Tarján Zsófi: „Bárcsak elmondták volna!” // SORSOK MÖGÖTT
- Az asszociációs játékban a "szeretet" szóra Zsófi azonnal azt felelte: "Anya", ami előrevetítette az édesanyjával való erős kötődésének témáját.
- Zsófi iskolai bullying áldozata volt, elsősorban verbális bántalmazás érte; a felismerés, hogy ez bántalmazó viszony volt, csak 27-30 éves korában tudatosult benne.
- A bántalmazás egyik oka erős igazságérzete volt: a többiek tudták, hogyan "triggereljék", és a kirohanásai jutalomreakciót váltottak ki belőlük.
- Hernádi Judit lányaként a 2000-es évek elején politikai feszültségeket élt át; a kokárdás emberektől való félelme transzgenerációs szorongással és zsidó származásával is összefügghet.
- Zenei karrierjét death metal hörgéssel kezdte, mert a metál segített feldolgozni a dühöt; később a Hanibis zenekarral ért el sikereket.
- A NER kultúrpolitikája "észak-koreai módszerekkel" szorította ki őket: 2017-ben az NKA-miniszteri keretből azzal utasították el, hogy "a Hernádi lányának nem adunk".
- A Petőfi Rádió 2018-as "tisztogató" időszakában szinte nullázták a rotációjukat, ami anyagilag is érintette a zenekart; az indoklás teljesen hiányzott.
-
„Félelem megeszi a lelket, vagy megöli a lelket." – Tarján Zsófi
- A színpad biztonságos tér számára, de a hétköznapokban nagy igénye van a csendre és magányra; az erdő mellé költözött, és remeteként éli az életét.
- Inzulinrezisztenciája kialakulásában a stressz és a nevelőapja bántó megjegyzései is szerepet játszottak; a zabálás kompenzációs tevékenység volt számára.
- A 2018-as választások mély reményvesztést okoztak neki, és a kivándorlás gondolatával is foglalkozott; a kormányváltás után azonban javulást érez a közlekedési kultúrában és a közhangulatban.
Részletes összefoglaló megjelenítése
A beszélgetés kezdete és az asszociációs játék
A műsorvezető egy asszociációs játékkal indította a beszélgetést, amelyben Tarján Zsófinak egy szóval kellett válaszolnia egy adott fogalomra. A "szeretet" szóra Zsófi azonnal azt felelte: "Anya". A műsorvezető jelezte, hogy erre a válaszra később még visszatérnek a beszélgetés során. Elárulta azt is, hogy ezt a játékot a gyerekeivel és önmagával is eljátszotta már, és arra jutott, hogy érdemes rendszeresen ismételni, mert az ember saját magával is eljátszhatja, ami nagyon hasznos lehet.
A műsorvezető benyomásai Zsófiról
A műsorvezető elmondta, hogy amikor Tarján Zsófi korábbi interjúit nézte, hogy felkészüljön a beszélgetésre, azon kapta magát, hogy este hat óráig is hallgatta őket, pedig már úgy gondolta, tisztában van vele, merre szeretne haladni. Kiemelte, hogy a "nyugalom" szó fogalmazódott meg benne Zsófival kapcsolatban – jó érzés volt látni, hogy egy nő a nehézségeiről mer beszélni, és ez a műsorvezetőt is megnyugtatta. Úgy vélte, ez valószínűleg azért van, mert érintett azokban a témákban, amikről Zsófi beszél, és mert Zsófi sok nehéz dolgon túl van, dolgozott és dolgozik is rajtuk.
„Én benne vagyok az erdőben. Én nem látom a fától az erdőt. Én csak próbálok benne haladni és megtalálni azt az utat, ami valamelyest kivezet ebből az erdőből, vagy egy olyan pontra, ahol én át tudom látni magát az erdőt." – Tarján Zsófi *
Zsófi szerényen reagált erre a pozitív képre: nem látja magát kívülről, úgy érzi, benne van az erdőben, és csak próbál haladni, megtalálni a kiutat, vagy legalább egy pontot, ahonnan átlátja az egészet. Soha nem tudja pontosan meghatározni, hol tart éppen.
Iskolai bántalmazás és bullying
A bántalmazás természete
Tarján Zsófi részletesen beszélt arról, hogy az iskolában bullying áldozata volt. Hangsúlyozta, hogy a bullying valójában bántalmazás, és nem szabad kerülgetni a témát. Az ő esetében fizikai bántalmazás szinte egyáltalán nem történt – egyetlen alkalommal dobták pofán egy tornacipővel, de oda ő állt oda, így azt jelentéktelennek tartja. A bántalmazás elsősorban szavakkal történt.
Nagyon naiv gyerek volt, aki azt hitte, a világ jó, és amit mondanak neki, azt el lehet hinni. Sok poént nem is értett, nem tudta, hogy az emberek viccelnek. Ez a naivitás a mai napig megmaradt benne bizonyos mértékig, és nehezen boldogul a small talk-kal is. Emiatt kívülállónak érezte magát a diákok között.
A felismerés ideje
Zsófi elmondta, hogy nagyjából 27-30 éves kora körül esett le neki, hogy ami vele történt, az nem volt rendjén, és hogy ez konkrétan bántalmazó viszony volt közte és a többiek között. Ugyanakkor nem hibáztatja a bántalmazóit, mert gyerekekről volt szó, akik valószínűleg maguk sem fogták fel teljesen, mit művelnek – fejlődő szervezetekről van szó lelkileg és testileg egyaránt.
A bántalmazás oka
Zsófi elárulta, hogy a bántalmazás egyik fő oka az erős igazságérzete volt. Gyerekként, amikor bármi igazságtalanságot tapasztalt, jelenetet rendezett, sírt, hisztizett – ez volt a "show". A többiek tudták, hogy Zsófikát kell "triggerelni", és ha ez sikerült, beindult nála a műsor, ami a többiekben valamilyen jutalomreakciót váltott ki. Zsófi megjegyezte, hogy tulajdonképpen most is ezt csinálja, csak most szerencsére ez már nem része a bántalmazásnak.
Segítségkérés és a 90-es évek kontextusa
Zsófi elmondta, hogy nem is tudta, hogy bántják – a 90-es években ez volt a normális. Az volt az általános hozzáállás, hogy "bemész a suliba, állj ki magadért, kész". Az évek során kezdtek több információt gyűjteni a bullyingról, és ma már sokkal nyitottabbak az emberek ezen a téren.
„Edukáció, edukáció, edukáció. Meg figyeljük azt a gyereket, hogyha jön haza a suliból." – Tarján Zsófi *
Fontos figyelmeztető jel volt nála, hogy vasárnaponként nem bírt elaludni, mert rettegett attól, hogy mi fogja érni a suliban, mit fognak mondani neki, hogyan fognak viselkedni. Nem a témazárótól félt, hanem a többiektől. A témazáró csak rajta múlt, de a bullying nem. További intő jelek lehetnek: alvászavar vasárnaponként, vagy ha a gyerek nem beszél arról, mi történt a suliban. Ő maga sem beszélt róla soha, mert örült, hogy otthon van, és nem kell arról a világról beszélnie, ahonnan éppen kiszabadult.
A bántalmazásról való beszéd tabuja
A műsorvezető megjegyezte, hogy Magyarországon még mindig ciki arról beszélni, ha valakit bántanak és nem tudja megvédeni magát – ez gyengeségnek minősül. Zsófi egyetértett, és elmondta, hogy állandóan megkapja az olyan megjegyzéseket, hogy "vegyél már magadon erőt" vagy "túlreagálod". Hozzátette, hogy a jó szándékú mondatokkal is el lehet intézni egy ember életét akár egy hétre vagy évekre is. Példaként említette, hogy a legutóbb azt hallotta valakitől: "a Zsófit nagyon könnyű leuralni". Zsófi szerint bizonyos helyzetekben, ha össze van zárva egy pszichopatával, az talán leuralhatja, de amúgy nem hagyja, hogy ilyen helyzetbe kerüljön – csendben, angolosan megszabja a határait, csak nem ordítja ki a világba.
Ez a csendes határmegszabás talán éppen a bullying eredménye: szinte titokban alkotja meg azt a világot, ami neki jó, hogy másokat ne zavarjon, de ne is tudjanak róla – ez egyfajta self-care, védőzóna.
Zsófi gyerekkori viselkedése
Zsófi elmondta, hogy gyerekként mindkét típusú viselkedés jellemző volt rá: eleinte csendes volt, megfigyelőállást vett fel, próbált stratégiát alkotni az ismerkedésre. Aztán jött az "ordítós Zsófi", az igazságharcos. Valószínűleg a mikrotársadalmuk szélén volt a suliban, amit néha nehezen élt meg, néha viszont kifejezetten akarta is, hogy ott legyen.
Hernádi Judit lányának lenni
A "Bezzeg Zsófi" jelenség
A műsorvezető arról kérdezte Zsófit, milyen érzés volt Hernádi Judit lányaként felnőni, hiszen kívülről sokan gondolhatják, hogy neki biztos könnyebb volt. Zsófi elmondta, hogy mindig is így élt, hiszen édesanyja híres színésznő volt. Volt, hogy odamentek hozzá azzal, hogy "ti biztos palotában laktok".
Politikai feszültségek és a kokárda
2002 környékén, amikor Magyarországon elharapóztak a politikai ügyek, és a Fidesz-szimpatizánsok kokárdát hordtak, Zsófi – aki akkor 16 éves volt – hirtelen azt vette észre, hogy az összes barátja kokárdát visel, ő viszont nem. A barátai Fidesz-nagygyűlésre jártak, ő viszont megmondta, hogy oda nem szeretne elmenni. Ezt akkor a neveltetése határozta meg, de ma már úgy gondolja, neveltetéstől függetlenül is nemet mondana.
„Amikor megláttam egy kokárdás csávót a zebra másik oldalán, akkor attól féltem, hogy engem valamilyen atrocitás ér akár szóban, akár fizikailag." – Tarján Zsófi *
A legmeghatározóbb érzés ebből az időszakból a félelem volt. Zsófi szerint ez összefüggésben lehet a zsidó származásával is – akkoriban sokat zsidóztak a Heti Hetes miatt is, és rengeteg családi történetet hallott arról, hogyan bújtak el, hogyan vitték el őket, hogyan jöttek vissza. Ez egyfajta transzgenerációs szorongás lehet. A helyzetet tovább rontotta, hogy volt egy barátnője, aki, amikor megláttak egy csapat kopasz, fehér cipőfűzős embert, azt mondta Zsófinak: "na Zsófi, akkor megveretlek velük".
Később Zsófi felbátorodott, és sok ilyen figurával leült beszélgetni, megkérdezte tőlük, mi terelte őket erre az útra. Hallott történeteket arról, hogy ávósok vitték el a nagyszülőt, vagy hogy erdélyiként szétverték a testvérét a románok. Ezek a beszélgetések árnyalták a képet: mindenkiben ott van a düh, és ha éri valami, ami elültet egy düh-magot, annak valahogy ki kell kelnie.
Zenei karrier és a death metal kezdetek
Zsófi elmondta, hogy számára a metál volt az, ami segített feldolgozni a dühöt. A zenei karrierjét death metal hörgéssel kezdte, és ez akkor nagyon jó volt. A zenekarának, a Napethnek olyan logója volt, hogy egy hangjegy át van húzva – ezt ki is rakták a próbaterem falára, hogy ezt az utat kell követni. Abban a korszakban ez teljes szívből jött.
A műsorvezető megjegyezte, hogy Zsófinak nagyon szép, lírai hangja van, és nehezen tudta elképzelni, hogyan énekelt death metálban. Zsófi megerősítette, hogy ott nem volt helye semmiféle líraiságnak.
Amikor a "karrier" szót használta, Zsófi elmesélt egy anekdotát: egyszer odament egy zenésztársához, és azt mondta neki, hogy nagyon tetszik az egyszálgitáros produkciója, mire a másik teljesen ki volt akadva, hogy "hát így itt tol a karrierem". Azóta, ha ezt a szót használja, mindig kifigurázza egy kicsit, mert ez jól esik neki.
A NER és a listázás
Észak-koreai módszerek a kultúrában
Zsófi elmondta, hogy édesanyja, Hernádi Judit a Heti Hetesben nagyon határozottan szólalt meg politikai témákban, és azért hagyta abba, mert azt tapasztalta, hogy emiatt bántják. Zsófi szerint azonban nem is bántás volt, hanem valami sokkal sunyibb: "egy kicsit ilyen észak-koreai módon álltak a dolgokhoz".
„Bár csak bántottak volna, most azt mondom, mert nem bántás volt, hanem ilyen nagyon-nagyon sunyén. Akkor nem mehetek oda, akkor levesszük a zenét, akkor nincs rotációba, csak hajnalba, meg akkor nem vehet részt azon a rendezvényen, vagy csak nagyon nehezen, de akkor nem arra a színpadra, akkor a másikra." – Tarján Zsófi *
A 2017-es NKA-s történet
Zsófi elmesélt egy 2016-2017-es történetet: amikor megpróbáltak nagyobb pénzeket lehívni az NKA miniszteri keretéből (a 12 milliárdból), azt a választ kapták: "hát te figyelj, azért a Hernádi lányának nem adunk". Zsófi elmondta, hogy már akkor is nagyon büszke volt erre.
Enyedi Ildikó és Dajcs Tamás listája
A műsorvezető felidézte, hogy Enyedi Ildikó, a Testről és lélekről című film rendezője 2017-ben Berlinben Aranymedve-díjat nyert. A díjátadó utáni sajtótájékoztatón egy német újságírónő megkérdezte, hogy a filmben látható fusizós jelenet tényleg így zajlik-e Magyarországon. Enyedi Ildikó azt válaszolta: "Ezek a mi mindennapjaink. Ez volt a szocializmus. De ami most a hazánkban történik, szégyen, és valóban félelemmel tölt el."
Erre Dajcs Tamás úgy reagált: "Kedves Ildikó, most a hazánkban az történik, hogy 12 év után végre filmet csinálhattál. Ne szégyeld és ne félj tőle." (Zsófi megjegyezte, hogy valójában nem 12, hanem 17 év volt.)
Amikor Dajcs Tamás listájára felkerült, Zsófi így reagált: "Ha már listázunk, akkor édesanyám nem könnyűzenei előadó, hanem az ország egyik legjobb színművésze. Nekem a legjobb." Édesanyja később úgy nyilatkozott, hogy nagyon jól esett neki, hogy a lánya ilyen nyíltan kiállt mellette – szerinte az esett volna rosszul, ha a gyereke gyáva lenne és nem merné megtenni.
A Petőfi Rádió és a rotáció
A kegyelmi állapot időszaka
Zsófi elmondta, hogy amikor 2014-ben a Hanibis zenekar felkerült a nagy könnyűzenei magyar térképre a "Legnagyobb hős" című dallal, hosszú éveken keresztül, egészen 2017 végéig játszották őket. Úgy érezték, ezzel nincs baj, tudják, hol a helyük. Olyan zenekarok voltak hallhatók, mint a Quimby, a Lovasi-oldalok, az Anna and the Barbies – tehát hasonló véleményen lévő előadók. Zsófi úgy érezte, hogy a Petőfi Rádió egy kegyelmi állapotban van, ami oázisként működik ebben a világban.
A "tisztogató" időszak
2018-ban bekövetkezett a "tisztogató Titusznak" az időszaka a Petőfi Rádiónál. Addig is voltak váltások félévente, de valahogy a kegyelmi állapot megmaradt. A "tisztogató érában" azonban gyakorlatilag szinte nullázták a rotációjukat. Ekkor kellett felkötniük a gatyát, és a YouTube-ra, Spotify-ra koncentrálni, hogy ne kelljen a rádióra hagyatkozniuk. Zsófi megjegyezte, hogy ma már a rádiónak egyáltalán nincs akkora elérése.
A rotáció jelentősége
Zsófi elmagyarázta, hogy korábban, ha egy dal A rotációba került (mint nekik a "Hős" vagy a "Bódott"), az azt jelentette, hogy arra az évre megvan a nyaruk, tudnak menni dolgozni, és ki fognak jönni anyagilag. Amikor kikerültek ebből, az indoklás teljesen hiányzott – nem mondták meg, miért. Zsófi szerint még az is jobb lett volna, ha azt mondják: "Hernádi Judit lánya vagy, nagyon segged, Zsófi, nem játszunk." De nem volt indoklás, csak "majd, majd, majd" – minden kenegetve volt, mint a rétestészta.
„Az is bátorság kellene, hogy az ember azt mondja, hogy figyelj Zsófi, az veled a baj." – Tarján Zsófi *
A műsorvezető hozzátette, hogy fontos erről beszélni, mert sokan nincsenek tisztában vele, hogy egy zenekar élete, karrierje min múlhat. Zsófi szerint ez a szakma mindig is pénztelen volt, mindig is ellenzékben lesz egy kicsit, mert a kultúra nem működhet másképp – és ez az elhivatottságát is megnöveli.
A színpad mint biztonságos tér
Zsófi elmondta, hogy minden koncert más, de a színpad a való életnél biztosan nagyobb biztonságot nyújt számára, még akkor is, ha ott van egy közönség, amely minden rezdülését figyeli. Szokták mondani rá, hogy amikor felmegy a színpadra, kinyílik, amikor lejön, bezár. Van egy színpadi énje, ami akaratlanul alakult ki, és egy hétköznapi énje.
„Az életemet szeretem úgy élni, mint egy remete. Kiköltöztem az erdő mellé kutyával. És ott csönd van." – Tarján Zsófi *
Zsófi kifejtette, hogy nagy igénye van a csendre, annak ellenére, hogy a szakmája hangos, villódzó, fényes, utazásokkal teli. Szüksége van a magányra a töltődéshez. Kiköltözött az erdő mellé a kutyájával, és ott csend van.
Az úton levés filozófiája
Arra a kérdésre, hogy a helyén érzi-e magát, Zsófi azt válaszolta: az útján igen, de a helyén soha. Mostanában kezdte el azt érezni, hogy nem is akar a helyén lenni, mert ha a helyére kerül, akkor vége van – minden megérkezés egy halál. Minél többet tud dolgozni, tanulni, haladni az úton, annál előrébb tud jutni. Nem akar hátralépni, nem akar megérkezni, hanem haladni szeretne, minél többet elsajátítani és adni.
A műsorvezető megjegyezte, hogy a japánok mondják: nem a cél a fontos, hanem az úton levés – az úton levés a cél. Zsófi egyetértett, és hozzátette, hogy az élet egyik értelme mindenképpen a tanulás. Mindig lehet tanulni – akár szakmai dolgokat, akár nyugalmat, nyugodtságot.
Zenei fejlődés és inspiráció
A műsorvezető megjegyezte, hogy ha összehasonlítjuk a Hanibis zenekar indulásakori és a mostani Zsófi éneklését, hallani lehet, hogy iszonyatos sok tanulás és munka van abban, hogy most úgy tud énekelni, ahogy. Zsófi elmondta, hogy nagyon sokat inspirálták a pályatársai – járt a Magyar Hajnalhoz, elvégezte a Kőbányai Zenei Stúdió mind a négy évét. Ha nem lennének a pályatársai, akik ugyanezt vagy még durvább utat jártak végig, nem tett volna bele ennyit.
Tehetségkutató műsorok
Zsófi szerint a tehetségkutató műsorok inkább szórakoztató műsorok, reality-k. A Hanibis zenekarnak volt egy nagyon jó lehetősége egy hihetetlenül tehetséges X-Faktorból kikerült hölggyel, Paulinával dolgozni – ebből született a "Tele a szívem" című dal. A mai napig tartják a kapcsolatot, sokat beszélnek telefonon, nevetnek, és van, hogy együtt lépnek fel. Zsófi szerint ha egy zenekar elég hiteles, van mondanivalója, és van mögötte tényleges tartalom zeneileg és szövegben is, akkor nem zavar bele, hogy a tehetségkutatók ráeresztenek a szakmára egy csomó előadót – azok fognak megmaradni, akik mögött van teljesítmény.
Ady Endre verse és a kiállítás
A műsorvezető elmondta, hogy Zsófiról mindig Ady Endre "Sem utódja, sem boldog őse" című verse jut eszébe, és fel is olvasta a verset. Zsófi elárulta, hogy ez a vers mélyen érinti, és nem is biztos, hogy hozzá tud szólni – "benne vagyok az erdőben". Elmesélte, hogy volt most egy kiállítása, ahol Mókus (Szirtes Edina) két csodálatos darabot improvizált hegedűn, és ezt a verset elénekelte. Zsófi számára ez nagy megtiszteltetés volt.
Szeretet és kapcsolódás
A műsorvezető visszatért az asszociációs játékban adott "anya" válaszra, és megjegyezte, hogy érezhetően nagyon erős a kötődés Zsófi és édesanyja között. Zsófi megerősítette: édesanyja a legelső, aztán a kutya, a családja, a második családja – nagyon sok embert szeret.
Arra a kérdésre, hogy őt hogy kell jól szeretni, Zsófi azt válaszolta: "Békén kell hagyni." Meg kell adni neki a szabadságot, hogy magában elszámoljon dolgokkal. Arra a kérdésre, hogy mennyire enged magához közel másokat, azt mondta: teljesen sor, de senki ne várja tőle, hogy teljesen megnyíljon, mert az soha nem fog megtörténni. Ő maga úgy tud jól szeretni, hogy békén hagyja a másikat – valószínűleg egy hozzá hasonló típusú emberrel kell összejönnie, akit szintén békén kell hagyni.
A közös könyv édesanyjával
Zsófi és édesanyja közös könyvet írtak, amelyben egy mediátor, Darida Bence segítségével végigbeszélték az addigi életüket. A könyv úgy épül fel, hogy az egyik oldalon édesanyja, a másik oldalon Zsófi ír ugyanarról a témáról. Nagyon sok mindent megtudtak egymásról, amit addig nem – a saját gondolataikat, átéléseiket, hogy milyen súlyosan hathattak mondatok és események, ki mire emlékszik, hogyan éltek át dolgokat. Zsófi például sok mindent megtudott a nagymamájáról, amit addig nem.
A könyvből az is kiderült, hogy édesanyja mindig tudta, hogy színésznő akar lenni, de nem kapott túl nagy támogatást. Amikor Zsófi előállt azzal, hogy énekesnő lesz, édesanyja féltésből inkább azt szerette volna, ha normális szakmája is van – ezért lett Zsófi grafikus. Zsófi ezt nem vette bántásnak: látta, hogy ez egy rohadt nehéz világ, ahol emberek nagyon gyorsan tönkremennek. A legnagyobb veszély szerinte nem is a nehézség, hanem a mosoly – hogy mi van a mosoly mögött, amikor mindenki a haverod, aztán hátba támadnak.
Inzulinrezisztencia és testkép
A betegség kialakulása
Zsófi nagyon nyíltan beszélt az inzulinrezisztenciájáról, amit "csodálatos népbetegségnek" nevezett. Nagyon régóta küzd vele, orvosi felügyelet alatt áll, háromhavonta nagyvérvizsgálatra jár, és gyógyszeres kezelést is kap. A családban van cukorbetegség is – édesapja kettes típusú cukorbeteg, ami az inzulinrezisztenciából alakult ki. Zsófi már bőven a prediabétesz állapotában volt, amikor orvoshoz fordult. Szerencséje volt, hogy kiderült: egy műtét miatt végzett vérvizsgálaton közölték vele, hogy nagyon magas a vércukra.
A nevelőapa megjegyzései
A műsorvezető rákérdezett, hogy a testsúlyproblémák kialakulásában szerepet játszhattak-e Görög László, a nevelőapja megjegyzései, akivel édesanyja 12 évig élt együtt. Zsófi szerint a testsúlya kapóra jöhetett a nevelőapjának, hogy a saját belső feszültségeit levezesse. "Szép kövérke, kis bokzsák lehettem" – fogalmazott. Ha a színházban csúnyán nézett rá a rendező, otthon Zsófi volt a kövér. Ezek láncolatok voltak: történt egy szakmai lejtmenet, és otthon ott volt az amúgy is kövér gyerek, akinek be lehetett szólni.
Az érzelmi háttér
Zsófi elmondta, hogy akkoriban még nem tudta, hogy inzulinrezisztens, és átúszott volna egy McDonald's-os menüért – az volt a nap fénypontja. A cukorbetegség kialakulásához kell egy alkat és egy lelki alkat is: hogy az ember annyira komolyan vegye a dolgokat, hogy a stresszhormonokat elhúzza egy szintre. Amikor a stresszhormonok elhúzódnak, az ember kompenzációs tevékenységet folytat – van, aki edzeni megy, van, aki túl sok munkába vagy tanulásba menekül (ez később Zsófira is jellemző volt), és van, aki zabál. Ő az utóbbit csinálta, és a zabálás nyomán elmozdultak az inzulinadatok, mert a családban volt rá hajlam.
Amikor valaki szembesül a diagnózissal, elkezdi felgöngyölíteni, milyen családi behatások nyomán keletkezett az állapot érzelmileg, hogyan tért rossz útra fizikailag. Zsófiban olyan érzések voltak, hogy ha nem elég erős, akkor úgysem megy edzeni, már mindegy.
Az erdő metafora és a kilátó
A műsorvezető visszakanyarodott az erdő metaforához, és megkérdezte, hogy Zsófi szeretne-e kikerülni az erdőből. Zsófi azt válaszolta, hogy nem feltétlenül – megszerette a saját erdejét, csak egy kilátóba szeretne eltalálni, ahonnan belátja az erdőt, és előre láthatja, mire hogyan tud reagálni. Arra a kérdésre, hogy mit szeretne látni a kilátóból, azt felelte: "egy nagy zöld, egészséges erdőt, lehetőleg aszály nélkül".
A Futni mentem film főcímdala
Zsófi elmesélte, hogy Herendi Gábor Futni mentem című filmjének főcímdalát ő és Kis Tibi éneklik. A mai napig nem tud betelni az élménnyel. Amikor Herendi Gábor hívása érkezett, éppen az autópályán ment Szeged felé egy vihar után – csodálatosak voltak a felhők, olyan volt, mintha a mennyországban vezetne. Pont olyan érzése volt, hogy ha most vége lenne mindennek, akkor is egy kerek pályát tudna leírni. Ekkor jött a telefon, hogy van-e kedve – Kis Tibi már elvállalta. Zsófi számára ezek a dolgok nagyon fontos megerősítések, és nyugalmat adnak.
Művészi önkifejezés és hétköznapi nehézségek
Zsófi elmondta, hogy a művészi oldala egyáltalán nem jelent problémát – a festmények, a zene, az interpretálás könnyen megy. A hétköznapi oldal viszont problémát jelent: elmenni valahova buliba, small talk-olni. De ha az egészet beleöntheti egy festménybe vagy zenébe, az sokkal könnyebb. "Tudom, furán vagyok összerakva" – tette hozzá, mert normális esetben a hétköznapi mód a könnyebb, neki viszont pont a rajzolás az. Ha régebben valamilyen trauma érte, általában lerajzolta azt a szemetet, és így bocsátott meg neki.
Arra a kérdésre, hogy mennyire könnyű befejezni egy dalt vagy festményt, Zsófi azt válaszolta: soha, de mégis el kell tudni engedni. Erre jók a többiek – a Hanibis zenekar, amit második családjának nevez. Bízik bennük: ha valami úgy van felénekelve, hogy az tényleg jó, ők tudni fogják, még akkor is, ha ő a 23. frász milliméterét szeretné még hasogatni.
Jövőbeli tervek
Zsófi elmondta, hogy ugyanazt tervezik, mint eddig: sokat dolgozni, dalokat csinálni. Bencsik-Kovács Zoltánnal (Mencsi) most volt egy telefonbeszélgetésük, és kiderült, hogy van egy csomó daluk, amit meg szeretnének jelentetni. Szeretnének még több kollaborációt – van két nagyon sikeres közös daluk a Parno Graszttal és Dániel Figergővel. Minél több dalt szeretnének kihozni, lehetőleg kollaborációban.
Politikai reményvesztés és a kivándorlás gondolata
A műsorvezető megkérdezte, volt-e olyan pont Zsófi életében művészként, amikor azt mondta, hogy ebben a közegben nem tudja csinálni, feladja és elmegy. Zsófi elárulta, hogy a választások előtt gondolkodott azon, hogy Skóciába megy – "fogom magam, hónom alá kapom a kiskutyámat és akkor kimegyek Skóciába". Megtanult volna gyorsan valamit, kávét főzni vagy takarítani, és új életet kezdett volna.
„A 2018-as választások voltak, tehát én akkor kezdtem nagyon apatikus állapotba kerülni. Érdekes, hogy 22-es már nem is érintett meg. 2018-ban nagyon rosszul lettem. Az nekem ott egy nagyon nagy reményvesztés volt sajnos." – Tarján Zsófi *
A 2018-as választások jelentették számára a mélypontot. Akkor hangzott el a tusnádi beszédben, hogy kultúrharc kezdődik az országban, és Zsófi érezte, hogy nincs helye ebben az általuk megszabott kultúrában.
Változások a kormányváltás után
Közlekedési kultúra
Zsófi elmondta, hogy a NER 16 éve alatt rengeteg SUV lett az utakon, amelyek nyomtak, dudáltak, villogtak, 200-zal jöttek a pályán. Ő a kis Jariskájában ült, és próbált előlük menekülni. A NER-szakasz végére azonban azt figyelte meg, hogy a kisautók is elkezdtek borzasztóan nyomulni – a kisember is olyan pontra jutott a dühvel, a meg nem értéssel, a keservvel, amit a rendszer miatt hordozott a lelkében, hogy ő is meg akarta mutatni: "én is tudok, én is nyomom, a anyátokat, és megyek".
A kormányváltás után három hónappal Zsófi azt tapasztalja, hogy ez megszűnt. Ha belenéz a visszapillantó tükörbe és meglát egy BMW-logót, még mindig jön a PTSD, hogy most leszorítják – de aztán a sofőr teljesen normálisan vezet. Az utakon is lehet érezni egy javulást.
„Félelem megeszi a lelket, vagy megöli a lelket." – Tarján Zsófi *
Kulturális infrastruktúra
Zsófi szerint a kultúra területén a klubok helyzete a legfontosabb. Jelenleg nagyjából hat-nyolc klub van az országban, ahova a zenekarok évközben el tudnak menni játszani – ez borzasztóan kevés. Sok vidéki klub olyan, mintha egy időkapszulába lépett volna be az ember 2006-ból: azóta nem volt változás a hangtechnikában, a felhozatalban, az infrastruktúrában.
Fontos lenne az infrastruktúra fejlesztése is: ha egy koncertnek este 10-11 körül vége van, haza lehessen jutni anélkül, hogy valakinek ne kelljen innia, vagy drága taxit hívni. A klubok általában a város szélén vannak, ahonnan nehéz bejutni – így az emberek ki sem mennek. Vonzóvá kell tenni a helyeket, mert ma az online világban 60 millió koncertet lehet nézni otthonról. Nagy segítség kellene a kluboknak.
Zsófi szerint a 90-es években minden ötödik sarkon volt egy klub – olyan, amilyen, de legalább lehetett hova menni. Ő is minden hétvégén járt helyekre: egyik nap a Rocktogonba, másik nap a Marco Polóba, aztán az E-Playbe. Ma ez nincs, és bár a világ is változott, a közösségi életet lehetne segíteni: összeterelni az embereket közösségi terekbe, hogy át lehessen adni a kultúrát – színdarabot, kiállítást, felolvasóesteket. Azokat a helyeket kell támogatni, ahol a kultúrát át lehet adni.
⚠️ Értelmezhetetlen vagy bizonytalan szakaszok
- "Bencsi Kovác Zoltán" / "Mencsi Kovác Zoltán" – az átiratban mindkét alak szerepel, valószínűleg Bencsik-Kovács Zoltánról van szó, a Hanibis zenekar szövegírójáról.
- "Parnograsztal" – valószínűleg a Parno Graszt zenekarról van szó.
- "Dániel Figergővel" – valószínűleg egy másik előadó neve, de az ASR-hiba miatt nem azonosítható pontosan.
- "a 23. Firstnak a nem tudom hányadik milliméterét" – valószínűleg "a 23. frász milliméterét" kifejezésről van szó.
- "a histartom magamnak" – valószínűleg "a hisztit otthon tartom magamnak" lehetett az eredeti mondat.
- "Bonyi" – a műsorvezető neve lehet, de nem azonosítható egyértelműen.
Teljes átirat megjelenítése
[00:00:00]egy kicsit ilyen észak-koreai módon álltak a dolgokhoz.
[00:00:05]Ö bár csak bántottak volna, most azt mondom, mert nem bántás volt, hanem ilyen nagyon-nagyon sunyén.
[00:00:10]Akkor akkor izé, akkor nem mehetek oda, akkor levesszük a zenét, akkor nem nincs rotációba, csak hajnalba, meg akkor nem vehet részt azon a rendezvényen, vagy csak nagyon nehezen, de akkor nem arra a színpadra, akkor a másikra.
[00:00:41]Sziasztok!
[00:00:41]Ez a Sorsok mögött a kontrollon.
[00:00:43]Mai vendégem énekes, grafikus művész, a Hanibis zenekar frontembere, pedig nem más, mint Arián Zsófi.
[00:00:49]Nagyon szépen köszönöm Zsófi, hogy elfogadtad a meghívást.
[00:00:53]Én köszönöm a meghívást.
[00:00:54]Na, képzeld el, hogy kitaláltam egy játékot.
[00:00:57]Benne vagy?
[00:00:57]Nem, nem, nem, Bonyi, jó, akkor jó.
[00:01:00]Associos.
[00:01:03]Asszociációs játék.
[00:01:05]Oké.
[00:01:05]Mondok egy szót, és te egy szóval válaszolj, hogy erről a szóról, amit én mondok, milyen szó jut az eszedbe?
[00:01:13]Szeretet.
[00:01:14]Anya.
[00:01:15]Ühüm.
[00:01:17]Ezt most fel fogom írni, és a beszélgetés egy pontján visszatérünk erre.
[00:01:22]Jó, jó.
[00:01:24]Már ezt eljátszottam a gyerekeimmel is, ü önnmagammal is, és arra az elhatározásra jutottam, hogy lehet, hogy én ezt hetente el fogom játszani, mert hogy ez lehet, hogy változ magaddal is el tudod játszani, az tök jó.
[00:01:36]Ühüm.
[00:01:37]Szóval ahogy néztem a riportjaidat, benyomásokat szerettem volna kapni, hogy hogy induljunk el a beszélgetésben.
[00:01:45]És képzeld, hogy azon kaptam magam, hogy már este 6:00 óra volt, és még mindig a veled készült interjúkat hallgattam, pedig már úgy gondoltam, hogy szerintem most már én nagyjából tisztában vagyok vele, hogy merre szeretnék haladni.
[00:01:59]Ja, Istenem.
[00:01:59]Tarjá Zsófi csööröd lesz.
[00:02:01][nevetés] És valahogy a a nyugalom szó fogalmazódott meg bennem, hogy de jó, hogy ez a nő a nehézségeiről mer beszélni, és hogy ettől én is megnyugszom.
[00:02:14]Valószínűleg azért, mert talán érintett vagyok azokban, amikről beszél.
[00:02:18]Valószínűleg azért, mert mert sok minden olyan dolgon túl van, amin nehéz volt neki túllenni, de hogy dolgozott rajta, és hogy dolgozik rajta, azt mennyire látom jól vagy nem jól?
[00:02:33]Hát ez egy nagyon pozitív kép, amit lefestettél róla.
[00:02:35]Nem is örülök, hogyha ez a végeredmény.
[00:02:37]Nem látom azt.
[00:02:37]Én benne vagyok az erdőben.
[00:02:40]Én nem látom a fától az erdőt.
[00:02:41]Én csak próbálok benne haladni és megtalálni azt az utat, ami valamelyest kivezet ebből az erdőből, vagy egy olyan pontra, ahol én át tudom látni magát az erdőt.
[00:02:53]De de az, hogy én mennyire vagyok, tehát hogy hol vagyok éppen, azt sose tudom meghatározni.
[00:02:59]Úgyhogy ha az igaz, amit te éreztél velem kapcsolatban, akkor az az egy jó dologra utalhat.
[00:03:06]Arról is nagyon sokszor beszámolsz, hogy téged az iskolában milyen bulingolás.
[00:03:08]Én kimerem azt a szót is jelenteni talán, hogy bántalmazások értem.
[00:03:15]Az az a bulingolás az végül is bántalmazás, tehát ne kerülgessük a forrókását.
[00:03:21]Fokozatai vannak.
[00:03:21]Tehát engem úgy nem bántalmaztak, hogy fizikai bántalmaz.
[00:03:26]Hát mondjuk egyszer volt, hogy pofán dobtak egy tornacipővel, de oda meg én álltam oda, úgyhogy igazából az ilyen semmisüm.
[00:03:34]De az, hogy engem fizikailag bántalmaztak volna a gyerekek suliban, az nem volt.
[00:03:37]Viszont szavakkal meg nagyon naiv gyerek voltam.
[00:03:39]De tényleg az, akinek azt mondta konkrétan elhangzott ez a poén, hogy nézzétek a papagájukat a fán, és hát melyik diák nézett ki?
[00:03:46]Tarján Zsófi.
[00:03:46]Tehát ilyen ilyen nagyon naivban voltam.
[00:03:48]Azt hittem, hogy a világ kerek és minden nagyon jó és amit mondanak, azt el lehet hinni.
[00:03:54]Nem is éltem, nem is ültek nálam.
[00:03:54]A egy csomó poén nem is ült.
[00:03:56]Tehát, hogy azt hittem, hogy nem poénkodnak az emberek, és állítam azt, hogy ez egyébként borzasztó.
[00:04:02]És akkor utólag rájövünk, hogy jaj, csak v Ja, igen, ez a small talk, tudod, sajnos ezzel nekem volt dolgom, meg a mai napig is van, úgyhogy azért én elég nehezen tudtam megtalálni az utam nem csak az erdőben, amit említettem az előbb, hanem a diákok között is.
[00:04:16]Tehát, hogy egyszerűen azt éreztem, hogy egy picit kívülálló vagyok emiatt.
[00:04:21]És akkor jött a buling.
[00:04:24]Ühüm.
[00:04:24]Melyik ponton érezted azt?
[00:04:24]Mert hogy én azt is tapasztaltam, hogy amikor az ember bántalmazott, akkor nem feltétlenül tudja rögtön, hogy ő bántalmazott.
[00:04:33]Amikor jöttél rá, hogy valószínűleg te egy bántalmazott gyerek voltál?
[00:04:38]Nem tudom, de nagyjából 30 körül, 2730 körül esetett le, hogy azért ez nem volt így rendjén.
[00:04:44]Azt h tudtam, hogy nem volt rendjén, de hogy ez konkrétan bántás volt ez.
[00:04:48]Vagy az, hogy megfogalmazódott bennem, hogy ez ez egy bántalmazó viszony volt köztem és a többiek között, az az nagyjából ilyen 30 éves koromban fogalmazódott meg.
[00:04:57]Ugyanakkor nem akarom védeni a bántalmazó, de itt azért gyerekekről van szó.
[00:05:02]Tehát valószínűleg a másik fél se fogta még föl teljesen, hogy mit művel a azzal, aki aki bántalmazásnak vagy adott esetben velem.
[00:05:10]Szóval itt itt ez egy fejlődő szervezetekről van szó, lelkileg is, testileg is, úgyhogy nem hibáztatam.
[00:05:20]Az elárulod egyébként, hogy mi miatt bántalmaztak téged?
[00:05:24]H szó volt itt, mielőtt elkezdtük volna a podcastet forgatni az igazságérzetről.
[00:05:30]Nekem nagyon nagy igazságérzetem volt gyerekként, de olyannyira, hogy amikor bármi történt, amit én igazságtalannak éreztem, akkor jelenetet rendeztem és sírtam meg nem tudom, hisztiztem és akkor ez volt a show.
[00:05:44]És a tudták, hogy a Zsófikát kell triggerelni, és hogyha Zsófika triggerelve volt, akkor jött a show, és náluk ez beindított egy jutalom reakciót, vagy nem tudom.
[00:05:56]Szóval, hogy én voltam az a gyerek a aki biztos biztosította a műsort, és az az igazság, hogy most is ezt csinálom, [nevetés] csak hál istennek, mert nem része a bántalmazás.
[00:06:07]Igen.
[00:06:07]Most de azon gondolkodtam, hogy tehát azért valamit mégis csak lehetne tenni azért, hogy mondjuk oké, hogy életkori sajátosság és hogy a gyerekek piszkálódnak és egyébként a gyerekek tényleg tudnak nagyon genyák lenni, de hogy hogy azért mégis Igen.
[00:06:23]Azért ott vannak a pedagógusok, ott vannak a szülők.
[00:06:25]Neked egyébként akkor akkor ki volt az, aki akihez tudtál fordulni?
[00:06:29]Egyáltalán valakinek elmondtad azt, hogy téged bántanak?
[00:06:33]Na hát egyrészt nem tudtam, hogy bántanak.
[00:06:34]90-es években voltunk még.
[00:06:37]Nagyon gyerekcipőben járt ez az egész.
[00:06:39]Ez volt a normális.
[00:06:39]Bemész a suliba, állj ki magadért, kész.
[00:06:42]De így nagyjából mindenki ezt kapta.
[00:06:44]Aztán ahogy előrehaladtak az évek, elkezdtünk egy picit több információt gyűjteni arról, hogy miként van ez a bullying a suliban és egyéb helyeken, mert nem csak a suliban, lehet nyilván munkahelyen is.
[00:06:58]És ma már sokkal nyitottabbak az emberek ezen a télen.
[00:07:04]És én csak annyit tudok mondani, hogy edukáció, edukáció, edukáció.
[00:07:06]Meg figyeljük azt a gyereket, hogyha hogy hogy jön haza a suliból.
[00:07:10]Nálam például nagyon fontos tünet volt az, hogy vasárnaponként nem bírtam elaludni, mert rettegtem attól, hogy mi fog érni, hogy ki mit fog mondani, meg hogy fognak viselkedni.
[00:07:21]Nem a témazárótól rettegtem, hanem a többiektől.
[00:07:24]Tehát a témazáró az ilyen potya ötös volt, vagy adott esetben potya hármas.
[00:07:28]Tehát az azt azt megcsináltam.
[00:07:30]Az az csak az az csak rajtam múlott az a jegy, de de a buling az nem.
[00:07:36]Ühüm.
[00:07:37]Úgyhogy ezek vannak aprójelek, tehát például alvás alvázzavar vasárnaponként, vagy nem beszél a gyerek arról, hogy mi történt a suliban.
[00:07:47]Én például sose beszél, mert örültem, hogy végre otthon vagyok, és nem a balvilágban kell, vagy nem arról a világról kell beszélnem, amiből kiszabadultam meg minden.
[00:07:54]Most ezt ilyen nagyon feketén festem le, meg nagyon szomorúan, de de amúgy nem csak ilyen napjaim voltak, tehát én én még nagyjából azt gondolom, hogy az egyszerűbb részét fogtam meg a vagy tapasztaltam meg a bólingnak, meg hogyha annyira súlyos volt a dolog, én azért meg meg tudtam magam védeni idővel.
[00:08:14]Tudod, nekem az most így egy kicsit eszembe jut az, hogy erről nem illik beszélni.
[00:08:17]Nem csak azért, mert a 90-es évekről beszélünk, nekem mondjuk a 80-as évek ugyanez.
[00:08:21]Ö teljesen mindegy, hanem az, hogy amikor az ember állandóan azt hallja, hogy hogyha erről beszélsz, akkor ez ciki.
[00:08:29]Egyébként ezt én is most látom, hogy talán egy picikét változik, de hogy még mindig Magyarországon még mindig ciki arról beszélni, hogyha valak mindengeségnek minősül, hogy hogyha beszélsz arról, hogy téged bántanak és nem tudod megvédeni magad, akkor az akkor az úgy jön le, hogy ez gyengeség.
[00:08:46]De ez bullshit.
[00:08:46]Neked egyébként mennyire vannak meg ezek a a bántalmazó mondatok akár, hogy vegyél már maggadód erőt, túlreagálod?
[00:08:56]Ja, ezeket állandóan megkapom.
[00:08:56]Ezek viccesek.
[00:08:59]Ezek vicces.
[00:08:59]De de egyébként nagyon jó szándékú mondatokkal is el lehet egyébként intézni egy ember életét akár egy hétre vagy évekre is.
[00:09:08]De tényleg a legjobb helyekről is kaptam olyan mondatokat, jaj, hát hogy a Zsófi olyan bizonytalan, meg a Zsófit le lehet uralni.
[00:09:14]Most ez volt a legutóbbi mondat, amit így hallott.
[00:09:16]Hát azér a Zsofit nagyon könnyű leuralni.
[00:09:17]És azért annyira nem bizonyos helyzetekben nyilván ha össze vagyok zárva egy pszichopatával, akkor az lehet, hogy leural.
[00:09:23]De [nevetés] amúgy nem hagyom, hogy össze legyek zárva egy pszichopatával.
[00:09:29]Tehát én szépen, csendesen, angolosan azért megszabtam a saját határaimat, csak nem ordítom ezeket ki a világban, hanem egyébként lehet, hogy ez a ez a bulingnak az eredménye, hogy ö csöndben alkotom meg a azt a azt a világot, ami ami nekem nekem jó.
[00:09:53]Tehát szinte titokban, hogy hogy másokat ne is zavarjon, de ne is tudjanak róla.
[00:09:58]Tehát ez egy ilyen seltör Ühüm.
[00:10:00]Vagyis védőzóna.
[00:10:04]Hogyha a kiskori önmagadra gondolsz, akkor te akkor inkább a csöndes típushoz tartoztál.
[00:10:10]Most amellett, hogy amellett, hogy Ühüm.
[00:10:13]Mindkettő csöndes voltam.
[00:10:15]Eleinte, mert megfigyelőállást vettem föl.
[00:10:17]M próbáltam valamilyen stratégiát összerakni, hogy hogy lehet emberekkel ismerkedni, meg hogy kivel érdemes, meg kivel nem.
[00:10:27]Aztán pedig jött az ordítós Zsófi, aki az [nevetés] igazságharcos.
[00:10:33]Nem kellett félteni azért annyira nagyon.
[00:10:35]Na, szóval de valószínűleg a szélén voltam a kis mikrotársadalmunknak a suliban, és azt néha nehezen éltem meg, néha meg kifejezetten akartam, hogy ott legyek.
[00:10:47]Hát szóval nagyon furcsa konstelláció.
[00:10:51]Arra vagyok nagyon kíváncsi, hogy milyen Hernádi Judit lányának lenni, merthogy ugye kívülről hát ugye biztos neki nagyon könnyű, biztos neki sokkal könnyebb, biztos neki sokkal hamarabb elintéződnek dolgok satöbbi.
[00:11:01]Tehát ez mennyire volt neked a az életedben jelentős, hogy a Bezzek Zsófi, neked könnyű Zsófi, amiatt, mert anyukád híres színésznő?
[00:11:14]Mindig is így éltem, hogy anyám ír színésznő volt.
[00:11:16]Tehát nem biztos, hogy föltönt a Bezzek Zsófi, de volt olyan, hogy odajöttek hozzám, hogy ti biztos palotában laktok.
[00:11:24]Nem lakásban.
[00:11:31]Meg hát amikor így elharapóztak így 2002 környékén a politikai ügyek Magyarországon és aki Fideszos volt, az kokerdát hordott, aki meg nem volt, az az meg nem hordott kokerdát.
[00:11:43]És én is 2002-nél már 16 éves voltam, tehát föl tudtam fogni azt, hogy nagyjából, hogy mi történik az országban.
[00:11:51]Plusz anyám benne volt a hetesben, ami nagyon erősen politikával foglalkozó műsor volt.
[00:12:00]És hirtelen egy olyan helyzetben találtam magamat, hogy az összes barátom van ott a [nevetés] kokár, én rajtam meg nincs.
[00:12:08]Jó.
[00:12:09]Úgyhogy ez egy nagyon furcsa helyzet volt, hogy ők Fidesz nagygyűlésre jártak.
[00:12:13]Én megmondtam, hogy én én én oda nem szeretnék elmenni.
[00:12:15]Nyilván a neveltetésem volt az, ami ezt meghatározta akkoriban még nálam, de most már úgy gondolom, hogy neveltetéstől függetlenül is azt mondanám, hogy bocsi gyerekek, de nem.
[00:12:29]Ami a legszignifikánsabb érzés volt abból a világból, az a félelem.
[00:12:31]Amikor megláttam egy kokerdás csávót a zebra másik oldalán, akkor attól féltem, hogy hogy engem valamilyen atrocitás ér akár szóban, akár fizikailag.
[00:12:42]Ez nem tudom, hogy miért volt nálam ennyire komoly, de ezt lehet, hogy túl reagáltam, lehet, hogy nem.
[00:12:47]Lehet, hogy volt annak valami pszichológiai háttere, ami ezt hozta ki.
[00:12:51]És lehet, hogy összefüggésben van az én zsidó származásommal is azzal, hogy akkoriban eléggé sokat zsidóztak a heti hetes miatt is, meg rengeteg sztorit hallottam, hogy a családom hogy bújt el, hogy vitték el, hogy jött vissza, satöbbi, satöbbi.
[00:13:04]Tehát ez így összeadódott, és amikor megláttam ezt a jelenséget akkor vagy megtapasztaltam ezt a jelenséget, akkor akkor elkezdtem félni.
[00:13:16]Tehát ez nyilván valamifajta ilyen transzgenerációs szorongás is lehet, akár lehet benne.
[00:13:20]Ühüm.
[00:13:20]Igen, igen.
[00:13:20]De az se segített, hogy olyan barátnőim voltak például [torokköszörülés] vagy egy kifejezetten egy, aki hogyha én megláttam egy csapat kopasz fehér cipőfűzős emberkét, akiktől akkoriban még nagyon féltem, Ühüm.
[00:13:35]Akkor azt mondta, hogy na Zsófi, akkor megveretlek velük.
[00:13:36][nevetés] Hát ez aztán igazán jó módszer tényleg a trauma föloldására.
[00:13:40]Később meg felbátorodtam, és csomó ilyen figurával leültem beszélgetni, és megkérdeztem, hogy mi mik azok a a vagy mik voltak az életükben azok a dolgok, amikor oda terelték őket, hogy akkor fehér cipőfűző hajadt le, és akkor izé mindent utálok és vagy hát mindent nem, de hogy sok mindenkit igen, mindegy.
[00:14:03]Szóval, hogy mi tette őket ilyen?
[00:14:05]És akkor hallgattam olyan sztorikat, hogy ávósok vitték el a nagyszülőt, hogy erdélyi és szétverték a testvérét a a a román.
[00:14:13]Szóval nagyon sok sokféle sztori volt.
[00:14:18]Tehát nekem is árnyalta ezt a képet, hogy ki miben menekül és hogy miben próbálja a a traumáit föloldani.
[00:14:24]És egyébként a dő az ott van mindenkiben.
[00:14:27]Tehát hogyha éri valami, ami elültet egy dűmagot, akkor valahogy annak a magnak ki kell kelnie.
[00:14:35]Szerintem nekem egyébként erre volt jó a a metál.
[00:14:37]Én detetall kezdtem a jaj istenem, most izé ilyen nagynak fog hangzni a zenei karrieremet.
[00:14:42]Nem egyszer egy zenészársammal nem nem Hastos a másik zenekarból volt.
[00:14:50]Odamentem hozzá.
[00:14:50]Ez egy ilyen kis színes, hogy nagyon tetszik az egyszgitáros produkciója, és teljesen ki voltadva, hogy [nevetés] hát így itt tolt a karrierem.
[00:15:01]Úgyhogy azóta, hogyha ezt a szót használom, hogy a karrierem, akkor akkor muszáj, hogy egy kicsit így kifigurázzam, mert ez jól esik.
[00:15:06]Szóval nekem a deathmetelhörgéssel indult a karrierem, és az akkor baromi jó volt.
[00:15:13]Igen.
[00:15:13]Egyébként most nagyon őszintén, tehát rengeteg dalt is meghallgattam, és mondtam, hogy de hát ez a tehát a nőnek nagyon szép ilyen lírai hangja van, és megpróbáltam úgy elképzelni, hogy a death metálban ez így hogyan is volt?
[00:15:26]Hát ott nem volt semmiféle lraiságnak helye.
[00:15:28]Tehát a napetnek volt egy olyan logója, hogy egy hangjegy áthúzva, és ezt így kiraktuk a próbateremnek a a a falára, hogy ez a [nevetés] ezt az utat kell követni.
[00:15:38]Jó volt az egyébként.
[00:15:41]Tehát abban a korszakban ez aztán teljes szív.
[00:15:45]Akkor anyukáddal beszélgettem, akkor akkor kérdeztem a a politikával kapcsolatban őt, és ő mondta, hogy hát ugye a heti hetesben nagyon határozottan szólalt meg politikai témában, és hogy ő ezt azért fejezte be, mert azt tapasztalta, hogy amiatt bántanak.
[00:16:05]Ja, ilyen bűnöröklés van egy kicsit ilyen észak-koreai módon áll álltak a dolgokhoz.
[00:16:12]Bár csak bántottak volna, most azt mondom, mert nem bántás volt, hanem ilyen nagyon-nagyon sunyén.
[00:16:16]Akkor akkor izé, akkor nem mehetek oda, akkor levesszük a zenét, akkor nem nincs rotációba, csak hajnalba, meg akkor nem vehet részt azon a rendezvényen, vagy csak nagyon nehezen, de akkor nem arra a színpadra, akkor a másikra.
[00:16:40]Volt egy nagyon érdekes történet.
[00:16:44]2017-16-os sztori, tehát ez az, tehát a 10 éves, hogy megpróbáltak nekünk is nagyobb pénzeket leívni az NKS miniszteri keretből egyébként a 12 milliárdban, és azt mondták, nagyon büszke vagyok rá, hát te figyelj, azért a Hernádi lányának nem adunk.
[00:17:02]Hm.
[00:17:03]Ez ez volt a mondat.
[00:17:03]Igen, igen.
[00:17:03]Hát egyébként mondom már akkor nagyon büszke voltam.
[00:17:10]Na, ha már listázás, akkor szeretnék egy 2017-es dolgot idézni.
[00:17:15]Nyugi, nyugi.
[00:17:18]Nem emlékszem semmire.
[00:17:18]A nevemre se emlékszem reggel, tehát 40 fok van.
[00:17:19]De mondjad hátha.
[00:17:23]Tátod a egyszer a kupola elhagy minket.
[00:17:26][nevetés] Enyedi Ildikor, a testről és Lélekről című filmnek a a rendezője.
[00:17:29]2017-ben megnyerte az Aranymedve díjat Berlinben.
[00:17:35]Igen.
[00:17:35]Igen.
[00:17:36]És a a díjátadó után volt sajtótájékoztató is egy Német újságíróny odament hozzá, és megkérdezte, hogy a filmben van egy olyan jelenet, amikor ilyen fusizás megy, hogy húst adnak pultalól olcsóbban, satöbbi.
[00:17:48]És erről a jelenetről kérdezte őt a az újságírónő, hogy hát ez így komolyan így zajlik ebben a Magyarországban, hogy hogy vannak ezek a dolgok.
[00:17:58]És akkor [torokköszörülés] Enyedi így válaszolt neki, hogy ezek a mi mindennapjaink.
[00:18:04]Oké, adjon nekem egy kis húst, egy kicsit innen, egy kicsit abból.
[00:18:06]Ez volt a szocializmus.
[00:18:09]De ami most a hazánkban történik, szégyen, és valóban félelemmel tölt el.
[00:18:14]Ühüm.
[00:18:14]Rögvest válaszolt is Dajcs Tamás a következőféleképpen.
[00:18:20]Kedves Ildikó, most a hazánkban az történik, hogy 12 év után végre filmet csinálhattál.
[00:18:25]Ne szégyeld és ne félj tőle.
[00:18:27]egyébként nem 12, hanem 17, de ez most azt hiszem, hogy mindegy.
[00:18:30]És akkor itt térnék vissza Dajcs Tamás listázására, ahova Jó, amikor kiírtam azt, hogy ha már listázunk, akkor édesanyám az nem é igen.
[00:18:42]Könnyű zenei előadó, hanem az ország egyik legjobb szímművésze.
[00:18:43]Nekem a legjobb.
[00:18:45]Aem nagyjából így szóltam.
[00:18:47]Igen.
[00:18:47]És akkor erre anyukád azt mondta a múltkor, hogy hát az a helyzet, hogy tulajdonképpen ezen a listán ti, te, bárki, nagyon sokan rajta vagyunk, csak ez egy pici kis szegmens volt, amit ott ő megosztott.
[00:19:01]Hát nem tudom, anyukámra megorolt valami.
[00:19:03]Ühüm.
[00:19:04]És akkor ő került föl.
[00:19:07]Oké.
[00:19:07]Ide utána anyukád meg úgy nyilatkozott, amikor kérdezték, hogy neki, hogy esett az, hogy te ilyen nyíltan kiálltál a Facebookon mellette, hogy az neki nagyon-nagyon jól esett.
[00:19:16]Hát az esne rosszul szerintem, ha nem mernék kiállni, hogyha gyáva lenne a gyerekek.
[00:19:20]Ühüm.
[00:19:20]Oké.
[00:19:20]És akkor most visszatérve a szeretett szóra adott válaszodra, hogy anya.
[00:19:26]Hát tehát ez érezhető.
[00:19:28]Oké.
[00:19:28]De hogy érezhető, hogy köztetek ez nagyon-nagyon erős ez a ez a kötés.
[00:19:33]Igen, igen, igen.
[00:19:33]Hát ő ő a a a legelső meg a kutya, [nevetés] meg a családom, meg a második családom.
[00:19:48]Az szó szóval, hogy azért nagyon sok embert szeretek én, hál istennek meg barátaim meg minden.
[00:19:51]Tehát, hogy de de hogyha ha azonnal asszociálni kell, arra szól egy szeretet, akkor nyilván anya.
[00:19:59]Ühüm.
[00:19:59]Nektek megjelent egy közös könyvetek.
[00:20:01]Ez miért miért volt, vagy mit miért volt ennyire fontos, hogy ez a könyv ez megjelenjen?
[00:20:08]Nem is a megjelenés volt a fontos, hanem az az út, ami a könyvhöz vezetett, illetve ami könyvnek az elkészüléséhez vezetett, mert egy mediátorral, akit Darida Bencének hívtak, ő volt az, aki összeszedte a gondolatainkat és könyvbe öntötte.
[00:20:25]De egy mediátorral végigbeszéltük az addigi életünket, és úgy néz ki a könyv, hogy az egyik oldalon édesanyám ugyanarról a témáról, a másik oldalán meg én.
[00:20:33]És nagyon sok mindent megtudhattam én is tőle, amit eddig még nem tudtam, és ő is tőlem.
[00:20:42]Tehát voltak dolgok, amik nem voltak tiszták.
[00:20:46]Tehát a saját gondolatainkat, az átéléseinket, hogy milyen súlyosan hajhatottak mondatok meg meg események, hogy hogy maradtak meg, ki mire emlékszik, meg hogy éltünk át dolgokat.
[00:21:01]Ezek [nevetés] ezeknek a nem tudtuk, hogy hogy tényleg ténylegesen mi megyünk keresztül az évek alatt, meg hogy anyámnál például mi alapozta meg azt, hogy ő hogy elhozza.
[00:21:15]Tehát egy csomó mindent megtudtam a nagymamámról, amit amit addig nem tudtam.
[00:21:20]Evvel kapcsolódik bele az a vonulat is egy picikét, amikor kiderült, hogy ő színésznő akar lenni, egész kislányként kiderült már.
[00:21:27]Hát ő mindig tudta Igen.
[00:21:29]Hogy hogy hát mondjuk olyan nagyon nagy támogatást talán nem kapott.
[00:21:31]És amikor te előálltál azzal, hogy oké, akkor én viszont énekesnő leszek, akkor nem az, hogy hogy ezt így megszólta, hanem hogy inkább talán lehet, hogy a féltés beszélt belőle.
[00:21:45]És ezért lett nekem normális szakmám, és ezért vagyok grafikus.
[00:21:47]Normális, hogy mi melyik szakma normális.
[00:21:50]Plána a grafikus most ugye el fogja venni az AI, vagy legalábbis fenyegeti a nagy részét.
[00:21:56]Aha.
[00:22:00]Azt hát nem tudom, én ezt nem értem meg bántásnak tőle.
[00:22:02]Ez egy rohadt nehéz világ.
[00:22:05]Ezt azért láttam, hogy itt emberek nagyon gyorsan gajra mennek, és fölfogtam, hogy iszonyosak veszély van, de a legnagyobb veszély talán nem is ez, hanem a hanem a mosoly.
[00:22:18]Ühüm.
[00:22:18]hogy mi mi van a mosoly mögött, és mindenki a haverod, aztán úgy hátba támadnak, hogy észre se veszed.
[00:22:23]Tehát azért ez ez durva itt.
[00:22:27]Hát hogyha már arról beszéljünk, hogy mosó és hogy játszási listák és hogy felkerülök-e a játszási listákra vagy sem, azért neked ebből bőségesen vagy a nektek a Hanibel bőségesen futott, nem?
[00:22:39]Hát először egyébként ez egy tök érdekes dolog volt, amikor a 2014-es dalban mi fölkerültünk a nagy könnyű zenei magyar térképre a legnagyobb hűssel.
[00:22:50]Ühüm.
[00:22:52]Akkor nagyon játszottak és hosszú éveken keresztül egészen 2017 végéig egészen játszva voltunk, és úgy éreztük, hogy ezzel nincs baj.
[00:23:03]Tehát tudjuk, hogy hol van a Petőfi ter, hova rajz, hova tartozik.
[00:23:08]De de olyan zenekarok voltak hallhatóak, mint Bor, a Queenbe, a lovasit oldalok, a nem tudom, szóval Annand the Barbies, tehát akik akik így nagyjából hasonló véle vagy teljesen hasonló véleménnyel vannak velünk.
[00:23:25]És azt éreztem, hogy a Petőfi az egy ilyen kegyelmi állapotban van, ami ami kicsit mint egy ilyen oázis működik ebben a világban.
[00:23:37]Viszont eljött a 2018 és bekövetkezett a tisztartó Titusznak az időszaka Petőfi rádión, amikor egy óriási váltás, addig is voltak váltások, tehát fél évente volt valami változás, hogy rohadt nehéz volt követni, de valahogy mégis az a kegyelmi állapot megmaradt.
[00:23:55]Aztán a tisztartó erában következett az a Hennyek, hogy gyakorlatilag szinte, nem teljesen, szinteullázták a rotációnkat, és akkor nekünk ott föl kellett kötni a gatyánkat, hogy jó, akkor rá rá rámegyünk a YouTube-ra, rámegyünk a Spotify-ra, meg olyan dolgokat fogunk csinálni, amik amikkel eléréseket fogunk tudni generálni, úgyhogy ne feltétlenül a rádióra kelljen hagyatkozni.
[00:24:23]2018-ról beszélek, tehát ma már a rádiónak egyáltalán nincs akkora elérése sajnos.
[00:24:28]Hát jó, hát nyilván változnak az időkén szépen pörögni bízt, úgyhogy ez tök jó.
[00:24:33]De tudod, hogyha most így azon gondolkodunk, arról beszélgetünk, hogy oké, tehát hogy sikeres vagyok, hogy vagyok sikeres satöbbi, és amikor mondjuk elmeséled azt, hogy hát mondjuk akkor még nyolc évvel ezelőtt ezen nagyon-nagyon sok múlott, hogy az embert játsszák vagy nem játszák, hogy ismerik vagy sem hogyha egy rotációba árotációba ugye így hívtuk, hogy játsz a rádió dalod hát akkor az azt jelenti, hogy rotációba kerül és van a B és C és az a a legjobb a rotációs volt egym dalod, mint például nekünk a hős vagy a bódott, akkor az azt jelentette, hogy arra az évre megvan a nyarad, és akkor tudsz menni dolgozni és és ki is fogsz jönni.
[00:25:12]És amikor mondjuk most elmeséled azt, hogy hát bizony bizonyos okok miatt ti ebből kikerültetek, nem voltak okok.
[00:25:19]Biztos ez?
[00:25:20]Hát mármint úgy nem voltak okok, hogy nem mondták el.
[00:25:23]Ja, hát azt nem mondták el, persze.
[00:25:24]Tehát tehát a az indoklás az hiányzott.
[00:25:27]Az ez volt mondom erre akartam kitérni, amikor azt mondtam, hogy bár csak bántottak volna, hogy Hened Judit lánya vagy, nem tudom, nagyon segged Zsófi, nem játszunk vagy valami, de nem volt indoklás, hanem egyszerűen jó majd fogunk majd majd majd minden kenegetve volt, mint a mint a mint a rétestészta vagy jó.
[00:25:43]Tehát az is bátorság kellene, hogy az ember azt mondja, hogy figyelj Zsófi, az veled a baj, hogy tehát azt leírni, elmondani nyilván, tehát hogy jelentelen volt ez az egész hozzáállás meg rendszer, de hál istennek úgy néz ki, hogy talán túl vagyunk rajta.
[00:25:57]Most az tudod, az jutott az eszembe, hogy hát ezt hogy nehogy beleessünk az ilyen kesergő, panaszkodó [nevetés] csapdába, mert hogy nem erről van szó, hanem arról van szó, hogy így, hogy tudod, így nagyon-nagyon sok ember ezzel nincsen tisztában, hogy egy zenekarnak, egy egy énekesnek satöbbi zenésznek min múlhat az élete, a karrierje.
[00:26:19]Hát ez a szakma pénztalen.
[00:26:21]Mindig is az volt, mindig is az lesz, mindig is ellenzélbe lesz egy kicsit, mert én azt gondolom, hogy a a kultúra az nem működhet másképp.
[00:26:30]Ühüm.
[00:26:32]És ez elalakítettsége is megnő.
[00:26:36]Ühüm.
[00:26:38]Úgyhogy ez van.
[00:26:38]Ez van.
[00:26:41]Mennyire érzed azt egyébként, amikor a színpadon vagy, hogy ott biztonság van, ott jól vagy, ott minden úgy működik, ahogy te azt szeretnéd?
[00:26:49]Minden koncert más, minden előadás más, de a való életnél biztos, hogy nagyobb biztonságot nyújt számomra egy színpadm még akkor is, hogyha egyébként ott van egy közönség, aki aki aki azt figyeli, vagy minden rezdülésünket figyeli, még akkor is.
[00:27:07]Egyébként szokták mondani, hogy amikor én fölmegyek a színpadra, akkor kinyílok, és amikor lejövök, akkor meg bezárok.
[00:27:12]Tehát, hogy van egy ilyen folyamat, hogy teljesen átszellemülök az előadásra.
[00:27:15]Igen.
[00:27:15]Tehát van egy színpadi énem, ami akaratlanul jött ki.
[00:27:17]Tehát nem én dolgoztam azon, hogy ez így kialakulja, meg van egy hétköznapi.
[00:27:24]Ez milyen érdekes, nem?
[00:27:24]Hogy hogy egy visszahúzódó, oké, olykorra az igazságáért erősen kiálló gyerekből gyakorlatilag lesz egy olyan énekesnő, aki hatalmas tömegeket mozgat meg.
[00:27:36]Ámen.
[00:27:40]Tehát, hogy ez a kettősség az most is ott van, mert akkor legyen a hangos rész, a koncert.
[00:27:47]Ühüm.
[00:27:48]De amúgy az életemet szeretem úgy élni, mint egy remettel.
[00:27:49]Kiköltöztem az erdő mellé kutyával.
[00:27:54]És ott csönd van.
[00:27:54]Nekem nagyon nagy igényem van a csöndre, annak ellenére, hogy egy olyan szakmám van, ami hangos, ö villódzó, fényes, utazásokkal telé, de ugyanakkor kell, hogy töltődjek, és ahhoz szükség lesz nekem a a magány.
[00:28:08]A színpadon kívül egyébként milyen, mennyire jellemző az, hogy azt érzed, hogy a helyeden vagyok, az utamon vagyok?
[00:28:18]Sol, az utamon az igen, de a helyemen az so.
[00:28:21]És mostanában kezdtem el azt érezni, hogy nem is akarok a helyemen lenni, mert hogyha én a helyemre kerülök, akkor vége van, merthogy már a minden megérkezés az egy halál.
[00:28:31]Ühüm.
[00:28:33]És minél többet tudok dolgozni rajta, minél többet tudok tanulni, meg haladni azon a bizonyos úton, annál előrébb tudok jutni.
[00:28:41]Tehát én nem akarok hátrólni, nem akarok megérkezni, hanem hanem szeretnék haladni és minél többet elsajátítani és adni.
[00:28:47]Olyan érdekes, hogy a japánok mondják azt egyébként, hogy nem az a lényeg, hogy a cél nem a nem a cél a fontos.
[00:28:55]Én most értettem meg 40, hanem az úton levés.
[00:28:56]Igen.
[00:28:58]Hanem az úton levés a cél.
[00:29:00]Igen.
[00:29:00]És mit kell még tanulnod?
[00:29:02]Hm.
[00:29:02]Mit nem?
[00:29:04]Ühüm.
[00:29:04]Szerintem az élet egyik értelme, sok van neki.
[00:29:08]Ühüm.
[00:29:09]De az élet egyik értelme az mindenképpen a tanulás.
[00:29:10]Mindig lehet tanulni.
[00:29:10]Mindig.
[00:29:14]Mindig.
[00:29:15]és akár szakmai dolgokat, akár festészettal kapcsolatban nyugalmat, nyugodtságot, ilyesmit.
[00:29:26]Akkor a hanis zenekar indult, akkor ha meghallgatom azt a Zsófi éneklését, meg a mostani Zsófi éneklését, akkor lehet hallani, hogy iszonyatos sok tanulás és meló van abban, hogy te most úgy tudsz énekelni, ahogy tudsz.
[00:29:42]Nagyon sokat inspiráltak a pályatársaim [torokköszörülés] ebben.
[00:29:45]Tehát én magyar hajnalhoz is jártam sokat.
[00:29:48]A kőbányai zenei stúdióban is voltam.
[00:29:51]Elvégeztem mind a négy évet.
[00:29:54]Tehát hogyha nem lennének a pályatársaim, akik ugyanezt az utat végigjárt, vagy még durvábbat, akkor akkor nem tettem volna szerintem bele ennyit.
[00:30:05]Amikor mondjuk, hogy nevezzük, leegyszerűsítve nevezzük tehetségkutatónak ezeket a műsorokat.
[00:30:12]Jó, de inkább szórakoztató műsornak, amikor reality.
[00:30:15]Igen.
[00:30:15]Igen.
[00:30:15]Akkor az szerint az az mondjuk a te pályádat vagy a te karrieredet szerinted mennyire sérti?
[00:30:22]Nekünk volt egy nagyon jó lehetőségünk egy hihetetlen tehetséges Xfaktorból kikerült hölggyel dolgozni, akit Paulinának hív hívnak.
[00:30:32]Szóval mi nekünk mi mi csak mi mi profitáltunk ebből.
[00:30:37]Meg megszületett a tele a szívem című dal.
[00:30:41]Nagyon jól kijött ki kijövünk a mai napig is tartjuk a pankában.
[00:30:46]Pankának hívom a a kapcsolatot tök sokszor beszélünk telefonjukat, röhögőnk akkor, hogy vol van, hogy együtt lépünk föl.
[00:30:52]Tehát mi ebből profitáltunk.
[00:30:56]És én azt gondolom, hogy ha egy zenekar elég hiteles, meg van mondanivalója, meg van mögötte ténylegesen tartalom zenileg is, meg meg szövegben is, akkor nem zavar bele az, hogy a tehetségkutatók ráeresztenek a szakmára egy csomó előadót, akikből szintén azok fognak megmaradni, lásd Paulina, akik mögött van teljesítmény, meg van valami.
[00:31:21]Következő vers jutott az eszembe rólad.
[00:31:25]Mindig annyira idegesítő vagyok magam számára is egyébként, mert állandóan minden minden mondatról eszembe jut rohadt dal, vagy egy hülye vers, vagy mit tudom izé, és rólad a következő vers, és nem tudok szabadulni tőle, és azért fogom felolvasni, merthogy hogy képben legyenek a nézők, ha esetleg valaki nem ismerné.
[00:31:45]Ez pedig Adi Andendrének a sem utódja, sem boldog őse című verse.
[00:31:50][horkantás] Szóval ami úgy hangzik, hogy és elnézést, mert nem színés sem vagyok, sem rokona, sem ismerőse nem vagyok senkinek, nem vagyok senkinek.
[00:31:58]Vagyok, mint minden ember, fenség, észak, fok, titok, idegenség, lidérces messze fény.
[00:32:06]Lidélces messze fény.
[00:32:06]De jaj, nem tudok így maradni.
[00:32:08]Szeretném magam megmutatni, hogy látva lássanak, hogy látva lássanak.
[00:32:12]Ezért minden önkínzás ének.
[00:32:16]Szeretném, hogyha szeretnének s lennék valakié, lennék valakié.
[00:32:21]Mindig az a vers.
[00:32:23]Tényleg.
[00:32:24]Volt most egy kiállításom.
[00:32:26]Ühüm.
[00:32:27]Hol a mókus, szirtesedén a mókus volt a a az, aki két csodálatos darabot improvizált és hegedült.
[00:32:35]És hát ez ő maga a zene számomra.
[00:32:38]Nagy megtiszteltetés és ezt a verset elénekelte.
[00:32:41]Tényleg igen.
[00:32:48]Ez annyira mélyen érint engem ez a vers, hogy nem is biztos, hogy hozzá tudok szólni, tudod, erdő.
[00:32:51]Tehát én benne vagyok az erdőben, úgyhogy nálam okosabb embereknek kell, hogy ezt kielemezzék.
[00:32:56]Illetve még el kell öteljen egy pár év, amíg a saját önkínzás én nekem lett kicsit kicsit jobban látom egyelőre még minden nagyon kusza.
[00:33:06]Tudom, hogy 40 évesen nem így kéne lennie, de hogy kéne lenni Zsófi 40 éves?
[00:33:10]sincsen.
[00:33:13]Lehet, hogy így, de neked lehet, hogy így.
[00:33:16]Igen.
[00:33:16]Ühüm.
[00:33:18]Úgyhogy valóban egyébként a a a szeretet az egy fontos dolog, és jó érte küzdeni, és ennyi kell is a szeretetért, ha meg tudnád azt fogalmazni, hogy téged hogy kell jól szeretni.
[00:33:40]Nem tudom.
[00:33:42]Békén kell hagyni.
[00:33:43]Aha.
[00:33:44]Békén kell hagyni.
[00:33:44]Meg kell adni nekem azt a szabadságot, hogy én magamban elszámoljak dolgokkal.
[00:33:48]Ühüm.
[00:33:51]És mennyire engedsz magadhoz közel?
[00:33:53]Teljesen sor.
[00:33:55]Ühüm.
[00:33:56]Azt ne várja tőlem senki, hogy teljesen megnyílak, mert az nem fog megtörténni.
[00:34:00]Ühüm.
[00:34:01]Soha.
[00:34:04]És szerinted te hogy tudsz jól szeretni?
[00:34:09]Végén hagyom a másikat.
[00:34:11][nevetés] Egy hozzám hasonló típusú emberrel kell, hogy [nevetés] összejöjjek valószínű, akit szintén békén kell val.
[00:34:22]Amiről nagyon szintén nagyon-nagyon nyíltan beszéltél, és nagyon-nagyon sokakat érint egyébként, és szerintem ez is körülbelül ugyanolyan, mint amikor különböző személyiségzavarokról beszélünk, bántalmazásról beszélünk, áldozatiságról beszélünk, satöbbi.
[00:34:37]Ez az inzulinrezisztencia.
[00:34:38]Csodálatos népbetegség.
[00:34:42]Nép.
[00:34:42]Így van.
[00:34:42]Népbetegség.
[00:34:43]De olyannyira, hogy valaki eszik egy kockacukrot, mondjuk a kávéba, vagy a kávéhoz, vagy a kockacukorral a kávét, kinek mi?
[00:34:52]Akkor már kilőheti az inzulint annyira, hogy ebből ebből baj lesz.
[00:34:55]Én nagyon régóta küzdöm ezzel.
[00:34:57]Orvosi felügyelet alatt állok, minden három hónapban nagyvér.
[00:35:04]És van gyógyszeres kezelés is mellette.
[00:35:06]Hát így jött.
[00:35:09]Nekem nem csak inzulinrezisztenciám van, hanem a családban van cukorbetegség is, ami ebből alakult ki, tehát kezes típusú cukorbetegség.
[00:35:15]Apám, tehát hogy elég közeli rokon ahhoz, hogy kicsit elkezdjünk aggódni emiatt.
[00:35:21]És én már bőven a prediabétesz állapotában voltam, amikor leültem egy orvossal konzultálni.
[00:35:31]És egyébként mázin volt, hogy kiderült, mert egy műtét miatt mentem el egy ü [nevetés] egy vérvizsgálatra, és közöltek, hogy Zsofika nagyon magas a vércukr.
[00:35:43]Aha.
[00:35:44]Igen.
[00:35:45]De olyan érdekes, hogy hogyha mondjuk arról beszéltél, testsúlyprémákról beszéltél, hogy vajon neked az mitől alakulhatott ki a nevelő apád megjegyzései Görög László, akivel anyukád együtt él 12 évig?
[00:36:03]Azt gondolom, hogy a testúly az kapóra jöhetett talán egy kicsit ACK, hogy a saját belső feszültségeit ezen levezesse.
[00:36:10]Ühüm.
[00:36:12]Tehát, hogy szép kövérke, kis bokzsák lehettem.
[00:36:15]Így igazából nyilván azt kaptam meg, hogy a színházba csúnyán nézett a rendező, és akkor otthon meg én akkor kövér voltam, vagy nem tudom.
[00:36:24]Szóval, hogy ezek ilyen lánculatok, hogy történt egy szakmai lejtmenet, akkor otthon ott volt az amúgy is már a kövér gyerek, akkor miért ne szóljunk be nekik?
[00:36:34]Igen, csak hogy ilyen szempontból az, hogy valaki inzulin rezisztens vagy cukorbeteg, akkor egyfajta olyan életmódot kell folytatnia.
[00:36:44]Hát akkor akkor még nem tudtam, akkor átívoztam egy egy McDonald'sos menőért.
[00:36:49]Isteni volt.
[00:36:49]Tehát az volt az a nap legnagyobb fénypontja volt ez a McCountry szendvics ekkora izé.
[00:36:55]Hú, tényleg.
[00:36:56]Igen.
[00:36:56]És kaphattál hozzá krumplit, ami ez volt egy fűszersó, és így össze tudtad rázni.
[00:37:00]Ühüm.
[00:37:01]Na, hogyha kaptam egy ilyen akkor akkor az volt a napfénypont sajnos.
[00:37:06]Hát maga a cukorbetegség nyilván ahhoz, hogy kialakuljon egy ilyen, ahhoz kell egy alkat.
[00:37:12]Ühüm.
[00:37:13]Meg egy egy lelki alkat is hozzá, hogy az ember annyira komolyan vegye a dolgokat, hogy a stresszhormonokat elhúzza egy szintre.
[00:37:21]hogyha a stresszonak elhúzódnak egy szintre, akkor arra nyilvánval megpróbál az ember egy egy kompenzációs tevékenységet folytatni.
[00:37:30]Van aki elmegy edzeni, nem én voltam, van aki meg nem tudom, túl sok munkába, túl sok tanulásba, ez már inkább jellemző volt rám, de csak egy későbbi időszakban.
[00:37:40]És hát és aztán a zabálás ugye az a legkönnyebb.
[00:37:42]Úgyhogy én azt csináltam, és a zabálás nyomán pedig elmozdultak az inzulin adatok is, mert családban volt rá egy hajlamosság.
[00:37:49]Ühüm.
[00:37:51]Igen.
[00:37:51]És hát nyilván, hogyha valaki szembesül azzal, hogy cukorbeteg, vagy éppen inzulinrezist, vagy predia és vagy prediabétesz, és ugye ez volt a hogy prediabétesz most inzulinrezisztancia, akkor szépen lassan elkezdi fölgöngylíteni azt, hogy milyen ö családi behatások nyomán keletkezett meg az állapot érzelmileg, hogy hogy fizikailag rossz útra téve, tehát magyarul zabált, nem mozgott.
[00:38:19]volt úgy érezte, hogy nem elég erős, akkor akkor azért se megy kiezen neki már mindegy, satöbbi.
[00:38:24]Tehát bennem ilyenek voltak, de másban valószínűleg az máshogy játszódik.
[00:38:30]Jó, tehát hogy gyakorlatilag az az erdőben levés amit amit említettél, hogy ez ez egyfajta, hogy is mondjam, [torokköszörülés] erdőben vagyok.
[00:38:42]Szeretnék szeretnél kikerülni az erdőből egyébként, vagy nem feltétlené?
[00:38:45]Nem feltétlenül.
[00:38:45]Én én megszerettem a saját erdőmet, csak egy olyan hely helyre szeret egy kicsit kilátóba szeretnék eltalálni Ühüm.
[00:38:53]Ahol ahol ahonnan belátom azt az erdőt és valamilyen módon azért hogy hogy hogy kicsit előre lássam, hogy mire hogy tudok reagálni.
[00:39:02]Ühüm.
[00:39:02]És hogyha felmennél a kilátóba, amit az erdő közepén, felmész a kilátóba, mit szeretnél látni a kilátóból?
[00:39:09]Hát egy nagy zöld, egészséges erdőt.
[00:39:12]Ühüm.
[00:39:12]Lehetőleg aszály nélkül.
[00:39:12]Most ez egy ilyen téma úgy is, hogy Ühüm.
[00:39:15]Igen.
[00:39:17]Herendi Gábor Futni Mentem című filmének.
[00:39:18]Te és Kis Tibi ilyenek led a a főcímdalát.
[00:39:22]Azért ezek nagyon-nagyon jó dolgok, nem?
[00:39:24]Tehát, hogy ez iszonyú megtiszteltetés.
[00:39:27]Hát mai napig nem tudok betelni az élménnyel, és annyira jó, hogy volt ugye a másik oldal, hogy csomó minden nehezen vagy egyáltalán nem tudtunk megkapni meg de de közben meg volt ez.
[00:39:35]Tehát, hogy elképesztő.
[00:39:39]meg a az egész a a amikor a Herendi Gábornak a hívása érkezett, akkor emlékszem, hogy éppen az autópályán mentem Szeged felé, és egy vihar után voltam, illetve volt a a az ég, és csodálatosak voltak a felhők mindenhol, és olyan volt egy picit, mintogyha a menyországban vezetnék, és pont egy olyan érzést talált meg, hogy ha most vége lenne mindennek, akkor akkor már egy ilyen kerekpályát tudnék leírni, akkor ezt érez És odajött be a telefon, hogy hát nem tudom, Zsófi, van-e kedved?
[00:40:13]Kis Tibi már elvállalta, mi van?
[00:40:13]Satufi.
[00:40:17]Tehát hogy hogy persze, hogy van kedvem.
[00:40:20]Ühüm.
[00:40:20]Igen.
[00:40:20]Csodálatos.
[00:40:21]Jó, mondjuk a a kilátóban levésnek például ez is egy ilyen látványeleme, nem?
[00:40:26]Tehát, hogy azért ezek nagyon fontos megerősítő dolgok.
[00:40:30]Absolút, abszolút.
[00:40:30]Tehát az, hogy az egészre rálássak, vagy minél több dologra rá rálásak, az azért az nyugalmat ad.
[00:40:37]Meg az is, hogyha tudom, hogy előre, hogyha minél jobban ismerem magam, akkor annál jobban tudom, hogy mikor jön a rossz, vagy mikor jönnek a sötét felők.
[00:40:46]Az, hogy te kiállításokat rendezel a műveidből, az mennyire nehéz neked?
[00:40:51]Tehát mennyire nehéz neked megmutatni grafikusként magadat?
[00:40:53]Melyik a könnyebb?
[00:40:55]Énekesként megmutatni, grafikusként, vagy ez egyáltalán nem jelent problémát?
[00:41:00]Egyáltalán nem jelent problémát a művészi oldala, viszont a hétköznapi oldala az problémát jelent.
[00:41:03]Tehát hétköznapi szinten megni valahol elmenni buliba.
[00:41:07]Megint ugye small talk ezek problémát jelentenek.
[00:41:10]De hogyha mondjuk az egészet beleöntetem egy festménybe, vagy beleöntetem egy zenébe vagy vagy interpretálhatom már zenéjének keras dolgokat és szövegeket Bencsi Kovác Zoltán írja, akkor akkor ez ez jóval könnyebb.
[00:41:26]Hát tudom furán vagyok összerakva, mert normál a normális az, hogy a a hétköznapi módja könnyebb, de nekem meg a pont az, hogyha rajzolhatok.
[00:41:34]Emlékszem például, hogyha valamikor régebb, vagy régebben, hogy valamilyen trauma ért, akkor általában azt a szemét én lerajzoltam, és így bocsájtottam neki meg.
[00:41:42]Ühüm.
[00:41:43]Mennyire könnyű neked egy akár egy dalfeléneklés, akár egy rajz festmény készítésénél azt mondani, hogy oké, befejeztem soha, de mégis el kell tudni engedni.
[00:41:54]Persze el kell tudni engedni, de erre jók a többiek.
[00:41:58]Ühüm.
[00:41:58]Hogy azt mondják, hogy Zsofikám, akkor ez most hidd el, hogy jó lesz.
[00:42:00]Hidd el, hogy jó lesz.
[00:42:02]És akkor í én bízom bennünk.
[00:42:04]Tehát a Henny bíztat úgy szoktam jellemezni, hogy a második családom.
[00:42:07]Ühüm.
[00:42:08]És bízom bennük.
[00:42:08]Tehát hogyha valami úgy föl van énekelve, hogy ez tényleg jó, akkor azt ők tudni fogják.
[00:42:12]Még akkor is, hogyha én a 23.
[00:42:14]Firstnak a nem tudom hányadik milliméterét szeretném még éppen hasogatni, hogy az ez úgy nem jó.
[00:42:22]Hát rajtam volna évekig készülni egy lemezés.
[00:42:24]Az ebben a valóságban, a mai valóságunkban.
[00:42:27]Mire készülsz?
[00:42:27]Mire készültök most?
[00:42:30]Mennyire látod azt, hogy egy kicsit attól, hogy megkönnyebbül talán az ország, és hogy a a kultúra újra ragyoghat, és nem nem nincs nincs beleszorítva ebbe az egész ilyen hülye keretek közé, hanem teheti a dolgát, hogy szabadolj, szabadon szárnyalasson.
[00:42:47]Milyen terveid vannak, hogy terveitek?
[00:42:49]Hát ugyanaz, mint eddig, tehát sokat dolgozni, dalokat csinálni.
[00:42:52]Ö B Mencsi Kovác Zoltanom most volt egy tök jó kis telefonbeszélgetésünk és mondta, hogy hogy de van egy csomó dalunk egyébként italomban, amit megszer amiket meg szeretnénk jelentetni.
[00:43:03]Kollaborációkat szeretnénk még többet.
[00:43:06]Van két nagyon sikeres kollabunk most a Parnograsztal meg Dániel Figergővel.
[00:43:10]Szóval szóval nagyon szeretjük ezeket a dalokat meg de hogy tehetetlenek vagyunk.
[00:43:18]M még még még több dalt szeretnék kihozni, és hogyha lehet, akkor kollapban.
[00:43:23]Ha művészként meg tudnád fogalmazni, és most nem szeretném a metaszintből lehúzni nagyon a a a politika szintjére ezt a beszélgetést, de ha meg tudnád művészként fogalmazni, hogy mi az a pont szerinted volt-e neked az életedben művészként olyan pont, amikor azt mondtad, hogy én ezt nem tudom ebben a közegben csinálni, én ezt feladom és elmegyek, nem tudom mi mit dolgozni.
[00:43:43]Ezt a választások előtt egyébként én ezen gondolkodtam, hogy Skóciába fogom magam hónmal elkapom a kiskutyámat és akkor kimegyek Skóciába.
[00:43:55]Nyilvánosan no histüm otthon persze nyilván a histartom magamnak és akkor fogom magam honnom alákopom a kutyámat, megtanulok gyorsan valamit, nem tudom kávét főzni vagy takarítani vagy valamit, de akkor új életet kezdtek Koskóciában.
[00:44:09]És hogyha mondjuk valamilyen eseményhez, valamilyen közéleti eseményhez kellene kötnöd azt, hogy mikor érezted azt, hogy hogy itt már gyakorlatilag a remény is elveszett arra, hogy nekem a 2018-as választások voltak, tehát én akkor akkor kezdtem nagyon apatikus állapotba kerülni.
[00:44:29]Érdekes, hogy 22-es már nem is érintett meg.
[00:44:31]201-asban nagyon rosszul lettem.
[00:44:34]Az az nekem ott egy nagyon nagy reményvesztés volt sajnos.
[00:44:38]És talán ott hangzott el, hogy egy kultúrkampf kezdődik.
[00:44:41]A tusnádi beszédben talán az volt az egyik tétel, hogy a kultúrk kezdődik az országban és éreztem, hogy nincs nincs nincs ott helyem.
[00:44:53]Ühüm.
[00:44:54]Nincs nincs nem lesz helyem.
[00:44:56]Igen.
[00:44:56]Ebben a ebben az általuk megszabott kultúrában.
[00:45:00]Most egyébként mit érzel így három hónap után a kormányváltás után három hónappal érzed azt, hogy valami felszabadul ebben a közegben péld most csak egy ilyen banális dolgot a vezetés, tehát hogy én azt kezdtem észrevenni, hogy a 16 évben a NER 16 évében mondjuk ki, hogy baromi sok lett az SUV, ugye ugye a Böhöm nagy autó, hogy idézzünk pontosan.
[00:45:31]Nyomtak, dudáltak, villogtak, jöttek a pályán 200-zal.
[00:45:35]Én meg kis jariszkába ott ültem, és akkor így próbáltam előlük menekülni.
[00:45:41]Most egy aurisszal teszem, hogyan ezt, hogyha helyzet van, de egyre kevészer van helyzet.
[00:45:45]viszont a Neorszaknak a végére azt figyeltem meg, hogy a kisautók is elkezdtek borzasztóan nyomulni, hogy akkor én megmutatom, hogy a kisember olyan pontra jutott a dűvel, meg a meg nemértéssel, meg a hihetetlen keservel, amit a lelkében hordozott a rendszer miatt, meg egyáltalán ez a bántalmazás, amit kaptunk plakátokról meg minden, tehát ezek titkosan titkos vérek fogarák.
[00:46:12]Tehát hogy így így így megölték a lelket.
[00:46:15]Ühüm.
[00:46:16]Félelem megeszi a lelket, vagy megöli a lelk.
[00:46:18]Igen.
[00:46:19]Szó, szóval ez annyira, hogy olyan pontra jutott ez a lelki hanyatlás az emberekben, hogy már a kisemberben is azt éreztem, hogy ez sdit játszik, hogy akkor én megmutatom, én is tudok, és akkor én is nyomom, és akkor a anyátokat, és megyek.
[00:46:34]Elnézést, de hogy tényleg ez volt benne, és most ez nincs, de egyik oldalról se, tehát hirtelen, hogyha belenézek a visszapillantód tützkörbe és ekkora BMW logó, és akkor tudod, hogy jön a PTSD, hogy akkor most engem leszorítanak meg minden, és tök normálisan vezeti a tak, tehát hogy tényleg már az utakon is lehet érezni egy ilyen egy ilyen javulást.
[00:47:00]egyébként maga az autó az egy potenciális halálos fegyver, de és az autóüveg megvéd.
[00:47:05]Tehát nem nem a sofőrrel leszünk dőlsek, hanem megint egy BMW, vagy hát ben marad ez a Toyota.
[00:47:14]Ugye én és hogyha kulturális szempontból nézzük a dolgot, akkor szerinted mi az, ami amihez talán a legeslees legfontosabb hozzányúlni?
[00:47:22]Hozzányúltak már azokhoz a pontokhoz, szerinted, amit te fontosnak tartasz?
[00:47:31]Ilyen egyet említenék, ami valószínűleg nem lák, de most könnyű zenei szintér dolgozom, tehát a könnyű zenével a klubok.
[00:47:38]Aha.
[00:47:40]Most egy klub turnéak a a lebonyolításra került szóba Henny Bel.
[00:47:44]Egyáltalán nem biztos, hogy bele fogunk vágni.
[00:47:48]Van, aki pozitívan áll hozzá zenekarból, van akik meg kevésbé pozitívan.
[00:47:55]De de hát, hogy van nagyjából hat darab, hat-nyolc darab klub, ahova el lehet menni a zenekaroknak évközben menni énekelni, vagy vagy bocsánat zenélni.
[00:48:05]És ez azért baromi kevés, tehát megélhetést tudom, hogy szívből csináljuk meg, nem az a lényeg meg minden, de hát azért azért megélhet megélhetésben ez nem annyira jó.
[00:48:17]Ö, tehát sokkal több klub kéne, illetve látom azt, hogy ez a hat darab klub is, vagy hat-nyolc darab klub is, ami megmaradt, hogy milyen iszonyatos küzdés van.
[00:48:25]Te belépsz egy klubba, és olyan, mintogyha jó, hát nem az akváriumról beszélek, meg az E38-ról, meg nem a pesti klubokról egy olyan blokk, hanem mondjuk egy vidéki klubbal sz vidéki klubról szintén vannak jobb helyek vidéken is, csak hogyha az átlagot nézünk, azért olyan egy egy vidéki klub, mintogyha egy egy időkapszulába léptél volna be, tehát hogy belépsz 2006-ba, tehát hogy azóta vannak helyek, ahol nem nagyon volt változás sem a ami a hangcot életé, sem ami a a a felhozata.
[00:48:56]meg meg a az infrastruktúra.
[00:48:56]Tehát baromi fontos az infrastruktúra, hogy egy koncertnek mondjuk vége van, nem tudom este 1011 körül, akkor akkor onnan haza lehessen menni, tehát hogy ne kelljen a társaságból valakinek mondjuk akár nem meginni egy fröccsöt ahhoz, hogy tehát hogy valakinek haza kell vezetni, vagy taxit kell hívni, ami drága, mert általában ezek a klubok kint vannak a a város szélén.
[00:49:22]és onnan nehezebb bejutni.
[00:49:26]Tehát és akkor már az emberek ki se mennek.
[00:49:31]Úgyhogy vonzóvá kell tenni, mert ma az online világban beírok valamit a YouTube-ra vagy a Tiktokra, akkor 60 millió koncertet nézhetek meg és ott van előttem.
[00:49:42]Tehát ahhoz, hogy az emberek el tudják hagyni a kis otthonukat és és tudjanak élvezni egy klubból itt, meg kell legyen az infrastruktúra, meg tényleg vonzóvá kell tenni a helyeket.
[00:49:55]Tehát nagyon nagy segítség kéne a kluboknak.
[00:49:57]Kicsit a klub mondjuk, mint a 90-es években, gyakorlatilag minden ötödik sarpon volt egy klub.
[00:50:03]Olyan volt, amilyen, de legalább lehetett hova menni lenni zen?
[00:50:07]Igen.
[00:50:07]Hát én is egy-két helyre azért jártam, tehát minden hétvégén egyik nap a Rocktogomba mentem, a másik napig a Marco Pólóba, aztán meg az épbeüm.
[00:50:15]Így így így töltöttek a nyarak.
[00:50:15]Hát most ez nincs, de egyébként a a világunk is változott, tehát ezt nem lehet számon kérni a világon, hogy ugyanaz legyen, mint 2006-ban bármennyire is szeretnénk, de de azt gondolom, hogy azért a közösségi életet lehet segíteni, hogy az embereket kicsit összereljük közösségi terekbe, hogy át lehessen adni ott kultúrát, akár színdarabot, ugye nem csak zenéről van szó, színdarab, kiállítás nem tudom, felolvasó estek például azok is tök jó.
[00:50:47]Tehát, hogy egy picit a hogy azokat a helyeket, ahol a kultúrát át lehet adni, azokat támogatni.
[00:50:52]Ühüm.
[00:50:52]Tudod, Zsolf, amikor így ha már vezetés a Rakparton, a budai Rakparton, alsó Rakparton jöttem ide az interjúra, és nagyon jól elbeszélgettem magamban veled, [nevetés] hogy hogy is lesz ez a hogy is lesz ez a Zsófival ez a beszélgetés.
[00:51:06]És akkor ezzel, hogy ugye az azon gondolkodtam, hogy szerintem ez egy tök jó beszélgetés lesz.
[00:51:12]Hüm ez egy tök jó beszélgetés volt, és én nagyonnagyon szépen köszönöm neked, hogy elfogadtad a meghívást és beszélgettél velem.
[00:51:19]Köön.
[00:51:19]Köszi szépen.
[00:51:21]Nektek pedig köszönöm, hogy velünk tartottatok.
[00:51:22]Ez volt a sorsok mögött a kontrollon.
[00:51:24]Ne felejtsetek el feliratkozni a mindenféle csatornánkra, ami nem más, mint a control.hu meg a kontrollub.
[00:51:31]És hogyha lehetőségetek van, akkor támogassátok a munkánkat.
[00:51:34]Ezt előre is nagyon szépen köszönöm, és kövessetek minket.
[00:51:38]Jelen vagyunk már a Facebookon, az Instagramon, a Tiktokon és a Thedzen is.
[00:51:42]Köszönjük szépen.
[00:51:44]Sziasztok!
[00:51:53]الله