Herczku Ágnes: „Én nem akartam énekes lenni” // SORSOK MÖGÖTT

[00:00:00]A zene ühüm a a annyira emberi, tehát hogy ez és én azt is eleinte próbáltam direkt egy kicsit le is rombolni ennek a ennek a fétis jellegét, hogy aki a színpadon áll, és amit az előbb is mondtam, hogy a izsögi a nézőtéren ül.

[00:00:15]Tehát, hogy aki ott van, az is egy ember.

[00:00:18]is, bár szeretünk úgy gondolni rá, hogy a művészet felszentelt papjai állnak ott, és akkor majd valamiféle égi csakrán keresztül mindenkire árad valami.

[00:00:31]Tehát én nem én nem szeretem ezt a ezt a hókuszpókuszt.

[00:00:37]Sokkal, sokkal jobb, hogyha a zenét tudják szeretni az emberek, és mondjuk nem csodálni azt a valakit, aki ott.

[00:00:56]Sziasztok, ez a sorsok mögött itt a kontrollon.

[00:00:58]Mai vendégem a hazai népzenei élet és világzenei élet meghatározó alakja.

[00:01:02]Ő pedig nem más, mint Hercó Ágnes énekes.

[00:01:04]Köszönöm szépen, Ági, hogy elfogadtad a meghívást.

[00:01:09]Én köszönöm.

[00:01:10]Szóval ragyogsz, lejöttél a lépcsőn ide a stúdióba, és te ragyogsz.

[00:01:14]Évamma, te vagy a legjobb barátnőm.

[00:01:18]De lehet, hogy Anna körülbelül egy másfél órás sminkelésnek is köszönhető, tehát hogy nincsenek kulisszatitkok, de nagyon jól esik.

[00:01:24]Köszönöm.

[00:01:26]Ühüm.

[00:01:26]Mi történt a cicával ma a fürdőszobában?

[00:01:29]Jaj, programot csinált nekem.

[00:01:29]Két macskánk van.

[00:01:31]Az egyik a gyíkokra és a rovarokra van specializálódva.

[00:01:35]Ez amelyik ma Ramarzurit csinált, a gyíkokra és a madarakra, és ma egy kis madarat hozott be.

[00:01:41]mindig hozzák, merthogy a falkához tartozunk mi is.

[00:01:42]és azt hallottam, hogy ami iszonyatos csetepaté van len a fürdőszobában, valami törik, valaki zúz és lerohantam, és kiderült, hogy a a kismadárból a kitépett tollak özzöne fogadott a a felajzott macskánk, és egy szegény alaposan megszopogatott kis cinke az ablakban, és akkor kénytelen voltam ugye megmenteni, de hát nem nagyon hagyta magát, úgyhogy hogy ez egy olyan negyedórás program volt.

[00:02:18]Füleske, a macska, a kismadár és én roáltunk egyik sarokból a másikba, de megmenekült.

[00:02:25]Ühüm.

[00:02:25]A másik szó, ami eszembe jut rólad, az a szilfa.

[00:02:29]Szilfa.

[00:02:29]Hű, hogy a szilfa az a nekem az a hajlíthatatlan az a szilfaegyenes ember, aki áll a színpadon.

[00:02:39]Nem csak az, hogy hajlíthatatlan.

[00:02:41]És ez most nem abszolút nem pejoratív, hanem az a fajta ilyen szigor, nem csak mások, hanem legfőképpen önmaga felé.

[00:02:47]Tehát az a fajta alázat jelenti nekem a szilfaságot.

[00:02:52]Te hogy látod magadat, amikor a színpadon állsz?

[00:02:58]Hú, hát ö nem ritkán szoktam magamat úgy figyelni, hogy na én most vajon hogy mutatok a a feladatra?

[00:03:11]nagyon koncentrálok.

[00:03:14]Ö és már van hála Istennek jó néhány éve átlétem egy nagyon jó határt, amikor tudom, hogy a hogy az alapos felkészülés, a felkészültség ad egy hihetetlen magabiztosságot, nyugalmat, ez nagyon fontos, egy ilyen ilyen relax állapotot, és már rutinból, illetve reflexből jönnek, hogy mikor mit kell csinálni.

[00:03:40]Nem is nem is figyelek sokszor a szövegre, hanem a nézőket figyelem.

[00:03:44]Tehát, hogy ez a fajta felkészültség ad egyfajta lehetőséget arra, hogy párhuzamosan, szimultán figyeljem az embereket.

[00:03:51]Ühüm.

[00:03:54]És akkor nagyon könnyen le lehet venni a a reakciókat, és hogyha kell, akkor módosítunk esetleg a koncerten vagy a felkomfokon.

[00:04:02]Ö az emberek mindig nagyon hálásak azért, hogyha sikerül őket közelebb hozni ehhez az egészhez.

[00:04:06]És nincs egy ilyen fal, hogy színpad, kvázi az oltár, akit imádni kell, és mi mi az egyszerű hívek és zene zeneszeretők, akik ott ülünk, és akkor várjuk a csodát, hanem én nagyon szeretem, hogyha ez egy ilyen közvetlen kapcsolattá tud válni, és nagyon örülök, amikor ez így létrejön.

[00:04:29]Ühüm.

[00:04:29]Ez olyan érdekes, mertogy nagyon sok előadóval beszéltem, aki meg pont azt fogalmazta meg, hogy ő azért szereti azokat a koncerttermeket, amikor a a reflektor úgy elvakítja, hogy ő akkor érzi magát biztonságban, és hogy neki sokkal nagyobb nehézséget okoz, amikor egy ilyen intim térben van benne.

[00:04:47]Hú, nekem fordítva van.

[00:04:47]Én valószínűleg ezért is szeretem a kisebb színházakat, vagy a kisebb tereket.

[00:04:54]Nem azt mondom, hogy nem felemelő érzés a szegedi szabadtéri nagy színpadon énekelni, de annak annak nincs olyanfjta intimitása.

[00:05:05]Én a műpában is néha szoktam kérni, hogy úgy állítsuk be a fényeket, hogy ne legyen tök sötét, hanem hogy legyen egy kis derítés a nézőkön, mert én szeretem nézni az embereket, és nem a nagy semminek énekelni.

[00:05:18]Ühüm.

[00:05:18]Ezt elképzelhető, hogy benne van az, hogy azért a a népi kultúra az valahogy az mégis csak az emberekből táplálkozó, tehát nem egy nem egy ilyen elefántcsontoronyszerű, nem csak a népi, hát a zene a a annyira emberi, tehát hogy ez és én azt is eleinte próbáltam direkt egy kicsit le is rombolni ennek a ennek a fétis jellegét, hogy aki a színpadon áll, és amit az előbb is mondtam, hogy a nézőtéren ül Tehát, hogy aki ott van, az is egy ember.

[00:05:50]És bár szeretünk úgy gondolni rá, hogy a művészet felszentelt papjai állnak ott, és akkor majd valamiféle égi csakrán keresztül mindenkire árad valami.

[00:06:02]Tehát én nem én nem szeretem ezt a ezt a hókuszpókuszt.

[00:06:09]Sokkal, sokkal jobb, hogyha a zenét tudják szeretni az emberek, és mondjuk nem csodálni azt a valakit, aki ott jó persze, én is a csodálattal néztem csecséli a bártólit a műpában, de ugyanakkor a hálnak az ő hangjában is van valami emberi és jó humorérzéke van és ilyen nagyon kis finomságokkal neki is szerintem jó érzéke van az a ahhoz, hogy hogy lehet lazítani ezt a kicsit ilyen merev túl misztifikált kapcsolatot.

[00:06:41]Az oké, hogy te kislánykorodban zenéltél évekig, jazz balettoztál meg minden, de ahhoz képest aránylag késő talált meg téged a színpad, vagy te találtál a színpadra?

[00:06:53]Abszolút, abszolút.

[00:06:53]Tehát én már túlkoros voltam gyakorlatilag, amikor bekerültem a honvédegyüttesbe, voltam olyan 22 éves.

[00:07:01]Ühüm.

[00:07:03]más akkor hagyja abba a szakmát, mert bekerül ilyen 16 nyc évesen, és rend szerint ez a héves korra jó a nőknél, ugye, hogy elmennek szülni, és többnyire nem jönnek vissza.

[00:07:14]Nagyon ritka az, aki visszajön szülés után.

[00:07:18]Ön meg akkor kezdtem a pályát, tehát hogy egy ilyen ilyen érdekes fáziskés, de gyakorlatilag ez az egész szinte az egész életemre igaz, hogy mindent ilyen 5-10 éves késésekkel, vagy akár még nagyobbal, hát én ha már említettem a a Szegedi szabadtérét, hogy hát én úgy röhögtem magamban, hogy az István a király előadáson talán két szereplő kivételével mindenki akinek lehettem volna az anyja.

[00:07:49]És én a én a Réka szerepét énekeltem, hogy ez egyszerűen hihetetlen, hogy soha nem gondoltam volna már, amikor elmúltam ilyen 30 akármennyi, és nyilván bennem volt egy ilyen fú de jó lenne eg ezt egyszer valamikor elénekelni, de miután semmilyen esélyen vagy tehát, hogy nem nem jött így keresztbe ez az út, úgy voltam vele, hogy hát ez marad egy ilyen gyerekkori szerelem.

[00:08:16]És egyszer csak hívott a Rósta Mária meg a Novák Peti, hogy akkor ez lenne a feladat.

[00:08:25]Ühüm.

[00:08:25]Egy kicsit amikor így a az életutadat megnézem, akkor valahogy minden ilyen organikusan történik a te életedben, tehát hogy olyan organikusan következik egyik dolog a másikból, tehát hogy nem érzem benne azt, hogy ez így megneakolva.

[00:08:39]Hát erőszakolva nem volt.

[00:08:39]Nagyon jó lehetőségek jöttek szembe, de én ezt pont úgy élem meg magamban, hogy én ilyen cikcak vonalon haladtam.

[00:08:53]Miután nem arra predesztinált a család, hogy én valamilyen művészpályán kössek ki, hanem első a biztonság, mindenki értelmiségi volt felfelé.

[00:09:05]Hát akkor mi legy?

[00:09:08]Há ügyvéd, orvostanár.

[00:09:10]Tehát ezek voltak az opciók.

[00:09:12]És ebből te a tanárit választot?

[00:09:13]Én a tanárt vá, mert azért így jó esző gyerek voltam, nem nagyon kellett tanulnom, cserébe lusta is voltam.

[00:09:18]Tehát ahhoz, hogy a mondjuk a jogikarra felvyenek, vagy az orvosira, azér oda kőkeményen kellett volna tanulni, én nem akartam.

[00:09:27]Nagyon jó volt a történelemtanárnőm.

[00:09:29]Tudtam, hogy törészakra felvesznek, és ez még azért úgy érdekel.

[00:09:31]T is rengeteg ilyen történelmi regényt olvastam gyerekkoromban satöbbi, satöbi, satöbbi.

[00:09:37]És akkor azt gondoltam, hogy hát ez majd olyan jó jó lesz, és akkor kipáljuk, aztán majd hát lesz, ami lesz.

[00:09:41]És akkor egyre inkább azt persze, hogy Miskolcon is ott jártam egyetemen, ott is megkerestem a táncolási lehetőségeket, és ott az kezdett el kialakulni, hogy ha már színpadi táncos, nem, de táncttanár még lehetek.

[00:09:57]És akkor én gőzelővel elkezdtem ezt a csapást így taposni, és így kerültem ennek révén, hogy Budapestre elmentem egy modern táncpedagógus képző két éves tanfolyamra.

[00:10:12]annak köszönhetem, hogy ott valaki kiszúrt, nem is akárki, tehát hogy ez a nevesíteni szeretném, Török Jolán, aki később a Nemzeti Táncázi igazgatója volt 10 évig.

[00:10:22]Ő akkor a honvédban dolgozott, és így kiszúrt, és tudta, hogy megüresedett egy hely a honvédban, és szólt, hogy hát akkor jönni kéne felvételizni.

[00:10:33]Téged a változás az mennyire érint jól vagy rosszul?

[00:10:35]Tehát, hogy ez a azt mondják, hogy a 21.

[00:10:38]századi embernek a legjobb, legpozitívabb tulajdonsága az, hogyha nagyon gyorsan tud alkalmazkodni.

[00:10:44]Te mennyire tudsz gyorsan alkalmazkodni?

[00:10:46]Most már talán kevésbé, de akkor, amikor engem ott felvettek a a honvédba, az nekem egy olyan fa a tudod, amikor így gyerekkorodban nagyon szeretnél egy babát megkapnim, de nem kaphatod meg, de azért még úgy őrz őrzöl valamit a gyerekedből, és mondjuk ilyen 20 szívesen egyszer csak ott van a kezedben a baba.

[00:11:07]Úristen, fantasztikus és hihetetlen.

[00:11:09]És még az anyukámmal is így meg kellett vívni, mert akkor én még egyetemista voltam, hogy hú, hát akkor ez most hogy lesz?

[00:11:19]És a Tata volt olyan bölcs, hogy azt mondta Novák Ferenc tata, hogy akkor vesz fel az együttesbe, ha befejezem az egyetemet.

[00:11:26]Hm.

[00:11:27]Úgyhogy nem volt könnyű, de megcsináltam.

[00:11:28]És aztán miután ezen a tanfolyamon tanított Fux Livia táncesztéta, ő elkezdett afelé ö ö terelni, hogy olyan jó lenne, ha én egyszer tánczesztéta lennék, mert egészen más, hogyha valaki úgy ír a szakmáról meg mindenről, hogyha ha ismeri a színpadot is belülről.

[00:11:51]Úgyhogy én szófogadó kislányként elmentem, felvételiztem az eltére, és akkor bekerültem az esztétikas szakra.

[00:11:59]Tehát, hogy erre mondom én a cikcakot, hogy honvédosként elkezdtem az esztétikas szakot.

[00:12:06]Nyilvánvalóan nem tudtam járni rendesen nappalira, úgyhogy ilyen nem is tizen nem tudom hány évig jártam az eltére, mert úgy mindig ilyen rektori kérvény, magántanuló, én nem tudom micsoda, ez a Npali tagozatos egyetem volt.

[00:12:20]volt, amikor halen halasztást kimaxoltam, és amikor átmentem, mert áthívtak a magyar állami népi együttesbe, ott már énekesnek, akkor egy ügyes húzással mondtam, hogy én nagyon szívesen átjövök, de hogy feltételeim vannak.

[00:12:38]És az egyik kérésem, inkább így fogalmazok, az volt, hogy ha lehet, akkor szabad munkabeosztásom legyen, mert megtudtam, hogy a zenekarnak ilyenje van, tehát hogy nem kell minden nap bemenni, csak ha konkrét feladat van.

[00:12:52]Na mondom, itt a lehetőség, most fogom folytatni az esztétikát.

[00:12:54]És és hála a jó Istennek, egy fantasztikus, nem tudom hány évet tudtam úgy eltölteni, hogy Szilágyi Ákos Spiró György Jézusom Radnóti Miklós almási professzor úr sorolhatnám, tehát hogy valami olyan elképesztő tanári kar Poszler György például Zoltai Dénes, tehát hogy ilyen ilyen ilyen ilyen meg a mega a koponyák.

[00:13:28]Én annyira boldog voltam akkor, de ugyanakkor boldogan mentem be az államiba is énekelni, de hogy megmaradt ez az értelmiségi vonal, és akkor teltek múltak az évek, jött egy kormányrendelet, van papírja kedveském arról, hogy maga ének?

[00:13:45]Nincs.

[00:13:45]Arról nincs papírom.

[00:13:47]Hát akkor legyen kedves szerezni egyet.

[00:13:49]Elte ezt most nem mondod komolyan, de Ühüm.

[00:13:55]Tehát várjál egy picikét ágí, mert kicsit nekem ez így így gyors Igen.

[00:14:01]Tehát hogy légyszer sétáljunk vissza oda, hogy te eredetileg táncosként kezdted.

[00:14:08]Igen.

[00:14:08]Nekem az volt mindig a nagyon nagy szerelmem.

[00:14:09]Én nem akartam énekes lenni.

[00:14:12]Most Aha.

[00:14:12]Ez érdekelne, hogy azt csak én szerettem, imádtam és azt valahogy éreztem is, hogy egész jól utánzom Sebestyén Mártát.

[00:14:23]Ő volt ő volt a nagy, nag nagy szerelem.

[00:14:26]Aztán kaptam eredeti gyűjtéseket, és akkor rájöttem, hogy hoppá, ez egy ez egy sokkal szélesebb és gazdagabb és mélyebb világ, mintogy az ember revival zenekarokat hallgatna.

[00:14:39]Én nagyon boldog voltam a muzsikás felvételeivel is, de amikor megkaptam Lajta Lászlónak a székigyűjtését, akkor így az az egy egészen más, tudod, amikor egy egy kis ablak után kinyitnak egy hatalmas vaspántos kaput, hogy tessék egyébként ez van.

[00:14:57]És tehát ilyen megszállottként kezdtem beszerezni felvételeket.

[00:15:03]Amikor a honvédba kerültem, ott a felvételén kiszúrták, hogy a csajnak egész jó hangja van.

[00:15:07]Hát akkor próbáljuk is ki a János vitézbe meg a nem tudom, tehát hogy ilyen énekes szerepeket is kaptam és nagyon jó visszajelzéseket kaptam, tehát nyilván baromi jól esett, de hogy én ott az éneklés miatt a Tititát elengedjem, tehát hogy nem.

[00:15:24]Tehát az a Oké.

[00:15:25]Mennyi idő volt, amíg amíg így így rosszul, de belenyugodtál abba, hogy akkor te mostantól kezdve már énekes vagy inkább?

[00:15:32]De csak akkor, amikor átmentem az államiba, és a státuszomban, tehát a a szerződésemben az volt, hogy énekes.

[00:15:41]Előtte már minden zenekar, akár vendégként, akár állandóakként a Nikola Parov zenekarában énekeltem, vagy a Fonó zenekarral, vagy a szalonnal is mondák, tehát hogy mindenki úgy kezelt mint egy énekest, aki egyébként egy kicsit lüke, mert azt mondja, hogy néptáncos.

[00:16:01]Ühüm.

[00:16:01]Most mind olyan előadókat, olyan partnereket, olyan együtteseket, zenekarokat soroltál föl, ahogy akik tehát aki egy picikét is tisztában van itt Magyarországon, akkor ezek a top, tehát a abszolút a felső kategóriába tartozók.

[00:16:18]És ezek után ugorjunk most vissza arra, hogy akkor neked milyen képzéssel is kellett részt venned, hogy a státuszilag rendezett énekes legyél.

[00:16:26]Egy kormányrendeletet, hogy az államilag finanszírozott társulatokban a társulatok most nem tudom, hogy 70 vagy 80%-ának rendelkeznie kell felsőfokú szakmai diplomával.

[00:16:46]a miskolócielemszakot, meg azétakot.

[00:16:50]Arról nem volt papírom, hogy tudok énekelni.

[00:16:53]És hát nem volt mese, ráadásul egy ilyen elég bénán jött ki, mert szemeszter közepén jött az, hogy ez már nem csak egy terv, hanem konkrét konkrét rendelet.

[00:17:06]És igazoltan abban a fél évben már vinni kell a papírt, hogy te be vagy iratkozva.

[00:17:11]Úgyhogy én kereszt fél évben kellett elkezdenem az eltén az énekzene szakot.

[00:17:20]És akkor ezt nem én választottam magamnak, meg úgy gondoltam akkor, hogy ez így elég furcsa, hogy ten, akkor voltam 12 éve a magyar állami népjegtes énekes szólistája, hogy ez egy kicsit abszurdnak tűnik.

[00:17:33]Na de hát hát mit mit tehetünk?

[00:17:37]Ugye egy intézményben az van, amit a amit a vezetés mond.

[00:17:49]Ühüm.

[00:17:49]De alapvetően te szabálykövető embernek tartod egyébkén alapvetően?

[00:17:52]Igen.

[00:17:52]Igen.

[00:17:52]Tehát tisztában vagyok azzal bár pont ezért nem is nagyon szeretem az intézményt, mint olyat, hogy egyszerűen a tehetetlenségénél fogva olyan dolgokat is meg kell tegyen, amit lehet, hogy egyébként egy adott vezető emberileg nem, tehát hogy mindenki röhögött az eltén is.

[00:18:15]Magács Igen.

[00:18:15]Fel.

[00:18:15]Rendben, akkor ebből meg ebből ebből kapásból felmentést kap, és akkor nem tenné meg, hogy a következő fél évtől itt nálunk népzenét tanít.

[00:18:27]Tehát ez a érted?

[00:18:27]Népzenét adok, veszek, vagy énekórákat adok, veszek, tehát hogy fél év után így ú ugyanazon a tanszéken, két fél évben a a jövő énekzene tanárait népzenére tanítottam.

[00:18:41]Tehát, hogy de ennek örültem például, tehát tanítani egyébként szeretek, de az intézményt, mint olyat, azt annyira nem kedvelem, de de ismerem a struktúrát.

[00:18:53]Tehát hogyha egyszer az van egy kormányrendeletben, hogy hogy ez a feladat, akkor én most hiába fogok protestálni, hogy nem érzitek, hogy ez egy kicsit ciki?

[00:19:03]Tehát mindenki érezte, hogy ez egy kicsit sándít a történet, de ez a szabály, ez a rend lehetett volna B verzió, hogy akkor azonnali hatállyal mondjuk felmondok és akkor ott hagyom a az államit.

[00:19:17]Tehát lett volna B verzió, de úgy voltam vele, hogy hát ha az esztétika szakot is meg tudtam csinálni az állami mellett, akkor ez hátha nem fog problémát jelenteni.

[00:19:30]Ühüm.

[00:19:30]Amikor a lajtaféle gyűjtés kinyílt neked, és akkor szembesültél, hogy ja, hogy ez nem egy ilyen pici, hanem ez egy hatalmas, még még még nagyobb.

[00:19:37]Ennek ellenére te azért nagyon-nagyon sokat jártál ki gyűjteni.

[00:19:44]Igen.

[00:19:44]Igen.

[00:19:46]Az mennyire ment neked?

[00:19:46]Mennyire ment neked a egyszerűen bekopogtatni, szívességet kérni?

[00:19:51]Ez szerencsém volt, mert a Fonózenekar, akinek a vezetője a Gócs Gergely volt, ö ő látott bennem valamit és érezte, hogy előbb-utóbb nekem ez lesz majd így az utam.

[00:20:04]És ő nagyon őszintén megmondta, hogy ha te ezzel akarsz foglalkozni, akkor azt csak úgy a világban nem lehet énekelni, el kell menni gyűjteni.

[00:20:15]És ő nagyon fiatal kora óta, talán még el se kezdte az egyetemet Debrecenbe, már jár gyűjteni füle kiszármazású egyébként.

[00:20:23]és gyakorlatilag ö mondta, hogy akkor most ö itt meg itt találkozunk, beszállunk a kocsiba, vagy még jött velünk valaki, vagy nem, és akkor most ide, odamegyünk, amoda megyünk, ha a zenekarral túnézni mentünk, emlékszem még Gymesbe, Sára Ferijékhez, és mentünk Moldvába is, akkor úgy szerkesztették az utat a fiúk, de elsősorban Gergő, hogy ha már ott vagyunk és több mint 1000 km-t utaztunk, akkor legyenek olyan szabadnapok, hogy akkor ott is elmenjünk gyűjteni.

[00:21:03]Az életem meghatározó pillanatai ezek a gyűjtések.

[00:21:07]És nekem könnyű dolgom volt, mert egy idő után az ő jegyző könyvét vezettem csak, de ő tudta, hogy hová kell menni.

[00:21:15]Figyeltem, mit kérdez.

[00:21:18]közben tanított is, hogy mit érdemes kérdezni, mit nem érdemes, mire kell vigyázni például cigányoknál, hogy ott is van egy saját belső törvény, és bizonyos dolgokat csinálunk, bizonyos dolgokat nem csinálunk.

[00:21:33]Én rengeteget tanultam tőle, és annyira jó értelműen megfertőzött ettől a ettől a kalandtól, ettől a hasznos és gyönyörű kalandól, hogy aztán mentem magam is.

[00:21:43]Ez a fajta, én ezt most ilyen értelmiségi attitűdnek nevezem egyébként, merthogy én én így nem nagyon gondolnám azt, hogy ez minden népdalénekestől elvárás, hogy ő elmenjen gyűjteni.

[00:21:55]Tévedek?

[00:21:55]Hát ha visszakanyarodtunk a szilfához és a talán talán a szigorúsághoz, azt gondolom, hogy aki ezzel úgy foglalkozik, hogy pénzt is kér érte és kap, akkor tessék szíves lenni.

[00:22:10]ugyanis a hitelesség mindig mindig ez a ez az origója a népzenészek, népdal énekeseknél, hogy népzenét, amit az elődeink 5000 évről hoznak magukkal és szájról szárj és művelik és átadják és satöbbi satöbbi, hogy abból mi kvázi magas művészet csinálunk, felmegyünk a színpadra és akkor persze érdemes rá, hiszen gyönyörű, bár jobb, hogyha rá táncolnak.

[00:22:36]Ö, hogy akkor az mitől lesz ma is érvényes?

[00:22:40]És hát a hitelességétől az pedig egyszerűen Bartok Bélától is tudjuk, nem elég felvételeket hallgatni.

[00:22:50]Az olyan, mintogyha fotózni pusztán Kornyis Péter fotói alapján fotóz kezdenél el fotósként működni.

[00:22:58]Nem, nem elég a fényképeket nézegetni.

[00:23:01]Nem, nem elég csak a hangfelvételeket hallgatni.

[00:23:05]ö számos csapdát ö rejthet.

[00:23:11]Ez egy folyamatosan organikusan változó életkortól, élethelyzettől özvegy, nem özvegy, tehát rengeteg háttérdolog van, ami abban a pillanatban az adott éneklésen még akár hallható is, de ugye az a fajta szabadság, ami a népzenének is lényege, mint a jaznek, hogy kétszer egymás után pont ugyanúgy senki nem énekelte el a faluban a fővázak megvoltak, de egyébként az ő tudásával hát ő ő se akart unatkozni.

[00:23:47]Hát ő neki nem volt célja pont ugyanúgy elénekelni esküvőről esküvőről egy nótát.

[00:23:53]benne is érlelődtek dolgok, satöbbi, satöbbi.

[00:23:56]Ö, hogy ez ez a színpadi népdaléneklése is igaz, főleg, ha valaki tanítja, szerintem az szinten nagyobb felelősség, mint hogy a színpadon mit csinálsz, majd eldönti rövid időn belül az idő és ezban nézők, hogy te kell lesz vagy nem kell lesz.

[00:24:15]Most életkorról nem beszélünk természetesen, mert nem is illendő, de hogy azért azt mondhatjuk, hogy te ilyen szempontból egy szerencsés időszakban, nem?

[00:24:26]Tehát, hogy az utolsó előtti pillanatban voltál még benne, hogy egyáltalán lett szóval, hogy volt mit legyűjtened még?

[00:24:34]Persze.

[00:24:34]És az is nagyon fontos, hogy és ezt már már próbálom sugalni és tanítani is a a zeneakadémián, hogy nem feltétlenül azt az életélményt kell elvárni egy gyűjtéstől, hogy felgyűjtesz valamit, amit még soha senki, se Bartók, se kodály, se kalló, se, hanem pontosan ennek a az élő, lüktető, lélegző spontaneitását, amely az adott szabálykereteken belül tud fantasztikusan pulzálni és lélegezni, de ehhez ehhez menni kell.

[00:25:08]Ehhez a azt is érdemes meghallgatni, hogy milyen a az a csak a beszéd.

[00:25:16]Ühüm.

[00:25:16]Rengeteget számít, hogy milyen az adott tájegységen élő embereknek a beszéde, a taglejtés, a szórend, az a logika, ahogy a beszéd alakul, és nyilván az a fajta logika a zenére is hat.

[00:25:31]Ö, tehát, hogy hihetetlen, nagyon összetett, ugyanakkor nagyon könnyen rá lehet érezni, és anélkül, hogy egy táblázatot készítenél magadnak, hogy a Mari néni azt nem azt mondta, hogy, hanem azt mondta, és akkor egy ilyen, mint egy egyenlet levezetetted, hogy tehát a széki dalokat így kell énekelni, hanem egyszerűen megérzed, és hogyha ott vagy benne, érzed a szagát, én ezt szoktam mondani, akkor egy idő után nem tudod rosszul csinálni.

[00:26:04]És ez nagyon-nagyon fontos, hogy bár szokták mondani, hogy a hogy igazából onnantól kezdve, hogy rögzítve lettek ezek a zenék, a táncok satöbbi, hogy egy gátat is szabtunk az igazából a fejlődésének.

[00:26:22]Tehát, hogy konzerválódott az egész, és hogy ezt a konzervet tudjuk most már csak újra és újra felmelegíteni.

[00:26:26]Én azért azt gondolom, hogy addig, amíg vannak hagyományőrzők, addig egyszerűen kötelességünk menni, akik ezzel foglalkoznunk.

[00:26:37]És erről egy történet jutott eszembe, hogy volt szerencsém tizen nem tudom hány évvel ezelőtt, lehet, hogy van már az 20 is, széken szíveszterezni.

[00:26:49]És ahogy így megérkeztem a a faluba, ami egy zsák falu, és akkor ott táncház volt.

[00:26:56]Üüm, és én kértem valami dalt, hogy ezt játsszák el nekem, mert azt hittem, hogy széki lassú, de tévedtem.

[00:27:03]De ahogy figyeltem a táncosokat, hogy ők hogyan táncolnak, hogy hogyan nem néznek szigorúan egymásra, tehát hogy olyan szabályszerű volt az egész, hogy hogy attól volt valami elképesztő súlya ennek a történetnek.

[00:27:17]És ha már szabály, és te szabálykövető ember vagy, és nem titkoltan.

[00:27:22]Én a múlt héten a férjeddel Nikola Paróval beszélgettem, és arra voltam kíváncsi, hogy ez csak egy megérzés volt a részemről, hogy te egy nagyon szabálykövető ember vagy, hogy neked milyen volt mondjuk ebből a fajta nagyon szigorú szabályrendszerből kimozdulni akkor, amikor mondjuk Nikolával megcsináltátok a naplegendát és az állami népi együttessel?

[00:27:45]Volt annyiban szerencsém, hogy akkor én már dolgoztam korábban a Vasvári Paliékkal, és így találkoztam jazz zenészekkel, koncerteztünk is, és az volt az első ilyen rácsodálkozás akár a Palinak a játékára, akár Borbémisi játékára, hogy vagy a Csepregi Gyuszi játékára, Frenki Látó, hogy hogy fú, de jó nekik, hogy ebből mit tudnak varázsolni, tudod, mint a varró asszonyok, hogy majdnem olyan, de mégsem olyan, mert ő már másképp fogja a motívumokat vinni, és hogy azt a micsoda tudás, ez is nagyon nagyon tetszett, és hogy hogy merjem magam elengedni, és ki lehet lépni abból a dobozkából, hogy népzene, és bátran merjek nyúlni már má picit még akár az énektechnikával is más műfajokból, tehát hogy egy sok sokkal nagyobb tóból lehet halászni.

[00:28:50]Úgyhogy amikor én a Nikolával találkoztam, ilyen szempontból ez már nem volt annyira kihívás.

[00:28:57]Ühüm.

[00:28:57]De az, amikor én szembesültem azzal, hogy a Nikola milyen szabad ember általában a zenében, és hogy teheti például mindezt azért, mert elképesztő mennyiségű hangszeren játszik, és nem akárhogy.

[00:29:16]Tehát én egy ilyen kisgyerek a csokiboltba, hogy ja ezt is tudja meg azt is, és így teletek múltak az évek.

[00:29:25]soha nem például a és hogy nem is dicsegszik vele, tudod van az a zenész, aki amit én tud három hangszerán játszani, és arra rohadtul büszke, és azt így nem felejti el megemlíteni, ugye én egyébként ezen tátod minél nagyobb a tudás, annál szerényebb valaki.

[00:29:38]Igen.

[00:29:38]Ö igen, de hogy a hogy szerintem a Nikola alapvetően nem egy ilyen kérkedő típus, és amikor mondjuk öt hat h év múlva is tud meglepetést okozni, hogy mi ezen is, na jó, hagy tehát menj hagyd békén.

[00:29:52]Ugyaní a nyelvekkel emlékszem már nem is tudom hány év együtt játszottunk a Föddősanyi Vertetis lobi Nikola meg én kvártetben, és úgy hozta a sors, hogy éppen nem Olaszországban turnéztunk, hanem Bécsben.

[00:30:09]Ö.

[00:30:09]Ö voltunk az két koncertet csinálni, és megszólalt a Nikol.

[00:30:12]Azt tudtok már, hogy németül beszél, tehát hogy azt is.

[00:30:17]De amikor lehetett hallani, hogy ez nem igazi német vagy valami más, kiderült, hogy ékes osztrák dialektusban is.

[00:30:25]És egy ültünk a szlovékkal a színpadon, merthogy osztrákul kérte a hangmérnököt, hogy légyszi, ne így, hanem úgy, és így egymással néztünk, hogy kész, ufó a csávó ufó.

[00:30:41]Szóval a az egy nagyon érdekes folyamat volt, hogy ezt a fajta szabadságot, amit így jazz zené korábban jazz zenészekkel megtapasztaltam, vagy akár a popzenében a Bornai Tiborral, hogy ezt a fajta lazaságot másfajta nézőpontból megközelítést ezt gazdagította, és inkább azt mondanám, hogy elmélyítette a Nikola és nyilván bátrabbá is tett, de nyilván ez nem csak ízlésbeli kérdés, hogy az ember, hogy nyúl bizonyos dolgokhoz, hanem legalábbis nekem így ö népművészként az a nem tudom, tehát hogy valahogy úgy olyan gondolatok mentén szeretek dolgozni, hogy csak akkor tudsz valami újat csinálni, valami újat hozzátenni, hogyha az alapokat nagyon ismered.

[00:31:30]Igen, mintha Bartók Bélát idézted volna.

[00:31:33]Ö de azért szerintem ebben részemről volt néhány vakmerőség is, tehát hogy nem nem gondolom soha nem gondoltam magamról, hogy jazz énekes vagyok.

[00:31:45]És például azokat a fajta frazírokat nem is igyekeztem beletenni a amikor jazenészeken játszottam, mert tudtam, hogy az az nekem ingoványos talaj, de mondjuk gyerekkoromból Ofra házta, tehát oda jó kis kelet, közelkelet vagy a Dead Cendance énekesnője, vagy tehát, hogy így sorolhatnám, hogy azért nyilvánvalóan hatnak az emberre, vagy amikor indiai népzenét először meghallottam, És akkor így elkezdi az ember ilyen hájókovács módjára próbálgatni, és így megérzed, hogy mi az, ami neked jól fekszik, és aránylag elég hitelesen tudod visszaadni, de nem gondolnám, hogy én közelkeleti énekesnő lehetnék.

[00:32:32]Tehát, hogy ilyen szempontból a ö nem vagyok olyan elmélyült, de mertem kísérletezni, és így nagyon érdekes, hogy a ehhez kell egyfajta bátorság, hogy tényleg merj kísérletezni, még akár színpadon is.

[00:32:48]És azért jó minél többször fellépni a színpadra, mert azt a nem csak azt a rutint hozza meg, hogy hogy hogy viselkedj, mit engedj el.

[00:32:59]egy idő után már tényleg nem kell kontrollálni a mozdulataidat, hanem hogy mi az, amivel kísérletezhetsz még akár ott improvizációban.

[00:33:11]És mi az, amit inkább nem?

[00:33:11]Tehát inkább arra gondoltam egyébként, hogy az, hogyha a népzenéhez nyúlsz egy másfajta megközelítésben, tehát nem az autentikus megközelítésben, ami egy konzervált valami, hanem amikor amikor hozzányúltok Nikolával ezekhez a dalokhoz.

[00:33:27]Tehát azt legalábbis én így laikusként azt gondolnám, vagy azt gondolom, hogy azt úgy a a mély ismeret nélkül Igen.

[00:33:36]Ebben sokkal jobb a Nikola.

[00:33:39]Ühüm.

[00:33:39]Tehát, hogy az, hogy egy óriási hangszerpark van a kezében a hírektől a Perzsiáig bezárólag, miután ő volt is kint sokáig Kuvaitban mindenféle zenészekkel zenélt, tanult satöbbi, tehát hogy az ő ilyen típusú rétegtudása sokkal mélyebb.

[00:33:57]Ühüm.

[00:34:00]Ö de nyilvánvalóan inspirál az a az ő bátorsága.

[00:34:03]És akkor erre mondom azt, hogy én merek kísérletezni, de nagyon sokszor hájó kovács módjára.

[00:34:11]Csak megérzi az ember, hogy mi az, amiben öívebb biztonsággal tud evezni.

[00:34:17]És mi az, ami már ez már a hogy hívják ez?

[00:34:22]Az extrém sportkategória, és túl nagy a rizikó.

[00:34:25]Mondjuk mikor szerinted a külvilág az hamarabb észrevette egyébként, hogy X mennyit dolgoztatok együtt Nikolával úgy, hogy ti nem voltatok együtt, hanem tényleg csak zenésztársak voltatok?

[00:34:40]Hú, számolni 99-ben találkoztunk, és még 2010-ben költöztünk, azt hiszem, össze.

[00:34:52]Ühüm.

[00:34:52]Tehát, hogy nagyon sok élet dolgoztunk.

[00:34:56]Szerinted a külvilág az hamarabb észrevette, hogy nektek lesz valami közöt több egymáshoz, mintogy zenésztársak vagytok csak?

[00:35:06]Idézőjáb erre nem tudok neked választ adni, de amikor összekerültünk, akkor az egyik barátnőm megjegyezte, hogy hát azért a bármikor, amikor a Nikoláról beszéltem, abban lehetett érezni, hogy van valami plusz.

[00:35:20]De tudod, ezt te így amikor benne vagy, azt így nem nem érzed.

[00:35:23]Ühüm.

[00:35:23]És a covid idején házasodtatok össze.

[00:35:28]Igen.

[00:35:29]De miért a covid idején házasodtatok össze?

[00:35:31]Ez annyira érdekes.

[00:35:31]Volt időtök ezen így többet gondolkodni, vagy vajon miért történhetett így?

[00:35:36]Mert mondjuk úgy be voltálva.

[00:35:40]Egyszer csak úgy tehát nem unaloműzésből vagy nem tudom micsoda, de egyszer csak így jött, hogy drágám mi lenne, ha elvennélek feleségül.

[00:35:49]Annak ellenére, hogy mi aztán covidosak lettünk ősszel.

[00:35:54]Mi nem bántuk egy kicsit, amikor beütött ez a mindent is lezárni.

[00:35:57]Nagyon szeretünk otthon lenni.

[00:36:02]És hogy is mondjam?

[00:36:05]Felhatalmazásunk volt arra, hogy még többet foglalkozzunk a kertünkkel.

[00:36:07]Én nagyon nagyon örömmel emlékszem vissza arra a 2020-as évre, amellett, hogy tudtam, hogy rengeteg tragédia van a a világban.

[00:36:23]Hát egyszer csak így előrókolt vele.

[00:36:27]Ez nagyon romantikusnak hangzik.

[00:36:27]Igen.

[00:36:31]És akkor volt a emlékszem, hogy 50 fő volt a maximum gyülekezés és akkor listát csináltunk, hogy a hogy kik legyenek ott a lakzin.

[00:36:40]Magán az esküvőn nem volt ott rajtunk kívül csak a két tanú egy fotós és a fotós felesége.

[00:36:48]Ezt azért mondom, mert a fotós feleség az egyik legjobb barátnőm, és ő is mondta, hogy ő ő csak mint a fotós felesége van.

[00:36:58]És a fotós is persze jó.

[00:36:58]Ö jó barátunk.

[00:37:00]Szóval, hogy ö jó idő volt, gyönyörűen feldíszítettük a kertet.

[00:37:04]Ö nagyon jó hangulat volt.

[00:37:07]Fantasztikus volt.

[00:37:09]Ühüm.

[00:37:09]Most lehet, hogy egy kicsit képzavar, de a a harmadik szó, ami eszembe jut rólad, az a csend.

[00:37:16]Miért?

[00:37:16]Neked vannak ilyen érdekes szenzoraid.

[00:37:20]A csend, hogy hogy olyan érzésem van, hogy úgy te úgy szeretsz csendben lenni.

[00:37:26]Eltanultad?

[00:37:26]Tényleg.

[00:37:26]Tök jó.

[00:37:26]Igen, igen, igen.

[00:37:29]Mi neked a csend?

[00:37:29]Mit kapsz a csendtől?

[00:37:34]Ritkán tudatos.

[00:37:35]Ühüm.

[00:37:36]De van úgy, hogy inkább elzárom a rádiót, mert hogy most jobb, hogyha csendben vagyok.

[00:37:41]Nagyon sokszor meg eszembe se jut semmilyen zajkettő eszköz bekapcsolni.

[00:37:46]Nem tudom, így így el elvagyok főleg a varrázs közben, meg a meg a kertészkedés közben.

[00:37:56]Ühüm.

[00:37:56]Nem tudom neked visszaidézni, hogy miken szoktam gondolkodni nagyon sokszor.

[00:38:01]Nyilván egy következő koncertmegvalósításon milyen ötleteim van.

[00:38:08]Fú, ezt de jó lenne megcsinálni.

[00:38:10]Fú!

[00:38:10]És akkor jönnek a jön a hétköznap a kis szárnyalás után, hogy hát igen, ezt csak úgy lehet megcsinálni, hogyha pályázatot írunk, de én már egyszer megfogadtam, hogy többet nem írok pályázatot, tehát hogy de mindenfelé szoktak csapongani a a gondolataim.

[00:38:27]Ezt csak azért mondtam, hogy nem csak a totál ni meg a bámészkodás, meg a nem tudom, jaj de szép az a kis gyíkocska, és még szerencséjére él, mert még nem találta meg a macskánk.

[00:38:38]ö hanem így a ugye általában a zenéről, tanításról nagyon sok elismerésed van, voltak igazán hangos sikerek, meg vannak is szerencsére, tehát ezért két évvadon keresztül mégis te voltál a népzenei én tehet most tehetségkutatónak nevezem, bár nem szeretem ezt a szót ezekre a fajta műsorokra használni, de mégis csak azért akkor egy jóval nagyobb része az országnak megismerthetett téged.

[00:39:06]Az milyen volt neked megélned?

[00:39:11]Fú, nagyon izgalmas.

[00:39:12]Ühüm.

[00:39:13]Nagyon élveztem és nagyon jó volt a Petivel dolgozni.

[00:39:16]Tehát mi nagyon régóta ismerjük egymást.

[00:39:19]Tehát a ugye a honvédba nem azt mondom, hogy nap mint nap, de hát rengeteget látok, közös produkcióba és a többi és a többi.

[00:39:28]És tudtam, hogy mert azért egy kicsit én tartottam attól, hogy azért konferálni nagyon jól, tehát az is egy szakma, és hogy én azt ahhoz én nem értek.

[00:39:36]Az, hogy az állami népi együttesben bizonyos műsoroknak én lettem a háziasszonya, és egész jól helytálltam, az teljesen más, mint amikor a tévében, a fülesben és közben instruálnak, és tűpontosnak kell lenni és rövidnek kell lenni, nem lehet, nincsenek kitérők, tehát egy elképesztő fegyelmezettséget, még annál is nagyobbat, mint mondjuk egy koncertet csinálni.

[00:40:04]Tehát ezt ezt várja el ez a fajta munkakör.

[00:40:07]És a Peti nagyon sokat segített, nagyon jó volt.

[00:40:09]És egyre jobban éreztem magam, és egyre jobban megéreztem azt, hogy mit lehet, mit nem.

[00:40:16]Novák Péterről beszélünk.

[00:40:17]Igen, elnézést.

[00:40:17]Igen, Novák Péter.

[00:40:21]És érdekes volt, hogyha már az első évad végén rendre megköszöntem és visszautasítottam azokat a felkéréseket, ahova engem az est háziasszonyának, vagy teh konkrétan a konferansnak hívta.

[00:40:38]Aha.

[00:40:38]A második évad után már konkrétan el kell magyarázni, hogy hogy értsék meg, én énekes vagyok.

[00:40:47]Bár szoktunk poénkodni, hogy a FKZakma Kudlik Júliája, de csak szűk szakmai körön belül elvállaltam egy-két ilyen felkérést, akár a táncháztalálkozón, vagy az antológián, de az, hogy válasz egyébként az volt a röhely, hogy olyan sok felkérés érkezett, hogy még akár azt is eldönthettem volna, hogy mi van, hogyha egy időre én nyitok magamnak egy ilyen ö zsebet.

[00:41:17]hogy akkor háziasszony konferál.

[00:41:19]Nem, és én nem akartam, tehát hogy nem.

[00:41:25]Ühüm.

[00:41:27]De nagyon izgalmas volt.

[00:41:29]Nagyon érdekes, hogy ugye tánc tanár oké tanárból táncos, táncosból énekes, énekesből kicsit konferencié.

[00:41:37]És akkor most visszakagyarodunk arra, hogy te a Zeneakadémián tanítasz.

[00:41:44]Mit tanítasz a zeneakadémián?

[00:41:46]nagyon keveset.

[00:41:47]Aha.

[00:41:48]Vállalt.

[00:41:50]Mert amit említettem, hogy az intézménnyel, mint olyannal nekem már bajom van.

[00:41:53]És hála a jó Istennek, megtehetem azt, hogy hogy nem kell betagotzódnom a tanszéken, a tantestületbe, mert a Boya Mátyás, aki a tanszékvezető, megértette, hogy mik az én játékszabályaim.

[00:42:10]mondtam neki, hogy én tanítani nagyon szeretek, és akkor itt le is vinném a mondat végén a hangsúlyt.

[00:42:17]Tehát, hogy ne ne várjanak el a ilyen meg olyan értekezleten.

[00:42:23]Nem akarok, ha nem tudom én milyen intézményi akárm, tehát hogy ez engem kifejezetten riaszt.

[00:42:27]A hallgatókkal szeretnék foglalkozni.

[00:42:33]Ö kamarazenét tanítok, kamara módszertant, tehát a jövő ö népzenetanárait is tanítom.

[00:42:40]Öy hogyan tanítsunk.

[00:42:40]Öeinte bevállaltam még repertoár ismeretet, de azt már leadtam és színpadi jelenlétórát is tanítok, de direkt nem vállalok főtárgyórát, amikor egy-egy emberrel kell foglalkozni.

[00:42:59]érezted valaha az életed során, hogy nem a saját utadat járod?

[00:43:04]Mert azért amit most így elmeséltél, ahogy te így ezt ilyen cikcakkolásnak hívtad a az interjú elején, voltak olyan formációk, amiben meghívtak, főleg a szakma elején úgy gondoltam, hogy nem illik nemet mondani.

[00:43:20]És aztán az ember nagyon gyorsan meg kell tanulja, hogy de igenis, tehát lehet, hogy ott abban a pillanatban kínos, de muszáj válogatni, mert nem, mert különben szétforgácsol minden.

[00:43:30]is olyan nem baj, hogyha most nem mondok zenekarneveket.

[00:43:37]Ö tehát, hogy jó pár helyen azt éreztem, hogy ez nem az én zeném.

[00:43:41]Kipróbáltam, köszönöm a lehetőséget, de jobb szeretném ezt nem folytatni.

[00:43:46]Ma már meg annyira önző vagyok, hogy még még semmilyen udvariassági külöket sem futok végig.

[00:44:00]hanem azt egyébként teljesen természetes, hogyha valahova meghívnak, akkor a meghívó fél küld magáról anyagot, zenéket satöbbi, hogy hallgass bele, hogy egyáltalán látod-e magad benne.

[00:44:12]És ha nem, akkor én őszintén megmondom, hogy nem érzem, hogy együtt tudnánk rezegni.

[00:44:19]Ühüm.

[00:44:21]És akkor azt én nem vállalom.

[00:44:21]A közös munka a férjeddel, Nikolá, Nikola Parovval.

[00:44:29]Kérdeztem tőle a múlt héten, hogy miben vagytok most benne, vagy hogy milyen tervek vannak?

[00:44:34]És ő mondta, hogy exkatedra kijelentette, hogy itt nem nagyon vannak tervek, hanem ez is egy tehát ilyen organikusan működik nálatok, hogy ilyen sodródás van.

[00:44:45]Igen.

[00:44:45]Igen, abszolút.

[00:44:46]A sodródás az az Deát az mégis csak valaki azért a hajót néha kell, hogy irányítsa.

[00:44:51]Mennyire?

[00:44:51]Tehát arányokra vagyok kíváncsi, hogy mennyire van az, hogy ő hoz be valami ötletet, vagy neked ő teszed változó.

[00:44:58]Teljesen változó.

[00:45:01]Tavaly kivételesen elvállaltam egy főtárgyórát Radisza Afroditénak hívják, egy nagyon tehetséges énekesnő és csak úgy záruljel be, hogy mennyire fontos a a gyűjtés.

[00:45:14]Megkérdeztem, hogy mit vár tőlem, tehát hogy igazából miért akarja, hogy én legyek az ő főtártanára.

[00:45:21]És akkor sorolta, hogy ezért meg az egama azért, és hogy nagyon szeretné, hogyha én állítanám össze az ő vizsgakoncertjét.

[00:45:26]És mondtam neki, hogy rendben van, akkor előtted még a tavasz meg a nyár.

[00:45:31]Ö, augusztus közepéig várom a jelentkezésedet, hogy legalább egy vagy két csúnya, szóval adatközlőtől úgy jössz vissza, hogy tudod, hogy vissza is fogsz menni, de mondom, rossz hírem van, ehhez legalább három-négy faluba, vagy három- négy emberhez el kell menni.

[00:45:50]Tehát, hogy ez nem úgy van, hogy persze vannak szerencsés ö pillanatok, hogy pont elsőre megtalálsz egy olyan embert, aki között érzed, hogy ott van valami plusz lelki egyensúly vagy harmónia, de hogy ez nem ilyen, tehát hogy hogy keresni kell.

[00:46:08]Ö nem nincs ilyen, hogy mondjam, sajnos nincs ilyen feltétel jelenleg a zeneakadémián, hogy az jöhet felvételizni, akinek van gyűjtési tapasztalata.

[00:46:18]Nagyon remélem, hogy ez idővel majd be fog épülni a a tanterv, merthogy tényleg az idő, és mennek el az öregek.

[00:46:26]És a az Afrodité bevállalta nagyon vagányan.

[00:46:30]Vissza is jött, négy faluban volt, ennél annál amannál.

[00:46:35]Mondtam, hogy kérem a gyűjtést, mi mi miket kérdeztél felvételek?

[00:46:38]Tehát hogy nyilván ez egy plusz munka, mert akkor átllgatod te is az ő gyűjtéseit, tanácsot adsz, hogy legközelebb ezt is kérdezd meg.

[00:46:49]Ö és megcsináltam a diploma koncertjét, és abban miután görög zenét is csinált, és miután Nikola a görög népzenében is elég járatos, beszerkesztettem a Nikolát a koncertbe.

[00:47:04]Ö és ez egy nagyon inspiráló feladat volt, mert a Nikolán kívül mindenki harmad megfele annyi éves volt.

[00:47:15]És tud egészen más, amikor úgy kezdesz dolgozni egy csapattal, hogy tudod, hogy akaratlanul is, akár tanári pozícióban vagy akár nem, hogy abban lesz egy plusz egy ilyen mester és tanítványa viszony.

[00:47:31]És én nagyon örültem neki, hogy a Nikolába a játékba belement, mert mondhatta volna azt is, hogy hát én nem keresetek valami ifjú titánt, és akkor hát nekem ez már nincs kedvem.

[00:47:41]És akkor az például egy olyan fél éves felkészülés volt, amibe én rángattam bele úgymond a a a Nikolád, de amikor valami feladat van, hangszerelés, zeneírás satöbbi, és oda kellene valami ének, itt legutóbb egy lengyel filmhez csinálta Nikola zenét, akkor mondtam, hogy fú, még akár ilyen gorál dolgokat is bele lehetne tenni, és akkor így lecsap Ott rá, hogy mutasd csak.

[00:48:14]És mondtam, hogy fú, mondom, azt hiszem úgy van, hogy És akkor felénekeltem, és az került bele.

[00:48:19]Tehát, hogy így, de nyilván aztán elkezdtem jobban utánanézni és mondtam, hogy a ezt azért szeretném újra felénekelni, merthogy kamúztam a szöveg egy részét, azt meg ugye én nem engedhetem meg magamnak, hogy izé legyen, hiba legyen, és akkor azt meg a a Nikola húzta be.

[00:48:39]Tehát, hogy teljesen változó.

[00:48:41]Tehát most azt mondhatjuk, mondhatjuk azt, hogy te most tökéletesen a saját utadat járod és jól vagy és jó vagyok és nagyon Igen, mindennek örülök, amint amit csinálok.

[00:48:57]Vannak terveim, amiket jegelni kellett az elmúlt pár évben.

[00:49:04]Vagy azért, mert nem volt hozzá elég anyagi forrás, vagy azért, mert mert az elindult munkát ha szabad neves, nyilván gondolom szabad nevesíteni.

[00:49:15]Annak idején Foltin Joli néni megkeresett sok évvel ezelőtt, hogy egy szakonyi Károly novellából szeretne csinálni egy táncínházi rövid 15-20 perces darabot.

[00:49:27]És a három női főszereplője van, és az egyik főhős elment Amerikába, férhez ment, és nem jött vissza, és felhívott, hogy Ágikám, akkor nem csak mint zenei szerkesztésbeli segítség, hanem mi lenne, hogyha ezt te te eltáncolnád?

[00:49:44]Úristen, fantasztikus.

[00:49:47]Elindult a munka és a Joli néni meghalt.

[00:49:51]De megbeszéltük a lányával, Novák Eszterrel, meg a többi szereplővel, Rémi Tündével, Horvát Zsófival, meg a Kis Ferenccel, ugye a zeneszerzővel, hogy ezt ne engedjük el, ezt csináljuk meg.

[00:50:03]Elindult egy munka, még zenét is csinálhattam hozzá, és meghalt a kis Feri.

[00:50:09]És tudod, ezek olyan olyan tragédiák, hogy a nem az van, hogy na jó, akkor akkor a Feri emlékére, vagy a Joli néni emlékére holnap után találkozunk és folytassuk a munkát.

[00:50:22]Tehát, hogy az ezek úgy úgy fejbe kólintottak mindannyiunkat, hogy jó, mondjuk a Joli néni beteg volt, de oké a Feri is, de én én a Feri halálát mai napig nem tudtam igazából megemészteni, és szinte félek hozzákezdeni, felvenni az elejtett fonalat, de tudom, hogy szeretném megcsinálni, és a többiek is szeretnék megcsinálni, csak még kéne valami fenékbe billentés, hogy De ezek olyan olyan olyan tervek, amikre nagyon jó szívvel és ilyen növekvő indulattal gondolok, hogy tudom, hogy meg fogjuk csinálni, és ez már előre elő előre örülök neki.

[00:51:03]Ág én azt kívánom neked, hogy ne csak ezt az egy fonalat vedd föl, hanem jó sok fonalat tarts egyszerre a kezedben.

[00:51:09]És nagyon-nagyon szépen köszönöm, hogy eljöttél hozzám.

[00:51:13]Nagyon szívesen, Éva.

[00:51:13]Köszönöm.

[00:51:15]Nektek pedig köszönöm, hogy velünk tartottatok.

[00:51:17]Ez volt a sorsok mögött a kontrollon.

[00:51:19]Ne felejtsetek el feliratkozni a YouTube csatornánkra.

[00:51:21]Van már egy új csatornánk is, az a neve, hogy Control Club.

[00:51:24]Ha lehetőségetek van, akkor támogassátok a munkánkat.

[00:51:27]Jelen vagyunk már a Facebookon, az Instagramon, a Threadszen és a Tiktokon is.

[00:51:33]Köszönjük szépen.

[00:51:33]Sziasztok!

[00:51:35]kontrol.hu, Eljött az ideje.