Szirtes Tamás: „A Madách Színház az életművem, de nem a tulajdonom” // SORSOK MÖGÖTT

[00:00:00]A zenés színházi világ, nemzetközi világ a bizalomra épül.

[00:00:02]És a bizalom az pont mint az élet bármelyi területén éveken át tart megépíteni és egy másodperc alatt lehet elveszíteni.

[00:00:14]A mi együttműködésünk ezekre a nagy darabokra, ez minden alkalomban a bizalomnak egy próbája.

[00:00:19]Ők nem nyugszanak bele, ha valaki egyszer jó volt, az nem elég.

[00:00:24]Mindig jónak kell lennie, mert mindig nagy a kockázat.

[00:00:26]Egy ilyen darabon óriási a szerzői kockázat, de a színházi kockázat is, mert egy ilyen darabot, ha el nem csak arról van szó, hogy a darab hírnevét rontom el, hanem csődbe viszem a saját színházamat.

[00:00:44][zene] Sziasztok!

[00:00:50]Ez a sorsok mögött.

[00:00:50]Én Gergely Éva vagyok.

[00:00:52]Életót, színház, siker, hatalom, pénz és az utolsó pályázat.

[00:00:57]Mai vendégem Szirtes Tamás, Kossut és Jászai Mariíjas rendező, a Madács Színház igazgatója.

[00:01:03]Köszönöm szépen, hogy elfogadta a meghívást.

[00:01:07]Nagyon köszönöm, hogy eljöttem.

[00:01:09]Az első kérdésem az, hogy mi az ős élménye arról, mikor fogalmazódott meg önben az, hogy ön rendező szeretne lenni?

[00:01:20]Vissza a gyerekkorba, jó messzire.

[00:01:23]Az én édesapám filmgyártásvezető volt, és én a gyerekkoromat a filmgyárba töltöttem, és az egy káprányázatos világ volt.

[00:01:32]Szóval az a az a csodálatos, azok a csodálatos emberek a kamerákkal, a lámpákkal és azok a csodálatos kisminkelt színészek, akik valahonnan jöttek és egy pillanat alatt valamivé váltak.

[00:01:45]Ez ez nekem egy nagyon nagy élmény volt.

[00:01:48]Ma már meg tudom fogalmazni, hogy itt a játék és a valóság határa az volt az érdekes mesje, amire azt gondoltam, hogy azon érdemes járni, mert ott legalább két valóságot lát az ember.

[00:02:00]Tehát egy kicsit olyan, mint egy ilyen meseszerű állapot egy gyereknek, akinek esti mesét olvasnak a szülei, csak önt hát úgy odanyomtam az orromot a díszlethez, és úgy néztem és csodáltam és napokat tölthettem ott, mert apám ott volt egész nap, és semmi dolgom nem volt, mintogy nézni ezt a ezt a különös világot.

[00:02:20]És főleg nagyon tetszett nekem, ahogy megszületik a pillanat, mert azért ezek a filmcsinálások, ezek mindig olyanok, hogy nagy nekikészülés nagy, és akkor van egy pillanatnyi csönd, és abban a csönd abban a csöndben történik a csoda, és ez tetszett nekem.

[00:02:38]Lehet benne talán az is, hogy ön nagyon-nagyon fiatalon elveszítette az édesapját.

[00:02:42]14 éves volt, amikor az apukája meghalt.

[00:02:45]Igen.

[00:02:45]Igen.

[00:02:46]Lehet benne egy egy az édesapja iránti tisztelet is, valami pótlás talán?

[00:02:54]Biztos.

[00:02:54]és az életvezetésemben ez az apa hiány, ez végigjelen volt.

[00:02:57]És tulajdonképpen megpróbálok ezt, hogy mondjam, ezt ezt ezt nem odaadni a a gyerekeimnek sokáig partnerük maradni, sokáig velük lenni, sokáig egy ford egy minél több időt együtt tölteni, hogy azt ne éljék meg.

[00:03:16]De valóban azért életem meghatározó élménye ez a ez a kamaszkori élmény, amikor apám egyébként egy film előkészítésén dolgozott Prágába a Fábri Zoltánnal és egy napra mentek ki és másnap jött a telefon, hogy hogy nagyon érdekes egyébként.

[00:03:35]Ő rendkívül jó humorú ember volt és egy ilyen társaság középpontja és viccélés közben halt meg, képzelj el.

[00:03:44]Elmentem aztán Prágából és megnéztem.

[00:03:44]Ez Hotelurópa, úgy hívják, a Venceltéren egy szálloda.

[00:03:50]Egyszer nagyon sokáig nem mertem odamenni, aztán egyszer elmentem és megnéztem ezt a helyet.

[00:03:58]Ö nem tudom, hát szívenüt ütő volt.

[00:03:59]Üüm, akkor mondhatjuk azt is talán, hogy önnek azért nagyon-nagyon gyorsan kellett felnőnie.

[00:04:10]Igen.

[00:04:10]És ehhez hozzájárult még egy dolog, hogy az én anyám nagyon korán nagyon beteg lett.

[00:04:14]Parkinson Korea volt, ami egy iszonyatos betegség.

[00:04:21]Hallani is rossz róla.

[00:04:21]És ugye hát ez sok-sok évvel ezelőtt volt.

[00:04:24]Szerintem apám halála volt az a trauma, ami végül ezt úgy kiváltotta.

[00:04:29]És végül is az én főiskolás éveim azzal teltek, hogy egyfelül megnyílt egy ilyen világ, másfelől anyámat kellett valahogy valahogy rendbe tartani, és én imádtam az anyámat.

[00:04:40]Az önosztályfőnöke a főiskolán Major Tamás volt.

[00:04:43]Hát azért sok mindent lehet gondolni vagy tudni róla, de az, hogy ő egy ilyen finom kedves ember lett volna, az bizonyára nem.

[00:04:55]Ön ezt hogy élte meg egyébként?

[00:04:58]Hát ugye 18 éves koromban felvett vettek fel a főiskolára gimnázium után közvetlenül.

[00:05:03]Az osztálytársaim mind már második másod diplomásak voltak és beszéltek egy ilyen nagyon furcsa és érdekes tolvajnyelvet, ami aztán megtudtam, ez az ézi nyelv és egy szót nem értettem belőle.

[00:05:17]Ez egyfelől adott egy ilyen nagyon hosszú ideig tartó birkózást, hogy kicsit beljebb menjek, hogy értsek értsem, hogy miről van szó.

[00:05:27]Major Tamás, azt hiszem, nem szeretett engem.

[00:05:30]Én rettegtem tőle.

[00:05:30]Rettegtem tőle.

[00:05:33]Ő nem az a ő tulajdonképpen őt úgy azonosítják a híres nagy szerepeivel, a Tartüffel, a harmadik Richarddal.

[00:05:39]De van benne valami, hogy amikor a színész és a szerep találkozik olyan mélyen, tehát ebbe a ebbe az összehasonlításba van van valami.

[00:05:51]Nekem óriási szerencsém volt, hogy a főiskola harmadik évében Ádám Ottóval összehozott az én jó sorsom, aki a madácsnak volt az igazgatója.

[00:05:59]Egy tökéletesen más típusú ember.

[00:06:01]Ő egy rendkívül empatikus, rendkívül nyitott, nagyon érzékeny, nagyon művelt.

[00:06:10]Hozzáteszem, a műveltsége az mindig nagyon imponált nekem.

[00:06:12]Több nyelven beszélt, több nyelven olvasott, és csinált egy madályszínházat, aminek a központjában ma már elképzelhetetlen módon a színész volt.

[00:06:24]Egy olyan igazi színéscentrikus színházat, ahol a rendező a színészen keresztül nyilvánult meg.

[00:06:31]Ma ez nem így van, vagy vagy ma ez nag nincs ilyen arány van így.

[00:06:37]És aztó színház az az tökéletesen levett a lábamról.

[00:06:43]Beülhettem mellé az áruló, Német László áruló című darabjába, segédrendezőnek, és nagyon sokat izegtem, mozogtam be, nem tudtam, mit kellek csináljuk.

[00:06:53]És akkor az Ottó egyszer megállította a próbát, és azt mondta, azt a nagy fotelt, azt hozzátok ide.

[00:06:59]és mondta, állj föl és ülj be és egy segédrendező egy fotelba.

[00:07:04]Hát azt az egy ká a hierarchia te azt mondta, de de de ügy ügy és ezzel megoldotta ez a problémát nem izgtem, mozogtam tovább.

[00:07:15]Azért azt tudjuk, hogy a a Mad színház ekkor gyakorlatilag a legnagyobb színészekkel volt tele.

[00:07:22]Most azért [torokköszörülés] nem fog Dajka Margit, Márkus Lát, hogy azért vég láthatatlanul lehetne sorolni ezeket a ezeket a a nagy neveket.

[00:07:32]Na most akkor, amikor ön kicsi varga betűvel, de aztán végül is a a főiskola, tehát a diploma után mégis csak a Madács színházba került, milyen egy fiatal rendezőnek ilyen színés színész óriások között?

[00:07:49]Hát egyfelől egyfelől rémisztő, másfelől hallatlan inspiráló.

[00:07:52]Én azzal tapasztal, én azt tapasztaltam, hogy ez a tehetséges ember nyitott.

[00:07:57]Tehát nem úgy van, hogy ő a státuszát őrzi, és és mindenkivel három lépést.

[00:08:03]Életem során nagyon jó barátságba kerültem Satotai Irénnel.

[00:08:08]Az ő élete végén egyszer behívott az öltözőjébe, és azt mondta, hogy a vámos Laci meghalt.

[00:08:13]Mostantól te vagy a rendező.

[00:08:15]Ezt kiadta utasításba.

[00:08:19]És mondtam, édesérén boldogan, nagy megtiszteltetés.

[00:08:22]Ö [torokköszörülés] rajta már a pálya elején is azt láttam, hogy nagyon figyel, nagyon nyit, hogy ettől a gyerektől jön-e valami, amit ő használni tud, amit ő be tud építeni a színészetébe.

[00:08:36]És ezt tapasztaltam.

[00:08:38]Csodálatos barátságok születtek.

[00:08:38]Huszti Péterrel a barátságom onnan adódik.

[00:08:41]De hát Mensáros László, Tolnai Klári, ezek nagy nagy személyes közeli barátaim lehettek.

[00:08:51]amennyire egy volt a kérdés, hogy lehet-e rendező színész között barátság és voltak különböző jó válaszok.

[00:08:57]Most nem tudom pontosan, de amennyire egy fiatal rendező és egy nagy színész között lehet, akkor voltak garazsdezsővel, volt ilyen Domján Edittel.

[00:09:07]Azért a színészeknek fantasztikus tulajdonságaik vannak.

[00:09:13]Egyrészt fantasztikus szituáció érzékük van.

[00:09:17]Tehát nagyon pontosan érzékelik a helyzetet, amiben élnek.

[00:09:19]A világban is, a közéletben is, gondolom a magánéletben is, csak nem mindig azonos ez a ez az ő vaj a személyes karakterük a játszott karakterrel.

[00:09:31]Ühüm.

[00:09:33]A nézők már tudják, mert nem ez az első olyan adás, amikor fényképeket fogunk használni a beszélgetéshez.

[00:09:38]Hát ez ma sem lesz másként.

[00:09:42]Megmondom őszintén, hogy nekem ez a darab, ami a fényképen szerepel, nagyon-nagyon meghatározó, mert kilenc éves voltam.

[00:09:50]Természetesen anyám megvette a lemezt.

[00:09:55]Meséljen erről, legyen kedves.

[00:09:57]Kérem szépen.

[00:09:57]Macskák 800.

[00:09:59]Ühüm.

[00:10:00]Rajta még mindenki.

[00:10:00]Paudics Béla, Seregi László, Kisond Ildigó, Hauman Péter.

[00:10:03]A nagy a nagy csapat.

[00:10:09]Ez 94-es.

[00:10:09]Na de az eredeti bemutató az ugye 83.

[00:10:13]83.

[00:10:13]március 25.

[00:10:13]Felejthetetlen nap.

[00:10:16]Tehát tulajdonképpen azért a Madszínházban ez volt az első olyan darab, ami a prózai színházból egy picikét mozdult.

[00:10:25]Én ma már azt gondolom, és kicsit ezt tudta, lehet, hogy misztifikálom is, amikor bevittem Ádám Ottó irodájába azt a bizonyos bakelétlezt, és azt mondtam, hogy Ottó, most kaptam ezt a lemezt, volt egy nagybátyám, aki Londonban élt és elküldte, ezt csináljuk meg.

[00:10:42]Ő azt mondta, hogy először menj ki és nézd meg, és ha utána is ezt mondod, akkor beszélhetünk róla.

[00:10:47]És akkor én kimentem, és mind a mai napigi, ahogy szó is volt róla, emlékszem az érzésre, amikor kijöttem Londonba, az előadás után a New London Theaterbe, amit ma Jillian Lin Theaternek hívnak, ő volt az eredeti koreográfusa a macskáknak, egy ilyen nagy legendás név.

[00:11:08]És nem kaptam levegőt.

[00:11:08]Nem kaptam a levegőt, hogy kik ezek a csodalények, akik énekelnek, táncolnak, hihetetlen akrobatikákat mutatnak be, olyan feszültséget teremtenek, személyiségük van.

[00:11:22]Szóval kik ezek az emberek, akik ezt tudják, és hogy vajon tudjuk-e ezt mi Pesten, vagy valaha tudhatjuk-e ezt Pesten.

[00:11:31]És de annyira izgatott a feladat.

[00:11:34]Én mindig nagyon szeretem az újjat.

[00:11:36]Én nem szeretem a kipróbáltat.

[00:11:39]Manapság is arra törekszem, hogy van egyet muszáj lépni.

[00:11:42]Mindig kell lépni egyet, hogy mit csinál a Marács színházzal egy ilyen darab.

[00:11:47]És ezt az Ottó is tudta, és mielőtt kimondta volna, hogy csináljuk meg, olyan nagyon hosszan gondolkodott, látom az arcát magam előtt, mintha tudtam volna, hogy ez nem egy egyszerű bemutató, hanem ez annál annál több, hogy mi azt nyilván nem lehet-e tudni.

[00:12:05]83-ban, de hogy egy színház testébe, ami ebben a prózai csodák voltak, és csehovok és ostrovskiok és goríok és shakespefereek és mulerek voltak műsoron, ebbe beletesszük a macskákat, az ott fog csinálni valamit.

[00:12:22]Mit csinált?

[00:12:23]Egyébként most komolyan azt szeretném kérdezni, hogy sejtették vagy sejtette-e azt, hogy a mai napig is játsszák a macskákat.

[00:12:30]Igen, igen, játszuk a macskákat.

[00:12:32]Tehát 43 éve.

[00:12:33]43 éve.

[00:12:33]és az 1700.

[00:12:36]körül járunk.

[00:12:36]És hogy mit csinált, azt nem azt nem tudtuk, de a spontán hatása olyan nagy volt, ahogy például rettenetesen bántotta a színház prózai társulatát, hogy nem a Há Gyula Isten császlár paracra mi egy gyönyörű előadás volt, arra kértek tőlük jegyet, hanem az abban játszóknak azt mondták, hogy nem tudsz két jegyet a macskákra.

[00:13:00]Ez nagyon fájt.

[00:13:03]Ez nagyon fájt mindenkinek, de de valami megmutatkozott.

[00:13:06]83-ban a zenés színház gyerekcipőbe járt Budapesten.

[00:13:11]Kellett hozzá, és olyan jó, hogy fölta egy ember, aki ebből ezt csinálta, és ez Seregi László volt, aki egy titánja volt a magyar színházművészetnek és a magyar balettnak, és valahogy sikerült nekem rávennem, hogy ő, hogy ő be szálljon bele.

[00:13:31]Ő volt a társrendezője és koreográfusa ennek a ennek a darabnak.

[00:13:36]És nekem akkor megnyílt egy olyan tanfolyam, ami ott több évig tartott, és ez a tanfolyamnak egy témája volt.

[00:13:41]Ez a Laci volt.

[00:13:44]Őt kellett megtanulnom és azt, hogy és és mindent.

[00:13:48]És azt kell mondjam, hogy lenyűgözött.

[00:13:52]Én egy dolgot bele tudtam adni ebbe a barátságba.

[00:13:55]Én egy Shakespeare rajongó voltam és vagyok.

[00:13:59]És akkoriban több Shakespeartet rendeztem, és a Laci is Shakespeare baletteket csinált az operába, és valahogy az én Shakespeare tudásom és az ő kozmikus tudása úgy adott témát nekünk.

[00:14:15]Hát ugye ő az operaházban volt koreográfus, és hogy rögtön azt mondta, hogy hát persze elmegyek a madárs színházba, koreográfiát gyártok a a macskákhoz.

[00:14:24]Hát nem nem arra szeretnék célozni, hogy lesajnálóan.

[00:14:28]Csak hogy de de nagyon jó a kérdés.

[00:14:30]Ő egyszer kérdeztem, hogy miért válasz miért vállaltad el, Lacikám?

[00:14:35]Egyrészt azt mondta, megnéztem.

[00:14:40]Másrészt azt mondta, hogy rám mindig úgy mondják, hogy én egy olyan musical bali vagyok.

[00:14:44]Engem mindig az úgy foglalkoztatott.

[00:14:45]És tényleg.

[00:14:45]Tehát ő nem volt az a fajta fönordom az orromkoreográfus, hogy a Hatyuk tava alatt semmi nincs, hanem őt nagyon nagyon érdekelte a a zenés színházi világa az halatlanul érdekes, halatlanul színes, stilárisan nagyon gazdag, tehát nagyon sok nagyon sok kihívás van benne.

[00:15:10]És a Lacsit ez nagyon érdekelt.

[00:15:10]Most a másik, amit amire nagyon-nagyon kíváncsi vagyok, hogy hát 1983-at írunk, macskák ugrálnak a színpadon.

[00:15:18]Politikailag ebben nem volt semmi probléma.

[00:15:24]Én mindig kutattam, hogy vajon miért kaptuk meg a macskák játszási jogát.

[00:15:26]A Weber cége nem volt még ilyen hatalmas, mint most.

[00:15:32]Egy kis irodába kellett én mentem kitárgyalni a a az eredeti jogtulajdonossal.

[00:15:39]Én azt hittem, hogy ennek művészi okai vannak, egyéb okai vannak, de aztán a Webber egy interjúban elmondta, hogy neki az volt a véleménye, hogy a macskák nagyobb sebet ütt a varsói szerződés testén, mint egy NATO hadosztály.

[00:15:52]Ezt egyszer elmondta, és valószínűleg valószínűleg ez igaz volt, mert az azt az a katarzis, amit Budapesten létrehozott, hogy ez egy olyan világból jött ide, ahol ilyen emberek vannak, hát akkor az nem lehet o rossz az a világ.

[00:16:12]Tehát az a fajta másodlagos hatás, amit a Webber gondolt, az az működött.

[00:16:18]Ühüm.

[00:16:18]Következő kép.

[00:16:25]Igen, hát ez csodálatos kép.

[00:16:25]Ez az Operá Fantomja 2003-as bemutatója.

[00:16:33]Tulajdonképpen az én nagyon az én nagyon közeli vagy nagyon megtisztelő kapcsolatom a Webberrel, ez ennek ez a második lépcsőfoka.

[00:16:41]Az első a macskák volt.

[00:16:44]Ugye ő a macskákat eljöttek és megnézték őt.

[00:16:46]És van még egy nagy neve ennek a zenés színhádi világnak.

[00:16:49]Őt Cameron Mekintasnak hívják mind a mai napig a a producer így hívják Londonba őt.

[00:16:57]Kettőjüké volt a macska és itt voltak mind a ketten.

[00:17:00]És valószínűleg ott ott úgy megjegyeztek engem de amikor sor került a Phantomér három színház versengett.

[00:17:10]Nem tudom már melyik volt a másik kettő, de még kettő volt.

[00:17:12]És ott született egy döntés, hogy azt a Madányszínház is én kapom.

[00:17:17]Ez abban a különleges jelentősége az volt, hogy ez volt az első nonreplikaváltozat.

[00:17:26]Na most a nonreplika, én mindig mondogatom, de sose tudom, hogy értik-e.

[00:17:31]A nonreplika azt jelenti, hogy nem az azonos az eredeti bemutatóval.

[00:17:34]Ennek a másik oldala a replika.

[00:17:37]ők nagyon szeretnek replikaváltozatban eladni és értékesíteni darabokat, akkor pontosan tudják, hogy milyen lesz, mert ott bárhol játszák a világon, a nadrág gombnak is egyformának kell lenni.

[00:17:49]A nonreplika az más, ott tilos egyformának lenni.

[00:17:55]Tehát mi megkapjuk a színházi szabadfelhasználás jogát.

[00:17:58]Önálló rendezés, koreográfia, díszlet, jelmez, világítás, hang, minden önálló, de nem szabad hasonlítani semmiben, és ezt ellenőrzik.

[00:18:10]Most volt az Evita bemutatója, szoros emberfogás volt, ellenőrizték a terveket, és utána itt ültek a bemutatón, és megnézték, hogy végül mi lehet.

[00:18:20]És akkor van egy nagy kézfogás, hogy ezt mi vállaljuk.

[00:18:22]Hát de tulajdonképpen hogyha jobban belegondolunk, akkor ez egy hatalmas nagy bizalmi kérdés is, nem?

[00:18:31]Ez mindig az a zenés színházi világ, nemzetközi világ a bizalomra épül.

[00:18:34]És a bizalom az pont mint az élet bármelyi területén éveken át tart megépíteni és egy másodperc alatt lehet elveszíteni.

[00:18:47]A mi együttműködésünk ezekre a nagy darabokra, ez minden alkalomban a bizalomnak egy próbája.

[00:18:52]ők nem nyugszanak bele.

[00:18:55]Ha valaki egyszer jó volt, az nem elég.

[00:18:57]Mindig jónak kell lennie, mert mindig nagy a kockázat.

[00:18:59]Egy ilyen darabon óriási a szerzői kockázat, de a színházi kockázat is.

[00:19:06]Mert egy ilyen darabot, ha el nem csak arról van szó, hogy a darab hírnevét rontom el, hanem csődbe viszem a saját színházomat.

[00:19:16]Hát a másik pedig az, hogy azért 83-ban megkapni a macskák játszási jogát egyedüliként az egy hatalmas nagy dolog.

[00:19:24]Tehát ez nem egy olyan, hogy hát odamegyek és mint Gerg Éva kikérem és nekem odaadják.

[00:19:28]Hát nyilvánvalóan nem adnák oda.

[00:19:32]Hát nagyon nagyon óriási.

[00:19:32]Szóval én mindig egész életemben ezt ezt a van két-három pillanat, amit úgy őrözök magamban.

[00:19:39]A a a másik ilyen pillanat a macskák utolsó londoni előadása volt, amire odahívták, aki a világun köze volt a macskákhoz, és utána volt egy bankett, és akkor már bent volt a a kérésünk a fantomért.

[00:19:54]És akkor azon a banketten odajött hozzám a cég egyik vezetőjük, átölelte, azt mondta, na örülhettek a madácsba, döntött Lenandre, tietek a fantom.

[00:20:05]És megállt a világ, és azon a ponton a madszínház története megfordult.

[00:20:11]A világ nagyon ritkán van, hogy megmutatja magát.

[00:20:14]Az csodál, azok kegyelmi pillanatok, amikor megmutatja, hogy hogy merre kell menni, az ember állandóan árnyékok és kétek között valahogy úgy vándorol, de vannak ilyen tiszta világos fények, hogy arra tulajdonképpen ez a 2003-as fantom ezt döntötte el, hogy innentől kezdve a madár színház az egy zenés táncos színház lesz.

[00:20:41]Hát ki kellett még engem nevezni igazgató egy év, de valójában ez döntött el.

[00:20:46]És a kinevezésben benne volt, hogy a pályázatot, amit erre kiírták, abban benne volt, hogy itt egy zenés színházat szeretne a tulajdonos, ekkor még a fővárosi önkormányzat.

[00:20:59]Ez is adott egy nagy erőt, és az adott egy nagy erőt ehhez a váltáshoz, hogy a madárszínház 2003-ban már nem olyan volt, mint az Ádám Ottó korszakban.

[00:21:12]Azok a nagyszínészek meghaltak, elmentek, már másút voltak.

[00:21:14]A budapesti színházi verseny, ami egy nagyon heves verseny mind a mai napig, ott a madányszínház lemaradni látszott ezzel a bizonyos nem tiszta műfajúságával, mert egy-egy zenést játszottunk, de azért próza.

[00:21:31]A megkülönböztethetőség az egy rendkívül fontos érték színházból is, hogy egy néző tudja, hogy mit várhat, mire megy be.

[00:21:42]Tehát különbözni kell.

[00:21:47]És én akkor enbnek a friss megbízás birtokában ebben láttam.

[00:21:53]Megmondom őszintén, hogy kerestem, hogy hátha találok valami olyan információt, hogy a Mad színház és az operet színház között volt-e valaha ellentét.

[00:22:03]Én ér tudom azt, hogy az operet és a musical az egy két teljesen más műfaj.

[00:22:08]De kíváncsi lennék rá, volt ilyen ilyen fajta versengés akár?

[00:22:14]Én szerintem a versengés állandó.

[00:22:18]A versengés kimondatlan és állandó, és a figyelem is a figyelem is folyamatos.

[00:22:24]Nagyon sok színész jön át az operetből hozzánk.

[00:22:27]Most különösen most ami ott fölbolydult kicsit az élet, és egy csomó színészünk van, akik ott valahogy nem jutottak.

[00:22:35]Én nagyon boldogan alkalmazom őket.

[00:22:37]Például az Evitába játszanak néhányan, de a jégvarásba is játszottak.

[00:22:42]Ö tulajdonképpen ez a szakmában a verseny.

[00:22:47]Egyébként a verseny az rossz, nem?

[00:22:48]Ugye nem én imádom a versenyt, megmondom őszintén.

[00:22:52]Először is az embert éberen tartja, frissen tartja.

[00:22:54]Nem, nem lehet ebben a szakmában hátradőlni soha.

[00:22:57]Ha hátradől, az ember leesik hátul a székről, akkor nincs támlája.

[00:23:04]Következő fénykép.

[00:23:08]Jaj, ez csodálatos.

[00:23:08]Andrew Webber a csodálatos fiatal Mahó Andrea, Tihanyi Jákos, aki szintén egy ragyogó fiatal fiú.

[00:23:17]És én ez 2004 a volt egyszer egy csapat.

[00:23:21]Ühüm.

[00:23:23]Ennek a darabnak az eredeti címe az, hogy Beautiful Game és ez megbukott Londonba.

[00:23:30]Méltatlanul bukott meg.

[00:23:30]Azért bukott meg, mert az Andrewnak igazából két típusú darabjai vannak.

[00:23:34]Vannak a nagyszínes mesék, a fantom, a macskák, a József, és vannak, miután ő egy nagy művész, és nagyon érdekli a kora és a jelen, és vannak a nagyon valóságos darabjai, amik úgy 1000er ággal úgy bele vannak gyökerezve a valóságba.

[00:23:51]És a beautiful game egy ilyen volt.

[00:23:54]Ez a ez az északír háború alatt zajlott, és egy nagyon drámai történet.

[00:24:00]Csodálatos zene.

[00:24:00]A az az írnépzene olyan nagyon mélyen átszövi ezt a darabot.

[00:24:07]És egy nagyon jó történet.

[00:24:09]Nincs egyértelműen pozitív hősre.

[00:24:12]Ezt is nehezen fogadta el a világ.

[00:24:15]És úgy, mert egy a musical műfajában is, de azt hiszem a színházban mindig a az antihősöknek nehezebb dolguk van, mint a hősöknek és manapság nagy divat az antihős, és tele van a világ érthető módon antihősökkel.

[00:24:32]Tehát ez a darab nagyon sok nehézséggel kellett megküzdjön, és nem volt sikeres.

[00:24:36]És én megnéztem, és nekem nagyon tetszett, és akkor már be tudtam jutni a webber, és azt mondtam, hogy én megcsinálnám, adjatok erre egy módot, de akkor hadd nyúljunk hozzá a darabhoz.

[00:24:48]Ez volt a szentségtörés.

[00:24:51]A darab példánya az a szent könyv, ahhoz nem lehet hozzányúlni.

[00:24:56]És nagy vita után azt mondta az Andró, hogy csinál, majd eljöttek Budapestre, és itt dolgoztak velünk.

[00:25:03]majdnem három hetet, és született egy előadás, ami nagyon jó volt, és meg is lett neki az utóélete.

[00:25:08]A nálunk kidolgozott verzió ment, ha jól emlékszem, Ausztráliába, Húj Zéland, tehát úgy elkezdett élni a világba, és a mi barátságunk kapott egy jó alapot.

[00:25:25]Következő fénykép.

[00:25:29]Hát ez nagyon jó.

[00:25:29]Ez a Mamom Mia 600.

[00:25:33]Mikor volt a bemutatója?

[00:25:35]2014.

[00:25:35]Azt hiszem, május, de pontosabban Szegeden volt a bemutatója.

[00:25:38]Június vagy július volt.

[00:25:41]Mert olyan nagyon hevesen akart velük az akkori szegedi szabadtér együttműködni.

[00:25:48]És én mikor ezt megkaptam, akkor végül is a nyilvánvalóvá vált, hogy ennek az a jó, ha ezt Szegedre mutatjuk meg 4000 embernek.

[00:25:57]A mamia volt talán a következő, vagy abba a sorba, amit a világon először nonreplikába bemutathattunk.

[00:26:06]Ez ez ezek összefüggnek.

[00:26:06]Ez a zenés színházi világ, ez nagyon tág, de nagyon nagyon kicsi.

[00:26:11]Tehát a a Weberrel való bizalom és kapcsolat azért úgy kihat a az én szívimre.

[00:26:21]És megkaptuk ezt a a mamíát.

[00:26:21]Én láttam ennek a londoni előadását, és bevallom őszintén, nem tetszett.

[00:26:27]viszont láttam utána azt a csodálatos filmet, amit a merrippel csináltak, és úgy hirtelen megmutatta, amit az ember mindig gondol, hogy a zenés színdaraboknak van egy mélyük, van egy van egy kiterjedésük nem csak széltében, hanem mélységében is.

[00:26:44]És el lehet indulni ebben a darabban a szerelem természetét, az él az elmúlásról szóló vonalat.

[00:26:52]Tehát el lehet indulni itt a mélység irányában, és ezt akkor nem hogy nem árt az abba zenéje, hanem fölragyogtatja.

[00:27:02]És valójában erre ajánlottam én egy propozíciót, és ide adták.

[00:27:05]A mamamia igazi örömszínház, tehát az emberek imádják, mert bejönnek és kint adnak mindenféle bajukat.

[00:27:14]Most a beszélgetés előtt, az interjú előtt arról is beszélgettünk, hogy mennyiben lehet megvalósítani színpadon vagy filmen ugyanazt a dolgot.

[00:27:24]Szerintem a mamia az egy ilyen kivétel, hogy szerintem mindkét műfajban tökéletesen működik.

[00:27:31]Igen, igen.

[00:27:31]Ezt ez ez teljesen így van, ahogy mondja.

[00:27:34]Én is, én is ezt reméltem hozzá, vagy ezt reméltem, hogy a filmes gondolkodás, a az nagyon más a filmes gondolkodás, de ahogy bevallottam, én öt éves koromban kezdtem el filmesen gondolkozni, és az úgy mindig jelen van.

[00:27:50]Engem nagyon érdekel a társművészetek neek a bevonása a színházban, képzőművészetnek, filmművészetnek, mozgásnak.

[00:27:58]A zenés színházban az a csodálatos, hogy nagyon integratív, nagyon könnyen befogadja, sokkal könnyebben, mint a próza.

[00:28:06]A prózának a műfaji határai nagyon szigorúak, és a zenés színház, mint egy film igazi szabadságot ad.

[00:28:15]Bár most, ahogy így végiggondolom, egyébként szerintem egy picikét a mama mia film a színpadias.

[00:28:21]Lehet, lehet a jó kombináció és a nagy nyugati musical előadások mindig akkor vannak, vagy amik nekem tetszenek, ha színházi rendező csinálja, tehát prózai színházi rendező rendezi, és nem, mert ott azért a zenés rendező az egy kategória.

[00:28:40]És nem pusztán zenefókuszú az előadás, hanem mindig helyet kap benne az elemzés, a kontextusba helyezés.

[00:28:45]Ilyenek voltak például a nyomorultak, a londoni nyomorultak és a mi nyomorultjaink.

[00:28:52]Vagy ilyen volt a fantom, vagy vagy ilyen volt a a macskák?

[00:29:01][horkantás] Ugye a jogdíjakat illetően ön szerint miért bíznak meg önben a jogtulajdonosok ilyen mértékben, hogy odaadják önnek és a színháznak a jogtiakat?

[00:29:13]Ö ebbe ebbe nem akarom magamnak vindikálni, hogy ebbe ebbe nekem van csak szerepem.

[00:29:18]Nekem van van ebbe szerepem.

[00:29:21]Először is együttműködés egy ilyen darab esetén ez egy gazdasági együttműködés is.

[00:29:27]Tehát nekünk egy rendkívül korrekt üzleti partnernek kell lennünk.

[00:29:32]Ők nehéz feltételeket támasztanak, nehéz, de teljesíthető feltételeket.

[00:29:38]Egy színhát hétköznapjában könnyű azt mondani Budapesten, hogy nem mit érdekesek az angolok nem érdekesek.

[00:29:45]Ezt nem lehet mondani.

[00:29:47]Ez úgy kell, olyan üzleti partnernek kell őket tekinteni, aki felé a legszorosabb becsületbeli kötelességünk a a korrektség és az elszámolás.

[00:29:58]Tehát ezekben a hosszú ideig tartó együttműködésekben, amik most már 20 éve vannak, azért a mi egész gazdasági csapatunk, a gazdasági korrektség, annak is nagy szerepe van, és nagyon nagyra értékelik a a ö a határokon belüli kreatív tehetséget, tehát szabadságot adnak, de akkor elvárják, hogy élj vele.

[00:30:23]Na most, hogyha nyilván ne csak ezeket a nagyon nagyon-nagyon híres darabokat emeljük ki a Madrácszínház repertuárjából, tehát azért a Madszínházra jellemző az, hogy lehetőséget ad magyar fiatal szerzőknek is.

[00:30:39]Miért van szükség?

[00:30:42]Én mindig azt gondoltam, hogy az a az a, hogy mondjam, az a helyes, hogy azt a tudást és azt azt a tapasztalatot, amit ezeken a darabokon mi megszerzünk, mert ebben óriási tud óriási színházi ismeret van, óriási színházi tudás van benne, azt oda kell adjuk a magyar daraboknak, azoknak a magyar daraboknak, amiknek nincs egy ilyen hihetetlen flója, hogy szülessenek.

[00:31:09]Magyar musicalek nagyon nehezen születnek, különösen nagyon nehezen születtek, igazi nagy sikerű.

[00:31:17]Még mindig az István a király, a a legendás magyar siker, aminek hát szintén már nem tudom 40- hány éve van.

[00:31:26]A magyar szerzőket biztatni kell, és semmivel jobban nem lehet egy szerzőt biztatni, mint annak az esélyével, hogy a darabja szélre kerülhet.

[00:31:34]És mi elkezdtük ezt a magyar musical pályázatot.

[00:31:38]Most volt a negyedik.

[00:31:38]Ezt 2010-ben kezdtük el.

[00:31:41]És itt láthatóan nagyon jó hatással volt, mert születnek darabok.

[00:31:48]És a varázs műsorán jelenleg kettő van, az én József Attila és a 15.

[00:31:54]És most ért véget egy pályázat, aminek a győztes darabja várja az inkubátors szakasz végét, vagyis hogy további kiérlelést, és várja a bemutatót.

[00:32:06]Én azt gondolom, hogy ennek a ennek a megfelelő aránya az az egy nagyon fontos színházvezetői elképzelés.

[00:32:12]Hozzáteszem, sokkal nehezebb olyan előadászámban eladni egy magyar darabot, mint egy nagy nyugati címet.

[00:32:24]nyilván, de hogyha már a gazdaságot szóba hozta, akkor elárulja nekünk, hogy a színház egészében az a bevétel mennyi, tehát hány százaléka a bevételnek az, amit a színház megtermel.

[00:32:39][horkantás] Ez egy nagyon fontos mérőszám, és és nem is nagyon szokták ezt úgy tehát ugye nincs színház állami támogatás nélkül.

[00:32:50]Ha nincs állami támogatás, akkor az a város vagy az az ország levette a kezét a színházakról.

[00:32:56]A mi jáink rendkívül magasak, és ezúton is mindenkitől bocsánatot kérek.

[00:32:59]Nem azért magasak, mert mi kapzsiak vagyunk, hanem mert egyszerűen olyanok a költségeink, hogy egy bizonyos jegyár alatt nem tudunk működni.

[00:33:12]Hozzáteszem, a madárszínház állami támogatása a zenés színházak között nagyon alacsony, és van az a bizonyos mérőszám, hogy mennyi a jegyár a bevétel és a támogatás aránya.

[00:33:26]A mi számunk azt hiszem a legjobb Magyarországon, mert mi 60%-kal több bevételt termelünk, mint amennyi az állami támogatásunk.

[00:33:38]Ez azt jelenti, hogy 1,4 ted 1,5 milliárd Ft körül van a támogatás és a tavalyi jegybevételünk két és fél milliárd Ft.

[00:33:48]Tehát akkor mondhatjuk azt, hogy 13 k3ad arányb kada arányban.

[00:33:53]Ha nem teljesítjük ezt, akkor a madányszín egy nagyon komoly bajba kerül.

[00:33:57]Tehát a mi bázisunk, a mi repertoárunk, amitől azt várjuk, hogy nagyon gondosan, folyamatosan felújítva, karbantartva, újra próbálva van benne annyi, hogy ezt az arányt ezt ezt tudja nekünk termelni.

[00:34:14]Utolsó kép.

[00:34:18]Igen.

[00:34:18]Ez három nagyszerű fiatalember.

[00:34:22]Jenővári Miklós, Vasilenko Eugénia és Vízvárdi András.

[00:34:25]ők az én nagyon közeli munkatársaim különböző minőségekben.

[00:34:32]Vízvárdi András a baloldali.

[00:34:32]Ő egy fantasztikus találmány, vagy megtalálásom.

[00:34:39]Én egész életemben mindig arra arra vágytam, hogy megtaláljam a saját csapatomat.

[00:34:43]De olvastam, hogy ezzel így volt a Zeepirelli is, a Fellini is.

[00:34:48]Ha valakit megtalált, nem engedte.

[00:34:51]Én is azt gondolom, hogy egy rendező az egy kreatív tímben egy nagyon-nagyon fontos, de nem az egyetlen szereplő.

[00:35:01]Az András, ő díszlettervező lett nálunk, kezdett díszletet tervezni és grafikus.

[00:35:08]Tehát a videóanimációt az csodálatosan tudja.

[00:35:13]Én nagyon megnyugodtam.

[00:35:13]Ne, ne, nekem ő a az inspiráció, ő az ízülés, ő a ő az a stílus, akivel félszavakból értjük egymást.

[00:35:22]A másik két fiatalember, a Vasilenikó Eugénia.

[00:35:26]Ő egy orosz származású lány, mi zsenyának hívjuk.

[00:35:28]Ő egy csodálatos, gyönyörű táncosnőből lett koreográfus és rendező asszisztens.

[00:35:38]Az én munkatársam.

[00:35:38]Ő is, és egy janővári Mikiek, egy nagyon helyes fiatal színész.

[00:35:42]azt kérték, hogy hadd csináljanak mellettem végig egy-két darabot.

[00:35:47]És én nekem ez nagyon megtisztelő volt, és ők voltak munkatársaim a Jégvarázsba és most az Evitába.

[00:35:54]És amikor a pályázat ilyen hihetetlen hullámokat kezdett verni, én azt gondoltam, hogy ez egy nagyon jó alkalom arra, hogy megvalósítsam azt a régi tervemet, hogy álljon föl mellettem egy olyan team és a harmadik ebben a Posta Viktor nevű kiváló színész barátom, akikből alakítok egy művészeti tanácsot, akik a akik úgy ezt majd egy ciklus végén fölkészülnek arra, hogy ha kell, át tudják ezt venni.

[00:36:25]Egy nagy kulturális intézménynek ki kell tudni termelni a saját utánpótlását.

[00:36:28]Én nem gondolom, hogy minden hellyel azt kell csinálni, hogy tabularázza jöjjön egy új, töröljele le, ami ott volt, és hajr rá elölről.

[00:36:38]Biztos vannak színházak, aminél ez a helyes megoldás.

[00:36:44]Én a Madszínházat egy élő kulturális értéknek tekintem, amit nagyon szeretném azt az intézményi kultúrát, gondolkodásmódot, stílust valahogy át átörökíteni.

[00:36:55]És ezekkel a fiatal emberekkel ez a terve.

[00:36:59]Ez a tanács, ez most szeptemberben jött létre.

[00:37:02]Igen.

[00:37:02]Igaz.

[00:37:02]Igen.

[00:37:03]És ugye a pályázat a nézőkedvéért két budapesti színháznak a igazgatói megbízása jár le jövő év januárjában.

[00:37:13]Az egyik az Újszínház, a másik pedig a Madsszínház.

[00:37:17]Tulajdonképpen a pályázat kiírásában a a tulajdonos azt kéri, hogy ugyanilyen módon folytatódjon, tehát a madárs színház továbbra is zenés táncos színház maradjon.

[00:37:29]És ahogy a nyilatkozatait, bár nincs túl sok, hallgattam és olvasom, ön a megőrizve, meghaladni elve alapján gondolja kiválasztani majd az utódját, merthogy ezt hát h hagyományosan a madársínházban ez mindig is így volt.

[00:37:48]Én is ezzel ezzel állthatom magam derüs napjaimon, hogy hogy hogy ennek így kell lennie.

[00:37:56]A megújulás az egy színháznak nem egy kampánya, hanem mindennapi gyakorlata.

[00:38:02]Ha valaki ránéz a mi evita előadásunkra, és ránéz azt előtte létrej jégvarázsra, itt lehet látni, hogy ez ez más.

[00:38:09]Ez egy másik gondolkodás, más egy másik dimenzióval.

[00:38:15]Én azt hiszem, hogy hogy az igazi megújuláshoz belülről kell jöjjön, és nem szabad nem szabad valamilyen sem gazdasági, sem művészeti kárt okozni egy színháznak.

[00:38:27]Ráadásul amelyik ilyen nagyon-nagyon ki van egyensúlyozva a működése.

[00:38:32]Természetesen nem én választom az utódómat.

[00:38:35]A madányszínház az részben az én életművem, de nem a tulajdonom.

[00:38:40]Tehát ezt mindig egy tulajdonos választja egy fenntartó.

[00:38:42]Nekem annyi a dolgom, hogy egy ilyen lehetőséget is kínáljak, és akkor majd eldönti, hogy hogy ez kell-e, vagy menjen egész más felé.

[00:38:53]Lehet, Tamás, hogy egy kicsit benne van az is, hogy félti azt, amit létrehoztak.

[00:39:01]Féltem.

[00:39:01]Nem, nem, bevallom, nem tagadom.

[00:39:03]Féltem.

[00:39:03]Én azt gondolom, és nem csak azért féltem, mert ez nekem egy olyan féltenivalóm, hanem ebből a madárszínházból jelen pillanatban 3-400 ember él, ezek közül 160 munkavállaló van, majdnem 300 színész van, és ez a madánszínház egy évben 250-300000 látogatót fogad.

[00:39:29]Tehát a madán színház én azt hiszem, hogy nem csak nekem fontos és szóval ez fontos nagyon sok mindenkinek és fontos azoknak a fiatal tehetségeknek, akik ebben most van kapnak egy módot kibontakozni.

[00:39:43]Hát ugye az elmúlt időszakban elég nagy port kavart az, hogy szóba került itt 123 millió Ft.

[00:39:51]Nagyon sok színész megszólalt, voltak drámaírók, akik megszólaltak, hogy vissza a Madás színházat a prózai színházak közé.

[00:40:03]Ö [sóhajtás] mit gondol arról, erről a 123 millió [nevetés] Ftról?

[00:40:12]Nagyon köszönöm.

[00:40:12]Nagyon köszönöm, hogy ezt megkérdezte.

[00:40:14]Teljes mértékben meg tudom érteni, ha valaki ezen megütközik.

[00:40:20]Ezt én jogdíjba kaptam.

[00:40:20]Pontosabban nem az egész összeget ebbe fizetés van mindenféle.

[00:40:26]Ez két minőségű pénz, igazgatói és rendezői.

[00:40:29]De az én jelentős jövedelmem az a jogdíjból származik.

[00:40:33]A jogdíjról tudni kell, hogy a zenés színházakban mindenütt, de a prózai színházakban is a kreatív teljesítményt jogdíjba honorálják.

[00:40:43]Nálunk jogdíjt kap a rendező, a koreográfus, a díszlettervező, jelmeztervező, fordító, szerzők.

[00:40:51]Ez minden a világon így van.

[00:40:51]Ez ennek a műfajnak, a színház műfajának a működése.

[00:40:59]Ezeket a jogdíjakat én, ahogy beszéltük róla, 40 éves teljesítményért is kapom.

[00:41:07]Ez az én életművemnek a honorálása.

[00:41:07]És ezek mögött olyan előadásszámok vannak, ahogy az előbb szóba került, mint 1700 macskák, 1000 több mint 1000 fantom, 600 mamomia, 500 méri popinc, de szinte valamennyi darabom 100 fölötti, vagy közel 200 fölötti előadásszámot ért el.

[00:41:28]Tehát ezekért ezek úgynevezett megszolgált jogdíjak.

[00:41:31]Hozzáteszem, a jogdíj a beérkezett jegybevételnek a százaléka.

[00:41:37]Tehát ezt valójában a nézők fizetik.

[00:41:43]Én én én ezt, [horkantás] hogy mondjam ezt?

[00:41:45]Én én nagyon boldog vagyok, hogy hogy hogy hogy ezek vannak.

[00:41:50]Hozzáteszek még egy dolgot.

[00:41:54]Ez mindig is nagyon transzparens volt.

[00:41:56]A madszínház az igazgató fizetését és valamennyi jövedelmét több mint 10 éve fölteszi a honlapjára.

[00:42:02]Tehát ez nem egy kiderült dolog volt.

[00:42:05]Ez mindig nyilvános adat volt.

[00:42:08]Most a hulláma a a az igazgatóválasztásnak ez felszére hozzam.

[00:42:15]Ühüm.

[00:42:16]Azt értem, hogy hogy minden nyilvános adatként szerepelt, mindenről lehetett tudni.

[00:42:23]Mégis miért mit gondol arról, hogy az emberek miért vannak ezen ennyire felháborodva?

[00:42:29]Pusztán csak arról van szó, hogy azért vizsgálják, vagy azért érdekli jobban a az embereket, vagy éppen a szakmán belül a színészeket, hogy ez a 123 millió Ft, ez miért 123 millió Ft?

[00:42:43]Mert igazgató, tehát mert pályázat van.

[00:42:47]Mondjuk más zenészínházakkal kapcsolatban felmerült valaha az a kérdés, akár az operet színházzal kapcsolatban, hogy ott a jogdíjaknak milyen és mekkora a mennyisége.

[00:42:59]Én boldog lennék.

[00:42:59]Én boldog lennék, ha nem én lennék ebben az egyetlen, ha ez egy transzparencia lenne, és valóban minden színháznak ezt nyilvánosságra kéne hoznia ezt valamiért ez csak az én ilyen irányú bevételem került most fókuszba.

[00:43:15]De de ez nem titok, ez nem egy ez nem egy valamilyen rejtély, ami most kiderült.

[00:43:23]Ez egy javadalmazási forma.

[00:43:23]Nagyon örülnék, hogyha ezt akár azt, hogyha ezt minden pályázótól elkérnék.

[00:43:29]Manapság valahogy elég egy nagy összeget kimondani, és onnantól kezdve annak a a a mélyére nem megy senki.

[00:43:41]Nagyon frusztrált a a társadalom, nagyon ráadásul egy nagyon olyan korszakba élünk, amikor igazi nagy dolgokról derülnek ki.

[00:43:50]És itt itt ilyenkor itt ilyenkor egy spontán reakció van.

[00:43:55]Én nagyon büszke vagyok arra, hogy ez ezek az adatok mindig nyilvánosak voltak és lesznek.

[00:44:03]Ez az én életművem és ennek a következménye.

[00:44:08]Ahhoz mit szól, hogy Nagy Ervin államtitkár úr kompetenciamérést vezet be?

[00:44:15]Ön szerint erre szükség van?

[00:44:18]Én túl vagyok rajta.

[00:44:18]Én részt vettem a kompetenci mérés.

[00:44:20]meg kell mondjam, rendkívül hasznosnak találtam.

[00:44:22]Egyrészt ökéletesen értem az indokát, mert azért hát a kompetenciamérés olyan emberi pszichológiai tulajdonságokra, alkati tulajdonságokra derít fényt, amit nem lehet tudni egy pályázatból.

[00:44:40]Tehát a nekem nagyon érdekes megvilágításba helyezte ezt a vezetői kiválasztásnak ezt a folyamatát.

[00:44:50]Én örülök, hogy ezt végigcsináltam.

[00:44:50]Hát magyarán szólva ez arról szól, hogy zéró toleranciát hirdetnek bármifajta zaklatással, bántalmazással kapcsolatban.

[00:44:58]Ez a Madszínházban volt-e valaha, [horkantás] hogy erre fény derült?

[00:45:06]Van egy három ilyen szabályzatunk van.

[00:45:08]Van egy etikai kódexünk, van egy van egy bejelentésvédelmi ügyvéd, ami aki elérhető.

[00:45:17]És van egy talán egy megfelelési tanácsadónk, és van az egymás iránti viselkedésnek egy szabályozottsága.

[00:45:29]Tulajdonképpen igazából azt kell mondjam, hogy talán egy bejelentés volt a a az elmúlt évek során, ami aztán dokumentálva, szabályszerűen végigvizsgálva egyszer csak abba maradt.

[00:45:47]Mire számít?

[00:45:47]mit szeretne, mit kívánna mondjuk a a leendő vagy az átalakulóban lévő kultúrpolitikával kapcsolatban most, hogy már nem egy rossz ízlési gyógyszerész irányítja ezt a területet Magyarországon.

[00:46:01]Nagyon nehéz dolguk van.

[00:46:01]A legnehezebb dolguk szerintem egy új állami támogatási rendszer kidolgozása.

[00:46:08]Jelenleg a színházi támogatási rendszer pont ugyanolyan aszimmetrikus és személyelvű, mint mint mint mint szinte minden terület.

[00:46:19]Valamilyen normatívát kellene kidolgozni.

[00:46:22]Ö, hogy pontosan kiknek, azt nem tudom, gondolom színházi szakembereknek, közgazdászónak, jogászónak.

[00:46:28]össze kéne álljon, de lehet, hogy ez már régen megvan, és ez már történik, de miután közel a következő év, amikor az állami támogatásokat tudnunk kell, tehát és az tavalyi támogatási rend az az biztos, hogy nem megy, mert a a velem azonos műfajban dolgozó színházaknak az állami támogatásai az egyiknek háromszoros, a másiknak ötszöröse, mint a madánszínháznak.

[00:46:57]Tehát itt van valamilyen nagyon sürgető dolog.

[00:47:02]Én nem irigylem ezt a feladatot, mert ez egy nagyon nehéz feladat, és nagyon kevés helyen tudták jól megoldani.

[00:47:09]Sok példa van a világon.

[00:47:12]Német városi színházaknak, különböző külföldi állami színházaknak vannak modelljei.

[00:47:21]Egy speciális magyar modell kell létrehozni.

[00:47:22]Hát de most a csúnya gazdasági, politikai dolgok után térjünk vissza egy kicsit a kultúrához.

[00:47:27]Evita.

[00:47:31]Igen.

[00:47:32]Miért fontos az Evita?

[00:47:35]Miben más [torokköszörülés] ez az Evita?

[00:47:37]Lát-e benne többet most 2026-ban, mint mondjuk 20 vagy 30 évvel ezelőtt?

[00:47:43][torokköszörülés] Egy és nem nem leszek túl hosszú meg ígérem.

[00:47:46]Egy zenés darab legfontosabb üzenete a rendező felé a zene.

[00:47:48]Tehát egy egy zené egy darabban a zenét kell jól érteni és értelmezni, mert a zene mondja meg annak a darabnak és annak az előadásnak a valóságos dinamikáját, stílusát, irányát.

[00:48:05]És Webber neked az Evita című darabjának a zenéje.

[00:48:08]Ez fantasztikus.

[00:48:12]állást foglal abban a pro és kontravitában, hogy végül is ez egy argentin diktátornak a felesége volt, és egy hihetetlen katartikus hatású, karizmatikus személy, de mindig megosztó személy volt.

[00:48:28]És ebben a megosztásban a Webber zenéje leteszi a női sors mellett a voksot, és azt mondja, hogy ezt drámai főhősnek kell tekinteni, és nem történelmi igazságtételt kell tenni, hogy így volt vagy úgy volt.

[00:48:43]Engem mindig ez érdekelt ebbe a darabba.

[00:48:45]Engem az érdekelt, hogy hogy mi a hatalom ára, hogy mi a mi egy női sors lehetősége a 40-es évek félfeudális országában.

[00:48:59]hogyan kell és milyen eszközökkel lehet innen kitörni.

[00:49:01]És mi az a titok?

[00:49:01]Mi a karizma titka?

[00:49:04]Mert vannak emberek és ismerünk jó néhány ill nem jó néhányat, de csod néhány csodás embert, aki elmondhatatlan hatással van az emberekre.

[00:49:15]És ez egy rendkívül nagy adomány.

[00:49:18]Engem nagyon foglalkoztatott mindig ennek a megjelenítése és a megértése.

[00:49:22]A mi evitánk az erről szól.

[00:49:26]és belehoztunk, ugye azt nem beszéltük arról, hogy a madájszínház egy csodálatos technikájú színház.

[00:49:30]Mi belepakoltunk az elmúlt 20 évbe minden fillérünket, ami nem kellett a működéshez.

[00:49:37]Tehát technikailag felszereltségben rendkívül jó.

[00:49:39]És ezt a felszereltséget, a let falainkat, a filmfel, a filmkészítési tudásunkat mind beletettük ebbe.

[00:49:48]Tehát látvány világában ez egy eddig még nem látott előadás.

[00:49:53]Ráadásul hármas szereposztásban játszák az evitát.

[00:49:56]Ez mennyire nehéz egyébként?

[00:49:58]Ez egy pokol.

[00:49:58]Ez addig, ameddig a próba van, az embernek az a érzéses, hogy sose lesz kész, mert valaki bejön, aki nem volt délelőtt, aki délelőtt jött, csak három nap múlva jön.

[00:50:09]Háromszor kell megcsinálni egy darabot.

[00:50:12]Viszont a működésben viszont egy egy áldás, mert lehet tervezni.

[00:50:18]A madstín előre hat hónappal tervez.

[00:50:23]És ahhoz, hogy hat hónapra előre műsort csináljunk, ahhoz kell a hármas szereposztás.

[00:50:28]Az elkövetkezendő négy hónap.

[00:50:32]Ez hangulatilag hogy fogja meghatározni az ön jólét, vagy sem?

[00:50:35][horkantás] Hát nagyon kíváncsi vagyok a döntésre.

[00:50:40]Megmondom őszintén elmegyek, [nevetés] megkérdezem, vagy vagy fogok rá figyelni, hogy mi a döntés.

[00:50:46]Ö természetesen a döntést tudomásul fogom venni, mert hiszen mit csinál az ember, de én azt gondolom, hogy hogy ö hogy a madánszínháznak az eredményei, a közszeretettsége, a a a légköre és és minden, ami ott van, az nagyon erősen fog latba esni.

[00:51:12]Hogyha nincs színház, akkor mi van?

[00:51:18]Én el tudom magam foglalni.

[00:51:18]Azt kell mondjam, nem titok itt ön előtt is, hogy 18 éves elmúltam.

[00:51:26]Nekem ha nincs színház, az egy nagyon gazdag és egy teljes életet fog jelenteni.

[00:51:32]Én nagyon sokat sportolok, én nekem vannak nagyon f nagyon mindenféle vágyaim, mindenféle olyan olyan, amiket eddig nem volt időm és nem csináltam.

[00:51:44]Engem nagyon érdekelnek a társművészetek, nagyon érdekel az alkotás, alkotás olyan szituációkban, amiket eddig nem próbáltam.

[00:51:51]Úgyhogy köszönöm szépen, én megleszek.

[00:51:55]Szirtás Tamás, nagyon szépen köszönöm, hogy itt voltál.

[00:51:57]Én köszönöm.

[00:51:59]Nektek pedig köszönöm, hogy velünk tartottatok.

[00:52:01]Ez volt a sorsok mögött.

[00:52:03]Iratkozzatok föl a mindenféle csatornáinkra.

[00:52:05]Jelen vagyunk már a Facebookon, az Instagramon, a Tiktokon és a Threadzen is.

[00:52:09]Nagyon szépen köszönöm.

[00:52:11]Minden jót nektek.

[00:52:11]Sziasztok!