Farkas Levente András: „A szépségben mindig van valami fájdalmas” // SORSOK MÖGÖTT

[00:00:00]Nagyon szeretem az anyámat, és én én nem tudom nyilván, mert más anyám nem volt, de hogy ő egész életemben tüz átment értem minden pillanatban.

[00:00:09]Mai napig is így van.

[00:00:12]Tehát hogy Ja, ezek ez az anyám.

[00:00:20]Sziasztok, én Gergely Éva vagyok, ez pedig a Sorsok mögött című műsor.

[00:00:22]A vendégeimmel mindig arra törekszünk, hogy a korszellemet meghazudtolva ne csak a felszínen úszunk, hanem egy picikét mélyebb rétegekbe merüljünk.

[00:00:30]Ez ma sem lesz másként.

[00:00:35]Vállalkozásod jó úton halad.

[00:00:35]Velünk otthonosan mozogsz az üzleti teendőkben is.

[00:00:42]Számlas.hu Mi szép?

[00:00:44]Miért akarunk szépet teremteni?

[00:00:46]és vajon a szépség mögött mindig ott van-e valami fájdalmasabb igazság?

[00:00:48]Mai vendégem Farkas Levente András.

[00:00:51]Köszönöm szépen, hogy elfogadtad a meghívást.

[00:00:56]Én is köszönöm szépen.

[00:00:57]Az első benyomásom rólad a szépség.

[00:01:00]Ajjaj.

[00:01:01]Nagyon-nagyon szépen beszélsz a legeslees legnehezebb dolgokról is.

[00:01:05]Gyakorlatilag azt kell, hogy mondjam, hogy még a káronkodás is olyan szépen hangzik a szádból.

[00:01:09]Ráadásul nagyon szépen beszélsz magyarul.

[00:01:11]Hát köszönöm a kedvességed.

[00:01:14]Igen.

[00:01:14]Képzeld el, hogy egyszer egy vidéki településen jártam, csak úgy szabadidőmben sétálgattam az utcán, és odajött hozzám egy fű, és pont erről kérdezett, hogy miért kell ez a csúnya beszéd, és hogy megfogott hirtelen.

[00:01:27]Én sem tudtam rá feltétlenül választ adni.

[00:01:29]És ezzel látom, hogy sokan támadnak, mertogy az az embernek az elképzelése, hogyha valaki, én nem mondom azt, hogy költő vagyok, de nyilván próbálom úgy megfogalmazni a gondolataimat, hogy ez így hangulatában a lehető legáttélhetőbb legyen, vagy vagy nem tudom.

[00:01:43]És mivel én ezeket a gondolatokat úgy veszem fel, hogy egyszerűen csak felkelek és elmondom azt, ami éppen a szívemet nyomja, vagy amin napok óta gondolkodom, nagyon sokszor nagyon indulatos vagyok.

[00:01:56]Na de hogyha ez nem öncélú, akkor annak helye van.

[00:01:57]Nem, egyáltalán nem öncéls.

[00:01:58]Ne, nem olyan vag, hogy most én kiszámolom, hogy itt most szeretnék mondani valami nagyon csúnyát, hanem hát pontosan azt gondolom, hogy ez a hétköznapi életemnek is a része.

[00:02:07]Nem vagyok én felkent szent.

[00:02:10]Szoktam rengeteget káronkodni, és nem érzem azt, hogy ez bármit elvenne abból egyébként, ami ami ami az én mondóm, vagy ami fontos, hogy hogy én elmondjak erről a világról.

[00:02:20]Úgyhogy most egy ilyen indulatosabb korszakomat élem, azt hiszem, amikor amikor sok nem azt mondom, hogy nekem gondom van az életemmel, vagy bármi ilyesmi, inkább sok kétely vagy sok nehéz gondolat gyötri az én az én elmémet, és ez ez valahogy így így törutat belőlem.

[00:02:39]És azon tudod a az jutott az eszembe, hogyha ha át lehetne ültetni most a 21.

[00:02:45]században, mondjuk egy Shakespeare drámát, akkor vajon ott káromkodnának?

[00:02:48]Hát nyilvánvalóan igen.

[00:02:50]Nem, igen.

[00:02:53]Hát ugye az az egy érdekes kérdés, hogy melyik korban ugye mi számított illetlennek?

[00:02:57]És voltak ezek a ezek a nevezhetjük így ilyen rock and roll figurák, akik megcsinálták azt az illetlen dolgot a saját maguk korában.

[00:03:06]Ö, ilyen értelemben Caravso korában, Caravzo esetében az, hogy ő a Bakhus egy ilyen nagyon kívánatos férfi vállal ábrázolta, hát az istenkáromlásnak számított.

[00:03:16]Ő meg úgy volt vele, hogy szerintem ez ez így szép.

[00:03:18]Én Én talán itt arra törekszem most a az én életemben azon a ponton vagyok, ez a 29.

[00:03:26]évem, hogy szeretném magamról levetkőzni mindazt, ami felesleges.

[00:03:32]Tehát akkor lesz jó valami, hogyha minél inkább azt tudok lenni, aki vagyok.

[00:03:34]És ezt valószínű mindketten tudjuk, hogy amikor kamerák vannak az ember előtt, azért ez nem egy olyan feladat, ami így egy csettintésre azonnal működik, hanem ezt ezt gyakorolni kell.

[00:03:43]Ezt meg kell szokni, hogy az ember ugyanolyan legyen a kamera előtt, mint amikor a családjával vacsorázik.

[00:03:49]És nekem ez a célom, hogy semmit nem akarok semmilyen más levánét nem akarok én mutatni a kamerának.

[00:03:56]Azt akarom, hogy lássák az emberek, aki én a vacsoraasztal mellett vagyok.

[00:04:00]És ez erőfeszítésekbe kerül.

[00:04:04]Hát igen, mert azért a 21.

[00:04:04]században sallangmentesen akkora követőtábort gyűjteni, amekkora mondjuk neked van.

[00:04:11]Egyébként az egészen elképesztő, és iszonyatosan nekem nagyon nagy megkönnyebbülés az, hogy van egy olyan ember, aki értékes gondolatokat oszt meg, a legmélyebb fájdalmait is akár, és hogy ez az embereket érdekli.

[00:04:27]Igen, talán pont az a riasztó ebben a működésben, vagy ebben az életben, hogy és talán még ez még inkább egy kicsit meg tudom magamat védeni így a tráger kifejezések terén, amik azért én nem gondolom, hogy annyira nyakatekertek lennének.

[00:04:40]Tehát minden nap találkozunk ezekkel a kifejezésekkel, amiket én ki szoktam mondani a számon, de pont erről van talán szó, hogy én nagyon nem szoktam átgondolni azt, hogy mit osztok meg a saját életemből, hanem valójában szinte mindent elmondok.

[00:04:57]Nem, nem tudom, nem feltétlenül szoktam mutogatni azokat az embereket, akik hozzám közel állnak, de az, hogy én miket láttam a világból, milyen tapasztalataim vannak, milyen nehézségeket, örömöket, szépségeket láttam, azt én gátlástalanul megosztom azok, akik figyelnek engem, és ezt szokták mondani, hogy ez hülyeség, mert ilyet nem szabad csinálni egy embernek.

[00:05:15]De hogy ezért meg tudod úgy állok hozzá, hogy ha van egy író, ami megint csak nem vagyok, akkor neki az a feladata valójában nem, hogy a saját tapasztalatait, gondolatait ossza meg a világról.

[00:05:26]Ilyen értelemben, ha egy író bármilyen tragédiát lát egy kett délutánon, akkor azt átgondolja és megosztja.

[00:05:32]Én egy kicsivel vagyok hátrébb, mert én nem gondolom át, én csak megosztom.

[00:05:37]Ühüm.

[00:05:37]Úgyhogy, úgyhogy itt ennyi történik.

[00:05:37]És amit mondtál, hogy sallagmentes, az kedves és jól hangzik, és örülnék neki, ha ezt a koporson fölé egy nap majd kiírnák.

[00:05:45]De szerintem ez pont az, hogy úton vagyok én ebbe az irányba, hogy ne legyen egyszer bennem semmi felesleges.

[00:05:51]Ez egy vágyam, de ez egy élet munkája, azt hiszem, vagy valami valami hasonló.

[00:05:56]Hát a az útonmaradás az az egy életmunkája, nem?

[00:05:58]Hogy ne térjünk le, vagy ha letérünk, nyilván le lehet térni, vagy hogy csomószor az ember le is tér, csak hogy visszatalál-e a saját útjára.

[00:06:07]Hogyne?

[00:06:07]Persze.

[00:06:08]Egyébként az, hogy te a legmélyebb fájdalmaidról is beszámolsz, üm, az ahhoz neked mekkora bátorság kell?

[00:06:19][torokköszörülés] Én ennek nem érzem át a súlyát, hogy ehhez bármilyen bátorság kellene, vagy ettől én sebezhetővé válnék, vagy vagy bármi ilyesmi.

[00:06:27]Én úgy gondolkozom, hogy mindig indokolatlanul szoktak jönni nekem ilyen ilyen képek a fejemben, mondjuk amikor felébredek.

[00:06:36]Ez van, amikor egy történelmi személyiről szól, van amikor egy periódusról, van amikor egy állapotról vagy hangulatról, van amikor mindig másról.

[00:06:47]És én ezt úgy szoktam venni a saját életemben, hogy ez egy üzenet, hogy most nekem ezzel kell foglalkoznom, és akkor azzal kezdek el foglalkozni.

[00:06:56]És érdekes, mert ugye az elején látok egy olyan egy olyan ívet ebben a nem tudom minek nevezzük ezt útban, amit ez idáig megtettem, hogy az elején sokkal inkább azt csináltam, hogy szó szerint vettem az üzenetet, tehát ha módszert érdekelt, akkor a módszertől beszéltem.

[00:07:13]Mostanra sokkal inkább úgy alakult az én életem, hogyha a módszert érdekel, akkor meghallgatom a 40.

[00:07:17]vagy 25.

[00:07:20]szimfóniáját, és megfigyelem, hogy mi történik az én fejemben, és mi az, ami engem éppen nyomaszt, zavar, inspirál, gyönyörködtet, bármi, ami ami hirtelen eszembe jut.

[00:07:29]És az inspirációra használom a magas kultúrát, és és azt valahogy így átengedem magamon, és aztán elmondom a a az én követőimnek, amit szeretnék elmondani.

[00:07:42]Nem titkolod azt sem, hogy te nem egy nehéz sorsú gyerek voltál.

[00:07:45]Budán nőttél föl, jó körülmények között éltél.

[00:07:48]Ez igaz.

[00:07:51]Tehát nyilván, hogy mondjuk a magas kultúrához könnyebben hozzá is jutottál.

[00:07:56]Ez igaz?

[00:07:57]Abszolút.

[00:07:57]Nagyon jól hangzik, hogy a a tanulás vagy a világ megismerése az úgy működik, hogy keresztbetett lábakkal ülök a kávéház teraszán.

[00:08:04]Nem tudom, aperolt iszom, amit én nem szeretek amúgy.

[00:08:08]De hogy és akkor majd így beleszáll a fejembe az ősöknek a a nem tudom lelke vagy gondolatai.

[00:08:13]Hát ez ugye kitartást igényel.

[00:08:16]Tehát, hogy ezt én mindig úgy vettem észre magamon, hogy ha engem érdekel az opera, az biztos, hogy az elején szenvedés.

[00:08:22]Tehát, hogy az ezért ezekért a dolgokért meg kell szerintem küzdeni.

[00:08:29]Hát nekem valahogy az az érzésem rólad, az a benyomásom, hogy ha mondjuk te beülsz egy mócárt rekvémet meghallgatni, akkor azt nem azért teszed, hogy hogy elmondhasd magadról, hogy én most beültem a nem tudom, a zeneakadémiára vagy a Mipába, mindegy, hogy én ezt is [nevetés] tudom úgy eldicsekedni vele, hanem hogy neked valami olyanfajta ilyen csatornád van arra, hogy ezeket tud használni.

[00:08:52]Abszolút ebben abszolút igazad van, de az elején, amikor az ember fiatal és látja, hogy mennyi inger van a világban, akkor akkor nem olyan egyszerű beülni és meghallgatni.

[00:09:01]A requviem az még az még ilyen szempontból könnyebb, de mondjuk régen mindig a Don Giovanni csak a a az volt a kedvenc jelenetem, amikor a kormányzónak a szobra berúgja az ajtót a Don Giovannira, és ott elhangzik az a csodálatos dal, és akkor de hogy odáig eljusson az ember, két órát kell várni.

[00:09:18]És gyerekkoromban abban a két órában azért én kalandoztam rendesen.

[00:09:23]És és igen, tehát ez kitartást igényel, mint ahogy az életben minden.

[00:09:28]Tehát hogy csak úgy lehet majd egyszer élvezettel olvasni verset, vagy élvezettel hallgatni zenét, hogyha az ember előtte sok éven keresztül kitartó volt.

[00:09:37]Szerintem az egyébként fel tudod idézni gyerekkorodból, hogy mi volt az a pont, amikor amikor mondjuk vagy mi volt az az első olyan dolog, amit elhatároztál, hogy én ebben most nagyon-nagyon szeretnék elmerülni, és rászántad az energiát, időt?

[00:09:53]Hm.

[00:09:56]Nagyon érdekes emlék jutott eszembe.

[00:09:58]Ühüm.

[00:09:59]A szüleimmel kártágóban voltunk, ami önmagában egy ilyen szürreális pillanat.

[00:10:07]így utólag visszatekintve rá, mert hát a történelmi jelentőség az páratlan.

[00:10:12]És én arra emlékszem, hogy a apá, de én én nagyon kisgyerek vagyok ebben a pillanatban, tehát hogy ilyen nem tudom, mert soha nem tudom, hogy hány éves voltam az adott esemény történésekor, de arra emlékszem, hogy én az apámnak valamilyen számító számítógépes játékról beszélek, de hazudok neki, mert csak kitaláltam a fejemben, mertogy azt mondtam neki, hogy ez a játék a Napóleonról szól valójában, és a Napóleonról beszélgettünk, és fűztem tovább.

[00:10:40]a történetet, hogy mi történik ebben a játékban, de valójában csak azért, hogy beszéltessem az apámat a Napóleonról.

[00:10:47]Aha.

[00:10:47][horkantás] És ez volt így hirtelen az első, ami így, ami így eszembe jutott, de azt figyeltem meg gyerekkoromban, hogy mindig ilyen hangulatok húznak be engem a világba.

[00:10:57]Emlékszem egy olyanra, hogy nagyon érdekelt az ókori Egyiptom.

[00:11:00]Ráadásul akkor szerintem óvodás voltam, amikor én Egyiptomban voltam.

[00:11:04]És voltunk a Gízai piramisoknál, és van egy nagyon világos emlékképem, mert nagyon féltem.

[00:11:12]A Tután Kámonról mesélte az idegenvezető a buszon, és ugye akkor az volt a az erőteljes tudományos álláspont, hogy a Tutánkámont hátulról leütötték és megölték.

[00:11:21]És nekem annyira nyomasztó volt, hogy egy gyerekkirályt, egy gyerekfáraót megölnek.

[00:11:25]És a buson ment a Stingnek a Desert Rose című zenéje.

[00:11:29]És ez egész élmény megvan a fejemben, hogy attól félek a buszon, hogyha majd visszamegyünk Kajróba a szállodai szobába, engem is leütnek hátulról és kivégeznek.

[00:11:39]És és én szerintem ennek az az oka, hogy ami ami amitől félünk, vagy ami valamilyen traumát okoz, az sokkal inkább beleissza magát az ember emlékeibe.

[00:11:51]Tehát azokra emlékszel szerintem a legjobban, amitől félsz, vagy rettegsz, hogy van valamilyen szorongásod vele kapcsolatban.

[00:11:57]Tehát ezt nyilván azért tapasztaltad magadról, hogyha mondjuk valamilyen művészeti alkotás legyen, az irodalom, zene, képzőművészet, hogy azért olyan csatornákat nyit meg benned, ami nem feltétlenül lesz vidám, hanem akár fájni fog.

[00:12:09]Ettől a fájdalom fájdalomtól sem tartottál sosem.

[00:12:13]Nem, nem.

[00:12:13]Sőt, én inkább ezt keresem.

[00:12:18]Engem a boldog műalkotások nem érdekelnek azzal, én nem tudok mit csinálni.

[00:12:23]Azt megunom.

[00:12:23]Na Mózot azért nem mondom például, mert ő mindig hazudja, hogy boldog, ő ebben nagyon jó.

[00:12:27]meg a legtöbb zeneszerző szerintem ilyen.

[00:12:29]Nem igaz biztos, mert hogy vannak örömteli pillanatok ilyen intenzív életek mögött, de én mindig keresem azt, amiben amiben nem is mindig a melankóliát, hanem nagyon azt nyilvánvalóan az nem kérdés, de de sokkal inkább valamilyen szenvedést.

[00:12:44]Persze, én azért úgy gondolom, hogy és mindezt úgy, hogy elmondtad, hogy nekem tényleg olyan életem volt ez idáig, hogy csak hálás tudnék lenni azért, hogyha ha ma ennyi volt, le kell adnom a kulcsot és át kell leveznem azt üksó túlpartjára.

[00:12:59]Én rendben voltam, tehát ennél szebbet nem kívánhattam volna, de azért mégis csak úgy van ez, hogy ez a szenvedések tengere, amiben én úszok, és hát nem nagyon látja az ember a végét, és ezt nevezzük életnek valójában.

[00:13:16]Úgyhogy de nekem ez így tulajdonképpen rendben van.

[00:13:19]Vannak olyan pontok az életben, amikor ez közelkibírhatatlan, az is igaz.

[00:13:24]Legalábbis az én életemben sajnos.

[00:13:26]Én már láttam ilyen csatákat.

[00:13:28]Ühüm.

[00:13:28]A tulajdonképpen ezek a ezek a a videók, tehát a megnyilvánulások tehát a olyan érzésem van, hogy a saját traumáidon keresztül próbálsz segíteni.

[00:13:40]Benne van egyébként a segítség?

[00:13:44]Jó kérdés.

[00:13:44]A vagy magadon akarsz elsősorban segíteni?

[00:13:49]Na az nem érdekel engem az életben.

[00:13:49]Van egy jó tanácsom, egy kedves barátom tanította nekem egy ilyen nagyon intim pillanatban Mátrában voltunk, hogy nem te vagy a fontos.

[00:13:58]Ühüm.

[00:13:59]És ez nekem tetszett.

[00:13:59][horkantás] Nem, hanem nekem érdekes ez, merthogy nekem azért valójában a legelején mindig az volt a célom, hogy végre én is kapjak egy kis figyelmet.

[00:14:10]Tehát, hogy az ember szeretne valaki lenni ebben a világban, ami nem egyszerű dolog, és megpróbálod ezt üldözni.

[00:14:17]De hogy azt veszi észre az ember, hogy ha jó úton van az életében, akkor az ambíció, a vágy, a mindaz, ami előrehajtja, az előbb-utóbb majd a jó irányba fogja rakni az embert.

[00:14:27]És volt egy nagyon nehéz periódusom tavaly novembertől, úgy január, február, március, április, május, mer mindjárt még, tehát hogy még lehet, hogy egy kicsit most is tart, [nevetés] de ott igen, ott azokról a dolgokról beszéltem, amik engem nagyon zavarnak, vagy nagyon nyomasztanak, vagy már alig bírok, alig bírom ki a hétköznapokat, annyira annyira nehéz a fejemben lenni.

[00:14:53]És akkor igen, elkezdtem kapni azokat az üzeneteket, hogy megmentetted az életemet, meg meg ennél sokkal durvábbakat is.

[00:14:59]Tehát nem ritka az, hogy valaki hozzám fordul, mielőtt öngyilkos akar lenni éppen.

[00:15:05]Nagyon sok ilyen üzenetet olvasok, és nyilván amikor egy ilyet meglátok, azt én komolyan veszem, tehát akkor ezzel csináljunk valamit.

[00:15:13]És akkor ez egyszerűen csak így alakult.

[00:15:15]De nekem nem volt célom az, hogy én bárkin segítsek, vagy nem tudom.

[00:15:17]És talán pont ezért, ezért ha működik, akkor ezért működhet, mert én nem óhajtottam ezt a szerepet magamnak.

[00:15:24]És tudod, az ilyen mítoszokban anélkül, hogy felraknám magamat erre a polcra, mindig azért a bölcsekköve vagy a fele királyság, vagy akármilyen mesei motívum, aki nem óhajtja valójában.

[00:15:37]Hát talán azért működik, mert az utadon vagy.

[00:15:40]Igen.

[00:15:40]Én most azt érzem, hogy talán talán igen.

[00:15:42]Hát ugye említetted, nagyon-nagyon fiatal vagy, 29 éves.

[00:15:47]Nekem már nem úgy tűnik.

[00:15:49]Igen, de hogy hát hogyha az évek számát nézzük, akkor az azt csak 29 év, de olyan mintogyha ez a 29 év, ez nem tudom hányszor 29 év lenne, tehát egy ilyen öreg lélek.

[00:16:01]Ühüm.

[00:16:01][horkantás] Hát te hogy hány évesnek érzed magad belül?

[00:16:07]Ezen gondolkodtál már?

[00:16:09]Nem, nem, nem.

[00:16:12]Én én így az évekkel egy kicsit bontban vagyok.

[00:16:15]Most most pont eszembe jutott, hogy hány éves vagyok, de amúgy van, amikor nem.

[00:16:19]Tehát van amikor 25-öt mondanék, vagy [nevetés] szerintem olyan 16-nál megálltam a számolással, de olyan 20 éves koromban biztos, hogy 17-et vágtam rá még egy pár évig.

[00:16:28]Tehát, hogy nem tudom, ezek ezek engem úgy nem foglalkoztatnak, hogy most éppen hány éves vagyok, vagy ki hány éves.

[00:16:38]Ennek nem látom a jelentőségét.

[00:16:38]Ühüm.

[00:16:40]Amikor pályaválasztás előtt álltál, akkor az egy családi elvárás volt, nyomás volt, hogy te is jogász legyél, mint édesanyád, vagy ez hogy alakult?

[00:16:51]Hát mindketten ezt mondták, hogy jogász legyek.

[00:16:53]Persze, de én nekem ezzel nyomás is volt persze, de meg elvárás is persze, de nekem ezzel a világon semmi bajom nem volt.

[00:17:00]Tehát hogy nekem nem volt bajom, hogy a az apám azért a maga módján mindig próbált egy ilyen fegyelmezett úton tartani engem, hogy Leventannak így kell lennie meg nem tudom.

[00:17:11]Én én ezért végtelenül hálás vagyok neki.

[00:17:13]Tehát nekem ebből semmilyen hátrányom nem származott az életemből.

[00:17:18]Az anyám nyilván egy kicsit puhább lelkű ember, mint az apám, de ha elvárásokról van szó, azért ő is kemény.

[00:17:24]Tehát, hogy az ilyen szempontból nem nagyon volt kérdés, hogy nekem ezt kell csinálni.

[00:17:30]Amiért én hálás vagyok neki, nekem ez így tökéletes volt.

[00:17:31]Semmi bajom nem volt vele.

[00:17:34]Te egyébként rossz szopogadó gyerek voltál, vagy rossz csont inkább?

[00:17:38]Én én szerintem szerintem nem voltam ilyen rossz rossz gyerek.

[00:17:44]Hát most nem tanultam például az iskolába meg ilyenek, meg mit tudom én.

[00:17:49]Eldugtam az ellenőrzőmet, meg ilyen apróságok, de hogy ilyen nagyon vad dolgokat szerintem én gyerekkoromban nem csináltam.

[00:17:55]Ühüm.

[00:17:57]Az előző adásban már említettem a nézőknek, hogy némileg átalakul a műsor annyiban, hogy a a vendégektől kérünk fotókat.

[00:18:05]Sokszor tudom, hogy mihez kapcsolódik a fotó.

[00:18:09]Levente esetében nem tudom, és ő sem tudja.

[00:18:13]Tulajdonképpen egy titkos titkos úton érkezett hozzánk ez a ez a képmennyiség.

[00:18:21]Most választok.

[00:18:21]Jó.

[00:18:21]És akkor innentől kezdve arra halad a beszélgetés, amire al és akkor elemeznem kell az adott képet.

[00:18:27]Nem tudom.

[00:18:27]Hát figyelj, megmutatom neked.

[00:18:29]Jó, hát legyen ez az első.

[00:18:33]Igen, Tibi.

[00:18:34]Kapu Tiborral.

[00:18:34]Igen.

[00:18:37][horkantás] Hú, jól le vagyok fogyva ezen a képen.

[00:18:39][nevetés] Ezt teszi a depresszió az emberrel, tehát hogy van ennek jó hatása is.

[00:18:42]Igen.

[00:18:45]Amikor depressziós vagy, akkor lefogysz.

[00:18:46]Lefogyta.

[00:18:46]Nem tudtam enni hónapokon keresztül.

[00:18:48]Persze.

[00:18:50]Igen.

[00:18:51]Miért fontos ez a kép, ha fontos?

[00:18:54]Nekem nagyon nagy élmény volt, amikor a Kék Cetli című sorozatban beszélgethettünk egymással.

[00:18:58]Én azt vártam a Tibortól, hogy ő a racionális mérnökember lesz, aki majd ilyen végtelen matematikai kódnyelven elmondja, hogy milyen volt az űrben.

[00:19:07]És ő úgy írta nekem azt ott körbe, mintogyha mintogyha egy, nem tudom, Edgar Elenó féle novellában lennénk.

[00:19:12]Egy nagyon mély érzésű, intelligens, nagyon jó fej, jó fej srác, és én nagyon örülök, hogy találkoztunk.

[00:19:23]Úgyhogy ez egy ez egy szép emlék nekem így összességében.

[00:19:26]És emlékszem, volt egy olyan pillanat ebben a műsorban, hogy tudod mindenkinek be kell mondani a nevét és hogy mivel foglalkozik.

[00:19:31]És benne belenézett a kamerába, és mondta, hogy Kavu Tibor kutató űrhajósüm.

[00:19:37]És elkezdtünk rajta nevetni, hogy ez az így [torokköszörülés] kezdésnek azért kemény.

[00:19:43]És és rajta is láttad ezt az ilyen boldog gyermeki örömöt, hogy én egy űrhajós vagyok.

[00:19:46]Ez szűreális.

[00:19:49]felment az űrbe.

[00:19:49]Nem tudom, hogy van-e esély még arra, hogy újra kilőjék, de hogy hát akkor most így jó.

[00:19:54]És akkor most hogyan tovább?

[00:19:57]Ja.

[00:19:57]Ja.

[00:19:57]Nagyon durva.

[00:19:57]Nagyon durva.

[00:19:57]Ez ne ez nem egyszerű, amikor a csúcson túl vagy ilyen fiatalon, de hát szerintem rá még nagyon sok minden vár az életben.

[00:20:05]Egy nagyon tehetséges, intelligens figura.

[00:20:07]És ez a kép, ez az Urániában készült a kék cetli premier előtti vetítésén.

[00:20:12]Ez egy szép este volt.

[00:20:14]Örültem neki, hogy fel tudtam állni a színpadra.

[00:20:16]Valami ilyesmi.

[00:20:18]Fontos az, hogy megérkezzünk, mert hogy ugye hát tulajdonképpen azért a most ez oké, hogy tehát a Tibornál ez egy speciális helyzet, ugye?

[00:20:29]Hogyne, hogyne.

[00:20:30]Fontos a megérkezés, vagy a valóban az úton a fontosabb?

[00:20:36]Szerintem a én úgy tekintek a megérkezésre, hogy szorongást érzek tőle azonnal.

[00:20:42]Ühüm.

[00:20:43]Ez mondjuk nálam nem ritka, [nevetés] de hogy de hogy igen.

[00:20:46]Tehát amikor nem tudom, te vagy a Mickjger, mit csinálsz utána?

[00:20:55]És ő a 80 éves tök jól megoldotta.

[00:20:57]De hogy belenéznék én abba az elmébe azért, hogy milyen rendetlenség van.

[00:21:01]Tehát az emberre nincs jó hatással az, amikor mindent megszerez ebből a világból.

[00:21:07]figyelmet, anyagi javakat, nincs nincs miért küzdeni utánam.

[00:21:10]Ezt talán úgy tudnám leírni példaként, hogy mint ahogy az ókorban minden civilizáció akkor alakul ki, például a termékeny félholdan, amikor amikor szinte lehetetlen életben maradni azok között a körülmények között.

[00:21:24]A sivatagban kell feltalálnod magad, hogy itt hogy maradunk mindannyian életben, ami ami meg mondjuk Európára jellemző, ahol általában Novád népek voltak.

[00:21:32]Ugye az az idők hát a mi értelmünkben vett idő kezdetén, nem annyira korán ott arról van szó, hogy minden adott, tehát akkor mindent felélünk és tovább megyünk, mert nem vagyunk rákényszerülve arra, hogy valahogy megtaláljuk az életben maradásunkat.

[00:21:47]Szerintem ez a helyzet pontosan ugyanilyen, hogy ha megérkezel, akkor ott nagyon nehéz abba belegondolni.

[00:21:55]Most akkor maradjon, bár nem értek a rock zzenéhez, nem tudom miért jött a Mick Jagger a miért jutott eszembe.

[00:22:02]Nem tudom.

[00:22:02]Én a Lady Gagára gondoltam egyébként amikor mindegy.

[00:22:05]Ugyanaz.

[00:22:06]Igen.

[00:22:06]Tehát, hogy mit csinálsz akkor, amikor 1200 ember előtt állsz a színpadon, és utána kedva van?

[00:22:15]Ez erre szerintem sokan irigykednek, de azt a keddet sokan nem bírnák.

[00:22:17]Sok kisebrnek azt mondák, hogy ezt nem.

[00:22:21]Egyébként van egy tök jó dokumentumfilm, mondjuk például a Lédi Gagáról.

[00:22:25]Hm.

[00:22:25]Hogy neki egyébként milyen, tehát hogy tényleg valóban azt gondoljuk, hogy könnyű neki.

[00:22:29]Nem, nem könnyű, valószínűleg piszok nehéz.

[00:22:32]Hát ez a Demokrész kardjának a története valójában, mit tudod, ilyen nagyon profán módon összefoglalva arról van szó, hogy van a van a király, aki akit annyit annyit lát, csak a a szolgáló, hogy etetik a gyönyörű nők szőlővel, és már azt se tudja, mit csinálja a jó dolgába.

[00:22:45]És akkor mondják egy király hegyet, én látom rajtad, hogy te irigy vagy, gyere, ülj ide, nézd meg milyen itt.

[00:22:51]És hát nagyon megörül neki a szolgáló.

[00:22:53]Felmegy, odaül, eltetik a gyönyörű nők a szőlővel, jól érzi magát, és akkor felnéz, és látja, hogy egy darab egy darab lónak a szőr szála tartja a kardot.

[00:23:03]Ühüm.

[00:23:03]Mertogy a jó dolgot látod belőle, de a felelősségét, terhét, nehézségét, azt azt nem azt föl kell nézni.

[00:23:11]Levente, mitől szorongsz a leginkább?

[00:23:15]Szerintem a világon mindentőlm, de még egyébként nagyon őszintén ennek sem látom úgy a úgy a nem érzem úgy, hogy ez céltalan lenne.

[00:23:32]Miért ne szorong az ember?

[00:23:34]Itt vagyunk egy ilyen végtelen világegyetemben, egy ilyen bolygón.

[00:23:36]Itt van két ilyen furcsa lény egymással szemen.

[00:23:40]Mi az, hogy szem?

[00:23:40]Mi az, hogy fültetni az ember?

[00:23:41]Teljesen szürálisnak gondolja ezt a világot.

[00:23:43]És amúgy meg az ember valójában pici és sebes sebezhető ebben a világban.

[00:23:48]Tehát én én inkább azt nem értem, hogy mi az, ami ami ami olyan nagy nyugalomra adna okot az embernek.

[00:23:55]Szerintem ezzel ezzel úgy nagyon nincs baj.

[00:23:57]Az a kérdés, hogy ez mennyire nyomorítja meg az ember hétköznapjait, de hogy senki nem mondta, hogy ez az élet könnyű lesz sajnos.

[00:24:03]És a gondolkodó embernek ezeket a csatákat valahogy túl kell sajnos élnie.

[00:24:08]Nincs más.

[00:24:11]Van ebben egy túlgondolás.

[00:24:15]Azt tudod, hogy csomószor szokták azt mondani, hogy túlgondolod itt a dolgokat, hát ne gondolkodj ennyit, és akkor nem fogsz annyit szorongani.

[00:24:23]Hát ez ezt tudod, hogy én ezt a túlgondolást egy ilyen túl modern kifejezésnek érzem, tehát hogy de akkor mit csináljon az ember?

[00:24:33]Tehát, hogyha már ez így alakult, hogy tudunk gondolkodni dolgokról, akkor valószínűleg ezzel van valamilyen feladata az embernek, hogy hogy a helyére tegye a kockákat.

[00:24:43]Csak az a baj, hogy nem találom a helyet meg a kockákat, de próbálom a helyére tenni nagyon.

[00:24:49]A művészetben mi a fontos?

[00:24:49]Segít a gondolkodásban?

[00:24:54]Segít gondolatokat közvetíteni neked?

[00:24:57]Nekem mi a fontos?

[00:24:57]Vagy általánosságban?

[00:24:59]Nem neked az a megismeréshez vezet engem közelebb.

[00:25:05]bármennyire is óvatosan haladok.

[00:25:07]Ühüm.

[00:25:07]De hogy szerintem pont az a lényeg, hogy itt vagyunk ebben a világban, és sötétben kell tapogatóznunk.

[00:25:17]És hogyha [torokköszörülés] meglátom a nem tudom Bernéninek az egyik szobrát, vagy a Michelangelo egyik szobrát, vagy beleolvasol a nagy romantikus költők soraiba, akkor a a az mindenhol van egy kis fény, és akkor a sötétben látod, hogy most oda tudok menni, meg tudom nézni, mi van ott, és mint egy videójátékban az a térkép így kinyílik egy kicsit, és még mindig nem látod a végét a sötétségnek, mert nincs is, de hogy legalább már van két négyzetmétered, ahol ahol ellátsz valameddig, aztán elmész a következőhöz, azt is megnézed, ott is lesz két négyzetmétered, és ahogy mész előre az életedben, ott egyre több ilyen kis 2 négyzetmétered van, és utána egyre tájékozottabb leszel, összeérnek a dolgok, és ezeket a négyzetmétereket esetleg összekötöd egy ilyen fényhíddal, az egyik elér a másikig, és így fedezed föl szerintem a világot.

[00:26:06]Az fontos, hogy valójában [horkantás] ez erre azért nem csak a művészet képes, hanem én szeretem az egész emberi létezést úgy felfogni, hogy nekem ezek ilyen komplex dolgok.

[00:26:20]Tehát hogyha maradjunk az aperolnál, bár továbbra sem iszom, de hogyha iszol egy jó pohárbort, vagy egy kávét, ülsz a teraszon és Párizsban vagy, vagy Milánóban vagy, vagy Rómában vagy, akkor az a kávé a teraszon meg a rajtad lévő parfümpont annyira fontos, mint a Da Vinci utolsó vacsorája, vagy mint a Milano Dóe.

[00:26:44]Tehát, hogy ezek az élmények így együtt járnak, és ezt így érdemes így érdemes csinálni.

[00:26:49]Akkor külföldön vagy most már akkor maradjunk.

[00:26:53]Jó.

[00:26:53]Párizsnál.

[00:26:54]Holnap indulok.

[00:26:55]Tényleg?

[00:26:56]Igen.

[00:26:56]És mit fogsz csinálni?

[00:26:59]Nem tudom.

[00:27:00]Na, ez jó.

[00:27:02]Nem tudom.

[00:27:02]Most arra volt szükségem.

[00:27:02]Nem tudom.

[00:27:03]Nem tudom.

[00:27:05]Arra vagyok kíváncsi, hogy Párizs megérkezel, Monmart leülsz, leülsz, vagy fölal alá mi tehát melyik típus vagy?

[00:27:11]Az aktív vagy a passzív utazó?

[00:27:17]Egyik sem.

[00:27:18]Ühüm.

[00:27:18]Én egy ilyen sajátos lebegésben szoktam.

[00:27:20]Mindig elmegyek a Luvrba szerintem két napot biztos.

[00:27:24]Aha.

[00:27:25]Mert azt akkor se tudná az ember végigjárni, ha az egész életét ott töltené.

[00:27:28]Nagyon sokszor jártam már Párizsba, mert nekem ez egy ilyen mániám volt sokáig.

[00:27:32]Most azt hittem, hogy nem, de aztán most mégis így alakult.

[00:27:34]És azt nagyon szeretem végignézni.

[00:27:37]De hogy én ilyenkor azért szeretek úgy a ez a jólésről szól.

[00:27:44]Ühüm.

[00:27:44]Nekem azért nem kell nem kell így erőltetnem magamat, hogy hova menjek, mit nézzek meg, merthogy nekem az a az esti két pohárbornak a megfelelője.

[00:27:55]Tehát ugyanannyira esik jól, mint az esti két pohárbor, sőt nem is bírnám ki nélküle.

[00:28:01]Ühüm.

[00:28:02]És igen, tehát hogy így ez ez arról szól szerintem, hogy ilyenkor az ember próbálja meg megtapasztalni azt, hogy hogyan a legkomplexebb vagy a legszínesebb élni egy életet.

[00:28:12]És tudom, hogy az embereknél általában ez az utazások kapcsán szokott működni a fel tehát mindent látni akarnak.

[00:28:21]Mindent látni akarnak, meg mernek úgy élni, ahogy amúgy kellene élni a hétköznapokban.

[00:28:24]De hogy érted, az sem lehet megoldás, hogy 365 napot nem 365 napunk van, te abból hét éjszakát élsz, a többit meg kidobod a kukába, és csak akkor kezdesz elni, amikor utazol.

[00:28:36]E tudod, olyan, mint amikor az emberek kiérnek már a reptérre, akkor ott így megszűnik az idő.

[00:28:42]Tehát, hogy nem tudom, hamburgert eszel sült krumplival 6:30-kor hajnalban, meg megiszol két pohár pezsgőt 6 f:30-kor hajnalban, elveszítik az emberek az időjelentőségét.

[00:28:56]Ühüm.

[00:28:57]És mernek úgy élni, ahogy egyébként a hétköznapokban kellene.

[00:28:59]Itt most nem arról beszélek megint, milyen sokat beszélek az ivásról.

[00:29:03]félelmetes, [nevetés] pedig nem vagyok egy nagy mestere ennek a szakmának, de hogy valószínűleg csak mint szimbólum használom, hogy így is lehet amúgy élni, és ez nem jó, amikor ez csak hét éjszakára korlátozódik, hanem ezt kell csinálni az ember életében, a a amikor csak lehet.

[00:29:24]Azt nyilatkoztad, hogy neked a kortársművészet [torokköszörülés] nem jelent annyit, Igen.

[00:29:30]Mint a régebbi.

[00:29:32]Miért?

[00:29:34]Mennyi időnek kell eltelnie ahhoz, hogy szerinted annak legyen tartalma, vagy nem tudom.

[00:29:44]Nekem [torokköszörülés] volt egy olyan gondolatom, amikor egyetemista voltam, hogy úgy valahol azért a 20.

[00:29:47]század második felének az elején így bezárták a kapukat.

[00:29:52]Tehát, hogy hogy ez, hogyha szimbolikusan szeretnél megfogalmazni, akkor azt mondom, hogy nem fogunk már többé Shakespeareeket látni, ha már őt őt őt említetted az elején.

[00:30:04]És olyan, mintogyha a mai világművészete az nem kerülne már annyiba, mint a régi világművészete.

[00:30:15]Tehát nem kell abba életeket bele, nem kell életeket feláldozni.

[00:30:20]A század elején még emberek feláldozták az életüket egy képért, szó szerint.

[00:30:26]Ma meg már nincs annak akkora tétje.

[00:30:28]És én ezt tökéletesen amúgy megértem és elfogadom.

[00:30:34]Én bármit csinálnék, soha nem tudnám azt mondani magamról, hogy művész vagyok soha.

[00:30:38]Mi az, hogy művész?

[00:30:42]Nagyon jó kérdés.

[00:30:42]Pont szerintem az a lényege, hogy nem kell ezzel foglalkozni.

[00:30:46]Tehát ezt a szót valahogy el kell törölni ebből a társadalomból, az összes társadalomból.

[00:30:52]Nem kell az embereknek azt mondania magukra, hogy művész.

[00:30:54]Én olyan embereket akarok látni, akik ilyen mániákusan csinálják azt, amit csinálniuk kell.

[00:31:00]a zenét, a képet, a verset, a bármit, és nincs kiírva az Instagramon, hogy művész.

[00:31:09]Na, ehhez viszont két képet adok neked.

[00:31:12]Ajjaj.

[00:31:15]Hm.

[00:31:20]Milyen választások ezek?

[00:31:20]Igen, nem én voltam egyébként.

[00:31:23]Milyen jól passzolnak egymásho az, ugye?

[00:31:25]Mennyire szép.

[00:31:25]Ú annyira szép.

[00:31:27]Pedig azt mondják, hogy a kék meg a zöld az együtt nem.

[00:31:29]És gyönyörű szép.

[00:31:29]Nagyon de nagyon szép.

[00:31:33]Igen, az egyik az én vagyok, a másik is.

[00:31:36]Ez a győri balettel a a az én hát ez egy csodálatos pillanat volt.

[00:31:40]A győri balett felkeresett, hogy halál és lányka című művét szeretnék megcsinálni.

[00:31:45]Ez a győri nemzeti színházban volt kétszer, egyszer meg a nemzeti táncszínházban itt Budapesten.

[00:31:52]Ühüm.

[00:31:52]és a szőlősi Krisztina mindig így szoktam róla beszélni, hogy ő a Győri Balett módti tehetségű koreográfusa.

[00:32:02]Ő keresett meg és ő álmodta meg a haláls lánkát.

[00:32:04]Én meg nagyon érdekes, mert én valójában nulláról a 100-ra mentem a színházi világban, mert tehát igen, tehát hogy akkor ez most mi volt?

[00:32:15]Nem tudom.

[00:32:15]Az volt az volt az én feladatom, hogy megy a világtörténelme egyik legszebb zenéje ez a halál és a lányka.

[00:32:21]Ez a Subert a halálos ágyán írja ezt a művet.

[00:32:26]Hát ha még nem hallgattad végig egyszer, mindenképpen hallgasd meg, mert én nem tudom.

[00:32:31]Tehát hogy ennél szebb zenét a nem nagyon fogsz hallani szerintem az életben.

[00:32:37]És hát nagyon érdekes, mert ugyan színpadon kell állnom, de az a feladatom, hogy én legyek, önmagam legyek.

[00:32:46][torokköszörülés] Ühüm.

[00:32:46]Elmondom én a azokat a monológokat, fájdalmakat, amiket szeretnék a halálról, a nőről, a minden, olyan azt tényleg az a feladatom, hogy leginkább önmagam legyek.

[00:32:59]Ezért valójában nem is szerepet játszottam, mint egy színész, hanem csak elmondtam, amit éppen szerettem volna elmondani.

[00:33:05]Ez milyen érdekes, hogy azt említed, hogy hát ez nem volt nehéz, ez nem volt különösebben nagy kihívás, hiszen csak magam, csak magamról kellett beszélni.

[00:33:13]Én meg azt gondolom egyébként, hogy én meg azt tapasztalom inkább, hogy az embereknek önmagukról a legnehezebb beszélni.

[00:33:21]Én nem tudnék hamlet lenni.

[00:33:21]Ühüm.

[00:33:23]Az biztos, de magam az tudok lenni.

[00:33:26]Ühüm.

[00:33:27]Az nem menne.

[00:33:27]Van van bennem annyi, hogyha már a a megadta nekem az élet ezt a lehetőséget, hogy én színpadon állhatok.

[00:33:36]És ezt nem nem ilyen nem tudom máileusz igőkből mondom, de én nem akarok hamlet lenni, nem vagyok színész, nem tudok róla mit mondani.

[00:33:44]Én fel tudom tenni a kérdést magamnak az, hogy akkor most lenni vagy nem lenni, és megpróbálom megválaszolni.

[00:33:50]Ühüm.

[00:33:50]És itt ez volt az én feladatom, ami én nem tudom, hogy ennél egyébként hálásabb színpadi pillanat történt-e valaha a világtörténelemben.

[00:33:58]Tehát, hogy ezt komolyan mondom, hogy ez egy és a családomról beszélhettem, akkor vesztettem el az apámat, róla is beszélhettem, amit csak szerettem volna és szimfonikus zenekar játszotta a zenét.

[00:34:13]Tehát ez egy teljes élmény volt.

[00:34:16]Tehát élőben ment a zene.

[00:34:17]Hogyne.

[00:34:17]Üüm.

[00:34:17]Ez egy teljes élmény volt végül is Magyarország legnagyobb színpadán, mert hogy méretében azt hiszem a győri nemzeti színház színpad a legnagyobb.

[00:34:26]Egyszerű azért nem volt.

[00:34:26]Tehát hogy mi volt benne nehéz?

[00:34:30]Hát nyilván amikor az embernek ezt meg kell ugornia, az egy óriási sok meccs fejben, hogy ezt hogy fogom, hogy fog ez sikerülni.

[00:34:37]De az igazság az, hogyha nagyon őszinte vagyok, én még nem buktam el feladaton soha.

[00:34:42]Ez milyen érdekes.

[00:34:44]Azt mondod, hogy te gyakorlatilag végigszorongsz.

[00:34:47]Mindenen szorongsz.

[00:34:50]Igen.

[00:34:51]Ez a feladat, amikor Magyarország egyik legnagyobb színpadán kell önmagadat eljátszani.

[00:34:57]Igen.

[00:34:57]Igen.

[00:34:58]Attól nem szorongsz előtted-e.

[00:35:01]Ühüm.

[00:35:01]Meg utána.

[00:35:02]Ühüm.

[00:35:03]Közben én vagyok a világ legboldogabb embere, és semmi bajom nincs.

[00:35:09]Utána mitől szorong?

[00:35:09]Az adrenalin kimegy a szervezetbe, beuhan utána, hogy attól félsz, hogy nem sikerült jól, vagy hogy mit gondolnak?

[00:35:16]Érdekel egyébként téged, hogy mit gondolnak rólad mások?

[00:35:22]Biztos.

[00:35:23]Ühüm.

[00:35:23]De ezt így én nem szoktam tudatosítani a hétköznapokban a fejemben.

[00:35:27]Nem foglalkozom már vele.

[00:35:27]De biztos persze, főleg ha egy ilyen ilyen műsorról van szó, akkor az ember az nyilván érdekli, hogy hogyan sikerült, meg nem tudom.

[00:35:37]De egyébként utána még jól is meg tudtam élni, de azért olyankor én soha nem vagyok az a nagyon nagyon ünneplő típus, vagy nem tudom.

[00:35:43]Ezzel kész.

[00:35:43]Mi a következő feladat?

[00:35:47]Ő a koreográfus hölgy akkor ezek szerint nem.

[00:35:49]Ő az anyám.

[00:35:50]Hí, tényleg.

[00:35:51]Képzeld el.

[00:35:52]Azt a mindenit.

[00:35:54]Hm.

[00:35:55]Igen.

[00:35:55]Hát ugye hát akkor ő ott volt a az előadáson.

[00:35:59]Anyám.

[00:35:59]Ő mindig ott van.

[00:36:02]Hát őt őt nem lehet visszatartani attól, hogy ne legyen ott mindenhol.

[00:36:04]Tehát az az lehetetlen.

[00:36:08]Ez úgy szokott lenni mondok egy ilyen egy ilyen titkot, hogy az anyám, amikor meghirdetik az előadást, ő megveszi magának a szükséges jegyeket.

[00:36:15]Tehát, hogy én nem fogok lemaradni, majd mi van, hogyha te nem tudsz nekem adni, meg nem tudom, ő előre megveszi magának, meg akit magával el akar vinni a a az összes jegyet a világon, amit ő az első sorba le szeretne ülni.

[00:36:29]És akkor mondom neki, hogy de hát anya, hát jobb, hogyha középről nézed, kicsit távolabbra, mert látod a színpadot.

[00:36:35]Nem, nekem közel kell lenni hozzád.

[00:36:37]Én ne én úgyis csak téged nézlek.

[00:36:40]Milyen érdekes, hogy bebakiztam azt, hogy azt feltételeztem az édesanyádról, hogy ő a koreográfus, de tulajdonképpen ez így nem is nagyog, ugye?

[00:36:50]Ő nagy koreográfus, az biztos.

[00:36:50][nevetés] Miben koreografált leginkább téged?

[00:36:54]A világon mindenben, meg mindenkit, nem csak engem.

[00:36:56]Tehát, hogy ő nagy koreográfus, de de igen, őt de hogy szeretettel irányítós, vagy ilyen egyszerre a kettő.

[00:37:05]Ő minden minden mindenféle tud lenni.

[00:37:07]Nagyon szeretem az anyámat és én én nem tudom nyilván, mert más anyám nem volt, de hogy ő egész életemben tüzön átment értem minden pillanatban.

[00:37:19]Mai napig is így van.

[00:37:19]Tehát hogy Ja, ezek ez az anyám.

[00:37:22]Durva.

[00:37:27]Hm.

[00:37:31][zihálás] [sóhajtás] Nem, ez a kedvenc kedvencemet hagyom a végére, de nem mutatom meg.

[00:37:35]Következőkép.

[00:37:37]Jó.

[00:37:38]Jű, mit kell erről [torokköszörülés] mondanom nekem?

[00:37:47]Szerbiában vagyok.

[00:37:48]Ühüm.

[00:37:50]Kék cetlit forgattunk egész nyáron, és egy monológot mondok.

[00:37:54]Ez úgy működik nálunk, hogy itt a Levente beszél.

[00:37:59]Levente ez egy nagy monológ beszéljél.

[00:38:04]Senki nem kérdezi meg, hogy mit, miért, merre, hanem beszélj.

[00:38:06]És ebben az évadban én elengedtem azt, hogy bármit akarjak mondani.

[00:38:15]Nagyjából arról volt szó.

[00:38:15]És ez a kép egyébként összekapcsolódik ezzel.

[00:38:18]Ez a másik, ez amikor a vízesés alatt áll.

[00:38:23]Beálltam a vízesés alá.

[00:38:26]És de furcsa lesz, amit mondok.

[00:38:26]Ilyenkor úgy éreztem magam, mintogyha valami pap lennék.

[00:38:31]Hm.

[00:38:32]Tehát, hogy így becsuktam a szememet, és akkor érzem, hogy fúj a szél, hallom a vizet, hallom így így figyelek a világra, és elkezdem mondani, ami csak úgy jön gondolkodás nélkül.

[00:38:45]Én nem tudom, hogy milyenek lettek.

[00:38:45]A kollégáim azt mondták, hogy nagyon jó, de arra se emlékszem, hogy mit mondtam.

[00:38:51]Tényleg nem.

[00:38:51]Elisza, és ezek ilyen mágikus pillanatok voltak most a a nyáron, ami márm olyan, mintogyha vallásos lettem volna a nyár végére egy kicsit.

[00:39:04]Hit, hitt min tartod magad?

[00:39:07]Barátkozol a hittel?

[00:39:10]Barátkoz?

[00:39:10]Aha.

[00:39:11]Agnosztikus vagy inkább?

[00:39:11]Tehát ilyen kékedő agnztikus az az egy nagyon log, az egy nagyon kézenfekvő válasz szerintem.

[00:39:17]Ez egy biztonsági útnak tűnik nekem.

[00:39:19]Az egy menekülés, hogy én most nem tudom, mit mondjak.

[00:39:22]Ugye ez akkor szokták mondani, amikor lehet, hogy van valami, de úgy se fogjuk soha megismerni.

[00:39:30]Nem tudom.

[00:39:31]Na jó, de hát akkor a a hívő meg az ateista, és akkor középen mondjuk mondjuk az agnikus, nem?

[00:39:39]Hiszen nem tudjuk, valóban nem tudjuk, hogy mi lesz a vége.

[00:39:42]Igen.

[00:39:42]Igen.

[00:39:42]Én én úgy vagyok vele, nem tudom ezt megmagyarázni.

[00:39:44]Mostanában nagyon sokat beszélek Istenről valamiért, hogy ennek mi az oka.

[00:39:48]Azt nem tudom, de most ezt a periódusomat élem.

[00:39:55]És azért volt ez, mert pont ezekben a pillanatokban, főleg itt a vízesés alatt az Erdélyben van egyébként pont úgy az volt az én megfogalmazásom, hogy valójában az én életemben minden minden ima.

[00:40:08]Ühüm.

[00:40:08]Tehát, hogy mi az, hogy ima?

[00:40:08]Ezt próbáltam meg valahogy valahogy megfogalmazni magamban.

[00:40:11]És ugye van szerintem az emberben egy ilyen vágy, hogy hogy ezt nem én vagyok a bölcs, aki ezt megmondja, ez egy régi régi tanulság, hogy egy egyé váljon, mint azzal, ami körbevesz minket.

[00:40:30]És pont az a tudatnak a baja, vagy az a hátulütője, hogy mivel mindig itt vagy ebben a világban, ezért soha nem tudsz soha nem tudsz egy lenni vele, és nem tudsz kiszakadni.

[00:40:41]És a tudatoddal rengeteg szorongás, fájdalom, baj, bánat, nagyon sok minden együtt jár.

[00:40:45]És ezért minden vallás igyekszik egy kicsit kirángatni téged ebből.

[00:40:51]Ilyen erre való az ima, hogy ne gondolkozz, erre való a mantra, hogy ne gondolkozz.

[00:40:56]Erre való a jóga, hogy ne gondolkozz.

[00:40:58]Erre való ugye nem véletlenül van bor Jézus kezében.

[00:41:04]Megint az ivásnál tartunk, ugye?

[00:41:04]Tehát, hogy az ahhoz kell, hogy egy kicsit kiszakadj ebből a világból.

[00:41:08]Minden ahhoz kell, hogy egy kicsit kiszakadj ebből a világból.

[00:41:12]De akkor nem lehet, hogy mivel most amit említettél, hogy nagyon nehéz időket élsz most meg éppen önmagadban, önmagaddal, hogy talán ezért jön elő ennyiszer?

[00:41:22]volt már nekem ilyen az életemben.

[00:41:24]Nem, nem ez az oka szerintem, hanem sokkal inkább úgy gondolkodom, mint ahogy talán az ókori egyiptomi ember gondolkodott.

[00:41:31]Nem vagyok benne biztos, csak lehet, hogy csak én interpretálom így magamnak, de amikor Kajróban jártam felnőtt koromban, akkor azt vettem észre, hogy az egyiptomiak úgy gondolkodtak, hogy az életben valójában minden egyfajta tisztelgés az Istenek felé, és egyfajta ilyen hála, hogy én élhetek.

[00:41:47]Ezért vannak gyönyörű fésűk az egyiptomi nők asztalán, hogy ha én fésülködöm, az azt jelenti, hogy én imádkozom, beszélek Istenhez, hálás vagyok, hogy lehet hajam, meg kezem, amivel fésül köthetek.

[00:41:58]Ha ha étkeznek, azt nem minden vallásban ugyanígy működik, az is ugyanez a hála.

[00:42:03]Ha fürd ha fürdik az ember, ugyanez a hála.

[00:42:06]Ha beleszívok egy cigarettába, bocsánat, ugyanez a hála.

[00:42:10]Légző gyakorlat amúgy, ezért dohányoznak ennyien.

[00:42:16]És pont ez talán a lényeg, hogy minden apró mozdulatodra, vagyis nem neked mondom el magamnak, minden apró mozdulatomra úgy tekintek, mintogyha az valamilyen ilyen hála lenne, hogy itt lehetek, merthogy volt az életem előtt sok milliárd végtelenségnyi sötétség.

[00:42:35]Lesz az életem után valószínű végtelenségnyi sötétség.

[00:42:41]Én ezt én nem úgy nem úgy próbálom magamnak megfogalmazni az örök életet, hogy ott majd kezet fogunk aíziumi mezőkön, hanem valamilyen szimbolikus jelentőségét látom ennek, és vannak paradoxonok az én hitemben, de hát ez egy kereséssel zajló út, tehát még csak ezzel sincs sincs, úgy gondolom.

[00:42:57]És itt van ez az életed, ami egy ilyen szempillantásnyi, egy ilyen aranyalma, ami világít a két sötét között.

[00:43:07]Ezért meg hálásnak kell lenni.

[00:43:07]Ezért bármit csinálsz az életedben, az szerintem ima.

[00:43:11]És ezekre gondoltam ezekben a pillanatokban, amiket a képen mutattál.

[00:43:16][horkantás] És valahogy ez inspirált arra, hogy most egy ilyen, nem tudom, feljebb kapcsoljak az ilyen keresési üzemmódban.

[00:43:25]Ha azt a szót mondom, mondok egy szót neked, és egy szóval válaszolj, ami eszedbe jut rögtön.

[00:43:30]Jó.

[00:43:31]Szeretet, anyám.

[00:43:37]Én igyellek.

[00:43:38]Neked mi jut róla eszedbe?

[00:43:40]Nyugalom.

[00:43:41]A szeretetről.

[00:43:42]Aha.

[00:43:42]Nyugalom.

[00:43:42]Neutrálisan lenni.

[00:43:45]Érdekes a nyugalom.

[00:43:45]Szóeszedbe jutott volna a szeretetről.

[00:43:47]Nekem soha nem jutna.

[00:43:50]A háború elé előbb jutna eszembe, merthogy nekem meg inkább az a fontos, hogy mert a nyugalomban lenni azt sokan tudnak egymással.

[00:43:59]A kérdés az, hogy aki az asztalodnál ül otthon, azok elmennek-e érted a háborúba a bajba?

[00:44:08]Nekem sokkal inkább a szeretetről inkább az jut eszembe, egy ilyen középkori csatző, hogy menni kell.

[00:44:16]Említetted azt, hogy ha most így vége lenne az életnek, akkor te köszönöd szépen, tökéletesen.

[00:44:22]Mennyit gondolkodsz a a halálról?

[00:44:25]Hát most is arra gondolok, mindig azon gondolkozom minden percben.

[00:44:31]Vajon ennek mi lehet az oka?

[00:44:35]Ez a ez a fontos kérdés, azt hiszem.

[00:44:38]Ühüm.

[00:44:39]Jó, hát én apám meg anyám mindig szóval minden hétvégén apával a temetőbe mentünk az ő szüleihez.

[00:44:49]Tehát, hogy én azért így a de hogy amúgy is ez volt az érzésem, hogy kicsit a mi családunk ilyen halálba merülő, vagy nem tudom, minden karácsonykor ott áll a halál a sarokba.

[00:45:03]És nekem ez oké.

[00:45:03]Én tudom, hogy ő ott áll, és tudom, hogy van mit mondania nekem.

[00:45:08]Én Én így éltem egész életemben, hogy a halál halál halál, ha már halál.

[00:45:12]Az öngyilkosságról mit gondolsz?

[00:45:20]A a sztori az én én soha nem voltam abban a helyzetben, hogy én eljussak odáig, hogy nekem ezt kell tennem, de betolakodó gondolatnak nevezi ezt a műfaj, azt hiszem, hogy valamiért novemberben ez kattant be a fejembe.

[00:45:40]És képzeld el, hogy minden gondolatod azt mondja neked, hogy öngyilkosság, öngyilkosság, öngyilkosság.

[00:45:44]nem azt mondja neked, hogy tedd meg, vagy bármi ilyesmi, nem erre gondolsz, de mégis ott van az a szó a fejedben, és nem érted, hogy mit csinál ez a fejedben.

[00:45:55]Hát mi?

[00:45:55]És ez egyetlen dolog, amivel biztos voltam, hogy én soha az életben nem fogok találkozni, az ez.

[00:46:03]És emlékszem arra, hogy New Yorkban voltam egyen nővel, akit én nagyon szerettem.

[00:46:12]És ha képzeld el, ezt a szürkület van már ebben a ilyen tudod ilyen kristályan égő metropolisban, ami már fel vannak kapcsolva a fények, és te ott fekszel egy nővel, felkelsz, és a 62.

[00:46:28]emeleten vagy egy szállodai szobába teli üveg az egész és állsz és jól kellene hogy érezd magad.

[00:46:34]Ez most a világ teteje.

[00:46:38]És csinálsz egy ilyet, lenézel és felteszed a kérdést, hogy most akkor ugorjak vagy ne ugorjak?

[00:46:44]És meg megkérdezem, hogy de miért mit csinál, miől beszélek?

[00:46:48]De már a gondolat maga megnyomorítottüm, és nem tudtam kiverni a fejemből, és annyira irracionális, hogy ez megtörtént velem, hogy amikor hiszek néha, akkor már nem tudok másra gondolni, csak arra tudok gondolni, hogy nekem ezt valahogy meg kellett tapasztalnom, hogy el tudj tudjam mondani másoknak, hogy ez nem az út, mert annyira nincsen értelme ennek az én életemben.

[00:47:27]Nem tudok másra gondolni, csak erre tudok gondolni, hogy ezen kívül ennek semmi értelme nem volt.

[00:47:35]És pont most olvastam nem olyan rég a Szent Antal életéről, aki aki egy gazdag családból származó kopt valaki Egyiptomban él, és meghalnak a szülei, elmegy a templomba, és akkor Jézus elmondja neki a szokásosat, bocsáss meg, nem tudom pontosan idézni, hogy osszét mindenedet, és akkor akkor mindent rendben lesz, tökéletes lesz, megcsinálja, és kimegy a sivatagba.

[00:47:58]Ugye a sivatagba azért mennek mindig az ilyen emberek, mert mindig ott jön Isten valamiért Mózesnek, Jézusnak.

[00:48:04]mindenkinek.

[00:48:04]És rájöttem arra, hogy ez nagyon hasonló szitu, mertogy azért megy el a remete a sivatagba, mert ott nincs semmi, ami zavar.

[00:48:16]Ott a legnagyobb szenvedésnek vagy kitéve, ami a következő, hogy csak itt tudsz lenni.

[00:48:23]Sehol máshol.

[00:48:23]Nincs másik ember, nincs telefon, nincs pénz, nincs ambíció, nincs semmi ebből a világból, csak ez.

[00:48:32]És ez a legfontosabb.

[00:48:32]meg egyben a legnagyobb szenvedés is a világon.

[00:48:34]És így fogalmaznak az iratok ezzel kapcsolatban, hogy ugye démonok jönnek.

[00:48:41]Na de a démonoknak itt nem az vörös szemeik vannak, meg nem tudom, hanem a kérdések, hogy miért nem hagyod ezt abba?

[00:48:48]Minek élsz?

[00:48:48]Nem kéne a pénz, nem hiányzik a családod?

[00:48:52]Minek csinálod ezt az életet úgy, egyáltalán?

[00:48:54]Minek hiszel?

[00:48:57]És akkor annyi történik, hogy amikor már tényleg szenved a szent antal nem tudom hányadik napon, akkor megjelenik neki Jézus és megkérdezi, hogy miért nem segítettél a szenvedéseim között?

[00:49:05]És akkor mondja neki Jézus, hogy de nyugi már, hát én itt voltam, néztelek, ügyes voltál.

[00:49:13]Oké.

[00:49:15]És ez valami hasonló megélés volt, hogy szerintem a a mindenféle mindenféle vallásnak a szövege, bármilyen mítosznak vagy mitológiának vagy vallásnak a szövege azért jó, mertogy ezek ilyen egy adott civilizációnak az örökérvényű igazságait foglalja magába.

[00:49:30]És hogy ez a és tök érdekes, hogy az a a szent alt szent Antalt ábrázoló festményeken mindig mezitláv van, amit én úgy fordítok le, hogy nem akar hova menni, meg nincs hova mennie.

[00:49:44]Egyedül vagy.

[00:49:45]De szép.

[00:49:46]És ezen szerintem mindenkinek keresztül kell menni az életében.

[00:49:50]Nem kell hozzá a sivatagba menni.

[00:49:52]Ha otthon egy órát ülsz a szobádban, akkor is megjönnek ezek a démonok.

[00:49:57]Ezért van az, hogy amikor készülődsz valahova, vagy fogat mosol, vagy hallgatsz valamit a telefonodon, mert nem tudsz csendben maradni.

[00:50:03]Neked hallgatni kell valamit, hogy nehogy véletlen a gondolataiddal tudj maradni.

[00:50:09]Ühüm.

[00:50:11]Utolsó kép.

[00:50:13]Ez nekem a kedvencem.

[00:50:16]De miért?

[00:50:17]Nem tudom.

[00:50:17]Olyan szép vagy rajta.

[00:50:20]Milyen kedves tőled?

[00:50:22]Hát olyan tudod, olyan emelem a kalapom.

[00:50:26]Az az apám.

[00:50:26]Igen.

[00:50:33]Ja, ez a kalap.

[00:50:33]Ez jó jó cucc.

[00:50:35][horkantás] Az az apámról egy régi fénykép, de az a igazi fénykép van rá varva.

[00:50:41]Ühüm.

[00:50:43]És hát ez így olyan, hogy el tudom vinni mindenhova.

[00:50:48]Fontos neked az apukád, hogy veled legyen ilyen módon is?

[00:50:50]Hogyne, hogyne.

[00:50:53]Az apám, amit mondtam neked a temetőbenjárásról, temetőbejárásról, az apám szerintem úgy csinált, így, így visszagondolva rá, hogy ő ő nem úgy élt, hogy a szülei meghaltak, hanem ő ment a temetőbe és megpuszilta a sírokat, beszélt hozzájuk, aztán eljöttünk onnan, mintha meglátogatta volna őket.

[00:51:11]Na, mivel én a fia vagyok, ezért ugyanezt csinálom természetesen.

[00:51:16]Tehát csak én lehet, hogy gyakrabban megyek, mint ő.

[00:51:20]Tegnap szerintem f:30-kor értem haza éjszaka.

[00:51:22]Kis tereny van az apám eltemetve, beülök a kocsiba, lemegyek és akkor én is megpuszilgatom a sírt, meg beszélek hozzá, meg és akkor visszajövök.

[00:51:31]De ezt bármikor meg tudom csinálni, tehát hogy ha nincs jobb ötletem, akkor én ennek nekiindulok.

[00:51:39]És hát persze nekem az apám mindenem volt.

[00:51:44]És nagyon nehéz nyilván az a periódus is, hogy az ember azért, mert az, hogy mikor lesz valakiből férfi, ez jó pofa, hogy 18 évesen kell annak megtörténnie, vagy 20, vagy 21.

[00:51:56]Hát én amíg az apám élt, addig ha bármit elrontottam volna az életemben, és hátradőlök, akkor az apám megfog.

[00:52:02]Azt mondja, Levente, te hülye vagy, szedd össze magad.

[00:52:08]Ez már nincs.

[00:52:08]Tehát az élet az akkor kezdődött, amikor az apám meghalt, amikor magadnak kellett.

[00:52:14]Hát hogyne.

[00:52:15]Ez biztosítani.

[00:52:16]Már senki nem vigyáz úgy az emberre, mint ahogy az apám tudott vigyázni mindannyiunkra.

[00:52:20]Most nekem kell vigyáznom anyámra, nekem kell vigyáznom magamra, nekem kell vigyáznom az egész családomra.

[00:52:29]Úgyhogy És szerintem te elég sok mindenkire vigyázol.

[00:52:33]Hát remélem, hogy így van, mert hogyha sok mindenkire vigyázom, akkor valójában a bízom benne, hogy a játék végére sikerül betöltenem az egyetlen olyan szerepkört, aminek egy amit egy férfinak be kell töltenie az életbe.

[00:52:45]Meg ez a feladat.

[00:52:47]A többi az a jó pofáskodás.

[00:52:50]Leventá nagyon-nagyon szépen köszönöm, hogy itt voltál.

[00:52:53]Én is nekem.

[00:52:53]És ezt a rengeteg nagyon-nagyon sok szép dolgot, amit amit megosztottál, merthogy a mai beszélgetésnek ez volt a mottója, hogy szépség.

[00:53:01]De jó.

[00:53:01]Köszönöm én is.

[00:53:04]Nektek pedig köszönöm, hogy velünk tartottatok.

[00:53:05]Ez volt a sorsok mögött itt a kontrollon.

[00:53:08]Ne felejtsetek el feliratkozni a csatornáinkra a kontrol.hu-ra és a kontrollubra is.

[00:53:11]Ha lehetőségetek van, akkor támogassátok a munkánkat.

[00:53:16]Jelen vagyunk már a Facebookon, az Instagramon, a Tiktokon és a Threadsen is.

[00:53:20]Köszönjük szépen.

[00:53:23]Sziasztok!

[00:53:25][zene]