Kontroll 1:00:57

“Volt, hogy azt éreztem, ez túl nehéz” // Martini Noémi és Solti Hanna

közélet
Irányultság: CentristaKötődés: Tisza-közeli
“Volt, hogy azt éreztem, ez túl nehéz” // Martini Noémi és Solti Hanna
tl;dr
  • Puzsér Róbert azon kijelentése, hogy a nők kevésbé politizálnak, strukturális egyenlőtlenségeket individualizál; a nők ki vannak szorítva a formális hatalmi terekből, politikai aktivitásuk más formákban nyilvánul meg.
  • Fiatal nőként ellentmondani egy ismert közszereplőnek fokozott kockázattal jár, és a reakció gyakran nem egyéni véleményként, hanem az összes nő nevében tett megnyilvánulásként értelmeződik.
  • A „Magyar Péter bevonzotta a nőket" narratíva problematikus, mert megfosztja a nőket saját politikai cselekvőképességüktől; a nők részvételét inkább a megnyíló terek és a látható női képviselők magyarázzák.
  • A politikai újságírás macsó, férfiközpontú szakma, ahol a vezető pozíciókat férfiak töltik be, és a patriarchális logika a hétköznapi működésben is reprodukálja az egyenlőtlenségeket.
  • Női újságírókat rendszeresen ér szexista megkülönböztetés: lekezelő megszólítások, fizikai abúzus („fogdosás"), és a kompetencia folyamatos bizonyításának kényszere.
  • A külsőre vonatkozó megjegyzések a média tárgyiasító logikájából fakadnak, és elveszik annak lehetőségét, hogy egy nőt a szakmai felkészültsége alapján ítéljenek meg.
  • A pályaelhagyás komoly kockázat a mentális terhek miatt; a támogató közeg és a mentális segítségnyújtás kulcsfontosságú lenne a női újságírók megtartásában.
  • A strukturális akadályok közé tartozik a munkakörülmények bizonytalansága és a gondoskodási feladatok egyenlőtlen elosztása; a munkahelyek nincsenek felkészülve az anyaság és a munka összeegyeztetésére.
  • A megoldások között szerepel a szerkesztőségi kultúraváltás, a nemi egyenlőség tudatos érvényesítése (akár kvótákkal), és annak tudatosítása, hogy ne menjenek le műsorok női résztvevők nélkül.

    „Nem szabad soha normalizálni az erőszaknak semmilyen szintjét, sem a verbálisat, sem a... Tehát nem szabad ilyen különbségeket tenni, hogy jaj, még nem elég rossz neked, meg mással is volt rossz, akkor te ne sírj." – Martini Noémi

Részletes összefoglaló megjelenítése

A beszélgetés résztvevői és célja

Virágsára, a Kontroll műsorvezetője két fiatal újságírónőt, Solti Hannát (Átlátszó) és Martini Noémit (HVG) hívta meg a stúdióba, hogy a nők helyzetéről beszélgessenek az újságíró szakmában és a közéletben. A beszélgetés során érintették a pályaválasztás motivációit, a Puzsér Róbert által kiváltott vitát a nők politikai részvételéről, a női újságírókat érő szexista megkülönböztetés különböző formáit, valamint a lehetséges megoldásokat a nők nagyobb arányú részvételére a médiában.

Pályaválasztási történetek

Solti Hanna útja az újságírásig

Solti Hanna határozottan, egyenes pályaívvel érkezett az újságírásba – már egyetemre is ezzel a céllal ment. Meghatározó élménye volt, amikor 16 évesen lehetőséget kapott, hogy egy hetet töltsön az akkori Népszabadságnál Óodimolnádórával (aki azóta is aktív újságíró). Ez az élmény döntötte el a pályaválasztását, és azóta is példaképének tekinti. Hanna hangsúlyozta, hogy jelenleg is sok példaképe van, köztük a beszélgetés résztvevői és más kollégák is.

Martini Noémi útja az újságírásig

Martini Noémi eredetileg költő szeretett volna lenni, és sokáig nem is gondolt más pályára. Szülei mindig azt mondták neki, hogy arra fókuszáljon, amiben tehetséges, így a reáltárgyakkal nem foglalkozott. Gimnázium vége felé tanárai kezdték figyelmeztetni, hogy valami szakmát kellene tanulnia, amiből meg lehet élni. Az újságírást azért választotta, mert úgy érezte, hogy ez kötődik az íráshoz, de annak praktikusabb, szakmai része. Londonban tanult, ahol kifejezetten újságíró szak volt, nem pedig média-kommunikáció. Mint mondta, közben szeretett bele a szakmába, és közben jött rá, hogy mi is az újságírás – hozzátéve, hogy a költészethez egyébként nincs sok köze. Távoli példaképként Christian Amport és haditudósítókat említett, akiket gyerekként hősként csodált.

A Puzsér Róbert-vita és a nők politikai részvétele

A kiváltó megjegyzés és a strukturális egyenlőtlenségek

A beszélgetés egyik központi témája Puzsér Róbert azon kijelentése volt, miszerint a nők kevésbé politizálnak. Solti Hanna szerint ez a kijelentés tipikus példája annak, amikor valaki a strukturális egyenlőtlenségeket individualizálja. Álláspontja szerint a nők nem kevesebbet politizálnak, hanem ki vannak szorítva a formális hatalmi terekből. A nők politikai aktivitása gyakran nem pártpolitikai, hanem közösségi, gondoskodómunkákban és mozgalmi formákban nyilvánul meg – ezeket a mainstream diskurzus hajlamos nem politikaként elismerni, pedig nagyon is azok. Hanna hangsúlyozta, hogy a politika intézményrendszere történelmileg férfiak által és férfiakra szabott, az ő normáik szerint működik.

„Ez a kijelentés, ez tipikus példája annak, amikor a strukturális egyenlőtlenségeket, a rendszerszintű egyenlőtlenségeket individualizálja valaki, merthogy a nők nem kevesebbet politizálnak, hanem ki vannak szorítva, jobban ki vannak szorítva a formális hatalmi terekből." – Solti Hanna *

A megszólalás kockázatai fiatal nőként

Martini Noémi kiemelte, hogy fiatal nőként megszólalni ebben a témában – akár ellentmondani Puzsér Róbertnek, akár felháborodni az állításain – nagyon érdekes pozíció, mert Puzsér sokkal ismertebb, nagyobb követőtáborral rendelkezik, és régebb óta van a nyilvánosság előtt. Noémi tapasztalata szerint amikor kirekesztő megszólalások történnek, mindig a kirekesztett vagy sértett emberek kezdenek el felszólalni magukért, akik ezzel még jobban kiteszik magukat az online térben érkező visszajelzéseknek és kommenteknek. Ő maga is kapott olyan kommenteket, hogy túl érzékeny, túlgondolja, és hogy mit hisz. Ez nagyon fájó és nehéz megtapasztalás számára.

„Szerintem a kirekesztés az nem lehet vélemény. És hogy igazából nekem ezzel a megszólalással az a legnagyobb problémám, hogy így fact incorrect, tehát hogyha most így factsekkelni szeretnénk ezt a megszólalást, az nem igaz." – Martini Noémi *

A kockázatvállalás kérdése

Noémi különösen azt a mondatrészt kifogásolta, miszerint a nők kevésbé vállalnak kockázatot. Szerinte önmagában az, hogy a nők képesek gyereket kihordani és szülni, a legnagyobb kockázat az életben. Hozzátette, hogy nagyon sok nőnek iszonyatosan kemény munka, és sokkal több munka a közéletben és a médiában lenni, mint férfiaknak.

Az individualitás kérdése a nyilvánosságban

Hanna rámutatott egy fontos aszimmetriára: amikor Puzsér Róbert tesz egy kijelentést, ő „mint Puzsér Róbert" beszél, senki nem mondja, hogy a férfiak nevében beszél. Ezzel szemben ha egy nő reagál erre, akkor a reakciója akarva-akaratlanul úgy jelenik meg a nyilvánosságban, mintha minden nő helyett beszélne. Az ő elsődleges pozíciója nőként lesz értelmezve, nem egyéni véleményként. Hanna szerint jó lenne, ha olyan emberek is reagálnának ezekre a kijelentésekre, akik nem érintettek.

„Neki pedig megadatik az a kiváltság, hogy ő mint Puzsér Róbert fog megszólalni, soha nem, mint nem tudom középosztálybeli fehér férfi." – Solti Hanna *

A vita további rétegei

A műsorvezető felvetette, hogy Puzsér Róbert állítása mögött szociológiai kutatások és politikaelméleti tanulmányok is állhatnak, és hogy a nagy arányokat nézve még mindig kevesebb nő politizál. Hanna erre reagálva hangsúlyozta, hogy a kérdés az, hogy ezt a rendszert ki hozta létre – Puzsér erről nem beszél, csak a tényt fekteti le.

Noémi hozzátette, hogy Puzsér Róbertnek, mint közszereplőnek, felelőssége van abban, amit állít. Ő maga nem engedheti meg magának azt a kiváltságot, hogy olyan dolgot állítson valaki másról, ami nincs erősen elméletileg alátámasztva, és nem kérdezett meg róla érintetteket. Szerinte ilyenkor egy közszereplő nem teheti fel a kezét azzal, hogy „ez csak az én véleményem".

„Szerintem ilyen nincs. És ezt Puzsér Róbertnek tudnia kellett." – Martini Noémi *

A „Magyar Péter bevonzotta a nőket" narratíva kritikája

A 444-es cikk és a probléma lényege

A beszélgetés során előkerült egy 444-es cikk, amely szerint a fiatal lányok Magyar Péter megjelenése miatt kezdtek el politikával foglalkozni – mert „jól néz ki" és „Big Dick Energy". Noémi, aki három évig dolgozott a 444-nél és ismeri a cikk íróját, hangsúlyozta, hogy nem akarja a lapot feleslegesen kritizálni, de ez a narratíva problematikus, mert megfosztja a nőket a saját politikai cselekvőképességüktől. Azt sugallja, hogy egy nőnek csak akkor lehet véleménye a politikáról, ha jön egy „helyesnek titulált férfi", aki bevonzza őt.

„Azt mondja, hogy egy nőnek csak akkor lesz vagy lehet véleménye a politikáról, hogyha jön egy valaki szerint helyesnek titulált férfi, aki bevonzotta őt a politikába, nincsen erre szükség." – Martini Noémi *

Alternatív magyarázatok a nők politikai részvételére

Noémi szerint inkább arról lehet szó, hogy bizonyos politikai helyzetek tereket nyitnak meg különböző csoportok, például fiatal nők számára, amihez ők kapcsolódni tudnak. Példaként említette, hogy a TISZA Pártban a képviselőjelöltek több mint 30%-a nő volt, és most rengeteg nő van a parlamentben. Szerinte miért nem ezt mondjuk, hogy azért politizálnak a fiatal nők, mert végre látják, hogy nők is vannak a politikában? Miért a férfiakat kérdezték meg arról, hogy Magyar Péter jól néz ki?

A reprezentáció korlátai

Hanna óvatosságra intett a reprezentációval kapcsolatban: szerinte az, hogy hány nő van a parlamentben, még nem garancia arra, hogy a klasszikusan nőket érintő problémák (nők elleni erőszak, szülészeti erőszak) valóban képviselve lesznek, vagy hogy egy roma nőnek lehetősége lesz kitörni a szegregátumból. Ugyanakkor bizakodó, mert legalább esély nyílik arra, hogy érdemi nőpolitika történjen, szemben azzal, amit az Orbán-kormány 16 évig képviselt.

Noémi hozzátette, hogy a nők parlamenti jelenléte nem csak azért fontos, hogy a női témákat felkarolják, hanem azért is, hogy ellensúlyozza azt a korábbi helyzetet, amikor valaki a neme miatt nem lehetett képviselő. Ugyanakkor szerinte nagy elvárás, hogy ha nőként ott vagy, akkor „jobban kell csinálnod" és mindenkit reprezentálnod kell.

„Hadd legyen meg a szabadságunk nőként, hogy mi is rosszul gondoljuk, hogy elrontsuk, hogy ne tudjunk valamit jól csinálni, hogy ne legyen ez elvárva, mert ez az iszonyú nehéz szerintem, hogy el van várva, hogy nőként politikus vagy, akkor add meg az összes nő problémáját a világban, és ha nem, akkor rábuktál, és férfiként meg nem látunk ilyet." – Martini Noémi *

A női újságírók tapasztalatai a szakmában

A szakma macsó jellege

Mindkét vendég egyetértett abban, hogy az újságírás – különösen a politikai újságírás – macsó, férfiközpontú szakma. Hanna rámutatott, hogy a főszerkesztők, CEO-k és vezető pozícióban lévő emberek szinte kizárólag férfiak. Noémi hozzátette, hogy bár sok nő dolgozik újságíróként, ők gyakran női magazinoknál helyezkednek el. Hanna szerint azonban a létszám önmagában nem változtat a lényegen: a kapitalista média rendszer alaplogikája, a hatalmi viszonyok, a tulajdonosi struktúrák és a szerkesztőségi hierarchiák továbbra is patriarchális alapokon szerveződnek, és folyamatosan reprodukálják az egyenlőtlenségeket.

A patriarchális működés megnyilvánulásai

Hanna részletesen kifejtette, hogy a patriarchális logika nem csak a vezető pozíciókban nyilvánul meg, hanem a hétköznapi működés alapstruktúráiban is: hogyan szólítják egymást az emberek, hogyan működik a HR-menedzsment, milyen a hierarchia, vertikálisan vagy horizontálisan szerveződik-e egy cég. Emellett az újságírás a nyilvánosság terében zajlik, ahol a politikusokkal való találkozások során is megnyilvánulnak ezek a viszonyok – hogyan szólnak hozzánk, kiket tekintenek partnernek.

Személyes tapasztalatok a megkülönböztetésről

Noémi szerint nincs olyan nő ebben a szakmában, akit ne ért volna valamiféle megkülönböztetés a neme miatt. Személyes tapasztalatai közé tartozik:
- Fiatal nőként, alacsony termetűként gyakran „mucikámnak", „kis hölgynek", „kislánynak" szólították
- Többször megkérdezték tőle, hogy újságíró suliból valami kis gyakornok-e
- Nem akarták elhinni, hogy felnőtt ember
- A „fogdosás" jelensége: miniszterek odajönnek és megfogják a derekát vagy a vállát, ami szerinte a helyére rakja, lekezelő

„Volt, hogy megkérdezték, hogy hány éves vagyok, és így nem akarták elhinni, hogy én egy felnőtt ember vagyok." – Martini Noémi *

Fizikai abúzus és nemi alapú erőszak

Noémi elmesélte, hogy volt olyan eset, amikor menstruált, és egy politikai rendezvényen kellett órákat állnia mosdók nélkül, görcsökkel, miközben interjúra várt. Hanna megerősítette, hogy a női újságírókat érő erőszak egy valós jelenség, amit kutatások is alátámasztanak. Saját tapasztalata szerint neki elég gyakran fogták meg a fenekét nyilvános eseményeken – békemeneten, Pride-on, különböző rendezvényeken – egyszerűen azért, mert nő mikrofonnal.

„Senkinek a külseje nem éleslődnek annyit, senki mással szemben nem veszik a bátorságot." – Solti Hanna *

A kampányidőszak tapasztalatai

Noémi kiemelte, hogy a kampányidőszakban viszonylag sok abúzust kapott, ami meglepte. A leginkább az lepte meg, hogy bár sokan támogatták (olvasók, hallgatók, szakmabeliek), voltak, akik nem. Hangsúlyozta, hogy nem szabad normalizálni az erőszak semmilyen szintjét, sem a verbálisat, sem a fizikait. Az erőszak egy skála, ami egyre rosszabb lesz, minél jobban hozzászokunk.

„Nem szabad soha normalizálni az erőszaknak semmilyen szintjét, sem a verbálisat, sem a... Tehát nem szabad ilyen különbségeket tenni, hogy jaj, még nem elég rossz neked, meg mással is volt rossz, akkor te ne sírj." – Martini Noémi *

A bizonyítási kényszer

Hanna szerint a női újságírókon sokkal erősebb a kompetencia folyamatos bizonyításának kényszere, különösen politikai témákban. A szakmai kritikán túl gyakran kapnak személyeskedő, lekezelő, kifejezetten szexista megjegyzéseket – olyanokat, amilyeneket férfiak nem. Hozzátette, hogy az a tény, hogy ezt a különbséget bizonygatni kell, vagy magyarázkodni kell miatta, igazából csak alátámasztja a probléma létezését.

„Rajtunk van a kompetencia folyamatos bizonyításának a kényszere sokkal erősebben, mint férfi kollégáinkra." – Solti Hanna *

A külső megjegyzések és a tárgyiasítás problémája

A „politikai fétis" kérdése

Noémi elmondta, hogy amikor elkezdett videózni, rettegett a képernyős szerepléstől. Később írt a hírlevelében arról a jelenségről, amit „politikai fétisnek" nevezett: fiatal nők vannak a terepen, akik kemény körülmények között bunkó és abuzív férfi politikusokat kérdeznek fel, rohannak utánuk. Szerinte van ebben valami fétisszerű – a nézők számára ez olyan, mintha egy fiatal csinos nőt egy lekezelő politikus próbálna ledominálni. Noémi nem szeretne ebbe a szerepbe kerülni.

Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy amikor azt mondják, hogy valaki azért van képernyőn, mert jól néz ki, azzal elveszik tőle azt, hogy lehet, hogy okos, sok diplomája van és nagyon felkészült – a kettő nem kellene, hogy kioltsa egymást.

A külsőre vonatkozó kommentek

Hanna elmondta, hogy a külsőre vonatkozó megjegyzéseket szinte soha nem nők teszik. Ő maga figyeli, hogy kik írják ezeket a kommenteket – legyenek azok becsmérlőek vagy akár nagyon pozitív, dicsérő kijelentések. Hangsúlyozta, hogy ezek közéleti tartalmak, nem sminkelős videók, de egyébként sem lenne szabad senki külsejét megjegyzésekkel illetni.

„Azt gondolom, hogy nem is tartozom magyarázattal senkinek ezzel kapcsolatban, és ezt majd meg fogják tenni mások, úgy is helyettem. Ezt mindig megteszik. De ez a média tárgyasító logikájából fakad. Ez nem az én egyéni problémám, hanem ez megint csak egy rendszerszintű probléma." – Solti Hanna *

A pályaelhagyás és a mentális terhek

Személyes vívódások

Noémi őszintén beszélt arról, hogy voltak olyan időszakok, amikor azt érezte, nem képes újra képernyőre kerülni a kommentek és üzenetek miatt. Elgondolkodott azon is, hogy ha előre tudta volna, mivel jár ez a szakma, nem biztos, hogy ezt választotta volna.

„Voltak olyan időszakok, ahol azt éreztem, hogy így nem vagyok képes képernyőre kerülni újra, mert olyan kommentek vannak, meg olyan üzeneteket kapok." – Martini Noémi *

Hanna elmondta, hogy pályája első felében szinte soha nem szerepelt videón, mert nem érezte magát lelkileg késznek rá, és nem érezte, hogy a közege elég felkészült lenne arra, hogy megvédje azzal szemben, amit kapni fog. Most, hogy már aktívan szerepel, látja, hogy „igen, ez van".

A támogató közeg fontossága

Hanna pozitívumként említette, hogy egyre több a nő és fiatal nő a médiában, és ők megszervezik magukat, támogatják egymást. Ő maga is odafigyel arra, hogy amikor belépő fiatal nők jönnek a szerkesztőségbe, ők támogatva legyenek, és nagyobb support rendszer vegye körül őket, mint ami nekik volt.

Noémi felvetette a mentális segítségnyújtás fontosságát az újságírók számára, különösen azoknak, akik képernyőn vannak vagy terepen dolgoznak. Szerinte ha van egy támogató közeg, mentális és szakmai segítség, az sokat tud segíteni azon, hogy mennyire bántalmazó tud lenni a közélet az újságírókkal szemben.

Strukturális akadályok és a gondoskodási feladatok

A munkakörülmények bizonytalansága

Hanna hangsúlyozta, hogy a nők alulreprezentáltságának okai nem egyéni döntésekben keresendők, hanem strukturális, rendszerszintű akadályokban. A szexista támadások és az agresszív nyilvánosság csak egy kis szeletét képezik a problémának. Sokkal inkább visszatartó tényező a munkakörülmények bizonytalansága, a rengeteg munka, és az, hogy a gondoskodási feladatok – amelyek továbbra is inkább a nőkre hárulnak – nincsenek egyenlően elosztva.

Az anyaság és a munka összeegyeztethetősége

Noémi rámutatott, hogy az anyaság „a legősibb dolog a földön", mégsem úgy vannak kialakítva a munkahelyek, hogy ezt segítsék. Hallott olyan kommentet szerkesztőktől, hogy „ez nem egy családbarát munka", és ha valaki családot szeretne meg gyereket vállalni, akkor ez valószínűleg nem az a munka. Noémi szerint azonban minden munkahelyet lehet úgy szervezni, hogy mellette lehessen anya és nevelhessen gyereket – ez hajlandóság kérdése.

Lehetséges megoldások a nők helyzetének javítására

Szerkesztőségi kultúraváltás

Hanna három fő területet emelt ki:
1. Szerkesztőségi kultúraváltás: biztonságosabb munkakörnyezet kialakítása
2. A nemi egyenlőség tudatos érvényesítése: beleértve a kvótarendszer lehetőségét is
3. Családbarát munkahelyi feltételek: rugalmasabb munkavégzés, a családalapítás támogatása

A kvóta kérdése

Hanna elmondta, hogy sokat gondolkodik a kvótarendszeren, és változik is a véleménye. Szerinte a női kvóta mellett szóló érv, hogy ez nem mesterséges beavatkozás, hanem korrekciós eszköz, ami segíthet megtörni az önfenntartó hatalmi struktúrákat, amelyek a férfi többséget folyamatosan újratermelik. Rövid távon esélyt teremt egy kiegyenlítettebb részvételre, és normalizálná a nők jelenlétét ezekben a pozíciókban.

A műsorkészítés tudatossága

Noémi szerint a műsorkészítőknek és szerkesztőknek tudatosan kellene figyelniük arra, hogy milyen emberek ülnek egy műsorban. Szerinte elfogadhatatlan, hogy komplett műsorok lemennek úgy, hogy egyetlen nő sincs képernyőn, miközben az adott szerkesztőségben sok nő dolgozik, akik értenek a témához és szakértők is lennének. Ezt nem lehet a véletlenre fogni – ha véletlen lenne, „bele kéne, hogy férjen egy pár nő". Noémi szerint ez gyakorlatilag egy „férfi kvóta", ahol a „csak férfi lehet" műsorkészítési elv érvényesül.

„Én személy szerint azt gondolom, hogy az mondjuk komplett műsorok lemennek úgy, hogy egyetlen nő sincs képernyőn, azt úgy, hogy egyébként azokban a szerkesztőségekben egy csomó nő dolgozik és értenek a témához és szakértők is lennének, az szerintem én azt már nem annyira tudom nem tudatosnak látni." – Martini Noémi *

A meghívás kultúrája

Noémi hangsúlyozta, hogy a műsorkészítőknek arra is oda kell figyelniük, hogy olyan légkört és kultúrát teremtsenek, ahova egy nő szívesen elmegy, és nem azt érzi, hogy kvótanőként van kezelve, vagy hogy felkérdezik. Tapasztalata szerint van olyan, hogy nők visszamondanak szereplést, és ennek rengeteg oka lehet.

A belső párbeszéd fontossága

Hanna elmondta, hogy nagyon aktívan folytat párbeszédet a szerkesztőségén belül arról, hogyan bánnak a női újságírókkal. Viccesen megjegyezte, hogy aki vele dolgozik, az „egyre feministábbá kell, hogy váljon, vagy nem szól hozzám az ebédlőben". Komolyra fordítva: fontosnak tartja belülről formálni a munkakörnyezetet, és ez az elsődlegesen legfontosabb feladat.

Pozitív visszajelzések és a példakép-szerep

Támogató üzenetek

Noémi elmondta, hogy az utóbbi időben sok támogató kommentet és üzenetet kapott, ami nagyon jó érzés. Ugyanakkor ezt hatalmas felelősségnek is érzi – ilyenkor úgy érzi, jobban oda kell figyelnie arra, hogy mit mond. De ha ez arra irányul, hogy egy értékrend, amit képvisel, szimpatikus fiatalabbaknak is, az neki sokat jelent, és szerinte a médiának lehet közösségépítő hatása is.

Hanna elmondta, hogy neki abszolút nők a példaképei, és bár kevés ilyen üzenetet kap, amit igen, azt nagyon megbecsüli. Szerinte az újságírói pályára sokszor azok mennek, akik a nyilvánosságot befogadóbbá vagy igazságosabbá akarják tenni – ez számára is az elsődleges motiváció volt, és a mai napig az.

„Nekem is ez volt az elsődleges motivációm, és ez a mai napig. Szóval ebben az értelemben ez szerintem egy társadalmi felelősségvállalás is, nem csak egy szakma vagy egy munkahely." – Solti Hanna *

A kommentkultúra és a moderálás kérdése

A beszélgetés végén a résztvevők érintették a kommentek kezelésének kérdését. Noémi szerint a kommenteket lehet moderálni, és ha valami nagyon durva, gyűlöletkeltő, azt törlik is. Ugyanakkor szerinte a kommentekre nem nagyon lehet hatással lenni, és nem biztos, hogy ebbe kell az energiát fektetni. Hanna reméli, hogy egy társadalmi változás el tud indulni, de nincsenek nagy reményei azzal kapcsolatban, hogy a kommentszekció valaha is kedvesebb tér lesz – szerinte sokan ott élik ki a frusztrációikat.

Noémi megjegyezte, hogy különböző platformoknak más a kommentszekciója, és volt olyan műsor, ahol iszonyatosan kedves és cuki kommentek jöttek, ami nagyon jól esett neki.

⚠️ Értelmezhetetlen vagy bizonytalan szakaszok
  • „Óodimolnádórával" – Solti Hanna egy példaképét említi, akivel a Népszabadságnál töltött egy hetet 16 évesen. A név pontos alakja nem rekonstruálható az átiratból, valószínűleg ASR hiba.
  • „minértelí" – Valószínűleg „Noémi" vagy „na és Noémi" torzult alakja, a kontextus alapján Martini Noémi szólal meg ezután.
  • „Rorinak volt a példaképe” – Valószínűleg Christian Amporra vagy más haditudósítóra utalás, de a név pontos alakja bizonytalan.
  • „a kakátben” – Martini Noémi hírlevelének neve, az átiratból pontosan nem rekonstruálható.
  • „Kindlovic, Máté” – Valószínűleg egy közéleti szereplő neve, aki újságírókat emelt föl és rakott arrébb tüntetésen. A név pontos alakja bizonytalan.
  • „Silvit” – A 444-es cikk írója, akit Noémi fantasztikus újságírónak tart. A név pontos alakja nem rekonstruálható.
Teljes átirat megjelenítése

[00:00:00]Üdvözlöm a kontroll nézőit.

[00:00:00]Én Virágsára vagyok.

[00:00:02]Ebben az adásban pedig arról fogunk beszélgetni, hogy az újságíró szakmában hogyan lehet érvényesülni nőként, milyen kihívások állnak a női médiamunkások, újságírók előtt.

[00:00:12]Ám mielőtt ebbe belekezdenénk, arra szeretném kérni a nézőinket, hogy aki még nem tette meg, az iratkozzon fel a YouTube csatornánkra, lájkolják a Facebook oldalunkat és kövessék a control.hu-t hút-t is.

[00:00:24]Aki pedig támogatni szeretné a munkánkat, az a tabula ráza média alapítványon keresztül megteheti.

[00:00:30]Ehhez minden információt megtalálnak a leírásban.

[00:00:32]Ehhez a témához pedig két fiatal kolléganőt hívtam segítségül.

[00:00:36]Itt van velem a stúdióban Solti Hanna, aki az Átlátszónak az újságírója és Martini Noémii, aki pedig a HVG-nek az újságírója.

[00:00:43]Sziasztok!

[00:00:45]Sziasztok!

[00:00:45]Sziasztok!

[00:00:47]Először meséljétek el nekem azt, hogy miért lettetek újságírók.

[00:00:51]Hm, eredett történet.

[00:00:51]Mindig is azok akartatok-e lenni például, vagy mi az, ami?

[00:00:57]Én igen, határozottan így mentem már egyetemre.

[00:01:00]Szerintem nekem nagyjából egyenes pályaív van egyelőre, ami azt hiszem elég ritka, de nagyon szerencsés vagyok, hogy így alakult.

[00:01:12]De arra emlékszel, hogy volt ilyen példaképed?

[00:01:13]Ilyen új, vagy mi volt a fejedben, hogy az újságírsz?

[00:01:14]Mondjuk, hogy néz ki, vagy ki?

[00:01:18]El tudom, el tudom mesélni.

[00:01:21]Amikor 16 éves voltam, akkor nagyjából akkor lehetőségem lett arra, hogy bemenjek az akkori népszabadságba és egy hetet eltöltsek Óodimolnádórával, aki azóta is aktívan aktív az újságírói pályáján.

[00:01:35]És akkor ez nagyon megtetszett, és eldöntöttem, hogy én is ezt akarom csinálni.

[00:01:43]Ilyen szempontból ő abszolút tekinthető példaképnek vagy.

[00:01:45]Szóval ő volt a belépési pont, amiért én végül szerintem erre a pályára kerültem, de szerintem nekem nagyon sok példaképem van most is.

[00:01:57]Például rólatok is veszek példát, meg szerintem szerintem nagyon sok újságíró kollégám szolgál példaként sokszor.

[00:02:07]Na minértelí, nekem egy kicsit más szerintem.

[00:02:09]Én egyébként költő szerettem volna lenni, mióta az eszemet tudom, és nem is nagyon voltak így más opciók a fejemben, vagy én azt hittem, hogy ez egy ilyen tök ilyen választható pálya.

[00:02:21]A szüleim mindig azt mondták, hogy amiben jó vagyok, meg tehetséges, így arra fókuszáljak, és a többi az nem számít.

[00:02:28]Tehát, hogy matekba lép, hogy mindig így átmentem, meg így nem is foglalkoztam az ilyen rátárgyakkal.

[00:02:34]És akkor ilyen ilyen gimnázium vége fele már így elkezdték így mondogatni így a tanáraim, hogy hát lehet, hogy valami szakmát kéne tanulni, amiből meg lehet élni.

[00:02:46]És és egyébként nem is tudom pontosan, hogy hogy jött az újságírás, de hogy nekem így az volt a benyomásom, hogy hogy a az újságírás az mégis csak így valahogy kötődik az íráshoz, csak ez az ilyen praktikusabb szakmai része.

[00:02:56]És akkor emiatt emiatt választottam ezt.

[00:03:01]És én amúgy Londonban tanultam, ahol van kifejezetten újságíró szak.

[00:03:04]Szóval ebből a szempontból kicsit szerintem más volt, mint itthon ez a média kommunikáció.

[00:03:12]És amúgy én szerintem így közbe szerettem bele, vagy közbe jöttem rá, hogy mi az az újságírás.

[00:03:15]És hát a költészethez nem sok köze van egyébként.

[00:03:22]Szóval igen, de de nekem egyébként így kicsit ilyen el vagy ilyen nagyon távoli példa volt, mondjuk ilyen Christian Ampor meg ilyen ilyen haditudósítók.

[00:03:31]Ugy a szüleim mondták elt, hogy így ezt mondogattam, hogy ilyen haditudósító akarok lenni.

[00:03:36]Miközben amúgy így fogalmam nem volt arról szerintem, hogy ez mit jelent, csak valahogy az, hogy ezek a bedesz nők, akik ott ilyen golyóálló mellényben tudósítanak, ne én annyira ilyen hősként szívek szodájában találkoztam ezzel, mert ugye Rorinak volt a példaképe és igen egyébként lehet, hogy ott hallottam, nem tudom, de igen, de amúgy ő nagyon menő nő szerintem.

[00:03:56]Igen, hát mind a ketten ugye politikai újságírással foglalkoztok, és a Puzsé Róbertnek volt egy megjegyzése néhány héttel ezelőtt a a közéleti nőkkel kapcsolatban, a közéletben a közélet alakítón nőkkel kapcsolatban.

[00:04:11]Ez most már kicsit lecsillapodott ez a hullám, de azért még most is vannak emberek, akik még úgy reagálgatnak erre az egészre.

[00:04:18]Erről mit gondoltok?

[00:04:18]Ugye azt mondta Gulyás Marcinek a Partizánban, hogy a nők kevésbé politizálnak.

[00:04:27]Ez az, ami ekkora felháborodást okozol.

[00:04:29]És szerintem jogosan.

[00:04:32]Én azt gondolom, és egyébként remélem, hogy Puza Róbert fogja nézni ezt az adást, vagy legalább ezt a szegvenst.

[00:04:37]biztos, hogy hogy ez a kijelentés, ez tipikus példája annak, amikor a a strukturális egyenlőtlenségeket, a rendszerszintű egyenlőtlenségeket individualizálja valaki, merthogy a nők nem kevesebbet politizálnak, hanem ki vannak szorítva, jobban ki vannak szorítva a formális hatalmi terekből.

[00:04:59]Szerintem a nőknek nagyon is van politikai aktivitása, de az gyakran nem pártpolitikai, hanem hanem közösségi, gondoskodómunkákban nyilvánul meg, mozgalmi formákban jelik meg, amiket a mainstream diskurzusban hajlamosak vagyunk, nem politikaként elismerni, pedig nagyon is az.

[00:05:20]Csak egyszerűen a politikának az intézményrendszere az történelmileg férfiak által és férfiakra szabott.

[00:05:28]és az ő normáik szerint működik.

[00:05:31]Szerintem nagyon fontos így látni azt, hogy ezt mikor mondta Puzsér Róbert, ugye a rendszerbontó koncert előtt talán, amikor megkérdezték, hogy miért nem lesz túl sok női fellépő ezen a koncerten.

[00:05:41]És egyébként én valahol azt gondolom, hogy hogy nem is feltétlenül nekem vagy nekünk kell erről véleményt formálnunk, mert azóta több nő van a parlamentben, vagy több nő lesz az új kormányban, mint valaha, több nő lesz, mint Fidesz a parlamentben.

[00:05:57]Szóval szerintem ha csak a férfias számokat és statisztikákat nézzük akkor, és nem is az érzéseket, ugye amit ilyen nőkkel szoktak azonosítani, akkor igazából az látszódik, hogy nem állta meg a helyét Puzsé Robertnak az érvelése.

[00:06:13]Egyébként én gondolkoztam azon, hogy erről mit mondjak.

[00:06:17]És egyébként azt szeretném így leszögezni, hogy amúgy fiatal nőként megszólalni ebben a témában akár ellentmondani Puzsér Róbertnek, vagy vagy felháborodni rajta, vagy vitázni azzal, amit ő állít, az egy ilyen nagyon érdekes pozíció, mert nyilván ő sokkal ismertebb, nagyobb követőtábora van, régebb óta van a nyilvánosság előtt.

[00:06:38]És egy kicsit azt is érzem, ami nagyon sokszor történik, hogy amikor kirekesztő megszólalások történnek, akkor mindig a kirekesztett vagy a sértett emberek kezdenek el felszólni magukért, akik még jobban kiteszik magukat annak, hogy akkor az online térben még több visszajelzést meg kommentet kapjanak.

[00:06:58]És ugye én is kaptam ilyen kommenteket, amikor erről Instagramon posztoltam, hogy én túl érzékeny vagyok, meg meg túlgondolom, meg mit hiszek, és hogy igazából ez nagyon fájó és nehéz ezt megtapasztalni, hogy hogy kicsit gondolkoznia kell az embernek, hogy én akarok erről beszélni a nyilvánosságban, mert nekem ez nagyobb kockázat, mert én fiatalabb vagyok, én nekem még nincs egy annyira kialakított akár követőtáborom, ha így gondolunk ezekre.

[00:07:28]És hogy ebből a szempontból szerintem az, hogy mondjuk mi erről beszélünk, az nekünk nagyobb bátorságot igényel, hogy megszólaljunk ebben a témában.

[00:07:36]Ami a másik, amit még mondani akartam erről, az az, hogy szerintem a kirekesztés az nem lehet vélemény.

[00:07:42]És hogy igazából nekem ezzel a megszólalással az a legnagyobb problémám, hogy így fact incorrect, tehát hogyha most így factsekkelni szeretnénk ezt a megszólalást, az nem igaz.

[00:07:54]És számomra ez úgy, hogy Puzsé Róbert ilyen intellektuális emberként tekintenek sokan, számomra ez intellektuálisan unalmas.

[00:08:03]Ö és ö és engem igazából ez zavar benne.

[00:08:06]És az a és kifejezetten az a mondatrész, hogy a nők kevésbé vállalnak kockázatot, ez meg szerintem tök mindegy, hogy valaki a közéletben van, vagy a médiában van nőként.

[00:08:18]Szerintem önmagában az, hogy a nők képesek gyereket kihordani és szülni, szerintem ennél ennél nincs nagyobb kackázat az életben.

[00:08:27]Ö és engem ezért háborított fel, és tudom, hogy nem tudunk minden nőt képviselni most, de de nagyon sok nőnek iszonyatosan kemény munka, és sokkal több munka a közéletban lenni, a médiában lenni, mint férfiaknak.

[00:08:38]És amikor valaki ezt így áthúzza egy ilyen monológgal, akkor egy kicsit azt érzem, hogy hogy ez így nem oké.

[00:08:45]Én ezzel tök egyetértek, mert ezzel Puzsé Róbert gyakorlatilag nem mondja ki, de azt állítja, vagy amellett teszi le a voksát, hogy hogy ő amikor mond egy ilyet, akkor ő mint Puzsé Róbert beszél.

[00:09:04]Nem, senki nem mondta rá azt, hogy ő most a férfiak nevében beszél.

[00:09:05]Viszont az én reakcióm akarva, akaratlanul a nyilvánosságban már úgy fog megjelenni, hogy én minden nő helyett beszélek.

[00:09:11]Én nőként beszélek.

[00:09:14]Nekem csak és kizárólag ez lehet az elsődleges pozícióm.

[00:09:17]Nem azért, mert én ezt a pozíciót szánom magamnak, hanem mert hogyha Puzsér Róbert kijelentésére reagálok bármit, akkor én azt már nőként fogom megtenni.

[00:09:28]Neki pedig megadatik az a kiváltság, hogy ő mint Puzsér Róbert fog megszólalni, soha nem, mint nem tudom középosztálybeli fehér férfi.

[00:09:38]És egyébként tényleg tök jó lenne, hogyha erre reágálnának olyan emberek is, akik akár nem érintettek ezekkel a kommentekkel.

[00:09:44]Szóval én tökre örülnék neki, hogyha ez mondjuk így társadalmilag egy olyan pont lenne, ahol ahol férfiak is akár azt mondják, hogy ez egyébként így nem oké, hogy hogy ne ne kommunikáljun erre, de itt biztos volt persze, de valamennyire képviselném az ellenot.

[00:09:59]Tehát én például nem gondolom, hogy hogy ennyire felháborító az, amit mondott.

[00:10:05]Tehát szerintem nem is azt mondta egyébként, hogy a nők ne politizáljanak meg nem vehetnek részt a közéletben, hanem egyszerűen csak azt mondta, hogy kevesebbet, ami meg azért valahol szerintem tényszerű, tehát hogy azért szociológiai kutatások meg politikaelmélet meg minden egyéb tanulmányok, de pont most bizony szokben, hogy nem pont most most egyre több nő női politikus már Magyarországon is.

[00:10:27]Tehát ő konkrétan az rendben van, de hogyha a nagy arányai nézzük, akkor azért szerintem még mindig kevesebb nő.

[00:10:32]Igen, de ezt a rendszert ki hozta létre már?

[00:10:35]Bocsánat, rendben van, csak hogy erről nem beszél, hogy ennek mi az oka, hanem egyszerűen csak ezt a tényt fekteti le, hogy a nők azért kevesebbet politizálnak.

[00:10:43]És idá szeretném kapcsolni azt, hogy ugye Magyar Péter megjelenésével kötik össze azt sokan, hogy a fiatal lányok elkezdtek politikával foglalkozni, ami meg bocsánat, de szerintem gyakorlatilag Puzsér Róbert igazát támasztja alá valahol.

[00:11:01]Tehát az, hogyha azt mondjuk, hogy a fiatal lányok azért kezdtek el politizálni, mert Magyar Péter jól néz ki, meg Big Dick Energy, az azért valahol ezt jelenti, nem?

[00:11:14]Erre mit gondoltok?

[00:11:19]Hogy a lányfiatal lányoknak nincs valódi politika érdeklődése, hanem Magyar Péter személye az, ami bevonzott őket a politikába.

[00:11:26]Ez ugye egy 444-es cikk, amiről beszélünk, ha jól tudom, és szeretném elmondani, én három éven át dolgoztam a 44-nél.

[00:11:32]Ö, ismerem a cikk íróját, ö fantasztikus újságírónak és embernek tartom a Silvit.

[00:11:38]Ö, és nem akarom a 444-et sem shadelni, úgyhogy hogy mondják ezt magyarul.

[00:11:46]Szóval, hogy nem nem akarom feleslegesen kritizálni, vagy jobban kritizálni, mint ahogy szerintem kell.

[00:11:55]Ögyakkor én én szerintem megint csak az a narratíva, hogy a leendő miniszterelnök, Magyar Péter, aki történetesen egyébként egy férfi bevonzotta a nőket a politikába, az az pont azért nagyon problematikus önmagában, mert megfosztja a nőket a saját politikai cselekvőképességüktől.

[00:12:17]azt mondja, hogy egy nőnek csak akkor lesz vagy lehet véleménye a politikáról, hogyha jön egy valaki szerint helyesnek titulált férfi, aki aki bevonzza őt a politikába, nincsen erre szükség.

[00:12:34]vagy hogy legalábbis strukturális változtatásokkal lehet a nőket bevonzani a politikában, nem egy izmos férfival, aki Big Dick Energy.

[00:12:43]Szerintem inkább arról lehet szó, hogy hogy vannak bizonyos politikai helyzetek, amik tereket nyitnak meg, különböző csoportok, például fiatal nők számára, amihez ők kapcsolódni tudnak.

[00:12:59]De de az nem ebben fog megnyilvánulni.

[00:13:03]És ez a cikk meg ez a ez a main vita, ami ennek kapcsán kialakult, az szerintem nagyon jól mutatja, hogy a nők politikai jelenlétét még mindig hajlamos a közbeszéd nagyon leegyszerűsíteni, elbakatelizálni, semmibe venni, vagy akár ilyen romantikussá tenni, mintogyha az nem nem autonóm döntések meg meggyőződések eredménye lenne.

[00:13:28]Úgyhogy nekem ez az egész ezért fájt nagyon.

[00:13:31]Azt, hogy ezt a cikket feltétlenül a puzséri ideákkal össze kell mosni, abban nem értek egyet.

[00:13:38]Szerintem ez ennél árnyaltabb, és ez a cikk alapvetően egy jelenségről szól.

[00:13:42]M de de abban egyetértek, hogy hogy ez egy ez egy közös felelősség lett volna, hogy ezt hozzátegyük, vagy ezzel legalább árnyaljuk a képet.

[00:13:53]Én ezt most felelősségemnek érzem, és ezért meg is próbálom tenni.

[00:14:00]Szerintem érdekes az, hogy mibe magyarázzuk bele mondjuk a nők politikai részvételét.

[00:14:06]Én önmagában ez is egy ilyen állandó kérdés volt magam felé is, hogy van-e olyan, hogy női szavazó, tehát hogy hogy ezt így külön vesszük.

[00:14:13]Tehát, hogy van a női szavazó, meg van a a szavazó, állampolgár, aki a férfi.

[00:14:19]Tehát, hogy megint csak ez a hogy ez, hogy ez ez nekem így tehát annyira sokféle lehet egy nő, hogy csak attól, hogy nő vagy, attól nem fogsz másként szavazni.

[00:14:28]És nyilván lehetnek olyan témák, amik jobban érintenek nőket, de úgy általánosságban szerintem annyira tehát az országban különböző helyeken különböző korú, különböző identitású nők nem ugyanúgy gondolkodnak.

[00:14:42]És és szerintem aki úgy beszél a nőkről, mint ez egy ilyen mindenki ugyanolyan homogén csoport, és igazából egy férfi pedig, mint ahogyan a Hanna is említette, ő individum lehet, és önállóan gondolkodhat, és nem képvisel minden férfit.

[00:15:00]Ez az, amire én azt mondom, hogy intellektuálisan nekem ez kicsit unalmas így így beszélgetni vagy így gondolni választópolgárokra.

[00:15:09]És számomra az nagyon érdekes, mondjuk, hogy akkor érvként hozzuk azt, hogy Magyar Péter miatt lennének politikusabbak a nők, mert mondjuk a Tiszapártban, vagy a Tiszapárt születésében, az aktivista csoportokban, az önkéntesek között, a képviselőjelöltek választásánál szerintem rengeteg olyan dolog volt még, amire sokkal inkább gondolnék, hogy bevonzotta akár a fiatalnőket is.

[00:15:30]Tehát mondjuk az, hogy 30% fölött voltak a női képviselőjelöltek a parlamentben, és ugye most rengeteg nő van, miért nem ezt mondjuk, hogy azért politizálnak a fiatal nők, mert végre látják, hogy nők is vannak a politikában.

[00:15:43]Tehát miért a férfik meg lettek kérdezve, azok azt mondták, hogy Magyar Péter jól néz ki, meg Big Dick Energia van.

[00:15:51]Jó, szerintem ez a ki lett megkérdezve.

[00:15:53]Szóval én nekem társadalomtudományi hátterem van, és a szociológia az egy nagyon komoly tudomány, ami ami nem csak megkérdez bizonyos embereket, nagyon komoly méréseket végeznek, nagyon komoly szempontok szerint választják ki a fókuszcsoportokat és állítják össze a kérdéseket.

[00:16:11]Tehát nem elkenni akarom a szociológia, mint tudományág komolyságát meg fontosságát, de de azért azért azt gondolom, hogy ez a akiket megkérdeztek, ez ez biztosan nem fedi le a magyar társadalom nőit.

[00:16:25]mint ahogy egyébként annyiban kritizálnám azt is, amit te mondasz, Noémi, hogy hogy szerintem azért a reprezentáció, az hogy hány nő van a parlamentben, az még mindig nagyon nem garancia vagy biztosíték arra, hogy hogy azok az egyébként klasszikusan minden nőt nemi alapon érintő problémák, például a nők elleni erőszak, vagy a szülészeti erőszak, az valóban képviselne lesz képviselve lesznek, vagy hogy mondjuk egy roma nőnek lesz lehető ősége kér kitörni mondjuk a szegregátumból, ahol él csak azért, mert több női képviselő van.

[00:17:01]De bizakodó vagyok, vagy lehetek, azt gondolom abból a szempontból, hogy így legalább hátha lesz rá esély, hogy mondjuk érdemi nőpolitika történik szemben azzal, amit az Orbánykor Orbán kormány 16 évig képviselt, hogy ők nőügyekkel köszönik, de nem foglalkoznak.

[00:17:23]Mondjuk szerintem a az, hogy miért vannak nők a parlamentben, vagy mi ez miért fontos, én erről mind én erről tökre azt gondolom, hogy ez nem nem azért szóval nem csak azért fontos, hogy akkor most a női témákat vagy a nőket érintő témákat ők feltétlenül felkarolják, hanem szerintem csak ez azt ellensúlyozza, hogy ha valaki eddig a neme miatt nem lehetett képviselő, akkor ez most már nem lesz remélhetőleg.

[00:17:47]De szerintem az is egy kicsit nagy elvárás, hogyha nőként valahol te ott vagy, akkor neked jobban kell csináld, mert ugye amit az elején is mondtál, hogy akkor mindenkit reprezentálnod kell.

[00:17:55]Meg én ezt ilyen viccesen szoktam mondani, és remélem, hogy mindenki jól érti, de hogy hadd legyen meg a szabadságunk nőként, hogy mi is rosszul gondoljuk, hogy elrontsuk, hogy ne tudjunk valamit jól csinálni, hogy hogy ne legyen ez elvárva, mert ez az iszonyú nehéz szerintem, hogy el van várva, hogy nőként politikus vagy, akkor add meg az összes nő problémáját a világban, és ha nem, akkor rábuktál, és férfiként meg nem látunk ilyet, és vagy nekem inkább inkább ezért fontos, hogy vannak nők a parlamentben.

[00:18:21]Mondjuk azt azért nem teljesen látom, hogy hol van megfogalmazva ez az elvárás kimondva vagy kimondatlanul, hogy akkor mindent meg kell oldani nőként.

[00:18:34]Szerintem ez kimondatlanul nagyon is jelen van, de ez nem akarom ismételni magam, de szerintem a Noémi arra gondol, javíts ki, ha nem, ami amit az elején mondtam, hogy hogy szerintem nőként a nyilvánosságban soha nem lehetsz teljesen individuálisan, csak és kizárólag önmagad, de ugyanez igaz valószínűleg a romákra is van számos interjút készítettem már, ahol ez előjött, ahol ahol ahol a roma interjúalanyom, aki egyébként a nyilvánosságban szerepel vagy politizál, azt mondta, hogy ő mindig romaként lesz ott, ahol van, mert a társadalom őt ebbe a boxba rakja.

[00:19:16]Nem tudom, hogy erre gondoltál-e.

[00:19:20]Persze, hát szerintem ez szerintem ez érzekelhető.

[00:19:23]Szerintem így a közbeszédben is meg nyilván szerintem egyéni szinteken is valószínűleg érzik ezek az emberek.

[00:19:29]Ö amivel kezdtük a Puzsér Róbert megszólalása.

[00:19:36]Nekem az is egy kicsit erre utal, hogy hogy valami állítva van a nőkről, a nőkről valami állítva van egy férfi által, hogy ilyenek vagy olyanok, vagy ilyenek nem, vagy ilyen olyanok nem.

[00:19:46]Nyilván ez ugye feltételezi azt is, hogy milyenek kéne inkább lenniük.

[00:19:50]És nem feltétlen szerintem, de ez csak egy állítás, hogy hát csak ne fáz ez ezt feltételezi, hogyha valaki azt mondja, hogy a nők nem kockázatvállalóak, vagy a nők nem politizálnak, akkor ez egy állítás, ami azt sejteti, hogy hát jobban is lehetne, vagy jobban is kellene csinálni, de nektek ugye ez nem jön.

[00:20:12]És akkor így meg minden nyilvánosságban dolgozó emberek vagyunk, tehát nincs ilyen, hogy csak állítok valamit a levegőben.

[00:20:19]Egyébként ez fontos szempontsé Róbertként, Salti Hannaként, XY-ként felelősségem van, hogyha közszereplőként megnyilvánulok egy témában a médiában.

[00:20:29]Igen.

[00:20:30]Nem, én nem merem, lehet, hogy ez a női boltomból is származik, de én nem merem magamnak megengedni soha azt a kiváltságot, hogy én valami olyan dolgot állítsak valaki másról, ami nincsen iszonyatosan durván elméletileg bebástyázva, és nem kérdeztem meg erről legalább egy csomó érintettet, hogy ő hogy gondolja, és utána még azzal kimagyarázzam magam, hogy de hát én ezt csak én ezt csak úgy írtam, én ezt csak úgy állítottam, ez csak az én vélemény Tehát, hogy ilyenkor nem teheti fel a kezét egy egyébként közszereplő, hogy ő most itt nem közszereplő, ő egyébként itt most csak elmondta a véleményét.

[00:21:07]Szerintem ilyen nincs.

[00:21:07]És ezt ezt Puzsér Róbertnek tudnia kellett.

[00:21:13]Igen, maximálisan egyetértek.

[00:21:13]Meg azt is gondolom, hogy ez egy kicsit ilyen ugye van az a közmondásunk, hogy aki éjjen legény, az legyen nappal is.

[00:21:19]És én ez ennél a témánál is azt gondolom, hogy oké, akkor legyen ilyen nagyon felháborult, provokatív véleményed, de akkor utána, ha erre van reakció, és emberek felszólalnak, és embereknek ez rosszul esik, akkor utána meg akkor utána is állj ki, akkor utána is reagálj ezekre, vagy tudj akár bocsánatot kérni, vagy helyreazítani magad.

[00:21:37]Tehát, hogy a nyilvánosságban szerintem nem lehet csak úgy beszélni, hogy én bármit mondhatok, mert én vagyok XY, én nekem minden megengedett, az is megengedett, hogy másokat megalázzak, lesöpörjek az asztalról és utána megállok, hogy hát ez van, ez az én véleményem.

[00:21:52]Én nem gondolom, hogy ez kéne, hogy legyen a médiában ugye meghatározó csapásvonal, és szerintem ez egy nagyon rossz példát is teremthet akár más embereknek, akik akik azt gondolják, mert ugye ez a vita kultúra, ez így Magyarországon egy kicsit ilyen nehéz kérdés szerintem sokszor.

[00:22:10]Ö és hogy ezek olyan precedens teremtenek, mintha ez lenne a vitázás, miközben szerintem ez nem vita, vagy én legalábbis nem gondolom, amit korábban is mondtam, hogy a kirekesztés az az vita pont lehetne, vagy vagy nem is tényállás szerintem.

[00:22:29]Úgyhogy igen, szerintem egy kicsit több felelősséggel kéne megszólalnia.

[00:22:32]Azért Puzse Róbert nem tette fel kezdét, de ne beszéljünk csak róla.

[00:22:35]Ugye Noemi említetted a női szavazókat.

[00:22:40]olyan, hogy női újságíró, akkor olyan van, vagy erről mit gondoltok erről a jelzőről?

[00:22:45]Ugye az újságírás az elég férfias szakma volt, most már kicsit felhíul, de így a közéleti politikai újságírás az még mindig inkább a férfiaknak a terepe.

[00:22:56]Tehát én nem azt mondom, hogy nincs női szavazó, mert nyilván vannak szavazók, akik nők is, ugyanúgy, hogy vannak újságírók, akik nők is.

[00:23:00]Én én akkor arra értettem, hogy nem hiszem, hogy valaki nem hiszem, hogy az összes nő ugyanúgy szavaz azért, mert nő.

[00:23:07]És ez az újságírásban is ugyanígy van, hogy attól, hogy milyen a nemed, attól még különbözőképpen gondolkozunk, meg dolgozunk.

[00:23:18]Viszont viszont igen, szerintem én, én az használom magamra női újságíró identitás megfogalmazását.

[00:23:25]Amúgy leginkább szerintem azért, mert annyira sokszor élesztetik velem azt, hogy nő vagyok, hogy egyszerűen én kicsit úgy vagyok vele, hogy jó, akkor beleállok és akkor leszek akkor leszek nő, de nem biztos, hogy úgy leszek nő, ahogy ezt így elvárják, hogy szeretnék sok esetben.

[00:23:37]Ö igen, amúgy szerintem abszolút egy macsó szakma az újságírás.

[00:23:43]Vagy inkább azt mondanám, hogy férfi központú, vagy férfi irányított.

[00:23:48]Tehát ha megnézzük, hogy a főszerkesztők és a CEOK és a vezetőpozícióban lévő emberek, azok szinte kizárólag férfiak, ö szerintem az minden szakmában megmutatja azért azt, hogy mennyire ö hát divers egy közön.

[00:24:07]Ühüm.

[00:24:09]Én azzal az állítással egyetértek, hogy hogy a nőknek a nem tudom nagyobb arányú jelenléte az egy kicsit bővítette a perspektívákat vagy a témákat.

[00:24:19]Tehát mondjuk kicsit valóban többet van szó nemi alapú erőszakról vagy más.

[00:24:27]Sok nő van, bocsánat, de nagyon sok női újság, tehát sok nő van, aki újságíró szerintem.

[00:24:32]Igen.

[00:24:32]Csak ők azért női magazinoknál dolgoznak szerintem.

[00:24:34]Tehát ott nagyon sokan vannak, meg nagyon sok né magazin van.

[00:24:37]De amúgy nem tudom, hogy van-e erről valami kutatás számalapú, hogy a szerkesztőségekben hány nő dolgozik.

[00:24:43]Most így pontosan, de szerintem egyébként a politikai újságírásban is azért azért vannak Igen.

[00:24:50]Én csak azt akarom mondani, hogy hogy ettől vagy hogy vagy igazából az én állításom az, hogy ez mindegy teljesen mindegy, hogy számszerűen hány magát nőnek valló ember dolgozik egy szerkesztőségnél, mert a kapitalista média rendszernek az alaplogikája az attól még nem változott meg.

[00:25:07]Ö, a hatalmi viszonyok, a tulajdonosi struktúrák, a szerkesztőségi hierarchiák, azok továbbra is patriarhális alapokon szerveződnek.

[00:25:18]És így folyamatosan reprodukálják az egyenlőtlenségeket.

[00:25:21]Ez az, amit a Noémi is mond többek között.

[00:25:24]Ez ez egy iszonyatosan macsós és patriarchális szakma továbbra is.

[00:25:28]Mert mert mi is a piacra termelünk.

[00:25:34]Függetlenül attól, hogy hány nő dolgozik valahol.

[00:25:37]amiben nyilvánul meg?

[00:25:37]Például az rendben van, hogy mondjuk vezető pozíciókban férfiak vannak, de azon kívül bérszakadékban, üvegplafonban bár ez igen, az az ez azt jelenti, hogy hány női vezető van valahol, vagy milyen beosztásban vannak nők egy cégnél láthatóságban a működésnek szerintem a hétköznapi működésnek az alap struktúráiban is megnyilvánul az, hogy emberek hogyan szólítják egymást, hogyan szólnak egymáshoz, hogyan működik a humán erőforrásm menedzsment milyen hierarchia van, vertikálisan vagy horizontálisan szerveződnek-e a vagy szerveződik-e egy cég például ezen mind-mind mind megnyilvánul.

[00:26:19]Ez mind patriarchális logikát követi, ahogy minden cég, mivel piacra, piacon működnek ezek a cégek, ezekben, és akkor még arról nem is besz, ez most csak az cégek belső működése, de hát az újságírás az a nyilvánosság terejében zajlik.

[00:26:40]Arról szerintem már nem is kell beszélnünk, mondjuk azok az emberek, ez esetünkben politikusok, akikkel találkozunk, és akikkel azért így a munkanapjaink jelentős részét töltjük, ott mi a szervező elv, és ők hogy működnek, és ők hogy szólnak hozzánk, és ők kiket tekintenek partnernek, és kiket nem.

[00:26:56]És még sorolhatnám, igazából úgy érzem, hogy ez nem szorul bővebb magyarázatra.

[00:27:01]Igen, egyébként nagyon sok ilyen anekdota van szerintem, amit vagy nem tudom, én én a akár veled is, vagy így, akik barátnőim így a médiában tényleg ha találkozunk, akkor ilyen végtelenül tudjuk mesélni egymásnak, van ami viccesebb, van ami meg szomorúbb, de hogy szerintem nincs olyan nő ebben a szakmában a médiában és újságírásban, akit ne ért valamiféle megkülönböztetés a neme miatt.

[00:27:29]És ugye a a szerintem is az nagyon érzékelhető, vagy talán látványosabb is akár a nézőknek meg a hallgatóknak, hogy azt nem feltétlenül látja valaki, hogy a szerkesztőség hogyan működik, de amikor amikor képernyőm vagy, hogy politikusokat kergetsz, vagy most már talán majd nem kell kergetni, ott azért az nagyon nagyon nagyon érezhető, hogy a férfi kollégákkal kezet fognak, ön jó szakember, ön milyen intelligens, önnek adok interjút, szerkesztő úr, ú és akkor Akkor főleg, ha fiatalnő vagy, meg alacsony vagy, meg ugye ezeken a dolgokon nehezen tudnak túllépni páran.

[00:28:04]Ott a a mucikám, a kis hölgy, a kislány, kislányzó tőlem többször is megkérdezték, hogy újságíró suliból valami kis gyakornok vagyok-e, akit most ide küldtek.

[00:28:16]Volt, hogy megkérdezték, hogy hány éves vagyok, és így nem akarták elhinni, hogy én egy felnadt ember vagyok.

[00:28:25]A a a a más egy másik ilyen gyakorlat a fogdosás.

[00:28:27]Bár ezt szerintem férfiakkal is valamennyire csinálják, mert múltkor láttam, hogy a Szártó így a Fábiánt, amit többször megfogta, ő meg mindig így elnézést így elrántotta a kezét, de az például egy ilyen bevett reflex, hogy egy miniszter odajön, és akkor így megfog, van hogy a derekad, van hogy a vállad, ami szerintem egyébként így így nem kéne, hogy megtörténjen, vagy az így már szóval ez így a helyedre rak, vagy val ilyen olyan struktúrába helyez, ami ami furcsa, mert nem vagyunk haverok, meg nem vagyunk hát ugye ő nem is kez ezel általában nem egyenlő szinten.

[00:28:59]Tehát ilyenkor ez a hozzádérés ez kicsit olyan inkább lekezelőnek érzem.

[00:29:03]És hát ugye a célja biztos, hogy és aztán meg vannak ugye a durvább dolgok, amikor amikor amikor tényleg nem tudom abuzívabb nyelvezet használnak, vagy lögdösnek, vagy bármi, és akkor is azért szerintem nem mindegy, hogy mondjuk egy törékeny, alacsony lányt lökdösnek, vagy egy nagy darab férfit.

[00:29:26]Ö, tehát, hogy ki mit enged meg magának azokban a szituációkban is.

[00:29:30]Szóval egy kicsit szerintem olyan nőként így a médiában lenni, mint egy ilyen frontvonalon.

[00:29:34]Én nagyon sokszor ezt érzem.

[00:29:35]És ugye az is, hogy igazából neked ezt így fapafával tűnnö kell, meg professzionálisnak kell maradnod, meg meg meg tehát valahogy ott jelen kell lenned, mint egy újságíró, és nem lehet úgymond így balhézni, vagy nem tudom, kikérni magadnak sok esetben.

[00:29:54]Meg egyébként van egy csomó ilyen dolog például, amiről szerintem keveset beszélünk, vagy lehet, hogy ez így too much information, de hogy mondjuk nekem volt olyan, hogy éppen elkezdtem menstruálni, és valami réte réten voltunk a valami politikai rendezvénnyel, ahol nem voltak mosdók, és éóránát kell ott állnom, és és és így görcsöltem, és azt hittem, mindjárt elájulok, és akkor meg kellett várnom a nem tudom milyen politikust, hogy interjúzzunk, és azért olyankor azt érzem, hogy fú, ez ez most egy kicsit így túl túl nehéz.

[00:30:25]illetve hát szerintem szerintem azt ne vitassuk el, hogy a női újságírókat érő erőszak az igenis egy jelenség, és aki azt nem hiszi el, az nyugodtan járjon utána.

[00:30:35]Tegnap is olvastam erről egy kutatást, de egyébként számos kutatás elérhető erről, és szerintem még csak kutatásokat sem kell olvasgatni, csak aki nem hiszi el, az kérdezzem meg egy női újságírót, vagy újságírónőt, vagy nem tudom, mi minek kell ezt hívni.

[00:30:53]Én látom, de tényleg azt gondolom, hogy ez nem szorul magyarázatra, és kicsit hülyén is érzem magam, hogy magyarázkodnom kell, vagy bizonyatnom kell, de egyszerűen hozzám nőként máshogy viszonyulnak a politikusok és a közemberek is egy nyilvános eseményen, egy tüntetésen a parlamentben, bárhol, azért, mert pusztán nő vagyok, és azt gondolja, hogy mert így vagyunk szocializálva, hogy sokkal több dolgot engedhet meg magának velem szemben, mint mással.

[00:31:20]Szerintem például nem tudjuk majd ez alatt a videó alatt milyen kommentek lesznek, de és azt hiszem, hogy erről is e erről is fogunk beszélgetni később, szóval nem akarom lelőni a poént, de biztos vagyok benne és tudom is, és látom is, hogy nem olyan megszólítással, nem olyan kritikákat kap egy férfi újságíró, hogyha megnyilvánul, mint én, vagy mint bármelyikünk.

[00:31:45]Senkinek a külsei nem élszelődnek annyit, senki mással szemben nem veszik a bátorságot.

[00:31:49]Mondjuk a nekem egyébként elég gyakran fogják meg a seggemet nyilvános eseményeken.

[00:31:57]Nem egyszer és nem kétszer fordult elővelem, hogy valaki csak úgy odanyúl a békemeneten, meg a Prideon, meg a kis nem tudom milyen rendezvényen, satöbbi, satöbbi.

[00:32:09]Egyszerűen azért, mert nő vagyok mikrofonnal.

[00:32:12]Ö sőt nem akarok a Noémi helyett beszélni, de teljesen biztos vagyok benne, hogy Kindlovic, Máté és az emberei nem bárkit emelnek föl és raknak arrébb egy tüntetésen, amit egyébként nem tehet meg, tehát hogy jogilag sem tehet meg ilyet.

[00:32:30]Jó, de azért ehhez az a kérdésem kapcsolódna, hogy ezt férfiakkal is megteszik, tehát hogy férfiakat is volt, hogy lökdöstek meg kiraktak valahonnan.

[00:32:39]Szerintem nem ugyanaz a motiváció.

[00:32:39]Az egyik az, hogy idegesítő vagy, nem tetszik a fejed.

[00:32:44]A másik pedig az, hogy megtehetem, mert nő vagy.

[00:32:47]Én Én ehhez tartom magam.

[00:32:50]Jó, csak ez hit kérdés azért, hogy ez hogy szerintem bizonyít mire, tehát hogy ez mire bizonyíték, hogy férfiakat és hogy hát hogy ez nem nemi alapú megkülönböztetés, mert már ellenzéki újságírókat kitaszigálnak, meg lökdösnek akár férfiak, akár nők, vagy ugye fogdossák is őket, mert én tudom, hogy van olyan, hogy férfiakat is fogdosnak.

[00:33:11]Előfordul nyilvánvalóan, de nem hogy a kérdésem csak az, hogy miért fókuszálunk arra, hogy az áldozat nő vagy férfi?

[00:33:21]Hát azért, mert nőkkel számszerűen egy milliószor gyakrabban fordul elő szerintem ezért.

[00:33:28]És más indítékból fordul elő.

[00:33:28]Szexista indítéka van.

[00:33:30]Hát szerintem amúgy azért számít, mert egy olyan társadalomban élünk, ahol ahol meg van különböztetve az, hogy valaki nő vagy férfi.

[00:33:37]Tehát, hogy más szerepet szánnak neked, máshogy kommunikálnak veled.

[00:33:44]Egy ilyen főleg a magyar társadalom az kifejezetten egy ilyen eléggé férfi központú tud lenni beszédmódban is, meg egyébként ilyen mindennapi ö dinamikákban is.

[00:33:52]És én azért azt gondolom, hogy amikor tehát, hogy mondjuk például a kampányidőszakban, amikor elkezdtek fizikailag kilökni újságírókat, ami szerintem eddig azért ennyire nem volt látványos, tehát talán történtek esetek, de nem így szerintem, mint akkor, és nem politikai kampányban.

[00:34:18]Én nem gondolom, hogy véletlen az, hogy ez női riporterekkel történt meg.

[00:34:20]Tehát, hogy aki a látszódott, és akit aki a aki a felvételen látszódik, az az azok nők voltak.

[00:34:28]Én azt gondolom, hogy ez nem véletlen.

[00:34:29]És attól, hogy férfiakkal is előfordul, az nem bizonyíték arra, hogy ne irányul a nők ellen.

[00:34:38]Meg azt is meg kell nézni, hogy milyen százalékban történik ez meg.

[00:34:42]Tehát például ugye a nők elleni erőszakéma, ami nagyon sokszor összefügg a családon belüli erőszakkal, ott is mondjuk az esetek nem tudom 90 plus a nők ellen irányolt át a nem tudjuk, hogy a férfiak ellen mennyi irányul, mert tudjuk még és azt is tudjuk, hogy férfiak követik el azokat is nagyon nagy részben.

[00:35:00]Ezek statisztikai számok.

[00:35:00]Egyrészt, másrészt meg azért tényleg így fizikailag most szóval, hogyha ö tehát azt nem lehet elvitatni, hogy vannak fizikai különbségek akár és mondjuk én például kifejezetten egy elég kicsi nő vagyok, és amikor egy 2 mteres vagy egy nagy hústorony férfi kezd el engem lökdösni, az szerintem azért kicsit mást jelent mintha egy vele egy, nem tudom, fizikai koordinátákkal rendelkező emberrel történik.

[00:35:27]Én én ahhoz tartom magam, hogy a női újságírók elleni zaklatás az rendszerszintű, ami nagyon szorosan összefügg a nemünkkel, nem választható el tőle.

[00:35:37]Én Én ehhez a az életem végig tartani fogom magam valószínűleg.

[00:35:44]És és tapasztalatom szerint ezek tényleg nem csak mennyiségükben, hanem minőségükben is megnyilvánuló különbségek.

[00:35:50]a szakmai kritikán túl vagy helyett.

[00:35:53]Én nagyon gyakran kapok, mi nagyon gyakran kapunk személyeskedő, lekezelő, kifejezetten szexista megértéseket, olyanokat, amilyeneket férfiak nem.

[00:36:03]Illetve rajtunk van a kompetencia folyamatos bizonyításának a kényszere sokkal erősebben, mint mint mint férfi kollégáinkra.

[00:36:14]Különösen egyébként szerintem politikai témákban.

[00:36:19]És azt gondolom, hogy egyébként az, hogy ezt egy ezt a különbséget bizonyatni kell, vagy magyarázkodni kell emiatt, az azt igazából csak ezt támasztja alá.

[00:36:29]Igen.

[00:36:29]Egyébként az tényleg nagyon durva szerintem, vagy számomra egy kicsit így szomorú volt átélni így az utóbbi időszakban.

[00:36:35]viszonylag sok ilyen abúzust kaptam így a kampányban, ami engem amúgy meglepett, és és az lepett meg a leginkább szerintem, hogy hogy egyébként nagyrészt amúgy tök sokan támogattak, ami nagyon fontos szerintem akár olvasók vagy hallgatók meg szakmabeliek is, de azért azért voltak, akik nem és és hogy igazából így azt éreztem, hogy hogy amúgy én nem szeretnék semmit így bizonyatni őszintén szólva meg meg bizony bizonyíteni azt, hogy ez miért abúzus, vagy ez miért nem oké.

[00:37:10]Viszont azt is gondolom, hogy hogy nem szabad soha normalizálni az erőszaknak semmilyen szintjét, sem a verbálisat, sem a Tehát nem szabad ilyen ilyen különbségeket tenni, hogy jaj, még nem elég rossz neked, meg mással is volt rossz, akkor te ne sírj, meg nem tudom, mert hogy szerintem az erőszak az egy ilyen skála, ami egyre rosszabb lesz.

[00:37:29]Minél jobban hozzászokunk, annál rosszabb lesz.

[00:37:31]És én erről sokat beszélek, és nem csak a nők miatt beszélek erről.

[00:37:35]Én azt se szeretném, hogy a férfiakat abuzáljak, senkit ne abuzáljanak, de ezt ki kell mondanunk.

[00:37:39]És nagyon sokszor ezt a nők mondták ki, meg nagyon sokszor ugye az ilyen emberi jogi aktivisták a történelem során voltak azok, akik akik az ilyen témákba beleálltak.

[00:37:51]És én igazából kicsit azt is érzem, hogy hogy nehéz Magyarországon erről a témáról beszélni, hogy nehéz a hogy nehéz a nyilvánosságban erről beszélni, mert félsz attól, hogy mit fogsz érte kapni.

[00:38:04]És és ez valahol szerintem igazságtalan, hogy nekem mondjuk ezt akár magyaráznom kell, vagy bizonyatnom kell, miközben mondjuk van feketén-fehéren láthatóan egy felvétel, ahol mondjuk engem fizikailag abuzálnak.

[00:38:18]És utána nekem erről nekem meg kell indokolnom, hogy ez miért probléma.

[00:38:21]Az olyan úgy nekem az egy kicsit ilyenkor így fáj, hogy hogy társadalmilag itt tartunk, de viszont látok erre egyébként más reakciókat is, és annak meg nagyon örülök, hogy azért nem mindenkinek oké az, hogy nőket fizikailag abuzálnak, de de szerintem egy kicsit így mindannyian mindannyiunknak tudatosítani kell magunkban, hogy ha ennyire komfortosak vagyunk azzal, hogy látjuk, hogy nőket bántanak, vagy látunk ilyen kommenteket, az azt jelenti, hogy a társadalmunk az nagyon durván át át van ittatva egy ilyen bántalmazással és én ezt nem fogom soha tolerálni vagy és én ez mindig fel fogok szólalni akkor is, hogyha nem leszek vele népszerű, vagy nem ezt akarja valaki hallani tőlem.

[00:39:07]És szerintetek az előfordulat, hogy mondjuk lányok azért nem mennek el újságírónak, mert mondjuk tartanak attól, hogy ez megtörténik velük, vagy mondjuk esetleg volt olyan, aki ezt meg is fogalmazta felétek ezután?

[00:39:22]Szerintem olyan van, hogy valaki elkezdi ezt a szakmát, és nem tudja, hogy ez mivel jár, és és kicsit így így beletörik, vagy belefárad, vagy vagy ott hagyja.

[00:39:32]Én én ilyenre láttam példát.

[00:39:35]Én elég sokat gondolkoztam ezen magam is.

[00:39:39]Tehát voltak olyan időszakok, ahol azt éreztem, hogy hogy így nem vagyok képes képernyőre kerülni újra, mert mert olyan kommentek vannak, meg olyan üzeneteket kapok.

[00:39:51]Öntos vagyok benne, hogy van ilyen is.

[00:39:54]És ez és ez egyébként tök rossz, mert én nem eltántorítani szeretnék senkit attól, hogy ezt a szakmát válassza, csak szerintem nem tudom amúgy ti hogy vagytok vele, én nekem voltak olyan gondolataim, hogyha én tudtam volna, hogy ez mivel jár, akkor nem tudom, hogy ezt választottam volna-e.

[00:40:11]Igen.

[00:40:11]Én nem ezt mindenképp tisztázni akarom, hogy én nem hősként próbálom magamat feltüntetni.

[00:40:16]Ö de én nekem, hogyha mondjuk valaki utána a karrierívemnek, az eddigi karrierívemnek, akkor azt látja, hogy a pályá mondjuk első tévében nem szerepeltem szinte soha videón, és ennek oka van.

[00:40:31]É, mert nem éreztem azt, hogy én erre lelkileg készen állok, illetve, hogy a közeg, amiben vagyok, az elég felkészült lenne arra, hogy megvédjen engem azzal szemben, amit kapni fogok.

[00:40:42]Ö, és ez mivel ugye nem nagyon csináltam, nem derült ki, de most, hogy már elég aktívan szerepelek, most már látom, hogy hát igen, ez van.

[00:40:54]Viszont amúgy azt szeretném hozzátenni, hogy mivel szerintem egyre több a nő meg a fiatalnő is akár meg azért nyilván van többféle korcsoport a médiában, én amúgy azt is látom, hogy mi azért így megszervezzük magunkat és támogatjuk egymást.

[00:41:08]És én én nagyon szeretném azt, meg oda is figyelek arra, hogyha jönnek belépő fiatal nők akár a szerkesztőségbe, akkor akkor ők legyenek támogatva, és és ők már úgy szocializálódjanak, hogy hogy nagyobb support szisztem van körülöttük, mint akár mondjuk nekünk volt.

[00:41:23]Ö de hát azért nem könnyű.

[00:41:27]Nem könnyű szerintem.

[00:41:30]Ühüm.

[00:41:30]Meg kell k meg kell egy ilyen, tehát például arról beszélni, ami szintén ugye nem volt nagyon divat eddig szerintem a médiában, hogy legyen mentális segítségnyújtás az újságíróknak, mert ez nem egy normális szakma.

[00:41:42]Tehát főleg aki aki képernyőn van meg terepen van, legyen erre kifejezetten odafigyelve.

[00:41:46]És szerintem, hogyha van egy ilyen közeged, mentális segítséget kapsz, szakmai segítséget a mondjuk akár vannak olyan barátaid, meg egy olyan megtartó közeg, akkor szerintem az nagyon tud azon segíteni, hogy egyébként milyen bántalmazó tud lenni a közélet az újságírok szemben.

[00:42:08]Ühüm.

[00:42:08]Én azt még hozzátenném, hogy hogy azért a nyilvánosság nyilván torzít, szóval nem tükrözi a társadalom sokféleségét az, amit a képernyőn látunk, vagy akár amit az újságokban olvasunk.

[00:42:21]Ö de szerintem azért az alulreáltság oka az még mindig nem ez, hogy emberek egyénileg úgy döntenek, hogy ők ezt nem szeretnék vállalni, vagy menet közben kiesnek, hanem, hogy magamat ismételjem, szerintem ennek strukturális okai vannak, rendszerszintű, akadályokban keresendő.

[00:42:41]És ez az agresszív nyilvánosság, meg ezek a szexista támadások, ez ez mindig még mindig csak egy kis szelete, de de mondjuk sokkal inkább az, hogy tök bizonytalanak a munkakörülmények és és nagyon-nagyon sok a munka, hogyha az ember újságíró, és így a gondoskodási feladatokat, amik azért rendre még mindig jobb, sokkal inkább a nőkre hárulnak, ezek ezek nincsenek egyenlően elosztva.

[00:43:07]Ezek szerintem még mindig inkább erősebb visszatartó tényezők attól, hogy valaki menő ripornőként megcsinálja magát, nem beszélve arról a tehát millió emberről, akinek ez nem opció.

[00:43:22]És egyébként meg tökre lehetne, vagy nem tök érdekes az, hogy mondjuk az anyaság például az így a legősib dolog így a földön, tehát ez nem egy olyan dolog, hogy ja ú nem tudtunk róla, hogy van ilyen.

[00:43:31]És hogy a munkahelyek azok még mindig nem úgy vannak kialakítva, hogy ezt segítsék.

[00:43:35]És ugye, hogy ö ez is szerintem így a médiában azért fejlődhetne.

[00:43:39]Én hallottam olyan kommentet ö szerkesztőktől, és nem mondom, hogy hol meg kitől, de hogy hogy ez nem egy család barátmunka.

[00:43:48]Tehát hogyha te családot szeretnél meg gyereket vállalni, akkor így hát ez valószínűleg nem az a az a munka.

[00:43:52]Hát de mondjuk ez azért is van, nem?

[00:43:53]Mert a riporterkedés az alapból elég hektikus dolog, tehát hogy ha van valami történik valami hirtelen, akkor menni kell, és azért nehéz így szervezni egy szerintem részben a munka természetéből is fakad.

[00:44:04]Másrészt pedig, de az majd lesz egy ilyen következő kérdésed szóval és most próbálom nem ellőni a választ, de hogy hogy azért lehet szerkesztőségi szinten meg médiapiaci szinten is tenni.

[00:44:18]Ez ellen szerintem minden munkahelyat lehet úgy szervezni, hogy mellette lehess anya, meg mellette nevess gyereket akár.

[00:44:26]Szerintem ez hajlandóság kérdése.

[00:44:28]Igen.

[00:44:28]Gondoltam, hogy beszélünk arról, hogy mit lehetne tenni azért, hogy a a nők nők többet vegyenek részt az újságírásban.

[00:44:34]És akkor ez például egy ilyen dolog, hogy segítsük a családalapítást, vagy a vagy az otthonfenntartást, legyenek rugalmasabbak a munkahelyek.

[00:44:44]Ezek szerint például én felírtam magamnak ide dolgokat.

[00:44:48]Az egyik az a szerkesztőségi kultúraváltás, amire szerintem nagyon nagy szükség van.

[00:44:54]Ez az, amit a Noémi is mond.

[00:44:56]Egy sokkal biztonságosabb munkakörnyezet.

[00:44:59]Ez szintén az, amiről már korábban beszéltünk, illetve a nemi egyenlőségnek a tudatos érvényesítése.

[00:45:07]Tudom, hogy a kvótarendszer például egy nagyon megosztó téma.

[00:45:10]Én én sokat gondolkozom ezen, és nekem is sokat változik a véleményem, meg a meglátásom ezzel kapcsolatban, de szerintem igenis mondjuk a szerkesztőségeknél a női kvóta mellett szóló érv, hogy ez nem egy mesterséges beavatkozás feltétlenül, hanem egy korrekciós eszköz is lehet, ami segíthet megtörni azokat a hát jelenleg önfenntartónak titulált hatalmi struktúrákat, amik ezt a férfi többséget foly folyamatosan újratermelik és fenn is tartják.

[00:45:43]Mert sokkal több nő esik ki menetközben a szakmából, mint férfi.

[00:45:49]Igen.

[00:45:49]Illetve bocsánat, rövid távon pedig med szerintem esélyt teremt egyszerűen egy egy kiegyenlítettebb részvételre, és és normalizálná a nők jelenlétét ezekben a pozíciókban.

[00:45:59]Igen, én szerintem még ehhez annyit tennék hozzá, hogy a és most leginkább arról arra gondolok, hogy a képernyős megjelenés, tehát a a videós műsoroknál vagy podcasteknél én azt gondolom, hogy ez egy műsor készítői és szerkesztői szempont kéne legyen, hogy milyen emberek ülnek egy műsorban.

[00:46:22]És én személy szerint azt gondolom, hogy az mondjuk komplett műsorok lemennek úgy, hogy egyetlen nő sincs képernyőn, azt úgy úgy, hogy egyébként azokban a szerkesztőségekben egy csomó nő dolgozik és értenek a témához és szakértők is lennének, az szerintem én azt már nem annyira tudom nem tudatosnak látni.

[00:46:42]Tehát, hogy hogy szerintem amikor azt mondják, hogy véletlenül így alakult, tehát ha véletlenbe bele kéne, hogy feljen egy pár nő, amikor egy nő sincsen jelen műsorokban, mint ahogyan a parlamentben is ugye egy női miniszter se volt, akkor én mindig arra gondolok, hogy ez igazából ez ez egy ilyen férfi kvóta, tehát hogy a csak férfi lehet műsorkészítési elv.

[00:47:02]És én például azt gondolom, hogy hogy ez egy műsorkészítői elv kéne legyen, hogy nem csak nők, de bármilyen más kisebbségi emberek is jelen legyenek, és diverz műsorokat készítsünk, amit ha az emberek megnéznek, akkor azt látják, hogy hogy én is reprezentálva vagyok, hogy hogy vannak akár példaképeim, akik ott ülnek, hogy olyan emberek szólalnak meg, akikkel tudok azonosulni.

[00:47:27]Én szerintem ez egy nagy felelőssége a médiának, és erre oda lehetne figyelni tudatosan.

[00:47:31]Jó, de azért ne legyünk igazságtalan, mert a Partizánnal kapcsolatban is vannak ilyen kritikák, pedig én azt gondolom, hogy ők alapból nagyon figyelnének arra, hogy legyenek nők.

[00:47:40]Egyszerűen nehezebb nőket találni szerintem.

[00:47:45]Hát de azt mondom, hogy tudatosan oda kell rá figyelni.

[00:47:47]Tehát hát jó, csak ha nincsenek, vagy nem vállaljátok, de szerintem ez nem igaz, hogy nincsenek.

[00:47:52]Hát vannak, szerintem vannak.

[00:47:52]M nem most nem akarok a Partizánról azért véleményt mondani, mert nem tudom, nem ismerem az összes riportert és a felépítést és nem tudom, hogy milyen intézkedéseket alkalmazok meg nem alkalmaznak.

[00:48:02]A saját munkahelyemben számon tartom, hogy hány nő és férfi van, és hogy milyen az a kultúra, és milyen az a közeg.

[00:48:11]De de szerintem amit a Noémi mond az már az már tényleg alkalmas egyébként a nők közéleti jelenlétének a korlátozására.

[00:48:22]Abszolút.

[00:48:23]Szerintem ez hajlandóság kérdésre.

[00:48:23]És egyébként ugye ez a szerintem nem igaz, hogy nincsenek nők.

[00:48:27]Szerintem van olyan, hogy nők visszamondanak szereplést, vagy nem mennek el műsorokba.

[00:48:34]És nyilván ennek rengeteg oka lehet, megint nem akarok senki helyett beszélni, de szerintem a műsorkészítőknek és a műsorvezetőknek arra is oda kell figyelniük, hogy olyan légkört teremtsenek, meg olyan kultúrát, ahova egy nő szívesen elmegy, és nem azt érzi, hogy meg vagyok hívva, és akkor vagy kvótanőként leszek kezelve, vagy majd jól felkérdeznek, vagy hárok itt vagy de most igen állapítottuk meg, hogy a kóta az egy jó dolog.

[00:49:00]Akkor én ezt nem ezt ezt én állapítottam meg.

[00:49:05]Hát jó.

[00:49:05]Szerintem amúgy szerintem nem rossz dolog a kvóta.

[00:49:06]Most én a kvótanőséget úgy használom, mint amit használunk szként, amikor azt éreztetik veled, hogy te csak azért vagyot, hogy kipipáljanak egy egy izét, de nem igazából nincs hajlandóságuk arra, hogy tényleg ott legyen, hanem van ez a látszat intézkedés, hogy jó, akkor most beraktunk ide, hogy úgy tűnjön, hogy akkor vannak nők is, de amúgy meg utáljuk a nőket.

[00:49:24]Tehát én kábé így gondoltam, én ezt abszolút tapasztaltam már.

[00:49:27]Nem is én is.

[00:49:30]És az rossz érzés, tehát hogy az az sem az nem egy felérzés.

[00:49:32]Igen.

[00:49:35]Hogyha beszéltünk már a képernyő jelenlétről, ti tapasztaltatok-e már olyat, hogy mondjuk tényleg csak azért tesznek képernyőre, merthogy azt majd többen fogják nézni, mert azért azt hiszem, hogy ezt úgy ki lehet jelenteni általánosságban, hogy szívesebben néznek valamit az emberek, hogyha egy szép fiatal csinos nő van a képernyőn, és igazából azt nem mondom, hogy mindegy, hogy miről van szó, de hogy azért mégis szívesebben megnézik.

[00:50:05]Én amikor elkezdtem videózni, én teljesen őszinte leszek.

[00:50:07]Én annyira rettegtem attól, hogy nekem képernyőn kell lennem, hogy én nem is gondoltam ilyenekre, meg én csak így csináltam a kis dolgomat.

[00:50:15]És és volt egy pont, ahol és erről írtam is a a hírlevelemben a kakátben, amin a kocsis Máté nagyon felháborodott, mert ott az volt az alap tézisem vagy kérdésem, hogy ez egy kicsit egy ilyen politikai fét is-e, ahogyan a női újságírókat vagy női riportereket képernyőre rakják, úgymond rakják, ahogyan ők jelen vannak, mert mert ahogy elkezdtem azon gondolkozni, hogy milyen a média tér, amiről beszéltünk, hogy mondjuk a döntés és hozzói pozícióban kik vannak, hogy mennyire nehéz egyébként szerintem ebbe belépni, itt dolgokat elérni, és hogy amikor elkezdtem terep terepre járni, akkor azt láttam, hogy ilyen fiatal csajok vannak a terepen, akik amúgy nagyon kemény körülmények között nagyon bunkó és abzív férfi politikusokat kérdeznek föl, és rohannak utánuk.

[00:51:05]És és nekem azért volt egy olyan érzésem, hogy hogy van ebben valami kicsit ilyen fétis képző dolog, hogy hogy te egy ilyen hogy te úgy vagy, hogy igazából ez kicsit egy ilyen, hogy egy egy fiatal csinos nő megkérdez valamit Kocsis Mátétól, aki ilyen nagyon lekezelően beszél veled, de valahol egy kicsit így mosolyog a szája széle, tehát hogy van benne valami ilyen próbál ledominálni, de olyan furcsa módon, és mintogyha ebbe nézőként nem tudom, hogy emberekben van egy ilyen érzés, hogy hogy ez kicsit ilyen hát ilyen fétiszerű és és én sokat gondolkoztam azon, hogy mondjuk így, hogy én nem így akarok jelen lenni, és hogy hogy engem most valaki belerak egy ilyen szerepbe, vagy egy néző engem így lát, és hogy én nem én pedig nem így akartam volna itt lenni.

[00:51:59]Ö de egyébként én általánosságban nem érzem azt, hogy emiatt lennék bárhol.

[00:52:04]Én szerintem azzal együtt, hogy gond szerintem van ez a fétiszerűsége, de ez is azért van, mert szexista társadalomban élünk.

[00:52:13]Szerintem ezzel együtt meg szerintem van az is, hogy amikor azt mondjuk, hogy valaki azért van képernyőm, mert jól néz ki, azzal meg megint csak elvesszük tőle azt, hogy egyébként lehet, hogy ő tök okos, és van egy csomó diplomája, és nagyon felkészült, és és a kettő ugye nem kéne, hogy kiüsse egymást szerintem.

[00:52:33]Én a saját külsőről nem szeretnék beszélni.

[00:52:35]Azt gondolom, hogy nem is tartozom magyarázattal senkinek ezzel kapcsolatban, és ezt majd meg fogják tenni mások, úgy is helyettem.

[00:52:42]Ezt mindig megteszik.

[00:52:46]De ez ez a média tárgyasító logikájából fakad.

[00:52:50]Ez nem az én egyéni problémám, hanem ez megint csak egy rendszerszintű probléma.

[00:52:57]Én sajnálom, hogy sokszor a a külsőre vonatkozó kommentek azok elterelik a fókuszt a a tartalomról, és ezáltal egyébként a a mi szakmai munkánk leértékeléséhez is hozzájárulnak.

[00:53:10]Ugyanakkor azt gondolom, hogy ez nem ez nem egyéni szinteken fog eldőlni.

[00:53:11]Én biztosan nem fogok elkezdeni így ebből vagy úgyból kinézni, vagy ígyből vagy úgybul öltözni azért, hogy ne kapjak ilyen vagy olyan kommenteket.

[00:53:23]Rades nem gondolom, hogy ez kivédhető lenne egyébként.

[00:53:29]És ezt nem gondoljátok valahol kicsit igazságtalannak mondjuk, hogy a a férfiaknek ebből a szempontból ez nehezebb, hogy őket nem nézik annyian és ezért van, hogy mondjuk vagy esetleg valaki hozhat egy olyan döntést, hogy valamilyen helyre egy nőtt tesz be azért, mert ő úgy is többen fogják nézni és ott lenne egy férfi.

[00:53:48]Hát én ilyet nem láttam még a magyar térben.

[00:53:50]Szerintem az összes férfi riporter többen nézik, mint az én videóimat.

[00:53:54]Szóval én ezt nem látom.

[00:53:56]Igen.

[00:53:56]Mi vagyunk az alkalmas, vagy nem tudom.

[00:53:58]Én én én nem gondolom, hogy ez lépt ez ő jelenség.

[00:54:03]Szerintem sem.

[00:54:03]Ráadásul a akik a külsőnkre a megjegyzéseket teszik, azok szinte soha nem nők.

[00:54:09]Nagyon elszigetelt esetekben fordul elő.

[00:54:12]De én azért tehát nem leszek állszenti.

[00:54:14]Nagyon is olvasok kommenteket és megnézem, hogy kik írták azokat a kommenteket.

[00:54:18]Figyelek.

[00:54:20]És hát nem nem nők szokták vagy becsmérlő, vagy akár nagyon pozitív kijelentésekkel defined pozitív, tehát hogy szerintük nagyon pozitív dicsérő kijelentések illetni a külsőmet a videók alatt, amiket közéleti tartalmakban gyártok.

[00:54:37]Tehát, hogy ezek nem sminkelős videók, de egyébként azt gondolom, hogy azalatt sem sem igazságos, és nem lenne szabad bárkinek a külsejét bármilyen módon megjegyzésekel illetni.

[00:54:51]Én sem találkoztam ezzel a jelenséggel, hogy szegény férfiaknak kevesebben néznék a videóit azért, mert nincsen mellük.

[00:54:57]De egyébként ha lenne is ilyen, akkor megint csak ismételni tudom magam.

[00:55:03]Ez a médiának a tárgyasító logikájából fakad, ami patriarchális logika szerint működik, meg kapitalista logika szerint.

[00:55:12]És ezt a rendszert alapvetően nem nők alakították ki és formálták ilyenre.

[00:55:18]És olyan volt mondjuk, hogy beszéltetek a saját szerkesztőtökkel, főszerkesztőtökkel erről, vagy esetleg lehet-e valamit csinálni, vagy bármit fellépni ez ellen, vagy úgy gondoltátok, hogy nem érdemes?

[00:55:31]Mármint mi ellen pontosan?

[00:55:32]Hát a kommentek ellen például, hogy volt-e ilyen Igen, hát szerintem a kommenteket azt így lehet moderálni, tehát hogy így ha nagyon durva valami nagyon gyűlöleteletkeltő, akkor azt azt azt szokták moderálni.

[00:55:42]Bár szerintem így a kommentekre nem nagyon lehet tudunk hatással lenni őszintén szólva, vagy nem biztos, hogy ebbe kell így az energiánkat fektetni.

[00:55:52]Én én nagyon aktívan folytatok párbeszédet a szerkesztőségen belül arról, hogy hogyan ö bánunk a nőkkel a szerkesztőségen belül, női újságírókkal.

[00:56:04]Ö úgyhogy szerintem aki velem dolgozik, az az az egyre feministabbá kell, hogy váljon, vagy vagy nem szól hozzám az ebédlőben.

[00:56:13]Nem, most viccelek nyilván.

[00:56:13]Nem, de hogy egyébként tényleg én én tudatosan beszélek erről a a munkahelyemán, női kollégákkal is, a a vezetőséggel is.

[00:56:19]Én szerintem fontos belőlről formálni a munkakörnyezetet.

[00:56:26]Szerintem ez az elsődlegesen legfontosabb, az, hogy nőket kamerán hogyan látnak kommentelők és milyen kommenteket hagynak.

[00:56:33]Hát én remélem, hogy egy olyan társadalmi változás el tud indulni, vagy folyamatban van, ahol ez tud változni, de azért olyan nagyon nagy reményeim nincsenek azzal kapcsolatban, hogy a komment szekció az így egy kedvesebb tér lesz.

[00:56:50]Szerintem nagyon sokan ott élnek ki elég sok ilyen frusztrációt, vagy vagy nem tudom pontosan, hogy miért miért van ez.

[00:56:56]Ö meg az is van szerintem, hogy különböző platformoknak más a komment szekciója.

[00:56:59]Üüm.

[00:57:00]És nekem is volt olyan műsorban voltam, ahol ilyen iszonyatosan kedves és nagyon cuki kommentek jöttek, és ez olyan jól esett, hogy néztem, hogy hú, hogy így is lehet csinálni.

[00:57:12]Nem tudom, amúgy nektek erre van valami megfejtésetek?

[00:57:16]Én ahol eddig dolgoztam, szerencsére bárhol, ott ott ez mindig téma volt és mindig aktívan.

[00:57:26]Próbáltunk erről legalább diskurzust kezdeményezni, és ez mindig sikerült is.

[00:57:32]Erről szó volt.

[00:57:32]Szerintem szerintem első körben ez már egy előrelépés.

[00:57:40]De de egyébként igen, nem lehet panaszom, azt hiszem ebből a szempontból.

[00:57:47]Meg egyébként tényleg csak, hogy igazságosak legyünk.

[00:57:48]Én az utóbbi időben amúgy nagyon sok támogató kommentet meg üzenetet kaptam, és amúgy tényleg így nagyon jó megtapasztalni azt is, hogy vannak ilyen kedves szeletei is az internetnek, szóval talán ez is, nem tudom, talán ez is tud változni.

[00:58:02]Én nagyon reménykedem.

[00:58:03]Nálunk is az a megoldás egyébként, hogy ezek törölve lesznek, ami ami nagyon olyan, de egyébként valóban nem nagyon lehet azzal mit csinálni.

[00:58:13]olyan üzeneteket kaptok fiatal lányoktól, hogy nagyon örülnek a ti munkásságotoknak, felnéznek rátok, példaképek vagytok, satöbbi, satöbbi.

[00:58:26]Egyébként én nem is tudom, hogy fiúktól meg lányoktól is kaptam ilyen ilyen támogatóüzeneket az utóbbi időben, ami engem amúgy nagyon nem tudom zavarba hoz, vagy én nem tudom, olyan furcsa, mert nyilván az ember saját magára másik gondol meg nem tudom, szakmailag meg kemény.

[00:58:40]Én nagyon kemény vagyok szerintem saját magam, meg már kritikus.

[00:58:47]Én meg egy kicsit ilyen akkor ezt ilyen hatalmas felelősségnek is érzem, hogy úristen, akkor most nekem így akkor így jobban oda kell figyelnem arra, hogy mit mondok.

[00:58:56]De azt, de hogyha ez arra irányul, hogy mondjuk egy értékrend, amit képviselek, vagy vagy amit így próbálok átadni, az mondjuk így így szimpatikus akár fiatalabbaknak is, az az nekem tökre fontos és és sokat jelent, és szerintem tud egy ilyen közösségépítő hatása is lenni a médiának, meg a közösségi médiának is.

[00:59:14]És és az szerintem szuper.

[00:59:17]Én én örülök neki, hogyha a fiataloknak vannak olyan példaképeik, mint mondjuk a a fiatalnők a médiában.

[00:59:24]Nekem az így az egy ilyen szívmelengető érzés, hogy ilyen lehet megtisztelő igazából leginkább.

[00:59:33]Nekem egyébként abszolút nők a példaképeim mindig.

[00:59:35]M én egyébként kevés ilyen üzenetet kapok, de amit igen, azt nagyon megbecsülöm.

[00:59:42]A újságírói pályára szerintem sokszor azok mennek, akik a nyilvánosságot valahogy befogadóbbá vagy igazságosabbá akarják tenni.

[00:59:55]Hm.

[00:59:56]Nekem is ez volt az elsődleges motivációm, és ez a mai napig.

[01:00:01]Szóval ebben az értelemben ez szerintem egy társadalmi felelősségvállalás is, nem csak egy szakma vagy egy munkahely.

[01:00:07]Ö, és ezek a visszajelzések nagyon fontosak, mert mert azt jelzik, hogy hogy az én jelenlétem vagy munkám az ilyen szempontból erre hatással van.

[01:00:22]Yes.

[01:00:24]Hát köszönöm szépen Solti Hannának és Martini Noeminek.

[01:00:26]Köszönöm szépen, hogy itt voltatok és megbeszéltük a nők szereplét a nyilvánosságban.

[01:00:30]Önöknek köszönöm szépen a figyelmet.

[01:00:32]Arra szeretnék kérni mindenkit, aki esetleg még nem tette meg, az iratkozzon fel a YouTube csatornánkra, lájkolják a Facebook oldalunkat és kövessék a kontrol.hu-nak a tartalmait is.

[01:00:42]Aki támogatni szeretné a munkánkat, az a tabuláza média Alapítványon keresztül megteheti.

[01:00:48]A leírásban minden információt megtalálnak.

[01:00:50]Viszontlátásra!

[01:00:52]kontrol.hu, Eljött az ideje.