Téged milyen néven temetnek el? 🪦
- A globális világégés-félelmekre a kisembernek nincs ráhatása, elszenvedői leszünk egy esetleges krízisnek
- A social média algoritmusai öngerjesztő szorongásbuborékot hoznak létre; a megoldás az algoritmus tudatos átprogramozása más típusú tartalmakkal
- A szorongás a kontrollvesztés érzéséből fakad, ezért érdemes olyan tevékenységeket keresni, ahol visszanyerhető a ráhatás élménye (pl. kertészkedés, önellátás)
- Pánikroham esetén az érzékelés tudatos használata segíthet: három dolog megfigyelése a környezetben kirántja az agyat a negatív spirálból
- A képernyőidő korlátozására radikális megoldás is létezik: az egyik műsorvezető egyszerűen nem használ TikTokot, és az Instagramot is csak ügyintézésre
- A birtoklás-elvesztés dilemmájában éles véleménykülönbség alakult ki: az egyik fél szerint jobb nem is birtokolni, a másik szerint a nagy kilengések teszik élhetővé az életet
- Az iskolai zaklatásért évekkel később is érdemes bocsánatot kérni; a zaklatás mindig a zaklató saját problémáiról szól, és hosszú távú következményei lehetnek az áldozatra nézve
- A repülési szorongás a kontrollvesztés tünete; ha trauma áll mögötte, szakember segítségét javasolják
- A házassági névviselés szabad döntés kell legyen, de a névváltoztatás intézménye furcsa, hiszen valakit évtizedekig ismerünk egy néven, majd hirtelen máshogy hívják
- A politikai megosztottság a családban a közélet vallási fanatizmusba fordulásának következménye; a megoldás az empátia, a humor vagy a távolságtartás lehet
- A temetési rituálék fontosak a gyászfolyamat szempontjából; a közös gyász összekovácsol és segít feldolgozni a veszteséget, még ha a temetés módja egyéni döntés is
Részletes összefoglaló megjelenítése
Globális szorongás és a kontrollvesztés élménye
A beszélgetés egy 20 éves néző kérdésével indul, aki teljes pánikban él a világpolitikai események miatt. A kérdező folyamatosan az iráni háborún, a Hormuzi-szoros lezárásán, az üzemanyag- és élelmiszerhiányon, valamint egy lehetséges gazdasági krízisen szorong, és már az apokalipszisre való felkészülésen gondolkodik egy 60 négyzetméteres lakásban. A műsorvezetők egyetértenek abban, hogy ezekre a globális folyamatokra a kisembernek nincs ráhatása.
„Ezekre nincsen nagyon személyes ráhatásod tulajdonképpen az ilyen óriás világégés közeli dolgokra. Elszenvedője leszünk, ha valami nagyon nagy krach beüt." – az egyik műsorvezető *
Az egyik beszélgetőpartner szerint a probléma gyökere a social média algoritmusaiban keresendő: a kérdező olyan tartalmakat fogyaszt, amelyek folyamatosan a világégés narratíváját erősítik, és ezzel egy öngerjesztő buborékba zárja magát. A megoldás első lépéseként az algoritmus átprogramozását javasolják – kiskutyás videókkal, könyves tartalmakkal, vagy akár varjúszelídítős videókkal.
„Ha folyamatosan fönlógsz a social médián, és ezeket a tartalmakat figyeled, hogy hol éppen háború, erdőtek, hogy fogunk meghalni, akkor tényleg folyamatosan ezzel fogsz találkozni, és lesz egy ilyen buborékod" *
A beszélgetés során felmerül egy konkrét példa is: egy hónappal korábban Magyarországon körülbelül 200 000 ember rettegett attól, hogy a TISZA-kormány hatalomra kerülésével háborúba sodródik az ország – ez a félelem utólag alaptalannak bizonyult, ami jól mutatja a média által gerjesztett pánik természetét.
A szorongás kezelésének gyakorlati módszerei
A beszélgetők részletesen kitérnek a szorongás kezelésének lehetőségeire. Az egyik műsorvezető a természetbe való kivonulást és a social média tudatos kikapcsolását javasolja. Hangsúlyozzák, hogy a szorongás gyakran a kontrollvesztés érzéséből fakad, ezért érdemes olyan tevékenységeket keresni, ahol az ember visszanyerheti a ráhatás érzését – például kertes házba költözéssel, magaságyások kialakításával, önellátásra való törekvéssel.
A pánikrohamok kezelésére egy konkrét technikát is ismertetnek: az érzékelés tudatos használatát. Ennek lényege, hogy a szorongó személy három dolgot figyel meg a környezetében (például egy világító lámpát, egy dobozt, illatokat), és ezzel kirántja az agyát a negatív gondolati spirálból.
„A pánikbetegségnél olvastam azt, hogy próbáld meg visszajelni magad a jelenbe azzal, hogy segítségül hívod az érzékelésedet, és akkor megfigyelsz három dolgot" *
Az egyik beszélgető az agyi beidegződések metaforájával magyarázza a szorongás mechanizmusát: az agy olyan, mint egy buldog, amely ráharap egy csontra és nem engedi el. A megoldás az, hogy „el kell hajítani a csontot" – azaz tudatosan más témák felé kell terelni a figyelmet. Ha ez nem sikerül, szakember segítségét javasolják.
A képernyőidő és a szabad akarat kérdése
A beszélgetés során többször visszatér a képernyőidő korlátozásának témája. Az egyik műsorvezető gyerekkori élményét idézi fel, amikor a szülei szigorúan korlátozták a tévénézést és a videojátékozást – amit akkor rosszul élt meg, de ma már zseniális nevelési ötletnek tart. Felnőttként azonban bevallja, hogy képtelen betartani a saját maga által felállított korlátokat: amikor a telefon jelzi, hogy letelt a napi keret, egyszerűen kikapcsolja az értesítést.
A másik műsorvezető radikálisabb megoldást választott: egyszerűen nincs TikTok-ja, és az Instagramot is csak nagyon ritkán, kizárólag ügyintézésre használja. Az algoritmusát tudatosan alakította át – könyves és zenei tartalmakkal etette meg, és következetesen átpörget minden nem kívánt reklámon.
„Én a szabad akaratomat arra használtam, hogy nálam nincs TikTok és nem is lesz." *
A beszélgetés során felmerül a „freewill maxing" jelensége is – amikor az embereknek hirtelen eszükbe jut, hogy szabad akaratuk van, de ezt a felismerést általában nem követi érdemi cselekvés, hanem egyszerűen továbbpörgetik a tartalmakat.
Birtoklás és elvesztés – a veszteség feldolgozása
A következő kérdés arra keresi a választ, hogy melyik a rosszabb: birtokolni valamit, majd elveszíteni, vagy soha nem is birtokolni, és így nem kell feldolgozni az elvesztését. A beszélgetők között éles véleménykülönbség alakul ki.
Az egyik műsorvezető szerint egyértelműen jobb, ha valami soha nem volt az emberé, mert akkor nem tudja, milyen érzés, és nem kell megtapasztalnia a hiányát. Ezt az álláspontot képviseli a viccességének vélt elvesztésével kapcsolatban is: inkább azt választaná, hogy bár ne lett volna vicces, mert akkor most nem érezné a hanyatlást.
A másik beszélgető ezzel határozottan szembeszáll, és az élet teljessége mellett érvel. Szerinte a nagy pozitív és negatív kilengések teszik az életet élhetővé, és egy „egyenletes, szürke lófaszban" leélt élet nem is nevezhető életnek.
„Lesznek rossz dolgok, lesznek jó dolgok, de az, hogyha az egészet egy ilyen egyenletes, szürke lófaszban éled le, bocsánat, az semmi. Az nem egy élet, az rohadt unalmas." *
A vitában felmerül a háziállatok példája is: az egyik műsorvezető szerint egy kutya elvesztése annyira fájdalmas, hogy ilyenkor megfordul az ember fejében, megéri-e egyáltalán a 10-15 évnyi öröm. A másik beszélgető viszont pont ezt a példát hozza fel annak bizonyítékaként, hogy a veszteség fájdalma éppen azért létezik, mert az elvesztett dolog nagyon sokat jelentett – és ez az élet természetes része.
A beszélgetés során szóba kerül a szellemi képességek hanyatlása is: az egyik műsorvezető arról beszél, hogy régebben éjszakákon át tudott filozófiáról beszélgetni, és úgy érezte, meg lehet váltani a világot – most viszont azt tapasztalja, hogy „butul, lassul". Ennek ellenére nem cserélné el ezt a tapasztalatot arra, hogy soha ne lett volna eszes.
Iskolai zaklatás és a bocsánatkérés jelentősége
Egy néző azt kérdezi, érdemes-e évekkel később bocsánatot kérni valakitől, akit általános iskolában bullyingolt. A válasz egyértelmű igen – és ezt személyes tapasztalatokkal támasztják alá.
Az egyik műsorvezető elmeséli, hogy őt gyerekkorában rendszeresen zaklatták, és az egyetlen ember, akinek megbocsátott, az volt, aki évekkel később, egy szalagavató utáni összejövetelen bocsánatot kért tőle. Ez a gesztus – bár nem azonnal, de idővel – feloldotta benne a sérelmet. A többi zaklatóval kapcsolatban viszont a mai napig nem kíváncsi rájuk, és nem is akar velük kapcsolatba lépni.
„Az az ember, aki bocsánatot kért, az értette, hogy mit csinált velem. Nekem nem kellett több. Megértette, hogy szemét volt, és elnézést kért az éveken keresztültartó szívatás miatt." *
A másik beszélgető hozzáteszi, hogy a bocsánatkérés mellett fontos az önvizsgálat és annak beismerése is, hogy az illető „egy címeres gyökér volt". Szerinte a zaklatás mindig a zaklató saját problémáiról szól – arról, hogy valamit nem tud feldolgozni az életében, és ezt vezeti le másokon. A beszélgetés során kiderül, hogy az egyik műsorvezető a tanári szakdolgozatát iskolai zaklatásból írta, így szakmai rálátása is van a témára. Hangsúlyozza, hogy a bullying mindig egyenlőtlen viszony: a kisebbet, a szemüvegest, a duci gyereket bántják, és ez pusztító szándékú tevékenység, amelynek hosszú távú következményei lehetnek az áldozat önértékelésére, világlátására és szociális életére.
Repülési szorongás és a trauma feldolgozása
Egy másik néző decemberben átélt egy ijesztő repülős élményt, és azóta erős szorongással küzd minden repülés előtt – ami azért különösen problémás, mert gyakran kell repülnie. A műsorvezetők először viccesen a piával való kezelést javasolják („Helyettesítsd az egyik problémát egy másikkal"), majd komolyabbra fordítják a szót.
A szorongást a kontrollvesztés tüneteként értelmezik: hiába biztonságosabb statisztikailag a repülés, mint az autózás, az emberek mégis jobban félnek tőle, mert a repülőn nincs ráhatásuk a történésekre – nincs kalapács, amivel kiüthetik az ablakot, és nem érzik úgy, hogy bármit tehetnének vészhelyzetben.
„A szorongás az mindig egy tünete annak, hogy valami olyan problémád van, amivel foglalkozni kell." *
Az egyik műsorvezető megosztja, hogy neki személy szerint a statisztikai adatok tudatosítása segített legyőzni a repülési szorongását. Ugyanakkor elismerik, hogy a szorongás érzelmi és nem racionális természetű, ezért a racionális érvek önmagukban nem mindig elegendőek. Ha a szorongás mögött konkrét trauma áll (például egy rossz repülős élmény, ami PTSD-szerű tüneteket okoz), akkor érdemes szakemberhez fordulni.
Házassági névviselés – hagyomány és személyes döntés
A következő kérdés a házasságkötéssel összefüggő névviselési döntések mögötti motivációkat firtatja. A beszélgetők történeti kontextusba helyezik a szokást: régen a nő a férj családjához költözött, így logikus volt, hogy felvegye a férje nevét – ez egyfajta gazdasági közösség kifejeződése is volt.
Mindkét műsorvezető egyetért abban, hogy a névviselésnek szabad döntésen kell alapulnia, és senkire nem szabad kényszeríteni. Az egyikük azonban furcsának találja a névváltoztatás intézményét: szerinte furcsa, hogy valakit 20-30 évig ismerünk egy néven, majd egy napon máshogy kezdik hívni.
„Nekem nagyon furcsa, hogy van egy ember, akit 20-30 évig megismersz valahogy, majd jön egy nap az életébe, és onnantól kezdve máshogy hívják." *
A beszélgetés során felmerül egy alternatív gondolat is: miért nem az anya nevét viseli minden gyerek, hiszen az anya személye mindig biztos, míg az apa bárki lehet. Ez a felvetés a hagyományos patriarchális névviselési rendszer kritikájaként is értelmezhető. A gyakorlati oldalról is szóba kerül a téma: az egyik műsorvezető arról beszél, milyen nehéz megtalálni valakit a közösségi médiában, ha megváltoztatta a nevét.
Az első szerelem és a szakítás feldolgozása
Egy frissen szakított néző kérdezi, hogy mások is gondolnak-e még az első szerelmükre – ő pár napja szakított majdnem négyéves kapcsolata után, és jelenleg csak az exére tud gondolni. A műsorvezetők szerint pár nappal a szakítás után ez teljesen normális, és az lenne a furcsa, ha nem gondolna rá.
Ugyanakkor határozottan állítják, hogy ha valaki évekkel később, családos emberként is az első szerelmén mereng, az problémát jelez – vagy a jelenlegi kapcsolatával, vagy saját magával van gond. Ezt a jelenséget az amerikai filmekben gyakori „a gimi volt életem csúcsa" típusú nosztalgiához hasonlítják.
„Családos emberként az első szerelmedre gondolsz, az olyan, mint amikor az amerikai filmekben (...) 50 évesen arról beszélsz, hogy a gimi volt életed csúcsa." *
A beszélgetés során szóba kerül a be nem teljesült szerelem sajátos természete is: az egyik műsorvezető szerint a plátói szerelem azért él tovább az emberben, mert nem történt meg a lezárás, és a másik fél egy idealizált buborékban marad. Hangsúlyozzák, hogy nincsenek tökéletes emberek és tökéletes kapcsolatok, és hogy az első szerelem idealizálása mögött gyakran a tapasztalatlanság áll – egy felnőtt szerelem ennél sokkal komplexebb és „sokkal inkább buli".
Politikai megosztottság a családban
Egy néző arról számol be, hogy édesanyja a választások óta (április 12-e óta) nem hajlandó beszélni vele, mert nem ugyanarra a pártra szavaztak. A kérdező „undort" lát az anyja szemében, és ez nagyon ijesztő számára. A műsorvezetők szerint ez a helyzet valószínűleg már enyhült a felvétel időpontjára, de ha mégsem, akkor is bíznak benne, hogy idővel megoldódik.
A probléma gyökerét abban látják, hogy a magyar közélet „vallási fanatizmusba" fordult, és a Fidesz-szavazók körében különösen erős narratívák éltek arról, hogy milyen ember az, aki nem rájuk szavaz. A kérdező édesanyja valószínűleg abban a hitben van, hogy a gyereke a saját országa és népe ellen szavazott – és ezt nem tudja feldolgozni.
„Annyira érzelmileg bevonódott mindenki. Már átmentünk tényleg egy olyan vallási fanatizmusba a közéletben, hogy szerintem teljesen akármennyire is szomorú, de normális az, hogy így reagálsz." *
A megoldási javaslatok között szerepel az empátia és a humor: az egyik műsorvezető szerint a kedves, empatikus reakció közeledést válthat ki, míg a másik a humoros megközelítést részesíti előnyben. Ugyanakkor azt is elismerik, hogy ha valaki végleg beásta magát az álláspontjába, akkor érdemes lehet egy kis távolságot tartani, és kivárni, amíg a félelmek nem igazolódnak be – és az illető rájön, hogy nem lett háború, nem kell az ukrán frontra menni.
Temetkezési szokások és a gyászkultúra változása
A beszélgetés talán legsúlyosabb témája a temetkezéshez és a gyászkultúrához való viszony. Egy 32 éves néző arról ír, hogy nem tartja fontosnak a nagy temetéseket, a drága koporsókat és sírköveket – sem saját maga, sem szülei számára. A testi maradványokat inkább maga mögött hagyná, és a szívében gyászolna.
A műsorvezetők egyetértenek abban, hogy a temetés módja legyen az elhunyt akaratának megfelelő – ha valaki a legolcsóbb megoldást választja, az is teljesen rendben van. Ugyanakkor a temetés rituáléját rendkívül fontosnak tartják a gyászfolyamat szempontjából. Az egyik műsorvezető személyes példát hoz: édesapja temetése nagyon szűk körben zajlott, és emiatt nem élhette át azt a közösségi búcsúpillanatot, ami a lelki feldolgozáshoz szükséges lett volna.
„Hiába próbálkoztam magamtól elbúcsúzni más formában, nem ugyanaz. És kellenek ezek a rituálék, nem véletlenül alakultak ki." *
A beszélgetés során szóba kerül a temetőkultúra történeti háttere is: a katolikus vallásban a test feltámadásának hite miatt fontos a test épségének megőrzése, és a történelem során számos furcsa szokás alakult ki – például csengőt akasztottak a koporsóba, hogy ha valakit véletlenül élve temettek el, tudjon jelezni. Az egyik műsorvezető családi történetet is mesél: nagypapáját csecsemőkorában halottnak nyilvánították, de kiderült, hogy valójában életben van.
A beszélgetők üdvözlik az új temetkezési formákat, például a faültetéssel egybekötött urnás temetést, ahol az elhunytat egy fa jelképezi. Ez egyszerre ad egy fizikai kapcsolódási pontot és egy élettel teli, nem lehangoló emlékhelyet. Ugyanakkor határozottan kiállnak amellett, hogy a gyászkultúra közösségi jellegét meg kell őrizni, mert a közös gyász összekovácsolja az embereket, és segít feldolgozni a veszteséget.
„Ezek is összekovácsolnak embereket, újra felélesztik azt, hogy nem vagy egyedül, ami jelenleg egy borzasztó nagy probléma." *
A beszélgetés végén a műsorvezetők reflektálnak a videó ívére: a globális problémákon való szorongástól eljutottak a temetkezésig és a közösségi élmények fontosságáig. A záró gondolat szerint az életben mind a globális, mind a személyes szintnek megvan a maga helye, és bármelyiket kizárólagos megoldásként kínálni „bullshit".
⚠️ Értelmezhetetlen vagy bizonytalan szakaszok
- „hormuziszoros" → Hormuzi-szoros (ASR-hiba, a kontextusból egyértelműen azonosítható)
- „befődtek" → befőttek (ASR-hiba, a spájzban tárolt élelmiszerek kontextusában)
- „mochingnak" → valószínűleg „mocskosnak" vagy „mocskolódásnak" (ASR-hiba, bizonytalan)
- „belott nyereskedünk" → valószínűleg „beleokoskodunk" (ASR-hiba, bizonytalan)
- „olvasal egy három oldalt" → „olvass el egy három oldalt" (ASR-hiba)
- „megszelídíteni egy varjat merthogy nem tarthatok varjat mert ugye tilos a magyar törvények szerint viszont megszelídíteni megszelidíthetsz" → a mondat logikailag ellentmondásos, de a beszélő szándéka érthető: vad varjút szeretne megszelídíteni, nem tartani
- „Tast of Korea" / „Tast of Kora" → Taste of Korea (ASR-hiba)
- „Wind Street" / „Win Street" → Wing Street (ASR-hiba)
- „scrunchy" → crunchy (ASR-hiba)
- „freeel maxing" → freewill maxing (ASR-hiba)
- „virágot Algernonnak" → Virágot Algernonnak (a mű címe, ASR-hiba)
- „techalottság" → tetszhalottság (ASR-hiba)
- „assassiszem a kokó" → valószínűleg „asszem a Coco" (a Coco című mesefilmre utalás, ASR-hiba)
- „bükfa" → bükkfa (ASR-hiba)
- „oloskát" → valószínűleg „oloskát" helyett „oroszokkal" vagy hasonló (ASR-hiba, bizonytalan)
- „brüsszelita koszos lipcsivel" → valószínűleg „brüsszelita, koszos, lipsivel" (a „lipcsi" a baloldaliak gúnyneve, ASR-hiba)
- „szítódnak" → szítódnak (a beszélő maga is bizonytalan a szóban, majd kijavítják)
Teljes átirat megjelenítése
[00:00:00]Sziasztok!
[00:00:01]Helló!
[00:00:02]Újra itt vagyunk ezzel az érdekes lelkizős segítős műsorral.
[00:00:07]Konyhapszichológus.
[00:00:08]Konyhapszichológiával.
[00:00:10]Belott nyereskedünk embereknek a az életébe.
[00:00:12]Föltették ezeket a kérdéseket online.
[00:00:15]Megnézzük, hogy mi mit gondolunk róla.
[00:00:19]És elmondjuk a véleményünket.
[00:00:19]Nem biztos, hogy segít.
[00:00:22]Fontos, hogyha valódi problémákkal küzdössz, akkor akkor tessék elmenni szakemberhez, de mi is megpróbálkozunk egy hétköznapi ember szemével megnézni ezeket a problémákat.
[00:00:40]Hogyan tudnék lenyugodni a csába a jelenlegi helyzetek mellett?
[00:00:43]Még csak 20 vagyok, és teljesen a mentális egészségemre megy ez az egész.
[00:00:47]Az iráni háború, hormuziszoros, zárva, aztán nyitva.
[00:00:52]megint zárva.
[00:00:52]Ki tudja meddig lesz üzemanyag.
[00:00:55]Mivel a trágya sem jön át a szoroson.
[00:00:57]A kajával is gondok lesznek.
[00:00:59]Energiakrízis, lehetséges gazdasági krízis, tehát minden is.
[00:01:05]Minden reggel az a nagy agyalok, hogyan tudnék elkezdeni felkészülni egy lehetséges apokalipszisre.
[00:01:08]Tervezem, hogyan tároljak élelmiszert, hogyan legyen energiánk egy kis 60 nmes lakásban, ha le lenne kapcsolva extra vizet venni, hogy elég legyen a három családtagomnak.
[00:01:21]Tesók és Muter.
[00:01:21]És egész nap ez megy.
[00:01:24]Folyamatos pánik módban vagyok.
[00:01:26]Magamat hibáztatom legfőképp, mert azt a [ __ ] sok social médiát nézem.
[00:01:30]Tiktok, Instagram meg ezek.
[00:01:30]Mégha nem is használom annyira, amint megnyitom, feljön.
[00:01:35]Már aludni se bírok, mint aki kész van egy nukleáris háborúra, vagy valami.
[00:01:39]Mit tudnék tenni?
[00:01:42]Egyáltalán jogos az aggodalmam.
[00:01:45]Fúha.
[00:01:45]Hát kezdjük azzal, hogy én eddig nem pánikoltam, de most akkor nem.
[00:01:51]Amúgy egy másik megnyugtató válasz, hogy ha nukleáris háború lesz, akkor nem kell félreraknod élelmisz, mind meghalunk, szóval nem kell aggód.
[00:01:57]Ennyi az mit egy kicsit nekem is ez az első bevillanás, hogy hogy ezekre nincsen nagyon személyes ráhatásod tulajdonképpen az ilyen óriás világégés közeli dolgokra.
[00:02:13]Elszenvedője leszünk, ha valami nagyon nagy krach beüt.
[00:02:16]Ez tény.
[00:02:20]És kicsit azt érzem, hogy mindig a kisember isza meg a levét a a nagyosoknak a a döntéseinek, de alapvetően nyilván jó dolog felkészülni vészhelyzetekre, szóval elspályzolni ezt, azt mindig eszembe jut anyukáméknál egy ilyen egy ilyen padlás feljáróban van a spáj úgymond, és így ott állnak ilyen konzervek, konzervek, konzervek, tehát hogy ott egy darabig ellennénk.
[00:02:48]befődtek meg minden.
[00:02:50]Amúgy valószínűleg azért gondolkodik ennyit ezen, mert ezek tényleg olyan dolgok, amire nincs rá hatás, és az ember meg szereti valamennyire a kontrollt kézben tartani, viszont amire meg van rá hatásod, az az, hogy mivel letöted az algoritmusodat.
[00:03:02]Szóval, hogyha folyamatosan fönlógsz a social médián, és ezeket a tartalmakat figyeled, hogy hol éppen háború, erdőtek, hogy fogunk meghalni, akkor tényleg folyamatosan ezzel fogsz találkozni, és lesz egy ilyen buborékod, vagy már van egy ilyen buborékod, és benneülsz abban, hogy világégés történik, és meg fogunk halni.
[00:03:19]Szóval igazából én az első lépésként biztos, hogy elkezdenék kiskutyás videókat nézni az interneten.
[00:03:26]Amúgy meg jogos-e a félelme?
[00:03:29]Szerintem nem.
[00:03:29]Szerintem nem.
[00:03:33]világpolitika jellemző.
[00:03:33]Mit gondolsz erről?
[00:03:35]Igen, köszönöm a meghívást a műsorban.
[00:03:37]Én mint én mint szakértő úgy látom, hogy borzalmas dolgok történnek a világban, de közben meg olyan ez, mint a a görög drámák, és a az amerikai drámairodalom, hogy a görög drámák szólnak arról, hogy így a a világot hogyan lehet helyrehozni, azok ilyen globális problémák.
[00:03:55]És akkor egyszer csak mitő megjelent a az amerikai drámairodalom, ahol meg így a macska foróró bádok tetőn, ahol meg a te saját életeddel vagy elfoglalva, és szerintem egy kicsit így váltsál, hogyha ez ennyire nyomaszt, akkor foglalkozz a saját kis környezeteddel.
[00:04:09]20 éves előtt áll az egész élet, annyi minden van, amit lehet stresszelni és méghozzá rá hatásod is van.
[00:04:18]Az az egyik alapja tehát annak, hogy ugye a fő kérdés az elején, a felütés arról szólt, hogy hogyan tudnál lenyugodni, ki kell menni a természetbe és kikapcsolni a a social médiát.
[00:04:28]Tehát, hogy konkrétan nem érz az információ, é mel ráásod nincs, se döntési helyzetben nem vagy ezzel kapcsolatban, ezért teljesen felesleges az agyadat ezzel ledarálni mochingnak, mert nincs közvetlen hatása rád évek múlva.
[00:04:45]Lehet, hogy mondjuk ez a ez a hormuzis szoroszos is, meg hasonlók, de az is azért van ennyire benne a médiában, mert Amerikának ez egy borzasztó kulcsfontosságú hely, ezért telerakták az összes nem tudom, minden propagandát, minden információforrást azzal, hogy ez mekkora problémát jelent.
[00:05:06]Lesz lesz valamiféle kifutása ennek vagy megoldása ennek.
[00:05:11]Azért kellemetlen, mert nyilván egy világhatalmat sikerült megszorongatni.
[00:05:16]De szerintem hagyjuk is a a politika részét, mert mert mert fölösleges.
[00:05:18]Bár várjál, még egy politikát behoznék, hogy ez a hogyan tudnál lenyugodni a [ __ ] kérdésre válasz, hogy csak gondolj arra, hogy egy hónappal az egy hónappal ezelőtt Magyarországon körülbelül 200000 ember azon rettegett, hogy ha tiszanyár, akkor háborúba megyünk.
[00:05:35]Szóval nyilvánvalóan ilyen tartalmakat látsz, az is valamilyen szűrőn keresztül jut hozzád, és simán lehet, hogy nincsen valóság alapja, nem?
[00:05:42]Szóval nem te fogod tudni ezt befolyásolni.
[00:05:44]Viszont ha meg benned van ez a kontroll iránti vágy, akkor meg ki tudod alakítani úgy az életedet, hogy oké, nekem az fontos, hogy valami hatással tudjak lenni a saját életemre, akkor törekedj arra, hogy ha tudsz, ha lehetőséged adódik, akkor próbálj meg kertes házba költözni, csinálj magas ágyásokat, ültessél zöldséget magadnak, legyen meg a nem, hogy így így kicsit így tudd, hogy valamennyire önellátó tudok lenni, és nem függök ezektől a nagy hatalmak, de amúgy mindenki ettől függ.
[00:06:12]Én én ennél kisebbekre is gondolnék.
[00:06:14]Tehát reggel ahelyett, hogy felütöd a az Instagramot, mondjuk olvassal egy három oldalt a könyvből, amit választottál.
[00:06:21]Egyszerűen a reggeli, nap rutinos szokásai, ami ne a háború és béke legyen, ami ne az legyen, amit rád öntenek, mert rád akarják önteni.
[00:06:30]Azt akarják, hogy hogy ezzel foglalkozzál és féljél, és mutasd ki, és vizzél, és legyél folyamatosan idegben.
[00:06:37]Rengeteg probléma van a világban.
[00:06:39]A nagyon nagy része rohadt messze van tőlünk.
[00:06:42]Nagyon messze.
[00:06:45]Tehát, hogy ezek a a nem tudom a Trumpos meg Epsteinfos meg nem tudom, ezek nem magyar embereknek a problémái.
[00:06:52]Ezek rohadt messze vannak innen.
[00:06:54]Azt gondolom ezzel is lehet vitatkozni aláírom.
[00:06:59]Nyilván globalizált világ és kihatással vannak a dolgok egymásra.
[00:07:02]Lehet ezzel vitatkozni, de neked, aki bemész reggel a munkába, aztán hazajössz, lehet még csak egyetemre jár, vagy egyetemre járt, így van 20 évesen, bocsánat.
[00:07:13]Pontosan.
[00:07:13]Tehát, hogy én én az én insta algoritmusomat már nagyon szépen beletettem.
[00:07:19]Volt egy-két három poszt, ami könyvekről szólt, meg a Spotify-on új rockzenékről.
[00:07:25]Azokat a reklámokat hagytam lejátszani, csak így hagytam, hogy menjen egy kicsit, újra visszalapoztam.
[00:07:35]Abszolút.
[00:07:35]Tehát én nekem ne rakják ide ezeket az ocsmányszarokat, mert nem vagyok hajlandó megnézni.
[00:07:39]Látom, hogy jön a makeup reklám, így tekerek át rajta, hogy le se lassítok, nem érdekel.
[00:07:46]Elég tehát tényleg mikroszekundumok alatt tudod, hogy érdekel vagy nem érdekel.
[00:07:51]tovább görgetem és amikor leteszem a telefont az asztal még szoktam hagyni hog ott agave könyveknél pörögjön egy kicsit a reklám és akkor azt az megeteti az algoritmust és utána hetekig könyve reklámokat amúg ez egy jó jó ötlet én is akkor ezt tudom tanácsolni etesd az algoritmusod más tartalmakkal én most például elterveztem hogy meg szeretnék szelídíteni egy varjat merthogy nem tarthatok varjat mert ugye tilos a magyar törvények szerint viszont megszelídíteni megszelidíthetsz.
[00:08:21]És az egész TikTokom abból áll, hogy hogyan etetik ezeket a madarakat és édesgetik oda magukhoz, és tudod, így jó felségből meg hoznak néha ilyen ajándékba egy-két ilyen cigicsikket meg hason.
[00:08:31]Nagyon jó, nagyon jó.
[00:08:33]Na jó, oké, de várjál, várj, várj.
[00:08:34]Most nem mehetünk még tovább, mert ez hallanom kell, hogy hol tartasz a projektben.
[00:08:40]Ó, még csak a a tanulmány részénél vagyok.
[00:08:42]Viszont viszont lesz egy hét szabadságom, amikor nem fogok elutazni se belföldön, se külföldre, mert ez egy projekt Csaba, amit meg fogok valósítani.
[00:08:52]Én leszek a bolondés kér kérlek, de de riportolj, mert érdekel, hogy meddig jutsz vele.
[00:08:59]Majd, hogyha egyszer csak egy madárral a vállamon jövök be dolgozni, akkor tudni fogon.
[00:09:02]Mielőtt tovább mennénk, ha köszönjük meg a pizzatnak a hosszútávú együttműködést, és átadni pár üzenetet, ami neked is fontos lehet amúgy, mert a megszokott pizzák mellett a pizzát még mindig elérhetőek a Tast of Korea termékei, ami amúgy nekem a személyes kedvencem.
[00:09:16]Mindenkinek nagyon ajánlom, valamint a Wing Street ropogó scrunchy csirkeszárnyakat meg dobozokat is nézzétek.
[00:09:23]Itt vannak mindenféle benne, hogyha ilyeneket akartok.
[00:09:26]Ez ideális ilyen partikaja meccsre, mozesre, bármire.
[00:09:30]Úgyhogy május 25-ig elérhetőek ezek a termékek, a Wind Street, úgyhogy azokat is, hogyha szeretnétek, akkor még most ki tudjátok próbálni a következő közel egy hónapban.
[00:09:40]Úgyhogy köszönjük a Pizza Hátnak, ahol akár pizzát rendeltek, akár 1000erféle terméket.
[00:09:44]Én tényleg a Tast of Korát külön ajánlom, de akár itt a Win Street is, hogyha kizeretnétek próbálni.
[00:09:50]És köszönjük a pizzátnak mi is a támogatást.
[00:09:54]Mi az a dolog, amit a szüleid vagy nagyszüleid tettek?
[00:09:55]gyerekként rosszul voltál tőled, de amiről időközben már rájöttél, hogy valójában zseniális nevelési ötlet volt.
[00:10:00]Amúgy nekem, ha már így konzervek, akkor pont az, amit én gyereként nem bírtam elviselni, hogy így mindig tudod nagyobbat főzni, és akkor így mély mély hűteni ilyen porciózva ételeket.
[00:10:12]És egyszerűen nem értettem nyilván, mert nem nekem kellett megcsinálni, de de ez jó, lehet, hogy ez nem egy ilyen nevelési tanács, de de az jó, hogy így előre gondolkozol.
[00:10:21]Nyilván nem egy háborúra kell készülni jó esetben, de de hogy így oké.
[00:10:26]Multi közben azt a kérdést nem nem igazelési amitől rosszul voltál, de most így azt érzed, hogy zseniális ötlet volt.
[00:10:34]Hát a a klasszikusan ezek a képernyő időkorlátozások, hogy nekünk is volt hát egy egy dolog volt a a Cartoon Network meg a nem tudom én micsoda, és akkor azt nagyon sokat néztük, és mindig be volt kapcsolva a tév.
[00:10:51]Másrészt meg volt ez a ilyen hát ilyen Nintendo utánzat, vagy nem tudom én, amit a magyar piacon lehetett ezekkel a sárga kazettákkal venni, ilyen ilyen nem tudom, utánzat vagy valami hasonló.
[00:11:04]Azt nagyon sokat nyomtuk gyerekként és akkor mindig le lettünk tiltva, meg a számítógép előtt sem ült ülhettünk.
[00:11:11]Ilyen egy órás korlátozások voltak meg hasonló.
[00:11:15]De akkor most, hogy felnőtt vagy, így most alkalmazod ezeket a dolgokat az életedben?
[00:11:21]én aligud rávenni magam.
[00:11:21]Be van áít egyó felületre a telefonom mit x időlát, és akkor jön az értesítés, hogy huhú, letelt és akkor így van az emlékeztessél inkább 15 perccel később, vagy pedig a felejtsük el mára, és én már úgy nyomom meg azt, hogy felejtsük el mára, hogy semmi értelme.
[00:11:41]Én nem tettetem.
[00:11:41]Ez ez tettetésen.
[00:11:45]Ez nem valóti megoldás.
[00:11:45]hogyha ki lehet nyomni, akkor akkor ez nem megoldás.
[00:11:51]Nem, én én csak azt mondom, hogy hogy gyerekként valószínűleg érdemes egyfajta limitet felállítani mindenképpen, tehát a gyerekeknek, mert az jobban működik valószínűleg felnőttként is, de így már azért, hogy hogyha realizálod a saját szabad akaratodat és a dönték készségedet, akkor nehezebb, mert most így azt mondom magamnak, jaj, nem kéne ennyit, jó, de nem érdekel.
[00:12:14]És így pip pip pip megy tová.
[00:12:16]Amúgy milyen szomorú, hogy erre korlátozódik ez a tudat, hogy nekünk szabad akaratunk van.
[00:12:19]Ez a másik, amit nagyon szeretek azon a felületen, amit ugye naponta csak 15 percig szoktam pörgetni, mert utána jön az értesítés kapcsoljam ki, és utána soha többé nem oldom föl.
[00:12:29]Szóval Tiktokon szembe szoktak jönni velem olyan videók, hogy amikor az embereknek így eszükbe jut, hogy hogy szabad akaratuk van, és hogy mire mennek ezzel, és van aki csak tudod így tovább pörgetik, mint én.
[00:12:42]Freeel maxing vagy valami ilyesmi.
[00:12:44]Láttam már hasonlót.
[00:12:44]Én Én a szabad akaratomat arra használtam, hogy nálam nincs TikTok és nem is lesz.
[00:12:50]Tehát, hogy semennyire ugyanazt a szart lehet nézni az instán is, ha hagyod.
[00:12:55]Ugyanazok a tartalmak, mindenhova kikerül mindegyik felületre ugyanaz.
[00:13:01]Ergó nem értél vele semmit, mert ugyanúgy megnézed Instagram, de az instát se nézem.
[00:13:06]Tehát az Insta is egy olyan nekem, hogy így nagyonnagyon néha fölmegyek, és akkor muszáj valamit elintéznem rajta, se nem posztolok, se nem izé, nem foglalkozok.
[00:13:18]Ez az egész világ az nekem ott így ilyen érdektelen dolog.
[00:13:21]Kú, mer tinket hallhatták.
[00:13:25]Figyelj, kiskutyákat, comedy ilyen standup részleteket meg nem tudom mi szokott lenni.
[00:13:30]Néhány néhány csöcsös nő.
[00:13:33]Na hát most mit mondjak?
[00:13:33]Azért látta az algoritmus, hogy lassítot.
[00:13:36]Varjak, csak varjak exkluzív varjuk content.
[00:13:42]Menjünk tovább.
[00:13:43]Menj tovább.
[00:13:43]Nem merted a nagyobbat?
[00:13:43]Mi?
[00:13:44]Nem.
[00:13:44]Pedig amúgy volt benne téma bőven.
[00:13:48]Szóval szerintetek melyik a rosszabb?
[00:13:50]Birtokolni majd elveszíteni valamit, vagy az ha sose volt és nem kell feldolgozni az elvesztését?
[00:13:55]Például szépség, pénz etcera?
[00:13:58]Ezt a kérdést amúgy pont mikor még kivágtam a cetliket, akkor ezt pont feltettem a Juditnak is, és akkor ilyen nagyon egyértelműen gyorsan mi azt válaszoltuk, hogy az a jobb, hogyha nem volt, mert akkor nem tudod milyen érzés ért egy.
[00:14:14]Igen, nem értek egyet.
[00:14:14]Igen.
[00:14:14]Hát én én nem nem tudnék megbirkózni azzal, hogyha nem tudom tudom milyen látni és elveszítem a látásomat, vagy ha nem tudom most eszembe jutod valamiért a virágot Algernonnak, hogy így okos vagy és érzed, hogy lebutulsz.
[00:14:29]Nem tudom, talán az egyetlen dolog, amiben nem értek ezzel egyet, az az a háziállat, hogy annyira tud fájni az elvesztése egy ilyen kis lénynek.
[00:14:38]Ott így azért megfordul a fejedben, hogy megéri az a mit tudom én, kutya esetében 10-15 év, és ott ott azt érzem, hogy igen, de semmi másban nem érzem azt, hogy megéri.
[00:14:49]Szerintem jobb.
[00:14:49]Ez olyan, mint a minél kevesebbet tudsz a világról, annál kevésbé fáj a világ, vagy nem tudom.
[00:14:56]Szóval jó, ha az alapvető túlélésed arra megy ki, hogy elkerülj minden fájdalmat és minden érzelmi megterhelést, akkor egyet tudok érteni ezzel.
[00:15:06]Igen, igen, nekem erre.
[00:15:06]De ez nem működik így.
[00:15:08]Az életben a legnagyobb élmények mindig valamifajta pozitív vagy negatív érzéssel járnak.
[00:15:15]Az emberek halála, a szeretteink elvesztése borzalmas kínszenvedés és rossz, de azért van, mert az egy ellenhatása annak, hogy eddig mennyire szeretted őket.
[00:15:30]És az, hogy h tehát anélkül nem megy most a a hangyát nem feltétlenül fogom meggyászolni, ha véletlenül ráléptem, mert hiszen most sajnálom, de de így ennyiben kimerül, és nem az lesz, mint nem tudom én a tacskómnak a elhalál elhalálozásakor, hogy hogy három napig bőktem meg tehát, hogy hogy nagyon szomorú, föl kell dolgozni, a gyász egy kegyetlen kegyetlen dolog.
[00:15:55]Amúgy kicsit szégyenem magam, hogy előbb jutott eszembe egy háziállatnak a halála, mint mondjuk egy szerettünknek a halála.
[00:16:00]De jó, oké, nem muszáj egyből odamenni.
[00:16:05]Vannak Jó.
[00:16:06]Igen, de akkor oké, a halál oké azt értem, hogy egy valakinek vagy valaminek Igen, de akkor beszéljünk arról, hogy mondjuk a szépség elvesztése.
[00:16:14]Nem tudom, sose voltam szép.
[00:16:15]Most is szép vagy.
[00:16:15]Most voltál fodrásznál gyönyörű a frizurád.
[00:16:17]Miről beszem.
[00:16:19]Az már keveset segít az arcberendezésen, de alapvetően nem tudom, azt gondolom, hogy hogy ezek olyanok, ami ahogy a világ létezik, része elveszteni dolgokat, a fiatalságodat, a szépségedet, a az eszedet.
[00:16:36]Én is azt gondolom, rossz érzés, mert valamikor azt gondolom, hogy sokkal értelmesebb voltam, és gyorsabban vágott az agyam, és és át tudtam volt bennem hajlandóság átgondolni dolgokat.
[00:16:49]mélyen.
[00:16:49]És aztán valahogy ez nem tudom, hogy az a neuronok elhalása, vagy nem kéne annyit inni, vagy nem tudom, de hogy kicsit érzem azt, hogy butulok, lassulok, és ez így fog menni valószínűleg a továbbiakban is.
[00:17:02]De ez nem jelenti azt, hogy nem akartam volna eszes lenni és és értelmes és és már nem beszélgetünk át éjszakákat, mint mint nem tudom, vadegyetemista, hogy így hogy így órákon át csak pofáztunk a filozófiáról, a nem tudom miről, és azt éreztük, hogy még meg lehet váltani a világot.
[00:17:22]Nem, nem cserélném el arra, hogy ez soha ne történjen meg, csak azért, mert most már alkalmatlannak érzem magamra.
[00:17:31]Aha.
[00:17:31]Aha.
[00:17:31]Szóval, hogy én valamiért akkor is úgy fogom ezt fel, hogy amikor így van viszonyításod, mármint ha valami már megvolt, és azt elveszítetted, és most akkor kivétel a a halál.
[00:17:42]Szóval ha már volt valamid, és azt elveszítetted, akkor tudod milyen azzal létezni, és úgy rosszabb, mintogyha eleve nem lett volna.
[00:17:48]Én például sose voltam okos, sose fogok fájni.
[00:17:53]Jó, én is csak annak tartottam volna.
[00:17:55]De például régen régen régen sokkal viccesebb voltam, és most már így érzem, hogy így kopik el az anyam.
[00:17:59]Ö és igen, így és akkor inkább azt választanád, hogy hogy bár ne lett volna, hogy ne tudjam, hogy milyen.
[00:18:09]Igen, mert akkor nem gondolnám azt, hogy már nem vagyok vicces, hanem megnék elégedve azzal, ami amit ki tudok csikarni.
[00:18:15]Az nagyon nem ezt ezt nem tudom elfogadni.
[00:18:16]értem a nagy pozitív és negatív kilengéseket, de azt gondolom, hogy ezek ezektől olyan az élet, hogy érdemes élni és és foglalkozni vele.
[00:18:28]Lesznek rossz dolgok, lesznek jó dolgok, de de az, hogyha az egészet egy ilyen egyenletes, szürke lófaszban éled le, bocsánat, az semmi.
[00:18:39]Az nem egy élet, az rohadt unalmas.
[00:18:41]Akkor lehettél volna számítógép inkább, vagy nem tudom.
[00:18:43]Tehát mentet egy micsoda mi Fallout referenci dűne.
[00:18:50]Ja ja igen, igen.
[00:18:50]Szóval én azt gondolom, hogy ezek kellenek a az embernek a az életében, és tudom, hogy rossz érzés és tudom, hogy van értem ezt is, amit mondasz, hogy lehet, hogy egyszerűbb lett volna soha nem tud, mer akkor nem is tudnád, hogy hiányzik.
[00:19:06]Igen.
[00:19:07]Vagy nem tudom.
[00:19:07]Jó ötlet évekkel később bocsánatot kérni valakitől, akit bullyingoltam általános iskolában.
[00:19:11]Igen, igen, igen, igen, egyértelműen igen.
[00:19:15]Téged bulingoltak?
[00:19:18]Igen, ilyen meglepő.
[00:19:18]De és volt, aki bocsánatot és volt egy ember, aki bocsánatot kért, és ez a nem is tudom, mi volt az.
[00:19:26]szerenádozni mentünk, vagy vagy valami hasonló, valamikor a vagy a szalagavató után, nem emlékszem, de a a lényeg, hogy ott kábé így először így közösségileg ittunk, és akkor akkor bocsánatot kért, hogy állandóan basztatott és én megmondom őszintén, én ott a a kocsmába így hát majdnem elsírtam magam, de de mindenesetre bekönnyeztem rendesen, és és jól esett, de tudod gyógyítani ez a bocsánat.
[00:19:52]Ő volt az egyetlen, akinek akinek megbocsájtottam.
[00:19:55]Aha.
[00:19:55]Tehát, hogy mindenki másra a én mai napig, tehát hogy nem vettem a fáradtságot, hogy Facebookon visszajelöljem ezeket az embereket, vagy nem tudom, de nem vagyok kíváncsi rájuk, nem érdekel.
[00:20:07]Tehát, hogy lehet, hogy ők nem úgy érezték, lehet, hogy izé, az ő fejükben ez egy teljesen más volt, és én voltam egy kis idióta, nem tudom, nárcisz, de de hogy vagy minek hívják ezt, vagy nem tudom, hogy mondják, de a lényeg, hogy az az ember, aki bocsánatot kért, az értette, hogy mit csinált velem.
[00:20:25]Nekem nem kellett több.
[00:20:27]Megértette, hogy hogy szemét volt, és elnézést kért az évek éveken keresztültartó szívatás miatt.
[00:20:33]És nem mondom, hogy azonnal, de de az évek során ez így feloldódott bennem ővele kapcsolatban.
[00:20:42]A többi az ott van, ott van kupacon, és nem foglalkozom vele, és nem ár szándékomban soha többé beszélni ezekkel az emberekkel.
[00:20:50]Ennyi a különbség.
[00:20:53]Szóval igen, én azt tudom mondani, hogy hogy mindenképp érdemes bocsánatot kérni, ha komolyan gondolod.
[00:21:00]Igen, bár szerintem értem, hogy elég tud lenni egy bocsánatkérés, de szerintem azért egy olyanfajta beismerés is, mert szerintem aki eleve egy buli, ott mindig van valami sosem rólad szól, akit bulingolnak szerintem, hanem mindig az, hogy neked van valami az életedben, amit nem tudsz feldolgozni.
[00:21:17]Te akarsz lenyomni mást, hogy ettől jobban érezd magad, vagy téged nyomnak le, ezért másnak akarod ezt visszaadni.
[00:21:22]Szóval szerintem a bocsánatkérés is fontos, de egy olyan beismerés is, hogy bocs, de egy címeres gyökér voltam, és hogy most már látom, hogy igen, egy paraszt voltam egész iskolában, és hogy rajtad vezettem le egy csomó feszültséget, és ne haragudj, szerintem is mindenképp érdemes.
[00:21:39]Mindenképp érdemes, mert téged bulingoltak, mert ezen gondolkodom, de szerintem nem volt ilyen.
[00:21:44]Akkor te voltál a bulling.
[00:21:45]Nem, nem, nem, nem.
[00:21:45]Bár mondjuk drámaszakos gimnáziumba jártam, és azért ott nem tudom, így azért ment az adok kapok rendesen, de de úgy, hogy így ki lettem volna péczve, vagy én pécztem volna kövok az az egy másik világ.
[00:21:56]Tehát én ugye erről írtam a a tanári szakdolgozatomat a az iskolai zaklatásról és arról, hogy ez mindig egy egyenlőtlen dolog.
[00:22:07]Tehát a kisebbet bántják, a szemüvegest, a a dagit, a nem tudom micsoda.
[00:22:12]Tehát, hogy soha nem egyenlő, hanem ez egy ez egy pusztító szándékú dolog, hogyha valakit kipéczel és bármit mond, azt ellene fordítod, kiközösíted ilyen módon satöbbi, bármit mond, megalázod.
[00:22:25]Ez egy móka, egy pusztító típusú móka egy másik emberrel szemben.
[00:22:31]Szóval ez nem az, amikor ugyanúgy elvagytok egymásra és folyamatosan széthüdgelitek egymást és nem tudom, beszólogattok, az egy másik világ.
[00:22:40]Szóval itt ez ez fontos nem?
[00:22:43]Szerintem mindenképp érdemes bocsánatot kérni, már csak azért is, mert szerintem akik ezt csinálják, azok ezen nyilvánvalóan hétfőről keddre túllépnek.
[00:22:52]Viszont akikkel ez történik, azok olyan sebek, és annyira mély sebek, amik kihatással lehetnek.
[00:22:57]Tehát szerintem leginkább kihatással vannak.
[00:23:01]Szóval ez nem csak lehetnek így akár az egész életükben, mert a az önértékelésedre, a a világlátásodra, arra, hogy mennyire vagy hajlandó már, tehát a szociális életedre rengeteg hosszútávú következménye lehet annak, hogyha téged ott szadiznak a az iskolai évek alatt.
[00:23:20]Ühüm.
[00:23:20]És igen, nem mindet fogja rendbe hozni egy bocsánatkérés, de mindenesetre esetleg a a feldolgozásban segíthet egyfajta önvizsgálat, egyfajta, nem tudom átgondolása annak, hogy te valamit rosszul csináltál, mert akkor azt gondolom, hogy ha ha már azt beláttad, akkor lehet, hogy elgondolkoztál ezen, és változtál, és akkor akkor kevésbé tűnik reménytelenm Ennek a világ h csab jók ezek a lelki.
[00:23:56]Igen, igen.
[00:23:56]Eddig, eddig nem tudom, hogy volt-e vidám, vagy vicces.
[00:23:57]Húzz egy vidámat, vagy vicceset.
[00:24:01]Ja, most ezt te húztad.
[00:24:01]Jó, de szerintem igen.
[00:24:02]Nem tudom.
[00:24:04]Jó, de melyik az?
[00:24:04]Hát ez az meg kéne jelölni.
[00:24:07]Volt ilyen is.
[00:24:07]Ez nem sikerült szerintem a komment alapján.
[00:24:09]Decemberben volt egy ijesztő élményem repüléskor, és azóta akárhányszor gépre kell ülnöm, baromi erősen szorongok az út alatt.
[00:24:16]Ezen hogyan lehetne enyhíteni?
[00:24:19]Gyakran kell repülnöm, ezért okoz gondot.
[00:24:24]Hm.
[00:24:25]Piával.
[00:24:27]Persze.
[00:24:27]Alkoholizmus.
[00:24:29]Keressetek legközelebb is.
[00:24:30]Helyettesítsd az egyik problémát egy másikkal.
[00:24:32]Repüléstől így van.
[00:24:35]Én még nem féltem, de ittem most nem kell ilyen specifikusan a repülésre gondolni, hanem úgy eleve, hogyha van egy élethelyzet, amitől így alapvetően szorong, akkor az a kérdés, hogy például te a saját életedben a szorongást hogyan tudod kezelni?
[00:24:46]vagy kezeled-e, vagy teljesen elkerülöd.
[00:24:50]Nyilván itt most a ebben az esetben nem tudja elkerülni, mert kell repülnie, de például nem tudom, szorongsz a társas eseményektől, szorongsz attól, hogy élőben kell ülnöd és kérdésekre kell válaszolnod.
[00:25:03]Ja, igen.
[00:25:04]Szorongsz attól, hogy villamosra kell szállnod, nem tudom, bármilyen.
[00:25:09]Szerintem a szorongás az az mindig egy ilyen tünete annak, hogy valami olyan problémád van, amivel foglalkozni kell.
[00:25:16]Szóval pont a repülés is lehet az, vagy annak a a tünete, hogy tudom, hogy már ma szó volt erről, de a kontrollvesztés, hogy nem bírod elviselni, hogy nem vagy hatással arra, ami a következő x órában történni fog veled.
[00:25:28]És hiába veszélyesebb amúgy autóba ülni, vagy buszra szállni, ott valahogy mivel közelebb vagy a földhöz, ott egy kalapács, amivel ki tudod ütni az ablakot, azt hiszed, hogy több ráhatásod van arra, ami történni fog.
[00:25:41]Szóval szerintem a szorongás az mindig egy egy jel arra, hogy van valami, amivel foglalkoznod kell az életben.
[00:25:48]Egy kicsit meg arra is gondolok, hogy ez egy ez egy érzelmi reakció erre a kontrollvesztésre, tehát hogy az az érzelmi kontrollt is valahogy meg lehet tanulni.
[00:25:59]Nem tudok erről túl sokat, de hogy magát ezt a ezt a felfokozott érzést valahogy lehet valószínűleg tompítani.
[00:26:07]Nem értek hozzá semennyire.
[00:26:09]Ja, jó mond.
[00:26:11]Cak csak azt mondom, hogy hogy igen, van egyfajta racionalitás, de pont azért, mert a szorongás az egy érzelmi és nem egy racionális dolog.
[00:26:19]Ezért lehet, hogy az érzelmi részét kell kontrollálni, hogy azt nézni meg, hogy mi volt ez az élmény, ami kiváltotta ezt a erős szorongó reakciót erre, és akkor azon lehet-e gondolkodni, vagy ott valamit rendbe tenni.
[00:26:36]Na most a racionalitás mondhatom neked akárhányszor, hogy de a repülés a legbiztonságosabb statisztikailag is.
[00:26:44]Meg nekem ez segített amúgy.
[00:26:46]Én szorongtam a repüléstől és és nekem ez segített.
[00:26:50]Igen.
[00:26:50]Nekem ez segít le.
[00:26:51]Tehát ez ez a két verzió meg értem amit mondasz.
[00:26:56]És ez is szerintem egy nagyon fontos dolog, hogy egyszerre szerintem jó tudatosítani magadban azért a racionális dolgokat.
[00:27:02]Meg például a pánikbetegeknek szokták azt mondani, hogy úgy tudod kezelni a pánikbetegséget, ha éppen benne vagy, vagy előtte vagy egy ilyen szituációban, hogy eltereled a figyelmed.
[00:27:13]És ez nagyon fontos, mert ugye szerintem az emberi agy az, ami folyamatosan bele belehergeli magát ebbe az őrületbe.
[00:27:18]A pánikbetegségnél olvastam azt, hogy így próbáld meg így visszajelni magad a jelenbe azzal, hogy segítségül hívod az érzékelésedet, és akkor megfigyelsz három dolgot, és akkor világít a lámpa, itt ülsz, itt a doboz, akkor illatokat mit érzel?
[00:27:34]Én most érzem a parfümm, a testtápolóm, a te illatodat akkor hideg van.
[00:27:41]Hideg van.
[00:27:41]Nem tudom, nyomom itt a saját lábam azzal, érted?
[00:27:44]És akkor onnantól kezdve Igen.
[00:27:46]Igen.
[00:27:46]mit?
[00:27:46]És akkor innentől kezdve így kirántod az agyad ebből a spirálból, és ez ez tud segíteni.
[00:27:53]Nagyon nagyon fontos a a saját agyadnak a a megzabolázása, mert a a depresszió meg ezek a rossz gondolatok is egyfajta olyan, hogy hogy az a kijárt ösvény.
[00:28:03]Ugye az agyban az idegpályák úgy állnak össze, hogy amit a leggyakrabban használsz és újra és újra és újra végigmész rajta, az egy azután egy ilyen könnyű út lesz és könnyen visszavált abba az agyad, hogy azt csinálja.
[00:28:18]Begyakoroltad effektíve azt, hogy hogy depressziós legyél és és onnantól meg még nehezebb kimászni belőle, de lehetséges, csak tényleg el kell terelni a a figyelmedet ezekről.
[00:28:28]Valami, valami mással kell lefoglalni az agyadat, mert ő ő problémákat akar megoldani.
[00:28:34]Ő újra és újra, mint egy ilyen buldog, ami így ráharap egy csontra, és nem engedi el, hogy azt addig csinálja, és akkor ebből lesznek ezek a szorongás szerű tünetek is akár, hogy hogy azon dolgozni akar, de az egy megoldhatatlan probléma.
[00:28:50]Az elrághatatlan csont, amit te folyamatosan az agyaddal rágcsálni próbálsz, és nem haladsz előre, és akkor csak így be vagy feszülve, és megakadtál, és egyszerűen meg kell fogni azt a csontot, és elhajítani a [ __ ] és akkor keresni valami mást, ami amivel foglalkozhat az agyad.
[00:29:09]Ja, én valahogy így látom, de hát nyilván ez ez nem megint nem szaktanács, csak igen, de hogyha meg ha meg nem sikerül, segítséget kell kérni, el kell menni pszichológushoz, mert hogyha nem tudod saját magadat kihozni egy ilyen szituációból, akkor szerencsére nyilván nagyon ijesztőek.
[00:29:25]Ez PTSD vagy akármi is lehet, tehát hogy most egy rossz repülős élmény, nem tudunk többet, de de hogy egy konkrét érzelmi trauma vagy ilyesmi is lehet, amiket most már azért tud az orvostudomány meg a szaktudomány valamennyire kezelni.
[00:29:42]Úgyhogy szerintetek a házasság kötéssel összefüggő különböző népviselési döntések mögött inkább praktikus okok vagy pszichológiai motivációk állnak?
[00:29:53]Arra vagyok kíváncsi, ki mit olvas ki ezekből a döntésekből, akár tudatos, akár tudattalan üzenetként.
[00:29:59]Hm.
[00:29:59]Ez Ja, ez egy érdekes kérdés.
[00:29:59]Igen.
[00:30:02]Van, van ez a ez az elképzelés, hogy mivel ilyen archaikus módon működött, hogy valamikor évszázadokkal ezelőtt bevezettük ezt, hogy akkor valami nő férjhez megy, akkor fölveszi a férje nevét.
[00:30:14]Valam olyan szempontból logikus is volt ugye, hogy a a nő onnantól kezdve a férfi családjához költözött.
[00:30:22]Szóval ennek volt egy ilyen megvalósulása is.
[00:30:23]Ergó, te onnantól kezdve nem a Tót családba éltél, hanem a kovács családba.
[00:30:30]És akkor nekem teljesen logikus, hogy fölveszed amúgy a a férjednek a nevét, nem?
[00:30:35]Mert akkor ott már az egy ilyen egy gazdasági közösség, vagy nem tudom.
[00:30:40]Ja.
[00:30:40]Az egész családdal.
[00:30:40]Én azt nem szeretem, amikor ez mondjuk egy elvárás, vagy egy ilyen kényszer.
[00:30:44]Szerintem az tök jó, hogyha ez mindenkinek a saját döntése amúgy.
[00:30:48]Igen.
[00:30:48]Tehát én én ezzel tudok menni.
[00:30:51]Abszolút ez egy ez egy jó megoldás, hogy azt csinálsz a neveddel, amit amit szeretnél.
[00:30:54]Tehát hogy van, aki ugye egymás mellé rakja a kettőt.
[00:30:57]Most azért már divatosabbak ezek a hosszú nevek egész egyszerűen, mert aztán még négy generáció és Tó kis pizsi Deny Stargeri.
[00:31:10]Az Luizade nekem amúgy van ebben valami furcsa.
[00:31:13]Szóval én én tényleg azt gondolom, hogy mindenki azt csinálja, ami neki szimpatikus vagy kellemes, de nekem nagyon furcsa, hogy van egy ember, akit 2030 évig megismersz valahogy Ühüm.
[00:31:24]Majd jön egy nap az életébe, és onnantól kezdve máshogy hívják.
[00:31:29]Nekem ez furcsa, merthogy valahogy azonosulsz azzal a névvel, az te vagy.
[00:31:34]És akkor onnantól kezdve nem nekem ez hát nekem ez furcsa.
[00:31:38]Értem.
[00:31:38]Amúgy ez tényleg, hogyha emögött van egy olyan, hogy mondjuk a saját családodban értek olyan traumák, vagy egyszerűen nagyon-nagyon szeretnéd azt, hogy egy egységként tekintsenek rád a férjeddel, feleségeddel, akkor ez egy nagyon szép dolog, de nekem akkor is furcsa.
[00:31:51]Igen, igen.
[00:31:54]Hát igen.
[00:31:54]Ugye itt szerintem a kérdés, amit nem találtam meg végül, ugye ez a tudatos vagy tudattalan üzenetként gondolom itt arra akar kukadni, hogy a a nő egyfajta módon aláveti magát a férfinak azzal, hogy fölveszi a a nevét.
[00:32:10]Gyanítom, erre céloz itt, de ha akarja, akkor oké.
[00:32:14]Ha amíg nem kényszer, vagy nem muszáj így csinálnia, nyugodtan vegye vegye föl azt a nevet.
[00:32:20]Nekem alapból furcsa, mert azért pont az, hogy a a férfi, a férfi vagy az apa, az lehet bármelyik hím.
[00:32:29]Az anya az mindenképpen az, miért nem az anyának a nevét veszi föl az összes gyerek?
[00:32:35]Tehát hogy ott nincs ilyen ilyes fajta elbaszódás, vagy vagy egy ilyen fura.
[00:32:40]Tehát, hogy én pont az ellenkezőjére gondolnék, hogy ha ha ez lenne a lényege a neveknek, hogy akkor a családfát kövessük, most akkor oké, eltűnt a tót, és lett belőle kovács, és akkor így hm, jó, és akkor honnan jött ez az ember, vagy kinek a gyereke, vagy nem tudom én.
[00:32:57]Szóval így is lehet tekinteni rá.
[00:33:00]Ö na mindegy, én nem tudok ezeken annyira fennadni, vagy nem érzem egy teljesen fontos kérdés, már nem igaz nagyon-nagyon fel tudok háborodni és ki tudok akadni, amikor valakit így meg akarok keresni, tudod, így instán, Facebookon és így beírom a nevét és így nem egy létező személy, mert már más a vezeték neve.
[00:33:19]Nem is tudom, hogy van-e egyébként még ilyen gyakorlati haszna ennek, hogy kit hogy hívnak.
[00:33:24]Mármint, hogy jó, hogy van két nevünk, de banánit hercegnő csinál.
[00:33:30]Az ti gondoltok még az első szerelmetekre?
[00:33:33]Pár napja ért véget a majdnem négy éves kapcsolatom.
[00:33:35]A szakítás már két hete húzódott, de így is váratlanul ért.
[00:33:40]Azt hittem, hogy végül sikerül rendezni a dolgainkat.
[00:33:45]Jelenleg csak az exemre tudok gondolni.
[00:33:47]Olvastam, hogy sokan gondolnak az első kapcsolatukra akkor is, amikor már családjuk van.
[00:33:51]Emiatt kíváncsi vagyok.
[00:33:53]Ti még gondoltok az első szerelmetekre?
[00:33:56]Érdekelne, hogy mennyi idő telt el a szakítás óta?
[00:33:59]Hát ahogy kiveszem most így a szavaiból, azért ön kicsit még fiatal lehet, vagy nem tudom.
[00:34:04]Meg az, hogy pár napjaért véget a kapcsolata, hát nyilvánvalóan pár nap múlva, ha nem gondolsz rá valamilyen formában, szeretete, haraga, vagy bárhogy, akkor nem tudom, lehet az a furcsa, vagy akkor az nem jelentett semmit, de az egy mennyi volt?
[00:34:17]Négy éves, vagy négy éves kapcsolat?
[00:34:19]Igen, közben jött egy értesítés, hogy stresszelek.
[00:34:20]Nagyon jó.
[00:34:23]Letöltöttem ezt a stresszkövető applikációt, hogy majd így hatása leszek arra, hogy ha stresszelek, akkor csinálok valamit, amitől nem fogok.
[00:34:30]Ehhez képest egyre stresszesebb vagyok, mert folyamatosan jelez, hogy hmhm baj van.
[00:34:35]Figyelj, én nem akartalak felhúzni.
[00:34:35]Nál de szóval a lényeg az, hogy szerintem pár nap múlva normális az, hogyha val eltelennek évek és már családod van, és te még a te még az első szerelmedre gondolsz, ott szerintem van valami probléma.
[00:34:49]a jelenlegi kapcsolatoddal vagy veled, de az nem normális szerintem.
[00:34:53]Max il akkor tartanám normálisnak, hogyha így visszatekintenél ilyen kedves nosztalgiával, hogy aj de babák voltunk, milyen aranyosak voltunk még, nem, hogy ilyen aj de cukik voltunk, együtt fedeztük föl a világot, meg egymást, meg magunkat, meg mit tudom én micsoda, de családas emberként az első szerelmedre gondolsz, az olyan, mint amikor az amerikai filmekben, mert Magyarországon szerintem azért ilyen nagyon nincsen, de de lehet itthon is, amikor 50 évesen arról beszélsz, hogy a gimi volt életed csúcsa.
[00:35:20]Ja, ez nekem ugyanaz, vagy így akkor mit csináltál az életedben?
[00:35:26]Ja, igen.
[00:35:26]Akkor akkor te elvesztetted a kontrollt az egész fölött, vagy vagy Igen, igen, igen.
[00:35:31]Sehova nem tudtál tovább lépni.
[00:35:33]I gondolsz még az első szerelmedre csomó?
[00:35:35]Nem, csak így izéként nem.
[00:35:35]Nyilván eszembe jut, tehát hogy van ilyen, de nem gondolok rá egyfajta ilyen visszavágyódással, vagy ilyesmi.
[00:35:44]Azt azt én teljesen túlléptem azon a dolgon.
[00:35:50]értem, hogy miért.
[00:35:50]Lehet egy nagyon intenzív érzés.
[00:35:52]Főleg ugye, hogyha hogyha azt érzed, hogy beleszerettél valakibe, és és úristen, a világot elhoznád neki és nem tudom.
[00:36:00]Szóval, hogy e ez egy nagyon intenzív érzelmi robbanás, vagy nem tudom mi minek mondjam.
[00:36:10]Nyilván tök jó, hogyha még kapcsolat is lesz belőle.
[00:36:12]Nekem nem lett amúgy by the way.
[00:36:15]Tehát hogy hiába volt más, amikor egy plátói szerelem, mert a be nem teljesült szerelem az szerintem mindig egy picit tovább él az emberben, mert egyszerűen nem történt meg a lezárás sokszor sok esetben, hanem még mindig egy ilyen idealizált ilyen buborékban van a másik, vagy gondolom.
[00:36:29]Hát igen, meg a a az a tény, hogyha veled szakítottak, de hát hogy ő is írja, hogy amúgy voltak gondjaik, és azt remélte, hogy majd el sikerül rendezni.
[00:36:38]Van, amikor a másik fél nem pontosan ugyanúgy érez.
[00:36:44]És lehet, hogy neked ő volt a a tökéletes.
[00:36:48]Ő neki nem biztos, hogy te voltál.
[00:36:50]Nem, nem lehet, hogy neki ő volt a tökéletes.
[00:36:52]Ezt most megmondom, hogy nem.
[00:36:55]Nem.
[00:36:56]Szóval szerintem ilyen nincsen, hogy valaki nem eleve nincsenek tökéletes emberek, nincsenek tökéletes kapcsolatok.
[00:37:02]És az, hogy pár napp szakítás után még azon gondolkodsz, hogy rajta, hát az szerintem tök normális.
[00:37:07]Nem tudom.
[00:37:07]Nekem az első szerelmem szerintem egy mesefigura volt, szóval nem tudok mit az ügybe.
[00:37:13]Klasszikus a xéna.
[00:37:13]Ó, a xéna.
[00:37:15]Igen.
[00:37:15]Nekem a zord volt.
[00:37:16]Zordon.
[00:37:16]Na jó választás.
[00:37:16]Azt gondolom, hogy hogy normális visszareferálni arra, hogy akkor mit éreztél, de szerintem egy idő után mindenképpen más fogod máshogy fogod érzékelni azt a kapcsolatot.
[00:37:28]A, hogyha fejlődtél, hogyha változtál azóta.
[00:37:33]Ha nem változtál, akkor lehet, hogy halálodig kitart, de akkor akkor mit csinálsz az életeddel?
[00:37:37]Tehát, hogy akkor akkor fú, nem az első szerelem tök jó, és egy csomószor idealizált, mert egyfajta ártatlan és nem tudom én, egy egy csodás élmény az ember életében.
[00:37:50]Jó esetben.
[00:37:50]Igen, jó esetben.
[00:37:51]Igen.
[00:37:51]Hát de hogyha nem savanyodott meg az egész a végére, és értem, hogy miért gondolnak sokan vissza rá, de ahhoz képest meg mondjuk a második vagy a harmadik sem rosszabb, vagy nem tudom.
[00:38:06]Ja, mert akkor már defini a szerelmet.
[00:38:08]Szóval most azt, amit 10 éves lehet, az is szerelem, csak a legtöbb esetben szerintem az még nem az a szerelem, amit később annak ismer meg annyira tapasztalatlan vagy a az ami az első szerelmednél vagy első kapcsolatodnál, és mindenkiben benne van, hogy únén már tudom, hogy kell és hogy lesz egy jó kapcsolat, és mit kell csinálni, és aztán rájössz, hogy hogy az ott egy másik ember, aki gondolkozik valahogy.
[00:38:32]Bár mi és az, hogy te mit gondoltál arra, hogy hogy fog működni jól egy kapcsolat, számára lehet, hogy egy nagy semmi vagy nincs jelentősége, hanem az, hogy össze kell csiszolódni, meg kell szokni a másikat satöbbi.
[00:38:43]Ezek ilyen ez az egész első szerelem, ez egy ilyen idealizált dolog, ami amibe bele lehet süllyedni és örökre álhítozni rá, de de valójában egy felnőtt szerelem az azt gondolom ennél komplexebb és és egy kapcsolat főleg, tehát hogy sokkal inkább buli.
[00:39:01]Szóval anyukám nem áll szóba velem a választások óta.
[00:39:05]Szerencsére édesanyámmal nagyon jó a kapcsolatom.
[00:39:07]Nem politizáltunk sokat.
[00:39:07]Én már egy éve elmondtam a nézeteimet, illetve, hogy kire fogok szavazni, de akkor csak kinevetett és ment tovább az élet.
[00:39:14]viszont vasárnap óta, április óta, április 12-e óta nem hajlandó beszélni velem, mert nem ugyanarra a pártra szavaztunk.
[00:39:22]Látom az undort a szemében, amikor rám néz.
[00:39:24]Nagyon ijesztő.
[00:39:26]Szerintetek meddig tart ez az állapot?
[00:39:28]Más is ilyen helyzetbe került a politika miatt?
[00:39:30]Jó, ez még egy friss kérdés volt azon a héten.
[00:39:32]Ez el fog múlni.
[00:39:32]Én azt vallom, hogy ez el fog múlni.
[00:39:35]Szerintem már lehet, hogy nem tudom, ki kérdezte, de szerintem már lehet, hogy most jobb a helyzet.
[00:39:41]Szerintem annyira heves érzelmeket váltott ki minden emberből ez a választás, aki egy picit is foglalkozott közélettel, vagy bízott abban, hogy változás lesz, hogy marad minden úgy, ahogy eddig.
[00:39:51]Annyira érzelmileg bevonódott mindenki.
[00:39:53]Már átmentünk tényleg egy olyan vallási fanatizmusba a közéletben, hogy szerem teljesen akármennyire is szomorú, de normális az, hogy így reagálsz.
[00:40:01]Meg hát azért ne felejtsük el, hogy hogy a kérdezőnek az édesanyja sajnos ugye pont egy olyan pártra szavazott akkor ezek szerint, ahol meg tényleg nagyon erős narratívák éltek arról, hogy milyen ember vagy, hogyha nem rájuk szavazol.
[00:40:22]Igen.
[00:40:23]És akkor nyilván az furcsa lehet, hogy édesanyád, akivel amúgy jó a viszonyod, ő azonosít most téged egy ilyen brüsszelita koszos lipcsivel, ami most ugye oloskával egy ukrán de szerintem ez szinte biztos, hogy benne, hogy ez már valószínűleg megoldódott, vagy jobb a helyzet.
[00:40:42]Ha meg nem, akkor jobb lesz, mert onnantól kezdve, hogy remélhetőleg most egy olyan társadalomban élünk már, egy olyan útra léptünk ezzel a társadalommal, hogy így elkezdenek talán gyógyulni ezek a sebek.
[00:40:56]Én legalábbis ebbe bízom, nagyon bízom benne.
[00:41:01]És onnantól kezdve, hogy nem tovább szítódnak ezek a feszültségek, ez egy szó.
[00:41:06]Igen, szítódnak.
[00:41:08]Ha nem, akkor most már az.
[00:41:10]Köszönjük.
[00:41:10]Szóval, hogy onnantól kezdve meg nem tudom, ez ez így így így el fog ülni olyan hm nem megyünk háborúba, kiderül egy-két dolog izé uniós zászlóval takarózva alszik esténként.
[00:41:28]Nem tudom.
[00:41:29]Na hát igen.
[00:41:29]Vagy ez, vagy hogyha tényleg végleg beásta magát, azt mondom ez nem lehet szerintem.
[00:41:36]Jó, azt mondod, de konkrétan ha valaki nem hajlandó beszélni a saját gyerekével egy hülye izé szavazás miatt, ami négy évente van, meg hasonlók, ott azért másfajta kognitív diszonanciák is lehetnek.
[00:41:50]És leg azért nem egyszer láttunk már, hogy családok csak szétszakadtak.
[00:41:56]És nem ezt támogatom, nem ezt támogatom, csak azt mondom, hogy neked is lehet, hogy érdemes eltávolítani magadat egy kicsit.
[00:42:07]és azt mondani, hogy figyelj anyám, te ezt így gondolod, akkor gratulálok.
[00:42:10]És adni neki egy kis helyet, gondolja át egy kicsit, nem beszélni vele, hadd fortyogjon magába.
[00:42:19]Szerintem az nem egy jó az szerintem az kevésbé jó módszer fortyogni magába.
[00:42:24]Szerintem az sokkal jobb, hogyha ha egy ilyen reakcióra még kedvesebben és még empatikusabban reagálsz.
[00:42:28]Én azt én én azt vallom és azt gondolom, hogy ez tud működni.
[00:42:33]Szóval szerintem itt a akkor a kérdezőnek is van ebben felelőssége olyan szempontból, hogy baromi gáz, ami történik.
[00:42:40]Nem azt mondom, hogy nem, csak valahogy egy más reakció tud szerintem közeledést kiváltani.
[00:42:49]Ühüm.
[00:42:49]Én én legtöbbször elviccelni igyekszem az ilyen komolynak tűnő szituációkat.
[00:42:56]Tehát azért az én családomban is, meg ismerősi körömben is volt az, aki a aki mit tudom én, Fidesz párti volt, vagy nem tudom én.
[00:43:05]És igyekeztem ezeket humorral megközelíteni, és soha nem én kezdtem a vitatkozást, vagy nem én gyújtottam be ezeket a dolgokat, csak elkezdték mondani, és és csak fel odaszúrtam egy-egy ilyen kérdést, hogy igen, és ezzel mi van?
[00:43:21]Vagy ezt miért gondolod, vagy nem tudom én, vagy ez kinek lesz jó?
[00:43:26]És csak ezekkel és olyan gyorsan felhergelték magukat, mert mert világos volt, hogy hogy nem feltétlenül van igazuk.
[00:43:35]Igen.
[00:43:35]De most azt gondolom, hogy ez ez a békítés az meg az meg az meg az, hogy hogy én nem feltétlenül ragaszkodom hozzá, hogy hogy tényleg mindenkivel megbéküljek.
[00:43:45]Én nem generáltam semmit.
[00:43:48]Én nem szítottam semmit, hogyha te engem semmivel veszel, azért, mert nem ugyanarra szavaztunk, ami egy normális, egy normális, nem elmebeteg országban nem kéne, hogy egy ekkora deal legyen, hogy családokat szakíts szét több évnyi propaganda meg bullshit után, akkor akkor és te elhitted ezt és ebben vagy és azt mondod, hogy én hittem el és én ebben vagyok és jó, akkor egy kicsit ne beszéljünk Most várjuk ki, hogy mi lesz.
[00:44:20]És én én azért azért tudok ebben amúgy tényleg empatikusabb lenni, mert valószínűleg ebben a szituációban ez az édesanya jót akart amúgy a gyerekének gyerekeinek, és ő azért szavazott arra, akire, mert mondjuk abban a hitben volt, hogy ha ha nem az a párt kerül hatalomra, akkor itt tényleg háború lesz, halál, éhezés.
[00:44:40]Lehet, hogy ő is a social médián a az iráni háború néz pluszba tartalmakat.
[00:44:45]hormózi mindegy.
[00:44:47]Igen.
[00:44:47]És hogy az, merthogy undorral néz rám, azt írtami.
[00:44:50]Nagyon súlyos dolog.
[00:44:52]Szóval ez azt jelenti, hogy a te édesanyád az abban a hitben van, vagy elhiszi azt, hogy te a saját országod és a saját néped és amúgy a saját jóléted ellen szavazál, és nem tudja feldolgozni, hogy hogy tehél ilyet.
[00:45:07]Szóval szerintem, hogyha eltelik annyi idő, hogy látszódik, hogy ezek mondjuk nem valósulnak be ezek a félelmek, hogy nem változtál gyíkember közben, nem, hogy így meg ez már így választás után van.
[00:45:21]Szóval szerintem itt eleve más indulatok vannak, mint a választás előtt.
[00:45:25]Szóval itt inkább ez a Jó, nézd, nézd, én ezt teljes mértékben elismerem.
[00:45:30]hogyha ezek után megyünk a háborúba, megyünk az ukrán frontra, [ __ ] szarul fogom érezni magat.
[00:45:36]Ha ha ha ez megnyugtat, akkor én én nem erre gondoltam szavazni, és akkor valóban megetettek.
[00:45:44]De hogy ezt én bevallom, és azt mondom, hogy hogy jó, tudod mit?
[00:45:49]Gratulálok, igazad volt, megyek meghalni.
[00:45:51]Nagyon jó.
[00:45:51]Amúgy Csaba, ha te mész a háborúba, akkor én mehetek a szüleidhez, ott a lépcső alá beköltöm konzervek.
[00:45:58]Igen.
[00:45:58]Konzervekel meg a befűttek közé.
[00:46:00]Na, viszem még van idő.
[00:46:00]Ti álltok a temetkezéshez, gyászkultúrához?
[00:46:05]H én a 32 évem alatt egyáltalán nem éreztem relevánsnak a nagy temetéseket, minél drágábban kihoztott koporsó, sírkövet, virágokat.
[00:46:11]Szüleimmel sokat beszélgettünk erről, velük kapcsolatban sem érzem azt, hogy szeretnék nekik sírt és oda kijárni, és ezt ők sem tartják fontosnak.
[00:46:20]A testi maradványaikat szeretném magam mögött hagyni, szórni és a szívemben gyászolni.
[00:46:24]Sokan még a boncolást is mellőzni szeretnék, mert úgy érzik, azzal meggyalázzák szeretteiket.
[00:46:31]Ti vagytok ezzel?
[00:46:31]Vajon a mi generációnkban tényleg kezd máshogy máshogy viszonyulni a társadalom a halottainkhoz?
[00:46:39]Utóirat: Nem arra gondolok, hogy anyagiak miatt nem akar tud megengedni magának valaki egy nagy temetést, hanem az elvek érdekelnek, ki hogy áll az egészhez.
[00:46:49]Fú!
[00:46:49]Na jaj, ez egy ez megint egy jó kis súlyos téma, vagy súlyos lehet.
[00:46:52]Pé kellettek volna vicces kérdések.
[00:46:57]Én azt gondolom alapvetően, hogy hogy az embernek legyen meg a az akarata, hogyha ő magának egy egy temetést szeretne, vagy nem hangasztást, vagy nem tudom én, akkor akkor illene ezt ezt betartani.
[00:47:16]Én magamnak azt gondolom, hogy full mindegy, amelyik a legolcsóbb.
[00:47:19]Hajrá!
[00:47:22]Dobjatok be egy vödörbe, aztán csá, viszlát.
[00:47:25]Tehát, hogy én nem fogok ezen problémázni.
[00:47:27]van a vallásos nézet, miszerint a hisznek a lélek és a a test feltámadásában, ugye a a katolikus vallásban, hogy amikor eljön majd a végső nap, és akkor az Isten maga mellé vesz, és nem tény és feltámad, feltámadunk mind, akkor a test is kell hozzá, és ezért kell embereket a földbe temetni, vagy nem tudom én.
[00:47:52]Nekem tök új infó.
[00:47:53]Nem mondod tényleg.
[00:47:54]Ja, hát egy amennyire én értem, de nem vagyok.
[00:47:59]Szerintem a tested soha többé nem kell onnantól kezdve, hogy a csak a lelked támad föl.
[00:48:04]Jó, lehet, nem tudom, de hát ők én azt gondolom, hogy a a testnek ugye a a megtartása az nem feltétlenül praktikus okokból volt, hanem inkább vallási okokból.
[00:48:17]Ühüm.
[00:48:17]Szerintem tehát mindegy.
[00:48:21]Nyilván egy csomó ilyen miszticizmus meg minden ült rá a a halottakkal való kapcsolatra az év évzredek során.
[00:48:30]Azért voltak furcsa betegségek, ilyen techalottság, meg élőhalottság, meg komába esés.
[00:48:36]És akkor egy ideig a nagypapám amikor megszületett, igen meghalt, és állítólag órákkal később már így kin volt a kis teste, és akkor támadt föl.
[00:48:50]Valószínűleg nem halt meg igazán.
[00:48:50]Ühüm.
[00:48:53]Végleg.
[00:48:54]Na mindegy.
[00:48:54]Szóval, hogy halottnak nyilvánították és kiderült, hogy valójában még él.
[00:48:58]És akkor amikor így kint volt a kis teste egy ilyen asztalkán, akkor így jelezték, hogy ő még így szeretne itt itt tevékenykedni.
[00:49:06]Na mindegy.
[00:49:06]Hát a az egész zombi meg mindenféle ilyen is részben abból jött ez az élő.
[00:49:10]Hallod, hogy akkor le kell rácsozni a nem tudom én a sírhelyeket, mert kimásznak a halottak belőle meg hasonló.
[00:49:17]hogy egyszerűen meg meg voltak ilyenek, hogy ez pár nem tudom 2000-es évek körül volt, hogy volt valamilyen mánia, hogy kis csengőt akasztottak, hogy a ha véletlenül mégis életben maradt volna és el van temetve oda a koporsóba, akkor izé, akkor tudjon csengetni, hogy szedjetek már ki innen.
[00:49:39]Tehát, hogy voltak ilyen mániák.
[00:49:42]Ö amúgy szerintem itt a kérdés az inkább arra vonatkozik, hogy változik-e a gyászkultúra, és szerintem változik azzal együtt változik, hogy szerintem már eleve ugye a halál nagyon tabusítva van, meg így nem is nagyon találkozunk vele így a a mostani modern társadalomban, és valahogy így nem is igazán úgy tartjuk életben, vagy egyáltalán nem tartjuk életben a halottainkat azzal, hogy nem tudom, a fiatalok közül vagy a tér családodban a fiatalok így járnak ki.
[00:50:13]halottak nap vagy mi az?
[00:50:15]Hát Igen, igen.
[00:50:17]A temetőbe kimegy kimegyünk-e?
[00:50:20]Igen, mert én gyerekként kijártam, mert muszáj volt, és most már nem, mert én is azt érzem, hogy hogy egyszerűen máshogy gondolok ezekre az emberekre.
[00:50:30]Ühüm.
[00:50:30]Mármint, hogy nem kell odamennem egy ilyen fizikai dologhoz, mint egy sírkű, hogy nagy emlékez Igen, igen, igen.
[00:50:38]Viszont magát a temetést az most mindegy, hogy ez a hamvakszétszúrás az nem tudom amúgy, hogy legális, de mindegy, hogy a milyen formában, de a temetést meg iszonyatosan fontosnak tartom.
[00:50:52]Minden egyes ilyen ö szokást, hogy hívják ezt?
[00:50:57]Nem szokás, hanem ilyen szavak, amik nem juttak eszembe.
[00:50:59]Igen, de a mindenfélét nagyon fontosnak tartok, mert egyszerűen szerintem más lelki állapotba kerül az ember.
[00:51:05]És én például nem ott a saját apukámnak a temetésén, mindegy milyen okokból, de a lényeg az, hogy nagyon-nagyon szűk körben zajlott.
[00:51:17]Ühüm.
[00:51:18]És emiatt nem volt meg az a momentum az életemben, hogy így a búcsú.
[00:51:22]Hiába próbálkoztam magamtól elbúcsúzni, Ühüm.
[00:51:28]Más formában.
[00:51:30]Nem ugyanaz.
[00:51:31]Igen, egyszerűen nem ugyanaz.
[00:51:32]És kellenek ezek a fajta Nem, nem jut eszembe a szó, amit akarok.
[00:51:38]Nem megy.
[00:51:39]Rituálé.
[00:51:39]Igen, rituálé.
[00:51:39]Köszönöm.
[00:51:39]Szóval, hogy kellenek ezek a rituák, nem véletlenül alakultak ki.
[00:51:44]Ö nekem ami inkább a kérdésben így így izgalmas, mert előtte nem gondoltam erre, az az, hogy ö hogy viszont azzal, hogy megvolt ez a temetőbe kijárás, így sokkal több olyan rokonomról tudtam, hogy kik voltak és mit csináltak, akik már nem éltek akkor, amikor én születtem, mert valahogy így a család ezzel is, hogy kijárunk, virágot viszünk, mesélünk róla, így életben voltak tartva.
[00:52:12]Nem volt egy ilyen mese, mese, amiben pont ez a halottak napjás, nem jzem, assassiszem a kokó.
[00:52:19]Igen.
[00:52:20]És ott volt az tudod, hogy amíg gondolsz rájuk, addig a szellemük is így tovább él, és ez olyan szép.
[00:52:27]De nem tudom, szerintem tökéletesen kiválthatná a temetésbejárást az, hogyha valahogy így egy másfajta rituálé vagy szokás kötődne ehhez.
[00:52:34]Ühüm.
[00:52:36]Nemom amúgy nekem nagyon tetszik.
[00:52:36]Pár évvel olvastam egy cikket, hogy elkezdenek olyan ilyen urnákat készíteni, vagy nem tudom már van, ahol talán ezt csinálják is, hogy az a fát ültetnek, az urna a faatt van, és akkor ez a bükfa, ő a dédi, tudod, és akkor így valahogy az ilyen eleve nem egy ilyen lehangoló látvány, hogy így kövek, hanem fák, és ez egy élet, és akkor ahhoz kötöd, és akkor az úgy valahogy érted, de közben meg mégis csak van valami, ami őt jelképezi.
[00:53:06]Ühüm.
[00:53:06]És akkor tudsz mesélni a a déd unokának arról, hogy ki volt ő, mert szerintem ez viszont fontos, hogy tudjál a felmenőidről.
[00:53:15]Igen.
[00:53:15]Én azt gondolom, hogy a része annak a ennek a világváltozásnak, ahogy igazából nagyon sok helyről azt csugalják mindenfélebb médiumon keresztül, hogy te foglalkozzál magaddal, neked legyen jó.
[00:53:29]Ö van egy egyfajta ilyen, hogy a te hajad, a te szemed, a te izé ú ez te vagy.
[00:53:34]És akkor nem tudom, [ __ ] joghurtot reklámoznak ezekkel a nagy jelszavakkal, hog törődj magaddal, igen izé, semmi mással ne törődjél, fossál bele a világba.
[00:53:48]Ne érdekeljen a saját hagyományaid, a kultúrád, a nem tudom, a történelmed, a családod, a felmenőid.
[00:53:57]Ne foglalkozzál ezekkel.
[00:53:59]egyed a joghurtot és lehetőleg keressél pénzt, amit nekünk adhatsz.
[00:54:02]Én ezt egy borzasztó kultúrarombolásnak gondolom, meg hagyományrombolásnak, és mondhatjuk azt, hogy igen, kényelmesebb nem kimenni a temetőbe.
[00:54:14]Nekem is kényelmesebb abszolút.
[00:54:14]Sőt, van déd nagymamám, aki Győr mellett van eltemetve, és nem fogunk oda elmenni halottak napján.
[00:54:21]Tehát, hogy nem, ez egyszerűen nem történik meg.
[00:54:23]De ettől függetlenül én időről időre gondolok rá és rászánom az időt és a az emlékeimben őrzöm.
[00:54:36]De igazad van teljesen abban, hogy valamilyen hagyománnyal lehet helyettesíteni, csak ne hagyjuk azt, hogy hogy teljesen a a kultúrája ennek kihalljon, vagy vagy teljesen érdemes átgondolni, lehet, hogy vannak alternatívák.
[00:54:51]Nem azt mondom, nem vagyok a az új ötletek ellen, csak azt mondom, hogy hogy ahogy te mondtad, hogy kell a lezárás egy temetéshez.
[00:55:02]Tehát azt azt ne engedjük el, ez alapvetően egy közösségi élmény azért, mert nem csak neked fog hiányozni.
[00:55:07]És az is nagyon segít, hog a feldolgozásban, hogy hogy együtt gyászolsz családdal, barátokkal, az ő ismerőseivel satöbbi.
[00:55:19]Tehát egyfajta, nem tudom, egy közösségi élményt ad.
[00:55:21]És azon a ponton, ahol ezeket elveszítjük, ezeket a a közösségi élményeket, amik tudom, hogy szomorú, de de ezek is összekovácsolnak embereket, újra felélesztik azt, hogy nem vagy egyedül, ami ami egy jelenleg egy borzasztó nagy probléma.
[00:55:41]És ez pont ezekből származik, hogy te törődjél magaddal, te felejtsd el a gyökereidet, felejtsd el a felmenőidet, ne foglalkozzál.
[00:55:48]Jaj, családot is ott lehet hagyni, nem kell velük foglalkozni, ha neked nem jó.
[00:55:54]Legyél te a sztár, te legyél egyedül magadban, és oldd meg, és győzd le a világot.
[00:55:59]Igen, de pontosan tudjuk az emberi történelemből, hogy ez soha nem működött, mert egyedül az ember egy kis porszem a világban, aki nem sokra tud menni, viszont elképesztő dolgokra képes társadalomként vagy vagy családként, vagy egy egy erős közösségként.
[00:56:16]Szóval, hogy crazy dolgokat lehet csinálni.
[00:56:19]Az a baj, h nagyon jókat mondtál, csak így néztem rád, és egy picit hátrahajoltál, és egy Orbán Viktor vigyorog lány.
[00:56:28]Szerintem most már át kéne rendezni azt az asztal dekorációt.
[00:56:30]Amúgy milyen szép kis kerete lett ennek a videónak, mert indult onnan, hogy valaki nagyon a globális problémákon rágódik, és eljutottunk oda, hogy az se jó, hogyha meg folyamatosan csak magaddal foglalkozol.
[00:56:42]Szóval valahol tényleg a kettő között van az igazság.
[00:56:46]Mindegyiknek megv a helye az életben, és bármelyiket akarja valaki neked eladni, mint kizárólagos megoldás, az bullshitel.
[00:56:54]Igen.
[00:56:55]Na jó, befejeztük szerintem.
[00:56:57]Igen.
[00:56:58]Jó.
[00:56:58]Csupa vidám téma volt.
[00:57:01]Ne, nem volt rossz ez.
[00:57:01]De de nem baj, hogyha keresünk ostoba kérdéseket, és amúgy vannak benne, és csak nem sikerült kihúzni egyet sem.
[00:57:10]Jó, hát nem baj, akkor legközelebb nagyobb az esély.
[00:57:12]Igen, és írjatok kérdéseket ti is nyugodtan.
[00:57:14]Lehet depresszív kérdéseket is.
[00:57:17]A Kókusz FM a Discordon ott megtaláljátok Igen.
[00:57:21]A Fókuszcsoport grupban a szobám belül.
[00:57:25]Igen, igen, igen.
[00:57:27]Okés.
[00:57:27]Köszönjük szépen a figyelmet.
[00:57:27]Nem tudom mikor lesz következő epizód, de de ott már lehet, hogy Ádám visszaül, szóval jaj, ne gyászold már magad.
[00:57:34]Majd majd Ádám megmondja, hogy jó volt-e vagy sem.
[00:57:38]És akkor De én nem azért ülök itt, hanem azért, mert ő éppen dolgozik.
[00:57:43]Azért, mert nagyon jó volt.
[00:57:43]Na jó, sziasztok, Fuszi.
[00:57:46]Szevasztok.