ÉLŐ: Tarr Zoltán és Nébl Zsolt a Kontroll Klub színpadán // FEZEN x KONTROLL
- Tarr Zoltán és Nébl Zsolt a Fezen Fesztiválon beszélgettek a nemzeti identitás hiteles megéléséről, a cenzúráról és a kultúrafinanszírozás visszásságairól.
- Nébl Zsolt a horvátországi háború hatására kezdett magyar nemzeti színű szalaggal hangszert kötni, elutasítva a felszínes „magyarkodást”.
- Tarr Zoltán szerint a nacionalizmus és sovinizmus között óriási a különbség: a büszkeség jó, a mások lebecsülése rossz.
- Mindketten elutasítják a cenzúrát, de Tarr Zoltán a tiltás helyett az edukációt és az explicit tartalmak jelzését javasolja.
- A miniszter szerint a kultúrában elképesztő keserűség és meg nem hallgatottság uralkodik a képmutatás és a források eltulajdonítása miatt.
- Magyarország papíron élen jár a kulturális kiadásokban, de a pénz nagy része céltalan infrastruktúrára vagy láthatatlan helyekre ment.
- A kormány átvilágítja a támogatási programokat, hogy a források politikai szűrők helyett valós közösségi értékteremtés alapján kerüljenek elosztásra.
- Nébl Zsolt szerint a vidék gazdasági fejlesztése nélkül hiába ültetik el a kulturális gyökereket, a kultúra lehetne a közösség- és gazdaságfejlesztés alapja.
- A Sugó Tambura zenekar vezetője régi álma, hogy minden szegregátumban közösséget építsen a tamburazene és közösségfejlesztés segítségével.
Részletes összefoglaló megjelenítése
A Kontroll csapata a Fezen Fesztiválon rögzített beszélgetést Tarr Zoltánnal, a TISZA-kormány társadalmi kapcsolatokért és kultúráért felelős miniszterével, valamint Nébl Zsolttal, a Sugó Tambura zenekar vezetőjével. A kötetlen hangulatú, mégis mély társadalmi és kulturális kérdéseket feszegető diskurzus érintette a fesztiválélmények személyes oldalát, a nemzeti identitás hiteles megélését, a cenzúra természetét, valamint az elmúlt évtizedek kultúrafinanszírozásának visszásságait és a kormányváltás utáni lehetséges új irányokat.
Személyes fesztiválélmények és a biztonság kérdése
- Tarr Zoltán olyan fesztiválokat idézett fel, amelyek szervezésében maga is részt vett, illetve amelyeket „elszenvedőként” élt meg – ez utóbbival a porra, melegre és némi fulladásos érzésre utalt. Hozzátette, hogy a mostani időjárás hasonlóan forró.
- Nébl Zsolt főiskolásként, művelődésszervező-hallgatóként rengeteget hospitált fesztiválokon; első élménye a bajai Dunamenti Folklór Fesztivál volt. Mostanra kevésbé fesztiválozó, de gyermekeivel eljár, és tanítványaitól egyre többször hallja: „Zsolti bácsi, mikor megyünk-e fesztiválokra zenélni?”
- A beszélgetés során felmerült a gyermekek biztonsága is. Tarr Zoltán elmondta, hogy a családban használnak egy applikációt, amelyen keresztül látják, merre jár a 21 éves fiuk és a 17 éves lányuk – ez megnyugvást ad, anélkül hogy folyamatos „vadászgatást” jelentene. Nébl Zsolt a közösségi szabályok és az egymásra figyelés fontosságát hangsúlyozta, amit a jelen világ „gonoszsága és huncutsága” közepette különösen lényegesnek tart.
A magyar fesztiválkultúra sokszínűsége
- A műsorvezető kérdésére, hogy milyen hiányzó fesztiváltípust látna szívesen Magyarországon, Tarr Zoltán óvatosan úgy fogalmazott: „Nem tudom, hogy létezik olyan fesztivál Magyarországon, ami nincs.” Szerinte annyira sokféle program és professzionális szervezés van, hogy nehéz lenne újat mondani; a fesztiválvilág éppen attól különleges, hogy az igények és ötletek folyamatosan hajtják egymást.
- Nébl Zsolt délvidéki tapasztalatok alapján azt emelte ki, hogy ott a népi kultúrát természetes módon ötvözik a modern világgal, és a fiatalok magától értetődően rajonganak érte. Jó példa erre a tambura zenekarok jelenléte a fesztiválokon. Reményét fejezte ki, hogy a magyar tamburazene is eljut erre a szintre, és néhány éven belül olyan slágerek születnek, amelyek a populáris rock- vagy popelőadók mellett is megállják a helyüket.
Nemzeti identitás, hitelesség és a szimbólumok használata
- Nébl Zsolt személyes története mélyen megvilágította a nemzeti jelképekhez való viszonyát: amikor a horvátországi háború idején járt ott, minden használati tárgyon ott volt a horvát kockás címer. Ez akkora hatással volt rá, hogy hazatérve azonnal vett egy piros-fehér-zöld szalagot, és azóta azzal köti magára a hangszerét. Tanítványainak is magyar nemzeti színű szalaggal köti fel a hangszereket. Hangsúlyozta, hogy nem a zsinóros mentés, Attilás „magyarkodásról” van szó, hanem egy mélyen megélt, hiteles magyar értékrendről.
„amikor én hazajöttem onnan, akkor az első utam az volt, hogy elmentem a méterárú boltba, és vettem ilyen 8 cm pirosfehér zöld magyar szalagot. [..] És azóta én azzal kötöm magamra a hangszert. Nekem ez nagyon-nagyon fontos.” – Nébl Zsolt *
- Az előző kormány által bevezetett, mesterségesen „nemzeti” tartalmat definiáló szabályozásról Tarr Zoltán elmondta: az irány nem a kirekesztés, a rosszkedv keltése, hanem a büszkeség és az összetartozás erősítése kell hogy legyen. Idézte egy horvátországi magyar püspök gondolatát a nacionalizmus és a sovinizmus közötti különbségtételről.
„az, hogy valaki nacionalista vagy soviniszta között óriási a különbség. És az, hogy valaki büszke horvát vagy büszke magyar az az nem az nem rossz. Az az lehet egy jó dolog. Akkor rossz, hogyha azt mondja, hogy a többiek viszont nem ilyenek, és a többiek nem értékek.” – Tarr Zoltán *
- Nébl Zsolt keserűen szólt arról, hogy az elmúlt időszakban egy politikai csoport kisajátította az általa is vallott jobboldali, keresztény, konzervatív értékrendet, és őt – aki roma gyerekekkel kezdett foglalkozni – olyanok lipsizték le, akik hiteltelenül hordják a zsinóros mentét. Mindez mélyen bántotta, mert nem anyagi problémáik voltak, hanem naponta taposták a lelkébe az ilyen képmutató, álszent megnyilvánulások.
A cenzúra és a kulturális szabadság határai
- A műsorvezető feszegette, szükség van-e bármilyen cenzúrára a kultúrában akár a vulgaritás, akár a tartalom szintjén. Nébl Zsolt szerint ha a jó ízlés és a normális értékrend határain belül marad valami – ami alatt azt is érti, hogy nem lopják el a kultúrára szánt pénzeket –, akkor nincs szükség cenzúrára. A „sanzonbizottságok” idejét rossz emlékként idézte fel, ahol nem értékrend, hanem érdekek mentén tiltottak vagy engedtek.
- Tarr Zoltán a cenzúrát általában is elutasította, de elismerte, hogy paradox módon a történelem során az elnyomás időszakaiban is születtek kiemelkedő alkotások. A legfontosabbnak a szabadságot tartja a kultúrában.
„Az egyik sajátossága szerintem a a kultúrának, hogy hogy akkor működik jól, ha szabad. [..] sőt bizonyos szempontból nagyobb vagy komolyabb vagy mélyebb dolgok jönnek vagy a a küzdelem erőssége miatt” – Tarr Zoltán *
- A vulgaritás kérdésében kifejtette: bár ő maga nem szereti és nem gondolja, hogy ez fejlesztené a nyelvet, mégis megérti, hogy vannak olyan élethelyzetek, közösségek, ahonnan egy művész érkezik, és ezt nem lehet elvenni tőlük. A tiltás helyett a társadalom edukálását és az explicit tartalmak jelzését javasolta. Ugyanakkor rámutatott az elmúlt 16 év legfájóbb vonására, a képmutatásra: „Lehet szép szavakkal és gyönyörű irodalmi magyarsággal olyan gondolatokat átadni, amelyek pusztítóbbak a csúnya szavakkal elmondottaknál.”
A kulturális terület örökölt problémái és a kormány feladatai
- Arra a kérdésre, hogy hová kell legelőször hozzányúlni a kultúrában, Tarr Zoltán átfogó képet festett: mindenütt elképesztő mennyiségű keserűség, szomorúság, abúzus, megbántottság és meg nem hallgatottság tapasztalható – mindez a képmutatásból és a források eltulajdonításából fakad.
„minden bárhova nyúlsz, bárhova mész, bár bárkivel beszélsz, elképesztő mennyiségű keserűség, szomorúság, abúzus, megbántottság, meg meg nem hallgatottság.” – Tarr Zoltán *
- A miniszter szerint a kultúra az a szövet, ami összefogja a társadalmat, és az elsődleges feladat felszabadítani ezt a közeget a cenzúra, a hazugság és a lopás alól, hogy az alkotók valóban alkothassanak anélkül, hogy politikai elvárásoknak kellene megfelelniük.
- Hangsúlyozta, hogy nem cél a másik oldal megsemmisítése, a korábban preferált alkotóknak és kezdeményezéseknek is van helyük, de meg kell nyitni a lehetőséget azok előtt, akik eddig semmilyen normális indokkal nem jutottak forráshoz vagy nyilvánossághoz.
- Nébl Zsolt a maga oldaláról úgy fogalmazott: a vidék gazdasági fejlesztése, a lehetőségek biztosítása nélkül hiába ültetik el a kulturális gyökereket a gyerekekben – ha nem tudnak otthon házat építeni, családot alapítani, akkor az erőfeszítések kárba vesznek. Szerinte az utóbbi 35 évben senki nem tudott mit kezdeni a vidékfejlesztéssel, és a kultúra lehetne az az alap, amely összeköti a gazdasági és közösségi szempontokat.
Kultúrafinanszírozás: papíron sokat, valójában rosszul költenek
- A beszélgetésben többször visszatérő elem volt a Nemzeti Kulturális Alap (NKA) működése és a források elosztása. Tarr Zoltán emlékeztetett arra, hogy a választások környékén 17 milliárd forintot osztottak szét sajátosan, és ez csak a jéghegy csúcsa.
- Elmondta, hogy Magyarország papíron Európában élen jár a kulturális kiadások tekintetében, ennek ellenére a valóságban ez nem érzékelhető. Ennek egyik oka, hogy a pénz jelentős részét betonra, cementre, infrastruktúrára költötték – ami sokszor szükséges, de a kiadások nagy része céltalan, valódi közösségi tartalom nélküli. A másik ok, hogy a források olyan helyekre kerültek, amelyek semmilyen mérhető vagy látható tevékenységet nem végeztek, miközben a valódi alkotók nem kaptak támogatást.
- A miniszter nem általános forráshiányról, hanem katasztrofális elosztásról beszélt. A nyár folyamán befejeződik a támogatási programok átvilágítása, és a cél az, hogy már idén látható jelei legyenek a változásnak, a következő évi pályázatoknál pedig ne politikai elvárások alapján döntsenek, hanem a közösségek, az alkotók valós munkája alapján.
- Külön kiemelte a civil szféra – amit ő maga sem szeret „civilnek” nevezni, mert nem katonákról van szó – és a helyi, amatőr kezdeményezések felkarolásának fontosságát. „Fantasztikus dolgok vannak az országban. Csodálatos emberek, csodálatos programok, csodálatos ötletek. Ezeket kell helyzetbe hozzuk.”
Zenei élmények, gyökerek és a közösségépítés ereje
- A beszélgetés személyesebb szálaként mindkét vendég felidézte legelső zenei emlékeit. Tarr Zoltán számára ez a Kaláka együttes és a karácsonyi dalok voltak; egy régi bakelit lemezjátszón hallgatták édesanyjával a „Mennyből az angyalt” és a „Kis karácsonyt”. Nébl Zsolt édesanyja fánksütés közben tanította meg neki az „Által mennék én a Tiszán” kezdetű dalt, amellyel később hatévesen felvételizett a zenei általános iskolába – és ez azóta is erős pillanatként él benne.
- A zene és a kultúra társadalomformáló szerepéről szólva felidézték Sebő Ferenc alakját, aki szerint a kultúrát nem ápolni vagy őrizni, hanem élni kell. Nébl Zsolt hozzátette: a kultúrát „szexivé”, fogyaszthatóvá kell tenni a fiatalok számára, amiben a projektalapú oktatásnak és a közösségnek döntő szerepe van – hiszen az ő lánya sem a zene, hanem a közösség miatt kezdett el klarinétozni, miután elvitték egy sváb bálba.
- Tarr Zoltán egyetértett abban, hogy nem kell mindenkiből profi zenészt vagy énekest nevelni, a művészeti nevelés az érzelmi intelligencia fejlesztését, az önkifejezést szolgálja. Példaként hozta fel sógorát, egy biológiaprofesszort, aki autodidakta módon tanult meg hegedülni, és egy erdélyi népzenekarban játszik – ezzel mintegy „beszél”, tovább éltetve a gyűjtött dallamokat.
- Nébl Zsolt édesapjáról mesélt egy anekdotát: amikor az fiatal korában „fröccsözés után kicsit emelkedettebb hangulatba” került, a nagyapa tárogatóval várta a konyhában, és együtt kiénekelték magukból az illuminált állapotot.
Jövőbeli víziók: tamburazenétől az uniós pénzekig
- A Sugó Tambura zenekar népszerűségéről Nébl Zsolt szerényen nyilatkozott: nem számított ekkora figyelemre, de úgy látja, szinte „kanalas orvosság” voltak a sérült magyar néplélek számára. A gyerekek büszkén, de szerényen viselik a reflektorfényt; egyikük, Rici így foglalta össze a hozzáállást: „büszkén, de szerényen” – egy jellegzetes kézmozdulattal kísérve. A rengeteg meghívást erősen szelektálják, csak olyan fellépéseket vállalnak, ahol jótékony cél vagy életre szóló élmény van a háttérben.
- Nébl Zsolt nagyívű tervet vázolt fel: régi álma, hogy minden szegregátumban, minden perifériára szorult településen építsenek egy kis közösséget, a tamburazene és a közösségfejlesztő technológia segítségével. Már több megyéből keresik tehetséges emberek az együttműködés lehetőségét.
- Tarr Zoltán a közeljövő legsürgetőbb feladataként az uniós pénzek hazahozatalát jelölte meg, amelyre egyértelmű határidők vonatkoznak. Ez határozza meg a kormány nyári programját is, így a nyaralás helyett a munka élménye adja az erőt. Úgy fogalmazott: „az örömben úszunk és a nap elől elbújunk és dolgozunk.”
- A támogatási rendszerek átvilágításának ígérete mellett biztosította Nébl Zsoltot és általában a kulturális közösségeket, hogy a kormány dolgozni fog azon, hogy a pályázati források ne politikai szűrőkön keresztül, hanem a valós közösségi értékteremtés alapján kerüljenek elosztásra, és hogy a magaskultúra mellett a helyi kezdeményezések is méltó támogatáshoz jussanak.
⚠️ Értelmezhetetlen vagy bizonytalan szakaszok
- „egy ilyen kis szokorrádiója” – az ASR-felismerés bizonytalan; a kontextus alapján egy hordozható (táska)rádióról lehet szó, de a pontos kifejezés nem rekonstruálható.
- „Népgal” – feltehetőleg a „népdal” torzult alakja.
- „béhókat szeretnénk széttörni” – a szövegkörnyezet alapján „béklyókat” (bilincseket), azaz a társadalmi-lelki kötöttségeket jelenti.
Teljes átirat megjelenítése
[00:00:08][zene] [zene] เฮ [zene] เฮ [zene] [zene] เฮ [zene] [zene] [zene] [zene] [zene] Az elmúlt [zene] másfél évben nagyot változott a világ, az ország és velünk is rengeteg dolog történt.
[00:02:26]voltunk a háború sújtotta Ukrajnában kárpátaljai magyarokkal forgatni.
[00:02:30]Élőben közvetítettük nektek Magyar Péter 1 millió lépését Nagyváradig.
[00:02:33][zene] Voltunk Csíksomly és a Budapest Prideon.
[00:02:37]Megrendeztük az utóbbi évtized legnagyobb szabású valódi szilveszteri műsorát.
[00:02:41]A választás napján pedig együtt [zene] követtük veletek az eseményeket a kontroll különleges eredményvárójában, de a választás után sem állt meg az élet.
[00:02:49]Drónfelvételeken bemutattuk az Elveszett nekit 60 pusztai zebrákat.
[00:02:52][zene] Nálunk jelentette be Balási Gyula cégeinek felajánlását az állam részére, és tovább folytattuk a bemutatását a hazai [zene] gyermekvédelmi rendszeren belüli visszaéléseknek.
[00:03:00]Munkánkra a kormányváltás után is szükség van.
[00:03:04]Szükség lesz.
[00:03:04]Ígérjük, hogy a kontroll kontroll marad [zene] a mindenkori hatalomgyakorlók felett.
[00:03:08]Ehhez viszont szükségünk van rátok.
[00:03:10]Támogassátok a Tabularáza média Alapítványt utalással vagy a PayPal-on keresztül.
[00:03:15][zene] Segítsetek, hogy legyen mit néznetek a jövőben is.
[00:03:25]Június 19.
[00:03:25]és 21e között érkezik Székesfehérvárra a Fezenfesztivál.
[00:03:27]Ott lesz velünk Azaria, Judlo, Halott Pénz, Velho, Walmart és még sokan mások.
[00:03:32]Talia Fezen.
[00:03:39]Sziasztok!
[00:03:39]Sok szeretettel köszöntök mindenkit a Fezen Fesztiválon a kontrol.hu színpadán vagyunk.
[00:03:44]Két vendégem is van.
[00:03:48]Abszurd filmszínház, abszolút fesztiválhangulat van.
[00:03:51]Sok szeretettel köszöntelek titeket Tar Zoltán, társadalmi kapcsolatokért és kultúráért felelős minisztert és Néből Zsoltot, a Sugó Tambura zenekar vezetőjét.
[00:04:02]Először is azt szeretném tőletek kérdezni, hogy van-e valódi fesztivál élményetek most itt ebben a pillanatban?
[00:04:10]Nem, hogy ez egész életetekben, tehát hogy hogyne, hogyne, hogyne.
[00:04:15]Nekem több fesztivál élményem is van.
[00:04:16]Van olyan fesztivál, amitek a szervezésében vehettem részt én szerveztem.
[00:04:21]És van olyan is, amikor elszenvedője voltam, tehát nem szervezője a fesztiválnak.
[00:04:29]Mindegyik mély nyomokat hagyott bennem, jót is, főleg jót.
[00:04:33]Az elszenvedő szóra szeretnék visszakérdezni, mi történt, ami olyan nyomokat hagyott benned, hogy te ezt most szenvedésként idézed föl?
[00:04:41]Engem az nagyon szeretem a hangulatát, de mindig ez a a por, a meleg, ez ez valahogy egy ilyen nagyon sajátos hogy is mondjam, ilyen fulladásos élményt is adott egyszerre.
[00:04:51]Ez most nincs.
[00:04:55]Na most a nézőknek szeretném elmondani, hogy az időjárásra ma sem panaszkodhatunk, mert irtózatos meleg van, ami azért egy fesztivál végülis az nem nem egy rossz dolog.
[00:05:07]Zsolt, te milyen élvényt tudsz felidézni?
[00:05:09]Leginkább főiskolás koromból én művelődésszervezőnek tanultam főiskolán és ugye hospitálni állandóan ezeken a fesztiválokon kellett Dunamenti folklór fesztivál volt a legelső.
[00:05:21]Ez még nem tudom tehát ilyen 25 évvel 30 évvel ezelőtt szervezték nálunk Baján.
[00:05:27]Én Bajai vagyok.
[00:05:29]Baján is rendszeresen ott a szigeten nálunk megrendezésre került.
[00:05:37]Nagyon jó élményeim voltak akkoriban.
[00:05:40]Most így közel az 50-hez annyira nem vagyok fesztiválozós.
[00:05:45]Gyermekeimmel még elmegyek, de így én magam már nem annyira.
[00:05:48]Viszont szerintem lehet, hogy néhány év múlva vissza kell szokjak.
[00:05:53]Most ezek a pici gyerekek, akikkel együtt zenélek, már jelezték, hogyha nagyobbak lesznek.
[00:06:00]Zsolti bácsi, mikor megyünk-e fesztiválokra zenélni?
[00:06:02]Megígértem nekik, hogyha hetedik, nyolcadikosok lesztek, akkor mehetünk nagy fesztiválra is zenélni.
[00:06:09]Most egyébként, hogyha már ilyen gyakorló szülőségről van szó, akkor ti mennyire féltitek a gyerekeiteket elengedni egy-egy ilyen fesztiválra?
[00:06:17][zene] Nálunk van applikáció a családban, tehát ezt ajánlom egyébként minden gyakorlószülőnek.
[00:06:24]A fiam 21 éves, a kislányom 17.
[00:06:30]Úgyhogy mi már így a öt-h éve így a fesztiváloknak elszenvedői vagyunk, ahogy Zoltán mondta ebből a szempontból, hogy a gyerekeink látogatják őket most már mind a ketten.
[00:06:42]Úgyhogy biztonságérzetet ad egyébként, hogyha rá tudunk nézni, hogy merre tartózkodik a gyerek.
[00:06:47]Tehát nem szoktam vadászni, hogy ne legyen frusztráló nekik az élmény, de néha azért rátekintek, hogy ugyan mi lehet vele hajnali 4-kor, és hogy azt látom, hogy esetleg a szállásom van, akkor megnyugszom.
[00:07:03]van.
[00:07:03]Mi is használunk ilyesmit, de alapvetően amit én fontosnak tartok meg a családban, hogy vannak bizonyos szabályok, rutinok, amikben megállapodunk és ezek közé tartozik például az is, hogy mindig többen kell együtt legyenek és kell figyeljenek egymással.
[00:07:18]A lányom is, fiam is nyilván másképp félti, vagy vagy aggódik érte az ember, vagy értük az embert, de a jelen világban és a jelen világ gonoszságában meg huncutságában ezt nagyon fontosnak tartjuk, de nem csak a fesztiválszonban, úgy általában, hogy oda kell figyelni egymásra és oda kell figyelni másokra is, és a jó Istennek hála ez eddig mindig mindig segített.
[00:07:45]Ühüm.
[00:07:45]Ha kultúrafinanszírozásról beszélünk egy picikét, akkor akkor mondjuk te szerinted milyen fesztivált lenne érdemes még esetleg behúzni Magyarországon, ami nincs, ami esetleg vonzóbb lehetne a akár a gyerekek számára is?
[00:08:04]Hát valószínűleg vagyunk a legjobb személyarom ilyen ötletekkel álljak elő.
[00:08:09]Nem tudom, hogy létezik olyan fesztivál Magyarországon, ami nincs.
[00:08:11]Ez önmagában egy fura mondat.
[00:08:13]Ezt is érzem.
[00:08:17]Nagyon sokféle fesztivál van, nagyon sokféle program, nagyon professzionális szervezés, amit itt is látunk a Fezenen és tapasztalunk.
[00:08:24]Én azt gondolom, hogy hogy az a csoda a fesztivál világában, hogy ott mindig tudnak új dolgok előállni, mert a az igények és az ötletek azok nagyon ügyesen nyomják, tolják egymást.
[00:08:37]Én nem nagyon tudnék most hirtelen előállni olyan olyan ötlettel, amire azt éreznem, hogy elképesztő módon hiányzik Magyarországon.
[00:08:46]Sőt, azt is lehet mondani, hogy magyar fesztiválok közül nagyon sok olyan, amit máshova is, mint ötletet exportálnak, vagy próbálnak meghonosítani.
[00:08:55]Én ilyet nem ismerek, de lehet, hogy Zsoltnak van ilyen.
[00:08:59]Igen, Zsoltal beszélgettünk arról, hogy te jártál Délvidéken fesztiválokra, és ott egy egészen más dolgot tapasztaltál, és hogy érdemes lenne talán azt Magyarországon is megmutatni?
[00:09:12]Igen, igen.
[00:09:12]ezt a szegst, amikor a a népi kultúrát beviszik a a ötvözik a modern világgal.
[00:09:19]És a fiataloknak ez ilyen magától értetődő, hogy nálunk igazából a Párnogras képviseli ezt, meg ezek a populáris cigány zenekarok, de el tudnám ezt képzelni mondjuk tambura zenekarokkal is, ugyanúgy, ahogy lent Délvidéken, tehát ott ott Horvátországban, Szerbiában szerves részét képezik a fesztiváloknak a az ilyes ilyen jellegű tambura zenekarok.
[00:09:45]Én remélem, hogy a magyar tamburazene is felfejlődik annyira, hogy hogy lesznek majd [torokköszörülés] olyan írott slágereink így a mostani populáris rock vagy pop zenei előadók mellett, amik megállják a helyüket majd fesztiválokon.
[00:09:59]Én ezen fogok dolgozni biztos.
[00:10:01]Én mint zenész, a zenésztől kérdezem, hogy szerinted az mennyire függ a egy népnek a nép lélektanától, hogy a a népzenéjét azt hogyan tudja úgy életben tartani, hogy a te, ahogy te mondod, hogy Délvidéken fiatalok is örjöngenek ezekre a zenékre?
[00:10:23]Magyarországon ez vajon miért nincs így?
[00:10:26]Magyarországon szerintem próbálták eltörölni az identitástudatot.
[00:10:27]Én a legelső legelső magyarsági érzésemet, furcsa ezt mondani, de Horvátországban kaptam, amikor a háború kitört Horvátországban a 90-es évek elején, és ott a függetlenségükért harcoltak, akkor voltunk lent, tehát még tőlünk 30 km-re bombák potyogtak.
[00:10:47]És tehát vicces volt a a Zágrában, a hadügyminisztériumban volt a fellépésünk, mert ott volt olyan próbaterem, ahol át tudtak minket vizsgálni, meg tehát olyan olyan szabályok voltak.
[00:11:00]És ott szembesültem azzal, hogy minden tehát a söröskupakon, az ablakokban, a cigarettás dobozon, az öngyújtón mindenen rajta volt ez a kockás címer ez a sehabnica.
[00:11:14]És amikor én hazajöttem onnan, akkor az első utam az volt, hogy elmentem a méterárú boltba, és vettem ilyen 8 cm pirosfehér zöld magyar szallagot.
[00:11:25]Ez idesóva 32-3 éve volt.
[00:11:30]És azóta én azzal kötöm magamra a hangszert.
[00:11:32]Nekem ez nagyon-nagyon fontos.
[00:11:34]És 10 éve tanítom a gyerekeket zenélni, és 10 éve a gyerekek gyerekeket és gyerekeknek a hátára is ezzel a magyar nemzeti színszallaggal kötöm.
[00:11:43]És ez tehát volt voltak olyan helyek, ahol megszóltak minket, hogy miért kell ennyire magyarkodni.
[00:11:50]Én nem gondolnám, hogy ez olyan magyar oly olyasfajta magyarkodás, mint sok helyen látja az ember, hogy zsinóros mentébe és Attilába bújnak.
[00:12:01]Ugyanakkor a magyar értékrendet semennyire nem képviselik.
[00:12:03]Ezek az emberek, tehát nem hitelesek.
[00:12:05]Én ha valaki ezt megkérdőjelezi azért, hogy a a tanítványomnak a hátán magyar szallagal van felkötve a hangszer, akkor arra igazából nem tudok mit mondani.
[00:12:16]Inkább csak szégyelem magam ő helyette.
[00:12:19]Ühüm.
[00:12:19]Az előző kormánynak ugye volt egy ilyen ötlete, bevezette, hogy mitől lesz valami magyar, mitől lesz valami nemzeti, hogy hány ütemenként kell bizonyos szavaknak szerepelni.
[00:12:28]Szótá ezt hogy gondolod megváltoztatni?
[00:12:31][zene] Igen, szerintem nagyon sok minden van, amin olyan értelemben kell változtatni, hogy pont amit amit az előbb mondtál, hogy ne ne kirekesztő, ne rossz kedvet csináló legyen, hanem hanem büszkeséggel töltsön el, jó érzést adjon, erősítsen bennünket.
[00:12:52]Ma épp egyébként egy horvátországi magyar püspökkel beszélgettem többek között, és ő pont azt mondta, hogy az, hogy valaki nacionalista vagy soviniszta között óriási a különbség.
[00:13:04]És az, hogy valaki büszke horvát vagy büszke magyar az az nem az nem rossz.
[00:13:11]Az az lehet egy jó dolog.
[00:13:13]Akkor rossz, hogyha azt mondja, hogy a többiek viszont nem ilyenek, és a többiek nem értékek.
[00:13:19]Szerintem akkor tudunk, pláne itt Kárpátmedencében Közép-kelet-Európában jól létezni, hogyha ha a büszkeségünk és a az öntudatunk az az abban segít bennünket, hogy másokkal együtt tudjunk lenni, és másokat is hagyjunk a maguk identitásában erősödni, fejlődni.
[00:13:39]Ez az a gazdagság egyébként, amiről Magyarország is szól, és szerintem ez az, amit nekünk valahogy vissza kell tudni állítani, óvatosan, finoman, nem erőltetve, pontosabban azzal, hogy hogy nem nem kirekeszteni azt, aki másképp éli meg a a a magyarságát, vagy Magyarországon egy büszke [zene] lengyel, mondjuk, vagy egy büszke szerb.
[00:14:06]És és miért ne lehetne?
[00:14:06]Mert nem gondolom, hogy ezzel ő megtagadja azt, hogy Magyarország polgára.
[00:14:10]Szóval inkább a a az ilyen kirekesztés vagyoknak a a megszüntetítése, amifelé mennünk kell, és minden másban meg figyelni egymásra, hogy hogy tudjunk jól jól megélni dolgokat pozitívan.
[00:14:24]Én azt szeretném, hogy Magyarországon a kultúra ne csak egy dísz legyen, ne egy ilyen nemzeti színnel leöntött, nemzeti mázzal leöntött most már így értékét vesztett valami, hanem tényleg az alapját képezze a társadalomnak.
[00:14:44]Tehát én nekem az a vízióm, hogy hogy ha Magyarországon a vidéket fel tudjuk fejleszteni, akkor akkor akkor lesz egy erős országunk.
[00:15:00]Tehát hogyha ezt a vízfejűséget megszüntetjük kulturális alapon, bármilyen alapon, tehát gazdasági alapon, de minden mindennel összefügg, hogy nem csak Budapest, Debrecen és néhány nagyváros létezik az országban, hanem tényleg a vidéki falvakban is meg tudjuk azt honosítani, hogy hogy a gyerekeink majd teleszüljék valamikor a falvakat.
[00:15:24]Ez egy sokrétű dolog, és ennek az alapját kell, hogy képezze a kultúra.
[00:15:28]a saját példámból tudok kiindulni.
[00:15:28]Tehát én a kulturális gyökereimet így a tamburazene által kaptam meg.
[00:15:33]És én nekem volt az életemben egy választási lehetőségem, hogy vagy Tirolban a világ legszebb faluja fölött 1200 m magasban fogok házat építeni, vagy a szülőfalumban, ahol ahonnan igazából ezek a gyökerek engem nem engedtek el.
[00:15:50]Tehát a hazaszeretetemet ott, a lokál patriotizmusomat ott kaptam meg.
[00:15:53]És ez és és ott alapítottunk családot, ott építettem házat.
[00:16:00]És most úgy gondolom, hogy hogy én a gyerekeknek ugyanezt adom vissza.
[00:16:07]Tehát én próbálom azt, hogy hogy ezek a kisgyerekek, akik akiket én tanítok, ezek ugyanúgy megkapják ezeket a kulturális gyökereket.
[00:16:14]És hogyha majd a következő kormányzat nagyon nagy reménységem van, nem távol áll tőlem, hogy politizáljak, de nagyon nagy reménységem van abban, hogy majd a azokat a gazdasági lehetőségeket is mellé fogja tenni, amik a tehát én próbálom a kultúra által a gyökereket a gyerekekben elültetni, viszont abból nem lehet megélni.
[00:16:36]Tehát hogyha megvannak azok a gazdasági lehetőségek vagy kilátások, hogy majd ők ott tudnak házat építeni, ott fognak összeházasodni és odajáratják a gyerekeiket óvodába, iskolába, akkor fog szerintem az igazi vidékfejlesztés megtörténni, ami az elmúlt 35 év, amivel az elmúlt 35 évben senki nem tudott semmit kezdeni.
[00:16:57]Valahogyőt Sebő Ferenc fogalmazott úgy a kultúrával kapcsolatban, hogy a kultúrát azt nem ápolni kell, mert nem beteg, nem őrizni kell, mert nem rap, hanem egyszerűen élővé kell tenni, meg kell tudni élni.
[00:17:09]Megélni.
[00:17:09]Így van.
[00:17:09]És egyébként pont Sebő Ferenc, aki szegény nem olyan régen ment el közülünk, óriási, hogy is mondjam, hagyatékot és óriási munkát hagyott ránk, és óriási munkát végzett pont azzal, amiről te is beszéltél, hogy hogyan hozta be a népi kultúrát, a gyökereket [zene] a mindennapokba.
[00:17:25]Nem biztos vannak még mások is, akik olyan [zene] színességgel, élvezettel jól hallgatható módon beszéltek és zenéltek [zene] mindenről, hogy hogy részévé vált a a mindennapomba.
[00:17:39]Én nagyon szerettem a Bartókrágyon egyébként hallgatni az ő műsorait, amiben amiben nem voltak ezek hosszú műsorok, de nagyon-nagyon sokat lehetett ezekből tanulni.
[00:17:48]és a teljes Kárpátmedenc Sőkol a diaszpóát isba is elment és hozta haza azokat a melódiákat, azokat a ritkusokat, ami ami pontosan abban segített nekünk egyrészt, hogy tudjuk, hogy kik vagyunk, honnan jöttünk, de közben, hogy fejlődjünk is, hiszen ezek nem a múlt részei.
[00:18:04]A érdekes dolog a könyvfesztivál volt ugye most a vagy könyvhét a Budapesten és sokfelé Magyarországon és ugye sok gyerek számára az író a költő az egy az egy nem létező ember ugye nem láttak még írlóírót és írlóköltőt az egyik nagyon komoly missziónk vagy feladatunk például az hogy engedjük újra be a költőket az írókat a a az iskolákba, hogy lássák azt a gyerekek ezek nem nem nem attól lesz valaki író már nem él és nem akkor író valaki, hogyha van egy bronz szobra valahol mielőtt ellopnák.
[00:18:37]És és a zene sem olyan a a népzene, a klasszikus zene, ami ami a múltié, hanem ez egy élő dolog, ami ami nagyon sok embernek a mindennapjának részévé tud válni.
[00:18:48]Én nagyon hálás vagyok azoknak a a zenészeknek, muzsikusoknak, akik nemcsak a zenét, hanem a azokat az érzéseket, azt a tudást is mellé tudják tenni és mellé osztják úgymond, ami amitől megérzik az emberek, hogy akár egy olyan zenének is, amit most hallunk magunk mögött, hogy akár ennek is ott van, ott lehet a gyökerében az a az a múlt, amiből amiből jövünk.
[00:19:12]Mit gondoltok a megőrizve meghaladni gondolatához?
[00:19:22]Tehát arra gondolok, hogy mondjuk, hogy miért van az vajon, hogy egy konzervált dolgot vizsgálunk akár a népzenében, akár a népviseletben, és ugye van az a van az az elmélet, hogy hogy attól autentikus valami, ahogyan lefotózták, vagy kodáék rögzítették.
[00:19:39]Ö, én értettem a kérdést, csak most szöget ütött a fejemben, hogy igazából nem biztos, hogy megőrizve kell, tehát meg kell őrizni mindenféleképpen kell egy olyan szegmens is, viszont azt tehát fogyaszthatóvá kellene tenni, és ilyen ilyen divatos szóval élve, szexvé kellene ezt az egész dolgot tenni.
[00:20:01]És ehhez nagyon kellene a projektalapú oktatás.
[00:20:05]Ott, ahol a gyereknek a fejében nem tananyagot velünk, hanem felkeltjük az érdeklődését.
[00:20:11]valami iránt most, hogyha a könyvek iránt Zoltán mondta, vagy akár legyen zene, tánc, képzőművészet, bármi.
[00:20:21]Igen.
[00:20:21]Szerintem is ez egy fontos dolog.
[00:20:23]És például ez is, hogy az oktatás kapcsán a művészetoktatás és a a a az ilyen készségtantárgyaknak a jelenléte, amikor nem azt várjuk valakitől, hogy tökéletesen énekeljen egy áriát, vagy egy egy népdgal, de azt, hogy érezzen rá arra, hogy ez jó, hogy adott esetben segíti azt, hogy sírjak.
[00:20:40]segíti azt, hogy örüljek, segíti azt, hogy kifejezzem magam.
[00:20:43]Én én nem annyira énekeltem, én én verseket mondtam, én verseket olvastam.
[00:20:47]Nekem az volt, ami ami sokat jelentett, és most is sokat jelent.
[00:20:52]Az éneklés is nagyon fontos, és Magyarország egy éneklő ország egyébként, és szeretünk énekelni, és és nagyon [zene] fontos a számunkra a az éneklés, és ez rossz, hogy ez eltűnt, és ez ennek nem volt és nincs helye, és például ez is egy fontos feladatunk, azt gondolom, hogy szépen lassan ennek a lehetőségét ne erőltessük.
[00:21:09]Tehát ami ugye Magyarországon, hogy az él sport nagyon fontos és lényeges és sokat ad a nemzettudathoz meg az öntudatunkhoz, de de a sport nem csak erről soról, hanem a jó értelemben vett népsportról.
[00:21:20]A a zene, a a színészet, a versmondás az sem csak arról szól, valamit nagyon profil lehet csinálni, és csak ha 17 órát gyakorolsz egy nap, akkor vagy zenész, hanem lehet ezt élményből azért csinálni, mert jó egyszerű és nem kell mindenkinek szupersztárnak lenni.
[00:21:36]és sógorom biológia professzor és autódidakta módon tanult hegedülni.
[00:21:42]És van egy népi népi zenekar, ilen furán hangzik, de egy egy ilyen autentikus erdélyi muzsikát játszanak, és ő ezzel beszél, ő ezzel ő tehát ez nem csak azt, hogy eljátssza azokat a dallamokat, amiket ők gyűjtenek ördöngős füzesen és a környékén, hanem ez életté válik és és fűződik tovább.
[00:22:02]Tehát nem biztos, hogy minden úgy autentikus, és egy az egybe kodobájék, és a többiek így játsszák, de de él tovább.
[00:22:09]És ez az, amiről szerintem szó van, és ezt szeretnénk, hogy kinek kinek, hogy mondjam, ez se jól az, hogy egy jót nótázik.
[00:22:17]Az édesapám utolsó sztori emlékszem, azt mesélte nekem, hogy amikor ő fiatal korában először, hogy is mondjam, került egy fröccsözés után kicsit emelkedettebb hangulatba, és hazatérendett, akkor az édesapja várta a konyhában, elővette a tárogatóját az édesapja, az én nagyapám, és hát kiénekelték magukból ezt a kis illuminált állapotot.
[00:22:42]Ö nem kellettek nem tudom tojássárgája meg ecetes pókhúst meg nem tudom mindenféle ugye népi rigmusok, hogy mivel lehet elmulasztani a másnaposságot.
[00:22:53]Ki énekelte magából ezt a ezt a dolgot.
[00:22:55]És nem azt mondom, hogy ez a követendő semmilyen szempontból, de hogy vannak ilyen dolgok, és nyilván nem volt ezért profi éneklés, de meg az a tárogató is egy fura hangszer, aki hanem valaki nem jól használja, de de ezekről van szó szerintem ez a részünk, és és ez volt jó, mikor titeket is lát az ember, amikor zenéltek, hogy ez egy nyelv, ez egy ez egy kifejezési mód, ahogy megjelentek.
[00:23:21]Én nagyon-nagyon irigykedve tekintek mindig egy kicsit a tőlünk nyugattabbra lévő országok, vagy akár Észak-Amerika, ahol a zeneoktatás szerves része az oktatásnak, és hogy hogy elképesztő profin megszólal, és ők nem profi zenészeket akarnak képezni, csak olyan olyan embereket, akiknek mondjuk a művészeti oktatás által az érzelmi intelligenciájuk is fejlődik, ezáltal a többi helyről megszerzett tudást is sokkal-sokkal jobban tudják szintetizálni, és hogy így így láttam azt, hogy karácsonykor összeül a család és mindenki játszik valamilyen hangszeren.
[00:24:01]Vannak Magyarországon is ilyen projektek egyébként, csak nem általános sajnos még még egyelőre nem általános, de azon fogunk majd dolgozni, hogy általános legyen.
[00:24:10]Tehát nálunk is a faluban például én nekem nagy szívfájdalmam volt, hogy egyik gyerek sem tamburázik, vagy a fiam azt tangó harmonikán kezdett, kislányom zongorázott és eljárt zongora.
[00:24:21]Addig amíg a tanárnénie élt, addig ő nagyon szeretett zongora járni.
[00:24:27]Utána néhány éve elvesztettük, akkor ő azt mondta, hogy abbaja a zenét.
[00:24:30]És hát én nagyon bántam igazából.
[00:24:36]És kicsit úgy magába is fordult akkor a kislányom, 15 éves volt.
[00:24:39]És utána egyszer mondtuk neki, hogy menjünk már el egy ilyen őnapi bálba ott Vaskúton a faluban.
[00:24:48]T tudtam én, hogy miért.
[00:24:51]Elvittük magunkkal.
[00:24:51]Kisfiúk mindjárt ott körberajongták.
[00:24:55]Mindegyik gyerekzenész.
[00:24:57]Tehát nálunk a faluban 100 gyereket, közel 100 gyereket tanítanak fúvózenére.
[00:25:02]Mi svábfalu vagyunk, úgy mint a te körzeted is, hogy budapesti svábok, ugye soroksár.
[00:25:08]És két héttel később megjelent a kislányom, kézen fogva a Tubás fiúval, hogy hát ő elk elkezdene klarinétozni, tanulni.
[00:25:17]És igazából nem a zene fogta meg, meg nem a nem nem az identitás tudata, hogy mi svábok vagyunk, hanem a közösség.
[00:25:26]És tehát a legfontosabb dolog az, hogy közösségeket fejlesszünk.
[00:25:33]És az előbb azt azt szerettem volna mondani, én mindig elmondom, amikor beszéltél az érzésekről, hogy az egész életérzésekről szól, ez kellene minden emberbe tudatosuljon, hogy nem biztos, hogy csak az egy érzés, hogy majd valamikor gazdag leszek, majd valamikor boldog leszek, majd valamikor majd mindig vár az ember valamire, meg a legfőbb érzés az, hogy a sárga csekket befizessük, meg hogy ezt megszerezzük, azt megszerezzük, és hanem a meg fel, tehát meg kellene állni, és azokat az érzéseket kellene felfedezni.
[00:26:03]az embernek.
[00:26:03]Ezt csak ilyen intermezónak mondtam még az előzőhöz.
[00:26:07]Visszatérve a kislányom azóta, tehát két éve profi módon megtanult klarinétozni.
[00:26:13]Tehát nemrég, amikor a a 100 tagúval 100 tagúval próbáltunk, akkor odajött hozzám: "Apa de jó lenne ezekkel muzsikálni!"
[00:26:21]És a Lőrinc meghallott, azt mondja: "Oké, jövő héten hívjál fel."
[00:26:27][nevetés] Ha fel tudnátok idézni, hogy mi volt az legesleelső zeneszám, amire [zene] emlékeztek gyerekkorban?
[00:26:38]Nehéz.
[00:26:38]Nekem nekem valószínű kaláka, nagyon sok kalákát hallgattunk a az édesanyámmal.
[00:26:46]Nekünk volt régen egy egy ilyen bakelit lemezjátszónk, és a legelső zeneszám, amire emlékszem, az a mennyből az angyal, és a kis karácsony volt.
[00:26:52]Minden karácsonykor ezt felraktuk.
[00:26:55]Tehát a nagymamámén voltak a karácsonyok.
[00:26:59]Szerintem ilyen négy-öt évest lehettem, amikor az első ilyenre emlékszem.
[00:27:01]Tehát ez volt az első olyan zenei élményem.
[00:27:05]Nálunk nem nagyon szólt a zene akkoriban.
[00:27:06]Ez a 80-as évek eleje volt, tehát ami a rádióból szólt, igazából nagypapámnak volt egy ilyen kis szokorrádiója.
[00:27:15]Most a hallgatóság már nem nagyon tudja, mi az a szokorrádió.
[00:27:19]Mi még emlékszünk rá, hogy tehát egy ilyen kis táskaó lapos elemmel működött, és akkor abba csörgött, zörgött mindig valami éppen.
[00:27:25]Tehát az nem zenei élmény volt, de én erre erre a zenei élményre emlékszem.
[00:27:30]Tehát ez ez olyan nagyon megmaradt bennem.
[00:27:32]Meg képzeljétek arra, hogy a nagymamám, hogyha lementem hozzá bajára, és azt mondtam, hogy mama készíts nekem fánkot, akkor a fánk az ott volt másfél órán belül, ez biztos.
[00:27:45]És miközben dagasztotta a fánkot, miközben kellesz kelesztődött a tészta, szaggattuk együtt satöbbi, akkor az volt a legesleelső dal, amit megtanított nekem, hogy által mennék én a Tiszán Ladikon, Ladikon, de Ladikon.
[00:27:56]És amikor hat évesen felvételiztem a zenei általánosba, akkor én ezzel a dallal felvételiztem.
[00:28:01]És mindig amikor ez a dal eszembe jut, akkor a akkor akkor megjelenik az a az a az a nagyon-nagyon erős pillanat.
[00:28:08]És milyen karriert indított be a nagymama így?
[00:28:09][nevetés] Szerintetek a kultúra bármely ágában is szükség van-e valamifajta cenzúrára?
[00:28:24][zene] Hogyha a a jóízlés határait jóízlés határait nem nem lépje át, akkor szerintem nincsen jó a jó ízlés és a és a normális értékrend határait.
[00:28:42]Tehát a normális értékrend alatt értem azt is például, hogy nem lopjuk el a kultúrára szánt pénzeket.
[00:28:48]Tehát most, hogyha a tartalmi cenzúrára gondolsz, akkor én nem vagyok híve semmiféle cenzúrának.
[00:28:54]Hogyha ha tényleg az nem sért másokat, nem bánt másokat és nem irritál másokat, akkor nem gondolnám, hogy nagy cenzúrás dolgokat be kellene vezetni bárhol is.
[00:29:09]Így van.
[00:29:09]Tehát a a cenzúra az nem tudom, szerintem nem cseg jól sehol senkinek, és nem nem jó dolgokra emlékeztet bennünket.
[00:29:17]emlékeztet bennünket a nem tudom a 1848-as szabadságharc és környékére, emlékeztet bennünket a kommunizmus éveire, emlékeztet bennünket az elmúlt 16 esztendőre.
[00:29:29]Ez ez nem jó.
[00:29:29]A az egyik sajátossága szerintem a a kultúrának, hogy hogy akkor működik jól, ha szabad.
[00:29:42]Egyébként az is érdekesen hat, amikor nem szabad.
[00:29:44]Az is egészen furcsa és különleges energiákat szabadít föl is kreativitást egyfajta nyomás alatt is és is van kultúra és tud lenni kultúra bocsánat a rossz magyarságért születnek fantasztikus művek olyan helyzetben és amikor van cenzúra és amikor van nyomás és elnyomás sőt bizonyos szempontból nagyobb vagy komolyabb vagy mélyebb dolgok jönnek vagy a a küzdelem erőssége miatt az A az egyik nagyon fontos dolog, hogy ne legyen cenzóra, lehessen valóban a jogszabályi meg a a a a hogy mondjam, a az egymás tiszteletben tartása a keretei között ne legyen és ne lehessen soha többet cenzúra.
[00:30:28]Akkor most egy kicsit az ördög ügyvé játszom.
[00:30:30]Jó, tehát mondjuk dalszövegekről beszélünk.
[00:30:32]Hol van az a határ, ami még belefér?
[00:30:34]Nem fér, ki dönti el, hogy ez még mehet, ez már nem mehet.
[00:30:41]Szóval az a sanzon bizottság az jó volt régen nem jól működött.
[00:30:47]Tehát az elképzelés az lehet, hogy jó volt, amikor megszűrték az tehát ott ott nem nem az az értékrendszerint szűrték a dolgokat, amit amit ami egy normális lenne.
[00:30:59]Tehát nem nem hagytak alkotói szabadságot, hanem ott igazából mindig valami érdek mentén tiltottak vagy engedtek.
[00:31:07]Most akár csúnya szavakra is gondolok egyébként.
[00:31:11]Gondolom, hogy erre gondolsz elsősorban, mert ugye ez a sanzon bizottság jellemzően, tehát az nem a mostani világ volt.
[00:31:18]És ez például milyen csodálatos zenéket tudott teremni.
[00:31:22]Ettől függetlenül egyrészt verseknek a megzenésítését, olyan verseknek a megzenésítését, amely versek nem voltak indexen, illetve olyan szövegeknek a létrehozását, amelyeket nagyon nehéz volt a szöveg alapján hogy is mondjam, elutálni vagy elzárni, de mindenki tudta és értette azt a mögöttes jelentéstartalmat, amitől mondjuk egy sárga rózsa vagy mondhatnák még nagyon sok ilyen híré vádalt egy nemzed a a hogy is mondjam, az ellenállás és a a szabadság jelképévé vált.
[00:31:56]Én azt hiszem, hogy az például, hogy hogy a csúnya szavak, ami a mai világban sajnos bizonyos életemben általánossá vált.
[00:32:08]Én azt hiszem, hogy és nehéz ügy és milyen módon lehet ki kivágni, kitenni a a a zenékből, a akár a előadásokból, színházból.
[00:32:18]Én szerintem ezt azzal lehet segíteni, hogyha a ami meg is jelenik egyébként nagyon sok esetben előírás is, jogi előírás, hogy jelezni kell, hogy itt ezek tartalmilag explicit szövegek.
[00:32:34]Bizonyos esetekben én azt hiszem, hogy ez egy ezek határesetek.
[00:32:36]Én nem szeretem, és nem gondolom, hogy ezzel ebben fejlődne a nyelvünk.
[00:32:43]De de tudom, hogy hogy vannak olyan helyzetek és vannak olyan élettörténetek és vannak olyan zenészek és olyan olyan olyan olyan művészemberek, akiknek az élettörténete az így így áll össze, és ez az a valóság, amiből ők ők jönnek, és ezt nem lehet elvenni tőlük, hogy ők kifejezzék magukat.
[00:33:05]Nem pártolnám, de nem is gondolom, hogy ezt meg kéne szabá egyébként, hogyha a vulgaritást tiltanánk, onnantól kezdve egy ellenállási akció, tehát ráerősítenénk erre a dologra.
[00:33:16]Én azt gondolom, lehet, hogy inkább a társadalmat kellene úgy edukálni, ne legyen vevő erre.
[00:33:20]De nem csak ezt, bocsáss meg, hogy itten két mondatban mondatot öltök, de hogy hogy itt nehéz a különbségtétel.
[00:33:29]Lehet szép szavakkal és gyönyörű, nem is tudom, irodalmi magyarsággal olyan gondolatokat átadni, amelyek pusztítóbbak a csúnya szavakkal elmondottaknál.
[00:33:39]És ami nagyon fontos, és az elmúlt 16 évre nagyon jellemző volt, az a képmutatás.
[00:33:43]Tehát azért, mert valaki szentül beszél, de egyébként minden, amit csinál, és az az sokkal rosszabb.
[00:33:51]Én azt gondolom, sokkal nagyobb pusztítást és kárt okoz.
[00:33:53]És ez az, amiből ki kellene jöjjünk ebből a totálisan képmutató, hogy bizonyos szavakat, bizonyos gondolatokat nem, meg nem tudom, bizonyos színeket nem, merthogy és egyébként meg minden, ami ami történik, az arról leri a hazugság, a a a gyűlölet és egyebek.
[00:34:10]Nekem ez volt a legfájóbb egyébként, hogy voltak olyan, tehát hogy a a egy politikai csoport kisajátította az én értékrendemet.
[00:34:20]Tehát én én tényleg egy egy ha azt lehet mondani, hogy a politikának van jobb meg baloldala így hagyományos értelemben, márpedig azt gondolom, hogy most tehát a politikának mélysége meg magassága van.
[00:34:31]Mélységeit azt megéltük az elmúlt időszakban.
[00:34:33]De hogyha ezt a konkrét jobb és bal oldalt nézzük, akkor én egy jobboldali keresztény, konzervatív polgári értékrenddel rendelkező magyar ember vagyok, annak ellenére, hogy sváb származású.
[00:34:46]És nekem ezt kisajátította egy politikai oldal.
[00:34:49]És utána utána amikor én elkezdtem mondjuk roma gyerekekkel foglalkozni, akkor lelipsiztek engem olyan emberek, aki aki kötött magára egy ilyen zsinór mentét meg egy Attillát, és akkor ő onnantól kezdve ő volt a mély magyar.
[00:35:03]ahol ott semmiféle magyar értékrenddel nem rendelkezett.
[00:35:08]Így elmeséltem, hogy a gyerekeknél a hangszereket nemzeti színszallagal kötöm fel a gyerekekre.
[00:35:14]Nálunk a boldog asszonyanyánk, ami régen a magyar himnusz volt, az az tananyag, tehát mi játszuk a a szentmiséken.
[00:35:18]Ezek ez ezek tehát a ugyanúgy a a a karácsonyi énekekkel együtt.
[00:35:24]Tehát én próbálom átadni ezt a ezt az egész dolgot, amit én megélek.
[00:35:29]Most nekem ez annyira nem volt hiteles, és annyira bántott is az elmúlt időszakban.
[00:35:32]Én tehát nem anyagi problémáink voltak nekünk soha meg, hanem hanem ez a ez a dolog, ahogy így minden nap beleléptek a lelkünkbe, amikor láttam, hogy egy ilyen nem hiteles ember teljesen képmutató, állszent módon az én értékrendemet sárba tapossa.
[00:35:54]miniszter úr, te hát egy elég nehéz feladatot kaptál, merthogy a kultúra bár 17 milliárd Ftot az NKA szétdobott így hirtelen a választások környékén.
[00:36:10]Elképesztően elhanyagolt volt ez az egész.
[00:36:13]Tele érzékenyebbnél érzékenyebb emberekkel, hogy lehet választani, hogy mihez kell hozzányúlni?
[00:36:19]Szerinted hol van a legnagyobb probléma kulturális területen?
[00:36:26]Mindannyian látjuk, hogy mindenütt probléma van, és szerintem ez a ez van a az egész változás vágya és végrehajtott megvalósulása mögött, hogy mindenki látja, minden bárhova nyúlsz, bárhova mész, bár bárkivel beszélsz, elképesztő mennyiségű keserűség, szomorúság, abúzus, megbántottság, meg meg nem hallgatottság.
[00:36:48]Ö, és ez a képmutatásból és a lopásból fakadó, elképesztő, hogy is mondjam, harag és szomorúság van az emberben.
[00:36:58]Bárhova lehet nyúlni.
[00:36:58]És én azt gondolom, és azt tartom nagyon fontosnak, hogy hogy ahogy már el is hangzott, a kultúra az tulajdonképpen az a szövet, az a az a keret, ami ami ami összefog bennünket, ami lehetővé teszi azt, hogy közlekedjünk egymással, hogy beszéljünk egymással, hogy hogy közünk legyen egymáshoz.
[00:37:15]És a mi feladatunk az, hogy felszabadítsuk ezt a közeget a cenzúra alól, a hazugság alól, a lopás alól, hogy lehetővé tegyük, hogy az emberek alkossanak.
[00:37:24]Akik alkotnak, ők tudjanak alkotni, és ne az legyen, hogy ha nem úgy alkot, ahogy valaki megmondja neki, akkor ő ő már nem is alkotó, ő nem is jut előre, ő nem is tud megjelenni sehol.
[00:37:37]Ez az első és legfontosabb.
[00:37:37]A második pedig azt gondolom az, hogy hogy itt nem kell senkitől, hogy mondjam, senkit lelökni a Tajgetoszról, hogy egyebek.
[00:37:46]Van helye és kell legyen helye mindennek és mindenkinek, azoknak is, akik az elmúlt időszakban, hogy most mondjam, preferáltak voltak, vagy előtérbe voltak helyezve.
[00:37:55]Nem őket kell megsemmisíteni és a másik irányba elbillenni, de ez, ami itt történt, ez felfoghatatlan és ezt valahogy helyre kell hozni.
[00:38:06]És mi ezen dolgozunk, egyrészt, hogy kiderüljenek ezek a hazugságok és huncutságok, az érdemtelenségek, másrészt pedig, hogy azok a közösségek, azok az alkotók lehetőséghez, forrásokhoz jussanak, akik az elmúlt időszakban, ki ezért, ki azért, de általában semmiféle normális és felfogható indok nem volt mögött, de nem jutottak lehetőséghez.
[00:38:27]Nyilván a a kultúra ilyen szempontból azért tényleg nagyon mostoha körülmények között volt, és nyilván most sem egyszerű, hiszen amikor a az emberek a a bőrükön érzik azt, hogy milyen várólisták vannak egy egészségügyi intézményben, amikor amikor nincs elég tanár satöbbi, satöbbi, akkor nyilván az van, hogy jó, hát a kultúra majd hm hm [nevetés] de nem nem tehát ugye az, amit amit te is mondtál, hogy ahhoz, hogy a a vállalkozásfejlesztést, hogy a gazdaság versenyképessége javuljon ehhez Eh ehhez jól kell érezzük magunkat.
[00:39:01]Ehhez az kell, hogy érezzük, hogy valakik vagyunk, hogy egy olyan országban élünk, ami amiben jó élni, amiben jó itthon maradni, amiben jó a gyerekeinket nevelni, és jó érzéssel tudjunk nekik azt mondani, hogy ne menjetek külföldre tanulni hanem maradjatok itt, mert van értelme.
[00:39:15]Vagy ha elmentek, akkor gyertek haza.
[00:39:16]Hogy hogy ezek szorosan összefüggnek.
[00:39:19]Én azt mondom, és nem csak azért, hogy reklámozzam magunkat, a kormányon belül is a legfontosabb ez ez a munka, ami itt zajlik a a kultúra területén, mert ez az, ami erőt tud adni és alapot tud adni minden minden máshoz, és nem nem az a cél, hogy itt önmagáért vagy lévő kultúra legyen, hanem az, hogy az ország mentális állapota javuljon, az, hogy jól érezzük magunkat a bőrünnbe.
[00:39:45]az, hogy hogy tudjunk örülni, hogy tudjunk kultúráltan örülni, hogy hogy tudjunk hangot adni az érzéseinknek, hogy el tudjon indulni az a befagyott hangulat és állapot, amiből próbálunk jönni.
[00:39:58]Merjünk bátrak lenni, merjünk merjünk hinni abba, hogy sikerül.
[00:40:00]Márpedig most láthattuk, hogy sikerül, és akkor biztos, hogy jobban fogunk tudni teljesíteni, kreatívabbak leszünk, bátrabban tudunk vállalkozni, biztosabbak lehetünk, hogy nem ellopják a pénzünket, hanem hanem annak lesz értelme, hogy az hogy dolgozzunk.
[00:40:13]És ez így szerintem és ebben szent meggyőződésem hozzájárul az ország egészének a a az ébredéséhez javulásához és ahhoz is, hogy ki ki a családjában, magában jobban érezze magát.
[00:40:27]Egész egyszerűen azt gondolom Zsolt, hogy ti ehhez maximálisan hozzájárultok a tambura zenekarral.
[00:40:34]Iszonyatos nagy reflektorfénybe kerültetek szerencsére.
[00:40:39]Én azt gondolom, ezt hogy bírod?
[00:40:39]A gyerekek hogy bírják?
[00:40:42]Milyen tervek vannak a jövőre nézve?
[00:40:49]Nekem ez ez kicsit ilyen váratlanul is jött igazából ez a népszerűség.
[00:40:55]Én nem gondoltam, hogy ez ekkora ekkorát fog szólni.
[00:40:57]Ez a néhány egyszerű kis hangszer így betölti az egész országot.
[00:41:02]Meg hogy meg hogy ennyire sérült ez a magyar néplélek.
[00:41:06]Tehát hogy hogy ilyen adag kanalas orvosság voltunk mi ennek a magyar társadalomnak.
[00:41:14]A népszerűség része engem annyira nem dob fel, vagy nem zavar.
[00:41:18]Gyerekeket meg, hogyha megkérdezik általában a riporterek, hogy miről van szó.
[00:41:22]Rici fejezte ki legjobban, azt mondja, büszkén, de szerényen.
[00:41:25]És még ezt a kézmozdulatot is hozzátette.
[00:41:29]Úgyhogy tehát gyerekek körülbelül így viselik.
[00:41:34]Annyit látnak, hogy minden héten megyünk valahova, vagy kapnak valamit, vagy valami élményben van részük.
[00:41:40]Rengeteg, rengeteg megkeresés van, hogy ide menjünk-e fellépni, oda menjünk-e fellépni, de hát nagyon szelektálnom kell.
[00:41:48]Tehát ezek a pici gyerekek még elsősorban az a lényeg nekem, hogy gyerekek maradjanak, úgyhogy próbáljuk redukálni a meghívások számát, és csak akkor vállalunk valamit, hogyha ha jótékony cél van mellé rendelve, vagy a gyerekek egy életre szóló élménnyel tudnak gazdagodni, vagy esetleg valami olyan olyan dologgal, tehát valahol segítséget tudunk ezzel nyújtani, vagy vagy jó példával szolgálhatunk.
[00:42:13]Tehát ezeket így próbálom meg leszűrni.
[00:42:19]A nyárba belefér most a irgalmatlan sok munkátok között, hogy egy picikét pihenjetek, elmenjetek nyaralni, hogy fogjátok tölteni az esetleg pár napra szánt, nyaralásra szánt időt?
[00:42:34]Nekünk nem ez van a nyárba betervezve.
[00:42:38]Nagyon fontos és sürgős dolgokat kell tenni.
[00:42:41]A legfontosabb ezek közül a az uniós pénzek hazahozatala, ahol egy nagyon egyértelmű határidő van, ameddig nagyon-nagyon sok mindent el kell végezni és végre kell hajtani.
[00:42:51]És azt hiszem, hogy ez ez elég kihívás és elég élmény a nyárra mindannyiunknak.
[00:42:56]És tehát nem mártírságból, hanem egész egyszerűen a dolog dolog van, feladat van, és ennek ennek ennek most van itt az ideje.
[00:43:09]Én nekem ezek, mint remélem, hogy sok hasonló eseményre fogok tudni majd menni, és ezek fogják adni azt a különleges élményt, ami ami láthatóvá érezhetővé teszi, hogy ez a munka, amit csinálunk, és nem feltétlenül, hogy is mondjam, mindig a legvidámabb része a mindennapoknak, hogy annak az értelme az az, hogy hogy legyenek ilyen események, hogy hogy legyen tambora zenekar, hogy hogy az emberek tudjanak a gondjaikról, örömeikről beszélni, és hogy higgyük el, sok-sok évtized Azt kell mondjam évszázad után, hogy igenis van lehetőség, van reménység arra, hogy hogy kilábbaljunk.
[00:43:44]Részben saját magunkból már bocsánat, hogy így mondom, tehát a saját magunk által magunknak okozott keserűségből és sikertelenségből, részben pedig azokból a béklyogból, amiket mások visszaélve ezzel a helyzettel, ezzel a lelki állapottal ránk raktak.
[00:43:59]És ezt a ezeket a béh béhókat szeretnénk széttörni.
[00:44:02]Ez szerintem elképesztő energiákat ad napozni.
[00:44:08]Úgy sem annyira egészséges, azt mondják most.
[00:44:10]Úgyhogy az örömben úszunk és a nap elől elbújunk és dolgozunk.
[00:44:14]Ez lesz a nyár.
[00:44:17]Zsolt, nekünk a gyerekekkel több meghívásunk van.
[00:44:20]Többször megyünk Balatonra.
[00:44:22]Mondjuk nekem az nem igazán pihenés, tehát minden édegszálam kihegyezve kell ezt végigcsináljam, de remélem, hogy ősszel majd eljutok mondjuk a barátommal egy két napos vagy három napos ilyen Balatonkörre kerékpárral, vagy hogyha vége az aratásnak, akkor a családdal is majd tudunk valamit tervezni.
[00:44:44]Most egyelőre nagyon pörgős lesz a nyár, ugye ma reggel is 4:00 órakor keltem, kimentem szénát csinálni, utána eljöttem ide.
[00:44:50]Holnap megyünk Balatonra a gyerekekkel egy másik televíziónak a felvételére.
[00:44:58]Úgyhogy hétfőn megint Balaton, úgyhogy nagyon pörgős.
[00:45:00]Meg még ez mellett én elkezdtem szervezni azt a régi víziómat, vágyamat is, amit az előző rendszerek mellett nem mertem elkezdeni, hogy nekem az az álmom, hogy minden szegregátumban, minden minden perifériára szorult településen építsünk egy ilyen kis közösséget.
[00:45:17]És most egyébként múlt szombaton bizonyosodtam meg róla, hogy ennek ennek gyakorlatban is van jelentősége.
[00:45:24]Volt egy ilyen kis halfőző rendezvény Sükösdön, és gyerekekkel ott felléptünk, ugye 21 néhány gyerek van, és a mi asztalainknál közel 100-an ültünk.
[00:45:36]Nagymamák, nagypapák, barátok, nem tudom.
[00:45:37]Tehát és nagyon jól éreztük magunkat.
[00:45:40]Tehát egy olyan olyan kis mag jött létre ott a faluban, hogy aki teljesen összetartó ez és csak a kultúra meg ez a kis közösség tartja össze.
[00:45:49]Tehát kör csoportosultak az emberek.
[00:45:49]És most én elkezdtem szervezni országot nem is nem is kezdtem el szervezni, magától szerveződik.
[00:45:57]tehetséges emberek Borsod megyéből felhívnak, Norgrád megyéből, Szabolcs Szatmárbereg, mit tudom én, Békés Baranya, hogy ú Zsolti de jó, csináljunk valamit közösen.
[00:46:09]És akkor ezzel a dizájnal, ezzel a tananyaggal, ezzel a közösségfejlesztő technológiával szeretném adoptálni majd ezeket a dolgokat, és akkor remélem, egy néhány év múlva ez így el fog terjedni országosan.
[00:46:21]Miniszter úr, azt gondolom, hogy az ötlet megvan, a támogatás [zene] meglehet, meglesz, reméljük.
[00:46:30]Így van.
[00:46:30]Hát a azt most nem tudok támogatást ígérni, de azt viszont tudom ígérni, hogy azoknak a támogatási programoknak, projekteknek vagy programoknak a az átnézése, átvilágítása az az be fog fejeződni ezen a nyáron.
[00:46:45]Ezen dolgozunk.
[00:46:45]Nemzeti kulturális alapprogram, amit említettél te is, a 17 milliárd sajátosan felhasznált forrás, és az csak a jéghegy csúcsa, mert nagyon sok milliárd Ft az elmúlt esztendőkben és ebben az esztendőben is elég sajátosan került elköltésre.
[00:46:59]És ez nagyon fontos, hogy azt is hadd mondjam el, hogy Magyarország papíron nagyon sokat költ kultúrára.
[00:47:09]Európa Európában vezető helyen vagyunk azokkal az összegekkel, amiket kultúrára költözün.
[00:47:14]Én nem vettem észre.
[00:47:15]Így van.
[00:47:15]és nagyon sokan nem veszik észre.
[00:47:17]Ennek két oka van.
[00:47:17]Az egyik az, hogy a kultúrba beletartozik az, hogy rengeteg betont és cementet és erre költ, ami sokszor nagyon kell, és nem akarom lebecsülni a a az infrastruktúrát, a a kubatúrát, ezek kellenek, kellenek helyek, de az, hogy a kiadások jelentős része ez, és sokszor céltalanul és valódi közösségi tartalom nélkül, az nem helyes.
[00:47:40]A másik pedig, hogy hogy amiről beszéltünk már, hogy ezek a források nagyon sokszor olyan helyekre mentek, amely helyek igaziból nem végeztek, hogy is mondjam, semmiféle mérhető vagy látható tevékenységet, és mások, akik pedig szerettek volna vagy végeztek is, azok nem kaptak.
[00:47:57]Ezek olyan egyenlőtlenségek, amiket ki kell kalapálni, és ki is fogunk kalapálni.
[00:48:02]Én nem hiszem, hogy forrás hiány lenne.
[00:48:05]Azt gondolom, hogy a forrásoknak a katasztrofális elosztása volt az elmúlt években.
[00:48:12]ezen nem azt mondom, hogy könnyű lesz javítani, mert nagyon sok a megkötöttség, de azon dolgozunk, és azt szeretnénk, hogy már idén is ennek legyenek látható jelei, és a következő éves pályázatoknál pedig egyértelműen jelenjenek meg ezek a változások, hogy aki valamit csinálni szeretne, aki előre szeretne menni, akinek ötletei, elképzelései vannak, azoknak ne kelljen attól félni, hogy valamilyen politikai elvárásnak meg kell feleljenek, hanem hogy tudják csinálni azoknak a gyerekeknek, annak a közösségnek az érdekében, akik akikkel ezt és vagy akikért ezt ezt teszik.
[00:48:44]Fantasztikus dolgok vannak az országban.
[00:48:47]Csodálatos emberek, csodálatos programok, csodálatos ötletek.
[00:48:51]Ezeket kell helyzetbe hozzuk.
[00:48:53]Nyilván a magas kultúrát, a a az ország, hogy is mondjam, világban és Európában való elismertségét is jelentő kultúrát is támogatni kell, de nagyon fontos az, hogy ezeket a helyi és idézőjelben amatőr kezdeményezéseket is fel tudjuk karolni.
[00:49:10]Ez a civil világ.
[00:49:10]Én én nagyon nagy reményeket támasztok most, hogy nem az a 25 ember fogja nekünk fentről megmondani, hogy mit csináljunk, hanem mi a civil szféra, vagy nem szeretem ezt használni, hogy civil szféra, mert nem katonák vagyunk igazából.
[00:49:27]Tehát a 10 millió ember határozza meg azt, hogy mi lenne jó az országnak, és akkor a döntéshozók legyenek ebben partnerek.
[00:49:37]Legyen így.
[00:49:37]Tar Zoltán, Nébő Zsolt, nagyon-nagyon szépen köszönöm, hogy itt voltatok velünk.
[00:49:43]Köszönöm a lehetőséget.
[00:49:44]Köszönöm.
[00:49:45]Nektek pedig köszönöm, hogy köszönjük, hogy velünk voltatok.
[00:49:48]Kövessétek tovább műsorunkat, mert 8 órakor Korda György és Balázs Klári lesz majd itt a színpadon.
[00:49:56]Mindenképpen tartsatok velünk, iratkozzatok fel a csatornáinkra, a kontrol.hu-ra, a kontrollubra, és kövessetek minket a Facebookon, az Instagramon, a Tiktokon és a Trezen is.
[00:50:07]Köszönjük szépen.
[00:50:09]Sziasztok!