Kéri László, Stefano Bottoni és Timár Gábor beszélgetése Trianonról
- Timár Gábor felesége révén székelyföldi kötődésű, Bottoni olaszként szakmailag találkozott Trianonnal, Kéri László Röszkén nőtt fel a határ mellett.
- Trianon nem elszigetelt esemény, hanem három birodalom (Osztrák–Magyar Monarchia, Oszmán, Orosz) összeomlásának része, a határrendezések 1923-ig tartottak.
- A történelmi Magyarországon több területen nem volt magyar többség, az 1910-es 54%-os magyar arányt a zsidó asszimiláció növelte, amit később a holokauszt és kitelepítések romboltak.
- A magyar politika csapdája volt, hogy nem tudta eldönteni: teljes birodalmi rekonstrukciót vagy etnikai alapú revíziót akar, a 38–41-es területi visszacsatolások illúziót keltettek.
- A határokat a párizsi bizottságok 1919 elején, hetek alatt jelölték ki, a vonalat egy 1:1 000 000-es térképen filctollal húzták meg, még a tanácsköztársaság előtt.
- A schengeni csatlakozás után a határok nagy része virtuálissá vált, a kisebbségi kérdés emberi jogi keretbe került, de a vasútvonalak elcsatolása máig ingázási hullámokat generál.
- Bottoni szerint az Orbán-korszak a határon túli elitet a magyar piacra termelte, ami „félig lefejezte” az ottani közösségeket, miközben a nyelvtanulást sem ösztönözte.
- Mára diffúz nemzet jött létre 11-12 millió állampolgárral, a diaszpórában erős magyar öntudat tapasztalható, és a határon túli magyarok állampolgársága új közjogi helyzetet teremt.
„Átlépem a határt Ártándnál és egyszer érzem, hogy hoppá, itt azért szembe jön egy nagyon-nagyon más volt" – Stefano Bottoni
Részletes összefoglaló megjelenítése
Személyes találkozások Trianonnal – a beszélgetők élményei
A beszélgetés azzal indult, hogy Kéri László műsorvezető arra kérte vendégeit, meséljenek arról, hogyan találkoztak személyesen a trianoni traumával, akár családi, akár magánemberi szinten.
Timár Gábor geofizikus, egyetemi tanár elmondta, hogy családilag közvetlenül nem érintette a határváltozás, de felesége révén van székelyföldi kötődése. Számára az általános iskola végén, a középiskolai történelmi atlasz lapozgatása közben tudatosult a probléma. Látta a térképen Mátyás király korának Magyarországát a szabad királyi városokkal, mint Buda, Sopron, Kolozsvár, Kassa, majd később a mai ország képét, és nem értette, pontosan mi történt a kettő között. Később a nyolcvanas években minden elérhető könyvet elolvasott a témában, például egy Hargita megye útikönyvet, ami meglepte, hiszen ilyen megye hivatalosan nem létezett. Általános iskolai igazgatónője – aki maga is erdélyi származású volt – meglátta nála a könyvet és meghatottan mesélt származásáról. Nagyszülei révén egy pártmunkás zsebnaptárban is találkozott egy körülbelül húszoldalas, precíz Trianon-leírással.
Stefano Bottoni történész elmondta, magyar oldalról nincsenek határon túli rokonai (anyai ágon porosz felmenői vannak), de felesége révén Marosvásárhely felé van kötődése. Húszévesen, a bolognai egyetemen döntötte el, hogy a magyar kisebbségek legújabb kori történetével akar foglalkozni. Szakmailag találkozott Trianonnal, és az első erdélyi látogatása (2000 januárja, ártándi határátkelő) mély benyomást tett rá:
„Átlépem a határt Ártándnál és egyszer érzem, hogy hoppá, itt azért szembe jön egy nagyon-nagyon más volt" – Stefano Bottoni *
Akkor 30-40 év fejlettségi különbség volt a két ország között, ami ma már szinte kiegyenlítődött. A nemzetiesített tér, a trikolór padok, a szürkeség és a nyilvános magyar beszéd hiánya a posztkommunista nyomorúság szellemi részét is megmutatta.
Kéri László arról beszélt, hogy Röszkén született, ahol az utca végén határőrtorony állt, és a rokonok egy része a határ túloldalán, Horgoson élt. Számára ez a képtelenség a mindennapi élet része volt. Kiemelte, hogy a magyar társadalom többszörös traumatizációnak van kitéve: a két háború közti „nem, nem, soha” időszak, a 38–41 közötti határváltoztatások, majd a szocializmus évtizedei, amikor a téma tabunak számított. Az ő korosztálya úgy nőtt fel, hogy szinte semmit nem tudott Trianonról. Bottoni ehhez hozzátette, hogy édesanyja 1950-ben született Budapesten, és Erdélyről semmit nem tanult, Romániáról pedig kizárólag a ploiești-i olajmezőkről emlékezett.
Trianon nemzetközi kontextusa – birodalmak bukása és nemzetállamok születése
A beszélgetés egyik központi gondolata volt, hogy a magyar közgondolkodás hajlamos elszigetelten kezelni Trianont, holott az egy egész Európát átrendező folyamat része volt. Kéri László hangsúlyozta, hogy 1918 és 1921 között nem csupán az első világháború ért véget, hanem három nagy birodalom is összeomlott: az Osztrák–Magyar Monarchia, az Oszmán Birodalom és az Orosz Birodalom. Olyan tektonikus mozgások voltak, amik 200-300 évente fordulnak elő – utoljára 1815-ben volt hasonló léptékű átrendeződés.
Timár Gábor megerősítette, hogy az átrendeződés nem ért véget 1921-ben, hanem 1923-ig tartott (oszmán birodalom felbomlása, lengyel–bolsevik háború, olasz–jugoszláv küzdelem Fiuméért 1924-ig). A négy év háború után négy évig tartottak a határrendezések, és Kelet-Európában a területi változások összessége nagyobb volt, mint amit a párizsi békerendszer szentesített. Egy 1916-os angol propagandatérképet idézett fel, amelyen már előre sejlettek az első világháború utáni határok, mert azok kódolva voltak a nemzetiségi viszonyokban.
Stefano Bottoni felhívta a figyelmet a birodalom szó fontosságára, amit a magyar közbeszéd kezd rendbe tenni. 1918 őszén nem egy nemzetállam omlott össze, hanem egy birodalom része, amely birodalmi léptékben gondolkodott. A 19. század utolsó évtizedeiben erre rakódott rá egy etnikai, később fajbiológiai magyarságtudat, ami Trianon után elkezdte kirekeszteni a „selejteket”: zsidókat, romákat, svábokat.
„Akkor kapunk egy kész nemzetállamot… Magyarországon kevesebb mint 10% [a kisebbség]. És azért ne felejtsük el, hogy ezek között túlnyomó többségben voltak a svábok, akik területi szempontból nagy port nem kavartak, mert nem akartak semmit, illetve a Békéscsaba környéki szlovákok, akik szintén nem akartak semmit” – Stefano Bottoni
Etnikai realitások, asszimiláció és a határok megrajzolásának nehézségei
Timár Gábor szerint a történelmi Magyarországon legalább két-három olyan nagy terület volt, ahol az Árpádok óta nem volt magyar többség: Északnyugat-Szlovákia (Turócszentmárton környéke), Erdély déli része és a máramarosi terület. A magyar állam 1910-ben 54%-os magyar többséget mutatott ki, de ebben nagy szerepe volt a 19. század végi sikeres zsidó asszimilációnak. A Teleki-féle „vörös térkép” alapján Kolozsvár, Nagyvárad, Kassa, Munkács, Ungvár magyar többsége nagyrészt a zsidóság asszimilációjának következménye volt.
Bottoni rámutatott a tragikus fordulatra: 1920 után a megmaradt nemzetállam azonnal felrúgta ezt az asszimilációs alkut – jött a numerus clausus, majd a holokauszt. Ha valaki megnézi a Teleki-térkép nagyméretű változatát, láthatja, hogy minden egyes Munkácsról Auschwitzba induló vonat két pontot vett le a piros magyarságtérképről, hiszen ezek a zsidó közösségek városi, kisvárosi csomópontokat alkottak. A második világháború után a svábok kitelepítésével (kb. 230 000 fő) tovább folyt a korábbi asszimilációs projektek felszámolása.
A magyar stratégia csapdája: birodalmi rekonstrukció vagy etnikai nemzetállam?
Kéri László Stefano Bottoni könyvére utalva vetette fel, hogy a magyar közgondolkodás számára a 20. század elején két lehetetlen opció létezett:
1. A birodalmi rekonstrukció (a „nagymagyar út”, a Szekfű Gyula által leírt Szent István-i politika, hungarus tudat).
2. Az etnikai nemzetállam, amit végül Trianon megadott, de amibe nem tudtak belenyugodni.
Bottoni szerint voltak köztes, részleges etnikai alapú revíziós tervek is a Teleki-iskola részéről, de a politika nem tudta eldönteni, hogy mindent visszaköveteljen, vagy csak az etnikai határok menti korrekciót szorgalmazza. A 38–41 közötti területi revíziók (Felvidék, Észak-Erdély, Délvidék) olajat öntöttek a tűzre, mert visszaadták az illúziót, hogy a határok megváltoztathatók. Timár Gábor szerint a magyarság stratégiáját segítette volna, ha a trianoni határokat az etnikai vonalak mentén húzzák meg, ahogyan 1938 novemberében a Felvidéken megtették (ott 90%-os pontossággal lehetett követni a szlovák–magyar nyelvhatárt). Erdélyben ez már nem volt ilyen egyértelmű.
A határok kijelölésének gyakorlati mechanizmusa
Timár Gábor részletesen ismertette a határmegállapítás folyamatát, amihez saját könyve is kapcsolódik. A békekonferencia keretében 1919. januárjában Párizsban területi bizottságok alakultak (csehszlovák ügyek bizottsága, román és jugoszláv ügyek bizottsága, majd osztrák ügyek bizottsága). Ezek néhány hét alatt, 1919. február elejétől március közepéig kidolgozták a határokat – tehát még a Kun Béla-féle tanácsköztársaság előtt.
„Én is újra meg újra meglepődöm, amikor Ormos Mária meg Romsics Ignác könyvében olvasom, hogy január elején elkezdődik és március közepén lényegében minden szinten… Kun Béláék előtt már eldőltek ezek a határok” – Timár Gábor *
A szerződéshez egy 1:1 000 000 méretarányú térképet mellékeltek, amelyen filctollal jelölték a határvonalat – ez a vonal önmagában több mint 1 km széles volt. A békeszerződés 1921. július 26-i életbe lépése után négy határmegállapító bizottság kezdte meg a munkát (csehszlovák, román, délszláv, osztrák viszonylatban). A bizottságok angol, francia, olasz, japán és a két érintett ország képviselőiből álltak. Párizsból azt az útmutatást kapták, hogy lehetőleg kövessék a közigazgatási határokat – ezért is alakultak át lázasan tanyaközpontok községekké. A könyv éppen azokat a kivételeket dolgozta fel, ahol a határ nem a korábbi közigazgatási határon futott.
A rendszerváltás utáni átalakulás: Schengen, kétlakiság és a diffúz nemzet
A beszélgetés második fele a rendszerváltás utáni fejleményekre fókuszált. Kéri László felidézte Antall József híres mondatát („lélekben 15 millió magyar miniszterelnöke érzem magam”), ami akkor sokakat meglepett, és az utódállamokban aggodalmat keltett. A 2004-es uniós csatlakozás és a schengeni övezet azonban alapvetően változtatta meg a helyzetet: a 2200 km-es határ négyötöde virtuálissá vált, a személyes kapcsolattartás, munkavállalás, tanulás szabaddá vált. Bottoni szerint az 1975-ös Helsinki Egyezménytől a schengeni csatlakozásig tartó folyamat során a kisebbségi kérdés emberi jogi keretbe került, amit a nemzetközi közvélemény el tudott fogadni.
Ugyanakkor Timár Gábor rámutatott, hogy Trianon „csúnya öröksége” máig hat: a vasútvonalakat elcsatolták, a nagyvárosok a határ túloldalán vannak, és ez ingázási hullámokat generál (pl. Rajkán 15 000 szlovák él, Kassánál, Nagyváradnál románok költöznek a magyar oldalra). A nemzetiségi térkép tehát már nem olyan homogén, mint 1947-ben volt. Szerinte a legnagyobb probléma, hogy a határon túli magyarok az ottani közoktatásban nem tanulják meg rendesen a többségi nyelvet, mert azt idegen nyelvként kellene oktatni, nem anyanyelvi módszerrel.
Stefano Bottoni szerint az Orbán-korszak egyik mellékterméke az volt, hogy miközben azt sugallta a határon túli közösségeknek, nem kell megtanulni románul vagy szlovákul, valójában a magyar piacra termelte az elitet. Az MCC célja Erdélyben nem egy helyi elit kinevelése volt, hanem megbízható, határon túli káderek toborzása a magyarországi rendszer számára, ami viszont „félig lefejezte” az ottani közösségeket.
Állampolgárság és a jövő perspektívái
A beszélgetés utolsó harmada a jelenlegi helyzetet és a lehetséges jövőképeket járta körül. Bottoni kiemelte, hogy mára nemcsak közösségekről, hanem magyar állampolgárok millióiról van szó a határon túl, ami új közjogi helyzetet teremt – a magyar államnak immár állampolgári kötelezettségei is vannak ezeken a területeken. Timár Gábor ugyanakkor sajnálatát fejezte ki, hogy az uniós csatlakozás után húsz évvel sem sikerült elérni, hogy Párkányt Párkánynak hívják Štúrovo helyett, ha az ottaniak egyértelmű többsége ezt kívánja.
A műsorvezető és vendégei egyetértettek abban, hogy 2004 után olyan új helyzet teremtődött, amely lehetővé teszi a Trianon-trauma átkeretezését. Bottoni „diffúz nemzetről” beszélt, amelynek 11-12 millió állampolgára van, és amelyben ugyanannak a kulturális világnak a része a csíkszeredai és a brightoni magyar is, még ha egészen másképp is élik meg magyarságukat. Kéri László hozzátette, hogy a nyugat-európai magyar diaszpórában – Londonban, Párizsban, Zürichben, Münchenben – olyan erős magyar öntudatra ébredés tapasztalható, amely korábban elképzelhetetlen volt, és ez egy kontinentális méretekben elgondolható magyarság képét rajzolja ki.
„Én azt gondolom, hogy tehát az, hogy ma Bécsben van talán 100-150 ezer magyar és Ausztriában egy elképesztő nagy közösség és Németországban és Angliában, ezek ugyanannak a kulturális világnak a része” – Stefano Bottoni *
Timár Gábor azzal zárta gondolatát, hogy könnyen lehet, hogy a jövőben is lesznek még békekonferenciák, és akkor nagyon fog számítani, hogy mit gondolnak rólunk azok, akik ott ülnek. Ebben a hónapokban sokat tehetünk ennek alakításáért.
A beszélgetés zárásaként a résztvevők egyetértettek: a nagy képet nézve lehet és érdemes is másképp gondolkodni június 4-én, a trianoni évfordulón.
⚠️ Értelmezhetetlen vagy bizonytalan szakaszok
- „félenzei egyetem docense” – az átiratban Stefano Bottoni kapcsán hangzik el. A szövegkörnyezet alapján valószínűleg a „firenzei egyetem” (Università di Firenze) elírásáról van szó, ahol Bottoni valóban oktat. Más értelmezésben akár „bécsi” is lehetne, de a beszélő személy ismertsége és a további utalások a firenzei egyetem mellett szólnak.
- „kumbéláik”, „kumbélaik”, „kumbéláék” – az átiratban többször előforduló alak. A kontextusból egyértelmű, hogy Kun Béláról és a Tanácsköztársaság vezetőiről van szó. Az ASR félreismerte a tulajdonnevet, a beszélgetés során végig erről a történelmi szereplőről beszélnek.
- „Ápáti Bertelot egyezmény” – a beszélgetésben elhangzó megnevezés, vélhetően az Apponyi–Berthelot-egyezményre utal. A név előtagja torzult.
- „Hodzsa Barta egyezmény” – a Hodža–Bartha-egyezményre (Milan Hodža csehszlovák és Bartha Albert magyar részről) utaló elnevezés, ahol az egyik név vezetékneve sérült az átiratban.
- „kratofil féle székelyhadosztály” – Kratochvil Károly vezette székely hadosztályról van szó, a név erősen torzult a gépi felismerés során.
- „kamnyer spodzk” – a Kamenyeci-Podolszkiji tömegmészárlásra (1941) utaló torz kifejezés, amelyet a környező történelmi kontextusból lehetett azonosítani („41 nyarán”).
- „Rafa jerlő” – Raffay Ernő nevének torzulása, aki a Trianon-témában fontos szerző; a beszélgetés szakirodalmi utalásai között szerepel.
- „Geryózentmiklós” – Gyergyószentmiklós nevének hibás átirata, a szövegkörnyezetből egyértelműen kikövetkeztethető.
Teljes átirat megjelenítése
[00:00:00]Üdvözlöm önöket ezen a többszörösen és különleges napon, ami azt hiszem minden magyar ember számára igen emlékezetes volt, lesz és marad is, vagyis június 4-én, amikor aláírták 106 évvel ezelőtt az első világháborút és a régi Magyarországot egyaránt fölszámoló időszaknak a kicsit hosszúra nyúlt következményeit.
[00:00:25]És ez az a nap, amikor a trianoni békeszerződéssel megszületett nagyjából az a fajta Magyarország, amelyiknek a határai között mind a mai napig élünk.
[00:00:36]Nem én fogok okoskodni, hogy megnyugodjanak a nézők, hanem ennél sokkal hozzáértőbb vendégek.
[00:00:39]Stefano Botóni, akit most már szerintem tudnak, hogy a az egyik legismertebb magyar polit nem politika történészként történészként tisztelhetünk, akinek most már sorba jelennek meg a könyvei, de azt mondta, hogy a félenzei egyetem docense, de azért róla tudni kell, hogy minimum három nyelvi kultúrában otthon van.
[00:01:04]Tehát a az olaszban, a magyarban és a románban ugyanúgy, de hát aki ismeri az írásait, az tudja, hogy az angol szakirodalomban is.
[00:01:11]Tehát őt talán nem kell magyarázni, főleg az utolsó könyv alapján, hogy miért fog velünk Trianonról beszélgetni.
[00:01:17]Na most Tim Tár Gábor a geofizikussal annyit na már talán tartozunk annyival, hogy egyetemi tanár komoly munkája van a TTK-n, de ő egy ilyen könyvnek a létrehozója volt nem is olyan régen.
[00:01:32]És erről a könyvről ma még fogunk beszélni, merthogy az ő szerelme egyébként a földrajz és a térképészet.
[00:01:39]és majd meg fogják látni a mai beszélgetésben, hogy miért is van ennek különös jelentősége.
[00:01:47]Kérdésként szeretném fölvetni nektek.
[00:01:47]Te a magyar történelmet áttekintő könyved ez a balsors, akit régen írod az előszavadban, hogy a mai magyar közéletet mind a mai napig többszörös traumatizáció érvannak a jegyében tudjuk megérteni, hogy úgy szólván feldolgoztatlan konfliktusok terhelik meg az újabb és újabb generációkat a a abban, hogy megértsék igazán a saját hazájuknak a helyét, sorsát az országban És ezért ez az első kérdésem, hogy benneteket például személyesen ez a traumatizáció milyen mélységben érintett?
[00:02:27]Hogyan találkoztatok ti a trianon problémával akár családilag, akár magánemberként?
[00:02:32]Kezdjük az idősebb.
[00:02:36]Gáborról engem érdekes módon ez családilag nem érint.
[00:02:40]Tehát nekem nincsenek olyan családi gyökereim, akiket elszagítottak volna.
[00:02:44]Feleségemnek vannak.
[00:02:44]Tehát azért a székely föld fele így így kik kitekintünk.
[00:02:48]Tehát engem ez leginkább ilyen, amikor amikor az ember föleszmél ilyen ilyen általános iskola végén, és akkor nekem az eszmélés az úgy nézett ki, térképek, hát ugye térképek vannak a könyvben is, hogy én nézegettem a középiskolai történelmi atlaszt, és akkor ott van benne, hogy Magyarország Mátyás király korában, és akkor a szabad királyi városok, Buda és akkor ott van mellette Sopron.
[00:03:11]Kolozsvár, Kassa, és akkor ezek föl vannak sorolva, és az ember lapozgatja ezt, akkor megint visszajön ez az alak, ez a nagymagyarország lapozgatja, lap és a végén ott van, hogy hát ez amit megszoktunk ma, hogy pontosan mi történt a kettő között.
[00:03:24]Ez nekem nem volt világos.
[00:03:26]Akkor még ugye ezt nyolcadikban tanították csak, tehát nekem még egy pár évet erre várnom kellett, de nekem ez így jött szembe.
[00:03:33]Ühüm.
[00:03:33]Neked a többszörös összetett kultúrád jegyében mikor sejled föl ennek a magyar történelmet és közgondolkodást különösen érintő problémakörnek a komolysága?
[00:03:45]Nekem magyar oldalról nincsenek határon túli a rokonaim, illetve anyai ágon van, de ők poroszok voltak, nem is svábok, hanem egyenesen poroszok.
[00:03:57]Tehát az nagyon határon túl és az egy másfajta határon túliság.
[00:03:59]viszont egész feleségem révén nálunk is bekukucskál a Székelyföld, legalább Marosvásárhely.
[00:04:07]Tehát ez ez egyértelmű.
[00:04:10]Másrészt amikor ilyen 20-22 éves voltam, és egyetemre kerültem Bologában és harmadik évben el kellett dönteni, hogy én mivel akarok foglalkozni, akkor valamiért eldöntöttem, hogy én a magyar kisebbségek legújabbkori történetével szeretnék foglalkozni.
[00:04:25]Tehát nagyon izgatott a két nyelvűség.
[00:04:27]Izgatott az is, hogy hogyan alakulnak a 20.
[00:04:32]században a nemzetiségi viszonyok.
[00:04:32]Tehát nem Trianonnal kezdtem, mint olyan.
[00:04:34]Bár azért nekem is megajánlották akkor.
[00:04:39]Akkor tehát olyanokat olvastam hzvalahány évesen, mint például a Rónai Andrásnak az alapvető műve.
[00:04:48]A a Püskinél jelent meg Fehérben volt egy ilyen kicsi kötet térképezett történelem.
[00:04:54]És aztán azt a nagy atlaszt, amit Balatonfüreden adtak ki elképesztő körülmények között valamikor 1945-ben, amit a a a amivel a a a mindenkori magyar kormány a második világháború után próbálta volna igazolni a maga igazságát, hogy itt itt azért a Trianont egy kicsit lehetne még revideálni, vagy meg lehetne valamit tartani abból a revíziós politikából, amit folytattunk, de végül is nem sikerült semmit.
[00:05:20]A lényeg, hogy szakmailag jö jött jött szembe ez a dolog, és aztán amikor elkezdtem járni határon túlra is, akkor jöttek ezek a a az élmények.
[00:05:29]Mit tudom én, első erdély látogatásom 2000 január, és én 22 és fél éves vagyok, és Magyarországról érkezem, és átlépem a határt ártádnál és egyszer érzem, hogy hoppá, itt azért szembe jön egy nagyon egyrészt a az akkori Románia és az akkori romániai valósága az az nagyon-nagyon más volt.
[00:05:53]30-40 év fejlettségi különbség volt a két két ország közötte.
[00:05:56]Tehát az ember ezt kitapintotta, hogy nézett ki akkor egy Nagyvárad, és hogy nézett ki egy Debrecen.
[00:06:02]Tehát egyszerű ég és föld volt a a két dolog.
[00:06:04]Tehát ma már ma már ma már majdnem fordítva, vagy legalább teljesen kiegyenlített a ez a pálya, de akkor elképesztő volt a különbség.
[00:06:13]Másrészt hát ez a nemzetiesett tér, ez a tehát Kolozsváron tényleg a trikolor padok, a funzak, az a szürkeség, az emberek nem nagyon szerettek magyarul beszélni, tehát nyilvános téren is olyan olyan tehát nagyon-nagyon érződött ez az egész poszkommunista nyomorúság, ami nem csak materiális, nem csak anyagi volt, hanem szellemi volt.
[00:06:39]És ezek az emberek elvesztették a többnyelvűséget.
[00:06:41]A románok, a szlovákok nem merték, nem akarták felvállalni, hogy mit tudom én, nagyanyjuk, nagyapjuk, magyar volt, és hogy van kötődésük.
[00:06:50]Ma ez már kicsit másképp van 2026-ban.
[00:06:53]Erről majd talán beszélni fogunk, de amikor én elkezdtem ezt csinálni, akkor tehát egyrés szakmailag nagyon sok műzott.
[00:07:00]Tehát egyszerűen a Trianonról is nagyon, tehát később jöttek azok a nagyon-nagyon fontos művek.
[00:07:06]Tehát voltam itt a Rafa jerlő, tehát például, tehát ez volt a szakmai mérce, és ezzel semmi probléma nincs.
[00:07:11]De azóta, hogy hogy is mondjam, ez többszörösen szemléletben is meghaladt a történettudomány, de egyszerűen én szerencsésnek mondom magam, hogy én nekem nem kellett megélnem, mint olyan traumát, amit nekem külön fel kell dolgoznom.
[00:07:29]Viszont az egész kisebbségi kérdést, tanulmányozás az egyfajta trauma.
[00:07:33]Tehát én azzal aztán később találkoztam bőven.
[00:07:37]Én a magam változatát csak annyiban mondanám a tétekhez, hogy egy harmadik.
[00:07:42]Én egy olyan faluban születtem, amelyik a te munkádhoz a határ pontos megállapításához hozzátarodik.
[00:07:47]Egy röszke nevű faluban születem abban az utcában, amelyik megy a akkori jugoszláv határ fele 51-ben, csak éppen az utca nem ér véget, hanem az utca végén ilyen határőröknek ez a határőr tornya van, akik puskával vannak ott.
[00:08:03]És akkor én visszavissza járóként a nagybátyáimhoz, unokatestvéreimhez én tanultam meg, hogy teljesen természetesen éldek együtt azzal a képtelenséggel, hogy unokatestvéreik meg korábbi rokonaik, azok a másik oldalon Horgos nevű faluban laknak, miközben a két falu között évszázadon keresztül ilyen oda-vissza rokoni kapcsolatok voltak.
[00:08:29]És amikor már kicsit lazul a világ, majd a 60-asek második fejében, legalább elmehetnek egymást Udokat testvérei házasságához.
[00:08:37]Azt csak azt akarom mondani, hogy én egy olyan környezetbe születtem, aztán onnan elkerültem, ahol ezzel a képtelenséggel együtt éltek, mint megváltoztathatatlan realitással.
[00:08:49]De azért az élet, ahogy ment a nagybátyám kapálni a határsávon túli krumpli földjébe, minden nap beleverte az órukat ebbe a képtelenségbe.
[00:08:59]Tehát, hogy így talán jól érsem, hogy tehát megfog felfoghatatlan, tehát irracionális, de együtt kell vele élni, és akkor megtanultok együtt élni velük.
[00:09:09]Na, hanem az egész magyar társadalom szerintem ki van téve ennek, amit te mondtál, ez a többszö traumatizáció, hogy egyrészt ugye volt a két háború közt az az időszak, és a nagyszüleink abban nőttek föl, hogy nem, nem soha, tehát hogy ezzen nem lehet változtatni.
[00:09:26]és aztán 38-41 közötti határváltoztatások bizonyos, akik vissza is igazolták ezt a az akkor is nagyon kicsi realitással rendelkező, de ilyen az egész országra és minden társalmi rétegre jellemző mentalitást ut tehát központi volt a Trianon probléma.
[00:09:46]Aztán utána '8-szor meg volt egy olyan évtized, néhány évtized, például az én génykorosztem, de szerintem kicsit a tiéd is, hogy erről az egészről soha nem hallottunk.
[00:09:54]Tehát, hogy nem volt róla szó, mert a béketábor, mert a szomszédnéekkel való békesség, meg egyaránt vagyunk a Szovjetuniónak bizonyosokig alávetett országai.
[00:10:07]És akkor ez kisodródott a megtárgyalandó dolgok közül.
[00:10:09]Tehát, hogy mivel az én korosztályom és szerintem egészen sokáig, míg a 60-as évekig születettekig, úgy úgy nőttek föl, hogy erről az egészről nem külön seben tudtak semmit.
[00:10:22]Bocsánat, hogy közbevágok.
[00:10:22]Édesanyjám 1950-ben született Budapesten, és mindig mesélte, hogy ő Erdénlyről semmit soha nem tanult, és Romániáról kizárólag a ployesti olajmezőkről emlékezett.
[00:10:32]Tehát gyakorlatilag ez volt számára 60-as években az elérhető tudás.
[00:10:37]Nyilván az ő családjában nem voltak ilyen erős ilyen határon túli kötődések.
[00:10:42]Tehát kutatásaim miatt aztán találkoztam olyan magyarországi családokkal, akik nagyon is tudták, hogy hogy mi ez a probléma.
[00:10:51]próbáltak is átjárni barátokhoz, rokonokhoz, vagy leveleztek, pontosan tudták, hogy ez mit jelent.
[00:10:55]De aki akinek nem volt személyes tapasztalata, ott a a a média, illetve az oktatási rendszer, hát nagyon nagyon kevés támpontot jelent.
[00:11:08]Nem segített, nem segített.
[00:11:08]És és akkor te mint egyetemen évtizedeken keresztül generációkat látó ember, te is megérheted ezt az oszcillációt, hogy a az aránytalan sérelemtől a a súlyos csöndig terjedő skálák között az ébredések, ahogy így finomul majd aztán a 80-as években újra lehet beszélni, a 90-esekben túl lehet beszélni, tehát neked meg oktatóként is meg kellett élni ezt a sokféleséget.
[00:11:34]Hát ez érdekes, mert múlt héten pont Erdélyben voltam a tanítványaimmal egy Erasmus programon, de most visszatérve a 80-as évekbe, nagyon érdekes, ez ez amit kérdezel, hogy hogy jött ez szembe velem, ugye hát volt ez a történelmi azt, amit említettem, volt más is.
[00:11:47]Például 80-as években minden könyvet, ami szembe jött, elolvastam és volt közen, hogy Hargita megye úti könyve magyarul.
[00:11:59]És akkor azt úgy nagy élvezettel nézegettem, hogy ez most mi van, hogy van?
[00:12:02]Hát erről nem is tudom.
[00:12:02]Ilyen megye nincs.
[00:12:04]És akkor hát persze kiderült, hogy van.
[00:12:06]És akkor van ilyen, hogy Geryózentmiklós meg Csíkszereda, hogy most akkor mi van, hogy ott magyarul beszélnek.
[00:12:11]És akkor akkor így ezt próbáltam összerakni.
[00:12:14]Voltam voltam általános iskolás.
[00:12:15]Bent volt velem az iskolában ez a könyv.
[00:12:18]És a az igazgatónőnk egy ferencvárosi általános iskolának egy legendásan szigorú igazgatónője meglátta nálam ezt a könyvet, és ellágyult, és akkor elmondta, hogy hát ő onnan származik.
[00:12:31]Jé, hogy és akkor akkor így egy volt egy ilyen egy ilyen két perces hát a mosolyszünetben egy mosoly.
[00:12:38]Ez nagyon érdekes volt, nagyon megmaradt bennem.
[00:12:42]És még akarok mondani, hogy nekem a az anyai nagyszüleim, hát ők a nagyapám az egy valamilyen párt intézménynek volt a az ilyen gázvízvillanyszerelője, tehát ő ilyen szerelős ember volt, és a nagymamám pedig ott volt előadó egy valamelyik kerületi pártbizottságon, és egyszer hazahozott egy ilyen, hogy hogy pártmunkás zsebnaptár 85 körül volt ilyen, volt ilyen pártmunkás zsebnaptár, sajnos ezt nem tettem el.
[00:13:10]Abban volt egy körülbelül 20 oldal annyira precíz trianon leírás, hogy mi ez, mi történt, mivel próbálkozott Magyarország, a revízió, hogy a második világháború utáni békeszerződéseknél mit mit próbáltak revideálni körülbelül 20 oldalban, hogyha egy pártmunkás ezzel találkozik, legalább tudja.
[00:13:32]Tehát volt ilyen, de nem jött ki.
[00:13:32]Hát előlem a pártmunkások ezt sokáig eltitkolták.
[00:13:37]Hát csak azért, mert úgye 1983-ban ugye kijött Ormos Mária korszakos műve Paduato Trianonig azér nagyon fontos könyv volt és az minden volt, csak nem szab 10000 példánybát olyan példányszámmal mentek ezek a mentek ezek a kötetek, vagy például amikor 86-ban nagyon sok év pihentetés után az MTA végre kiadta Erdély történetét.
[00:14:03]három az a három kötetest azt mesélték nekem, hogy 40000 példányban kelt el, és a Magyar Művelt Középosztály hazafias feladatának tekintett ezt megvásárolni.
[00:14:14]Nem mindig olvasták el főpolcal kitenni, mert ez gyakorlatilag egy ilyen ellenálló gesztus volt, és ezzel is ütöttek egyet a románoknak.
[00:14:24]Tehát ez egy ez egy ez nagyon-nagyon ott volt, és azért a 80-as években ezek a ezek a falak tényleg kezdtek leomlani.
[00:14:30]Akkor voltak ezek a ezek a száraz György lanránsan vitákben.
[00:14:38]Tehát az elkezdődött már Ís Gyulával, ugye?
[00:14:41]És aztán így gördült.
[00:14:41]Tehát a Szerdernek és és Adinak Igen.
[00:14:45]Ez nagyon érdekes, mert ha tulajdonképpen a beszélgetés ma ezt csak a 80-as évekre szállnánk, akkor az tulajdonképpen az a az ébredés évtizede volt a magyar értelmiségnek, a magyar alkotóérrtelmiségnek.
[00:14:57]Ide még be lehetne kapcsolni a Janics Kálmán hontalanságévét, a csóri előszót, minden tehát kezdett valahogy kibomlani ez az évtizedeken keresztül súlyosan csöndben levő probléma, hogy hát azért itten akadnak gondok a szomszédszágokban, és azért ottan millió számra élnek olyan magyarok, akiknek nem úgy kéne élni.
[00:15:18]Ez szerintem a 80-asben egy ilyen fokozatos észrevétel volt.
[00:15:24]Nagyon örülök, hogy szóba hoztad az Orvos Mária könyvét a Padová Trian.
[00:15:28]Nekem is az volt a nyitány.
[00:15:30]És itt akarom egy kicsit átgöríteni a beszélgetéseinket.
[00:15:32]előbb egy magasabb, aztán majd a tekeryővedér a mindennapi életre is, hogy mi mindig június 4-én valahogy ezt a magyar szenvedéstörténetet, hogy mintha egy nap tölt volna el a magyar történelem és ez a gyásznap nekünk, hogy addig volt egy nagymagyarország, attól kezdve meg nincs.
[00:15:53]És akkor a az álnok nyugatiak meg a kabzsi szomszédok.
[00:15:56]Szóval, hogy rárakódott ez a mítosz, amit te is a könyvedbe írsz, hogy a traumatizáltságot a magyar közgondolkodás állandó általában mítoszteremtésekkel hidalja át.
[00:16:07]És nekem ebből a mítoszteremtésből azért volt kirobbantó erejű Orvosmária könyve, majd később másoké is a Romsicsé is, hogy nem vesszük tudomásul azt a tényt, hogy a régi Magyarország fölbomlásában három dolog.
[00:16:21]egy nem Magyarország vesztette el az első világháborút, hanem az osztrák-magyar monarchia.
[00:16:27]És azért ennek nagyon nagy jelentősége van.
[00:16:29]és német.
[00:16:29]Itt jön a következő.
[00:16:32]Kettő 18 és 21 között olyan átrendeződés volt Európában, ami két 300 évente, utoljára 1815-ben.
[00:16:42]Tehát a magyar a régi Magyarország megszűnése az egy olyan nemzetközi konstelláció volt, amikor nem csak a háború ért véget.
[00:16:48]Megszűnt a török birodalom, amelyik itt volt féleer éven keresztül, megszűnt az orosz birodalomnak az a fajta túlterjeszkedése, amelyik a visztuláig jött, és megszűnt az osztrák-magyar monarchia.
[00:17:02]Tehát tulajdonképpen Európa felét, ha meghúzom, a másik felét, ezt az Elbától kezdve az adriáig tartó részt három nagy birodalom uralta, és mind a három birodalom széthullott.
[00:17:14]És ennek egy alegység problémája volt csak az, hogy mi lesz a magyarokkal, de akkor mi lesz az újonnan keletkezett nemzetállamokkal.
[00:17:22]Tehát elfelejtjük, hogy egy olyan hihetetlen felfordulás, egy olyan olyan átrendezés közepette került sor Magyarország sorsának újrarendezésébe, ahol olyan léptékű, olyan tektonikus mozgások voltak a világtörténelemben, ami nagyon ritka.
[00:17:40]És szerintem ez baj, hogy ezt elfelejtjük.
[00:17:43]baj, hogy zárójelbe tesszük ezt a problémát.
[00:17:45]Erre kíváncsi vagyok, hogy reagáltok.
[00:17:49]Igen.
[00:17:49]Hát ez ez kétségk nemzetközi kontextus nagyon fontos, és nem csak 21-ig, 23-ig tartottak ezek.
[00:17:52]Tehát hogyha szóba hozod a a török, tehát az Ottomán birodalomnak a oszmán birodalomnak a fölbomlását, hát az az 23-ig tartot még vissza is tudnak szerezni abból, amit nek teljesen másik sztori.
[00:18:05]Tehát ott majd kicsit a párhuzamokra átérhetünk, de de hogy ez eltartott 23-ig, amíg itt amíg itt nyugvás lett.
[00:18:12]És hogyha azt veszem, hogy az első világháború az az ugye a hadüzenettől a német fegyverletételig az négy év volt, az 18 vége.
[00:18:20]Tehát 18-tól 23 az is négy év és nekünk is négy év.
[00:18:27]Az is négy év apronás.
[00:18:30]És ebben a négy évben Kelet-Európában a területi átrendeződések összessége az sokkal nagyobb, mint amit a párizsi békerendszer csinált.
[00:18:37]Hiszen ebben van a a lengyel bolsevik határkérdés.
[00:18:40]Ebben van amit a törököknek sikerült lejátszaniuk ott a ott mindenkivel, aki a környéken volt.
[00:18:48]Akkor az olasz jugoszláv küzdel.
[00:18:50]Az olasz jugoszláv is az még a fume 24-ig.
[00:18:55]egy nagyon nagyon hosszú fiú ügy és hát ugye ott volt még a Baltikum ott volt a a Finnnek kiválása az már 17-18 de a Baltikum eltartott az is 21-ig.
[00:19:02]Tehát ez egy elképesztően hosszú sorozat volt, amit nekünk érdemes figyelembe venni.
[00:19:07]A másik, amit mindig mondok, meg a ha már itt a könyv szóba került, van is az elején egy egy térkép, ami hát nem nem az enyém, hanem 1916-ban angolok propaganda anyagént terjesztették, hogy a a központi hatalmaknak, a birodalmaknak, tehát itt a német birodalomnak, az az osztrák-magyar birodalomnak, a török birodalomnak a területén az államalkotó nemzetek, nemzetiségek mely területeket lakják be, és azon bizony fölsej lettek az első világháború utáni határok.
[00:19:40]Sőt, hogyha rárajzolom az első világháború utáni határokat, akkor még a második világháború elejének a revíziós törekvései, a Csehország, a magyar határok körbe-körbe, a a bolgár probléma, a román problémák, tehát ezek ezek mind-mind fölseek, ezek kódolva voltak a nemzetiségi képben.
[00:20:00]Magyarországon tulajdonképpen már a a 1700-as évek vége óta, valószínűleg már korábban is.
[00:20:05]Hát némi meglepetéssel olvastam mostanában, hogy már Mária Therézia idején Erdélyi és Magyarország viszony állandóan a magyar főnemességnek, köznemességnek állandó vita témája volt az osztrák uralkodókkal.
[00:20:21]És hogy én nem tudtam, hogy már akkor az 1700-as évek második felében román lakos, román ajkú többség volt Erdélyben.
[00:20:29]Abszolút, abszolút.
[00:20:30]Ez engem meglepett.
[00:20:30]Azt hittem, hogy később lett ez, de hogy már akkor ez volt.
[00:20:34]Abszolút.
[00:20:34]Azt akartam ezzel kapcsolatban még mondani, hogy a elhangzott többször egy olyan szó, amit a a szakirodalom most kezd magyar oldalról egy kicsit rendbe tenni.
[00:20:44]Tehát ennek a sóját a birodalom szó.
[00:20:46]Igen.
[00:20:48]Tehát mi nemzetállam vagyunk, és nagyon nagyon fontos lenne a ilyen, mint boomerként viselkedtek, a mai fiataloknak elmesélni, tehát a saját gyerekeimnek elmesélni, hogy az, ami felbomlik 1918 őszén, nem egy nemzetállam, nem a mi országunk, hanem egy birodalomnak a része.
[00:21:08]Tehát az akkori Magyarország az birodalmi tudattal rendelkezik és birodalmi múlttal, tehát birodalmi léptékben gondolkodik.
[00:21:16]Erre kezdett rárakodni a 19.
[00:21:19]század utolsó pár évtizedében egy olyan etnikai, aztán majd faj biológiai tud magyarságudat, ami aztán ami aztán Trianon után elkezdte eltávolítani magától azokat a selejteket, azokat az elemeket, legyenek a zsidók, legyenek a rómák, legyenek a svábok később, akiket meg lehetett ölni, ki lehetett telepíteni.
[00:21:45]Tehát gyakorlatilag Trianon nem csak azt azt is jelenti, hogy kapunk egy nemzetállamot, mert akkor kapunk egy kész nemzetállamot és Kelet Európá abszolút Kelet-Európában akkor a a az újon újonnan létrehozott vagy megnagyobbott lemzetállapók valóban kisbirodalmak, mert a kisebbségi lakosság aránya körülbelül 25-30-40%.
[00:22:09]Magyarországon kevesebb mint 10% is.
[00:22:09]És azért ne felejtsük el, hogy ezek között túlnyomó többségben voltak a svábok, akik, hogy is mondjam, területi szempontból nagyport nem kavartak, mert nem akartak semmit, illetve a Békéscsaba környéki szlovákok, akik szintén nem akartak semmit, tehát területi követelésekkel a Trianoni Magyarországgal szemben nem voltak.
[00:22:30]Persze a egy átlagmyar mondhatná, hogy még szép, tehát alig maradt valami, tehát még abból is el akartak csippenteni valamit, de gondoljunk arra, hogy 18 és 21 között Dél-magyarország egy része.
[00:22:41]Tehát Pécs például szerb okupáció alatt áll, és onnan onnan onnan is ki kell őket patterolni, mert különben nagyon szépen ott berendezkednének.
[00:22:50]Ezzel csak azt akarom mondani, hogy kapunk egy nemzetállamot, de a magyar tudat ezzel évtizedekig, mondhatnám a szocializmus korszakáig, nem tud és nem akar mit kezdeni, mert nem az a nemzetállam, amit elképzeltek.
[00:23:05]Ez ez nagyon fontos itt.
[00:23:05]Álljunk meg egy pillanatra.
[00:23:07]Nyilván te is erre akarsz reagálni, hogy hogy ennek van egy olyan mind a mai napig fel nem dolgozott része, hogy valahogy a magyar közgondolkodásban a Kárpátmedence és a magyarság primátusa valahogy egy ilyen természetatta dolog volt, hogy mi voltunk itt az első államalkotón, a többiek még akkor nem is voltak népek.
[00:23:28]és hogy egészen az 1100 év átlagában a Kárpátmedence az nagyjából eggyel volt a magyar királysága, miközben azért az 1100 évből 500 évig ez nem így volt, jól tudjuk.
[00:23:39]Tehát amit a Stefano mond, hogy ez a fajta birodalomtudat, hogy onnan visszasüllyedni, hogy hát nagyjából egyenrangú népek vagyunk mi itt a szerbekkel, románokkal, szlovákokkal, csehekkel, horvátokkal, hogy elég nehéz belebí beletörődni a bármilyen történelmi múlt ellenére, hogy te egy vagy a kelet-európai népek közül.
[00:24:03]És ez nem csak a mi gondunk, ezt látom a lengyeleknek is, ahogy például mondtad, az a 21 utáni Lengyelország egy olyan területet kapott, ahol a lakosság egymada ukrán volt és és és német volt.
[00:24:13]Tehát ők is meg voltak áldva a többi is, hogy ehhez képest Magyarország unikum volt, mert tulajdonképpen megcsonkítva, majdnem 3 millió magyar ajkót elveszítve, de az egyetlen volt az egész régióban.
[00:24:28]Hát volt az Ausztria is.
[00:24:30]Ja, igen, Ausztria.
[00:24:30]Igen.
[00:24:30]Ezt viszont ott meg ugye az volt a nagy hatalmak, hogy legyen Ausztria, nehogy a németek.
[00:24:36]Igen.
[00:24:36]Tehát ott meg most jól lehet tudni a a az, hogy azért volt fontos, hogy Ausztriaosztrák legyen, hogy nehogy a németek meg az osztrákok nem tudnak azzal mit kezdeni akkor, hogy ők osztrákok.
[00:24:46]Tehát ilyen probléma nekünk nincs.
[00:24:48]Úgy látom itt meg kell állunk egy kicsit ezt a problémát volt.
[00:24:50]És és van még hát ugye Albánia is, de hát az ugye pici és kicsit, de azért nagy Albánia álmok ott is egyre erős vannak.
[00:24:59]Igen, de de hogy mondjam a a mai Albánia, ami körülbelül az akkori, azon belül olyan nagyon más nem volt, minimális számú görög a déli részen, de de nagyon más nem volt.
[00:25:10]És akkor hát két dolog.
[00:25:10]Az egyik, hogy igen, hogy 1000 év alatt, hogy megszoktuk, megszokta a magyar tudat ezt a Kárpátmedencét, de azért ha visszanézegetem a a korábbi forrásokat, azért legalább kettő, de lehet, hogy három olyan nagyon nagy területe volt a a történelmi Magyarországnak, ahol szerintem az Árpádok óta nem volt magyar többség.
[00:25:32]Az egyik az az Észak-nyugat-szovákia, tehát ez a Turóc Szent Márton környéke.
[00:25:38]Ez ez végigszáv volt.
[00:25:38]A másik az Erdélynek a déli részé.
[00:25:42]Déli dédély.
[00:25:42]Igen.
[00:25:43]És és a harmadik ez a máraosi terület.
[00:25:46]Ez ez is ez is biztosító vegyesó.
[00:25:48]De ruszin inkább rus ruszin román és valam nagyon összetett, de nem magyar többség volt, az biztos.
[00:25:53]A a másik, amit említesz, hogy ez a ez a amit elért Magyarország ebben a a kismagyar birodalomban, mert hát ez is az, tehát itt is egy 20 milliós ország, Horvátország nélkül számolom, annak is 54%-át adja a magyarság és még valamennyit a németség.
[00:26:09]Tehát ezek a monarchiában államalkotó nemzetiségek, tehát több mint 40% román, szlovák, ruszin, szerb, tehát ők ők amikor kitalálták, hogy ők nem velünk akarnak élni, akkor onnantól már csak az volt a kérdés, hogy mi borítja föl ezt a ezt az egyensúlyt.
[00:26:28]De ebben a magyar 10 millióban ebben volt egy nagyon sikeres asszimilációs projekt a 19.
[00:26:34]század végén.
[00:26:37]A zsidóságnak az asszimilációja.
[00:26:40]ami miatt megnőtt 49-ről 53-ra az amit te mondasz a 189-től 1910-es népszavazási a zsidó asszimilációs alkú az egyébként elsősorban, hogy ha megnézi az ember mondjuk a teleki vörös térképét és akkor ott szépen végighúzza az ujját hogy hát az északnyugati nyelvhatára hogyott a vasút miatt vették el tényleg amiatt de hogy kassa munkács ungvár berekszász máraos sziget szatmár némmeti az ez az megvolt enélkül is meg a nagyvárad is de kolozsvár nak az egyértelmű magyar többsége az az ekkori nagyon eredményes zsidó asszimlációnak a következménye.
[00:27:16]Hát meg Nagyvárad is.
[00:27:17]Nagyvárad hát mondjuk bár az elég Temeson Temesváron Temesváron Temesvár bizon bizony lakos felvidék fele is.
[00:27:28]Tehát hogy hogy nagyon jelentő zsidó közösség Dunaszérdahely, Pozsony is.
[00:27:32]Na most jön 1920 és Magyarország ennek a nagy részét elveszíti és itt van, itt vagyunk egy 90%-ban magyarok által lakott nemzetállamban, amit senki nem vitat.
[00:27:43]És innentől kezdve ennek a jelentősége ennek a zsidó asszimilációs alkúnak eltűnik.
[00:27:47]A magyarság rögtön föl is rúgja.
[00:27:50]Rögtön jön a numerus klausus, ami aztán most hadd ne mondja végig, hogy hova vezet, de odavezet, hogy 1944-ben elsősorban ezekről a területekről elkezdve elkezdődik a deportálás.
[00:28:00]És ha az ember megnézi a teleki térképnek a a nagy felbontású Kogutovic változatát, akkor ez azt jelenti, hogy minden egyes olyan vonat, amelyik Munkácsról Igen.
[00:28:12]zsidó származású magyarokat vitt Ausvicba, az két pöttyöt levett a piros magyarság térképről, és az Északerdély a a magyar nyelvhatár ezzel gyakorlatilag megbillent.
[00:28:22]Tehát hogyha, mert ugye ezek városi közösség, városi és kisvárosi közösségek voltak.
[00:28:26]Az, hogy Kassán, ami volt egy hát nem tudom hány hány hány 100zres, biztos nem volt 100zres, de hogyan 15000 embert deportáltak azzal, hogy majd a magyar szociális gondolat jegyében ide betelepülnek olyanok, akik na hát a szociális gondolat jegyében betelepültek a szlovákok abban a pillanatban, hogy hogy innen a magyarság Magyarországot kizsupolta és Nagyváradtő, hogy eltűnik az a 28000-es zsidóságod a a románság települőbe és nem ugyanez és ez tehát ez És akkor még nem volt vége a a sikeres asszimilációs projektjeink kukázásának, mert ugye '-ban meg a lakosságcseré hát nem csak a lakosságc, hanem svábok kitelepít, hát 230000 sváb ajkút kitelepítettek, akiknek a helyére aztán a legkytelenebb megoldások lettek.
[00:29:16]Hát attól tartok, ha ez a szál, akkor ez megint egy másik műsor.
[00:29:18]Engem még nagyon érdekel itt, amikor Stefánoval a az ő könyvében ez hangsúlyos.
[00:29:23]Te itt csak elintézted nekünk egy bekezdéssel, hogy a magyar közgondolkodás előtt a 20.
[00:29:30]század elején föl volt adva, hogy a birodalmi rekonstrukció keretei gondok között gondolkodik, ami ugye reménytelen, vagy pedig az etnikai nemzetállami keretek között, aminek viszont az a gondja, hogy 1egyhada meg a szomszédországokban lakik.
[00:29:43]Tehát tulajdonképpen a magyar közgondolkodás számára 20.
[00:29:48]század elején, és főleg 1920 után két lehetetlen opció volt, a tárgyalási keret, és egyikes se mentünk túl sokra.
[00:29:57]Nem tudom, hogy mi a lehetetlen.
[00:29:59]Nyilván a politikában semmi nem lehetetlen.
[00:30:03]Viszont kényelmetlen volt.
[00:30:03]Kényelmetlen abból a szempontból, hogy a birodalmi opció, tehát amit Szekvfű Gyula nagymagyar útnak nevezett, ö hát a szentváni politika a jellemzője, tehát hungarus tudat.
[00:30:19]Hát aki nem beszél magyarul, az simán lehetne a magyar nemzet tagja.
[00:30:23]Ez a a középkorban, kora korban abszolút így lehetett.
[00:30:30]Az a viszont az a probléma, hogy a modern nacionalizmus korában a 19.
[00:30:34]század végén ezt már egyre nehezebben, egyre nehezebben tartjuk.
[00:30:41]Tehát a az aponyi féle oktatási törvény után 1907-ben hát egyszerűen nem lehet nem tartható az, hogy neveljünk jó szlovák vagy tót, ahogy ők mondták, vagy olá származású állampolgárotok.
[00:30:53]úgy, hogy ezek a gyerekek, amikor bekerülnek az oktatásba, ne beszéljenek magyarul, és ne egy magyar hazafiságra legyenek nevelve.
[00:31:04]És a magyar hazafiságnak ott van a szegyeje, ott van az a szép zászló, ott van a himnusz, ott vannak a szokásaink.
[00:31:10]Tehát gyakorlatilag ezeket kell átvenni, mint egy ilyen sztenderd csomagot.
[00:31:15]A másik pedig tehát az etnikai nemzet az végül is az Trianon.
[00:31:18]Megkapjuk az etnikai nemzetet.
[00:31:22]Tehát ha gyakorlatilag az etnicizált nemzet az kizárja azt, hogy hogy ez az magyarság, mint államalkotó elem igazgatni tudjon olyan területeket, ahol gyakorlatilag alig vannak magyarok, vagy a magyarok egyértelmű többségben vannak.
[00:31:38]Tehát ez egy nem tudom, hogy lehetetlen, de az biztos, hogy nagyon éles döntést kellett volna tenni, és a végén teszetosza módon megtettük azt a döntést.
[00:31:48]Tehát gyakorlatilag az etnicizált állam felé mentünk, és 1944 és a zsidók deportálása lek lett ennek gyakorlatilag a záróf, hogy annyival finomítanám, hogy ez a a az első 10 év, tehát 1920 után, ami a betleni konszolidáció, az a csendes, nem deklarált, etnicizált változat fele, miközben ideológilag a nem nem soha azért megmaradt, de utána 30-as években ez megint megbillen, és csak nagyon halkan merem nektek mondani, hogy szerintem a 20.
[00:32:19]századi közgondolkodásnak nem tett olyan nagyon jót a 38.
[00:32:22]november és 41.
[00:32:25]április közti újabb három területrendezés, hogy visszakapta a magyar nép azt az illúziót, hogy na hát ez az egész mégis csak megváltoztatható.
[00:32:37]Visszakaptuk Felvidéket, visszakaptuk Erdély nagy részét, vissza a Délvidéket, és ez újra beül a következő korosztályoknak a mitológiájába, hogy hát azért nem örökkön való ez a trianon, lehet ezen változtatni, csak ki kell várni a megfelelő történelmi pillanatot.
[00:32:53]Ezt csak nagyon halkan merem tőletek kérdezni, hogy ez a 38-41 közötti epizód ilyen értelemben nekem olaj volt a tűzre, tehát nem elősegítette azt, hogy beletörődjünk a az etnicizált megoldásra, hanem újra visszahozta ezt az illúziót.
[00:33:09]Hát ez azért érdekes, mert ugye most kérdezted az előző körben, hogy hogy mi is volt a magyarságnak a stratégiája ebben a helyzetben.
[00:33:19]És ezen a stratégián hát sokat segített volna, hogyha azokat a határokat, ahol legalább van világos etnikai határ, vagy legalábbis volt 1918-ban, tehát mondjuk a a szlovák-magyar nyelvhatár az 90%-os pontossággal meghúzható lett volna körülbelül ott, ahol aztán 38 novemberében meg is tették.
[00:33:40]Erdélyben már nem.
[00:33:40]Tehát ott azért a a Székelyföld az az román tájakkal van erősen körbevéve, de a határmenti rész azért, tehát a parciumnak, főleg a főleg a Nagy Szalontától északra, Zilahig, aztán utána a Kárpátalja hozzá kapcsolódva a felvidéki részekhez.
[00:33:58]Tehát itt azért valamit lehetett volna ezen korrigálni.
[00:34:03]Sőt, tulajdonképpen azt azt kell mondjam, hogyha Trianonban ezt húzták volna meg, föl se vetődött, ezt tegyem hozzá, de hogyha ezt húzták volna meg, akkor ez egy teljesen másik helyzet.
[00:34:11]De itt a magyarság előtt, és ez mind a mai napig nincs feldolgozva, szerintem világos, hogy két stratégia állt.
[00:34:19]Az egyik ez a nem soha, amit 1920 után a hivatalos Magyarország képviselt és és mondott, hogy mindent vissza.
[00:34:29]Ezzel tisztább voltak, hogy nem megy.
[00:34:31]Tehát, hogy az erőviszonyok ezt ezt így nem nem fogják lehetővé tenni.
[00:34:36]Közben a hivatalos, tehát a a profi állami politika meg gőzerővel dolgozott azon, hogy ha majd sikerül valami, akkor hogy lehet egy részleges etnikai alapú vagy etnikai gazdasági alapú korrekcióval vagy revízióval élni.
[00:34:50]Tehát a telekékhezen végigdolgoztak, ha már ugye említed Rónai Andrást, hát ő ebben még a háború előtt vagy a háború kitörés előtt közvetlenül ebben dolgozott, és és nem tudták eldönteni, hogy mit mondjanak, hogy azt mondjuk, hogy nekünk mindent vissza, vagy az legyen a mondás, hogy hát a az igazságot Magyarországnak nem azt jelenti, hogy elvették és ezért mindent kérünk, hanem az, hogy tessék a határokat odatenni, ahol az etnikai határok lennének.
[00:35:20]És ezzel nem ezt ezt se lenyelni, se kiköpni nem tudta a magyar politika.
[00:35:25]Ebből lettek ezek a felemás megoldások, ami hát mondjuk a a 38-as talán nem is felemás, de a az Éjszakérdély az az hát igen, hogy mondjam, ott 53% volt a magyarság aránya, és a a román is több volt, mint a mi népszámlálásunk szerint, mert a 30-as népszámlálás az körülbelül fordított arra.
[00:35:45]akenát körülbelül körülbelül plusz hova rakjuk a zsidókat ugye ez a ez a vicces hogy visszakapjuk ész a első dolog amit csinálunk körülbelül megüzenjük a az még ünneplő zsidóságnak abolút abszolút zsidók vagytok tehát hogy felejtsétek el hogy itt a magyar nemzet testéhez tartoztok tehát ez a ez a nyitány a szám majdnem 200000 emberrel szemben igen.
[00:36:09]És akkor ugye hát egy mi mikor egy évvel később kamnyer spodzk, tehát az is 41 nyaram Igen.
[00:36:17]Igen.
[00:36:17]Tehát hogy hogy ezzel ezzel nem tud mit kezdeni a magyarság.
[00:36:19]És valójában én én mindig még ebben a könyvben is azt próbálom magyarázni, hogyha egy erre egyáltalán itt sor kerül, hogy hogy persze az etnikai határok mind a mai napig, bár messze nem ott vannak, mint 1920-ban, minden a mai napig nem esnek egybe az államhatárokkal.
[00:36:35]De ez nem jelenti azt, hogy amikor én azt mondom, hogy ez nincs rendben, vagy hogy igazságot gondolnék álmaimban Magyarországnak, hogy ez arra vonatkozna, hogy a a 100%-ban vagy dominánsan szlovák lakta területek tartozanak Magyarországhoz, ha ők nem akarnak.
[00:36:51]Ez ez egy másik játék.
[00:36:51]Akkor megint előz hozom a te könyvedet, mert eddig inkább az általános történelmi kontextusról beszéltünk, hogy hogy engem meglepett, hogy még 100 év után mindig van feltárnivaló, és amit ti csináltatok, hogy elővettétek a korabeli térképeket 100-as nagyságrendbe.
[00:37:10]Hogy mi is volt a realitása, amikor ezeket a határokat meg meghúzták.
[00:37:17]Hát az derül ki, hogy a hágyáset agyé probléma.
[00:37:20]Tehát, hogy hihetetlen komplikált volt konkrétan azt a nagyhatalmi megállapodást átvinni egy településre, egy sátor helyre, egy egy Sopron környékre, egy Pozsony környékre, egy Szeged környékre, egy Pécs környékre, de a főleg az érintkező falvak, hogy hogy micsoda bonyodalmakkal jártak ebből a könyvetekből.
[00:37:39]Az derül ki, hogy hát ez valami lázálom.
[00:37:42]Át az, hogy mennyire nehéz és milyen hosszú ideig tartó folyamat volt pontosan meghúzni telekig, határig, falu végig.
[00:37:54]És akkor ugye itt van ebben a könyvben is, hogy más vannak a határkövek és másút vannak a tényleges határok.
[00:38:00]Hát nem ilyen azért nincs.
[00:38:00]Bocsánat.
[00:38:00]Ez ez hát én én így olvastam, hogy voltak álmok, amiket azonnal határkövekké változtattak, amik aztán később egyáltalán nem igazolodtak.
[00:38:11]Tehát a a sztorit akkor tényleg nagyon röviden hadd mondjam el.
[00:38:12]Tehát itt amikor azt mondjuk, hogy Trianon egy békediktátum, akkor ezalatt ugye azt értjük, hogy Magyarország a határokba, már másban valamennyi régen, de a határokba nem tudott beleszólni.
[00:38:24]Tehát az egész folyamat úgy szólt, hogy összeült 19.
[00:38:29]januárjában Párizsban a békekonferencia, és eznek volt egy területi bizottságai és ennek a területi bizottságnak voltak albizottságai.
[00:38:37]Például volt olyan Cseszlovák ügyek bizottsága, amelyik a cseszlovák határokat rajzolta meg Körös körbe.
[00:38:42]Volt egy román és jugoszláv ügyek bizottsága, amelyikat azért rakták egybe, mert a legnagyobb probléma az, hogy a kettő között Bánátban hol menjen a határ, a bánsági határa mi legyen.
[00:38:50]És aztán később, amikor Ausztria ők ők ott voltak, mert nekik nem volt tanács köztársaságuk, amikor ők tudtak válaszolni az ő békefeltételeikre, akkor neki egy ilyen nekik egy ilyen osztrák felvetésekre választadó bizottság nevű harmadik eseti bizottság is megalakult.
[00:39:09]Ezek találták ki, hogy hol legyenek a határok.
[00:39:11]Tulajdonképpen nagyon gyorsan 19.
[00:39:13]február elejétől március közepéig kész van Magyarország és Csehszlovákia határa.
[00:39:20]Ez ez ne felejtsük el.
[00:39:20]Ez Pozsonytól a mai Kárpátaljáig ér, aztán kész van a a román magyar határ és kész a jugoszláv határ.
[00:39:27]Ez ez azért fontos, amit mondasz, mert hihetetlen erővel van még ma is a közgondolkodásban, hogy Kumbila és a tanácsktársaság miatt kaptok büntetésként Trianont, mert megmondom, ennek ugye az alapja a 2020 június 4, hogy hát az aláírás ebből igen sokan utólag, hogy ez persze ezért büntetés és én is újra meg újra meglepődöm, amikor Ormos Mária meg Romsics Ignác könyvében olvasom, hogy január elején elkezdődik és március közepén lényegében minden szen, bizottsági szinten a és a legfelsőbb tárgyalási szinten.
[00:40:01]Tehát kumbéláik előtt már eldőltek ezek a határok.
[00:40:06]Kumbélek nem akarják elfogadniást és azt bár kumbéláik beleegyeznének abba, hogy nem az integritás alapján kell valamit módosítani, tehát ebbe belemennének, de hát ez így azért nem.
[00:40:17]ezt megkapja, ezt megkapja a tanács köztársaság is valamikor júniusban ezeket a a határokat, de hogy hogy nincsen.
[00:40:23]És hogyha végignézem akár az Ormos Máriának az említett könyvét, akár a Romsicsár úrnak a a könyvét, akkor ők nagyon részletelesen végigveszik a magyar birodalom fölbomlásának a lépéseit.
[00:40:34]Tehát, hogy hogy a az Apáti Bertelot egyezmény, vagy a vagy a Hodzsa Barta egyezmény, vagy a VIXyzék, vagy minden, de ezeknek a terepen megvalósuló tényleges eseményeknek, vagy Balasa Gyarmati csekiverés vagy ilyen sztorik, vagy a kratofil féle székelyhadosztálynak a honvédő harcai, ezeknek a végső határokra már csak azért sem volt hatásuk, mert a nagy része az akkor történt, amikor már megvolt az aláig az az, hogy a bizottságban megvolt, aztán összeültigen összerakták még odaadták az otthen levőknek, hogy véleményezzék.
[00:41:09]Akkor ők próbáltak még egy kicsit steigerolni hozzá, hogy még ezt is adják oda, azt is adják oda.
[00:41:12]Két kicsit megkaptak, a többit nem.
[00:41:14]És akkor ez így ment tovább.
[00:41:16]Ez került bele a szerződésbe.
[00:41:20]Van egy szerződés, amelyik gyakorlatilag megmondja, hogy ez a falu ide, ez a falu oda, itt megy a folyón, itt megy a régi megyehatáron, volt olyan fal, amit kifelejtettek belőle.
[00:41:28]Mellékelnek egy térképet, ami egy az 1 milliós méretarányú.
[00:41:32]Tehát a aki még forgatott ilyen autós atlaszokat, annál kétszer gyengébb.
[00:41:38]Tehát ilyen ilyen ekkora az ország körülbelül így ez a a térképen.
[00:41:43]És akkor arra egy ilyen filstollal rá van vezetve, hogy ez lesz a határ.
[00:41:47]Hogyha azt a filtolt nézem, az az kapásból több mint 1 km széles.
[00:41:49]És az én kérdésem az volt, hogy ebből hogy lettek ezek a kövek, amelyek hát most már azért 10 cm pontossággal ott vannak.
[00:41:56]És ez a következő kör volt, amikor a békeszerződést aláírtuk június 4-én.
[00:42:03]Magyarország ratifikálta novemberben a magyar magyar nemzetgyűlés, és utána amikor már három négy nagyhatalom közül háromnak a ratifikációs okmányit letétve helyezték Párizsban, 21.
[00:42:14]július 26-án, akkor lépett életbe, onnantól volt béke, tehát addig hadiállapot volt, 21.
[00:42:22]júliusban békeállapot lép éledés akkor a szerződésben leírt módon össze kell ülni négy úgynevezett határmegállapító bizottságnak.
[00:42:31]Tehát volt egy Csesztovákmar, egy román magyar, egy délszlávar és egy osztrákmagyar határmegalapító bizottság.
[00:42:39]Érdekes módon ebben britek, franciák, olaszok, Amerika már nincs visszahívták a japánokat.
[00:42:45]Visszahívták a japánokat, tehát a Japán volt a a negyedik.
[00:42:49]és a két érintett ország van jelen szavazati joggal.
[00:42:52]Ez ugye hat főt jelent.
[00:42:55]Hogyha szavazati jelenlőség van, akkor az elnök szavazata dönt.
[00:42:58]Jelzem, hogy ezért van ma Magyarországon Somos kőföl és Somoskő, mert az elnök így szavazott, tehát volt van vancedens.
[00:43:03]És akkor nekik kellett ténylegesen a terepen meghatározni ezt a vonalat.
[00:43:09]És ez baromi sokáig tartott volna, ha nem kapnak Párizsból a nagykövetek tanácsától egy útmutatást, hogy ha lehet, kövessétek a közigazgatási határokat.
[00:43:20]Tehát a falvak, ha ez a falu ide, ez a falu oda, akkor a köztük levő közigazgatási határ, ami már szél 100 évek óta így van, akkor az legyen.
[00:43:28]És lázasan alakultak át tanyák, tanyözpontok községeké, hogy meglegyen.
[00:43:33]A könyv gyakorlatilag a az a a kivételeket foglalja össze, ahol ahol nem így történt.
[00:43:39]Már többször bemutattam.
[00:43:41]Nem lehet végtelenségig tartani ezt a beszélgetést, miközben nekem lenne kedvem, mégis arra foglak benneteket kicsit kényszeríteni, hogy fordítsunk.
[00:43:50]És 90 után azért megváltozik minden.
[00:43:53]Tehát egyrészt mindegyik ország új helyzetbe találja magát, hogy a szovjet függésből kikerül, másrészt bizonyos értelemben vissza is kapja azt a szuverénitását, ami azért korlátozott volt 40 éven keresztül.
[00:44:04]És ez az egész határon túli magyarokhoz való viszonyt is megváltoztatja a hivatalos politikán is és a közgondolkodásban is.
[00:44:12]És én élinkel emlékszem rá, hogy hogy meglepődött a magyar közvéleménynek egy része, amikor Antal József a a az eskütétel utáni beiktató beszédénél, hogy lélekben 15 millió magyar miniszterelnök élek érzem magam és hogy meg is lepődtem a környéken.
[00:44:30]Hát én már akkor is Újliótvárosba éltem, és meglepődve éreztem, hogy ez kifejezetten nagyon sokan egy ilyenfajta csalódásként élték meg, hogy mi az, hát akkor visszatér a háború előtti irent a gondolkodás, miközben ez nem azt jelentette.
[00:44:46]És aztán 90 után szép lassan hozzá kellett szokni egy olyan gondolkodásmódhoz, hogy bizonyos értelemben át lehet lépni Trianonom, mert egyre inkább virtuálissá válnak a határok, egyre inkább szervessé válik a határon túli magyarokkal való kapcsolatunk.
[00:45:04]És ahogy jutunk el a sengeni határokhoz, hogy előbb Szlovákiába meg Ausztriába lehet szabadon menni, aztán hát én emlékszem, hogy micsoda megváltás volt Román Romániával ez, hogy két évvel korábban Nagyváradra ment, én még két órát álltam a határon, hogy azt az 5 km-t megtehessem.
[00:45:25]Most meg már nem érdekel senkit, hogyha Nagy Máradmény.
[00:45:27]Szóval csak azt akarom mondani, hogy 2026-ban az egy szerb határt kivéve azért itt nagyon megváltozott a Ja, meg az ukrán Ó, hát az Jézusom.
[00:45:38]Igen, pont a igen, pont pont ezt felejtem, ami a leg legkínosabb politikai konfliktus ma is.
[00:45:49]De azért összességében, ha nézem a szlovén, horvát, román, szlovák osztrák határon, hogyha ha mondjuk nem tudom mennyit, te biztosan tudod, hogy milyen szélesség, mennyi 1000 valány 100 km, 2200 a teljes kicsit több mint 2200.
[00:46:06]Ebből a négyöde az az szabadon.
[00:46:09]Hát a szerb az az olyan 200 valahány és a és az ukrán az 100 valahány tehát igen.
[00:46:14]A nagyobb a nagyon nagy akkor már lehet mondom egy ilyen 85%-ban ilyen értelemben virtuálissá váltak és hála Istennek átmehetsz dolgozni, idejöhetsz tanulni.
[00:46:24]Tehát az, amit Trianon jelentett ilyen vaskos realitásként, hogy rokonok vannak elzárva egymástól, hogy hogy el vagy zárva a szüleid, nagyszüleid sírjától, hogy az unokatestétől, ezek azért úgy látom, hogy a 2004 utáni időben jelentős mértékben fölszámolótak, nem lekicsinyelve azt, ami még a szerp határon most van, ami meg föláldozódik a migrációs kérdésé, és különösen tudva, hogy a hát az ukrán-magyar határ megáldozatával esett ennek a senki nem gondolta, hogy ötödik évet tartó háborúnak.
[00:47:00]Na, akárhogy szaporítom, arra vagyok kíváncsi, hogy most 2026-ban hogy látjátok Trianon relevanciáját, és hogy mi lehet az egészséges viszony, ahogyan fölfogjuk ezt 106 év után.
[00:47:14]Kezdjük veled először.
[00:47:18]Jó, oké.
[00:47:18]Köszönöm.
[00:47:18]A lehetne egy olyan könyvet egyszer írni, vagy olyan kutatást indítani, hogy Helsinkitől sengenik.
[00:47:27]Tehát én azt gondolom, hogy a az a mód, ahogy ahogy megközelítjük a magyar kisebbségek kérdését, a Helsinki egyezmény aláírása 75-ben 75-ben történt, gyökeresen megváltozott.
[00:47:41]Tehát az emberi jogi, a a kisebbségi kérdés elvesztette a kizárólagos ö terület követelési jellegét, és egy új köntöst öltött, amit a nemzetközi közvélemény és a korabeli politika el tudott végrefogadni.
[00:47:56]És ez a magyar kérdés, mint egyetemes emberjogi kérdést.
[00:48:01]Tehát nem nem csak azt kellett mondani, hogy bántsák a magyart, hanem az, hogy emberi jogokat sértenek meg.
[00:48:05]És akkor olyan szervezetek, mint például magyar oldalon a New Yorkban alapított Hámos László Lászlóik alapították emigráns magyarok 76-ban a magyar Emberjogi Alapítványa HRF, vagy a Human Rights Watch, vagy a Helsinki, vagy a a az Amn, az Amnesty International.
[00:48:26]Na most ezek a szervezetek elkezdtek a 70-es évek végén, 80-as években magyar kisebbségi ügyekkel foglalkozni.
[00:48:33]Tehát felvetni nemzetközi téren a magyar kormány részéről vagy a magyar párt részéről ilyen kérdéseket már nem volt büdös.
[00:48:43]Tehát egyszerűen megfordult a megfordult ez az inga és ez a ez az egész folyamat a ahogy ahogy már említetted a a sengeni csatlakozással hát gyakorlatilag valamennyire bezáródik, mert valóban spiritualizálódik a határ, ami nem azt jelenti, hogy nincsenek már nemzetállami kompetenciák, mert próbáljon valaki kétlaki lenni, tehát a mai európai Unióban sem feltétlenül könnyű, és nem csak kelet és nyugat között, hanem egyszerűen a a a szomszédos ország országok között is.
[00:49:13]Tehát nyilván ez ez ma is egy faramuci helyzet, de össze lehet össze se lehet hasonlítani azzal a mizériával, ami a 70-es 80-as években volt.
[00:49:22]Tehát az én felfogásomban, aki aki aki még azért a a a vízumok korszakát és a megalázlak a határon korszakát valamennyire azért még elkapta.
[00:49:35]Tehát nekem azért ez egy megváltás, és nyilván Trianon nem szűnik meg, de azért jelentősen átalakul szerintem.
[00:49:42]És nagyon-nagyon jó lenne, ha egy mai fiatal, vagy akár közép, vagy bárki, tehát Magyarországon vagy a szomszédos országokban, ha ha el kell neki magyarázni tényleg öt percben, hogy hogy mit rianon és mit tartson meg belőle, persze ott legyen.
[00:49:59]És ha fájnia kell, fáj.
[00:49:59]Tehát nem ezt ezt nem kérhetem, hogy ne ne fáj valakinek, de az, hogy ma egy egészen más helyzet, és nem kell feltétlenül úgy tekintenünk Trianonra, ahogy előgyeink tekintettek a 20-as, 30-as vagy akár 60-as években, szerintem az több mint elvárható.
[00:50:18]Ez egy valóság, ezzel élni kell tudni.
[00:50:22]Várjön, te mit gondolsz ugyanerről?
[00:50:25]Igen, hogy 26-ban meddig jutottunk, és és mit mit mi mi legyen az az egészséges viszonyunk ma ehhez a traumához, ami ma már egész másképt trauma.
[00:50:36]Igen.
[00:50:36]Amit Stefána mondtál, tehát én a 80-as évek óta járkálok át mindenféle határokon, és tényleg teljesen más, tehát hogy az ember gyomorgörcsel állod a kassánnál a határra, vagy pedig hát meg se kell lassítani is alig kell nagyváradnál.
[00:50:51]Teljesen más az érzés.
[00:50:53]Ugyanakkor az kétségtelen, hogy nem nem múlt el, és kezelni is kell, mert azért velünk él, velünk él Trianon, velünk él Benes.
[00:51:01]Arról ugye beszéltünk hosszabban a Ungári Kisztiánnal itt az év elején.
[00:51:07]Tehát ezekkel együtt tudunk élni.
[00:51:07]És hogyha akár Magyarországon, most én nem azt mondom, hogy egy szlovák vagy egy román kollégával, hogyha vitatkozom, hanem magyar nemzettársakkal, és akkor föl fölvetik.
[00:51:17]Hát de hát itt most már sen van, most már mindegy, hogy hol van a határ.
[00:51:21]Na mindegy.
[00:51:21]Igen.
[00:51:21]Hát akkor legyen ott, ahol én mondom, ha mindegy.
[00:51:25]De akkor kiderül, hogy mégse mindegy.
[00:51:27]Tehát amíg mégse mindegy, addig van tri.
[00:51:30]Ez egyik, amit akarok mondani.
[00:51:30]A a másik, amit amit te mondtál, hogy hogy a kétlakiság.
[00:51:37]Azért a Trianonnak van egy egy nagyon hát csúnya öröksége, és ez pedig az, hogy a vásárvonalat elcsatolták, tehát hogy a határ másik oldalán vannak a nagyvárosok.
[00:51:48]Na most ugye abban a pillanatban, hogy ezek a nagyvárosok, ezek szlovák meg román határozott többségűek lettek, tehát azért ma nagyvárad az az 80%-ban román és a 20%-ban magyar.
[00:51:57]Kassám még rosszabb magyar szempontból az arány.
[00:51:59]És ott van mellette a határ 5 vagy 10 km-re, és ott van a határ másik oldalán egy elszegényedett magyar falusi vidék, akkor az teljesen természetes, hogy aki ott hát drágán nem akar lakást venni, az megvesz egy házat Magyarországon és majd ingázik.
[00:52:17]Ühüm.
[00:52:19]Tehát jó, hogyha az van, hogy Rajkán a 1000 főnyi egyébként részben svábszármazású magyar őslakosság mellett most már 15000 szlovák ingázik be Pozsonyból, tehát azt kell mondjam, hogy a ennek a mai Magyarországnak a nemzetiségi térképe már nem olyan homogén, mint amilyen volt mondjuk 1947-ben.
[00:52:44]Tehát azért kassa alatt azért azért nagyvárat kér meg román bcsánat a mékerék az mindig is román volt mind azt látom hogy az ingatlanvásárlások nem volt román és akkor most ott is ott is megjelennek az aradiak ez erre tényleg figyelni érdemes figyelni hogy hogy azért itt na tehát ilyen ilyenek is vannak de nem lehet azt mondani hogy ezzel is valahogy belépünk egy ilyen globális trendbe ami nem biztos, hogy jó csak mondom hogy ez ez nem csak hogy minket sújt hanem gyakor Én ezt én ezt elkezdeném használni arra, hogy például mi a legnagyobb baja a magyar kisebbségeknek akár Szlovákiában, akár Romániában.
[00:53:25]Szerintem az, hogy nem tudnak rendesen az ottani közoktatás által megtanítva lenni a többség nyelvén.
[00:53:34]Tehát akkor, amikor egy egy Komáromba vagy vagy Nagyváradon vagy Csíkszeredán az probléma, hogy románt vagy szlovákot azt csak úgy lehet tanulni, mint nálunk a magyart, azt, hogy most akkor elemezgessünk mondatokat, minden.
[00:53:45]És igazából ezt idegen nyelvként kéne tanítani az ottani magyaroknak, hiszen nagyon sokan ott az iskolában találkoznak először azzal, hogy most románul vagy szlovákul kell beszélni.
[00:53:54]És azért mondanám, hogy ezt érdemes használni, mert aki a gyerekét Rajkán fogja beiratni egy itteni iskolába, akkor ő hogy fog akkor ő először is akar-e megtanulni magyarul, és hogyha igen, akkor hol fog?
[00:54:10]Úgyhogy ezek ezek ezt én értem ezt a problémádat, de amennyire én megismerkedtem az elmúlt néhány évben, főleg a Dunaszerda helyiekkel és főleg főleg nagyváradiak, kolozsváriak meg hogy négyszer-tször voltam Csíkszeredán is, hogy hogy azért a társalmi mobilitásnak az az ága, hogyha valaki tovább akar jutni és kvalifikált foglalkozáshoz akar jutni, akkor nem tudja kikerülni, hogy ne tanuljon meg románul, szlovákul.
[00:54:38]Tehát itt inkább ennek van egy olyan konzerváló hatása, hogy hogy a mobilitás alján megrekedők tényleg nem szorulnak rá a az államnyelv eltanulására, de azért azért ez a de ki tud törni, ha át Magyarország.
[00:54:55]Pontosan.
[00:54:55]Hát ezt akartam mondani én is.
[00:54:57]Tehát ha ha nem ha nem ha nem válik egy olyan projekt, és egyébként a az előző hosszú kormányzati ciklusok egyik ilyen mellékterméke pontosan az volt, hogy miközben azt sugalták a határon túli közösségeknek, ön nem kell tudni románul, nem kell tudni szlovákul, jól ellzünk, gyakorlatilag Magyarországra, tehát a magyar piacra termelték az elitet.
[00:55:19]Tehát az MCC-nek is ez volt a tehát az MCC nem azért volt fontos Erdélyben, hogy Erdélyben neveljen ki egy új elitet.
[00:55:25]Ezt senkit nem érdekelt.
[00:55:27]Az érdekelt, hogy a következő főosztály vezetői része és a következő táskahordozók része az olyan megbízható káderekből legyen verbó válva, akik határon túliak, akik akiknek nincsenek itt érdekeltségei, egyszerűen hálásak azért a lehetőségekért, amit a rendszer adott neki.
[00:55:47]És ennek ott az és ennek ott az a másik oldala, hogy viszont azt a közösséget pedig félig lefejezi.
[00:55:54]Akkor nagyon jó, hogy eljuttunk.
[00:55:54]Ez lenne az utolsó kérdésem.
[00:55:55]megjegyzésem először kérdés, hogy eddig kerülni akartam ennek a direktpolitikai implikációit.
[00:56:02]Azért 90 után színuszgörbeszerűen belépett a mindenkori magyar kormányoknak a gyakorlatába, hogy szívesen használta a határon túli magyarságot ilyenolyan mélységben, ilyen politikai tőkeként vagy háttértartományként.
[00:56:17]Nagy különbség volt az egyes kormányok között.
[00:56:21]Ebben a ez az utolsó Orbán korszak volt a legnagyobb mester, hogy szívesen tekintett a határon túliakra, mint potenciális szavazóbázisra.
[00:56:31]Ha kizárom ezt a 36 év átlagában, akkor azt látom, hogy volt egy másik törekvés, például az eredeti Antal is, hogy az Anyaországnak bizonyos van állami kormányzati felelőssége a határon túliakkal, főleg a kulturális infrastruktúrájukkal meg egyebekkel.
[00:56:49]Én azt hiszem, hogy így 36 év után azt lehet mondani, hogy lehet normalizálni az anyaországnak és a szomszédországoknak a kapcsolatát abban, hogy a szomszédországok politikai elitjének se kell megőrülni, ha lát valami intézményes magyarországi segítséget, és nem kell arra gondolni, amit némelyszlovák párt nagyon szívesen csinál, bár román is, hogy hát akkor ezek revizionisták mind.
[00:57:14]Tehát én azt érzem, hogy ebben a 36 évben, de különösen 2004 után nagyon sokat oldódott ez, hogy igenis lehetséges a szomszédországokkal politikai szinten is normálisan megértetni azt, hogy hogy Magyarországnak, mint magyar államnak van igenis valamiféle felelőssége, dolga a határon túli magyarokkal.
[00:57:37]Tudom, hogy e ez ez egy problémás terület, de kíváncsi vagyok, hogy erre erre mi a véleményetek.
[00:57:46]Szerintem amit Antal József megfogalmazott megfogalmazott 90 környékén, tehát ez a hármas prioritás rendszer, tehát euroatlanti integráció csatlakozás, tehát ma ugye euratlanti partnerség, szomszédos országokkal való történelmi kibékülés és jó szomszédsági viszony és a határon túli magyarok védelme, tehát a határon túli magyarok közösségek támogatása.
[00:58:09]Ez szerintem ma is érvényes.
[00:58:11]Nagyon érdekes, hogy ez 36 éven keresztül ez kitartott és ma is alapvetően egyfajta egyfajta célkitűzés.
[00:58:20]Az egy nagy változás viszont, és ettől nem tudunk eltekinteni, hogy ma nem csak közösségekről beszélünk, hanem ugye Erdélyben majdnem 1 millió ember, délvidéken is nagyon sokan is, Kárpátalján is, és Felvidéken is, csak ugye sokan ott nem vallják be.
[00:58:37]magyar állampolgárokról is van szó.
[00:58:39]Tehát itt itt a itt ez egy új közjogi helyzet jött létre az utóbbi 303 évben, mert akkor ezek az emberek nem voltak magyar állampolgárok, ma magyar állampolgárok is.
[00:58:52]Tehát itt azért a itt nagyon érdekes lenne erre reflektálni, hogy akkor persze a magyar államnak azért is van most feladata, mondjuk Erdélyben, mert itt arról van szó, hogy magyar állampolgároknak is mondjuk közvetített közvetít mondjuk magyar magyar kultúrát a magyar ö magyar adófizetők pénzén, amit mondjuk nem kellett neki 36 évvel ezelőtt, mert ezek mererek nem voltak magyar szociális jogosultságokat azon az alapon, ami minden magyar állampolgárnak jár vagy jogvédelmet, hogy láttam, hogy te is ki akartál közben.
[00:59:29]Igen, igen.
[00:59:29]Én egy kicsit másfele vinném ezt a gondolatmenet.
[00:59:30]Tehát amikor 2004-ben csatlakoztunk az Unióhoz, majd aztán pár évvel később Schengenhez, én egyszerűen nem hittem volna azt, hogy 20 év alatt nem sikerül azt elérni, hogy párkányt párkánynak nevezzék, és ne stúovónak.
[00:59:49]Ühüm.
[00:59:49]Tehát, hogy ezt azért az unióban keresztül lehet vinni, feltéve, ha az ottaniak egyértelmű többsége ezt kívánja.
[00:59:55]És ebben a magyar állam azokat a lehetőségeit, amik pedig nemzetküj jogilag adottak, hogy hogyan mit tanácsoljon az ottaniaknak, hogy mire hivatkozzon, amikor egy szlovák törvény ezt a lehetőséget elveszi, mertogy ezek ezek ilyen történelmi nevek, amelyeknek hát a megváltoztatása az egyenesen következik akkora a határmódosítás.
[01:00:18]Tehát, hogy ezt nem tudjuk elérni.
[01:00:18]Ezt ezt azért nem gondoltam volna.
[01:00:21]Ühüm.
[01:00:21]És még egy még egy dologra, mert most már lassan a vége fele érünk, föl kell hívjom a figyelmet, hogy abban a bizottságban, vagy abban a két bizottságban, amely a magyar határokról 1919 február márciusban döntött, ezt úgy képzeljük el, úgy képzeljék el a kedves hallgatók, nézők, hogy be volt ültetve nyolc ember a Pison francia külügyminiszter szobájába, külügyminiszter úgy nem volt ott.
[01:00:44]Két francia, két brit, két olasz, két amerikai.
[01:00:48]És addig szabadulószoba hasonlatot szoktam mondani, addig nem ühettek ki, amíg nem vagytok kész.
[01:00:54]És akkor akkor ráadásul ezt úgy kell megcsinálni, hogy hogy konszenzus legyen, és hogy ott minek alapján döntöttek.
[01:01:05]Ez nagyon érdekes.
[01:01:05]Ajánlom a Roms Istenár úrnak a könyvét végigolvasni, de de most már forrás anyagban a a Orvos Mária és Ádám Magda is adott ki egy ilyen egy ilyen anyagot, ami magyarul végigkövethető, de angol is elérhetők most már ezek a neten, hogy milyen képzetek és tévképzetek voltak még azokban is, akik úgy mentek oda, hogy ők erre fölkészültek.
[01:01:27]Igen.
[01:01:30]Tehát, hogy hát bocsánat, nagyon optimista lennék, hogyha azt gondolnám, hogy a történelem azért ér véget most, mert mi most élünk.
[01:01:36]Könnyen lehet, hogy lesz még ilyen békekonferencia valamikor valahol.
[01:01:39]És az is lehet, hogy figyelembe véve a saját nemzetünknek a a létszámait, vagy egyáltalán európai súlyát, lehet, hogy nem fogunk tudni ott ülni, de akkor nagyon fog számítani az, hogy akik viszont ott ülnek, mit gondolnak rólk.
[01:01:55]H és ezen most például ezekben a hónapokban nagyon sokat tehetünk.
[01:02:00]Hát én a talán zárszóként, de de fogtok rá reagálni.
[01:02:04]Jó ideje töröm a fejem azon, hogy ezt az egész Trianom veszteséget és traumát főleg ide 2004 után kicsit másképp is föl lehet fogni.
[01:02:17]Úgy, hogy a magyarságnak, ha már így hozta a történelem, vannak nyúlványai a szomszéd népekbe kulturálisan, és olyan nagy százres tömbjei, akik tudnak két nyelven, két kultúrába gondolkodni.
[01:02:30]Tehát 100zrek vannak Felvidéken, akik értik a szlovák mentalitást és a nyelvet is tudják, és ezért látják Unnét is a magyarságot.
[01:02:39]Ugyanez Romániában, ugyanez a Délvidéke.
[01:02:41]Én ezt magamnak úgy fordítottam le, hogy itt a kontrollnál a múltkor Gáspári Attilával, aki Márosvásárhelyi volt, a jövő héten majd Huncsik Péterrel akarok, aki Dunaszerdei, majd két hét múlva Végel Lászlóval valaki Újvidéki, hogy én magamat hozzászokattam ezekbe az évekbe, de abban bízom, hogy másokra is tudok olyan hatással lenni, hogy fogja föl, hogy az új körülmények között, ami történik a szabadkai újvidéki magyarsággal, vagy a Marosvásárhelyi Kolozsvárival vagy a Dunaszerdeivel.
[01:03:15]Az ugyanúgy, hogy mi van a somi, mi van a Békés megyei magyarsággal, hogy vannak ilyen nyolványok, amiknek természetesen része a magyar közösség, de még meg van toldva azzal a lehetőséggel, hogy ők tudnak egy másik kultúra jegyében is látni minket.
[01:03:32]Tehát rövidre fogva, hogy szerintem ezt az egész Trianon szindrómát lehet most már megfordítani egy egy adottsággá is, egy pozitív adottsággá.
[01:03:41]Ez tudom, hogy nagyon provokatív és gondolom nem, én én tovább megyek, tehát én én én még radikálisabb vagyok.
[01:03:47]Tehát én azt gondolom, hogy ez most tényleg egy diffúz nemzetté vált, és diffúz nemzet azt jelenti, és érdekes volt a szó használatod, ez a nyúlvány, ez a nyúlvány egy kicsit egy ilyen centrumperiféria fogalma feltételez.
[01:04:02]Én azt gondolom, hogy tehát az, hogy ma Bécsben van talán 100z 50000 magyar és Ausztriában egy elképesztő nagy közösség és Németországban és Angliában, ezek ugyanannak a kulturális világnak a része, miközben egy csíkszeredai magyar és egy brightoni magyar nyilván nagyon-nagyon sok szempontból egészen másképp kell vagy tudja, vagy akarja megélni a magyarságát, de ott van egy nyelvi kapocs, van egy kulturális kapocs.
[01:04:33]Lehet egy állampolgársági kapocs.
[01:04:33]Van egy közös állampolgársági, ez egy állampolgári nemzet.
[01:04:38]Tehát itt ennek a nemzetnek van 11 vagy 12 millió polgára.
[01:04:44]Ezek az emberek ugyanannak a a nemzetnek a polgárai, ha nem is annak az országnak, ennek a trianoni Magyarországnak.
[01:04:51]Tehát szerintem ez egy ez egy új helyzet, és ebből lehet kiindulni.
[01:04:54]És akkor az, hogy kisebbségi magyarok ugye Erdélyben kell, nem?
[01:04:57]Tehát egyszerűen és mi van, ha egy csíkszeredai elmegy Londonban, és ugyanúgy viselkedik, mint egy mint egy magyar magyar magyarországi, magyarul beszél, magyar dolgokat fogyaszt, magyar bulikba megy, satöbbi, satöbbi.
[01:05:12]Ő akkor most mi?
[01:05:14]Nyilvánvalóan ugyanúgy magyar, mint ahogy mi, akik itt éppen itt beszélgetünk.
[01:05:18]És mondod Bécs, mondod Bécset, hogy ott 50000 magyar és akkor több az és akkor akkor bemegyek egy cukrázdába, és akkor mondja, hogy nyugodtan rendeljek magyarul, és akkor kérdezem, hogy honnan van, és akkor mondja, hogy hogy Dunaszerda hely nem vettük meg a cukrázdát, de ott szolgálnak a magyarok a cukrázdában.
[01:05:36]Honnan jött?
[01:05:36]Hát Dunaszerda helyről.
[01:05:38]Igen, pontosan.
[01:05:38]Ez az.
[01:05:40]Akkor ha jól értem, ebben, hogyha még további beszélgetéseket folytatnánk, de itt most azért le fogjuk zárni.
[01:05:46]hogy hárman között legalábbis ebben van konszenzus, hogy olyannyira új helyzet teremtődött mondjuk 2004 után, hogy érdemes ezt az egész traumát, ami eddig mindig inkább ilyen átok és ilyen panaszokkal teli kulturális hagyomány volt, teljesen más körülmények között értelmezni.
[01:06:08]És úgy amit te mondtál, ez nagyon fontos, hogy most már ez a 700000 ember, aki Edinborótól lakik Malagáig, hogy ugyanúgy részelnek a kultúrá lassan már ők lesznek legtöbben.
[01:06:19]Ezt nekem kellett volna mondani, aki 10 járt tavaly külföldön is londoni, párizsi, cüriki, műchen Tiszaszigetekkel találkoztunk, ahol olyan hihetetlen erős magyar öntudatra ébredés volt azok közt, akik már 10 éve ott vannak, és nem gondolták, hogy egyszer még újra részese lesznek a nemzetnek, hogy csak csöndbe, amit Stefán mondott, hogy eljött az idő egy ilyen teljesen más típusú, sokkal inkább kontinentális méretekben elgondolható magyarságon való gondolkodásnak, aminek a kulturális kötőereje lehet, hogy nagyobb, mint az ilyen hagyományos nemzetállami állampolgári.
[01:06:58]Mi volt ebbe az irányba nagyon sok minden történt, és ez ez ha jól értem, akkor ezt mind a hárman osztjuk, hogy ez egy ez egy igen jelentős előrelépés.
[01:07:09]Igen, osztjuk.
[01:07:09]Hát kis csillag benes, tehát hogy azt Igen.
[01:07:13]Ben Benes meg meg Sturovó.
[01:07:13]Ezt megértettem.
[01:07:15]De ha a nagy képet nézzük, hogy mi történik, akkor akkor azt kell, hogy mondjuk, hogy lehet most már másképp is gondolkodunk június 4-én.
[01:07:26]Remélhetőleg igen.
[01:07:28]Na, én meg nagyon köszönöm nektek, hogy hogy ilyen szépen elbeszélgettünk.
[01:07:31]Nekem jutott még eszembe legalább négy-öt dolog, amit meg kéne így beszélnünk, de hát szerintem a kontrollba az a jó, hogy visszatérhetünk és folytathatjuk ezt.
[01:07:40]Önöknek megköszönjük a türelmüket és reméljük, hogy hogy az önök mentalitásán közö megközelítésén is talán tudtunk néhány olyan színezéket fölrajzolni, ami megkönnyíti ezt az egyébként szomorú napot, hogy hogyan is gondoljunk rá.
[01:07:59]Köszönjük szépen nektek is, Gábornak is, Sztefánónak is, és önöknek meg a figyelmüket.
[01:08:05]Kontrol.hu, Eljött az ideje.