„Orbán Viktort nem torrenten töltötték le ennek az országnak” – Interjú Dorosz Dáviddal
- Dorosz Dávid A hatalom árvái című regénye egy politikai thriller, amely könnyen befogadható formában dolgoz fel súlyos társadalmi és történelmi traumákat.
- A történet egy fiktív Veszprém megyei településen játszódik, három család generációin keresztül mutatva be az elmúlt 40-60 év magyar valóságát a II. világháború végétől napjainkig.
- A szerző kendőzetlen, naturalisztikus nyelvezettel ábrázolja az erőszakot és a transzgenerációs traumákat, mert nem akart „maszatolni” a valóság súlyának bemutatásakor.
- A „hatalom árvái” koncepció szerint az 1989-es rendszerváltás egy elitprojekt volt, amelyből kimaradtak az emberek, és az ezt követő kormányzati kudarcok vezettek a 2010-es politikai fordulathoz.
- A regény a magyar történelemben visszatérő „pótapa” jelenséget is vizsgálja, ahol a társadalom újra és újra egy erős vezetőbe vetíti a szebb jövő reményét, ami végül mindig csalódáshoz vezet.
- A cselekménybe szőtt srebrenicai párhuzam arra figyelmeztet, hogy a fokozódó gyűlöletbeszéd és a kisebbségek kipécézése előbb-utóbb fizikai erőszakba torkollik.
- A karaktereket a szerző számos valós személyből gyúrta össze, és a történethez Bécsben élve, a magyar támogatási rendszertől függetlenül, félelem nélkül gyűjtött információkat.
- A regényben hangsúlyos a nők kiszolgáltatottsága, amit egy bécsi abortuszturizmus-jelenet is szemléltet, bemutatva a magyar állam által cserbenhagyott nők megalázó helyzetét.
- A thriller nyomozási szálát egy eltűnt roma kisfiú esete indítja, rávilágítva a gyermekvédelem rendszerszintű problémáira és a segítő szakemberek hősiességére.
-
„Nagyon remélem, hogy ez egy olyan könyv, amiből nagyon sokat lehet szórakozva tanulni és elgondolkodni és önmagunkra és az országra reflektálni.” – Dorosz Dávid
Részletes összefoglaló megjelenítése
A regény műfaja és alapkoncepciója
Dorosz Dávid legújabb könyve, A hatalom árvái egy politikai thriller, amelyet a szerző tudatosan ebbe a műfajba sorolt. A thriller műfajválasztást azzal indokolta, hogy a nemzetközi – elsősorban angolszász – thrillermesterek hatására olyan művet akart alkotni, amely kemény társadalmi kérdéseket feszeget, ugyanakkor könnyen befogadható, olvasmányos formában teszi ezt.
„Kemény témákról akarok, de könnyen befogadható módon írni, és éppen ezért a thriller felel meg a legjobban ennek a műfajnak.” – Dorosz Dávid *
A szerző szerint az elmúlt 16 évben Magyarország államformája is gyakorlatilag egy politikai thriller volt, így természetesnek érezte, hogy ebben a műfajban írja meg az országot foglalkoztató alapvető kérdésekről szóló regényét.
A regény időbeli és földrajzi keretei
A történet egy Veszprém megyei fiktív településen, Árokváron játszódik, és három család három generációjának életén keresztül mutatja be az elmúlt 40-60 év magyar valóságát. A regény időben egészen a második világháború végéig nyúlik vissza, ahol egy visszavonuló orosz katona által elkövetett nemi erőszak jelenetével indul. Dorosz hangsúlyozta, hogy az elmúlt 16 év történéseit nem lehet megérteni 1989 és a 90-es évek, valamint a posztszocialista tragédiasorozat nélkül, amelyek a szülők és nagyszülők generációját érintették.
A transzgenerációs traumák bemutatása kiemelt szerepet kap a műben. A szerző szerint ezek a traumák egészen az 1940-es, 1950-es évekig nyúlnak vissza, és alapvetően meghatározzák a szereplők életét és döntéseit. A cselekmény napjainkban egy vadászlakban éri el a csúcspontját.
Nyelvezet és ábrázolásmód
Dorosz Dávid tudatosan választotta a kendőzetlen, naturalisztikus nyelvezetet. Elmondása szerint nem szeret „maszatolni”, sem az életben, sem az irodalomban. A regényben ábrázolt erőszak – legyen szó az 1945-ös nemi erőszakról, a helyi kiskirályok működéséről vagy a rendszer által okozott lelki sebekről – minden esetben a valóságot tükrözi, annak teljes érzelmi és lélektani súlyával együtt.
„Akármit csinálok az életben, nem szeretek maszatolni, és így aztán maszatolós regényt se szerettem volna írni, hanem azt a valóságot [...] kendőzetlenül akartam megírni úgy, ahogy ez valóságosan megtörtént.” – Dorosz Dávid *
A szerző fontosnak tartja, hogy a kortárs irodalom őszintén és szembenézősen beszéljen olyan sebekről és traumákról, amelyekről korábban csak a négy fal között lehetett beszélni. Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy mindezt szórakoztató formában kívánja tálalni, hogy az olvasók élvezettel „falják az oldalakat”.
Történelmi háttér és kutatómunka
A beszélgetés során kiderült, hogy Dorosz Dávid rendkívül alapos történelmi ismeretekkel rendelkezik, ami részben kiváló középiskolai történelemtanárának, részben folyamatos önképzésének köszönhető. A szerző rengeteg történelmi könyvet, sorozatot és podcastet fogyaszt, és az írás során kiterjedt kutatómunkát végzett.
A kutatás két fő forrásból táplálkozott:
- Személyes beszélgetésekből, interjúkból (különösen Veszprém megyében és hasonló településeken)
- Könyvtári kutatásból, dokumentumfilmek megtekintéséből
A szerző kiemelte, hogy a történelem szóban benne rejlik a „történet” szó, és őt mindig is a történetek, az emberi sorsok és döntések izgatták. Ez a szemlélet hatja át a regényt is.
A rendszerváltás kritikája és a „hatalom árvái” koncepció
A regény egyik központi gondolata, hogy az 1989-90-es rendszerváltás alapvetően egy elitprojekt volt, amelyből az emberek tömegei kimaradtak. Dorosz szerint a rendszerváltó elitek tankönyvszerűen követték a nemzetközi példákat, de nem vonták be az embereket a folyamatokba, és egy ponton túl nem is érdeklődtek irántuk. Az emberek így váltak „a hatalom árváivá” – nem csak az elmúlt 16 évben, hanem az elmúlt 40 évben.
„Orbán Viktort nem torrenten töltötték le ennek az országnak, hanem az azt megelőző hosszú 20 év kormányzati kudarcai, az elitek bizonyos szempontból árulása [tette lehetővé].” – Dorosz Dávid *
A szerző részletesen kifejtette, hogy a 2010-es kétharmados Fidesz-győzelem nem a véletlen műve volt. A gyárbezárások, a privatizáció visszásságai, a kárpótlás igazságtalanságai mind hozzájárultak ahhoz, hogy az emberekben felgyülemlett a frusztráció és a jogos elégedetlenség. Amikor az emberek azt érezték, hogy a demokrácia nem foglalkozik velük, érthető módon fordultak egy olyan politikai erő felé, amely azt ígérte, hogy elsöpri a régi rendszert.
A „pótapa” jelenség a magyar történelemben
Dorosz Dávid egy korábbi videójára utalva kifejtette, hogy a magyar társadalom az elmúlt 150-200 évben újra és újra „pótapákba” vetítette a szebb jövő reményét. Ezek a rendszerek előbb-utóbb mindig elárulták az embereket, „árvává tették” őket, majd jött valaki, aki szép szavakkal és ígéretekkel elhitette, hogy visszahozza az elveszett aranykort.
„Elsöpörjük a régi korrupt, veletek nem törődő elitet, és újra egy fantasztikus Disneyland-rendet fogunk teremteni. És ez követte végig a történelmünket, hogy pótapák követték pótapákat, és a társadalom pedig újra és újra a csalódások áldozata lett.” – Dorosz Dávid *
A szerző reményét fejezte ki, hogy a jelenlegi korszakváltás lehet az a pont, amikor a magyar társadalom meghaladja ezt a mintázatot.
A demokrácia leépítésének mérföldkövei
A regényben több olyan esemény is megjelenik, amely a szerző számára személyesen is meghatározó volt a demokrácia leépülésének folyamatában. Két ilyen mérföldkövet emelt ki:
-
A CEU kiutálása: Dorosz éppen Amerikában tartózkodott, amikor ez történt. Távolról szemlélve egészen hihetetlennek tűnt számára, hogy egy egyetemet egyszerűen bezárnak.
-
A Népszabadság megszüntetése: Szintén Amerikában érte a hír, és napokig csak kóválygott a hatása alatt. Az, hogy Magyarország egyik legnagyobb presztízsű, legrégebbi napilapját egyik napról a másikra be lehet zárni, mélyen megrázta.
A szerző elmondta, hogy már 2010-2011 fordulóján, az Alkotmánybíróság jogköreinek szétverésekor egyértelművé vált számára, hogy nincsenek illúziók: a Fidesz az ország teljes legyalulására készül. Akkoriban a parlamentben dolgozó kollégáival kemény vitákat folytatott erről.
A gyűlöletbeszéd következményei és a srebrenicai párhuzam
A regényben fontos szerepet kap a srebrenicai mészárlás, amelyet a szerző tudatosan hozott be a történetbe. A nemzetközi szál kapcsán kifejtette, hogy a balkáni tragédia példája azt mutatja: a gyűlöletbeszéd, a kisebbségek kipécézése, a gusztustalan lejárató kampányok nem maradnak a szavak szintjén. Amikor a szavak egyre fokozódnak, és a társadalom hagyja ezt, annak előbb-utóbb fizikai ára is lesz.
„Amikor a szavak megjelennek és hagyjuk, hogy egyre fokozódjanak, annak később fizikai ára is lesz.” – Dorosz Dávid *
A szerző hangsúlyozta, hogy a regényben szereplő nemzetközi jelenetek azt is bemutatják, hogy a nemzetközi közösség csak akkor érti meg ezeknek a folyamatoknak a mélyebb rétegeit, ha az adott ország elitjei maguk is próbálják elmagyarázni azokat.
A karakterek forrásai és a valóságalap
Dorosz Dávid elmondta, hogy a regény szereplőit nagyon sok létező emberből gyúrta össze, de soha nem egyetlen személyből, és nem is kettőből-háromból. Különösen igaz ez a politikailag érzékenyebb karakterekre, mint például Jászai Jánosra, Árokvár parlamenti képviselőjére.
A szerző részletesen beszámolt arról, hogyan gyűjtötte az információkat a regényhez. Az első könyve, a Mindenki lelép megjelenése után egy balatoni étteremben egy „pufi mellényes helyi megfejtő” odament hozzá, és elkezdett történeteket mesélni – például hogy egy bizonyos vállalkozó tihanyi villájában üvegfalu a jacuzzi. Innentől kezdve az emberek egymásnak adták a kilincset: volt, aki kiment hozzá Bécsbe, volt, aki egy pláza elhagyatott parkolójában találkozott vele.
„Mindig azt mondták, hogy bezzeg a Józsi, bezzeg az Attila, bezzeg a másik faluban, a másik körzetben.” – Dorosz Dávid az informátorairól *
A szerző hangsúlyozta, hogy az így kapott információkat soha nem vette át egy az egyben, hanem bedolgozta, a különböző karakterek között elosztotta, átformálta, és a nagy történetívbe illesztette. Az ő feladata egy jól működő, a valóságot érzékletesen bemutató történet megalkotása volt, nem pedig az oknyomozó újságírás.
Félelem és bátorság a regényírás során
A beszélgetés során felmerült a kérdés, hogy a szerző nem félt-e, amikor 2023-ban elkezdte írni a regényt – abban az időszakban, amikor még messze volt a kormányváltás, és a rendszer az ennél sokkal kisebb kritikát sem tolerálta. Akkoriban azt a tanácsot is megkapta, hogy „ne nagyon vegyen tartós tejet”, ha meg akarja jelentetni a könyvet.
Dorosz Dávid elmondta, hogy nem félt, és ennek több oka is volt:
- Bécsben él, korábban is sokat élt külföldön, így nem függött a magyar irodalmi támogatási rendszertől
- Jogi és politikai hátteréből adódóan van rálátása a hatalom működésmódjára
- Rendelkezik egy olyan kapcsolatrendszerrel, amely segítette a tényfeltáró munkát
Ugyanakkor belső feszültséget érzett: úgy érezte, valakinek meg kell írnia ezeket a dolgokat.
A regény célja és hatása
A szerző határozottan elhatárolódott attól az elképzeléstől, hogy egy írónak az lenne a feladata, hogy megdöntse a rendszert. Szerinte a fikció szerepe más: a valóságot olyan módon kell megjelenítenie, hogy az katarzishoz, érzelmi feldolgozáshoz és érzelmi kötődéshez vezessen. Ez a művészet egyik legősibb szerepe.
„Nem gondolom, hogy helyes az, ha az írónak kifejezetten az a célja, hogy akkor most ő döntse meg a rendszert. Ez nem az írók feladata.” – Dorosz Dávid *
Dorosz számára az a legfontosabb, hogy a regény elgondolkodtassa az olvasókat, önreflexióra késztesse őket, és bemutassa, hogy a politika és a hatalom milyen hatással van a személyes életükre, családjaikra, barátságaikra. Elmondta, hogy volt olyan olvasója, aki 30 év után először írt az édesapjának, mert a regényben szereplő apa-fiú kapcsolat és a ki nem mondott mondatok súlya meghatotta.
Női jogok és az abortusztörvény
A regényben kiemelt szerepet kapnak a női jogok és a nőket érő társadalmi, anyagi és érzelmi pofonok. A szerző elmesélte, hogy a könyv egyik legerősebb jelenete – az abortuszturizmus ábrázolása – személyes élményen alapul. Bécsben, egy nőgyógyászati magánrendelőben ülve döbbent rá, hogy körülötte minden nő magyar, és mindannyian azért vannak ott, hogy elvégeztessenek egy olyan beavatkozást, amit Magyarországon a törvények miatt nem tudnak, nem akarnak vagy nem mernek elvégeztetni.
„Ezeket a remegő, síró, az életük egyik legnehezebb, kiszolgáltatott pillanatában, a saját államuk által cserbenhagyott, megalázott nőket látod, amikor ki kell menniük egy másik országba.” – Dorosz Dávid *
A szerzőt különösen az rázta meg, hogy miközben ezek a nők is szörnyű helyzetben vannak, vannak olyanok is, akik ezt anyagilag nem engedhetik meg maguknak – ők a legszegényebbek, a peremvidékeken élők, akik semmilyen segítséghez nem jutnak hozzá.
Dorosz kiemelte, hogy az elmúlt 16 évben a nőkkel szembeni bánásmód – a plakátoktól a konkrét jogszabályokig – „egészen gyomorforgató” volt. A regényben szereplő Olga karaktere, aki a 89-es rendszerváltás környékén foglalkozik ezekkel a kérdésekkel, részben ezt a női küzdelmet és szolidaritást jeleníti meg.
A gyermekvédelem és a regény központi szála
A thriller nyomozási szálát egy roma kisfiú eltűnése indítja el egy nevelőotthonból. A szerző elmondta, hogy ezt a szálat már 2023 közepén, a regény írásának kezdetekor kidolgozta – tehát jóval azelőtt, hogy a gyermekvédelmi botrányok a közbeszéd részévé váltak volna.
A gyermekvédelem ábrázolásához Dorosz Dávid számos szakemberrel konzultált. Külön kiemelte Lőrinc Andreát, aki a Diósgyőr környéki nevelőotthonokban végzett munkát, és akinek a gyermekek körében fellelhető tetoválásokról szóló szakanyagai beépültek a regénybe. A szerző hangsúlyozta, hogy az általa megismert gyermekvédelmi szakemberek mindegyike a lehető legnagyobb szeretettel, odaadással és szakértelemmel fordult a gyerekek felé, és „egészen elképesztő hősiességgel” maradtak benne egy olyan rendszerben, amely őket is magára hagyta.
A regényben megjelenik az a probléma is, hogy a hatóságok egy ponton túl nem akarnak foglalkozni az eltűnt gyermekekkel, arra hivatkozva, hogy „úgyis megszöknek, úgyis drogoznak, buliznak, és majd visszamennek”. A szerző szerint azonban nem megy mindenki vissza.
A beszélgetés során szóba került a „Zsolti bácsi ügy” is, amellyel kapcsolatban Dorosz Dávid annyit mondott, hogy a saját „megfejtése” a sorok között, a könyv 85. fejezetében olvasható.
A regény ajánlása és fogadtatása
A szerző az olvasói visszajelzésekre hivatkozva ajánlotta a könyvet. A leggyakoribb reakciók szerint az olvasók úgy érzik: „ezek mi vagyunk, ez a mi országunk, ez rólunk szól, ez a velünk megtörtént dolgokról szól”. A könyvet a téma nehézsége ellenére is könnyen fogyaszthatónak, gyorsan olvashatónak tartják, és sokan dicsérik a rövid fejezetes szerkezetet, valamint a filmszerű ábrázolásmódot.
Dorosz Dávid első regénye, a Mindenki lelép felkerült a Margó-díj shortlistjére, mint a tavalyi év egyik legjobb debütáló regénye, és már elindult a filmes feldolgozás előkészítése is.
A szerző reményét fejezte ki, hogy jó ideig nem kell több ilyen típusú könyvet írnia, amely ennyire az ország és a rendszer leirata, illetve vádirata.
„Nagyon remélem, hogy ez egy olyan könyv, amiből nagyon sokat lehet szórakozva tanulni és elgondolkodni és önmagunkra és az országra reflektálni.” – Dorosz Dávid *
A feldolgozás fontossága
A beszélgetés végén a szerző hangsúlyozta, hogy az elmúlt 16 év feldolgozásához három dologra van szükség: fel kell tárni a történteket, túl kell lépni rajtuk, és fel kell dolgozni őket. A harmadik – a lelki feldolgozás – a legfontosabb, és ebben az ilyen típusú könyvek is segíthetnek. Nem dughatjuk a fejünket a homokba: tudnunk kell, mi történt, és meg kell értenünk, mi miért történt.
⚠️ Értelmezhetetlen vagy bizonytalan szakaszok
- Nincs ilyen szakasz.
Teljes átirat megjelenítése
[00:00:00]Tombola nyáre földtekén.
[00:00:00]De mi itt most mondhatnám, egy-egy könyvklubot tartunk.
[00:00:05]A hatalom árváyi és Dorosz Dávidot köszöntöm a stúdióban.
[00:00:07]Szia Dávid!
[00:00:09]Köszönöm, hogy eljöttél hozzánk.
[00:00:10]Szervusz!
[00:00:10]Köszönöm a meghívást és üdvözlöm a nézőket.
[00:00:13]Úgy jelölöd meg a műfajt, hogy thrillert írtál, mégpedig egy politikai thrillert.
[00:00:19]Miért nevezed annak, és mondjuk nem egy kriminek?
[00:00:22]A műfajok közötti különbség az ugye nagyon sokszor vékony határokon nyugszik, de alapvetően az, amiben én alkotok, az a nemzetközi, főleg angol száz thrillerműfaj nagy mesterei, akik hatottak rám, ők azok, akik ebben a népszerű, olvasmányos, könnyen olvasható műfajban alkotnak, de közben nagyon kemény társadalmi kérdéseket feszegetnek, és valójában ez az én hitvallásam is, hogy kemény témákról ról akarok, de könnyen befogadható módon írni, és éppen ezért a thriller felel meg a legjobban ennek a műfajynak.
[00:00:57]Arról meg nem is beszélve, hogy egy idő után azt kezdtemezni, hogy az elmúlt 16 évben Magyarország államformája az a thriller volt, a politikai thriller.
[00:01:06]És lényegében, mivel ilyen kemény kérdésekről és az országunkat foglalkoztató alapvető kérdésekről akartam regényt írni, teljesen természetes volt, hogy ebbe a műfajban teszem.
[00:01:19]Én thrillernek mondom így magyarosan.
[00:01:19]Te viszont Bécsben élsz, és gondolom egy angolos környezetben is.
[00:01:23]Értem élsz és éltél Amerikában, hogyha te thrillernek fogod mondani, de értjük, hogy ugyanarról fogunk beszélni.
[00:01:29]azon gondolkodtam, hogy hát igen, ez az elmúlt 16 évnek egy nagyon kőkemény leirata, úgy is mondhatjuk, de hát benne vannak a szocializmus végnapjai is, és olyan apró kis momentumokat találtam benne, amik leírják azt a kort, mint a narancssárga centrum bevásárló szatyor, vagy nylon táska, vagy neon táska, vagy hogy nevezzem, vagy a felfordított vödörre rátett rádió, miközben Kalákában építenek egy házat.
[00:01:59]Te nagyon fiatal vagy ahhoz, hogy ezek így a gyerekkorodból visszaköszönjenek, nem?
[00:02:03]Honnan tudsz te ezekről a Centrumreklámtáskáról és a és a Vödöretettet rádióról?
[00:02:09]Hát egy írónak ugye többfjta kutatási módszere és lehetősége van.
[00:02:12]Az egyik ezek közül, hogy nagyon sokakkal beszéltem, nagyon sokak története családjának, barátjainak a története van ebben benne.
[00:02:23]Ugye ez egy Veszprém megyei fikciós településen játszódik Árokváron a történet, és nagyon sokakkal beszéltem Veszprém megyében is, illetve hasonló településeken az ország más részein is.
[00:02:36]illetve nyilván van a kutatómunkának egy másik része, ami az olvasás, könyvtározás, dokumentumfilmek megnézése.
[00:02:43]És pontosan, ahogy említetted, ez az elmúlt 16 év mellett az elmúlt 40 évünkről, sőt, hogyha a transzgenerációs traumákon keresztül vizsgálom, amelyek a főhőseimet nagyon nagy részt érik, akkor az elmúlt akár 50 évünket, 60 évünket is érintik ezek a történetek, amikből összeáll a regénynek a cselekménye.
[00:03:04]És ezt azért éreztem fontosnak, mert azt, ami az elmúlt 16 évben történt, azt nem lehet megérteni 89 és a 90-es évek nélkül, és anélkül a posztocialista tragédiasorozat nélkül, ami az országot és azon belül nagyon sok embert érintett, a szüleink, nagyszüleink generációját, és akkor nyilván ezek részben táplálkoznak az 1950-es vagy 40-es éveknek a traumáiból is, és így áll össze lényeg lényegében három családon keresztül, három család három generációjának az életén keresztül az a történet, ami aztán napjainkban egy vadászlakban ér véget az utolsó fejezetekben, de ezt meg nem spoilerezem el.
[00:03:50]Igen, beszéltünk telefonon pár napja, és akkor megbeszéltük, hogy úgy beszélgetünk a regényről, hogy aki el szeretné a nyáron mégis olvasni, annak ne lőjük le, hogy mi történik benne.
[00:04:00]A Derck volt olyan film, hogy már úgy az elején is tudtuk, hogy mi lesz.
[00:04:05]Itt nem tudom.
[00:04:06]Tehát itt nem tudom.
[00:04:06]Úgyhogy úgyhogy semmiképpen ne lőjük le.
[00:04:10]Majdítsék ki a nézők, amikor elolvassák, hogy mi történik.
[00:04:12]Említetted, hogy hogy még messzebbre visszamész, mint a mint a szocializmus végnapjai.
[00:04:19]szinte szinte úgy indul a regény, hogy a második világháború végén vagyunk, és a visszavonuló orosz katonák, vagy egy orosz katona megerőszakol egy egy nőt.
[00:04:31]És említetted ugye a transzgenerációs traumáinkat, azért erről nagyon sokáig nem lehetett beszélni, és volt az a pont, ahol kutatások indultak, hogy hogy ezeknek a dolgoknak is utána járjanak a történészek.
[00:04:43]nagyon erős dolgokat írsz le a regényben erős nyelvezettel.
[00:04:49]Ez egy tudatos döntés volt ez a nyelvezet, mert ennek a megerőszakolásnak a részletei is azért nagyon naturalisztikusak.
[00:04:58]Igen, én akármit csinálok az életben, nem szeretek maszatolni, és így aztán maszatolós regényt se szerettem volna írni, hanem azt a valóságot, akár azoknak a helyi kiskirályoknak a valóságát, akik még akár a mai napig is bizonyos településeket, körzeteket, narancsos színekben uralnak, akár pedig az 1945-ös évnek a történéseit, vagy akár mondhatnám a 89-es év történéseit, vagy a 91-es év történéseit, amik mind benne vannak a regényben.
[00:05:27]Ezt kendőzetlenül akartam megírni úgy, ahogy ez valóságosan megtörtént, és annak a lelki és lélektani és érzelmi részét is amilyen hatást ez gyakorol a szereplőimre.
[00:05:41]És ez az, amiről ahogy te is mondod, nagyon sokáig nem lehetett beszélni.
[00:05:46]Az én könyveim, akár a hatalom árvai, amiről most beszélünk, akár az első regényem, a mindenki lelép, részben olyan témákat feszeget, amelyről nagyon sokáig csak a négy fal között mertünk beszélni.
[00:05:57]És szerintem, hogyha van az irodalomnak szerepe, van a kortársirodalomnak valamilyen szerepe, akkor az egyik az éppen az, hogy ezekről a sebekről, traumákról őszintén és nyíltan és szembenézősen beszéljen, de tegye ezt úgy, hogy közben szórakoztató legyen és olyan könyv élményt adjon, amiben az emberek egymás után falják az oldalakat.
[00:06:17]És részben ezért is örülök annak a sok olvasói visszajelzésnek, akik elmondják, hogy a könyvet egy hét alatt, egy hosszú hétvége alatt, egy pár nap alatt olvasták el, mert ahogy az előbb is mondtam, a kemény tartalom és a könnyen fogyaszthatóság számomra egyszerre kell, hogy megvalósuljon.
[00:06:33]És ez például olyas valami, amit így a kortársmagyar irodalomban sok helyen látok, hogy megvalósult, de sokszor azt látom, hogy olyan művek születtek, amelyek mintogyha egy steril Magyarországról szóltak volna közéletileg és politikailag.
[00:06:48]És én pedig pontosan azt szerettem volna megmutatni, hogy az, ami zajlik a hírekben, a címlapokon, annak igenis nagyon kemény következményei vannak a családjaink, a barátságaink és a munkahelyeink.
[00:07:02]És így aztán végül a saját magunk életében.
[00:07:08]Tehát az, ami a makroszinten történik, az itt bennünk is sebeket okoz.
[00:07:10]És ezzel akartam foglalkozni.
[00:07:16]Te jogászként végeztél, politikusként is működtél, most írsz, de nagyon komoly történelemtudásod van.
[00:07:26]Tehát itt a regényben annyi minden történelmi dolgot behozol, hogy vagy tényleg nagyon nagy a történelemtudásod, vagy nagyon sokat kutattál.
[00:07:33]Melyik volt?
[00:07:36]Bizonyos szempontból középiskola óta, ahol egy nagyon kiváló történelemtanárom volt, így belémívódott a történelem szeretete, és a mai napig rengeteg történelmi könyvet, sorozatot, podcastet fogyasztok.
[00:07:51]És hát ugye mi a történelem?
[00:07:55]benne van a szóban a történets szó, és egy írót ugye mindig a történetek izgatnak.
[00:08:00]És amikor elkezdtem az első regényemet írni, akkor jöttem rá, hogy minden, amit az életemben csináltam, akár a közéletben, akár a piaci világban, akár később a magánéletem kapcsán is, ahol nagyon sokszor foglalkoztatott a történelem, vagy pedig nagyon szerettem olvasni, filmeket nézni, mindegyikben egy közös dolog volt, a történetek, és az, hogy a történetekben az emberek, a szereplők és az ő érzelmeik, az ő döntéseik, azok hogyan játszanak szerepet és hogyan hogyan hatnak ránk és hogyan hatnak a történetekre.
[00:08:32]És így állt össze az, hogy végül is ebben a könyvben egyszerre dolgoztam a történelemmel, és egyszerre dolgoztam ezt bele három főszereplőn keresztül egy izgalmas történetté.
[00:08:46]Olyan dolgokat is említesz a könyvben, ami amivel kapcsolatban szerintem kell edukálni az embereket.
[00:08:52]Például említed a srebrenicai mészárlást?
[00:08:54]alapvetően foglalkoztatott az, hogy egy picit távolabbról induljak, hogy a 8990-es rendszerváltás után a magyar elitek miért voltak annyira egy az egyben a nemzetközi példákat lényegében tankönyvszerűen követő üzemmódban és lényegében az a rendszerváltás egy elit projekt volt.
[00:09:20]emberek nem voltak napi szinten bevonva, és nem is nagyon egy ponton túl nem is nagyon érdekelte őket, és egy ponton túl a politikusokat pedig meg az akkori eliteket az emberek kezdték el nem érdekelni, és hagyták őket az út szélén magukra hagyva árvaként, és így lettek a hatalom árvái az emberek nem csak az elmúlt 16 évben, hanem az elmúlt 40 évben.
[00:09:40]És ennek a nemzetközi lábát is több jelenet van, ahol ugye akkori vezető magyar politikus karakterem elmegy és nemzetközi szinten beszél különböző nemzetközi szereplőkkel, és ott érzékeli azt, hogy vannak bizonyos vonalak, amelyeket a balkáni történelem kapcsán néha-néha megértenek a nemzetközi szereplők, de az ennél eggyel mélyebb rétegeket, hogyha Ha a saját elitjei ezeknek az országoknak nem próbálják meg elmagyarázni, akkor a nemzetközi közösség nyilvánvalóan nem is fogja érdekelni, viszont akkor olyan úgy is fogják kezelni ezeket az országokat.
[00:10:24]illetve nyilván a srebrenic tragédia szintén egy olyan posztgenerációs traumasorozatot okozott annak az országnak, és egy olyan népirtásba torkollott szörnyűség, amelynek a kezdete akkor is szavak voltak, szavak, plakátok, jászavak.
[00:10:45]És az vezetett el oda, hogy aztán egész családokat kiirtottak.
[00:10:48]Ezért nagyon fontos az, hogy beszéljünk arról, hogy a mindenkori gyűlöletbeszéd, a mindenkori gusztustalan lejárató kampányok, egy-egy kisebbségnek a kipéczése az nem csak szavak szintjén van.
[00:11:02]Amikor a szavak megjelennek és hagyjuk, hogy egyre fokozódjanak, annak később fizikai ára is lesz.
[00:11:09]És részben erről szól, és ezt példázza ez a történet száll a könyvben.
[00:11:14]elképesztően pontosan adod vissza az elmúlt 16 évünket.
[00:11:19]És nagyon durva az a pillanat, amikor olvasóként az ember rádöbben, hogy atya ég, mi tényleg ebben éltünk 16 évig, és én Szabolcs Szatmár Bereg megyei vagyok, nyírségi, és a mi körzetünkben több mint 20 évig Simon Miklós volt a parlamenti képviselő, most már nem ő.
[00:11:45]sikerült leváltani, de hogy bizonyos dolgok, amik a könyvben le vannak írva, azok konkrétan nálunk Szabó Szatmár Bereg megyében így történtek.
[00:11:54]És azon gondolkodtam, hogy felhívlak és elmondom, hogy atyaék, te konkrét emberről mintáztad, vagy megkérdezem, hogy konkrét emberről mintáztad, vagy így összeraktad sok karakterből ezt a könyvet.
[00:12:07]Most nyilván nem mondhatjuk azt, hogy róla szól, mert ez nem így van.
[00:12:10]De hogy de hogy nyilvánvalóan nagyon sokan működtek így ebben az országban, ezért jöhetett létre ez a 16 év.
[00:12:17]De hogy sok karakterből raktad össze, vagy egyáltalán létező emberekből raktad össze?
[00:12:24]Nagyon sok szereplőm létező emberekből áll össze, de sosem egyből és sosem kettőből vagy háromból, hanem nagyon sokból.
[00:12:31]Ö ez főleg nyilván az ilyen politikailag érzékenyebb szereplőimre vonatkozik, mint akár eben Árokvár parlamenti képviselőjére, aki bizonyos Jászai Jánosra.
[00:12:41]Tehát őt azért nagyon sok karakterből raktam össze, és igen, nagyon sok kutatómunka van ebben a dologban, és abban, hogy ennyire minden részletet megragadóan próbáltam ezt összerakni.
[00:12:56]Bocsánat, azt mondjuk el, hogy te ezt még 2023-ban elkezdted írni, amikor még úgymond a fasorban nem volt az, hogy kormányváltás, és kijött még a választás előtt a könyved.
[00:13:08]Meg is mondták nekem 23-ban, amikor így találkoztam emberekkel a forrásgyűjtés kapcsán, hogy hát azért ne nagyon vegyek tartós tejet, hogyha meg akarom ezt a könyvet írni, meg jelentetni.
[00:13:19]Nem féltél?
[00:13:22][sóhajtás] Nem.
[00:13:23]És azért, mert szerencsés vagyok.
[00:13:25]Tehát Bécs-ben élek, sokat éltem előtte is külföldön.
[00:13:32]Nem függök a magyar irodalmi, vagy függtem a régi irodalmi támogatási rendszerektől, amiknek ugye a korrupciós ügyei most derülnek ki.
[00:13:39]De Dávid, én nem a támogatásokra gondolok, mert egy dolog a pénz, egy dolog a támogatás, hanem hanem én konkrétan arra gondolok, hogy lehetett volna okot félni ebben a rendszerben, mert te itt nagyon feketénfehéren leírod választás előtt jóval már, hogy hogy mennek ebben az országban a dolgok, és ettől sokkal kevesebbet sem toleráltak itt.
[00:14:04]Ez igaz.
[00:14:05]És te a saját regényedben leírod, hogy elővesznek valakit azért, hogy láttam, mit lájkoltál, és az csak egy lájk.
[00:14:11]Igen.
[00:14:11]Te pedig itt feketénfehéren megírod, hogy hogyan mentek a dolgok, és durva dolgokat írsz le.
[00:14:15]És ezért kérdezem, hogy nem féltél le, hiszen maga a volt miniszterelnök poloskázta le a független újságírókat, a civileket.
[00:14:23]Te meg aztán egy az egybe itt leírod, hogy hogy mi volt.
[00:14:29]Azt éreztem, hogy egyrészt feszített, hogy valahogy valakinek ezeket a dolgokat meg kell írnia.
[00:14:35]Másrészről, nyilván a hátteremből adódóan nekem van egy olyan rálátásom, van egy olyan megértésem a politika működésmódjával kapcsolatban, és főleg a hatalom működés módjával kapcsolatban, hogy talán más írókhoz képest könnyebben tudok ehhez a témához viszonyulni.
[00:14:52]Harmadrészt pedig nyilván van egyfajta olyan kapcsolatrendszerem, ami legalábbis első lépésekben tudta segíteni a tényfeltáró munkát, hogy még inkább be tudjak menni ezekbe a történetekbe, és még inkább igazak legyenek.
[00:15:07]De ebben már furcsa módon az írói munkásságom is segített, hiszen amikor megjelent az első regényem, ha mindenki lelép, utána pár hónappal Balaton voltam egy baráti társasággal, és egy másik asztalnától meglátott engem egy ilyen pufi mellényes helyi megfejtő, és odajött hozzám, és mondom, figyelj, figyelj, figyelj, te vagy azod orosz Dávid, te írtad azt a mindenki lelépett?
[00:15:29]Mondom, igen.
[00:15:29]És akkor elkezdtem mondani, hogyha a legközelebbi regénybe, hogyha megírom, hogy a nagy Ádám nevű vállalkozó Tihanyi villájába, ahogy ugye a könyvben is szerepel, jacuzziznak az emberek, akkor azt írjam, hogy üvegfalu a jacuzzi, mert a valóságban üvegfalu a jacuzzi, és akkor onnan nézik a Balatont.
[00:15:45]És akkor mondtam neki, hogy értem, ilyenre ezt már nem fogom átírni a könyvben, mert ez már megjelent.
[00:15:51]De ha amúgy szívesen beszélnél és mondanál nekem történeteket, akkor azt örömmel veszem.
[00:15:58]És akkor nyilván név nélkül a nyilván különböző konspiratív módokon meg sosem nagyon konkrétan neveket meghatározva és ügyeket olyan módon meghatározva, hogy abból bajuk lehessen.
[00:16:11]Emberek elkezdtek beszélni.
[00:16:11]Volt olyan, aki kijött hozzám Bécsbe, volt olyan, aki inkább azt mondta, hogy egy plázának az esté elhagyatott parkolójában tanálkozzunk, és aztán egymásnak is adogattak kvázi ezek az emberek.
[00:16:23]Tehát és nyilvánvalóan magukra sosem mondtak semmi rosszat.
[00:16:27]Mindig azt mondták, hogy bezzeg a Józsi, bezzeg az Attila, bez a másik faluban, a másik körzetben.
[00:16:32]Tehát nyilván értem, hogy ez hogy működik.
[00:16:35]És nyilván ezeket a történeteket mindig nem vettem át egy az egybe, hanem bedolgoztam, és a különböző karaktereim között elosztottam, átformáltam és a tör nagy történet íbe raktam bele, hiszen alapvetően nekem az volt a feladatom, hogy egy a valóságot jól és érzékletesen bemutató, de jól működő történetet alkossak, nem pedig az, hogy bizonyos szempontból azoknyomozó újságírók amúgy nagyon fontos munkáját én végezzem.
[00:17:04]el, mert ebbe is van különbség.
[00:17:08]Fantasztikusnak tartom.
[00:17:08]Részben, ami ebben a stúdióban is szokott zajlani, oknyomozó munka, részben pedig amik más helyeken is zajlanak.
[00:17:15]Viszont a fikciónak más a szerepe.
[00:17:18]A fikciónak az a szerepe, hogy a valóságot olyan módon jelenítse meg, hogy az katarzishoz és érzelmi feldolgozáshoz és érzelmi kötődéshez tudjon vezetni.
[00:17:28]Ez a legősibb szerepeinek egyike a művészetnek.
[00:17:32]Ehhez képest az oknyomozásnak meg a tényeken, a valóságon és a tények összefüggésein kell nyugodnia.
[00:17:39]És éppen ezért is alkotok fikcióban, mert a történetek erejében hiszek.
[00:17:46]És hát az opnyomozásnak az kellene legyen a vége, hogy dolgok megdőlnek, kiderülnek, hogy következményük van.
[00:17:50]Te akartál a regényeddel hatni, vagy akartál változást elérni?
[00:17:58]Nem gondolom, hogy helyes az, hogyha a az írónak kifejezetten az a célja, hogy akkor most ő döntse meg a rendszert.
[00:18:03]Ez ez nem az írók feladata.
[00:18:06]Nekem az a feladatom, hogy olyan történeteket alkossak, amelyek elgondolkodtatják, kérdésekre késztetik az olvasókat, önreflexióra a arra, hogy mi zajlik a valóságban, vagy akár a lelki részeit érintve a a történetnek.
[00:18:25]Hiszen még egyszer, ez számomra nagyon fontos volt, hogy nem csak arról akarok írni, hogy a politika és a hatalom hogyan zajlik, hanem hogy mit okoz bennünk, mit okoz a családjainkban, mit okoz a barátságainkban, hogyan nem állnak szóba emberek 40 éves barátságokkal egymás után a politika okozta sebek miatt.
[00:18:44]Tehát, hogy mindig a személyes ez érdekelt igazán.
[00:18:47]És ezt, hogyha el tudom érni az olvasóimban amellett, hogy szórakoztatónak találják a történeteimet, ez már nekem nagyon nagy öröm és nagyon nagy elismerés.
[00:18:57]És ha ezen túlmenően ebből második lépésben következik valami akár jótékonysági szervezetben való részvétel, akár a szegények és az elesettek iránti nagyobb figyelem, akárcsak az, hogy felhívják.
[00:19:12]volt ilyen olvasóm, aki jelezte, hogy nem tudom, 30 év után először így küldötte egy messenger üzenetet az édesapjának, hogy mert meghatotta, vagy elgondolkodtatta részben az egyik szereplőm és az apja közötti soha el nem mondott mondatok, amik aztán a szereplőmet folyamatosan eszik és folyamatosan bűntudatot okoznak.
[00:19:34]Ez már önmagában ennél nagyobb visszajelzés nem is kell.
[00:19:37]Az, hogy a közéletben mi és hogyan zajlik, az nyilván nagyon fontos.
[00:19:41]a magam szerény eszközeivel, én is tavasszal ebben megpróbáltam részt venni, meg nyilván a szavazatommal, de íróként egy ponton megáll az én feladatom.
[00:19:53]Azt mondtad, hogy ön az olvasók kérdéseket tesznek föl.
[00:19:55]Hogyha ezt elérted, az már jó, hogyha kérdéseket tettek föl.
[00:20:01]beszélsz a könyvedben a propagandáról, azt írod, hogy a fizikai erőszak verbális bántalmazással kezdődik, és hogy megtörténik ez a szembeállítás, hogy mi és ők, és történik egy ellenségkép.
[00:20:13]Ugye pontosan ez történt az elmúlt 16 évben.
[00:20:18]Te Bécsben élsz, mégis eljutott hozzád ez a dolog, vagy amikor hazajöttél, láttad az óriás plakátokat, vagy rád hogyan hatott ez, vagy hol szembesültél ezzel?
[00:20:31]A családom és a barátaim révén van élő kapcsolatom természetesen az itthoni dolgokkal, illetve nyilván az mindig is követtem hírekkel révén a a dolgokat, illetve hát amikor ezt a könyvet, vagy akár az előző könyvemet elkezdtem írni, ez a kettő lényegében egymás után annyira gyorsan követték egymást, hogy a munkafolyamat egybe is folyt, akkor azért nagyon sokat jártam az első regényem kapcsán a Balatonfelvidék Tihany részein.
[00:20:58]a második regényem kapcsán meg főleg Veszprém megyében, de azért eljutottam máshová is.
[00:21:03]És persze, tehát a plakátokat az ember csak az autópályán közlekedik, és utána a főutakra rátér, akkor nem lehetett kikerülni.
[00:21:15]Nyilván a különböző algoritmusoknak hála a social média felületeken is folyamatosan jött eszembe, tehát ezt nehéz nem kikerülni, ahogy nyilván ennek az egésznek, amit magunk mögött hagytunk, a nemzetközi jelentőségét és inká és a veszélyét az is mutatja, hogy nyilván egy olyan országban élek, ahol most jelen pillanatban 39%-kal a Fideszhez nagyon hasonló retorikát és programot, képviselőszélsőséget párt vezet éppen, és ha nem történik nagy változás, akkor elég jó eséllyel fognak nekifutni a következő választásnak.
[00:21:51]Szóval, hogy ez sajnos jelen van az életemben, és a április 12-e óta pedig nagyon örülök, hogy egyre kevésbé van ez jelen, és egyre inkább esik ez össze.
[00:22:03]De nyilván nagyon nagy feladat és munka áll mi előttünk, hogy ennek minden részét a feltárjuk, b túllépjünk és c fel tudjuk dolgozni.
[00:22:16]És talán a harmadik a legfontosabb, és annak nem is az intézményi, nem is a jogi, hanem a lelki része.
[00:22:23]De azt gondolom, hogy ahhoz, hogy fel tudjuk dolgozni az elmúlt 16 évet, ahhoz tudnunk kell, hogy mik történtek, meg kell értenünk, hogy mi miért történt.
[00:22:30]És azt gondolom, hogy ebben akár az ilyen könyvek is tudnak segíteni a megértésben, és nem nem dughatjuk a fejünket a homokba az elmúlt 16 évet illetően.
[00:22:42]Szóval, mert gondolkodtam azon, hogy oké, megvolt most a választás, a kormányváltás, és hogy miért érdemes olvasni mégis ezt a könyvet most akár nyáron is vinni magunkkal szépen a nyaralásra.
[00:22:55]És hát ezért, mert tudnunk kell, meg kell értenünk és el kell indulnunk a feldolgozás útján.
[00:23:02]Így van.
[00:23:02]Ebben maximálisan egyetértek.
[00:23:03]Azt figyeltem, hogy a regényedben folyamatosan behozol olyan pontokat, amivel gyakorlatilag leépítették, vagy legalábbis elindultak azon az úton, hogy leépítsék a demokráciát.
[00:23:19]Látom, hogy neked is mik voltak azok a kis tüskék, amik így vagy az utolsó koporsószögek.
[00:23:23]Említed például a CEUT, a CEUnak a kiutálását?
[00:23:26]Ez téged ennyire megérintett?
[00:23:31]Épp Amerikában voltam, amikor ez az egész zajlott.
[00:23:33]Tehát távolról és szűrten ért el hozzám, de talán éppen ezért ütött olyan nagyot, mert onnan egészen hihetetlennek tűnt, hogy hogy egyetemet tehát, hogy bezárnak.
[00:23:48]És szintén Amerikában voltam, és ez talán a másik ilyen mérföldkő volt számomra, amikor így emlékszem, hogy napogig csak kovályogtam, amikor a Népszabadságot megszüntették.
[00:24:00]Az meg tényleg ugye, hogy a egyik legnagyobb, legnagyobb presztízsű, legrégebbi napilap Magyarországon, és meg lehet azt tenni, hogy egyik napról a másikra bezárják.
[00:24:10]Szóval persze voltak ilyen határvonalak, és nem tagadom, hogy az elmúlt 16 év nagyon sok pillanata az nekem is gyomros volt.
[00:24:21]Nyilván az ember egy idő után már számít, és elveszti az illúzióját azzal kapcsolatban.
[00:24:26]És ebben talán ezt már ilyenkor nyugodtan el lehet mondani, hogy 2010-ben, amikor a Fidesz először győzött ugye kétharmaddal és elindult a NER, akkor voltak olyanok, akik azt mondták, hogy hát ez lehet, hogy egy jó lehetőség az országnak.
[00:24:41]Én már akkor azt mondtam, hogy nem, ez szörnyű, és hogy amit a Orbáné fognak csinálni, az az ország teljes legyalulása lesz.
[00:24:48]És ebben voltak akkor a közéletben dolgozó és velem együtt a parlamentben dolgozó emberek, akik nagyon kemény vitákat folytattunk ennek kapcsán.
[00:24:58]Szerintem bizony szempontból 2010 2011 határvonalától az Alkotmánybíróság jogköreinek lényegében egyik pillanatra másikra történő szétverésétől kezdve nem lehettek nagyon illúziók, csak éppen fenn tudták tartani azt a propagandagépezetet, illetve azt a hatalmi és gazdasági, és ez nagyon fontos, rendszert, amivel az egész egészet így egyben tudták tartani és terelgetni tudták az ország egy jelentős részét.
[00:25:32]És egy dolgot ne felejtsünk el, hogy az, hogy 2010-ben, és erről is szól a könyv, 2010-ben Orbán Viktor úgy be tudott lovagolni a fehér lovon, hogy azt tehetett lényegében az országgal, amit akart, az nem a véletlen műve.
[00:25:44]Tehát Orbán Viktort nem Torrenten töltötték le ennek az országnak, hanem az azt megelőző hosszú 20 év kormányzati kudarcai, az elitek bizony szempontból árulása.
[00:25:57]És az, hogy akkor is az út szélén hagytak nagyon nagy embertömegeket, egész generációkat, a gyárbezárások, a privatizáció visszásságai, a kárpótlás visszaásságaival gyűjtötték fel az emberekben a frusztrációt és a jogos elégedetlenséget.
[00:26:16]És nyilván azt érezték, hogy a hatalom nem foglalkozik velük.
[00:26:18]Azt érezték, hogy a demokrácia nem foglalkozik velük, akkor pedig miért ne szavazzunk valakire, aki azt ígéri, hogy az egészet elsöpri?
[00:26:27]Teljesen érthető volt ez.
[00:26:30]Egy videódban beszélsz is erről, hogy vannak olyan népek meg olyan történelmi helyzetek, amikor kell egy népnek az atyuska.
[00:26:37]Így van.
[00:26:37]Hogy ennek mennyire milyen a társadalom szövetében van a gyökere.
[00:26:39]Sőt, hát mítoszok és mesék is szólnak erről.
[00:26:44]Azt érzem, hogy és ezt nagyon remélem, hogy most van az a pont, amikor ezt meghaladjuk, de az elmúlt 200 150 évben Magyarország nagyon sokszor követte el azt a hibát, hogy ő újabb és újabb pótapákba vetítette a szebb jövőnek a reményét.
[00:26:59]És ezek a rendszerek előbb-utóbb mindig elárulták az embereket, mindig árvaggyták őket.
[00:27:06]Ezért a könyvem címe a hatalom árvái, hogy utána jöjjön valaki, aki nagyon bülbül szavakkal, nagyon szép ígéretekkel elmesél azt, hogyha rám szavaztok, hogyha nekem aktok hatalmat, hogyha engem emeltek a pajzsra, akkor visszahozom nektek azt a rég elveszett aranykort, amikor minden csodálatos volt, minden fantasztikus volt, és együtt újra ezt megteremtjük, elsöpörjük a régi korrupt veletek nem törődő elitet, és újra egy fantasztikus Disneyland rendet fogunk teremteni.
[00:27:36]És ez követte végig a történelmünket, hogy pótapák követték pótapákat, és a társadalom pedig újra és újra a csalódások áldozata lett.
[00:27:47]És részben a 90-es rendszerváltásnak is az egyik nagy árulása az éppen ez, hogy az embereket nem vonták be a folyamatokba, és magukra hagyták őket.
[00:27:58]És ez teremtette meg azt a lehetőséget, hogy egy újabb pótapa, Orbán Viktor megpróbálja eljátszani ezt a szerepet.
[00:28:04]Hadd idézzek tőled egy mondatot.
[00:28:06]Jobb idős ellátás, tanári bérek emelése, vasútfelújítás.
[00:28:11]Gondolnád, ne röhögtess, ezek a szakpolitikai hülyeségek senkit nem érdekelnek.
[00:28:15]EUs pályázatok, közbeszerzések, egyedi adókedvezmények, százalékok, leosztások.
[00:28:23]Tehát ott megint nem a szegények kerültek előtérbe, megint nem a kiszolgáltatottak, hanem egy fölső réteg lett továbbmentve, és ők boldogultak ismételten.
[00:28:34]Nem, igen.
[00:28:39]A 8990-es rendszerváltásnak ugye most már több bűnél beszéltem, de ez is az egyik abszolút.
[00:28:48]Tehát, hogy ez ez megtörtént.
[00:28:48]Nyilván a belső monológiát halljuk az egyik szereplőnek, aki ezt így narrálja magának.
[00:28:57]És részben erről szól a könyv, hogy meg lehet-e törni ezt a rossz generációkról generációkra öröklődő mintázatot, hogy ezek a politikai rossz döntések és ezek a közösségi rossz döntések megszülessenek.
[00:29:14]És az egyik szereplőm az Andreás karaktere.
[00:29:17]Ez pont erről szól, hogy ő benne van a rendszerben a a legutóbbiban, tehát a pufi mellényesben, hogy így mondjam.
[00:29:25]És ő ott egy nagyon fontos, a hírekben ugyan nem szereplő, de a működés szempontjából nagyon fontos úgynevezett táskás embere a helyi képviselőnek, és hogy ő is lényegében az anyagiak mellett, mert ezt ő maga is sem tagadja el, azért különböző ideológiai, illetve erkölcsi alapokon is benne van ebbe a rendszerbe, hogy aztán előbb-utóbb rájöjjön, hogy valójában őt is átverték, neki is hazudtak, és valójában minden, amit ígértek, az hazugság.
[00:29:54]volt, és ő is csak azt szolgálja, hogy az a néhány ember, aki ott van a tetején, aki a vadászházakba a végén elmegy és csinál, amit csinál, azok jól járjanak.
[00:30:03]És az ő dilemmájáról, döntéséről és kitörési lehetőségeiről is szól az ő történetszála, hogy valaki, aki benne van a rendszerben, az hogyan tud, akar, mer és lehet neki szakítani a rendszerrel.
[00:30:22]Az abotus törvényt is említed a a regényben, a szívhangrendeletet is említed.
[00:30:28]Igen.
[00:30:28]Az a jelenet, ami talán a második vagy harmadik fejezetben leírok, azt én egy az egybe láttam Kint Bage-ben.
[00:30:36]Az abotus turizmust.
[00:30:36]Igen, igen.
[00:30:36]Egy nőgyógyászati klinikán voltam, a feleségemet, kísértem egy egészen más jellegű rutin vizsgálat miatt, és ültem ott a Bécs belvárosában egy ilyen magánrendelőben, és azt vettem észre, hogy minden nő magyar körülöttem, és mindegyik nő lényegében azért van ott, hogy ezt a beavatkozást elvégezzék, és azért vannak ott, mert különböző okok miatt, de nagyon nagy részt annak a törvénynek köszönhetően ezt otthon nem tudják, nem akarják, nem merik elvégezni.
[00:31:11]És amikor ott ültem, ez teljes mértékben melbevágott, mert megint ugyanazt éltem át, ami az, amiről ugye most már többször beszéltünk, és ami talán az orvosim is átélnek, hogy nyilván tisztában voltam ezzel a törvénnyel, olvastam róla, tudtam róla, olvastam a statisztikákat, értettem ennek a társadalmi jelentőségét.
[00:31:32]De hát ez egészen más, amikor ott ül az ember, és ezeket a remegő, síró, a életük egyik legnehezebb, kiszolgáltatott pillanatában, a saját államuk által cserbenhagyott, megalázott nőket látod, amikor ki kell menniük egy másik országba, és annak a másik országnak az infrastruktúrájától kell pénzért segítséget kérniük.
[00:31:58]És akkor úgy eszembe jutott, hogy ezek a nők is szörnyű helyzetben vannak, akik ott ülnek.
[00:32:04]De mi van azokkal, akik ezt nem engedhetik meg maguknak?
[00:32:07]Hogyne?
[00:32:07]Hát megint azok, akik mészegények, peremvidéken laknak, nem jutnak hozzá a szakorvosi ellátáshoz.
[00:32:14]Abszolút.
[00:32:14]És az, amit a elmúlt 16 év a nőkkel és a nők akár munkahelyi, akár érzelmi, akár társadalmi szerepvállalása kapcsán művelt, akár plakátok, de aztán később konkrét jogszabályok szintjén is az egészen gyomorforgató.
[00:32:35]És mindig ezért nagyon fontos számomra, és ez az első regényemben talán a mindenki lelépben még jobban kidomborodik, ahol három bombaerős, nagyon karakán és önmagáért kiálló női karakterrel dolgoztam, hogy egyrészt ilyenek vesznek körbe az életben, akár a tényleg fantasztikus feleségemet mondhatom, vagy az édesanyámat, aki nagyon sok szempontból rengeteget tanított, és mintát adott nekem, vagy a baráti körömben sokakat, de hogy meg akartam ezt jeleníteni, hogy nagyon sok érzelmi, anyagi, társadalmi pofont kapnak a nők Magyarországon, és a karaktereim is ezeket a pofonokat megkapják, és van, aki ezzel szembe tud szállni, van aki fel tud állni, de van aki nem.
[00:33:29]És ö ez ennek a bemutatása számomra nagyon fontos volt, és ö nagyon sok olyan bátor nőt láttam az elmúlt években, akik pont, hogy nem csak magukért, hanem más nőkért is, akik kevésbé tudnak épp az anyagi vagy társadalmi lehetőségeik miatt, nem a saját választásuk miatt, hanem a helyzetük miatt kiállni önmagukért, őket segítik.
[00:33:53]És ez ez például példát jelentett számomra.
[00:33:56]és a Olga nevű karakterem a könyvben, aki a 89-es rendszerváltás környékén foglalkozik ezekkel a kérdésekkel, és az egyik főszereplőm édesanyja, benne részben ezt akartam megjeleníteni.
[00:34:11]Én nagyon köszönöm neked, hogy ezt megjelenítetted olyan újságíróként is, mint aki sokat foglalkozik női jogokkal.
[00:34:18]Nagyon köszönöm, hogy beleírtad és felhoztad, mert még nincs vége, mert még Dúródóra ma is magzatokat borítgat a parlamentben mások orra elé, és fölkavarja a nőket ezzel.
[00:34:30]Beszéljünk arról, ami egy nagyon-nagyon fontos szála a történetnek, és sajnos nagyon hajaz a mai történésekre, illetve az elmúlt évek történéseire.
[00:34:43]gyermekotthonból eltűnik egy gyermek, egy kamasz.
[00:34:49]Miért pont ezt a szálat hoztad be?
[00:34:52]Ez egy nagyon felkavaró, de nagyon fontos szál.
[00:34:57]Igen.
[00:34:57]És amikor elkezdtem írni, tényleg 23 közepén járunk, amikor elkezdtem írni ezt a regényt, és ez a szála már akkor is, mivel ez egy alapvető szála a dolognak, tehát az egész thriller nyomozás részt egy roma kisfiúnak a nevelőthonból való eltűnése indítja el, és illetve az, hogy a hatóságok egy ponton túl mennyire nem akarnak ezzel foglalkozni, és nagyon sok olyan történetet elbeszélést hallottam a szektorban dolgozó fantasztikus szakemberektől, ami valahogy ez eljutott hozzám, és ez kezdett el bennem így összeállni egy ilyen történetszállá, és utána amikor ez összeállt, akkor még inkább elkezdtem beszélgetni ezekkel az emberekkel.
[00:35:46]Itt akár ki kell emelni Lőrinc Andreának, aki a Diós Győr környéki nevelő otthonokban végzett munkáját, illetve azokat a szakanyagokat, amiket írt erről.
[00:35:56]Tehát például a gyerekek körében fellelhető tetoválások, és hogy a tetoválások érzelmileg mennyit jelentenek az ott élő gyermekek számára.
[00:36:08]Ez abszolút az ő munkásságán alapul, amit amit ott írtam, és végtelenül árás vagyok, hogy több körben megosztotta velem ezeket a tapasztalatait, de nyilván voltak mások is.
[00:36:17]Nagyon sokan nyilván olyanok, akiknek a nevét még nem mondhatom el, mert ezt kérték.
[00:36:25]És de akkor te kaptál konkrét információkat, konkrét füleseket, hogy mi folyik a magyar gyermekvédelemben.
[00:36:33]Megint csak arról van szó, hogy azért itt az óvatosság nagyon nagyrészt megvolt az emberekben.
[00:36:36]Tehát nyilván am bármikor, amikor olyan ponton éreztem, hogy ez konkrét ügy, akkor nyilvánvalóan én is azt mondtam, hogy erről akkor hatósági feljelentést kell tenni a bizonyítékokkal együtt és mindennel együtt.
[00:36:50]inkább ami eljutott hozzám, és ami fontos volt ezekből a munkákból a illetve beszélgetésekből, az az alapvető millió, az alapvető hangulat és az az alapvető nagyon nagy magára hagyatottsága nem csak a gyermekeknek, hanem az egész rendszernek és a benne dolgozóknak.
[00:37:09]És igen, természetesen voltak és eljutottak hozzám különböző feltételezések, elmondások, amelyek nyilván nem voltak alátámasztva bizonyítékokkal, de hogy az egyik leghíresebb ügyre utaljak, ami a így közszályon forog, annak például a hogy én nagyjából milyen megfejtését hallottam, az a sorok között a könyvem 85.
[00:37:37]fejezetében elolvasható.
[00:37:37]A Zsolti bácsi ügyre gondolsz?
[00:37:43]A kontroll első pillanattól felvállalta a gyermekvédelem ügyét.
[00:37:47]Abban a hónapban szinte, hogy elindult a kontroll, már foglalkoztunk a gyermekvédelem témájával.
[00:37:52]Ebben a stúdióban nagyon sok komoly szakember ült, vagy Hercog Máriával csináltunk videóinterjút, aki egy fantasztikus szakember, nemzetközi hírű szociológus, de Lakatos Ádám nem egyszerű ült itt a stúdióban is.
[00:38:05]Ő például sokat beszélt arról, hogy gyakorlatilag szinte normálisnak nevezhető, hogy a gyermekvédelmi intézményekből gyerekek szökésben vannak.
[00:38:16]Így van.
[00:38:18]És a könyvedben felmerül, hogy az elején azt mondják, hogy ó, hát majd hazamegy, úgy is megszöknek, úgy is drogoznak, itt jön egy vulgáriszó, hogy mit csinálnak, isznak egyebek, buliznak, és akkor majd visszamennek.
[00:38:31]Nem megy mindenki vissza.
[00:38:34]Hol van ez a pont, ahol ezt komolyan veszik?
[00:38:38]Hát ez nyilván intézménye és akár környék, város, rendőrkapitányságun múlik, hogy ezt pontosan melyik az a határvonal, amikor ezt ezt komolyan veszik.
[00:38:50]Ezért nem is szeretnék így általánosítani.
[00:38:52]És hogyha valamit le szeretnék szögezni, az az, hogy az én általam megismert és akikkel én beszéltem, gyermekvédelmi szakemberek mindegyike kifejezetten a gyerekek iránt a lehető legnagyobb szeretettel, odaadással és szakértelemmel forduló ember, aki egészen elképesztő hősiességgel maradtak benne, és küzdenek és küzdöttek nap mint nap egy olyan rendszerben, amikor az állam lényegé ben egy az egyben magára hagyta a gyerekekkel együtt őket is.
[00:39:26]És én azt látom, hogyha voltak esetek, és nyilván voltak esetek, és igen, ennek az oknyomozó munkának, ami itt is zajlik, és másról is zajlik, ennek nem lehetünk eléggé hálásak, hogy ezeket az eseteket feltárják, és még fel kell tárni, hogy pontosan tudjuk, hogy mi történt.
[00:39:42]De azért alapvetően ez a rendszerben dolgozó szakemberek, na én úgy látom és nagyon remélem nagyon kis százalék-át érintik, akik valóban bűncselekményeket követtek el, illetve kiszolgálták az államnak ezt a minden led mindent ledarálni akaró hatalmi akaratát.
[00:40:01]Ebben a stúdióban ült szintén Bárnai Árpád, gyermekvédelmi szakértő, akivel erről beszélgettünk, hogy hát itt a dolgozók is traumatizálódtak, a gyermekvédelmi szakemberek is traumatizálódtak, úgyhogy ebben abszolút igazat adok neked, hogy itt nem csak a gyermekek vannak és voltak kiszolgáltatva, hanem az ott dolgozók is.
[00:40:25]Azért ez nem egy könnyed olvasmány, ezt azért lássuk be.
[00:40:28]Mégis miért ajánlod?
[00:40:31]Mit mondasz azoknak, akik mondjuk most indulnának nyaralni, és akarnak egy jó könyvet magukkal vinni, hogy miért vigyék el?
[00:40:38]A legtöbb olvasó igui visszajelzés, és inkább ezeket mondom, mert ezek azok, amik az igazán valósak, illetve azok, amelyek leginkább számítanak.
[00:40:48]Egyrészt nagyon sokan azt gondolják, és azt szokták nekem írni, hogy á, ezek mi vagyunk, ez a ez a mi országunk, ez rólunk szól, ez a velünk megtörtént dolgokról szól.
[00:40:56]Másrészt ezt szokták mondani, hogy minden keménysége és nehézsége a téma nehézsége ellenére könnyen fogyasztható és gyorsan olvasható, és szokták ilyen szempontból dicsérni a rövid fejezetes szerkezetet, a szövegnek a mai valósághoz való ragaszkodását.
[00:41:16]Tehát nem egy elrugaszkodott irodalmi nyelvezetem van, illetve nagyon sokszor megkapom azt a visszajelzést, hogy nagyon filmszerű, és ennek kifejezetten örülök, mert ez erre viszonylag törekszem is, illetve nyilván örülök is ennek kapcsán, hogy az első fő könyvemnél már el is indult a filmes feldolgozásnak a munkálatai is.
[00:41:34]Tehát megint számomra ezek azért jó visszajelzések, mert azt igazolják vissza, ami az alapvető célom is, hogy kemény témákról, de könnyen befogadható módon írjak.
[00:41:48]illetve nyilván nagyon örültem annak, ez szintén az első regényemhez kapcsolódik, hogy a ilyen szempontból az irodalmi szakma is elismerte, hogy a mindenki lelép az felkerült a Margódi shortlistjére, mint a tavalyi év egyik legjobb debütáló regénye, amelyre meg kifejezetten büszke vagyok.
[00:42:07]Szóval ezért ajánlom ezt a könyvet az olvasóim szavaival, vagy az olvasóim visszajelzésével, illetve hát talán ez a legjobb ajánló, hogy nagyon remélem, hogy ez egy olyan könyv, amiből nagyon sokat lehet szórakozva tanulni és elgondolkodni és önmagunkra és az országra reflektálni.
[00:42:35]De azt is nagyon remélem, és bizakodó vagyok nagyon azzal kapcsolatban, hogy jó ideig ilyen típusú könyvet, ami ennyire az ország és a rendszer egyfajta leirata, illetve vádirata, nem kell írnom.
[00:42:48]Így legyen.
[00:42:48]Dávid, köszönjük szépen, hogy eljöttél hozzán.
[00:42:51]Köszönöm szépen a meghívást.
[00:42:53]Önöknek pedig köszönöm szépen a figyelmet, hogyha meg akarják ismerni még alaposabban az elmúlt 16 évet.
[00:42:56]Már azt gondolom, hogy elég nagyon alaposan megismertük, de akkor olvassák el Dorosz Dávidnak a könyvét, és iratkozzanak fel a Vadonat új csatornánkra, a Kontroll Klubra, és ha gondolják, akkor támogassák a munkánkat a Tabula Média Alapítványon keresztül.
[00:43:14]Viszontlátásra!
[00:43:16]kontrol.hu, Eljött az ideje.