Kontroll 45:20

Szepesi Nikolett: „Azt hittem, hogy ez a normális...” // SORSOK MÖGÖTT

interjúúszásélsportszexuális bántalmazássportközélet
Irányultság: CentristaKötődés: Tisza-közeli
Szepesi Nikolett: „Azt hittem, hogy ez a normális...” // SORSOK MÖGÖTT
tl;dr
  • Vendég és téma: Gergely Éva a „Sorsok mögött" című műsorban Szepesi Nikolett úszót interjúvolgatja, a 2013-ban megjelent, „Én a szexmániás" című könyve kapcsán.

  • Miért írta meg a könyvet: mentálisan, verbálisan és szexuálisan is bántalmazták; a szexuális bántalmazást egy uszodán belüli stábtag követte el, amikor 11–12 éves lehetett – akkor senkinek nem mondta el.

  • Legmeghökkentőbb felismerése: a kiadó megkereséséig úgy hitte, hogy a bántalmazás „normális", ez kell az eredményekhez – arc nélküli megjelenés helyett vállalta a nyilvános beszélést.

  • Visszhang: megjelenés után hetekig testi reakciók gyötörték; Kis Noémi állt ki mellette nyilvánosan, Cseh László pedig személyesen bocsánatot kért – ő az egyetlen, aki ezt tette.

  • Élsport-évek: Kis László csapatában hajnaltól késő estig edzett; 2007-ben Melbourne-be kvalifikálta magát, 2008-ban Eb-bronzot nyert Eindhovenben – a mexikói felkészülésen az edző letépte róla a sapkát, ezért majdnem felhagyott az úszással.

  • Karriervég: a Magyar Úszószövetség nem jelentette be visszatérését a LEN/FINA felé, eltiltás következett – nem dopping miatt –, ami véget vetett az élsportnak.

  • Anyai példa: édesanyja agydaganat miatt hunyt el; Szepesi edzés és gondozás között kilenc hónapot pihent, majd 2009-ben támogatás nélkül, négy nap alatt öt országos csúccsal tért vissza.

  • Ma: saját úszóiskolát vezet kb. 100 gyerekkel, stabil, évek óta együtt dolgozó csapattal; szerint itt találta meg a helyét.

  • Szenior úszás: 2016-ban tért vissza, 20 kilót fogyott, szenior világbajnokságon hátszámokban bronzérmes – önköltségen, önmagáért úszik.

  • Üzenete: gyermekbántalmazás ügyében ma is őt hívják első körben, ami szomorú neki; a szülő–edző–sportoló háromszög működésének fontosságát hangsúlyozza.

„Egy életünk van és menni kell, tehát fel kell állni, nem szabad megtörni" – Szepesi Nikolett

Részletes összefoglaló megjelenítése

A műsor és a vendég

A Kontroll csatorna „Sorsok mögött" című műsorának vezetője, Gergely Éva ezúttal Szepesi Nikolett úszót vendégeli – a bevezető szerint korábban „az év úszója" volt, és Európa-bajoki bronzérmet szerzett. A beszélgetés középpontjában a 2013. június 1-jén megjelent könyve áll, amelynek címe „Én a szexmániás" – a dátumot azzal indokolta, hogy „a nyáron mindenki vigye magával a strandra meg a tengerhez".

Miért kellett megírni a könyvet?

Szepesi szerint a könyv megírása azért vált szükségessé, mert mentálisan, verbálisan és szexuálisan is bántalmazták – és szerinte az első két forma még „elfér", a szexuális bántalmazás viszont nem:

„Hát először is ugye az, hogy bántalmaztak mentálisan és verbálisan is és szexuálisan is [...] még a mentális meg a verbális az még oké elfér, de az, hogy szexuálisan bántalmaztak, azért az már nem. És hogy ezt meg kell tudnia mindenkinek" – Szepesi Nikolett *

Hangsúlyozta: nem csak a sportról van szó, és nem is csak az úszásról – bármilyen zárt közegről, akár egy „székházban" dolgozó emberekről is: „Tehát mindegyik zárt közeg, és azt szerettem volna, hogy tudják."

A legmeghökkentőbb felismerése az volt, hogy amíg a kiadó meg nem kereste a könyvvel, sportolói élete során egyszer sem gondolta, hogy ami történik, nem normális:

„Azt hittem, hogy ez a normális. Hogy ez kell ahhoz, hogy én eredményt elérjek." – Szepesi Nikolett *

A könyvben a saját szexuális életéről is nagyon őszintén nyilatkozott – ezt a kiadó részéről azért kérték, hogy „eladható legyen". A nagy kérdés az volt, hogy arccal vagy arc nélkül jelenjen meg a történet. A kiadó az utóbbit tartotta biztonságosabbnak, ő azonban másként döntött:

„Abba mit fognak elhinni az emberek, hogy valaki arc nélkül fog elmondani valamit? Mondom, nem, én ezt vállalom." – Szepesi Nikolett *

A megjelenés utáni hetek és a visszhang

A megjelenést követő körülbelül két héten át testi reakciók gyötörték: hányás, hasmenés, orrvérzés – és minden reggel első dolga a telefon volt:

„Tehát az, hogy tényleg fölkeltem és minden reggel az első az, hogy a telefont megnéztem, most mit hoztak le ugye a napilapok akkor?" – Szepesi Nikolett *

Ezt leszámítva úgy érzi, jól bírta, és „le a kalappal" a körülötte dolgozó csapat előtt – bár a könyvet nem úgy kezelték, ahogy ő szerette volna, „segítettek".

A műsorvezető elmondta: az elmúlt hetekben nagyon sok bántalmazott sportolóval beszélgetett, és szinte mindegyik említi Szepesi nevét és a könyvét. Szepesi ennek hatására ma sem hiszi el – a legjobb barátnője is azt mondja, már el kell hinnie, de „nem tudom elhinni mai napig".

A könyv megjelenésekor egyetlen ember állt ki mellette nyilvánosan: Kis Noémi, akit személyesen nem is ismer. Számára mégsem ez volt a lényeg:

„Nem az, hogy ki állt mellettem, hanem az, hogy végre én felszólaltam és ugye így ő is elkezdett beszélni." – Szepesi Nikolett *

Szerinte a mai önmaga „az élsport és a könyv eredménye": az élsport kemény, de megerősít, mindenkinek ajánlja – például a mai napig nem késik el sehová, és megtanított precíznek lenni. A könyv pedig az igazságmondás. Ráadásul határszabásra is megtanította: „ha valamit nem akarok, most azt nem csinálom."

A bántalmazás: elkövető, hallgatás, feldolgozás

A szexuális bántalmazást szerinte egy, az uszodán belüli stábtag követte el – olyan ember, aki ahhoz segít hozzá, hogy „az izomzatunk edzésről edzésre rendben legyen":

„Egy stábtag. Az uszodán belül." – Szepesi Nikolett *

Akkor senkinek nem mondta el; jó pár hónappal később hívott el magával egy úszótársat, aki ekkor döbbent rá, hogy vele is ezt csinálja az érintett stábtag. Ettől kezdve együtt álltak ki. Ahogy fogalmazott: 11-12 évesek lehettek, fogalmuk sem volt arról, mi történik – a bántalmazás után sem értette, mi az:

„Tehát én nem tudtam, jó, a csókot már tudtam, de hogy még akkor csókolozni se csókoloztam." – Szepesi Nikolett *

Szakmai, pszichológiai segítséget nem kért: „Sajnos nem... ezt picit bánom." Kisfia van, a napja 24 órára telik, most nem fér bele, de „idővel el fogok menni". Egy budapesti egyetemen jelenleg pszichológus tanárt is megkérdezett arra, hogyan tud ilyen könnyen beszélni az egészről; a válasz az volt, hogy azért, mert túl van rajta.

A versenysikerekre és a belső hajtóerőre kérdezve elmondta: nem voltak pszichológiailag vagy pedagógiailag ösztönözve erre – „inkább elnyomtak minket, aztán sikerült a verseny, úgyhogy sikerült".

Az úszás kezdetei: balett, Csepel, Kispest

Hatévesen balettozott a Csepeli Művelődési Házban, fél évente bemutatókkal. Az első féléves bemutatón még szerepelt, de fél évvel később az edző megkérte az édesanyját, hogy ne vigye el: nem azt csinálta, amit kellett, inkább a bordásfalon lógt és szaladgált. A fordulatot az apai nagyanyja hozta – „Zsuzsi mama" a kispesti uszodában volt ruhatáros, és ő javasolta, hogy kezdjék el „lehordani oda a Nikit". „És így indult az úszókarrier."

Inkább nagy mozgásigényű gyerek volt, mint fegyelmezett: az edzője, Nagy Sándor gyakran üvöltözött vele – „Szepesi, gyere vissza" –, ám ez még a tanmedencében történt, ahol leért a lábuk.

A műsorvezető elmondta: Szilágyi Liliána egy korábbi beszélgetésben úgy fogalmazott, hogy 10-11 évesen annyira irigyelte az idősebb Nikit, mert ő volt az, aki hangosan kiállt – nem csak magáért, hanem másokért is. Szepesi erre azt mondta: „most kiráz a hideg", ő nem így látja önmagát. Szerinte az élsport az ő generációja idején még nehezebb volt, és inkább arra emlékszik: ha nem úszott meg egy szintet, megkapták a lerovást, sírt az úszószemüveg alatt, és amikor jött a következő sorozat, „a sókönny visszafolyt a szemembe". A 2013-as könyv megjelenése óta viszont megváltozott ez az érzés: „igen, én voltam az első".

A sírás okára kérdezve elmondta: nem a szigorú szólamok miatt sírt, hanem mert érzelmileg bántották. Az úszás emellett azért is különleges sport, hogy a kezek ne veszítsék el a vízérzéket – ha szombat délelőtt volt edzés, hétfőn újra meg kellett keresni a vizet: „ez nem olyan egyszerű ez a sport".

Az élsport mindennapjai és a zárt közeg

A komolyabb élsport a sydneyi olimpia előtt kezdődött számára, Kis László csapatában – az edző ekkor készítette fel Kovács Ágit a sydneyi olimpiára. Emlékei szerint hajnalban úsztak, utána iskolába mentek, délután pedig torna, erősítés és úszóedzés következett – ekkor „erősen 12 éves" volt. Ma már valószínűleg lágyabb rendszer működik, de ez az ő generációja, a 2000-es évek eleje volt.

Kis László nyugdíjba vonulása után megváltozott a napirend: reggel 6:30-ra tornaterem, gumikötél felszerelése, gépek kihozása a raktárból, erősítés, majd úszóedzés. Aki nem úszta meg a szintet vagy nagyon rosszul teljesített, akár 10 óráig is ott maradt. Délután fél 4-re kellett érkezni szárazföldi bemelegítésre, majd 4-től fél 7-ig vízi edzés volt.

A műsorvezető megjegyezte: így az uszodán kívül alig van lehetőség külső barátságokra – nagyon zárt közeg. Szepesi szerint akkor még kicsi volt ehhez, ma már úgy gondolja, „az embernek arra van ideje, amire akarja"; neki sikerült általános iskolai és gimnáziumi baráti kört kialakítania, de tény, hogy a barátok zömét az uszodában szerezte.

Mexikó, az eldobott sapka és az eindhoveni bronz

A 2008-as Európa-bajnoki bronz felkészülése: három hét dél-afrikai edzőtábor, onnan Peking az előolimpiára, négy nap otthon, majd egy hónap mexikói magaslati edzőtábor, haza, és egy hét múlva az Európa-bajnokság. A magaslaton „kőkemény" edzések folytak: a 25 méteres medencére készültek, és valaki 3×800 gyorsot úszott ötös, hetes, kilences levegővétellel.

Mexikóban az edzője meg akarta változtatni a pillangó levegővételét: ő mindig oldalra lélegzett, az edző azt mondta, vegye előre. Az új technikával oxigénhiányos állapotba került, nem csinálta – az edző erre letépte róla az úszósapkát, nagyon messzire eldobta, sok hajat tépett ki vele, majd elzavarta:

„És odajött és letépte az úszósapkát a fejemről, és eldobta nagyon messzire." – Szepesi Nikolett *

Hazajövet úgy döntött, abbahagyja: „én abba akartam hagyni, én nem akartam úszni. Mondom, minek?" – már majdnem 21 éves volt. Aztán jött az Európa-bajnokság, ahol bronzérmet nyert. A műsorban mutatott fotó az eindhoveni Európa-bajnokságon készült: szerinte meglepően örült a bronznak.

Az edzőtábor „csibészségéről" is beszélt: rajta kívül egyetlen lány úszó volt az egész táborban, és azon versenyeztek, ki küldi el többször a másikat az edzésről:

„Hát én nyertem, de ez a bronzérem itt van." – Szepesi Nikolett *

Melbourne 2007 és Cseh László bocsánatkérése

Egy 2007 tavaszi fotó a Komjádi uszodából: 200 háton úszta meg a világbajnoki szintet, amiért rettentően örült – szerinte nagyon kevesen úsztak szintet arra a versenyre, talán rajta kívül csak Cseh László. Ez automatikus utat jelentett a 2007-es melbourne-i világbajnokságra, ahol 200 háton hatodik, 100 háton kilencedik lett.

Cseh László fontos szereplője az életének: 11 évig versenyeztek együtt, edzőtáborban együtt kelttek, feküdtek, reggeliztek – „lassan lehet mondani az ilyen sportbarátokat, hogy testvéreid". A könyv megjelenése után ő bocsánatot kért:

„És igen, a Laci volt az első és az egyetlen, aki személyesen bocsánatot kért." – Szepesi Nikolett *

Szepesi senkire sem neheztel azért, mert nem álltak ki mellette: szerinte amíg valaki „benne van" a rendszerben, addig nem teheti meg – „támadhatóak voltunk". Cseh egy interjújában el is mondta, hogy az bántja, hogy akkor nem állt ki. A műsorvezető megjegyezte: ez már a második dolog, amit nem akkor kap meg, hanem később – de megkapta.

Az eltiltás, ami véget vetett az élsportnak

Pályafutása végét is ide sorolta: „van bennem egy űr". Eltiltották egy szabály miatt: a Magyar Úszószövetség nem jelentette be a LEN és a FINA felé, hogy újra úszik – hangsúlyozta, nem doppingolása miatt történt. 2009 őszén azért kezdett újra, hogy részt vegyen a budapesti Európa-bajnokságon és felkészüljön a harmadik olimpiájára. Szerinte a bejelentést később lehetett volna pótolni.

A műsorvezető csodálkozott, hogyan lehet elfelejteni lejelenteni egy versenyzőt. Szepesi válasza:

„Hát én azt a választ kaptam, hogy ez az én feladatom." – Szepesi Nikolett *

Volt egy úszóedző – egy másik budapesti uszoda vezetőedzője, nem az övé –, aki a saját tárgyalására elment Lausanne-ba, és a mai napig ő az egyetlen, aki odajött hozzá és kimondta azt (a pontos idézet az átiratban torzultan szerepel). Az eltiltás miatt végül kérdés sem lehetett: szerinte a Nemzetközi Olimpiai Bizottság határozata szerint, akit egy olimpiai ciklusban fél évnél többre tiltanak el, nem indulhat a következő olimpián. „Hát akkor mire készüljek, mire menjek le?" – nem folytatta.

Anya betegsége és a visszatérés öt országos csúccsal

Peking után, 2008 szeptemberében elkezdte az új szezont, októberben pedig az édesanyjánál agydaganatot diagnosztizáltak. A reggeli edzések után hazament, megfőzte az ebédet, hogy anyukája ne a kórházi kosztot egye, bevitte a kórházba az Amerikai útra, megpróbált pihenni a délutáni edzés előtt, majd este újra hazafőzte a vacsorát. „Ez nagyon-nagyon nehéz volt, és akkor elfáradtam" – 2009 januárjában abbahagyta az úszást, hogy feltöltődjön; kilenc hónapot pihent, „ami nagyon-nagyon jót tett".

Anyukája közben elhunyt. Szepesi így jellemezte őt:

„Nem is támasz volt, hanem így írhatatlan erős nő." – Szepesi Nikolett (édesanyjáról) *

A családi háttér: 13 éves volt, amikor a mostohaapja – a testvére apukája, aki fél éves kora óta nevelte, neki viszont ő az apukája – és az édesanyja elváltak. Az élsport mellett nagyon nehéz volt a magánélet: el kellett költözniük, a keresztanyjánál és a nagymamájánál éltek Csepelen, ahonnan az anyukája hajnalban vitte edzésre, a testvére pedig utána iskolába hozta, hogy az anyja rendesen dolgozhasson.

2009 szeptemberében újra kezdett úszni. Mivel nem voltak eredményei, semmilyen támogatásban nem részesült: se fizetés, se edzőtábor – itthon készült, miközben a vezetőedző a kerettel táborozott, „akiknek ez járt". Aztán jött a rövidpályás országos bajnokság, ahol délelőtt az előfutamokban, délután a döntőkben is országos csúcsokat úszott: öt országos csúcsot négy nap alatt. A verseny csütörtöktől vasárnapig tartott, hétfő hajnalban viszont tornateremi edzés várt rá – és nagy lecseszt kapott, hogy „én hogy képzelem, hogy magamat felkészítem". Makacsnak tartja magát, „pedig csak edzeni jártam el". Emlékszik, hogy a vezetőedző nem volt jelen az edzéseken, nagyon jó, vidám edzések voltak, és a vidámabb légkörnek köszönhetően nagyon jó időket húzott.

A kihagyott évek és a szenior úszás

A nyolc évet, amit nem az uszoda körül töltött, így jellemezte: „Amúgy jól, tehát én azon nagyon sokat buliztam, éltem." Hozzátette: az élsport mellett is bulizott, „mert azért egyszer vagyunk fiatalok" – abból a szempontból szerencsés volt, hogy sportolók között dolgozott. Aki pedig egyszer élsportoló volt, „az Istennek se tud elszakadni attól a közegtől".

2016 szeptemberében egy a Honvédnál dolgozó úszóedző beszélte rá: „gyere, mert jó lesz" – és tényleg jó lett. Ekkor nagyon túlsúlyos volt, kifújt rettenően, a versenydressze 42-es volt – „szörnyű". 2017 januárjában diétába fogott: hat hét alatt 20 kilót, majd további hat hét alatt 5 kilót fogyott. Az edzője is szólt, hogy „most már Niki azért elég lesz", ne legyen egészségügyi következménye – az ilyen diétát hat hétnél tovább nem lehet csinálni. Mint volt élsportoló, rendkívül precízen betartotta. A szenior világbajnokságon mindhárom hátúszó számban bronzérmet nyert – jó érzés ez akkor is, ha melbourne-i elit-világbajnoki hatodik és kilencedik helye mellé kell.

Szerinte a szenior úszás „egész más": önmagáért úszik és edz, minden önköltséges – és amúgy keményebb is. Az elitben tudni lehet, ki nyer (például szerinte Sarah Sjöström), itt viszont nem. A saját, 30–34-es korcsoport feletti, 35–39 közötti csoportban egy amerikai nő annyit úszott 100 háton, mint ő az élsportban: „Az hogy lehetséges? Nem tudom." Vannak országok – például az Egyesült Államok –, ahol a szenior edzéseket is komolyan veszik; Magyarországon ez most kezd népszerűvé válni.

„Niki a sebezhetetlen"

A műsorvezető azt mondta: kívülről úgy tűnik, „Niki a sebezhetetlen". Szepesi erre elmondta: mutatja ezt az arcot, de nagyon sokat dolgozik magában ezen. Sír, ha rossz kedve van vagy rossz történik, sír otthon is, és a szűkebb baráti kör előtt is – de:

„Egy életünk van és menni kell, tehát fel kell állni, nem szabad megtörni" – Szepesi Nikolett *

Ráadásul anya is, „nincs összeomlás, menni kell előre".

A saját úszóiskola: 100 gyerek, stabil csapat

Szepesi saját úszóiskolát vezet, amelybe körülbelül 100 gyermek jár – szerinte ennél több nem is férne bele, mert nagyon kis csapatban dolgoznak. Nem szereti a folyamatos edzőváltást az egyesületekben és úszóiskolákban: szerinte ennek oka van, és nem biztos, hogy jól működik – a szülők ma már ezt látják. Egyik oktatója 11 éve dolgozik vele, a másik úszóedzője és fejlesztőpedagógusa 2009 óta.

Hároméves kortól foglalkoznak gyerekekkel (volt különleges eset: egy két és fél éves is jött). Nagy figyelmet fordítanak a tisztaságra is, de a lényeg a gyerekek megtanítása úszni – ez azért is fontos, mert a víz veszélyes közeg, és „sajnos minden nyáron megvan a baj". Kiemelt szempont a gyermekek mentális és mozgásbeli fejlődése.

Az iskolát vízilabda egyesületben úszóedzőként, 14 gyerekkel kezdte; ahogy fejlődött, fantasztikus érzés volt látnia, hogy a szülők nem azért hozzák a gyerekeket, mert „ő a hölgy, aki a könyvet írta", hanem szájról szájra, a szakmai oldala miatt jönnek.

„Megtaláltam a helyem... ez a nekem való, és nem is csinálnék mást." Szerinte egy gyermek akkor érzi magát biztonságban, ha keretek között van – rettentően következetes, „nem szigorú, de nagyon következetes". Bevallása szerint a gyerekek eleinte nem kedvelik, aztán nagyon megszeretik. Nemrég egy érzékenyebb edzőjénél egy kisfiú „megevett reggelire"; ő átvette, és nálánál minden rendben volt, nem sírt. Szerinte fontos, hogy különböző szakemberek legyenek egy úszóiskolában vagy egyesületben: olyanok is, akik kedvesebbek, „babusgatóbbak", és be tudják könyörögni a síró gyereket a vízbe.

Anyaság és a szülő–edző–sportoló háromszög

A kérdésre, hogy a gyerek mit változtatott rajta leginkább, a válasza: „Nem, én azt gondolom, hogy semmiben." – gyerekekkel foglalkozik, ért hozzájuk. A kisfia 2019. július 1-jén született; októberben visszament dolgozni, a medenceparton a karján ült a baba, és volt, hogy lepasszolta az egyik anyukának aludni. Elmesélte: egyszer szóltak, hogy bepisilt, gyorsan ment pelenkát cserélni, és az egyik, két gyermeket nevelő anyukája megjegyezte: „Ezt úgy csinálod, mintha a harmadik gyereked lenne." A kérdésre, hogy bekeni-e a popsit: „Nem, minek? Hát nem piros." – gyorsan cserélt, és ment tovább, „mert dolgoznom kell".

A kisfia is úszik: hét éves, ügyes, gyors a vízben – tehetségről még nem beszélne –, és eddig csak aranyérmei vannak. Szeptember óta jár a kisversenyzők közé, de ő nem viszi le heti négyszer: az iskola elkezdődött, és nagyon elfárad. Szerinte a gyerekek „mindent bírnak", de nem akarja, hogy nagyon hamar megutálja vagy kiégjen. Nemrég úgy engedte be az edzésre, hogy csibészkedjen, ne vegye olyan komolyan – most viszont komolyan veszi. Amikor majd ő dönt úgy, hogy élsportoló lesz, akkor lesz komoly.

A szülő–edző–sportoló háromszögről azt mondta: élsportnál nagyon fontos, hogy ez egyben, jól működjön. Az ő idejükben ez nem volt népszerű: a szülők ki voltak zárva, nem lehetett tudni, mi zajlik az uszodában. Ma szerinte jobban kommunikálnak a versenyzőkkel és a szülőkkel pedagógiailag – ezt hiányolta a generációjából, „nem voltunk meghallgatva". Ugyanakkor a szülőnek is meg kell értenie, hogy az élsport önfegyelmet kíván: nem lehet elengedni a gyereket, ha éppen nincs kedve megúszni egy sorozatot, vagy ha kevesebb tehetsége van az adott sporthoz – ha már élsportról van szó, ezt el kell fogadni. Az edzőknek pedig többet kell kommunikálniuk. És ahhoz, hogy valaki eredményt érjen el, edzeni kell:

„Tehát az úgy nem működik, hogyha mondjuk nem úszod meg a szintedet edzésen, és az edző odamegy és megsimogatja a buksidat." – Szepesi Nikolett *

Hozzátette: valószínűleg ma már nincsenek olyan nagy ordibálások és lecseszések az uszodákban, mint az ő idejében.

Legnagyobb siker és örökség 2026-ban

A kérdésre, hogy 2026-ban mit tart a legnagyobb sikerének, első körben önmagát említette: azt, hogy erős, és továbbra is erről beszél. Ugyanakkor furcsa, hogy „mindig engem fognak hívni első körben", ha gyermekbántalmazásról vagy szexuális bántalmazásról van szó:

„Szomorúan mondom azt, hogy ugye emiatt hívnak." – Szepesi Nikolett *

Szerinte jobb lenne, ha olimpiai bajnokként hívnák, hogy arról beszélhessen. Az úszóiskolát is nehéz vezetni „Szepesi Nikiként" úgy, hogy őszinte volt – és „a mai napig is érnek gáncsok".

A műsorvezető zárásul azt mondta: az élete, az útja, ahogy feláll a nehézségeiből, példaértékű – és ezzel nem csak magán segít, hanem mindazokon, akik látják és közel vannak hozzá. Szepesi válasza: „nagyon szépen köszönöm, megint kiráztatok". Arra a kérdésre, hogy ő maga erős nő-e, mint az anyukája, azt mondta: „nagyon remélem, hogy én is", nagyon igyekszik. Arra, hogy az anyukája mennyire lenne büszke rá: „nagyon remélem, hogy az én is, azt gondolom, hogy bizonyára így van."

⚠️ Értelmezhetetlen vagy bizonytalan szakaszok
  • „Szepieszt miuk el" – a lausanne-i tárgyalásra elmenő edző idézete szó szerint így torzultan szerepel az átiratban; a mondat pontos szövege nem rekonstruálható.
  • „lóellenzősen precízen" / „lóellenzősen" – kétszer előforduló, felismerésből torzult kifejezés; a szándékolt szó (kontextusban: katonásan precíz, ill. komolyan véve) nem azonosítható biztosan.
  • Edzésidők: „34-től :30-ig", „343-tól volt négyig", „F:3 F 6:30-tól, tehát F:30-ig", „::30-tól 9:30-ig" – a hajnali és délutáni edzésórák számjegyei torzultak; az edzésstruktúra rekonstruálható, a pontos órák nem.
  • „11- k éves, három évesek voltunk" – valószínűleg „11-12 évesek voltunk", de nem biztos.
  • „irtatlan erős nő" – valószínűleg „írhatatlan erős nő"; az idézetben javítva szerepel.
  • „sóskönyv" – valószínűleg „sókönny"; az idézetben javítva szerepel.
  • „érnek gátak" – valószínűleg „érnek gáncsok".
  • „Makacs kanok" – értelmezhetetlen töredék, esetleg „Makacs kanca [vagyok]".
  • „az egyik volt öt ususás. és sportolónkkal és edzőjével" – a szenior felkészülés társairól szóló mondat erősen torzult.
  • „a Kőérutcából Hajnapba" – helynév torzult, nem azonosítható biztosan.
  • „hogy egy ilyen friss sételt" – értelmezhetetlen töredék (valószínűleg a kórházba vitt friss ételről szól).
  • „a szobati tisztaságot" – valószínűleg a medencetér tisztaságáról van szó.
  • „Kis Noémi" – a név így hangzott az átiratban; helyes írása, azonossága nem ellenőrizhető.
  • „a kisfiam 19. júli 1.jén" – valószínűleg „2019. július 1-jén".
  • „200717-ben kezdtem el" – valószínűleg „2017-ben kezdtem el".
  • „nem ettől, nem a színtőlüm" – értelmezhetetlen töredék a sírás okáról szóló válaszban.
  • „Jaj, elő írja magam" – értelmezhetetlen töredék a bántalmazott sportolók visszhangjáról szóló válaszban.
  • Egyértelműen javított torzítások (a szövegben helyesen szerepelnek): „kispösti" → kispesti, „Tmedence" → tanmedence, „Cselászló/Cselacit" → Cseh László(át), „Komyádi" → Komjádi, „Melburne" → Melbourne, „Ehoveni" → eindhoveni, „magyarú szószövetség" → Magyar Úszószövetség, „lazánba" → Lausanne-ba, „sőström/szára sőström" → Sjöström/Sarah Sjöström, „a hát mostó apám" → a mostohaapám, „fennmadni" → fennmaradni, „az éport" → az élsport, „ösztökkélve" → ösztönözve, „kirázottek" → kiráztatok, „az azt költő olimpián" → az azt követő olimpián, „hátulszószámban" → hátúszószámban, „kijozni" → kihozni, „6- fél hétig" → fél 7-ig, „34-re" → fél 4-re, „a 3034" → a 30–34-es korcsoport, „azortban" → a sportban, „fúr rettentően" → fújt rettentően, „Kovácságit" → Kovács Ágit, „a könyvvelm... könyvet érni" → a könyvemmel... könyvet írni.
Teljes átirat megjelenítése

[00:00:00]Miért gondoltad azt, hogy ezt a könyvet neked meg kell írnod?

[00:00:04][sóhajtás] Hát először is ugye az, hogy bántalmaztak mentálisan és verbálisan is és szexuálisan is, és azt gondoltam, hogy tehát hülyén hangzik, tehát hogy akkor azt gondoltam, hogy hogy még a mentális meg a verbális az még oké elfér, de az, hogy az, hogy szexuálisan bántalmaztak, azért az már nem.

[00:00:28]és hogy ezt meg kell tudnia mindenkinek, mert ettől függetlenül azért minden minden közeg ne egy sport legyen, vagy mondjuk azon belül ne csak az úszás, akár egy tehát bármiféle másik sport, vagy mondjuk egy egy székházban dolgozó emberek.

[00:00:44]Tehát mindegyik zárt közeg, és azt szerettem volna, hogy tudják.

[00:00:57]Sziasztok!

[00:00:57]Ez a Sorsok mögött című műsornén Gergely Éva vagyok.

[00:00:59]Mai vendégem volt már az év úszója és bronzérmes Európa bajnok.

[00:01:04]Ő pedig nem más, mint Szepesi Nikolett.

[00:01:06]Köszönöm szépen, hogy elfogadtad a meghívást.

[00:01:10]Köszönöm.

[00:01:11]Mit szólnál ahhoz, hogyha elkezdenénk egészen egészen az elejéről beszélgetni, mert engem tényleg érdekel az, hogy egy kisgyereket hogy lehet rávenni arra, hogy napi nem tudom hány órát a medencében vagy szárazedzésekkel töltsön.

[00:01:24]Jó.

[00:01:24]Tehát elmeséled nekünk, hogy hogy egyáltalán hogy kerültél te az uszoda közelébe?

[00:01:30]Én hat éves koromban balettoztam és ott Csepelen, a Csepeli Művelődési Házban, és volt ott fél évente bemutató.

[00:01:42]Édesanyám ugye elvitt, a féléves bemutatón még szerepeltem is, viszont eltelt még fél év, és ott már az edző megkérte anyút, hogy hogy ne vigyen el, mert hogy nagyon nem azt csináltam, amit kellett volna, inkább ugye a bordásfalon lógtam, meg szaladgáltam és a apá apukámnak a az anyukája, ő a kispesti uszodában volt ruhatáros.

[00:02:01]És akkor a Zsuzsi mama mondta, hogy akkor kezdjük el lehordani oda a Nikit a kispösti uszodában.

[00:02:08]És így indult az úszókarri.

[00:02:11]Ühüm.

[00:02:11]És te amikor így bekerültél a az uszodába, szóval, hogy mondjam?

[00:02:14]Tehát hogy valahogy nem csak nekem, hanem azért az a az a tény, hogy azért a víz az egy veszélyes közeg.

[00:02:20]Szóval, hogy egy olyan gyerek, aki nem szófogadó, vagy hogy mondjam azt, amikor te a bordásfalon lógsz, és nem emelgeted a lábadat, hogy akkor tehát ez így hogy volt?

[00:02:31]Tehát, hogy hogy emlékszel arra vissza, hogy te mennyire voltál fegyelmezett mondjuk a vízben?

[00:02:35]Hát inkább nagy mozgásigényű.

[00:02:35]Igen.

[00:02:39]Hát anyu lehet, hogy erről többet tudna amúgy mesélni.

[00:02:43]De nagyon sokszor hallottak kint a az előtérben, hogy az edzőm Nagy Sándor üvöltözött velem, hogy Szepesi gyere vissza.

[00:02:50]Nem, tény és való.

[00:02:50]De akkor ugye ez még a Tmedencében volt.

[00:02:53]Ott azért leért a lábunk, tehát nem volt gond.

[00:02:57]Ühüm.

[00:02:59]Szilágyi Liliánnával beszélgettem egyébként, és és ő mondta rólad azt, hogy amikor ő ilyen 10-11 éves volt, és te már idősebb voltál, hogy ő annyira irigyelt téged, hogy hát a Niki Aha.

[00:03:12]hogy a Niki volt az, aki hangosan mindig kiállt, nem csak magáért, hanem másokért is.

[00:03:18]Erre te hogy emlékszel, hogy ez világéletedben ilyen voltál, ilyen harcias, aki kiáll és nem tojik be semmitől?

[00:03:26]Fú, hát most kiráz a hideg.

[00:03:28]Én egyébként nem gondolom így.

[00:03:28]Tehát azért annyira nehéz az élsport, ugye ma is nehéz, de a mi időnkben azért még nehezebb volt.

[00:03:35]És és én inkább arra emlékszem, hogyha ha mondjuk nem úsztam meg egy szintet, akkor megkaptam a a lerovást és és hát az, hogy rajtam volt ugye az úszószemüveg és hogy telesírtam és mit jött a következő sorozat és akkor ugye az a sóskönyv visszafolyt a szememben.

[00:03:55]Én nekem inkább sajnos ilyen emlékeim vannak, de tény és való, hogy 2013-ban, amikor ugye megjelent a könyvem, hogy onnantól kezdve ugye ez az érzés ugye megváltozott, hogy igen, én voltam az első.

[00:04:09]Mikorra tudod datálni azt, amikor először azt érezted, hogy szóval mi volt a nehezebb?

[00:04:17]hogy ha nem tudtál teljesíteni egy szintet a a lebarmolástól való félelemtől sírtál, vagy attól, hogy nem sikerült teljesíteni a szintet?

[00:04:28]Nem az, hogy az, hogy szigorúan ránk szóltak, nem ettől, nem a színtőlüm.

[00:04:34]azért ugye az úszás az a sport, ahol tényleg rengeteg időt töltünk ugye a vízbe.

[00:04:39]Már csak ugye a közege miatt is, hogy ugye mondjuk a vízünk ugye ne vagy bocsánat, a kezünk ne veszítse el ugye a vízérzéket, tehát hogyha mondjuk szombat délelőtt még volt edzés, tehát hétfőn újra meg kellett keresni ugye a vizet.

[00:04:51]Tehát, hogy ez nem olyan egyszerű ez a sport.

[00:04:53]Tehát inkább inkább amiatt Igen.

[00:04:57]Az, hogy az, hogy bántottak érzelmileg és ugye az, hogy volt, tehát mivel sokat edzettünk, van lehetőség arra, hogy ugye ezeket a szintúszásokat mondjuk kijavítsuk.

[00:05:11]Persze ez nem azt jelenti, hogyha mondjuk én egyre jobbat és jobbat úszom edzésen, az ugye a fejlődéshez vezet.

[00:05:20]Azért szeretném, hogyha egy picikét így ismertetnéd azt, hogy hogyan zajlik eg egy ilyen edzés, mert aki nem élsportoló, annak fogalma nincs, hogy ez hány órát jelent egy gyerek életében, milyen dolgoknak kell azon túl megfelelni egyébként, hogy reggel nem tudom hánytól edzés, hogy alakul egy ilyen gyereknek mondjuk az iskolája, mennyire marad gyerekkora?

[00:05:44]Hát akkor már vegyük inkább szerintem azt, hogy amikor már komolyabbra fordult ugye részemről ugye az élsport, én a Sydney Olimpia előtt kerültem fel, akkor már ugye Kis László, vagy bocsánat, akkor még ugye Kis László volt ott az edző, mert ugye a Kovácságit készítette fel ugye a Sydney olimpiára.

[00:06:00]És akkor még, hogy ugye Laci bácsi ott volt, akkor még mi hajnalban úsztunk, emlékeim szerint 34-tól :30-ig, és délután, tehát utána mentünk ugye az iskolába tanulni, és délután pedig 343-tól volt négyig torna, erősítés és 4-től 6 féig ugye egy alapozó időszakban úszóedzés.

[00:06:28]És hát ebben az időszakban azért én erősen 12 éves voltam, szóval fiatal.

[00:06:34]Ma már valószínű, hogy ez azért lágyabb, ugye, de ez az én én generációmban ugye a 2000-es évek elején volt.

[00:06:42]Tehát sok időt vesz igénybe.

[00:06:45]Miután Laci bácsi elment nyugdíjba, ugye ez változott és reggel 6:30-kor már ugye a tornateremben kellett lenni, felszerelni ugye a gumikötelet, kijozni a raktárból ugye a gépeket.

[00:06:57]F:3 F 6:30-tól, tehát F:30-ig volt ugye erősítés, és akkor ::30-tól 9:30-ig volt úszóedzés.

[00:07:04]esetleg, hogyha valaki belecsúszott ugye abba, hogy nem úsza meg mondjuk a a szintet edzésen, vagy mondjuk nagyon rosszul teljesített, akkor volt persze többször, hogy ott maradtunk ugye akár 10-ig is, és délután pedig 34-re kellett leérkezni, hogy egy szárazföldi bemelegítés megelőzze a a vízi edzést, és ez 4 órától ugyanúgy 6- fél hétig.

[00:07:27]Tehát akkor mondhatjuk azt, hogy ezen a tehát az uszodán kívül nagyon lehetőség sincs ezeknek a gyerekeknek arra, hogy mondjuk külső helyről szerezzenek barátokat.

[00:07:37]Tehát innentől kezdve nagyon zárt ez a közeg, nem?

[00:07:43][sóhajtás] Mondjuk akkor nem, mert ugye akkor azért még kicsi voltam, de most már azt gondolom, hogy az embernek arra van ideje, amire akarja.

[00:07:50]És ettől függetlenül nekem én azt gondolom sikerült kialakítani a az iskolában is, általános iskolában is, meg a gimnáziumban is kialakítani egy ilyen baráti brancsot, ami oké, hogy nem beszélünk minden nap, de hogyha ha baj van, vagy mondjuk ünnepek vannak, akkor ugyanúgy felköszöntjük egymást, de tény és való, hogy inkább az uszodában szerzi az ember a barátait.

[00:08:15]Hogyha most vissza kéne emlékezned, akkor mi volt az az első pont?

[00:08:22]Hiszen az előbb ugye elmondtad azt, hogy milyen érzés az, amikor amikor a a sósköny visszacsorog az úszószemüvegből.

[00:08:31]Mikor tudtad először azt, hogy ez tuti biztos, hogy mondjuk nem normális dolog, tehát mondjuk már a bántalmazás kategóriájába csúszik át, ami veled történt, nem pedig a következetes szigornak köszönhető.

[00:08:47]amikor megkerestek a könyvvelm, mert ugye a fülükbe jutott, hogy szeretnék könyvet érni akkor Ühüm.

[00:08:53]Mind az idáig azért sport alatt egyszer sem soha.

[00:08:55]Azt hittem, hogy ez a normális.

[00:08:58]Ühüm.

[00:09:00]Hogy ez kell ahhoz, hogy én eredményt elérjek.

[00:09:03]Az, hogy a kiadó téged megkeresett, ugye a könyv az 2013-ban jelent meg.

[00:09:08]Igen.

[00:09:08]Június 1jén pont, hogy ugye a nyáron mindenki vigye magával a strandra meg a tengerhez.

[00:09:13]Tehát te már gondolkodtál azon, hogy ezt a könyvet megírod.

[00:09:17]Így van.

[00:09:18]Miért gondoltad azt, hogy ezt a könyvet neked meg kell írnod?

[00:09:23][sóhajtás] Hát először is ugye az, hogy bántalmaztak mentálisan és verbálisan is és szexuálisan is, és azt gondoltam, hogy tehát hülyén hangzik, tehát hogy akkor azt gondoltam, hogy hogy még a mentális meg a verbális az még oké elfér, de az, hogy az, hogy szexuálisan bántalmaztak, azért az már nem.

[00:09:47]és hogy ezt meg kell tudnia mindenkinek, mert ettől függetlenül azért minden minden közeg ne egy sport legyen, vagy mondjuk azon belül ne csak az úszás, akár egy tehát bármiféle másik sport, vagy mondjuk egy székházban dolgozó emberek, tehát mindegyik zárt közeg, és azt szerettem volna, hogy tudják.

[00:10:09]Ugyanakkor ugye a könyvnek meg az a címe, hogy én a szexmániás.

[00:10:14]És hát azért így így te a könyvben másról is nyilatkozol, tehát a saját szexuális életedről is nyilatkozol.

[00:10:21]Nagyon-nagyon őszintén.

[00:10:21]Nem féltetek attól, hogy az a zaklatás és az, hogy te őszintén beszélsz önmagadról is, ez nagyon össze fog mosódni?

[00:10:33]Nem.

[00:10:35]Én azt gondolom, hogy igazából nem.

[00:10:35]Azt tudjuk azért, hogy azért kellett bele, tehát ezt ott beszéltük ugye a könyvkiadóban, hogy eladható legyen.

[00:10:44]Tehát hogyha már őszintén beszélünk valamit valamiről, akkor akkor az az legyen eladható.

[00:10:48]A kérdés inkább ugye inkább az volt emiatt, hogy hogy arccal vagy arc nélkül.

[00:10:56]Ühüm.

[00:10:56]Tehát ez egy marha nehéz döntés volt akkor ott.

[00:10:58]És és én mondtam azt, mert ők én úgy éreztem, hogy inkább ők nyilván féltettek, tehát hogy menjen arc nélkül, de mondtam, hogy nem.

[00:11:07]Tehát abba abba mit fognak elhinni az emberek, hogy valaki arc nélkül fog elmondani valamit?

[00:11:13]Mondom, nem, én ezt vállalom.

[00:11:16]De tulajdonképpen azért, amikor megjelent ez a könyv, te téged mennyire készítettek föl pszichésen arra, hogy milyen reakciókat kaphatsz a a megjelenés után?

[00:11:25]Mennyire fognak neked hinni?

[00:11:28]Hányan fognak kiállni melletted?

[00:11:31]Hogy fogják ezt az egész könyvet a helyén kezelni?

[00:11:33]Ott kezelték a könyvet egyébként, ahogy ahol te szeretted volna?

[00:11:38]Abszolút nem.

[00:11:38]Segítettek.

[00:11:38]Tehát mindegy, tényleg olyan olyan team dolgozott akkor körülöttem, hogy hogy le a kalappal.

[00:11:46]Én azt gondolom, hogy én is egész jól bírtam.

[00:11:48]Annyi, hogy két hétig ugye amikor megjelent, tehát ilyen hányás, hasmenés az orrom vérzett.

[00:11:54]Tehát az, hogy tényleg fölkeltem és minden reggel az első az, hogy a telefont megnéztem, most mit hoztak le ugye a napilapok akkor?

[00:12:03]De az első két hét volt nehéz.

[00:12:06]Ühüm.

[00:12:06]És az, hogy érintett téged, hogy gyakorlatilag akkor egy valaki, ha szeretnéd megemlíteni a nevét, akkor említsük meg, hogy ki volt az, aki egyedüliként kiállt mellette.

[00:12:18]A Kis Noémi.

[00:12:18]Igen, igen.

[00:12:18]Én őt személyesen nem ismerem egyébként.

[00:12:22]Ühüm.

[00:12:23]Ő ő volt az egyetlen.

[00:12:24]Ez hogy érintett egyébként téged?

[00:12:26]Az esett nagyon jól.

[00:12:26]Nem az, hogy ki állt mellettem, hanem az, hogy végre én felszólaltam és ugye így ő is elkezdett beszélni.

[00:12:36]Tehát inkább ez mennyire van egyébként Niki benned, vagy mennyire volt, és ez változott-e a 13 év alatt, amióta megjelent a könyv, hogy te ezt a könyvet azért ugye elsősorban önmagadért írtad meg.

[00:12:50]Így van.

[00:12:51]De ez a könyv, ez nagyon sokakra volt hatással.

[00:12:55]Igen, nagyon nagyon kirázem.

[00:12:55][nevetés] Nagyon-nagyon sok bántalmazott sportolóval beszélgettem az elmúlt hetekben, és szinte mindegyik megemlíti a te nevedet meg a könyvedet.

[00:13:08]Igen.

[00:13:08]Jaj, elő írja magam.

[00:13:08]De most kom nem felfoghatatlan.

[00:13:11]Tényleg.

[00:13:14]Az egyik legjobb barátnőm mondja a mai napig, hogy most már jó lenne, hogyha elhinném, de nem felfoghatatlan.

[00:13:18]Nem tudom elhinni mai napig.

[00:13:22]Ö, tehát az én ezt úgy, úgy gondolom, hogy az élsport és a könyv eredménye ez, ami most vagyok.

[00:13:29]Tehát, hogy ugye az éport azért az kemény, megerősít, öüm tényleg tényleg tök jó dolog.

[00:13:40]Én mindenkinek csak aján ajánlani tudom.

[00:13:41]Tehát ez például például a mai napig nem kések el sehonnan.

[00:13:45]Tehát ez tényleg megtanít ugye arra, hogy igyekezzél precíz lenni.

[00:13:51]illetve a könyv, igen, az igazságmondás, tehát ami itt van most, az annak a kettőnek az eredménye.

[00:13:55]És persze, ha valamit nem akarok, most azt nem csinálom.

[00:14:00]Ühüm.

[00:14:00]Tehát gyakorlatilag egy ilyen határszabásra megtanít, meg megtanított meg te szexuális bántalmazásod, azt pontosan ki követte el?

[00:14:10]Egy stábtag.

[00:14:11]Ühüm.

[00:14:12]Az uszodán belül.

[00:14:13]Ühüm.

[00:14:13]Igen, aki ugye ahhoz segít amúgy hozzá, hogy mondjuk az izomzatunk az mind edzésről edzésről rendben legyen.

[00:14:19]És akkor te ezt elmondtad bárkinek?

[00:14:22]Akkor nem egy jó pár hónapra rá az egyik úszótársamat megkértem, hogy jöjjön el velem.

[00:14:29]Mertogy ezt és ezt csinálja ugye a stábtag.

[00:14:31]És akkor döbbent rá ugye a a lány, mert hogy ugye ez lány volt, hogy veled is ezt csinálja.

[00:14:37]Mondom, miért?

[00:14:39]Mondom, veled is ezt csinálja.

[00:14:39]És akkor mondta, hogy igen.

[00:14:43]Aha.

[00:14:43]És akkor úgy onnantól kezdve együtt elkezdtünk állni.

[00:14:44]11- k éves, három évesek voltunk, fogalmunk nem volt, hogy mi az, és őszinte leszek, miután szexuálisan bántalmazott is.

[00:14:51][horkantás] Én nem tudtam, hogy mi az.

[00:14:53]Tehát én nem tudtam, jó, a csókot már tudtam, de hogy még akkor csókolozni se csókoloztam.

[00:14:59]Tehát semmi, semmi vágy, semmi fogalmam nem volt ezekről az érzésekről.

[00:15:04]Ezeknek a traumáknak a feldolgozásához mennyire kértél segítséget, szakmai segítséget?

[00:15:11]Sajnos nemennyire.

[00:15:14]Igen, ezt picit bánom, és sokat gondolkodom rajta.

[00:15:16]Ugye nekem van egy kisfiam és igen, nekem is 24 óra a nap, és annyi minden van most körülöttem, hogy hogy sajnos nem fér bele, de idővel el fogok menni.

[00:15:27]És egyébként pont ez az, hogy erre lennék amúgy nagyon kíváncsi, hogy hogy az, hogy szexuálisan bántalmaztak, és hogy és hogy a saját nemi életemben ugye ez nem jött ki, hogy ez miért van.

[00:15:39][horkantás] Én most ugye megkérdeztem, de nem foglalkoztatott keretek között, ugye, mert az egyik budapesti egyetemre járok jelenleg, és ott ugye egy pszichológus tanárt, hogy ez miért van, és azt mondta, hogy azért tudok róla ilyen könnyen beszélni, meg átlendülni, merthogy túl vagyok ugye ezen az egészen.

[00:16:01]Mennyire volt an a érzés erős, hogy én ezt meg akarom nyerni, én ezt meg akarom csinálni, én ezért gyakorlatilag mindent megteszek?

[00:16:09]Nem voltunk erre pszichológiailag ösztökkélve, pedagógiailag sem nagyon.

[00:16:17]Tehát inkább az volt, hogy ugye elnyomtak minket, aztán sikerült a verseny, úgyhogy sikerült.

[00:16:20]Tehát ez egy nagyon jó példa arra, amikor a Európa bajnoki bronzérmemet nyertem, merthogy előtte m jól emlékszem, akkor három hetet voltunk Dél-Afrikáb edzőtáborba, onnan elrepültünk Pekingbe az előolimpiára, ugye 2008-at írunk.

[00:16:38]Ühüm.

[00:16:40]Pekingből hazajöttünk, itthon töltöttünk négy napot, és utána elmentünk egy hónapra Mexikóba edzőtt táborba.

[00:16:44]Utána hazajöttünk és egy h egy hón egy hét múlva mentünk egy hóbe az Európa bajnokságra és Mexikóba egyszerűen mivel ez magaslati edzőtábor volt, tehát tényleg ki lehet próbálni amúgy 25-ös medencébe készültünk és akkor úszon ott valaki 3x 800 gyors ötös, hetes kilences levegővel magaslaton.

[00:17:06]Tehát kőkemény.

[00:17:06]Ott történt történt egy olyan, hogy hogy az edzőm meg akarta változtatni és ugye 2008, tehát én 97-ben kezdtem ugye az úszást, tehát azért elég sok idő eltelt ahhoz, hogy valaki egy technikai, úgy, hogy már felnőtt versenyző voltam, technikai javítást változtasson meg úgy, hogy már egy megszokott mozgás formán volt.

[00:17:28]Én mindig is oldalra levegővel, vagy oldalra vettem a levegőt pillangon, és mondta, hogy vegyem előre.

[00:17:35]És valami úton, módon nem tudtam annyi oxigént beszívni, tehát nem nem volt jó.

[00:17:43]Tehát olyan oxigénadós állapotba kerültem, hogy ez hihetetlen.

[00:17:49]És hát nem csináltam, és odajött és letépte a az úszósapkát a fejemről, és eldobta nagyon messzire.

[00:17:55]Az csak utána szembesült, elküldött, elzavart.

[00:18:00]összeszedtem a cuccomat, és utána szembesültem vele, hogy igazából tök sok hajamat, ugye a gumiúszósapkáról beszéljünk, hogy tök sok hajamat ki is tépte az úszósapka.

[00:18:10]Igen.

[00:18:10]Na mindegy.

[00:18:10]És utána jött az Európa bajnokság, és ugye ott nyertem egy bronzérmet, és úgy, hogy Mexikóba, Mexikó hazajövett, én abba akartam hagyni, én nem akartam úszni.

[00:18:21]Ühüm.

[00:18:21]Mondom, minek?

[00:18:21]Tehát ott már azért úgy voltam vele, hogy elmúltam azért 20 éves, majdnem 21 éves voltam már.

[00:18:27]És ne márményképek következnek, ahogy ezt már a nézők megszokták.

[00:18:35]Egy picikét változtattunk a műsor struktúráján, és a vendégek hoznak magukk a fényképet, vagy titkos úton jutok hozzá a fényképekhez.

[00:18:44]Ez most éppen nem titkos.

[00:18:47]Nézzük az első fényképet.

[00:18:51]Igen, ez pont a Ehoveni Európa bajnokság.

[00:18:57]Mit látszik?

[00:18:59]Hát itt örültem.

[00:19:00]Nagyon örültem.

[00:19:00]Meg meglepően örültem.

[00:19:03]Igen.

[00:19:03]És meg is lepődtem, mondom ezen a bronzérmen.

[00:19:08]Na de éppen az, hogy ugye az előbb azt említetted, hogy a a felkészülés után annyira dühös voltál, bocsán edzőtábor után annyira dühös voltál, hogy azon gondolkodtál, hogy talán abbahag.

[00:19:17]Most ehhez képest ugye bronzérmet hoztál.

[00:19:21]Igen, igen.

[00:19:21]Nem szoktam foglalkozni, hogy mi lett volna, ha m mert mert ha mondjuk azt vesszük alapul, nyilván ez a mi csibészségünk volt ott az edzőtáborban.

[00:19:33]Rajtam kívül még egy lány volt egyébként az edz egész edzőtáborban, egy lány úszó és de nyilván nem a legszebb dolgot csibészséget ki, de utána azt csináltuk, hogy azon versenyeztünk, hogy kit küld el többször Ühüm.

[00:19:52]Az edzésről.

[00:19:52]Hát én nyertem, de ez a bronzérem itt van.

[00:19:55][nevetés] Oké.

[00:19:59]Következő fotó.

[00:20:02]Igen, ez 2007 tavasza.

[00:20:07]Ühüm.

[00:20:08]Ez a Komyádi uszodában volt, és 200 háton úztam szintet a világbajnokságra.

[00:20:15]Itt nagyon örültem, nagyon rettentően.

[00:20:17]És amúgy a vezetőedzőmnek kifelé mutatom ugye ezt, hogy mennyire boldog voltam, mert ugye emlékeim szerint talán rajtam kívül lehet ugye a a Cselászló úszott ugye ezen a versenyen szintet, tehát nagyon kevesen úsztuk meg arra arra a versenyre a szintet.

[00:20:32]És ez jó volt, mert hát tudtam, hogy automatikus utam van ugye a Melburne 2007-es világbajnokságra.

[00:20:40]Ha már Cselacit említetted, akkor azért ő egy fontos ö szereplő a te életedben.

[00:20:46]Én azt gondolom nagyon, mert a könyved megjelenése után azért ő bocsánatot kér tőled.

[00:20:53]Igen.

[00:20:53]Nem csak ezért is amúgy.

[00:20:53]Hát azért 11 évig csak együtt versenyeztünk.

[00:21:00]Edzőtáborba együtt keltünk, együtt feküdtünk, együtt reggeliztünk, mindent együtt csináltunk szinte.

[00:21:03]Tehát már tényleg lassan lehet mondani az ilyen sportbarátokat, hogy testvéreid.

[00:21:13]De igen.

[00:21:13]És ezért sem nehezteltem amúgy senkire és ő rá sem, hogy amíg ugye valaki nyilván tudta, hogy mi zajlik ugye a mi generációnkban, az é sportban, hogy nem álltak ki mellettem és nem mondta azt, hogy igen, mondjuk a szepinek igaza van.

[00:21:31]És tudtam azt, hogy hogy tényleg nem lehet.

[00:21:34]Tehát amíg benne van, addig addig szerencsétlenek, szegények.

[00:21:40]Mi ugye abszolút támadhatóak voltunk.

[00:21:44]És igen, a Laci volt az első és az egyetlen, aki személyesen bocsánatot kért.

[00:21:53]És ugye egy interjújában talán ugye el is hangzott, hogy ez az egy, amit bánt ugye akkor, hogy nem akkor állt ki.

[00:22:00]Üüm.

[00:22:00]Amikor ugye megíródott a könyvem.

[00:22:03]De milyen érdekes.

[00:22:03]Ez most már a második olyan dolog, amit nem akkor kapsz meg.

[00:22:09]Igen.

[00:22:09]Hanem később.

[00:22:09]De végül is megkaptad.

[00:22:11]De megkaptam.

[00:22:11]Igen.

[00:22:11]És ez a fontos szerintem nekem legalábbis azért nem éppen a legszerencsésebb voltam az étban, mert én csúsztam le egy századdal dobogóról is egy Európa bajnokságon.

[00:22:24]Öz tudtam azt, hogy mire vagyok képes, és pont ezért én mindig meg voltam elégedve egy döntővel, ami én azt gondolom, ilyen 80%-ban azért sikerült is.

[00:22:36]M inkább a élsport pályafutásomnak a a végét sorolnám ide, hogy hogy ugye van bennem egy űr, hogy ugye engem eltiltottak egy szabály miatt, azt, hogy a magyarú szószövetség nem jelentette be, hogy újra úszom.

[00:22:50]És ugye én ezért kezd azért kezdtem akkor ott újra 2009 őszén, mert szerettem volna részt venni az azt követő úszó Európa bajnokságon, ami szint úgy Budapesten volt, meg ugye szerettem volna felkészülni a harmadik.

[00:23:05]Ez hogy létezik, hogy lehet olyan, hogy hogy elfelejtik lejelenteni az egyik versenyzőt őszintén?

[00:23:09]Kíváncsi vagyok.

[00:23:11]Hát [torokköszörülés] én azt a választ kaptam, hogy ez az én feladatom.

[00:23:14]Lehet volna újra bejelenteni, hogy új újra úszom.

[00:23:16]Azt utána ugye volt egy úszóedző, mert ugye megpróbáltak ezen változtatni, hogy mert ugye nem doppingoltam, hanem egyszerűen ugye nem lett bejelentve a Len és a Fina felé, hogy újra úszom.

[00:23:32]Ö, [sóhajtás] tehát volt egy úszóedző, ö az egyik budapesti uszodából, aki ugye a saját tárgyalásomra elment lazánba, és és a mai napig ő volt az egyetlen, amikor odajött, és szó szerint idézzem, hogy Szepieszt miuk el.

[00:23:51]Ühüm.

[00:23:51]És ez nem a saját edzőm volt, hanem egy másik budapesti uszodának a vezetőedzője.

[00:23:58]És utána már gyakorlatilag nem gondoltál arra, hogy oké, egy év eleltiltás, de hogy utána tovább folytatod?

[00:24:06]Nem, semmit nem, mert közben a Nemzetközi Olimpia bizottság ugye hozott egy határozatot, hogy ha ha valakit több mint fél évre egy olimpiai ciklusban eltiltanak, az nem indulhat az azt költő olimpián.

[00:24:17]Úgyhogy igazából itt kérdés sem volt.

[00:24:19]Hát akkor ugye akkor mire készüljek, mire menjek le?

[00:24:23]Hogy telt el az a nyolc év, amit nem az uszoda közelében töltöttél?

[00:24:27]Tehát ami ami amíg rájöttél arra, hogy aki valaha egyszer ilyes sportoló volt, az nem tud elszakadni.

[00:24:34]Az Istennek se tud elszakadni attól a közektől.

[00:24:38]Az a nyolc év az azt hogyan kell elképzelnünk?

[00:24:41]Amúgy jól, tehát én azon nagyon sokat buliztam, [nevetés] éltem.

[00:24:45]Persze ez nem azt jelenti, hogy ugye az é sport mellett én nem buliztam, vagy akkor is buliztam, mert azért egyszer vagyunk fiatalok.

[00:24:52]Abból a abból a szempontból szerencsés vagyok, hogy ahol dolgoztam, ugye a sportolóké volt, tehát sportolók között voltam ugyanúgy.

[00:25:03]Ühüm.

[00:25:03]Oké.

[00:25:03]Következő kép.

[00:25:08]Igen.

[00:25:08]Igen.

[00:25:08]Hát tudni kell, hogy én azért szeniorba versenyzem.

[00:25:13]Ühüm.

[00:25:13]Ö 200717-ben kezdtem el, bocsánat, amikor itthon volt a az első úszó világbajnokság, és akkor mi szeniorok követtük őket.

[00:25:27]Igen.

[00:25:27]És egy honvédban dolgozó úszóedző beszélt rá 2016 szeptemberében, hogy de Niki, gyere, mert jó lesz és tényleg jó.

[00:25:37]Nagyon durva, de nagyon nagy voltam.

[00:25:39]Nagyon meg voltam hízva, fúr rettentően.

[00:25:42]42-es volt a versenydresszem, szörnyű.

[00:25:49]És ugye ez mi?

[00:25:49]Ez 2017.

[00:25:53]És én januárban megcsináltam egy diétát és hat hét alatt 20 kg-t fogytam.

[00:26:00]Te jó ég.

[00:26:01]Igen.

[00:26:01]És utána még hat hét alatt 5 kgt.

[00:26:04]És akkor azért ugye az egyik budapesti uszodában készültem, az egyik volt öt ususás.

[00:26:10]és sportolónkkal és edzőjével.

[00:26:10]És akkor már az edző is ám szólt, hogy most már Niki azért elég lesz, tehát hogy ne legyen valami egészségügyi háttere, de de ugye az a diéta azt ugye hat hétig is lehet csinálni, tehát tovább nem.

[00:26:20]Ezt ugye mint volt élsportoló, azért lóellenzősen precízen be is tartottam, úgyhogy igen, itt mind a három hátulszószámban bronzérmet nyertem.

[00:26:32]azért jó érzés, független attól, hogy világbajnokságról 2007-ben Melburnben ott van egy hatodik helyem 200 háton és azzem 100 háton kilencedik lettem.

[00:26:44]Ühüm.

[00:26:45]Igen.

[00:26:45]És itt meg érmet nyertem szeniorba.

[00:26:47]Tehát azt kell mondanom, hogy élvezem újra az úszást, és egész más.

[00:26:55]Tehát itt önmagadér úszol, önmagadért edzel, minden önköltséges természetesen.

[00:27:00]Ms amúgy szerintem keményebb.

[00:27:08]Tehát míg az elitban tudod azt, hogy mondjuk elmész egy versenyre és akkor mit tudom, sőström, szára sőström most nyerni fog.

[00:27:14]Itt nem tudod, tehát én én emlékszem, hogy itt itt én ugye kettes korcsoport kicsi voltam, ugye az a 3034, és a fölöttem lévő korcsoportban egy amerikai nő, a hármas korcsoportban 35-39 év évesek között annyit úszott 100 háton, mint amennyit én az élsportban.

[00:27:37]Az hogy lehetséges?

[00:27:38]Nem tudom.

[00:27:38][nevetés] Tehát kemény, nem?

[00:27:40]Vannak országok, ahol ahol ahol itt is, tehát szeniorba is rendesen járnak leedzésre.

[00:27:48]Nyilván nálunk még azért nem ennyire, bár most már kezd kezd népszerű lenni, de még mindig persze nem tartunk ott, mondjuk, mint Amerika, ahol ahol azért ezt is komolyan veszik.

[00:27:58]Ez kicsit tudod milyen nekem, hogy hogy van egy hét-nyolc éves szünet a két fajta úszás között.

[00:28:04]Nekem ez annyira elválik, és olyan, mintogyha azok a dolgok most jönnének össze neked, amik az elsőben Igen.

[00:28:12]Hát volt erre példa amúgy azortban is, hogy én abbahagytam.

[00:28:20]Ö 2000 ugye Peking után, Pekingi olimpia után 2008, akkor még szeptemberben elkezdtem és hát édesanyámnál agydaganatot diagnosztizáltak 2008 októberében.

[00:28:36]Ms nagyon-nagyon igyekeztem.

[00:28:43]Bocsánat, semmi baj.

[00:28:46]Szóval így igen.

[00:28:49]Igen, mert ugye édesanyám elhunyt.

[00:28:52]Sajnálom.

[00:28:55][horkantás] Anyukád neked mekkora támasz volt?

[00:29:06]Nem is támasz volt, hanem így irtatlan erős nő.

[00:29:10]Ühüm.

[00:29:11]Jöhet a zsebkendő.

[00:29:11][nevetés] Szóval te anyukád egy erős nő.

[00:29:17]Nagyon erős nő volt.

[00:29:17]Igen.

[00:29:17]Rettentően.

[00:29:20]13 éves voltam, amikor a hát mostó apám, mert a testvéremnek az apukája nevelt fel fél éves korom óta, de nekem ő az apu.

[00:29:31]Tehát ugye sajnos elváltak.

[00:29:33]És hát ugye az élsport mellett azért a a magánéletünk azért nagyon nehéz volt, ugye el kellett költöznünk onnan, ahol laktunk.

[00:29:47]Éltünk kint a keresztanyukámnál és a mamámnál is Csepelen, és akkor ugye anyu hajnalba onnan vitt be gyerekként edzésre.

[00:29:56]Úgyhogy ugye hát ott a tesóm, aki utána a Kőérutcából Hajnapba ment érte.

[00:30:01]hozta be őt iskolába, úgyhogy melózott rendesen.

[00:30:07]Szólnál a agydaganatot diagnosztizáltak, és igyekeztem neki visszaadni azért mindazt, amit ugye megtettem.

[00:30:17]Szóval az volt, hogy én a reggeli edzések után mentem haza, és hogy ne a kórházi kajátye, főztem neki ebédet behozzá a kórházba, ugye az amerikai útra, hogy egy ilyen friss sételt.

[00:30:32][horkantás] [sóhajtás] onnan ugye vissza megpróbáltam pihenni a délutáni edzés előtt, utána megint hazafőzni neki vacsorát be, tehát ez nagyon-nagyon nehéz volt, és akkor elfáradtam, és akkor utána január 2009 januárjában abbahagytam az úszást, mert szükségem volt rá, hogy feltöltődjek.

[00:30:55]viszont 2009 szeptemberében újra kezdtem, tehát pihentem azért egy kilenc hónapot, ami nagyon-nagyon jót tett.

[00:31:02]És utána amikor elkezdtem újra úszni, ugye mivel nem voltak eredményeim, semmiféle támogatásban nem részesültem, tehát se fizetés, se edzőtáborba nem vittek.

[00:31:17]Szóval maradtam itthon és készültem, míg mondjuk a vezetőedző ugye elment a akkori kerettel ugye edzőt táborozni, akik ugye arra ugye megér megérdemelték megérdemelték, akiknek ugye ez járt.

[00:31:32]Ühüm.

[00:31:34]És akkor jött az úszó rövidpályás országos bajnokság, ahol mind délelőtt az előfutamokban, és délután is országos csúcsokat húztam.

[00:31:43]Tehát öt országos csúcsot úsztam azon a versenyen négy nap alatt.

[00:31:48][sóhajtás] Ugye ez tartott egy csütörtöktől vasárnapig, és akkor hétfő reggeli edzés.

[00:31:56]Mentünk le a tornaterembe, hajnalba.

[00:32:01]Nem én voltam a legfiatalabb, tehát voltak nálam jóval jóval fiatalabbak, mert ugye akkor én már 20 éves voltam, igen.

[00:32:11]És nagyon nagy lecseszést kaptam, hogy én hogy képzelem, hogy magamat felkészítem.

[00:32:19]Igen.

[00:32:21]Makacs kanok.

[00:32:26]Pedig csak edzeni jártam el.

[00:32:26]Nyilván annyi volt, mert arra emlékszem, tisztán emlékszem, hogy hogy ugye a vezetőedző nem volt a házb, ugye nem nem tartózkodtak otthon, és nagyon jó vidám edzések voltak, tehát tök jó volt.

[00:32:43]És ezáltal, hogy ugye vidámabb volt a légkör, nagyon jó időket is húztam edzésem.

[00:32:50]azért az, hogy te milyen nehézségekből álltál föl, vagy kívülről tekintve, ezt nem tudom, azt szeretném tudni, hogy neked ezt belül milyen megélni, tehát hogy olyan, mintogyha ez a Niki a sebezhetetlen.

[00:33:07]Amúgy igen, pont egyik barátnőmmel beszélgettem erről.

[00:33:09]Ugye nekünk is van egy ilyen kis kis brancsunk.

[00:33:17]hogy amúgy igen, persze szoktam ezt mutatni, hogy Niki a sebezhetetlen, de de nagyon sokat dolgozom magamban ugye ezen.

[00:33:25]Attól függetlenül ugye azért az érzéseimet, tehát hogy mit tudom én rossz kedvem van, vagy hogyha rossz történik, akkor kisírjam magam.

[00:33:32]És ugye ez nem azt jelenti, hogy nem sírok mondjuk a szűkebb baráti köröm előtt.

[00:33:36]De igen, ettől függetlenül én is, ha úgymond sokat sírok ugye otthon is, hogyha mondjuk valami rossz dolog történik ugye az életemben, de azt gondolom, hogy egy életünk van és és menni kell, tehát fel kell állni, nem szabad megtörni ráadásul úgy, hogy anya vagyok én is, tehát nincs nincs összeomlás, menni kell előre, és sorban még egy dolgot be kell illeszteni a te életedbe, akkor szerintem ez nagyon-nagyon fontos, hogy neked van egy saját úszóiskolád.

[00:34:02]Igen, ahol én voltam, és ultra cuki, tehát hogy és hangosak.

[00:34:08][nevetés] Nagyon hangosak és nagyon cukik a gyerekek.

[00:34:12]Így van.

[00:34:14]Így van.

[00:34:14]Már csak azért sem, mert ugye tényleg picikkel foglalkozón, foglalkozunk ugye három éves kortól.

[00:34:17]Bár eddig volt extra három gyermek, aki két és fél éves volt és jött.

[00:34:23]Ugye a szobati tisztaságot azért tartjuk, mert nem azért vagyunk, hogy takarítsuk, hanem ugye a gyermekeket megtanítsuk úszni.

[00:34:33]Igen, három éves kortól foglalkozunk gyermekekkel, és inkább az van, hogy igen, megtanítjuk őket úszni, mert azért az egy nagyon fontos dolog, és ugye veszélyes is ugye közegében, hogyha már el is mennek ugye nyaralni, vagy strandra, vagy tengerhez, bárhova, sajnos minden nyáron megvan ugye a baj.

[00:34:54]De nagyon figyelünk arra inkább, hogy a gyermekek mentális és mozgásbeni fejlődése rendben legyen.

[00:35:00]Tehát azt tartjuk szem előtt.

[00:35:02]Ühüm.

[00:35:04]Ö amit ide kiemelnék, és én emlékszem, hogy hogy amikor elkezdtem a saját úszóiskolámat, mert ugye én egy vízilabda egyesületben voltam úszóedző első körben, én emlékszem, hogy 14 gyerekkel kezdtem, és ahogy ez fejlődött, fantasztikusan jó érzés volt az, hogy hogy nem azt látták, hogy hogy most ahhoz a hölgyhöz, lányhoz visszük, aki a könyvet írta.

[00:35:35]Ühüm.

[00:35:38]Tehát olyan, mintogyha egy kicsit ezt így felül akartad volna írni.

[00:35:40]Vagy emögött mi van szerinted?

[00:35:47]Nem, annyira nem gondolom ezt magam részéről gondolkodásban olyan bonyolultnak.

[00:35:53]Megtaláltam a helyem.

[00:35:55]Ühüm.

[00:35:55]Tehát én azt gondolom, hogy ez ez a nekem való, és nem is csinálnék mást.

[00:36:01]Tehát rettentően következetes vagyok, nem szigorú, de nagyon követ.

[00:36:03]Tehát én azt gondolom, hogy egy gyermek akkor érzi magát biztonságban, hogyha keretek között van.

[00:36:10]Ühüm.

[00:36:11]És ezt tartom.

[00:36:11]És igen, az is van, hogy a az elején nem kedvelnek, de utána nagyon megszeretnek.

[00:36:17]Ez pont egy tegnapi eset, hogy ugye igyekszem olyan szakembereket magam mellé állítani, aki mondjuk nem ugyanolyan, mint én, hanem hanem mondjuk gyerekek szavával élve kedvesebb, mit lehet, hogy babusgatóbb, hogyha mondjuk ugye be kell könyörögni ugye a vízbe, mert éppen sír.

[00:36:38]Pont tegnap volt egy olyan kisfiú nálam a nem pont nálam, hogy hanem ugye az egyik érzékenyebb edzőmnél, akit mondjuk ő megevett reggelire, és utána fogtam és elvettem, és nálam már minden rendben volt, nem sírt, nem volt semmi gondja.

[00:36:52]Tehát, hogy ez nagyon fontos, hogy kellenek ugye a különböző szakemberek egy úszóiskolában meg egy meg egy egyesületben is szerintem.

[00:37:03]illetve visszatérve ugye az előzőben, amit elkezdtem, hanem hanem tényleg az, hogy nem a nem a könyvébéli szepasinik itt nézik, hanem hanem az, hogy szájról szájra terjedve a szakmai oldalam miatt jö.

[00:37:20]Hány hány gyermek jár most hozzád?

[00:37:22]Olyan 100-10.

[00:37:23]Te jó ég!

[00:37:24]Igen, de jó!

[00:37:25]Tehát ez egy pici.

[00:37:25]Ennél több gyermek nem is jöhet, mert nagyon pici teamben dolgozunk együtt.

[00:37:30]M én nem szeretem azt látni, hogy egyesületekben meg mondjuk úszóiskolákban ez a folyamatos edzőváltás van.

[00:37:39]Tehát azt gondolom, hogy én az az ott az ott valamiért van, és valamiért nem biztos, hogy jól működik.

[00:37:45]És szerintem a mai világban ezt ezt a szülők is látják.

[00:37:50]Mert ugye régen régen ez se volt ezzel nem nem ez se volt, ezzel sem foglalkoztak, hogy miért van az, hogy másikusz, de ma már ugye ezt azért látni.

[00:38:00]És például az egyik egyik oktatóm, úszóedzőm, ő [torokköszörülés] 11 éve dolgozik velem.

[00:38:11]De jó.

[00:38:12]Tehát nem az van, hogy akkor eljön és akkor egy-két évet van nálam, és akkor továbbá.

[00:38:17]Nem, 11 évet dolgozunk együtt.

[00:38:20]A másik úszóedzőm és fejlesztőpedagógusom 2009 óta dolgozunk együtt.

[00:38:27]Mit változtatott leginkább rajtad az, hogy gyereked lett?

[00:38:33]Szintén szerintem semmit, amikor még [nevetés] már csak azért is, mert ugye gyerekekkel foglalkozom, és most ugyanígy egy történőt ugrott be, amikor megszületett a kisfiam 19.

[00:38:44]júli 1.jén.

[00:38:44]Én októberben kezdtem dolgozni, úgy a medenceparton voltam, és ő a karomon ültm és volt, hogy lepasszoltam ugye az egyik anyukának, ott aludtak nála.

[00:38:54]Na mindegy.

[00:38:57]És akkor így jöttem, mentem ott a melóba, szóltak, hogy hogy bepisilt.

[00:39:02]Mondom, jó, jó, jó, gyorsan odamentem pelenkát cserélni, és rám szólt az egyik anyukám, akinek két gyermeke van, hogy ezt úgy csinálod, minthogyha a harmadik gyereked lenne.

[00:39:09]És hát mondom, azt mondja, de nem kened be ugye a popsiát?

[00:39:15]Mondom, nem minek?

[00:39:15]Hát nem piros.

[00:39:15]Azt gyorsan átcseréltem, azt mondom menjünk tovább, haladjunk, mert mondom, dolgoznom kell.

[00:39:22]Nem, én azt gondolom, hogy semmiben.

[00:39:24]Nem, tehát gyerekekkel foglalkozom.

[00:39:27]Értek a gyerekekhez?

[00:39:27][nevetés] Szerinted mennyire fontos egyébként ez a fajta háromszög, amit mindig említeni szoktak szülő, edző és a sportoló?

[00:39:34]Most nevezzük a gyermeket sportolónak.

[00:39:40]Élsportoló.

[00:39:40]Igen, mert azért, mert azért nem mindegy, mert ugye az én kisfiam is ugye úszik.

[00:39:44]Na, ezt akartam kérdezni, hogy igen, az én kisfiam is úszik, és még csak sportol.

[00:39:49]Tehát azt gondolom, hogy hogyha valaki már élsportoló lesz, azt nem a szülő dönti el, hanem ugye majd a gyermek saját szemében.

[00:40:00]Viszont, hogyha igen, oda kell, tehát hogy a a sportoló, a szülő, edző, ez sem egyszerű.

[00:40:06]Tehát most, hogy ebbe is benne vagyok, nem olyan könnyű, mert tök őszintén mondom, mivel a fiam hét éves, m ügyes, tehát itt még én még tehetségről sem beszélnék.

[00:40:17]Ügyes, gyors a vízbe.

[00:40:20]Eddig aranyérmei vannak csak.

[00:40:26]De most, hogy elkezdte a kisversenyzőknél szeptemberbe, én én se viszem le heti négyszer.

[00:40:30]Tehát, hogy én szóltam, és nem azért, mert az iskolát is elkezdte, és mondjuk nagyon fáradt lesz.

[00:40:36]Egyébként azt gondolom, hogy mindent bírnak, hanem nem akarom, hogy megutá nagyon hamar megutálja, vagy kiégjen mondjuk.

[00:40:45]Tehát én például nem olyan [nevetés] rég a az edzésre is úgy engedtem be, hogy csibészkedjél, tehát hogy ne vegyen olyan komolyan, nem kezd bőven ráír majd akkor, amikor majd ő eldönti, hogy most élsportol lesz, és akkor most lóellenzősen ő most azt komolyan veszi.

[00:40:59]De ha mondjuk élsportról van szó, ott nagyon fontos ez a ez a háromszög, hogy ez egyben jól működjön.

[00:41:08]És nem biztos, hogy erre én vagyok a megfelelő példa, de mert ugye a mi időnkben nem volt meg ez ez a ez a három három személynek ugye a jó együtt dolgozó munkakapcsolata nem is volt nem is volt népszerű talán.

[00:41:27]Tehát akkor akkor is úgy akkor ki voltak zárva a szülők és nem lehetett tudni, hogy ugye mi zajlik ugye az uszodában.

[00:41:39]De ugye most én azt gondolom, hogy jobban ki vannak szolgáltatva ugye a versenyzők, tehát simán meg lehetne tartani ezt a háromszöget, de ahhoz, hogy valaki élsportoló legyen, azt azt például a szülőnek is meg kell érteni azt, hogy kell kell egy kell egy önfegyelem.

[00:41:53]Tehát nem lehet azért elengedni a gyerekeket, hogy akkor most mit tudom én, ő most nem szeretné leúszni éppen ezt a sorozatot, mert nincs kedve, mert lehet, hogy kevesebb tehetsége van mondjuk az adott sporthoz, de hogyha már tényleg ott van és éls sportról van szó, akkor ezt el kell fogadni.

[00:42:10]Ugyanúgy ugye az edzőnek is többet, én nagyon bízom benne, hogy ma már többet kommunikálnak ugye a versenyzőkkel és ugye a szülőkkel pedagógiailag.

[00:42:21]Tehát én ezt hiányoltam a az én generációmból, hogy hogy nem voltunk meghallgatva.

[00:42:29]Szóval ezben nagyon bízom, hogy azért ez változott, de ahhoz, hogy valaki eredményt érjen el, ahhoz edzeni kell.

[00:42:35]Tehát az úgy nem működik, hogyha mondjuk nem úszod meg a szintedet edzésen, és a edző odamegy és megsimogatja a buksidat.

[00:42:42]Persze valószínű nem úgy van már, mint az én időmben, hogy nagyon nagy ordibálások az uszodában és lecseszések.

[00:42:51]Te most 2026-ban, ha önmagadra nézel, akkor mit tartasz a legnagyobb sikerednek?

[00:43:03]Hát első körben magamat, ahogy ugye jellemeztél, hogy erős vagyok, hogy erős vagyok továbbra is erről beszélni, és és ugye még mindig furcsa az, hogy az, hogy mindig ugye engem fognak hívni első körben.

[00:43:20]Bármi sajnos gyermekbántalmazással kapcsolatos vagy szexuális bántalmazással kapcsolat.

[00:43:27]Tehát szomorúan mondom azt, hogy ugye emiatt hívnak.

[00:43:28]Nyilván jobb lenne mondjuk amiatívnak, hogy mondjuk olimpiai bajnok vagyok és mondjuk beszéljek arról.

[00:43:40]Hát az úszóiskolámat azt gondolom, tehát azért azért nehéz szepesi nikiként fennmadni úgy, hogy ugye az, hogy őszinte voltam.

[00:43:57]Ühüm.

[00:43:57]Tehát ez nehéz, mert ettől függetlenül ugye a mai napig is érnek gátak.

[00:44:03]Azt gondolom, hogy a az életed, meg ahogy az utadon maradsz, meg visszatérsz, meg ahogy felállsz a nehézségeidből, az azt gondolom, hogy példaértékű.

[00:44:14]Ez az egyik része.

[00:44:14]A másik pedig az, hogy ezzel nem csak magadon segítesz, hanem mindazokon, akik látnak téged, meg akik közel vannak hozzád.

[00:44:22]Hát nagyon szépen köszönöm, megint kirázottek.

[00:44:26][nevetés] Szóval, hogy így kívülről szemlélve, amikor anyukáddat úgy jellemezted az előbb, hogy erős nő, akkor te mi vagy szerinted?

[00:44:38]Hát nagyon remélem, hogy én is és ezt gondolja.

[00:44:43]Tényleg nagyon igyekszem.

[00:44:45]Szerinted az anyukád mennyire büszke most rád?

[00:44:48]Mennyire lenne rád büszke?

[00:44:48]Hát nagyon remélem, hogy az én is azt gondolom, hogy bizonyára így van.

[00:44:53]Nagyon szépen köszönöm, Nika, hogy eljöttél hozzá.

[00:45:00]Nektek pedig köszönöm, hogy velünk tartottatok.

[00:45:01]Ez volt a sorsok mögött.

[00:45:03]Iratkozzatok fel a csatornáinkra.

[00:45:03]Jelen vagyunk a Facebookon, az Instagramon, a Tiktokon és a Threadszen is.

[00:45:08]Köszönjük szépen.

[00:45:11]Sziasztok.

[00:45:15][zene] الله