Dolák-Saly Róbert: „Az apámnak bizonyítok a mai napig” // SORSOK MÖGÖTT
- Vendég: Dolák-Saly Róbert, a Lárpurlár társulat alapító tagja.
- A társulat 40 éve alatt mindig a közös munkára és a minőségre koncentrált, a bulvárt kerülték; a távozókról soha nem nyilatkozott negatívan.
- Zenei pályáját a lemezcégek merev elutasítása hátráltatta: első szólólemeze csak a 30-as évei végén jelenhetett meg.
- Többször tapasztalta a „magyar betegséget”, hogy a tehetséges, önálló emberek szarvát letörik – például „túl intellektuális” vagy „nem divat az egyszálgitáros műfaj” kifogásokkal.
- A Lárpurlár társulatot államilag soha nem támogatták; egyetlen alkalommal kaptak 500 000 forint benzinpénzt, miközben az NKA-nál 17 milliárdos visszaélés történt.
- Roy Harperhez hasonlóan ő is óriási szakmai elismerést kapott, de a széles körű áttörés a szűk mozgástér miatt elmaradt.
- Több száz ember jelezte neki, hogy a Lárpurlár dalai – köztük a Nélkülem a világ – húzták ki őket életveszélyes vagy öngyilkossági krízisből.
- 12 évesen elvesztett édesapja, egy polihisztor mérnök-művész halála máig feldolgozatlan trauma; a gyanús körülmények és a rendőri figyelmeztetések politikai szálakat sejtetnek.
- „Akarom, hogy élj” – ebben a mondatban összegzi a szeretet lényegét; a művészet szerinte nem változtatja meg a világot, de érzékeny emberekben hullámokat kelthet.
- 52 évesen lett apa; az Ahogy a szívén kifér című dal John Lennon Beautiful Boy-jának hatására született, és egyszerre bocsánatkérés, valamint apai vallomás.
Részletes összefoglaló megjelenítése
A műsor kezdése és az idézet
A műsorvezető egy idézettel indít: „Nem kívánok korszerű lenni. A kor olykor lehetne énszerűbb, de ha nem, hát nem. Panaszra semmi okom, viszonyunk ilyenre sikerült.” Vendége Dolák-Saly Róbert, zenész, humorista, előadóművész. Az idézetről kiderül, hogy Fodor Ákos tollából származik, és Dolák-Saly szerint a mondanivalója közel áll a Lárpurlár társulat ethoszához.
„Ez eléggé közelálló a mi műfajunkhoz és ahhoz, amit mi csináltunk, mert nagyon nehezen hangolódtak rá a leges legelején az emberek, bár a fiatalok vették a lapot, de érdekes volt, hogy mennyire teljesen maszek utat jártunk végig.” – Dolák-Saly Róbert *
Egy Bob Dylanről szóló dokumentumfilmet is megemlít, ahol Dylan nem volt hajlandó akusztikus gitárral játszani a régi dalait, ami szimpatikus számára.
A Lárpurlár társulat 40 éve
A közösség ereje
A társulat 40 éves évfordulója kapcsán a műsorvezető kiemeli, hogy Dolák-Saly soha nem nyilatkozott negatívan távozókról. A vendég elmondása szerint ez tudatos: mindig a közös munka és a bulvár kerülése volt a fontos. Bár voltak komoly problémák és változások, a jelenlegi társulattal egy hajóban eveznek, és mindenki ugyanazt gondolja.
„Én azt gondolom, hogy nem én soha nem a bulvár felé szerettem volna arcokat mutatni, hanem szerettem volna a dolgomat csinálni. Ezt egész életemben nagyon komolyan vettem, és a társulat többi tagja is így volt ezzel.” – Dolák-Saly Róbert *
A társulat alkotóinak bemutatása
Dolák-Saly részletesen sorra veszi a társulat meghatározó alakjait:
- A trió: Galla Miklós, Laár András és ő maga voltak a kezdeti „termék”.
- Alapító tagok: Bálint Bea (két évig), később Nagy Natália – tehetségesen és szeretettel hajtották végre a feladatukat.
- Szászi Móni ("a háttérben csatlakozott valaki, akiről nem is tudtam, hogy olyan szinten megmenti a társulatot") – már a Lila Libás tévéműsor szerkesztője volt, rengeteg alap poén származott tőle.
- Pető Zsolt – gegman, később jeleneteket és dalokat írt, koreografál.
- Stefanovics Angéla – Laár András távozása után az „utolsó megmentő”, aki pontosan tudta a dolgát.
- Galla Miklósról elmondja, hogy ő volt az ötletgazda (egy abszurd est ötlete Laár Andrásnak), a legambiciózusabb, és az ő verseire épült az első önálló est, ahová Dolák-Salyt is meghívták.
A zenei minőség
A műsorvezető hangsúlyozza, hogy a Lárpurlár-dalok a humoros szövegek mögött igényes hangszereléssel és profi zenei tudással rendelkeznek, hiszen Dolák-Saly elsősorban zenésznek készült.
Zenei pálya: „nem engedtek szóhoz”
Gyerekkori ambíciók és elutasítások
Dolák-Saly csillagász szeretett volna lenni és sok tudományos dologgal foglalkozni, de a zene volt a szenvedély. Azonban a régi lemezcéges rendszerben, ha azt mondták, hogy „nem”, akkor tíz év is eltelhetett anélkül, hogy bármi történjen.
Első lemeze, a Láthatatlan ég közel 40 éves korában (vagy 30-as évei végén) jelent meg – ha fiatalon kap némi segítséget, teljesen másképp alakul a pályája.
„Régen az volt, hogyha a lemezcég azt mondta, hogy nem, akkor nem, és akkor elmúlt 10 év, és akkor nem. Szóval ennyire egyszerű volt a dolog.” *
Az Őskor lemez
A '96-os Őskor a Láthatatlan ég anyagát hat új dallal egészítette ki. A szakma annyira elismerte a Láthatatlan eget (Emerton-díj, legjobb hangszerelés díja), hogy a Polygram vezetője felhívta, és megkérte, egészítse ki CD-kiadásra – így született meg hirtelen az Őskor is.
Külföldi elismerés és maliciózus humor
Egy holland-német cég (eredetileg londoniként emlegetett) elnöke Magyarországon végighallgatta az éves lemezeket; Dolák-Saly lemezénél megtorpant, négy dalt végighallgatott, és azt mondta: „ezt a pasit elviszem én.” Az illetőt Rick Dobbis-nak hívták. Dolák-Saly maliciózus humorral hozzáteszi:
„Állítólag amikor hazament, akkor egy hétre rá kirúgták, és én szoktam hozzátenni, biztos azért már megmutatta a dalaimat.” *
Alkalmazkodás és kreativitás – „mindenhová újként érkeztem”
A gyerekkori költözések hozadéka
A műsorvezető felveti: a 21. század egyik legfontosabb képessége a gyors alkalmazkodás. Dolák-Saly egyetért, és John Cleese önéletrajzára hivatkozik, aki szerint a gyerekkori helyváltoztatás segíti a kreativitást.
Ő maga is állandóan új fiú volt: első osztálytól kezdve többször váltott iskolát, még a városon belül is. Ez rettenetesen nehéz volt, mert nem tudott gyökeret verni, de kreatív magatartásra kényszerítette. Egy magányos farkas szerepét vette fel.
A gimnáziumi négy év
Gimnáziumának első három évében végig gitározott, amivel „idegesítette” a környezetét, mert folyton azt hajtogatták, hogy tanuljon gitározás helyett. Negyedikre teljesen elhallgattatta magát – senki nem tudta, hogy zenél. A banketten aztán előkapta a gitárt, és meglepetést okozott. Írt egy dalt egy lányról, aki miatt egyfajta „konspiráció” indult ellene, de a dal annyira meghatotta az osztálytársait, hogy bocsánatot kértek.
„Befogtam a számat […] Az utolsó időszakban a banketten fogtam, elhoztam a gitárt, elkezdtem játszani, és sorba álltak, mert volt egy lány, aki nagyon tetszett, és írtam egy dalt, hogy 'Virág voltam egy idegen kertben' satöbbi.” *
A magyar betegség – letörik a tehetségesek szarvát
A lemezcégek kifogásai
A műsorvezető arra kérdez rá, mennyire tapasztalta meg a „magyar betegséget”, hogy a tehetséges, önálló embereket megpróbálják letörni. Dolák-Saly szerint végig érezte, de minden ilyen helyzetből „kibújt”, és hasznos energiává alakította a problémákat – ebben nagy segítségére voltak a társai, barátai.
Konkrét példák a lemezcégek részéről:
- „Nem divat ma az egyszálgitáros műfaj.” – mondta az egyik képviselő.
- „Miért nem írsz olyan dalt, mint a Ne várd a májust?” – egy másik kiadó kérdése, amire Dolák-Saly azt válaszolta, hogy ő nem az, aki azt írta, hanem másfajta dalokat ír.
- „Túl intellektuális vagy.” Ez egy másik döntéshozótól hangzott el, amit a zenész értetlenkedve fogad: mintha egy festőnek azt mondanák, túl sok színt használ.
Ezek után a Lárpurlár oldalán találta meg a lehetőséget a „marháskodásra” és a zenei paródiákra, ami nagy elégtétel volt.
Politika és minőség
A Lárpurlár direkt politikai tartalmakat szinte egyáltalán nem gyártott; csupán két általános poén született: egy politikus-karakter (talán Kapitány Géza miniszter úr) és Szászi Móni egy szerepbeli neve. Jelezték feléjük, hogy ha heti- vagy evenkénti gegműsorokat gyártanak, maradhatnának a régi TV2-nél. Dolák-Saly erre nemet mondott, mert a minőség mindenek előtt áll, és aki ilyen elvárásoknak engedett, az minőséget nem tudott produkálni.
„Köszönjük, akkor elbúcsúzunk. Tudniillik van rá példa, hogy akik ezt megcsinálták, azok minőséget nem tudtak produkálni, tehát nem szabad. Tehát a minőség mindenek fölött.” *
NKA-ügy és kulturális támogatások hiánya
A műsorvezető az NKA-botrány kapcsán érdeklődik. Dolák-Saly elmondja: a társulatot államilag soha nem támogatták. Egyetlen kivétel volt: 2006 körül kaptak 500 000 forint benzinpénzt.
Személyesen kapott néha 500 000 forintos támogatást (például klipekre), de ez nettó 470 000 forint körül van, és a költségek nagy részét saját zsebből kellett kiegészíteni (2-3 milliós projektek esetében). Az NKA-botrány kapcsán (a 17 milliárd forintos visszaélés) elgondolkodott, mi lett volna, ha több ember többet kapott volna. Kiábrándítóan hozzáteszi: „a kultúrát nem nagyon szerette soha semelyik kormány.”
„Amikor megtudtuk, hogy mi volt, akkor azért elgondolkodtunk, hogy mi lett volna, hogyha mindenki többet kap. […] Az úgy jó, mert hallottam, hogy sokan kaptak. Ez így jó.” *
Roy Harper-párhuzam
Dolák-Saly számára fontos Roy Harper életműve, akivel párhuzamot érez. Harper 85 éves, Írországban élő zenész, akit a szakma óriásként tisztel (Led Zeppelin harmadik lemezén róla írt dalt; Pink Floyd lemezén vendégénekesként szerepelt; közös lemeze van Dave Gilmourral; Paul McCartney is szerepelt az ő albumán; Kate Bush és Peter Gabriel korai klipben adták elő az egyik dalát).
Ennek ellenére Harper soha nem futott be igazán nagy karriert, mert dalai misztikusabbak, elvarázsoltak. Dolák-Saly saját helyzetét is hasonlónak látja: az Omega előzenekara volt, játszott Koncz Zsuzsával, Peremartoni Krisztinával, gyereklemeze jelent meg, díjakat kapott – de az áttörést a szűk mozgástér miatt nem élhette meg.
„A művészet hatása a világra: semmi, semmi nem változtat semmit”
A fiatalkori falvédőszöveg
20 évesen azt írta a falára, hogy „a művészet hatása a világra: semmi, semmi nem változtat semmit.” Ez mindig vitákat generált a barátaival, de véleménye az évtizedek alatt csak annyiban változott, hogy a művészet az érzékeny emberekben tud hullámokat kelteni, elgondolkodtat, szórakoztat – de tömegeket vagy emberi természetet alapvetően nem változtat meg. Ugyanakkor mindig bízott abban, hogy van értelme a közönség visszajelzéseinek, és hatással tud lenni másokra.
A „Nélkülem a világ” hatása és a megmentő szerep
A műsorvezető személyes példát hoz: a Nélkülem a világ című dal őt egy bántalmazó, nárcisztikus közegből segítette ki egy nehéz felismerés által. Dolák-Saly meghatódva reagál, és elmondja, hogy az évek során több száz ember jött oda hozzá, és mondta, hogy a Lárpurlár kazettái húzták ki életveszélyes helyzetből, sőt olyan is volt, aki az öngyilkosság széléről jött vissza a dalok segítségével.
Ezért viccesen felvetették, hogy kérjenek egészségügyi együttműködést a minisztériumtól, hiszen ők is részt vesznek a lélekmentésben.
A Nélkülem a világ szövegét idézve („Illatos kert a túlvilág, csak alulról érzed az illatát. Imádkozzatok érettem, hogy ott jó legyen nekem, mert ha nem, én visszajövök és dörömbölök.”) kiemeli, hogy a dalban ott van egy segélykiáltás és a „vegyetek észre” üzenete is.
„Én a saját érintettségemről tudok beszélni, hogy az elmúlt 40 évben több száz ember jött oda és kért tőlem autogramot és megköszönte azt, hogy én kihúztam egy életveszélyes helyzetből, vagy a társulat kihúzta őt.” – Dolák-Saly Róbert *
Édesapja elvesztése és a bizonyítási kényszer
„Az apámnak bizonyítok a mai napig”
A műsorvezető rámutat, hogy a vendég élettörténetében ott van egy erős bizonyítási vágy, ami szerinte az édesapjához kötődik. Dolák-Saly ezt megerősíti. 12 éves volt, amikor apja, Dolák-Saly Attila 1967. február 12-én, 36-37 éves korában tragikusan meghalt.
Az apa polihisztor volt: mérnök, aki matematikai-fizikai problémákat oldott meg, verseket írt, gyönyörű szalmaképeket és rajzokat készített (amiket a múzeumba valónak tart a fia), fantasztikusan rajzolt. Humora kiemelkedő volt – egy színjátszókör tagjaként mindenhol ő volt a főszám. Fiát is ő tanította gitározni.
Az apa halála után a család „olyan volt, mintha kilőttek volna az éterbe.” Anyja fantasztikusan erős volt, hogy emberré nevelte, de ő sem tudta feldolgozni a történteket.
„Az akkora trauma volt, amit nem lehetett feldolgozni. Tehát az a mai napig gyakorlatilag – azt hiszem, hogy az én magányos farkasságom ebből ered.” – Dolák-Saly Róbert *
A halál körülményei és politikai szálak
A halál körülményei máig feltáratlanok. Édesanyját egy rendőri funkcionárius arra figyelmeztette: „ha jót akar magának, fejezze be a kérdezősködést, és szépen menjen haza.” A temetésen két „furcsa csávó” jelent meg, anyját később kórházi tartózkodása alatt is megkeresték nyomozók. Dolák-Salyt magát Győrben egyszer egy idegen megszólította és a teljes családi háttér ismeretében azonosította.
Az első klubestjén a 80-as évek elején a Marcibányi téren két lódenkabátos férfi ült hátul – később esett le neki, hogy valószínűleg a rendőrség figyelte. Az aktákat kikérte: apjáról mindent eltüntettek, róla viszont feljegyezték, hogy a „nagykállói rendőrség hatókörébe tartozik.”
A műsorvezető felveti, hogy akár politikai gyilkosság is lehetett, de Dolák-Saly óvatosan fogalmaz: ez egyelőre csak gyanú, és amíg nem bizonyosodik be, nem mondja ki. Példaként említi barátját, Szergej bohóc históriáját: őt évtizedekig eltűntnek hitte mindenki, de amikor egy könyvében leírta, hogy amíg nem tudja biztosra, addig nem írja le, hogy meghalt – ez a hozzáállás visszaigazolódott, mert a barátja később felbukkant.
„A szeretet az, hogy akarom, hogy élj”
Dolák-Saly egy leegyszerűsített modellben összegzi az emberi kommunikáció lényegét: a lecsupaszított beszélgetés végső szava az, hogy „vagyok, vagyok – élek, élek, élek.” Minden megnyilvánulásunk arra irányul, hogy ezt a visszaigazolást megkapjuk.
A szeretet szerinte ennyi: „akarom, hogy élj.” Ebből visszafejtve sok emberi tulajdonság (irigység, mások gombjainak nyomogatása) leleplezhető, és fontos, hogy az ember a jó irányba terelje a lelkét.
Önismeret és nárcizmus
A műsorvezető rákérdez: érzi-e, hogy a kelleténél nárcisztikusabb? Dolák-Saly nyíltan vállalja: „nem kicsit, persze.” Kifejti, hogy minden ember nárcisztikus – még a faluba hazatérő Józsi bácsi is, csak ő nem tud kellőképpen az lenni. A különbség szerinte abban rejlik, hogy ő önmagával szemben a legkritikusabb, és nem fél attól, hogy magát „állatira kritizálja.”
„Engem a nárcisztikus dologgal kapcsolatban egyáltalán nem reszkettem attól, hogy magamat állatira kritizáljam. Tehát én eléggé kritikus vagyok kifelé, viszont ezt azért merem csinálni, mert magammal szemben vagyok a legkritikusabb.” *
Az egész munkásságát is úgy értelmezi, hogy „igen vagyok, megvagyok, igen én vagyok” – de nagyon nehéz úgy kezelni, hogy az ízléshatárokon belül maradjon.
Apa–lánya kapcsolat és család
„Ahogy a szívén kifér”
Dolák-Saly 52 évesen lett édesapa, amikor már azt hitte, nem lehet gyereke. A lánya születése előtt úgy érezte, elvesztette párját, és lemondott a gyermekvállalásról – úgy érkezett a lánya, mint „akire rá lett kenve a kenyérre”.
Már a születésekor tudta, hogy írni fog neki egy dalt – ehhez John Lennon Beautiful Boy című száma adta az inspirációt. Az Ahogy a szívén kifér hangszerelésében tudatosan megjelennek a Lennon által használt effektek és hangszerek, sőt még a hangját is kicsit „Lennon-osra” vették. A dal egyben bocsánatkérés is – a szöveget idézi a műsorvezető: „Ha mégis úgy érzed, hogy apa most megsértett, azonnal bocsánatot kér.”
„Amikor megszületett a lányom, tudtam, hogy meg fogom írni. […] Nagyon mélyre futott belém a John Lennonnak a Beautiful Boy című dala.” *
Kitűnő lány és a feleség érdeme
Lánya, aki az interjú idején 18 éves, végig kitűnő tanuló. Dolák-Saly nem szerette az „emines” diákokat, de a lánya okossága lenyűgözi: az autóban is tanul, vizsgákon ötösöket kap. Történelem és filmszakma érdekli.
A legfontosabb, amit szülőként át tudott adni neki, az a feleség kiválasztása. Feleségét, Kurucz Adriánt egy hihetetlenül jó fej nőként jellemzi, aki pontosan tudja, hogy mit kell csinálni a gyermeknevelésben. Korábban egy kiforgatott videója miatt pontosít: amikor arról beszélt, hogy a nőknek „hetedik érzékük van” és mindig megkérdezi a feleségét, az elsősorban a lányával kapcsolatos nevelési kérdésekre vonatkozott.
Zárás: apja büszkesége
Arra a kérdésre, hogy apja büszke lenne-e rá, Dolák-Saly megrendülten válaszol: ekkor találkozott benne a két hullám – a lánya és az apja –, és ezt nehezen tudta kezelni. Az interjú zárása az Ahogy a szívén kifér című dalhoz kapcsolódik, melyben a műsorvezető és lányai is sírva fakadtak az esti közös zenehallgatáskor. A dal YouTube-on megtalálható, Dandó Zoltán gitáros közreműködésével.
⚠️ Értelmezhetetlen vagy bizonytalan szakaszok
- Nincs ilyen szakasz.
Teljes átirat megjelenítése
[00:00:00]Két hullám találkozott, a lányom és apám.
[00:00:04]Ühüm.
[00:00:05]És ezt nehezen tudtam ebben a pillanatban kezelni.
[00:00:08]Ühüm.
[00:00:10]Lehet, szerintem.
[00:00:11]Igen, lehet.
[00:00:16]Igen.
[00:00:16]Egyébként ennek a dalnak az a címe, hogy ahogy a szívén kifér.
[00:00:17]És annyit mondanék el róla, hogy én ezt amikor megszületett a lányom, tudtam, hogy meg fogom írni.
[00:00:33]Ne felejtsetek el feliratkozni a YouTube csatornánkra, sőt az új csatornánkra is, melynek nem más a neve, mint Klub.
[00:00:43]Sziasztok!
[00:00:43]Ez a sorsok mögött a kontrollon.
[00:00:44]Mai vendégemről a következő idézet jutott eszembe, aztán majd a beszélgetés során kiderül, hogy tévedtem, vagy esetleg ne talántán.
[00:00:53]Igazam volt.
[00:00:53]Az idézet pedig így hangzik: Nem kívánok korszerű lenni.
[00:00:56]A kor olykor lehetne énszerűbb, de ha nem, hát nem.
[00:01:01]Panarz a semmi okom, viszonyunk ilyenre sikerült.
[00:01:04]Mai vendégem pedig nem más, mint Doláks Sali Róbert, zenész, humorista, előadóművész.
[00:01:09]Köszönöm szépen, Robi, hogy elfogadtad a meghívást.
[00:01:13]Én is köszönöm a meghívást.
[00:01:13]Van tipped, hogy az idézet kitől származik?
[00:01:18]Nincs.
[00:01:19]Mit gondolsz róla?
[00:01:22]Örkény.
[00:01:23]Nem.
[00:01:25]Hát akkor a mondanivalóról mit gondolsz?
[00:01:28]Ja, igen.
[00:01:29]Azért érdekes ez, mert nemrég láttam egy portréfilmet, vagy egy dokumentumfilmet Bob Dylenről.
[00:01:38]Ühüm.
[00:01:39]És ott tapasztaltam valami hasonlót, hogy nem volt hajlandó akusztikus gitárral végigjátszani az életét.
[00:01:48]Nem volt hajlandó a régi dalokat játszani már a későbbi koncerteken, hanem azt mondta, ha kell, akkor kell, ha nem, akkor nem.
[00:01:56]És le a színpadról.
[00:01:59]Ez nagyon szimpi volt nekem.
[00:02:01]Ühüm.
[00:02:02]Ez eléggé közelálló a mi műfajunkhoz és ahhoz, amit mi csináltunk, mert nagyon nehezen hangolódtak rá a leges legelején az emberek, bár a fiatalok vették a lapot, de érdekes volt, hogy mennyire teljesen maszek utat jártunk végig.
[00:02:22]Ez jutott eszembe.
[00:02:25]Egyébként az idézett Fodor Ákostól származik.
[00:02:28]Hoppá!
[00:02:30]szégyenem, hogy nem akad be agyilag ez a dolog.
[00:02:35]Tulajdonképpen a beszélgetésünk apropója a te életed, az életutad.
[00:02:37]Ezen belül is az, hogy idén 40 éves lett a Lárpurlár társulat.
[00:02:44]Nagyon sokan elhagyták a társulatot, sok új arc jelent meg.
[00:02:49]Kutattam, kerestem, de sehol nem találtam tőled olyan nyilatkozatot, ami bármelyik távozótagra is vonatkozóan úgy szólt volna, hogy valamilyen negatív kontextus merült volna föl.
[00:03:02]Hát örülök, hogy így látod, mert az így volt.
[00:03:04]Ühüm.
[00:03:05]Én azt gondolom, hogy nem én soha nem a bulvár felé szerettem volna arcokat mutatni, hanem szerettem volna dolgomat csinálni.
[00:03:15]Ezt egész életemben nagyon komolyan vettem, és a társad többi tagja is így volt ezzel.
[00:03:21]Hála az Atya égnek.
[00:03:25]Azért az belegondolva 40 év az tényleg rettenetesen sok idő.
[00:03:28]És itt azért nem csak emberileg, de szakmailag minden szempontból össze kell tudni húzni ezt a ezeket az embereket.
[00:03:37]Ez nektek nehézséget okozott valaha is?
[00:03:40]Hát komoly problémák voltak, tehát nem véletlenek ezek a változások, komoly problémák voltak, de azt mondhatom, hogy nagyon fontos volt azoknak az embereknek, akik még benne vannak a társulatban, hogy ne csak a művészi részére összpontosítsunk, hanem arra is, hogy egy hajób egy hajóba nevezünk.
[00:04:09]És ez nagyon fontos, hogy mindenki figyeljen arra, hogy ez egy közösség, ez egy közös munka, és ezt tudomásul kell venni.
[00:04:19]Ez rengeteg alázattal jár, és hála az égnek, most egy olyan társulat van együtt, akikkel ugyanazt gondoljuk, és abszolút megy a dolog.
[00:04:31]Hát én végül is a Szassimival már hát nem is tudom évszázadok óta már bocsánat ez rávonatkozóan nem feltétlenül pozitív de hát azért ő fiatal csaj hozzám képest szóval szóval nagyon sok időt töltöttünk együtt mindig megoldottuk a problémák vannak vagy voltak úgyhogy ezt fontos egyébként a társulaton belül ez mennyire műhely munka szóval mennyire vesznek részt ugyanolyan elánnal a benne lévő szereplők.
[00:05:06]Hát itt elkezdhetném földarabolni, hogy ki mit csinált, és talán mondhatok is egy-két szót erről.
[00:05:12]A régi társulat az tulajdonképpen a három fiúnak volt a terméke.
[00:05:21]Ühüm.
[00:05:22]Gondol ők itt a Galla Lárdolák trióra.
[00:05:26]És a régi társulatban a Bálin Bea, aki alapítótag, két évig volt velünk, aztán utána Nagy Natália, ők gyakorlatilag szeretettel, aranyosan és tehetségesen megcsinálták, amit eléje raktunk, tehát legyen az jelenet, vagy vagy zene dalszöveggel együtt.
[00:05:46]Aztán ö csatlakozott valaki a háttérben, akiről én még akkor nem tudtam, hogy olyan szinten menti meg a társulatot, hogy neki köszönhetjük azt, hogy évszázadokig dolgozhattunk, és a mai napig is dolgozhatunk.
[00:06:05]Ez a név százióni.
[00:06:05]Tehát már a Lila Libás televíziós műsornak a szerkesztője már ő volt, és hát rengeteg alap poén tőle származott már akkor is.
[00:06:16]És ő a legtermékenyebb, zseniális.
[00:06:21]Hát a Miklósról el lehet mondani, hogy ő alapította ezt az egészet.
[00:06:26]Ha neki nem jut eszébe, hogy a csináljunk egy abszurd estet a Lár Andrásnak, akkor ebből nem lett volna Lárpurlár társulat.
[00:06:36]Ő volt a legambiciózusabb.
[00:06:36]Lár András szerencsére annyira híres volt a Kft.-vel, vel, hogy az első előadásokra bejöttek az emberek, és akkor utána már elindult a dolog, az ő verseire alapult az ő önálló estje, amibe meghívást kaptam én is.
[00:06:52]Aztán hát ahogy mondtam, később csatlakozott Száimóni, és aztán Pető Zsoltról se feledkezzünk meg, aki egy gegmen, tehát olyan ötletei voltak végig, hogy hogy faladta a másikat.
[00:07:10]És hozzáteszem, hogy Pető Zsolti aztán később jeleneteket is írt, sőt hát tekintve, hogy zenész, rengeteg dalt is írt és koreografál bennünket.
[00:07:24]És az utolsó megmentőnk amikor András távozott, Stefanovics Angéla, aki hát mint késavajba, tehát egyszerűen nem volt dolgunk azzal, hogy ő mit csináljon, mert pontosan tudta, hogy mit csináljon.
[00:07:39]Szóval így így így ezeket az erényeket kiemelném.
[00:07:43]Hogyha lefejtjük ezekről a dalokról a nagyon-nagyon vicces szövegeket, a lárpurlárd dalokról beszélek, akkor azért, hogyha megvizsgáljuk a szólam felrakásokat, a hangszerelést, elképesztő igényes, nagyon-nagyon ízléses és nagyon profi, és azért azt tudni kell, hogy te el nekem elsősorban zenész vagy.
[00:08:06]Köszönöm szépen.
[00:08:06]Mikor jöhetek legközelebb?
[00:08:09]Szóval az a helyzet, hogy a lényegére tapintottál az én személyes történetemnek, mert én zenésznek indultam.
[00:08:16]Jó, hát azért volt minden más előtte, tehát volt olyan, hogy szerettem volna csillagász lenni, meg mindenféle tudományos dologgal foglalkozni, de igazából a zene volt az, ami felkorbácsolta a szenvedélyeket a színpadi jelenlétre vonatkozóan, de de aztán változtak a dolgok, mert ugye hát nem tudom, hogy mennyire spoiler ez, mennyire lesz Ö erről szó a későbbiekben, de azt gondolom, hogy a lényege az, hogy engem nem nagyon engedtek szóhoz.
[00:08:56]Régen nem úgy volt, hogy na akkor fölrakom a YouTube-ra a dolgaimat, és akkor lesz egy kisebb közönségem, aztán már mehetek színpadra satöbbi.
[00:09:06]Régen az volt, hogyha a lemez cégnél azt mondták, hogy nem, akkor nem, és akkor elmúlt 10 év, és akkor nem.
[00:09:15]Szóval ennyire egyszerű volt a dolog.
[00:09:15]Én ilyen értelemben mindenféleképpen zenésznek gondoltam magam már csak azért is, mert az inspirációim nagy része zenében jön ki.
[00:09:27]Rengeteg kazettám van, ahol ott vannak a meg nem írt dalaim.
[00:09:32]Az előbeszélgetés során említetted Roy Harpert és és úgy nyilatkoztál, hogy egy picikét azt érzed, hogy van az életetek között egy párhuzamosság.
[00:09:43]Így van.
[00:09:43]Ezt elmondanád, hogy miért?
[00:09:45]Ő egy 85 éves zenész, aki most Írországban él.
[00:09:53]Tulajdonképpen egy olyan valaki, akit a szakma nagyon-nagyon tisztelt és becsült.
[00:09:57]Tehát például a Lecepelin harmadik lemezén írt egy olyan dalt, hogy Le a kalappal Roy Harper előtt.
[00:10:06]Ő az egyedüli, aki a Pinkfo zenekar lemezein, illetve egyik lemezén, mint külső ember felénekelhetett egy Pink Floydt.
[00:10:16]Aztán kiadtak közös lemezt a a Dave Gilmurral.
[00:10:23]Szóval Paul McCartney is szerepelt az ő lemezén, valamelyik lemezén.
[00:10:28]Bush és Peter Gabriel voltak azok, akik az egyik dal egy nagyon korai klipben előadták.
[00:10:37]Tehát magyarul ott a szakmai elismerés nagyon nagy volt mindig is a mai napig is, de az a helyzet, hogy egyéb segítséget nem nagyon kapott, azon kívül, hogy tisztelték és szerették és és egy nagyon-nagyon szűk közönség volt az, aki a mai napig is a vállán válukon szipelik.
[00:11:02]Nem tudom, hogy ezt így gramatikailag, hogy rakjam össze.
[00:11:07]Szóval nagyon-nagyon szeretik ma is, de nem volt az az áttöréses nagy karrier, amit le egyébként indokol az is, hogy a dalai sokkal misztikusabbak, elvarázsoltabbak voltak, mint a fővonal.
[00:11:21]Hogyha rólad beszélünk, akkor azért te az Omega zenekarnak volt az voltál az egy személyes előzenekara Konzsával zenéltél közösen, vagy Perem Martoni Krisztinával talán a játékszínben játékszínben csináltunk közö gyerek, aztán egy gyereklemezetek is megjelent.
[00:11:39]Igen.
[00:11:40]Különböző díjakat kaptál, de te mégis mégis úgy érzed, hogy a zenei téren téged nem hát mivel nem engedtek.
[00:11:48]Tehát gondolj bele, hogy az én első, hogy mondjam, lemezem, most tényleg nehéz ezt kiszámolni, de közel 40 éves koromban kerültem én képbe.
[00:12:03]A a ez volt a láthatatlan ég.
[00:12:06]Láthatatlan ég, igen, de lehet, hogy 30 valamennyi, de hát akkor is akkor is marha késő.
[00:12:12]Ühüm.
[00:12:12]Tehát ez ez tehát hogyha egy kis segítséget kaptam volna héves koromban, amikor a dalaimat vittem be sorba, akkor egész másképp alakul a dolgom.
[00:12:24]Az őskor című lemezed az gyakorlatilag a láthatatlan égre épül, csak kiegészül talán hat dallal.
[00:12:29]Ez 96-ban jelent meg.
[00:12:32]Igen.
[00:12:32]Hoppá!
[00:12:32]Igen, igen, igen, igen, igen, igen.
[00:12:35]Ott csak annyi a történet, hogy a szakmának annyira megtetszett a láthatatlan églemez.
[00:12:44]Ühüm.
[00:12:45]hogy azon kívül, hogy megkapta az Emerton díjat, az akkori legnagyobb díjat, a az aranzséráb díjat annyira megtetszett a szakmának, hogy fölhívott a poligram vezetője és megkért, illetve megkérdezte, hogy van-e kedvem kiegészíteni a láthatatlan ég repertoárját, mert CD-re fölvennék, és akkor oda még fél a fér akár hadd dal is.
[00:13:11]És akkor én gyorsan írtam hadd dalt, például az őskort, és akkor felvettük, hogy megmaradjon kvázi.
[00:13:16]Ez volt a cél.
[00:13:19]Én az a sejtésem, hogy te nem nagyon szeretsz dicsekedni, de én most szeretném mégis kérni, tehát én hozom föl, és akkor az úgy tisztább lesz, hogy téged külföldről is megkerestek, tehát meghallgatták a lemezedet.
[00:13:35]Így van.
[00:13:35]Így van.
[00:13:35]Hát volt egy olyan kis elmondtam egy-két helyen, de szívesen elmondom neki, mert ez, hogy mondjam, egy olyan visszaigazolás volt, hogy valóban lett volna azért helyem a zenei palettán.
[00:13:49]Az, hogy a poligram akkori elnöke, aki nem tudom most már azért bizonytalantam, mer mindig úgy meséltem, hogy Londonból jött, de hát kiderült közben, hogy ez egy hollandnémet cég volt.
[00:14:05]Mindegy.
[00:14:05]Szóval az elnöke idejött és az itteni poligramnak az irodájába beült, és akkor sorba rakták be az azévi lemezeket, hogy na hát ilyen lemezeket csináltunk.
[00:14:16]És akkor mindig mondta, hogy thank you, oké, oké.
[00:14:18]És így mondta, hogy oké.
[00:14:21]Amikor így belehallgatotta az első mit tudom én, egy percbe, ezt nekem egyrészről na mindegy.
[00:14:29]Szóval a vezetők mesélték el, most nem akarom nevesíteni őket.
[00:14:34]Na és akkor amikor berakták a lemezemet, akkor azt mondtatták, azt mondta, hogy várj, amikor ki akarták szedni, várjál, és végighallgatott valami négy dalt.
[00:14:43]Azt mondta, ezt a pasit elviszem én.
[00:14:43]azt mondja, ez eléggé jelzőt nem mondanék, mert az is hülyén hangzik.
[00:14:49]Szóval elvitte a lemezemet, és hát úgy hívták a pasit, hogy Rick Dobbis.
[00:14:54]Na és hozzátartozik a történethez, amit én azért maliciózus humorral hozzátennék, hogy állítólag amikor hazament, akkor egy hétre rá kirúgták, és én szoktam hozzátenni, biztos azért már megmutatta a dalaimat.
[00:15:14]Most egy picikét azért az jut az jutott az eszembe, hogy próbáljuk már meg, nem nyilván nem fogjuk tudni teljes mértékben, de próbálkozzunk meg azzal, hogy megfejtjük, hogy mi ez a magyar betegség, mi ez a mi az a fajta magyar betegség, hogyha valakiről azt észlelik, hogy egy kicsikét is tehetségesebb, önállóbb, akkor letörik a szarvát, vagy megpróbálják elhallgattatni.
[00:15:39]Igen.
[00:15:40]De ezt mennyire érezted egyébként a pályácsán?
[00:15:43]Hát végig.
[00:15:43]Ühüm.
[00:15:45]De hozzá szeretném tenni, hogy a lényeg az, hogy mindenből kibújtam.
[00:15:52]Ühüm.
[00:15:52]és mindig valami hasznos energiával alakítottam át azt, ami probléma volt.
[00:15:58]És tegyük hozzá, hogy voltak olyan társaim, barátaim, akik nagyon sokat segítettek ebben.
[00:16:03]Tehát egyrészről a lárpurlár legénysége, mindenkori legénysége, a régiek is, a mostaniak is, a jelenlétükkel, azzal, hogy együtt tudtunk dolgozni.
[00:16:15]És azok a zenészek, akik ott voltak mellettem, azok a fantasztikus hangszerelők, szóval ők ők mindig tartották bennem a lelket, úgyhogy ilyen értelemben mindig kaptam muníciót, energiát.
[00:16:30]Az más kérdés, hogy kérdés, hogy hivatalos helyről nem éreztem ezt a fajta segítséget, de hozzáteszem, hogy ebben sincs teljesen igazam, mert például a televíziós műsorokat azért meg tudtuk csinálni, tehát sok televíziós műsort meg tudtuk csinálni.
[00:16:50]Tehát ott például voltak olyan emberek, akik nagyon szerették hatásolatot, és hogy a zenére egy picit visszakormányozom a dolgokat.
[00:17:02]Igazából én amit az egyik oldalon elvesztettem, azt a másik oldalon kamatoztattam.
[00:17:10]Tehát amikor átmentem a lárpurlárba, akkor ott elkezdtem zenéket írni.
[00:17:16]Igaz, hogy inkább paródia jellegű zenéket, de hát ahogy te fogalmaztad, ott érződött azért a zenei jelenlét.
[00:17:26]Azt szokták mondani, hogy a 21.
[00:17:26]század legjobb tulajdonsága az, hogyha valaki nagyon gyorsan tud alkalmazkodni.
[00:17:31]Te erről mit gondolsz?
[00:17:34]Hát ez tökéletesen igaz.
[00:17:34]Ez tökéletesen igaz.
[00:17:37]Sőt, én hallottam olyan véleményeket, hogy aki gyerekkorában már állandóan máshol kell, hogy letegye a székhelyét, magyarul költözik és más-más iskolába jár.
[00:17:49]Azt hiszem a John Cle mondta ezt a írta ezt az önéletrajzában, hogy az segíti a kreativitást.
[00:17:56]Ühüm.
[00:17:58]Hát akkor ha én elmesélném, hogy első osztálytól, első elemitől kezdve már az első elemit, azt hiszem, ha jól emlékszem, már már nem egy helyen, vagy már vagy fél évbe mentem át például Zalaegerszegre Győrből, vagy vagy másodikban.
[00:18:14]Most ezt hirtelen nem tudom, de egy biztos, hogy állandóan még még a városon belül is más iskolákba jártam, tehát mindig én voltam az új fiú.
[00:18:25]rettenetesen nehéz volt, mert nem tudtam hogy gyökeret verni, nem tudtam a kapcsolataimat állandósítani.
[00:18:34]Viszont ez egy olyan kreatív magatartásra kényszeríthet, hogy feltaláljam magam mindenhol.
[00:18:40]Ennek ellenére egy egészen mindig is egy ilyen magányos farkasként tettem a dolgomat, aminek van előnye is.
[00:18:48]Egyébként az egyik korábbi interjúdban hallgattam meg a amikor azt mesélted, hogy a gimnázium négy évéből az első három évet máshol jártad, mint a mint a végzős, mert az már Budapesten történt.
[00:19:01]hogy három évig, az első három évben végiggitároztál, de sokszor idegesítetted a környezetedet vele.
[00:19:10]És akkor a negyedikben éppen ezért meg már azt se tudták rólad, hogy egyáltalán Igen.
[00:19:14]Befogtam a számat.
[00:19:15]Igen, mert mindig az volt, hogy persze ahelyett, hogy ahelyett, hogy gitároznál meg húrokat pengetnél, ahelyett meg kellett volna tanulni ezt és ezt, vagy mit tudom én.
[00:19:26]És ak ebből annyira elegem a színál gimnázium egy rohadt szót nem szóltam nem tudták hogy én zenélek vagy dalokat írok vagy gitározom.
[00:19:40]És hát nem kis meglepetés volt, amikor az utolsó időszakban a hát a legutolsó időszakban a a Banketten fogtam, elhoztam a gitárt, elkezdtem játszani és tehát nem sorba álltak, annyira tündériek voltak, sorba álltak, mert volt egy kis afférom, volt egy lány, aki nagyon tetszett, és akkor ott elindult ellenem a egyfajta hát ilyen ö ilyen egy ilyen egy ilyen ilen nem is tudom, hogy minek nevezem, konspiráció, vagy nem tudom.
[00:20:10]Szóval elindult ellenem egy hangulat, mert azt a lányt megpróbálták, hogy mondjam, megszerezni a múlt években, de jött egy új fiú, az a lényege, hogy új fiú, és akkor nekem könnyebb volt vele elkezdeni járni.
[00:20:22]És amikor elénekeltem egy dalt, amit erről a szituációról írtam, akkor tündériek voltak, mert jöttek és mondták, hogy hát bocs, tudom, hogy mondtam dolgokat, annyira helyesek voltak, mert írtam egy dalt, hogy virág voltam egy idegen kertben satöbbi, satöbbi.
[00:20:40]És akkor ez egy érdekes kis történet volt.
[00:20:43]Akkor hát azért ebbe nekem valahogy az érződik, hogy te nagyon-nagyon szeretted volna már akkor is megmutatni magadnát, de közben pedig azért egy kicsit ilyen háttérbe húzódós.
[00:20:55]Igen.
[00:20:55]Igen.
[00:20:55]Vagy nem tudom, tehát hogy te mennyire érzed egyébként, hogy a a karrieredben hogyan viselkedtél?
[00:21:00]Tehát mennyire tudtál magadért kiállni, vagy sem?
[00:21:06]A kérdés jó.
[00:21:06]Nem tudtam kiállni.
[00:21:06]Ühüm.
[00:21:09]Vajon tika nekem azt mondták, hogy hogy nem, akkor a viszontlátásra.
[00:21:11]És megvártam, amíg egy következő ember jön, ami öt év múlva volt.
[00:21:16]Ühüm.
[00:21:16]És aztán az is valami volt.
[00:21:18]Volt, aki azt mondta, hogy azért nem lát ebben fantáziát, mert nem div ez komolyan.
[00:21:24]Tehát elhangzott a szájából egy lemez lemezcég képviselőjének, hogy nem divat ma, mondta ezt abban az időszakban, mikor tudnék 700-at mondani, nem divat ma az egy szálgitáros műfaj.
[00:21:41]Pont.
[00:21:41]És ezzel el volt intézve.
[00:21:41]Vagy egy másik azt mondta, hogy miért nem írok olyan dalt, mint a Ne várd a májust?
[00:21:45]Hát mondom, azért, mert én nem az vagyok, aki azt írta.
[00:21:50]Én én vagyok.
[00:21:50]Tehát én egy másfajta dalokat írok.
[00:21:53]Ühüm.
[00:21:53]Érdekes játék volt.
[00:21:56]Az milyen volt mondjuk azzal szembesülni, amikor egyszer azt mondták neked, hogy te túl intellektuális vagy.
[00:22:01]Igen.
[00:22:01]Ez az utóbbi pasi írta ezt.
[00:22:04]Hát ez olyan, mintogyha azt mondanák egy egy festőnek, hogy túl sok színt használsz, vagy vagy én nem is értem ezt, komolyan mondom, de nem baj, semmi nem baj.
[00:22:16]Átlendültünk a lárpurlárba, és ott aztán lehetett marháskodni.
[00:22:20]Élve élveztem is a a a dalkavalkádot.
[00:22:23]Az imádom engem meg emlékszem régen sok bánatért, tehát mindenféle műfajjal eljátszogathattam.
[00:22:37]Ez engem nagyon-nagyon nagy elégtétel volt.
[00:22:41]Amellett, hogy hogy az én generációm meg még sokan mások, rajtunk kívül is rajtatok nőttetek nőttünk fel.
[00:22:46]Az ami nagyon-nagyon szembűnő a Lárpurlá 40 éves során, hogy direkt politikai tartalmak szerencsére nincsenek benne.
[00:22:59]Kettőt találtam.
[00:22:59]kapitány Géza miniszter úr, amikor megszólal, meg nem mondom, hogy Szászimoninak mi volt a szerepbéri neve, de hogy ez is egy ilyen általánosságban szólt a a a politikusokról.
[00:23:14]Ez a lényeg, ez a lényeg.
[00:23:14]Így van.
[00:23:15]Soha nem kaptatok arra utaló kérés, célzást, hogy azért egy kicsit bele kéne ebbe menni?
[00:23:21]De Ühüm.
[00:23:23]Sőt, arra is utalást kaptunk, hogy akkor maradhatunk a régi TV2-nél, hogyha heti műsort, vagy akár napi gegeket rakunk föl.
[00:23:35]Ezt egy hozzáértő ember mondta.
[00:23:37]Ezt egy hozzáértő ember mondta.
[00:23:40]És mondtam, hogy köszönjük, akkor elbúcsúzunk.
[00:23:43]Tudnilik van rá példa, hogy akik ezt megcsinálták, azok minőséget nem tudtak produkálni, tehát nem nem szabad.
[00:23:52]Tehát a minőség mindenek fölött, tehát nem kell állandóan jelen lenni semmi semmi értelme.
[00:23:59]Azt meg kell tartani, ami ami az emberből kijön, az jöjjön ki, de nem kell erőltetni.
[00:24:06]Az NKA üggyel kapcsolatban viszont éreztem az előbeszélgetésünk során, hogy ott van egy ilyen elemi felháborodás, tehát nem panaszkodás, hogy kaptunk, nem kaptunk, mennyit kaptunk.
[00:24:17]Talán 500000 Ft-ot kaptatok, ami a benzinpénzre volt elég.
[00:24:19]Az az nem NKA volt.
[00:24:22]Az régen, tehát amikor a 40 évet így áttekintettük a társaimmal, akkor rájöttünk, hogy bennünket államilag soha nem támogattak.
[00:24:34]Soha.
[00:24:36]Egyetlen egy kivétel volt.
[00:24:36]Kaptunk, azt hiszem, hogy 2006 környékén kaptunk egy 500000 Ft-os benzinpénzt, amiből azóta is élünk.
[00:24:45]Tehát tehát semmit.
[00:24:48]És te nem is gondoltatok arra egyébként, hogy pályázzatok az NKahhoz?
[00:24:55]Az NKA mást kaptunk.
[00:24:57]Ott személyesen én kaptam általában mondjuk 500000 Ftokat ha pár, tehát most nem tudom, három-négy klipre egyszer a társulat is kapott nemrégen, és de hát az 500000 Ft az 470 valamennyi nettó.
[00:25:16]Ühüm.
[00:25:17]És hát ki kellett egészíteni két millióra vagy háromra saját pénzből.
[00:25:23]Tehát hozzáteszem, hogy az az azért az azért segített mindig, de azért vettük tudomásul mindig, hogy ez így jó, mert legyen mindenkinek.
[00:25:33]Tehát mindig arra gondoltunk, oké, de az úgy jó, mert hallottam, hogy sokan kaptak.
[00:25:37]Ez így jó.
[00:25:39]Ez ez oké, ezzel nincsen gond, legyen is így.
[00:25:41]Na de amikor megtudtuk, hogy mi volt, akkor azért elgondolkodtunk, hogy mi lett volna, hogyha mindenki többet kap.
[00:25:48]Ühüm.
[00:25:49]Ez ilyen tekintetben jutott eszünkben.
[00:25:52]Azért 17 milliárd Ft az rengeteg pénz.
[00:25:55]Az több mint 500 1000.
[00:25:55]Én úgy tudom.
[00:25:58]Igen.
[00:25:58]Igen.
[00:25:58]Én is úgy úgy emlékszem.
[00:25:58]Úgy hiszem, hát hogy hogy akárhogy nézem.
[00:26:00]Igen.
[00:26:00]De hát ez van.
[00:26:03]Tehát és hozzáteszem, ez nem csak mostanában történik így.
[00:26:10]Én azt gondolom, hogy a kultúrát nem nagyon szerette soha semelyik kormány.
[00:26:17]Ühüm.
[00:26:17]Hát erről hosszan tudnék mesélni, de nem fogok, mert tulajdonképpen ha ezzel lettem volna mindig elfoglalva, akkor nem dolgoztam volna.
[00:26:24]Tehát ezeket a kérdéseket azért hárítottam el magamtól mindig, mert nem az a dolgom.
[00:26:29]Nekem az a dolgom, hogy a lehetőségek közé be tuszkoljam azokat a dolgokat, amik ott meg tudnak amik létre tudnak jönni.
[00:26:42]20 éves voltál, amikor azt mondtad, hogy a művészet hatása a világra az gyakorlatilag hát semmi, semmi semmi nem változtat semmit.
[00:26:50]Ezt írtam föl a falamra, és amikor így mindig jöttek, hogy tehát a művészet hatása a világra, vagy valami ilyesmi volt.
[00:27:01]És akkor semmi semmi nem változtat semmit.
[00:27:02]És ez jó volt, mert bárki jött hozzám rögtön az első egy óra azzal, tehát hogy erről kellett beszélgetnünk és vitatkoznunk.
[00:27:08]Főleg, mert hát mindig mondták, hogy ez nem így van.
[00:27:12]Ez egy picikét változott azért itt az idők során.
[00:27:13]Nézd, azt gondolom, hogy nagy méretekben nem, mert ha megnézed, hogy tehát egyszerűen a művészet arra jó, hogy az arra érzékeny emberekben hullámokat vessen és és szórakoztassa az embereket és elgondolkozta elgondolkoztassa.
[00:27:36]De de én azt gondolom, hogy hogy alapvetően az emberi természetet vagy egyáltalán tömegeket nem lehet megváltoztatni művészettel, de bízom benne, én abban mindig bíztam, hogy hogy lehetőség szerint hatással legyek és és és érezzem annak a közönségnek a visszajelzéséből, hogy volt értelme dolgokat kitalálni.
[00:28:05]Tehát az érdekelt, de abban nem hiszek, hogy nemzeteket vagy mit tudom én, az emberiséget meg tudja változtatni a művész.
[00:28:16]De képzeld el, hogy akkor én most elmesélem neked, hogy a nélkülem a világ című dalod Igen.
[00:28:21]Az engem például személy szerint megmentett.
[00:28:24]Hoppá!
[00:28:25]Képzeld el, ez hogy lehet?
[00:28:26]azért, mert De tényleg azért, mert egyszerűen akkor akkor így meghallgattam ezt a dalt, és olyan olyan az a sok-sok kis pici szilk úgy összeállt egy nagy képpé, és akkor összeraktam, hogy úristen, én egy valószínűleg egy nagyon-nagyon erős bántalmazó, nárcisztikussal megspékelt közegben vagyok.
[00:28:48]Jó, azt hozzáteszem egyébként, köszönöm, hogy ezt elmondtad és nagyon jól esik.
[00:28:53]Hozzáteszem, hogy én a saját érintettségemről tudok beszélni, hogy az elmúlt 40 évben hát több 100 ember jött oda és kért tőlem autogramot és és megköszönte azt, hogy én kihúztam egy életveszélyes helyzetből, vagy a társulat kihúzta őt, mert mert ő mit tudom én, ki je halt meg.
[00:29:22]és a mi kazettáinkon ö kapaszkodva jutott vissza az élők sorába kvázi.
[00:29:27]Na és akkor mondtam én a társulatnak, hogy mit szólnátok hozzá, hogy az egészségügyi régi egészségügyi minisztériumhoz ö egy beadványt adnánk, hogy ezért kérünk egyfajta együttműködést, mert tulajdonképpen mi is részt veszünk ebben a munkában.
[00:29:49]Amellett, hogy az én életemben ez a dal meg a sok többi is persze segített, de hogy nekem amikor meghallgatom ezt a dalt, akkor van benne egy kicsi kis segélykiáltás is.
[00:30:01]Hogyne, persze.
[00:30:02]És akkor most kicsit idézek.
[00:30:02]Jó, egyéb egyéb iránt pedig keressenek rá a YouTube-on, Spotify-on megtalálható a számcíme az, hogy nélkülem a világ.
[00:30:11]Illatos kert a túlvilág, csak alulról érzed az illatát.
[00:30:13]Imádkozzatok.
[00:30:13]Érettem, hogy ott jó legyen nekem, mert ha nem, én visszajövök és dörömbölök.
[00:30:18]Jót röhögök, jövök, jövök.
[00:30:20]Szóval, hogy hogy érezhet, nem tudom, én érzem benne azt, hogy vegyetek észre, vegyetek észre.
[00:30:27]Persze, de az egész élet erről szól.
[00:30:28]Ühüm.
[00:30:30]Én úgy szoktam erről beszélni, hogy hogy az a a szeretet, amit szeretetnek hívnak, meg egyáltalán mindenféle emberi megnyilvánulás, az lefordítható erre.
[00:30:48]Tehát sokszor gondolkodtam azon, hogy és ezt valamilyen könyvben majd megpróbálom levezetni, hogy tulajdonképpen egy beszélgetés az, ha a te mondandódat meg az én mondómat leegyszerisítjük és szűrjük, és egyre kisebb tartalmat szűrünk le belőle, majd eljutunk egy szóig, akkor az így néz ki.
[00:31:16]Vagyok, vagyok.
[00:31:20]vagyok, vagyok, élek, élek, élek.
[00:31:20]Ezt mondjuk, ezt csináljuk.
[00:31:24]Végül is ez a vége.
[00:31:27]Ez az utolsó kifejezés, mert mindannyian ezt csináljuk, hogy minden megnyilvánulásunkkal ezt a visszaigazolást várjuk el, hogy látjátok, hogy élek, élek, élek.
[00:31:38]Te is azt mondd, hogy élek.
[00:31:40]Én is azt mondom.
[00:31:42]Ez a vége ennek az egész történetnek.
[00:31:46]Erről meg vagyok győzve, hogy nagyon sokat gondolkodtam ezen, és ez valahol szép.
[00:31:51]Meg a szeretet is.
[00:31:51]A szeretetet én úgy fogalmazom meg, hogy akarom, hogy élj.
[00:31:57]Ühüm.
[00:31:58]Ennyi.
[00:31:58]Nem, nem bonyolultabb.
[00:31:58]Jó, hogy élsz.
[00:32:01]Tehát én én akarom, hogy élj.
[00:32:01]Ez a szeretet.
[00:32:04]És innentől kezdve viszont visszafejtve nagyon érdekes dolgokat lehet megtalálni arról a soksok emberi tulajdonságról, ami az irigység, ami a gombok nyomása, kellemetlen gombok nyomása és a többi és a többi.
[00:32:19]Ott viszont kiderül, hogy micsoda galád dolog, ha az ember nem dolgozik azon, hogy a jó, hogy jó irányba terelje a saját lelkét, és próbáljon ezen a mezgyén haladni.
[00:32:34]Picit bonyolult voltam.
[00:32:36]Nem, nem.
[00:32:36]Valah érezted a az életed során, hogy egy picikét jobban vagy nárcisztikus, mint ahogy kellene illene?
[00:32:48]Jó.
[00:32:49]Igen, jó a kérdés.
[00:32:49]Már csak azért is, mert én az a típus vagyok, hogy képzeld el, hogy én nem reszketek attól, hogy magamat állatira kritizáljam.
[00:32:58]Ühüm.
[00:33:00]Tehát én elég kritikus vagyok kifelé.
[00:33:02]Viszont ezt azért merem csinálni, mert magammal szemben vagyok a legkritikusabb.
[00:33:07]Tehát én abszolút nem fedem el magam elől azokat a tulajdonságokat, amik vannak.
[00:33:14]Egyébként mindenki nárcisztikus, azt szeretném mondani, tehát kivétel nélkül még az a Józsi bácsi is, aki megy haza a faluba, és mit tudom én, ő is nárcisztikus, ő csak nem tud az lenni kellőképpen.
[00:33:27]Ühüm.
[00:33:28]Tehát mindannyian saját magunkért melózunk nagyon keményen.
[00:33:33]Ö persze, hogyne.
[00:33:33]Hát persze, hogy az vagyok.
[00:33:36]Nem kicsit persze.
[00:33:36]Hiszen az egész munkásságommal szabad ezt évtizedek után így fogalmazni, bár eléggé visszaás arról szólt, hogy hogy igen vagyok, megvagyok, igen én vagyok, satöbbi, satöbbi.
[00:33:50]Csak ezt nagyon nehéz úgy kezelni, hogy azokon az ízlés határokon belül mozogjál, hogy egy idő múlva ne legyen kellemetlen.
[00:34:04]Gondolkodtam azon is, hogy húzzam be a következő szomorú szomorú témát.
[00:34:10]Csak, hogy ha nézem az életedet, akkor számomra nagyon felkiáltó jel jeles az, hogy hogy valakinek bizonyítasz, valakinek bizonyítani akarsz.
[00:34:23]És nem tudok elszakadni attól, hogy szerintem ez az édesapád.
[00:34:28]Így van.
[00:34:29]Akit tragikus körülmények között veszítettél el.
[00:34:31]12 éves voltál, amikor meghalt.
[00:34:34]Bizony.
[00:34:34]Ráadásul ő volt az Atya úristen, mert egy hihetetlenül tehetséges pali volt.
[00:34:40]Tehát úgy képző művészeti vonalon úgymond, mint a matematika oltárán, amit letett, az is, az is bizonyítja, hogy mennyire sokrétű volt.
[00:34:54]Nem lehet azt mondani, hogy humán érdeklődésű volt.
[00:34:55]Nem lehet azt mondani, hogy reál érdeklődésű volt.
[00:34:57]Mindenhez értett.
[00:34:59]Tehát egy mérnök volt, aki számokkal dolgozott, aki imádta a csillagászatot, akihez a munkatársai odafordultak, hogy val ha valamilyen ö fizikával vagy matematikával kapcsolatos probléma volt, ő megoldotta, ugyanakkor verseket írt, olyan szalmaképeket hozott létre, amiből majd fogok mutatni a nagyközönség számára is, amit be kéne rakni egy egy múzeumba.
[00:35:26]Olyan gyönyörű.
[00:35:30]fantasztikusan rajzolt.
[00:35:32]Vannak olyan rajzetek, amik ezt igazolják, meg festett.
[00:35:37]Szóval ő egy polihisztor volt és lenyűgöző személyisége volt.
[00:35:41]És és amikor megtörtént ez a baj, akkor gyakorlatilag az akkora trauma volt, amivel amit nem lehetett feldolgozni.
[00:35:51]Tehát az a mai napig gyakorlatilag azt hiszem, hogy a az én magányos farkasságom az ebből ebből ered, mert mai napiként képtelen voltam feldolgozni.
[00:36:06]Ühüm.
[00:36:07]Tehát ez nagyon nagyon tőle tanultál gitározni.
[00:36:10]Ő és rendkívül jó humora is volt.
[00:36:12]Hihetetlen.
[00:36:12]Tehát olyan humora volt, hogy hogy ezt a régi öregek mesélték nekem.
[00:36:19]Ő tulajdonképpen egy ilyen színjátszókörnek volt a tagja.
[00:36:21]Ö Győrben alakult ez a társaság, és mentek vidékre, ilyen ilyen mobil színjátszókör volt.
[00:36:32]És hát akik ismerték barátok satöbbi, azok mesélték, hogy mindenhol ő volt a főszám.
[00:36:43]És például a műszaki egyetemre járt ide, és beszéltem olyannal is, aki itt iskolatársa volt, és mesélte, hogy hogy hát fetrántek rajta.
[00:36:52]Szóval nagyon-nagyon tehetséges volt.
[00:36:53]Ő tényleg egy különleges ember volt, és ilyenkor látom azt, hogy milyen milyen tálentumok tudnak eltűnni úgy, hogy senki nem tud róla.
[00:37:02]Ez csak olyan szempontból érdekes, hogy milyen kár, hogy nem adhatott sok mindent magából.
[00:37:09]30 hány éves volt?
[00:37:09]3637 éves volt.
[00:37:15]67-ben.
[00:37:15]Igen, 30-ban született.
[00:37:19]67-ben halt meg.
[00:37:22]67 február 12-én.
[00:37:25]És és hát onnantól kezdve én olyan olyan volt, mintha kilőttek volna az éterbe, és ott próbáltam volna kapaszkodni, és mint ahogy tudjuk, ott fönn sok minden meg minden bekapaszkodhat meg az ember.
[00:37:40]Anyám elég gyenge volt, erős volt, fantasztikusan erős volt, hogy engem azért megtartott embernek, de de ő se tudta ezt hova tenni.
[00:37:51]Szóval ez egy ez egy hihetetlen nehéz helyzet volt.
[00:37:57]Azt szeretném kérdezni, hogyha mert ugye a halálának a körülményei azok feltáratlanul maradtak.
[00:38:04]Ha tudta volna édesanyád, vagy te tudnád, hogy pontosan hogyan történt az ő az ő halála, akkor az segíthető szerintem?
[00:38:13]Persze, persze.
[00:38:14]És soha nem nem gondoltam.
[00:38:14]Anyám elindult akkor, és egy emlékszem rá valami olyasmit mondtak, hogy egy fogatlan vagy egy rossz fogú rendőr funkcionárius azt mondta neki, hogy ha jót akar magának, akkor akkor ő fejezze be ezt a kérdezősködést, és szépen menjen haza.
[00:38:35]És tehát Magyaráznek lehetett akkor valamilyen feltétől.
[00:38:38]Hát amikor temettük, akkor ott volt két még a fotón is ott van két ilyen csávó, ott állt.
[00:38:48]És anyámhoz bementek, például anyám utána valamilyen műté esett keresztül a szombathelyi kórházba, és ott is megjelentek ilyen nyomozók.
[00:39:00]Ühüm.
[00:39:00]hoz engem is elkapott egy ember Győrben egyszer és és mondta, hogy pontosan tudom, hogy ki vagy.
[00:39:06]Amikor mondtam a nevemet, ijedtem be, azt mondtam Dolásari Attila azt mondja, nem te nem Doláksari Attila vag Dolásari Róbert vagy, és apád meghalt.
[00:39:14]Tehát ennyire ismertek bennünket.
[00:39:19]És és hát nagyon furcsa volt, mert amikor az első ilyen klubomat csináltam a 80-as évek elején a a Marcibányi téren, akkor ott is ült az első alkalommal ott ült két ilyen tényleg ilyen lóden kabátba, vagy nem tudom, ott ült két ilyen csávó hátul, és később esett le, hogy Jézusom, hát ezek ezek kik voltak?
[00:39:44]És kiderült, hát ezzel sokat viccelődtem, hogy Nagykállóból figyeltek bennünket, engem Nagykállóból.
[00:39:53]És azzal szoktam viccelődni, hogy elég erős lehetett az a az a távcsaj, amivel onnan engem figyelnek.
[00:40:02]Szóval mi milyen hülyeség ez?
[00:40:03]Miért miért az ottani rendőrség figyelte?
[00:40:05]volt ott apám gyerekkorában a nagybátyjánál, de ez az egész rendszer, ez egy rémálom volt.
[00:40:14]Egyébként az aktáidat kikérted?
[00:40:16]Ki?
[00:40:16]Igen.
[00:40:16]És mindent eltüntettek már.
[00:40:20]Csak rólam jött ki.
[00:40:20]Tehát apámról mindent eltüntettek.
[00:40:24]És rólam volt ez az információ, hogy a nagykállói rendőrségnek a mit tudom én, a hatókörében vagyok, vagy valamilyen hülyeség.
[00:40:33]Igen.
[00:40:33]Meg a volt egy hetes körklub, meg mit tudom én, föl is raktam én egyszer ezt.
[00:40:39]Magyarán szólva nyugodtan mondhatjuk azt, hogy hogy ez egy ez egy politikai ügyből kifolyólag akár még akár még a nem csak az önkez föl, hanem inkább a gyilkosság gyümölcs merül.
[00:40:53]Figyelj, én nagyon óvatos vagyok ezekkel.
[00:40:57]A gyanú ez.
[00:40:58]Ühüm.
[00:40:59]De addig, amíg nem derül ki, márpedig nem fog menni, nem néztem utána, nem gondoltam, hogy dolgom az, hogy most ezzel éveket foglalkozzak.
[00:41:15]Addig, amíg ez esetleg nem derül ki, addig én nem mondom ezt, csak feltételezem.
[00:41:22]Volt egy érdekes eset, bocsánat, teljesen más, de volt egy Szergeely nevű tündéri ember, akivel én dolgoztam.
[00:41:27]Ő egy Bohóc volt.
[00:41:30]A Szerge Bohóc nevű ember.
[00:41:33]Persze, Szervusz, Szerge!
[00:41:34]Igen, igen, szervuszgej.
[00:41:34]És ő kiment Kanadába, és annyira tűnt el, hogy senki nem tudott róla, hogy hogy mi van vele.
[00:41:43]Tehát diszidált úgymond.
[00:41:46]És írtam egy könyvet, több könyvet is írtam, de úgy értve, hogy egy könyvben említettem meg, a Boborián című könyvben említettem meg, hogy volt nekem egy ilyen barátom, aki mondta, hogy hogy egy ilyen szájmozdulat, vagy a vagy én mondanám neki, hogy egy ilyen szájmozdulat talán elég ahhoz, hogy valaki karakteres legyen, mert erről tartott kis előadásokat, hogy hogy valamivel meg kell különböztetni az embernek magát.
[00:42:13]ö másoktól valamilyen külső jeggyel.
[00:42:17]Na és akkor róla írtam, hogy hogy eltűnt ott, nyomaveszett, pedig többen mondták, hogy meghalt.
[00:42:26]És én azt mondtam, hogy addig nem írom le, hogy meghalt, amíg én nem tapasztaltam meg.
[00:42:35]És milyen a sors?
[00:42:35]pár év múlva eljött Magyarországra, és kezébe adtam ezt a könyvet, és tulajdonképpen ott mondtam azt, hogy oké, most az egyszer visszakaptam ebből valami pozitív dolgot, hogy soha tehát amíg nem bizonyosodik be valami, addig nem mondjuk rá, hogy így volt.
[00:42:51]És ez nagyon jól esett.
[00:42:54]Most képzeld, de odaadtam volna neki egy könyvet, amiben az van, hogy ő meghalt.
[00:42:59]Rémálom, de szerencsére nem így volt.
[00:43:02]Nagyon racionálisan gondolkodsz.
[00:43:02]Nekem úgy tűnik, inkább mint érzelmesen, és a tudomány az fontosabb, mint az érzelmekben való nagyon elmerülés.
[00:43:11]Te amikor 52 évesen édesapa lettél, akkor azért ez nyilvánvalóan egy picikét meg kellett, hogy változzon.
[00:43:21]Én azt hiszem, hogy mind a kettő vagyok.
[00:43:23]Egy picit ebben talán apámra ütöttem, hogy ha lehet ezt átfordítani reális és humán is.
[00:43:29]Tehát én amikor dalokat írok és olyan dalokat, akkor én érzelmileg eléggé túlfűtött vagyok, hogy hogy megszülessen az ad.
[00:43:37]Viszont ami a dolgokról való állásfoglalást illeti, inkább valóban a a racionalitás az, ami ami engem mozgat.
[00:43:49]Tehát tehát az az, ami ami számomra magyarázatokat ad erre a nagyon bonyolult világra.
[00:43:58]Szóval én azt gondolom, a kérdésed lényegét felejtettem el.
[00:44:04]Segíts.
[00:44:04]Mi volt a kérdés lényege?
[00:44:07]Az, hogy mennyire változtatta meg ezt az egyensúlyt az, hogy 52 évesen akart Ja, igen, bocsáss meg.
[00:44:13]Igen.
[00:44:16]És a lányomtól is elnézést kérek.
[00:44:16]Hát nagyon nagyon.
[00:44:19]Tehát ez ez egyszerűen olyan volt, mintogyha így ott lett volna a kenyér, és akkor engem úgy rákentek volna.
[00:44:28]Tehát annyira annyira átadtam magam ennek az érzésnek, hogy Jézusom, hát nekem tényleg lesz gyerekem, mert már azt hittem, hogy nem lesz, mert elég rosszkor jött a az utolsó probléma, amikor én elvesztettem a páromat önhibámból, és akkor akkor azt mondtam, hogy valószínűleg itt ennek vége, és nekem már nem lesz gyerekem.
[00:44:52]És ezt nagyon sajnáltam, mert éreztem, hogy én nagyon alkalmas vagyok arra, hogy egy legalább ennyire marha gyereket csináljak, mint amilyen marha vagyok én.
[00:45:04]És legalább ennyire marha, lányok.
[00:45:06]Hát imádom.
[00:45:06]Hát fantasztikus.
[00:45:06]Tehát csak azt tudom mondani, hogy hihetetlen mázlim van.
[00:45:10]Amikor nyolc évvel ezelőtt egy interjúban elmondtad, hogy ő akkor 10 éves volt, hogy valószínűleg művészi pályára készül, mert mindig táncol, balettozik, leutánozza különböző musical slágereket.
[00:45:23]Na most hol tartunk, hogy így 18 éves lett?
[00:45:28]Sok minden érdekli.
[00:45:28]Elsősorban a történelem meg a meg a filmszakma érdekli.
[00:45:36]Az a helyzet, hogy hát nem tudom, hogy most helyesbítek, mert az először azt mondtam, hogy spoiler, de most spoilereznék, és remélem a lányom nem fog megharagudni, hogy hogy tulajdonképpen eddig végig kitűnő volt.
[00:45:54]Tehát én én nagyon nem szerettem az Emin tanulókat.
[00:45:59]mindig arra gondoltam, hogy oké, de hát hol van a valódi érdeklődés, hol van az, hogy hogy valami érdekli más meg nem, de valami miatt sokkal okosabb, mint én.
[00:46:10]Szóval tényleg elképesztő.
[00:46:10]Szóval megy megyünk a suliba, viszem autóval és akkor és akkor mondom, mit csinálsz?
[00:46:15]Azt mondja, tanulok.
[00:46:17]Mondom, most már hagyjad.
[00:46:18]Dehogyis.
[00:46:18]Aztam, most tanulom meg.
[00:46:20]És az ilyen vizsgákon mindig ötös kap.
[00:46:23]Mondtam, édesfiam, szerintem lehet, hogy nem én vagyok az apád, vagy nem tec.
[00:46:27]Nagyon kemény, tényleg.
[00:46:27]Úgyhogy ez egy fantasztikus dolog, nagy mázli.
[00:46:33]Szerinted szülőként, apaként mi ez a legfontosabb dolog, amit átadtattál neki?
[00:46:39]Azt, hogy egy olyan valakit választottam feleségül, aki aki aki amit át lehet adni egy gyereknek, azt át tudta adni.
[00:46:48]Tehát egy egy hihetetlenül jó fejcsaj, és és annyira tudja, hogy mi micsoda, meg mi nem.
[00:47:01]Szaladt egy Reels videó körbe, azt láttam, ahol én a kvázi a nőkről úgy beszélek, hogy hogy a nőknek van egy hetedik érzékszervük, és hogy én nagyon nőpárti vagyok ező.
[00:47:11]Sőt, én mindig megkérdezem a feleségemet bizonyos dolgokról, de annyit azért helyesbítenék, hogy az elsősorban a gyerekemmel kapcsolatos volt, tehát azt nem rakták bele, hogy előtte volt egy beszélgetés arról, hogy a lányom nevelését hogyan kell jól csinálni.
[00:47:31]És én a elsősorban jó, hát nyilvánvalan megkérdezzük egymást mindenféle dologról, de ott elsősorban arról volt elsősorban arról volt szó, hogy te most mit csináljak, mert ezt csinálta a dork, vagy ezt mondta, erre erre hogy lehet reagálni, vagy vagy hogy foglaljunk állást?
[00:47:48]Ezt ezt a csajok tudják.
[00:47:48]Szóval ebben ebben ők a spillerek.
[00:47:50]Úgyhogy én a feleségemet említeném, aki a Kuruc Adrián, ö aki aki annyira fantasztikusan és jó fej módra kezelte a gyereket, hogy azért ilyen jó fej.
[00:48:04]Úgyhogy én ezt tudtam adni neki, hogy egy olyan valakit választottam, aki aki tudja, hogy mit kell csinálni.
[00:48:10]Elárulom, hogy tegnap, amikor a az interjúra készültem este, a lányaimmal, hármasban vacsoráztunk a a konyhaasztalt szépen körülve, az nekünk mindig egy ilyen nagyon fontos, hogy üljünk le hárman.
[00:48:21]És többször meghallgattuk azt a dalt, amit a a lányodnak írtál.
[00:48:26]Igen.
[00:48:26]És hát mind a hárman sírtunk.
[00:48:28]Jaj, de jó.
[00:48:29]És az, hogy tudod a tehát hogy megjelent az idrigtség is egyébként, hogy de jó, hogyha valakinek ilyen dalt írnak, de jó, hogyha valakinek ilyen apukája van.
[00:48:40]Tehát nagyon sok minden megjelent, és most ebből a dalból is fogok idézni, és ezt is megtalálhatják a YouTube-on természetesen.
[00:48:47]Cuki klip van hozzá, és én az egyik kedvenc gitárosom közreműködik, Dandó Zolika, aki aki egy zseniális zenész, tehát ne felejtkezzünk el róla.
[00:48:57]Szóval így szól a biz a a szöveg, hogy ne sír kicsim, apa csak arról beszél, hogy úgy szeret, ahogy a ahogy a szívén kifér.
[00:49:06]De ha mégis úgy érzed, hogy apa most megsértett, azonnal bocsánatot kér.
[00:49:10]Tudsz könnyen bocsánatot kérni a lányodtól?
[00:49:13]Hogyne?
[00:49:17]Persze.
[00:49:17]És általában ha bármi van, akkor ha nem azonnal, de de például egy óra múlva vagy este odamegyek.
[00:49:23]Persze.
[00:49:27]Szerinted édesapád büszke lenne most rád?
[00:49:31]Jene két hullám találkozott, a lányom és apám.
[00:49:42]Ühüm.
[00:49:43]És ezt nehezen tudtam ebben a pillanatban kezelni.
[00:49:47]Ühüm.
[00:49:48]Lehet, szerintem.
[00:49:50]Igen, lehet.
[00:49:54]Igen.
[00:49:54]Egyébként ennek a dalnak az a címe, hogy ahogy a szívén kifér.
[00:49:56]És annyit mondanék el róla, hogy én ezt, amikor megszületett a lányom, tudtam, hogy meg fogom írni.
[00:50:02]Ühüm.
[00:50:06]Mégpedig azért, mert nagyon mére hatolt bennem a Ja, most most a hangot tönkretettem ezzel, hogy ideultan.
[00:50:16]Tehát nagyon mélyre futott belém a John Lennonnak a Beautiful Boy című dala, ami nagyon sokat jelentett számomra, és arra gondoltam, hogy nekem is kötelező egy ilyen dalt írnom majd.
[00:50:34]És olyannyira igaz ez, hogy hangszerelésben meg is jelennek azok a dolgok, amit a de ez ez direkt van, amiket a sőt amiket a Lenon használt, sőt egy picit a hangomat is vóereztük nagyon nagyon picit.
[00:50:52]Szóval azok az effektek meg azok a hangszerek a hangszerelésben picit megjelennek, amit akkor akkor tapasztaltam.
[00:51:01]És ez egy jó érzés, hogy megcsináltam.
[00:51:03]Picit későn írtam, vettük felm, mert ezt korábban akartam, de arra jó volt, hogy már eléggé érett volt a csaj ahhoz, hogy ezt most nem tudom pontosan 14 éves volt vagy 15, eléggé volt ahhoz, hogy nagyon éretten szerepel.
[00:51:19]Ebben mondjuk a kisebbkori képei is jelen vannak, de ott élőben eléggé jól szerepelt, nagyon megdicsért a rendező.
[00:51:30]Ühüm.
[00:51:30]Robi, én azt gondolom, hogy ennél jobb lezárása ennek a beszélgetésnek nem lehetne.
[00:51:35]Úgyhogy én nagyon-nagyon szépen köszönöm, hogy elfogadtad a meghívást és itt voltál.
[00:51:40]Én is köszönöm, hogy meghívtál.
[00:51:40]Szia!
[00:51:43]Nektek pedig köszönöm, hogy velünk tartottatok.
[00:51:44]Ez volt a sorsok mögött a kontrollon.
[00:51:46]Ne felejtsetek el feliratkozni a YouTube csatornánkra, sőt az új csatornánkra is, melynek nem más a neve, mint Controll Club.
[00:51:52]Ha lehetőségetek van, akkor támogassátok a munkánkat.
[00:51:56]Jelen vagyunk a Facebookon, az Instagramon, a Tiktokon és a Threadsen is.
[00:52:00]Köszönjük szépen.
[00:52:02]Sziasztok!
[00:52:04]Kontrol.hu Eljött az ideje.