Cserhalmi György: „Nem lehet engem megvenni” // SORSOK MÖGÖTT

[00:00:00]Az SZF egy szimbolikus hely.

[00:00:00]Megint elmondom, csak ezt tudom elmondani.

[00:00:05]Akik elfelejtették volna, hogy ott egy egy ilyen lánc volt ugye az egészen a parlamentig a Vasutca 2 percétől és adták egymásak emberek azt a azt a hát nem tudom manifesztumnak nevezni valamit, de ez csupa nagy betű, amit amit gondolt a fiatalság a világról.

[00:00:28]Az a fiatalság, akit így pöckköltek le a a hatalom, odaküldtek egy volt katonát, nem tudom milyen Gábort, hogy majd ott csináljon.

[00:00:36]Azt se tudta.

[00:00:36]Majdnem mondtam, hogy kicsoda, hogy hol van.

[00:00:39]Nem bántom, mert gyerekszínésznek jó volt, csak később lett ez az a mindegy.

[00:00:48]És az az a és ez volt az első biztos jel, hogy egyáltalán nem számít, hogy mit gondolnak a fiatalok.

[00:01:00]Pedig már választókor nagykorúak, egyetemre járnak.

[00:01:10]És ez egy baromi erős üzenet volt ahhoz, hogy ez az egész megváltozzon.

[00:01:13]Tehát ott kezdődött.

[00:01:23]Sziasztok!

[00:01:23]Ez a Sorsok mögött című műsor.

[00:01:25]Én Gerg Éva vagyok.

[00:01:25]Mai vendégem Kossutdíjas, a nemzet színésze, Cserhalmi György.

[00:01:30]Köszönöm szépen, hogy befogadtál minket az otthonodba.

[00:01:35]Ez egy bizalmi kérdés.

[00:01:37]Nem tudom.

[00:01:38]Kényelmi.

[00:01:41]A bizalom szó valahogy úgy reggel megragadt engem, hogy neked mi kell ahhoz, hogy valakiben meg tudj bízni?

[00:01:50]Hát mint mindenki másnak, valamiféle őszinteség.

[00:01:54]Nyilván ennek vannak határa, mert az jó, hogyha valaki túl őszinte tekintettel arra, hogy az én szakmám sok esetben a felkészültségről is szól.

[00:02:05]Tehát a felkészültség, nem csak a kollégák, hanem hanem a tágabb értelemben vett kollégák részéről is.

[00:02:14]Én készülős vagyok, tehát elvárom, hogy más is.

[00:02:16]Hogyha ez van, akkor akkor rögtön van valami jó kis közlekedés közöttünk.

[00:02:21]Ha nincs, akkor megett a fene.

[00:02:23]De nem akarom túragozni az egészet, hogyha van valami pici jele annak, hogy igen, nem feltétlenül csak hazudunk egymásnak, az már jó.

[00:02:34]Ühüm.

[00:02:34]Remélem, így lesz most is.

[00:02:36]Szóval, hogy a a bizalom, bizalmatlanság mennyire lengte körbe a te pályádat?

[00:02:44]Mondjuk nem nagyon tudok róla.

[00:02:45]Ühüm.

[00:02:47]Öy tudom, hogy egy csomóan nem bíztak bennem teljes joggal.

[00:02:50]Egy csomóan bíztak bennem, megkockázhatom, hogy teljes joggal.

[00:02:55]Aztán ez a nem tudom, hogy ez a háború volt ebből, vagy valami valami más.

[00:03:01]Csete pati inkább így hívnám, és aztán még mindig vagyok.

[00:03:07]Na, akkor szeretnék veled megosztani egy ősélményemet rólad.

[00:03:10]13 éves voltam, amikor megjelent 87-ben a Hallgass kicsi című lemez.

[00:03:20]És nekem az nagyon-nagyon meghatározó volt.

[00:03:23]Az első kép, ami ami rögtön eszembe jutról, az egy szilveszteri műsor volt, ahol Básti Jullival énekeltétek a Így van.

[00:03:32]Ahogy ahogy jöttetek le két oldalról, arról a lépcsőről.

[00:03:34]Aha.

[00:03:37]És a és Laci zongorázott középen.

[00:03:39]Pianinon nyomta.

[00:03:39]Igen, igen.

[00:03:40]És hogy volt rajtad egy kalap, amit időnként megemeltél, és hogy valahogy 87-ben az a az az egész produkció annyira bátornak tűnt nekem, hogy én az úgy, ahogy van, teljesen elvarázsolt.

[00:03:53]Igen, mert mert a Julis nagyon bátornő, én is egy ilyen bátor fiú voltam akkor még, és nem akartunk nagyon beleolvadni ebbe a szilveszteri hangulatba, hanem inkább maradtunk volna a lemez hangulatában.

[00:04:11]És ezt megbeszéltük a Lacival, és ugye hát ez a ominózus lépcső, és ugye ott is operatőrök voltak, tehát nem lehetett nagyon kerülgetni, hát ugrani kellett, és ettől ilyen nagyon vagány lett az egész.

[00:04:31]És akkor tényleg elkezdett arról szólni, mint a mi amiről szól a tehát a a beállítás is olyan lett, meg az egész szinte az egy klip lett, és az nagyon népszerű lett akkoriban, ha jól emlékszem.

[00:04:43]Igen, nagyon az volt.

[00:04:45]Úgyhogy k örülök, hogy hogy bátornak tartottad ezt.

[00:04:49]És tudom, hogy hogy aztán persze hallgattam a a lemeznek a többi dalát, és aztán nagyon nagy kedvencem lett az a tékozló fiúk.

[00:04:58]Már megint minden a régi.

[00:04:58]Igen, igen, igen.

[00:05:01]Már megint minden a régi.

[00:05:01]Fusson, aki tud.

[00:05:03]A mikor az élet ért és hogy hű, mondom, ez aztán 87-ben, 88-ban azért ilyen dalszöveget írni, amit ugye Bereményi Géza követett el, hogy hogy az a az a lemez az rád lett írva.

[00:05:22]Az volt a kér.

[00:05:23]Ez most nagyon megtisztelő.

[00:05:25]Valamiért a DS engem megkeresett.

[00:05:27]Üüm.

[00:05:28]És már előtte mi dolgoztunk együtt egy színdarabb, ahol helyettem fújt, úgyhogy nekem már csak úgy be kellett jönni a színpadra, mert kívül és akkor már az már igen, hát ez fújtotta a fenét, és hát ott volt valamiféle viszony már, de ő emlegetett mindenféle fészekrubeli közös emlékeket, úgyhogy lehet, hogy ennek alapján indult el, mert nekem aztán hangom Úgyhogy viszont a Julinak van és és ö hát azt nem mondanám, hogy hogy olyan nagyon boldog voltam, mert éreztem, hogy ez nem az én műfajom.

[00:06:13]Aha.

[00:06:15]Meg azt is éreztem, hogy ajándék ugyanakkor.

[00:06:21]És ugye a a DS már nem az a elzárkózós jazz zenéz volt, mint a dimenzió idején, hanem hanem baromi népszerű volt.

[00:06:28]És annyira meglepett, hogy mikor a lemez megjelent és egy pillanatok alatt nem tudom milyen lemez lett, már nem emlékszem, mer valamit kaptunk, valami valami aranyat vagy platinát, nem tudom, hogy mit.

[00:06:43]És akkor olyan furcsa volt menni az utcán, és mondták, hogy minden utcas.

[00:06:49]Furcsa volt.

[00:06:49]Na igen.

[00:06:50]Hát gyakorlatilag azért ez a ez egy sorozatnak egy színészlemes sorozatnak a része volt, mert ugye az udvarosi volt előző első.

[00:06:56]Igen, az első és akkor utána jött az átutazó volt az első.

[00:06:58]A a a a Géza szövegére meg csak annyit, hogy a Géza mindig is bátor volt ilyen ilyen ilyen szempontból.

[00:07:05]Sőt, ő volt az első, aki úgy tudott szövegekbe politizálni, hogy szó se volt politikáról, de mindenki tudta, hogy az bizony ez a korszaknak egy rohadt erős kritikája, hogy ha már az előbb azt mondtad magadról, hogy ajándéknak tekinted, de hát hogy úgy egy kicsit úgy olyan olyan távoli volt neked ez az egész, hát a a te édesanyád operaénekes volt.

[00:07:25]Na most akkor a következő kérdésem az lenne, hogy anyukád mit szólt ehhez a lemezhez?

[00:07:34]szerette, de tényleg nagyon szerette.

[00:07:36]Mindig bátorított, hogy nem úgy van Gyurka meg nem tudom micsoda.

[00:07:43]Szóval az nyomasztótja valakinek a mamája opera és anyám nem is volt rossz.

[00:07:50]A két nővérem baromi muzikális.

[00:07:54]Zongoráztak, nem tudom, a a kodálykorusban énekeltek, a kisebbik nően bejárta a félvilágot ilyen szopránként és nem tudom micsoda.

[00:08:00]Hát nekem meg ez jutott.

[00:08:03]Úgyhogy mondta a nádasdi tanár úr a főiskolán, hogy Cseralmi a maga édesanyja ugye az a Barga Magdaz Igen, mondtam lehet hallni, de az apja fütyüldni se tud, és ez úgy megmaradt önökre.

[00:08:16]Ez a egyébként ez mennyire rakott rád súlyt, hogy a hogy a gyakorlatilag te egy olyan családba születtél bele, ahol az anyukád operaénekesnő volt, az édesapád pedig jogászból lett színház színházi ember.

[00:08:29]Igen.

[00:08:31]Semmilyen súlyt nem rakott rá.

[00:08:31]Az én szüleim semmit nem oktrojáltak.

[00:08:36]Ühüm.

[00:08:37]Elfelejtettek nevelni, hála Istennek.

[00:08:37]Az úgy kimaradt.

[00:08:40]Nagymamám megpróbált, meg nagyapám is megpróbált kisebb-nagyobb sikerrel, de úgy, a, hogy mondjam, ilyen nagy szülői erőfeszítéseket hála Istennek nem tapasztaltunk mi hárman, ugye testvérek, se a két nővérem, se egy én azt tudom, hogy nagyon jó volt az utcán lenni haverok között.

[00:08:59]Azt is tudom, hogy a sportklubba is nagyon jó volt.

[00:09:02]És ha az iskolában is jó lett volna, ha nem lettek volna tanárok.

[00:09:06]Szerinted a a te generációdat mennyire határozza meg az, hogy hogy a szüleitek a a háború időszakában nagyon érintettek voltak?

[00:09:17]Hát olyan furcsa, mert éppen a Gézával ennek annak idején azért erről beszéltünk.

[00:09:21]Őnek ki volt az a híres mondata, hogy ez egy apátlan nemzedék.

[00:09:27]És hát bizonyért értelemben igen, mert az apukák, aki túlélte a háborút, hazajött a frontról, hát az nem volt túl jó idegállapotban, de nem csak arra a kis időre, hanem egész életében.

[00:09:39]Én is emlékszem apámra talán lehet mondani, hogy ült a fotelba, nem ebbe, nem ebbe, hanem volt olyan és és rágta a körmét.

[00:09:46]És akkor a nővéreimet megkérdezték, api a foglalkozás körömbrágó.

[00:09:51]Tehát a suliba.

[00:09:51]Szóval tényleg egy ilyen apátlan nemzedék.

[00:09:54]Ugyanakkor pedig nem, mert én azért, hogy mondjam, kaptam apukát években azért elég sokat, hála Istennek többet érdemelt volna, de én csak ennyit kaptam.

[00:10:05]És amikor erről már tudtunk beszélni, akkor nagyon jó viszony alakult ki közöttünk, csak már nagyon késő volt.

[00:10:16]Ühüm.

[00:10:17]Valaha érezted egyébként, hogy te haragszol a szüleidre azért, mert hogy hogy volt valaha olyan, hogy azzal szembesültél, hogy neked kevés jutott, hogy többet érdemeltél volna belőlük, vagy soha nem volt ilyen harag benned?

[00:10:32]Hát, hogyha többet kívántam volna, akkor ott ülök a szoknya szélén, vagy valami, vagy forszírozok valamit, de nem így történtek a dolgok.

[00:10:39]Én ugye írogatok is, valamiket erről is írtam.

[00:10:47]Vegyes azért ez a kép, mert van amikor az ember úgy fölrémlik, hogy ott azért jó lett volna egy apuka, meg egy anyuka, meg abb a szituációba, de nem volt.

[00:10:58]És de az egésznek a a hogy mondjam, a az utóélete bennem legalábbis olyan, hogy mire neveltek volna vajon?

[00:11:10]Ugyanugyan mire.

[00:11:14]Hát ez nagyon bonyolult időszak.

[00:11:14]Egy mai ember alig érti meg.

[00:11:16]Nem szabad arról beszélni az iskolában, amiről otthon beszéltünk.

[00:11:24]És minden minden komolyabb témánál elhangzott az a mondat, hogy Nich fordem kind.

[00:11:29]Igen.

[00:11:30]Szóval ez egy hayd mondjam, aki nem, hogy ne a gyerek előtt.

[00:11:32]Szóval ez volt a lényege.

[00:11:34]Vasárnapi iskolába jártunk és azt tagadni kellett.

[00:11:38]Tehát a vasárnapi iskola az egy református istentisztelet volt.

[00:11:44]Egy ilyen nagyon vegyes vágott volt a cucc, amiről hát egy nagy hanta volt az egész.

[00:11:50]Manipulálva voltunk minden oldalról és mi is manipuláltuk a környezetünket.

[00:11:56]Szerintem ez a mai napig tart.

[00:11:56]Már nem az én koromban, hanem a a mostani fiatalokat is manipulál vissza, de ez nem az én témám.

[00:12:04]Mindegye.

[00:12:07]Amikor tanítottam, akkor láttam a a manipulációknak a következményeit a a növendékeimen, és persze magamon is.

[00:12:15]Rossz szokás.

[00:12:15]Üüm, kényelmi kérdés.

[00:12:18]Mindig azt tanítjuk a gyereknek, ami nekem kényelmes.

[00:12:21]Azt tanítjuk nekik, gáz.

[00:12:26]rólad az, hogy kényelmes vagy, soha nem jutna eszembe.

[00:12:30]Tehát, hogy mindig a mindig a a hős, a vagány, a bátor, az, aki képes bármilyen helyzetben is felülről látni a dolgokat.

[00:12:44]És van egy történet, hogy Latinovic egyszer nagyon megharagudott rád.

[00:12:50]Aha.

[00:12:50]És olyannyira megharagudott rád, összevesztetek.

[00:12:52]Ezt most szeretném, hogyha elmesélnéd, hogy te kiugrottál az első emeletről.

[00:12:56]Szóval, hogy lehet valakire annyira megharagudni?

[00:12:58]És miért ugrottál ki az első emelet?

[00:13:02]Mert ha maradok, föl kellett volna pofoznom, és azzal rosszul járt volna, úgyhogy jobb volt ugrani.

[00:13:08]Aha.

[00:13:08]Ő is megmaradt, meg én is.

[00:13:08]Úgyhogy ez rendben van.

[00:13:11]Hogy veszed a bátorságot, hogy a Latinovicnak ellentmondj?

[00:13:12]Tehát ez ez soha nem fogalmazódott meg benned, vagy tehát hogy én tanultam tőled és és az nem arról szólt, hogy én nem mondhatok ellent.

[00:13:26]Az az borzalmas, amikor valaki nem mondhat ellent.

[00:13:28]Mm, hogy ez nekem nem jó.

[00:13:30]Mond egy mondatot, és ezt én hagyom, ott hagyom gennyesedni.

[00:13:34]A fenét azt kell mondani, hogy bocs, nem így van, beszéljük meg.

[00:13:39]Ühüm.

[00:13:41]Vagy ha erre alkalmatlan, akkor akkor baj van.

[00:13:45]Hogy az volt a az volt a a szituáció, hogy te merészeltél inni?

[00:13:51]Hát üvegből ittam, és közben ott ott beszélt egy nagyon híres akkori magyar költőíró, és és hát, hogy mondjam, nem találtam poharat, úgyhogy iveg.

[00:14:05]És akkor ezt a Zoli ilyen mérhetetlen tiszteletlenségnek biztos az volt, de eszembe se jutott tiszteletlennek lenni.

[00:14:14]És akkor a ez volt a színház klubjában.

[00:14:18]Aztán mentünk haza.

[00:14:18]Ott a folyosókor meg a a a színészházban még folytatódott ez az egész őrület, ami egy bemutató után szokott lenni.

[00:14:27]És akkor akkor ott nekem szegénykém nekem ugrott és és hát így megúszta a verést, hogy én ott kimentem.

[00:14:35]Az viszont a bokád az nem úszta meg a törést.

[00:14:39]Nem volt az annyira eltörve, inkább hát kicsit volt csak.

[00:14:43]Igen.

[00:14:43]Tehát gépzbe került.

[00:14:45]Ez kétségtelen.

[00:14:46]De másnap akkor hogy tudtál szimpatizni?

[00:14:48]Játszottam így így begipszelve.

[00:14:51]Atya.

[00:14:52]Ha már arról beszéltél egyébként, hogy a a Bereményi tudott olyan szövegeket írni, hogy mindenki tudta, hogy miről beszél, de valójában nem mondta ki, akkor azt gondolom, hogy többek között, de most ami leginkább élesen emlékként él bennem, az az újévi beszéded, amit az RTLen RT-en mondtál el.

[00:15:18]Hát én nem is tudom, az már meg kész volt az, azt én megírtam már.

[00:15:24]És valamit az RTL-esek láttak az örkényszínházba, és kérdezték, hogy akkor, hogy mondani kell-e ott valamit.

[00:15:30]És mondtam, hogy nekem van ez, ha megfelel, akkor elmondom, ha nem, akkor nyilván nem.

[00:15:38]Üüm.

[00:15:39]És akkor elolvasták, és akkor azt mondták, hogy ez jó, hogy akkor ez mehet.

[00:15:43]Így ennyi a rövid története az egész dolognak.

[00:15:45]Tehát én nem a fölkérésre írtam, hanem az már azelőtt megszületett, hogy hogy és egy picit kellett alkalmazkodni az alkalomhoz.

[00:15:55]Tényleg hát egy picit úgy éreztetni kellett, hogy ez egy egy ünnepi szituáció, úgyhogy egy falán egy mondat erejéig utalok erre, de egyébként nem.

[00:16:04]Ez már egy hát ez a ez az egész marhaság, amit ami ami ugye én ha én talán mondhatom, hogy marhaság, de én se mondhatok, mert mert én így látom egy ordenári hibáról van szó, ami évtizedek óta tart, részem volt benne egy éven, majdnem egy éven keresztül.

[00:16:24]És azért mondom, hogy marhaság, mert mert én mindig azt mondom, amikor erről beszélünk, hogy marhaság.

[00:16:31]Szóval így ahogy most mondom, talán egy kívülálló nem is érti azért, mert tényleg az tényleg marhaság.

[00:16:42]Nem kell egy gyereknek szenvedni, nem kéne.

[00:16:49]A társadalom elvárja egy gyerektől, hogy szenvedjen, mert megint kényelmes.

[00:16:55]Nem ő szenved, hanem a gyerek szenved, mert ez mégis csak jobb.

[00:16:57]Nem egy minisztériumi főosztályon könnyű bedobni egy aktacsomagot a fiókba.

[00:17:02]Ugyan már, ne hülyéskedjetek, hát nem több év meló, hogy képzeli?

[00:17:10]Azt ugye tudni kell, hogy te egy évig tégláson mindegy.

[00:17:13]Ez ez ez oné így származik.

[00:17:13]Ez ott ott ott a gyökér.

[00:17:15]Na és amikor a Szőlő utcai vagy bicskei, vagy bármilyen gyermekvédelemben elkövetett bűncselekmény kiderült, az csak megrázó.

[00:17:27]Szóval az az olyan, mintogyha az embert visszavinnék 9-10 éves korába, és és derekáig érni egy felnőttnek.

[00:17:40]Nekünk úgy kezdett kezdődött a nap, hogy a nevelő azt mondta, hogy álljatok egymásra, alsó ágy, fölső ágy, 10 pofon ide, 10 pofon oda.

[00:17:49]És a f:30 már 880 pofont osztottunk ki egymásnak, mert 44-en voltunk a hálóban.

[00:17:56]20x 44 az 88.

[00:18:00]És akkor így tologatnak aktákat emberek, hölgyek, urak.

[00:18:03]Azért, mert úgy kényelmesebb.

[00:18:05]Ugyan már.

[00:18:05]Na, erre mondom, hogy marhaság.

[00:18:07]sokkal cudarab jelzőt érdemelne.

[00:18:12]Maradjunk ennyiben.

[00:18:15]Azzal foglalkoztál egyébként most így kifejezetten az újévi beszéddel kapcsolatban, hogy az emberek hogy reagáltak rá.

[00:18:25]Nem, mert nekem nincs számítógépem és de jött telefon és azt gondolom, hogy hogy amiket úgy belemondtak a telefonba, az az nem esett rosszul.

[00:18:35]Tehát de hát mit mit mondtak volna bele, hogy hülye vagy gyerek, hogy miket beszélsz, vagy hogy nem tudom.

[00:18:46]Nem hálásak voltak az emberek azért nagyon, hogy ez egy emelkedett beszéd volt, hogy a téma, amiről szólt, az az ennyire szépen nem fogalmazta meg senki.

[00:19:00]Hát szegények nem voltak ott.

[00:19:03]Bentlakónak kell lenni egy időig, és akkor akkor ez működik.

[00:19:05]De nem ez a legnagyobb történet ezzel kapcsolatban, hanem hanem én elvittem a lányomat a szemesi temetőbe, még a feleségemmel együtt mentünk.

[00:19:15]Ö és ilyen nagyon különös nap volt, ilyen vásári nap volt, körhintások voltak, mutatványosak, nem tudom, meg meg Kürtős Kalács, meg lángos, meg mindenféle, meg este meg a Beatrice ott játszott valamit, és álltunk sorba talán Kürtőskácsért, és akkor három ilyen csávó úgy beállt a sor elejére, és nézem a pógárokat, hogy inkább hallgatnak, mintogy azt mondanák, hogy és mondom nekik, hogy gyerekek arra van a sor végén, menjetek csak.

[00:19:46]És így körbekaptak, és az egyik így ledermett, és azt mondja, te vagy a cserhalmi?

[00:19:53]Na aha, tényleg téglási vagy?

[00:19:56]Aha.

[00:19:56]És már mentek is a sor végére.

[00:20:01]Szóval ez a hoz a cuccnak.

[00:20:05]azért ez valami.

[00:20:05]És utána még el is kérték a Sárit, hogy elviszik körhintázni, és engedtük, és elvitték, és akkora biztonságban volt a gyerek, hogy nem igaz.

[00:20:17]Valahol úgy nyilatkoztál, hogy hát megtörtént velem ez, de tulajdonképpen ez így jó, nem az, hogy jót tett, de hogy így megtörtént.

[00:20:25]Nem tudok rajta változni.

[00:20:28]Én enélkül nagyon szegény gyerek lennék, vagy szegény ember, szegény felnőtt.

[00:20:32]Ühüm.

[00:20:35]Rengeteget tett hozzám mindenhez.

[00:20:38]Tehát egy egész más szemszögből tudtam nézni a dolgokat.

[00:20:40]Igaz, hogy az az egy az is egy sajátos szemszög volt, nem volt egészséges.

[00:20:48]Mind mások, akár még így színdarabot is.

[00:20:51]De hát ezeket a jelenségeket, amik vagy jeleneteket, amik lezajlanak az emberről az életbe, utcán itt ott amot.

[00:20:56]Igen.

[00:20:59]Ahhoz az egy másik szemüveg az enyém.

[00:21:02]Mennyiben keményített meg szerinted ez téged?

[00:21:05]Hát ha nem te ütöttél először, akkor bajban voltál.

[00:21:08]Ühüm.

[00:21:10]Ez mennyire lengi be, vagy lengte be a te életedet?

[00:21:15]Nem, nálam ez nem egy lélektani cucc.

[00:21:15]Ez ez szakmai kérdés.

[00:21:18]Vagy engem vágnak pofá, vagy én ez szigorú a szakmai kérdés.

[00:21:23]Javítóintézeti szakmai kérdés.

[00:21:28]Hát volt ilyen.

[00:21:28]Igen, volt itt az utcán is, meg nem tudom hol.

[00:21:32]Egyszer egy ember ráült egy éjszakai szórakozóhelyen az asztalomra.

[00:21:38]Ez a pipa itt a a csarnok mellett.

[00:21:38]És mondtam, hogy szállj le, öreg, mert ez a mégis azér asztal így rábnézett, és folytatta a dumát.

[00:21:45]Akkor megint szóltam, h mondom, jó, akkor kihúzom alóla az asztalt.

[00:21:50]Királtottam aló az asztalt, két lábam az égbe, seggggel a gyomrába.

[00:21:52]Hát ettől mindenki sugárba hány.

[00:21:57]Ühüm.

[00:21:57]A pasas így megfogta a grabancomat, velem együtt fölállt, és hogyha van nála egy rajszeg, így kitűz a falra.

[00:22:01]És akkor így mondták neki, hogy rendes csávó a művész úr, hagyjad.

[00:22:06]És és akkor mentem az Erzselől a csarnokba két nap múlva és egy marhával a válán ment be a várpá.

[00:22:13]Mondom, ez azt mondja, hogy Gyuri, te hülye vagy.

[00:22:14]Hát mennyire finomított vagy lágyított meg téged az, hogy elsősorban, hogy gyereked lett, aztán pedig, hogy unokáid?

[00:22:26]Hát én nem tudom, hogy ez ez lágyítja az embert, vagy pedig valami egészen más tapasztalat.

[00:22:32]Ühüm.

[00:22:33]A a meg az a látság az az nem biztos, hogy az hogy az valódi, hogy az valamiféle hát hogy hívjam úgy, hogy valamilyen képmutatás, ami nem lágyul meg az ember.

[00:22:49]Ühüm.

[00:22:50]Ö máshogy áll dolgokhoz.

[00:22:50]ö és kérdésekhez föl kell nőni, és valószínűleg ez bizonyos esetekben megkockáztatom val velem is megtörtént, hogy valamikhez, amik olyan nem tudom fontosak, nem fontosak, de mégis csak jelen vannak az ember életében, ahhoz föl kell nőni.

[00:23:10]89.

[00:23:10]március 15-e az ilyen volt.

[00:23:14]12 pontot elmondtad.

[00:23:14]Az jó volt.

[00:23:19]Ez jó volt, mert még mondtam, hogy akkor egy kis gondolkodás idő kéne, de aztán ezt már két perc múlva tudtam, hogy ez egy rossz mondat.

[00:23:27]Hát hogy lehet ezen gondolkodni?

[00:23:29]Hát ez hagyjuk már a fenébe.

[00:23:33]De az is feltűnt, hogy akik írták, azok nem merik elmondani, úgyhogy ezen röhögtem.

[00:23:39]Igen, az az jó cucc volt.

[00:23:39]Ahhoz föl kellett nőni, főleg a tömeghez, mert ugye lehet ott ordibálni, és akkor kaszára, kapára betörik a kirakatott.

[00:23:49]Hát mint lovasember.

[00:23:49]Most elnézést, nem pejoratívek gondolom, hogy száron kellett tartania.

[00:23:55]Aha.

[00:23:56]Hogy tudni kellett, hogy meddig lehet elmenni, hogy az annak meglegyen a méltósága és ne valami ne billenjen át valami felé.

[00:24:02]Mikor érezted azt, vagy érezted-e azt, hogy ebből a 12 pontból hát nem sok minden valósult meg?

[00:24:10]Hát a kilences, de azt is lenyúlták tőlem, hogy a szovjetek menjenek haza, hogy ezt egy másik ember elmondta magáról, hogy ezt ő mondogatta.

[00:24:22]De hát mindegy, az a lényeg, hogy elmentek, nem?

[00:24:24]Hát a többi meg úgy van, ahogy van.

[00:24:29]Most augusztus 20-án kaptál egy kitüntetést.

[00:24:33]Aha.

[00:24:34]Ez más ez a kitüntetés, mint mondjuk a 90-ben megkapott Kossutdíjad?

[00:24:39]Egyáltalán fontosak a díjak?

[00:24:41]Hát nem tudom.

[00:24:41]Addig amíg nem kapod meg.

[00:24:44]Igen.

[00:24:44]Meg ugye mindenféle okosnő meg férfi mondja, hogy hogy ez kell, mert a a hogy a visszajelzés az fontos.

[00:24:50]Tényleg így van egyébként.

[00:24:53]Ezt nem kétlem.

[00:24:57]Vannak díjak.

[00:25:00]Ennek egész irodalma van egyébként, hogy hogy kéne hozzáállni, meg hogy nem tudom.

[00:25:06]Azt azt tudom, hogy attól az embertől kaptam egy gyönyörű piros gépírás.

[00:25:13]Jól mondom, van ilyen, hogy piros tehát géppel írott levelet, csak nem feketék a betűk, vagy ké pirosak.

[00:25:22]aki évekig minden listáról lehúzott.

[00:25:27]És milyen érdekes.

[00:25:27]90-ben, akikor kaptam Kosindiat, ez az úr elvtárs írt egy gratuláló leveg levelet, és innét éreztem át, hogy a hatalomnak, hogy mondjam, még nyugdíjban is irgalmatlan erős a cinizmusa.

[00:25:41]Tehát azt nem tudják a cinizmust nyugdíjba rakni.

[00:25:46]Az az valahogy jön velük együtt.

[00:25:46]De gyönyörű volt.

[00:25:49]Megvan a levél, mindig hülyére röhög.

[00:25:50]egyébként az Acél György volt, úgyhogy és azért volt csodálatos az egész.

[00:25:54]Az meg szívszorító volt a másik oldala, hogy én az őzével meg a Latinovsal együtt kaptam, csak ők posztumuszt.

[00:26:03]Ez viszont megint a cinizmus, hogy ugyanaz az ember húzogatta ki őket, és amikor már nem volt ereje kihúzni, akkor rögtön megkapták ezt a Kossutdíjat.

[00:26:12]De átadtad, de átadtad a diplomádat is.

[00:26:15]A mostani kitüntetést azt át fogod adni?

[00:26:22]Hát nem adom át, mert a az unokám, a Gazsi az nagyon pályázik rá, úgyhogy úgyhogy ezt ő kapja.

[00:26:29]Szóval visszatérve, ez a mostani augusztus 20-i kitüntetés, ez más?

[00:26:37]Volt egy kis vita, de nem vagyok fölhatalmazva arra, hogy elmondjam.

[00:26:39]Üüm.

[00:26:42]Hát azért ebbe annyit talán elmondhatok, hogy ebben benne volt a a államtitkár úr, benne volt a a külügyminiszterasszony, aki a bizottsági elnök volt már, a díj bizottság elnöke, és végül a miniszterelnök úr is benne volt ebbe a beszélgetésben.

[00:27:00]Megegyeztünk abban, hogy de nyakkendőt nem kell vennem.

[00:27:02]Úgyhogy ez ez így így így alakult.

[00:27:06]Ö viszont azt el kell mondanom, hogy nem volt ez a kardot nyert cucc utána, hanem mindenki, hogy lehetett látni, hogy az az most jött a munkahelyéről, hogy az orvos volt, az nem tudom mi volt, mert csak mondom.

[00:27:26]Aha.

[00:27:26]És nem ez a ez az albat vérszínű nyakkendő és a és tudod a a izzad kézfogás és a hiányos fogsor, tehát amihez az ember ott hozzászokott, hanem tényleg egy csomó üdemmosoly meg ilen jó nagyon jó volt ottan meg szelfizgettek meg nem én azt se tudok.

[00:27:49]Úgyhogy neki tehát egy ilyen félig meddig azt lehet mondani, hogy legalábbis arra másfél órára ilyen nagyon baráti volt az egész.

[00:27:59]És ez és ez egy ez egy nagyon kedves emlék nekem.

[00:28:03]Te a rendszerváltást 90 gengszerváltásnak nevezed.

[00:28:10]Az előtte lévő korszakról pedig úgy fogalmazol, hogy izé.

[00:28:14]Izé.

[00:28:14]Igen.

[00:28:15]Aha.

[00:28:16]Hát az egy izé volt.

[00:28:16]Nem az én mondatom.

[00:28:19]Az izé az a Shakespearé, a király egy aféle izé.

[00:28:22]Ühüm.

[00:28:23]Mizé?

[00:28:23]Kérdezi a Rosenkré.

[00:28:26]Ühüm.

[00:28:26]Hát ez ez a hát ez egy izé volt.

[00:28:26]Igen.

[00:28:29]Én nem tudom minek nevezni, fogalmam sincs.

[00:28:32]Illetve hát én még 68-ig el is hittem valamit ebből az egészből, de hát ott történt valami megbocsáthatatlan cucc, és akkor kiderült, hogy itt nincsenek eszközök, semmi ilyen racionális élv, csak az erőszak dur.

[00:28:48]Hát akkor ez egy izé.

[00:28:48]Hát én is izé vagy voltam, amikor még képes voltam verekedni.

[00:28:53]Izé, mi hogy lehet hívni?

[00:28:56]Valamelyik interjúdban mondod Latinovical kapcsolatban talán azt, hogy nem kell rá azt mondani, hogy ő a rendszer ellensége volt, hiszen nem volt az és sem.

[00:29:07]Így van.

[00:29:11]Hát mindig így van.

[00:29:11]Egyszer a Gobi Hirda mondta, hogy hogy hát hogyha a háború alatt annyi partizán lett volna, mint amennyi a háború után lett, akkor ide se a németek, se az oroszok a lábukat nem teszik be.

[00:29:25]Ez ez ugyanez volt a rendszerváltás után is, hogy hát sokan ottan ücsörögtek, aztán é, eldőlt a dolog, több pártrendszer van, megvol álljunk be valahova.

[00:29:35]Aztán volt, aki beletrafált, volt, aki mellőllőtt, sok volt az ejtőernyő és ez nem tudom, ez ez egy ilyen politikai zsargú, gondolom mindenki ismeri, hogy mit jelent.

[00:29:48]Hát igen, az ember aztán így kezdett hozzászokni, hogy ugyanaz történik, ami ami addig is aztán és mit csináljon most ugye van a Churchinek egy elég jó mondata, nem mintogyha a legtöbb nem lenne túl jó, de hát az az pontos, mert azt mondja, hogy egy öreg forradalmárnál csak egy fiatal konzervatíva nevetségesebb most mi a Igen, hát erről van itt szó.

[00:30:14]eldönti az utókor, bízzuk az utókor.

[00:30:16]Jó, az az egy elég megbízható cucc az utókor.

[00:30:20]És rá nem is kell jelenlag.

[00:30:24]Te azért ö nem sokszor szólalsz meg közéleti témákban, de amikor megszólalsz, akkor annak valóban valóban súlya van.

[00:30:36]Hát nem szólok, mert csak akkor, mikor kérdeznek.

[00:30:38]Most te kérdezel, beszélgetünk, akkor válaszolok, mert úgy magamtól nagyon ritkán, csak hogyha valami nagyon pofátlan dolog van, de az is a szakmám körül, tehát párpolitika nem, az nem az én telepem attól.

[00:30:53]Hát, hogyha már most ugye a szakmádon belüli dolgokkal kapcsolatban, akkor te a közelmúltban nagyon élesen nyilvánultál meg azzal kapcsolatban, hogy hogyan kívánják átrendezni mondjuk az SF-t.

[00:31:09]Igen, az SF egy szimbolikus hely.

[00:31:12]Megint elmondom, csak ezt tudom elmondani.

[00:31:17]Akik elfelejtették volna, hogy ott egy egy ilyen lánc volt ugye az egészen a parlamentig a Vasutca 2/C-től, és adták egymásak emberek azt a azt a hát nem tudom manifesztumnak nevezni valamit, de ez csupa nagy betű, amit amit gondolt a fiatalság a világról.

[00:31:40]Az a fiatalság, akit így pökköltek le a a hatalom, odaküldtek egy volt katonát, nem tudom milyen Gábort, hogy vagy majd csináljon.

[00:31:48]A se tudta majdnem mondtam, hogy kicsoda, hogy hol van.

[00:31:51]Nem bántom, mert gyerekszínésznek jó volt.

[00:31:55]Iha, csak később lett ez az a mindegy.

[00:31:59]És az a és ez volt az első biztos jel, hogy egyáltalán nem számít, hogy mit gondolnak a fiatalok, pedig már választókor nagykorúak, egyetemre járnak.

[00:32:22]És ez egy baromi erős üzenet volt ahhoz, hogy ez az egész megváltozzon.

[00:32:25]Tehát ott kezdődött.

[00:32:32]És amikor ezt úgy elfelejtik, akiknek ott most ezen gondolkozni kéne, hogy hogy menjen nekem ennek az iskolának a sorsa tovább.

[00:32:38]Nem tudom most hanyadik éves?

[00:32:41]160 valyadik éves, nem akarok hülyeséget mondani.

[00:32:45]Akkor ott ők a azt mondják, hogy az a mondat, hogy most mi jövünk, az nem érvényes.

[00:32:54]Nem is, de bocsánat, ezt a mondatot is tőlünk örökölték, mert mikor a Kerényi ezt a mondatot kiejtette annak idején a száján, akkor mondtuk neki, hogy Imre, ez a legbrutálisabb mondat, ami elhangzott a rendszerváltás óta.

[00:33:11]Nem az kell, hogy most mi jövünk, hanem jöjjön az igazság.

[00:33:16]Az nem ugyanaz.

[00:33:19]H meg hát a hülye duma, hogy a hogy protekció.

[00:33:26]És most majd a gondolat jön.

[00:33:26]Kinek a gondolata?

[00:33:28]Bocsánat.

[00:33:31]Egy egy gondolat nem protezsál.

[00:33:34]Dehogy nem.

[00:33:37]Na mindegy.

[00:33:39]Ebben a helyzetben megfogalmazódott benned az, hogy eljátszom a Anai hülyét.

[00:33:45]Jó, hogy de hát most kaptam kitüntetést, most akkor én így nem mondom el ezzel a kapcsolatban a a véleményemet.

[00:33:54]Akkor az borzalmas lenne.

[00:33:57]Ühüm.

[00:33:57]Hát ne vicceljünk, mert akkor meg akkor azt jelenti, hogy megvásárolnak ezzel valakit, vagy bocs, ezzel nem jár pénz.

[00:34:09]Ez egy plesni, nem is egy, hanem jó sok ott van mögötted egyébként.

[00:34:12]Szóval az eg nem nem.

[00:34:16]Tehát a az ez a vásárlás ez, hogy mondjam, ez ez egy másik műfaj.

[00:34:20]Ez itt nálam nem él meg.

[00:34:22]Senki fejével nem nem tudok gondolkozni, hogy ki mit ért meg miből.

[00:34:30]Hogy az az értékesebb gondolat vagy egy másik, fogalmam sincs, ezt nem tudom.

[00:34:35]Ott állt egy hatalmas tömeg és amikor már a buszok tetején, akkor azt mondtam, hogy ez fú, ez baromi jó.

[00:34:42]Miben volt ez más, mint mondjuk 90-ben?

[00:34:44]8990-ben?

[00:34:46]Hát itt akkor azért haza kellett küldeni az oroszokat.

[00:34:53]Egyébként meg ez egy ilyen, hogy mondjam, ez egy nagyobb vágy volt és kiterjedtebb vágy volt.

[00:34:59]Az azt mondják a a arról a rendszerváltásról 8990-es ez valamilyen értelmiségi manipuláció.

[00:35:10]Nem egészen, mert különben nem jött volna létre, de van alapja.

[00:35:11]Ez egy országos cucc volt, merthogy én én ugye vidéken szavazok, ott, ahol élek, és a hát ott is h gyönyörű volt, mert ott a nem tudom, egy vagy két nap múlva a boltba kővágósön, hogy árad a Tisza meg nem tudom, és valaki azt mondja, ló a Tisza a Balaton is.

[00:35:32]És akkor és akkor azt baj, szóval ennyire en ennyire, bocsánat, ezért a csúnya szó csak idézem, így történt.

[00:35:44]Hát így ez egy nagyon nagy cucc, egy nagyon nagy hordű horderejű dolog.

[00:35:51]Bizonyos dolgokban biztos, hogy az egész, ami most történik, az többő türelmet érdemel, több kitartást, hozzáállást már a mi részünkről.

[00:36:03]Más dolgok pedig vannak ezek a tipikusan szimb szimbolikus cuccok.

[00:36:11]Ha ezeket ezeket nem lehet ki kikerülni ilyen, hogy mondjam?

[00:36:21]Vannak a politikának mondva csinált visszatérő toposzai, és tök mindegy, hogy hogy cserélik fel a a szavakat abb az azon a mondaton belül, az ugyanarról fog szólni.

[00:36:34]Amikor Rutkai szeretett volna segíteni a Latinovicson, akkor elhívta magukhoz Budára a hegyre az acélt.

[00:36:47]Igen, ez egy jó volt.

[00:36:48]Latinovisnak volt az a az a mondata, megkérdezte, hogy miért költöz.

[00:36:51]Hát mert innét jobban szemmel tudom tartani magukat.

[00:36:55]Na most akkor én azt kérdezem tőled, hogy kék kútról jobban szemmel tudod tartani egyébként, ami itt Pesten folyik?

[00:37:03]Hát én nem tartok senkit se szemmel semmi.

[00:37:05]Az ég nekem komolyan mondom, nem ez a dolgom.

[00:37:09]Aha.

[00:37:10]Hát az az is Magyarországm azért, mert ott 62-en lakunk, az ugyanaz, mint egy ilyen nagy város.

[00:37:15]Ott ugyanaz történik velünk.

[00:37:19]Egy az egybe az történik velünk.

[00:37:19]Na jó, hát nem akar minden percben elgázolni egy autó, vagy ez ez úgy ez úgy rendben van, meg jobb a levegő meg egyáltalán hát akarnak az emberek élni, az annyira jó látni, hogy még melléeszik, hogy hogyan.

[00:37:46]És ez egy kívánság.

[00:37:48]És tényleg nem arról van szó, hogy hogy kolbászból legyen a kerítés, de azért legyen kolbászat hűtőben.

[00:37:53]Mi történik kék úton?

[00:37:56]Mi van kék úton, amit te nagyon-nagyon szeretsz, azon túl, hogy jó a levegő?

[00:38:04]Hát például ilyenkor, mikor egy kutya elmegy a ház előtt, az egy esemény.

[00:38:08]Ühüm.

[00:38:11]Nem tudom, én megszoktam ezt a ezt a hogy van egy olyan lehetőség, hogy hát valahogy beleolvadni abba, amiből lettünk.

[00:38:21]Ühüm.

[00:38:22]És ez sikerült.

[00:38:22]Jól érzem magam.

[00:38:22]A pókok, a bogarak között, a csigák, minden van ott az égvilágon, ami egy kertben van.

[00:38:30]Eszem ágában sincs agyon csapni, vagy nem ő is ott él.

[00:38:32]Ez egyháztartásban vagyunk.

[00:38:35]Önnek a sünnökélyel zabálják a macskakaját.

[00:38:37]Jön a róka elkerítés, bejönnek a disznók, ott túrják az egészet, tök rendben van.

[00:38:45]Kaptak vizet, minden rendben van.

[00:38:48]Szerencsére azért zajlanak körülötted a dolgok, merthogy november 26-án lesz egy filmbemutató.

[00:38:56]Ja, de azt már három éve csináltuk.

[00:38:58]Ühüm.

[00:38:59]Az miért?

[00:38:59]Miért most lesz csak a bemutatója ennek a Én szerintem nem volt pénz.

[00:39:02]Ott valami nem volt pénz.

[00:39:04]Nem mintha most lenne.

[00:39:06]Hát az mindenféle támogatás nélkül készült.

[00:39:08]Szóval le a kalappal.

[00:39:11]És hát azért nagyon be voltunk zárva egy egy határidőbe, mert az a kastély, ahol forgattuk, az már ki volt adva.

[00:39:17]Rögtön más tápra jött egy egészen másik stáb.

[00:39:23]És hát be volt le kellett forgatni ennyi idő alatt, és azt kell mondom, hogy még nem láttam a filmet.

[00:39:32]Egy kicsit kellett belőle autószinkronizálni, nem sokat, néhány percet.

[00:39:36]Az az olyan biztatónak néznek ki, hog gyönyörűek a képek megy hú, nagyon jók a nők.

[00:39:45]Ühüm.

[00:39:45]Na most nem arra mondom, hogy milyen gyönyörűek, hanem az is, de iszonyú jó színésznők van.

[00:39:49]Mindegy, majd megnézzük.

[00:39:52]Pokol élő világa a ez a ez a ez a ez a cím.

[00:39:53]Majd valamikor kéne róla beszélnem, de majd most majd fölhozzák a harcunk Attiláig, és megmutatják itt nekem, hogy hogy tulajdonképpen mik miről kéne beszélnem.

[00:40:05]Hát nem tudom, most elmegy rigába, az mégis csak egy kategóriás fesztivál.

[00:40:07]A lábát nem tehetné be, hogyha nem lenne jó film.

[00:40:13]Ühüm.

[00:40:15]Közeledik október 23-a.

[00:40:17]Igen.

[00:40:17]Meg is ker 70.

[00:40:19]évfordul.

[00:40:20]Igen.

[00:40:20]Megkerestem a jelvényemet.

[00:40:20]Már megvan.

[00:40:23]Ühüm.

[00:40:25]Miért miért fontos ez?

[00:40:27]Hát persze, hogy fontos.

[00:40:28]Neked miért fontos?

[00:40:30]Hát szóval én ott voltam a Hamzsabégi út 32-ben, akkor én még budai úri gyerek voltam.

[00:40:39]Hát idézőjelben, mer ez periféria akkor akkor ez a periféria perifériája volt.

[00:40:46]És a nővérem, aki a rádió gyerekkorusában énekelt, a Magda nővérem, Bodka Valériánál, az jött haza, és ott nyomta a csengőt, és kiabálta, hogy kitört a forradalom, meg hogy lőnek a rádiónál meg és valami egészen elképesztő dolog kezdve, hogy csapódtak ki az ablakok, ajtók mai napig is valami.

[00:41:07]Nagyon furcsa borzongás az egész.

[00:41:11]És mindenki ordított, mindenki egy pillanat alatt az útsán volt.

[00:41:16]Akkor itt hát mi gyerekek úgy be voltunk zárva ráadásul anyám, apám Debrecenbe nagymamával meg nagyapával voltunk mi hárman.

[00:41:26]És hát baromira vigyáztak ránk, hogy nehogy valami ott a szülők hát rajtuk volt minden felelősség.

[00:41:32]De ugye boltba kenyér semmi.

[00:41:36]Tehát se volt a sut a Bartokbéla úton és ott hetente egyszer osztottak kenyeret és akkor minden családtag mindenki kapott egy két kilós veknit.

[00:41:48]Ez egy jó h még meleg volt és ott álltunk sorba, de hát kilométeres sor volt, és volt olyan, hogy közénk lőttek oldalkocsis motorkerékpárul ott jött valami ávós csapat, aztán az utca végén, ahol bontották a a a krampácsk, ott már leszedték őket csákánnyal a a a az oldalkocsis motorkerékpárról, de ott hallottam a Tok Magnát beszélni például, hát semmit nem értettem az egészből, csak ott mindenki üvöl tapsolna.

[00:42:19]Nem tudom mi, de ott láttam tankok által kigyalult orosz katonákat, forradalmárokat.

[00:42:25]Láttam olyan orosz katonát összeégve, hogy hogy ekkora volt, de a csizmája az nem ment össze.

[00:42:33]Ez ez maradt meg bennem, hogy egy nagy csizma és egy kis orosz benne ott szénégve.

[00:42:41]Szóval és akkor erről is, erről is pussolni kellett, hogy mit gondol egy család erről.

[00:42:53]És minden családon belül nőtt, nőtt a történelem, és ennek egyre nőtt a súlya, nőtt a jelentősége.

[00:43:02]És ugye ugye a pozsgai először Olaszországban merte kimondani, hogy hogy ez népfelkelés.

[00:43:07]De akkor mi már öt-h év a forradalomról beszéltünk, tehát a 80-as évek elején elkezdődött egy ilyen, és ez volt az egyetlen támasz ahhoz, mert 48 az egy igazi történelmi, hogy m tisztázott.

[00:43:29]Szóval mindenki, aki akarta tudni a hogy mi az, annak csak utána kellett hozni.

[00:43:34]Az egy dokumentált nap.

[00:43:37]1848.

[00:43:39]március 15-e egy dokumentált nap.

[00:43:39]Meg lehet követni lehet, de 56-ról csak a családi legendáriumok éltek, tehát nem volt egy összefoglaló képünk.

[00:43:55]A a és a a 88890 erre alapozódott, tehát 5 56 volt az alapja.

[00:44:08]És erre úgy, úgy úgy rá lehetett lépni, rá lehetett támaszkodni, rá lehetett állni lehetett rajta, mert erős volt, mert mert mert tartást adott, mert tartalma akkor is, ha november 4-én az történt, ami történt, az valami egészen elképesztő, hogy hogy a ezek a családi történetek így egybe tartották az egészet, és hogy átal Rajen még aztán persze földolgozták is, akik ezzel foglalkoznak.

[00:44:38]Pú, nagyon komoly történet.

[00:44:41]A lányom csinál dokumentumfilmeket még akkor élőkről 20 évvel ezelőtt.

[00:44:45]Na ezt egyszer ezt úgy úgy be lehetne mutatni ott a Nagy Imre intézetbe egyébként, akkor ott is nagyon érdekes dolgok vannak, de vannak dolgok.

[00:44:57]De nekünk volt egy egy pozitív üzenet, és azzal lehetett tovább menni 90-ben.

[00:45:09]Ha felkérnének, hogy vegyél részt idén az állami ünnepségen.

[00:45:14]Mit mondanál?

[00:45:15]Fiatalok menjenek.

[00:45:18]Ez már a öreg forradal.

[00:45:21]Hagyjuk.

[00:45:24]Nem, nem, nem, nem, nem.

[00:45:27]hogyha olyan lenne, olyan állami ünnepség lenne, hogy ott a nem tudom, ott a hogy mondják most, ami ott van, az a felvonási hát a hősök tere környékén, hogy végre egyszer úgy ünnepelnénk, hogy boldogan, nem ilyen sírva, zokogva, nem tudom szegény ö nem egyszer boldogan ünnepelnénk ott, nem tudom forgatnák a nyárson a cuccokat és na most nem egy május 1j Éálisra gondolok, hanem egy boldog ünnepre.

[00:46:00]ahol mindenki ugyanazt mondja, hogy ez egy jó cucc volt, emberek, erre legyünk büszkék, ezzel lehet menni, akkor igen.

[00:46:11]De nem, ha neked kéne a pályádból választani pár dolgot, vagy egyet, vagy fehér tornacipőt, bocsánat, hát ha már az előbb arról beszéltél, hogy hogy választán választás választani, akkor mire vagy a legbüszkébb?

[00:46:32]Hát kapcsolatokra.

[00:46:35]Ühüm.

[00:46:37]Bódi Gáborra, Jancsó Miklósra, Székely Gáborra, Tarbillára, Lugosi Lacira, Makkarcsira, Mak Károlyra, bocsánat tanár úr.

[00:46:50]Fú, nagyon hosszú a névsor, akikkel én büszke vagyok.

[00:46:57]Már egy nagy baj van, hogy sokan nem élnek közülük.

[00:46:58]Hát legalábbis ezt ezt nem ezt az életet élik, hanem valahol mást.

[00:47:05]Az amikor megbetegedtél, akkor mennyire áll össze az ember fejében, hogy én is csak egy ember vagyok?

[00:47:17]Hát hogy mennyire érezted, mennyire érezted azt azt úgy ott, hogy na hát itt én ez egy kiszolgáltatott helyzet.

[00:47:25]Ó, hát persze.

[00:47:25]Miért kéne ezt megúszni?

[00:47:28]Hát mindent meg elkövettem, hogy ez megtörténjen nem meg is történt.

[00:47:30]Ez, hogy mondjam?

[00:47:34]következmény, sorszerű, és baromi jó, hogy megtörtént.

[00:47:40]Nem, én soha egy pillanatra nem gondoltam, hogy ebbe én meg fogok halni.

[00:47:44]A fenét gondoltam, hagyjam már, nem szórakozunk egy ilyen váterpapilla, mi az nekem.

[00:47:49]De mikor elmondták, hogy mi van, azt nem tudom, hogy hogy jöttem haza.

[00:47:56]Arról, arról nincsenek.

[00:47:56]Tehát nem vagyok én egy nagy hős.

[00:47:58]A fenét.

[00:47:58]Hát bocsánat a a hogy hát nem akarom mondani őt, hogy hogy mit mi mi csurgott végig így gondolatba, vagy nem tudom.

[00:48:10]Nem egy jó érzés, de amikor elmondták, hogy hogy hány százalék esély van, akkor azt mondtam, hogy ez egy jó szám.

[00:48:21]Nem egy nagy szám.

[00:48:24]Ő úgyhogy az nem egy, de az egy szám.

[00:48:28]Abba úgy meg lehet kapaszkodni, nem egy ilyen csúszós nulla.

[00:48:34]Rendben volt.

[00:48:34]És akkor az úgy ment egy kis háború.

[00:48:37]De hát én, hogy mondjam, én aludtam, ők meg ottan háromszor öltöztek át a műtétek alatt.

[00:48:45]Úgyhogy volt valaha a pályácsán azt, hogy megbántad azt, hogy nem sportoló lettél, hanem színész.

[00:48:56]Na hát ez az egész, hogy én most ugye játszom egy darabot az örkénybe, amit én magam írtam, meg így adódott, és hát ott azért fölvetül ez a fölvetődik ez a kérdés, hogy akkor most megérte-e, vagy mi érte meg?

[00:49:15]Az előadás végig mindig azt érzem, hogy megérte.

[00:49:17]Aztán jön a reggel azér ilyen kiózanító cucc, amikor az ember a macska ül az ágy végén és nyávok, hogy adjak már neki enni is f:30.

[00:49:25]Úgyhogy akkor akkor az ember azt mondja, hogy istenem, azért hát nincs az a színház, amíg fölér az élettel.

[00:49:37]Hát melyik darab kezdődik úgy, hogy egy macska hívja az embert?

[00:49:39]Hogy gyere enni, adjál nekem.

[00:49:46]Ahá.

[00:49:46]És akkor mindig eszembe jut az Ottiv Géza, hogyha egy ilyen kis prémesi jó ország megbízik bennünk, akkor valami esélye is van még az emberiségnek.

[00:49:54]Ez olyan gyönyörű mondatot.

[00:49:56]Nem szó szerint idézem sajnos, mert de valamikor tudtam, én láttam orvosokat annyit küzdeni olyan életért, amelyik nem akart élni, illetve semmit nem tett azért, hogy éljen.

[00:50:09]És mégis helyette is küzdöttek.

[00:50:16]És akkor megkérdeztem az Urat, hogy hogy miért nem?

[00:50:19]Hát az ő dolguk.

[00:50:22]És akkor így az ember elgondolkozik, hogy hogy a te dolgod mi?

[00:50:30]Megtettél mindent az életedben, hogy érzed, hogy megtörtént-e mindent?

[00:50:34]Afent megtettél-e mindent, amit szerett?

[00:50:38]Dehogyis.

[00:50:38]Hát ellustálkodtam az ide javát, úgyhogy úgyhogy dehogy is tettem meg.

[00:50:43]minden nem is nem nem is kell annyira ilyen szempontból én zen budista vagyok, mert nem nem kell mindent megtenni.

[00:50:52]Tehát mondhatjuk azt, hogy ez az élet ez ez teljes, mert minden megvolt benne, amit szerettél volna.

[00:50:57]Hát nem, mert ez egy csomó hiány.

[00:50:57]Nem én másztam fel a Himalája tetejére, nem én entem el a dé az ész egyetlen egy földrajzi felfedezésre kötődik a nememhez.

[00:51:08]Nem láttam a naprendszer belül olimpiai bajnok nem lehet az se voltam semmi.

[00:51:15]Szóval egy csomó minden nem voltam, de hát így így a jó.

[00:51:20]Állati jó viszont olvasta, hogy mások voltak és még jobb nézni néha, amikor bekapcsolom a tévét, hogy tényleg ott volt, ott van, és ezt meg tudta csinálni helyettem.

[00:51:35]Ez baromi jó.

[00:51:35]Cserhalmi György.

[00:51:35]Nagyon szépen köszön.

[00:51:37]Én köszönöm.

[00:51:39]Nektek pedig köszönöm, hogy velünk tartottatok.

[00:51:41]Ez volt a sorsok mögött.

[00:51:43]Kövessetek be minket a mindenféle közösségi média felületeken.

[00:51:46]Sorolom is Facebook, Instagram, TikTok és a Threads.

[00:51:51]Köszönjük szépen.

[00:51:51]Sziasztok.