Hogyan tekintsünk a XX. századra? - Kéri László vendége Darvasi László író // KÉRI KÉRDI

[00:00:00][zene] Kéri kérdé, közéleti beszélgetések Kéri Lászlóval, akinek a fejében a velünk élő történelem.

[00:00:07][zene] Üdvözlöm önöket, és akik minket szoktak figyelni ebben a lassan két éve tartó beszélgetés folyamban, azok megszokták, hogy a vendéget mindig hosszasan mutatom be, de most nem nem a vendéget, hanem ezt a könyvet, ezt a háromköthetes könyvet, amit az asztalon fognak látni.

[00:00:29]Ezt a könyvet mutatnám be a szerzőjével együtt, Darvasi Lászlóval.

[00:00:32]És aki nem tudná, és hát miért tudná önek között sok fiatal is van, mutassam meg még egyszer.

[00:00:39]Megmutatom.

[00:00:39]És akkor a három kötetet lehet így együtt látni.

[00:00:42]Ez a három kötet 1712 oldal.

[00:00:47]És ez a három kötet így együtt a neander völgyiek.

[00:00:51]Nem olyan régen, hát több mint fél éve, 2025.

[00:00:54]október 3-án.

[00:00:58]Mi történt október 3-án tavaly?

[00:01:01]Október 3-án tavaly?

[00:01:03]Igen.

[00:01:04]Történt valami fontos.

[00:01:06]Igen.

[00:01:06]Akkor én elmondom helyetted.

[00:01:07]Megkaptad azt az elő elsőnek kaptad meg az Eszterházi díjat, ami egy új a szakma által alapított.

[00:01:14]Ez október 3-án volt.

[00:01:16]Igen, az tavaly volt.

[00:01:16]És ezt akik nem tudnák, akkor most elmondom, hogy ezt a díjat egyszer adják egy évben annak az évnek a legjelentősebb könyvé.

[00:01:27]És ezt egy szakmai zsűri adja.

[00:01:27]Előtte beneveznek hét könyvet, és ebből a hétből szűri ki a zsűri.

[00:01:32]És engem ez nem lep sőt több könyvet, mert ott volt egy nagyon nagy válogatás, aztán lesz belőle a nagy válogatott nagy válogatásból lesz hét könyv.

[00:01:44]És akkor és akkor ők a zsűrit most nem mondanám el, de higgyék el, hogy olyanok, akik a magyar kultúrában közismert nevek.

[00:01:51]Szóval ha csak ezzel ajánlanám önöknek, hogy ez volt az utóbbi évek legjelentősebb magyar szépirodalmi produktuma, akkor még ezzel keveset is mondanék, és akkor mindjárt hagyomám a vendéget is beszélni a bemutatásnál, mert Darvasi Lászlót majd megnézik a Wikipédián.

[00:02:09]Ilyen hosszú kitüntetés sora van.

[00:02:12]Nem az Eszterházi díj volt az első, hanem talán a 16.

[00:02:14]aa sorban.

[00:02:18]Tehát ő ő azért a mai magyar irodalomnak az egyik legjelentősebb alakja.

[00:02:23]És ez a három kötet, ez 1908-tól 1957-ig ennek a szerencsétlen magyar társadalomnak az elmúlt 100 évének az első fele, és egyszer valaki megszámolta, hogy 300 szereplőt mozgat meg a három köteted, de én megnéztem, hogy igazából ez ez 30 család, és ezen belül is szűkebben nyolc család, akinek végigvonul az élete.

[00:02:53]Mindjárt befejezem már a bevezetőt, és a vendég fog beszélni.

[00:02:55]Csak azt akarom még mondani, hogy úgy képzeljék el, akik nem látták ezt a könyvet, és remélem kedvet kedvet teremtek önöknek nekik, hogy ez a nyolc család, akinek végigvonul 1908-tól 57-ig a fél évszázados története, ez a gróftól, a cselédig, a kocsistól, a városi tanítóig, orvosig, a kergondozóig.

[00:03:22]gyakorlatilag egy teljes társadalmi struktúra Mercedet.

[00:03:23]Úgyhogy családtörténeteket ismerünk a magyar irodalomban sokat.

[00:03:28]Ugye sokaknak jutott eszébe egy családregény vége, ugye Eszterházi, de hát sok mást is mondhatnék, de ilyet, hogy valaki megpróbálja a 20.

[00:03:36]század egészét, mert tulajdonképpen a te választásod, hogy minden reprezentatív társadalmi réteg sorra kerül, a parasztság, a zsidóság, a vidékre sodródó értelmiség, a mindig a helyett találó közigazgatási polgármesteri pozíciók.

[00:03:52]Tehát gyakorlatilag mondta is egyik interjúban valaki, hogy ez a feszti körképnek az írásos változata.

[00:04:00]Ezt lehet, hogy én mondtam.

[00:04:01]Te mondtad?

[00:04:01]Szerintem én voltam, mert én most találtam már kilenc interjút veled, ami amikben részben beszéltetnek téged, meg ennek vannak videóváltozata is.

[00:04:09]Na, úgyhogy akkor az első kérdésben végre megszólalt a vendég is, hogy szóval, hogy is van ez, hogyan nézzünk a 20.

[00:04:17]századra, hogyan lássuk ezt az egészen kivételesen szerencsétlen időszakot, hogy a te regényedben ez a fél évszázad, ez kilenc nagy változás.

[00:04:32]Tehát a monarchia bukásától a kádári véres konszolidációig, aki akarja, megszámolhatja.

[00:04:38]Ez kilenc rendszerváltás.

[00:04:39]És a te regényednek a hősei, a családjai ezt mind megélték, átélték.

[00:04:44]Tehát a történelmi regény az történelmi eseményekre értelemszerűen alapvetően támaszkodó, de a téd meg a mindennapi életre és a mindennapi emberekre.

[00:04:57]Szóval, hogy is tekintsünk a 20.

[00:04:59]századra.

[00:04:59]Ez az első és nagyon könnyű kérdés.

[00:05:05]Hát és azt túl, hogy örülünk, hogy itt vagy és kész.

[00:05:07]Nem, ez nagyon [nevetés] ez nagyon nehéz kérdés, hogy hogyan tekintsünk a 20.

[00:05:12]századra.

[00:05:12][sóhajtás][zihálás] Szegeden volt egyszer egy beszélgetésünk, ahol egy ahol egy teológus, nagyon jó teológus barátom azt mondta, hogy szerinte ebben a könyvben túl sokat, túl sok a bántalmazás, túl sok az ütés, túl sok az erőszak, túl sok a az agresszió.

[00:05:30]És én akkor én azt mondtam, hogy oké, de hát a hogyha megnézzük a 20.

[00:05:35]századi történelmünket, akkor akkor a akkor nem találunk olyan családot, nem találunk olyan olyan kis kis vérvonali csoportosulást, ahol a ahol az erőszak vagy a vagy az áldozati áldozatiság, hogy hogy mondjam, ne lett volna jelen.

[00:05:55]Tehát, hogy ez egy nagyon nehéz, nagyon komplikált és nagyon sok áldozattal járó század volt szerintem.

[00:06:02]Ilyen hát lehet, hogy volt csak, hogy ez egy csak, hogy ez a ez a modern emberrel történt és két generáció életén belül meg három, akik meg is élték még a három is.

[00:06:15]Igen.

[00:06:18]Igen, írott tovább.

[00:06:18]Erről majd később még a három is belefér.

[00:06:20]Tehát, hogy hogy nem lehet eltekinteni attól, hogy hogy mennyi fájdalommal és mennyi fáradtsággal járt.

[00:06:28]Ez egy nagyon fárasztó század volt.

[00:06:29]Ez egy rettenetesen tehát én megnéztem a de nem is a neander völgyiekről akartam így hirtelen beszélni, hanem arról, hogy az én családoman, amely egy magyar szerv bunyevác család így apai anyai ágon összetéve, hogy mennyi mennyi mennyi tragédia és mennyi fájdalom történt.

[00:06:55]Én ezt a ezt a ezt a sok történetet a az utóbbi egy-két hónapban feldolgoztam a Neander Völgy írása mellett, és azt kellett látnom, hogy hogy annyi fájdalmat cipel, és annyi fájdalmat hordoz az utód, hogy az szinte elviseltetlen.

[00:07:14]Szokták erre a regényre azt mondani, hogy történelmetlen.

[00:07:19]találkoztam olyan történésszel, vagy találkoztam olyannal, aki azt mondta, hogy hát tele van történelmi hibával, vagy történelmi megmásítással, vagy történelmi átírással, ami ami nem korrekt.

[00:07:29]Én meg én meg erre azt szoktam mondani, hogy engem soha nem a történelmi korrektség érdekelt ilyen értelemben, hanem hanem a az emberi sors.

[00:07:40]Számomra a történelem az azt jelenti, hogy hogy cipeljük a másik sorsát.

[00:07:49]visszük, visszük a másik sorsát.

[00:07:49]Amikor én a történelméről beszélek, akkor embereket, alakokat találok ki, és a valószínűleg [torokköszörülés] annál, amit az ember, tehát hogy most egy kicsit belekeveredtem, de hogy annál nehezebb dolga az, tehát nem a pénz nehéz, nem a hatalom nehéz, nem a nem a véletlen nehéz, nem a szerencse nehéz, a szerencsével való bánásmód.

[00:08:21]nehéz, hanem a sors.

[00:08:23]Az a legnehezebb dolga az embernek.

[00:08:26]És amikor én a Neander völgyieket írtam, akkor azt gondoltam, hogy ez a legfontosabb dolgom, hogy ezt a nehézséget meg meg tudjam mutatni, hogy mennyi mennyi nehézséget cipel egy-egy egy-egy emberi sors.

[00:08:40]amit te most mondtál, ezek készülve [torokköszörülés] erre a beszélgetésre négy pontban szét fogom bontani ezeket a most még általános állításokat és tovább fogom kérdezni, de ezen a ponton nagyon megütött az egyik interjúdban mit mondtál, hogy hát mindig úgy mondják, hogy hogy mit tesz az ember a tör mit tesz az emberrel a történelem, de te meg megfordítottad, hogy azt mondtad, hogy ennek a a három kötetnek a kapcsán, hogy legalább olyan érdekes, hogy mit tesz az ember a történelemmel.

[00:09:16]És akkor ezt én először nem is értettem, hogy mire gondolsz, de most ahogy mondtad a sors kapcsán, hogy ez a fél évszázad, ami kijutott ezeknek az embereknek egy állandó alkalmazkodás kényszer.

[00:09:28]Na de ami egyszer sikerült alkalmazkodás, arról lehet, hogy három év múlva kiderül, hogy katasztrófa és fordítva is, hogy ami csődnek látszik, lehet, hogy abból lehet majd megélni.

[00:09:39]Tehát ez nagyon érdekes, amit te mondtál, hogy mindig úgy szokták fölfogni, hogy mit tesz az ember emberrel a történelem, de ezt nem teszik meg a fordítottját.

[00:09:48]Te viszont itt megtetted ezekben az alapvetően, ha maradunk csak a nyolc családnél és a főszereplőknél, hogy és ők mit tesznek a történelemben, először is alkalmazkodnak.

[00:09:58]Alkalmazkodnak a lehetetlenhez.

[00:10:02]Van az alkalmazkodás és van az ellenállás.

[00:10:04]Nem kötelező becs be becstelennek lenni.

[00:10:06]Nem kötelező nem kötelező kiszolgálni ostobaságokat.

[00:10:14]Tehát ez hadd mondjak hadd mondjak erre egy személyes példát.

[00:10:18]1983 83 tavaszán rendő egy rendőrségi kihallgatószobában ültem, ahol ahol ahol engem államellenes összeesküvés miatt vallattak.

[00:10:36]Ez körülbelül egyet egyetemista lehettél az iskolás voltam, de belekerültem egy ilyen államellenes összeesküvés Szegeden volt.

[00:10:43]Szegeden volt.

[00:10:43]Igen, igen, igen.

[00:10:46]Csak a fiatalabbaknak mondom, hogy Kirvon a legkeményebb kezdő megye volt, amit úgy hívtak, hogy Pólpot megye.

[00:10:52]Polpot megye a Komocin testvérek.

[00:10:54]Hát könnyen előfordult, hogy Szegeden főben járó [torokköszörülés] vétség volt az, amire két megyével odébb észre se vették.

[00:11:00]De nem, de mi jól, jól.

[00:11:00]Tehát ez jó időszak volt ettől függetlenül.

[00:11:04]Na mindegy, hogy én csak azt akartam kihozni ebből, hogy hogy valami azt súgta nekem, hogy nem fogok kommunikálni ezekkel az emberekkel, akik ott engem fenyegetnek, vagy vagy éppen azzal, tehát ütéssel vagy börtönbütetéssel fenyegetnek.

[00:11:24]Mondom még egyszer ezt a szót.

[00:11:26]Bocsánat.

[00:11:27]Tehát, hogy nem, tehát hogy mit kezzel a történelemmel, hogy hogy a történelem, a történelemet éppen adott esetben ők képviselték.

[00:11:37]És akkor én ott szerintem megtanultam, soha nem mondtam én meg el szerintem senkinek, én ott megtanultam, hogy nem tehát van egy személyes sorsod, egy személyes becsületed, ami aminél valószínűleg nagyobb kincsed nincsen, és akkor azt azt óvjad meg, azt gondozzad, az nem mindig lesz jó kezekben, nem mindig döntesz helyesen, nem mindig nem mindig, sőt nem mindig vagy sikeres, vagy Nem tudom mi.

[00:12:07]De hogy de hogy de hogy annál, hogy szabadabb marass, hogy maradj, hogy szabadabb maradj, annál értékesebb dolog a világon nincsen, az az biztos.

[00:12:17]És ez a könyv, ez a neander völgyiek tele van atipikus szereplőkkel.

[00:12:23]Az atipikus szereplőkön azt értem, hogy félkarú fél félkarú sofőr, meleg székely román tánctanár.

[00:12:38]Sánta fiú, aki megtanul mégis táncolni, tele van olyan figurákkal, ami nem jellemző, amit amit nem hiszel el, amiről azt gondolod, hogy ilyen nincs.

[00:12:50]És a szabadság azt jelenti, hogy minden lehet, és minden van, és minden minden megtörténhet.

[00:12:55]A rabságban is minden megtörténhet, mert megtanultuk azt, hogy még ennél is van lejjebb.

[00:13:02]Ugye ezt megtanultuk, hogy még ennél is van lejjebb.

[00:13:06]Ez a közelmúltnak a az időszaka.

[00:13:08]Oké, de én azt gondolom, hogy a szabadság legalább ilyen fontosan mutatja meg azt, hogy hogy édesem, bár bármi jó megtörténhet, és bárkivel bármi bármi szerencse meg meglehet, hogyha hogyha hogyha ha kitartom, vagy szépen alakítja a sorsát, de nem akarok én itten de nagyon jó, mer ugye lázasan szedem szét, hogy annyi mindent mondtál.

[00:13:38]Most csak egy szálat kiveszek, és akkor meglátod, hogy mire ikkodunk ezzel.

[00:13:45]A néző [torokköszörülés] kedvén mondom, hogy ebben az 1712 oldalban úgymond ismert emberek nincsenek.

[00:13:50]Minden mindannyian a legköznapiak vannak vannak.

[00:13:55]Hát a Horti szerepel itt lehet megjelennek.

[00:13:57]Várjál, ezt akartam pont mondani.

[00:13:59]Tehát a te főhőseid élnek az életbe, aztán bekerül az életükbe.

[00:14:04]Hort Horti, Szálasé, Rákosi, mindenki még acélvárs is.

[00:14:08]Tehát tehát nem kell neked extra életet élni.

[00:14:12]Ha életad mindennapi küzködést, alkalmazkodást, akkor is beléd ütközik föntről a történelem.

[00:14:17]Csak nem tudsz róla.

[00:14:19]Csak azért mondom, hogy a a három kötetnek az a a nézőpontja ez az alulról, hogy hogy tulajdonképpen az átlagember, majdnem hogy lehetnének név nélküliek is, hisz annyira ez mindenkiből 1000er van, hogy ők is találkoznak a történelemmel, még ha nem akarnak, akkor is találkoznak.

[00:14:38]Tehát úgy történelmi regény ez a három kötet, hogy a mindennapi életben kikerülhetetlen ez a kényszeres helyzet, hogy választanom kell jó és rossz között, megalás és bátorság között, hogy ez nincs senkire rámérve, hogy ehhez már egy szintet el kell érni.

[00:14:58]Egy kocsisnak ez ugyanígy megadhatik, egy cselédnek ez ugyanígy megadhatik.

[00:15:02]Tehát ami nekem nagyon fontos ebben a három kötetben, hogy a nézőpont az olyan, hogy mindenki élhet ebben az országban.

[00:15:10]Tehát tulajdonképpen úgy teszel fantasztikusan érdekes életeket, hogy közben tudjuk, hogy a szomszédom is lehetne, vagy a piacon a mellettem vásárló, hogy a történelem mindenkié.

[00:15:25]Szóval ez ez nekem egy fantasztikus felismerés ebből a három kötetből, hogy hogy itt nem csak a történészeké és nem csak a híres embereké.

[00:15:33]Mondtad ezt a kritikát, én is olvastam a Népszavában, aki ott a néhány helyen számon kérte a történelmi tévedéseidet, de én is ezen nevettem, hogy ez a Karsai nevű történész, aki ilyen kimutatott néhány nem olvastad?

[00:15:49]Ne is olvasd el, mert mert ő pont ezt nem értette, hogy az ő történelmi hitelesség, hogy ez a dátum most jó, vagy két évvel előbb volt, vagy később, akkor ezt jó, hogy nem olvastad, de már fogalkozott fel, az milyen jó, nem?

[00:16:02]Hogy fogad, hogy Igen.

[00:16:04]Ja.

[00:16:04]Ez a regény szempontjából érdektelen szerintem is, mert nagyon érdekes, hogy téged ennek a nagyregénynek mindenki azt mondja, hogy nagyregényt írta, ami nagyon ritka.

[00:16:14]Szóval magyar írók között kevesen jutnak el addig, hogy megírják a nagyregényüket, hogy téged kérdeztek ezekben az interjúkban, és mindig elmondtad, hogy a nagyregény az írja magát, hogy a a nagyregény az valóságteremtést, tehát itt ne azt kérjék számon a tárgyit, mint amit mondjuk ez a történész is, hogy aznap volt-e, vagy úgy volt, vagy nem úgy volt, hanem ez egy olyan másik típusú valóság, ahova a lehetőségek is bekerülnek.

[00:16:43]Tehát én így értettem, amit te írtál, hogy a te valóságteremtésed az, hogy a ebben a fél évszázadban végigjátszatod az összes lehetséges esélyt a szereplőiddel.

[00:16:55]És hát vannak, akik ebből sokat kipróbálnak, vannak, akik semmit, és vannak, akik váltogatják.

[00:17:02]Tehát csak a előbb egy félmondatot, hogy mennyi erőszak, mennyi mennyi megaláztatás érte az embereket.

[00:17:09]Van olyan hősöd, akit a az 1700 oldal egyik felében vernek, aztán a másik felében meg másokat.

[00:17:16]Tehát a Lackó fiúknak megadatik azt, hogy vannak szenvedő évtizedeik, és vannak olyanok, amikor másoknak okoznak szenvedést, de amikor olvasom, nem ítélem el.

[00:17:27]Tehát érted ebből, hogy hova akartam kihikadni?

[00:17:33]Tehát a az ilyen típusú regényeknél, amikor amikor sorsot teremtesz, akkor Igen.

[00:17:40]Félbe és itt kell neked a sorsteremtés az egy rettenetesen bonyol dolog.

[00:17:45]Tehát a tehát ugye azt kell néznem, hogy odaállok a szereplő mellé, és megpróbálok az ő fejével, az ő ö az ő lelkével érezni, gondolkodni, és és nem nem ilyen omnipotens mindentudó szerzőként egzisztálni, de de olyan szerzőként, aki mégis csak valamilyen módon közvetíti annak a megteremtendő figurának a a a szellemi lelki egzisztenciáját.

[00:18:21]És ez hogy megy ez?

[00:18:21]H te hogy kinálod?

[00:18:23]Hogy ez?

[00:18:23]Én úgy megy, hogy hogy én odaállok mellé, és olyan, mintogyha fognám a kezét.

[00:18:28]És ez nagyon érdekes, hogy hogy olyan, mintogyha egy-egy szereplőmnek nagyon hosszan és nagyon sokáig tudnám fogni a kezét, vagy talán még ölelni is tudnám.

[00:18:37]És ez az ölelés, ez ez állati érdekes, mert nem mindig múlik el.

[00:18:42]hogy vannak olyan szereplőim, akit akit így így folyamatosan ölelek, vagy folyamatosan hozzábújok, vagy vagy suttogok a fülébe, vagy vagy megkérem, hogy mondjon valamit.

[00:18:56]És vannak olyanok, akiket meg könnyebben tudok kezelni.

[00:18:58]Egyébként visszatérve arra, hogy a hogy a történész mit mond.

[00:19:04]Szerintem egy ilyen típusú könyvben egy egy ilyen egy ilyen sorsteremtési processzus sokkal, de sokkal fontosabb annál, mintogy mondjuk azt mondjuk, hogy hogy a goldok hogyan lehettek arannyá Magyarországon a 20.

[00:19:22]században a egy Gold nevű család.

[00:19:25]hogy állítólag az aranyvédet név volt, de ezt valaki oda odaírta neked, de mások meg cáfolták, hogy ez nem így.

[00:19:32]Hát ez most van így van, vagy úgy van, érted?

[00:19:35]Hát szóval nem lehet nem lehet történelmi tévedés nélkül megírni egy 1700 oldalas regényt, ami ráadásul majd folytatuk.

[00:19:43]Nem lehet, nem lehet a a De nagyon igaza van a történésznek, mert mondja a történész azt, hogy hogy valóban a vonat nem arra megy, hanem amarra megy.

[00:19:55]De de ő a szaktörténész.

[00:19:55]De neked meg ugye úgy kell maradjunk ennél a példánál.

[00:19:59]Jó, hogy az, hogy a goldból arany lesz, az bizonyos sokig szimbolizálja a magyarországi zsidóság alkalmazkodását, hogy egyszer az egyik évfolyamtársam mondta nekem, hogy hogy hát igen, én a csillagot ismertem még Stern korából, tudod, és akkor én nem voltam beavatva ebbe a kultúrában, később értettem meg, hogy mit jelent ez.

[00:20:19]Tehát egy ilyen névváltozás, aki egy picit belegondol, abba ott van mögötte százezzreknek az asszimilációs folyamata.

[00:20:26]Tehát én értem ezt, hogy hogy amikor te sorsot teremtesz, akkor részben szimbólumokat teremtesz, részben választási lehetőségeket teremtesz, részben végigkísérled ezeket az embereket olyan utakon, amiket ők se tudják, hogy hova mennek.

[00:20:45]Ez azért ezt 10 évig csinálni, László.

[00:20:49]Mert nem 10 év.

[00:20:50]Hát ezt mer 10 évig nem sokkal több annál.

[00:20:53]Hát akkor ez nem 10 év, ez 10 in 10 intenzív év.

[00:20:57]De én azt szoktam mondani, hogy egy ilyen könyvet nem te kezdesz el, hanem a nagy nagyszüleid kezdik el, az üks szüleit kezdik el.

[00:21:03]Ő kezdik el mesélni, ő kezdik elni, az ő életük már egy naráció, az ő életük már egy elbeszélés.

[00:21:15][sírás] Tehát, hogy hogy tulajdonképpen abban a pillanatban, ahogy megszületsz, azt kell mondanom, és ez egy ilyen lehet, hogy egy ilyen nagy szó, vagy ilyen túlzás, vagy nem tudom mi, de akkor mondd, hogy az, hogy amikor megszületsz, ha ez elkészül egy ilyen könyv, és ebből még lesz kettő, három, tehát kettő biztosan.

[00:21:36]Tehát, hogy folytatódik, ha elkészül egy ilyen könyv, akkor az abban a pillanatban elkezdődik, amikor te megszületsz.

[00:21:47]De nem, hanem már hamarabb elkezdődött.

[00:21:50]Te csak bekapcsolódsz a születéseddel.

[00:21:53]Tehát te egyszerűen részt veszel egy egy kánonban, részt vesz részt veszel egy narrációs kórusban, ami arról beszél, hogy velem mi van, velem mi történt, mi az életem, mi a sorsom, mi a fájdalmam, mikor volt jó, mikor volt nagyon-nagyon rossz.

[00:22:14]És tök mindegy, hogy Tehát én arra gondoltam, hogy hogy ebben az esetben, miután én szeretem nehézzé tenni a saját dolgaimat, hogy ugye egy ilyen regény Teszesz város, látod fentről, hogy ki melyik figura, hogyan mozog, hogyan jön, megy merre.

[00:22:34]Ez magyar, ez zsidó, ez református, ez katolikus, ez nem tudom, ez baptista és a többi és a többi.

[00:22:44]Mindenki, mindenki fontos, és mindenkinek valahogy meg kell értenem a tehát mindenkihez oda kell tudnom menni.

[00:22:53]És van egy olyan figurám, aki ugye gold volt és arany lett belőle és hát szépen végigkísérem az életét.

[00:23:03]Ausvicot megjárt ember.

[00:23:03]És ez az Ausvic betét, az teljesen más nálad, ugye az álmokkal való túlélés.

[00:23:10]Aki eljut odáig meg fogja látni, hogy az egész fantasztikus az kilóg az egész ismert Ausici irodalomból.

[00:23:17]amit most mondtál a na később akartam kérdezni, de ezen a ponton kell megkérdeznem, [nevetés] hogy több helyen az interjúkban, mikor rákérdeztek, akkor mondtad, hogy hogy hát a halottak köztünk járnak, tehát hogy a itt vannak az énekkel együtt, és ők is, hogy hogy a a halál az végleges, de az üzenet az tovább tart, a halott üzenete tovább tart, és alakítja az életünket.

[00:23:43]hogy nagyon érdekes, hogy hogy ez a legtöbb beszélgetésben előjött, hogy ez a halottak köztünk járnak, hogy tulajdonképpen a mi személyes sorsunkban, akár tudjuk, akár nem, akkor milyen mértékben vannak bekötve a a szülők, nagyszülők, détszülők, rokonok, egyebek, minden, amit egy a mások történelméből, amit tanultunk és belénk vonul.

[00:24:07]Van.

[00:24:07]Nem illik itt sokat beszélni nekem, mert a vendég beszél.

[00:24:10]De akkor elmondom neked egy percben az egyik ilyen megdöbbentő tapasztalatomat.

[00:24:16]25 évvel ezelőtt az egyik tévrendező osztálynál, ahol azt éreztem, hogy gond van a 20.

[00:24:21]század ismeretével azt mondtam nekik a májusban, hogy ősszel úgy kezdjük a fél évet, hogy szépen vagytok 12en, mindenki megkap majd egy órát, de tessék otthon megkérdezni minimum három generációs mi történt a családdal a 20.

[00:24:37]században.

[00:24:41]Megdöbbentő órák voltak.

[00:24:41]kivétel nélkül, hogy mindenki, ezek a héves emberek, fiúk, lányok, akkor szembesültek először azzal, hogy mi minden történt velük.

[00:24:50]És csak egyetlen momentumot mondok ebből neked, mert az érdekes lehet.

[00:24:55]Én ahogy telt a fél év és jöttek az újabb családok, és kiderült, hogy már kettő né hat elágazásnál hány hány etnikum kerül be.

[00:25:05]Húztam a strigulákat a táblán, mikor elértünk a 12.

[00:25:09]gyereknek a három- négy generációs család történetéhez 16 strig, voltak itt freezek, olaszok, spanyolok, mindenfélék, hogy szembesült az osztály azzal, hogy atya, úr isten, itt mi csak 12-en vagyunk, de a 12-n három generációs 20.

[00:25:28]századi sorsában gyakorlatilag Európa majdnem minden etnikummal valamikor betette a lábát.

[00:25:35]Tehát nagyon érdekes volt ezeknek a fiataloknak a szembesülése a sorssal, ami az ő sorsuk is.

[00:25:41]Innentől kezdve már tudta, hogy az ő sorsa.

[00:25:43]Tehát azt akartam csak mondani, hogy hogy rengeteg interjúdba jött elő, ha nem hozták elő, te előhoztad, ez a halottak köztünk járnak, és hát egyszer ugye a halállal megszik valaki, de az üzenete az továbbra is üzenet, és ott kódorok köztünk, hogy ebben a könyv ebben a három könyvben ezt én valahogy úgy érzemetten, hogy te nem ítéltél el senkit.

[00:26:10]Tehát itt vannak címeres gazemberek is a szereplők között, vannak angyalok is, mindenfélék, de ha valaki olvassa, nem jön át az írói indulat senkivel szembe.

[00:26:25]Tehát mindenkivel, mindenkinek a sorsával eléggé megértő vagy, de átjön.

[00:26:32]Ellentmondok.

[00:26:32]Igen, igen, igen.

[00:26:34]Van egy nagyon, nagyon számomra nagyon fontos rész a regényben.

[00:26:40]Ugye van az Erna nevű főszereplőm, az Erna.

[00:26:45]Erna, aki aki egyszerre olyan ikreket szül, akik az egyik a mélyenkívüli, a másik pedig a másik pedig természetes módon fogant meg.

[00:26:58]És az az egyiknek az apja egy egy bolsevik, a másiknak az apja pedig egy bántalmazó magyar ember.

[00:27:06]Na mindegy.

[00:27:06]És akkor az ő gyerekei a főszereplők a regényben.

[00:27:12]Aztán ők valahogy belekeverednek a belbiztonsági szolgálat Rákosi féle belbiztonsági szolgálatnak a a az ügyeibe.

[00:27:23]És elik csúf szerepet játszanak.

[00:27:23]Ez a Zsolt és a Sándor Lackó Zsolt és Lackó Sándor nevű fiúkról van szó, akik egyébként ikrek, csak az egy teljesen különböző.

[00:27:34]De hát ö és és amikor kiszabadulnak a börtönből, akkor akkor az anyjuk, az Erna megpróbál ezekkel az emberekkel beszélni, megpróbál a fiaival beszélni, megpróbálja nekik elmondani, hogy hogy ő hogy gondolja, hogy mit tettek rosszul, mit tettek jól, és hogy hogy van, és úgy nagyon rákészül, és nagyon el akarja mondani, és nagyon nagyon mély mélységesen meg van rendülve, és Ezt csak akkor ott áll, ott áll a két gyerek előtt, és nem tud mit mondani.

[00:28:11]És csak annyit tud mondani a börtönviselt fiúknak, akik a vérei, hogy rohadtul megérdemeltétek ezt az egész cuccot, amibe amit kaptatok, mert ti is azok voltatok.

[00:28:25]Tehát hogy én a csak azt, tehát hogy az Erna szemével te azért ítéletet Aha.

[00:28:30]Értem.

[00:28:32]Aha.

[00:28:32]Nagyon fontos az, hogy hogyan ítélsz és az ítéletet hogyan tárgyalod, hogyan adod odam.

[00:28:38]Tehát ugye a didaktika az a legnagyobb bűn bűnünk bűn bűne lehet egy írónak.

[00:28:48]A amikor amikor amikor te, mint író megmondod az olvasónak, hogy mit kell gondolnia.

[00:28:54]Én nem mondom meg, hogy mit kell gondolnod.

[00:28:56]Érted?

[00:28:56]Ne gondold el te.

[00:28:59]Én csak vázolom a helyzetet, és vond le te a következtetést.

[00:29:02]Ha akarsz, ítélkezz, ha nem akarsz, ne ítélkezz, de ugye, merthogy merthogy a 20.

[00:29:08]század tele van nagyon súlyos morális kérdéssel.

[00:29:14]Tehát ez a ez a nagyon sok súlyos morális kérdés, ami terhünk.

[00:29:18]Ez a nagyon sok súlyos morális kérdés, ez máig elkísér bennünket.

[00:29:24]Ebb ezekből a morális kérdésekből.

[00:29:30]vagy ezekkel a morális kérdésekkel küzködünk a mai napig is.

[00:29:32]Hát mit tettek velünk ez ezzel az országgal egy fiatal nemzedék, amely nem akar tanulni abból, hogy egyébként előtte 10 évvel, 100 évvel, 50 évvel mi volt?

[00:29:47]Tehát a az ítélet az az nem egy írói dolog.

[00:29:50]Az ábrázolás az egy írói dolog.

[00:29:55]ábrázolj, hagyd meg a hagyd meg a következtetést az olvasónak.

[00:30:04]A könyv kapcsán részben rengeteg kritika született, részben téged is nagyon sokszor kérdeztek.

[00:30:10]Azt nem állítom, hogy én ebben úgy teljes képet tudok alkotni, de mondjuk kilenc interjút olvastam és kilenc kritikát, és azt látom, hogy vannak bizonyos visszatérő elemek, amiket vagy megkérdeznek tőled, vagy ha nem, akkor te mondod, hogy azért ha már egyszer a századon így elgondolkodtál több 100 ember sorsán és végigvitted őket félévszázadon, hogy alakultak benned ilyen bizonyos általános ítéletek, amik nem mondhatók el a regénybe, de a regény ismeretében kézenfekvő ítéletek.

[00:30:44]Az egyik ezt, amit mondasz többször, hogy hogy hát hihetetlenül fölgyorsult ez a hagyományos téridő viszonyrendszer.

[00:30:50]Mind a tér, mind az idő eszméletlen módon átalakult a 20.

[00:30:56]században és ugye ez bizonyos akik a magyarázata a címre a neander völgyiekre, hogy ez ehhez hogy viszonyulunk.

[00:31:03]Tehát, hogy olyan mértékben gyorsá vált minden, hogy azt mondod, hogy ennek a hagyomány eset az áldozatán pill, hogy pillanatok alatt neander völgyivé válsz, hogyha nem figyelsz egy kicsit.

[00:31:16]Tehát akkor errefel ez legalább három kanyart megérne, tehát az egyik ez, hogy ennek a megváltozott tér és idő dimenziónak a vége az, hogy azt mondod, hogy a hagyományt ahogy haladunk, egyre inkább elvesztik.

[00:31:30]Tehát az új korosztályoknak ugye mondhatok én 1712 oldalas könyvet, amikor ilyen lepusztult SMS mondatokban érintkeznek egymással.

[00:31:40]Nagyon érdekes majd tőlük elvárni, hogy mit tudnak ezzel kezdeni.

[00:31:43]Tehát egy ilyen fölgyorsult világban a hagyományra egyszer azt mondtad az egyik interjúban, hogy olyanná válik a hagyomány, mint a lepke a megkövült ilyen, hogy is hívják, a jántárt magyarul a kő kövezet a balki partokon, hogy hívják ezt már elfelejtettem magyarul.

[00:32:02]amben a rovarok megmaradnak, meg a a van ennek valami rendes magyar neve, ilyen hülyeség, hogy oroszul jött eszembe, őrület.

[00:32:10]De majd [nevetés] hát tiszta röveg, hogy a a ez nekem nagyon megmaradt ez a kép, hogy a hagyomány ilyen lepkeként megkövül, és akkor ilyen gyakorlatilag ilyen külső dísztárgyá válik, hogy nem tudunk vele mit kezdeni, hogy ez az egyik nagy átka ennek a megváltozott téridő szerkezetnek, hogy én úgy érzem, hogy ez téged nagyon foglalkoztat, mert a saját könyved kapcsán nagyon sokszor erre erre kezdesz rákattani, hogy hogy értelmezni azt, hogy mit kezdjek a századdal, mit kezdjek azzal a századdal, amíg megver engem a feldolgozhatatlan öröksége, hogy mi minden van benne.

[00:32:51]Ugyanakkor meg nem hagyja, hogy rendesen eligazodjak bele.

[00:32:56]Elveszi tőlem a történelmet az erőszakosságával, a gyors fordulataival, az érdekességeivel, hogy egyszerűen nem hagy történelmileg gondol.

[00:33:06]Ne, nem, figyelj, de nem veszi el a morált.

[00:33:08]A morál az enyém.

[00:33:11]Ühüm.

[00:33:12]Tehát az, hogy az, hogy az, hogy helyesen akarom élni az életemet, vagy hogy jól akarok dönteni bizonyos kényes vagy nagyon nehéz kérdésekben, az az enyém.

[00:33:22]Azt nincs nincs dolog, ami elvegye tőlem.

[00:33:26]nem veszi el tőlem se a pénz, se a hatalom, se a izé, se se semmi, senki, se a szerelem, semmi.

[00:33:31]Az, hogy bizonyos helyzetekben úgy döntsek, ahogy akarok.

[00:33:36]Ez az egyik, amit ezzel kapcsolatban így hirtelen mondanék.

[00:33:38]A másik az, hogy képzeld el, hogy most volt a könyvvásár, vagy a könyvhét, a magyar könyvhét, és odajön hozzám egy egy körülbelül 20 éves fiú, nem lehetett több 20 évesnél, aki azt mondta, hogy elolvastam, kivettem a könyvt, kivettem a 20 éves fiúról beszélek, egy 20 éves fiúról.

[00:34:03]Az én közönségem is már inkább 40-50 fölött van, tehát az olvasó közönségem.

[00:34:09]Tehát engem a fiatalok nem, mert ugye ez az, amit én csinálok, az a nagyon na mindegy.

[00:34:16]Tehát összetett ahhoz a, vagy túl lassú talán ahhoz a dologhoz, ami ami egy fiatalban működik, de mindig meg fogja találni az ilyen típusú könyv a fiatalt is.

[00:34:27]Most például megtalált egy 20 éves fiú ö figurájában, aki kivette a kivette a könyvtárból, nem tudja megvenni, mert nincs elég pénze hozzá, de elolvassa és kérdéseket tesz fel és és várja a folytatást.

[00:34:47]És az nagyon érdekes volt, és ez rettenetesen érdekes dolog szerintem, hogy akkor, amikor a gyorsulásról meg a kicsinysségek hatalmáról, meg a TikTokról, meg a jó Isten se tudja miről be, meg a mesterséges intelligenciáról, meg a ról beszélünk, akkor igenis marad az emberekben szomjúság arra, hogy nagy komoly, átélhető szaggal, színnel, ízel rendelkező történetekbe be nagy narrációkban, nagy elbeszélésekben meneküljenek, vagy ne meneküljenek, hanem helyezkedjenek.

[00:35:27]Rettentő.

[00:35:27]Én el nem tudom mondani, hogy mennyi és ez nekem nagyon furcsa volt, és nagyon váratlan is, hogy mennyien akarták, hogy folytassam.

[00:35:40]Hát persze úgy úgy fejeződik be, hogy 57-nél Igen.

[00:35:44]Igen.

[00:35:44]Úgy fejeződik be, hogy látható, hogy nincs vége.

[00:35:46]Hát mert még él mindenki, aki szerepel de hogy de hogy nagyon akarja.

[00:35:49]Tehát úgy kezd hozzá, hogy úristen, hogy mennyit kell olvasnom, aztán pedig úgy fejezi be, hogy miért nincs tovább.

[00:35:57]Miközben ő ismeri a folytatást, de nagyon kíváncsi, hogy a a főhősek ugyanabba a korba, amit már ő is ismert, fognak élni.

[00:36:05]Ja.

[00:36:05]Igen.

[00:36:05]A 60-as évek, 70-es évek.

[00:36:05]De hogy ez milyen érdekes, hogy érted?

[00:36:10]Szóval az ember, az olvasóembernek a az igénye a nagy történetre, a nagy elbeszélésre, az nem veszett el, és ez megmaradt.

[00:36:20]Tehát a tehát [nevetés] keresik a nagy meséket.

[00:36:23]Ez egy nagy mese könyv.

[00:36:26]Hát akkor akkor most már megértek valamit, hogy látom, hogy amikor téged interjúkba kérdeznek, előbb utóbb nem a könyvedről beszélsz, meg nem a technikai részekről, hogy micsoda munka ez, hogy készült, minden, ezeket hamar el szoktad intézni, hanem a könyv írása közben összesűrősödött alaptanúsulságokat mondod, én látom az interjúkban.

[00:36:48]És amit most mondtál, a az egy visszatérő az interjúkban, hogy olyan korban vagyunk, amikor a személyeségnek a visszavétele és újraformálása zajlik, hogy az egykor volt személységünk elveszett, és akkor tulajdonképpen te nem mondod ki, de akkor a belegondolva az egész vállalkozással, az egész írással, az egész század rekonstrukcióval, te az olvasóidnak segítséget adsz ahhoz, hogy hát akkor akkor találd meg ebben az agyvakorban a saját személyességednek a a az építő kockáit, az alapjait, hogy érdekesen rögtön arra reagáltál, hogy akkor ez fontos.

[00:37:32]Monumentális személy monumentális szabadságharcoló van szó, amikor egy ekkora munkába belekezd az ember.

[00:37:36]Ezt lehet kritizálni, vagy lehet erre azt mondani, hogy hogy felesleges, vagy nem jó, vagy túlírt, vagy nem tudom mi?

[00:37:45]Nekem voltak ezzel küzdelmeim, kiadói küzdelmeim is voltak.

[00:37:47]szerkesztői küzdelmeim is voltak.

[00:37:49]Nem nagyon engedtem.

[00:37:51]Azt gondoltam, hogy én ezt ezt a harcot megvívom, és nem hogy megvívom, hanem ha úgy lehet, az egész életemben fogom vívni.

[00:38:00]De mondok még egy másik példát is, hogy hogy milyen milyen milyen veszélyek leselkednek az emberre, vagy hogy hogy mi mi az, amivel meg kell küzdeni.

[00:38:16]Megjelent nem olyan régen egy egy-két hete egy másik könyvem, az egy novellás kötet, a az első izlöndi első izlöndi hóregény.

[00:38:25]És abban van egy olyan novela, ami arról szól, hogy én elkezdek beszélgetni a mesterséges intelligenciával.

[00:38:34]Na most én a mesterséges intelligenciáról nagyon keveset tudok, de úgy gondoltam, hogy megszólítom és írok neki valamit és felteszek néhány kérdést.

[00:38:45]a az én feleségem, aki sokkal jobb technikai képességekkel rendelkezik, mint én, és általában az én az ilyen, na mindegy, az ilyen az ilyen technikai képességekhez szükséges dolgaimat intézi, az segített ebben.

[00:39:03]És elkezdtem a elkezdtem a mesterséges intelligenciával beszélgetni, illetve csináltunk együtt egy novellát.

[00:39:15]Elképesztő, elképesztő, hogy mit csinált a mesterséges intelligencia, hogy hogy adta fel a leckét nekem, mint írónak.

[00:39:24]Elképesztő a kérdéseivel vagy a megoldásaival?

[00:39:29]Megoldásai.

[00:39:29]A megoldásaival.

[00:39:29]Én kérdeztem, ő megoldotta.

[00:39:31]Én kérdeztem, ő megoldotta.

[00:39:34]Ez egy ilyen, ez egy ilyen háromoldalas, négyoldalas kis novella.

[00:39:39]Ez ezzel csak azt akarom mondani, hogy tehát visszacsatolok arra, hogy a személyiségünk, a a lelkünk az mekkora tét, mert egy ilyen nagy könyv az tényleg arról szól, hogy a lélek, a személyiség és aztán a történelem, meg aztán a sors.

[00:39:55]De lélek és a személyiség, ez a legfontosabb.

[00:39:58]És a a ebben a novellában azt látom, hogy hogy milyen módon van megtámadva a az emberi lélek is.

[00:40:08]Ja.

[00:40:08]a személyiség is a mesterséges intelligenciá így van így van mindenki adott esetben pillanatokig ró veled rólad hogy többet tud rólad mint te magadról így van és hogy és hogy úgy tud válaszolni és úg sőt kaptam tőle levelet valamelyik nap egyszer csak megjött egy egy levél és persze felismertem hogy ez oké ez nem ezt nem ember írta hanem tudod hogy egy közös barátunk ezt egy másfél év ezelőtt kipró Bálta a kerékgyártó Pisti játszott így az a mesterséges intelligencia, hogy ilyen diskuráltak egymással és v kív kíváncsi, hogy meddig tud elmenni a Na most őt név nélkül ebbe a novelába beleírtam.

[00:40:51]Ja, akkor te is tudod, te is tud hát a Pista nekem ezt ezeket elmesélte ezeket a dolgaid, de én én egyszer akartam ezt kipróbálni.

[00:40:58]Jó lehet a mesterséges intelligencia, mint mint tényező.

[00:41:00]Tehát bármit kérdezel a én ugye korábban úgy írtam regényt, hogy minden könyvet és minden szakirodalmat és minden krónikát meg nem tudom mit be beszereztem, és ott álltak mellettem a könyvek.

[00:41:15]Az első nagy regényeim azok úgy születtek, hogy 100 könyv volt körülöttem, és hol ide nyúltam, hol odanyúltam.

[00:41:24]Most már az ember nem nyúkál, hanem kattint, és az első kattintásra kijön be.

[00:41:32]Tehát ha megkérdezem azt, hogy a tehát ha mondjuk a 60-as években vagyok, és akkor az a kérdésem, hogy mit tudom én a Vigzínházban 1963 október 23-án mit játszottak, akkor lehet, hogy a mesterséges intelligencia válaszol.

[00:41:51]Hm.

[00:41:51]Tehát, hogy rögtön rögtön az jön be, és akkor nekem már nem kell a könyveket érted?

[00:41:57]Szóval nagyon nagyon fig akkor fogjuk föl ezt az utolsó öt perc kanyart olyannak, hogy visszakapcsol oda, ahol tehát akkor rád is érvényes ennek a 10 év munkájának, hogy hogy tulajdonképpen a saját személyességed újrakeresése és újratalálása is volt ez a munka.

[00:42:13]Tehát amíg ezt te írtad, megállás nélkül a század különböző sorsfordulóin, vagy épp az az év, ami eltörődtél, vagy most ugye 1963, tehát épp ott jársz.

[00:42:24]Tehát, hogy akkor ahogy a szereplőid kapcsán az adott kort megismered, formálod át a saját személyiségedet is.

[00:42:34]Tehát, hogy egy bizonyos sokig, amíg ezzel te törödtél, részben újra szembe kellett nézni a 20.

[00:42:42]század összes talányával, rémségével, váratlan fordulataival, és belőled is egy vadonatúj személyiséget teremtett ez a hülye példát ezt szerintem fogod érteni, hogy látom, hogy a Magyar Pétert abszolút megváltoztatta az a két évekig tartó országjárás, tehát hogy megnézed, egy más ember jött ki belőle, mint aki jött.

[00:43:04]Tehát a te országjárásod ez a 10 év, a 20.

[00:43:06]században való állandó országjárásod volt.

[00:43:09]És amikor eljutottál mondjuk 57-ig, már az a fél évszázad is teljesen más személyiséget teremtett belőled.

[00:43:18]És akkor így még negyed órával ezelőtt, hogy a regényírás és ez a munka egy szabadságharc és tuldonképpen mindenkinek a 20.

[00:43:24]századi élete az a szabadságért való szakadatlan küzdelem, hogy hogy ez a morális kihívás, hogy nincs olyan vészhelyzet, amikor nekem föl kéne adni a szabadságomat, hogy akkor azt mindig meg kell menteni.

[00:43:38]A te munkádnál például egy ilyen Igen.

[00:43:43]Regény, ha neked 15 évvel van ezelőtt azt mondta volna valaki, hogy te fogsz egy 1712 oldalas nagyregényt élni.

[00:43:47]Mit gondoltál volna magadról?

[00:43:54]Ha 15 évvel ezelőtt mondják, azt gondoltam volna, hogy lehetséges.

[00:43:58]Igen.

[00:44:00]Bennem mindig volt egy vágy a nagy a nagy iránta, a a gigantikus iránta.

[00:44:02]Azt gondoltam, hogy hogy hogy talán egyszer az embernek érdemes átúszni az óceánt.

[00:44:16]Tehát hogy megpróbálni átúszni az óceánt.

[00:44:19]Hogyha ha egy 6-700 oldalas nagy regényben sikerül, akkor azt nem gondoltam volna, hogy ekkora lesz.

[00:44:26]Azt nem gondoltam volna, hogy ilyen kimerítő lesz.

[00:44:31]Nem gondoltam volna, hogy ennyire igénybe vesz, hogy ennyi fáradtsággal jár, de egy ilyen könyvnek a megírása az azzal együtt, hogy átalakít, megváltoztat, a személyiségedet folyamatosan próbára teszi, sejt sejtjeidet kicseréli, túlesel mindenféle betegségeken, túlesel mindenféle ö társadalmi és személyes katasztrófákon és örömökön egy rettentően tehát hogy ennél nagyobb kaland nincs az ember én ennél nagyobb kalandot keveset tudok a az életemben talán egyet még tudnék mondani de azt most szemérmességből nem teszem de hogy ez olyan olyan dolog amit nem tudom tehát hogy érted elkezdek építeni egy házat a kezeddel.

[00:45:33]Azt gondolod, hogy nem lesz soha kész, de aztán mégis egyszer kész lesz.

[00:45:35]Hát hogy épültek fel a piramisok, vagy én nem tudom.

[00:45:39]Tehát mindenkinek van egy neander völgyje valahol az életében, vagy lehet egy neander völgye.

[00:45:44]Ha ha nem is neander völgy, akkor akkor valami kisebb.

[00:45:49]Oké, ez extravagáns, ez túlzás, de az van egy olyan pillanat, ahol most megértettem, hogy hogy én például magamon figyeltem ezt, hogy most megnéztem a jegyzeteimen, január 24-től március 1jéig olvastam.

[00:46:08]Ez egy olyan 35 nap, hugye.

[00:46:14]Én nem, én ugye ez kampányidőszak volt, állandóan előadást tartottunk, interjút, minden.

[00:46:19]Tehát legszívesebében azt [nevetés] tettem volna, hogy elkezdem, akkor akkor nem lehet nem lehet volna szabad semmi mást csinálni, csak ezt olvass és akkor lehet, hogy el tudom olvasni mondjuk egy hat nap alatt, nem tudom, de azt figyeltem meg, hogy nekem ilyen öt hét volt, amíg végigolvastam.

[00:46:39]Minden éjszaka ezzel álmodtam.

[00:46:39]olyan fémszerű, ezt esetleg azoknak mondom, akik még nem találkoztak vele, hogy ne lepődjenek meg, annyira fémszerű a fogalmazás, hogy látom az eseteket, látom az embereket, látom a konfliktusokat.

[00:46:54]Éjszaka azon kaptam sokszor magam, hogy másképp folytattad az én filmem, mint amit és visszamentem másnap hozzá, és csalódással, hogy hát én az én filmem nem így folytatódott.

[00:47:08]Tehát azt akarom mondani, hogy én még nem jártam regénnyel így, vagy nagyon kéne gondolkodni, ami az volt az érzésem, mintha én is írtam volna, vagy mintha nekem is közöm lenne hozzá, hogy ez az én történetem, és rögtön az összes szereplőhöz beraktam a egykor ismert családtagja, a kisgyerekkortól, a kömpöci környéktől, az alföldi világtól, a az Újli városig, ahova kerültem, hogy majdnem mindenhova be lehetett helyettesíteni az Az én emlékeimet kaptál ilyen olvasói visszajelzést, hogy egyszerűen nem lehetne magunkévá tenni, amikor olvassuk?

[00:47:44]Tudom, sokan írtak neked közben, akik látták a kéziratot.

[00:47:49]Hát volt olyan olvasó, aki négy napot mondott, hogy négy nap alatt olvast el.

[00:47:53]Azt el se nem is tudom elképzelni, de valószínűleg de nem.

[00:47:57]Tehát nagyon komoly ember mondta.

[00:47:59]Na mindegy.

[00:47:59]És volt olyan olvasó, aki pedig azt mondta, hogy hogy nagyon, mert ugye nem csak az Eszterházi díj volt ennek a regénynek az elismerése, hanem kapott a Mollytól egy úgynevezett merítési díjat.

[00:48:11]A Moly ugye az a nagy olvasóknak a mondjuk így magyar társadalmi gyülekezete.

[00:48:21]És én a Mojt nagyon nagyon nagyon tisztelem, és nagyon hálás vagyok, hogy hogy a Moj olvasói nagyon szerették ezt a könyvet.

[00:48:27]És volt olyan moy olvasó, aki azt mondta, hogy amikor kiderült, hogy el kell neki olvasni valamilyen éppen a díjra jelölés miatt a könyvet, akkor nagyon ki volt akadva, mert ő már nem akar ekkorát olvasni.

[00:48:40]Én már nem akarok így, nem akarok nem akarok ekkora, ekkora formákkal küzdeni.

[00:48:47]És aztán nem tudta abbahagyni.

[00:48:47]Azt mondta, hogy most akkor tessék folytatni, ha már én elolvastam.

[00:48:54]De az, amit mondasz, és visszatérek rá, hogy hogy minden fontos irodalom, nem azt mondom, hogy jó irodalom, mert van olyan jó irodalom, ami nem csinálja meg, de minden fontos irodalom közösséget is teremt.

[00:49:15]Közösséget, minden.

[00:49:15]Tehát közösséget teremt az olvasójával.

[00:49:18]És hogyha az olvasó, tehát én nem szoktam foglalkozni az olvasóval, engem nem érdekel az olvasó, engem a mű érdekel.

[00:49:27]A műnél fontosabb nincsen.

[00:49:30]Ha a mű elkészül és megtalálja az olvasóit, annál nagyobb öröm sincsen.

[00:49:38]Tehát de az egy másfajta öröm.

[00:49:38]Én csak a művel foglalkozom.

[00:49:43]Nem érdekel, hogy ki mit gondol és mit akar.

[00:49:45]Nem érdekel.

[00:49:49]Tessék engem békén hagyni, amíg csinálom.

[00:49:51]Aztán majd jó a szerkesztőm vagy a vagy az előszerkesztőm, aki hozzám nagyon közelálló ember, az az [horkantás] sokszor helyre tesz.

[00:50:01]De az egy más dolog.

[00:50:04]Tehát de az nagyon fontos, hogy hogy akkor, amikor amikor belehelyezkedünk a a 20.

[00:50:12]századnak mindenféle apró cseprő nagy történeteiben történ, akkor olyan olyan helyzeteketbe helyezkedjünk bele, aki ami amelyek bárkivel megtörténhettek.

[00:50:23]Ez a könyv bárkivel megtörténhet.

[00:50:30]Ez a könyv nem nem a nem a kiváltságosok könyve.

[00:50:33]Ez a könyv nem a kivételezettek könyve.

[00:50:36]Ez a könyv nem a a különlegesebb könyve még, hogyha a figurák atipikusak, akkor sem.

[00:50:42]Ez a könyv ez egy ez egy közös közös történeti munka akart lenni.

[00:50:49]És hogyha te ezt úgy érzed, hogy hogy oda tudod mellé tenni a családnak a ezt a figuráját, azt a figuráját, ja, hogy ez meg így működött, az úgy működött, és mennyire hasonló, akkor én annak nagyon nagyon tudok örülni.

[00:51:05]És akkor ennek egy ilyen oldalszála, hogy a legvégén az utolsó oldalon köszönetet mondasz többnek, akik nyilván folyamatosan látták munka közben, tehát Závada Pali, Tunyogi Laci, Parti Nagy.

[00:51:18]Tehát vannak az az nekem évek óta egy egy ilyen felemelő varázslata, ahogy látom, hogy van egy ilyen szűkebb irodalmi kör, egy 8-10 író, aki folyamatosan figyeli egymás munkát.

[00:51:31]És azt is merem mondani rólatok, hogy baráti viszonyban vagytok.

[00:51:34]Tehát nem a féltékenység, hanem egymás kéziratait alkotás közben folyamatában látjátok és tudjátok korrigálni, hogy itt a végén kifejezetten négyüknek, ötükönek köszönetet is mondtál, és gondolom, hogy ők folyamatosan láts Laci például Déss persze kell lett volna kihagynom.

[00:51:56]És akkor mert ő ő is olvasta.

[00:51:56]Tehát a ugye négyen öten olvasták a kéziratot, ami hát hát mikor olvassa az ember kéziratba egy ekkora hát és a akkor nyilván neked fontos volt az ő reakció, hogy hogyánnyal voltak, annyiféleképp látták.

[00:52:13]De van itt még egy másik szál is, amit a veled foglalkozó irodalmárok, és én nem vagyok az, ezért könnyen tudom kérdezni.

[00:52:20]Nagyon tudatosan emelsz be vendégszövegeket.

[00:52:25]Tehát átveszel Eszterházitól is, Závada a Palinak is a assiszem az egy piaci napból akkor talán Mészőjtől bizonyos szituációkat, amit aztán a te fő fősed egész másképp fognak megélni.

[00:52:37]Sőt a volt egy nagyon nagy gyilkosság sorozat Törökszent Miklósonak.

[00:52:42]Igen.

[00:52:44]Amikor Rubin Szilárd Igen.

[00:52:44]Rubin Szilárd megírt egy gyönyörű regényben.

[00:52:50]Szörnyű gyilkosság volt.

[00:52:50]Na őt például ő is Törökszent Miklóson volt az is.

[00:52:52]Nem?

[00:52:54]Igen.

[00:52:54]A Igen.

[00:52:54]Törökszem Miklóson.

[00:52:54]Tehát az ő regényét a egy más szemszögből megírtam.

[00:53:01]Az ávad nem is a piaci nap volt, hanem a természetes fény volt.

[00:53:05]Természet.

[00:53:05]Igen.

[00:53:05]Az ukrán fronton persán.

[00:53:07]Igen, igen, igen.

[00:53:07]Tehát egy egy ilyen háborús jelenetet forgattam el a tehát én ilyenkor úgy tehát ugye a tehát van a vendégszöveg az Eszterházinál Eszterházinál, aki mondat fetiszta volt, mondjuk így ilen rosszóval.

[00:53:26]Tehát, hogy a mondat, hogy van, ő mondatokat vett át, én pedig a én pedig szituációt vett, én nekem a történet, tehát hogy történik meg, és akkor a akkor kiveszem az ávadából azt a jelenetet, és azt mondom, hogy oké, ő ebb ő ide tette le a kamerát, innen látja, innen fényképezi.

[00:53:46]Na mi van, hogyha én odateszem le a kamerát, akkor mit látok?

[00:53:50]Teszesz város.

[00:53:53]Ühüm.

[00:53:55]rettenetesen érdekes dramaturgiai helyzetek jönnek ki.

[00:53:59]Üüm, tehát hogy egész más lesz a szituációnak a súlya, értelme, más következtetéseket hozz belőle.

[00:54:08]De ő is be van idézve, meg sok sok mindenki más valóban, de engem inkább az érdekel, és így mondatot nem is akartam bevenni senkitől, az érdekel, hogy ő hogy lát bizonyos helyzetet.

[00:54:21]Az az számomra etettenesen érdekes.

[00:54:26]És akkor itt már csak két dolgot akarok kérdezni tőled.

[00:54:29]Az egyik itt jutott eszembe, hogy néha a könyvben teljesen váratlanul vannak ilyen magánkiszólások, tehát ami a te ilyen nagyon sűrű általánosító véleményed történelemről, magyarságról, emberekről, sorsról teljesen váratlan, ahol nem tudom eldönteni, hogy ez most a főhősnek jutott eszébe, aki éppen beszéltett, vagy a tiéds.

[00:54:50]Tönyira úgy érzem, hogy ez a tiédés helyénak érzed, hogy itt a a néha a szerző is beleszólalt, hogy mit gondol arról, ami folyik.

[00:55:00]hogy ezt nem nem tudom, hogy ezt mennyire érzékelted, vagy kérdezték tőled ezt, hogy ezt még nem kérdezték, de teljesen jogos kérdés.

[00:55:08]Én inkább azt érzem, hogy hogy várjál, megkönnyítem a válaszodat, amikor egy-egy ilyen mondathoz jutott, eszembe jutott, mit akarok mondani akkor eszembe jut, tehát hogy néha tényleg így megemelem a mondatot, vagy a választ vagy a reakciót.

[00:55:28]Komment mondjuk mondjuk így.

[00:55:32]komment komment nem egy ilyen komment megemelem és akkor a komment az lehet a szerzőjé meg lehet a szereplőjé meg lehet azér is, aki a szereplőt látja, aki éppen csöndben van, vagy csak figyelője a jelenetnek, vagy nem tudom mi.

[00:55:46]Tehát a a kommentálló, mindenki által kisajátítható nyelvi nyelvi képződmény.

[00:56:00]Ezt tudtam ért magamon ezt figyeltem meg.

[00:56:02]Kíváncsiek mások mit mondanak majd, hogy egy-egy ilyen mondatnál meg kellett állnom és nem folytattam a regényt.

[00:56:08]Annál jobb, mer ez egy olyan sűrű mondat, hogy mondom úristen, akkor most ezt ezt felejtsük el, hogy mi a történet, mert ez egy olyan általános üzenet, ami messze túlmutat a a szituáción.

[00:56:17]És amikor először láttam ilyet, jól mondom, valahogy ott maradt, aztán láttam, hogy ez egy így a három kötetben újra meg újra jönnek.

[00:56:26]Ez nekem meglepő játék volt az olvasóval, hogy ilyenkor te kizökkented az olvasót a a sztoriból, és akkor azt mondod neki, hogy állj meg és gondolkozz el azzal, hogy ez egy milyen fogós probléma.

[00:56:38]tulajdonképpen soha nem oldod meg helyette, hanem fölveted neki.

[00:56:43]Ez onnan érdekes, és lehet, hogy ez az utolsó ilyen komplex kérdésem, hogy hogy itt nagyon foglalkoztat téged, és főleg a könyvre adott reakciók és a te interjúdban is, hogy ezt az egész hit problémát újra kéne értelmezni.

[00:56:56]És én ezt összekötöttem, amit mondtál a személyiség újrakonstruálásával, hogy valahogy a hit az részévé vált a a vallásos hitnek.

[00:57:07]Akit említettél a a teológus kollégád azzem Szegedről, Pécsről, ő föl is lő róta neked, hogy hol vannak itt az egyházak, hogy lehet így 20.

[00:57:18]század írni, hogy egyszerűen nincsen nagyon kedvesen nagyon kedvesen tetted, de most következőkben lesz egy lesz egy egyházi szereplőm is, úgyhogy meg [nevetés] na csak ezt azért mondom, hogy hát sokunk számára a hit az nagyjából a vallásos hittel volt azonos, de én az az érzésem, hogy hogy te a hit kapcsán valami ilyen belső világra gondolnál, sokkal közelebb lehet ezt állni az ázsiai gondolkodáshoz, amelyik azt gondolja, hogy ami ami velem belül történik, az legalább olyan fontos, mint amit a külvilág gondol rólam, vagy amit én a külvilágról gondolok, hogy valahogy az érzésem ennek kapcsán, hogy ha ez a mérhetetlen század, amíg ránk vért a földolgozhatatlan örökségével, hogy az egyik, amire figyelmeztet minket, hogyha te meg akarsz maradni ezzel az örökséggel, ha te neked van igényed a saját személyességed visszavételére, akkor újra kell konstruálnod a hithez való viszonyodat.

[00:58:19]Én így értelmeztem a mondanivalódat, de kíváncsi vagyok, hogy jól értem-e.

[00:58:27]Ezzel most megleptelek, úgy látom.

[00:58:29]Hát mert ez egy rettenetesen nehéz dolog.

[00:58:33]Tehát én azt gondolom, hogy a hogy az ember legnagyobb ajándéka, az az emberi lét legnagyobb ajándéka a személyiség, a személyiségnek a a léte, a személyiségnek az összetettsége, a személyiségnek a bonyolultsága, és a személyiség adta a kihívások sokasága.

[00:59:07]És amikor az ember a hit, a hagyományos hit vagy az Istenhit közelébe kerül, akkor ezzel a személyiséggel kell valamit nagyon radikálisan kezdeni.

[00:59:23]Én azonban azt, én azonban ezt a ezt szeretném, ezt a radikális hitet és a a radikális hitnek a kérelmeit leválasztani magamról, és én szeretnék a személyiségnek a a lehetőségeiben meg a varázsában hinni.

[00:59:44]Ez egy kicsit erről is szól erről a regényről.

[00:59:49]Az ugye rettenetesen érdekes, hogy megérsz egy figurát, tehát dolgozol egy emberrel, dolgozol egy személyiséggel, dolgozol a lelkével, helyzetekbe viszed bele.

[01:00:00]És egyszer csak eszedbe jut az, hogy te figyelj már, Laci, ez az ember hisz vagy nem hisz?

[01:00:11]Hívő vagy nem hívő?

[01:00:11]Mit gondol arról, hogy Isten?

[01:00:14]Mit gondol arról, hogy csoda?

[01:00:16]Mit gondol arról, hogy szentség, vagy mit gondol arról, hogy kegyelem?

[01:00:23]Ha és akkor érted, így hátradölsz és azt mondod, hogy úristen, mekkora tenger van még előttem és mit kell még valamilyen módon megoldanom.

[01:00:33]Ez nagyon érdekes, mert sok szerző, sok szereplőt kapcsán jöttem erre rá.

[01:00:36]Ugye Kolov Grófot is sokáig úgy gondoltam, hogy egy ilyen ütőt minden, aztán a végén kiderül, hogy nagyon is tisztában van mindennel.

[01:00:45]nagyon meglepett, ahogy ő utólag szinte évtizedekkel később pontosan tud mindent, hogy és szinte előre is látta, hogy mi történik, hogy benne kellett lenni valami olyannak, amit te itt most mondasz.

[01:00:57]Akkor figyelj, ez a legrosszabb műsorvezetői szokás, amikor akar mondani valami összegzőt, de én most a három kötet kapcsán, a 10 éves munkád kapcsán és a 20.

[01:01:13]századdal való bíbelődése, amire bizonyosokig rákényszerítesz minket orvosok, akkor te is tessék menj végig ezen az úton.

[01:01:20]Úgy látom, hogy hogy elemelkedve van négy olyan fogalom, amit újra kell konstruálnunk, és ezek ilyen reflexív viszonyban vannak egymással.

[01:01:33]a hit, a szabadság, a hagyomány és a személyesség, hogy ezen ha még tanítanék, akkor elkezdeném a táblára rajzolni ilyen nyilakkal, hogy milyen bonyolult viszony van a négy között.

[01:01:50]De amíg ezzel a néggyel magunkba belül nem békélünk meg, magunkat se értjük, a századot se értük.

[01:01:55]Értük, és akkor a század meg a következő század is azt csinál velünk, amit akar.

[01:02:01]Tehát ez az egyetlen védelem, hogy legalább ebben a relációban teremtsünk magunknak rendet.

[01:02:08]Ha ez ennek a könyvnek az egyik fő üzenete, akkor én ezt jól értelmezem?

[01:02:14]Tehát én ezt nem tudtam volna ilyen szépen összefoglalni.

[01:02:18][nevetés] Tehát jó, tehát biztosan jól.

[01:02:19]Igen, igen.

[01:02:21]Köszönöm.

[01:02:21]Tehát tényleg ugye ez a négy fogalom ez ja tehát tehát hogy ennélkül a négy fogalom nélkül nem nagyon lehet és akkor még ugye persze lehet ilyeneket mondani, hogy az idő meg a tér, amit már említettél egyébként.

[01:02:38]Igen, de azok absztrakcióban messzebb vannak ettől.

[01:02:40]Igen, az ilyen dezantropomorf dolog.

[01:02:44]Igen.

[01:02:44]Ez a négy, ez nagyon is személyiséghez kötött.

[01:02:46]És akkor nekem azt is mutatja a te vállalat.

[01:02:49]Tudod, tudod, a legfontosabb ezekben a e egy ilyen könyvben én tehát hogyha egy szót akar egy szót akarunk mondani vagy kiválasztani, nem tudok egy szót mondani, összetett szót tudok mondani.

[01:03:04]Emberteremtés.

[01:03:06]Hm.

[01:03:07]Emberteremtés.

[01:03:09]És abban benne volt a Neander völgyi és mint köztes mozzanat.

[01:03:11]És itt is van még bennünk.

[01:03:14]Igen, igen.

[01:03:16]Akkor találja meg mindenki a maga Neander völgyi 4%-át magában.

[01:03:22]Hát drága Darvasi Laci, a Köszönöm.

[01:03:26]Nem tudom, mennyire vagy megelégedve azzal, hogy a a a könyved kapcsán meddig jutottunk és miről beszéltünk.

[01:03:31]De önöknek meg azt merem mondani, hogy van úgy, hogy egy munka, egy ilyen 1712 oldalas munka rákényszeríti az embert arra szelí, nem erőszakkal, hanem belülről rádöbbenti arra, hogy azért érdemes mindent újragondolnia.

[01:03:52]Érdemes újragondolni azt, hogy hányadán áll a századdal, hogy mit hord magában a századból, és főleg érdemes azt, amire itten a hit, szabadság, hagyomány és a személyesség újraformálása kapcsán, hogy ezt azért minden korban újra kell csinálni.

[01:04:12]Amikor te ezt megírtad és megjelent, nem tudtuk, hogy egy olyan korzakad a nyakunkba 2020-tal, amikor ez egy új feladat lesz, egy új lehetőség.

[01:04:22]újra lehet a személyességet, újra lehet a hagyományt, hogy mi az, amit amit el kell vállalni.

[01:04:27]És akkor tulajdonképpen a legjobbkor jelent meg ez a könyv.

[01:04:31]Ilyen nagy segítség lehet ahhoz, hogy egy új korszakba ezt a rekonstrukciót elvégezzük.

[01:04:39]Akkor önöknek meg a az elmúlt évek kiemelkedően egyik legfontosabb, és hát a tavalyi évben pedig hát az Eszterházi díjjal nyilvánvalóvá tett legfontosabb könyvről beszélgettünk, amit Darvasi László írt meg nekünk.

[01:04:54]Köszönjük, hogy megírtad, és köszönjük, hogy meg is beszélted velünk itt amennyire egy óra keretei között meg lehet beszélni.

[01:05:04]Úgyhogy én is köszönöm szépen.

[01:05:06]Önöknek meg a figyelmüket köszönjük.

[01:05:08]kontrol.hu Eljött az ideje.