelenleg olyan 3,5 milliárd Ft, amihez még kicsit innen 60 millió, onnan 200 millió a Mitemre satöbbi.

[00:28:42]Hát ezek még úgy beúsznak a képbe.

[00:28:45]Amikor az Alföldi elhagyta 2013-ban a Nemzeti színházat, akkor ha jól emlékszem a korábban k milliárdos állami támogatás akkor már 7-es 100 millióra apadt.

[00:28:57]Hát akkor tessék ennyiből gazdálkodni.

[00:28:59]Még az inflációkövetést is hozzátehetjük, akkor sem lesz 3,5 milliárd sajnos.

[00:29:06]Akkor nézzük a legfrissebb drámát és botrányt.

[00:29:08]Kolíbri színház.

[00:29:08]Egészen friss fejlemények szerint ugye egyre egyértelműbnek tűnik az a dolog, hogy korábban a Magyar Színházat hagyjuk, hogy hogyan igazgató Zalán János, úgy került mindenféle józan ész és szakmai megfontolás ellenére a Kolibri Gyermek és Ifjúsági Színház élére, hogy ő is pályázott a magyarra, nem kapta meg, Nagy Viktor kapta meg, és most egyelőre úgy tűnik, mintha ez valamifajta fájdalomdílet volt.

[00:29:39]volna ugye a magyar helyett akkor Nesze itt van egy egy kolibri színház.

[00:29:44]Ez egy egészen abszurd és felfoghatatlan dolog volt szerintem a kolibri ügye.

[00:29:51]A hazai és nemzetközi tiltakozások hosszú sorát, azt nem is feltétlenül adom elő, de mindenesetre az, hogy egy működő társulatnak több tucat tagja inkább felmond az, hogy a társulat közel 90%-kal arra a Widowski Györgyre és Gyevió Eszterre voksolt a társulati szavazáson, akik szintén pályáztak, amikor Zalá János, és ennek ellenére sem ők kapták meg a színházat.

[00:30:20]Én azt gondolom, hogy ez példátlan és hát elő a pattogatott kukoricával, tehát nagyon szórakoztató azt nézni, ahogy most már Zalá János Eperjes Károlyt és már mindenkit vádol.

[00:30:34]Igen.

[00:30:34]Tehát, hogy friss hír az, hogy a Pesti Magyar Színháznak költségvetési csalás miatt nyomoz a rendőrség.

[00:30:37]Abban az időszakban történt ez a költségvetési csalás, amikor Zalán János volt a Pesti Magyar Színház igazgatója, és most ezzel vág vissza János.

[00:30:47]Így van.

[00:30:47]és hát dőljünk hátra, és élvezzük ezt a csodás panorámát, tehát ahogy a forradalom gyermekei felfallják egymást.

[00:30:54]Én azt hiszem, hogy hogy ezek az akciók ezek tényleg olyan morális mélységekről tanúskodnak, hogy az az egészen egészen megdöbbentő.

[00:31:06]Véleményed szerint minek kell ahhoz történnie, hogy ez a nagyon sötét időszak eltűnjön?

[00:31:11]Mi lesz a még regláló igazgatókkal például?

[00:31:13]felmerült itt egy olyan ötlet színházi emberek körében, hogyha mondjuk 2026 december 31-én lejár az összes színházigazgató és az összes állami intézmény élén az igazgatónak, a vezetőnek a mandátuma 2026 őszén kiíródnak az új pályázatok, és akkor tessék pályázni, a mostani igazgatók is pályázhatnak, de nyíljon ki ez a mezőny végre, jöjjenek új emberek, és akkor Akkor nézzük meg, hogy 202 január 1-től induljunk el tiszta lappal.

[00:31:50]Hogyha pedig ez nem, akkor nyilván az egész pályázati rendszert újra kell gondolni.

[00:31:55]El kéne azon tűnődni, hogy például az előadóművészeti bizottságoknak a miniszteroldalán van-e létjogosultsága, kell-e, hogy legyen nekik beleszólásuk abba, hogy a szakmai bizottság az kikből áll föl?

[00:32:11]Esetleg, hogyha már szakmai bizottságot kérünk föl, mi lenne, hogyha hallgatnánk rájuk?

[00:32:16]Nagyon merész gondolat volna az például, hogy egy társulat szavát is figyelembe vegyük, ahol mondjuk a társulat 90%-a azt mondja, én nem akarok ezzel az emberrel dolgozni, és elhigyük nekik, hogy nem hülyék, hanem felnőtt emberek.

[00:32:32]Az egészen biztos, hogy egyáltalán emiatt a mentális kiüresedettség és megnyomorítottság miatt, amiről az elmúlt 16 évünk szólt, rengetegen egyszerűen nem is gondolják azt, hogy nekik pályázni kellene, vagy pályázni lehetne.

[00:32:51]Tehát én azt szeretném látni, és annyira szeretném látni, hogy pici, nagy és közepes intézmények élére tucatnyi, jó, érvényes, komoly pályázat érkezik.

[00:32:59]És azt egy szakmai bizottság heteken keresztül véleményezi, hogy ütköznek ezek az elképzelések, hogy vitatkoznak, hogy mérlegelnek, hát mint egy normális országban.

[00:33:17]Elzámolás.

[00:33:20]Jászai Tamással Szabó Edit beszélgetett.

[00:33:24]A Magyar Színházi Társaság hosszú időn át a magyar színházi élet meghatározó szakmai szervezete volt.

[00:33:28]Amolyan kapocs a szakma és a mindenkori hatalom között.

[00:33:34]A NER évei alatt azonban a kulturális irányítás központosításával egy konkurensszervezet a Magyar Teátrumi Társaság létrehozásával fokozatosan háttérbe szorult, miközben egyre inkább a szakmai autonómia és a független színházi gondolkodás egyik fórumává vált.

[00:33:52]És bár a társaság továbbra is a szakma fontos szereplője maradt, korábbi befolyása és érdekérvényesítő ereje jelentősen meggyengült.

[00:34:00]A folyamatot közelről ismerte Keszég László színészrendező, aki 2015 és 2024 között a Magyar Színházi Társaság elnöke volt.

[00:34:10]Keszég Lászlóval Sugár Ágnes beszélgetett.

[00:34:15]Gyakori érv volt 2010 után az átrendeződés mellett.

[00:34:18]Persze főként az átrendeződés hívei mondták azt, hogy túlságosan hosszú ideig volt elnyomva a konzervatív nemzeti érzelmi oldal, és aránytalanul kivételezett helyzetben volt a másik, a liberális oldal úgymond, és hogy nem történt más tulajdonképpen, mintogy az inga kilengedt a másik irányba, a másik oldalra.

[00:34:36]Hogy látja László ezt?

[00:34:41]Úgy látom, hogy ha valami kilengedett, akkor az nagyon-nagyon túllenged, úgy fogalmaznám meg.

[00:34:46]De igaz volt, hogy a Nemzeti Konzervatív Színház nem tudott működni, megjelenni.

[00:34:53]Én soha nem éreztem ezt.

[00:34:53]Nem láttam, hogy bárki el lett volna nyomva, de hát ezt mondták.

[00:35:00]Lehet az én tanárom Babarci László volt a rendező szakon.

[00:35:02]Ő valóban a 80-as évek végén és a 90-es évek elején szintén ilyen funkcióhalmozó volt.

[00:35:12]Hát akkor a Hunnia Filmstúdió elnöke volt, az SZF rektora volt, a Kaposvári Színház igazgatója volt, de ő mindig arról beszélt, hogy a nagyon-nagyon fontos osztálytársa, akit ő sokszor megóvott, akit sokszor visszahozott, az Kerényémre volt.

[00:35:35]Tehát én nem láttam a tanáraimon se azt, hogy ők bármilyen úton, módon el szeretnének nyomni, vagy el szeretnének taposni, vagy visszaszorítani bármiféle gondolatot.

[00:35:48]A Magyar Teátrumi Társaság története sokat elmond a 2010 utáni magyar kultúrpolitika vagy színházpolitika átalakulásáról, átalakításáról.

[00:35:55]Ugye Magyar Teá Társaság 2008-ban jött létre Debrecenben, már akkor Vinnyászki elnökletével, mint jobboldali beállítottságú színházigazgatók szervezete.

[00:36:06]nagyjából közelről láttam, mert az első három poszt idején az Ifigénius, az aulában nevű programsorozatnak voltam a felelőse, és utána is dolgoztam a Nemzeti színházban, és rendeztem.

[00:36:25]Tehát napi kapcsolatom volt Jordán Tamással.

[00:36:28]Akkor is a nemzeti színházba rendeztem, amikor jöttek ezek a hangok, hogy ők ezt a szervezetet meg fogják alapítani.

[00:36:35]És volt kapcsolatfelvétel részünkről az Anna kávézóban volt egy ilyen beszélgetés a Váci utcán, hogy ezt ne tegyék, tehát ne csinálják.

[00:36:44]Ez felesleges.

[00:36:46]Ez biztos, hogy mindent meg lehet beszélni, hogy ez egy egységes szakma maradjon.

[00:36:53]És nem a voluntarizmusnak egy olyan egy olyan hulláma indult be, ami megállíthatatlan volt, és hogy az mekkora hullám lett, most így 2026-ban visszanézve, azt akkor még nem láttuk, de egy olyan nyomuló magabiztos pillanata volt az Vynyázkiéknak, ami azt hiszem, hogy azt érezték, hogy semmi semmi nem állhat az útjukba.

[00:37:15]2010-ben akkor jött, hogy a színházi bizottságnak lett ő az elnöke.

[00:37:20]Tehát ő volt egyértelműen az erős ember.

[00:37:22]Tehát ő volt az, aki úgy és olyan típusú hatalomgyakorlást működtetett, mint a kormány.

[00:37:30]Tehát ebben nagyon nagyon egyformán gondolkoztak.

[00:37:33]Én én szerintem ez egy ilyen testvéri közösségként is föl lehet fogni, hogy akkor mi ezt így most megcsináljuk.

[00:37:43]Most mi jövünk.

[00:37:43]Kerigi mondta, azt hiszem, annak idején.

[00:37:46]Igen.

[00:37:46]Igen, de ez egy bomó, ha most mi jövünk, de az igazság az ennél árnyaltabb, színesebb.

[00:37:52]Ha valami megszűnt most hirtelen áprilisban, az a nyomás.

[00:37:57]Tehát itt minden szinten és mindenhonnan jött egy erős erős nyomás, ami egyre abszurdabb lett, egyre groteszkebb lett, de ez ez egy ez egy félelmetes erő volt.

[00:38:12]Ennek ellenére vagy éppen ezért vállalta el 2015-ben a magyar színházi társaság vezetését?

[00:38:19]Abszolút milyen ambícióval?

[00:38:21]Semmilyen ambícióval.

[00:38:21]az volt a legnépszerűtlenebb pozíció a kulturális életben.

[00:38:26]Akkor az biztos körülbelül egy négy négy-öt hónapig Csizmadia Tibor előző elnök és Vajda Márta főtitkár gyúrtak, hogy vállaljam el.

[00:38:38]A kritikusok che kilépett a színházi társaságból.

[00:38:41]A nagy budapesti művészínházak hagyták a színházi társaságot.

[00:38:47]Szóval egy nagyon nagyon nagyon gyenge és nagyon törékeny pillanatában volt ez.

[00:38:51]És végül én úgy döntöttem, hogy ha valamikor, akkor most érdemes.

[00:38:59]Nagyon jó lenne, ha Vajda Márta is itt lenne, hogy közösen meséljük el, hogy ez hogy volt, de sajnos elhunyt.

[00:39:07]Szóval nem szűnt meg a nyomás.

[00:39:10]Az arról szólt, hogy a két szakmai szervezet az szűnjön meg, és hogy maradjon a teátrumi társaság.

[00:39:19]Olyan fordulatokra gondolok itt, hogy mondjuk az állam 150 millió Fttal támogatta a teátrumi társaságot, a színházi társaságot 150000 Fttal.

[00:39:32]A kilenc év alatt kezdtük a városliggeti fasorbót, volt egy nagyon szép iroda, akkor átmentünk a bélyeggyűjtők országos szövetségének az egyik kétszobás irodájába, majd utána egy egyszobás irodába.

[00:39:48]Tehát egyre nehezebb feltételek között élve valahogy valahogy mégis kibírta a színházi társaság.

[00:39:54]Ez az egyik.

[00:39:57]A másik pedig az, hogy a Pearl nevű európai szervezetbe belépett a színházi társaság.

[00:40:03]És ez ez nagyon jó információkkal látta el a színházakat, akik akik érdeklődést mutattak arra, hogy ez hogy is hogy is szerveződik egy európai színház.

[00:40:15]Gyakor megfogalmazódott az a kritika, hogy nem elég határozott a színházi társaság, nem lép fel elég keményen.

[00:40:22]Igen, ez velem kapcsolatban.

[00:40:22]Az volt a kritika irányomban, hogy én úgy beszélek, mintha normális világban élnék.

[00:40:29]Nem gondolom a kultúrában történő nyomulást se halálos bűnnek.

[00:40:33]Tehát ezt egy olyan taktikai megmozdulásnak gondoltam mindig, amit valószínűleg lehet, hogy naiv reményekkel, de de meg lehet beszélni.

[00:40:44]Tehát én soha nem szakítottam senkivel meg a a beszélőviszonyt.

[00:40:51]Nyilvánvalóan nem rejtettem véke alá, hogy melyik oldalon állok.

[00:40:56]Nekem Vigyázzki Attilával is volt két-három olyan több órás négyszem közti beszélgetésem az irodájába, aminek többször volt a végén, hogy úgy álltunk fel, hogy igazad van, nem szabad a függetleneket elletetleníteni, legyen még két-három gyurányi ház, ölelkezés, váltsapkodás, aztán nem történt semmi.

[00:41:18]Ekkor derült ki, hogy mennyire gyengék vagyunk, és a kritika mindig ezekben a pillanatokban jött, hogy nem ordítoztunk eléggé, tehát hogy nem volt elég hangos, nem tudom mit, nem ellenállás lett volna, mer ellenállás az folyamatosan megvolt.

[00:41:36]Tehát mindig azt hittük, azt hettük, hogy nincs lejjebb, és aztán újra és újra kiderült, hogy dehogy nincs.

[00:41:40]Hol lett volna ennek a vége?

[00:41:43]Vajon szerintem ezt senki nem tudja.

[00:41:50]Ez egy egy érdekes spirál, de minden szinten én abszolút azon a véleményen vagyok, hogy nem úgy képzelték el a hatalom gyakorlói, hogy 2026-ra ez lesz a helyzet, ami most a helyzet.

[00:42:03]Ez ez közben történt meg ez a deformálódás apró lépésekbe, észrevételenül, fokozatosan, mint egy fejlődéslegény csak negatív irányba.

[00:42:16]Így radikalizálódott, azt hiszem, a teátrumi társaság.

[00:42:21]Kisvárdai fesztiválon voltam zsűritag.

[00:42:25]Most is azt gondolom, hogy ez egy nagyszerű dolog, hogy hogy van a kisvárdai fesztivál a határon túli magyar színjátszásnak, és én örömmel vettem részt, bár az egyértelműen a teátrumi társaság fennhatósága alá tartozó intézmény.

[00:42:42]Ettől függetlenül örömmel vettem részt, és ott egy eléggé magasan jegyzett rendező a teátrumi társaságban, hogy adott pillanat csak azt mondta nekem, hogy jé, hát nem is vagy te annyira hülye.

[00:42:52]És akkor értette meg, hogy nem én vagyok előítéletes irányukba, hanem ők totálisan előítéletesek a a mi irányunkban.

[00:43:01]Tehát sok mindenre megtanított ez az egy példa engem, hogy nincs értelme megpróbálni olyan erősen ütni őket ököllel, ahogy ők ütnek, mert ez csak felhergeli őket.

[00:43:14]viszont a tomboló voluntarizmus miatt lehetetlenség volt józanul észélvekre alapozva beszélgetni, mert azonnal jött az, hogy hát tég mit csináltak a te tanáraid ezek a Babarci meg az Aser meg ez hát ez mi volt ott?

[00:43:32]Kész.

[00:43:32]Tehát három mondat után megszűnt bármi nemű kommunikáció, és csak és kizárólag erőből, az erővel visszaélve értekel eredményeket.

[00:43:44]Tehát a poszt megszűnése vagy a Magyar színházi Társaság tulajdonának az átadása, tényleg három-négy olyan grotesk történet van, amit ha nem én éltem volna át, akkor nem hiszem el.

[00:43:56]Három tulajdonosa volt a Posztnak.

[00:43:58]Pécs városa és a két szakmai szervezet.

[00:44:01]A két szakmai szervezet az kisebbségi tulajdonos volt.

[00:44:04]Tulajdonképpen kétharmados többsége volt Pécs városának.

[00:44:10]Én már akkor léptem be a képbe, amikor két szakmai szervezet ugyanannyi százalékkal volt tulajdon te meg a színházi.

[00:44:16]Igen, hogy ez hogy lett tulajdon része a teátrműnak, ezt nem tudom, de akkor ők egy szervezetet alapítottak, akik felügyelik a posztnak a megszervezését és volt egy szavazás, ahol most nem emlékszem egész pontosan, hogy miről volt szó, de mint mint színházi társaság egyáltalán nem értettünk egyet azzal, és azt jeleztük, hogy mi ellene szavazunk ennek és ez akkor óriási probléma volt.

[00:44:47]még soha nem történt meg, hogy nem egységesen szavazott a három tulajdonos, tehát egy kisebbségi tulajdonos voltunk, bármit megtehettek velünk.

[00:44:54]Na de hát jó, rendben, hát akkor ők elfogadják, akkor ez így van.

[00:44:59]Mondom, ez szeretném, ha ezt leírnánk, tehát hogy ez legyen meg, hogy mi nem értünk egyet azzal, ami a tárgya volt az aznapi beszélgetésnek.

[00:45:07]Jó, három és fél órát vártam ott.

[00:45:10]Közben megtörtént az, hogy kifogyott a nyomtatóból a festék.

[00:45:18]Hát, hogy csak olyat tudnak behozni nekem, ami épp a a mondatoknak a közepe féloldalon olyan fakó látszik.

[00:45:23]Jó, hát akkor várok még, hátha meghozzák a patront.

[00:45:28]Tehát igen, szóval, hogy ez ez a ez a nagyon nagy erő, és ez az igazán ilyen kicsinyes megmozdulások, ezek ezek folyamatosak voltak.

[00:45:40]Hát igen, csak azt veszem észre, hogy László abból indul ki, hogy az emberek zöme értett felnőtt emberként gondolkozik és képviseli a közgyeit.

[00:45:46]És azért mintogyha nem ezt látnák, hogyha szélesebb körben körbenézünk.

[00:45:53]Maga túl sokat feltételez.

[00:45:58]Igen.

[00:45:59]Nem, nem tudom.

[00:45:59]Az már szembe jött, hogy úgy beszélek, mintha normális világban élnék.

[00:46:03]Nem gondolom, hogy normális világban élünk, de de azt se gondolom, hogy a hogy az egyetlen az egyetlen lehetséges megoldás az agresszív hozzáállás.

[00:46:13]Tehát a másikat lenyomni az lehet, de hosszú távon biztos, hogy nem gyümölcsöző.

[00:46:18]Hát annyira túlfeszítik, olyan olyan erővel kapja el őket a hübrisz, hogy ez szokkal nagyobb erő a hübriszt, mint bármi.

[00:46:29]Tehát ezt senki senki nem tud annál okosabb lenni.

[00:46:31]Ennek egy mintapéldáját látjuk, hogy hogy deformálódott a színházi élet.

[00:46:36]Tehát egy nagyon nagy frusztráció számomra igazából ez a ez a színházi társaság elnöksége, de nem szűntünk meg, úgyhogy ezzel vigasztalom mag.

[00:46:47]és kilenc évig csinálta ezzel együtt, mert nem lehetett ott hagyni teszt nem nem lehetett kilépni.

[00:46:54]Ezt azt nagyon gyáva dolognak éreztem volna, hogy 54 szervezet a tagja, tehát ez egy ernyő szervezet.

[00:47:01]Megváltozott a a helyzete természetesen a 90-es évek elején a hatalom és a szakma közötti kapocs volt a színházi társaság.

[00:47:10]Ez abszolút átalakult, de ettől függetlenül mégis mondjuk a határon túli színházak pénzügyeit kezelte a színházi társaság, információkat osztott meg.

[00:47:22]Bármiféle panasz, ha jött akármelyik szakmai szervezet részéről, vagy valamelyik cég részéről, akkor ezt képviseltük a a hatalom irányába.

[00:47:34]Tehát igyekeztünk ezt megtartani, hogy legyen egy olyan ernyőszervezet, amelyhez biztonsággal odafordulhat olyan ember, vagy olyan szervezet, olyan cég, amelynek problémája van.

[00:47:45]Ezek apró kicsi dolgok, csak hogy ne legyen teljes niichil, ne legyen totális sivatag.

[00:47:54]És az óriási átalakító szándékokkal megszületett teá társaság.

[00:48:02]Ugyanúgy mondhatjuk, ha mi belesüppedünk az apró dolgoknak a menedzselésébe, a mikromenedzselésbe.

[00:48:08]Semmi más nem volt náluk, csak a kasszakulcs.

[00:48:10]Sokkal több pénz volt, minden pénzt ők osztottak.

[00:48:16]Pontosan tudták ezt nagyon pragmatikus módon, hogyha az nálunk van, akkor minden nálunk van.

[00:48:20]Így szivárogtak el bizonyos színházak a színházi társaságból, és a bátrabbak megtartották mind a két társaságban a tagságukat.

[00:48:32]Úgyhogy informálisan nagyon-nagyon sok és árnyalt vélemény érkezett hozzám folyamatosan.

[00:48:40]Hát ez az, hogy még az eliteknél egyértelmű volt ez a ketté válás, milyen volt a hangulat mindezen közben a a színházakon belül?

[00:48:49]Színházakon belül próbán nem érződött.

[00:48:52]Tehát én dolgoztam nagyon komoly teátrumi társaság, tagszínházakba.

[00:48:54]Tehát ez ez egy professzionális hozzáállást igénylő munka.

[00:48:59]Ott nem volt ilyesmi.

[00:49:02]Tehát ez felsőbb felsőbb szinten mentek a nagy hangzatos viták, de közben lent az élet az az mindig máshogy alakult.

[00:49:13]Ezért a represszió az abszolút erősödött, erősödött, erősödett.

[00:49:16]Tehát egyre többször hangzott az el, hogy nemzeti kultúra, hogy aki nem úgy gondolkodik, mint mi, az ellenség, tehát az is útközben változott meg.

[00:49:27]nem elégedtek meg a light változattal, hanem ez egyre görcsösebb lett.

[00:49:32]De ez ez az én feltételezésem, hogy egyszerűen nem akart alul, ahogy folytak a munkálatok a színházakban, ez nem tudott teljes mértékben megfelelni az ideológiai elvárásnak, és úgy döntöttek, hogy akkor még keményebbek és még keményebbek és még keményebbek leszünk, ami hát totálisan eltávolította őket a a színházi társulatuktól.

[00:49:54]És ez téma volt egyébként színházak büféjében a színészek az alkotók között?

[00:50:03]Persze, persze, persze.

[00:50:03]Nagyon nagy különbség volt a hivatalos hang meg a nematalos hang között.

[00:50:11]Innen már csak egy lépés a besugóhálózat.

[00:50:14]Lehet, hogy még az is volt a fele tudja.

[00:50:17]Ki tudja.

[00:50:17]Tényleg nem tudom.

[00:50:17]Nem hittem volna, hogy hogy ezt ezt megélem.

[00:50:22]Történt valami azóta?

[00:50:22]A változás érződik a társulati szinteken?

[00:50:25]az alkotói felszabadultságban, az biztos.

[00:50:31]És vajon Vigyázzki Attila, aki mindent is megszerzett az évek során, vajon miért nem elégedett meg mindezzel?

[00:50:39]Ismeri annyira, hogy mi lehetett a további cél?

[00:50:41]Mi az, ami miatt sosem lakott jól, és sosem érezte azt, hogy most már valódi társadalmat kéne kovácsolni a színházi szférán belül?

[00:50:49]Nem ismerem ennyire, de biztos vagyok benne, hogy ez nem egy előre eldöntött terv.

[00:50:54]Ez így alakult.

[00:50:57]Drámákkal foglalkozó személy, nem tudok másra gondolni.

[00:51:00]A drámai hősök se akarják, hogy az történjen, ami történik velük.

[00:51:04]vagy mi lett volna végcél, nem tudom, nem tudom, de a függőségi viszony, amit kialakított, ez számomra érthetetlen.

[00:51:14]Tehát nekem, ha valami ilyen szubverzív dolgot belevertek a fejembe a a színminzeti egyetemen, ezek a gonoszt tanárok, akkor az az, hogy független legyél.

[00:51:25]Nem lehet.

[00:51:25]A színház csak úgy tud rátekinteni abszolút pártatlanul a társadalmi szituációkra.

[00:51:34]úgy tud hozzászólni, tehát annak semmi, de semmi értelme, hogy egy színház kiszolgálja a hatalmat.

[00:51:40]Hát az fából vaskarika.

[00:51:44]Úgyhogy én azt hiszem, hogy több mint bűn, hiba részükről ez volt, hogy ennyire hozzákapcsolták a a sorsukat a hatalomhoz.

[00:51:55]Elzámolás.

[00:51:59]Keszég László színész rendezőt, a Magyar Színházi Társaság korábbi elnökét hallottuk.

[00:52:03]A színházi szféra átalakítása azonban nem csupán a vezetői pozíciók újraosztásáról és az intézményi struktúrák átformálásáról szólt.

[00:52:11]A NAR idején legalább ilyen fontos eszköz volt a finanszírozás átrendezése, amely alapjaiban változtatta meg a kulturális szereplők mozgásterét.

[00:52:22]A következő részben azt nézzük meg, hogyan vált a támogatási rendszer a politikai befolyás eszközévé, és miként vezetett a független színházi műhelyek fokozatos ellehetetlenítéséhez.

[00:52:34]A technikus Tur nevében is búcsúzik a két szerkesztő.

[00:52:37]Sugár Ágnes és Szabu Edit.

[00:52:44]Elszámolás, központosítás, lojalitás és a függetlenség ára a kultúrában.