Kontroll 43:17

„Miért volt rossz az NKA rendszere?” // Kalmus Felicián - SORSOK MÖGÖTT

interjúzenezeneszerzőnkaoktatásközélet
Irányultság: CentristaKötődés: Tisza-közeli
„Miért volt rossz az NKA rendszere?” // Kalmus Felicián - SORSOK MÖGÖTT
tl;dr
  • Kalmus Felicián csellóművész, zeneszerző, aki ötévesen találkozott hangszerével, nyolcévesen már szimfonikus zenekarral játszott, és a Zeneakadémián végzett.
  • Eredetileg dobos szeretett volna lenni, de egy tanárnő javaslatára a csellót választotta alapozó hangszerként – „behúztak a csőbe”.
  • Gyerekkori gyakorlásra édesapja vette rá; a nagyzenekari élmény és a színpadi grandiózus hangzás adta a motivációt.
  • Koncerthangszerét egy svájci hangszerész padlásán találta, „totális romhalmaz” állapotban, de a hangja azonnal meggyőzte – azóta is ezt használja.
  • A klasszikus és könnyűzene közötti határt nem érzi: gyerekkorától egyaránt hallgatott Csajkovszkijt és jazzt, a Zeneakadémiát ugyanakkor „elefántcsonttorony-szerűnek” látja.
  • Az előadóművész szerinte példamutatással formálhatja a közönség ízlését, nem szabad elhitetni, hogy többet kapnak, mint amit valóban nyújt.
  • Saját crossover produkcióiban (pl. Limoncselló turné) a könnyedség mellett is ívben tartott igényességre törekszik, saját szerzeményekkel és feldolgozásokkal.
  • Az NKA pályázati rendszerét kritizálja: műfaja egyik kollégiumba sem illik, és a támogatások gyakran nem innovációt, hanem vegetáló produkciókat tartanak életben.
  • A zenei oktatást akkor is hasznosnak tartja, ha a gyerekből nem lesz hivatásos zenész, de a szülőknek javasol egy biztos „B-terv” hivatást is a rögös művészi pálya mellé.

    „Bennem ez a határ annyira összeolvad, hogy csak maga az alkotás, a zene öröme, a zenén keresztüli adakozás számít.” – Kalmus Felicián

Részletes összefoglaló megjelenítése

A vendég bemutatása és a zenei pálya kezdete

Kalmus Felicián csellóművész, zeneszerző. Öt éves korában találkozott hangszerével, nyolc évesen már nagy zenekarral játszott, kilenc évesen stúdióban alkotott. Tanulmányait a Zeneakadémián végezte, ahol már saját szerzeményeiből is adott koncerteket. Európa és Kanada nagy koncerttermeit is bejárta.

A hangszerrel való találkozás története

Felicián eredetileg dobos szeretett volna lenni. Édesapja az Express zenekar tagja volt, így a vendég gyerekkorától közelről látta a színpadi életet: lenyűgözték a fények, a színpadi füstgépek, és a dobok. Koncertek alkalmával a backstage-ben ülve, párnákon és lépcsőkön dobolt végig egy-egy előadást. A zeneiskolai felvételin a dob mellett döntött volna, de egy tanárnő (későbbi csellótanára) bemutatott neki egy csellót, mondván, hogy az alapozó hangszer lehet a dob előtt. Felicián kompromisszumkészségből elfogadta ezt, és végül a cselló mellett kötött ki – ahogy fogalmaz, „behúztak a csőbe".

„Én egy pillanatig nem gondoltam arra, hogy én csellózni fogok... engem behúztak a csőbe.” *

Gyakorlás és motiváció gyerekkorban

Egy hangszer tanulása kisgyerekként hatalmas fegyelmet igényel. Felicián elmondása szerint nem volt egyszerű a gyakorlás, és nem hiszi el, ha valaki azt állítja, hogy gyerekként minden pillanatát élvezte a kötelező gyakorlásnak. Nála édesapja volt az, aki rávette a munkára. Fontos motivációt jelentett az is, hogy már nyolc évesen szimfonikus zenekarral játszhatott – ez a grandiózus hangzás és élmény egészen más volt, mint a zeneiskolai zongorakíséretes előadások.

„Én sehogy, édesapám vett rá... de amikor nyolc évesen már nagy zenekarral játszott, az nagyon motiváló azért.” *

A saját hangszer megszerzése

A Zeneakadémia idején édesapjától egy közepes/alacsonyabb kategóriájú hangszert kapott, ezzel gyakorolta végig a konzervatóriumi éveket, és ezzel vették fel a Zeneakadémiára is. Később, már saját összespórolt pénzből szeretett volna egy jobb hangszert vásárolni. Svájcban egy hangszerésznél próbált ki új hangszereket, de egyiket sem érezte igazán magáénak. Végül a hangszerész egy padláson lévő, „totális romhalmaz” állapotú csellót is megmutatott neki, aminek még a méretei sem voltak megfelelőek. Felicián mégis kipróbálta, és a hangszer hangja azonnal meggyőzte. A rossz állapot miatt viszonylag kedvező áron meg is vásárolta, és a hiányzó összeget kölcsönből fedezte, amit egy éven belül visszafizetett. Azóta is ez a fő koncerthangszere, amit fokozatosan újított fel (nyakcsere, alkatrészek cseréje).

A hangszer és az ember viszonyáról szólva hangsúlyozta: bár nagyon szereti, és rengeteg emlék fűzi hozzá, mégis használati tárgynak tekinti, és óvakodik attól, hogy túlzott misztikus dimenziókat társítson a kapcsolatukhoz.

„A fából készített hangszereknek átvitt értelemben is van lelkük. Hiába faragok ki két ugyanolyan hangszert, akár ugyanannak a fának a metszeteiből, az a két hangszer nem ugyanúgy fog szólni.” *

A Zeneakadémia és a műfaji átjárás

Felicián soha nem tervezte, hogy zenekari zenész legyen – már a Zeneakadémia évei alatt saját esteket szervezett és saját műveit adta elő. Tapasztalata szerint évfolyamtársai között sokan kifejezetten zenekari karrierre készültek, vagy kamaraegyüttesekben képzelték el a jövőjüket. Saját bevallása szerint sosem foglalkozott azzal, hogy aki szólista szeretett volna lenni, de nem jött össze neki, az irigykedve tekintett-e rá – önként kizárta magát a szakma ezen visszajelzéseiből.

A klasszikus zene és a könnyűzene közötti átjárás kapcsán Felicián kiemelte: őbenne ez a határ nem létezik, mert gyerekkorától egyaránt hallgatott Csajkovszkijt és jazzt, édesapja példája is ezt erősítette. A Zeneakadémiát ugyanakkor „elefántcsonttorony-szerű képződménynek” érzi, és bár tanáraiktól magas szintű művészi útmutatást kaptak, a merev műfaji kategóriákkal nem mindig tud azonosulni.

„Bennem ez a határ annyira összeolvad, hogy csak maga az alkotás, a zene öröme, a zenén keresztüli adakozás számít... amikor fölmegy egy előadó a színpadra, a legkevésbé arról kell szólnia, hogy ő, ő, ő.” *

Az előadóművész szerepe és a nárcizmus vékony határa

A beszélgetés során felmerült, hogy minden előadóművészben van valamiféle önmegmutatási vágy, hiszen egy nem nárcisztikus embernek eszébe sem jutna több száz vagy ezer ember elé kiállni. A kérdés az, hogy ez a magamutogatás hol csap át ízléstelenségbe. Felicián szerint itt is nagyon vékony a határ, és az előadó felelőssége, hogy a közönség ízlését milyen irányba formálja. Ő a saját műsoraiban kézen fogva, lépésről lépésre próbálja a hallgatókat elvezetni a könnyedebb daraboktól az igényesebb, klasszikus vagy újszerű művekig – anélkül, hogy hazudna arról, mit képvisel az előadás.

„Nem hitethetjük el a nézővel, hogy most valami komolyabbat lát annál, mint amit valóban kap. Példamutatással lehet az emberek ízlését fölfelé húzni, még akkor is, ha ez egy könnyedebb műfaj.” *

A crossover műfaj kihívásai és az alkotói hitelesség

Felicián kritikusan szemléli azokat a crossover próbálkozásokat, amelyek mögött nincs valódi alkotómunka. Szerinte a populista kommunikáció képes elhitetni a hallgatókkal, hogy egy viszonylag egyszerű elemekből, gyorsan összerakott produkció „nagy dolog” – és ezt tartja a nagyobb bűnnek. A saját nyári koncertsorozata, a Limoncselló (limonádé + cselló szóösszevonásból) könnyed kikapcsolódást ígér, de az első perctől törekszik egy ívben tartott igényességre: saját szerzemények, klasszikus darabok és slágerfeldolgozások is helyet kapnak benne, méghozzá gondos zenei munkával.

Példaként említette saját Zefir című keringőjét, amely szinte lebegő, könnyed kompozíció, mégis gyakran ez kapja a legnagyobb tapsot. A hangszeres zenei előadás során nincs szöveg, ezért neki a csellóval kell azt a hangulatot megteremtenie, amit a dal eredetileg a szövegével közvetít. Egy-egy népdalfeldolgozás kapcsán is előfordult már, hogy külföldi közönség – anélkül, hogy a dal eredeti mondanivalóját ismerte volna – állva tapsolt.

„Nagyon nagy élmény, hogy egy nagy gondossággal és tisztelettel elkészített népdalfeldolgozásra külföldön feláll a közönség és állva tapsol, úgy, hogy ők azt se tudták, hogy az a dal miről szól eredetileg.” *

Műfaji skálázás

A crossover fogalma is rendkívül tág – előadónként mást jelenthet. Akad, aki barokk zenét játszik, és egy ismertebb klasszikus darabot tesz be a műsorába, így lép ki a saját komfortzónájából. Más popfeldolgozást épít be klasszikus műsorba. Vannak, akik Beethoven-szimfóniák legismertebb részleteit diszkóalapra játsszák, és ezzel vélik közelebb hozni a zenét a közönséghez. Felicián szerint ez egy „nagy tólig” (tolig = tűréshatár), és fontos, hogy ne ítéltesse meg az ember, hol húzza meg a határt – ő a maga számára meghozta ezt a döntést. Ő egyaránt tudja értékelni az igényes metálalbumokat és a modern klasszikus zenét is.

A teljes produkció kontroll alatt tartása

Felicián elmondta, hogy koncertjei során a lehető legtöbb részletet igyekszik a kezében tartani. Bár ezt részben a kontrollmániájának tulajdonítja, a fő ok a korábbi rossz tapasztalatokban keresendő: ha kiengedi a kontrollt, elveszíti a rálátást, és idővel az érdeklődését is elveszítheti. Kulcsszereplő ebben a menedzsere, Kanász Anikó, akit a szakma legjobbjai közé sorol, és akivel egymás gondolkodásmódját kiegészítve dolgoznak a legjobb végeredményért.

A kontroll igénye már a konzervatóriumi éveiben is megmutatkozott: a Szent István Konzervatóriumban önszorgalomból részt vett a hangtechnika oktatáson is. Megtanulta a hangfelvétel-készítést, a stúdióban a csatlakozólábakat is maguk forrasztgatták be, és a terem akusztikáját is alaposan kiismerte. Ez az érdeklődés nem a kontrollmániából fakadt, hanem a puszta kíváncsiságból és a technika iránti lelkesedéséből.

Az NKA-támogatás rendszerének kritikája

Felicián a Nemzeti Kulturális Alap (NKA) pályázati rendszeréről is kifejtette a véleményét. Elmondása szerint életében többször fizette be a pályázati díjat, mint ahányszor támogatást kapott. Úgy érzi, hogy a műfaja – ami a komoly és könnyűzene határán mozog – egyik kollégiumba sem passzol igazán: a komolyzenei kollégium szerint „ez nem komoly zene”, a könnyűzenei szerint „ez nem könnyűzene”. Ezt a rendszer hibájának tartja, nem a döntéshozókét.

Az NKA alapvetően az üres hordozó díjak egy részéből gazdálkodott, nem tisztán állami pénzekből, ami egy békésebb jogvédelmi modell, mint például a németországi szigorú fellépés az illegális letöltésekkel szemben. Az elmúlt időszakban azonban a keretösszegek csökkentek, és a szerencsejátékokból származó rész is eltávolításra került.

A támogatási rendszer torzulásai

A művész azt tapasztalta, hogy a pályázatok gyakran nem valódi, innovatív produkciók létrehozását támogatják, hanem olyan zenekarok életben tartását, amelyek egyébként évente alig egy-két koncertet adnak. Szerinte a támogatásnak sokkal inkább abban kellene segítenie, hogy egy produkció szintet tudjon lépni – nagyobb színpadkép, profibb technika, vizuál, több alkalmazott felvétele –, ami munkahelyeket teremt és akár exportképessé is teszi az előadást. Ehhez azonban nem néhány százezer forintos (adott esetben adóköteles) összegek, hanem komolyabb befektetések kellenének.

„Nem életben tartunk olyan produkciókat... Én azt gondolom, hogy egy pályázat célja az kellene legyen, hogy amikor egy produkció eljut egy szintre, és nagyságrendet tudna lépni, akkor segítsen a támogatás.” *

Saját példájukon keresztül mutatta be ezt: korábban egy 200 fős házban olyan technikai megoldásokat (robotlámpák, LED-falak, élőkép) alkalmaztak saját erőből, ami gazdaságilag egyáltalán nem térülhetett meg, de a szakmai fejlődésük érdekében szükséges volt. Jelenleg is dolgoznak egy új, nagyszabású, exportképes koncepción, aminek a megvalósításához épp a forrásokat keresik.

Jelenlegi tervek és produkciók

2026-ban tavasszal lezárult a Bál a Kastélyban turné, amely egy klasszikusabb hangvételű, gyertyafényes, lelki megnyugvást nyújtó koncertsorozat volt. Nyárra ismét elindul a Limoncselló turné, amelyben éppúgy helyet kapnak saját szerzemények (köztük egy friss elektro-swing dal is), mint Beatles-feldolgozások és klasszikus darabok. Karácsonyi témában is készült elektro-swing feldolgozás (a Csendes éj átdolgozása), amely december környékén lesz elérhető.

A zene ajándéka és személyes élmények

A beszélgetés végén Felicián arról beszélt, mit kapott a zene által. Az egyik legfontosabb pillanat az volt, amikor tavaly decemberben a budapesti nagykoncertjén a családja is színpadra léphetett: 84 éves édesapja szaxofonozott, húga a vonósnégyes első hegedűseként játszott, öccse pedig edzések után gyakorolva újra a zongorához ült. Ez az élmény a család közös emléke marad, amit már nem lehet elvenni tőlük.

„Ez nekünk is szólt, ez nekünk is egy emlék volt, egy élmény... ezt már nem lehet tőlünk elvenni.” *

Arra a kérdésre, hogy érezte-e valaha, hogy rosszul döntött a pályájával kapcsolatban, őszintén igennel felelt, de hozzátette: most épp azon dolgozik, hogy a múltbeli döntéseken való kesergés helyett a jelen erőforrásaira koncentráljon.

A zenei oktatás fontossága

Fiatalok és szülők számára Felicián azt üzeni: a zenei oktatás akkor is rendkívül hasznos, ha valakiből soha nem lesz hivatásos zenész. Hivatkozott Kodály Zoltánra is, aki szerint annak is zenélnie kell, akinek nincs kiugró tehetsége hozzá. A zenetanulás fejleszti a figyelmet, a tanulási képességeket, a finommotorikus mozgásokat, a logikai készségeket – „igazi csoda dolog” egy fejlődő gyermek számára. Ugyanakkor praktikus tanáccsal is szolgált: a szülők keressenek gyermeküknek egy jó „B-terv” hivatást is, mert a művészi pálya rendkívül rögös.

„A zenei pálya nagyon-nagyon rögös, és sok olyan pillanat van, amikor az ember elkezdi magát és a munkáját értékelni... könnyen kijöhet egy olyan órabér, amitől elszontyolódik.” *

Vannak sikeres pillanatok, és olyanok is, akik viszonylag kis munkabefektetéssel nagy elismerésben részesülnek – de a lényeg, hogy a zene jót tesz, és önmagáért érdemes művelni.


⚠️ Értelmezhetetlen vagy bizonytalan szakaszok
  • "debreceni Csabát" – valószínűleg "Debreceni Csabát" (a beszélő az Express zenekar dobosára utal).
  • "tipsi tapsi" – feltételezhetően a gyerekdal-szöveg részletének („tipi-tapi” vagy hasonló) félrehallása; a zeneiskolai felvételi énekléses előszűrésére utalhat.
  • "ó jházi tanár úr" – feltehetően "Ójházi tanár" vagy hasonló vezetéknevű hangtechnika-tanár.
  • "Bálakastélyban" – a "Bál a Kastélyban" turné nevének rövidült vagy elharapott formája.
Teljes átirat megjelenítése

[00:00:00]És igen, és értsük meg, hogy ebben a szakmában vannak olyan dolgok, amit egész egyszerűen nem lehet beárazni, hogyha azt ilyen versenypiaci módon elkezdeni az ember beárazni azt a munkaórát, amit amit egy-egy dologra a művészettel kapcsolatban ráfordít, nagyon könnyen kijöhet egy olyan órabér, amitől elszontyolódik.

[00:00:20]És persze aztán vannak olyan sikerteli pillanatok, amikor meg az ember azt mondja, hogy milyen milyen szuper.

[00:00:26]És természetesen vannak a szakmában olyanok is, akik viszonylag kicsi korábbi munkabefektetéssel viszonylag nagy elismerésben részesülnek.

[00:00:45]Sziasztok, ez a sorsok mögött itt a kontrollon.

[00:00:47]Mai vendégem öt évesen lett hangszerének szerelmese.

[00:00:50]Nyolc évesen már nagy zenekarral játszott, kilenc évesen pedig stúdióban is alkotott.

[00:00:54]A zeneakadémia elvégzése után gyakorlatilag Európától Kanadáig bezárólag bejárta az összes nagykoncerttermet.

[00:01:04]Ő pedig nem más, mint Kalmus Felicián, csellóművész és zeneszerző.

[00:01:26]Köszönöm szépen fel, hogy elfogadtad a meghívá.

[00:01:28]Nagyon szépen nagyon köszönöm a meghívást és szeretettel köszöntöm a nézőket is.

[00:01:31]Az első kérdésem az lenne, hogy egy öt éves kisfiút, kisgyereked hogyan talál meg a hangszer?

[00:01:37]Melyik hangszer?

[00:01:39]Fogalmaz jó.

[00:01:39]Melyik hangszer talált meg téged öt évesen?

[00:01:43]Édesapám ugye popzenész.

[00:01:43]Az akkori expresszenekar az egy nagyon-nagyon futó produkció volt, amikor én kisgyerek voltam, és lenyűgözőve néztem debreceni Csabát, aki a dobos és én mindig kaptam hárman vagyunk testvérek, és a terhelés elosztás véget a engem aztán többet vitt édesapám el, hogyha így voltak ilyen baratoni turnék, akkor egy-egy helyen én kaptam szállás külön, a zenekar is külön lakott, de de például kijutott nekünk az, hogy amikor vége volt a koncertnek, akkor akkor este utána még tudtunk horgászni egy picit, vagy csak tényleg nézni a stégen a a csillagos egget, és az is, hogy a koncertekre mehettem.

[00:02:25]Úgyhogy engem már teljesen akkor lenyűgözött, ahogy ahogy a fényesek gyakorlatilag kapcsolgatták a a színpadi fényeket.

[00:02:31]teljesen lenyűgözött az, amikor az akkori, hogy mondjam, a a mostani szemmel nézve teljesen kőkorszaki technikának számító ilyen olajporlasztó géppel körbement a egyik technikus a színpadon, és gyakorlatilag füstbe borította a az egész színpadot a látvány miatt, és a dob, tehát én dobolni szerettem volna, meg kaptam mindig két dobverőt, és amikor egy koncert volt, akkor én a párnaácskámon, a lépcsőn vagy valahol a backstage és a és a színpad között én állítólag végig képes voltam dobolni a az egész koncertet.

[00:03:07]Hát nyilván egy kispárna és a lépcsőkombinációk segítségével.

[00:03:12]Tehát én egy pillanatig nem gondoltam arra, hogy én csellózni fogok, hogy mondjam egy ilyen egy ilyen vicces szóval élve engem behúztak a csőbe, elment a zeneiskolai felvételére, ugye megvolt a tipsi tapsi, énekelés satöbbi, és akkor na és hát, hogy milyen hangszer?

[00:03:25]Hát dob.

[00:03:25]Na most ezt a mai napig nem tudom, hogy végül is a 12.

[00:03:29]kerületi zeneiskolában volt-e dobogtatás, vagy nem.

[00:03:32]De az biztos, hogy egy tanárnő, aki később a a cseló tanárnőm lett, mutatta egy hangszert, hogy hát oké, de mielőtt dobolnék ezek, hogy mit szólnék hozzá, hogyha valami alapozó hangszernek, és mutatott egy hangszert, én meg kompromisszum kész ember vagyok.

[00:03:46]Úgy voltam vele, hogy ha ez az ára annak, hogy doboljak, akkor ám legyen.

[00:03:51]A csellóból hogy következik a dob?

[00:03:53]Sehogy nem tudom.

[00:03:53]Ezért mondtam, hogy behúztak a csőbe.

[00:03:56]Aha.

[00:03:58]Te egy nyugodt kisgyerek voltál, vagy ilyen zakatolós, gyors ideodalról mond, hogy nyugodt kisgyerek lettem volna, ezt még sose mesélték nekem korábban.

[00:04:07]Azért, mert hogy ugye amikor az ember elkezd hangszerán tanulni, hát ahhoz iszonyatosan nagy fegyelmezettség kell, tehát ott gyakorolni kell, ott mese nincs.

[00:04:15]Azt te hogy bírtad?

[00:04:15]Vagy éppen talán ez szabott neked kereteket, vagy ez segített, hogy Elképzelhetőnek tartom.

[00:04:20]Igen, elképzelhetőnek tartom, de én szerintem nem mond igazat, aki azt mondja, hogy kisgyerek korábban elkezdett zenélni, és ö bármennyi idős korában később megkérdezték, mindig arról számolt volna be, hogy minden egyes percét élvezte annak, hogy muszáj gyakorolni akkor is, ha nincs kedve.

[00:04:38]Ühüm.

[00:04:38]És hogy vetted magad rá arra?

[00:04:38]Ugye erről a a erről beszélgettünk egy kicsit az interrel.

[00:04:43]Én sehogy édesapám vett rá.

[00:04:47]És mondjuk, hogy amikor nyolc évesen már nagy zenekarral játszott, tehát Ja, hát az nagyon motiváló azért.

[00:04:50]Tehát egy egy cselló versenyt előadni egy szimfonikus zenekarra, azért az egy motiváló tényező.

[00:04:59]Ühüm.

[00:04:59]Elképesztően grandiózus hangzás ahhoz képest, hogy ugye az ember a zeneiskolában a zongorakíséretes előadáshoz van szokva.

[00:05:05]Ahhoz képest egy szimfonikus zenekar az elképesztő élmény, az egész hangzás is önmagában.

[00:05:14]Ühüm.

[00:05:14]és annak részese lenni.

[00:05:16]Azt olvastam valahol, hogyája, hogy te szerettél volna egy igazán nagyon-nagyon jó hangszert vásárolni magadnak, merthogy te nem vagy az a típusú ember, aki azt szereti, hogy csak úgy belepottyannak a az ölébe a dolgok.

[00:05:30]Itt inkább azt mondom, hogy ez nem adatott úgy.

[00:05:31]Ebben a formában nem gondolom magam a hátrányos sorsból indult gyermekek közé.

[00:05:38]Semmiképp se.

[00:05:38]Tehát ezt mindenképpen, de azt gondolom, hogy azok közé tartozom, akiknek meg kellett dolgozni egy-egy következő mérföldkőért.

[00:05:49]Most ez lehetne autó, lehetne lakás, lehetne az első kiváló hangszer, lehetne az első mobiltelefon, és így és így tovább, és így tovább.

[00:05:58]A zeneakadémiára jártam már, amikor amikor már édesapántól kaptam egy kaptam egy ilyen hát egy ilyen közepes szintre alsó közepes szintre megfelelő hangszervvel gyakorlatilag a konzig éveket végiggyakoroltam, felvettek a zeneakadémiára, elkezdtem a zeneakadémiát, és sikerült összespórolnom egy annyit, és akkor itt jön egyébként, hát hogy miért különleges?

[00:06:24]Pont egyébként Svájcban voltam, ezek már leszervezett koncertek voltak, és elmentem egy hangszerészhez, hogy mutasson nekem, mi az, amit most érdemes.

[00:06:32]És mutatott új hangszereket.

[00:06:35]Egyet- kettőt ki is próbáltam.

[00:06:35]Volt, amelyiket elkértem egy fél napra, hogy többet játsszak vele, és úgy nem éreztem azt, és ez most tudom, hogy fura, de fogadjuk el, hogy a a fából készített hangszereknek átvitt értelemben is van lelkük.

[00:06:48]Tehát egész egyszerűen hiába kifaragok két ugyanolyan hangszert, még adott esetben ugyanannak a fának a metszeteiből készült fa alapanyagokból, az a két hangszer nem ugyanúgy fog szólni.

[00:07:00]És egyik se és hozott egy totálisztikus romhalmazt még a hangszerész, hogy hát ez itt van a padláson, a méretei is rosszak, borzasztó állapotban van.

[00:07:09]Hát próbáljam ki?

[00:07:12]És elvittem, tényleg rettenetes állapotban volt a hangszer.

[00:07:18]meghúztam, és nem hittem el, hogy hogy ilyen hátrányból kicsit olyan érzésem volt, hogy ránéz mindenki are ugye annak idején a filmben, és senki nem hiszi, hogy a versenypályán ugye végigmegy, és kiderül, hogy hátby nem olyan, mint a többi.

[00:07:32]Bár lehet, hogy azért ross hasonl minden meg és azt mondtam, hogy akkor ezt szeretném kérni.

[00:07:37]és viszonylag jó árt pont emiatt meg is kaptam, mert egy romhalmaz volt, és akkor szépen lassan fel lehetett újítgatni ezen azon alkatrészeit, részeit, nyakcsere satöbbi, satöbbi.

[00:07:49]És a mai napig egyébként az a koncertező hangszerem, és nagyon-nagyon szeretem.

[00:07:53]Tulajdonképpen azért a cselloó az egyetlen olyan méretű hangszer, amit hogyha egy ülő ember maga elé vesz, akkor gyakorlatilag egyév bele.

[00:08:04]Igen.

[00:08:04]Én azért én azért szeretem szeretem azért ezt mégis úgy tekinteni, hogy és most engedtessék meg nekem, és valószínűleg nem ezt akarja hallani tőlem egyik nézőse, hogy azért ez egy használati tárgy.

[00:08:14]Tehát tehát én azért mindenképpen egy határ, de az, hogy nagyon-nagyon szeretem és nagyon-nagyon sok emlékem fűződik hozzá, és nagyon jól ki tudom fejezni azt, amit én esetleg egy előadáson szeretnék, nagyon jól reagál, és és ilyen módon nagyon összenőttünk, de azért szeretnék attól tartózkodni, hogy itt itt itt én különböző ilyen lelki meg dimenzionális mélységekben elkezdjem azt, hogy mi hogy nőttünk össze több síkon evvel a hangszerrel.

[00:08:42]Tehát nagyon-nagyon szeretem azt a hangszert.

[00:08:44]Nagyon büszke vagyok rá, hogy én ezt meg tudtam venni.

[00:08:48]Bár akkor kölcsön is kértem, és azt én egy éven belül megadtam annak, aki akitől még plusz valamennyi hiányzott kölcsönkértem.

[00:08:56]Nagyon boldog vagyok, hogy a mai napig itt lehet velem.

[00:08:58]Nagyon vigyázok rá, amennyire ezt egy élő koncertre cibált hangszerrel meg lehet tenni.

[00:09:05]Amikor a a Zenakadémiát elvégezted, akkor benne volt a fejed?

[00:09:11]Ez, hogy milyen terveid voltak, amikor lediplomáztál, hogy oké, akkor én elmegyek a nem tudom melyik zenekarba?

[00:09:18]Nem, sose se vol sose volt ilyet.

[00:09:18]Tehát én már a zeneakadémia éve a mai alatt éveim alatt is volt, hogy ott ugye kivehettünk magunknak termeket, nem kellett érte fizetni, csak elkértük, mit tudom én, lehet, hogy rossz teremszámot mondok, mer a nyolcas terem az egy ilyen közepes előadó terem volt kifejezetten ilyen vizsgákra, meg ilyen kisebb házire, és ott már saját szerzeményeimből koncertet tartottam.

[00:09:40]Tehát ez már a zeneakadémiai éveim alatt elkezdődött.

[00:09:46]Ühüm.

[00:09:47]És én ezt tekintettem később is a célomnak.

[00:09:50]Oké.

[00:09:50]De hogyha mondjuk azt vizsgáljuk meg, hogy a a többiek hozzáállása, tehát hogy aki a zeneakadémiát, nyilván mindenki azért megy oda, hogy ő szólista legyen, de nem mindenkiből lesz szólista.

[00:10:00]Képzeld el, hogy nem.

[00:10:01]Tényleg.

[00:10:02]Én nagyon sok embert ismertem, aki aki kifejezetten alig várta, hogy zenekarokba próbajátékot játszom.

[00:10:09]megvolt a fejében a célkitűzés, hogy melyik zenekarokba, vagy már ott alapítottak olyan kamaraegyüttest, amiben amiben nagyon-nagyon otthonosan érezték magukat, és úgy képzelték el a jövőjüket.

[00:10:21]Úgyhogy én amit láttam, ez nem feltétlen így volt.

[00:10:25]Ühüm.

[00:10:25]És mondjuk azt tapasztaltad valaha is, hogy aki aki mondjuk egy zenekarban kezdett zenélni, de mondjuk ő szólista akart volna lenni, azok mondjuk irigykedve tekintettek rád, hogy basszus, neki sikerült.

[00:10:39]Képzeld el, hogy sose foglalkoztam evvel, és mivel én utána egy kicsit így önként kizártam magam a szakma ezen részéből, ezért nem is nagyon tudtam figyelemmel kísérni, hogy az ilyen vágyak megvalósulása vagy meg nem valósulása milyen mértékben hatott a korábbi évfolyamtársakra.

[00:11:03]Tehát nem tudok erre se pro, se kontra mondani semmit.

[00:11:06]És amikor mondjuk kiléptél, és ez számomra nagyon-nagyon izgalmas, merthogy én a Igen, és ezt is beszéljük meg, hogy jó, tehát komoly zene versus könnyű zene, a kifejezés.

[00:11:20]Én direkt nem használom a komoly zenére azt, hogy komoly, hanem inkább azt szoktam mondani, hogy klasszikus zene.

[00:11:26]Ez nagyon-nagyon jó, de hogy hogy a hogy tehát az, amikor átjárás van a két műfaj között, ahhoz mit szólnak azok a Zeneakadémián végzett zenészek, vagy akár az ott tanító emberek, merthogy egy kicsit így kívülről tekintve nekem a zeneakadémia az mindig egy ilyen elefánt csontoronyzerű képződmény.

[00:11:46]Én is éreztem egy ilyet, amikor odajártam.

[00:11:50]Nagyon szerencsésnek mondom magam olyan szempontból, hogy hogy egyrészt mindig meg tudtam hallani azt, amik az általános művészet erejéről szóló mondatok és tanítások a tanáraink által.

[00:12:11]És miután édesapámmal is, gyerekkorunk óta ugyanúgy hallgattunk Csajkovskit, ugyanúgy hallgattunk Jazzt.

[00:12:18]bennem ez a határ, ez ez egész egyszerűen annyira annyira összeolvad, hogy csak maga az alkotás vagy a zene, vagy az erem zene öröme, vagy a zenén keresztüli, hogy mondjam, adakozás, mert azért valljuk be őszintén, hogy amikor fölmegy egy előadó a színpadra, akkor a legkevésbé érzem, hogy feltétlen arról kell szólnia, hogy ő ő ő.

[00:12:43]Ühüm.

[00:12:43]Mi azért vagyunk ott, hogy egyfajta kikapcsolódást vagy lelki táplálékot adjunk azoknak, akik eljönnek.

[00:12:51]És ez egy nagyon-nagyon vékony határ, hiszen és akkor itt most visszatérek olyan komolyabb pszichológusoknak a könyvét elolvasva, akik valójában azt mondják, hogy minden előadó művész egy nárcisztikus ember, hiszen egy nem nárcisztikus embernek eszébe nem jutna kimenni több 10, több 100, több 1000, több 10000 ember elé.

[00:13:13]és bármit is csinálni azon a színpadon.

[00:13:17]Tehát nem vethetjük el a tényt, hogy valamiféle önmegutatási cél mindig van az előadóművészben.

[00:13:26]Valószínű arra kell törekedni, hogy ez, hogy ez olyan balanszva legyen, hogy ez a fajta meg tudok mutatni nektek, ez sokkal inkább a nézzétek, mit tudok vagy mit próbálok meg most nektek adni azt a 90 percnyi kikapcsolódást.

[00:13:44]Igen.

[00:13:44]Most a tudod melyik szó jutott az eszembe?

[00:13:46]Az ízlés meg az ízléstelenség.

[00:13:49]Tehát hogy mondjuk ebben én értem persze az ember maga mutogató.

[00:13:52]Hát egyébként akkor nincs keresnivalója a színpadon.

[00:13:55]Hol húzódik a határ?

[00:13:55]Ugye nagyon vékony ég.

[00:13:59]Igen.

[00:13:59]Tehát hol húzódik az a határ?

[00:14:01]Vajon hogy teljesen egyetértek benne?

[00:14:03]Ühüm.

[00:14:03]teljesen egyetért, mert hogy ha már arról beszélünk, hogy te átjársz a a műfajok között könnyű és klasszikus zene, crossover, hogy hát ugye ezzel nagyon-nagyon sokan próbálkoznak, nagyon sok hazai előadó is próbálkozik, nem fogunk nevesíteni, nem?

[00:14:23]Nem, teljesen szükségtelen is.

[00:14:24]Oké.

[00:14:24]Tehát, hogy így, hogy hogy mondjuk amikor a a azt látja az ember, vagy azt látod te, aki évtizedek óta gyakorlatilag ezzel foglalkozol, piszok sok munkád van benne, hogy ez egyfajta pimasság, mondjuk amikor azt látod, hogy munkanélkül befektetett energia nélkül próbálkozik valaki így megfelelni ezeknek a dolgoknak.

[00:14:46]Igen, ez egy nagyon-nagyon érdekes beszélgetés, és valószínűleg még órákig itt maradva is érdekes témákat vetne föl.

[00:14:52]Szerintem ennek az egésznek, ha így elkezdjük ilyen ilyen lecsupaszítani, akkor akkor két alapvető paramétereit emelném ki.

[00:15:02]Az egyik a populáris közizlés, tehát egész egyszerűen van, aki nem is vágyik ennél bonyolultabbra, és a populáris szóval összekötve a popularista kommunikáció képes arra, hogy mondjuk egy viszonylag egyszerű elemekből és nagyon-nagyon gyors munkavégzés által előállított tartalomból mégis elhitesse a hallgatókkal, hogy most valami hűhát hallottak.

[00:15:31]Én szerintem ez a nagyobb bűntett.

[00:15:34]Ühüm.

[00:15:36]A nyári koncertem, nyári koncertúm múlt évben is volt a limonádé és a cselló szavak összevonásából limoncselló turné.

[00:15:44]Egy percig nem állítom azt, hogy ez valami olyan magasfokú kultúrát fog képviselni, de arra viszont az első perctől a műsor megalkotásában és évről évre megújításában törekszem, hogy hogy mindenképpen egy egy ívben történő igényesség az végig ott legyen a műsorban, hozzátéve azt, hogy ez egy nyári könnyed kikapcsolódást nyújtó műsor, de ebbe ugyanúgy lesz saját szerzemény.

[00:16:12]Ebbe ugyanúgy lesz klasszikus darab, ahogy volt egyébként eddig is.

[00:16:16]És ebben ugyanúgy lesznek adott esetben könnyedebb egy-egy sláernek a feldolgozása, vagy több sláger feldolgozása.

[00:16:27]És ezeket igyekszem a az esthez passzolóan azért megtisztelni a közönséget avval, hogy egy, hogy azért ebbe rengeteg munkát teszek.

[00:16:38]Hát magyarán szólva azért egy előadónak nagyon nagy felelőssége van abban, hogy a az ízlést azt merre formálja.

[00:16:46]Én ebben teljesen egyetértek, és ezt osztom ezt a véleményt.

[00:16:48]Igen.

[00:16:49]És becsempészem és igen.

[00:16:49]És két olyan közé becsempészek egy harmadikat és nagyon-nagyon nagy boldogsággal tört el, hogy van például egy egy művem az a címe, hogy Zefir.

[00:17:00]Ez egy nagyon tényleg szinte szinte lebegő keringő.

[00:17:07]Tehát minden minden nehézséget és vasmacskasúlyt nélkülöző mű.

[00:17:10]És talán bátran mondhatom, hogy a legnagyobb tapsot azt szokta kapni.

[00:17:15]Ühüm.

[00:17:15]És ez nagyon nagy boldogság, de természetesen nem önmagában, és nem az a mű, és ilyen művek kell, hogy kiteggyék a teljes műsort, mert adott esetben a közönségnek is szüksége van egy-egy olyan ah élményre, hogy ez meg van egy kicsit csavargatva, de milyen jó, hogy felidéztük ezt a dallamot, és és az meg egy populáris mű.

[00:17:41]Tehát egy ilyen egy ilyen nagyon-nagyon óvatos balanszírozás, és és én ebben hiszek, hogy egy ilyen kézen fogott együtt átsétálás akár évtizedeken, évszázadokon át a zenében az okozhat egy közös ilyen élményt, egy közö jó élményt.

[00:18:01]Úgyhogy egyébként m nem hitetjük el a nézővel, hogy most valami komolyabbat lát annál, mint amit valóban kap.

[00:18:10]Tehát magyarán szólva példamutatással lehet az emberek ízlését felfele húzni, még akkor is, hogyha egyébként ez egy idé nagyon idézőjel beteszem többszörösen, hogy könnyedebb műfaj.

[00:18:22]Ez szerintem ez egy nagyon jó összefoglalása.

[00:18:24]És persze ez egy gigantikus tólig, mert adott esetben aki mondjuk preklasszikus zenére tette az életét, az betesz egy ismertebb klasszikusat, és ő evvel mondja el, hogy hát ő kimozdul egyébként a barokzenei keretek közül azért, hogy egy kicsit populárisabb legyen mondjuk a műsor, míg nagyon sokan adott esetben mondjuk betesznek egy pop feldolgozást egy klasszikus zenei műsorba, és evvel mondják azt, hogy kimozdul.

[00:18:52]Vannak, aki pedig azt mondja, hogy megfogok egy Boboven szimfóniát, abból a legismertebb témarészt, azt azt össze-vissza csapkodva a hangszert eljátszom, teszek alá diszkó alapot, és azt mondom, hogy hát evvel hozom közelebb az emberekhez a zenét.

[00:19:06]Tehát csak ezért mondom, hogy ez egy nagyon nagy tóllig, és nagyon érdemes elkerülni azt, pláne azért, hogy ne ítéltessen, ne ítéljen az ember, hogy ne ítéltessék, hogy én most hol húzom meg.

[00:19:18]Nekem itt van a határ, aztán más meg úgy csinálja, ahogy gondolja, és arról nekem természetesen meglehet a véleményem.

[00:19:27]Hozzátéve, hogy én azért zenei műfajokban is tényleg ebben nőttem meg, ebben nőttem föl, hogy mindent hallgassunk meg, mindent nézzünk meg, hogy én ugyanúgy képes vagyok egy-egy hörgös metál albumot, ami hihetetlen igényességgel és technikai rafinériákkal van elkészítve értékelni, sőt tényleg transzállapotig hallgatni, mint egy tavaszi áldozatot, ami hát mindent lehet rá mondani, csak azt, hogy nem, hogy egy könnyed klasszikus zeneő.

[00:19:51]Amikor mondjuk egy koncertre készülsz, ugye te nem csak az, szóval, hogy erről szeretném azért, hogyha beszélnénk, hogy mint amit már említettem, hogy te nem nagyon várod meg, hogy így az öledbe pottyanjanak a dolgok, hogy te azért mondjuk egy koncert alkalmával mindent is a kezedben tartasz, tehát mindenen rajta van a tekinteted.

[00:20:11]Igyekszem.

[00:20:12]Miért van erre szükség?

[00:20:12]Ebben azt gondolom, hogy a kontrollmánia görcsön túl valószínűleg azok a fajta korábbi kellemetlen tapasztalatok vannak, hogyha hogyha az ember jobban kiengedi ezt a fajta kontrollt a kezéből, akkor a rálátást is elveszíti, és előbb-utóbb az érdeklődését is elveszíti ezek iránt a dolgok iránt.

[00:20:35]És ha az érdeklődését is elveszíti, akkor tényleg csak abban bízhat, hogy a legjobb emberekkel van körbevéve, és azok vigyáznak arra.

[00:20:41]Nagyon szerencsés vagyok, hogy Kánás Anikó a menedzserem.

[00:20:46]Talán bátran mondhatom, hogy a legjobb vagy az egyik legjobb a szakmában, ki honnan közelíti meg.

[00:20:51]számomra ő a legjobb a szakmában, és elképesztően jó partner számomra abban is, és a munkák első pillanatától kezdve, hogy hogy egymás gondolkodását, látásmódját és megközelítési módját kiegészítve a lehető és a rendelkezésre álló eszközökből, erőforrásokból lehető legjobbat vigyük a színpadra.

[00:21:18]Ühüm.

[00:21:19]Ez most csak azért fordult meg, tudod a fejemben, mertogy hogy ugye mindig azt lehet olvasni, hogy jaj, de szeretnék így, hogyha ha lennének technikusok körülötte, aki hogy csá kezdje el, nézze, tanulmányozza.

[00:21:31]Én én a konzis éveim alatt is már azért jelentkeztem a Szent István konzervatóriumba, mert ott volt hangtechnika oktatás, és én egész egyszerűen egy pillanatig nem mertem pislogni se, amikor ójházi tanár úr hangtechnika óráit hallgattuk.

[00:21:48]És bár én nem hangtechnika szakos voltam, hiszen ugye én hangszeres, kiinnem hagytam volna a lehetőséget, hogy hogy én is készíthessek hangfelvételeket.

[00:21:58]Néha ez effektív úgy volt, hogy elindítottam fönt a magnót és lementem játszani, mert akkor még szalagos magnók voltak, mert nagyon kevés pénze volt a konzinak erre, és bár használt szalagos magnókat sikerült beszerezni, de akkor még azért a számítógépes hangrögzítés kiváló minőségben az olyan anyagi terhet jelentett volna akkor az iskolának, amit és később már természetesen nincs, sőt elég gyorsan sikerült ezzel lépni, de az induláshoz tényleg az volt, hogy a stúdióban a a ezeket a feladók at is még a hangtechnika tanárral meg egy-két önként jelentkezővel.

[00:22:29]Mi forraszgattuk be a csatlakozólábakat.

[00:22:31]Tehát tényleg mindent tudtam arról, hogy a teremben hol melyik részére érdemes egy-egy felállást ültetni, mert itt ilyen az akusztikai teszt, így tudom mikrofonozni.

[00:22:42]Tehát én már akkor is evvel keltem, evvel feküdtem, hogy ez a kettő így kéz a kézben vanm abban a pillanatban, hogy arról beszélünk, hogy ki kell valamit hangosítani, vagy fel kell valamit venni.

[00:22:53]Igen, de ez nem feltétlenül csak egy kontrollmánia, hanem ez lehet egy kísérletezés akár.

[00:22:58]Ez abszolút igen.

[00:22:58]Nyilván hát konzis koromban ez nem a kontroll mániából indult természetesen, hanem a puszta őszinte érdeklődésből.

[00:23:05]Ühüm.

[00:23:05]NKA téma következik.

[00:23:09]Hányszor kaptál életedben az NKA-tól támogatást?

[00:23:13]Nagyon-nagyon köszönöm, hogy megkérdezted.

[00:23:14]Kaptam életemben, de sokkal többször fizettem be a pályázati díjat.

[00:23:19]Sokkal többször nem kaptam, mint kaptam.

[00:23:22]A végén már esküszöm úgy éreztem, hogy ez valami pilótajáték.

[00:23:26]Evvel most nem a kollégiumi döntéshozókat szeretném bármilyen módon elítélni.

[00:23:31]Én pontosan tudom, hogy egy olyan határmezgyén mozgok, hogyha én beadom a komoly zenei kollégiumhoz, akkor azt ők azt mondják, hogy hát az azért ez nem komoly zene.

[00:23:40]Ha meg beadom a könnyűene kollégiumhoz, azt mondják, hogy hát azért ez nem könnyű zene.

[00:23:43]Tehát én evvel szeretném, hogy mondjam, felmenteni a zenészkollégákat, a döntéshozókat.

[00:23:50]De azt gondolom, hogy a komplett és az a helyzet, hogy ezt nem csak én gondolom így, hanem korábban említettem Kánási Janikót, akinek sokkalsokkal nagyobb rálátása van a szakmára, és már annak idején tudott nagy aréna koncerteket szervezni, amikor ez a fajta intézmény, akár az NKA, akár a ilyen visszaosztás révén, ugye nagyon kevés hallgató vagy néző tudja, hogy az NKA alapvetően nem állami pénzekből vissza visszaosztott támogatásokból gazdálkodott, hanem korábban az üres hordozódíjak egy részéből, amit ugye a szerzők alkotásaak sokszorosítása vagy illegális sokszorosítása révén, ebbe nem akarok belemenni, mert erről egy jogvédő szakember jobban tud beszélni, de ahelyett, hogy nálunk azt köszöntött volna be, hogy mint Németországban, hogy a jogvédők megjelennek lakásoknál, és 5000 euró-s büntetéseket adott esetben kiszabtak egy-egy illeg illegális letöltésért nálunk egy ilyen viszonylag élni és élni hagyni és szerintem egyébként még én azt gondolom, hogy sokkal békésebb módon a CD-kre ráragasztott pár 10 Ftos vagy vagy pár fortos adathordozó díjak és aztán később ugye ezekre az adathordozókra is ugye rákerült tehát ez az üres hordozódíj tehát az NK alapvetően azok elmeséléseiből akik ott közelebb voltak a a külőgéű pályázatok eldöntéséhez ők mondják hogy sose álltak ilyen ilyen jelentős keretek a rendelkezése, és ugye azóta még a szerencsejátékrész el is eltávolításra került.

[00:25:25]És miért rossz ez a fajta támogatás?

[00:25:27]És én is ezt láttam az elmúlt években, mint mondtam, ugye nagyon sokszor befizettem, aztán már sokszor inkább már nem is pályáztam, nem érdekelt.

[00:25:35]Most egyébként egy nagyon vicces helyzet van, hogy a teljes esélytelenek nyugalmával talán decemberben vagy január első napjaiban beadtunk egy tavaszi turnéra pályázatot és nyertem.

[00:25:45]egyébként ennek a folyósítása, ha jól tudom, számunkra még nem történt meg.

[00:25:50]Evvel nem akarok senkit.

[00:25:52]Biztos megvan a technikai oka, majd megtörténik.

[00:25:55]Mikor van egy új projekt, megálmodik valaki egy teljesen elképesztően új projektet, ami adott esetben még exportra, tehát külföldre is jobban vihető, az egy elképesztő mértékű tőkebevonást igényel, de ugye hát a művészeti meccenatúra az az több 100 évvel ezelőtt nagyon-nagyon része volt a zenének, ha belegondolunk Heiden is ugye hát a különböző meccenatúra révén tudott alkotni külön Mecenatúra révén kaphatott zenekart.

[00:26:29]Maga a koncertek.

[00:26:29]Hát nem nem ezt értelmezhet.

[00:26:31]Gyakorlatilag press is volt támogatni ezeket a művészeket.

[00:26:35]Meg hát szükség is volt.

[00:26:35]Hát ez volt a zene, ha bejött a király vagy az, vagy a herceg vagy satöbbi, ahhoz, ha ő akarta, hogy egy szép művelőt megtiszteljék, megünnepeljék, ahhoz azt meg kellett írni, elő kellett adni.

[00:26:48]Tiszta sor.

[00:26:48]Na most, na most ez nagyon nagy átalakuláson ment keresztül, és pont pont azt láttuk az elmúlt időszakokban, hogy ez a fajta támogatás, ez a fajta NK támogatás, és majd biztos ezért kapok a szakmából hideget, meleget, de azt gondolom, hogyha visszatekeri valaki és látja, hogy hogy jutottam ide, és azt elmondom, és hogy azt is, hogy pályáztam, nem pályáztam, kaptam, nem kaptam.

[00:27:10]Tehát én nekem ebből mindegyikből kijutott.

[00:27:13]Aban kéne inkább menni, hogy nem életben tartunk olyan Nagyon sokszor láttam olyat, hogy egyébként nem létező produkciók kapnak enkup pénzeket.

[00:27:27]Ezt a nem létezőt úgy képzeljük el, és most az a szerencse, hogy nem is emlékszem, és nem is akarok idézni, egy pályázat célja nem feltétlen az, hogy egy olyan zenekar, aki egy évben egyet vagy kettőt tud játszani, az tudjon még egy harmadikat és negyediket is játszani.

[00:27:43]Én azt gondolom, hogy egy pályázat célja nem ez kéne, hogy legyen, de mondjuk amikor amikor mondjuk egy olyan különleges produkciót létre lehetne hozni, ami ami akár exportképes is, mondok egy másikat, és ugye visszatérünk a gyárcsarnokhoz, ha egy produkció pont eljut egy olyan szintre, hogy nagyságrendet tudna lépni, és megint visszatérek a gyárcsarnokhoz, most tudnánk egy nagyobb darabszámot, és csak ugye a darabszámot azt minőségben, egy komolyabb komolyabb színpadkép, komolyabb vizuál, komolyabb aparátus, helyettesítse be mindenki, amit gondol.

[00:28:22]Ott nagyon, nagyon, nagyon azt érzem, hogy ott segíthetne a ez a fajta támogatási forma.

[00:28:26]Most ezt nagyon nehéz persze megint megítélni, hogy akkor ki az, aki már azon a szinten van, ki nem, de azt gondolom, hogy ez ez egy szakmai szakmai bizottság.

[00:28:35]Ezt azért azok alapján, hogy milyen koncertélete van egy produkciónak, milyen szinteket lép fel, milyen házakat tölt meg, eljutott-e arra, hogy a következő szintre lépjen, amihez kell egy pici injekció, egy pici segítség, megint visszatérek, mint egy gyár, hogy akkor tud egy új csarnokot építeni, tud profib gépeket venni, amik szebben, jobban, olcsóbban, hatékonyabban, bármi.

[00:29:02]Tehát, hogy egy produkció tud úgy növekedni, hogy mondjuk új alkalmazottakat tud felvenni, amit említettél, de jó lenne egy technikusom, tud növekedni, tehát dolgozókat fog, munkahelyet fog teremteni, akkor sokkal többet tud az asztalra hozni, vagy a konyhára hozni egyfajta támogatást, de természetesen akkor az nem az 1-2-300000 Ft támogatás, amiből még adott esetben adót is fizet a hogyha mondjuk magánszemélyként veszi föl.

[00:29:32]Tulajdonképpen mondjuk, ha csak a te példádat vesszük, te vagy a második legtöbbet játszott kortár zeneszerző a Klasszik rádióban.

[00:29:42]Nagyon sok mindent letettél az asztalra.

[00:29:45]Azt gondolom, hogy hogy ebben nem lehet kérdés.

[00:29:48]Mi saját erőből olyan erőnfelüli mértékű koncertsókat állítottunk talpra, hogy amikor ott tartott a produkció, hogy egy 200 fős házat kibérelni nekünk egy rizikó volt.

[00:30:00]Én akkor is eszméletlen energiát és erőforrást tettem abba saját erőből, vagy a saját erőnkből Anikóval, hogy ott ott öt darab függőlegesen elhelyezett tév, x darab robotlámpalérlés leprogramozva.

[00:30:20]speciális tartalom legyártva, élőképp.

[00:30:23]senki soha ilet egy 200 fős házban nem láthatott, mert megfizethetetlenül drága techn technika volt odahozva, de hittünk abban, hogy próbáljunk meg valamit, és annak ellenére, hogy az egész egyszerűen 200 főnél kihozhatatlan gazdaságosra, egyáltalán egy másodpercig nem érdekelt minket, mert ahhoz, hogy mi egy következő szintre tudjunk lépni, ahhoz nekünk végig kellett menni ezen a ezen a szamár létrán, vagy ezen a fajta lépcsőfokon.

[00:30:56]És nem tudom, hogy ez most adott-e még egy következő nézőpontot.

[00:30:59]Oké.

[00:30:59]Feli, volt valaha olyan az életedben, hogy azt érezted, hogy egy picikét így hátra tudok dőlni?

[00:31:06]Nem, nem.

[00:31:07]Ez egyébként a személyiségednek a része, hogy mindig kell valami változtatás, mindig kell valami újat behozni.

[00:31:15]Hát valószínű ebben benne van az, hogy sose sose gondolom azt, hogy ennél nincs nincs még egy lehető még jobb lépcsőfok, amit ami ilyen közel vagyunk.

[00:31:26]Próbáljuk meg, próbáljuk meg.

[00:31:28]Most is van a fejünkben Anikóval egy elképesztően fantasztikus koncepció, ami egyébként exportképes is.

[00:31:39]Ühüm.

[00:31:39]És és sajnos avval az van, hogy hogy most keressük a lehetőséget, hogy hogy ugorjuk meg, mert annak a legyártása, összeszervezése olyan egy hihetetlen következő lépés lenne.

[00:31:53]Ha sikerül, nagyon örülünk neki.

[00:31:56]Ha viszont most még egyelőre várni kell erre, hogy sikerüljön, akkor is én egyet megígérhetek, hogy minden idegszálam azon leszek, hogy addig is azok a koncertek és azok az előadások, azok a helyszín adta, a lehetőségek adta, az erőforrások adta, szinteken belül a lehető legjobb élményt nyújtsák az embereknek és a nézőknek, akik eljönnek.

[00:32:21]Ühüm.

[00:32:22]Ha most erről a produkcióról már csak a babona okán sem beszélünk, meg fölösleges sem majd ha megvan.

[00:32:27]Oké.

[00:32:30]A nyárra erre az évre milyen tervek vannak?

[00:32:34]Hát ugye tavasszal lezárult a Bálakastélyban turné, ahol inkább vagy a saját klasszikusabb hangvételű, mondjuk keringőim, vagy vagy klasszikusabb hangvétel műveim, illetve klasszikus zenei, de ilyen klasszik, crossover és megint, tehát nem az, amikor kiveszem a témafej és akkor tusz tusz tusz, hanem rendesen dolgozunk vele, és egy kicsit átharmonizáljuk egy picit még kanyar rajta máshova, tehát gondolkodunk rajta.

[00:33:07]2026-ban vagyunk, sokszor hallottuk emigyel előadva, és én én azt gondolom, hogy ennek például nyomait végig felfedezni, amikor már nem tudunk mit csinálni vele, amik hogy egyre gyorsabban kezdenek el, például ez nem tudom ki az, aki megfigyelte, hogy mondjuk egy kármina buránál, hogy egyre gyorsabban kezdik el dirigálni vagy játszani, vagy adott esetben egy dongót, hogy már nem is már nincsenek is hangok, már az egészségeket, és hogy már nem megy sehov, és akkor ebből még versenyt is csinálunk, hogy ki tudja gyorsabban.

[00:33:37]Már nincs egy artikulált hang.

[00:33:39]Hát én nem így közelítem meg.

[00:33:41]Én akkor egy kicsit átharmonizálom, egy kicsit más hangszerelésben csinálom meg.

[00:33:45]Én én nekem ez.

[00:33:47]Aztán ha valaki meg azt szereti, meg meg ha azt szórakoztatja, akkor nyugodtan.

[00:33:52]Én így fogom csinálni.

[00:33:54]Tehát azért nekem ne jön senki a koncert, hogy megnéze, hogy stopperrel, hogy a dongót ennél tudja-e valaki gyorsabban vagy lacabbani.

[00:34:01]Egyébként van egy dongó feldolgozásom, ami szintén ilyen cinematik elementek meg szimfonikusban, meg át meg egy ilyen varázslat középrész.

[00:34:11]Visszatérve, bocsánat, elkalandoztam.

[00:34:13]segíts egy picit visszatalálni az, hogy a nyáron, illetve, hogy lement a Bál kastélyban koncert, ami egy ilyen abszolút klasszikusabb hangvétel volt.

[00:34:23]Gyertyákat tettünk, igyekeztünk a fényeket is redukálni, tehát egy ilyen egy ilyen lelki megnyugvást adó, a klasszikus dallamokba elmélyedő, kézenfokott kirándulás volt a Bálakastélyban.

[00:34:41]Nyárra pedig ugye mondtam, hogy limonád és csellózavok összevonásából ugye most 2026-ban is lesz limoncsello turné, ahol meg ugyanúgy helye lesz a Beatlesnek, mint a saját szerzeménynek.

[00:34:53]pont takra végre elkészültem, mert nagyon-nagyon ö még még még tisztogattam, és ráadásul ez nekem nem egy nem egy mindennapos ö eszköztárakhoz nyúlható műfaj egy elektroswinget, bár még karácsonyi dalt is készítettem el úgy a azt hiszem a csendesét, aminek a közepe átmegy egy elektroswingbe, akit érdekel majd azt december környékén elő tudja keresni.

[00:35:19]Tehát készítettem egy ilyen abszolút együtt bulizós electroswing dalt is.

[00:35:24]Tehát tólikben ebben is lesz klasszikus műs, ebben is lesz saját szerzemény, ami mondjuk electros, lesz saját szerzemény, ami abszolút teljesen más klasszik crossover és lesz valóban mondjuk Beatlest a Hircs the Sun.

[00:35:39]azon túlfelé, hogy hát azért így öt éves korodtól gyakorlatilag meg hát nyilván édesapád befolyásolására is, vagy hogy ha inkább használjuk a hatására szót téged a jó Isten és a színpadra teremtett.

[00:35:55]Mit adott neked a zene?

[00:35:58]Mi ez a legnagyobb dolog, amit kaptál a zene által?

[00:36:00]Hm.

[00:36:00]Hát egyébként egyébként elképesztően jó pillanatokat él át az ember, és ebben ebben nagyon nagyok a tóligek.

[00:36:09]Nyilván nagyon jó érzésekkel tölti el az embert, amikor amikor azt látja, hogy tudott adni a a nézőknek, vagy azért, mert mert egy olyan megható pillanat, ami ami egy megható reakciót vált ki, vagy azért, mert egy hihetetlen örömteli pillanat egy nehéz élethelyzetben, és ebben benne vannak személyes élvények is.

[00:36:29]Tehát most például gyerekkorunkban az, hogy karácsonykor együtt zenéltünk, mert húgom hegedül öcsém, zongorát zongorázni tanult akkor még akkor ő aztán sport karrier felé ment tovább és hát karácsonykor együtt zenélés, hogy eljátszottuk a a hogy mondjam, a megszokott karácsonyi dalokból szemezgetve egyet-egyet eljátszottunk 24-én esté.

[00:36:50]Ez teljesen normális volt, és már egy jó ideje próbáltuk összehozni ezt a közös zenélést.

[00:36:55]És például most decemberben a nagy budapesti nagykoncerten és sikerült összehozni, hogy édesapám akkor mer ugye 84 évesen eljött és szaxofonozott.

[00:37:05]A hugom a vonó négyes tagja volt, akik egy akikkel végül is ebben a karácsonyi időszakban a télmeséje, ami majd nyilván ez évben is lesz, a télmeséjében ő volt a a vonos négyesben az első hegedű, és gyakorlatilag a ő vezette a vonos négyest.

[00:37:24]az öcsém az edzések után és a tanítás edzéstani vagy mondjam a sporttanítás után hazament még gyakorolni és színpadra tudtunk együtt lépni és szerintem abszolút egy nagyon jó kikapcsoló és igényes produkciót tudtunk adni a nézőknek de ez nekünk is szólt ez nekünk is egy emlék volt egy nekünk is egy élmény szerencsé egyébként nagyon jó volt a fogadtatása reméljük hogy az egészségünk és édesapám és satöbbi sat hogy még még ezt meg tudjuk ismételni, de ez az emlék, ez már a mi ég, ezt már nem lehet tőlünk elvenni.

[00:37:57]Tehát és ebben benne lehet az is, hogy mondjuk készítek egy egy népdalfeldolgozást, amit tényleg tényleg teljesen szétszedem a részeket, újra összerakom egy egy egész más.

[00:38:07]Ugye nekem nekem egy-egy ilyen dal előadásakor nincs szöveg.

[00:38:14]Ühüm.

[00:38:14]Én nekem hangszerrel kell azt a hangulatot odavarázsolnom, amit a szövegelvétele esetleg hiányként jelenthetne.

[00:38:25]És és nagyon nagy élmény az, hogy hogy egy nagynagy gondossággal elkészített és nagy-nagy tisztelettel elkészített némdal a feldolgozásra utána külföldön feláll a közönség és és állva tapsol úgy, hogy ők azt se tudták, hogy az a dal miről szól eredetileg, vagy mi a mondanivalója.

[00:38:47]És ezek ezeket természetesen nagyon jó megélni, de hát ugye ez az én, hogy mondjam, az én egómat táplálja, hogy nekem gratulálnak.

[00:38:56]Most ezt most itt elkezdhetjük ezt hímezni, hámozni, de hát valójában amikor valakinek gratulálnak, akkor annak az egójának esik jól, mert ugye technikai értelemben a az ő alkotását dicsérik meg, vagy munkáját dicsérik meg.

[00:39:09]De azt nekem átélni, hogy nekik örömet okoztam, az egy jó érzés.

[00:39:14]Jó érzéssel tölti el a lelkemet.

[00:39:17]Ennyit tudok erről mondani.

[00:39:19]Nincs ebben több csiribú csiribá.

[00:39:19]Tehát ez egy viszonylag egyszerű dolog, ha úgy visszamegyünk ennek az alapjaihoz.

[00:39:26]Valaha érezted egyébként életed során azt, hogy hogy hát lehet, hogy nem így kellett volna döntenem.

[00:39:34]Jaj, hát persze, persze, de most egyébként pont olyan időszakomat élem, hogy azt gyakorlom, hogy hogy most itt vagyunk, vannak erőforrások a következő lépéshez, ahelyett, hogy ezen kesergünk, hogy mi volt, hiszen az semmilyen módon nem fog előre vinni.

[00:39:50]Az, hogy a tanulságot érdemes levonni, hogyha máskor jön egy helyzet, akkor akkor egy másfajta nézőpontból, vagy eggyel több a tapasztalatán egyel több nézőpontból rá lehet nézni és döntést lehet hozni, hogy erre vagy ne erre.

[00:40:05]Az egy dolog, ha találkozol gyerekekkel, szülőkkel, akik tanácsot kérnek tőled, hogy művész úr, miért fontos az?

[00:40:15]Fontos, hogy a gyerekem valami bármilyen művészeti oktatásban részes.

[00:40:20]Én még akkor is, hogyha nem ez lesz a Hiszek benne, szentül hiszek benne, hogy ebben ebben Kodály Zoltánnak maximálisan igaza volt, hogy az is zenéljen, akinek annyi tehetsége nincsen hozzá, hogy eltalál egy egy ritmust vagy hangot.

[00:40:36]Egyrészt ha örömét leli benne, akkor mindenképp csinálja.

[00:40:40]maximum nem fog oda eljutni, hogy színpadra áll.

[00:40:43]Vagy az is lehet, hogy a világ legjobb kortárszerzője lesz belőle, vagy kortárs előadója, kortárs performere.

[00:40:49]Most ez mindegy.

[00:40:49]Viszont az, akinek van affinitása hozzá, az se feltétlen úgy álljon neki, hogy ez legyen élete hivatása.

[00:41:01]Nyilván sokszor van olyan, hogy csellóz és mindig mondom a szülőnek, hogy te azért valami nagyon jó állást is keressetek neki, mert azért azért ez a azért ez a szakma nagyon-nagyon rögs, és nagyon-nagyon sok olyan pillanat van, amikor az ember elkezdi magát és a és a és a munkáját értékelni, vagy esetleg más szakmához hasonlítani.

[00:41:20]És igen.

[00:41:20]És értsük meg, hogy ebben a szakmában vannak olyan dolgok, amit egész egyszerűen nem lehet beárazni, hogyha azt ilyen versenypiaci módon elkezdeni az ember beárazni azt a munkaórát, amit amit egy-egy dologra a művészettel kapcsolatban ráfordít, nagyon könnyen kijöhet egy olyan órabér, amitől elszontyolódik.

[00:41:43]És persze aztán vannak olyan sikerteli pillanatok, amikor meg az ember azt mondja, hogy milyen milyen szuper.

[00:41:50]És természetesen vannak a szakmában olyanok is, akik viszonylag kicsi korábbi munkabefektetéssel viszonylag nagy elismerésben részesülnek.

[00:41:58]Ez egy hatalmas nagy tólik.

[00:42:03]Ühüm.

[00:42:04]Hatalmas nagy tólig.

[00:42:05]Tehát a lényeg azért az a lényeg, hogy mindenképpen minden szempontból én hiszek abban, hogy ez jót tesz.

[00:42:10]Tehát egyébként a a figyelemmegtartásnak, tanulási képességeknek, akár fizikai finomotoros mozgásoknak, logikai képességek fejlesztésének, tehát képzeljük el az alapfokú zeneoktatást egyébként egy ilyen egy ilyen egy ilyen igazi csoda dolognak, ami rengeteg jót nyújthat egy egy fejlődő fejlődő agynak, egy fejlődő testnek.

[00:42:39]Feli, köszönöm szépen, hogy itt voltál.

[00:42:42]Nagyon köszönöm, hogy itt lehettem.

[00:42:44]Nektek pedig köszönöm, hogy velünk tartottatok.

[00:42:45]Ez volt a sorsok mögött a kontrollon.

[00:42:47]Ne felejtsetek el feliratkozni a YouTube csatornára, ha eddig még nem tettétek volna meg, és hogyha lehetőségetek van, akkor támogassátok a munkánkat.

[00:42:54]Jelen vagyunk a Facebookon, az Instagramon, a Tiktokon, a Threadzen, és nemrégen elindult az új csatornánk, melynek az a neve, hogy Control Club.

[00:43:04]Ha lehetőségetek van és legyen, akkor iratkozzatok föl erre a csatornánkra is.

[00:43:10]Köszönjük szépen.

[00:43:10]Sziasztok!

[00:43:13]kontrol.hu, Eljött az ideje.