Szekeres Adrien: “A gondolkodó emberek veszélyesek a rendszerre.” // SORSOK MÖGÖTT

[00:00:07]Sziasztok!

[00:00:07]Ez a sorsok mögött itt a kontrollon.

[00:00:09]Mai vendégem Szekeres Adrian, Artisus díjas énekesnő.

[00:00:11]Köszönöm szépen, hogy elfogadtad a meghívást, Adrian.

[00:00:17]Én is köszönöm, hogy hívtál.

[00:00:17]Arra gondoltam, hogy egy ilyen lépcsőzetes haladásban tennénk meg ezt a mai interjút.

[00:00:24]Arról nagyon-nagyon szeretnék veled többek között beszélni, hogy milyen az, amikor valaki gyermekként elhatározza, hogy ő zenész lesz, énekes lesz, hogy ebben mennyi munkát kell beletenni, mert egyébként azt tapasztalom, hogy ezzel az emberek azért nincsenek tisztában, főleg most, hogy a tehetségkutatók közel 20 éve kimondom leuralják a piacot.

[00:00:46]Ühüm.

[00:00:46]Gyorsan itt megjegyezném azt, hogy tehetségkutatóknak hívjuk őket.

[00:00:51]És nekem ez az egyik problémám, hogy semmi köze nincs a tehetségkutatáshoz ezeknek a a műsoroknak.

[00:00:56]Ezek tév műsorok, és arról is szólnak, hogy szórakoztassák a közönséget.

[00:01:00]És a tehetség, gondozás, kutatás az egyáltalán nem nem is célkitűzés, nem is feladatuk.

[00:01:08]Gyermekkorodban hány éves voltál, amikor tudtad már, hogy te énekesnő szeretnél lenni?

[00:01:16]Hát gyerekkoromban nem tudtam.

[00:01:16]Én azt tudtam, hogy nagyon nagy örömet jelent az, hogyha énekelek, és egyébként pedig mindenféle szereplés, és nagyon komfortosan éreztem magam ezekben a helyzetekben, de tulajdonképpen én ebbe úgy úgy belenőttem.

[00:01:30]Tehát ezt nagyon sok énekes mondja meg színpadi ember, hogy ott kezdődött az óvodában.

[00:01:36]De tényleg, tehát nekem az az első emlékem, hogy állok egy széken, még akkor sokkal kisebb voltam, mint most, de akkor is ilyen pici voltam, és akkor meg kellett tanulnom ilyen őrült hosszú meséket, mert én voltam mondjuk a mesélő.

[00:01:47]És akor a következő pillanat meg néptáncoztam egy ilyen kis népviseletes ruhában, tehát hogy egyszerűen az óvodában ott volt egy Kati néni nevű óvonén, aki aki engem folyamatosan szerepelte, és és nekem ez egy ilyen játék volt, és egy teljesen komfortos közeg.

[00:02:03]És én úgy mentem már be az általános iskolába, hogy engem az első héten elküldtek szavalóversenyre.

[00:02:10]Nem tudtam, mi az.

[00:02:10]Azt se tudtam, hogy hova megyek, csak én már rögtön ott találtam magam egy szavalóversenyen.

[00:02:15]Utána meg megfogta a kezem a utána már Ági néni volt a a tanítónén, aki vitte ezt tovább, tehát hogy ő ő tényleg gondozta az én tehetségemet, és első osztályban bevezetett az énekkarba, ami ugye azért volt érdekes, mert abban a az időszakban második osztálytól lehetett valaki énekkaros, amikor megvolt már a kisdósnyak kendője, és engem óvod, tehát óvoda után rögtön az énekkarba szinte, és akkor én ott szólót énekeltem meg meg mindenfélét csináltam, és meg is tapasztaltam egyébként nagyon korán azt, hogy nem minden szempontból jó, hogyha az embert így így kiemelik vagy felemelik, merthogy hát mert van, akik így kiszemeltek engem az iskolámban a a folyosón és akkor például értek ezért atrocitások, most így mondanánk, amit én nem értettem, hogy ez ez miért van vele.

[00:03:15]Hát irigység.

[00:03:15]Persze, persze.

[00:03:15]Tehát, hogy azért ez nem tetszett a nagyoknak, nem tetszett mindenkinek.

[00:03:21]Nem tetszett mindig az, hogy én szerepelek, és ezért volt egy nagyon fontos állomása az életemnek a szentesi irodalom drámatagozat, hogy gyorsan ugorjak, hogy ott ez egy teljesen normális dolog volt, és csupa ilyen fiatallal voltam együtt négy évig, ahol senkit nem piszkáltak azért, mert mert most már megint ő mondja az ünnepségen a a verset, meg ő énekel.

[00:03:47]Ha már a szentesi gimnáziumot említetted, ez egy nagyon nagy hírű gimnázium, és ennek is a drámatos osztálya.

[00:03:57]Mit szólsz ahhoz, hogy ezt most gyakorlatilag megszüntették?

[00:04:00]Hát ugye ez egy folyamat, tehát hogy ezt nem egyik napról a másikra csinálták, hanem szépen módszeresen építették le azt az egész szellemi közösséget, ami ami ott volt.

[00:04:11]És ami egyébként azért is érdekes számomra, meg meg mindenképpen egy példa, mert ugye volt egy tanári közösség, mondjuk nevezzük így, akik ezt az egész tagozatot megálmodták.

[00:04:24]hogy a Bácskai Mihály volt az igazgató, ő álmodta meg, és akkor jöttek mellé Perésné keserű Imre, Majtényi András, akik akik akik vitték ezt a a hős korában ennek a tagozatnak, de hogy az volt a nagyszerű, hogy hogy utána lettek úgymond utódaik, tehát lettek olyan fiatal, nem is feltétlenül drámatozatos ö vagy drámatagozaton végzett emberek, akik úgy gondolták, hogy ezt a tagozatot vinni kell tovább.

[00:04:55]helyiek is, tehát szentesiek is csatlakoztak hozzá, ami meg megint egy extra dolog volt, mert ebben a kisvárosban azért néha vegyes volt a megítélés ennek a tagozatnak, mert azért ezek az emberek mindig egy kicsit kilógtak, meg furcsák voltak, akik erre a a tagozatra jártak, és kicsit megzavarták néha ennek a kis csendes városnak az életét, és tehát, hogy ez a tagozat ez ez túlélt generációkat és utánpótlás is volt.

[00:05:21]És akkor nyilván ahogy próbálták ellhetetleníteni, ugye mindig a mindig a vezetésen múlik az, hogy hogy ez működik-e.

[00:05:31]És például amikor Bácskaj Miska bácsi elhunyt, akkor kapott egy olyan igazgatónőt az iskola, aki gyönyörűen tudott együttműködni a drámatal, és akkor ezt így így vitte tovább ezt a hagyományt, és nem akarta eltiporni, és aztán ez nyilván hogy változtak a a vezetők, egyszer csak bekanyarodott egy olyan utcába, amikor így így módszeresen kezdték ö rombolni, akkor elmentek már tanárok, és akkor nyilván egyre kevesebb gyerek jelentkezett, és nekem pont szeptemberben volt egy fellépésem, Hódmezővásárhelyen, volt egy koncertünk, és hát konkrétan sírva jött oda hozzám egy anyuka, hogy vele, hogy most mi lesz az ő gyerekével, merthogy hát ő neki ő teljesen arra készült, hogy ő szentes fog járni a drámatra.

[00:06:22]Ez az iskola ez olyannyira híres, hogy renget, nem csak rengeteg pályatársad, de színészek is tömegével végeztek ebben az iskolában.

[00:06:31]Szerinted mi lehet az oka annak, hogy ezt ilyen vehemens módon kezdték el beszántani?

[00:06:39]Hát nyilvánvalóan nekem az a meglátásom, hogy ez a rendszer nem annyira szereti a kritikát, nem annyira szereti a kritikus gondolkodást, nem annyira szereti azt, hogyha a az emberek nyíltan beszélnek a gondolataikról, az érzéseikről.

[00:06:58]Na most ez erre az iskolára vagy erre a tagozatra soha nem volt az jellemző, hogy az emberek ne mondják ki a gondolataikat.

[00:07:06]hogyha nem kimondták, akkor eljátszották, ha nem eljátszották, akkor elénekelték.

[00:07:09]Mindig megtalálták a a módját annak, hogy ér hogy elmondják, hogy mi van bennük.

[00:07:17]És szerintem ez ez elkezdte zavarni embereknek a a szemét, vagy szúrni a szemét, és ezeket a kis tűzvészkeket akarták, tehát nehogy már gondolkodó embereket.

[00:07:35]Nem, hát az nem jó.

[00:07:35]Tehát az az egyáltalán az egyáltalán nem volt jó.

[00:07:36]De ezt számtalanszor tapasztaltuk, hogy hogy az emberek tehát százszor meggondolta azt, hogy hogy mit mond kinek mondja és hol mondja, mert mert egyszerűen nem szerették.

[00:07:52]Pedig én azt gondolom, ha csak a saját életemet nézem, a saját pályámat nézem, vagy a most már ugye a gyerekeimét is, hogy iszonyatosan fontos része az ember életének a a kritika.

[00:08:06]Végignéve az életedet, azért én nagyon sok olyan csomópontot találtam, amikor te nagyon elegánsan, de azt mondtad, hogy eddig tovább nem.

[00:08:13]Nem csak a politikai kiállásaidra gondolok, hanem kifejezetten a szakmádon belül is.

[00:08:23]Tehát az uniszex zenekarra gondolok, és a a az uniszex zenekarból való kiválásodra például.

[00:08:31]Persze, meg meg már akkor is, amikor amikor megcsináltuk az uniszexet, tehát hogy azt is megelősz egy időszak, amikor az én észrevettem azt, hogyha én maradok abban, amit csinálok, ugye én klubokban énekeltem különböző zenekarokkal, nagyon jó zenekarokkal, jazz zenekarokkal, az ország legjobb rock zenészeivel, tehát hogy tényleg ez egy nagyon inspiráló és szakmailag mindenképpen egy nívós közeg volt.

[00:08:57]De hát én én nem akartam klubénekesnő lenni, és nem akartam azokat a dalokat énekelni, amiket már 100-an elénekeltek előttem.

[00:09:07]És ezek ilyen cover bandek voltak.

[00:09:09]Igen.

[00:09:09]Hát így is, így is hív hívhatjuk őket.

[00:09:11]Aztán aztán jött az uniszex, és én azért is álltam abba bele, mert azt gondtam, hogy el kell ezt kezdeni.

[00:09:19]Egyáltalán nem biztos, hogy ez volt a legeslejobb módja annak, hogy elindítsam a pályámat, de akkor én már ilyen nagyon idősnek éreztem magam, már 24 éves voltam, és gondoltam, hogy most már Adrián el kell kezdeni.

[00:09:28]Tehát ráadásul ugye az volt a nagyon jó, hogy én korábban még Szentesről jártam sokat Szegedre énekelni, meg nagyon sok nálam idősebb zenészeket ismertem, és mindegyik mindig azt for szírozta nálam, hogy hogy te mi az, amit te szeretnél, ki vagy te?

[00:09:45]És és akkor ugye kicsit így így bevonótam ebbe a klub életbe, és rájítam, hogy ez nem, tehát hogy ez nem én vagyok, akkor menjünk valamerre, induljunk el, majd valahova ki kilukadunk, vagy megérkezünk.

[00:10:00]És ugye amit említettél, hogy ezt is csináltam egy darabig, és akkor ott is megéreztem azt, hogy na ez ennek is itt kell, hogy vége legyen.

[00:10:10]És azért én ilyenkor így tehát hogy például az uniszex utána nem azt mondom, hogy nagyjából a semmibe ugrottam, de hogy így egyáltalán nem voltak olyan, tehát nem voltak például szerződésem, egyáltalán nem volt lemezkiadóm.

[00:10:24]Egy dolog volt a férjem, aki tudtam, hogy zenéket ír, és és akkor valami ebből így lehet.

[00:10:29]Egy picikét menjünk vissza időben.

[00:10:32]Jó.

[00:10:32]96-ban volt például, tehát ami zenekarokat említettél, a gyamarkor nevű zenekar, ahol te vokáloztál.

[00:10:39]Arra emlékszel a nevére?

[00:10:42]Igen.

[00:10:43]Somodi Zoltán, aki később a Back to Blacknek lett az énekese.

[00:10:47]És hogy akkor is azt mesélik a titkos nyomozásokat folytattam.

[00:10:54]ugyanis azt mondták a a zenekartagok, hogy hát Adrián nagyon ambíció ambícióus volt, és hogy szeretett volna volna tovább lépni ebből a ebből a dologból.

[00:11:05]De szerintem velük egy vagy kettő koncertem volt.

[00:11:10]De egyébként ez annyira érdekes, hogy hogy én mindig úgy tekintek az egész nem a pályámra, hanem a körülöttem lévő emberekre, és nem csak a szakmára gondolok, hogy hogy nekünk van így dolgunk egymással.

[00:11:27]Tehát hogy hogy én nyilván nagyon tisztelem a az előttünk járó generációkat, meg a a fiatalok, akik utánunk jönnek.

[00:11:36]Ez különösen izgat engem meg érdeke, hogy ott mi történik, de hogy mégis azt gondolom, hogy hogy így így nekünk van dolgunk egymással.

[00:11:42]És ahogy említetted most a a Zolit, például én a Pásztor Annával is dolgoztam együtt, vagy a Kovács Zolival, a Honeybe, tehát hogy egy csomó ember egyébként ott van a a szakmá, vagy ha csak mást nem említünk, akkor a síkolgárnál ugye a fél szakma ott volt a László Boldizsarék, az egész Cub Singers, tehát hogy és most is keresztezi az utunk a egymásé.

[00:12:05]Tehát, hogy így visszagondolva nagyon érdekes ez, hogy így vagy úgy, de de mindig mindig találkozunk, összefutunk.

[00:12:18]Ha most már megemlítetted Síkolgát, akkor ugye a az ő párja volt a Tordni Marika néni, tehát ők ketten voltak a a szakmában az énektanárok Magyarországon.

[00:12:29]És hogy milyen érdekes, hogy ugye, illetve most már érdekesnek tűnhet, de hát tulajdonképpen azért ez lenne mégis csak a normális, hogy énekesnő szeretnék lenni, akkor elmegyek énektanárhoz és végigjárom azokat a grádicsokat, amiket nem hagyható ki, azt gondolom.

[00:12:43]Igen.

[00:12:46]Hát én a én a mindenről egy kicsit így gondolkodtam.

[00:12:47]Ö ez egy ilyen elég konzervatív gondolkodás, hogy én végig akartam járni a ranglétrán, én meg akartam tanulni.

[00:12:57]Tehát, hogy hogy például amikor én és most ugrok egy nagyot, amikor elkezdtem komoly zenét tanulni, és elkezdtem klasszikusokat énekelni, akkor én én olasz tanárral tanultam és készültem, mert én azt gondoltam, hogy oda úgy lehet kiállni, hogy hogy én tudom, hogy ez most miről szól, és azt tényleg, hogy kell kiejteni, és nem csak lehallgatom a mit tudom én, a Gruberovát vagy bárkit, hogy akkor az hogy ejti ki.

[00:13:22]És volt is ebből egy ilyen vicces helyzet.

[00:13:26]Egy egyszer egy karmester kijavított, mert az egyik szöveget átírtam, az férfi énekelt, és átírtam a nőire, tehát a ragozását, és akkor rám szólt, hogy az nem úgy van.

[00:13:33]Mondtam, hogy igen, de ha nő énekli, akkor úgy van.

[00:13:34]Megtapsolt a zenekar.

[00:13:37]Szóval igen, én én azt gondoltam mindig, hogy hogy amit meg lehet tanulni, azt tanuljuk meg.

[00:13:42]Én tanultam mindent, szófést mindent tanultam, zeneelméletet.

[00:13:46]Én énektanárhoz jártam még a covid előtt hagytam abba egy-két évvel, mert azt gondoltam, hogy a a nekem jónak kellene oda kiállok, akkor aznak mindig jó jól jól kell szólnia a hangomnak és és működnie kell.

[00:14:01]Aztán még egy kicsit kutakodtam.

[00:14:02]Jaj, uniszex lemezkészítés Dezső Balázs kezdte el, és aztán Reményi Laci fejezte be a Sanmaster stúdióban talán.

[00:14:11]És hogy miket tudsz?

[00:14:14]És ők nyilatkoztak úgy, hogy na igen, tehát Adrián megjelent, szépen megállt a mikrofon, és addig nem hagyta abba, és nem hiszett, hanem nagyon-nagyon fegyelmezett módon énekelted fel azt az albumot.

[00:14:28]Tehát egy darab hiszire nem emlékeznek.

[00:14:30]Én nem voltam soha hisztis, meg én én szeretek dolgozni.

[00:14:33]Tehát hogy most nem ugrok nagyon, elmesélnék egy történetet, majd lehet, hogy elmesélem még a beszélgetésünk során.

[00:14:41]Szóval, hogy én vagyok az, aki néha azt hiszi a zenekar, hogy most már kész vagyunk, és akkor én azt mondom, hogy na jó, akkor most kezdjük.

[00:14:48]Tehát hogy most most tettük össze, akkor akkor most már megvan mindenkinek, mi a dolga, akkor most kezdünk el tulajdonképpen próbálni.

[00:14:58]Aztán érdekes volt az a az az időszak, amikor amikor sokat dolgoztam szimfonikus zenekarokkal, mert ott meg mindig időhöz voltunk kötve, tudod, hogy mennyit ülhetnek, mikor kell fölállni, igyekezni kellett egy ilyen nagy zenekart nem lehet 100-szor leültetni, próbálni, és ott ott megtanultam egy kicsit egy egy másfajta hozzáállást, tehát hogy ott így nagyon nagyon pengének kellett lenni az első pillanattól kezdve ott mindennek úgy kellett lenni, és ott tényleg volt olyan, hogy egyszer átvettük és legközelebb a színpadon el kellett énekelni.

[00:15:35]Punkt.

[00:15:35]Nincs tovább.

[00:15:37]De tulajdonképpen amiről beszélgetünk most, az a professzionalizmus, nem?

[00:15:39]ezt akartam én is mondani, hogy tulajdonképpen a szakmáról, bármilyen milyen szakmának a a szeretetéről, a hozzáállásodról és hát ha bennünk tehát bennem mindig volt egy olyan maximalizmus, ami ugye saját magammal szemben támasztottam ezeket elsősorban, és én nagyon sok dologból akkor léptem, ha már arról beszélünk, hogy hogy tovább tudtam lépni, vagy nem vállaltam el dolgokat, vagy azt mondtam, hogy na jó, akkor ezt én most már innentől nem, hogyha nem éreztem ezt a fajta hozzáállást, tehát hogyha azt éreztem, hogy ez valami amatőró, vagy éppenséggel soetben, amikor azt éreztem, hogy ennek semmi köze nincs a szakmához, tehát szerintem azt nem szabad az embernek elfelejtenie.

[00:16:26]Igyekeztem erre mindig emlékeztetni magam, hogy miért lettem énekesnő, és hogy mi a dolgom, és hogy nekem nem az a dolgom, hogy adott esetben, hogy a kedves közönség jól szórakozzon, hülyét csináljak magamból.

[00:16:39]Ö mi a dolgod?

[00:16:41]hát énekelni, tehát hogy mindenképpen közvetíteni az érzéseket, a gondolatokat, és ami nekem mindig a legfontosabb volt az, hogy az embereket a kiragadni a hétköznapokból és és emelni és egy magasabb rezgés szintre hozni őket, amitől amitől könnyebb könnyebb létezni az űrzavarban.

[00:17:05]És tulajdonképpen csak azt fordítottam le, ami nekem örömet okozott mindig akkor, hogyha bármilyen hozzáteszem mag, tehát muszáj hozzátennem, és ez nem egyfajta ilyen snobizmus, hanem hanem egy tapasztalat, hogy mi az, ami engem mindig emelt egy jó színházi előadás.

[00:17:27]Tehát én simán kijövök színházi előadásról, én ott hagyom a felénél.

[00:17:33]Nagyon sokszor elvisz a kíváncsiság, megnézem, hogy akkor tudok véleményt mondani, hogyha ha láttam, de ki is jövök.

[00:17:39]Tehát hogyha nekem az nem, akkor akkor akkor egyértelműen nem.

[00:17:41]És akkor én csak figyeltem magam, hogy hogy mi az, ami ami nekem jól esik, és én ezért nem is akartam soha más most más típusú emberekhez szólni.

[00:17:54]Tehát ott volt nem egyszer az, hogy hogy adtak nekem tanácsokat, hogy miért nem hívom meg a koncertemre vendégnek x-t vagy y-t és tehát hogy a körtét az alma mellé tenni persze van értelme, mert gyümölcs gyümölcs, de hogy nekem semmi közöm ahhoz a a közönséghez vagy ahhoz a táborhoz, akihez ő szól.

[00:18:16]Volt valaha olyan a pályád során, hogy megbéjegeztek mondjuk azzal, hogy te nagyképű vagy?

[00:18:21]Hát én nem tudok róla, de biztos.

[00:18:21]De nem is a nagyképűség, hanem mert ez ne, mert ha a nagyképűség a az önbizalommal összefügg, akkor nem nem függ össze.

[00:18:33]Nekem a az mindig bajom, tehát hogy én soha nem éreztem azért azt, hogy hogy én fú de nagyon jó vagyok, hanem ezért volt szintem mindig az, hogy mindig tanulni akartam, meg mindig fejlődni, meg akkor még ezt is hozzá, meg azt is hozzá, meg amaszt is, hanem hanem mindig volt egy ilyen tartásom.

[00:18:49]Vagy ez jó szó tart tartásom.

[00:18:54]Igen.

[00:18:56]Neked azt szokták mondani daning krugger effect, hogy minél nagyobb a tudás, annál bizonytalanabb vagy, hogy még mennyi mindent nem tud mennyi mindent nem tud.

[00:19:03]És ez a másik oldalra is igaz, hogy minél kevesebb a tudás, annál magabiztosabb.

[00:19:07]Igen.

[00:19:07]De én inkább mondjuk olyat hallottam vissza, azt mondjuk inkább ilyen tévéss helyekről, hogy hogy én milyen kedves vagyok.

[00:19:16]Tehát, hogy pont az pedig én nem vagyok mindig kedves.

[00:19:17]Tehát, hogy azért én tudok határozott lenni, meg szigorú lenni, de de hogy mindig ez jött vissza, hogy hogy kedves vagyok.

[00:19:24]És akkor így eszembe jött néha anyukám, hogy anyukám ilyen, hogy hogy végigmegyünk Egerben az utcán vele, és akkor minden negyedik ember megáll és beszélget velem, mert hogy úgy tud fordulni az emberek felé.

[00:19:39]Most akkor picikét térjünk vissza a nem tehetség sóknak nevezett műsorokhoz, vagy majd zenés tév műs zenés tévű zenés tév szórakoztató műsorokhoz.

[00:19:48]Amikor ezek megjelentek, akkor te ezt hogyan élted meg?

[00:19:56]Mert hogy neked pont ugye a pályádnak az a része, amikor amikor egy ilyen pályacsúcs volt.

[00:20:02]Hát abszolút.

[00:20:02]Ön pontosan emlékszem erre.

[00:20:06]2003 volt, mert akkor született az első gyermekünk.

[00:20:11]És és én még amikor az első megasztár volt ugye ö kijött az első széria, akkor én azt gondoltam, hogy fú, de jó, milyen izgalmasak és tehetségesek, és jól is volt szerintem castingolva az az adás.

[00:20:32]Tényleg sok fajta zeneiségű embert láttunk, de amikor már jött a következő következő következő, akkor azt ö arra kezdtem rájönni, hogy hogy ők nem tudják, hogy ez egy szakma.

[00:20:54]Ühüm.

[00:20:55]És nem azt mondom, hogy nem voltak tehetséges emberek, mert voltak.

[00:20:57]Csak akkor én én soha tehát nem azt mondom, hogy soha nem foglalkozom másokkal, mert ez ilyen formában nyilván nem igaz, de hogyha látok valamit, ami nem feltétlenül gondolom pozitívnak, és nem csak rám nézve, hanem mondjuk egy szakmára nézve, vagy akár az ország kulturális életét meghatározóan nem gondolom pozitívnak, akkor én én elkezdem átfordítani, hogy ö hogy hogy mi az, ami ami ott nincs.

[00:21:29]Nekem meg van.

[00:21:32]Mi az, amit én meg tudok csinálni, ők meg nem tudnak megcsinálni.

[00:21:34]És például engem ez arra ösztönzött, hogy elkezdtem önálló nagy koncerteket csinálni, ami a korábbi években csak akkor lehetett, nagyrészt, hogyha meghívtak.

[00:21:48]Ühüm.

[00:21:48]Tehát hogyha meghívott egy város egy városi rendezvényre például, akkor akkor mentünk nagyjából élőben zenélni.

[00:21:55]És akkor én 2006-ban kezdtem el azt a fajta saját lábon állást, ami úgy kezdődött, hogy kibéreltük a Tália színházat, és mindenki azt hitte, hogy teljesen nem vagyunk normálisak, mert hogy ki fog bemenni egyrészt egy színházba, egy koncertre, másrészt az én koncertemre, amikor előtte éppen 2003-ban és 2005-ben is született egy-egy gyermekem, és 2006-ban ott voltam, mint kisgyerekes anyuka, egy egy-két kész lemezanyaggal.

[00:22:26]Egy bocsánat, lépeg egy csak egy egy ilyen közbevetett kérdés.

[00:22:28]Ezt ti teljesen úgy csináltátok meg, hogy vállaltátok a kockázatot, hogy mondjuk esetleg az is benne van, hogy nem sikerül?

[00:22:38]Mi mindent így csináltunk.

[00:22:40]Mi?

[00:22:40]Mi teljesen nem voltunk normálisak és nem vagyunk normálisak.

[00:22:43]Tehát, hogy én én abban hittem, meg abban hiszek, hogyha piaci alapon az ember megáll a lábán, akkor nem tudják felborítani.

[00:22:52]És engem ezért nem tudtak felborítani az elmúlt mondjuk akkor 20 évben.

[00:22:59]Ühüm.

[00:22:59]Mert én szóval tulajdonképpen minden jó mindenre, mert az ilyen városi rendezvények, vagy hívtak ugye sok céges rendezvényre, nekem ezek arra voltak jók, hogy én rájöttem arra, hogy én ezt nem akarom.

[00:23:14]Ühüm.

[00:23:15]Mert egy énekest szerintem nem épít egy ilyen ilyen esemény.

[00:23:19]És és szerintem azért az nem baj, hogyha az ember így jól van.

[00:23:27]Tehát, hogy én mindig afelé mentem, amitől jól éreztem magam, vagy amitől boldog voltam.

[00:23:31]És amikor ott álltam magam egy céges rendezvényen, ahol körasztalánnál háttal ültek nekem az emberek, egyfolytában beszélgettek és csörömpölt a kanál, akkor akkor én én alig vállalok céges rendezvényt.

[00:23:42]Tehát ilyen rendkívüli esetben vállalok céges rendezvényt.

[00:23:46]Az elmúlt 10 évben szerintem kábé kettőt vállaltam, mert hogy ne hogy hogy nekem az nem a terepem, én azt nem akartam.

[00:23:51]De akkor mi az, amit akarsz, Adrián?

[00:23:53]Mi az, amit tudsz, Adrián?

[00:23:55]Ugye a tév műsorokban nagyrészt egy dalokat énekeltek az emberek, meg kettőt.

[00:24:03]Én megállítom, hogy azért nekem a 90 perc nem jelent olyan nagy problémád, akkor csináljunk koncerteket.

[00:24:09]És akkor kezdtük ezt el, és és ugye nagyon szépen organikusan, ugye így mondanánk ezt ma akkor nem így mondtuk, elkezdett ez működni, és akkor elkezdtünk nőni, és akkor már ó ó szuper, Tália Színház májusban, Tália Színház decemberben, akkor nézzünk egy kicsit nagyobb helyet.

[00:24:27]Akkor művészetek palotája.

[00:24:29]Akkor szóltak a művészetek palotájában, hogy annyira nagy az érdeklődés, hogy miért nem csinálunk duplát.

[00:24:33]Ühüm.

[00:24:35]Mondom, várjunk.

[00:24:35]És akkor rájutottunk oda, hogy 2007-ben már kis arénát csináltunk, ami azt jelenti, hogy 4000 ember, tehát hogy elindultunk az 550 fős Táliából 2006 májusában, és megérkeztünk egy kis arénához, és akkor tehát, hogy így így így épült, hogy az egyik hozta a másikat, figyeltük azt, hogy hogy tényleg van-e igény erre, akkor turnékat csináltunk.

[00:25:03]De hogyha most így erről beszélgetünk, akkor soha fel sem merült benned vagy bennetek, hogy esetleg mondjuk egy támogatást kérni a nemzeti kulturális alaptól?

[00:25:17]Hát volt ilyen, de ugye ez jóval később volt.

[00:25:20]Én nem is nagyon emlékszem ilyenekre.

[00:25:23]Azt hozzá kell tenni, hogy azért nekem voltak ilyen együttműködő együttműködéseim, például három vagy négy bankkal dolgoztam, tehát ezek nem ilyen nagy összegek voltak, csak pont annyi, hogy hogy egy kicsit jobb volt.

[00:25:36]Meg volt, amikor ö ilyen nagyon nagyon t én nagyon szerettem ezeket, tehát hogy ilyen jó jó együttműködések voltak.

[00:25:42]És ö aztán a a Nemzeti Kulturális Alaptól szerintem káb kétszer kértünk támogatást, de lehet, hogy csak egyszer, mert az egyik az alkotói volt szerintem.

[00:25:58]A covid után 2021-ben, hát ugye mindenki tudja azt, hogy hogy 2020-ban milyen állapotban volt a szórakoztató ipar, és hogy nem voltak lehetőségeink.

[00:26:09]Szerintem három számlát adtam 2020-ban március 8-án volt az utolsó.

[00:26:11]És és akkor kértünk és kaptunk 1 millió Ftot három nagy koncertet, tehát három karácsonyi nagykoncertre, amit természetesen meg is szerveztünk, sőt még annál többet is.

[00:26:28]Tehát, hogy ez ez igazából egy olyan védőháló volt, ami a amit utána nem is vettünk soha többé igénybe, mert annyira jelentéktelen egy egy ilyen turnéak a szervezése egy 1 millió Ftos összeg rettenetes sok papírmunkával, hogy azt mondtuk, hogy akkor elmegyek és adok még kettővel több interjút, vagy egy kicsit a social médiában intenzívebben jelen leszek, és akkor akkor akkor megvan az a az a hiányzó összeg, de hogy hogy mi így nem mentünk rá csúnyán fogalmazva ezekre a támogatásokra.

[00:27:11]Természetesen életkorodat nem említve, de vagy hazudjunk le az életkorunkból 10-15 évet.

[00:27:18]Na jó, viccet félretéve, tehát hogy a az, amit eddig elmondtál, óvodás korodtól kezdve te erre készülsz.

[00:27:30]na jó hát eges mitom hányzerot a művész, de de azt soha senki nem említi, hogy oké, de ebbe hány év piszkos, kemény munkája van benne?

[00:27:43]Hát azért én nagyon sokat gondolkodom azon meg gondolkodtam, tehát hogy azért ez nem volt egy ilyen nagyon sima ügy és sima út.

[00:27:50]Tehát én öt évente akartam ott hagyni az egészet kábé, mert egyrészt ugye a te bőrödet viszed a vásárra, ha te kiesel, kidőlsz, akkor annyi a családi költségvetésnek.

[00:28:01]Tehát akkor akkor meg nem csak annak, hanem azért én egy olyan csapattal dolgozom, ahol a nem tudom, az egyik tehát 20 éve dolgozom a kollégáimmal, tehát van olyan, akivel 2004 óta, van akivel 97 óta, tehát hogy felelősséget is több ember ér.

[00:28:21]t hogy hogy azért itt egy csapat van körülöttünk, akik akik szintén szeretik azt, amit csinálnak, és sikerült ezeket az embereket például átvinni a covidos időszakon is.

[00:28:31]De hogy válaszoljak a kérdésedre, hogy egyrészt az énekesnőnek vagy egy előadóművésznek nem csak az a az a munkája, hogy hogy feláll a színpadra és énekel, hanem interjúkat ad, nyilván készül rá, nyilván jó nem tudom, képezi magát ilyen dolgokat csinál.

[00:28:55]Nyilván én mindig azt mondtam, hogy legyek készen.

[00:28:57]Tehát én mindig olyan állapotban szerettem lenni, hogyha mert volt ilyen, hogy mondták, hogy figyelj, öt nap múlva be kéne ugrani és csinálni kéne egy ilyet, akkor én így így be tudjak ugrani.

[00:29:05]Ez az egyik része.

[00:29:08]másik része az, bár tudom, hogy erről is beszélnek emberek, de én nagyon hiteles információkat tudok adni és tudok segíteni piaci alapon működni, vagy el tudom mondani, hogy hogyan lehet piaci alapon működni ebben a szakmában, de hogy mondjuk azt ne felejtsük el, hogy mondjuk amikor valaki megvesz egy egy jegyet egy előadásra, akkor annak úgy amikor még a világon semmi nem történik a színpadon, tehát még ott nincs egy zenész, nincsen díszlet, nincsen jelmez, nincs ott az énekesnő, nincsen ruhája, nincsen sminkje, nem próbált, nem csináltatott kottákat, hangszereléseket, akkor a 40%-a annak a jegynek az megy jogdíjra, jegyértékesítési jutalékra, áfába, mindenhova.

[00:29:49]Tehát amikor mi gondolkodunk, akkor akkor úgy kell elkezdeni gondolkodni, hogy majdnem az 50%-a a jegynek az nincsen.

[00:30:01]Na most egyébként tudod mit jutott az eszembe?

[00:30:03]Az, hogy az, hogy van egy művész, és csomó olyan dologgal, tehát a csomó energiát az viszel el, hogy olyan dolgokkal is kell foglalkozni, amivel tulajdonképpen azt gondolom, hogy egy művésznek nem kéne foglalkoznia.

[00:30:13]Neked te hogy érzed egyébként, hogy az energiád energiáidnak hány százalék-át viszi el, hogy olyan dolgokkal foglalkozol, vagy olyan dolgokat csinálsz, amihez tulajdonképpen nem az, hogy nincs között, csak hogy mondjuk szíved szerint nem tennéd meg azt?

[00:30:32]Hát sok.

[00:30:32]Tehát nyilván Magyarországon én nem nagyon látok arra példát, egy kettőt talán, ahol ez a nagy klasszikus ilyen amerikai típusú menedzsment működne.

[00:30:43]Itt itt mindenki de mindenféle, mert azért nevezzük magunkat mondjuk kisvállalkozónak, tehát kisvállalkozásoknak.

[00:30:53]nagyon sok ilyen kis vállalkozás van Magyarországon, aki aki hasonlóképpen működött, mint mi, hogy akkor megcsináljuk ezt, akkor azt is megcsináljuk, végül is ezt is meg tudjuk csinálni, akkor azt megcsinálja a tesóm, ak most már a gyerek.

[00:31:08]Tehát, hogy így így elkezdtük mindenkit ebbe bevonni, és ö és aztán ebből így kisül valami, és én nagyon sok sok sokszor gondoltam azt, hogy nyilván én ezt nem csinálnám már réges régen, hogyha ha nekem ezek nem lennének meg, tehát ha nekem nem lenne a férjem, aki meghangszereli, megírja, fölveszi, megkeveri, tehát hogyha például felveszünk egy koncertet, mert nagyon sok sokat invesztáltunk abba, hogy fölvegyük a koncerteket És ö tehát azt mindig Gábor keverte, de hogy ezt egy olyan énekesnő, és ezt látom nagyon sok énekesnőn, akik egyébként sokkal többre hivatottak, lennének hivatottak, hogy nincsenek meg ezek a lehetőségek, és egyszerűen a világ összes pénze nem elég arra, amit amit például ilyenkor ki kell fizetni.

[00:31:59]Tehát az, hogy nekem a Gábor csinálja a kottákat, a hangszereléseket, az meg az utó utómunkát is, ez és hát ugye volt olyan, amikor a mert most már visszavettünk, tehát hogy most már azért erre így így rájöttünk, hogy ezt nem biztos, hogy hogy akarjuk, hogy ő ő szervezte a turnékat.

[00:32:16]És akkor tudod, amikor leszervezett mondjuk egy 16 állomásos turnét, és akkor koncert előtt öt perccel még hívták, hogy a milyen függöny, meg a milyen lámpa, meg a melyik mikrofon, meg a melyik tiszteletjegy, és a sajtós megérkezett, és nem tudom ki.

[00:32:29]Öt perc múlva meg ott ült, és és zongorázott.

[00:32:32]Tehát akkor az és tehát, hogy akkor azt így éreztem, hogy elárod, hogy ha amikor öt évente, amit említettél az előbb, hogy öt évente voltak ilyen kilépési pontjaid, mit gondoltál, hogy mit csinálnál eh?

[00:32:47]Hát akartam lenni gyerekpszichológus, tehát hogy az ugye az nem csak a gyereknevelésből jött, hogy ugye a gyerekeket neveltem, rengeteg könyvet olvastam így a témában.

[00:33:00]És hát ami jó a kozmetikus is akartam lenni, tehát hogy nyilván ilyen dolgok is voltak, hogy úgy csináljunk már valamit, amit meg lehet így fogni.

[00:33:05]Tehát amikor az ember azt csinálja, hogy ja ma azt csináltam, hogy átgondoltam, megterveztem, megfogalmaztam, kijavítottam, tehát hogy az olyan, és mégis egész nap dolgoztam, tehát legyen egy ilyen kézat, legyen egy ilyen kézzelf fogható dolog, hogy megmasszíroztam, nem tudom, befestettem, nem tudom, mit csináltam, de hogy ami ami meg lettem is.

[00:33:26]És a a hát most most abbahagytam meg megszakítottam ezt a folyamatot, de hogy jógaoktató Ühüm.

[00:33:35]Tehát az az lettem el, hogy 2008 óta jógáztam, és és hát azt azt is el kell mondani, hogy egyszerűen azért, mert azt éreztem, hogy van egy csomó szabad vegyértékem, és nincs lekötve, gyerekek nagyok.

[00:33:49]Ühüm.

[00:33:49]Én nekem meg nincs elég, nincsen annyi dolgom, amennyit szeretnék, vagy amit még elbírnék.

[00:33:56]Meg szüksége volt a testemnek, lelkemnek is szerintem egy intenzívebb ilyen jó jógára.

[00:34:00]És akkor a középhaladó szintig juttam, és a haladót most most megszakítottam, azt most abbahagytam, mert most így azt tesztem, hogy elég.

[00:34:07]De egyébként eszembe jutott, amit akartam még mondani neked a így a koncertezéssel kapcsolatban, hogy ami egy nagyon fontos dolog még, hogy hogy mi mindig hosszú távon gondolkodunk és mindig mindig hosszú távon tervezünk.

[00:34:21]Tehát, hogy hogy hogy amikor például nekem januárban már állt az egész decemberi turném, most januárban, de minden januárban már így megvan, és akkor szoktak ezen így mosolyogni, hogy márciusban felhívnak, hogy ráérek december 20-án, és akkor mondom, nem, mert Kecskeméten leszek, és így néznek, hogy micsoda.

[00:34:41]Tehát, hogy mi mindig kell, hogy lássunk egy kicsit előre, és hogy ez a ez ebbe azért így bele lehet rondítani ebbe a ebbe az egészbe.

[00:34:56]Tehát, hogy amikor te így elkezdesz tervezni egy koncertet és akkor azt mondod, hogy nem tudom, én Miskolcon leszek december 12-én, de most lehet, hogy 14 már most nem tudom, hogy az idén mikor, de hogy mondjuk akkor.

[00:35:09]És akkor így ott megjelenik, nem tudom, két héttel előtte egy ingyenes koncert a városban, akkor valami nagy helyszínen akkor az ember így így nem érzi jól magát ettől.

[00:35:26]De hát ilyen volt a ilyen volt a taó, tehát hogy a az az nagyon kemény volt, amikor amikor behozták a a Taót, és mi pont egy aréna koncertszervezésében voltunk, ami szintén sok hónappal előtte kezdődik.

[00:35:43]Egy picikét elmeséled a a nézőknek, hogy ez mit jelent?

[00:35:45]A taó pénzek.

[00:35:47]A taópénzek.

[00:35:47]Üüm.

[00:35:49]Hát a taó pénzeknek a a ugye a testsági adót nem fizetik be az államkzában, hanem egyenesen szervezeteknek.

[00:35:59]sportygyesületeknek, és hát ami ugye a mi területünket érintette a szimfonikus zenekaroknak, hát arra jogosult zenekaroknak, művészeti egyesületeknek, színházaknak lehetett ugye utalni.

[00:36:13]Na most a Taónak a legpiacrombolóbb része az önmagában nem az, hogy egy támogatás, ami ami így vagy úgy ismerettségek útján elintézhető volt, hanem az, hogy hogy egy adott jegyárnak a 80%-át lehetett taóban be lehívni.

[00:36:35]Tehát, hogy ezt így így hívták.

[00:36:38]Ami mondjuk azt jelenti, hogyha te eladsz 10000 Ft-ért egy-egyet, akkor 8000 Ft támogatást kapsz rá.

[00:36:45]És gyakorlatilag erre olyan rendszerek épültek, hogy teljesen fölösleges volt egyáltalán jegyet eladni, mert magából a támogatásból már mindenki bőven jól tudott állni, hogyha nagyon föláraszták a jegyeket.

[00:36:58]Tehát hogy vagy hogy van ilyen, hogy föláraszták.

[00:37:00]Igen.

[00:37:02]Túláraszták.

[00:37:02]Igen.

[00:37:02]Tehát, hogy most akkor mindenki gondolkodjon el azon, hogyha azt mondtuk, hogy papíron 2001, és akkor arra megföl lehetett venni 16000 Ft támogatást.

[00:37:12]Hát abból már gyönyörűen meg lehetett szervezni mindent.

[00:37:17]Úgyhogy és ha nem volt valakinek ilyen kapcsolata, ilyen taós vonala, akkor akkor ott állt, hogy ezekkel szemben kellett valamit gyakorlatilag ez egy olyan verseny, ez egy nem verseny.

[00:37:36]Hát ez egy nem ez megölte tehát, hogy hogy teljesen teljesen megölte a piacot.

[00:37:40]Én én mindig azt mondom, hogy a Taunak kettő titka volt, pénzt kellett szerezni, meg közönséget.

[00:37:43]És ezt nagyon komolyan, tehát hogy egyáltalán nem kellett az, hogy a a közönség pénzt adjon a jegyért, hanem kellett vinni közönséget.

[00:37:56]Ezt is tudjuk, hogy ez egy teljesen real dolog volt.

[00:37:58]Be kellett szerezni pénzt.

[00:38:00]És akkor, hogyha ez a kettő megvolt, akkor akkor mindenhogy és kellett még egy előadó, akit akit oda ki lehetett állítani.

[00:38:06]És akkor ez így tökre örült annak, hogy valamelyik nap a Facebookon posztoltál ezzel kapcsolatban, nem a Taóval kapcsolatban, de a az NKA támogatási összegekkel kapcsolatban egy videót, ahol Mága művész úrnak, nem nevezem én őt, Mága úr és az ő támogatási összeg mennyisége versus az, amit mondjuk ti kaptatok.

[00:38:31]Hát ugye ez ugye több dolog van, ami én csak arról tudok beszélni, ami a mi területünket, a ami a szórakoztató ipart, a zeneipart innen-onnan így vagy úgy folyamatosan össze összekutyulta, vagy én nem is tudom, hogy ezt mit lehet erre mondani.

[00:38:55]Tehát, hogy egyszerűen megölt minden versenyt, minden piacot.

[00:38:57]Egyáltalán nem volt lényeges az, hogy neked milyen képességeid vannak, hogy van közönséged, vagy nincs közönséged.

[00:39:06]Az egyik a tahó volt, amiről beszéltünk.

[00:39:08]A másik pedig természetesen a támogatások, tehát hogy arra mentek emberek, hogy szerezzenek egy csomó pénzt, aztán majd lesz valami.

[00:39:14]Egy organikusan felépülő produkció az úgy néz ki, hogy megcsinálom a ki kiszámolom, megcsinálom a számításokat, és azt mondom, hogy hogy ebbe a nem tudom, művöldési házba, vagy ebbe a koncertterembe, vagy ebbe a sportcsarnokba, ha ennyi embert hozok be, akkor itt vagyok nullán.

[00:39:37]Ha annyi embert hozok, akkor ott vagyok nullán, akkor nyerek, ha és egyszerűen teljesen nem volt az normális, aki piacon, piaci alapon akart működni ebben a ebben a helyzetben, mert mert támogatást kellett szerezni, pénzhez kellett jutni, és akkor így minden volt, mert ez a amit mi választottunk, ez mindenképpen a a melósabb volt.

[00:40:01]Tehát, hogy itt itt ezért dolgozni kellett.

[00:40:06]Az elmúlt években ezért nagyon-nagyon sok olyan dolog történt, amire már akkor is azt mondtuk, hogy nem normális dolog.

[00:40:13]Neked az életedben.

[00:40:13]Mi volt az a pont az elmúlt két évben, öt évben, vagy ezt rád bízom, hogy mit említesz, amikor azt mondtad, hogy oké, tehát hogy most már nem csak a szakmában fogok kiállni magamért, hanem kiállok másokért is azzal, hogy mondjuk arccal, névvel vállalom azt, hogy eddig és ne tovább.

[00:40:34]Mi volt az a közéleti esemény, vagy bármi?

[00:40:40]Hát nem nem lehet egyet mondani, tehát hogy nincs ilyen, hogy hogy egy, hanem egyszer amikor tele lett a padlás, nem tudom máshogy mondani, amikor az ember azt mondta, hogy hogy itt ezt most már most már nem lehet így tűrni, és nem lehet azt mondani, hogy nem az én dolgom, ha megszólalok, akkor egyrészt bántanak, vagy elletétlintenek, rád mondják, hogy irigy, vagy, hogy savanyol szőlő, mindent mondanak, tehát hogy és alapvetően ami bennem, tehát ami engem a kiállásra késztetett, az tulajdonképpen ez a ez az érzés volt, hogy hogy nem szólalhatok meg, mert ha megszólalok, akkor bajom leszüm és az és eljutottam egyszerűen olyan pontra, hogy én én nem akarok tovább így élni, és semmi túlzás nincs.

[00:41:30]Tehát azt mondtam, hogy na most akkor én vagy kiállok és akkor rosszabb lesz.

[00:41:36]nyilvánvalóan.

[00:41:40]És akkor el kell mennem innen, vagy kiállok és jobb lesz, és akkor jó lesz itt lenni, és akkor itt maradnak a gyerekeim, meg a barátaim, meg a mindenki, és akkor múl múlik egy picit rajtam ez a dolog, de magamat is hozom egy olyan helyzetbe, hogy hogy így annak az állapotnak, ami volt, annak vége lesz, az teljesen biztos.

[00:42:07]Tehát, hogy ez egy nagyon személyes ö élmény meg érzés volt.

[00:42:10]Én tulajdonk saját magamat akartam egy olyan helyzetbe hozni, hogy dőljön el az én sorsom itt ebben az országban, vagy akkor ezen a ezen az országon kívül, mert ma egyszerűen mindig valami miatt azt mondtam, hogy de nem baj, még még maradunk, csináljuk.

[00:42:29]Nem, ezen is túl vagyunk, azon is túl vagyunk.

[00:42:34]a gyerekek csak felnőttek, csak ki tudtam fizetni a külön órákat, a külön iskolát, a mindent, és akkor mindig maradtunk, de nem éreztük jól magunkat.

[00:42:47]Tudod mi ez érdekes?

[00:42:47]Amikor megláttalak március 15-én a színpadonabban a gyönyörű lengeruhádban, egy pici kis nő irgalmatlan hanggal, akkor valahogy azon túl, hogy rendkívül megható volt a produkció, gyönyörű a dal, azt éreztem, hogy úgy visszaadod az embereknek a az önbecsülését, nekünk zenészeknek meg egy picikét a szakmai önbecsülésünket is.

[00:43:11]Tehát az, amikor a szekeres Adrián feláll a színpadra, az az annak van egy súlya.

[00:43:18]Hát valószínű, hogy azért is érezted ezt, merthogy én nem álltam ki soha, és nem mondtam soha.

[00:43:31]De nem csak annak van véleménye, aki folyamatosan mondja, hanem nagyon sok olyan ember volt szerintem hozzám hasonlóan, akik vagy nem akartak, vagy egyszerűen én meg akartam óvni magam attól a amilyen helyzetben az emberre rázódulhat, merthogy rám is zódult nyilván nagyon rövidg meg csak kábé egy hónapig mondjuk most is jön, de már nem olyan mértékben, de hogy az ember ezt így meg akarja úszni, mert fontosabbnak tartottam.

[00:44:00]Ugye nem véletlen a jóga az életemben, meg az, hogy én egy ilyen én mérleg vagyok a horoszkópom szerint, és nekem nagyon fontos a harmónia, meg a az, hogy egyensúlyban legyek.

[00:44:13]És én tudtam azt, hogy hogy nekem jó kell lennem, tehát hogy nekem valahogy meg kell őrizni ezt a ezt a valamilyen szintű nyugalmamat, még akkor is, hogyha rengeteg dolog bosszantott, és és egyszerűen nem akartam magamra húzni még egy ilyen plusz plusz dolgot, ami engem még jobban lehúz, vagy lenyom, vagy éppen Igen, hát lenyom, tehát hogy ezek lenyomnak téged a hírek reggel, amikor megné Megnéztem bármelyik internetes oldalt, azok lehúztak.

[00:44:45]De hát amikor magadra húzod az emberek haragját, dühét és gonoszságát, az azok meg így nyomnak le.

[00:44:54]És ezt valószínű, hogy így én nem akartam, de tudtam azt, hogy hogy először azt gondoltam, hogy nagyon meglepő lesz.

[00:45:03]Nagyon tehát, hogy ez annyira nem volt evidens ez a dolog, hogy hogy nagyon nem.

[00:45:06]Tehát, hogy nekem meséld el, hogy milyen érzés volt kimenni oda.

[00:45:12]Ú, az már nagyon jó volt.

[00:45:15]Tehát én akkor én azt éreztem, hogy letettem egy ilyen szorongást, egy ilyen belső ilyen remegést, feszültséget, ami amivel azért nagyon rossz volt élni.

[00:45:28]Tehát, hogy tényleg úgy éltünk, hogy néztem egy posztot vagy egy hírt, és akkor ekkora volt a fejem, és nem mertem rányomni a a az unlike vagy a like-omban, hogy attól függ, hogy milyen kontextusban volt az a dolog, ami engem mondjuk felbőszített.

[00:45:44]És és én azt éreztem, hogy ezt az egészet így leteszem, és hogy olyan jó.

[00:45:50]hogy meg hát amiről beszéltünk, hogy hogy amivel mondjuk én nem szeretem a céges rendezvényeket meg ezeket, tehát hogy én azt szeretem, hogyha olyan emberek vannak a hallgatóságban, akik akik azt szeretik, ami amit ott fognak kapni, akik miattam jönnek nagyon leegyszerűsítve.

[00:46:10]És so kérdezték, hogy nem izgultam meg.

[00:46:11]Én egyáltalán nem izgultam, mert tudtam azt, hogy azok az emberek, akik ott vannak, azok pontosan azt érzik és gondolják, amit én én gondolok, és hogy én én vagyok az ő hangjuk.

[00:46:25]Tehát, hogy inkább ez ez volt bennem, és hogy hogy ez ilyen hihetetlenül jó érzés volt, és nagyon sok utána nagyon sok levelet kaptam ezzel kapcsolatban, hogy hogy köszönik, hogy a hogy kimondtam helyettük.

[00:46:41]És és egyébként a a ami tényleg meglepő volt, az az, hogy a a kommenteknek, a pozitív kommenteknek a 90%-a az a köszönöm volt, meg a meg a tisztelet.

[00:46:54]És a gratulálok az ilyen semmi.

[00:46:56]Tehát, hogy szinte nem is nagyon volt jó.

[00:46:57]Biztos volt egy-kettő, de hogy inkább az volt a jellemző, hogy az emberek megköszönték ezt ezt az egészet.

[00:47:05]Ehhez képest ugye ez március 15 a választások előtt egy szűk hónappal.

[00:47:09]Aztán május 9-én a parlament előtt Igen.

[00:47:14]Elénekelted a szép vagy gyönyörű vagy Magyarországot.

[00:47:18]Elárulja ma ühüm.

[00:47:19]Hát ö tudtam azt, hogy van szó erről a dalról, de nem volt arról szó, hogy én fogom, vagy én egyáltalán ebben az egészben szerepelni fogok.

[00:47:27]És és nyilván a férjemmel beszélgettünk erről, meg hallgatgatta ő is a dalt, hogy akkor ez hogy kellene meg mind kellene, és én egyszer ilyen könnyezben ránéztem, hogy én ezt annyira elénekelném, ez annyira szép.

[00:47:43]És én egyébként is nagyon szeretem, mondjuk nem a 20-as évek, de az is benne van az 30-as40-es éveknek a a zenei világát.

[00:47:54]hogy sokat énekeltem ezeket még a a Hazbanddel is, és nekem egy tehát, hogy van egy ilyen szelete a a szakmai életemnek is, meg így a így a lelkemnek is, de mondom, akkor nem volt szó erről, hogy ezt én én éneklem, csak úgy úgy bennem volt, hogy hú, azért ez ez így nagyon-nagyon nagyon jó lenne.

[00:48:19]Aztán hát kis kólissza, de hogy gyakorlatilag így kedden kedden jött maga, vagy érkezett meg az a felkérés, hogy akkor csináljuk meg ezt a dalt.

[00:48:30]És és akkor jött az a sereg fiatal, akik meg annyira helyesek voltak, és annyira lazák voltak, és annyira tehetségesek, hogy na és velük volt ez, hogy lementünk a kis pincébe a nyolcadik kerületbe, és akkor így tr így összetettük, kiosztottuk, akkor te aztod, ha kellene valamit fújni itt, akkor jöhet a hegedű, és akkor mondták, hogy jó, hát akkor ez szerintük kész is van.

[00:48:58]És akkor mondtam, hogy na jó, akkor most elkezdünk próbálni.

[00:49:01]És akkor így néztek, hogy hogy akkor most így tényleg a néni azt akarja, hogy még itt próbáljunk, és akkor három órát három órát próbáltunk, és össze összetettük az egészet, és nagyon nagyon jó érzés volt, amikor kész lett.

[00:49:18]És fel is vettük megvan azt a videót, azt ott őrzöm a telefonomban, hogy ott a pincében egy ilyen nagy lepukkant, ilyen billiárdasztal is volt minden, amit akarsz.

[00:49:27]Abszolút nem.

[00:49:30]Nem is gondolnák az emberek egyébként, hogy hogy így mi milyen helyzetekbe, körülményekbe vagyunk kényszerítve, vagy nem is tudom.

[00:49:39]Tehát, hogy egyszerűen nincs nincs az a az a luxizás, amit más területeken látunk, hanem hanem nagyon fáztam például mert ugye hideg volt a a pincében, én meg valahogy ezt így nem raktam össze, és akkor így így megcsináltuk ezt a dalt, amin utána így így nyilván ezen azért át kellett magam egy picit rágni, hogy akkor akkor én most tényleg oda kiállok, és majd mindenki mondja, hogy most már én biztos, hogy nagyon tis tiszás vagyok, tehát hogy nyilván tiszás voltam március 15-én, de most már teljesen biztos, hogy hogy akkor én most tisztás vagyok.

[00:50:17]De hát akkor azt gondolom, hogy jó, akkor akkor gondolják ezzel a fajta tartással, amivel te szerencsére rendelkezel, és az Istennek nem adott föl, és ez szuper jó, mire készülsz a közeljövőben, vagy mire készültök a közeljövőben?

[00:50:37]Hát én a az amit nagyon-nagyon hiányolok, és nem miatt rosszul éreztem magam még itt a az elmúlt években, az, hogy az alkotás, mint olyan, az az így teljesen meghalt bennünk, hogy azt gondolják az emberek, hogy hogy a rossz az az minden esetben inspiráló, de engem mondjuk inkább némított, tehát hogy egyszerűen Ö amiről én szeretek énekelni, arról nem tudtam énekelni, vagy nem volt kedvem énekelni, de egy sort sem írtam le, tehát hogy nem írtam egy sort szöveget sem.

[00:51:13]És Gáborban meg teljesen meghalódott ez a ez a dolog, tehát hogy nem nem jöttek a dalok és és én azt szeretném, hogyha ha most ez elindulna.

[00:51:28]egyébként pont most is erről beszéltünk az autóban, hogy mikor jöttünk ide, hogy hogy én várom azt az érzést, amikor az ember így vesz levegőt, és akkor kap is, és akkor tudja tud megint adni új érzéseket, gondolatokat az embereknek és és maga tehát, hogy ez az alkotás élménye, érzése, azt azt újra még át tudjuk élni, mert mert nyilván az is benne van, hogy az ember így gondolkodik, az akkor most már teljesen kiégtem, már nem már nem jön semmi.

[00:52:03]De hát nyilván nem csak erről volt szó.

[00:52:06]Úgyhogy amellett, hogy koncertezünkm, amellett, hogy megvan a az egész adventi turném, már tényleg csak a politikai helyzet miatt nem tesszük ki a jegyeket, mert mindenkit most csak ez érdekel, engem is, tehát hogy ezt nem lehet így dolgozni, hogy az ember állandóan nézi, amit nézni kell.

[00:52:24]Szóval, hogy zenélni és és ami hiányzott, és mindig csak ígérgettem, hogy de most már jön új dal, most már jön új dal.

[00:52:36]Hát mondjuk most jött, mert azért az esküszünk az egy új dal volt.

[00:52:40]De hogy jönnek az új dalok?

[00:52:43]Adrián, nagyon-nagyon szépen köszönöm, hogy itt voltál.

[00:52:47]Nektek pedig köszönjük szépen, hogy velünk tartottatok.

[00:52:48]Ez volt a sorsok mögött a kontrollon.

[00:52:50]Ne felejtsetek el feliratkozni a YouTube csatornára, ha eddig még nem tettétek volna meg, és hogyha lehetőségetek van, akkor támogassátok a munkánkat.

[00:52:58]Jelen vagyunk már a Facebookon, az Instagramon, a TikTokon, meg a Threadszen is.

[00:53:04]Köszönjük szépen.

[00:53:06]Sziasztok!

[00:53:07]Kontrol.hu, Eljött az ideje.