A "Zsolti bácsi ügy" tanulságairól és a gyermekvédelem előtt álló feladatokról

[00:00:00]Ezek ilyen ragadozók, akik így nagyon ügyesen, na nem véletlenül, hát látjuk, hogy kikről van szó, hogy így hogyan férkőznek a gyerekek bizalmába.

[00:00:07]És már nem is tudom, ki volt általában nem a büdös koszos bácsik a Lukas Zokni Zoknival.

[00:00:14]Leírja azonbuszban vizsgáltok alapján ezeket a dolgokat.

[00:00:17]Példá az, hogy bottal verik a gyereket, vagy légpuskával lövik dolgozók a gyerekeket, akik rájuk vannak bízva.

[00:00:25]Ö ez csak egy példa, vagy a prostitúció.

[00:00:28]Tehát egy egy csomó olyan dolog az egy dolog, a másik dolog meg az, hogy és ezzel nem történik semmi.

[00:00:36]Attól még, hogy utolérünk egy darab bántalmazót, attól semmi nem fog változni.

[00:00:41]És értem az indulatot, és jogos, és bennem is van düh is, de hogy ez nem segít.

[00:00:46]Nem, hogy felelősségvállalás nem volt, meg lemondás nem volt, hanem hazugság volt.

[00:00:51]Tagadás volt és hazugság volt.

[00:00:54]Az biztos, hogy a médiának iszonyatosan fontos és nagy szerepe van, de hogy amit már szintén mondunk itt, hogy meg kell állni egy pillanatra, és nem szabad, hogy elvigyen minket ez az iszonyatos sietettség, ami van.

[00:01:10]gyűjtéseket rendezünk, követeljük, hogy most azonnal mondja meg valaki, hogy hogy ki a Zsolti bácsi, vagy akármi.

[00:01:18]Tehát, hogy mert van egy ilyen türelmetlenség, meg egy egy csomó jogos indulat, de ebből nem következik az, hogy ő hirtelen képes lesz ezt elmondani a nyilvánosság előtt.

[00:01:50]Szőlőutca, Bicske, Kalocsa és sajnos még hosszan lehetne sorolni.

[00:01:53]Zátt vagy félig zátt intézmények, ahol a felnőttek bántalmazták a rájuk bízott gyerekeket.

[00:02:00]A falakon túl munkacsoport a közelmúltban publikálta azt a jelentését, amelyben megoldásokat is kínál a problémákra.

[00:02:06]Itt van velünk a stúdióban Ivány Borbára, a Magyar Helsinki Bizottság ügyvédje és Bánai Árpád gyermekvédelmi szakember.

[00:02:14]Sziasztok!

[00:02:15]Szia!

[00:02:16]Szia!

[00:02:17]Benne voltatok ti is ebben a munkacsoportban.

[00:02:18]Hogyan jött létre ez a munkacsoport?

[00:02:22]Ez a munkacsoport a Helsinki bizottság kezdeményezésére jött létre, és igazából az az egésznek a története, amiről talán már korábban itt is beszéltünk, hogy a mikor a szőlőutcai esetnek az első jelei a nyilvánosságban megjelentek, akkor így az egy nagyon erős felkiáltójel volt arra vonatkozóan, hogy jé, itt a zárt és féligzárt intézményekben legyen az olyan, amely gyerekek fogvatartására szolgál, mert valamilyen bűncselekményt követtek, vagy követhettek el, vagy olyan, ahova azért kerültek gyerekek, mert a szüleik nem tudnak róla gondoskodni.

[00:02:58]Vagy börtönök, vagy fogyatékos emberek számára szolgáló intézmények ugyanolyan jellegű cselekmények történnek.

[00:03:09]Ott dolgozó emberek, akiknek az a feladatuk, hogy ezekről a gyerekekről, felnőttekről gondoskodjanak, előfordul, hogy bántalmazzák őket.

[00:03:14]Tehát ez a jelenség, ez mindenhol, minden típusú intézményben megjelenik.

[00:03:18]kellene valamit csinálni.

[00:03:21]És hogy azt látjuk, azt láttuk, hogy ezek az esetek korábban egymástól elszigetelt módon jelentek meg a nyilvánosságban, a szakmában, és hogy meg kellene nézni, hogy valójában hogyan függenek ezek össze, mi történt ezeken a helyeken, nem az egyes eseteket tekintve, hanem mik azok a rendszerszintű jellemzők, amik oda vezetnek, hogy gyerekeket bántanak felnőttek.

[00:03:43]És azt gondoltuk, hogy ezt az államnak kellene megcsinálnia, hogy megnézze, megvizsgálja, áttekintse, hogy mi történt, és utána neki kellene intézkedéseket hozni, de hogy nem ezt láttuk, tehát hogy majdnem egy év telt elmától visszafelé számítva, hogy ez tudjuk és arra, hogy itt valódi feltárás történjen, valódi megoldáskeresés, azt nem vettük észre, tehát ilyen nem volt.

[00:04:08]Inkább az elhallgatás, a szőnyeg alásöprés volt, amit tapasztaltunk.

[00:04:12]És azt gondoltuk, hogy fontos az, hogy különböző szakterületekről jöjjenek össze szakemberek, akik azt a tudást, amit ők össze hoztak, össze szedtek az elmúlt évekbe, azt közösen leírják, és azt mondják, hogy van megoldás, lehetne mit csinálni.

[00:04:27]És azt hiszem, hogy ez bebizonyosodott olyan tekintetben, hogy van itt tudás, van itt kellő szakember.

[00:04:33]Nyilván az erőforrás meg a hozzáférés az nagyon más nekünk független szakértőknek ahhoz képest, mint amilyen a hatóságoknak, az államnak lenne.

[00:04:44]A Magyar Helsinki bizottság 96 óta vizsgálja Magyarországon a az át intézményeket.

[00:04:49]Úgy van a fejünkben valami, hogy mi folyhat-e a börtönökben.

[00:04:53]Na de hogy hasonló folyhat a gyermekvédelmi intézményekben is, azt valószínűleg nem gondoltuk.

[00:04:57]és hogy évek óta a gyermekvédelmi intézményekbe nem lehetett belépni.

[00:05:02]Külső szemlélő nem láthatta azt, hogy a falak mögött mi folyt.

[00:05:06]És még azon gondolkodtam, hogy azért milyen messzire kerültünk a 2024-es kegyelmi botránytól.

[00:05:14]És Árpád, te voltál az egyik bicskei feljelentő, tehát te ezt a az ügyet végigcsináltad, és akkor még gondolhattuk azt, hogy ez mondjuk egy egyedi eset.

[00:05:23]Mi derül ki ebből a jelentésből?

[00:05:29]Hát az a az, hogy hogy nem egyedi eset.

[00:05:32]Lehet, hogy ez triviális vagy magától értetőd így most, de hogy szerintem fontos kimondani azt, hogy hogy azok a fajta védekezések, hogy ó, egy emberről van szó, vagy valaki nem is tudom, kijátszotta a lehetőségeket, amik mondjuk a gyerekvédelemben adottak, az félrevezető, mert rendszerszinten vannak olyan dolgok, amik odavezetnek, hogyha elolvassuk azokat a jelentéseket, amik már amiket már leírtak, akkor azt látjuk, hogy Ez ahol lehet fölbukkan, hogy ilyen körülmények vannak.

[00:06:03]Konkrétan például az, hogy hogy mennyire nyitott egy intézmény, az például nagyon befolyásolja azt, hogy kik fognak odamenni, kik élnek vissza a helyzetekkel, van-e következménye dolgoknak.

[00:06:14]Ez egy csomó olyan rendszerszintű dolog van, ami garantálja, hogy biztosan van egy egy csomóc csomó olyan történés sajnos, amit meg kellene, hogy akadályozzunk.

[00:06:25]És ha csak arra figyelünk oda, hogy majd az egyes embereket utólag elkapjuk, akkor igazából mi hagyjuk cserbe azokat a gyerekeket, akiket gyerekvédelembe veszünk.

[00:06:36]Nem tudom, hogy ez ez amire kérdeztél le, vagy erre vagy kíváncsi?

[00:06:40]Igen.

[00:06:40]Hogy az derül ki ebből a jelentésből, hogy egyáltalán nem egyedi esetekről van szó.

[00:06:44]Tehát indultunk Bicské, volt a Szőlőutca, hatalmas botrány, illetve még még mindig folyik, és ugye minden nap hangos a sajtó attól a kérdéstől, hogy ki a Zsolti bácsi.

[00:06:55]De ezek mondhatjuk, hogy egy-egy kiragadott eset ezek, mertogy mert hogy a jelentésetekből az tárul föl, hogy sajnos ezek majdhogy nem mindennapos dolgok, ha nem is ennyire durván minden intézményben, de hogy szinte mindenhol van probléma.

[00:07:12]Ühüm.

[00:07:12]ami a helyszinkinél, amikor kijött a szőlőut utcai eset, akkor megnéztük azt, hogy vajon ezen kívül mi az, amit így lehet tudni a szakmai nyilvánosság számára, mi a mi az az információ, ami elérhető.

[00:07:25]És elkezdtük nézni az ombucsmani jelentéseket.

[00:07:28]Ugye az ombucsman az bemehet intézményekbe és megnézheti, hogy mi történik ott.

[00:07:32]Szabad hozzáférése van.

[00:07:34]És egyébként az egyik első jelentés, amit megnéztünk, az a bicskei gyerek otthoné volt, és már ott is ott volt először az, hogy hogy az igazgató szexuálisan bántalmazza a gyerekeket, és mennyi idő kellett ahhoz 2011-hez képest, hogy itt bármi történjék.

[00:07:49]És aztán végignéztük Marázi Ádám kollégámmal egyébként elsősorban, hogy hogy mit mond a többi jelentés.

[00:07:54]És hogy azt kell mondjam, hogy az elmúlt 10 évben biztos, hogy minden évben volt egy jelentés, ami azt mondta, hogy vagy a gyerek fejét bottal veri a nevelő, vagy a kezébe csal egy kulcscsomóval, vagy prostitúcióra vonnak be külső emberek, tehát nem feltétlenül az intézményen belül, de az intézmény egyes dolgozói tudomásával gyerekeket.

[00:08:17]Tehát, hogy nyilván a Zomban, nem tud minden intézményt minden éve vizsgálni, de azt láttuk, hogy ebben a 10 évben mindig van egy, ahol van ilyen eset.

[00:08:25]Ebből azért sejthető, hogy hogy ez egy rendszerszintű dolog, illetve az, hogyha az ombucban odamegy vizsgálni, az egy ilyen nagyon alacsony bizalmi szint.

[00:08:34]Tehát odajön egy vadidegen bácsi, akinek a gyereknek el kell mondania, hogy így mi történt.

[00:08:39]Tehát tényleg ez a jéghegy csúcsa.

[00:08:41]Szóval ebből azt szűrtük le, meg volt még egy a az OGS vagy a Tegyesz által elkészített jelentés, ahol gyámokat kérdeztek meg arról, hogy nekik a gyerekek mit mondtak, meg mit tapasztaltak.

[00:08:50]És ott is azért az, hogy verbális bántalmazás, visszaél és az érdekeiknek a nem kellő figyelembevétele, az így rendszerszinten előfordul, az az rajzolódott ki, hogy igen, nyilván amellett, hogy nagyon sok megbízható, tisztességes szakember dolgozik még mindig a rendszerben, bár talán egyre kevesebben, de hogy itt itt itt van egy jelenség, amivel kell valamit kezdeni, és amit te mondasz, hogy nincs, nem volt hozzáférés, nem lehetett bejutni se monitorozószervezeteknek, se mondjuk programokat.

[00:09:19]at nyújtó civil szervezeteknek nagyon zártá vált a rendszer.

[00:09:24]Tehát valójában, hogy itt igazából mi van a szőnyeg alatt, azt még mindig nem tudjuk.

[00:09:28]És mi független külső szervezetként nem is fogjuk tudni saját magunk kivizsgálni, meg megnézni, csak akkor, hogyha az állam ezt akarja és hozzáférést biztosít, meg eszközöket ad ehhez, hogy ez megtörténjen.

[00:09:40]De szerintem mindenképp meg kell történnie, mert egyébként milyen választ tudunk adni egy általunk fel nem derített, nem ismert problémára.

[00:09:50]Hány szakember dolgozott ezen a jelentésen?

[00:09:53]11-en voltunk a munkacsoportban.

[00:09:55]Milyen szakemberek?

[00:09:57]Úgy úgy próbáltuk összeállítani, merthogy így olyan jó lenne, hogyha azt mondanánk, hogy holnaptól visszaállítjuk a civil monitorozást a zárt intézetekben, és akkor megoldódik ez a helyzet.

[00:10:08]Oké.

[00:10:09]Az azt jelenti, hogy bemehetnek civil szervezetek, és felmérhetik a helyzetet.

[00:10:14]Nekünk 2017-ig igen volt egy megállapodásunk egyébként a büntetés végrehajtással, meg a rendőrséggel, meg menekültügyi szervezetekkel is, de másoknak pedig volt a a szociális szférával, hogy igen, előzetes bejelentkezés nélkül odamehettünk, bárkivel beszélhettünk, dolgozókkal, ott élő fogvatartott emberekkel, akár fiatalkorúakkal is, és utána bármilyen helyet megnézhetünk, bármilyen iratot elkérhetünk, és utána azt tudtuk mondani, hogy ezt tapasztaltuk, ezt elmondtuk az intézmény vezetésének, és egyébként ez mindig egy konstruktív együttműködés volt.

[00:10:49]Majd 2017-ben megszüntették egy oldalúan velünk ezelőtt az együttműködéseket, és azt mondták, hogy már nincs szükség az ott élő emberek jogainak érvényesüléséhez arra, hogy mi ezt ilyen formában vizsgáljuk.

[00:11:03]egyébként valamilyen módon ezt a nyomonkövetést meg monitorozást továbbra is fenntartottuk, mert nagyon fontosnak gondoltuk, de nagyon nagy akadályok eredményeként.

[00:11:13]Szóval ha azt mondtuk, hogy ez sajnos nem elég, hogyha csak ez épül vissza, vagy ezt vezetik vissza, hanem az egész rendszert át kell tekinteni, és olyan emberekkel, akik ismerik az alapellátást, ismerik a roma gyerekek problémáit, ismerik belülről, hogy hogy működik egy gyerek otthon, tudják, hogy milyen módszereket kell alkalmazni adott esetben, hogyha megtörténik valami, vagy ennek megelőzésére a helyreállítás tekintetében volt büntető ügyvéd velünk, aki tudta, hogy mit kell csinálni, vagy mi lenne az üdvös, akkor hogyha van egy büntetőeljár gyerekjogi szakértők voltak.

[00:11:46]Szerintem elmondhatnánk, hogy kik.

[00:11:49]A János Kuti Boglárka, Paulusz Bogáta, Pető Attila, aki egy tapasztalatiszakértő, illetve ő volt az első, aki névvel arccal kiált, hogy őt bántalmazták.

[00:11:56]Fellegi Borbála, Hercog Mária, Kuslics Gábor, Kit hagyok ki?

[00:12:05]János Kúti Bogi Rác Dominika Intelovontól talán mindenkit felsoroltam és Zádori Zsolt a Helsinki bizottságnak a sajtos munkatársa segítette fogta ő össze ezt a munkát még egy kollégámmal Kráer Lilivel úgyhogy mindenkit elmondtuk és azt hiszem hogy ez egy nagyon jó együttműködés volt és máshogy hogy ez ne egy ilyen széles körül legyen, nem lehet szerintem neki kezdeni.

[00:12:27]Nem csak szerintem szerintünk ennek az ügynek a megoldásának.

[00:12:32]Hm.

[00:12:32]Milyen visszaéléseket tapasztaltatok?

[00:12:35]Erre erre még egy picit térjünk vissza.

[00:12:41]Hát nem tudom, én engem nagyon szíven ütött az, tehát mondjuk például a babák című filmet, hogyha megnézi az ember és vagy akár a itt a jelentés, tehát hogy hogy az, hogy nem is tudom, visszaél jó szó, hogy hogy leírja azonbusban vizsgálatok alapján ezeket a dolgokat, például az, hogy bottal verik a gyereket, vagy légpuskával lövik a dolgozók, a gyerekeket, akik rájuk vannak bízva.

[00:13:13]Ez csak egy példa, vagy a prostitúció, tehát egy csomó olyan dolog, az egy dolog, a másik dolog meg az, hogy és ezzel nem történik semmi.

[00:13:22]Tehát hogy szerintem az is egy nagyon beszédes dolog, ha már ezről az ellenőrzésről van.

[00:13:25]Szóval ezt csak így gondoltam így hozzátenni, hogy hogy leírta és aztán nem történt azzal semmi, hogy akkor változtatunk-e a rendszeren.

[00:13:36]Szóval szerintem az egy rendszerabúzus, hogy azt mondjuk, hogy működtetünk olyan rendszereket, ahol lövik a gyereket, megverik, prostituálódik, kortársbántalmazást verik, szóban bántalmazzák a társai, drogfüggő lesz.

[00:13:50]Mondjuk arról ne is beszéljünk, hogy mondjuk tínézserhességek vannak.

[00:13:57]És ezt így végtelenség lehetne sorolni.

[00:13:58]És erre mi mind azt mondjuk, hogy jó, hallottuk és eltesszük egy mappába, és ezzel nincs dolgunk.

[00:14:05]Tehát szerintem a legsúlyosabb visszaélés, hogyha ha így így meg kell nevezni, akkor önmagában az, hogy ez a rendszer és nincs változás.

[00:14:13]Tehát, hogy hogy az, amit amit az előbb itt most így így említettünk, hogy hogy jó lenne ellenőrzés, az egy dolog.

[00:14:22]A másik meg, hogy elkezdeni gondolkodni arról, hogy oké, akkor hogy tud ez egyáltalán úgy működni, hogy az alapvető céljait szolgálja valamennyire is.

[00:14:30]Kimondhatjuk azt, hogy jelen pillanatban a gyermekvédelmi rendszer nem védi meg a gyermeket, hogy a gyermekvédelmi rendszer bántalmazó Magyarországon.

[00:14:41]Igen, szerintem igen.

[00:14:41]Tehát, hogyha ha arra arra gondolok, hogy hogy mennyi figyelmet tud kapni egy gyerek, akkor akkor nincs elég felnőtt jelen.

[00:14:51]Tehát nincs annyi ember jelen, aki meg tudná adni azt, amit elvileg szeretnénk nekik adni, hanem így túlérik a gyerekek a a napi programot, kapnak enni, de ezek a gyerekek nagyon speciális figyelmet igényelnének, mivel nagyon sok ember bántotta őket, ezért nagyon jól fölkészített, stabil felnőttek kellene, hogy jelen legyenek körülöttük sokan.

[00:15:16]Ehhez képest egyedül figyelni 12 gyerekre, az otthon se lenne elég, ha mindenki jól van.

[00:15:21]Na most, hogyha azt kérném, hogy valaki vigyázzon egyedül 12 gyerekre, úgy, hogy a gyerekek nagyon félnek egymástól, csoman nagyon agresszívek is, azt tanulták meg, hogy tudják megvédeni magukat, hogy mondjuk ütnek vagy beszólnak egymásnak, abba bele van kódolva a kortársbántalmazás.

[00:15:41]Arról nem is beszélve, hogy hányan élősködnek a gyerekvédelemen, például prostituálják ezeket a gyerekeket.

[00:15:44]Tehát esélytelen, hogy az, aki a gyerekvédelemben ma dolgozik, az azt meg tudja csinálni, ami elvileg a célja ennek a rendszernek.

[00:15:53]És ezt nézzük évek óta.

[00:15:55]És nem csak, hogy nézzük évek óta, hanem olvassuk a jelentésekből.

[00:15:59]Majd nem csak mi, hanem akiknek ezzel dolga van, azt mondják, hogy jó, látom, folytassuk.

[00:16:04]És szerintem ez egy bántalmazó működés, de ez nem csak a gyerekeket bántalmazza, hanem a benne lévő dolgozókat is bántalmazza.

[00:16:13]Hogyne, azt írod a a tanulmányban, a jelentésben, a saját részedben, hogy a gyermekvédelmi rendszerbe minden gyermek egy csomaggal érkezik.

[00:16:23]Ez azt jelenti, hogy már lehet, hogy otthon bántalmazták, valószínűleg elszenvedett mindenféle hiányokat, mert hogy valami miatt ugye bekerül, akár most egy normál gyermekvédelmi intézményt nézünk, akár egy javítóintézetet, akkor ehhez plusz szakemberek kellenének, nem ehhez a problémacsomaghoz.

[00:16:38]Hát abszolút.

[00:16:38]Meg hogyha belegondolunk, hogy úgy érkezik be egy gyerek, hogy attól függen, hogy mit élt át, különféle mondjuk így tünetei vannak annak, hogy ő neki nehéz a története.

[00:16:50]Ezért meg kellene ismerni, hogy neki mi a jó.

[00:16:54]Tehát, hogy időt kéne rászánni.

[00:16:54]Ez ez csak az, hogy mennyi ideje van, meg mennyi figyelmet kap a attól a szakembertől, akihez odaérkezik, de egy csomóféle szaktudás kellene, ami ott valahol jelen kéne legyen, mert lehet, hogy függők a gyerekek, lehet, hogy olyanfjta pszichés támogatásra is szükség van, amit nem egy kezdő pszichológus kéne, hogy adjon.

[00:17:12]Tehát egy csomóféle prófi szakembernek az együttműködése kellene, hogy legyen egy ilyen csapatmunkában az, hogy jól támogassuk ezeket a gyerekeket.

[00:17:22]És egy csomószor az van, hogy olyan helyzetekre kellene reagálni annak a szakembernek, aki ott van, mondjuk egy nevelőnek, amire nem készítenek föl egy tanfolyamon.

[00:17:31]Tehát itt ebből nagyon nagyon bonyolult etikai dilemmákat is behozó kérdésekkel találkoznak napi szintrezen.

[00:17:38]Tehát kéne támogatni őket a munka során, hogy mit kezd egy-egy adott bántalmazásos helyzettel, hogy támogat egy csoportot, miközben ők látták, hogy valaki bántott, valaki mást.

[00:17:48]Tehát így nagyon sok helyzet állhat elő, de ez ebb ebből semmi nincs ott, hanem az van, hogy emberek, akik valahogy vállalták ezt a munkát, akár egy kezdő pszichológus, akár egy egy nevelő, ők egyedül próbálnak helytállni, és akkor így így ezeket a problémás helyzeteket, ami le van írva ilyen jelentésekbe, akkor ezt így igyekeznek most a szakemberek úgy védeni saját magukat, hogy én megtettem mindent, mert a törvény az elvárett, hogy például jelezzek, de hiába jelezek Mert nincs elég erőforrás, nincs elég ember, hogy valóban csináljunk valamit.

[00:18:22]Ezért így gyors átpaszoljuk ezt a forrókrumpit, ezt a probléma halmaszt, ami ami a gyerek életében jelen van, hogy ne nálam robbanjon fel.

[00:18:31]Tehát azért botrány ne legyen, de azért jelezzük azt, hogy itt itt mi mindent jól csinálunk, miközben nincs odatéve semmilyen feltétel körülbelül, vagy majdnem semmilyen feltétel.

[00:18:39]Tehát igazából egy ilyen szőnyeg alásöprés zajlik folyamatosan még ma is.

[00:18:44]Nem.

[00:18:44]Ja, a hinki bizottság folyamatosan konfrontálódik az állammal.

[00:18:51]Ezt mondhatjuk, nem?

[00:18:53]Ühüm.

[00:18:54]Hogyan látjátok?

[00:18:54]Mármint, hogy tehát, hogy az fontos, hogy nem azért konfrontálódunk, mert ez a hobbink, hanem azért, mert a megalakelosunk meg ilyen fura hobbi lenne, mert nagyon kisigerelő egyébként, de hogy így, hogy így az a célunk, hogy a az alapvető emberi jogok érvényesülni tudjanak.

[00:19:10]És egyébként nyilván ennek van egy egyéni érdeke, de azt gondoljuk, hogy egy társadalmi érdeke is.

[00:19:16]Tehát, hogy igyekszünk a társadalmi jót vagy közjót a szemünk előtt tartani, és ennek ennek ennek a szolgálatában dolgozni.

[00:19:26]Hogyan látod, hogy hogyan jutottunk el idáig?

[00:19:29]Hogyan engedhette ezt az állam, hogy idáig jussunk, amit Árpi mondott, hogy hogy le van írva, jönnek a jelentések, illetve szóba került, hogy az ombucman is mindig is így szépen leírogatta, és hogy nem történt semmi.

[00:19:43]Mi van ilyenkor?

[00:19:43]Mi járhat az állambácsi fejében, hogy ezt így hagyjuk?

[00:19:50]Én a saját nyilván a gyerekvédelemnél szűkebb területemen, de talán ez így általános más helyeken is azt tapasztaltam, hogy hogy nem tudom a tartalomról átkerült a formalitásra a hangsúly, amit az Árpád is mond, hogy valójában formálisan, hogyha így nagyon lekorlátozzuk az egyes tevékenységi köröket, akkor úgy nagyjából mindenki eleget tesz annak, amit a jogszabály megkíván.

[00:20:15]De hogyha így komplexitásába nézzük a dolgokat, akkor valamiért mégse az eredmény jön ki, amit meg kell csinálni.

[00:20:23]Tehát mondjuk az vagy amit el kellene érni, mint ombutmani jelentésekkel az ombucsman odament, megvizsgálta, elkészítette a jelentését.

[00:20:30]Van amikor egy év múlva készült el a jelentés, ennek nincs határideje, történt jogszabálytés.

[00:20:35]Nem elküldték az állami szerveknek, hogy milyen ajánlásaik vannak.

[00:20:40]Igen.

[00:20:40]Az állami szervek valamit javasoltak?

[00:20:41]Igen, de eddigre már nem tudom, hat év vagy négy év eltelt, és a gyerekrel akit akinek a fejét bottal vertük, verték, azzal nem tudjuk, hogy mi történt.

[00:20:52]Lehet, hogy elindult egy büntetőeljárás, és ahogy Bicskén is formálisan, jogszerűen zajlott az az eljárás, hiszen meghallgatták a gyerekeket, hiszen a gyerekek tettek egy vallomást, majd a azokat a vallomásokat megmásították, vagy olyan helyzetben voltak, ahol nem tudták elmondani az igazságot, és végül is mindenki megcsinálta becsukott szemmel helyes, vagy vagy jogszerűen, amit kellett, de mégsem sikerült rajta kapni az elkövetőket.

[00:21:19]Most is azt csináljuk egyébként, hogy hogy az elkövetőket most el fogják kapni és el fogják őket ítélni, és egy ilyenzajatos társadalmi elítélés is ö ö van az irányukban, de azzal vajon foglalkozunk-e, hogy ez mi ehhez mi vezetett?

[00:21:37]És ami ehhez egyébként vezetett, az az ez az nagyon erős részben, nyilván ezt is fel kéne deríteni, de ez a nagyon erős bezártság, hogy nehogy én jól csináljam meg a munkámat, mert hogyha nem, akkor engem a szőnyeg szélére állítanak.

[00:21:51]Van egy ilyen működési mód, hogy nem jó jelezni a hibákat, mert akkor kiderül, hogy rosszat csináltunk, vagy rosszul csináltuk, és nem az a reakció, hogy akkor önre reflektíven megvizs mit kellett volna jobban csinálni, hanem az a föntről jövő elvárás, hogy csak ne legyen baj, és ez visszahat oda, hogy inkább akkor ne mondjuk el, ne tárjuk fel, rejtsük el, hogyha valami probléma van.

[00:22:17]Társadalmi felelősségvállalásról beszélünk egy picit, hogy ezt azért hagytuk.

[00:22:23]Mit gondolsz erről, Árpi?

[00:22:25]Hát szerintem ez is egy kulcsa ennek, tehát hogy most nagyon gyakran úgy beszélünk ezekről a nehéz történetekről, hogy vagy egy szakmának kéne megoldani, és hogy a rábíztuk őket a szakikra, és mit csináltak ezek a szakik?

[00:22:41]most így röviden fogalmazva.

[00:22:45]szakemberek például a javítóintézetben hát kiderült, hogy nem csak, hogy nem végezték a dolgokat, hanem bántották a gyerekeket, tehát nem jók a szakemberek, vagy pedig azt mondjuk, hogy hát a politikusok dolga, vagy a döntéshozók dolga, hogy szabályozzák ezt, hogy szakemberek, hogy dolgoznak, és mind a kettőben van igazság, csak mind a szakma, mind a a döntéshozó egy ilyen társadalmi közegben él, És az, hogy mit várunk el tőle, azért az nagyon befolyásolja azt, hogy hogy mi mi lesz ebből.

[00:23:18]Például az van, hogy hogy egy ilyen dühös lincshangulat uralkodik kell, ki a Zsolti bácsi, ki a pedofil, menjünk, dobáljuk meg, akkor lesz egy csomó ilyen inger reakció, és igazából elmagasztjuk azt, hogy közel menjünk ehhez a bonyolult helyzethez, hogy miben vannak ezek a gyerekek, mire lenne szükségük.

[00:23:45]Ez tök bonyolult.

[00:23:45]Ezek nagyon nehéz történetek, és ahhoz kell egyfajta képesség arra, hogy hogy együttérzéssel meg meg viszonylag nyugodtan be tudjuk fogadni ennek a fájdalmát.

[00:24:00]Tehát az, hogy a ezek a történetek, ezek ezek nehezek, ne az legyen, hogy ú nem akarom ezt érezni, hogy hogy ez mennyire nehéz, inkább gyorsan lincseljük meg valakit, akire rámondták, hogy pedofil, merthogy az a kényelmetlen helyzet van, hogyha elolvassa az ember azt, hogy hogy mit lehet erről tudni, hogy nagyon sokszor ilyen intézményi közegben is nem pedofil, aki bántalmaz gyerekeket szexuálisan, hanem visszaél a hatalmi helyzettel.

[00:24:26]és fizikailag, érzelmileg, szexuálisan bántalmaz gyerekeket.

[00:24:31]Egyiket se szeretnénk.

[00:24:33]És akkor azt kéne megnézzük, hogy mit lehet csinálni azért, hogy ez ne történjen meg, és ez bonyolult lesz.

[00:24:41]Az nem olyan egyszerű lesz, mint hogy írok egy posztot vagy egy kommentet.

[00:24:45]Illetve az meg még egy bonyolultabb kérdés, hogy azontól, hogy nem bántjuk a gyerekeket, az még nem elég.

[00:24:49]Hüm, hanem hogy mit mire van szükségük, milyen szakemberek kellenének oda, hogy reagálnak jól.

[00:24:56]Tehát ez egy hosszú meg komplex szakmai munka, ami amit elvárhatunk a szakemberektől is, csak akkor nekünk is, mint társadalom, el kell kezdeni talán más módon beszélni ezekről a az ügyekről.

[00:25:09]És azt a fajta áldozathibáztatást is félre kell tudjuk tenni, hogy hogy ha találkozunk ugyanezekkel a gyerekekkel pár évvel később az utcán, mert hajlalná váltak, vagy esetleg mondjuk a javítóintézetbe kerültek, akkor tudjuk érteni, hogy a történetükből is fakad az, ahogy éppen most vannak.

[00:25:31]És akkor lehet, hogy nagyobb esély lesz egyébként az integrációra, a reintegrációra is mondjuk egy börtönből, ha kijön valaki, mert nem azt szeretnénk, hogy időszakosan megőrizze őket valami zárt hely, és ne változzon az, amiérők mondjuk bántanak másokat, hanem szeretnénk, hogy eléggé jól legyenek ahhoz, hogy tudjanak együtt élni másokkal dolgozni, másokkal.

[00:25:52]Ki fog jönni egyszer.

[00:25:53]Igen.

[00:25:53]Tehát ez lenne a cél.

[00:25:53]És szerintem így így társadalmilag ez is feladatunk, hogy hogy megnézni azt, hogy mi hogy állunk ehhez.

[00:25:59]hogy beszélünk ilyen kérdésekről és elgondolkodni arról, hogy hogy mit is szeret, mit várunk, mert én nem hiszem azt, hogy azt várnánk, hogy ma is lincseljünk meg valakit, és akkor kész a gyerekvé.

[00:26:12]Tehát gyerekekkel nem történt semmi.

[00:26:16]Nagyon gyakori az, tehát most például a a Bickei igazgató, hogy kiszabadult, ez a hírekben szerepelt, és akkor megy a a figyelem, a fókusz arra, aki aki a bántást elkövette, és akkor így rövid hírként megy oda a harag meg a gyűrület.

[00:26:34]De hogy arról is kellene gondolkodjunk, hogy és akiket a bántalomért ők hogy vannak, mert jó jogi eljárás zajlott, de hogy mi van velük, mire van szükségük.

[00:26:44]Egyébként nekik jó az, ahogy beszélünk erről a témáról, vagy lehet, hogy kicsit máshogy kéne.

[00:26:49]Szóval ez a része szerintem társadalmi felelősség.

[00:26:50]Most, ahogy így mesélsz erről, nekem az jön le, hogy olyan, mintha picit így szétválasztanánk a bántalmazottakat a bántalmazóktól, mintogyha az nem együgy lenne, és nem összetartozna, és egyben kellene kezelni valahogy a dolgot, hanem csak a bántalmazókra koncentrálunk, hogy érjük ut útól őket, legyen egy büntetés egyébként.

[00:27:11]Érjük utól őket és legyen egy büntetés, igen, de hogy a másik oldalt is igen kellene vizsgálni.

[00:27:15]És hát ti mondjad Bori, hogy csak erről beszélgettünk, hogy hogy attól még, hogy utolérünk egy darab bántalmazót, attól semmi nem fog változni.

[00:27:24]Attól még, hogy megtudjuk, hogy ki volt a bántalmazó, attól a a gyerekvédelm vagy a társadalom, hogy máshol semmi nem fog változni.

[00:27:31]És hogy most így azt tapasztaljuk, hogy ilyen iszonyatosan nagy volumennel mennek erről a mindenféle diskurzusok, de hogy ez így ez így és értem az indulatot és jogos, és bennem is van dühis.

[00:27:44]De hogy ez nem segít se a a a az ott a rendszerben bárhol dolgozó munkatársaknak, nem segít az ott lévő gyerekeknek se, meg egyébként hosszú távon se oldja meg a problémát.

[00:27:59]Sőt, ezek az indulatok csak elfedik.

[00:28:01]és hogy így nagyon nehéz, meg szerintem nem is lehet így szétszalázni, most akkor az ott lévő dolgozók a hibásak, vagy a társadalom a hibás, vagy a média hibás, hanem így így ezek így valahogy így összeadódnak, és azt kellene megnézni, hogy ki mit tud tenni kicsi lépéseket annak érdekében, hogy a nagy egészből ne legyen megint egy ilyen ugyanez a sztori 10 év múlva, mert ah amerre most megyünk, az eddig mentünk, most azért itt van egy pillanat, amikor el kéne inölni másfelé.

[00:28:28]Az tehát, hogyha mondjuk ez így egy lineárisan tovább halad, amit eddig láttunk, akkor az az lesz egy következő juhász Péter pár 10 év múlva, hogyha így nem próbálunk több helyen ö elindulni.

[00:28:43]meg, hogy az ember szerintem ezt így nehezen veszi észre, hogy hogy hol tart éppen a tehát, hogy mely hány fokon van a a a fazék, amiben békaként megfőznek, és hogy iszonyatosan nehéz, nem is azt akarom mondani, hogy ítéletet, de hogy így értékelni azt, hogy mondjuk egy rendszerben lévő dolgozó, aki nem szól amiatt, hogy valamelyik gyereket valamilyen bántás éri, az valójában neki mi a felelőssége, mert hogyha ott van, akkor valamennyire tudja tám támogatni azt a gyereket, vagy meg tudja neki adni azt a figyelmet, amit ő megérdemel, és lehet, hogy az neki hasznosabb, mintogyha azonnal borít és kilép ebből a rendszerből.

[00:29:22]Szóval, hogy ezek ilyen egyéni vizsgálatok, meg egyéni felelősségek, és az, hogy ilyen iszonyatosan inverz vagy ilyen borzasztó elánnal működik a rendszer, az szerintem erről is beszélgetek az árpádal, hogy ez egy ez így a így az állami felelősség vállalásnak a hiánya.

[00:29:38]Tehát ez mindig valami hiányt mutat, hogyha oda kell menni a Vásárhelyi Jánoshoz, és így meg kell kérdezni, hogy miért nem csinálsz most valamit, az azt jelenti, hogy van egy hiány, hogy neki nem volt kötelessége vagy felelőssége az, hogy mondjuk szembenézzen a tetteivel korábban, és ezért lehetősége sincs arra, hogy nem tudom, jobb irányba forduljon még akkor is, hogyha adott esetben neki erre van indíttatása.

[00:30:04]Vagy a gyerekektől se kérdezzük meg, akik bántva voltak, hogy figyeli, mire van szükséged?

[00:30:10]Tényleg, mi az, ami neked kellene?

[00:30:12]Nincs egy ilyen támogatóközeg, aki nem kidobja a a média elé, aki belekeveri egy újratraumatizációba, aki beletolja adott esetbe egy büntítőjárásba, aminek lehetséges, hogy nem lesz következménye, mert egyszerűen az a gyerek nincsen állapotban, hogy hogy ez meglegyen.

[00:30:29]Tényleg pénz kell nekik ahhoz, hogy jobb legyen az életük, vagy más kell nekik.

[00:30:33]És ugye erre egyébként csomó embernek van válasza ebbe is meg vannak opciók meg lehetőségek csak ezeket így kéne használni miután így megálltunk és körülnéztünk merre tovább.

[00:30:47]Na, itt a jelentés.

[00:30:49]Akkor ezt reméljük, hogy fogják használni.

[00:30:51]Öt pillérre építettétek a javaslatotokat.

[00:30:54]Vegyük végig kérlek benneteket ezt az öt pillért.

[00:30:56]Jó.

[00:30:56]Első az alapellátás megerősítése.

[00:31:01]Mondjuk el, hogy mi tartozik az alapellátáshoz.

[00:31:05]Hát egy csomó gyerek van a gyerekvédelem látóterében, aki családjába él.

[00:31:09]És igazából az lenne a cél, hogy hogyha egy családban valami nehézség adódik, akkor családot támogassa meg az állam úgy, hogy ne kelljen akár csak időlegesen is kiemelni a gyereket a családból.

[00:31:26]Tehát akkor az alapellátáshoz soroljuk a védőnőttől, a gyerekorvoson át, a szociális munka.

[00:31:33]Ühüm.

[00:31:33]Tehát tehát egy csomó olyan dolog igazából, hogyha ha így alapellátásra gondol valaki, akkor arra gondoljon, hogy a fő cél az, hogy a gyereknek tényleg a családban a legjobb, akkor ha a család jól van.

[00:31:44]És próbáljuk ott megőrizni a családnak az egységét, a normalitását, megsegíteni őket.

[00:31:50]Igen.

[00:31:50]Tehát például, hogyha mondjuk olyasmi történne, hogy csak egy egyszerű helyzet, hogy egy súlyosabb betegség az egyik szülőt érinti, a másik szülő pedig nagyon nehezen viseli ezt, és mondjuk fél évre kiesik a munkából, akkor hirtelen egy olyan helyzet van, hogyha ha tágabb család nem tud segíteni, akkor nagyon jól tennénk, ha őket segítenénk így megmaradni stabilan.

[00:32:17]Lehet, hogy lelki támogatás, lehet, hogy a praktikus segítségek segítenek úgy, hogy közben a gyerekek is egy stabil felnőtt háttérben legyenek.

[00:32:25]Tehát érzelmileg ez egy nehéz időszak, de mégis tudjanak kapcsolódni a család így egymáshoz, mert ők a legfontosabb emberek egymás életében.

[00:32:34]Tehát így az egy nagy veszteség, hogyha egy ilyen stresszhelyzetbe, csak egy ilyen egyszerű helyzetbe is hirtelen eltűnnek a legfontosabb emberek a szüleim.

[00:32:42]Tehát ezt nem szeretnénk.

[00:32:44]Azt szeretnénk, hogy lehessen a gyerek a családdal, csak közben a szülőknek mondjuk elég jó kell lenni, hogy ezt tudják csinálni, és ehhez ehhez adhatunk segítséget.

[00:32:54]Most ez nem szokott eléggé történni nagyon gyakran.

[00:32:59]Nem eléggé nem szokott történni.

[00:32:59]Ápi már itt nyüsgök fél perce, és szerintem látjátok, hogy megy a perem, a cukrom, minden, amit szoktak mondani, hogy megy fölfelé, merthogy 17 éve változatlan a családi pótléknak az összege, ami 12000 nem tudom hány 100z Ft.

[00:33:11]Meg amikor kimerül a családtámogatás az adókedvezményben, mert már ide a kocsivásárlási támogatást meg a meg a csokkot meg nem tudom, ide se ho, mert nyilván mélyszegény vidékeken ez szóba se jön, hogy házvásárlás, és akkor majd én én a csokra beadom a a papírokat.

[00:33:33]Akkor akkor h hogy beszélünk arról, hogy amikor az egyik szülő kiesik és akkor megtámogatjuk a családot, adunk egy plusz adókedvezményt, vagy nem tudom nem Tótanita igazad van, hogy erről Tótanita ír, aki a polgáralapítványnál dolgozik, hogy hogy hoz egy ilyen példát, hogy amit egyébként a Keks című filmben is láttunk, hogy hogy azt mondják a azt mondja a családnak a a nem tudom a hatóság vagy a gyerekvédel, nem tudom, hogy hogy építsél egy fürdőszobát, mert Mert veszélyeztetett a gyerek.

[00:34:01]És akkor ha megépül a fürdőszoba, maradhat a gyerek a a családban, ha nem épül meg, akkor meg hát nem maradhat.

[00:34:07]és hogy ez nem egy támogatás, vagy ez nem egy nem a családnak a megsegítése, illetve nem gondolom, hogy a fürdőszoba a kérdése annak, hogy egy gyerek veszélyeztetve van vagy nem, de hogy azt kéne cselni nyilván, hogy a a a fizikai körülményeket meg egyébként a pszichés körülményeket tekintve, és az a gyerek jó helyen legyen.

[00:34:29]És ezt iszonyú nehéz tudni szerintem még nekünk középosztálybeli szülőknek is van támogatásra szükségünk ahhoz, hogy az egyébként jó helyre született gyerekünket hogyan támogassuk kezelék, mit csináljunk, a problémája van.

[00:34:41]Az akinek ez a fajta skillje vagy tudásanyaga nincs meg, az ma úgy tűnik, ahogy írják a mi szakértőink, kevés támogatást kap.

[00:34:50]És ennek az a következménye egy csomószor, írja Hercog Márija meg a Totanitás, hogy hogy nem a valóban veszélyeztetett gyerekeket emelik ki a családból és kerülnek a szakellátásba, hanem a szegény gyerekeket, akik között nagyon sokat.

[00:35:04]Úgy, hogy Magyarország törvényei között ott szerepel, hogy szegénység miatt gyermeket nem lehet kiemelni a család.

[00:35:09]szegénységnek már olyan hatása lesz a az egyéb ilyen nevelési helyzetre, ami adott esetben már valóban kiemelési okként Igen.

[00:35:21]Csak itt jön be az alapellátás, hogy hogy ott kellene megállítani és megsegíteni azt a családot.

[00:35:25]De az jutott eszembe, hogy mondod a fürdőszomát, hát vezetékes víz sincs bizonyos utcákban, meg aszfaltos út, meg világítás, de elvárjuk a fürdőszobát.

[00:35:36]egyébként Orsós János civiljogi aktivista mondta azt, hogy hogy hogy nézzük meg, hogyha mondjuk valaki állatokat akar tenyészteni, akkor milyen körülményeket írnak előts és mindenki, hogy hogyan lehet tartani.

[00:35:48]És mondjuk nézzük meg, hogy Peremvidéken Borsodban milyen körülmények között nevelkednek föl gyermekek.

[00:35:55]Ühüm.

[00:35:56]És már ott van egy szakadék, meg egy ilyen hát egy ilyen jogszabálybeli anomália, hogy hogy amit elvárunk az állattartásban, azt nem várjuk el mondjuk a gyereknevelésben, vagy ha elvárjuk, akkor irreálisan várjuk el, és nem adunk hozzá semmiféle támogatá.

[00:36:10]Hát igen, de ez ez amire akartam mutatni, hogy hogy valamilyen szinten azért vannak ilyen családsegítés, meg van szociális munka, helytől függ, hogy épp mennyi erőforrás van, mennyi szak mennyi szakember, mi érhető el, milyen az önkormányzat, mit lehet csinálni.

[00:36:23]Ez b ez nagyon változó, de hogy ha csak a jogszabályokat nézzük, meg úgy tekintünk erre, hogy ez most egy ilyen egy hatóság kijön és megbüntet, ha nem jól élünk, akkor ez ahhoz vezetne, hogy kimegy valamilyen hatóság egy szegregátunkba, és mindenki az összes gyereket elveszi.

[00:36:46]Tehát ezt csinálják, nem egy iskolába, megmondják a családi pont.

[00:36:48]hogy ezt ezt akarom mondani, hogy hogy ez annyival bonyolultabb, hogy hogy ezekről a helyekről lemondott az államm, tehát hogy az az a gyerek, aki aki nem jár iskolába, ott valamilyen helyzet áll elő egy középosztálybeli családnál, ott egyszer csak elindulnak folyamatok, és mondják a szülőknek, hogy hát a gyereknek kéne járni iskolába.

[00:37:06]ezeken a telepeken, hogy évekig nem jár egy gyerekiskolába, és nincs következménye.

[00:37:13]És hogy azt akarom mondani ezzel, hogy hogy nem azt kellene erősíteni, hogy akkor még kiküldjünk nem tudom hány rendőrt oda, meg nem tudom a gyámügyet, mint hatóságot ilyen fenyegető jelleggel rájuk küldjük, hogy a szakellátásba kiszakítsunk mindenkit, és akkor utána nem tudom, mi lesz.

[00:37:26]Egyrészt mellesleg nincs is férőhely se, tehát azt se tudják kiemelni, akit ki kéne emelni, mert bántják.

[00:37:37]De a fő probléma az, amire itt, amiről itt most beszélgetünk, hogy ezeknek a családoknak másra van szüksége.

[00:37:41]Például ilyen helyzetek megértésére, amibe ott helybe kellene együtt gondolkodni, hogy jé, nincs bojer.

[00:37:48]Hm, akkor lehet, hogy megéri ez a befektetés, hogy ott rendezzünk valamilyen helyzeteket, hogy legyen boj is, de ahol boj nincs, ott lehet, hogy még más sincs.

[00:37:57]És akkor kezdjünk el egy ilyen támogató folyamatot, hogy elég stabilan működjön az a család, mint rendszer, hogy ahol jó gyereknek lenni, meg felnőttnek is lenni, de ez szociális munkát is jelentene például, de hogy ez ez nem eléggé történik, meg nincs egy ilyen fókusz, pedig ez szerintem a legalapvetőbb befektetés lenne a társadalomba, és iszonyatosan megtérülne.

[00:38:22]Igen.

[00:38:22]A TZ kiszámolta, a TAZ kiszámolta, hogy a legdrágább ellátási forma az a csecsemő otthon is a gyermekvédelmi intézmény.

[00:38:32]Ott fölnevelni egy gyermeket, és sokkal olcsóbb lenne a helyszínen a családokat megtámogatni.

[00:38:38]Igen, ez egy ilyen nagyon rég ismert evidencia, hogy annál drágábbat, mint hogy intézményesíteni a gyerekeket vagy a felnőttöket, annál drágább így nézni.

[00:38:47]És az a durva, hogy ezt a fajta tényleges szolgáltatásnyújtást, tehát hogy ne ezt nálam mások sokkal jobban ismerik, hogy miért van kizsigerelve ez az ellátási forma vagy rendszer, de hogy egy csomószor azt, amit meg kéne kapni ezeknek a családoknak meg gyerekeknek, azt ilyen civil szervezetek próbálják biztosítani, ami megint azt jelzi, hogy itt óriási nagy hiány van.

[00:39:11]De elhangzott, hogy a civil szervezetek is, mint a független újságírók, áttelek poloskáküm.

[00:39:16]re nincs szükség, meg külföldő kapják a pénzt, és akkor abból működnek, és szörnyű dolgokat akarnak csinálni.

[00:39:21]Ja, például megsegíteni Perenvidékeken a szegény gyerekeket, miközben ugye állami feladatot láttak el az elmúlt években a civilek, folyamatosan a civilek megfeszültek, ühüm, hogy ki tudja milyen forrásokból meg tudják segíteni ezeket a családokat.

[00:39:36]Hát ide egy gondolatot mondtatok, hogy szerintem nagyon izgalmas, hogy most az intézetekről beszéltünk, vagy mindenféle intézményről ahogy gyerekek élnek, hogy ott fontos az átláthatóság meg a nyitottság is.

[00:39:50]Szerintem az államra, a civilekre ugyanúgy igaz ez.

[00:39:54]Tehát nagyon jó lenne az állam egyébként partnerkedhetne civilekkel is, ha csinálná az állam a dolgát.

[00:39:58]Tehát abban lehetnek partnerek ezek a civilek, de akárki is csinálja ezt, az tök fontos, hogy ez egy szakmai munka legyen, ami átlátható.

[00:40:08]Tehát tehát ne titokban csinál valaki valamit itt, mert ez csomó bizalmatlanságot szül.

[00:40:13]Másrészt meg olyanfajta attitűdöket is táplálhat például ilyen helyzetekben, mint amiről beszélünk, ami nem egy partneri, mint mondjuk egy szociális munka viszony, hanem inkább egy ilyen karitatív segítő lenyúlok az elesettekhez, ami nem egy jó segítés, mert azt szeretnénk, hogy hogy ezek a családok, azok az emberek, akik hiányzatben vannak, ők aktív alakítói legyenek az életüknek, és megfelelő méltó ósággal viszonyuljunk hozzá.

[00:40:44]Tehát íy ha társadalmi felelősségről beszélünk, akkor például szerintem az is fontos, hogy hogy beszélünk ezekről a helyzetekről, hogy hogy van-e abba valamiféle tisztelet meg méltóság, ahogy ezekhez a helyzetekhez közelítünk, mert szerintem nagyon kevés olyan ember van Magyarországon, aki dalva összehozza azt, hogy mit tudom én, három műszakban dolgozik, a szemetet maga hordja el, nem tudom meddig.

[00:41:09]a szomszédban a drog dealert azt elviseli, és egyébként meg a a az utcán lévő erőszakot napi szinten tudja így ellensúlyozni a gyerekei életébe dalolva, miközben nincsen alapellátás.

[00:41:22]És egyébként a rendőrségnek is lenne dolga.

[00:41:25]Drog dealert azt vigyék el.

[00:41:27]Vagy azt, hogyha valakit ki kell emelni a családból, azt azért emeljék ki, hogy neki attól jobb legyen, mert lehet, hogy utána vissza is kerülhetne a családba, hogyha a család is jobb helyzetben lesz, meg a gyerek is.

[00:41:40]Igen, de akkor lehet egy gyereket hazagondozni, hogyha ugyanoda térünk vissza, az a család valahogyan segítséget kap, de nem kap.

[00:41:48]Igen.

[00:41:48]Igen.

[00:41:48]És a másik lépés az, hogy hogy tehát ha a család nem kap, tehát a család se lesz jobban.

[00:41:52]Ez nagyon gyakori.

[00:41:54]És a gyerek sem lesz, és a gyerek meg rosszabbul lesz attól, hogy kiemeltük.

[00:41:57]Tehát, hogy ahogy bántalmazza ez a rendszer azt a gyereket, akit kiemeltek a családjából, abba kódolva van, hogy hogy nagyon sok bántás fogja érni, tehát ő rosszabbul lesz.

[00:42:10]Az első ponton vagyunk túl, és már ma nem kell több kávé, már úgy felment a vérnyomásunk.

[00:42:17]Térjünk át a következőre.

[00:42:17]Második pilléretek a javaslatotokban a szakemberek megtartása és támogatása.

[00:42:25]Ez a bérrendezésen túl mit jelent?

[00:42:27]nyilván nagyon fontos pillére ennek a bérrendezés, hiszen a szakemberek alulfizetettek, a gyermekvédelemben dolgozó szakemberek alulfizetettek, kevés van belőlük, amit mondtál, hogy akár kezdő pszichológusra van rábízva egy olyan gyermek, akivel sokkal nagyobb problémák vannak, tehát hogy meghaladja az ő tudását.

[00:42:48]Tehát mit jelent ez a bérrendezésen túl, hogy szakemberek megtartása és támogatása?

[00:42:55]Szerintem olyasmit, és ezt bármelyik szakmára mondhatjuk, hogy autonóm egyénként bizalommal tekintsünk a munkatársainkra, hogy nyilván ehhez elengedhetetlen, hogy megkapja azt a képzést, amivel beléphet.

[00:43:15]De hogyha már egyszer ott van, és szerintem azért van egy még még abszolút most is egy ilyen iszatosan elkötelezett réteg, meg akik most jönnek ki a mindenféle oktatási intézményekből, azokból is, akik szeretnének valamit tenni, mertogy ez egy ilyen nagyon szép és nagy feladat gyerekekkel foglalkozni, és hogy vannak emberek, akikre lehetne építeni, de akkor így bízzunk már meg bennük, és higgyük el azt, hogy jót akarnak.

[00:43:40]Nyilván ehhez kell az, hogy nem tudom ezt te jobban tudod, hogy milyen szupervíziót kell kapnunk, milyen pszichés segítségnyújtást, milyen, nem tudom, hogy nem kell napi 12 órát dolgozni és halálba adminisztrálni magunkat.

[00:43:53]De hogy így szerintem az, hogy a a most tényleg az igazságszolgáltatásról is beszélhetünk, hogy aki ott dolgozik, lehet kreatívnak lenni, lehet kritikát mondani, lehet ötletelni, az így az alap legyen.

[00:44:08]Az szerintem már így sokat segítene abban, hogy ne ne szórodjanak ki azok a szakemberek, akik jók és elkötelezettek.

[00:44:17]Ühüm.

[00:44:17]És a társadalmi megbecsültségről is beszéljünk egy picit.

[00:44:19]Hát igen.

[00:44:19]És ehhez kapcsolódva szerintem az is egy fontos része annak, amit megoldásként keresünk, hogy szóval így ne egyszerűítsük le ezt a feladatot.

[00:44:33]Tehát, hogy ez most úgy beszélgetünk erről így társadalmi szinten nagyon gyakran a közbeszédben, hogy hogy hát a gyerekvédelem az mintha egy ilyen egy dolog lenne, és hogy hogy hát oda kerülj úgyogy bekerülnek a gyerekek, ott így csinálódik velük a gyerekvédelem, akármi is legyen az, és akkor utána kijönnek.

[00:44:52]Miközben ezek nagyon nehéz helyzetek amikbe olyan embereket szeretnénk bevonni, akik nagyon magas elvárásoknak feleljenek meg.

[00:45:04]Tehát fizessük meg őket, válasszuk ki azt, aki erre alkalmas.

[00:45:06]Ö és ne csak azt csináljuk, hogy a pedofil ö vita kapcsán ezek a törvényi előírások, életvitelvizsgálat satöbbi, hanem valódi szakmai alkalmasságot szűrjünk, illetve támogassuk azt, hogy a munkája során olyan terhelésnek legyen kitéve, meg olyan támogatást kapjon az ember, hogy hogy el tudja viselni azt, hogy mondjuk időnként valamelyik gyerek fölvágdossa az erejét.

[00:45:34]Ez egy ez egy munkanapban ez megterhelő az is, hogy közben van ott még másik 10, aki meg ezt valahogy lereagálja.

[00:45:43]Lehet, hogy őket meg csomó bántalom érte korábban, lehet, hogy valaki függő.

[00:45:47]Tehát ezek olyan helyzetek, hogy hogy ember legyen a talpán, aki ott ezzel valamit tud kezdeni.

[00:45:52]Tehát ehhez kell egy szakmai támogatás, hogy minél jobb válaszokat adjanak erre stábban, csapatban ezek az emberek, más szakemberek, pszichológussal satöbbi.

[00:46:01]És közben meg ő elbírja ennek a terhét, vagy vegye észre, ha már ő nem alkalmas ápotban van, hogy hogy valahogy őt is megtámogassuk.

[00:46:11]De erre kellene szupervízió.

[00:46:11]Én azért álmodok ilyenről, hogy egyszer elérjük azt Magyarországon, hogy legyen.

[00:46:16]Még én is szoktam azt érezni egy-egy adás után, hogy nekem is szükségem lenne rá.

[00:46:20]Hát akkor nektek, akik ti napi szinten ebben de arra is gondolok, hogy szupervíziós, de csak az a képesség, hogy hogy egyrészt ami működik, azt tudja csinálni az illető, tehát ami szakmailag elvárható, azt tudja.

[00:46:31]másrészt lehessen összeülni csapatban és megbeszélni azt, hogy mit kezdünk olyan helyzetekkel, ami nem volt leírva a nagykönyvben.

[00:46:39]És akkor most ebben benne vagyunk.

[00:46:42]És akkor itt adódik az, ami szerintem egy ilyen nagyobb feladat, hogy hogy ez nem egy rutinfeladat, amit kiszerveztünk ezeknek a szakembereknek, hanem legyen nyitott a döntéshozó is, a társadalom is, meg a szakma is arra, hogy hogy jöjjön vissza az az üzenet, hogyha valami nem megy.

[00:47:00]Tehát, hogy lehessen arról beszélni, hogy mi ezt próbáljuk csinálni, és ezek a dolgok nem sikerülnek, ezt elrontottuk, és szeretnénk jobban csinálni.

[00:47:07]segítsetek, hogy csináljak jobban, és merjünk arról beszélni, hogy hogy mi a valós helyzet, mert hogyha így kozmetikázzuk, meg ilyen kirakadt patykinfalut csinálunk a gyerekvédelemből, akkor megnyutattuk a lelkünket, csak aztán csodálkozunk, hogy miért találkozok ugyanazzal a gyerekkel hajléktalanként.

[00:47:24]Hát mi mindent, hát mennyi szendvicset csomagoltam neki?

[00:47:28]Hát, hogy milyen jól dolgoztam.

[00:47:28]Még ezt lehet, hogy nem az lett volna a feladat.

[00:47:32]Azt meg szerintem egyébként most még van egy ilyen ilyen lehetőség megint csak arra, hogy hogy ugye ennyit szerintem a büdös életben nem beszéltünk a gyerekvédelemről, meg ennyire soha nem volt ez egy ilyen társadalmi kérdés.

[00:47:43]És részben jó, mert tényleg iszonyú sok szakember, csoport, szervezet megmozdult, de hogy a gyerekvédelemben dolgozó emberek, amit lehet hallani, hogy ők azt érzik, hogy róluk mint egy ilyen nagy egészről beszélünk, ami bántalmazó.

[00:47:59]De hogy és ezt mi is egy több helyen leírjuk szerintem ebben a javaslatcsomagban, hogy nem azt gondoljuk, hogy vagy nem az van, hogy az egyes ember bántalmazó, hanem a rendszer úgy adódik össze, hogy végül maga a nem biztos, hogy biztos, hogy nem a gyerek legjobb érdekét fogja szolgálni, de hogy hogy akik benne dolgoznak velük, így valahogy nem beszélnek.

[00:48:17]Ne ne ne nem ne nem beszélnek egymással.

[00:48:20]Nincs lehetőség összejönni, nincs lehetőség erre reagálni, és hogy ahhoz, hogy ők jól tudjanak működni, de így az igazságszolgáltatás meg mindenhol másk, így meg kéne kérdezni őket, hogy hogy vagytok, mire van szükségetek, mi a baj?

[00:48:35]A Hercog Mária munkacsoportunk tagja, Fellegi Borbalán munkacsoportunk tagja azt mondják, hogy ilyen helyreállító körök kellenének szakmai berkekben is, meg a társadalomban is, ahol így elmondhatom, hogy mi mi fáj, mi nehéz, és mire lenne szükségem, mert egyébként nem tudom, hogy hogy fognak tényleg gyógyulni, és hogy fognak ezeken ezeken az iszonyatosan nehézkérdéseken tényleg túllendülni.

[00:48:58]Te mondtad azt egy korábbi adásban, amikor a vendégünk voltál, hogy azért ilyen eseteknél, mint a mint a Bicske, a Szőlőutca, hogy a portástól a konyhásnél így mindenki traumatizálódik, és meg vannak béjegezve, hogy ja, te abban a szőlő utcai intézményben vagy konyhás néni, ahol pedofilok dolgoznak.

[00:49:19]Igen.

[00:49:19]Hát de és az is egy olyan helyzet, hogy szerintem így érdemes belegondolni, hogy az, aki elmegy mondjuk egy gyerekotthonba portásnak, vagy vagy főzni, valószínűleg viszonyul ehhez a helyzethez valamilyen pozitív módon.

[00:49:35]Hát én egy gyerekotthonba főzök.

[00:49:39]Van egy viszonya a gyerekekhez.

[00:49:39]Jó esélye egyébként sokkal türelmesebb, mint egy bármilyen más menzán dolgozó valaki, mert látja nap mint nap a gyerekeket, hal történeteket, és kell, hogy türelmesebb legyen, mert mert egyébként nagy idegesítően viselkednek a gyerekek, vagy nem várt módon rá, vagy olyanokat káromkodnak, hogy nem érti először.

[00:49:58]Tehát valószínűleg ő a szívét lelkét beletette éveken át, és azt gondolta, hogy ő éppen egy jó ügyhöz szerződik.

[00:50:06]És akkor egyszer csak meghallja azt a történetet, hogy ő segítkezett abban, hogy működjön egy rendszer, ahol szexuálisan bántalmaztak gyerekeket.

[00:50:20]Tehát meg kell halljuk az ő ő hangjukat is.

[00:50:22]Hát hát én még azt is mondom, hogy hogy ez meg kell állni itt itt időt kell kérni.

[00:50:25]Tehát ez a ez a írok még két posztot meg gyűlületből mit tudom ott az elkövető verjük meg.

[00:50:30]Itt most magára hagytuk az összes gyereket az intézményben meg a dolgozókat és nem történik meg az, hogy valaki odaüljön melléjük, hogy figyú már hogy vagy, mit mire van szükséged?

[00:50:41]És a ezek a helyreállító körök azt is segítenék, vagy hát körök, tehát valamilyen folyamat, ami segít elismerni azt, hogy hogy lehet, hogy összeomlott a világa valakinek, és most így újra kell lábra állni ebből a fájdalomból.

[00:50:54]Én tudtom például bicskei kollégáimat, senki nem támogatta ebbe.

[00:51:00]A az igazságszolgáltatás az jogilag megtörtént, de a helyreállítás nem.

[00:51:06]Tehát emberek így ezzel mennek tovább, hogy hát én nem tudom, mit szoktak ilyenkor csinálni.

[00:51:09]Egyébként egy egy ilyen üzleti világban a HRS-ek egy csomó sokkal kisebb ügynél elkezdenek agyalni, hogy mit csináljunk a munkavállalókkal.

[00:51:18]Itt meg ez történik, és a az ottani munkavállalóknak másnap be kell menni, és majd ők magukba kitalálják, hogy mit mondjunk egymásnak, mit mondjunk a gyerekeknek.

[00:51:29]Szóval ez egy bonyolult dolog, amiből szintén hiányzik szerintem az, hogy hogy aki ezt ezt üzemelteti, aki megbízást adott, rá, felelősséget vállaljon, ezért a folyamatér is.

[00:51:43]Tehát nem nem azért, hogy hogy korbácsolja magát egy döntéshozó, hogy én vagyok a hibás és lemondok, hanem úgy felelősséget vállalni, hogy jó, hát mondjuk én ilyet is vártam volna, de igen, de az kevés.

[00:51:55]Értem.

[00:51:55]Értem.

[00:51:55]Az a az a felelősségválás, hogy azt mondja valaki, hogy álljunk meg.

[00:52:00]Én azt gondolom, hogy ha itt 100 ember dolgozik, biztos, hogy valahogy érinti ez őket.

[00:52:04]Csináljunk már valami munkacsoportot, aki kitalálja, hogy hogy támogassuk meg őket egy ilyen helyreállító folyamatba.

[00:52:09]Tehát ez ezt meg kéne, hogy csináljuk.

[00:52:14]Nem, hogy felelősségvállalás nem volt, meg lemondás nem volt, hanem hazugság volt.

[00:52:18]Tagadás volt és hazugság volt.

[00:52:21]Igen.

[00:52:21]És a Szőlő utcáról mindenkit elküldtek és akkor kész.

[00:52:23]Tehát, hogy hogy ez nem történ volt ilyen így beleégett a a az agyamba, hogy így beszélek egy volt szőlő utcai dolgozóval, és hogy így így így és tényleg ezek a a akik ott voltak, azok így ennek az esetnek a kapcsán kezdik el visszafejteni, hogy miben voltak 10 évig, és és tök jó szándékú tanult, okos, érzékeny a gyerekek érdekét néző szakemberek, és azt mondja, hogy Jézusom, én ott voltam.

[00:52:52]Ú, van ebben felelősségem, és hogy így így szembe jön az, amit amit így arra voltál tanítva, hogy elfedd meg, ne vedd észre, vagy így a saját példám volt, hogy hogy hogy én iszony sokszor próbáltuk mondjuk azt, hogy a börtönbeli bántalmazásokat így felszínre hozni, és azt mondani, hogy foglalkozzanak már ezzel, mert azt láttuk, hogy ezeknek ugyanúgy nincs kifutásuk, és hogy így milliószor mentünk és próbáltuk és izé, de az ember egy idő után azt mondja, hogy most minek menjek?

[00:53:20]Tényleg?

[00:53:20]Tehát ötször azt mondták, hogy nincs itt semmi látnivaló, 10íszor azt mondták, hogy ezzel nem tudunk foglalkozni, nyolcszor azt mondták, hogy hazudok és nem igaz és izé nem tudsz odamenni 46-otra.

[00:53:35]És erre egyébként akkor döbbentem rá, amikor ugye a saját privát életemben volt egy ilyen, hogy egy jeleztem valamilyen bátást, és azt mondták, hogy nagyon köszönöm, hogy jelezte, és így én így meg voltam adva, hogy Jézusom, de rendesek, és aztán rájtom, hogy hát hülye vagyok én, hát nem rendesek, ez lenne a minimum.

[00:53:50]Csak, hogy én ahhoz szoktam, hogy hogy Igen.

[00:53:57]És hogy és hogy itt itt is az van, hogy így hogy így biztos, hogy nagyon sok ilyen elfedés meg a saját individuum védelme érdekében ö félre fejfélre fordításan, és hogy ezekről Igen, beszélni kell, ami tök fájdalmas.

[00:54:16]Azért itt a kontroll stúdiójában szerencsére van erre lehetőség, és időről időre leülünk és beszélgetünk ezekről.

[00:54:24]Szerintem az is nagyon hasznos volt, amikor a szőlő utca után összeültünk ugyanígy hárman is és kibeszéltük a dolgokat.

[00:54:31]Na, harmadik a gyerekek valódi jogvédelmének megerősítése.

[00:54:33]Jól funkcionáló panasz és jelzőrendszerre van szükség.

[00:54:37]Ez vajon azt jelenti, hogy tudjon szólni az a gyerek, hogyha történt vele valami?

[00:54:42]De hát itt akkor kapásból az jut eszembe, hogy van olyan gyám, akihez 30 gyerek tartozik.

[00:54:48]Hát az a nem az a az a tudjon szólni kategóriáján kívül esik szerintem.

[00:54:50]Tehát hogy valójában akkor nem tud szólni.

[00:54:54]Igen.

[00:54:54]Igen.

[00:54:55]Tehát hogy oké, hogy a nem tudom adott esetben, hogyha az a gyerek fel van vértezve a nem tudom jogi tudáson is biztonságban nézze magát, de a másik oldal még nem befogadott.

[00:55:02]Szóval végülis azzal nem tud szólni kategóriája.

[00:55:07]Szóval igen, szerintem ennek két oldala van, hogy egyrészt legyen ilyen eljárás, hogy hogyan lehet szólni arról, a gyerek tudjon a maga módján, a számára érthető módon beszéljenek, erről vele tudja, hogy mik lehetnek a következmények, ne legyen visszaélés.

[00:55:20]És egyébként ennek legyen valami kimenete.

[00:55:23]Tehát ha a Ben fejét bottal verjik a gyerek otthonba, akkor az ne az legyen, hogy leírják két év múlva, majd esetleg indítanak egy eljárást, hanem hogy azonnali támogatóséget kapjon, amihez meg kell egy biztonságos felnőtt mellette.

[00:55:37]Igen.

[00:55:40]És hát itt ez a a kettes hármas pont, vagy amiről most beszélünk, ez összefügg, mert leírhatunk ilyen folyamatokat, hogy hát a a szólásnak ezek a folyamatai.

[00:55:49]Ühüm.

[00:55:51]De ha én nem élem meg napi szinten, hogy nagyon kicsi dolgokkal kapcsolatban is odafigyelnek rám, van bizalmi kapcsolatom felnőttekkel, akkor hallottam, hogy valami idegenek mondtak valamit, hogyha majd nagy baj, akkor valami folyamat van.

[00:56:06]A legtöbb gyerek az nem úgy fog szólni, hogy igen, átolvastam a mindenféle törvényeket, és tudom, hogy ehhez jogom van, hanem ő szól azoknak az embereknek, akikbe bízik, akikhez kapcsolódik, azokról a dolgokról, amik neki fontosak.

[00:56:20]Arról is, hogyha valami jó, arról is, hogyha valami rossz, vagy nem szól és vedd észre.

[00:56:24]Igen.

[00:56:24]Vagy nem szól és vedd észre, mert hogy kell, hogy kontaktus legyen.

[00:56:26]Tehát visszaértünk oda, hogy kell, hogy elég ember legyen körülötte, aki jól van, aki tud személyes figyelmet adni.

[00:56:32]És ez egy gyára is vonatkozik, mert az, hogy egy név egy papíron, az még nem segít.

[00:56:39]Árpti, neked bicskéén hogy szóltak a gyerekek, hogy őket szexuális abúzus éri?

[00:56:45]Hát úgy, hogy foglalkozásokat tartottam heti rendszerességgel.

[00:56:47]a gyerekeknek, és nagyon sokat játszottunk, és minden foglalkozást úgy kezdtünk, hogy a volt egy ilyen megérkező kör, hogy ki hogy van, és a tapasztalták azt, hogy a játék során is meg ebbe a körbe is így meghallgatom őket, meg sokszor reagálok arra, amit kifejeznek.

[00:57:06]Például ezt játsszuk, azt játsszuk, vigyelek arra egyébként, hogy biztonsággal játszunk, vigyázunk egymásra.

[00:57:13]Tehát nagyon sok minden üzenhette azt, hogy fontosak ők, meg az ő épségük, meg hogy ők jól legyenek.

[00:57:18]És akkor már évek óta dolgoztam ott, és akkor az egyik gyerek egy játék után visszafordult elmondani azt, hogy valami fura dolog történt vele.

[00:57:29]Tehát ő se úgy jött oda, hogy olvastam a protokollt, hanem megpróbált elmondani valamit.

[00:57:34]De azért nek azért nekem mondtam, mert előtte játszottunk.

[00:57:39]azt tapasztalta, hogy jó, egy biztonságos felnőtt vagyok, és hogy van esély arra, hogy ezzel lehet, hogy lesz valami, mert már egy csomó mindent jelzett korábban, amivel lett valami.

[00:57:52]De mondtad, hogy már évek óta dolgoztál velük.

[00:57:55]Igen.

[00:57:56]És ugye azt is tudjuk, és ebben a jelentésben is benne van, hogy hatalmas a fluktuáció.

[00:57:59]Hát igen, igen.

[00:58:01]Tehát amikor fél évente új nevelő van 12 gyerek mellett, akkor sem kötődni nem tudnak, sem kiismerni egymást, és akkor nem fog tudni egy ilyet elmondani, hogy engem nem xy szexuálisan bántalmazott.

[00:58:16]Nem, de hát de hát hogyha nem is ennyire durva helyzetről beszélünk, kiemelnek valakit a családból, elveszíti a kontaktust, napi kontaktust a legfontosabb emberekkel az életében, jó eséllyel, vérszerinti család.

[00:58:31]És akkor bekerül egy olyan közegbe, ahol nagyon sok nagyon feszült gyerek van, ahol előfordul sok bántalmazás is.

[00:58:39]Nagyon jó lenne, ha lenne egy stabil felnőtt, akibe ő bízhat, akinek el elmondhat dolgokat, vagy az a felnőtt észrevesz dolgokat rajta, hogy valami szükséglete van.

[00:58:47]Lehet, hogy éppen ő úgy védekezik a iszonyatos félelmei meg a stressze ellen, hogy hogy nem érzékel dolgokat.

[00:58:54]Tehát így így lefagy, úgy is szokták ezt mondani.

[00:59:00]Tehát ő egy csöndes gyerek, el van ott a sarokba, nem mondta, hogy bármi hiányozna, de a felnőtt dolga az is az lenne, hogy hogy észrevegye, hogy ő most éppen nincs jól, és megteremteni azokat a kereteket, ami segít neki jobban lenni.

[00:59:16]De hogyha ez a szakma ennyire alacsony megbecsútségű, ennyire nincs megtámogatva, hogy mi a fenét csináljak ilyenkor, és egy csomószor nem alkalmas állapotban lévő emberekkel, együtt kell ezt csapatba csináljam, akkor igazából nagyon hamar fogom azt mondani, hogy elmegyek máshova dolgozni.

[00:59:37]És akkor ott maradt az a gyerek, aki ott ül a sarokba, azzal, hogy nagyon gyakran cserélnek ezek a felnőttek.

[00:59:43]A sezulom, ki ez?

[00:59:46]Szóval azért ez egy nagyon nagyon nagy probléma.

[00:59:48]A másik oldala egyébként ennek, hogy hogy nagyon gyakran a gyerekeknek a határát határait nem tisztelik.

[00:59:54]Tehát hogyha a szexuális bántalmazásról van szó, akkor ugye mindenki mondja, hogy ha ezt a határt átlépik, akkor majd jelezzél légy szíves.

[01:00:04]Csak közben őt napi szinten trenírozzuk arra, hogy ez a rendszer, ahogy így működik, nem tiszteli a határaidat.

[01:00:15]Tehát például van-e személyes tered, van-e holmiaidnak hely, kapsz-e információt arról, hogy mi fog veled történni?

[01:00:23]Ezek mind az ő határai.

[01:00:23]És ezeket így csomószor átlépik.

[01:00:26]Azzal is átlépik egyébként, hogy ja, Gyuribá már nem jön több bető, már nem is búcsúztunk el.

[01:00:34]Ühüm.

[01:00:35]És akkor hogyha ezekbe ő azt tapasztalja, hogy igen, nekem úgy kell kibírni az életet, hogy elviselem, hogy hogy át gyalogolnak rajtam a határaimon, abban, hogy mit eszek, hol lakok, ki van velem, van-e infóm arról, hogy mi történik holnap, akkor utána ez az alkalmazkodás, ami lehetővé teszi, hogy kibírja ezeket a dolgokat, az sajnos azt is lehetővé teszi neki, hogy kibírja azt is, ha valaki még más módon gyalogol át az beépül a személyiségébe.

[01:01:04]Hát ez egy megküzdési mód, ami segít neki kibírni nehézségeket és azokat is, amit egyébként pont ez a bántalmazó rendszerben meg egy csomó ember, tehát akik például visszajönnek ezzel, például szexuálisan bántalmazzák, azok visszajélnek a rendszer hiányosságaival is, hogy még így is bántják, azt emiatt kibírja, de nem a gyereknek a felelőssége legyen, hogy majd ha annyira nagyon durván bántanak, meg gyalogolnak át rajtad, akkor azért szóljál.

[01:01:33]Most megadtad a választ azokra a kommentben feltett kérdésekre, hogy na de hát eddig miért nem szólt?

[01:01:40]Miért most szól, amikor 20 éves?

[01:01:42]Hát azért, mert eddig nem is tudott szólni.

[01:01:43]Igen.

[01:01:43]És hát ugye az is, hogy fejlődésbe lévő idegrendszer, tehát hogy hogy mi történne akkor, ha nem a gyerekvédelemben nő föl valaki, mondjuk kamasz koráb megpróbálja megtalálni azt, hogy hogy ő hogy viszonyul magához, megváltozik a teste, a hangja, mindene.

[01:02:02]Ö ki vagyok én, ha nem egy egy cuki kisgyerek vagyok, hanem egy kamasz.

[01:02:11]Ez évek megváltozik az idegrendszerre formálódik és közben próbálja meghatározni önmagát ahhoz képest, ahonné itt jött.

[01:02:18]Jó, én nem a másolta vagyok a szüleimnek, hanem ki vagyok én?

[01:02:22]Tehát kipróbálom magam új helyzetekbe.

[01:02:24]Tehát egy csomó olyan kérdés mer, hogy ki vagyok én megtalálni az ilyen új szerepeimet, és akkor próbálgatja magát egy egy kamasz.

[01:02:31]Tehát egy ilyen folyamatban történnek ezek a bántások, az óriási kár.

[01:02:38]És akkor azt várjuk tőle, hogy miközben te éppen így keresed azt, hogy ki vagy, meg hogy kapcsolósz a világhoz, miközben egyébként jelezzél már légy szíves, az ez embertelen.

[01:02:48]Tehát hogy egy csomószor, amikor elérik a ezek a fiatalok a 20-25 év körül közötti kort, amikor már valahogy stabilabban érzékelik, hogy fú, amin átmentem, az nem jó.

[01:03:01]Akkor akkor kezdenek beszélni erről.

[01:03:01]Hát meg szerintem ez ilyen nem ilyen egyértelmű, hogy hogy ez most egy fehér, ez meg fekete, tehát hogy most így ez oké.

[01:03:11]Igen, valamikor oké, valamikor meg nem oké.

[01:03:14]Tehát egy ölelés rendben van.

[01:03:14]Igen, lehet rendben.

[01:03:16]Meg egy nem tudom ö simogatás.

[01:03:17]És akkor mi az, amikor már ez nincs rendben?

[01:03:21]és hogy ez így szerintem ez így tehát, hogy külső szemlélőként is adott esetben iszonyatosan nehéz megítélni, meg általában nem úgy szokott lenni, hogy elkapják a gyerekeket a lépcsőfordulóban és bántalmazzák őket hirtelen, hanem hogy ezek ezek ilyen ragadozók, akik így nagyon ügyesen, na nem véletlenül hát látjuk, hogy kikről van szó, hogy így hogyan férköznek a gyerekek bizalmába.

[01:03:45]És már nem is tudom, ki mondta, hogy általában nem a büdös koszos bácsik a Lukas Zokni Zoknival, hanem hogy ezek megnyerő ö vonzó emberek, akik ezt így így Igen.

[01:04:00]azok a gyerekek, akik nem tudják igazán hog hogy működik a szeretet, vagy soha az életben nem kaptak elismer megbecsülést, azok így ezt így így így így jelez a piros láb, hogy ez már nem oké, hanem hogy ezek ilyen nagyon érzékeny meg nehezen felismerhető helyzetek.

[01:04:17]És hogy én látom a a azokkal, akikkel én dolgozom együtt, hogy így azt megmondani, hogy figyelj, ami veled történt, az nem oké, az bántalmazás.

[01:04:26]Az az az nem nem azt mondja er, hogy ja, oké, hanem hogy igen, köszi, nem tudtam, hanem hogy ő ebbe élt, és és hogy így így ezek nem ilyen racionális dolgok.

[01:04:37]Ezt olyan jó, hogy mondod ezt, mert a másik oldala ennek, hogy hogy miért nem lehet ezt mondani, hogy á azonnal szóljon, mert hogy ő abban él abba a realitásban, és nagyon sokszor azért is jeleznek ezen a felnőtté váláson túl ezek a a túlélők tehát évekkel később jelzik, hogy hogy bántamá érte őket, meg ki kell, hogy kerüljek, hogy hogy rájöjjek, hogy ez nem automatikus, a világ nem feltétlen egy ilyen hely.

[01:05:03]Hohó!

[01:05:03]Lehet, hogy engem ott bántottak, főleg, hogyha egy ilyen manipulatív, ilyen grooming, behálózás folyamat zajlik, akkor egy csomószor úgy nem is tiszta, hogy én ezt akartam, nem akartam, sőt azt az embert valamennyire kedveltem.

[01:05:16]nem kényszerített nem kényszerített, egy csomó mindent adott, tehát hogy nagyon nagyon homályos helyzeteket teremtenek és visszakanyarodunk egy kicsit ahhoz, hogy hogy nyitott intézmények, h hogyha példá egy ilyen intézménybe bejárhatnak mások is, akikkel minőséget biztosítva, biztonságos felnőttekkel kapcsolódhatnak a gyerekek, akkor azt is tapasztalhatja egy gyerek, hogy milyen egy biztonságos kapcsolódás, meg azt is tapasztalhatja, hogy ő szólhat, hogyha valami fura.

[01:05:45]És akkor föl fog neki tűnni, hogy jó, én bírtam eddig ezt az embert, de ez most fura és merek is szólni, de ha nincs más referenciám, hanem ez az egyetlen zárt helyben lévő fontos kapcsolódás, ez aki éppen engem bántalmaz és használ, akkor nagyon nehéz helyzetben van, mert elveszíti azt a kapcsolatot, ami fontos neki, amivel visszaél az a felnőtt.

[01:06:10]Másrészt meg nincs hova forduljon.

[01:06:13]Szóval ez a ez a kinyitás ilyen szempontból is tök fontos lenne.

[01:06:15]Meg amíg nincs biztonságos felnőtt melletted, vagy megbízható közösség, addig addig nem fog tudni jelezni.

[01:06:20]Vagy úgy jelzel, ahogy ahogy nem tudom, saját magadnak utána ártasz, mert olyan helyzetekbe visznek bele, amik utána újra traumatizálnak.

[01:06:33]Hú!

[01:06:33]Hát egy-egy pontnál is mennyit tudunk beszélgetni, mert annyira szertágazó ez a ez a téma.

[01:06:36]Na, a negyedik független monitoring és a külső kontroll visszaépítése.

[01:06:42]Tehát, ugy eddig be se lehetett kukucskálni.

[01:06:46]Igen, erről sokat beszéltünk szerintem.

[01:06:48]Ühüm.

[01:06:48]Igen.

[01:06:48]Tehát, hogy meg szerintem tehát, hogy hogy igazából a külső monitoring vagy a külső kontroll az nem egy ilyen hibakeresés, vagy nem egy ilyen felelősségre vonási harc, hanem az, hogy mindannyiunk számára, akik ott bent dolgoznak, élnek, működnek, azok számára is ez jobban tudjon működni.

[01:07:14]Tehát egy reflexziós lehetőség, egy javítás lehetőség.

[01:07:16]És tök oké, hogy ezeken a helyeken történnek hibák.

[01:07:20]Nyilván nem az, amiket itt a botrányok kapcsán láttunk, de hogyát mindenki elrondolgat az életben.

[01:07:24]És és én azt szintén magaman érzem, hogy az, hogy ilyen iszetös lehatárolás volt a civilek, az állam, az ügyvédség, a nem tudom, az ügyészség és a különböző szakmák között, az azt okozza, hogy én a saját trekkemen tudok menni.

[01:07:38]És szuper jó lenne néha egy reflexiók kívülről, mert egyébként nincsen kapaszkodóm ahhoz, hogy lássam a saját működésemet.

[01:07:47]És itt itt itt ugyan ugyanez kellene, hogy kell az állami monitoring is egyébként, és ezzel párhuzamosan szuper lenne, vagy elengedhetetlen lenne, nem szuper, elengedhetetlen lenne, hogy legyen független szakértői monitoring.

[01:08:03]Reméljük lesz.

[01:08:03]Ötödik a gyermekbarát rendészeti és igazságszolgáltatási működés kialakítása.

[01:08:10]Ez az, amit mondtál az előbb is, hogy ne traumatizáljuk újra a gyereket, például azzal, hogy elmondatjuk vele újból és újból, tehát normális kihallgatási módszerek mondjuk.

[01:08:21]Igen, ebben egyébként van előrelépés, tehát hogy a az áldozatoknak a rendőrségi kihallgatásán ott nagyon sokat lépett a Nemzeti Közszolgálategyetem és az ORFK kombója abban, hogy tanítsanak olyan módszertant, hogy az áldozattá vált gyerekeket hogyan lehet úgy kihallgatni, hogy ne traumatizálódjanak újra.

[01:08:40]kérdés, hogy ki az, aki el tud jutni egy ilyen rendszerben, tehát amíg az van, hogy a gyerek ne valahogy tud jelezni, szól, és nem az van, hogy az igazgatóházon belül egy belsővizsgálatot csinál, aminél a papírokban minden helyén való, és nem hív be segítséget, pedig igazából az ő intézménynek a minőségi működéséhez ez is kellene, meg a gyerek biztonságához is ez kellene.

[01:09:05]Tehát, hogy hogy addig az a gyerek nem fog eljutni egy ilyen megfelelő kihallgatásra.

[01:09:10]De ugyanez a média, tehát hogy az, hogyha a a gyerek vagy már felnőtt, és ez nem csak gyerekekre, hanem sérülékeny emberekre, traumatizált emberekre vonatkozik.

[01:09:21]Nem csak a tényleg a nagyon önreflektíven, nagyon szigorúan megvizsgálva, hogy valóban szükséges-e az, hogy ő személyesen nébelarcal megjelenjen, és máshogy nem lehet elérni azt a sokkal nagyobb közjót, a akkor nem szabad engedni.

[01:09:40]És mi és elsődleges mindig az ő érdeke.

[01:09:41]Tehát ő rajta egyszerűen nem lehet átgázolni, mert mert nem áldozhatjuk fel, nem áldozhatjuk be.

[01:09:49]És vannak olyan módszerek, akár a büntetőeljárásba, akár a nyilvánosságba, ami őt támogatja, megőrzi a a méltóságát, az, hogy ne traumatizálódjon újra, de mégis elérjünk valamilyen előrelépést.

[01:10:08]Igen, ez nagyon fontos, és erre elég jó módszertanók megszabályok vannak már.

[01:10:13]Bori, említetted a média felelősségét.

[01:10:15]Itt nálunk a kontroll is volt a közelmúltban Bangó Sándor Sanyi, aki gyakorlatilag nyilatkozatot tett nálunk arról, hogy mi történt vele, és Zsolti bácsi is ugye szóba került, és azt mondta, hogy a kontrollon történt interjúe után bemegy az ügyészségre és vallomást tesz.

[01:10:35]És ez nem történt meg.

[01:10:40]És ugye mi itt a kontroll azzal maradtunk, hogy majd ez fog történni, de nem történt.

[01:10:43]És nyilván erre nincsen semmiféle ráhatásunk, és nem is kell legyen, hogy egy magánember, hogy dönt.

[01:10:51]De Sanyi megkeresett minket, és azt mondta, hogy ő azért szeretne nálunk nyilatkozni, mert aztán az ügyészégen szeretné ezt a vallomást megtenni, és hogy a média által érzi magát védve.

[01:11:07]Ühüm.

[01:11:08]ilyenkor mi a helyzet?

[01:11:11]Mert nyilván ez egy bonyolult ügy, és itt Magyarországon mindannyian egy új helyzetben vagyunk ezzel az egésszel, hogy így sorra derülnek ki a botrányok, sorra kerülnek elő az áldozatok, és hát igen, a média szerepel, de hogy de hogy ilyenkor mi is mi mit tudjon mondani egy médium?

[01:11:29]Igen, ez egy azt hiszem, hogy annak ellenére, hogy több ilyen esetet látunk, ez mégis egy új helyzet, tehát hogy mindannyian tanuljuk, hogy ilyenkor mit kell csinálni.

[01:11:38]És voltak olyan esetek, megint Árpádra kell néznem a bicskei üggyel kapcsolatban, amikor ez jelentett fordulópontot, ez jelentett fordulópontot a kegyelmi botrányban is.

[01:11:51]Szóval voltak ilyen esetek, tehát az biztos, hogy a médiának iszonyatosan fontos és nagy szerepe van, de hogy amit már szintén mondunk itt, hogy meg kell állni egy pillanatra, és nem szabad, hogy elvigyen minket ez az iszonyatos sietettség, ami van.

[01:12:08]Szóval, hogy azt hiszem, hogy ebben az esetben is szuper lett volna.

[01:12:10]Nem tudom, hogy pontosan mit intézkedett a kontroll és kikkel beszélt, de hogy vannak erre protokollok, vannak szakemberek, akik értenek ahhoz, hogy milyen feltételeknek kell megvalósulnia annak érdekében, hogy hiteles és etikus módon tudjon egy média egy ilyen riportot lehozni.

[01:12:32]És szerintem ilyenkor mindig azt kell megvizsgálni, hogy mi az adott embernek az érdeke.

[01:12:36]És megint nagyon nehéz helyzetben vagyunk, mert ő egy felnőtt ember.

[01:12:43]És igen.

[01:12:43]És elmehet ide nyilatkozni, vagy ha itt nem fog tudni nyilatkozni, elmehet máshova nyilatkozni.

[01:12:47]Vannak olyan szobák, hogy hogyan kérdezzük meg ezt az embert, aki ott ül velünk szemben, hogy minél kevésbé traumatizáljuk ismételten és nyilván ennek a fokát ahhoz kell mérni, hogy mi az a cél, amit el akarunk érni vele szemben.

[01:13:03]illetve azt hiszem, hogy a amit magáról elmondott Sándor, az különös felelősséget ró az ő képviselőjére, a vele kapcsolatban lévő emberekre és a médiára is, hogy ő iszonyatosan sok traumán ment keresztül, bármi is történt pontosan a Szőllő utcában, vagy azon kívül, de elmondta, hogy gyerekkorától kezdve miben élt.

[01:13:28]Szóval, hogy itt egy különös felelősség van, és mindig az ő érdeke az elsődleges.

[01:13:31]És szerintem ilyenkor nekünk szakembereknek azt kell megnézni, hogy neki milyen rámen hatással lesz, hogyha itt beszélni fog, és milyen óvintézkedéseket kell megtennünk annak érdekében, hogy őt a lehető legkisebb sérelmélyel el kell torzítanunk a hangját, felismerhetetlenné kell tű tennünk, vagy megcsináljuk az adást és végül nem adjuk le.

[01:13:54]Szóval ezeket azt hiszem, hogy meg kell vizsgálni, és nagyon sok szakembernek volt ennek ennek a riportnak a kapcsán az a véleménye, őt is látva meg utána már nyilván könnyű könnyebb olyan szapban beszélni, hogy láttuk, hogy ő visszalépettől az ügytől.

[01:14:12]Tehát, hogy az volt egy elég komoly szakmai körnek a véleménye, hogy nem volt helyes leadni ezt a műsort, vagy fölvenni ilyen módon, ahogy ez megtörtént.

[01:14:21]Ühüm.

[01:14:21]Még akkor sem, hogyha ő kéri, mert ő úgy gondolja, hogy ez segít ő rajta.

[01:14:28]Hát szerintem tehát, hogy nem tudom, mert nem voltam benne, nem találkoztam vele soha, nem beszéltem vele, de azt hiszem, hogyha nekem szakemberként az a véleményem, hogy ő adott esetben nincs jó helyzetben, nem stabil, nem tudjak elően felmérni, hogy mikennek a következményei, akkor nagyon próbálom őt abban segíteni, hogy ezt elmagyarázzam, hogy ezt megértse, hogy hogy olyan módon tudjam mondani, hogy hozok korábbi embereket, akik megjelentek a médiában, és el tudják mondani, hogy milyen hatással volt rájuk ilyen Pető Attila, vagy ilyen Lili a babákból, akiknél nagyon komoly munka volt az a saját személyiségüket illetően meg a megjelenésük előtt is, hogy ők úgy tudjanak megjelenni, hogy a lehető legkevésbé sérüljenek.

[01:15:18]ők is sérültek egyébként szerintem csak ők a körülöttük lévő szakemberek álláspontja szerint kellően erősek, felvértezettek voltak és abban a pozícióban voltak, hogy egy jó döntést tudtak hozni arról, hogy mit tesznek.

[01:15:37]Azt is tudjuk, hogy Sándor indított egy gyűjtést egy platformon keresztül, és ez a platform azt mondta, hogy csak akkor adja át neki a gyűjtött pénzt, hogyha bemegy az ügyészségre és megteszi a följelentést.

[01:15:50]És ugye közben ő kirakott egy posztot, hogy ezt mégsem bírja meg lelkileg és visszalép ettől, hogy ő nyilatkozatot tegyen.

[01:16:00]De nem tudom, hát így nem tudom, hogy így nehéz így mit mondani.

[01:16:05]Szóval olyan érzésem van, mintogyha így a vadnyugaton lennénk.

[01:16:08]De komolyan.

[01:16:10]Tehát, hogy itt van egy állam, aminek van egy rendőrsége, aki nyomoz.

[01:16:17]És hogyha ha bárki úgy ten vallomást, hogy azt mondja, hogy vallomást teszek, hogyha adnak pénzt, vagy én nyilatkozok, hogy adnak, ha ad valaki pénzt, akkor ott éreznénk ezt, hogy fú, ez így valahogy nem frankó, és hogy ez pont, hogy nem a Sándor felelősség.

[01:16:33]Szerintem az a mi felelősségünk, hogy olyan irányba ment el most a közbeszéd, meg ahogy viselkedünk közösségi médián konkrétan meg beszélgetésekbe, hogy hogy például mondjuk a bicskei meg a kegyelmi ügy tanulsága az volt, hogy a nyilvánosság az tudő nyomással lenni eljáró szervekre, hogy nyomozzanak.

[01:17:03]Akkor nekünk az a tanulság, hogy mostantól a nyilvánosság lesz a terepe a nyomozásnak, és majd a Facebookon valaki kinyomozza, vagy ajánljunk pénzt, ha valaki hoz bizonyítékot, miközben, hogyha én rendőr lennék, én szerintem tök idegbe lennék, vagy ügyész, vagy nem tudom ki, hogy most mi történik, ilyen vetélkedőt rendezünk abból, hogy ki mit talál otthon bizonyítékot.

[01:17:28]Tehát, hogy egy ilyen közbeszédben lehet, hogy egy csomó áldozat vagy túlélő próbál orientálódni, hogy most akkor hol is kéne az igazamért tennem, miközben egyébként ezek az emberek csomószor nincsenek jól.

[01:17:43]És itt följött ez a példa, hogy azok, akik túlélőként megszólalnak csomószor, például Pető Attila, ő jól van, valószínűleg sokkal több támogató van az életében, mint azok a fiatalok, akik gyerekvédelemben nőttek föl.

[01:18:02]Tehát, hogy azt is figyelembe kéne venni, hogy most itt nagyon rosszul lévő embereknek egy ilyen nagyon nagy médiazajt csinálunk átlag állampolgárok.

[01:18:11]Tehát gyűjtéseket rendezünk, követeljük, hogy most azonnal mondja meg valaki, hogy hogy ki a Zsolti bácsi, vagy akármi.

[01:18:19]Tehát hogy mert van egy ilyen türelmetlenség, meg egy egy csomó jogos indulat, de ebből nem következik az, hogy ő hirtelen képes lesz ezt elmondani a nyilvánosság előtt, vagy egyáltalán bemenni a rendőrségre se, tehát hogy neki attól még nem lesz támogatórendszere egyáltalán.

[01:18:34]Tehát szerintem ezzel kapcsolatban meg jó, hogy ilyen önmérsékletet tanúsítunk mindannyian, hogy hogy a legjobb, ha a magyar állam ezt az igazságszolgáltatást használva földíti, ahogy lehet.

[01:18:47]És egyébként meg ezek az emberek megkapnak mindenféle segítséget ehhez, ö hogy ők ebbe lehetőleg ne sérüljenek, mert eleve a gyerekbarát kihallgatás is egy ilyen újabb dolog, de hogy hogy ezt hogy kell jól csinálni, azért ez nagyon nehéz.

[01:19:07]Tehát ez nem egy rutin történet szerintem itt társadalmilag se.

[01:19:09]És tök jó lenne, hogyha ha úgy kezelnénk, nekem az influencertüntetés jut eszembe, hogy ott emberek összeadtak pénzt.

[01:19:17]Azért ez nagy különbség volt, hogy egy már lezajlott büntető ügy után nem kérte senki, hogy üljön ki valaki a színpadra, és mondja el, hogy mi történt vele.

[01:19:34]De így se kérte senki.

[01:19:34]Szerette volna.

[01:19:36]Igen.

[01:19:36]Nem, de nem is nem is itt erre mondom, hanem néha a Facebookon azt érzem, hogy ott követelik, hogy valaki álljon ki és mondja el.

[01:19:43]Ühüm.

[01:19:43]és hogy nem tudjuk, hogy mit kérünk, hogy mondjon el, hogy mennyire nehéz azt elmondani.

[01:19:47]És egyébként meg milyen népi bíróság lett a Facebook, vagy az Insta, vagy én nem tudom mi, hogy mi lesz, ha elmondja.

[01:19:54]Semmi nem lesz neki a rendőrségen kell elmondani, vagy az ügyészségnek, valakinek, hivatalos személynek, de hogy a a másik fontos különbség volt, hogy hogy ott nem csak pénzt gyűjtöttek például, hanem azt mondták, hogy mi ehhez nem értünk.

[01:20:07]Ezek az emberek valószínűleg sérültek.

[01:20:09]Ebben nagyon nehéz nekik most így tovább élni.

[01:20:14]És akkor is nehéz lesz, hogyha hirtelen kapnának pénzt.

[01:20:15]Tehát tehát ne azzal oldjuk meg, hogy tessék itt a pénz, most már legyél jól.

[01:20:21]Vagy mint egy hollywoodi film, hogy és akkor utána már megvette a nem tudom milyen autót, beköltözött a kertes házba, és jó lett minden, mert nem lett jó minden, mert éveken keresztül bántották.

[01:20:31]Nagyon fontos életszakaszban, tehát valószínűleg most sincs jól.

[01:20:33]És akkor legyen az, hogy biztonságot adunk neki, például legyen, hol lakjon, és kap hozzá támogatást hosszan, nem két hétig, hanem évekig, hogy szakemberek támogatják, hogy tudjon mit kezdeni azzal, hogy akkor most itt vagyok az életemben, és mondjuk ki tudjak menni a lakásból, amit amit kaptam, vagy el tudjak menni dolgozni.

[01:20:58]azért ezek hosszúhosszú évekig tartó folyamatok, tehát hogy hogy ne ne ez a türelmetlen, azonnali sikert váró ö közbeszéd legyen, mert akkor beletolunk túlélőket ilyenfajta helyzetekbe, és akkor az lesz, hogyha ha nem ha nem idejön valaki, akkor lesz egy következő hely, ahova mehet, vagy elmehet egy influencerhez, vagy kiteheti Tiktokra vagy nem tudom én mire, mert van rá igény.

[01:21:34]És szerintem ezzel kell, hogy kezdjünk valamit, hogy hogy ne csak az igazságszolgáltatásról legyen igény, hanem a biztonságra is, meg a a az áldozattal meg a túlélővel való törődésre, mert különben az van, hogy mi is használjuk őt.

[01:21:47]Ühüm.

[01:21:47]A törődésről annyit szeretnék elmondani, hogy mi folyamatosan tartottuk az ügyvédjével a kapcsolatot, és pszichológust is kapott.

[01:21:52]Tehát ez ez így volt.

[01:21:55]Mond annyi kiegész, hogy amit az Árpád mond, hogy az influencertüntetés után összejött pénzt, azt ugye az utcáról Lakásban Egyesület használja és biztosít iszonyú sokféle szolgáltatást ezeknek a fiatal felnőtteknek, és hogy ez iszonyatosan nagy munka, amilyen amennyit bele kell rakni, de hát mégis ez az, ami egyébként bárkinek is de jár, és hogy ez egyébként valójában ez is egy olyan feladat lenne, amit az államnak kellene minimálisan finanszírozni És én egyébként a jó indulatot szerintem senki nem kérdőjelezi meg.

[01:22:28]Tehát, hogy tényleg hát mit csinálnál legszívesebben ebédet főznél neki, befogadnád és támogatnád és azt mondanád, hogy nincsen semmi baj, és fordulj hozzám, ha segítséget szeretnéz.

[01:22:39]Szóval szerintem a jó indulat az nem kérdés, csak hogy ezek ilyen iszonyatosan bonyolult és összetett dolgok.

[01:22:46]És szerintem nekünk társadalomnak azt kéne csinálnunk, hogy az államnak meg az ügyészségnek meg a rendőrséget kéne arra rábírni, hogy tessék megtenni, ami a kötelezettség, és nyomozni és kideríteni, és gyerekbarát, vagy felnőttbarát, száldozatbarát módon meghallgatni ezeket az embereket.

[01:23:02]De mert pont azon gondolkodtam, bocsánat, hogy hogy jutottunk idáig, hogy mondjuk egy 20 éves fiatal nem mer bemenni az ügyészségre vallomást tenni, hanem inkább azt mondja, hogy én szeretnék a kontroll kamerája elé beülni, és nem mondom el senkinek, elmondom hát mindenkinek, akkor akkor ki tárja a legféltettebb titkait azt, amit évek óta cipel magában, mert egyszerűen nem bízik az igazságszolgáltatásban van, nem bízik a rendőrségben, hiszen mit látunk azt, hogy évekig tusoltak el ügyeket, amiről beszélgettünk itt a műsorban, hogy jöttek az ombucsmani jelentések, nem történt semmi, évek teltek el egy egy feljelentés és egy bármilyen nyomozás között és amit Árpi mondott, hogy ugye ebben a közösségi médiás korszakban élünk, és mindenki gyors megoldásokat akar, tehát hogy szerintem egyrészt itt van a a félelem attól, hogy az igazságszolgáltatás nem úgy működik, ahogy működnie kéne, nem teszi a dolgát, vagy nem tette eddig a dolgát.

[01:24:07]Másrészt meg ugye a gyors reakciókhoz vagyunk szokva.

[01:24:10]Nem gondoljátok, hogy ez is benne van?

[01:24:14]Hát abszolút.

[01:24:14]És hogyha már följött például az utcáról lakásban egyesület olyan szakmai munkát végez, ami nagyon hosszan tartó, nagyon megalapozott és lényegi támogatás, és közben pedig nagyon érdemes megnézni, hogy milyen fajta kommunikációt folytatnak erről a nyilvánosság előtt.

[01:24:31]Tehát ők próbálnak felelősen kommunikálni arra, hogy mi minden történik ezzel a közokozással, de nem tesznek ki kirakatba embereket.

[01:24:43]Tehát ők nem fognak odacitálni valakit, hogy akkor most itt megmutatjuk őt.

[01:24:45]És hogyha én megnézek mondjuk másokat a közösségi médiába, aki úgy kommunikál, hogy a mentettjeim, tehát ott azért, mert a partnerség meg a méltóság az egy ilyen alap olyan használat van, ami ami szerintem folytatása annak a fajta használatnak, ami korábban érte ezeket a fiatalokat.

[01:25:11]Tehát szerintem nagyon-nagyon észnél kell lenni, hogy hogy mit fogadunk el nyilvános beszédnek ilyen élethelyzetekről.

[01:25:18]És egyébként az, amikor egyszer csak azt csináljuk, hogy ilyen gyűjtéseket rendezünk.

[01:25:26]Tehát tényleg én látok a Facebookon ilyeneket, hogy az lehet, hogy még jó helyről is indul, de hogy fontos látni, hogy hogy itt itt nem a pénz old meg dolgokat önmagában egyébként.

[01:25:38]Sőt, azt csinálja, hogy még inkább fölkavarja a mindenféle ilyen ilyen instabil élethelyzeteket úgy, hogy belekerül valamilyen hamis remény, hogy majd megoldódik az életem a sok fájdalom, amit átél egy egy túlélő napi szinten, hogy a pénzbe egy csomó reményt bele lehet fantáziálni, de oda való segítség egy csomószor nem kerül.

[01:26:01]és hogy azt azt vállalni, hogy igen, a pénz az egy alap, és akkor most mi azt az alapot arra használjuk, hogy nagyon átgondoljuk, hogy milyen jóféle segítséget adunk hosszú távon.

[01:26:13]Meg különben azt csináljuk, szervezetten igen, szervezetten különben azt csináljuk, hogy hozzávágunk egy adagpénzt egy emberhez és magára hagyjuk.

[01:26:21]Meg egyébként szerintem most például ebben a helyzetben a felelős államnak a feladata az, hogy kiálljon a nem tudom az ügyész, vagy az, aki felelezér az eljárásra, és azt mondja, hogy nagyon sajnáljak, hogy ez így történt, de itt vagyunk, én meg a kollégám fogjuk kihallgatni ezt az embert ilyen meg ilyen meg ilyen módon, és amennyire lehet nyilván elsősorban a számára meg nyújtunk elő tájékoztatást, információt, Ez fog történni, és ilyen garanciákat tudunk vállalni, és kérjük, hogy jöjjön be, tegye meg a vallomását.

[01:26:56]Szeretnénk kideríteni az igazságot.

[01:26:59]Ühüm.

[01:26:59]Ühüm.

[01:27:01]Te most egy jól működő igazságszolgáltatásról beszélsz.

[01:27:02]Na jó, de tehát hogy azért az igazságszáltatásnak mi lenne a célja az állam büntető igényén túl, ami számunkra szerintem fontosabb, hogy az áldozatok kapják meg valamifajta jóváételt meg elégtételt, aminek az első pontja az az, hogy tisztességes és traumaérzékeny, áldozatbarát egy eljárás, amiben eddig nem tudtunk feltétlen bízni, de ennek is az első lépése a felelősségvállalás, és ezt szerintem nyugodtan megteheti ma is bárki.

[01:27:32]aki m a az ügyészségtől, a bármilyen hatóságtól, vagy akár a jövőre nézve, aki azért felelős lesz.

[01:27:41]Várjuk az új kormánytól.

[01:27:41]Abszolút.

[01:27:44]Én várom az út én már ettől is várnám, tehát hogy most is szakemberek dolgoznak ott.

[01:27:48]Én nem gondolom, hogy azok az ügyészek, akik ezen az ügy dolgoznak, ne dolgoznának tisztességesen.

[01:27:54]Meg az ő főnökeik a már csak a társadal nyomás eredményeként is, de a szakmai tisztesség alapján is ne csinálnák azt, amit kéne.

[01:28:03]És mondjuk ezt akkor tudom elhinni, főleg, hogyha most lépnek és azt mondják, hogy készen állunk és az áldozatok védelmeét a fő célunk, és szeretnénk kideríteni az igazságot, bármi is legyen az.

[01:28:12]És tök izgalmas, hogy ez mondjuk az igazságszolgáltatás, és akkor ott van a médiaoldal meg a kommunikációal, hogy hogy szerintem van egy csomó olyan tudás újságíróknál, újságírók szövetségénél, hogy etikus kommunikáció, tehát ők adhatnak információt.

[01:28:31]És van egy csomó olyan támogató szakember, akinél meg van egy olyan tudás, például egyébként a traumaközpont tett ki a restoratív mindennapok egy csomó poszt van, hogy hogyan jó meghallgatni valakit, aki ilyen nehéz dolgokon ment el, ment át, és hogy ezt a kétféle tudást, ezt szerintem felelőssége annak is használni, aki nem hivatásos újságíró.

[01:28:55]Tehát attól, hogy a technológia lehetővé teszi, hogy sok emberrel beszéljen valaki, attól még nem azt jelenti, hogy így minden áron ezt neki kell csinálnia, hanem akkor tanuljon azzal kapcsolatban is, hogy hogy beszél a dolgokról, meg mire használja azt a nyilvánosságot, amit most megkap.

[01:29:13]Tehát hogyha van egy YouTube csatorna, vagy egy egy Facebook felülete, akkor szerintem most a dolgunk az, hogy csináljuk, amit elvárunk az államtól, hogy tanulunk a hibákból.

[01:29:25]Látszik, hogy hogy ez azért egy vadnyugati megoldás, hogy majd ő majd kiáll a köztérre, és hogyha elég hangosan tud kiabálni, akkor elmondja, hogy mi a baja, aztán majd lesz valami, mert most ezt csináljuk egyébként.

[01:29:39]Szerintem fogunk változni, mert tudunk tanulni.

[01:29:43]Remélhetőleg fontos volt, hogy erről is beszéljünk.

[01:29:45]Menjünk tovább.

[01:29:45]Most mindezek után, amit átbeszéltünk, azon gondolkodom, hogy ceterum, cenzeo, katengina déná essze minden, tehát hogy szántsuk be és vessük be sóval.

[01:29:57]És a nullából kell ezt újraépíteni.

[01:29:59]Annyira tönkrement és annyira gyalázat, ami folyik a gyermekvédelemben.

[01:30:01]Vagy tudunk itt reformokat hozni?

[01:30:04]Mit váltok az új kormánytól?

[01:30:11]Hát szerintem a most nem ilyen szakdolgok említése, de hogy hogy legelőször is elkezdeni beszélgetni szerintem tök fontos szakmával, tehát ha anélkül ez nem fog menni, nem találjuk ezeket a megoldásokat.

[01:30:27]És főleg az, ami itt elhangzott, hogy hogy például monitoring az akkor működhet, ha van annak egy kultúrája, hogy hogy beszélünk dilemmákról, hibákról, úgy, hogy közben nem attól kell rettegjek, hogy hogy megszűnik a megélhetésem, hanem hogy mi most egy közös csapat vagyunk, aki javítjuk azt, ami amit szeretnénk csinálni.

[01:30:49]Szóval ez szerintem egy alap kellene, hogy legyen, hogy valahogy egy jó párbeszéd induljon el, és lehessen kimondani a hibákat.

[01:30:55]Igen.

[01:30:57]És a másik, hogy ebbe egy olyan őszinteség, hogy hogy nem a mundér becsületét kell védjem.

[01:31:03]Ugye ebben az is benne van, hogy akkor merek majd így beszélgetni, ha ha biztonságban érzem magam, mint szakember vagy intézményvezető.

[01:31:13]Tehát tehát nem gondolom azt, hogy most akkor ezen múlik minden, hogy hogy én kimondjam-e azt, ami nem működik, hanem tudom, hogy van itt helyem, és megkapok támogatást ahhoz, hogy a valódi célokért elkezdjünk dolgozni, és akkor akár elképzelhetünk olyan dolgokat is, ami most nem működik, vagy nem is létezik.

[01:31:33]A másik pedig én nem mennék be részletekbe, de ebből ordít, hogy nagyon sok ember hiányzik ebből a rendszerből.

[01:31:43]Erre rá kell szánni pénzt.

[01:31:45]Tehát hogyha az van, hogy nincs elég ágya a gyerekeknek, akkor ne csak az ágyakat szerezzék be, hogy most már van ágy, hanem kicsit gondoljuk ezt tovább, mert ha az ágya sincs meg, akkor valószínűleg ott még egy csomó szakember sincs meg, meg egy csomó minden nincs meg.

[01:32:03]Szóval elkezdeni helyén kezelni prioritásként, hogy akkor megteremtsük azokat a közegeket, ami egy csomó mindent megakadályoz.

[01:32:12]Tehát igazából hosszú távon spórolnánk, csak most erre rá kéne költeni pénzt.

[01:32:15]És tudom, hogy tök nehéz ez, mert most minden rohadt nehéz lesz majd.

[01:32:18]Persze költségvetés satöbbi, nem értek hozzá, de azt mondani, hogy itt masszív befektetés nélkül akarja ezt megoldani valaki, az nem egy valós megoldás.

[01:32:32]Bori, te mit vársz?

[01:32:35]Tehát, hogy hogy szerintem a az első lépés, amire már volt kezdeményezés, nyilván most egy új entitás lesz, egy új kormány lesz, de hogy azt kimondani kormányként, hogy ők mint a mindenkori magyar kormány felelősséget vállalnak ezért a helyzetért és azért, ami történt.

[01:32:54]És én én mondjuk így látok a szemem előtt egy ilyen egy ilyen eseményt, ahol ahol ahol tényleg őszinte szembenézés, és először csak a szavak és egy gesztus szintjén a bocsánatkérés megtörténik.

[01:33:09]Hát azt a régieknek kell nem, mert ez a ez a tehát itt most ez a kormány van a a a kormány intézkedése meg hiányai a mindenkori magyar kormány, aki aki most azt mondja, hogy felelősséget vállal ezért, és ebben előrelép.

[01:33:23]És a második az az, hogy hogy tényleg vannak szakemberek, akik a pálya szélén voltak legtöbbjük, nagyon sok ideig meg elhagyták a pályát, de hogy ezekkel az emberekkel, szak szakértőkkel el kell kezdeni beszélni és és azt mondani, hogy mit javasoltok, szerintem elengedhetetlen az, aminek a mintája tulajdonképpen a mi munkacsoportunk, ami a falakon túlpróbált meg igyekszik működni, hogy legyen egy munkacsoport, aki feltárja, hogy mik azok a rendszerszín szintű jellemzők, amik odavezettek, hogy ehhez a ez az elképesztő nem tudom bűnök meg kellett történnie, vagy megtörténtek amit amiben egy széleskörű szakmával kell együttműködni.

[01:34:12]Szóval ezeket, amit most látunk, hogy legalább a javítóintézetek, ugye a szolőc és egy javítóintézet volt, nem fognak a büntetési végrehajtás alá bekerülni végül, ami egy csodálatos hír.

[01:34:24]Pont a Paus Bogáta kapott erről egy levelet a Belügyminisztériumból, hogy nem terveznek további lépéseket ennek érdekében.

[01:34:32]Ez nagyon jó.

[01:34:32]És egyébként szerintem van olyan múltja a civil szervezeteknek, hogy azt lehet mondani, hogy bizonyos kritériumrendszer alapján bizonyos civil szervezetek akár szolgáltatást nyújtani, akár a monitoring tekintetében visszamehetnek a gyerekotthonokba, a börtönbe, a fogyatékosok otthonaiba és akkor már tök nagyot léptünk előre.

[01:34:53]Jó, még ide, hogy egy dolgot tennék hozzá, hogy azért egy csomó változás úgy indult el, hogy volt egy kegyelmi botrány, meg volt egy influencertüntetés, és szerintem ordít az, ami amiről most beszélsz, így ordít annak a hiánya, hogy hogy a felelősségvállalás az az a mindenkori kormánynak dolga, és és azt kimondani, hogy halljuk a történeteket.

[01:35:19]Ühüm.

[01:35:21]És sajnáljuk.

[01:35:23]És bocsánat, hogy ez nem történik meg.

[01:35:26]És hogy ez szerintem nagyon fontos, hogy hogy legyen méltó fóruma annak, hogy hogy valaki elmondhassa, hogy hogy neki ez milyen sérülést okozott, vagy vagy mi az ő története, és ott közösségi szinten hallgassák meg.

[01:35:42]Ne egy bíróság, ne csak egy rendőr, az is fontos, de hogy legyen elismerve, hogy mi az, amivel ő küzd, amiben nekünk részünk van.

[01:35:50]Tehát így ez az államnak is dolga, és szerintem az államnak még azzal is lehet dolga, hogy olyan munkacsoportot is összeállíthat, vagy olyan embereket is összehívhat, akik segítenek eligazodni, vagy támpontokat kapni média szereplőknek vagy influencereknek, akik most jelenleg ilyen mini színpadokat ácsolgatnak, merthogy történeteket elmondanak fiatalok, de hogy hogy az nem ez, és hogy ezt szerintem most tanuljuk együtt, hogy hogy is beszélünk ilyen történetekről úgy, hogy ne traumatizáljuk újra az illetőt, vagy ne egy ilyen kattintást elérjek, vagy nem tudom én mit csináljak, mert hogyha visszaidézzük mondjuk az influencertüntetésnél, azért szerencsére nem az volt, hogy megkértek fiatalokat, hogy na üljetek ki, és akkor mondjátok, és az emberek mégis reagáltak.

[01:36:41]Tehát volt egy ilyen nagyon erős reakció és szerintem erre lehet alapozni.

[01:36:45]Tehát most van egy egy fogadókészség a társadalom részéről, és abba lehet adni azért irányelveket, hogy milyen az, amikor ezzel jól bárunk, és szerintem ezt ebbe bele hozzászólhat az állam is.

[01:36:59]És az egyébként nagyon jó, és azt meg kell ragadni, hogy van egy ilyen társadalmi igény meg nyomás, soha nem volt ilyen.

[01:37:04]Tehát és mi és a társadalom azt mondta, hogy oké, a javítóban lévő gyerekek elkövettek, vagy elkövetettek valamilyen bűncselekményt, de azért az mégsem járja, hogy megverjük őket, meg bántalmazzuk őket, hogy ez így tehát, hogy az emberek ezt nem akarják, és hogy ezt ezt használni kéne, ezt az erőt, ami indult az influencertüntetéssel és jutott idáig.

[01:37:25]És hogy és hogy viszont ezeknek a srácoknak, akik érintettek ebbe, ők semmilyen jó váttételt nem kaptak.

[01:37:34]Na, akkor várjuk az új kormánynak a felelősségvállalását.

[01:37:38]Várjuk azt, hogy kimondja, hogy neki fontos ez a terület.

[01:37:40]Ugye Üm ebben van előzmény.

[01:37:43]Várjuk a folytatást.

[01:37:46]Igen.

[01:37:47]Ühüm.

[01:37:47]Köszönöm szépen, hogy eljöttetek hozzánk.

[01:37:49]Mi is köszönjük.

[01:37:51]Köszönjük.

[01:37:52]A kontroll nézőinek pedig köszönöm a figyelmet.

[01:37:54]Megígérhetem, hogy itt a kontroll stúdiójában biztos, hogy folytatjuk a gyermekvédelmi témát.

[01:37:58]És hogyha megvan az új kormány és megvannak az új intézkedések, akkor gyertek megint.

[01:38:03]Jó, oké.

[01:38:05]Köszönjük.

[01:38:06]Köszönjük.

[01:38:06]Viszontlátásra.

[01:38:07]Kontrol.hu.

[01:38:08]Eljött az ideje.