Nagy Kriszta Tereskova: „Ebben az országban a kultúrát is abuzálták” // SORSOK MÖGÖTT
- Nagy Kriszta Tereskova gyerekkorát anyja kontrollja és bántalmazása határozta meg, amit csak felnőttként, pszichiátere diagnózisa után ismert fel, súlyos OCD-vel küzdve.
- Apja passzivitása ellenére élete végén, 24 órás otthoni gondozás során nyílt meg, Kriszta tőle tanulta, hogy a legrosszabb helyzetben is lehet szeretni az életet.
- A Fidesz alatt a kortárs képzőművészet intézményrendszerét leépítették, az MMA és az MNB Értéktár programja pénzmosás gyanújával szétverte a független művészek megélhetését.
- A közintézmények forráshiánya és a politikai döntéshozók ízléstelensége miatt a rendszerből kiszorulók "szarművésszé" váltak, a független szcéna támogatás nélkül ellehetetlenült.
- A művész Ruff Bálint kijelentését idézi, miszerint „a kultúrát is abuzálták”, és bár a levegő kezd visszatérni, bizonytalan a rendszer helyreállításának módjában.
- Két évvel ezelőtt biztos volt benne, hogy vége az életének, most egy nonprofit pincegalériában tér vissza, utalva a korai keresztények katakombáira.
- Készülő gender témájú kiállításának középpontjában Mária Magdolna áll, akit Jézus legkedvesebb tanítványának tart, és akinek evangéliumát kihagyták a bibliai kánonból.
„Én szerintem a Szentlélek nő volt, és egyáltalán nem lehetséges azt csinálni, hogy a teremtésből a nőt így kipaterolják.” – Nagy Kriszta Tereskova
Részletes összefoglaló megjelenítése
- A beszélgetés Nagy Kriszta Tereskovát, a képzőművészt és a Tereskova zenekar frontemberét mutatja be, aki gyerekkori bántalmazástól, kényszerbetegségtől és a magyar kortárs képzőművészet NER alatti ellehetetlenülésétől jutott el odáig, hogy most feminista, teológiai ihletésű kiállításokkal tervezi a visszatérést.
- A művész részletesen feltárja az anyjával való toxikus kapcsolatát, az OCD (obszesszív-kompulzív zavar) megjelenését, valamint azt a pillanatot, amikor pszichiátere közölte vele, hogy abuzálva volt.
- Bemutatja, hogyan élte meg a Fidesz-kormány kultúrpolitikáját, az MMA és az MNB gyűjtemény hatását, és miért vált „szarművésszé” az, aki kiszorult a rendszerből.
- Kitér a TISZA-kormány első lépéseire, Ruff Bálint kijelentésére a kultúra abuzálásáról, valamint saját kételyeire a művészeti rendszer helyreállításával kapcsolatban.
- Végül ismerteti közelgő kiállításainak koncepcióját, amelyekben Mária Magdolna alakján és a gender kérdésén keresztül próbálja visszahelyezni a nőt a teremtéstörténetbe.
Személyes gyökerek – „felnőttem, mint a dudva”
A gyerekkor Szolnokon
Kriszta 16 éves koráig élt Szolnokon. Szüleivel való kapcsolatát a figyelem hiánya és az anyai kontroll egyszerre jellemezte.
„Apámnak szerencsére feltűnt, hogy semmihez nem értek, csak a rajzoláshoz meg az énekléshez.” – Nagy Kriszta Tereskova *
Édesapja ezért profi rajzkörbe íratta, ahol a felvételi követelményeknek megfelelő technikával tanult. Ugyanakkor otthon senki nem nézte meg az ellenőrzőjét.
„Anyám is meg az apám is csinálták a dolgokat. Én hazamentem, örültem, hogy senki nem kérdezi meg, hogy elolvastam-e a leckét, mert nem olvastam el.” *
Az anya azonban egészen más terveket szőtt a lányával: azt szerette volna, ha öregkorában gondoskodik róla. Már második osztályos írásbelijébe is azt íratta, hogy belgyógyásznak készül, hogy az anyját meggyógyíthassa.
Elszakadás a családtól és az első szerelmek
A budapesti Kisképzőbe 16 évesen nyert felvételt – miután korábban egyszer már elutasították, és az egyetemre is csak negyedjére vették fel. Az iskola létezéséről bátyja mesélt neki, aki a Műszaki Egyetemre járt.
A felvétel körülményei furcsák voltak: egy hasonló nevű barátnőjével együtt jelentkezett, és valószínűleg véletlenül cserélték fel a névsort.
„Valami tévedés volt, de nem mentünk bele nagyon, hogy mi történhetett.” *
Budapestre nem a menekülés vágya, hanem egy szerelem vitte. Egy fiú, akit felvettek az ELTE-re, féltékennyé tette – nem akart lemaradni sem a fiúról, sem az Európa Kiadó koncertekről. Ugyanakkor az anyjától való függése egészen addig olyan erős volt, hogy nem tudott külön aludni tőle, és bármilyen táborozástól szorongva, hányva tért haza.
„Nem tudtam elutazni otthonról, mert amikor próbáltam… addig hánytam, amíg ki nem nyitották a postát, hogy szóljanak az anyámnak, hogy vigyen haza.” *
Az elengedés pillanatában mégis felülkerekedett a szerelem és a vágy, hogy Pestre menjen.
A Kisképző, mint a szabadság élménye
A kollégiumban azonnal oldódott. Életében először tapasztalta meg, hogy „van olyan, hogy én nem vagyok teljesen hülye” – a tanárok észrevették a tehetségét, ami addig a családjában nem tudatosult.
Az iskola légköre szabados volt: a diákok együtt cigarettáztak tanáraikkal, sörözések, tanár-diák szerelmek jellemezték a mindennapokat. Kriszta is beleszeretett egy tanárukba, ami végül a zenélés felé terelte: egy hatalmas műteremben áriázott, a tanárok felfigyeltek rá, és erre építve indult el zenei pályája.
„De ha tudod, hogy ez egy áldozat, akkor miért nem mozdulsz ki belőle?” – a bántalmazás felismerése
Az anya kontrolláló szeretete
Kriszta édesanyja rengeteg szorongást ültetett belé. 13 éves korától ellenőrizte a bugyiját, hogy menstruál-e már. Mivel a szolnoki terhességmegszakító bizottság tagja volt, a terhességet a világ legborzasztóbb dolgaként állította be, és azt sulykolta, hogy a lánya a karrierjét tegye első helyre.
Kriszta ebből 37 éves korára sem tudott kilépni.
„…az a legborzasztóbb dolog egy terhesség. És furcsa módon a karrierem elé is berakta.” *
A kényszerbetegség és a pszichiátria
22 évesen egyik napról a másikra kényszerbeteg (OCD) lett: nem engedte, hogy hozzáérjenek. A terápiában elmesélte, hogyan félt évekig az anyjától – éjszakánként egy nejlonzacskóba hányt, hogy senki ne hallja, mert képtelen volt feldolgozni a terhességtől való rettegést.
Amikor a pszichiáter közölte vele, hogy az anyja abuzálta, Kriszta először vihorászott, nem akarta elhinni. Csak évekkel később mondta el az anyjának, mire az annyit reagált: „Na ne hülyéskedj, hát az játék.”
Az egész család hasonlóan tagadta a problémát: az apja azt felelte, „bolond vagy, ne hülyéskedj”, a bátyja szintén lehülyézte.
„Nem volt valami felemelő érzés, hogy ilyen hülye életem van.” *
Az anya betegsége és az apa tehetetlensége
Az anya tévképzetei közé tartozott, hogy a férje mindig más nőkkel találkozik – akkor is, amikor a szemetet vitte ki. Kriszta rengetegszer kérte, hogy szedjen gyógyszert, és egyszer, amikor lábtörés miatt gipszben volt, és attól rettegett, hogy meghal, egy Xanax-szal sikerült megnyugtatnia. De amikor a gipszes lábú anyja a fémbottal kergette és üldözte az apát, az apa nem futott el – hagyta, hogy megüsse, csakhogy a felesége lenyugodjon.
„Apukám azt mondta: na jó, hát én erről nem akarok tudni.” *
Kriszta gyerekként is néma tűrő volt, akárcsak az apja: amikor az anyja verte, „úgy begömbe jöttem, és vártam, hogy na majd csak abbahagyja”. Az anya erőszakossága a külvilág számára láthatatlan maradt, a szomszédok soha nem hívtak rendőrt, holott hallaniuk kellett a zajt.
Az utolsó évek – ápolás és apa halála
Édesanyja váratlanul halt meg, egy szívinfarktus gyanúja miatt bevitték, és Krisztát majdnem megölte a gyász. Az ezt követő másfél évben édesapjára koncentrált.
„Minden energiámmal arra figyeltem, hogy az apura vigyázzak.” *
Az apa – aki korábban egyszer sem védte meg az anyával szemben – teljesen megnyílt. Közössé tették a bankszámlájukat, a rájuk hagyott pénzt pedig 24 órás otthoni gondozásra költötték, mert az apa már nem tudta fogni a kanalat. Az idős férfi imádta a helyzetet:
„Nézd, fiam, engem itt kiganéznak. Nézd, etetnek.” – az apa szavait idézve meséli Kriszta *
A gondozónők elárulták neki a férfi egyik mondását: „Sosem volt túl nagy, de nagy volt rá kereslet.” Kriszta úgy érzi, az apjától tanulta meg, hogy a legrosszabb helyzetben is lehet szeretni az életet.
Művészi lázadás – a Tereskova és a közéleti szerepvállalás
A feminista zenekar indulása
A Kisképzőben a tanár iránti szerelemből született a Tereskova zenekar. A koncerteken vörös ruhában, szexuálisan felszabadultan léptek fel, ami a közönség számára az erő és a félelmetlenség üzenete volt. Kriszta azonban belülről mindig is szorongó maradt, és még az interjú előtt is idegeskedett.
Politikához való viszony – a „szarküldő” performansz
Kriszta szerint a politikusoknak hazudniuk kell, ez a szakma része. Amikor kirobbant Gyurcsány Ferenc őszödi beszéde, azzal érvelt, hogy ha már hazugság, és erről hangfelvétel van, akkor le kell mondani, mert különben a gyerekek nem értik, miért csak a miniszterelnöknek szabad.
„Ez egy olyan erkölcsi mérce az országban, hogy ez mellé nem lehet kiállni.” *
Ekkor készítette el egyik legismertebb köztéri munkáját: egy „szarküldő szolgálatot” programoztatott, amelyen keresztül az emberek virtuálisan küldhettek szart a parlament falának. A performansz célja az volt, hogy ha a virtuális fal elég magas lesz, a „szar visszahull rájuk”.
„Én jobban tudok székelni a parlamenten kívül, mint a hónyák belül.” *
A kortárs képzőművészet fojtogatása a NER alatt
A Fidesz kultúrpolitikájának hatása
Kriszta úgy látja, hogy a magyar értelmiségben mindig is jelen volt egy olyan beidegződés, hogy csak az a művész lehet elismert, aki külföldről jön vissza. Ám a Fidesz idején ez az egész rendszer totálisan összeomlott.
„Ebben az országban a kultúrát is abuzálták.” – ez Ruff Bálint kijelentését idézte, amelyre ő maga is reflektál *
Az intézményrendszert egyszerűen elvették, és a saját embereikkel töltötték fel. Egy idő után kiderült, hogy ezek az emberek nem szakmai szempontok alapján döntenek.
„Elolvasnak egy életrajzot, és nem azt fogják kiállítani, aki a Műcsarnokban állított ki, hanem aki a… műfázba állított.” *
Az MMA – a szakma és a politika ütközése
A Magyar Művészeti Akadémia kapcsán Kriszta elmondta, hogy bár vannak, akik jó művészként vállalták el a tagságot, volt olyan is, aki az elszenvedett támadások miatt pszichiátriára került.
„Vannak, akik visszautasították, és volt olyan, aki megkapta, jó művész, és kicsinálta a szakma… bekerült a pszichiátriára.” *
A döntéshozók ízléstelensége és ostobasága szerinte a végére vált teljesen nyilvánvalóvá. Ugyanakkor saját magáról elismeri, hogy naivan azt hitte, képes lenne velük párbeszédet folytatni, ha arról lenne szó.
Az MNB gyűjtemény – a pohár betelt
Kriszta számára a Fidesz egyik legnagyobb bűne a Magyar Nemzeti Bank Értéktár programja, amely a pénzmosás gyanújával szétverte a független művészek megélhetését.
„A képzőművészet, a kortárs művészet az a legjobb módszer a pénzmosásra, mert nem tudod megmondani… Megveszed 10 000 forintért és mondhatod azt, hogy 3 milliárdot ér, mert történhet ilyen.” *
Az MNB ugyan eleinte profi kurátorokat is alkalmazott, de ők idővel elmentek. A piac felbolydulása miatt Kriszta évekig úgy érezte, „szarművész” lett, mert kimaradt ebből a gyűjteményből. Ez vezetett oda, hogy úgy döntött, inkább egy nonprofit pincegalériában állít ki.
„Én évekig úgy járkáltam, mint aki falba ütközött, hogy egy szar művész lettem, mert nem vagyok benne ebben a gyűjteményben.” *
Az intézményes ellehetetlenülés és a megélhetési válság
A múzeumok költségvetése annyira alacsony volt, hogy a művészeknek maguknak kellett fúrót vinniük a kiállításuk felrakásához. A közintézmények nem kaptak pénzt, helyette az MMA-ra költötték a forrásokat. A független szcéna nem tudott életben maradni támogatás nélkül: saját egykori galériája is azért költözött ki fizikailag az országból, mert saját pénzből rendeztek nagy kiállításokat, és nem jöttek ki nullszaldóra.
„Nincs az, hogy a művészet támogatás nélkül meg tud lenni. Punktum.” *
A nagy visszatérés – feminizmus, gender és új kiállítások
Az első kiállítás: „Ez az életem vége”
Két évvel ezelőtt Kriszta biztos volt benne, hogy vége az életének. A kilátástalanságot egy dalban és egy azonos című kiállításban fogalmazta meg. A jövőképe az volt, hogy „kövér, boldog alkoholista” lesz. A gyász és a magánélet annyira beszippantotta, hogy hosszú évekre eltűnt a nyilvánosság elől.
„Nem azt mondtam, hogy úgy érzem, vége van az életemnek, hanem én biztos voltam benne, hogy vége van.” *
Készülő kiállítások – gender és Mária Magdolna
Most két nagy projektre készül. Az egyik egy gyerekrajzszerű, szándékosan rossz és vicces elemekből álló fal, amelyben saját életét meséli el. A másik egy gender témájú sorozat, amellyel kapcsolatban bevallja, hogy régen azt hitte, „meg tudná érteni” a Fidesszel, mi az a gender.
„Most már tudom, hogy abszolút naiv voltam, de ezt nem naivitásnak hívják, hanem hitnek.” *
20 évvel ezelőtt egy ausztriai kiállításon döbbent rá, hogy ő valójában gender művész. A feminizmus is csak később, egy szakítás során tudatosodott benne. Jelenlegi feminista problémája: a nők és férfiak még mindig nem egyenlők, aminek gyökerét az ókori héber teremtéstörténetben és a Biblia nőellenes kánonjában látja.
Új kiállításának központi alakja Mária Magdolna, aki szerinte egyáltalán nem prostituált volt, hanem Jézus legkedvesebb tanítványa, és akinek evangéliumát kihagyták a Bibliából. Kriszta olyan képeket fest, amelyben ő maga Mária Magdolna, párja pedig Jézus, és közös történeteiket, tanításaikat jelenítik meg.
„Volt olyan evangélium, amit kihagytak a kánonból… Mária Magdolna a legkedvesebb tanítványa volt Jézusnak.” *
„Én szerintem a Szentlélek nő volt, és egyáltalán nem lehetséges azt csinálni, hogy a teremtésből a nőt így kipaterolják.” *
Az első kiállítás a Fugában, egy pincegalériában lesz, ami szimbolikus utalás a korai keresztények katakombákban tartott összejöveteleire. Később egy életmű-kiállításra is felkérték.
Kilátások a TISZA-kormány alatt
Kriszta szerint a levegő most kezd visszatérni a kultúrába. Ruff Bálint bejelentése – miszerint az abuzált országban a kultúrát is abuzálták – nagy hatást tett rá. Ugyanakkor bizonytalan abban, hogyan lehetne a rendszert helyrehozni.
„Nem gondolom, hogy most oda kéne menni kikaparni a gesztenyét. Valahogy így nálam okosabbakra bíznám.” *
A TISZA-kormány fiatalokkal dolgozik, ami Krisztában az ötvenes nő létét érintő feminista dilemmát is felvet: hogyan érzi magát az ember, amikor egyszercsak levegőnek nézik?
„Lehet, hogy valami teljesen új dolog lesz. Nem tudom, rám milyen hatással lesz. Az biztos, hogy a művészetre jó hatással lesz.” *
Azzal zárja, hogy ő maga nem tudja, mi kell most, de reméli, hogy visszakerülhetnek a kánonba azok, akik őt korábban jónak találták.
⚠️ Értelmezhetetlen vagy bizonytalan szakaszok
- „pire vágta a kort ás festőművészet”: Valószínűleg „padlóra küldte a kortárs festőművészetet”, azaz tönkretette. A pire-padló fonetikai tévesztés lehet.
- „kedderder részférában”: A szövegkörnyezet alapján „a Kádár-rendszerben” vagy „a Kádár-korszakban” értendő – a jó művészek akkoriban föld alatt dolgoztak, vagy kiutasították őket. A részféra / rezsim szavak torzulása.
- „a Luddig múzeum”: Feltehetően a Ludwig Múzeum, bár az átiratban így szerepel.
- „a Godó intézetet csinálja”: Valószínűleg a Godot Intézet, egy ismert budapesti kortárs galéria.
- „nem bírom kimondani”: A katakombák szóra utalhat, amelynek kimondásával küzdött, de a kontextus egyértelművé teszi, hogy a föld alatti pincegalériára vonatkozik.
Teljes átirat megjelenítése
[00:00:00]A Fidesznek egy undorító bűne van, amikor nálam végképp betelt a pohár, az a Magyar Nemzeti Bank gyűjteménye.
[00:00:07]Ühüm.
[00:00:07]amivel totál széták az egész intézményrendszeren kívüli szerencsétlen kis csapatnak a megélhetését és az életét, mert azzal, hogy elkezdtek művészeket fölvásárolgatni, mint kiderült pénzmosási okokból kifolyólag, hát ez mindig is világos volt, hogy a képzőművészet, a kortestművészet az a legjobb módszer a pénzmosásra, mert nem tudod megmondani Nincs objektív ára.
[00:00:37]Tehát megveszed 10000 Ftért és mondhatod azt, hogy 3 milliárdot él, mert történhet ilyen.
[00:00:54]Sziasztok!
[00:00:54]Ez a sorsok mögött itt a kontrollon.
[00:00:56]Mai vendégem Nagy Kriszta Tereskova.
[00:00:59]Köszönöm szépen, Kriszta, hogy elfogadtad a meghívást.
[00:01:03]Én is köszönöm.
[00:01:03]Amikor leparkoltál ide a stúdió elé, akkor az volt az első mondatod, hogy fú, de jó, legalább még parkolni tudok.
[00:01:11]Valahogy parkolni nekem mindig sikerül.
[00:01:14]Igen, igen, igen, igen.
[00:01:14]Tehát, hogy tehát effektív ahova megyek, ott a ház előtt nekem mindig van egy hely.
[00:01:19]Igen.
[00:01:22]Ezt láttad?
[00:01:22]Igen, de azon túl, hogy sikerül mindig leparkolnod, mást nem.
[00:01:27]Tehát úgy tehát ez az egy, ami jó jól sikerül.
[00:01:27]Igen.
[00:01:30]Ami ilyen ilyen nagyon áldott.
[00:01:33]Tehát a többi dolog az nem megy ilyen egyszerűen.
[00:01:36]Na, akkor ezeken próbáljunk meg végigmenni.
[00:01:39]Oké.
[00:01:40]Oké.
[00:01:40]Tehát, hogy mi az, amiről úgy érzed, hogy sikerült?
[00:01:41]Mi az, amiről úgy érzed, hogy nem sikerült?
[00:01:43]Vajon miért érzed úgy, hogy nem sikerülnek a dolgok?
[00:01:48]Egyébként kívülről nézve úgy néz ki, mintha sikerülne minden.
[00:01:52]Igen.
[00:01:52]Te vidéken nőttél föl?
[00:01:54]Túlzás 16 éves koromtól már Pesten vagyok, csak azért, mert az a nagy a Szolnok ez nem egy jó hely.
[00:02:01]Szóval szerencsére nem sokáig voltam a befolyása alatt.
[00:02:04]Ühüm.
[00:02:04]Oké.
[00:02:04]De hogy 16 évesen miért döntöttél úgy, hogy feljössz Budapestre a kisképzőbe?
[00:02:10]Ö én oda akartam menni már 14 évesen is, csak hát az se sikerült elsőre.
[00:02:18]Az egyetemre negyedjére vettek fel, de hát kitartó vagyok legalább.
[00:02:21]És akkor 16 éves koromban ilyen sorszerűen összefutottam egy nálam kisebb lánnyal, akinek a tesója azt mondta, hogy még még egyszer lehet ide felvételizni, tehát 15 évesen és 16 évesen is lehet még.
[00:02:39]És akkor gondoltam, megyek akkor egy megálló tovább a buszon és bementem az általánosiskolámba, hogy adják be, mert akkor ez még így ment a jelentkezést, aztán ennyi.
[00:02:52]De honnan tudtad Szolnokról, hogy létezik egy olyan intézmény, hogy kisképző?
[00:02:57]Volt egy bátyám, aki Pesten járt iskolába a Műszakegyetemre, és ő mondta, hogy van egy én iskola.
[00:03:05]Tehát tulajdonképpen ahogy így a nyilatkozataidat olvastam, abból nekem az derült ki, hogy számodra teljesen egyértelmű volt egyébként, hogy a zene meg a képzőművészet az mindig ott van, de hogy hogy a szüleid ezt igazán nem nem azt, hogy nem támogatták, hanem talán észresen vették.
[00:03:24]Szó szerinted történt tehát, hogy így ne ne nem tűnt fel senkinek, hogy baromira egyfolytában énekelek.
[00:03:30]Apámnak szerencsére az feltűnt, hogy hogy semmihez nem értek, csak a rajzoláshoz meg az énekléshez.
[00:03:39]Tehát jó, mondjuk nem sokat foglalkoztak velem, tehát azért a ellenőrző könyvemet nem nézték meg soha, hogy mi van beleírva.
[00:03:46]Tehát ez az csak felnőttem, mint a dudva.
[00:03:50]És az apám azt észrevette, hogy hogy nem tudok futni, nem tudok sportolni, mert azt szerette volna, mert azon a téren tudott volna nekem segíteni.
[00:04:01]És akkor ő elküldött egy egy nagyon profi rajzakkörbe, ahol úgy tanultak rajzolni, úgy torítottak rajzolni, ahogy ezekhez az iskolákhoz meg kell tanulni.
[00:04:12]Ühüm.
[00:04:15]És akkor ott ott tanulgattam.
[00:04:18]Valószínűleg egyébként, hogy valami tévedés történt a felvételinél, mert egy barátnőmmel jelentkeztem, akinek Kecskeméti volt a vezetékneve, és Kecskeméti Krisztinát vették fel, de ő nem Krisztína volt, én voltam Krisztina.
[00:04:32]Szóval valami tévedés volt, de nem mentünk bele nagyon, hogy mi történhetett.
[00:04:37]Tehát, hogy elfogadtam, hogy nem vesznek fel.
[00:04:40]És aztán utána úgy döntöttem, hogy de amikor azt mondod most, hogy hogy nem figyeltek rád a szüleid, illetve hát az édesapád azért mégis csak segített neked abban, hogy a rajszakörbe bekerüljél, de hogy ez tudod, ez ilyen nem tudom, nekem ez mindig ilyen két élő szokott lenni.
[00:05:00]Tehát hogy a az egyik, hogy de jó, hogy nem figyeltek rám a szüleim, mert így legalább szabad lehettem, a másik rész meg pont az ellenkezője.
[00:05:07]Neked melyik inkább?
[00:05:09]Abban az időben nem nagyon volt divat a gyerekekre figyelni.
[00:05:11]Nem tudom, hogy te neked milyen tapasztalataid vannak.
[00:05:16]Legalábbis ott Szolnokon tehát hogy a nem tudom.
[00:05:21]Tehát ez anyám is meg az apám is csinálták a dolgokat.
[00:05:24]Én hazamentem, örültem, hogy senki nem kérdezi meg, hogy elolvasta-e a leckét, mert nem olvastam el.
[00:05:32]Na jó, de ez inkább nem szokott ez inkább azzal párosodni, hogy kislányom, szerintem te legyél valami ez legyél.
[00:05:39]Tehát, hogy a szülők jelölik meg azt?
[00:05:41]Nem, nem, nem.
[00:05:41]Semmi nem volt.
[00:05:41]Szerintem reménykedtek belőle, hogy semmi nem lesz belőlem.
[00:05:45]És akkor otthon maradok.
[00:05:45]Anyu elmondta nekem, hogy én idős szülők gyereke vagyok.
[00:05:52]És gyakorlatilag másodikban, amikor tanultunk így írni, és akkor ott volt egy csíkba, a munkafüzetbe, hogy mi leszel, ha nagy leszel, és én azt mondtam, hogy belgyógyászod, hogy az a anyukámat megtudja majd gyógyítani.
[00:06:05]Tehát ő abszolút engem arra tervezett, hogy hogy én fogok neki segíteni öregkorában szerintem.
[00:06:11]De milyen érdekes, nem, hogy 16 évesen, illetve hát 16 évesen kerültél végül is fel véglegesen Budapestre, hogy lehet, hogy gyerekként ez nem volt egy ilyen tudatos elhatárolódás, hanem valahogy ösztönösen érezted, hogy neked onnan menekülnöd kell.
[00:06:29]Nem akartam menekülni, sőt olyan szinten függtem az anyámtól, hogy nem tudtam tőle külön aludni egy másik szobába sem, mert olyan szorongásaim voltak, hogy vissza kell jönnöm.
[00:06:41]Tehát 16 éves koromig.
[00:06:41]Én egyik nap még nem tudtam elutazni otthonról, mert amikor próbáltam Zenka úttörőtábor, zebegény satöbbi, akkor addig hánytam, amíg ki nem nyitották a a hétvégén is zárva levő postát, hogy szóljanak az anyámnak, hogy vigyel haza, mert ki fogok száradni, mert két napja nem csinálunk semmit, csak hányok és szorongok.
[00:07:09]És és ide pedig nagyon-nagyon akartam elmenni, mert szerelmes voltam egy fiúba, akit akkor fölvettek az eltérre, és halálféltékeny voltam, hogy ő ott lesz Pesten és megy az Európa kiadó koncertekre.
[00:07:24]Amúgy itt maradok ebbe a kis hülye városba, meg nekem a barát, a legjobb barátnőm, aki Andrea volt, fölvették és ő nekem írt leveleket és hát amiket olvastam, hát ezt nem hittem már, hogy ilyen van.
[00:07:36]és oda nagyon-nagyon akartam menni.
[00:07:39]Tehát én én annyira akartam odamenni, hogy akkor ezt a ezt az nagyon erős félelmet és függést az anyámtól elengedtem.
[00:07:46]Az anyu egyébként a haláláig mondta, hogy nem kellett volna elengedjelek a kisképzőbe, és hogy ő arra ébredt föl éjszakánként, hogy fogja a kezemet.
[00:08:00]Szó őrületesen féltett engem.
[00:08:00]Szóval iszonyatosan imádtuk egymást.
[00:08:04]Ühüm.
[00:08:04]É iss akkor de azért 87-ben, amikor létrehoztad a a Tereskova zenekart, akkor azért ott ti elég kőkeményen toltátok.
[00:08:16]Nagyon.
[00:08:16]Hát figyelj, én ott én nekem az életem legszebb napja az, amikor a Gellér hegyemen ott volt a kollégium, ők beszállnak a kombi Trabantba és elhúznak a és ott maradt egy ilyen űrületes, szabad világ.
[00:08:30]Körülbelül 12 perc múlva már az igazgatót fellöktem sikítozás közben, mert már ott a fiúk engem vízzel akartak locsolni.
[00:08:41]De miért?
[00:08:42]Játszottunk.
[00:08:42]Tehát ott mindenkivel egyből összebarátkoztam és az első éjszaka volt nehéz.
[00:08:46]Akkor a akkor a antibarátnőm fogta a kezemet addig, amíg el nem aludtam.
[00:08:50]Meg volt a ciróm, amiben most is alsjom, és szoftam az ujjamat is 22 éves koromig.
[00:09:01]Tehát egy egy szorongó 16 éves lány azért ott, hogy mondjam, tehát a tereskova koncerteket megnézve a vörös ruhába a jó csajok vagyunk, és ezt bátran vállaljuk.
[00:09:14]Tehát azért nekem ez akkoriban úgy ez a csaj az, aki semmitől nem fél.
[00:09:19]Hát igen, valamelyik nap is kaptam egy ilyen levelet, hogy mennyire jó nekem, hogy ilyen erős vagyok.
[00:09:24]Én meg hát belülről ez nem így van.
[00:09:28]Szóval tegnap például annyira paráztam, hogy el kell ide jönni.
[00:09:31]Eszter barátnőm mondta azt, hogy de Kriszti, egyszerűen mindig jól csinálod, nyugodj meg.
[00:09:37]Jó, tehát hogy ott történt egy hatalmas váltás.
[00:09:42]Én egy én egy olyan szabadságot éltem meg ott abban a abban az iskolában, ott a ott a mi a tanárainkkal együtt cigiztünk akár az órán.
[00:09:54]Jó, mondjuk nem a matekórán, hanem a művésztanárokkal volt sörözés is, meg volt szerelmesek vagyunk a tanárainkban is.
[00:10:02]Volt nekem is ez volt.
[00:10:08]Tulajdonképpen ez a Tereskova ez egy ilyen ez a tanár úrba szerelmesek vagyunk, történetből alakult ki végül, mert ott ő ő ő észrevette, hogy én rohadtul tudok énekelni.
[00:10:20]Mondjuk elég nehéz lett volna nem észrevenni, mert egy ilyen hatalmas műterem vagy műhelyben voltunk, itt a 6-7 10 m magas ablakokkal, és és én ott áriásgattam, és a a tanárok bejöttek, hogy hogy mi mi ez?
[00:10:34]Na mindegy.
[00:10:37]És és én én akkor ott tehát szóval így így így így így, hogy mondjam?
[00:10:44]Így, így rájöttem, hogy van olyan, hogy én nem vagyok teljes se hülye.
[00:10:49]Tehát, hogy hogy észrevettek, amit csinálok, az jó.
[00:10:58]Szeretem, akarom és pörgök, mint az állat.
[00:11:03]Hát jó, de egy ilyen hosszantartó ridegtartás után tulajdonképpen azért ez valamelyes érthető is, nem?
[00:11:09]Hát ja, hát nekem az anyámnak a a az soha ellenfeledett mondata az, hogy kislányom, te hülye vagy, nem is szeretünk, mert a mi kicsink vagy.
[00:11:22]Mennyire tudtad egyébként, mennyire tudatosult az benned ebben az időben, amikor a tereskova nagyon-nagyon ment, hogy te egy jó csaj vagy?
[00:11:31]Tudtam, akkor már sajnap.
[00:11:31]Ja, hát az anyám mindent megtett, hogy rossz nő legyek.
[00:11:34]Aha.
[00:11:34]Tehát az anyu hát először is már 13 éves koromtól fogva ellenőrizgette a bugyimat, hogy menstruálok el.
[00:11:42]És minek után annyira jó munkahelye volt, hogy ő volt a terhességmegszakító bizottságnak a Szolnokon az egyik tagja, és ő nekem felvázolta, hogy az a legborzasztóbb dolog egy terhesség.
[00:11:57]És furcsa módon egyébként a karrierem elé is berakta.
[00:12:02]Úgy értem, hogy tiltásként, tehát hogy előbb csináld meg az életet.
[00:12:08]Pedig egy tök egyszerű vidéki asszony volt.
[00:12:10]Egy kisvárosi, nem tudom honnan volt ilyen őrült ötlete, hogy hogy még 18 éves koromban se szülhetek meg 22 se, meg 30 se.
[00:12:20]Szóval de hogy hogy akkor ott én én nekem találkoznom kell veled ezen a bizottságon, és én el fogok süllyedni a szégyentől, és abba bele fogok halni, és te téged megműtenek, és meddő leszel, és többet nem lehetsz terhesm és tönkreteszed az életed.
[00:12:36]Szóval ebből 37 éves kor még nem is jöttem ki ebből a paráztatásból.
[00:12:42]Lehetséges egyébként, hogy amikor mondjuk, vagy nem tudom, hogy mennyire ismerted föl, vagy felismerted-e, hogy Magyarországon mifajta bántalmazás folyik most politikailag mondom az elmúlt időszakban mostanában felismertem-e, vagy akkor most képzeld el, hogy teljesen fura.
[00:12:59]Én én egy kicsit szégyellem is magam, hogy hol voltam én ezekben a ezekben a forradalmi időszakokban, de engem engem engem a magánéletem és a sorsom annyira megrikált most, hogy én én én nem vettem észre, hogy itt mi folyik.
[00:13:22]Tehát szóval pedig hát én én mindig is egy nagy fuaradalmár voltam szerintem.
[00:13:27]Én mindig valakivel éppen harcoltam, valakinek éppen beszóltam.
[00:13:35]Én én én velem akkor történtek ezek a dolgok az anyuval, a a családon belül erőszak, az apám haldoklása, a maga magyar egészségügyan nyírja ki az apámat, hogyan kell megmentenem.
[00:13:46]És tök fura, hogy én én tavaly tulajdonképpen tavaly januárban kezdtem el újból élni.
[00:13:58]Az aput eltemettem akkor már fél éve, és meg kell mondjam, hogy én én annyira el tudok így veszni a saját bolygómba, h amikor a R Bálint ugye Igen.
[00:14:11]Azt mondta, hogy ezt az országot abuzálták, és utána elhangzott az a mondat, hogy és abban a kultúrát, akkor én körülbelül ezzel a abúzus dologgal egy egy másfél hónapja kaming comingoutoltam.
[00:14:25]Tehát én én ezt eddig nem mondtam soha senkinek.
[00:14:33]Én pont azt akartam, Kriszta, kérdezni tőled, hogy azért te tényleg nagyon-nagyon a harsányságoddal, a művészeteddel, tehát hogy mindig felhívtad a figyelmet nagyon nagyon komoly dolgokra, és hogy te évek óta nem tehát vagy, de hogy eltűntél, és hogy hol van a nagy Kriszta, azért ez nagyon sokszor felmerült bennem az anyáddal lévő.
[00:14:59]Hát ahogy már eddig is elmesélted, nem túl egyszerű kapcsolatod.
[00:15:05]Igen.
[00:15:06]Mikor ébredtél rá?
[00:15:06]Hány évesen ébredtél rá, hogy téged az anyád az nagyon-nagyon komolyan abuzált?
[00:15:12]Én soha nem jöttem rá.
[00:15:14]Ühüm.
[00:15:14]Ö évesen lettem kényszerbeteg.
[00:15:20]Ühüm.
[00:15:20]Amikor egyik napról a másikról nem lehetett hozzám többet hozzámérni, tehát így sem.
[00:15:25]És én amikor ott elkezdtem a terápiát, és én elkezdtem beszélni az anyámról, azt tudtam, hogy hogy az anyu éjesztgetett halálra.
[00:15:34]Tehát abba azt tudtam, hogy hogy egy idő után féltem hazamenni az anyámhoz, mert hogyha látta, hogy félek, akkor még jobban félek.
[00:15:48]Tehát én ott olyan szorongásokat toltam le vele, hogy hogy én éjszaka annyira féltem, attól, hogy terhes vagyok, mondjuk 17 évesen, mert mert volt szexuális életem, volt szerelmem, öt évig jártam vele, tehát hogy és én én én egy kis nejjlonzacskóba hánytam, némán tudok hányni, úgyhogy nem hallja meg senki.
[00:16:14]Tehát, hogy azt tudtam, hogy hogy nagyon-nagyon félek tőle, de amikor ezt elmeséltem a Szietternek, akkor mondta, hogy atya úristen, Kriszta, magát abuzálták.
[00:16:22]És akkor ott vihoráztam kicsit, így nem akartam elhinni és valami jó pár évvel később mondtam el az anyunak, hogy hogy mi mit mondott az orvos.
[00:16:41]Na hát ő az én orvosommal sose beszélt.
[00:16:43]Tehát mondjuk most öt éve nem él, 25 éve vagyok kényszerbeteg, és kértem, hogy hívja fel az orvosomat, és soha nem nem volt hajlandó beszélni vele, tehát ő tagadta, hogy én beteg vagyok.
[00:16:56]Ühüm.
[00:16:59]És amikor egyszerát amikor mondtam neki, hogy mi történt, akkor azt mondta, hogy na ne hülyéskedj, hát az játék.
[00:17:04]Mondtam az apámnak, ő azt mondta, hogy boltpadom.
[00:17:10]Ne hülyéskedj.
[00:17:10]És az apám azt mondta, hogy na jó, hát én erről nem akarok tudni.
[00:17:15]És mikor mondtam a bátyámnak, akkor azt mondta, hogy na ne hülyéskedj.
[00:17:19]Tehát mindenki mindenki lehülyézett.
[00:17:22]Volt valaki, aki komolyan vette az orvosodon kívül ezt a problémát?
[00:17:27]Hát azóta azért a barátaim, akiknek így egyébként nekik se nagyon mondtam el, szóval nem volt valami felemelő érzés, hogy ilyen hülye életem van.
[00:17:34]De az anyól mindenki félt, és nem tudtam az orvosaival se megbeszél.
[00:17:42]Volt egy orvos, és amikor mondtam, hogy hogy anyu anyuval nem oké valami.
[00:17:47]Én nem mondtam ki, hogy pedig ha tudtam volna, hogy az anyu háziorvosa meg az én pszichiáterem egy iskolába jártak, akkor akkor ez tök egyszerű lett volna, de akkor még nem tudtam.
[00:18:01]Ühüm.
[00:18:01]Mert tiszteli nagyon az orvosomat.
[00:18:04]És én szóltam, hogy hogy az anyunak kéne gyógyszer, mert tévképzetei vannak.
[00:18:09]Az volt a mániája, hogy az apám megcsalja, és mikor kivitte a szemetet, utána ment, hogy most találkozik a kurvájával szegény.
[00:18:18]Én nagyon sajnáltam őt.
[00:18:21]Mikor tudtad először sajnálni őszintén az anyádat?
[00:18:36]Hát nem tudom, lehet, hogy őszintén sajnálni még mindig nem tudom.
[00:18:39]Nem tudom, lehet, hogy nem.
[00:18:41]Nem tudom.
[00:18:43]És mikor elérkezett a a terápia során egy olyan pont, amikor amikor tudatosult benned?
[00:18:50]az, hogy hogy téged tényleg bántalmaztak, mert ugy ugye jellemző, hogy az áldozat az áldozat az cégyeldi azt, amit vele tettek.
[00:19:01]Meg meg ami a legviccesebb, az hogy hogy elhiszed, hogy ennek így kell lennie.
[00:19:07]azért nem tudom szívből sajálni sajnálni az anyámat, mert én ezerszer szóltam neki, hogy ő is beteg, és hogy ha szedne gyógyszert, jobb lenne.
[00:19:14]Tehát volt olyan, amikor el volt törve a lába, és kitalálta, üvöltött az apámmal, hogy mindjárt meg fog halni, mert el fog záródni egy ér a lábába, és hogy vágjuk le róla azonnal a a gipszet, mert ő reggelre meghal.
[00:19:30]És akkor én mondtam neki, hogy oké, akkor én levágom a gipszedet egy kicsit megvágom, hogy megnyugodj, de most vegyél be egy szanaxot.
[00:19:42]És akkor ekkor egyszer hallgatott rám, és akkor gyorsan elaludt, és nem halt meg.
[00:19:54]akkor még jó sokáig nem halt meg, és volt olyan, hogy hogy ebben a gipszben látom, hogy üldözi az apámat a fémbotjával.
[00:20:13]Az apu meg nem érte mindig mondtam neki, hogy apa, szaladj már el, hát nem tud utánad menni.
[00:20:17]És azt akarta, hogy az anyu megnyugodjon.
[00:20:22]És hogyha attól nyugszik meg, hogy veregszik, akkor essünk túl rajta.
[00:20:25]Egyébként furcsa mód ezt én is észrevettem magammal ezt a tulajdonságot, hogyha hogy hogyha hogyha így akarnak bántani, akkor úgy vagy hát fizikálisan, hogy essünk túl rajta, és és akkor utána már nem kell félni, hogy megint megvernek című.
[00:20:41]Te gyerekkorodban te végignézted azt, hogy a az anyád fizikailag is bántalmazzá akár az apádat?
[00:20:49]Igen, meg engem is végigvert.
[00:20:49]És én kislánykoromban a minden vasárnap az volt a program, hogy hogy hogy ám üvölt, mert apám elkésik.
[00:21:00]Ezt is nem tudom, mi aért nem tudták megbeszélni 20 éven keresztül, hogy apám vasárnap versenyen van, aminek 3áromkor lesz vége, és nem délbbe, minden alkalommal végigcsinálták.
[00:21:14]Tehát ugye ezzel a hússzűrő hússzóró késsel fogom, ami ekkora volt szétfakítani apád.
[00:21:25]Ühüm.
[00:21:26]És akkor emlékszem, hogy így iszonyosan feltettem az aput, és elcsentem azt a azt a villát, és betettem a baba kocsijába a másenka babámnak, és mert mondom, h ott út se fogja keresni.
[00:21:35]De akkor még nem verekedett az anyó, de iszonyatosan üvöltött.
[00:21:40]Amit nem értek, hogy hogy akkor az emberek milyen akkor?
[00:21:48]Hát amíg élt négy évvel, öt évvel ezelőtt még élt az anyu, soha senki nem hívta ki rá rendőrséget a házból.
[00:21:57]Eszerűen valami olyan karizmája volt az anyámnak.
[00:22:01]Tehát a külvilág eből semmit nem vett észre, hogy nem akartak beleszólni szerintem.
[00:22:06]Hát hallaniuk kellett.
[00:22:08]Aha.
[00:22:09]és nem nem akartak vele konfrontálódni.
[00:22:11]Tehát gyakorlatilag eljutott az ő kettejük kapcsolata egy olyan pontra, amikor a az anyád megkéselte az apád.
[00:22:18]Igen.
[00:22:18]És és és arra a pontra, hogy amikor már ő ö elesett a gipszével, és az apu ott állt, ilyen egészen édes pici kis ember volt, soha semmi rossz szava nem volt az anyura soha.
[00:22:36]De el se futott.
[00:22:36]nyújtotta a kezét, hogy na Marika, gyere, állj fel.
[00:22:39]És akkor még egyszer így ráhúzott egy baromi nagyot a bottal az apunak a válára.
[00:22:46]Ühüm.
[00:22:46]És aztán és és és láttam az apámat.
[00:22:48]Tehát mentem haza anyám szü szülinapjára, vittem neki a tortát, és kijött az apám, és szét volt verve a feje.
[00:22:56]És akkor így ránéztem, és onnan Imrepróbálok rád úgy gondolni mint egy ö pehelysúlyó boxolóra, akinek ez a szakmája, hogy szét van verve, és ne aggódjak nagyon, érted?
[00:23:11]És és az anyu nem értette érted mentem be a tortával és rohadtul majd nem sírtam és akkor így rámnézett halál kedves mi van veled kislányom miért van úgy lekicsorodva a szádom anyuág szerinted mi van meghalt az édesanyád anyu eszméletlen hirtelen halt meg ö egyszer nem is értem, hogy hogy történt.
[00:23:48]Kihívta a mentőket őüm.
[00:23:50]Hogy nem érzi magát jól.
[00:23:50]És akkor ott azt mondták, hogy hát inkább bevisszük, mert gyanús valami szívinfarktus lehet.
[00:23:59]Én egyébként majdnem megdöglöttem, amikor az anyu meghalt.
[00:24:01]Iszonyatosan fájt.
[00:24:04]Írtam is egyébként egy nagyon szép ö számot, amit föl kéne venni, de hát egy rendes zenekar az nem nem zenére.
[00:24:12]Az édesapáddal volt egy másfél éved, amíg szépen voltatok együtt.
[00:24:18]Nagyon.
[00:24:19]Ezt elmeséled?
[00:24:20]Minden energiámmal arra figyeltem, hogy az apura vigyázzak.
[00:24:23]By the way, az apámnak is van bűne, mert én nagyon sokszor megmondtam, tehát én nagyon sokszor jöttem el anyutól úgy, hogy utánam dobta a sajtot, meg üvöltött velem a folyosón, amikor elmentem, és a apu egyszer védett meg az anytól.
[00:24:47]Tehát gyerekkoromban is érdekes mód, hogy látta, hogy így rám húz az anyu egyet, kettőt, mert nem úgy vert azért, hogy agyon vert, hanem meg azért inkább, amikor ketten voltunk akkor, de voltak a barátnőim, akik tudták, hogy most épp vernek, mert kinn álltak az ajtó előtt, és én meg sikítoztam, és én se mentem el, tök fura volt ugyanis így begömbe jöttem, és vártam, hogy na majd csak abbahagyjad.
[00:25:11]Tehát, hogy tök olyan voltam, mint az apu.
[00:25:15]És és utána pedig az apra próbáltam nagyon figyelni, és még az apuval olyanban voltunk, hogy hogy annyira szerettük egymást, hogyha énel 3áromkor vagy 4-kor késztettem egy képpel, akkor fölhívtam, hogy hogy boldog vagyok, apa, gyönyörű képet csináltam.
[00:25:35]Jól van, nagy.
[00:25:35]Jaj, de örülök.
[00:25:37]Jól van, az én istenem áldjon meg.
[00:25:40]És akkor jó alud aludt tovább.
[00:25:40]Üüm.
[00:25:43]És ö és mondott olyat is az apu, hogy hát furcsa jány volt a te anyád, de szült nekem egy ilyen kislányt, amilyen te vagy.
[00:25:53]Szóval valamiért nagyon nagyon szerettük egymást.
[00:25:57]Az anyunak a kés naplójában megtaláltam egy oldalt, hogy ö Krisztina, mert így hívott, utálom ezt a szót, betegesen szereti az apját.
[00:26:11]Hát én szerintem az anyámat szerettem betegesen, az aput tök normálisan szerettem.
[00:26:14]És ilyen nagyon nagyon nagyon kedves kapcsolatunk volt.
[00:26:24]Azonnal minden pénzét, amit meghagyott neki az anyu, azt a közöszt közös számára vette, mert én nekem nem volt pénzem.
[00:26:34]Ühüm.
[00:26:34]Nagyon tehát nekem sose volt pénzem egyébként.
[00:26:36]Azt hiszik, hogy én én nagyon menő sztár sztár gazdag művész vagyok, de nekem csak zsebpénzem volt mindig.
[00:26:40]Én én az a legnagyobb dolog, amit tudtam venni, az egy autó.
[00:26:47]Ühüm.
[00:26:48]Erre volt pénzem.
[00:26:51]Ö és én nem tudtam neki segíteni sehogy se, és nem tudtam őket elmozdítani Szónokról se, és én se tudtam odamenni, mert én akkor már full OCD-s voltam.
[00:27:01]Tehát én én én nekem a az anyuhoz bemenni meg az apuhoz az nehéz volt, mert hát van ez az OCD.
[00:27:10]Most ugye éppen abbó a szakaszában vagyok, hogy nem érhetek semmihez, ami a földön van.
[00:27:14]Hát az anyak meg mindene a földön volt a a botja meg a izéje.
[00:27:19]És akkor gumikesztyűbe meg meg titokba ittam a borokat, hogy hogy ne nagyon bántsam meg őket.
[00:27:27]És és az apu szerencsére azonnal bement a bankba, közössítette a bankszámlaszámunkat, tehát hogy ő figyeljén még ilyet nem láttam.
[00:27:37]Tehát ő ő az utolsó pillanatig bízott az emberekbe, meg a szeretetbe, és ez ezért volt az, hogy az a 10 millió Ft, ami maradt neki Üm, azt én el tudtam arra költeni, hogy amikor meg akarták ölni a kórházba, kihoztam, és tudtam őt ápoltatni és nagyon élvezte.
[00:27:58]Nagyon fura.
[00:28:01]Azt megbeszéltem előtte, körülbelül 10 éve ültem a kanapén, és megkérdeztem tőlük, hogy van egy kérdésem, tegye fel a kezét az, aki szeretné, hogyha olyan helyzetbe kerülünk, hogy pelenkázni kell itt valakit, akkor azt én személyesen a két kezemmel tegyem meg.
[00:28:18]Anyám.
[00:28:21]Ühüm.
[00:28:22]Apu azt mondta, hogy soha meg ne próbáld, akkor én kimegyek a garázsból és elintézem magam.
[00:28:26]Szóval anyút szerencsére nem kellett.
[00:28:31]Az apot kellett, de megtudtam, hogy van ez a ez a baromi drága 24 órás gondozószolgálat, és apu iszonyatosan élvezte.
[00:28:40]Őt imádták a csajok.
[00:28:42]Onnan született egy mondása, amit elárultak nekem a nagyon jó fej gondozónők, hogy sosem volt túl nagy, de nagy volt rá kereslet.
[00:28:57]Nekünk teljesen egyforma humorunk van az apuval.
[00:29:00]És egyszerűen egyszer imádta, hogy nézd fiam, engem itt kiganéznak.
[00:29:03]Nézd, etetnek.
[00:29:06]Azért etették, mert nem tudtam megfogni a kanalat.
[00:29:10]Üüm, szóval a hatalmas leckét kaptam abból, hogy hogy lehet a leghülyébb helyzetben is szeretni egy egy nagyon hülye életet.
[00:29:20]Ühüm.
[00:29:20]Amikor az előbb azt mondtad, hogy mindenki azt gondolja rólad, ugye mindig most már másodszorra jön elő a beszélgetésünk során az, hogy mindenki azt gondolja rólam, hogy sikeres vagyok, hogy gazdag vagyok, hogy nem tudom, és közben pedig a a mélyen vagy a háttérben nem ez zajlik.
[00:29:40]De hogy te mennyire szóval ítéled meg mondjuk az elmúlt 20-30 év művészeti életét itt Magyarországon?
[00:29:50]magas művészetre gondolok nyilván.
[00:29:52]Hát egyébként ahogy még a a élet kezdett velni, úgy azért elkezdett rohadtul idegesíteni, amit az Orbán kormány csinál.
[00:30:03]Nagyon nagyon rohadtul ki lett velemva, mert én amikor kijöttem a főiskoláról és megcsináltam ezt az óriás plakátomot, utána a cici szóval cicis munkámat, a trencsorozatot én én Trészemen állítottam ki a műsornokban, akinek most három évvel idősebb mint én.
[00:30:26]Hű, akkor most elárultam, hogy mennyi vagyok.
[00:30:30]Ne keress tét modernben állít ki.
[00:30:34]És hát van párhuzam a két nőművész között, és hát nekem akkor mondták, hogy Kriszta menj el ebből az országból, mert itt mi minden tehetséget kinyiffantanak.
[00:30:51]Erről még nem az Orbán Viktor tehetett.
[00:30:55]De egyébként ez szerintem van ilyen a Magyarországon az értelmiségben, hogy meg nem csak az értelmiségben, hogy nem tudom itt valahogy nagyon-nagyon nehéz úgy elismertnek lenni, hogy nem külföldről jössz vissza.
[00:31:11]De azt meg tudod fogalmazni, hogy ez a nagyon-nagyon szűk dolog, hogy képzőművészet itt hogyan és kik tudják az embert kikészíteni?
[00:31:22]Hát figyelj, először is elvették az egész intézményrendszert és beültették a saját embereiket, akiknek én azt gondoltam először, hogy hát biztos van agyuk.
[00:31:35]Ühüm.
[00:31:35]Hát tudják, hogy minek mi az értéke.
[00:31:40]Elolvasnak egy életrajzot, és nem azt fogják kiállítani, aki a izébe állított ki a műfázba, hanem azt, aki a műcsarnokba állított ki, meg aki akinek kint van a a bennálékon a a a munkája Magyarországról.
[00:31:58]Engem úgy választottak be a manifesztára, hogy hogy egy külföldi kurátor talált meg engem.
[00:32:06]Tehát itt nem is én nyomultam.
[00:32:09]Tehát ott ő ott oda beültették az ő az ő embereiket.
[00:32:12]A a a közintézményeknek nem adtak egy fillért se, mert csináltak egy olyan játékot, amit úgy hívnak, hogy Magyareti Akadémia.
[00:32:20]Hát ezt szerettem volna kérdezni, hogy ezt ehhez kötöd?
[00:32:23]ehhez is, mert ők, mert ők én én ezt nem értettem, hogy ők csinálnak egy akadémiát, és egyébként nagy pénzeket szórtak el.
[00:32:30]Tehát hogyha van lóvé, akkor miért osztogatjuk ki egymás között olyanoknak, akiknek tényleg jól jön fél millió Ft havonta, érted?
[00:32:43]De hogy miért nem csináljuk azt, hogyha van mondjuk egy egy kocsis zoltánunk, most azért nem mondok képzőművészt, vagy saját nevemet nem mondom ki, akkor miért nem csináljuk meg a nagy magyar külföldi sztárt, tehát külföldön is sztárt, tehát hogy miért nem tettek mondjuk belém annyi pénzt, hogy hogy ki tudtak ki tudták volna vinni a a a műveimet, mint ahogy nem vitték ki.
[00:33:10]És utána nem jöttek ide már a kurátorok.
[00:33:13]Kik kikkel beszélgettek volna, érted?
[00:33:15]Nem jöttek ide a kurátorok.
[00:33:17]A költségvetések a múzeumokban olyan eszméletlen alacsonyok voltak, hogy fúrót kellett vinned, ahogy fel tudod rakni a kiállításod.
[00:33:29]Érted?
[00:33:29]És még az is történt, hogy a szakma az az elit, nem az ő elitjük.
[00:33:33]Azt nagyon szeretem, amikor ezt politikai elitnek hívják ezt a csapatot.
[00:33:37]Hát mitől elit?
[00:33:42]Az azért, mert valaki rengeteg pénzhez jutott, és nagyon szép az öltönye, attól még nem lesz elit.
[00:33:47]Na mindegy, őket így hívják.
[00:33:49]Az szóval a a a szakmai elit az strákba kezdett.
[00:33:55]Igen, ezt akartam kérdezni, bocsánat, hogy félbeszakítalak, csak szerintem fontos ide beszúrnunk azt, hogy van olyan szerinted, aki aki beadta a derekát?
[00:34:06]Van, van.
[00:34:06]Nem nevesítem, nem nevesítem, és vannak köztük jók is.
[00:34:10]Üüm.
[00:34:12]És ö nem tudom, hogy há én mondjuk nem vagyok még az a kategória, hogy egy Magyarűzeti Akadémiának a tagja legyek, de ha azt mondták volna, hogy akarnak nekem fél milliót adni, ha vonta, félek tőle, hogy én nem tudtam volna a szájkolók között részt venni, mert hát ha nincs pénzed, akkor jó.
[00:34:39]De de vannak, akik viszont visszautosították, és volt olyan, aki megkapta, jó művész, és kicsinálta a szakma, aki nem vállalta el, és pszichiátriára került.
[00:34:50]Ühüm.
[00:34:52]És vissza visszavette.
[00:34:53]Ühüm.
[00:34:54]Tehát annyi támadást kapott az igazi elittől, Ühüm.
[00:34:58]a művészeti elittől, hogy hogy bekerült a pszichiátriára.
[00:35:03]Szóval ez nagyon kemény meccs volt.
[00:35:03]Én Én egyébként azt hittem hogy ha egyszer úgy gondolom, akkor és komolyan beszélni akarnék velük, akkor talán meghallgatnak, de nem gondoltam ezt azért annyira komolyan.
[00:35:21]Szóval én én azt hittem, hogy lehetne velük együttműködni, ha arról van szó.
[00:35:25]Tehát nekem ez a végtelen ízléstelenség és ostobaság ez a rossz ízlés, érted, ami ami ami nekik volt, ez ez a vége felé derült csak ki.
[00:35:37]Meg én én valószínűleg azért, mert olyan vagyok, mint az apu.
[00:35:42]Kiszorultam ebből a intézményi rendszerből egy kivétellel, vagy kettő, amikor egyszer Luddig múzeum meg volt egy nagyon nagy kiállításom Szentendrén.
[00:35:54]De de volt egy kis galériám, és én ott minden évben megcsináltam a kis magam forradalmát.
[00:36:01]Tehát én én folytattam a kis saját hivatástudatommal a működésemet, amit így elhatároztam rögtön olyan diplom után, amikor megcsináltam az óriás plakátomat, hogy hogy én olyan olyan művészetet akarok csinálni, ami felhívja önmagára a figyelmet, hogy ez a drága ország, amiben a kádárizmus is totál pire vágta a kort ás festőművészet vagy képzőművészet jelenlét, mer ott megcsinálták ezt a képcsarnok vállalatot.
[00:36:38]Ühüm.
[00:36:39]És hát ott ott is volt egy zsűri, tehát ott se lehettél jóművész.
[00:36:43]A jóművészek ott a a föld alatt voltak a akik a mi mestereink voltak és a kederder részférában vagy ki voltak utasítva az országból.
[00:36:53]És akkor mi minket arra tanítottak, hogy hogy hát nyilvánvaló, hogy hogy nem fogunk soha pénzt keresni, meg nem fog ránk figyelni senki.
[00:37:04]Tehát mi mi így így lettünk tő és én azt gondoltam, hogy legyen ez másképp.
[00:37:08]És én valahol úgy az életemmel megvoltam elégedve.
[00:37:14]Ö mert én én minden évben egyszer, amikor kiállításom volt, akkor ott volt a sajtó, akkor tudtam olyat kitalálni, ami ami érdekelt az embereket.
[00:37:24]Év meg hát igen, hát az elején még azért mondjuk az indexbe mondjuk ott volt pár olyan újságíró, aki aki tudta, mi az, hogy művészet, aztán írt róla, ugye, aztán ezek is így elfogytak.
[00:37:38]Tehát így a az újságírók is, tudod valami oknál fogva elfogytak.
[00:37:42]Szóval itt elfogyott a levegő minden szinten, és akkor én egy ilyen két éve én én én én csináltam egy kiállítást, aminek az volt a címe, hogy ez az életem vége.
[00:37:57]És írtam is egy dalt, ami erről szól, hogy érzem, ez az életem vége.
[00:38:02]Tehát nem azt mondtam, hogy úgy érzem, vége van az életemnek, hanem én biztos voltam benne, hogy vége van.
[00:38:06]És a további része az életemnek lejtő csússzanás.
[00:38:11]És egy jövőképp von engem, az pedig az, hogy kövér, boldog alkoholista legyek, mert én már a az anyu ámbokfutása körül én én már olyasmi életet éltem, tehát amikor reggel fölkelsz és annyira szarul vagy, hogy elmentem sörér, csak utána kezdtem el borozni, és ha nem azt csinálod, ami neki tetsz ami róla szól, akkor véged van.
[00:38:42]Ez erről szól.
[00:38:46]Ez egy kicsit nem olyan ugyanolyan érz, mint amit az MMA-val kapcsolatban beszéltünk, hogy az alaptételt nem értik.
[00:38:54]Tehát amikor mondjuk neked, tehát hogyha én most azt a kérdést teszem föl neked, hogy Kriszta, neked milyen érzés volt az, hogy az MMA-ban vidéki rajztanárok kapnak, mit tudom én, havi félmillát?
[00:39:07]Igen.
[00:39:09]Az a fura, hogy képzeld el, hogy olyan egyébként egyébként is, most is meg lehet nézni a HV végig kijött így meginterjú volt.
[00:39:25]Na mondom oké egy viszki gyorsa, és ott kellett elmondom, mai napig fönn van, hogy ez egy veszélyes világ jön.
[00:39:37]Mert a politika bement a privát szféránkba is, és családokat és barátokat választ ct, hiszen ágyneműükön voltak ezek a nyomatok, hogy mindenre rányomja ez az arckép a bélyegét.
[00:39:54]És elmondtam a HVG-nek is, és nem mondom, nem mondhatom meg, hogy fideszes vagyok vagy nem vagyok fideszces, mert bajba kerülök.
[00:40:02]Ühüm.
[00:40:04]Érted?
[00:40:04]Igen.
[00:40:05]És én pár évvel azelőtt, amikor a Gyócsány ügy volt, akkor akkor én azt mondtam a heti hetesbe, hogy na hát én most akkor a a azért én most én a sárga mezeseknek drukkolok, mert azt szerintem a a liberális értelmiség elta, hogy az Gyurcsány mellé álltak.
[00:40:24]Ki kellett volna mögülle állni az SZDS-nek is.
[00:40:31]Ühüm.
[00:40:31]Bocs, mert egyszerűen egy az teljesen érthető, hogy egy politikusnak hazudnia kell.
[00:40:35]Ez olyan, mint a mint a prostituál.
[00:40:40]Az is hazudik, hogy ah de jó, pedig nem jó neki.
[00:40:44]A politikusoknak szerintem szerintem aki nem hazudik, aki ezzel az eszközzel nem él, az az hátrányos helyzetű.
[00:40:53]Én ezt gondolom a politikáról.
[00:40:56]Tehát ez egy nagyon nehéz szakma annak, aki nem tud jól hazudni.
[00:40:59]Tehát itt manipulálni kell.
[00:41:01]És amikor volt az összödi beszéd és ez kipattant, akkor akkor én azt mondtam, hogy értem, hogy hazudni kell.
[00:41:10]Igen, itt tartottam.
[00:41:10]Értem, hogy hazudni kell, de ha erről van egy hangfelvétel, akkor le kell mondani, mert a gyerekek az ártániskolába nem fogják megérteni, hogy hát de az csak a miniszterelnöknek szabad hazudni.
[00:41:25]Te kisfiom, te ne hazudjál.
[00:41:25]Tehát tehát ez egy olyan erkölcsi mérce az országban, hogy emellé emell nem lehet kiállni.
[00:41:33]És én akkor oda is mentem, nekem van egy ilyen munkám, hogy a Nagy Kriszta a parlament előtt székel, mert én azt gondolom, hogy én jobban tudok székelni a parlamenten kívül, mint a honyák belül.
[00:41:45]És akkor voltak ezek a rendőrtüntetések meg minden.
[00:41:48]És akkor én csináltam egy olyan munkát, hogy hogy egy ilyen szarküldő csomag küldő szolgálatot megprogramoztattam.
[00:41:59]És hogyha egyetértesz azzal, hogy én jobban tudok székelni, mint ők, akkor pottyints bele egy rózsaszín dobozba a te virtuális szagodat, és abból kezdjünk el építeni egy falat, és hogyha ez a fal olyan magas lesz, mint nagyon magasabb lesz, mint a parlament, akkor vissza fog rájuk hullani a szar.
[00:42:20]És képzeld, nagyon szép magas lett.
[00:42:22]Gyönyörű nagy rózsaszín fal lett körülöttük.
[00:42:24]Tehát, hogy hogy én nem állítom, hogy hogy hogy nem nem láttam Orbán Viktornak nagyon számomra nagyon pozitív elképzeléseit.
[00:42:39]Mint ahogy Magyar Péter is látta Orbán Viktornak jó elképzelés és a Magyar Péter is megtart dolgokat.
[00:42:47]Szerintem én én például egyetértettem, bocsánat mindenkitől, hogy még migránsokat, tehát hogy az illegális bevándorlókat ne engedjük be.
[00:42:58]Tehát aki nem tudjuk, hogy kicsoda, azt ne engedjük be, mert vannak igenis vannak olyan konteók, amik arról szólnak, hogy az iszlámnak terjeszkednie kell.
[00:43:11]Nem szed, nem szeretnék csadorba járni.
[00:43:13]Bár egyre jobban szeretnék, ha jól belegondolom, mert most már annyira ronda és kövér vagyok és öreg, hogy pont egy ennyit szeretnék magamból mutatni, és semmi mást.
[00:43:24]Milyen kiállításra készülsz?
[00:43:24]Készülsz-e valamilyen kiállításra?
[00:43:28]Igen.
[00:43:28]És ennek a témája az most mi lesz?
[00:43:32]Ezek a én én a egyetemen amikor diplomáztam, akkor én a naplórajzaimmal diplomáztam, és most visszatértem én, és tavaly februárban azt gondoltam, hogy hogy akkor most elmesélek egy csomó mindent magamról az életemről, és most egy ilyen direkt nagyon rossz és nagyon egyszerű és nagyon vicces gyerekrajzszerű ügyekből építek egy nagy falat.
[00:43:57]És van egy másik projektem, ami a genderről szól, a a amiről szintén volt olyan elképzelésem, hogy hogy meg tudnám értetni velük, hogy mi az, hogy gender a Fidesszel.
[00:44:12]Ühüm.
[00:44:14]De most már tudom, hogy én én abszolút naív voltam, de ezt én azt hiszem, hogy nem nem naívságnak hív hívják ezt a ha az ember egy művész, hanem hitnek.
[00:44:24]Ühüm.
[00:44:24]meg világmegváltó szándéknak.
[00:44:28]Tehát megpróbálom ezért nem stagyelni magam.
[00:44:32]Ugyis én egy gender művész vagyok, mint kiderült 20 évvel ezelőtt, amikor kihívtak Ausztriába egy genderck kiállításra, mint kiállítóművész, és itt szétnéztem, mondom, bas meg itt mindenki azzal foglalkozik, hogy mi van a lába között.
[00:44:48]Azt hittem, csak én foglalkozok ezzel.
[00:44:51]Nem is tudtam, annyira ostan vagyok, hogy nem is tudtam, hogy mi az, hogy gender az a szó, és akkor ott tudtam meg.
[00:44:56]És és tehát, hogy a gender a az az nem a nem átalakító művészet vagy műtétekről szól, hanem például a feminizmusról.
[00:45:07]És ez így kiderült körülbelül 10 évvel ezelőtt egy kedves szerelmem ö kidobásából, mármint ő dobott ki engem, hogy hogy feminista vagyok.
[00:45:19]Előtte nem tudtam, hogy én a nem gondoltam, hogy a hogy hogy a tereskova az már feminizmus.
[00:45:27]Én én én én mindent ösztömből csináltam, és és most egy olyan feminista problémával foglalkozom, aminek az állítása, hogy az, hogy a a nő és a férfi valóban egyenlő legyen, mert még mindig nem az, bármennyire is hiszik, sok nő hiszi azt, hogy hogy egyenlőek vagyunk, Nem, nem vagyunk azok.
[00:46:00]És és és én azt állítom, hogy ez azért van, és oda kell visszamenni az ókorba, amikor a teremtés történetéhez kell odamenni, ahol az eredeti héber szövegben az van írva, hogy és a akkor a valahanyadik napon ö a leereszkedett a Szentlélek a tájra.
[00:46:21]És ezt a Héberben egy olyan szóval mondják, ami nőm nőnemű, mert ott a Héber csinál nőnemű és hívnemű főneveket is, ahogy például az oroszem csak azt tanultam.
[00:46:36]Ühüm.
[00:46:38]Tehát én szerintem az nő volt, és hogy egyáltalán nem lehetséges azt csinálni, hogy a teremtésből a nőt így kipaterolni.
[00:46:46]Tehát nem létezhet teremtést nő nélkül.
[00:46:50]És én csináltam egy egy olyan képet, ahol Atya, Fiú, Szentlélek, két ilyen istenszerű alakál mellettem.
[00:46:55]Az egyik a csávóm, ő Jézus, és én vagyok ott mellette Szentilag.
[00:46:59]És és az egész Bibliából kitiltották a nőket, kiírták belőle.
[00:47:10]Pár százel ezelőtt egy Gergely pápa összemosta Három Máriának a szerepét.
[00:47:18]Ezért szegény Mária Magdolna lett.
[00:47:21]Nem volt az egy napig se.
[00:47:23]Ühüm.
[00:47:23]egyet egy napig sem volt és őneki is volt evangéliuma Mária Magdolnának is, és volt olyan evangélium, amit kihagytak a a a kánó a kánonból a az Igen.
[00:47:35]A Bibliából, akik arról számolnak be, hogy Mária Magdolna a legkedvesebb tanítványa volt Jézusnak.
[00:47:49]Tehát nem egy egy megtért nő volt, aki igaz, hogy hogy kiűztek belőle egy pár ördögöt, amit Jézus tett.
[00:48:01]De ez is valahol a kiválasztottságnak a jele, tehát hogy a az ördög sem száll meg akárkit, csak a csak a fontosabb dolgokra figyel oda.
[00:48:09]És én most olyan képeket festek, ahol én vagyok Mária Magdolna, a fiú Jézus Krisztus, és a a mi közös történéseinkről van szó.
[00:48:29]és és Mária Magdolnának a a tanításairól.
[00:48:35]Ugyanis a Mária Magdolnához Jézus évekig járt vissza, megjelent neki, és akkor írta az evangéliumot.
[00:48:44]Effektíve Jézus tolva mondta neki, tehát hogy vissza kell tenni ide a nőt, mert ha ha vissza visszarakjuk, és gyakor gyakorlatilag egy ilyen Kriszti evangéliumát írok.
[00:48:57]és megpróbálom beemelni a a tehát az ősi vallásba a nőt, ahonnan a férfiak tették ki a nőket.
[00:49:09]És az a kiállítás az hol lesz?
[00:49:11]Hát most hirtelen sokan akarnak kiállítani velem, ami rosszá már megígértem, hogy a fugában állítok ki, mert ezt ezt én akkor vállaltam el fugának, amikor egy nonprofit galériába akartam kiállítani, mert itt még egyébként a a Fidesznek egy undorító bűne van, amikor nálam végképp betelt a pohár az a Magyar Nemzeti Bank gyűjteménye.
[00:49:34]Ühüm.
[00:49:34]amivel totál széták az egész intézményrendszeren kívüli szerencsétlen kis csapatnak a megélhetését és az életét, mert azzal, hogy elkezdtek művészeket fölvásárolgatni, mint kiderült pénzmosási okokból kifolyólag, hát ez mindig is világos volt, hogy a képzőművészet, a kortestművészet az a legjobb módszer a pénzmosásra, mert nem tudod megmondani Nincs objektív ára.
[00:50:04]Tehát megveszed 10000 Ftért és mondhatod azt, hogy 3 milliárdot él, mert történhet ilyen.
[00:50:11]Ühüm.
[00:50:14]Szóval én akkor azt mondtam, hogy jó, akkor én Ja, és akkor gyakorlatilag itt én évekig úgy járkáltam, mint Zsiróba faljas, hogy hogy egy szar művész lettem, mert nem vagyok benne ebbe a ebbe a gyűjteménybe, amibe egyébként betettek tök okos profi ö kurátorokat, tehát azok se bírtak.
[00:50:41]egy idő után, tehát ők is elmentek, de itt évekre fel volt boydulva ez az egész.
[00:50:46]És és és azt kellett látnom, hogy hogy hogy mi szarművészek lettünk.
[00:50:53]Tehát mi hát ez így volt eddig, de most már így van.
[00:51:00]És és ezért akartam egy nonprofit galériába, és mondtam azt, hogy jó, figyeljetek, én egész eddig a pénzt akartam keresni a művészetemmel, de én most úgy döntöttem, hogy leszarom az egészet, és én egy ilyen pincébe fogok kiállítani.
[00:51:12]Elvégre is a kereszténységet akarom itt egy kicsit kikalapálni az első évtizedektől kezdve.
[00:51:18]Azok pedig szintén a föld alatt katak katakombába mentek, mert valamiért agenza nem bírom kimondani.
[00:51:28]És és ott ott lesz egy kiállításóm és meg utána most még van egy egy nagy életnű kiállítást a felkérésem.
[00:51:37]A régi galériámnak egy része, akik egyébként a Sáfár Zoltán, aki a a Godó intézetet csinálja, tehát nem a galériát, mert a galériától eljöttem.
[00:51:49]ők effektív kiköltöztek két évre, tehát ők úgy döntöttek, hogy úgy döntötték, hogy nem nem bírják itt ezt már csinálni.
[00:51:55]Saját pénzből csináltak nagy kiállításokat, és és nem kapták nem nem tehát nem tudnak kijönni nullszaldóra.
[00:52:05]Szóval nincs az nincs, hogy a művészet támogatás nélkül meg tud lenni.
[00:52:11]Punktum.
[00:52:15]ezen az utolsó kérdésem egyébként hozzád, hogy szerinted mennyi időre van szükség, hogy kikalapálódjon, ha már ezt a szót használtuk a keresztésséggel kapcsolatban, vagy ezt a szót használtad?
[00:52:28]Hát hogy mi, hogy a művészet mikor állt talpra?
[00:52:31]Ezt én is szívesen megkérdezném te tőled.
[00:52:32]Nem tudom, elég értelmes emberek nyilatkozgatnak.
[00:52:35]Tehát én én én én én én nagyon ledöbbentem, amikor azt mondták, hogy és ebben az abuzált országban abuzálták a kultúrát is.
[00:52:42]Hát nem azt mondták, hogy a kortást képző művészetet, de hát azért abszolút azt gondolom, hogy bele vele tartozunk.
[00:52:49]Én nem tudom, hogy mit kell most csinálni.
[00:52:53]Szóval én én így így így nem gondolom, hogy most oda kéne menni kikaparni a gesztenyét.
[00:52:58]Valahogy így nálam okosabbakra bíznám.
[00:53:04]Szerintem egyébként már érezhető a változás, szóval abszolút szerintem így szerintem ez a régi kánon ez azért így visszabill.
[00:53:16]Azt nem tudom, hogy hogy hogy ahogy nézzem a Tisza kormányt, hogy ilyen extra fiatalokkal dolgoznak, hogy hogy én a kis 50 pluszommal nem ülök a Földre a két cég közül, mert még nagyöreg nem vagyok, de már fiatal se vagyok.
[00:53:38]És hát ez is egy ilyen feminista probléma, hogy hogy egy 50 éves nő hogy érzi egyszer csak azt, hogy valahogy levegőnek érzi magát, valahogy átnéznek rajta.
[00:53:50]Szóval igen, ez is egy probléma.
[00:53:53]Nem, nem tudom.
[00:53:58]Jó lenne, hogyha vissza tudnának kerülni azok a a kánonba, akik annak idején engem jónak találtak, de lehet, hogy valami teljesen új dolog lesz.
[00:54:06]Nem tudom, nem tudom, hogy rám milyen hatással van.
[00:54:13]Lesz az biztos, hogy a művészetre jó hatással lesz a képzőművészetre.
[00:54:19]Kriszta, köszönöm, hogy itt voltál és mindezekről beszélgettél velem, és találkozunk novemberben a kiállításodon.
[00:54:26]Köszönöm.
[00:54:27]Nektek pedig köszönöm, hogy velünk tartottatok.
[00:54:28]Ez volt a sorsok mögött a kontrollon.
[00:54:30]Ne felejtsetek el feliratkozni a YouTube csatornára, ha eddig még nem tettétek volna meg.
[00:54:34]És hogyha lehetőségetek van, akkor támogassátok a munkánkat.
[00:54:37]Jelen vagyunk már a Facebookon, az Instagramon, a Tiktokon és a Threadzen is.
[00:54:41]Köszönjük szépen.
[00:54:44]Sziasztok!
[00:54:45]kontrol.hu, Eljött az ideje.