Nem a sátán fog győzni a végén, biztos vagyok benne

[00:00:05]Vendégem Snell Ádám színész kiváló művész.

[00:00:07]Szervusz!

[00:00:07]Köszönöm szépen, hogy eljöttél hozzám beszélgetni.

[00:00:10]Örömmel jöttem.

[00:00:12]És miközben jöttünk időbe a stúdióba, éppen mondtam, hogy annyira sajnálom, hogy a legfrissebb néhány napos bemutatódat, a Tonton váld a mi kisvárosunkat nem tudtam megnézni, mert nem voltam éppen a városban.

[00:00:21]Aznap este dolgoztam.

[00:00:25]Ö, úgyhogy a darabot nyilván ismerem, de nagyon érdekel, mert láttam képeket és láttam ilyen kis videórészletet, hogy éreztétek magatokat ti az előadásban, és a közönség, hogy reagált?

[00:00:41]A közönséget még pontosan nem tudjuk, mert eddig volt a bemutató és volt egy másnap egy előadás, és ilyenkor még úgy alakul, meg mi is alakulunk.

[00:00:50]Ö de én úgy érzem, hogy egy nagyon szép előadás született.

[00:00:57]Hát a darab is egy nagyon értékes, nagyon szép darab.

[00:00:59]Ez 38-ban íródott egy amerikai darab, és ezt szokták mondani úgy is, hogy az amerikai Csehov.

[00:01:08]Tehát, hogy gyakorlatilag úgy nem sok minden történik, illetve történik, de ami történik, az az messze nem drámai.

[00:01:16]Nincsenek benne óriási feszültségek.

[00:01:20]Néha még az ember úgy azt is gondolhatja, hogy a néző után unatkozik, hogy hogy ez ez mi?

[00:01:24]Ez semmiről nem szó, szép időnk van, rossz időnk van, milyen idő lesz, mennyi tejet hoztam.

[00:01:32]Tehát itt teljes mértékben a hétköznapokról szól.

[00:01:34]És hát persze közben az emberek viszonyáról két családot látunk ugye benne.

[00:01:44]Mr.

[00:01:44]Gipsként.

[00:01:44]Igen.

[00:01:44]Az egyik családfő.

[00:01:47]Igen.

[00:01:48]És a kisváros orvosa vagyok.

[00:01:51]És és aztán a darab vége felé, az utolsó talán harmadban átfordul az egész egy más dimenzióba.

[00:02:04]ö sírok jelennek meg az olyan formában, hogy az addig szereplők, akik elmentek, azok ülnek egy széken és beszélnek is, és akkor merül föl az élet nagy kérdéseinek sokasága.

[00:02:21]Például az a kérdés, amit szoktak idézni, ez az észrevette-e valaha az ember az életet, miközben lejte?

[00:02:30]Te magadnak vagy akár gyerekeidnek milyen választ tudsz erre a kérdésre adni?

[00:02:35]Azért teszem föl ezt a kérdést, mert volt egyszer egy interjú, amiben így csak úgy számolgattál, hogy hú, hány évig is voltam a József Attila színházban?

[00:02:41]Hú, 20 év majd.

[00:02:41]Jézus Mária, 20 év eltelt.

[00:02:44]Mi is történt a 20 év alatt?

[00:02:49]Igen, sajnos.

[00:02:49]És ez a darab se tud választ adni.

[00:02:52]És valószínűleg ez az a kérdés, amire csak úgy kapargatjuk a az igazság felé vezető utat, mert én is hát talán olyan 40 után döbbentem rá arra, hogy hogy mennyire a persze a múltból élünk, de mindig valami cél felé törekszünk, haladunk, mindig ki van valami tűzve a jövő, és közben ott van az a mindig Tán másodpercnyi idő sem, ami a jelen, ami most már ugye a múlt, és még nem tudjuk most mi vár ránk, és hogy mi lesz, de hogy azt a jelent megélni, vagy egy kicsit tágabb időszakot, mondjuk, tehát akár vegyünk egy napot, hogy azt azt tényleg az ember úgy élje meg a a maga teljességében.

[00:03:47]borzasztó nehéz, hogy hogy ezt mondjuk úgy szellemileg is megértse az ember, és valószínűleg képtelenek is vagyunk rá, hogy hogy minden pillanatban mondjuk azzal foglalkozni, hogy hogy kik vagyunk, vagy hogy van ez a bolygónk, amin élünk, és akkor ezen belül tehát már kalandozik az ember, és már nem tudja a pillanatot élni.

[00:04:08]Tehát valahogy így vagyunk teremtve, vagy ha már teremtve, hogy hogy úton lévő keresztény emberként ugye van egy hitem, és hogy hogy az életet úgy élni, hogy hogy hogy valóban a a teremtőnek hálát adva és neki megfelelve, azoknak a parancsoknak megfelelve Hát ugye szinte lehetetlen, nincs ism nincs is tökéletes ember a teremtő.

[00:04:44]Épp ezt a szót akartam mondani, hogy te szinte a tökéletességről beszélsz, mert mert ugye a a teremtő a tökéletes, és ő valamilyen formában az embert a maga képére teremtette.

[00:04:58]De ez ugye valószínűleg nem csak az, hogy úgy úgy nézünk ki, tudja, hogy néz ki a teremtő, hanem ez egy lelki adottság, tehát hogy képesek lennénk, csak ugye hát bekövetkezett az a bizonyos bűnüm, és akkor onnantól kezdve ezt ezt a a tehát innentől kezdve már csak a törekvésünk lehet felé.

[00:05:24]Ühüm.

[00:05:24]Na, kicsit el nem nagyon érdekel a miről beszélsz.

[00:05:30]Például benned ez mennyire volt ez, vagy mennyire tudatos?

[00:05:33]Általában nyilván, ahogy te is mondod, nem lehet így élni, amikor az ember egy utcasarkon nem fordul be, és tovább megy, mert azon gondolkodik, hogy az élet nagy kérdésére választ találjon.

[00:05:44]De hogy azért mennyire volt te benned benne ez a tökéletességre törekvés?

[00:05:56]Hát nyilvánvalóan jó, hát jó ideje, jó ideje.

[00:05:58]Egyrészt tehát mondjuk a katolikus hitben nevelkedtem tehát vonus így így lettem legyártva beszülettem és hiszen a nagyapád akkor mondjuk keleti görkeleti papol de azért az azt jelenti, hogy már volt egy erőteljes persze persze meg a a család szemlélete is tehát teljes mértékben édesapámon alán is ö predesztinált.

[00:06:30]Nyilván fiatal koromban volt egy idő, amikor úgy elvesztettem, vagy nem volt fontos a hit, és aztán olyan talán ilyen h éves éveim végén volt egy tudatos ühüm visszakanyarodás, akkor, hogy ezt az életet komolyabban kéne venni szentmisére járni.

[00:06:52]És hát úgy úgy azóta nyilván próbálok most ez is olyan buta megfogalmazás, hogy az ember törekszik arra, hogy hogy minél jobb ember legyen.

[00:07:00]Ühüm.

[00:07:02]Tehát én ezt úgy így tudnám megfogalmazni.

[00:07:05]Ö tehát úgy azóta van ez a tudatosüm ö útkeresés, de hogy a kérdésedre meg amiből ez az egész elindult, ugye ez a a színdarab, ami kis városunk és azt is kérdezted, hogy milyen volt a a munka.

[00:07:25]Nagyon jó.

[00:07:25]Tehát tényleg olyan nagyon jó csillagzat alatt született az előadás.

[00:07:32]Nagyon jó a társaság, a csapat, akikkel együtt vagyunk.

[00:07:34]Ez úgy szakmailag és emberileg is egy tényleg egy nagyon jó összetétel.

[00:07:42]És Ilia rendező, ő is hát egy egy kiváló ö Ilia Bocsárnikov és egy nagyszerű, nagyon finoman jól vezetett végig minket a a az előadáson.

[00:08:00]Te adtál egy interjút a szerepeddel kapcsolatban még a bemutató előtt, és azt mondtad, hogy neked az a neked és színész kollégáidnak, a rendezőnek is nyilván az a célotok, hogy ennél az előadásnál a nézők leginkább egy kicsit ismerjenek magukra, amire lehet most azt mondani, hogy jó, persze nyilván az azonosulásnak ez egy előfeltétele lenne, de de azért nem biztos, hogy minden előadásnál ez a legfontosabb.

[00:08:25]Ezért kérdezem tőled, hogy hogy szerinted mi az, amit amit megtudhat a néző magáról, hogyha ezt az előadást végignézi?

[00:08:37]Ezt nem tudom.

[00:08:37]Ezt mindenkinek magának kell eldönteni, hogy Mert ez is szerintem teljesen egyedi ühüm.

[00:08:44]Hogy hogy ezekre a kérdésekre ki milyen választ ad magának.

[00:08:46]Tehát hogy ezek ez ezt úgy nem lehet kódolni.

[00:08:51]Tehát ahogy az előbb mondtam, hogy Ilia vezetett végig minket.

[00:08:55]Most csak ugye ez csendül vissza, hogy tulajdonképpen ebben az előadásban is mi úgy vezetjük a nézőt, és ahogy mondtam, hogy nincs benne semmi drámai ö tehát, hogy mondjam, van benne, de de az olyan drámai ö pillanat, ami mindannyiunkkal megtörténik az életben, míg mondjuk egy Leir királyban most ez csak úgy eszembe jut, azzal nehezebben azonosul a néző vagy olvasó, hogy megosztja valaki a hatalmát.

[00:09:32]Hát nem szoktuk megosztani a hatalmunkat.

[00:09:37]Nyilván át lehet konvertálni más gondolatra, de itt egy az egyben arról szól, az életről, amint mondtam is, hogy hogy nem történik semmi.

[00:09:44]Ühüm.

[00:09:47]És ebbe már magára ismerhet az ember.

[00:09:50]Nem történik semmi.

[00:09:50]Igen, bocsánat.

[00:09:50]Nem szavadba akartam vágni, csak csak erre erre lehet egy újabb kérdés akkor, amit fel lehet tenni, hogy hát ahogy mondtad, hogy csak az, hogy telik az idő, múlik az idő, tég Igen.

[00:09:59]Teg például jó beszéltünk a tökéletességre törekvésről, de a másik oldalt, ha nézem, megijeszt tég ez az idő múlása?

[00:10:10]Nem, a megijeszt az az nem.

[00:10:10]Hát nyilván elgondolkozom rájuk.

[00:10:14]Elgondolkoztak inkább persze öyre az életem és ahogy mennek el mellőlem emberek, ez nyilvánvalóan az embert elgondolkoztatja.

[00:10:27]Ezt mondjuk én elég korán kezdtem, mert 15 éves voltam, mikor az egyik legjobb barátom balesetben meghalt.

[00:10:34]14-15.

[00:10:38]És ráadásul a osztályfőnökünk engem kért fel a búcsú beszéd mondására is, hogy az osztály nevében én búcsúzzak.

[00:10:46]Tehát ez úgy elég hamar megérintett, és utána valahogy úgy úgy mindig jelen volt a a halál az életben, hát ami jelen van.

[00:10:58]És persze elgondolkoztat.

[00:10:58]Most voltam bent egy szüleim sem élnek, és édesapámnak az egyik keresztfia ment el most pár nappal ezelőtt, és előtte bementem hozzá gyakorlatilag elbúcsúzni.

[00:11:15]Ühüm.

[00:11:15]Hát és akkor pár napra rájött a hír, hogy elment.

[00:11:24]Nincsenek válaszok nagyon.

[00:11:24]Persze az ember valamit ö próbál keresni magának, de megpróbálja elfogadni, és ha van hite, akkor nem feltétlen a szomorúság az, ami ebben a helyzetben nem nem csak az van jelen, mert nyilván, hogy ösztönösen meg az ember persze elveszít valakit, akkor az az nagyon szomorú, de ugye hitünk szerint van odaát.

[00:11:59]Ühüm.

[00:12:01]Ha már azt a kérdést feltettem neked, hogy a maguk a nézőket hogy érinti ez a magára ismerés?

[00:12:07]Téged hogy érintett?

[00:12:07]azt mondod, orvost játszol édesapád, és az egyik nagyapád is orvos volt.

[00:12:13]És az édesapádról sokat szoktál mesélni, amiből egyértelműen, miközben nagyon nagyon visszafogottan és ritkán nyilatkozol magadról, amiből hát nem egy nagy dolog leszűrni, nyilvánvalóan következik, hogy milyen különleges és jó kapcsolatod volt édesapáddal.

[00:12:34]És például az, hogy orvost játszol, nem tudom hányszor játszottál már korábban orvost, de hogy azt nem nagyon, de hogy például ez egy olyan szituáció volt-e, amikor úgy hirtelen arra gondoltál, hogy hogy ott van ő, mint minta?

[00:12:52]Hogyne?

[00:12:52]Eszembe jutott egyébként még annyi, hogy édesanyámmal is nagyon szoros.

[00:12:58]Nem, nem, nem, nem kizárólagosan értett.

[00:13:01]Igen, hogy tényleg ebből a szempontból is egy nagyon csodálatos gyerekkorom, fiatalkorom, de a felnőtt koromban is nagyon nagyon összetartó csapat voltunk hárman.

[00:13:14]Ö nagyon megjelent az életemben, édesapám.

[00:13:20]Tehát például van egy jelenet a darab legelején, azt hozzáteszem, hogy nincsenek kellékek.

[00:13:26]Ez így van írva.

[00:13:30]A szerző írta így, hogy sehol nincs kellék a darab nagyon nagy többségé, sőt a csak az utolsó öt percbe talán.

[00:13:37]És de mindennek van hangja.

[00:13:41]Tehát ha megkeverem a kávét, akkor nekem így le kell így csinálok, megkocogtatom kétszer a kanalat, és leteszem, és annak van egy hangja.

[00:13:52]Ugye ma ezt már digitális technikával még könnyebb megvalósítani.

[00:13:58]Na de mindezt csak azért mondtam el, mert a darab elején én mint gips doktor jövök meg egy éjszakai szülés után, amit levezettem, és ott van egy játék a az elején, amihez viszont a táskát le kell tennem a földre, vagy legalábbis én így találtam ki.

[00:14:17]És ott állandóan megjelenik egy barna bőr orvosi táska.

[00:14:24]Ühüm.

[00:14:24]Ami nyilván a gyerekkoromból édesapám orvosi táskája.

[00:14:30]És tehát azt a táskát azt nem ilyen magasságba teszem le, mert tudom, hogy az orvosi táska az mint az ügyvédtáska, az ugye lejjebb van, ha leteszi az ember a földre.

[00:14:39]És de de nem csak ez, hanem alapvetően nyilván nincs sok közeli édesapámhoz gipsz doktornak, de azért mégis mint orvos minta bennem úgy úgy úgy megjelent.

[00:14:55]Ha jól tudom, akkor több kitérő és több évtized után vissza is tértél most.

[00:15:02]Ott laksz.

[00:15:04]Ja, igen, igen, igen.

[00:15:04]Ahol a szüleid tehát gyakorlatilag a gyerekkorolt színhelyén teljes mértékben.

[00:15:10]És valahogy úgy fogalmaztál, hogyha megfogsz egy kilincset, amit tudod, hogy a szüleid édesapád éppen, tehát hogy már az valamit jelent, tehát valamiféle jelenlétet most, bocsánat, keresem én is dadokva szavakat, hogy energiát mit mit jelent, mit ad át neked?

[00:15:27]Bár a kilincs azóta eltűnt, vagy legalábbis a lakásban.

[00:15:29]Hát nem zárkózom be.

[00:15:35]felújítottam az egész lakást még régebben, de például a bejárati ajtó kilincse az még effektív az, ami meg a lépcső, de ez a felújítás is egy nagyon érdekes dolog volt, mert amikor ők elmentek, én nagyon a közelbe laktam, és hát hosszú idő eltelt, mire a felújítás elkészült, és közben rájöttem, hogy ennek én vagyok az oka, hogy kész, késleltette.

[00:16:03]Tehát nagyon nehezen nyúltam hozzá és robbantottam föl idézőjelben azt a a régi milliőt, ami nagyon megnyugtat, hogy azóta régi barátok szüleimnek barátai, akiket megörököltem, ha jönnek hozzánk, akkor nagyon jól érzik magukat, és azt mondják, hogy ez a megőrizve tagadás, tehát hogy az egész lakásnak a milliője az az olyan Ühüm.

[00:16:31]maradt, miközben nyilván sok minden megváltozott.

[00:16:35]De te jól érzed magad akkor?

[00:16:37]Én nagyon szerintem még azt is szoktam ilyenkor mondani, már nem először mondom, hogy ott a az utcánkban én nem a művész úr vagyok, még mindig nem, hanem a doktor úr kisfia.

[00:16:50]É ez jó éz.

[00:16:50]Szép.

[00:16:50]Nem épp azt akadem, h örülök, hogy mondtad, mert körben kérdeztem volna, mert Igen, valóban ezt ezt olvastam, ezt hallottam.

[00:16:55]Igen.

[00:16:55]Most ugrunk egy nagyot, bár kapcsolódom ahhoz, amit mondtál, mertogy LRályt említetted, és te egy nagyon speciális Le királyt játszol a Nemzeti Színházban, a King Lear Show című előadásban Valerie Fokin rendezte.

[00:17:14]Talán úgy a precíz, ha azt mondjuk, hogy ez a Shakespeare le alapján készült egy modernizált változat.

[00:17:23]És tudom azt, hogy nem feltétlenül és nem mindenképpen szeretette az aktualizálásokat, a modernizálást.

[00:17:31]És ezzel, ha megengedsz ennyi szubjektív megjegyzést, én tökéletesen egyetértek.

[00:17:35]Én van, amit nagyon utálok, amikor modernizálnak, és van ami meg nagyon tetszik.

[00:17:39]Ez nagyon-nagyon tetszett nekem, mert úgy éreztem, hogy magát a szellemiségét teljesen megőrizték az eredeti darabnak.

[00:17:48]Csak azt a kérdést feltették, hogy mi lenne, ha Leir ma élne, és ma lenne egy, mit tudom én, 60-as vagy 70-es évében járó ö férfi.

[00:18:01]Neked mi volt az, ami miatt úgy érezted, hogy bár ez ez teljesen más, de mégsem teszi tönkre az eredeti lít?

[00:18:12]Mert nem tehát nem is akarta, tehát ugye nincs is kiírva az, hogy Shakespeare nyomán, ha jól tudom, hanem Kiril Fokin, a Valeriai Fokin rendezőnek a fia írta a darabot.

[00:18:27]Tehát ez nem is akar annyira hát nyilván Shakespeare hasonlít, mert az alaptörténet az ugyanaz, csak ma már nem egy királyozja meg a hatalmát, hanem egy hatalmas média mogul.

[00:18:43]Egy olyan ember, akinek óriási hatalma van, több tév stúdiója, csatornája és gondolom egy milliárdos, tehát ami ma a király.

[00:18:57]fogalma, és ő osztja föl ezt a birodalmat gyakorlatilag a lányai között.

[00:19:01]Tehát az alapvető probléma az az a shakespei gondolat, és innentől kezdve nincs köze Shakespearehez, tehát ezért ezért is elfogadható.

[00:19:17]Másrészt meg jó néhány zseniális mű, ami szoktuk ugye mondani, hogy örök érvényű, az ha jól nyúlnak hozzá, az az hagyja is magát.

[00:19:30]Ühüm.

[00:19:30]Hát annak idején volt egy molier.

[00:19:35]Rudolf Peti rendezte a Mizantróp című darabot az új színházban, és abban játszottam, és az is egy teljesen modern hiperkörnyezetben játszódott, tehát majd hogynem manökkenek voltunk, kivonultunk, és ott a szöveg viszont az eredeti volt.

[00:19:50]Egy friss fordítás, de a versben beszéltünk minden, és az egész ebbe az állapotába volt behelyezve a mába.

[00:20:03]óriási volt, mert az is egy örök érvényű problémát boncolgat, és ezek a tehát jó néhány olyan darab van, ami engedi a modernizálást szerintem, de de alapvetően én sem szeretem.

[00:20:21]Tehát mondjuk például Molnár Ferencet, ha elkezdenék modernizálni, szerintem az már nekem nem tetszene.

[00:20:28]Ühüm.

[00:20:29]De egy egy ilyen ilyen horderejű kérdésekhez hozzányúlni, amivel ezek a zsenik bíbelődtek, azokat azokat ha jól nyúlnak hozzá, azzal azzal nincs úgy úgy bajom.

[00:20:45]Azért is érdekelt erről a véleményed, mert ha jól tudom, akkor a főiskolán egy egész évet, egy fél egy szemeset biztos eltöltöttetek nagyon sok Shakespeare tanulmányt.

[00:20:54]Igen, igen.

[00:20:56]Folytattatok.

[00:20:56]És én láttalak is téged néhány, biztos nem az összesben, de de néhány Shakespeare előadásban, például azal, hogy tetszik ben szintén a nemzetiben, vagy például a Szent Iváj Áromban, ami megint egy nagyon furcsa különös előadás volt, és emlékszem, hogy az egyik ugye ott vannak a a mesteremberek, akik előadják a darabot, és te vagy tiszbe.

[00:21:22]Igen.

[00:21:22]Emlékszem, hogy tölt a röhögéstől a színház konkrétan tehát, hogy hogy ott ott ott is aztán mind, amit engedett a darab, azt mindent kijátszottatok, amit amit csak de az egész előadás olyan volt, tehát egy egy szerintem egy nagyszerű rendezés volt és egy sikeres előadás.

[00:21:39]Pont még a fiam tegnap kérdezte, hogy az megy még, mert úgy megnéznék hoztam.

[00:21:46]Igen, igen.

[00:21:46]És nagyon érdekes, hogy ezt az előadást még látták a szülei.

[00:21:56]Ühüm.

[00:21:56]És édesanyám márán akkor nem volt jól, és ő őt ő összeomlott, azt mondta, hogy ez borzasztó, ez borzasztó.

[00:22:03]És akkor emlékszem, szálltak be az autóba, vittem őket haza, és akkor édesanyám kérdezte, hogy szállt be a kocsiba, hogy mit szólna Shakespeare, ha ezt látná erre.

[00:22:17]Apám azt mondta, boldog lenne.

[00:22:17]Na, apám meg oda volt.

[00:22:20]Tehát ő akkor volt, nem tudom, 81- nehány éves, és oda volt ettől az előadástól.

[00:22:27]Spurkerálete volt, ugye?

[00:22:27]Nem, nem, nem, porete volt.

[00:22:33]Dojásvilé Dojásvilé.

[00:22:33]Dollyás volt.

[00:22:33]Igen.

[00:22:36]Ez volt az első rendezése ott a Ühüm.

[00:22:39]A nem Dávid Dollyás.

[00:22:41]És mi az, amit nem szeretsz például aktuál politizálást?

[00:22:43]Ahhoz arról mi a véleményed?

[00:22:45]Ugye egyre egy akkorib az Magyarországon és külföldön is, hogy hogy konkrétan de olyan már bocsánat a szó, de piszlicsári dolgokat is beleraknak alkalmasint egy előadásba, hogy mit tudom én a a hát nem trafikörvény vagy mit tudom én, vagy Hamlet játszódjon egy foci.

[00:23:04]Á az az tehát nyilván én ennyire a a visszacsatolva, amit az előbb mondtam, hogy ezek a zsenik már megírták, tehát most azzal csak kiszerűsítjük a dolgot, hogyha ha teljes mértékben aktualizálunk, vagy ha nem láttam, de hallom van olyan előadás Budapesten is, ami teljesen fölismerhető, hogy kiről szól.

[00:23:26]Hát és azt mutatják be elég rossz színbe, vagy tehát úgy tüntetik föl az illetőt.

[00:23:37]Hát most volt egy ezt én ízléstelennek tartom és és fölöslegesnek is.

[00:23:41]Tehát ez gyakorlatilag ezek a az ilyen típusú előadások meggyőződésem, hogy a ma már soha be nem fejeződő kampányoknak a részei.

[00:23:53]Ühüm.

[00:23:54]Hát most volt egy úgy tekintek rá.

[00:23:54]volt egy eset, ami azért elég nagy felháborodást keltett, ahogy én úgy láttam az interneten, akik látták meg akik egyáltalán hallottak róla, mert voltak azt mondta, hogy nagyon ezt nem hajlandó megnézni, hogy teljesen felismerhető Smith Mária szerepel a darabban, és az ő agyon verése szerep és egyébként egy olyan színházrendelőt csinálta, aki mondjuk hát rendszeresen mondjuk úgy, hogy kuncsorok támogatásért, jó, ez egy másik része a dolognak, de hogy ugyanakkor meg egy ilyen dolgot belesz a az előadásba, ami konkrétan egy létező velünk együtt élün közelő szerepek a megismételni tudom magam, hogy egyrészt ez ízléstelen, másrészt meg én azt gondolom, hogy és nem megkerülni akarom a dolgot, hanem tényleg engem az ilyen dolgok taszítanak, tehát én nem is akarok beszélni róla, nem ez önmagáért beszél, őt minősíti.

[00:24:49]Én ilyenbe nem vennék részt.

[00:24:49]Tehát a mondjuk a politikai nézetemtől függően egy mást másként gondolkodót gyalázni, abban én nem vennék részt.

[00:25:04]Ühüm.

[00:25:05]Abban az előadásban.

[00:25:06]Volt olyan, hogy nemet mondtál egy felkérésre valami miatt?

[00:25:09]Ilyen ok miatt?

[00:25:09]Ö akár ilyen, akár más miatt, mert ugye érdekel, hogy mi az, ami miatt te nemet mondasz egy felkérést akkor már üye elég sokat szinkronizálok, vagy szinkronizáltam és volt olyan, hogy mesefilmeket is persze régebben elég sokat, és akkor egyszer ki nem nagyon tudjuk, mikor meg kihívnak szinkronra, hogy mi a feladat.

[00:25:35]Tehát az azért mindig egy kicsit rizikós, ritka, amikor tudjuk, hogy hogy pontosan miről van szó.

[00:25:41]És egy rajzfél, mennyit tudtam, kimentem és több részből állt a sorozat, de akkor csak egy részt, vagy kettőt kellett fölvenni.

[00:25:54]És egy olyan animációs film volt, amibe a papát kellett szinkronizáljam, amiben azt találták ki, hogy az nagyon vicces, hogy egy apuka azt úgy látjuk hátulról, hogy a fenekét látjuk, amin a nadrág le van csúszva egy kicsit.

[00:26:14]Szőrszálak vannak, és erre kellett nekem szinkronizálni.

[00:26:21]És akkor akkor úgy álltam ott a stúdióba, és elgondolkoztam, hogyha ezt véletlenül a gyerekeim valamelyik rajzfilm csatornán látnák és fölismerik a hangomat, és én gyakorlatilag egy altestre szinkronizálok, akkor nem örülnék neki.

[00:26:39]Úgyhogy én böcsülettel megcsináltam azt a két részt.

[00:26:45]Utána kimentem a szinkronrendezőhöz, akit évek óta, hosszú évek óta ismertem, és nagyszerű hát idáig süllyedt ez az egész.

[00:26:54]Gyakorlatilag ez is mutatja.

[00:26:54]És akkor mondtam neki, hogy ne haragudj, de a továbbiakban én ezt nem.

[00:27:02]Ez az ízléstelenség gyakorlatilag.

[00:27:02]És akkor ő így nézett, szerintem nagyon szégyelte magát ő is, mert egy ismer ismerem őt.

[00:27:11]És akkor megegyeztünk, hogy ez mással fogja folytatni, mert én erre nem vagyok hajlandó.

[00:27:18]Persem.

[00:27:19]És akkor nyilván azt a két részt is újra kellett venni valaki mással.

[00:27:22]De politikai okból akkor ezek szerint nem kerültél olyan szituációba, hogy az kellett volna vis nem politikai ok miatt nem.

[00:27:29]Ha már most erről van szó, 2013-ban kerültél a nemzeti színházba.

[00:27:37]Hát az 13 éve volt pontosan.

[00:27:37]Igen, azért már az is több mint egy évtized.

[00:27:41]Így van.

[00:27:42]Volt ebből bármi problémád?

[00:27:42]Tehát akár a szakmán belül volt olyan, hogy kaptál olyan telefont, vagy hogyha találkoztál valakivel, volt olyan, aki azt esetleg azt mondta, hogy most miért kell, nem kell?

[00:27:53]Tehát bármi bántást, támadást, akármit ezért kaptál?

[00:27:56]Nem.

[00:27:57]Ühüm.

[00:27:58]Nem.

[00:27:58]Nem.

[00:27:58]Sőt, amikor odakerültem, akkor miután én nem nagyon hirdetem meg nem nagyon szoktam ezt mondani, de szerintem tudják rólam, hogy akár politikailag, akár egyéb szinten milyen értékrendet képviselek, és néhányan ezt tudjuk egymásról is, ugye még akkor is, ha nem egy oldalon állunk.

[00:28:20]Nekem ebből nem tudok róla, és nem volt személyes konfliktusom senkivel, hogy esetleg milyen munkát nem kaptam meg, arról nem tudok, mert nem mert meg se kerestek, vagy nem tudom.

[00:28:32]Viszont olyan volt, hogy egy nem velem egy oldalon álló kollégám azt mondta, hogy Ádám, tudod, hogy hogy gondolkozom, de tiszta szívemből gratulálok, hogy a nemzeti szerződtél neked ott a helyet.

[00:28:49]És ez nagyon-nagyon jól esett.

[00:28:49]Üüm.

[00:28:49]Ez a normalitás, nem?

[00:28:52]Ez az, ami jó lenne.

[00:28:54]Igen.

[00:28:55]Igen.

[00:28:55]Mint ahogy az elmúlt években kaptam díjakat, és ott is öt éreztem, hogy hogy persze nyilván valaki gondolhatja úgy, hogy csak azért kapom, mert mert ott vagyok a tűz közelébe, idézőjelben.

[00:29:15]De hát ez mindig is így volt.

[00:29:15]Tehát ez sajnos ezen még annak idején egyszer édesapám megkérdezte, megint édesapám ott hozzam, hogy mikor egy díjat kaptam, hogy ebben mennyire van politika, és akkor így mondtam neki, hogy apukám, ez egy tiszta politika sajnos ez ez így van leosztva, hogy a mindig az adott hatalmi rendszer jutalmazza a a saját mindig.

[00:29:40]Bár nem éppt akartam mondani, hogy azért hogyha megnéz az elmúlt egyébként nem de 10 évnek az hogy Kossutdíjat pö kik kapnak hát én szerintem aztén ugye korá is tehát Blaskó Péter ugye híres eset volt mikor a Gyurcsány kormány alatt megkapta a Kossutdíjat csak nem vette át vette át Igen.

[00:29:58]Tehát nem szerintem most is van, voltak abszolút nem általánosítani ennyire, de de azért többségében ez ez nyilván beleszól, hogy mi mi kutyán kölyke kvázi, de ez a túloldalon is mindegyiken történelmileg is mindig így van, és szerintem nem csak Magyarországon, hanem mindenhol.

[00:30:18]És ezt aztán a amikor a nemzetibe mentél, akkor én úgy tudom, hogy neked leginkább az volt az ambíciód, hogy szerettél volna egy kicsit mélyebben elmerülve foglalkozni a darabokkal, az előadásokkal.

[00:30:34]Ezt megkaptad?

[00:30:36]Igen, igen.

[00:30:36]Nem is, nem, nem is a mélyebben a talán a jó szó, bocsánat, hanem ugye ahogy említetted, hogy a József Attila színházban 20 évig voltam, ott ott nagyon kevés alkalommal a színház profilja okán fordult elő, hogy igazán olyan előadások születtek, amik nagyon mélyek lettek volna, tehát igazi jó drámák volt, de az többnyire lent ment a stúdió színpadon, ahova befért 40 ember, de azokat nagyon élveztem.

[00:31:15]És például a minden jót elinget.

[00:31:18]Igen, például nagyon azt nagyon szerettem.

[00:31:21]Vagy a hosszú út az éjszakában, vagy a emigránsok, amiket játszottunk, ezt egyébként mind Starenki i Pali rendezte, és ezek ezek számomra nagyon kedves előadások.

[00:31:33]Igen.

[00:31:33]Itt Besencé Árpádott például.

[00:31:36]Ár igen, igen, igen.

[00:31:39]És és tehát többnyire olyan közönség előadásokban vettem részt, amiben egyébként én mindig megpróbáltam elmélyülni.

[00:31:51]Azért mondtam, hogy hogy nem is ez volt az ok, hanem alapvetően egy másfajta színházi szemlélet.

[00:31:57]Ugye Attila, Vidnyászki Attila rendezéseire szokták mondani, hogy a költői színház, vagy tehát mondjuk azt, hogy a a József Attila színházba találkozzak egy olyan darabbal, mint a a King Leer Show, az az nem volt kódolható akkoriban, de ezt nem bántani akarom a színházat, hanem ez egy ilyen nyilván ennek műsorpolitikai okai vannak.

[00:32:30]És én valóban ebbe akartam megmerítkezni, tehát úgymond a költői színházban vagy a a hát, hogy is mondjam, mert mert az rosszul, hogy igényesebb, mert azok is igényes előadások voltak, de szerintem értjük, hogy miről beszélünk.

[00:32:48]Van, amikor merészebb egy kicsit, van amikor kísérletebb.

[00:32:50]És és ahogy tényleg ahogy szerettem a Szent Iváéi álmot vagy a vagy de nagyon sokat mondhatnék.

[00:32:59]Én nekem ami ennek ellenére kedvenc előadásaim ugye most amiket játszom a a tündöklője romos, ami meg egy hagyományos színházi forma vagy a Molnár 1 3 az is egy teljesen hagyományos színházi formában játszódik, és nincs benne semmi művészi, költői álomszerű.

[00:33:22]És nagyon élvezem azokat is.

[00:33:24]De mélység az van ettől függetlenül.

[00:33:25]Tehát, hogy végül is ez, amiről beszéltünk, ebben mind a kettőben, mind a kettőben főszerepet játszol.

[00:33:31]És például tündklőost, hogyha nézzük, úgy fordult a történelem körülöttetek, ez nem egyszer előfordul színházi alkotókkal, így beszélgetésben is többször előfordult már, hogy elkezdtünk valamit próbálni és akkor valami történt.

[00:33:48]Itt az történt, hogy k kitört az orosz-ukrán háború.

[00:33:51]Igen.

[00:33:53]És ugye a berekszászi magyar színháznak a társulata nagyon sokan vannak benne ebben az előadásban, ami egy tamási darab, tehát Erdélyben látszódik.

[00:34:03]Ugye ők is egy határon túli kisebbségből érkeztek.

[00:34:10]És ez ez a változás és ez a történelmi szituáció, ez mennyire nyomta rá például a bélyegét, hogy ilyen köszelesen fogalmazzak, akár arra, amikor egy ahogy dolgoztatok, vagy akár a végeredményre?

[00:34:24]Szerintem nagyon rányomta, és hát szívfacsaró volt, amikor ugye kezdtük a próbafolyamatot, mert ez pont ott tényleg előtte tört ki a háború, és ők itt ragadtak idéző, nem is idézőjelben, hanem té így, így van.

[00:34:42]és ebből adódott, és a színház azóta is hát folyamatosan segítséget nyújt nekik, és játszanak nálunk, és jelen vannak, nem csak nálunk egyébként, máshol is, de de hát azért ez a fő bázis, és ez az előadás valóban így jött létre, és hát ez egy üröm a öröm az ürömben, mert mert szerintem ez egy nagyszerű találkozás.

[00:35:12]És ez ha nincs a háború, akkor nem így történik.

[00:35:16]Az a gyanú.

[00:35:18]És ettől hát egy olyan pluszt kapott az előadás.

[00:35:24]Ráadásul az előadást Marco Estter rendezte, aki szintén ő ő Erdélyi kolléganőt is régóta ismerem, mert a József Attila színházban játszottunk együtt, színésznő is, és azóta rendez is elég sokat.

[00:35:38]és ő rendezte.

[00:35:41]Tehát ez a fajta érzékenység, amiről szól ez a a darab, az az nagyon jól átmentődött a az előadásba, mert ők nagyon jól ismerték ezt a a ezt a világot, amiben játszódik.

[00:35:55]Hozzáteszem, én nem merem ilyen nagyképen, de azért mondom, hogy én is ismerem azt a világot, mert elég sokat jártam Erdélybe és ilyen színmagyar településeken, aminek hát olyan hangulata van, és olyan embereket, figurákat lát az ember, amit Magyarországon talán elvétve, a tájról nem is beszélve.

[00:36:19]És tehát nekem is nagy élmény volt próbálni szinte látvam magam előtt azt a kis falut, ahova én elkeedek, és hát a a kollégák meg hát csodálatosak.

[00:36:33]Tehát az, hogy ilyen színészeket Magyarországon talán régen lehetett látni, hogy hogy ilyen ilyen figurák legyenek, mert annyira karakterek és szinte úgy a beszédjükön is, tehát nem nem az a színész típus, hanem hanem figurák, emberek szívvel, lélekkel.

[00:36:59]Ön nagyon élvezem emiatt.

[00:37:00]Am amúgy is szeretem az előadásunkat, de ez ez mindig egy plusz, mikor így velük találkozom.

[00:37:10]Tudom, ennek a darabnak a kapcsán most az eredetinél, tehát a a tündöklő Jeromosnál maradva, hogy ott az isteni és a sátáni összecsapásáról van szó, és hogy neked van egy olyan meggyőződésed, hogy azért végeredményben, vagy végül is az Istenének kell győznie.

[00:37:31]Igen.

[00:37:31]Egy-egy emberen belül is meg a vagy a történeten belül.

[00:37:35]Én ebben bízom és ebben hiszek.

[00:37:35]Igen.

[00:37:38]Üüm.

[00:37:39]De azt gondolod, hogy ez a harc, ez az összecsapás, ez ma is jelen van, megtörténik újra és újra?

[00:37:47]Hogyne, hogyne.

[00:37:47]Hát az életünkben ugyanúgy jelen van a sátán.

[00:37:50]Tehát aki azt mondja, hogy nem, az nem tudom, azzal nem is szeretnék nagyon beszélgetni, mert nincs, ha erről a témáról, akkor nincs mit.

[00:38:02]De hát ez ez hogyne.

[00:38:02]Tehát ezek a a mély ellenerők a az életünkben, mint ahogy úgy gondolom, hogy a krisztusi erő is jelen van.

[00:38:13]Hát ez a gyakorlatilag a világunk az erről szól, de talán az élet is erről szól, hogy hogy ez a két erő küzd az ember lelkéért szerintem.

[00:38:29]És akkor hát ilyen messzire nem mennék el, hogy hogy kiszolgálják ezeket az erőket, de hát akinek van füle, az az szerintem hallja, látja, de azt gondolom, hogy nagyon is jelen van.

[00:38:42]Ühüm.

[00:38:44]Ha már ilyen előadásokról beszéltünk, amikor valamiféle furcsa aktualitást kap, még a pályád elején Hi Gyula Mohácsában ötödik kárt játszottad, és az meg az meg egy az meg egy olyan furcsa szituáció, amikor nagyon leegyszerűsítve, de mit jelent egy nemzetnek a sorsa?

[00:39:13]egy kvázi világbirodalom vezetőjének és perspektívájából nézve.

[00:39:17]Ugye te ott akkor azt a perspektívát képviselted, azt a nagyon nagyot, nagyon széleset, Károl Császárt abban az időszakban, amikor azt mondták, hogy az ő birodalmában nem megy le a nap.

[00:39:28]Igen, ez ugye Amerika felfedezése után is, és akkor már ott is voltak neki érdekeltségei.

[00:39:38]Ö igen.

[00:39:38]Én hát az egy és az a az is egyébként egy csodálatos darab.

[00:39:45]Játszhatnánk is színházak elég ritkán játsszák, de ritkán egy nagyszerű írás.

[00:39:50]És ez a ez a 20 perces jelenet, ami arról szól, hogy ötödik Károly császárhoz járul ugye Lajos Király és Mária a felesége, és őt próbálják győzködni, hogy vegye már komolyabban ezt a török inváziót és hogy a Magyarország helyzetét öiben geopolitikailag, ahol elhelyezkedik, és És akkor ő ott emlékeim szerint a pápáról beszél, hogy velem milyen konfliktusai vannak meg egyéb ügyek, és jól majd figyelek.

[00:40:30]De tehát az neki egy mellékes.

[00:40:32]Hát ahogy mennek valószínűleg ezek a a dolgok ma is, vagy át akartam mondani, hogy azt mondod, hogy játszhatnánk, hát ha ma játszanánk, akkor szerintem a nézétőre mindenki azt mondaná, hogy úristen, hát Brüsszel meg a geopolitikai helyzetünk itt mellettünk ezzel a háborúval.

[00:40:48]Igen, igen.

[00:40:52]Szinte, hogy akkor erre gondol?

[00:40:53]Hát persze, persze.

[00:40:53]Hát igen, hogy mondjam, akkor is volt ennek szerintem egy ilyen üzenete, hiszen ezért írta ezt Hágyula.

[00:41:05]Ez ugye 56 után íródott, tehát azért nem elég erős volt az áthallás.

[00:41:11]Igen.

[00:41:11]Ö, de hát a a mai helyzetre is csodálatosan, idézőjelben csodálatosan.

[00:41:18]ö rá adekvát lenne, mondjuk így fogalmazzunk így.

[00:41:23]Egyébként ez téged valamennyire megrémít a szituáció, hogy van egy olyan nevezzük szélső liberális törekvés, hogy itt Európában csináljanak egy ilyen Európai Egyesült Államokat.

[00:41:38]Azért érdekel erről a véleményed, mert a te szakmád, ami egy művészet, az nagyon nyelvhez kötött.

[00:41:47]Tehát nagyon adott nemzeti kultúrához kötött, mint ahogy nyilván a franciá és a németé is ritka olyasmit hallani.

[00:41:55]Néha lát az ember olyat, hogy mit tudom én, egy francia színészt kivisznek Hollywoodba, aztán vagy sikeres lesz, vagy nem.

[00:42:02]magyar példákat is lehet mondani, de azért ebbe ebbe talán megjegyezhetünk, hogy ez egy eléggé nyelvhez kötött, és ha már a nyelvhez kötött, akkor nagyon kötődik a nemzeti kultúrához is.

[00:42:09]Tehát annak egyrészt valamennyire képviselője, meg megőrzője is.

[00:42:15]És az adott szituációban, ami amikor mi most vagyunk, te mennyire érzed például azt veszélyben, hogy a nemzeti kultúrákat sikerül-e megőrizni, továbbvinni, átmenteni?

[00:42:29]Nem esik-e ez áldozatul?

[00:42:33]Hát dehogy nem.

[00:42:33]Nagyon, nagyon, nagyon nehéz kérdés.

[00:42:35]És én egyszerűen nem tudom elképzelni azt a világot, ami ami itt létrejönne bizonyos emberek fejébe, ami ez a az Egyesült Európai Egyesült nem Ánatomi.

[00:42:49]Igen.

[00:42:51]Igen, igen, igen.

[00:42:52]Egyszerűen nem tudom.

[00:42:52]Ez Amerikában ugye tudjuk történelmileg, meg ezt sokan elmondták, hogy ez egy teljesen más történet volt, hiszen fölfedezték Amerikát, és akkor odamentek, és akkor ők lettek az amerikaiak az elmúlt 500 évben.

[00:43:07]Igen.

[00:43:08]De ott már az ős kultúra az hol van?

[00:43:15]Itt ezt Európában én egyszerűen nem nem tudom elképzelni, hogy ez meg tudjon valósulni.

[00:43:21]Hát a mai politikai helyzet meg nem is nem is tudom, hogy ez hova vezet, tehát ami itt a világban van, ugye ez az át rendeződés és ezen belül Európa nekem van egy olyan vízióm, hogy ez nagyon meg fog változni az Európai Unió, tehát egy más jellegű lesz.

[00:43:46]Milyen irányban változik?

[00:43:48]Ebben a formában föl fog bomlani.

[00:43:50]Aha.

[00:43:50]föl fog bomlani talán a tavalyi kötcsei beszéden beszédben fogalmazta meg Orbán Viktor ezt a körkörös Európai Uniót.

[00:43:58]Nem tudom, nem emlékszel erre, de tehát hogy a függési rendszerek minek alapján?

[00:44:07]Most ezt nem tudnám elismételni, amit ő ott elmondott, de az egy az egy nagyon ö számomra működőnek tűnhető dolog.

[00:44:16]Persze hát ehhez óriási akarat kéne a a Uniópai a Európai Unió többi vezetőjének és a tagországoknak, hogy ezt fölállítsuk.

[00:44:27]De én azt nem tartom egy rossz víziónak, és ott a kapcsolódási pontok elég logikusan voltak levezetve Orbán Viktor által.

[00:44:42]Ühüm.

[00:44:43]Ami egy ami egy valóban létező dolog, hogy hogy hol kapcsolódnának az országok, melyik kapcsolódnak gazdaságilag.

[00:44:50]Ö a tehát akkor a Unió már a EU-n a pénznemről beszélek, hogy a ugye azok a tagalagországok, akik azzal dolgoznak, akik nem azzal, és ennek egy ilyen elég átgondolt rendszernek tűnt, de úgy látom, hogy ebben a formában is, tehát ami most politizálunk már, nem nagyon szeretek, de hát valóban ö mszerűen döbbenetes, ami ma történik.

[00:45:21]Tehát, hogy van egy európai uniós tagállam, akit komoly támadások érnek, és az Európai Unió gyakorlatilag hallgat, és egy Unión kívüli országot teljes erőből támogat.

[00:45:42]Hát ez az ember nem tudja, hol van.

[00:45:42]Hát ez egyszerűen döbbenetes.

[00:45:46]Szerintem valamitől.

[00:45:49]Így van.

[00:45:49]hogy mitől én nem tudom, tényleg nem tudom, tehát nincs semmiféle bizonyítékom, de hát olvasok sok mindent össze.

[00:46:01]Azt látjuk, hogy egy nagyon erős rendszer ez, amelyik ebbe az irányba működik, de hát ezt nem hívják akkor Európai Uniónak, tehát szellemi értelemben ez már szerintem meg is szűn.

[00:46:14]Hát halljuk, ha igaz, hogy a a ugye a Fidesz képviselőként az Európai Parlamentbe folyamatosan kapják a támogatást más tagállamok képviselőitől, hogy mondjátok, mondjátok, mi nem mondhatjuk.

[00:46:31]Hát azért ez is milyen már Hát hát erről beszél, hát ez akkor egy létező.

[00:46:35]Hát de ezt ezt és ezt most politikai oldaltól függetlenül jelentem ki, hogy ez egy hazugság.

[00:46:40]Üüm, mint amit mostanában arról is beszélnek, ugye, hogy ezek a nemzetközi egyezmények, hogy fölrúgja, föl, hát mióta megírták őket, fölrúgják, hát akkor azok léteznek.

[00:46:53]Ühüm.

[00:46:53]Hát hát csak eddig talán nem volt nem most már mondtat, hogy Igen.

[00:46:57]Meg most már úgy tűnik, mintogyha már ez természetes, sőt időnként még mintha büszke is lenne rá, hogy eddig is természetes volt, mert utána megtámadták akkor a jegyzéket, melyiket a hákta át, és nem történt semmi, hogy eddig legalább szégyelje magát.

[00:47:12]Nem tudom miért.

[00:47:14]Pontosan tudom, hogy miért.

[00:47:16]Most eszembe jut, ha már Molnár szóba hoztad, az 1 2 3 Morrison bankigazgató úr utolsó mondata.

[00:47:24]Az előadás végén, ha már utolsó mondatokról beszélünk, ő mit mondott?

[00:47:28]Azt mondja, hogy az úgynevezett emberiség szégy magát.

[00:47:31]És ez döbbenetes, ahogy a nézőket majd ott nekik mondom gyakorlatilag, illetve hát próbálok kicsit elnézni, hogy ne ezér így szemtől szembe mondjam nekik.

[00:47:44]De hát mekkora fricska ez Molnártól, hogy végig egy pörgő vígjáték az emberek nevetnek, nem tudom én, ahogy gyakorlatilag ez a Norrison bankigazgató ugye folyamatosan arra készül, hogy átveri a világot, mert egy taxisofőrből csinál egy egy dúsgazdag embert egy óra alatt, és meg korábban is van egy mondat, hogy az emberek el fogják inni.

[00:48:09]Ez a szomorú, ezt az egész történetet, de hogy ezt a fergeteges végjátékot ezzel a mondattal fejezi be.

[00:48:19]Hát igen, mert tulajdonképpen és engem akkor ez döbbentett rá, hogy ezt úgy is lehet nézni, mintogy van egy középkorú, vagy annál mondjuk egy középkorú.

[00:48:28]Na, még meg megint csak egy nagyhatalmú ember, úgy látszik most csupa nagyhatalmú.

[00:48:34]Bocsánat, eltolom az asztalt.

[00:48:35]Karakterekről beszélünk.

[00:48:38]És igen, ahogy te mondod, csinál egy ilyen csodát egy nap alatt, egy felépít egy embert, egy óra, vagy egy óra alatt, bocsánat.

[00:48:45]Igen, egy óra alatt felépít egy embert, és ez alatt az egy óra alatt rengeteget csalódik.

[00:48:54]Hát olyan dolgok derülnek ki azért ott az ő életéből is, nem?

[00:48:56]Ami tehát, hogy ott is van miért azt mondani, hogy ő nem csalódik.

[00:49:02]Ő nem csalódik.

[00:49:03]Ő szerintem nem csalódik.

[00:49:03]Hát ő pontosan tudja, hogy mit csinál.

[00:49:05]Azt is tudja.

[00:49:07]már a darab elejétől, hogy ő csalja a feleségét.

[00:49:11]Például ugye ez is kiderül, hogy szeretője van, meg meg a hát nyilvánvalóan hát egy bankigazgató az máshogy szemléli a világot, mint egy színművész.

[00:49:21]Nem akarok mást megbántani, hogy kisemberré tegyem, de de igen.

[00:49:25]És ő ő nem csalódik.

[00:49:25]Hát nyilván abban csalódik, hogy a szeretője egy másik ember megy el.

[00:49:34]Tehát ez, de ez nem az a fajta globális csalódás.

[00:49:39]Ő ő tökéletesen kihasználja az emberek hiszékenységét, de hát valószínűleg mint bankigazgató is ezt csinálta, tehát ezért tudja pontosan, hogy hogy minek mentén kell ö manipulálni, hogy az emberek elhigyék azt, ami nem igaz.

[00:49:55]Manipulálüm és és a végén mindig is ezt mondja és végén.

[00:49:58]Hát igen, mert igen, mert mert pontosan tudja, mint ahogy nekem, ha már visszakanyarodjunk a nagy politikához, szerintem azok a Európai Uniós vezetők is szerintem pontosan tudják, hogy mit csinálnak, csak ők azt is tudják, hogy miért csinálják.

[00:50:19]Mi innen nem nagyon értjük.

[00:50:19]Ümítani időnként, hogy Hát persze, persze, de de hát mégis abnormálisnak tűnik, tehát mint aki tényleg a jövőt nem látja tekinti, tehát hogy semmi vízió nincs abban, amit ők csinálnak.

[00:50:36]Hát tekintve attól, hogy lerombolják a meg bezárják az atomerőműveket, az ember ezt úgy nem érti.

[00:50:49]Ühüm.

[00:50:50]Vagy miközben azt mondják, hogy a jövő az elektromos autó, közben kárhoztatják Magyarországot, hogy akkumulátorokat gyárt, mert nem tudja, hogy most akkor hova nézzen.

[00:51:02]De ez is szerintem ez is egy cél nyilvánvalóan, hogy a a ma ne tudjuk, hogy mi miért történik, mint ahogy nem is nagyon tudjuk, mert kijön egy hír, és annak kijön abban a pillanatban az ellenkezője.

[00:51:17]Hát az embereket jó összezavarni, ne tudják pontosan, mi történik.

[00:51:19]Ühüm.

[00:51:21]Akkor egy idő után úgy is föladják, aztán sokkal manipulálhatóbbak az emberek, és elhisznek már a végén bármit.

[00:51:29]Érdekes, ahogy most mondod, mert korábban meg ugye azért nem nagyon lehetett tudni, nem akarok ilyen nagy szavakat mondani, mert nem is gondolom, hogy biztos van ilyen, hogy igazság.

[00:51:37]De bizonyos dolgokról azért lehet tudni, hogy mi igaz és mi nem, de nem lehetett, mert akkor meg annyira nem volt információ.

[00:51:43]Tehát például a rendszerváltás előtti évtizedek, hát akkor sokkal könnyebb helyzet volt, mert ott megjelent egy hír, és azt pontosan tudtuk, hogy az ellenkezője igaz.

[00:51:52]Ja, értem.

[00:51:53]Tehát ebből a szempontból az az nyilvánvaló volt.

[00:51:55]Ma ezt már nehezebb eldönteni.

[00:51:59]Most nyilván ironizáltam is ezzel, de igen, de szerintem ez egy cél, hogy összezavarják az embereket.

[00:52:10]A az 1 K 3 egyébként, és ez a bankigazgató szerep, ez valóban, ahogy mondod, addig a pontig, az egy ez egy ilyen hihetetlen, mintha így egy levegőre az egész előadást végig bocsánat a szóért, de hadarnád.

[00:52:23]Hát tulajdonképpen igen, ez fizikailag is eléggé megerőlt.

[00:52:26]Nagyon fárasztó.

[00:52:28]Üüm, nagyon.

[00:52:28]Tehát tényleg, amikor annak a 1:15 per a az előadás, és utána én jó darabig nem vagyok használható.

[00:52:39]Htát ez olyan koncentrációt igényel, és nem a sok szöveg, mert van rengeteg színdarab, amiben a főszereplőnek sokkal több szövege van, de ezt nem ilyen tempóba kell elmondani.

[00:52:50]Ühüm.

[00:52:52]És nagyon fárasztó, de nagyon élvezem.

[00:52:58]Ebben az évadban sajnos nem játszottuk ilyen technikai okok miatt, de jövőre föl lesz újítva ősztől.

[00:53:04]Ühüm.

[00:53:05]Ezek amikről most beszéltünk, a főszerepek.

[00:53:08]De én tudom azt, hogy amikor te leültél Vigyázzki Attilával, megint visszacsatolok a 2013-as évhez, hogy akkor mennél a Nemzeti színházba, valami olyasmit mondtál, hogy nem az a te elképzelésed, hogy minden áron mindig fő szerepet kelljen játszanod?

[00:53:24]Nyilván ilyen nincs is egy színház életében.

[00:53:29]Talán nem is normális vagy ritka, hogy van egy olyan színész, aki mindig most nem tudnék példát mondani, próbálok kutakodni az agyamban, de hát azért nyilván egy társulat nem így működik, és nyilván még a legnagyobb színészek is mindig van olyan, hogy kisebb szerepeket kapnak, de hogy te ezt kifejezetten megfogalmaztad, hogy neked ez nem is feltétlenül törekvésed vagy célod.

[00:53:46]Ez mondjuk emlékeim szerint ez úgy történt, hogy amikor Attilával beszélgettünk, akkor mondta, hogy most akkor én tulajdonképpen mit csináljak veled, mert te olyan főszereplő színész vagy.

[00:54:00]És akkor mondtam neki, hogy nem vagyok az.

[00:54:04]Te te magadat karakterés gondoltad in inkább sok főszerepet játszottam a József Attila színházban is, és nagyon sok kisebb szerepet is.

[00:54:15]És volt olyan kisebb szerepem, amibe mit tudom én, egy előadás alatt és tényleg kis szerep volt, kettő is volt ilyen, amiben volt három nyílszni tapsa.

[00:54:29]Üüm, tehát most ezt akkor hogy mérlegeli az ember?

[00:54:33]És meg ezt tényleg úgy is érzem, egy kicsikét egy ilyen elcsépelt mondat, de hogy én szeretek csavar lenni a gépezetben.

[00:54:41]Tehát én a színházat amúgy is társas játéknak gondolom, és ha főszerepet játszom, akkor is nagyon odafigyelek a kollégákra.

[00:54:53]Ha kisebb szerepet játszom, akkor is.

[00:54:56]De ez ez nekem valahogy így lélektanilag úgy van összerakva, hogy ez egymás nélkül nem megy.

[00:55:01]Annak idején a mesterem a Nemzeti Színház stúdiójában Bodnár Sándor mondta, hogy ez olyan, mint a légtornác, hogy az egyik ugrik, megcsinálja a szaltót, de jön-e a másik, aki elkap.

[00:55:16]Ühüm.

[00:55:17]hogy a színház az ilyen.

[00:55:17]Tehát itt tényleg ez egy ez egy társasjáték, bizalmi kérdés a a színház.

[00:55:25]A legegyszerűbbet mondom, kapok-e végszót?

[00:55:28]Bejön-e az illető a színpadra, mikor kell?

[00:55:35]Tehát ezek ez egy én erre értettem, és egyébként tényleg nem derogált nekem soha kis szerepet játszani.

[00:55:44]A pályám elején is ez volt meg mondjuk az önképem is talán elég hamar kialakult, hogy hogy rájöttem, hogy én soha nem fogok Romeót játszani, mert egyszerűen nem az a típus vagyok.

[00:56:04]Igen, de most megakasztom a gondolatmenetedet.

[00:56:05]akkor elnézést érte, mert ugyanakkor viszont, amikor az illatszertárban asztalos urat játszottad, arra pont azt mutat, hogy az például egy ilyen szinte egy ilyen kis finom Igen, de ab annak Igen, de annak azért volt egy karakter jellege, vagy lehet, hogy miattam volt, nem tudom, de szerintem a az a szerep is olyan, hogy azért nem Romeo.

[00:56:29]De még a lére is azt mondtad egyszer, hogy örülsz, hogy ez nem az a leír.

[00:56:32]Igen, a az egy nagyon furcsa helyzet volt a színházban, mert egyébként ezt nem én kaptam volna meg ezt a LRT, üüm, hanem Horvát Lajos Ottó.

[00:56:41]Folytatólag úgy fogom említeni, hogy Jottó, mert ez a szakmában és 40 éves barátságunk óta én Jottónak hívom, és nagyon nehéz mondani, hogy tehát ezt Jotto játszotta volna addig Valeriai Fokin már két rendezésében ő mindig fő szerepet játszott.

[00:57:04]Ugye volt ez a baleset a Nemzeti színházban, és Jotto ennek okán és egyéb dolgok miatt elment a színháztól.

[00:57:14]Tehát ez és ez pont akkor történt.

[00:57:17]Én benne lettem volna a darabban, de nem mint le.

[00:57:23]És akkor még nem tudtuk, hogy mi lesz ez a le.

[00:57:26]Tehát azt hittük, hogy a Shakespeare le király lesz valamilyen formában, de nem, tényleg nem tudtunk semmit.

[00:57:36]És akkor miután Jottu elment a színházból, jött a telefon, Attila fölhívott, hogy hát az a helyzet, hogy úgy gondolták, hogy én legyek leír.

[00:57:44]Hát majdnem kiesett a kezemből a telefon.

[00:57:50]És ezt továbbra is úgy gondolom egyébként, hogy a Shakespeare Le király, amit Shakespeare megírt, abban Jotto sokkal jobb lenne, mint én.

[00:57:59]Ühüm.

[00:58:01]Az egy teljesen más karakter, mint ez a Leir király, ami egy modern változat, amit nem Shakespeare írt, hanem Shakespeare gondolata mentén a mai világra írtak egy figurát, amibe meg tényleg úgy érzem, nem tudom, Jotto nézi-e majd ezt az adást, nem tudom, hogy ebben meg én vagyok jobb, mint ő, mert az ő ős ereje, ami kell egy igazi Shakespei Lear királyhoz, az nekem nincs.

[00:58:28]Ühüm.

[00:58:29]Pardon.

[00:58:29]Hát most erre azt tudom mondani, hogy hogy csak így gondolkoztam magamban, hogy hogy igen, az emberekben lehet, hogy van egy kép, hogy milyen legyen egy egy Romeo, milyen legyen egy Hamlet, milyen legyen egy leir.

[00:58:39]Elmondok egy példát.

[00:58:41]Aztán van amikor aki tök mást csinál rendező, és az is nagyon jó.

[00:58:42]Tehát, hogy nem biztos, hogy lek de egy példát elmondok.

[00:58:46]ösóhoz kötődik, főiskolán, mi osztálytársak voltunk és szendal vörös és fekete című darabját egy egy abból volt egy jelenet, amit illetve hát ez egy regény, de a egy adaptáció volt, és ott egy jelenettet meg kellett csinálni, és ott már nem emlékszem pontosan, de ugye Jsulien Sorella főszereplő beugrik egy ablakon, mert megy egy hölgyhöz és akkor ott udvar.

[00:59:19]Igen, valami történik, de nem is ez a lényeg, hanem az a momentum, hogy megjelenik és beugrik az ablakon.

[00:59:23]És Jotto beugrott az ablakon, mint Zsulien Sorel férfi, és ment és csinálta, és így néztük a jelenetet.

[00:59:32]Jó, következetten elládám ugyanebbe a jelenetbe.

[00:59:36]Beugrottam az ablakon, és az osztálytársaim elkezdtek nevetni.

[00:59:38]Én erről beszélek.

[00:59:43]Tehát, hogy értem.

[00:59:44]Érted?

[00:59:44]Hogyha abszolút.

[00:59:45]Igen.

[00:59:45]Ugyanak Igen.

[00:59:45]Ugyanakkor viszont amikor annak a annak a lelőadásnak az elején betolnak téged egy ágyban, és az infúzió, meg a gépek ott víognak, meg csipognak, meg mind, vagy tolókocsiban, vagy az ágy is.

[00:59:57]Igen.

[01:00:00]Tolókocsi.

[01:00:00]És úgy fú, ebbe már hálni se jár a lélek, ugye, mint ahogy gondolja az ember.

[01:00:04]És akkor van egy pillanat, amikor így ezt ledobod, azt a takarót, kihúzod, felpattansz, és hát igen, hát egy egy életerős emberről beszélünk, nem pedig egy Igen.

[01:00:16]Valakiről, aki már tényleg az utolsókat rúgja, hogy ilyen Igen.

[01:00:18]Ezzel nem azt akarom mondani, hogy ez a Kingle showba én végjátékot játszom.

[01:00:23]Egyáltalán erről szó, de a karakter más.

[01:00:26]Igen.

[01:00:28]Tehát más más jegye vannak, mint egy én meg arra utaltam, hogy te ugyanakkor nagyon fiatalos vagy.

[01:00:35]Ja.

[01:00:35]És hogy itt igen.

[01:00:35]Tehát hogy itt úgy szokták gondolni, hogy ez egy ez egy öreg ember, aki belefárad az életbe, az uralkodás valamire.

[01:00:43]Hát te nem olyan vagy.

[01:00:43]Eleve nem olyan vagy, ha rád nézek meg, hogy most beszélgetünk, meg nyilván ott sem.

[01:00:49]De úgy, így is működik az egész.

[01:00:49]És nagyon érdekes, hogy úgy is működik, hogy a két lányom három lány közül, az egyik Söptei Andrea, a másik meg Tóta Auguszta, akik hát nem öregíteni akarom őket, de hát pár évvel fiatalabbak nálam.

[01:01:06]Igen.

[01:01:06]Szinte egy idősek volt.

[01:01:06]Igen, igen.

[01:01:08]És valahogy ezt a a problémát például egy pillanatra nem hallottam fölmerülni, hogy igaz, hogy nem találkozunk szinte az egész darabban, csak beszélünk egymásról.

[01:01:17]a darab legelejét leszámítva, amikor én ebbe a szörnyű állapotba betolnak, ami egy színjáték.

[01:01:29]De ott is gyakorlatilag rájuk se nézek, csak a kisebbik lányomra nézek az abba a nyitójelenetbe.

[01:01:37]Csak így a kortalanság, vagy ez, hogy a kor fogalma, hogy soha nem hallottam a leír kapcsán, hogy fölmerült volna nézőkben vagy barátaimban, hogy de hát tiidősek vagytok, hogy lehet a lányat.

[01:01:49]Érdekes.

[01:01:51]Viszont nagyon sok nagyon fontos nem főszerepet játszottál.

[01:01:54]Íret mondom így, mert nem akarom mellékszerepnek nevezni, mert nem az, mert mondjuk például az olasz falmakban a karakterszerep.

[01:02:01]Ezt régen úgy hívták hív, mert például például a a a süket vézinél igen az olasz calma vagy a papa kurázsi mamában vagy jumurdzsák az egri csillagokban vagy mit mondjak még neked?

[01:02:18]Igen, mert erről is akartam akartalak kérdezni.

[01:02:20]Az egy nagyon-nagyon fontos szerep a Rockó és Fivéreiben, ami megint egy nagyon különleges előadás volt a box menedzser Igen.

[01:02:31]Azt Vinyázki Attila rendezte és az például egy annyira negatív figura.

[01:02:37]Én például még a juburzsáknál is, bár azt egy ilyen ős izé gyerekeket jóató sátánként szokták megint csak ördögként mutogatni.

[01:02:43]De ez meg a totális gonoszság és romlottság.

[01:02:47]És ahogy ugye nagyon fontos szerepe van, hogy megrontja ott az egyik ö testért a leg Igen.

[01:02:51]A másodikat.

[01:02:56]Ö és ki használja a harmadikat, aki kvázi a főszereplő, akit az Alendelon, akitendolon játszott a filmben.

[01:03:04]Tehát, hogy ezek mind rendkívül fontos figurák, szerepek és nagyon sokszínűek.

[01:03:09]Tehát tényleg ahogy mondtam a tiszbén töltek a nevetéstől, ez egy végtelenül romlott figura, szó szerint megrontja.

[01:03:17]ezt a fiatal és gyenge embert.

[01:03:20]A jumzsákot tudjuk.

[01:03:23]Hát a süket megint olyan, akin hát dőlnek a a növetés.

[01:03:28]Nagyon sok színű.

[01:03:31]Ezt szereted?

[01:03:32]Én szeretem nagyon.

[01:03:34]Ühüm.

[01:03:34]Én nagyon szeretem ezeket.

[01:03:34]Tehát és azt gondolom, hogy a színművészetnek ez is feladata, tehát hogy sokféle legyen a az ember.

[01:03:44]egyet sajnálok az, hogy éneklés nem megy, az kimarad az életemből, hogy hogy akár musicalbe, mert nem mintogyha nagyon hiányozom, mert nem tudok énekelni, csak nagyon irigylem azokat a kollégákat, ha nem is musical be másba, zenés darabba.

[01:03:57]Ö de hát alapvetően ez a ez a feladatunk, hogy hogy sokfélék tudjunk lenni.

[01:04:06]Ühüm.

[01:04:06]És ezzel fölmutatva ugye föl szokott merülni a kérdés, hogy hogy gonosz milyen játszani.

[01:04:15]Hát egyrészt bizonyos szempontból hálásabb, mert sokféle lehet a a gonosz figurák ugye többfélék.

[01:04:24]Most csak ahogy elmondtad, nyilván a jó és pozitív, de az színjátszás szempontjából hálásabb.

[01:04:33]Ühüm.

[01:04:34]Nagyon sokféle lehet, mint ahogy itt is mondtad, hogy a Moretti, ha jól emlékszem, az volt a neve a rokó és fivéreiben.

[01:04:43]És a jumurdzsák.

[01:04:43]Hát két ember között is nagyon nagy különbség van.

[01:04:49]Az valóban ugye mind a kettőben ott van, hogy nem az erkölcs bajnokai.

[01:04:55]Hát igen, igen.

[01:04:58]Ennyi.

[01:04:58]Igen, de színészileg nagyon hálás ezeket meg megfogni.

[01:05:02]Meg úgy is gondolom, hogy nagyon fontos is fölmutatni, hiszen azzal szembe állítható csak a jó, jó és a követendő.

[01:05:14]Példa, ami többnyire ezek az előadások, azért az a fő irányuk.

[01:05:16]Igen, a jóra való törekvés és a problémáknak a a normális megoldása, de valamihez képest kell lesz, ha visszacsatolva a sátáni erő, ami ami ugye működik.

[01:05:35]Azért mondtam, hogy a rokót azt azt így külön kiemelném, azt vigyáz ki Attila rendezze, mert valahol olvastam, hogy volt egy ilyen hát nem panasz volt ez, csak egy ilyen hiányérzetedet, hogy odakerültél a nemzetibe és assiszem négy év telt el mire Vinyász ki maga először rendezett téged.

[01:05:52]Igen.

[01:05:52]A az csíksomjúik na az viszont az viszont megint egy hú hát az egy csodálatos előadás volt.

[01:05:59]És azt elvittétek a nyeregbe is.

[01:06:04]Bizony, ott adtátok elő.

[01:06:05]Ré, az egy az egy egészen fantasztikus nagy élmény volt.

[01:06:10]Ühüm.

[01:06:11]Ott játszani.

[01:06:11]Már említettem, hogy volt kötődésem Székelyföldhöz, tehát sokat jártam és vagy többször jártam ott, ott is voltam Csíksomlyón.

[01:06:23]De ezzel az előadással oda elmenni, és ha jól emlékszem, 25000 nézőről szoktunk beszélni, hogy annyian nézték a a azt az előadást.

[01:06:33]Hát az valami egészen egészen felemelő élmény volt.

[01:06:40]Hát ott az előadás után szem nem maradt szárazom, nem a nézőkről beszélek.

[01:06:45]Mi sem mi nagyon nagyon megható volt és felemelő.

[01:06:53]És ez amikor eljött ez a pillanat, hogy hogy vigyázz kirendezett téged, akkor az számodra egy olyan élmény volt, amire gondoltál, hogy ilyen lesz, mert úgy éreztem, hogy valami miatt úgy vártad.

[01:07:01]Ö tulajdonképpen igen, igen, igen, de hát előtte is több olyan előadásban szerepeltem már ugye, amit nem Attila rendezett, de mások is ezzel a másfajta világlátással, mint a József Attila színház.

[01:07:21]Megint hangsúlyozom, hogy nem degradálni akarom ezzel a József Attila színházat, de hát az Attilával való munka nagyon nagyon izgalmas volt, mert persze hát láttam előadásokat sokat, amit ő rendezett, de hogy hogy készül, az csak olyan hallomásból tudtam, de az, hogy én két hétig azt se tudtam, hogy mit miért csinálok, az egészen furcsa volt.

[01:07:48]És akkor egy olyan két két és fél hét után állt össze a fejemben, hogy ő mit szeretne, mert ő teljesen másképp instruál, mint egy meg alkot, mint egy egy hagyományos formátumor rendező.

[01:08:04]Sokszor még a darab sincs kész.

[01:08:04]Tehát most próbálják a Marx Tőkely című előadást a kollégák, és hát ők is mondják, hogy még mindig a De az egri csillagok is így született, hogy a szöveg is ott a próbákon alakult ki, és lett végleges.

[01:08:23]És és akkor egy két három hét után kezdett összeállni bennem is, hogy hogy ő itt mit szeretne látni.

[01:08:34]A végered az meg nagyon jó volt, mert onnantól kezdve már tudtam, hogy merre kell mennem.

[01:08:38]Tehát, hogy akár lelkileg is, hogy ez mifelé a szerep mifelé megy, de akár a a térben, mert nem mindent mond Attilla, tehát ő ő nem ha kell valakinek, akkor persze mondja, de de ha észrevettem, hogy olyan mozgást csináltam a színpadon, amire én úgy éreztem, hogy az jó, és nem volt semmi, tehát mert jó volt.

[01:09:06]Igen, igen, igen.

[01:09:07]Hát ő meg egy olyan típusú ember, aki ahogy valami jó, az a normális.

[01:09:11]Tehát nem nagyon dicsér.

[01:09:13]Elég ritka, amikor ő ő dicsért.

[01:09:17]A végeredmény, amit nyilván én mint néző látok, az az, hogy ezek az előadások, amikről most beszél beszélünk, olyanok, mint egy szimfónia, tehát nagyon összetettek.

[01:09:25]Az ember tényleg többször meg kell, hogy nézze szinte ahhoz, hogy minden részletében Igen, hát az ember tragédiája volt ennek egy egy fantasztikus példája.

[01:09:37]Ott már könnyebb helyzetben voltam, mert akkor már párszor dolgoztam Attilával.

[01:09:40]Ugye ott volt nyolc Lucifer.

[01:09:43]Igen.

[01:09:44]Úgy voltunk jelen a színpadon, de hát ott a az egész színpad mozgása, amit a nemzeti színház színpada lehetővé tesz, az gyakorlatilag filozófiailag is kifejezte a darab és a a színeknek a a hollétét, miben létét.

[01:10:02]És azt négy oldalról nézték a nézők.

[01:10:07]A lányom kétszer megnézte, mert annyira érdekelte, hogy milyen másik oldalról.

[01:10:12]Nagyon hát én én is többször láttam épp ezért igen, igen, igen.

[01:10:15]Biztos, hogy nagyon nehéz előadás volt az biztos, hogy aki a ezt azért hozzáteszem, hogy aki az ember tragédiáját nem ismeri, az nem biztos, hogy hogy ebből egy egy komplett képet kap, hogy ez ez mi?

[01:10:33]Ez a hát ha többször megnézi több oldalról.

[01:10:37]Ha többször igen, igen, de nagyon nehéz előadás volt.

[01:10:40]Én nagyon szerettem és egy nagyon izgalmas.

[01:10:45]Amikor volt ez a baleset, amit most említettél, akkor utána Vigyázzki Attila maga felajánlotta a lemondását, amit nem fogadtak el, de utána őt nagyon sok támadás érte, és akkor te vis na az egy olyan eset volt, amikor amikor kiálltál mellette megszólaltál és és azt mondtad, hogy hogy te ezt nem tartanád jónak, hogyha nem ő vezetné a színházat.

[01:11:10]Igen, igen.

[01:11:12]Hát valóban így éreztem, és szerintem még most is így érzem, hogy én nem látom azt, hogy van-e nála alkalmasabb ember, aki a ezt az intézményt vezesse.

[01:11:28]Tehát értem.

[01:11:33]Igen, én ezt én ezt így gondolom, miközben nem mindennel értettem egyet egyébként a ott a baleset környékén üüm.

[01:11:41]A dolgokkal, de ezt tényleg így gondoltam, és azt gondoltam, hogy emiatt nem kéne neki lemondani.

[01:11:52]Nagyon sok nagy rendezővel dolgoztál Vigyázzk Attila mellett is, illetve azalatt a négy év alatt is, amíg ő vele még nem.

[01:11:59]Elmondtunk most néhány nevet.

[01:12:01]Tényleg akár Szilvi Purkarét említi az ember, akár Fokint.

[01:12:04]Varszimas Varsivasmili Warsimas Willy, bocsánat Cruz Warsimas Willyinek kell mondani egyébként.

[01:12:11]Így jó.

[01:12:13]Igen.

[01:12:14]A Teodor Terzopulos, akit a színházi alapítójaként úréhát itt Doyjás Willy neve is elhangzott.

[01:12:24]Elnézést, hogyha kihagytam.

[01:12:24]Nyilván sokat kihagytam.

[01:12:25]Ők akik biztosan tudom, hogy téged rendeztek.

[01:12:30]Hát azért itt csúnya szó a világsztárokról beszélünk.

[01:12:35]Tehát olyan emberekről beszélünk, akik Németországtól Franciaországon át bárhol tódulnak az előadásaikra.

[01:12:42]De ez csak egy megjegyzés részemről, mert ami fontosabb inkább az, hogy milyen minőségű előadásokat hoznak létre itt Budapesten a Nemzeti Színházban.

[01:12:54]M ugyanakkor viszont neked színészként ez mennyire volt nehéz vagy könnyű, hogy nyilván mindegyik teljesen másfajta módon instruál, egy kicsit közelesen fogalmazva másféle nyelvet beszél.

[01:13:09]Ö így van.

[01:13:13]Ez elég korán megjelent az én életemben egyébként.

[01:13:15]Meg tehát én dolgoztam korábban is külföldi rendezőkkel, és nem tehát nem volt idegen tőlem az, hogy egyrészt minden rendező másféle, tehát bárkivel dolgozik az emberényi Imre teljesen más volt, mint Léner Péter vagy Szarenki Pál.

[01:13:34]Tehát az színésznek bizonyos szempontból mindig alkalmazkodnia kell.

[01:13:39]rendezői diktátum van a színházban sajnos, vagy nem sajnos, de ezt ezt meg kell tanulnunk.

[01:13:49]És Jirzsi Mencellel is dolgoztam, például a József Attila színházban, és még jóban is lettünk, úgyhogy ez valahogy úgy adódott.

[01:14:01]Nekem ez nem okoz problémát.

[01:14:03]Az néha problémát okoz, hogy a tolmács milyen felkészült.

[01:14:10]Igen, mert itt a nyelv én én szimbolikusan értettem a színházi nyelvet, de szó szerint is van egy nagyon nagyon nagyon fontos.

[01:14:19]Mert mert mert egy nagyszerű tolmács kell, aki például Jézsi Mencelnek olyan nagyszerű Szabó G László azem Pozsonyi újságíró.

[01:14:34]Ő volt a tolmácsa.

[01:14:34]Hát ő úgy beszélgettünk Jzsi Mencellel, mintha egy az egybe beszélnénk, mert olyan szinten tolmácsolt a a Laci.

[01:14:45]Nagyszerű, de van más is.

[01:14:45]Tehát ez ez nagyon jó.

[01:14:48]De közben meg van olyan rendező is, mint például Ilja, aki a mi kis városunkat rendezte, aki ugye ő színésznek ö tanult először, úgy lett rendező, és olyan zseniálisan játszik elő, hogy gyakorlatilag nem is kell mondja, mert látom, hogy mit akar, hogy mi a különbség az előző variációhoz képest.

[01:15:11]És általában én arra is nagyon figyelek, de szerintem sokan figyelünk erre, hogy milyen intonációval beszél a rendező.

[01:15:19]Ühüm.

[01:15:20]Mert abból rengeteg mindent le lehet szűrni.

[01:15:22]Ühüm.

[01:15:22]És akkor de nagyon fontos a a pontos fogalmazás, leszámítva egy esetet, amikor Gyirzsi Mencel nagyon mérges volt és szinte elkezdett, nagyon ritkán fordul elő, hogy kiabál vagy fölemeli a hangját, és hosszan mondott az egyik kollégának valamit, és úgy lehetett érezni, hogy mit mond, és a tolmács csak ennyit mondott.

[01:15:44]Azt kéri, hogy legközelebb ne csinálj ilyet.

[01:15:52]őze Lajost említetted.

[01:15:55]Őze díjat pontosabban most lehet, hogy Bzaságot mondtam, lehet, hogy csak én akartam említeni, de a díjakról biztos, hogy szó még nem beszéltünk.

[01:16:00]Ő még őz nem.

[01:16:01]Akkor most akkor most hadd hozzam én őt szóba, mert ez egy különös és különleges dolog talán, hogy te megkaptad ezt a díjat, miközben ismerted, játszottál vele.

[01:16:14]Igen, értem a gesztusodat.

[01:16:14]Györgyi Anna mesélt már nekem itt ebben a műsorban.

[01:16:20]Ő Lajosról, hogy ő egy nagyon magának való magába forduló hát ismerni őzelajost nem tudom ki ismerte most itt az ismerést azt úgy értetem, hogy nem a mélységében, hanem egyáltalán k játszottam vele, azt is némi túlzásnak tartanám, mert stúdiósként statisztáltam mellette egyébként, de de hát egy egy fantasztikus zseni, tehát ez a zseni kategória, ami ami ő volt.

[01:16:50]Én azt gondolom, hogy két nagy zsenink volt, Latinovic és ő Lajos.

[01:16:55]Üüm.

[01:16:56]Tehát ők ketten más kategória bennem.

[01:17:02]Nagyon igen, ez már máshol ma elmondtam, de tényleg így volt, hogy hogy olyan erősen hatott rám őzelajos, hogy szinte azt gondoltam, hogy nekem is olyan utam van.

[01:17:17]És akkor az egy nagy pillanat volt az életemben, amikor rádöbbentem, hogy nem, hogy én nem vagyok zseni.

[01:17:23]Lehet, hogy egy használható, nyilván mit tudom, ilyen-olyan színész vagyok, de zseni nem vagyok.

[01:17:30]Tehát ezt be kellett látnom, és onnantól kezdve nem is akartam utánozni, mint ahogy nem nem is utánozni, csak az a fajta szemlélet, ahogy ő közelítette a a szerepeihez, az az volt nekem nagyon, mint a adó, az egész lény zseniális színész volt.

[01:17:55]Ühüm.

[01:17:55]díjra visszatérve.

[01:17:55]Hát Igen, igen.

[01:17:59]Az a Molnár 123 öra raam meg, és hát ráadásul abban az évben kaptam meg a Sinkovicsi Imre díjat is, a ami meg a saját díja a Nemzeti színháznak társulat szavazza meg.

[01:18:17]És hát én mindkét embert ismertem, mert ugye Sinkovic Imbre és ott volt a Nemzeti színházban, ugye akkoriban, és mi ott stúdiósként tényleg lestük őket, hogy formálnak meg egy szerepet, és hát ő is nagy példakép, és egy évben megkapni ezt a két díjat.

[01:18:40]Ühüm.

[01:18:41]Hát igen.

[01:18:43]A Hamásinkovics Imrét szóba hoztad, meg a József Attila színház viszont tényleg többször szóba került.

[01:18:46]Ezt szoktad mondani, hogy ez egy olyan színház, ami nagyon furcsa, mert egyrészt ott a város peremén volt, hát akkor azóta már nagyon köré épült a város, de az akkor még tényleg nagyon perem.

[01:18:56]Tehát hogy egy kicsit ilyen népszínházi, kvázi vidéki színházi szemlélet.

[01:19:01]Hát ezt régen mondták is a József Attilára, hogy az egyetlen budapesti vidéki színház.

[01:19:04]Igen, de ezt így lesajnálólag mondták régebben.

[01:19:07]Igen, egy kicsit volt ebben persze.

[01:19:10]És amit mondtál, az az, hogy sokan, mivel 56-ban alapították a színházat, hozták létre, oda kvázi száműztek olyan színészeket, akik 56-ban valami olyasmit tettek, ami nem tetszett a diktatúrának, például Darvas Iván, Sinkovic, Imre.

[01:19:28]Sinkovics.

[01:19:28]Igen.

[01:19:30]Igen.

[01:19:31]Ami viszont ilyen szempontból jó lehetett.

[01:19:33]Hát hogy neked ki az a színészként, hogy hát persze nagyon nagy színészeket oda persze persze Bobi Hilda egyébként ő mondjuk nem a nem igen nem egy nem azon az oldalon játszott már politikailag de ő is játszott ott tehát az vitathatatlan, hogy nagy színésznő volt.

[01:19:52]De ezt még bocsánat csak mt még a te amikor te odakerültél még akkor lehetett érezni, mert azért amiről beszélünk az 56 utáni időszak.

[01:19:59]Igen.

[01:19:59]Hát bőven.

[01:19:59]Hát persze, hát 94-be került.

[01:20:03]Ja, nem úgy, hanem 56 után volt ez, hogy akkor kvázi egy ilyen büntető kategória volt.

[01:20:07]Igen.

[01:20:07]De hát közben meg ugye később Bodrogi Gyula Igen.

[01:20:14]Vojtági újréti László.

[01:20:14]Tehát olyan színészeket nevelt ki gyakorlatilag a József Attila színház.

[01:20:22]De hát mondhatnám Fehér Anna Vándoréva Józsaimre, amikor én odakerültem.

[01:20:26]Tehát ott egy egy kiváló csapat volt.

[01:20:29]Ühüm.

[01:20:29]Én na hát az illacertár az egy ab ott mindenki nagyszerű volt, de utána az eg többi előadás is, amiket amiket csináltunk, és egy nagyon nagyon jó csapat volt szakmailag is szerintem, de hát akkoriban a a ugye nagyon furcsa volt akkor is szerintem én nem is tudom, hogy létezik-e még kritikai világ, színházi kritikusi világ, vagy engem hozzám nem jut el, nem tudom, De akkoriban még azért volt, és nagyon furcsa volt, hogy ilyen lesajnálólag írtak mindig, vagy nem is megtették azt a szívességet, hogy nem írnak a József Attila színház darabjáról.

[01:21:12]Ö darabjairól.

[01:21:13]Hát Huszti Péterrel meg a madsz kapcsán.

[01:21:16]ők ezér ugyanerről beszéltünk, nem tudtak jót csinálni, akkor ahogy te is mondod, borzasztó nagy hatalma volt még a kritikusnak, mert nem volt az, mint most, hogy felmegyek az internetre, aztán megnézek egy részletet az előadásb, hogy nekem tetszik, vagy elolvasok olyan linkeket, amelyik agybafőbe dicséri az előadást, miközben a kritikus rosszat ír, vagy 190 linket tudok elolvasni.

[01:21:34]Nem azt az nem azt az öt kritikust, aki van.

[01:21:38]Így van.

[01:21:38]Így van.

[01:21:38]Így van.

[01:21:38]Tehát ez ott gyakorlatilag egy ilyen persze ma József Attila színházzal is működött ez a dolog, hogy nem nagyon írtak, vagy ha írtak, akkor nem jót.

[01:21:49]Nem lehetett jó egy nektek?

[01:21:51]Lehet, hogy akkor tanultam meg, hogy ne foglalkozzak a kritikával.

[01:21:53]Egyszer volt is egy olyan momentum az életemben, hogy találkoztam egy hölggyel Kolos Pisti rendezővel voltam együtt.

[01:22:03]Az a Óri színpadon már színészket, és ott beszélgettünk, egy előadást néztünk, és akkor odajött valaki, vagy odakeveredtünk, és bem bemutatkoztunk egymásnak.

[01:22:17]Én nem tudtam, hogy ki.

[01:22:17]És kérdezem a Kolos Pistit, hogy ez ki volt?

[01:22:24]Azt mondja, hát XY.

[01:22:24]Mondom, az ki?

[01:22:28]Azt mondja, egy kritikus.

[01:22:28]Nem ismered?

[01:22:31]Mondom, nem, de mondom, úgy mutatkozott be, mintha rosszat írt volna róla.

[01:22:35]Az Isten így nézett, hát írt is.

[01:22:40]Ez a Madács színházi időszak volt.

[01:22:40]De én ezzel nem foglalkoztamm valahogy, hogy hogy egy-két persze nagy kritikusnak a nevét tudtuk, szerettük, nem szerettük.

[01:22:56]Ühüm.

[01:22:57]Az az egy más világ volt egyébként.

[01:23:00]Biztos most is jelenik meg, akár rólam is rossz.

[01:23:02]Csak én ezzel már nem foglalkozom.

[01:23:05]Tehát és az egyébként így szakmán belül okozott konfliktust, rossz érzést, bármi negatív dolgot, hogy voltak ugyanakkor olyan színházak, például a Katona József színház, ami meg hát az ellenkezője volt, mert ott meg csak zseniális dolgot tudtak.

[01:23:24]Megint a kritikáról beszélünk, tehát hogy hogy nyilvánvalóan volt olyan színház, amit amit politikai na jó, hát szerződtet a kritikus fizetést kapott a Katona József színháztól.

[01:23:38]Havi fizetést.

[01:23:39]Havi fizetést kap.

[01:23:39]Poltai Tamács, persze egy időben.

[01:23:42]Ó, hát hogyne?

[01:23:43]Hát akkor majd fizetésér rosszat ír, miközben nem vitatom el.

[01:23:48]Tehát ugye tényleg az nemzetközileg egy óriási korszaka volt a Katona József színháznak.

[01:23:52]Üüm.

[01:23:54]és jártunk oda néztük az előadást és előadásokat és tényleg az egy olyan új levegőt hozott be Kaposvárból kinőve.

[01:24:05]Igen.

[01:24:06]Ami elvitathatatlan színháztörténeti esemény volt akkoriban.

[01:24:10]Hát én pont akkor kerültem oda a Nemzeti színházhoz 82-ben.

[01:24:17]Ühüm.

[01:24:17]Amikor megalakult a a Katona József.

[01:24:17]És akkor ugye a volt nemzetisek, akik korábban odakerültek a Gáborokkal, ők mentek át a katonába, és akkor ott volt egy olyan furcsa helyzet.

[01:24:34]Hm.

[01:24:34]Akkor még ugye a nemzetibe én statisztáltam a három garasos opera című darabban, amibe Udvaros Dorotya, Újlaki Dini, Balkai Géza, Eperjes Karcsi, tehát a a őskatonások játszottak a nemzetiben.

[01:24:54]Izgalmas időszak volt.

[01:24:54]Üm ez amit te mondasz, ez jó.

[01:24:57]Csak hogyha most szabad nekem állna ívát játszani, amit egyébként nem akarok, de akkor meg azt a kérdést tenném föl, hogy oké, persze, csak az, hogy valahol valami jó, az miért hoz azt magával, hogy a másikat meg le kell simpfelni a föld?

[01:25:10]Ez ez igen, ez egy nagyon furcsa foramuci politikai helyzet volt ott, mert ugye valóban újszelek jöttek be, miközben a hatalom az újszelektől általában félni szokott.

[01:25:23]De ezt mégis szinte támogatta ezt a ezt a vonulatot a többivel ellentétbe, és akkor volt egy ilyen gőg, amivel lenézték a többi színházat.

[01:25:39]Ühüm.

[01:25:40]A akár talán más kollégák is akár kritikusok.

[01:25:46]Igen, hogy ahogy a Huszti Péter fogalmazhatott, hogy ők Igen, hát emlékszem, hát én is ott voltam a vége felé már annak a időszaknak a Madszínházban, amikor nem illet jót írni, ugyanúgy, mint a József Attilláról.

[01:26:02]A közönség megjött.

[01:26:04]Hát ez a lényeg.

[01:26:04]Lényeg.

[01:26:07]Ez van.

[01:26:07]Ez egy ilyen műfaj a színház.

[01:26:09]Közönség nélkül nem működik.

[01:26:11]Üüm.

[01:26:12]Hiába csinálunk mi bármit a négy fal között.

[01:26:14]Nek hiába ír a kritikus akármit, hogyha azt nem teljesen lényeg.

[01:26:18]Ez a az akkoriban is ilyen üzengetés volt.

[01:26:20]Üüm.

[01:26:22]Egymásnak üzengettek, hogy hogy akkor az igazgatóknak.

[01:26:28]Tehát ez a színészeket szerintem nem nagyon érdekelte.

[01:26:31]Persze biztos, hogy volt, akit kinyírtak meg korábban is.

[01:26:35]Tehát hát volt meg meg tudom, hogy a mondásból volt, aki elment, mert ezt nem bírta, hogy ő bármit csinál, csak rossz kritikát kap.

[01:26:40]végeredményben egy élete van egy pályája, egy karriérje.

[01:26:43]És nézd meg, nem tudom, hogy kire gondolsz, Hauman Péter aki ugye oszlopos tagja volt a a Madszínháznak, például átment a katonába, megszűnt gyakorlatilag.

[01:27:01]Hm.

[01:27:02]Alig kapott szerepet.

[01:27:02]Miért ment el?

[01:27:04]Miért ment oda?

[01:27:07]Elképesztő.

[01:27:07]Lehet ezért, mert lehet, de hát nem jött be.

[01:27:12]Ühüm.

[01:27:13]Ezt ő is lenyilatkozta.

[01:27:16]Azért merem csak ilyen keményen mondani, mert ezt gyakorlatilag ő mondta.

[01:27:20]Igen.

[01:27:20]Üüm.

[01:27:21]De rejtélyes.

[01:27:21]Tehát egyébként most csak úgy kérdés nélkül, bocsánat morfondírozza.

[01:27:25]Tehát, hogy egy színésznek vagy akár egy embernek az élete, de most történetesen arról beszélünk, hogy hogy min múlik egy pálya, az olyan rejtélyes és olyan véletlenszerű.

[01:27:42]Tényleg nagyon nagyon nagyon furcsa.

[01:27:46]Te elégedett vagy a saját pályáddal?

[01:27:49]Tulajdonképpen mondhatom.

[01:27:49]Igen, igen.

[01:27:53]Bár Romeót nem játszottam el.

[01:27:53]És ez nagyon nagy fájdalom.

[01:27:58]Nem, nem, nem vegyelek komolyan.

[01:27:59]Értem.

[01:28:01]Nem, nem, de hát de miért a tulajdonképpen?

[01:28:04]Lehetek nem elégedett.

[01:28:07]Hát azért jó elrepült az a 20 év és nem tudom, hogy visszautálva meg az egész eddigi élet így de hát azért nagyszerű szerepeket játszottam.

[01:28:21]Közönség is úgy tűnik, hogy szeret.

[01:28:26]Úgy tűnik, hogy a szakma is elismer.

[01:28:26]Ott vagyok a nemzeti színházban.

[01:28:29]Hát ami tudom, hogy nem mindenkinek azt jelenti, de az meg megint nem izgat különösebben.

[01:28:39]De tehát, hogy lehetek én nem elégedett?

[01:28:44]Nem, örülök, hogy elégedett vagy.

[01:28:46]És köszönöm szépen, hogy eljöttél hozzám.

[01:28:49]Én köszönöm.

[01:28:55]เ