Kontroll 30:34

"A fémhulladék mestere" // interjú Siklói Zsolt “Zosky” szobrásszal és Szabó Balázs menedzserrel

művészetszobrászatkortárs művészetinterjúközélet
Irányultság: CentristaKötődés: Tisza-közeli
"A fémhulladék mestere" // interjú Siklói Zsolt “Zosky” szobrásszal és Szabó Balázs menedzserrel
tl;dr
  • Siklói Zsolt (Zosky) autodidakta alkotó, aki szerelőműhelyből érkezett, és kerüli a „művész" címkét – a művészet találta meg őt, nem fordítva.
  • Szabó Balázs egy Facebook-bejegyzésben fedezte fel, és azonnal felismerte a nyers tehetséget; azóta menedzserként egyengeti az útját, részben a „hallhatatlanság" személyes vágya miatt.
  • Zsolt kizárólag csavarkötésekkel dolgozik, hegesztés nélkül, és szobrai 95%-ban hulladékanyagokból, akár 350–680 alkatrészből épülnek fel, előzetes tervezés nélkül.
  • Munkái nehezen skatulyázhatók be: bár érintik a steampunk, cyberpunk irányzatokat, a legjobb, ha kategorizálás nélkül tekintenek rájuk.
  • A 2025-ös római kiállítás a Magyar Akadémián az év leglátogatottabb eseménye lett, futurisztikus, fekete-fény koncepcióval, hatalmas olasz érdeklődés mellett.
  • A „magas művészeti klubba" való bejutás nehéz: egy kurátor szerint ez zárt közösség, és úgy kell tenniük, mintha már profik lennének.
  • Jelenleg a szállítási rendszert optimalizálják, készül egy film a római útról, és Balázs egy bécsi kiállításban reménykedik, miközben Zsolt egy kolibris szobron dolgozik.
  • „Én egy műhely mélyéről jövök. Én egy szerelő vagyok gépek közül valójában én sosem akartam művészettel foglalkozni. Valahogy én úgy érzem, hogy maga a művészet talált meg engem." – Siklói Zsolt

Részletes összefoglaló megjelenítése

Siklói Zsolt „Zosky" művészeti identitása és háttere

Siklói Zsolt, művésznevén Zosky, egyértelművé teszi, hogy nem érzi magát hagyományos értelemben vett művésznek. Soha nem járt művészeti iskolákba, szüleinek sincs köze a művészeti világhoz, és ő maga egy szerelőműhely mélyéről érkezett. Saját bevallása szerint sosem akart művészettel foglalkozni, inkább a művészet találta meg őt.

„Én elsősorban sosem jártam művészeti iskolákban. Az én szüleim sem művészek, semmi közük nincs hozzá. Én egy műhely mélyéről jövök. Én egy szerelő vagyok gépek közül valójában én sosem akartam művészettel foglalkozni. Valahogy én úgy érzem, hogy maga a művészet talált meg engem." – Siklói Zsolt *

Zsolt kerüli a „művész" szót, helyette inkább az „alkotó" kifejezést használja magára, ha már muszáj. A szobrokat kezdetben saját szórakoztatására, egyszerű szobadíszként készítette, és sosem gondolt arra, hogy valaha kiállításon mutassa be őket. A lakásában sorakoztak, amíg a Facebookon egy bejegyzésben meg nem említette a hobbiját.

A kreativitás már gyerekkorában is jelen volt az életében. 12-13 évesen két-három havonta átrendezte a szobáját a jobb esztétikai élmény érdekében. Később papírból és fekete szikszalakból készített szamurájkardot a falra, ami messziről teljesen valódinak tűnt. 15-16 évesen repülőgépmodellezéssel foglalkozott, ahol szintén a hosszas, aprólékos munka és a végeredmény esztétikai élménye motiválta.

A találkozás Szabó Balázzsal

Szabó Balázs, aki a divatiparból érkezett és 30 éve formákkal, színekkel, stílusokkal és arányokkal foglalkozik, egy Facebook-bejegyzésben figyelt fel Zsolt munkájára. A bejegyzésben egy nagy méretű lábszobor képe szerepelt, ami már ezen a rossz minőségű, amatőr képen is lenyűgöző arányérzéket és stílusérzéket sugárzott.

„Már az első képen is nagyon amatőr módon befotózott képen is üvöltött az, hogy olyan arányok, olyan stílusérzék és olyan összetettség van rajta, ami nincs mese nagyon-nagyon kifejező." – Szabó Balázs *

Balázs azonnal kapcsolatba lépett Zsolttal, gratulált neki, és további alkotásokat kért tőle. Amikor Zsolt megosztotta vele a teljes portfólióját, Balázs sokkot kapott – egymás után látott olyan alkotásokat, amelyekről rögtön érezte, hogy Zsolt nincs is tisztában azzal, mit hozott létre.

„Én tisztában voltam vele ezt, hogyha ezt valaki a hóna alá nyúl és legalább annyira megemeli, hogy kibukkanjon az orra a víz fölé, akkor már jók vagyunk." – Szabó Balázs *

Balázs számára különösen izgalmas volt az a felismerés, hogy minél magasabban kvalifikált művészeti szakember (kurátor, galériavezető) látja Zsolt munkáit, annál nagyobbat néznek. Ez a jelenség igazolta számára, hogy valami egészen különlegesről van szó.

A menedzseri szerep és motiváció

Balázs a kezdetektől fogva biztos volt abban, hogy Zsolt munkái előbb-utóbb nagyobb közönség elé fognak kerülni. Amikor először kérdezte Zsoltot a kiállításairól és művészeti megjelenéseiről, Zsolt azt sem tudta, miről beszél – a szobrai egyszerűen csak ott voltak a szobájában.

Balázs menedzseri motivációját őszintén megosztja: részben az egója vezérelte, egyfajta hallhatatlanság vágya. Ahogy a művészettörténetben mindig vannak mesterek, iskolák, mecénások, akiknek a neve fennmarad egy-egy művész mellett, ő is szeretett volna ilyen szerepet betölteni.

„Borzasztó izgalmasnak tartottam azt, hogy... kvázi rajta keresztül egy afféle hallhatatlanságot... a mai napig ha bármelyik művésznél... utána olvasunk mondjuk egy életrajzában, akkor mindig van egy kereszteződés, egy mester, akinek a neve ott van... és én valamiért volt bennem egy játszma a fejemben, hogyha nekem lehetőségem van egy ilyen... extrém minőség mögé beállnom..." – Szabó Balázs

A kapcsolatuk dinamikáját a kölcsönös fanatizmus és a másik erősségei iránti tisztelet határozza meg. Mindketten „borzasztó temperamentumos őrültek", és bár gyakran összezörrennek, a vitáik végén mindig találkoznak valahol középen.

„Mind a ketten tisztában vagyunk vele, hogy a másik fanatikus, ezért ez kialakított azért egy öt év alatt két teljesen kattant... Mind a ketten egy borzasztó temperamentumos őrültek vagyunk. Tehát igazából az, hogy mind a ketten tisztában vagyunk a másiknak az erősségeivel, ez tart minket össze a másik felé való tisztelet." – Szabó Balázs *

Zsolt számára ez a felállás természetes és szükséges volt: ő a két kezével tud alkotni, de a közönség elé tárás, a menedzselés egyáltalán nem megy neki, ezért mindig is érezte, hogy szüksége van valakire, aki ezt a másik oldalt hozza.

Technika és anyaghasználat

Zsolt munkáinak egyik legfontosabb technikai jellemzője, hogy soha nem hegeszt, hanem kizárólag csavarkötésekkel és mechanikai kötésekkel dolgozik. Ez a megoldás időigényesebb, technikailag nehezebb, de a végeredményen egyértelműen látszik.

„Én sosem hegesztek. Tehát én minden csavarkötéssel oldok meg vagy különböző alak kötésekkel... ez időben jóval időigényesebb, jóval összetettebb, technikailag sokkal nehezebben kivitelezhető, viszont egyértelmű, hogy mikor elkészül a szobor, ez a végén látszik rajta." – Siklói Zsolt *

Egy-egy szobra jellemzően 350-680 darab alkatrészből áll, és a végeredményen nem látszanak hegesztési varratok, helyettük logikus mechanikai kialakítások és csavarkötések dominálnak. Ez a technika sokakban felveti a kérdést, hogy a szobor valóban működik-e, és Zsolt szerint valóban annak tűnik.

Az anyaghasználat szempontjából 95%-ban hulladékanyagokból dolgozik. Az alkatrészeket kerékpárszerelőktől, motorszerelőktől, autószerelőktől, mobiltelefon-szerelőktől gyűjti, és rengeteg ismerőse hozza neki az elromlott gépeit, a turmixgéptől az orrszőrnyíróig. Ha mégsem talál megfelelő formát a hulladékok között, akkor lakásfelszerelési boltokban keresgél – például fémszappantartók között –, hogy megtalálja a kívánt formát, vagy abból kialakítható formát.

Zsolt nem szokott skicceket rajzolni, nem tervez, nem is nagyon méretez. Minden fejben áll össze, és szemmértékre dolgozik. A szobrok belső szerkezete gyakran meglepő: például egy figura törzse lehet egy összenyomott fémhenger, ami belülről egy adag szemétnek nézne ki, de a külső borítás mindent elfed.

Művészeti kategóriák és stílus

A beszélgetés fontos témája, hogy Zsolt munkáit nehéz besorolni a hagyományos művészeti kategóriákba. Munkáit gyakran a steampunk, dieselpunk, atompunk, cyberpunk mechanikus világával jellemzik, de ezek a kategóriák szűkösnek bizonyulnak.

Balázs elmondja, hogy kezdetben a steampunkkal próbálták bevezetni a munkákat, mert ez volt a legismertebb ilyen irányzat. A steampunk jellemzően a gőzgép, a bronz, a réz világát idézi, míg a cyberpunk és atompunk inkább robotikus irányba mentek el. Zsolt munkái azonban túlmutatnak ezeken a kereteken.

„Tehát ezek nem is pacsiznak egymással egy ilyen vízcsövekből összehegesztett vagy forrasztott... nem abban a ligában vagyunk mi." – Szabó Balázs *

Zsolt maga is úgy látja, hogy vannak szobrai, amelyek steampunk kategóriába tartoznak, vannak, amelyek cyberpunkba, de sok olyan is van, amit nem tudna besorolni. Például az egyik szobor, ha antikolt arany-ezüst hatású lenne, egyértelműen steampunk lenne, de mivel fényes, polírozott, inkább ékszerhez hasonlít. Más szobrai mechanikus szerkezetűek, sima fém nyers színűek, és a mechanika vonalát képviselik.

Végül arra jutottak, hogy a legjobb, ha nem is kategorizálják be a munkákat. Zsolt nem szeretne egy kasztban alkotni, mindig azt csinálja, amihez kedve van – legyen az fém, kerámia, fa, vagy ezek kombinációja.

A stílusokkal kapcsolatban Balázs tudatosan használta a kategóriákat egyfajta „alábecsülő" marketingfogásként is: amikor kiállításokról érdeklődtek, először szerényen annyit mondott, hogy „hulladékszobrok", majd amikor képeket mutatott, az emberek rendszeresen sokkot kaptak, mert amit láttak, köszönő viszonyban sem volt azzal, amit elképzeltek.

A római kiállítás és sikerek

2025 októberétől november végéig Rómában, a Magyar Akadémián rendeztek kiállítást, ami hatalmas sikert aratott. A kiállítás koncepciója rendkívül tudatos volt: egy 280 négyzetméteres helyszínt feketére öltöztettek, minden alkotáshoz külön, a méretéhez illeszkedő, behangolt fényt biztosítottak, gyakorlatilag egyedi softboxokat teremtve. A teljesen futurisztikus atmoszféra célja az volt, hogy mindenkiben benne hagyja a levegőt – és ezt el is érték.

A megnyitó után másfél órán belül 300 olasz látogató érkezett, az utcán akkora tömeg állt, hogy a dudáló autókra mentek ki. Az utolsó héten az igazgatónő közölte velük, hogy a 2025-ös év leglátogatottabb kiállítása volt a Római Magyar Akadémián, ahol évente 170 rendezvényt tartanak. Történelmi összehasonlításban a második helyen végeztek – egyedül Roberto Capa életrajzi fotókiállítása előzte meg őket.

Zsolt számára a megnyitó érzelmi élménye vegyes volt: nem tudott annyira örülni és ujjongani, mint várta, mert folyamatosan az járt a fejében, hogy a fény megfelelő-e, a zenei aláfestés működik-e, és hogy mi lesz a következő lépés, hova kapnak majd felkéréseket.

Kihívások a művészeti világban

A „magas művészeti klubba" való bejutás komoly kihívásnak bizonyult. Balázs elmesél egy történetet egy nemzetközi galériákat üzemeltető nővel, aki kezdetben rendkívül mogorván és elutasítóan viselkedett vele telefonon. A nő gyakorlatilag le akarta pöckölni, de végül Balázs kikönyörgött egy email címet, hogy küldhessen néhány képet.

„Azt hiszem, hogy 50 másodperc múlva hívott körülbelül vissza egészen más hangon... Ő a végén már szinte súgva mondta a telefonba, hogy Balázs, nem is tudom, hogy mondjam el magának, nem lehet közénk csak úgy bejutni. Ez nem így megy. Ez egy zárt közösség... Valahogy intézze, jusson el odáig." – Szabó Balázs idézi a kurátort *

A kurátor tanácsa az volt, hogy „látszódjon úgy, mintha ők maguk profik lennének". Ez a mondat adta meg Balázs számára az irányt: el kell indulni egy úton, és bármilyen lassan is, de végig kell menni rajta.

Zsolt hozzáteszi, hogy a művészeti világ még mindig konzervatív: az absztrakt művészetet tekintik a legmodernebb ágnak, és az ő ultramodern munkássága egyelőre nehezen találja a helyét ebben a közegben. Ennek ellenére úgy érzi, jó úton járnak.

Jövőbeli tervek és következő projektek

A csapat jelenleg egy háttérmunkával teli időszakban van. A római kiállítás tapasztalatai alapján átszervezik a szállítási rendszert, praktikusabbá teszik a szállítódobozokat, és készül egy prospektus, ami a kiállítás atmoszféráját és koncepcióját mutatja be – ezt fogják körbeküldeni a következő helyszíneknek.

Készül egy film is a római kiállításról, amely bemutatja az utat „a gumisműhelytől, a fodrászműhelytől" egészen a római két perces tapsig. A film készítése lassabban halad a tervezettnél, de hamarosan elkészül.

Balázs az őszre egy bécsi kiállítást szeretne összehozni, és minden reményük ebben van. Zsolt jelenleg egy kolibrin dolgozik, amely egy padvirágon fog állni – ez egy két éve elkezdett, nagyon összetett munka, amit a kiállítások miatt többször félbe kellett hagynia. Úgy érzi, ez lesz az egyik eddigi legszebb munkája, és körülbelül egy hónap múlva készül el vele.

Hol találhatók meg az alkotók

A hivatalos weboldal a Drametic.hu, ahol a teljes portfólió megtekinthető. A legaktívabb felületük az Instagram, ahol Zsolt posztolja a munkáit. Az ország egyik legjobb tárgyfotósa, Balog Tamás készíti a professzionális felvételeket a szobrokról.

⚠️ Értelmezhetetlen vagy bizonytalan szakaszok
  • „Sturmixgép Orszőnyírótól": Az ASR nagy valószínűséggel félreértette ezt a részt. A kontextus alapján valószínűleg „turmixgép, orrszőrnyírótól" lehetett a helyes szöveg, de a „Sturmix" márkanév vagy torzítás is lehet. A pontos értelmezés bizonytalan.
  • „Kalmus Felicián": A szövegben szereplő név nagy valószínűséggel Kalmár Felicián vagy hasonló lehet, de a név pontos alakja nem azonosítható egyértelműen az átiratból.
  • „Balok Tamás": A fotós neve valószínűleg Balog Tamás vagy Balogh Tamás lehet, de a pontos írásmód nem állapítható meg egyértelműen.
  • „egy adagszemétnek nézne ki": A mondat értelme bizonytalan, valószínűleg „egy adag szemétnek nézne ki" lehetett a helyes alak, de a kontextus (belső szerkezet leírása) alapján ez is furcsa. Lehet, hogy „egy rakás szemétnek" vagy hasonló kifejezést használt a beszélő.
Teljes átirat megjelenítése

[00:00:00]95%-ban hulladékanyagból dolgozok, amiket itt ott kerékpárszerelőknél, motarkerékpárszerelőknél, autószerelőknél, mobiltelefonszerelőktől szedek össze mindenféle hulladékot, és nagyon sok ismerősöm és a környezetemben nagyon sok ember, aki ismer hozzám, hozza az elromlott gépeit, legyen a Sturmixgép Orszőnyírótól elkezdve a váltóig rengeteg anyagot hoznak hozzám.

[00:00:29]Sziasztok!

[00:00:29]Mai adásunkban szoborokról, alkotásról, művészetről fogunk beszélgetni.

[00:00:34]Két vendégemmel.

[00:00:34]Siklói Zsolt Zoskival és Szabó Balázs menedzserrel.

[00:00:41]Zsolt, mielőtt az interjú elindult, te azt mondtad magadról, hogy nem vagyok én művész, én egyszerű munkásember vagyok.

[00:00:49]Azt hogy kell érteni?

[00:00:52]Én elsősorban sosem jártam művészeti iskolákban.

[00:00:55]Az én szüleim sem művészek, semmi közük nincs hozzá.

[00:00:59]Én egy műhely mélyéről jövök.

[00:01:01]Én egy szerelő vagyok gépek közül valójában én sosem akartam művészettel foglalkozni.

[00:01:10]Valahogy én úgy érzem, hogy maga a művészet talált meg engem.

[00:01:15]Igazság szerint nem szeretem a művész szót használni magamról.

[00:01:17]Én inkább az alkotó szót szoktam használni, ha már nagyon muszáj.

[00:01:24]Hát most egy jó kérdés, hogy ki a művész?

[00:01:28]Ühüm, hogy határozzuk meg, hogy ki a művész.

[00:01:32]Én valahogy nem tudom magam azok az emberek közé sorolni, akik gyakorlatilag ebből élnek.

[00:01:39]Ez a hivatás.

[00:01:43]Egyelőre én ezt én amikor én ezt elkezdtem, én ezt egész egyszerűen csak saját magam szórakoztatásának kezdtem el.

[00:01:49]Ezek a szobrók saját magamnak készültek.

[00:01:54]egyszerű szobadísznek.

[00:01:55]Ühüm.

[00:01:56]Otthon a lakásba sorakoztak nálam.

[00:01:56]Sosem gondolkodtam azon, hogy hogy valahol kiállítanám őket.

[00:02:02]Amikor a Facebookon azt olvastam, hogy hát hogy közzétettél egy bejegyzést, ami ami valahogy úgy szólt így nagy vonalakban, hogy ja úgy egyébként én így ezzel meg ezzel foglalkozom, és nem mellesleg készítek ilyen ilyen szobrokat.

[00:02:17]És ezt a bejegyzést látta meg Balázs.

[00:02:21]Ez így volt?

[00:02:23]Pontosan így történt.

[00:02:24]És mi az, ami megfogott a megfogott a szobróban téged?

[00:02:29]Hát már az első képen is nagyon amatőr módon befolto azott képen is üvöltött az, hogy olyan arányok, olyan stílusérzék és olyan összetettség van rajta, ami nincs mese nagyon-nagyon kifejező.

[00:02:40]Ühüm.

[00:02:42]Már az első képet, amikor észrevettem, akkor már úgy éreztem, hogy ezzel valamennyi valami kontaktot szeretnék ezzel az emberrel.

[00:02:50]rögtön ráírtam, és így gratuláltam hozzá, és kérdeztem tőle, hogy hogy vannak egyéb alkotásaim, mert hát ez egy ilyen ilyen után mindenképpen kíváncsi voltam, hogy mit tud még letenni az asztalra, aki egy ilyet csinált.

[00:03:00]Ez egy hatalmas nagy láb volt.

[00:03:01]Ez körülbelül egy ilyen nekem állva ilyen áligérő szabor, elképesztő mennyiségű alkatrész, nagyon részletes.

[00:03:08]És akkor mondta, hogy ó, persze, van még egy csomó megmutatom szívesen, és megosztotta velem a mapáját.

[00:03:14]Na hát én itt sokkot kaptam teljesen a a dologtól.

[00:03:16]nagyon durva volt, mert egymás után láttam olyan alkotásokat, hogy én nem is értettem, és már rögtön akkor éreztem, hogy tehát hogy ő nem igazán van tisztában vele, hogy mit csinál.

[00:03:29]Ühüm.

[00:03:30]Tehát ezt később minden egyes olyan ember, akivel kapcsolatba kerültünk, az a legpolénabb az egészbe, hogy minél magasabban, a művészetben magasabban kvalifikált, vagy tehát jobban jártas ember, annál jobban akadt meg.

[00:03:42]Igazából aki látta mondjuk kurátor vagy galériavezető, ők konkrétan némán néztek és pislogtak, mert látszódott, hogy itt valami teljesen más van.

[00:03:52]Tehát itt a Zsolt mondta, hogy őt találta meg a művészet.

[00:03:55]Hát igen, ezt láttam meg benne, hogy neki nincs mese, tehát semmi oka nincs rá, hogy megcsinálja.

[00:04:01]Neked azért el neked azért elég jó szemed van ehhez, hiszen azért a divatiparból érkezel, és azért nagyon nagyon fontos számodra az, hogy esztétikus legyen valami, vagy nem tudom.

[00:04:13]Tehát lehetséges, hogy ez is belejátszott.

[00:04:17]Hát az, hogy alapvetően formákból, színekből, stílusokból, arányokból élk most már a 30 éve nyilván.

[00:04:25]Tehát a szemem az az alapvetően mindig is kereste ezt.

[00:04:27]Tehát az mindig építészet, mindig technológia, a az ipari művészet az mindig borzasztóan elvarázsolt.

[00:04:35]Édesapám egy egy műszaki ember volt.

[00:04:39]Igazából már eléggé gyerekkoromban megfogtak.

[00:04:41]Lényegében azok a dolgok, mint amit Zsolt ott.

[00:04:43]Ez a poén benne az egészben.

[00:04:44]Tehát, hogy maga a mozgatórója csak ő ki tudja magát fejezni.

[00:04:46]Én pedig ilyet nem tudok csinálni.

[00:04:48]Én teljesen széttárt karral állok előtt.

[00:04:50]Ő tehát, hogy milyen művészetüm ő meg tudja csinálni, de nem tudja milyen művészet.

[00:04:55]Tehát azért poén, hogy így kiegészítettük egymást, hogy ő neki fogalma nincsen, hogy mit épített.

[00:04:59]Én tisztában voltam vele ezt, hogyha ezt valaki a hóná nyúlás legalább annyira megemeli, hogy kibukkanjon az orr a víz felé, akkor már jók vagyunk.

[00:05:07]És azt hiszem, hogy ez ezerőjesen sikerült.

[00:05:11]Zsolt, tehát gyakorlatilag mondhatjuk azt, hogy te a Balázs által tudtad meg, hogy amit csinálsz, az az mondjuk a a magas művészet kategóriájába tartozik.

[00:05:19]Tehát, hogy abszolút nem isott eszed nekem ez nekem ez őrület.

[00:05:21]Én én én ebbő azt furcsáltam, hogy másnak miért nincsen szeme, amihez nekem van, hogy nem látja be nem látja benne azt az alakot, hogy nem jut az eszébe, hogyha te azt két elemet párosítja, akkor az úgy néz ki, akkor abból egy szobadízt lehetne csinálni.

[00:05:37]Tehát én én nekem világéletemben, egész kiskolomban már kicsit kreatívabb voltam az átlagnál, és mindig volt bennem egy ilyen egy ilyen egy ilyen nagyon egy nagyon erős alkotásvágy.

[00:05:54]Tehát mind orszakomnak volt egy amúlyan kis hobbiszerű elfoglaltsága, ami erre vezethető vissza.

[00:05:59]Menjünk már egy kicsit vissza az időben.

[00:06:01]Jó, tehát úgy, úgy játszunk el a gondolattal, jó, hogy így, hogy így talán érthetőbbé tegyük a nézők számára is, hogy Zsolt mondjuk nem tudom nyolc éves, mész az utcán és meglátsz egy fémtárgyat és akkor abból látsz valamit és hát akkor még nem így így a formákról szólt az egész, hanem a tenni akarásról.

[00:06:20]Tehát én ilyen 12-13 éves koromban két-három havonta átrendeztem a szobámat.

[00:06:24]Ühüm.

[00:06:25]Tehát az volt a lényeg, hogy hogy egy szebb esztétikai élményt éljek át.

[00:06:29]Utána jött a fali dekorációkat készítettem, mit tudom én, 12 éves lehettem papírból, fekete szikszalakból szamurájkardot a falra, amiről messzire tényleg úgy gondoltad volna, hogy ez egy igazi szamurájkard, és amikor leemeled, akkor érzed, hogy papírból van.

[00:06:47]Tehát ilyesmi elfoglaltsága voltak.

[00:06:52]Utána 15-16 évesen repülőgépmodelleztem.

[00:06:57]Hát ott is ugyanez volt a mozgatórja, hogy valamint sokáig szöszmötöljek, valamit csináljak, amiből a végén kikerekedik valami, ami a szemnek szórakoztató, ami ami a szemnek kellemes.

[00:07:11]Azt szokták mondani, hogy a kreatív embereknek biztos, hogy van lehet, hogy több csatornája is van, de hogy különböző csatornákon érkezik meg.

[00:07:17]Tehát nyilvánvaló, vagy csak kérdezem, hogy lehet az, hogy valami nagyon nagy közlés nem kényszerre, hanem egy igen közlés utáni vágyból következnek ezek a zseniális alkotások?

[00:07:31]Hát igazság szerint én nem érzek benne, nem érzek a háttérb olyan dolgot, amit én közölni szeretnék.

[00:07:38]Egész egyszerűen csak teszed a dolgot.

[00:07:41]It itt teszem a dolgom.

[00:07:42]Ez saját magam szórakoztatása.

[00:07:44]Egy élvezet nekem ez.

[00:07:48]Balázs, mikor érezted azt, hogy amellett, hogy neked ezek az alkotások nagyon-nagyon tetszenek, de hogy egy kicsit nagyobb közönségnek megmutatni ezeket a a ezeket a csodálatos, gyönyörű dolgokat, amit majd kíváncsi vagyok, hogy ez hogy is létezik, hogy ez elkészül?

[00:08:05]Hát ha az, hogy először, hogy ez majd el fog jutni egyáltalán nagyobb nézőközönséghez, az igazából az első pillanattól én biztos voltam benne.

[00:08:11]Itt igazából abban nem voltam biztos, hogy hogyan, mert ő az elején, amikor válaszolt, akkor így azt mondta, hogy hát hogy azt sem tudja, mert kérdeztem logikusan, hol van kiállításod?

[00:08:23]hogy akkor hol jelentél meg, mi a tehát nem egyáltalán, hogy az egész hátteret, hogy egy hogy művészként, hogy hol tudnám ezt az egészet meg és azt mondta, hogy igazából azt sem tudja, hogy miről van szó.

[00:08:34]Itt vannak a szobájában nem tudja pontosan, hogy mire gondolok, hogy milyen megjelenés és én éreztem abban, hogy előbb-utóbb tehát valami lesz, ha másom, akkor majd meghal, és majd halála után valaki megtalálja, és na majd a tehát hogy ennyát biztos voltam előbb vagy utóbb biztos.

[00:08:48]És akkor én azt mondtam neki, hogy szerintem nagyon-nagyon fontos, hogy ezt ő ő valahogy felemelje éspítsen ebből valami valami olyat, ami brend, és ez az egész mögé álljon egy sokkal nagyobb, hogy mondjam, egy egy személlyel, tehát hogy legyen valaki mögé, ne csak a nek szobrok.

[00:09:05]és ezt sem tudta igaz pontosan, hogy miről van szó, de én már az elejétől tudtam, hogy ez előbb-utóbb megtalálja az útját, azt, hogy velem vagy nélkül, azt akkor m fogalmam nem volt.

[00:09:13]Na jó, akkor most a te személyiségedről egy kicsikét, mert most már ez így egyre egyre bonyolultabbá és szövevényesebbé válik.

[00:09:19]Szóval, hogy ugye régen a régi időkben hozzászoktunk ahhoz, hogy voltak meccénok, akik támogatták a művészeket.

[00:09:26]Tehát azért a 20-21.

[00:09:26]században ez nem annyira jellemző.

[00:09:28]Mondd már el nekem légyszes Balázs, hogy számodra miért fontos, hogy egy tehetséges embert ilyen szinten karolj föl?

[00:09:37]az volt a fejemben az elej a az elejétől, hogy tehát borzasztó izgalmasnak tartottam azt, hogy egy most teljesen hülye hangzik, de nyilván az egóból azt gondoltam én az elejétől, hogy kvázi rajta keresztül egy aféle hallhatatlanságot, mert egy mai napig ha bármelyik művésznél, hogyha utána olvasunk mondjuk egy életrajzában, akkor mindig van egy kereszteződés, egy mindig lehet egy mester, akinek a neve ott van, van egy egy iskola, akinek a neve ott van, az igazgató, aki kiemelte onnan a tök mindegy a művésztársal, akivel ők együtt alkották, és én valamiért volt bennem egy játszalt a fejemen, hogyha nekem lehetőségem van egy ilyen, mondom számomra megkérdőjelezet belül extrém minőség mögé beállnom, akkor valamennyire volt és ez ez igen és ez munkált bennem.

[00:10:18]Tehát ezt így nem tagadom, az elejétől átfutott az, hogyha én ennek a közelébe férkőztek, hogy ez egy tök izgalmas dolog.

[00:10:23]És aztán az, hogy én nekem, hogy hogy jött ez, hogy én ezt ebben bármit tudok majd csinálni, hát az is cifrább ennél, mert az elején csak azt szerettem volna, hogy ő kezdjen el ezzel foglalkozni, tehát hogy figyeljen odaerre, hogy ne maradjon a polcon, tehát ne csak a portögessen róla, mert azért az nem hát azért az lássuk be, hogy nem túl normális.

[00:10:40]És ezt visszaigazolta az élet szerencsére.

[00:10:43]Zsolt egyébként neked ez így most lélektanban kérdezem, ez mennyire volt olyan, hogy most meg kell magad nagyon erőszakolni?

[00:10:51]Abszolú, hogy megmutasd magad.

[00:10:54]Abszolút nem.

[00:10:54]Tehát én én én a két kezemmel tudok alkotni, és amennyire ezeket a szobrokat létre tudom hozni, ő pont annyira nem megy ennek a közönség elé tárása.

[00:11:08]Aha.

[00:11:09]Tehát én én a két kezemmel tudok alkotni.

[00:11:11]Én én nagyon úgy érzem, és az elején is úgy éreztem, hogy mellém mindenféleképp kell valaki, aki aki aki nekem ezt a másik oldalt hozza.

[00:11:18]Jó, most lehet, hogy hogy nehezet kérek, hogy elmagyaráznád, hogy mi az, hogy csavarkötés és mechanikai kötés.

[00:11:26]Ezt el tudod mondani?

[00:11:30]Hát ugye, hogyha fémszobrászatról beszél, manapság valaki, főleg, hogyha a hulladékszobrászatról beszélünk, ott ott azért 99%-ban utána nézünk, ott az alkotóművészek hegesztik a szobraikat.

[00:11:43]Ühüm.

[00:11:43]Azt értem.

[00:11:43]általában nagyobb embernagyságú vagy annál nagyobb szobrok ezek lehet az akár asztali szobor is, amit én csinálok.

[00:11:51]Én sosem hegeztek.

[00:11:53]Tehát én minden csavarkötéssel oldok meg vagy különböző alakkötésekkel.

[00:12:00]Erről azért azt kell tudni, hogy ez ez időben jóval jóval időigényesebb, jóval összetettebb, jó technikailag sokkal nehezebben kivitelezhető.

[00:12:12]viszont egyértelmű, hogy hogy mikor elkészül a szobor ez a végén ez ez látszik rajta.

[00:12:20]Tehát, hogyha jegtett egy szobor, arról leri, hogy szobor.

[00:12:21]Hogyha csavarkötéssel van elkészítve, méghozzá úgy, ahogy én csinálom, hogy általában nekem egy egy szobrom 350 680 darab alkatrészből áll, amikor ezt így a végén meglátod, és ott nem látsz hegesztési varratokat, hanem csavarkötéseket, mechanikusan logikus kialakításokat, akkor akkor úgy azért megfogalmazódik az emberben, hogy ez ez működik.

[00:12:45]És sokan föltették nekem ezt a kérdést, hogy ez működik, és és igazság szerint akkor eléggé úgy tűnik nekem, hogy működik.

[00:12:51]Nagyon durva ez így hát gyakran meg is kaptuk ezt a kérdést, hogy tehát hogy az első ami igazából nagyon érdekes, azt kérdezték tőle, hogy hogy hol tanult anatómiát.

[00:13:00]Ühüm.

[00:13:01]És ak logikusan azt kérdezted tőle, hogy mit csináltam én.

[00:13:03]Tehát ezért mondom ez tehát a tehát ez, hogyha valakiben ez van benne, úgy, hogy nem képzett, ez nem tehát valahogy a a formák azok mindig is megvoltak.

[00:13:13]Aha.

[00:13:14]Tehát én nem szoktam skiceket rajzolni, én nem tervezek, nem is nagyon méretezek.

[00:13:19]Nálam minden fejbe megy és szemmértékre.

[00:13:22]Ühüm.

[00:13:22]Elárulod, hogy ezt a szobrot hol kezdted el?

[00:13:26]Melyik pontján kezdted el?

[00:13:28]Ezt a testének a legbője, a törzse az egy az egy az egész egyszerűen egy fémhenger.

[00:13:32]Egy picit összenyomva elipszis alakba.

[00:13:34]Hát ha látnád belülről, akkor nem így nézd el.

[00:13:37]Egy adagszemétnek nézne ki.

[00:13:41]És akkor azokhoz csavaroztam hozzá a lábokat tartó konzolokat, amik megint csak autóalkatrészek, és hát teljesen mindegy, hogy belül hogy néz ki.

[00:13:52]A végén úgyis az egész egy borítást kap, tehát az mindent elfed, úgyhogy néha meglepődne az ember, hogy hogy mi képzi a vázát egy-egy ilyen szobornak.

[00:14:01]Az előbb megütötte a fülemet, hogy azt mondtad, hogy hulladékfémből készíted ezeket a szobrokat.

[00:14:07]Ennek az anyaga az Igen.

[00:14:07]Ja.

[00:14:07]Igen, igen.

[00:14:10]Tehát hát ilyen 95%-ban hulladékanyagból dolgozok, amiket itt ott kerékpárszerelőknél, motarkerékpárszerelőknél, autószerelőknél, mobiltelefonszerelőktől szedek össze mindenféle hulladékot, és nagyon sok ismerősöm és a környezetemben nagyon sok ember, aki ismer hozzán hozza az elromlott gépeit, legyen a Sturmix gép, Orszanyírótól elkezdve a váltóig.

[00:14:38]Rengeteg anyagot hoznak hozzám, és 95%-ban kidobott kazatokból dolgozok, de azért sokszor van olyan, hogy hogy már régóta vadászok egy-egy formára, és valahogy nem jön, valahogy nem tudom előkeríteni.

[00:14:51]Ilyenkor azért sokszor van, hogy bemegyek egy-két lakásfelszerelési boltba, és mit tudom én, fémszappantartókat nézegetek, egészeten formákat nézegetek, és nagyon sokszor van, hogy áruházakban találom meg azt a formát, ami kell, vagy esetleg egy olyan formát, amiből azt a formát tudom kihozni, amit én szeretnék.

[00:15:13]Most ami szó így rólatok eszembe jut, így hirtelen az a fanatizmus.

[00:15:18]Hm.

[00:15:18]Igen, ez összegünket egyébként.

[00:15:21]Aha.

[00:15:21]Tehát az, hogy azt tudjuk a másikról, tehát mind a ketten tisztában vagyunk vele, hogy a másik fanatikus, ezért ez kialakított azért egy öt év alatt két teljesen kattant.

[00:15:28]Tehát mind a ketten egy borzasztó temperamentumos őrültek vagyunk.

[00:15:32]Tehát igazából az, hogy mind a ketten tisztában vagyunk a másiknak az erősségeivel, ez tart minket össze a másik felé való tisztelet.

[00:15:36]Hát ő tisztában van vele, hogyha én valamit valamit nagyon így meg így mondok, annak oka van.

[00:15:41]Úgy, hogyha teljesen ellenékező az övével, akkor is összezöröünk, és mindig középen poénmódon találkozunk valahogy.

[00:15:48]Mindig mindig egy izgalmas kopló.

[00:15:50]Nagyon jó, hogy két egyébként hasonlóan gondolkodó, hasonló sebességű agy dolgozik egyszer.

[00:15:54]Az többet hoz ki, mint két személynek az eredménye az általában.

[00:15:58]És tez is hozzá a kattantság.

[00:16:00]Steam punk, dieselpunk, atompunk, cyberpunk mechanikus világa jellemzi a szobrokat.

[00:16:07]Segítsetek nekem.

[00:16:08]Ez egy érdekes dolog.

[00:16:08]Az egész úgy kezdődött, hogy amit amit ő képvisel, ugye valahova be kellett valamelyik művészeti kategóriába kellett raknunk.

[00:16:16]Az elején úgy indult maga az egész, amit legjobban ismernek, ugye ez a steampunk, mert ebből valahogy volt egy időszak, amikor azért nagyon jól elterjedt, és akkor rákábeli vonal, és akkor nagyon ez egy nagyon-nagyon cuki az egész.

[00:16:25]Csak arról szól a a steampunk tulajdonképpen, hogy ilyen elnagyolt ilyen az a gőzgépnek a bronz, a réznek az egész, és az egész egy ilyen be van egy kategóriában.

[00:16:37]Jó, akkor ebből valamennyire voltak szobrászok, akik kimozdultak, és akkor az a atompánk meg ilyenek, és azok inkább ilyen roboti világába meg ilyen irányba mentek el.

[00:16:44]Na most, hogyha azért meg lehet nézni, hogy ez azon túl ugyan hogy tulajdonképpen összeem illő elemekből épült harmóniáról beszélünk kábé, mint ott teljesen kitolta a határokat.

[00:16:57]Tehát ezek nem is pacsiznak egymással egy ilyen vízcsövekből össze hegesztett vagy forrasztott, amit nem akarok lebecsülni, csak egyszerűen nem az akad, tehát nem nem abban a ligában vagyunk mi.

[00:17:05]Ezt folyamatosan, amikor az egész haladtunk, ez ez kiderült számunkra, hogy hogy ez a ez a kategória, amit most csinálunk, ez tulajdonképpen teljesen más és el kellett neveznünk.

[00:17:18]Tehát ez, hogy steampunk, atompunk ezek gyakorlatilag ezek kis keretek, és most, hogyha megnézzük ezeket, hova tennénk be?

[00:17:26]Tehát igazából valamennyire, tehát hogy be lehessen valam el lehessen kezdeni, mint gondolat, de én ezt inkább poénnak használtam.

[00:17:33]Tehát olyan emberek, akiknek mondjuk például azt mondtam, hogy van egy kiállításunk, ők kérdezték, hogy milyen.

[00:17:37]Én mondtam, hogy biztos tudják, hogy ilyen hulladékszakoborokból szoktak csinálni.

[00:17:40]Hát ilyen direkt egy ilyen ilyen altatást csináltam, hogy akkor mégis milyen jellegű.

[00:17:44]Hát akkor mutatok egy pár képet, és akkor mondjuk rendszeresen mondjuk ezzel a kis szerény, visszahúzódó kis dalázsal kezdtem, amit sokkot kaptak rendszeresen az emberek.

[00:17:52]Tehát amikor meghallották, hogy hogy így mi vagy meglátták, hogy mit látnak, akkor látszik, hogy az az egész, amit a fejükben elkezdettek, köszönő viszonyban sincsen azzal, ami.

[00:18:00]Úgyhogy igazából ezek a kategóriák, amiket nem mi alkottunk, de el kellett indulni.

[00:18:05]Hát igen, van szombrom, ami tulajdonképpen steamp kategóriába tartozik.

[00:18:08]Van szombró, amelyik cyberpunk kategóriába tartozik, de vannak olyanok, mint például ő is, aminek nem tudnék, nem tudnám behatárolni, hogyha ő antikolt aranyból, antikolt ezüstből lenne, antikolt hatása lenne, akkor egyértelműen a szimpánkban állná meg a helyét, de nem az fényes, polírozott, tulajdonképpen csak a felületkezelése rángatja őt.

[00:18:34]Inkább egy ékszerhez hasonlítaná.

[00:18:34]Igen, igen.

[00:18:36]Vannak olyan szobraim, amik amik egyértelműen mechanikus szerkezetűek, sima fém nyers színűek.

[00:18:42]Hát ő rájuk és inkább a mechaniká vonalat mondanám.

[00:18:45]Tehát tulajdonképpen rengeteg szobron steamp, de mégse.

[00:18:50]Rengeteg szobron cyberpunk, de mégse.

[00:18:53]Nehéz őket bekategorizni.

[00:18:54]Jó, lehet, hogy az a megnyugtatóbb, hogy ne kategorizáljuk be őket.

[00:18:58]Nem is, és nem is, és és én én nem is szeretnék egy kasztban alkotni.

[00:19:01]Én mindig a olyat alkotok, ami ezért kedvem van.

[00:19:06]Hogyha jövő héten kerámiával szeretnék dolgozni és fémmel, akkor azzal fogok.

[00:19:10]Ühüm.

[00:19:12]Hogyha fával, akkor azzal fogok.

[00:19:12]Tehát mindig, hogy mi mihez van kedvem.

[00:19:17]Hát ez a kis darázs, ez ez java rész pékszerekből készült.

[00:19:21]Itt ez volt a fő szempont, hogy hogy lehetőleg több alkatrésze ékszerekből készüljön.

[00:19:29]Hát ugye mint látni karóra alkatrészek vannak benne, karkötő alkatrészek, fülbevaló karóra csatyjának a a a kispöckei szíja itt úgy szintén karóra szerkezete.

[00:19:45]A szárnya az egy plexiből lett kivágva körbe kis szegegyszerű csavarokat kapott.

[00:19:53]Amikor az ember egy ilyen fába vágja a fejszéjét, és ilyen zseniális alkotásokat készül, akkor törvényszerű szerintem, hogy össze kell, hogy találkozzon mondjuk olyan ellenfelekkel, irigyekkel, vagy az, hogy mennyire próbáltatok bekerülni, be lehet kerülni egyébként az úgymond magas művészeti klubba, vagy vagy rögtön jön egy ilyen ellenállás, hogy nyany te ne?

[00:20:18]Hát ez egy nagyon ez volt talán egyébként a legnehezebb része az egésznek.

[00:20:21]Volt, aki nagyon elájult tőle, de az egész úgy alakult, hogy mintha hülyén hülyén hangzik, de rám maradt tulajdonképpen, mert nem voltam hajlandó ettől hátrébb lépni.

[00:20:30]Én úgy éreztem, hogy ezt végig kell csinálni valakinek, és hogyha most nem találok valakit, akkor el fog kallódni, és ezt ne, egyszerűen nem lehet ennyire igazságtalan az élet.

[00:20:36]Egy nagyon-nagyon magas szintre ez sikerült eljutnom, egy nemzetközi galériákat üzemeltető nőhöz sikerült eljutnom.

[00:20:45]Borzasztóan majdnem mogorva volt velem.

[00:20:48]Tehát szinte tényleg a háta közepére nem kívánt.

[00:20:51]Gondolom, hogy ő ő egy egy kurátor.

[00:20:53]Tehát ő gondolom nála napi szinten vannak különféle művészjelöltek, akik majd mondja, hogy miféle nagyszerű művészete van neki, és majd ő borzasztóan beszélt velem, nagyon-nagyon kifejtetten felidegesítettem vele, hogy felhívtam és a végén azért úgy tettem le, hogy legyenem olyan nagyos, hogy még engedjem meg egy email címet adjon nekem, és akkor küldök neki pár képet.

[00:21:11]Azt hiszem, hogy 50 másodperc múlva hívott körülbelül vissza egészen más hangon.

[00:21:14]Napot k Balázs az előbb beszéltünk telefonon hebegelbe habogva az aki előtte a a le akart pöckölni az ujjáról.

[00:21:23]Na és akkor tudtam, hogy durva úton vagyunk.

[00:21:25]Ühüm.

[00:21:26]Ő a végén már szinte sugva mondta a telefonba, hogy Balázs, nem is tudom, hogy hogy mondjam el magának, nem lehet közénk csak úgy bejutni.

[00:21:31]Ez nem így megy.

[00:21:32]Ez egy zárt közösség, amit tudnia kell, és ezt nagyon figyeljen rám, közénk tartoznak.

[00:21:37]Valahogy intézzel, jusson el odáig.

[00:21:39]És mondom, hát hogy kezdjem el?

[00:21:41]És mondta, hogy nem tudom, komolyan mondom, nem tudom.

[00:21:42]És mondom, de hát valami fogóz mondta, és mondta, hogy hát egy dolgot tudnék mondani, láss látszódjon úgy, mintogy ők mag profik lennének.

[00:21:50]Ühüm.

[00:21:50]Na és akkor ez így megütött.

[00:21:50]És én úgy éreztem, hogy akkor na akkor van egy út, amin el kell indulni.

[00:21:55]Egyértelműen úgy gondolom, hogy ez a cél, és nem érdekel, hogy milyen sebességgel eladunk, akkor ezen végig fogunk menni.

[00:22:01]Hogyha tyúk lépésbe, akkor tylkő pont látom nem érdekel, de rosszat nem lépünk, jót meg igyekszünk.

[00:22:06]A kiállításotok Romóában 2025 novemberében volt október.

[00:22:12]okóbertől november véig október közepétől november végéig csináltunk egy olyan kiállítást, amit igazából én úgy éreztem, hogy nem nagyon lehet megkerülni.

[00:22:20]Tehát annyira pofátlanul megcsináltuk egy 280 nmes helyszínt csináltunk meg, feketére beöltöztettük az egészet.

[00:22:29]Minden egyes alkotásnak külön a méretéhez illeszkedő minden behangolt fénnyel gyakorlatilag softboxokat teremtettünk.

[00:22:40]Teljesen futurisztikus volt az egész.

[00:22:42]Tehát tényleg kicsit úgy csináltuk az egészet, hogy mindenkinek benne hagyjon a levegő, amit egyébként el is értünk.

[00:22:46]Hát én azt gondolom, hogy annyira durván jó hely irányban járunk, hogy konkrétan nem érdekel, hogy mi jön közben.

[00:22:50]Tehát én azt gondolom, hogy a végén fogunk találkozni egy ilyennel, csak aki mondjuk vagy meccénás, vagy szeretné a nagyaj, vagy ő szeretné egy aukciót.

[00:22:57]Mindegy, lesz egy majd, mint egy dobozban egy golyó előbb-utóbb ki fog jönni.

[00:23:01]Ha egy luk van rajta, ahol kifér, akkor ki fogunk férni.

[00:23:04]Megnéztem róla a filmet, ahogy Kalmus Felicián játszik ott a a megnyitón.

[00:23:11]Fantasztikus.

[00:23:11]Tehát egyszerűen a a világítástól elkezdve minden tökéletes.

[00:23:17]Igen.

[00:23:17]Hát én nagyon reméljük, hogy azért itt még sok-sok lépcsőfok lesz, amint menetünk fölfeláll.

[00:23:22]Tehát mindenféleképp csak egy lépcsőfoknak tekintünk.

[00:23:24]Hát de egyébként sem az a fajta, aki most volt Rómában egy kiállításunk, akkor azt tudja mondani, hogy húrá, akkor most megvan.

[00:23:33]Ühüm.

[00:23:33]Tehát én erről beszéltem Balázsral.

[00:23:35]Nekem ott a a római megnyitón is volt egy olyan érzésem, hogy tehát én azt hittem, hogy katarzis örömérzetem lesz, de valahogy valahogy ott álltam és és nem tehát nem tudtam annyi.

[00:23:46]Nyilván értem érzem én ennek a súlyát, és nagyon örültem, hogy én ott kiállíthattam, de nem tudtam annyira élvezni, annyira megélni ezt, hogy hogy ott hogy ott ujjongjak örömömben.

[00:23:58]Egész egyszerűen folyamatosan az járt a fejemben, hogy a fény megfelelő lesz-e, hogy a a zenei aláfestés megy-e, hogy hogy hogy mi lesz a következő, hova kapunk majd felkéréseket.

[00:24:16]Tehát egyikünk sem az a fajta, aki úgy gondolja, hogy ennyi volt, és akkor most minden jó lesz, hanem gyakorlatilag nem tudunk hátradőlni, folyamatosan azon gondolkozunk, hogy hogy menjünk tovább.

[00:24:26]is nagyon vannak terveink a kiállításon magán is.

[00:24:32]Rengeteg tervünk van, hogy hogy fogunk még mi itt fejleszteni bizonyos dolgokat.

[00:24:36]Úgyhogy úgyhogy úgy érezzük, hogy hogy nagy utál még előttünk.

[00:24:40]Ühüm.

[00:24:41]Hát kicsit nehezebb volt, ugye, amiről az előbb is beszéltünk.

[00:24:43]Hát azért azt ne felejtsük el, hogy én az én, amivel én foglalkozok, az én művészetem az az egy nagyon ultramodern, nagyon ultra modern dolog.

[00:24:52]És és én nagyon úgy érzem, hogy a művészetmanapság egy kicsit rökhöz kötött.

[00:24:57]Ühüm.

[00:24:58]Tehát még mindig ott tartunk, hogy az absztrakt művészet a legmodernebb ág, ami én úgy érzem, hogy ez a kör úgymond elismer.

[00:25:05]Tehát hosszú út van még előttünk.

[00:25:07]De de de én nagyon úgy vzamem észre, hogy jó úton járunk.

[00:25:12]Nyugtassatok már meg, hogy erről készülnek olyan fotók, amit a nézők meg tudnak nézni.

[00:25:17]Most komolyan?

[00:25:19]Tehát, hogy hogyha, mert ugye a a nincs kiállítás, akkor akkor hol tudnak ezzel az emberek?

[00:25:23]Tehát hát ahogy mondtam, a közösségi oldalakon, Instagram, Facebookon, nekem ott azért posztolva van szinte az összes szobron.

[00:25:33]Aha.

[00:25:34]Amiket az ország egyik legjobb tárgfotósa fotózza be.

[00:25:36]Nem tudom, hogy ne bírsz rajta mondani Balok Tamás.

[00:25:39]Fantasztikus zseni.

[00:25:40]Jó, mert most ezt akartam kérdezni, hogy ugye most már mindenki fotós is már, tehát hogy így izé egy másik kategóri.

[00:25:46]Itt nem olyan fotósról van szó, hogy egy másik kategória.

[00:25:49]Egyébként a hol lehet megnézni, azért még annyit akkor, hogyha ha már így lehet most mondani róla, hogy Róma után azért bebizonyosodott az, hogy alapvetően ez az egész ez egy működő hakni.

[00:26:00]Ühüm.

[00:26:00]Tehát nincs mese az első másfél órában 300 olasz jött be.

[00:26:05]Gyakorlatilag az utcán olyan mókás módon állt a tömeg, hogy a dudáló autókra mentünk ki.

[00:26:10]Tehát nem is értettük, hogy mi történik.

[00:26:12]eszméletlenül durva sikerünk volt.

[00:26:14]Azért azt mindenképpen szerettem volna még elmondani ehhez az egészhez, mert azért csak hagyd menőzzek már vele, hogy azért a a római kiállításnak a az utolsó hetén hívott föl az igazgatónő és mondta, hogy megjöttek a számok a kiállításról, ami azért poén, mert 2025-ös évnek a leglátogatottabb kiállítása volt a római magyar akadémián.

[00:26:39]A úgy, hogy úgy, hogy 170 valahány rendezvényt tartanak per év.

[00:26:43]Úgy voltunk az elsők.

[00:26:46]És ha valaha volt kiállítás ott a galériájukból, azokból a második vagyunk, akit csak Roberto Kappának a fotókiállítása, életrajzi fotókiállítása előzött meg.

[00:26:56]Azért ez azért eléggé menő húzás volt.

[00:26:59]Tehát én azt gondolom, hogy a következőre lehet úgy arcunk, hogy lehet majd megnézni minket, de ez most szervezés alatt van.

[00:27:05]Tehát ez egy olyan munka, amit egész egyszerűen át kell úgy szerveznünk, hogy mind a szállítási dobozt praktikusabbá kell tennünk.

[00:27:10]És abból a látványból, abból a koncertből és abból a a kiállításnak úgy, ahogy van az atmoszférájából csinálunk egy egy ismertetőt, egy prospektust, amit majd körbe fogunk küldeni, és az lesz majd az, ahol majd meg lehet majd nézni minket.

[00:27:28]Tehát egyelőre most egy kicsikét egy háttérmunka zajlik, amíg ez megvan, és nem beszélve arról, hogy készül egy film a a római kiállításon, sikerült egy fantasztikus stábot összehoznunk.

[00:27:43]Kicsit nehézkesebben halad, mint ahogy én azt gondoltam volna, de hamarosan el fog készülni, amibe ezt az egészet a hogy kevertünk a gumisműhelytől, a fodrászműhelytől, hogyan keveredtünk ki egy két perces taps mellé Rómába.

[00:27:53]Hát azért az igen, az az egy az egy jó pofa kis út lesz.

[00:27:59]Úgyhogy ezek vannak most a háttérben.

[00:28:00]Én nagyon szeretném az újabb szezonra, tehát az őszre nagyon szeretném egy bécsi kiállítást összehozni.

[00:28:06]Nagyon remélem, hogy ez össze fog jönni.

[00:28:08]Egyelőre most minden reményünk ebben van, úgyhogy szorítunk magunknak.

[00:28:12]Zsolt, mi a következő?

[00:28:12]Van valami szobor, amin most dolgozol?

[00:28:16]Van, van.

[00:28:16]Most egy kis kolibrin dolgozok, aki egy padvirágra szár rá.

[00:28:21]Aha.

[00:28:23]Hát az egy elég nagy munkám.

[00:28:23]Steammel két éve kezdtem el, csak közben ugye jöttek a kiállítások, és azokra is nagyon sokat kellett dolgozni, úgyhogy elraktam, elővettem, elraktam, elővettem, besokaltam, elraktam, megint elővettem.

[00:28:35]Úgyhogy ez egy nagyon sok részből álló, nagyon összetett.

[00:28:37]Én úgy gondolom, hogy az egyik eddigil szebb munkám lesz most.

[00:28:42]Jelen pillanatban azon dolgozok.

[00:28:46]Még egy hónap körülbelül, és utána utána kész leszek fel, és már tervezgetem az azutánit, az azutánit, tehát rengeteg terv van a fejemben.

[00:28:56]Hol lehet titeket a nézők, hol tudnak titeket megtalálni?

[00:29:00]Drametic.hu a weboldal, amit mögé álmodtunk, Zoski mögé, de a legjobban, ahol ahol igazából megjelnünk.

[00:29:07]És egyébként a művészeknek tulajdonképpen a legnagyobb lelőhelye hát az instán.

[00:29:12]Ott igyekszik Zsolt az Instagramon úgy jelen lenni, ahogy több próbálkozásunk volt, hogy ezt az egészet valaki olyan kezelje, aki úgy instáns.

[00:29:24]És az a helyzet, hogy Zsolt tudja, hogy ezek hogy néznek ki.

[00:29:25]Úgyhogy az ő termékén úgyhogy tulajdképp ott tudnak a legjobban minket meglátni.

[00:29:31]Remélhetőleg, hogy miután ez a római kiállítás lezajlott, az én azt gondolom, hogy majd egy kicsit komolyabb hátteret fogunk tenni a következő kiáltások anyagai.

[00:29:40]Úgyhogy reméljük, hogy ott lesz majd az igazán nagyranás.

[00:29:42]Hát én nagyon-nagyon sok sikert kívánok nektek és nagyon szépen köszönöm, hogy itt voltatok velünk.

[00:29:48]Hát ilyen lekfom sem volt még, hogy egy szoboralkotás van itt a az előtérben.

[00:29:53]Annyira fantasztikus, hogy tényleg ne fele ne felejtsétek el megnézni a srácoknak a a mindenféle közösségű oldalán ezeket a fantasztikus alkotásokat, és én nagyon-nagyon remélem, hogy hamarosan élőben is láthatjátok majd a kiállításon ezeket a fantasztikus szobrokat.

[00:30:08]Ne felejtsetek el feliratkozni a YouTube csatornánkra, ha eddig még nem tettétek volna meg.

[00:30:14]Van egy új felületünk is, aminek a neve nem más, mint Controll Club.

[00:30:19]Erre is iratkozzatok föl, és hogyha lehetőségetek van, akkor támogassátok a munkánkat.

[00:30:22]Jelen vagyunk már a Facebookon, az Instagramon, a Tiktokon és a Threadzen is.

[00:30:26]Köszönjük szépen.

[00:30:28]Sziasztok!

[00:30:29]Kontrol.hu, Eljött az ideje.