Kontroll 36:19

"Joggal lenne elvárható bocsánatkérés a Közép-európai Egyetem ügyében" // Interjú Enyedi Zsolttal

civil mozgalomegyetemi autonómiagyűlöletkampányilliberális demokráciaorbán viktorközélet
Irányultság: CentristaKötődés: Tisza-közeli
"Joggal lenne elvárható bocsánatkérés a Közép-európai Egyetem ügyében" // Interjú Enyedi Zsolttal
tl;dr
  • A Dialógus független békecsoport a 80-as évek elején jött létre a fegyverkezés ellen, tudatosan a megtűrtségre játszva, de a rendszer végül rendőri eszközökkel számolta fel.
  • A mozgalom provokatív, nyugati fiatalokéhoz hasonló hangneme és a hatalom által irányítatlan civil szerveződés példátlan volt a Kádár-korszakban.
  • A Dialógus keltetőként szolgált: későbbi civil kezdeményezések és alternatív iskolák (pl. Gandhi Gimnázium) vezetői is itt kezdték pályafutásukat.
  • A CEU-t 2017-ben egy megtervezett, jogilag és erkölcsileg is alaptalan gyűlöletkampánnyal lehetetlenítették el, ami az oktatás Bécsbe költöztetéséhez vezetett.
  • „Az egész állami berendezkedés egy egyértelműen megtervezett akció keretében egy ilyen gyűlöletkampányt indított az egyetemmel szemben" – Enyedi Zsolt

  • A CEU ügye tesztként szolgált az illiberális rendszer radikalizálódásához, amit az MTA bedarálása és más intézmények elleni támadások követtek.
  • Enyedi Zsolt szerint egy új kormánytól elvárható lenne a bocsánatkérés és a CEU budapesti visszatérésének jogi lehetővé tétele.
  • A folyamat kulcsszereplői között említette Semjén Zsoltot, Áder Jánost, Orbán Viktort és az Alkotmánybíróságot, akik mind aktívan közreműködtek vagy gyáván félreálltak.
Részletes összefoglaló megjelenítése

A Dialógus független békecsoport – egy civil kezdeményezés a Kádár-korszakban

A mozgalom eredete és céljai

Enyedi Zsolt 16 évesen csatlakozott a Dialógus független békecsoporthoz, amely a 80-as évek elején, a hidegháború kiéleződésének időszakában jött létre. A mozgalom alapvetően a fegyverkezés ellen, a kelet-nyugati megbékélésért lépett fel. Legfontosabb jellemzője a függetlenség volt, ami elsősorban a magyar államtól és a kommunista állami szervektől való függetlenséget jelentette.

A nemzetközi kontextust az adta, hogy a nyugatiak Pershing cirkálórakétákat, a keletiek SS-20-asokat akartak telepíteni, ami a hidegháború egy különösen feszült szakaszát vetítette előre. Nyugaton hatalmas békemozgalmak indultak, fiatalok blokád alá vettek nukleáris központokat, és Magyarországon is megfogalmazódott az igény, hogy a helyi fiatalok is kifejezzék ellenállásukat a fegyverkezéssel szemben. Ennek külön éle volt, hogy szovjet fegyverekről volt szó – bár akkoriban a résztvevők nem tudták, hogy Magyarországon is vannak atomrakéták, inkább csak féltek attól, hogy lesznek.

A hivatalos szovjet narratíva az egyoldalú leszerelést sulykolta, és létezett egy államilag működtetett szervezet, az Országos Béketanács is. A Varsói Szerződést magát „béketábornak" hívták, a békeretorika csapból is folyt – de a Dialógus ezt komolyan akarta venni.

A mozgalom stratégiája: megtűrtség és naivitás

A Dialógus alapítói tudatosan olyan stratégiát választottak, hogy egy független, de a rezsim által megtűrt mozgalmat hozzanak létre. Nem akarták kihívni a rendszert, nem úgy viselkedtek, mint a demokratikus ellenzék. Abban reménykedtek, hogy PR-okokból és egyéb szempontok miatt a magyar állam megtűri ezt az alulról építkező békemozgalmat, ami aztán a belpolitikai viszonyok általános lazulásához vezethet.

„Ez egy nagyon nagy optimizmus vall, és később kiderült, hogy nem volt megalapozott, tehát a rendszer végül nem tolerálta a mozgalmat." – Enyedi Zsolt *

Fontos, hogy a Dialógus nem volt illegális mozgalom, nem kérdőjelezte meg a Kádár-rendszer alaptételeit. Nem beszéltek 1956-ról, sem a szovjet csapatok magyarországi állomásoztatásáról. A legforróbb témákat megkerülték, és egy viszonylag szűk körben, de civil kurázsival léptek fel.

A rendszer alapműködése azonban az volt, hogy minden szervezet a párt irányítása alatt működjön – az Országos Béketanács, a szakszervezetek, a nőszervezetek is így funkcionáltak. Az az elképzelés, hogy független civil szervezetek működjenek, amelyek nincsenek bekötve a párt irányításába, elképzelhetetlen volt. A Dialógus stratégiája ezért nagyfokú naivitásra is vallott.

Az alapítók mégis láttak egy rést: a magyar hatóságok akkoriban kezdtek komoly hiteleket felvenni nyugatról, gazdasági liberalizáció indult (pl. GMK-k), és talán megpróbálnak egy nyugat-kompatibilisebb képet mutatni a magyar belpolitikáról. A béketanácsos apparatcsikok jártak nyugat-európai békefórumokra, ahol nagyobb legitimitást szerezhettek volna, ha arra hivatkozhatnak, hogy Magyarországon is működhetnek a nyugatihoz hasonló kezdeményezések.

A szemtelen beszédmód és a hatalom reakciója

Enyedi Zsolt felidézte a mozgalom 1982 végén megjelent nyilatkozatának néhány passzusát, amely jól mutatja a Dialógus provokatív, mégis naiv hangnemét. A szöveg egyik legfontosabb mondata az olvasóhoz szólt:

„Te Párizst látni szeretnéd. Ehhez képest ami atombombáig úgy szét fogják rombolni azt a várost, hogy még a patkányok sem maradnak élve." *

A nyilatkozat felsorolta, hogy kikkel készek párbeszédre: vallásosokkal és marxistákkal – ezzel a marxistákat, a hivatalos értékrend képviselőit a vallásosokkal egy szintre emelték. Említették az MSZMP-t és az ellenzéket egy olyan időben, amikor az ellenzékről nem lehetett beszélni, valamint a kormányt és a punkokat is egy szintre helyezték. A szöveg még azt is felvetette, hogy Hollandia lépjen ki a NATO-ból, Magyarország pedig a Varsói Szerződésből – ami inkább trollkodás volt, mint valódi program, de kifejezte a képzelőerőt és a civil attitűdöt.

„Nem arról szólt a szöveg, hogy kiállunk a szabadságjogokért, és az elnyomó hatalmat el akarjuk mozdítani, de úgy beszélt a szöveg, mint egy olyan 20. század végi fiatal, aki igazából a holland meg angol fiatalokkal egyforma módon gondolkodik, és nem érti, hogy miért van itt a vasfüggöny, miért nem lehet utazni a másik országba." – Enyedi Zsolt *

A hatalom nem vette könnyedén ezeket a fricskákat. Komoly rendőri és titkosszolgálati eszközöket vetettek be a mozgalom szétverésére. A Dialógus viszonylag nagy közösség volt: titkosszolgálati jelentések szerint 1000-1500 ember fordult meg benne, és vidéki szervezetei is voltak. Enyedi Zsolt szerint ez volt a legnagyobb – és bizonyos értelemben az egyetlen – független társadalmi mozgalom a szocialista rendszerben; talán a Petőfi Körök említhetők hasonlóként, de azok sokkal szűkebbek voltak.

Amikor 1983 tavaszára egyértelművé vált, hogy a mozgalmat nem lehet házkutatások, megfigyelések és kirúgások nélkül folytatni, a koordinációs tanács úgy döntött, hogy nem folytatják tovább. A közösség azonban kettévált: egyesek a hivatalos békemozgalomba próbáltak beépülni, mások radikalizálódtak, és felfogásuk egyre közeledett az ellenzék logikájához.

A Dialógus mint keltető – hosszú távú hatások

A mozgalom egyfajta keltető szerepet is betöltött a későbbi civil szervezetek szempontjából. Enyedi Zsolt példaként említette a későbbi „nyomtass te is" mozgalom vezetőjét, aki a 80-as évek elején a Dialógusban kezdte civil karrierjét. A dialógusosok nevéhez köthető a Gandhi Gimnázium és az Alternatív Közgazdasági Gimnázium is. A legutóbbi években Hegyi Péter akciói keltettek feltűnést, aki barátaival leragasztotta az alkotmányos alapelvekkel szembemenő propagandaplakátokat. Enyedi Zsolt szerint egy ilyen karakter – aki a Kádár-rendszerben és az Orbán-rendszerben is ellenzéki pozíciót vett fel, és okos, bátor gesztusokkal fejezi ki a hatalommal szembeni ellenállást – ideális köztársasági elnök lenne.

„Tehát egy olyan ember, mint ő, tanárember, jogászember, aki kiállt a kommunista hatóságok ellen, kiállt az elnyomó NER-hatóságokkal szemben. Tehát ilyen karakterű emberekre lenne szerintem szüksége [Magyarországnak]." – Enyedi Zsolt *

A CEU ellehetetlenítése – egy intézmény kivégzése és következményei

A támadás és a közösség megélése

Enyedi Zsolt 2017 és 2019 között a CEU rektorhelyettese volt, kifejezetten a magyar egyetemi ügyekkel foglalkozott. A beszélgetés második felében a CEU felszámolásának időszakát idézte fel, párhuzamba állítva az MCC alapítványának megszüntetése kapcsán felmerülő érzelmi reakciókkal. Bár hangsúlyozta, hogy a párhuzam akár sértő is lehet, hiszen a CEU nem közpénzt használt, hanem magánpénzből működő egyetem volt és ma is az, az érzelmi viszonyulás kapcsán elmondta: a CEU közössége számára ez egy nagyon keserű, bár bizonyos szempontból felemelő élmény volt.

2017-ben komoly társadalmi ellenállás bontakozott ki az egyetem mellett, 70-80 ezres tüntetésekkel. Ugyanakkor a folyamat alapvetően keserű és szomorú volt, mert az egyetemnek nagyrészt el kellett hagynia Magyarországot. Az oktatást át kellett vinni Bécsbe, ami sok száz ember életének megváltoztatását jelentette: új országba költözést, új élet kezdését, gyerekek iskolából való kivételét, új nyelvi környezetbe helyezését. Voltak, akiket elvesztettek, és sokaknál komoly családi konfliktusokat generált a helyzet.

A támadás ugyanakkor összehozta a közösséget. A CEU kisebb egyetem, mint például az ELTE, így a tagok személyesen is jobban ismerik egymást. Az állami gépezet egyértelműen megtervezett gyűlöletkampányt indított az intézmény ellen – Enyedi Zsolt felidézte, hogy a Magyar Távirati Iroda kicenzúrázta a CEU nevét a pozitív hírekből, nehogy bármi jót lehessen mondani az egyetemről.

„Az egész állami berendezkedés egy egyértelműen megtervezett akció keretében egy ilyen gyűlöletkampányt indított az egyetemmel szemben, aminek semmi alapja nem volt, és azóta kiderült, hogy jogilag is, erkölcsileg is alaptalan volt az összes vádaskodás." – Enyedi Zsolt *

Jogi és erkölcsi elégtétel – bocsánatkérés és visszatérés

Az EU is jogtalannak bélyegezte a folyamatot, az akadémiai szabadság elleni fellépésként értékelve azt. Arra a kérdésre, hogy várna-e bocsánatkérést az új kormánytól, Enyedi Zsolt személyes véleményként elmondta: elvárna valami ilyesmit. A CEU-t nemcsak érzelmileg érintette súlyosan az ügy, hanem anyagilag is, és sok kárt tett a magyar felsőoktatásnak.

„Most ugye elvileg egy új korszakot írunk, tehát valahol azt tartanám természetesnek, hogyha az új kormány valamilyen gesztussal elismerné, hogy hiba volt." – Enyedi Zsolt *

Az elégtétel része lehetne, hogy jogilag is lehetőséget teremtenek arra, hogy az egyetem visszatérjen Budapestre. Jelenleg Bécsben van az a rész, amelyik diplomát is tud adni, Budapesten pedig csak egy kutatóintézet működik, oktatói tevékenység nélkül. A CEU soha nem akart külön jogokat vagy privilégiumokat – ez a vád is hazugság volt. Enyedi Zsolt szerint szükség lenne arra, hogy a magyar kormány képviselői leüljenek az egyetem vezetőivel, és biztosítsák őket arról, hogy ami megtörtént, az nem fog megismétlődni, és hogy az új kormány befogadó, elkötelezett az akadémiai szabadság mellett.

Felidézte személyes élményét is: mivel csoporttársa volt Semjén Zsoltnak, írt neki egy hosszú levelet, amelyben részletezte, mi mindent tesz a CEU, ami egy patrióta szemléletből pozitívnak minősülhet. Csak a titkárnő válaszolt, hogy a miniszterelnök-helyettes megkapta a levelet és elolvassa majd. Később kiderült, hogy éppen Semjén Zsolt nyújtotta be sürgősséggel a Lex CEU-t. Az akkori vezetőket abszolút nem érdekelte, hogyan lehetne Magyarországnak hasznot termelni a CEU-val való együttműködés révén.

A CEU-ügy mint a rendszer radikalizálódásának kezdőpontja

Enyedi Zsolt egyetértett azzal a felvetéssel, hogy a CEU kivégzése egy kezdőpont volt, amelyre aztán szépen ráfűződtek a további lépések. Ez egy teszt volt: mindazok az intézmények és szereplők, akik mertek kiállni a CEU mellett, kárát látták ennek. Sok konzervatív, korábban egyértelműen jobboldalinak minősíthető személy – köztük Sólyom László – is kiállt az egyetem mellett, de ők mind ellenségnek lettek bélyegezve.

Ezt követte az MTA bedarálása, a konkrét egyetemek elleni támadások, a Színház- és Filmművészeti Egyetem ügye, majd a kutatóintézetek leépítése. Enyedi Zsolt szerint ez a hadjárat nem csak Magyarországra korlátozódott: az illiberális korszak, amelyet Orbán Viktor és Donald Trump neve fémjelez, ekkoriban indult, és bizonyos értelemben egy majdnem transzatlanti projekt volt, amelynek a CEU volt az első áldozata, az első tesztje. Miután az ellenállás nem volt elég erős ahhoz, hogy megállítsa a gépezetet, sorra mindent felszámoltak.

Lovász László, az MTA akkori elnöke egy nyilatkozatában elmondta: amikor a CEU ügye volt, az akkori emberi erőforrás miniszter, Balog Zoltán megkereste, hogy álljon a kezdeményezés mellé. Lovász ezt elutasította, mondván, hogy a CEU-ra szükség van Magyarországon, és pozitív szerepet tölt be az akadémiai és felsőoktatási szférában. Enyedi Zsolt szerint ez indította el azt a folyamatot, ami az akadémia elleni kormányzati intézkedések kezdete volt.

Felelősök és szereplők – kik voltak benne „szügyig"?

A beszélgetés során Enyedi Zsolt több szereplőt is megnevezett, akik részt vettek a CEU ellehetetlenítésében:

  • Semjén Zsolt: egyéni képviselői indítványként terjesztette be a Lex CEU-t.
  • Áder János: a tüntetések szlogenje volt, hogy „ne írd alá, János". Enyedi Zsolt szerint nagyon gyáván viselkedett, nem küldte vissza normakontrollra a törvényt.
  • Schmidt Mária és Maruzsa Zoltán: a kezdeményezők között sejthetők.
  • Palkovics László és Rétvári Bence: részt vettek a folyamatban – Rétvári most újra az alkotmányosságért aggódik.
  • Az Alkotmánybíróság: gyáván félreállt. Amikor a CEU hozzájuk fordult azzal a kérdéssel, hogy megfelel-e a működésük a magyar alkotmánynak, nem válaszoltak, arra hivatkozva, hogy először udvariasak lesznek, és megvárják az európai hatóságok döntését.
  • Orbán Viktor: első pillanattól gátlástalanul beleállt, és olyan törvények megsértésével vádolta az egyetemet, amelyek még meg sem születtek. Enyedi Zsolt szerint ez még csak nem is visszamenőleges törvénykezés volt, hanem valami egészen kacifántos dolog, amibe maguk is belebonyolódtak.

„Ő már tudta, hogy milyen törvényeket fognak hozni, és azt mondta, hogy azokat mi majd meg fogjuk sérteni. Tehát gyakorlatilag egy olyan valamit kértek önökön számon, ami még meg se született." – Enyedi Zsolt Orbán Viktorról *

Orbán Viktor akkoriban azt mondta, hogy amikor látta, milyen sok magyar egyetemista tiltakozik, „majd meg kell nézzük, hogy miért is van az, hogy ilyen sokan kiállnak egy amerikai intézmény mellett". Enyedi Zsolt először azt hitte, hogy ez önvizsgálatot jelent, de kiderült, hogy a miniszterelnök azt értette alatta: megvizsgálják, honnan veszik a bátorságot a tiltakozók, és hogyan lehet megszüntetni ezt a fajta ellenállást – ami végül sikerült is.

A beszélgetőpartnerek egyetértettek abban, hogy ebben az időszakban dőlt el, hogy az orbáni világ elmegy a kifejezetten radikális jobboldali irányba, ahol már semmilyen kommunikáció nincs az európai fősodorral, a kereszténydemokratákkal, a konzervatívokkal, hanem kifejezetten a nagyon radikális trumpi vonalra állnak rá.

⚠️ Értelmezhetetlen vagy bizonytalan szakaszok
  • „pörsing cirkáló rakétákat" – az átiratban így szerepel, a helyes kifejezés nagy valószínűséggel „Pershing cirkálórakéták" (amerikai közepes hatótávolságú ballisztikus rakéták).
  • „Smith Mária" – az átiratban így szerepel, de a kontextus alapján szinte biztosan Schmidt Máriáról van szó, aki a CEU elleni fellépés egyik kezdeményezője lehetett.
  • „Maruzsa Zoltán" – az átiratban így szerepel, valószínűleg Maruzsa Zoltánról van szó, aki oktatási államtitkárként részt vehetett a folyamatban.
  • „kekvák" – a szövegkörnyezet alapján („utána jöttek a konkrét egyetemek elleni támadások, színházművészeti, aztán ugye a kekvák") nem egyértelmű, mire utal. Lehet, hogy a kutatóintézetekre vagy azok valamilyen csoportjára vonatkozik, de a pontos jelentés nem rekonstruálható.
  • „Ambetkár gimnázium" – az átiratban így szerepel, valószínűleg az Alternatív Közgazdasági Gimnázium (AKG) torzult alakja.
  • „Hegyl Péter" – az átiratban így szerepel, a kontextus alapján Hegyi Péterről van szó, aki a propagandaplakátok leragasztásáról ismert aktivista.
  • „Balog úr" – az átiratban így szerepel, a kontextus alapján Balog Zoltán volt emberi erőforrás miniszterről van szó.
Teljes átirat megjelenítése

[00:00:00]Köszöntjük a stúdióban Enyedi Zsoltot, mai beszélgetőpartnerünket.

[00:00:06]Kétféle minőségben is meghívtuk.

[00:00:10]Egyrészt ugye, és ez az ismertebb, 2017 és 19-ben, amikor ugye a hatalom kiebrudalta Magyarországról a CEUT-t, akkor ő volt a közép-európai egyetem rektorhelyettese, kifejezetten a magyar ügyekkel, a magyar egyetemi ügyekkel foglalkozott az intézményen belül.

[00:00:33]Ebben a témában is fogunk vele beszélgetni.

[00:00:36]Ez a beszélgetés második részét fogja kitenni.

[00:00:40]A másik, és ebben a minőségében ő kevésbé ismert, ő a Dialógus béke csoportnak 16 évesen aktivistája volt.

[00:00:53]És ennek a témának az ad aktualitást, hogy az osa archívumában most egy nagyon szép és nagyon jó kiállítást szervezett az államiztonsági szolgálatótörténeti levéltára és a és az osa osa közösen.

[00:01:10]Ö erről a szervezetről, vagy nem is annyira szervezetről, szerveződésről azért nagyon keveset tudunk.

[00:01:17]Ez egy civil mozgalom volt a 80-as évek elején, egy békemozgalom, amiben Zsolt akkor tényleg 16 évesen részett, csak nagyon röviden, mert akkor kezdjük ezzel a beszélgetést, nagyon röviden.

[00:01:32]Pontosan akkor mi is volt ez a civil szerveződés, a dialógus független békecsoport, és itt a a független az mindig ki is volt hangsúlyozna.

[00:01:39]Ugye most tényleg ez a 80-as évek eleje.

[00:01:45]Igen, köszönöm a meghívást.

[00:01:48]Tehát ez alapvetően a fegyverkezés ellen, a hidegháború ellen a kellet-nyugat megbékélésért való mozgalom volt, és valóban a függetlenség volt a legfontosabb jellemzője, és a függetlenség alatt leginkább a magyar államtól, és a akkori kommunista állami szervektől való függetlenséget kell érteni.

[00:02:09]80-as évek eleje ugye a Kádárkorszaknak egy ilyen nagyon tipikus időszaka, amikor még abszolút nem látszott az, hogy ez a rendszer valaha össze fog omlani és Magyarország körül egy meglehetősen hűvös légkör áramlott akkoriban, tehát a kelet-nyugatviszony az megromlott.

[00:02:30]Ö a nyugatiak pörsing cirkáló rakétákat, a keletiek SS20-asokat akartak telepíteni.

[00:02:41]egyértelmű volt, hogy a hidegháború egyik kevésbé barátságos szakasza fog elkezdődni, és ezért aztán nyugaton hatalmas békemozgalmak indultak, amelyek békemozgalmak az akkori ilyen posztmaterialista értékrendet kifejező fiatal kezdeményezések voltak.

[00:03:03]fiatalok blokkád alá vették a különböző nyugati nukleáris központokat, hatalmas tüntetések voltak, és hát volt egy ilyen általános igény legalábbis Magyarországon, hogy mi is ennek a részévé akarunk válni, mi is ki akarjuk fejezni azt, hogy nem értünk egyet a fegyverkezéssel.

[00:03:27]És hát nyilván Magyarországon külön éle volt annak, hogy szovjet fegyverekről volt szó.

[00:03:32]Akkoriban mi nem tudtuk, hogy atomrakéták is vannak Magyarországon, úgyhogy inkább csak féltünk attól, hogy lesznek, és azt gondoltuk, hogy valamit tenni kell ez ellen.

[00:03:44]Hát és azt azért hoz tegyük hozzá, hogy ugye a szovjet vagy az orosz narratíva akkoriban az egyoldalú leszerelést sujkolta.

[00:03:54]Tehát azt mondták, hogy ha a a nyugatiak leszerelik a a saját atomrakétáikat, akkor itten kitör a kitör a világbéke, és ugye itt volt egy államilag működtetett szervezet, és ez volt az Országos Béketanács.

[00:04:11]Ö ebben a nem tudom politikai erőtérben azért ebben az időszakban egy féligmeddig ellenzéki szervezet be belépni azt működtetni főleg 16 évesen ez ez tényleg hogy nézett ki belülről valóban akkoriban nem csak béke tanács működött hanem a varsói szerződést magát béke tábornak hívta ez a béke retorika ez csapból is folyt ez egy örök és elpusztíthatat Úgy tűnik.

[00:04:41]Igen.

[00:04:41]Igen.

[00:04:41]De hát ugye nyilván nem vették komolyan, és mi meg tehát a dialógus, békemozgalom ezt úgy gondolta, hogy komolyan kéne venni.

[00:04:51]Ö valóban egy mondjuk így félellenzéki mozgalom volt, és engem ez nagyon vonzott benne, de fontos megemlíteni, hogy akik kezdeményezték, azok kifejezetten arra a stratégiára építették a a mobilizációt, a a szervezet építését, hogy létrehozni egy olyan független mozgalmat, amely ugyanakkor meg lesz tűrve a rezsim által.

[00:05:20]Tehát ők nem akarták kihívni a rezsimet, nem akartak úgy viselkedni, ahogy az akkori demokratikus ellenzék, hanem abban reménykedtek, hogy mindenféle ilyen PR okokból meg egyéb szempontok miatt a magyar állam meg fogja tűrni ezt a spontán alulról építkező békemozgalmat.

[00:05:41]Sőt, ennek aztán később olyan következményei lesznek, hogy egy általános lazulás lesz a belpolitikai viszonyokban.

[00:05:52]Tehát ez egy nagyon nagy optimizmus vall, és később kiderült, hogy hogy nem volt megalapozott, tehát a rendszer végül nem tolerálta a mozgalmat.

[00:06:03]De nagyon fontos volt, hogy ez nem egy illegális mozgalom, ez nem egy olyan mozgalom, amelyik megkérdőjelezi a KD rendszer alaptételeit.

[00:06:16]Tehát nem volt szó 56-ról, nem volt szó úgy általában a szovjet csapatok Magyarországon való állomásoztatásáról, de egy csomó kérdésben a dialógus az mint egy megkerülte a legforróbb témákat, hanem egy viszonylag szűk körben, de ott civil módon, tehát a civil kurázsi szellemében lépett föl.

[00:06:38]És azt gondolták, azt gondoltuk, hogy ezt talán valahogy el fogja viselni a rendszer.

[00:06:46]Végül kiderült, hogy nem.

[00:06:46]Hát azért a rendszer nem tudom én alap működésének a leglényege az volt, hogy azért minden párt párt, tehát a párt irányítása alatt működjön.

[00:07:01]Tehát ez az országos béketanács is, a szakszervezetek, de hát a legtöbb a nőszervezetek is gyakorlatilag így működtek.

[00:07:08]Tehát ezen kívül, hogy működjenek olyan független civil szervezetek, amelyek valamennyire is nincsenek bekötve a párt irányításába, hát az elképzelhetetlen volt.

[00:07:20]Tehát ez a a dialógus csele azért valószínűleg egy nagy nag, tehát nagyfokú naivitásra is vallott, tehát hogy az a hatalom enged egy olyan független szervezetet, amire nincs befolyása.

[00:07:36]Igen.

[00:07:36]Igen.

[00:07:36]És ezt ezt egy idő után mi is be kellett lássuk.

[00:07:39]Az elején azért úgy tűnt, hogy talán a magyar hatóságok, amelyek akkoriban kezdtek el komoly hiteleket fölvenni nyugatról, amelyek akkoriban kezdtek el egy újabb gazdasági liberalizációba, tehát például GMK-k akkoriban indultak el, hogy talán megpróbálnak magukról meg a magyar belpolitikáról egy nyugat, kompatibilisebb képet mutatni.

[00:08:12]Már csak azért is, mertogy ugye ezek a béketanácsos aparácsikok, ezek jártak nyugat-európai békefórumokra, ahol őket fogadták ugyan, de egyértelmű volt, hogy jóval nagyobb lesz a legitim legitimitásuk, hogyha arra utalhatnak, hogy Magyarországon működhetnek a nyugatihoz hasonló kezdeményezések is.

[00:08:40]Tehát ez úgy tűnt, hogy van egy rés és és hogy ez naivitás volt teljesen, vagy vagy pedig volt benne realitás, ezt ezt nehéz megmondani.

[00:08:54]Az biztos, hogy az, amiről ön beszél, ez ez a függetlenség, ez valóban rendkívül mód ellene ment a rendszer logikájának.

[00:09:03]És az a beszédmód, elég szemtelen beszédmód, amit a dialógus alkalmazott, az nyilván irritáló volt.

[00:09:12]Csak, hogy megpróbálok fejből idézni ilhány passzust abból a nyilatkozatból, ami megjelent még 82 végén.

[00:09:21]Ebben a szerintem a legfontosabb mondat volt, mint egy az olvasóhoz szólva, hogy te Párizst látni szeretnéd.

[00:09:30]ehhez képest ami atombombáig úgy szét fogják rombolni azt a várost, hogy még a patkányok sem maradnak élve.

[00:09:39]majd a szöveg későbbi részében a a akik írták ezt a szöveget arra utaltak, hogy mi készek vagyunk a párbeszédre, és akkor felsorolták, hogy ki mindenkivel, és ott szerepelt az, hogy vallásosokkal és marxistákkal, vagyis a marxistákat, akik akkor ugye a hivatalos értékrend képviselő voltak, a vallásosokkal egy szintre emelték.

[00:10:03]Aztán azt mondták, hogy az a MSMP-vel és az ellenzékkel egy olyan időben, amikor az ellenzék nem létezett, tehát nem lehetett róla beszélni, majd pedig az volt, hogy a kormánnyal és a pánkokkal, tehát a pánkokat és a kormányt egy szintre helyezte a mozgalom.

[00:10:22]Tehát számos olyan mondat, gesztus volt ebben a szövegben még az is előjött, hogy hát látjuk, hogy a hidegháborúból kilábalni nagyon nehéz.

[00:10:35]Miért nem próbálunk meg így fokozatosan például úgy, hogy Hollandia kilép a NATO-ból, Magyarország meg kilép a varsói szerződésből.

[00:10:46]És hát nyilván ez inkább trollkodás volt, mint egy valódi program, de hát kifejezte azt, hogy itt van képzelőerő, vannak ötletek, van egyfajta hát ilyen civil attitűd, amiben nem a konfrontációra való igény fogalmazódott meg, tehát nem arról szólt a szöveg, hogy kiállunk a szabadságjogokért, és az elnyomó hatalmat azt el akarjuk mozdítani, de úgy Úgy beszélt a szöveg, mint egy olyan 20.

[00:11:18]század végi fiatal, aki igazából a holland meg angol fiatalokkal egyforma módon gondolkodik, és nem érti, hogy mi miért van itt a vasfüggöny, mert miért nem lehet utazni a másik országba.

[00:11:35]Tehát egy egy ilyen egyfajta föltupírozott naivitás, aminek célja volt az, hogy kifejezni, hogy minket nem érdekel az, hogy hivatalosan mi a berendezkedés most már évtizedek óta.

[00:11:50]Mi úgy akarunk viselkedni, mint normális civil emberek.

[00:11:55]Na most láthatóan azért a hatalom nem úgy reagált, ahogy önök ezt elvárták vagy remélték.

[00:11:59]Tehát ezeket a fricskákat nem könebben vették, vagy ezeket a poénos kiszólásokat nem könsebben tudták értékelni, viszont komoly rendőr és titkoszolgálati eszközöket is bevetettek azért, hogy az egészet szétverjék, szétbomblasszák.

[00:12:17]Ezt ez a közösség ezt hogy élte meg?

[00:12:19]Mert azért ez egy viszonylag nagy közösség volt.

[00:12:23]Tehát vidéki szervezetek is voltak.

[00:12:23]az nem csak egy szűk ö budapesti értelmiségi kezdeményezés volt, hogy érték ezt meg?

[00:12:33]Igen.

[00:12:33]Még még először arra, hogy hogy valóban viszonylag nagy volt.

[00:12:35]Tehát én amennyire tudom, ez volt a legnagyobb meg a bizonyosében egyetlen társadalmi mozgalom a szocialista rendszerben, ami függetlennek volt mondható.

[00:12:45]Talán a Petőfi körök említhetők még hasonlónak, de azok sokkal szűkebbek voltak.

[00:12:52]Tehát titkosszolgálati jelentésekből az derül ki, hogy 1000-1500 ember fordult meg a dialógusban.

[00:13:00]Nem volt nyilvántartás, úgyhogy mi magunk sem tudjuk, de hát valami ilyesmi nagyságrend lehetett.

[00:13:09]És és ahogy mondtam, azzal indult az egész mozgalom, hogy ezt megpróbáljuk úgy csinálni, hogy hogy ezt lehessen házkutatások, megfigyelések, kirúgások nélkül.

[00:13:24]És amikor 83 tavaszára egyértelmű vált, hogy ez nem fog menni így, akkor volt egy bizonyos döntés, ahol hát képviselők, vezetők, koordinációs tanács azt mondta, hogy jó, hát akkor ennek vége, tehát ezt nem folytathatjuk tovább.

[00:13:41]Mi megpróbáltunk mindent, de úgy látszik, hogy ez a hidegháborús logika, ez keresztbe ver ilyen kezdeményezéseket.

[00:13:53]De aztán az történt, hogy jó páran folytatták.

[00:13:55]Tehát voltak akciók 83-ban, voltak akciók 84-ben, tehát ketté vált bizonyos értelemben a közösség.

[00:14:07]És hát voltak olyanok, akik megpróbáltak mégis csak a hivatalos békemozgalomba beépülni, de elég sokan voltak, akik nemcsak, hogy erre nem voltak hajlandók, hanem radikalizálódtak, és már inkább közeledett a felfogásuk, a logikájuk a az ellenzék logikájához, ami még igazán szerintem érdekes ebben az egészben, hogy egyfajta ilyen keltető szerepet is betöltött ez a mozgalom a későbbi civil szervezetek szempontjából.

[00:14:40]Tehát akár beszéltünk még arról is, hogy az orbáni rendszer alatt is például létezett egy úgynevezett nyomtas teis mozgalom, amelyiknek a vezetője vagy kitalálója vagy éceszgébere még Hajdanában a 80-as évek elején a a dialógusban kezdte a civil karrierjét.

[00:15:03]Tehát, hogy vannak azért ilyen ilyen típusú hosszabb hosszabb távú átvezetések is.

[00:15:09]Abszolút.

[00:15:09]Tehát László János abszolút jól megtestesíti ezt a felfogást, de voltak kezdeményezések az elmúlt évtizedekben, amelyek dialógusosok nevehez köthetők.

[00:15:27]Itt a Gandi gimnázium, a Ambetkár gimnázium.

[00:15:33]Ugye a legutóbbi években nagy feltűnést keltettek Hegyl Péter akciói, akik aki barátaival leragasztotta azokat a propagandaplakátokat, amik szembentek a magyar alkotmányos alapelvekkel.

[00:15:53]egyébként szerintem ő most egy teljesen mellékes észrevétel, de egy ilyen típusú karakter lenne jó köztársasági elnöknek.

[00:16:01]Na most, hogy mint aki a plakátot tépegette.

[00:16:03]Igen.

[00:16:06]Igen.

[00:16:06]Tehát egy egy olyan ember, mint ő, tanárember, jogászember, aki kiállt a kommunista hatóságok ellen, kiállt a elnyomó nerhatóságokkal szemben.

[00:16:18]Tehát ilyen ilyen karakterű emberekre lenne szerintem szüksége.

[00:16:24]Tehát nem arra gondolt egyébkén, vagy nem arra gondolt, hogy hogy személyben ő, hanem inkább a karakter, tehát aki nem tudom, a Kádár rendszerben is, az Orbán rendszerben is egyfajta ellenzéki pozíciót vett föl.

[00:16:38]Igen, szerintem egyébként személyében is jó lenne, de most a karakteren van a hangsúly.

[00:16:42]Tehát van ez a felfogás, amelyik tényleg nem valamelyik pártban való betagozódás révén próbál változásokat elérni, hanem olyan okos és bátor gesztusokat tesz, ami kifejezi valamennyire a mindennori hatalommal való ellenállást.

[00:17:08]És hát egy köztársági elnök szerintem erre a fajta szerepre hivatott.

[00:17:13]Tehát egy, hogyha ilyen karaktert találnánk, az jót tenne Magyarországnak.

[00:17:20]Akkor egy ezzel a gondolattal kicsit térjünk is át a a második témánkra, a következő témánkra.

[00:17:26]Ugye a bevezetőben említettem, hogy ön volt a CEU felszámolásának az időszakában, ebben a 2017-től 19-ig tartó időszakban az intézmény rektorhelyettese.

[00:17:43]Ö és most ebben a minőségében kérdezném, ugye mostanában nagyon sokat lehet hallani arról, hogy az MCC, tehát a Matias Corvinus kollégium alapítványának megszüntetésével azok, akik ott tanulnak, a tanulók szülei, mennyire nehezen viselik érzelmileg az intézményük felszámolását.

[00:18:13]És gyakorlatilag ez számon kérik a mostani hatalmon, mármint az alapítvány megszüntetését, és ezáltal feltételezhetően az MCC-nek is a nem tudom szép lassú elhalását.

[00:18:26]Gyakorlatilag a CEU is ezt élte meg, tehát ebben az időszakban, vagy legalábbis a végén mindenképpen megélte azt, hogy megszűnik az intézményük, a szeretet intézményük és távozniuk kell és gyakorlatilag az országból kell távozniuk.

[00:18:45]Érzelmileg ez a közösség, a CEU közössége ezt hogyan élte meg?

[00:18:48]Tehát én nem vonom kétségben mondjuk az MCC-s diákok és a szüleik érzelmi viszonyulását ehhez a helyzethez, de hát ez történelmileg akkor nem egy egyedülálló helyzet, hanem megtörtént ez máskor is, és azt gondolom, hogy ez sem volt egy könnyű könnyű menet.

[00:19:10]Még mielőtt erről beszélnek, azért azt mondanám, hogy az MCC-vel való párhuzamba hozatal akár még sértő is lehet számunkra.

[00:19:17]Tehát azért a de nem ezt akartam inkább csak az igen az érzelmi viszonyulás.

[00:19:23]Értem értem csak le szeretném szögezni, hogy a a CEU nem közpénzt használt, magánpénzt egyetem volt és most is az, ami hát alapvetően az egyetemi funkcióit tölti be.

[00:19:34]Mindegy, de nem akarok túl sokat beszélni erről, hanem tehát ami ami az élményt illeti, az valóban egy egy nagyon keserű élmény volt, bár felemelő is.

[00:19:50]Ugye ma már megint talán legtöbben elfeledkeztek róla, de akkor 2017-ben egy nagyon komoly társadalmi ellenállás bontakozott ki a CEU mellett, és hát 70-800-es tüntetések voltak az egyetem mellett, úgyhogy volt egy nagyon jó része is ennek a konfliktustnank, de de azért alapvetően egy keserű és és és és különösség következményeit tekintve egy nagyon szomorú folyamat volt, mert valóban az egyetemnek el kellett hagynia nagyrészt Magyarországot.

[00:20:36]Amit lehetett, megőriztünk itt, de de sajnos a az oktatást át kellett vinni.

[00:20:41]És hát ez azt jelentette, hogy embereknek az életüket meg kellett változtatniuk.

[00:20:45]Tehát, hogy hogy átköltözni egy másik országba, új életet kezdeni, ez nem könnyű.

[00:20:49]És sok 100 embernek kellett ezen keresztülmennie.

[00:20:56]Nem mindenki volt rá képes.

[00:20:56]Tehát voltak, akiket elvesztettünk.

[00:21:02]Voltak, akiknek ez nagyon komoly családi konfliktusokat generált, hiszen gyereket ki kellett venni iskolából, új nyelvi környezetbe kellett vinni.

[00:21:15]akkoriban egyébként maga a konfliktus összehozta a közösséget, tehát ilyen nyomá eleve a a CEU az egy kisebb egyetem, mint mondjuk az ELTE, tehát mi inkább ismerjük egymást személyesen, de az, hogy hogy elképesztő támadások keresztűzében volt az egyetem a magyar állam részéről ilyen apróságokra emlékeztetnék, hogy a magyar távi Irati iroda kicenzúrázta a CEU nevét olyan hírekből, amik pozitívak voltak, csak nehogy bármi pozitívat lehessen mondani az egyetemről.

[00:21:52]Tehát az egész állami berendezkedés egy egyértelműen megtervezett akció keretében hát egy ilyen gyűlöletkampányt indított az egyetemmel szemben, aminek semmi alapja nem volt, és azóta kiderült, hogy a jogilag is, erkölcsileg is alaptalan volt az összes vádaskodás, de akkor ugye nem tudtuk még, hogy pontosan hogyan alakul a közvélemény, hogy hogy ki lesz az, aki aki elhiszi azokat a hazugságokat, amiket folyamatosan hassogott a tév meg a rádió.

[00:22:27]És hát olyan emberek, mint mondjuk Orbán Balázs most az MCC kapcsán jut eszembe, akik akik most a nem tudom a kisebbségek jogait, az alkotmányos berendezkedést féltik meg hasonlókat.

[00:22:44]Hát ők ők abszolút a gyűlöletkampány részei voltak.

[00:22:51]Itt azért hadd akassza meg egy kicsit említette, hogy jogilag ez ez egy nagyon bizonytalan talajon álló dolog volt, mármint a hatalom részéről, és hogy ez be is bizonyosodott.

[00:23:01]Aztán assiszem az EU is ilyen módon nyilvánult meg, tehát hogy az egész processzus processzust azt jogtalannak béjegezte az akadémiai szabadság elleni fellépésnek.

[00:23:20]A magyar kormány most a közelmúltban bocsánatot kért például a a gyerekektől.

[00:23:27]Például önök várnának-e ilyen bocsánatkérést?

[00:23:29]Egyáltalán valamifajta politikai elégtételre szükség lenne a a mostani hatalomtól a az eltávolított CEO-val kapcsolatban?

[00:23:45]az intézmény nevében nem beszélhetek.

[00:23:49]Én személy szerint elvárnék valami ilyesmit.

[00:23:52]Tehát ugye ez nem csak érzelmileg érintett minket nagyon súlyosan, hanem anyagilag is.

[00:24:07]Sok kárt tett a magyar felsőoktatásnak.

[00:24:10]A magyar állam ebbe rendesen beleállt.

[00:24:15]Most ugye elvileg egy új korszakot írunk, tehát valahol azt tartanám természetesnek, hogyha az új kormány valamilyen gesztussal elismerné, hogy hiba volt, hogy ö nem tudom, a szeusok olyannak voltak kitéve, amelyek általában ki vannak téve elnyomó rendszerekben azok, akik valamiféle autonómiát próbálnak megőrizni, és ilyen egyéb szempontból egyébként a a dialógussal is van némi párhuzam, tehát hogy az az elég sokat elárulna egy egy új demokratikus irányról, hogyha lenne valaki a magyar kormányban, aki ezt a gesztust megtenné.

[00:25:02]És az elégtételnek például része lehetne az, hogy lehetőséget teremtenek jogilag is, hogy hogy az egyetem visszatérjen Budapestre.

[00:25:13]Ugye most Bécsben van az a része, amelyik diplomát is tudáíteni.

[00:25:18]Budapesten pedig van egy kutatóintézet, de itt hát oktatói tevékenység nem zajlik.

[00:25:24]Tehát az biztos, hogy a CEU semmilyen külön jogot, privilégiumot nem akart.

[00:25:29]Tehát soha nem akartunk, nem is volt minden hazugság ellenére.

[00:25:35]De hogyha azt tudná az egyetem közösségi, hogy az új magyar kormány az egy befogadó kormány, az az ez egy olyan kormány, ami elkötelezett az akadémiai szabadság mellett, az nagyon sokat jelentene.

[00:25:49]Tehát ö ehhez szerintem megint csak magánvélemény.

[00:25:55]szükség lenne arra, hogy a magyar kormány képviselői leüljenek az egyetem vezetőivel, mostani vezetőivel, és biztosítsák őket arról, hogy az, ami megtörtént a múltban, az nem fog megtörténni a jövőben.

[00:26:11]Tehát egy új új új világban vagyunk, ahol azok a lehetőségek, amik a CEUban vannak, azok azokat a magyar állam a saját társadalma szempontjából használni akarja.

[00:26:24]Tehát emlékszem, amikor megtörténtek a támadások, akkor mi nagyon sokat kommunikáltunk arról, hogy mennyi anyagi haszonnal meg tudományos haszonnal jár az éteni tevékenysége az egyetemnek, de kiderült, hogy ez egyáltalán nem érdekli a a hatalmon lévőket.

[00:26:45]Nekem csoportársam volt Semen Zsolt, úgyhogy írtam neki egy levelet, amiben nagyon hosszan megírtam, hogy mi mindent teszünk, amiről mi azt gondoljuk, hogy egy patrióta szemléletből pozitívnak kell minősüljön.

[00:27:03]Akkor csak a titkár vagy titkárnő írt vissza, hogy megkapta a miniszterelnök helyettes úr a levelet, és elolvassa majd.

[00:27:11]És aztán később hallottam, hogy ő volt az, aki benyújtotta a sürgősségi sürgősséggel a a Lexutát.

[00:27:20]Az akkori vezetőket abszolút nem érdekelte, hogy hogyan lehetne Magyarországnak, Budapestnek hasznot termelni a CEOval való kooperálás révén.

[00:27:30]Hát az nagyon jó lenne szinte mindenkinek, hogyha a mostani vezetőket ez érdekelné.

[00:27:38]És hát azért azt se felejtsük el, hogy a CEU kivégzése az az a magyar egyetemi, felsőoktatási akadémiai szféra területén is egy ilyen lejtmenetet indított el, hogyha lehet így fogalmazni.

[00:27:57]Tehát most volt egyébként Lovász László adott egy nyilatkozatot, már pontosan nem tudom én hogy ezt hol olvastam, de hogy amikor a CEU ügye volt, akkor őt az akadémia elnökeként megkereste az akkori emberi erőforrás miniszter a Balog úr és gyakorlatilag azt kérte tőle, hogy hát álljon a kezdeményezés mellé.

[00:28:33]És akkor az akadémia elnöke Lovász László azt mondta, hogy a Ceura szükség van itt Magyarországon az akadémiai szférem és a a felsőoktatási szférán belül is egy nagyon pozitív szerepet tölt be.

[00:28:44]És szerinte ez indította el aztán azt a folyamatot, ami az akadémia elleni kormányzati intézkedéseknek is a kezdete volt.

[00:28:55]És aztán a a végfázisa pedig a a kutatóintézetnek a kutatóintézeteknek a leépítése.

[00:29:00]Tehát igazán azt szerettem volna kérdezni, vagy ha azt szerettem volna itt a kérdésemben állításként megfogalmazni, hogy ez egy kezdőpont volt a CEU kivégzése, és aztán erre szépen ráfűződtek a további további lépések.

[00:29:17]Abszolút.

[00:29:17]Ez egy teszt volt, és mindazok az intézmények, szereplők, akik mertek kiállni a CEU mellett, azok aztán kárát látták ennek.

[00:29:27]egyébként nagyon sok konzervatív, korábban egyértelműen jobboldaliként minősíthető személy is kiállt a a CEU mellett akkoriban, és hát persze olyanok, mint Sólyom László, tehát nagyon nagy tekintélyek kiálltak, de ők mind ellenségnek lettek bélyegezve, és utána jött az MTA bedarálása, utána jöttek a konkrét egyetemek elleni támadások, színházművészeti, aztán ugye a kekvák tehát ez ez valóban egy hadjárat eleje volt, de nem csak Magyarországon.

[00:30:02]Tehát hogyha így visszaalapozunk a történelemben, akkor az a bizonyos, mondjuk illiberálisnak is nevezhető korszak, amit Orbán neve mellett, ugye Trump neve fémjelez, ez akkoriban indult, és bizonyos értelemben ez egy ilyen majdnem Transzatlantinak is nevezhető projekt volt, aminek nek a CEU az első áldozata, első első ilyen tesztje volt, és miután volt ugyan ellenállás, de ez nem volt akkora, hogy a gépezetet meg tudta volna állítani, utána így sorba mentek és gyakorlatilag mindent felszámoltak.

[00:30:56]Valamennyire azért még beszéljünk azokról is, és itt ne személyeskedjünk persze, de említsük meg, hogy kik voltak a hatalom részéről azok, akik ebben azért hát szügyig benne voltak, vagy említette már Semén Zsoltot, aki egyéni képviselő indítványként terjesztette be ezt az egészet, de ha jól emlékszem, abban az időszakban volt a tüntetések szlogje az, hogy ne írd alá János.

[00:31:27]Tehát Áder János, akinek a neve a napokban szintén más ügyek miatt előkerült.

[00:31:37]Itt is azért komoly szerepet töltött be.

[00:31:40]Én úgy tudom, hogy nem csak Normakontrollra nem küldte vissza, hanem nem tudom, tehát pont pontosan nem tudom az ő szerepét, de hogy komoly szerepet játszott ebben az ügyben is.

[00:31:56]Abszolút nagyon gyáván viselkedett.

[00:32:00]Tehát akkoriban ugye voltak olyanok, akiket legalábbis sejtünk, mint kezdeményezők.

[00:32:06]És hát ilyenek ilyen volt Smith Mária, ilyen volt Maruzsa Zoltán.

[00:32:12]Aztán voltak olyanok, akik hát részt vettek benne, Palkovics László, Rétvári Bence, aki most megint a alkotmányosságért aggódik, és hasonlók.

[00:32:26]És hát voltak olyanok, akik gyáván félreálltak.

[00:32:29]Ilyen volt a magyar alkotmánybíróság, amelyhez fordultunk azzal a kérdéssel, hogy megfelelően működünk-e, hogy a magyar alkotmánynak megfelelő-e a működésünk.

[00:32:45]És nem válaszoltak.

[00:32:45]Azt mondták, hogy most először udvariasak lesznek, és inkább megvárják, hogy az európai hatóságok hogyan döntenek.

[00:32:54]Tehát senki nem mert mondani semmit, mert tudták, hogy Orbán Viktornak a témával kapcsolatban van egy játszmája.

[00:33:06]Senki nem tudta egyébként, hogy pontosan meddig akarja ezt játszani.

[00:33:09]Tehát beszéltünk olyanokkal, akik közelálltak Orbán Viktorhoz, és ők sem tudták, hogy mi a végső cél.

[00:33:18]De miután a főnök ugye ebben az ötdimziós sakkjátszmában gondolkozik, mindig biztos van valami nagyon ravasz és nagyon jó terve, úgyhogy hagyjuk, hogy ő érvényesítse az akaratát.

[00:33:33]Ő pedig ugye első pillanattól gátlástalanul beleállt, és az egyetemet olyan törvények megsértésével vádolta, amelyek akkor, amikor ő erről beszélt, még nem is voltak aláírt törvények.

[00:33:47]Tehát ő már tudta, hogy milyen törvényeket fognak hozni, és azt mondta, hogy azokat mi majd meg fogjuk sérteni.

[00:33:53]Tehát gyakorlatilag egy olyan valamit kértek önökön számon, ami még meg se született.

[00:33:58]Igen.

[00:33:58]Tehát ez még csak nem is egy ilyen visszamenőleges törvénykezés volt, hanem valami egészen kacifántos dolog.

[00:34:05]Igen.

[00:34:05]Igen.

[00:34:05]Egy kicsit bele is bonyolódtak, azt hiszem, a saját érvelésükbe, és ilyen szempontból elkövettek hibákat.

[00:34:14]Mondta is egyébként Orbán Viktor akkoriban, hogy mikor látta, hogy milyen sok magyar egyetemista tiltakozik, hogy majd meg kell nézzük, hogy miért is van az, hogy ilyen sokan kiállnak egy amerikai intézmény mellett.

[00:34:30]Én akkor azt gondoltam, hogy ez talán azt jelenti, hogy valamiféle önvizsgálatot fog tartani, de kiderült, hogy ezalatt azt értette, hogy megvizsgálják, hogy honnan veszik a bátorságot azok, akik kiállnak a CEU mellett, és hogyan lehet megszüntetni ezt a fajta ellenállást, amit aztán végül is sikerült.

[00:34:50]Tehát volt egy nagyon komoly gépezet, ahol nem mindenki volt rossz indulatú, inkább én azt mondanám, hogy gyáva volt.

[00:34:59]És aztán ugye a következő éveket is ez jellemezte.

[00:35:02]Tehát voltak problémák 2016-207 előtt is nyilván, sőt hát a rendszer alapjai korábban épültek ki, de az, hogy elmegy a a az orbáni világ ebbe a kifejezetten radikális jobboldali irányba, ahol már semmilyen kommunikáció a mondjuk európai fősodorral, a keresztény demokratákkal, a konzervatívokkal nem lesz, hanem kif kifejezetten rállnak erre a nagyon radikális trumpi vonalra.

[00:35:36]Ez szerintem akkoriban dőlt el.

[00:35:42]Hát assiszem még sokat beszéltnénk erről a magunk mögött hagyott történelmi korszakról, de reméljük, hogy tényleg ezt most magunk mögött hagytuk.

[00:35:54]Nagyon szépen köszönöm a beszélgetést Enyedi Zsoltnak, és még mielőtt végső búcsút vennénk itt a hallgatóktól, azért azt mindenképpen el kell mondjam, hogy mindenki, aki teheti, az iratkozzon fel a kontrol csatornájára.

[00:36:08]És tényleg nagyon szépen köszönöm ezt a beszélgetést.

[00:36:13]Én is köszönöm szépen a meghívást.

[00:36:15]Ctrol.hu, Eljött az ideje.