Juronics Tamás - “A tánc hatalma” // SORSOK MÖGÖTT

[00:00:00]Én valóban én képes vagyok nyomni a végső kíig egyébként.

[00:00:01]Főleg azért, mert sajnos van egy ilyen egy ilyen egy ilyen bajom, vagy de ez jó bajm, hogy hogy a felelősséget azt azt azt nem tudom elengedni.

[00:00:15]Ühüm.

[00:00:16]És én nagyon sok felelősséget cipelek magamon.

[00:00:18]felelős vagyok társulatért, felősség vagyok, felelős vagyok egy darabért, annak a működéséért, emberekért.

[00:00:24]És ez és ez valahogy azt mondja nekem, mondhatja velem, hogy nekem helyt kell állnom, mert hogyha nem kiesek, akkor megáll.

[00:00:33]Ühüm.

[00:00:34]És ez sokszor tényleg így van.

[00:00:35]Mondhatnánk, hogy mindenki pótolható, és idővel az is lenne, de adott helyzetekben például rendező nincs ott egy próbán, az nem próba, tehát szétesik.

[00:00:47]Ühüm.

[00:00:47]Kiába van ott 10 tehetséges színész, okosabbak, mint én néha.

[00:00:49]Mégis valamitől nincs ott, aki összetartja a szálakat, akkor szétesik az egésznek a rendje, a a menete, a kontrollja, és ez engem mindig afelé hajt, hogy hogy ott kell lennem, ott helyt kell állnom.

[00:01:14]Sziasztok!

[00:01:14]Ez a Sorsok mögött című műsor.

[00:01:16]Én Gerg Éva vagyok.

[00:01:16]Mai vendégem Kossutdíjas táncművész, koreográfus és rendező.

[00:01:21]A Szegedi Kortársbett alapítója és művészeti vezetője, Juronics Tamás.

[00:01:26]Köszönöm szépen Tamás, hogy elfogadtad a meghívást.

[00:01:29]Köszönö a meghívást.

[00:01:31]Hát most mi tegeződni fogunk, mert 495 éve ismer árul áruljuk el, hogy gyermekkorunk óta ismerjük egy Így van.

[00:01:37]Pontosan.

[00:01:37]Szóval az első kérdésem az az lenne, mertogy én a te életedbe mondjuk olyan hat-hét évesen csöppentem bele, ehhez hozzáadunk ötöt, máris rögvest kiszámolom, hogy akkor te 12 éves lehettél.

[00:01:51]Senki nem gondolta azt, hogy te táncolsz.

[00:01:54]Te akkor gondoltál arra, hogy táncolni fogsz?

[00:01:58]Egyáltalán nem gondoltam rá.

[00:01:58]Ez hát egy sorszerű dolog, mondhatjuk.

[00:02:03]Utólag már mondhatjuk azt, az is igaz, hogy volt bennem nyilván mozgáskészség.

[00:02:07]Egy a sport irányába is volt bennem hajlam.

[00:02:10]És a a ott Békás megyeren, ahol mi együtt voltunk, ott ott azért az iskolának a az én osztályom, az én évfolyamomnak minden sportverseny bármilyen sport volt, azon én engem indítottak.

[00:02:20]Tehát volt egy képesség arra, hogy hogy a sportokban, a mozgásban így van, hogy jó legyek.

[00:02:25]És én nagyon szerettem, és ezt imádtam igazából mindig a sport egész kicsi koromban sporttagozatos iskolába jártam, annyira szerettem.

[00:02:33]Ühüm.

[00:02:33]A mai napig egyébként ott a a Cipnovski kisuliból a Pajkos Laci bácsi, aki ott a a tornatanár volt mai napig, tartjuk a kapcsolatot, néha néha találkozunk és beszélünk, mert mert nagyon sztoros volt a testnevelőtanárommal a a viszony.

[00:02:49]Szóval innen azért valami sejthető volt, de nem a tánc.

[00:02:52]A sport az hamarabb lehetett volna elképzelni valamilyen, ha megtaláltam volna az igazi sportomat, de nem találtam meg.

[00:02:58]É nagyon sok kísérletem volt egyébként, de nem találtam meg.

[00:03:02]És az az a véletlenszerű és sorszerű, hogy hogy miközben egyébként volt egy kísérletem egy ilyen tánciskolába, elmentem 13 és fél évesen egy lány miatt, de az csepelem volt, de az menőzésből nagyon persze csak azért a lány miatt menjebb ő is járt, de az csepelem volt és békás megyelől az nem volt vicces dolog, úgyhogy szerintem összesen három alkalommal voltam és nem is hagyott benne mély nyomot és mégis valamiért az otthoni tükör előtti nem tudom táncaim és ritmusra való mozgásáim édesanyámat arra biztatták, hogy hogy ő azt javasolja, hogy menjek el a balettintézetbe, ami 14 évesen is hirdetett felvételt, ugye néptántagozatra.

[00:03:43]Én ezen csodálkoztam, hogy édesanyám, miért gondolja ezt, de úgy látszik neki volt igaza és neki volt szeme ahhoz, hogy hogy végül is ez a pálya aztán nagyon hamar, amikor elkezdtem az iskolát, nagyon hamar kiderült, hogy hogy ez a készség, ez megvan bennem.

[00:03:58]Sőt, nem csak a készség, hanem a szerelem is a tánc iránt.

[00:04:01]Hát az, hogy az anyukád 14 évesen ezt felajánlja neked, hogy szerintem kisfiam, mi lenne, hogyha te a a akkor még balettintézetbe elmennél, azért az egy nagyon nagy fokú bizalmat jelez az ő részéről, vagy az én részemről?

[00:04:15]Az én részemről.

[00:04:18]Hát őrült ötletnek tartottam, tehát az is igaz.

[00:04:21]Csak annyira bajban voltam ezzel a ez a pályaválasztás nevű őrülettel, ami akkorian kis könyvecskék voltak, és így azt mondták, hogy olvassak bele, hogy liftszerű leszek, vagy bussofőr, vagy nem tudom.

[00:04:32]Tehát, hogy olyan olyan valahogy olyan állások voltak benne, olyan szakmák, amik egyik sem izgatott fel, miközben egyébként reál beállítottságú voltam, pont azért, mert az osztályfőnöke egyébként a a azóta nagyon elismert és híres tanára ennek az iskolának, Zlatni Károly, egy fantasztikus pedagógus volt.

[00:04:52]Ő fizika matek szakos tanár volt és ez az én tantárgyom volt.

[00:04:55]Tehát én ezt nagyon értettem.

[00:04:56]Tehát a a sport mellett a matek és fizika verenyekre is mentem, és azt is hittem, hogy nekem ez pályám, tehát hogy egyébként lehetett volna, hát ki tudja, hát annyi út van a világon.

[00:05:07]Hát most lehet, hogyha most én elmentem volna akkor egy villamosmérnöki irányba, akkor lehet, hogy már felf fedeztem volna valamit és boldogan lent a mér.

[00:05:16]Mondjuk szerencsére nem mentél el.

[00:05:18]Nem tudjuk, hogy szerencse.

[00:05:18]Hát ki tudja?

[00:05:19]Hát akkor én most akkor én most így így vindikálom magamnak a jogat, hogy én azt mondjam, hogy szerencsére.

[00:05:24]Szóval anyukám ötletére én csak azt tudtam mondani, próbáljuk meg.

[00:05:27]Hát végül is annál lehet, hogy jobb, mint am mint amiket abban olvastam.

[00:05:31]És még akkor is kiábrándult volt, amikor mikor elmentünk és ez egy néptánctagozat volt, és azért oda leginkább olyanok jelentkeznek, akik már néptáncoltak.

[00:05:41]És bementünk, és ott mindenki kalapban, csizmában volt, és tudott csapásolni, és én ott néztem őket, furcsák voltak.

[00:05:45]Én nem láttam addig Békás Megyeremék alapos csizmás fiúkat.

[00:05:50]vicces volt és szerencsére nem a néptánctudást nézték ugye, hanem egyfajta készséget vizsgáltak, hajlékonyság, ugrás, egyebek ruganyosság és ezekben megvolt a megvoltak a skilljeim és akkor felvettek.

[00:06:05]De én még amíg el nem kezdőd a suli, az még volt legalább négy hónap ugye ott a én én én néptánc volt a tév kikapcsoltam.

[00:06:11]Annyira volt egy stressz bennem, hogy biztos, hogy én ezt fogom csinálni.

[00:06:15]Tehát ez ez milyen őrület ez egyébként a a négy év alatt egyszer sem fordult meg az a fejedben, hogy fú de jó, most megtaláltam a néptáncot, a népi kultúrát, és én most ebben fogok elmerülni.

[00:06:26]Tehát hogy vagy egyszerűen csak fegyelmezetten végig végigcsináltad?

[00:06:31]Nem, hát szerelmes voltam a létázban.

[00:06:33]Persze.

[00:06:33]Hát az az csoda volt.

[00:06:33]Azt nem tudtam elközni, hogy mást csináljak.

[00:06:38]egyrészt olyan jó közösség volt azért a mi osztályunk egy egy nagyon jó osztály volt.

[00:06:43]Sorolhatnám azokat, akik a szakmában mai napig is jelen vannak és meghatározóak, vagy akár a honvédegyűtésnek az a korszaka, ami amikben osztálytársaim is nagyon meghatározó szerepet vállaltak.

[00:06:52]hogy egy remek közösség, nagyszerű fiatal néptáncpedagógusokkal, akik akkor egészen fiatalon kezdték el tanítani a a az ő nagyon magas tudásukkal ezt az egészet, és lelkesek voltak abban, hogy nálunk egyébként csak 10 éve idősebbek voltak szerintem, de óriási lelkesedéssel Janek Jcó és Zorándi Mária két fantasztikus fiatalpedagógus voltak a mestereink és imádtuk őket, imádtuk egymást.

[00:07:18]Az egészet az a négy év az nekem egy boldogság időszak volt, miközben balettet is tanultunk persze, tehát volt egy nagyon jó alapja annak, hogy a tánc más formáival is foglalkozzunk.

[00:07:29]Tehát a néptánc volt a szerelem, és az volt az az irány, amit amit hát mindannyian szerelemmel csináltunk.

[00:07:35]Egészen furcsa módon lépett be akkor a képbe egy valami furcsa új dolog.

[00:07:40]Ez a bizonyos Szegedi balett, ami akkor toborozta a táncosokat, keresték a fiatalokat, akik oda csatlakozhatnak, hiszen egy nulláról építettek föl egy balettét, és nem is kicsi együttes, tehát ez egy 25-30 tagú együttesnek indult nagyon vegyes állománnyal.

[00:07:55]És hát mi akkor meghallottuk ott egy páran, akik voltak lányok, akik jobban balettorientáltak voltak egyébként előtte is már tanultak balettot, és nyitottak lettünk errő, érdeklődőek lettünk.

[00:08:10]Elmentünk a meghallgatásra és akkor egyszer csak azt mondták, hogy hogy akkor le menjünk, hogyha van kedvünk.

[00:08:16]És nekem azért érdekes volt, hogy hogy egyrészt egy másik nyitottabb világba belenézni, nem csak a néptáncba, de volt benne egy kihívás, mert éreztem magamban, hogy azért engem például a ballett nagyon érdekelt egyik oldalról.

[00:08:30]Másik pedig az is érdekes volt azért, hogy hogy pont előtte egy évvel 1986-ban Szegeden a szabadtéri játékokon Jézus Krisztus szupersztár bemutató volt Székora János fantasztikus rendezésében.

[00:08:44]Hát én voltam ugye 17 éves, de az osztályból többen benne voltunk ebben a produkcióban, mint mint még még pályakezdő sem.

[00:08:49]Tehát ilyen ilyen tanulótáncosok.

[00:08:51]Az óriási élmény volt, tehát beleszagolni egy egy másik műfajban annak szabadságába, és magába Szegedbe.

[00:08:58]Tehát ott töltöttünk egy hónapot.

[00:09:00]minden éjszaka, minden szőkőkútban megfürödtünk meg a Tiszában.

[00:09:04]És akkor volt egy olyan bohém hangulata, amit amit egyébként Szegeden, Szegeden mai napig mindenki szeret.

[00:09:10]Tehát azért, aki a Szegedi szabadtérén valaha fellépett, az az tudja, hogy milyen Szegedre létezni.

[00:09:15]És ez akkor valahogy így bennem maradt.

[00:09:18]Tehát a Szegedhez való kötődés is számított abban, hogy úgy döntöttem, hogy próbáljuk meg az életet Szegeden.

[00:09:25]Igen, de akkor a társulatod ugye Imre Zoltán vezette.

[00:09:27]Mi volt az az ő személyében, vagy a az a fajta felfogás, ami ami mégis egy picikét más volt, mint mondjuk egy klasszikus balett?

[00:09:38]Hát az nagyon más volt.

[00:09:38]Tehát Imre Zoltán Bohém világa az ő az ő egészen különleges látásmódja és színházcsinálása, de nem csak az, hanem maga a próbáknak a hangulata egy egy őrű bohém pasas voltm.

[00:09:53]Hát az megint egy olyan világ volt, amibe mellett csöppenni fiatalként az hát az egy ilyen egy ilyen ablak volt egy új világra.

[00:10:01]Azért ezt ne felejtsük, ez 878, tehát még a rendszerváltás előtti pillanatokról beszélünk és akkor egy olyan emberrel együtt lenni és kommunikálni, aki előtte Londonban és Németországban élt és 60-as évetők ott dolgozott, akinek az egész látásmódja és és életvitele az egy teljesen más hangulat volt, mint a az akkori Magyarország.

[00:10:23]Hát az abban megint volt egy nagyon izgalmas és számító dolog.

[00:10:28]Úgyhogy a Zoli munkája személyisége az nagyon inspiráló volt számunkra és nagyon felszabadultunk abban, és nagyon sok nagyon sok barátság szövődött abban az időben.

[00:10:37]Több irány van ugye amit Magyarországon nem akarok tánctörténészkedni, mert nem az én szakmám, de azért több irány volt, ahonnan a modern irányzatok elindultak.

[00:10:44]Tehát az nyilván az eredeti az Pécsen indul, bár nagyon klasszikus alapú, de ott mégis csak Ekkimre munkássága.

[00:10:48]Aztán jön ugye a Markó Iván féle egyfajta klasszikus vonalból a bezsári vonal, de egyébként az operaházban is voltak akkor nagyon sok olyan próbálkozások, hogy amik amik modern műveket hoztak be, és azokat mutatták be.

[00:11:03]Tehát ennek a szele azért itt volt, de Zoli nyilvánvalóan egy egész másfajta öt a kortárs gondolatot, hogyha ezt a szót kimondjuk, akkor az azért az nála megjelent már.

[00:11:15]Az ő nyelvezete is nyilván vegyes volt, mint a mozgásnyelvezete az is egy klasszikus alapokra épülő a a modern technikákat használó dolog volt.

[00:11:24]Viszont ami fontosabb ennél, az az ő nyitottsága volt.

[00:11:29]az, hogy ő elkezdett hívni külföldi alkotókat és nagyon sok fiatalt is, tehát azonnal bekerültek hozzánk alkotóként Londonból, Izraelből, Olaszország, mindenhonnan fiatal alkotók, akik egészen különleges dolgokat kezdtek el csinálni, az akkori legfrissebb dolgokat.

[00:11:48]Ühüm.

[00:11:48]És az nekünk például Roberto Galvan ő egy argentin koreográfus volt, akkor Olaszországban élt, és olyan mozgásokat csinált, ami akkor nekünk nagyon tetszett, és én abban nagyon megéreztem, hogy ez nekem ez nekem jól áll, ez az én világom, én ezzel akarok foglalkozni.

[00:12:05]És ebben nem csak én voltam így, hanem így volt vele Pataki Andris barátom is, akivel mi együtt táncoltunk, ugye akkoriban, és azt gondoltuk, hogy ez az a terület, ami minket érdekel.

[00:12:15]olyannyira, hogy ebben én mint alkotó is el kell, hogy induljak.

[00:12:18]Nekem ez nagyon fontos vágyam volt ott egészen fiatalon, hogy elkezdjek koreografálni, mert egyfajta ilyen megállíthatatlan vágy.

[00:12:26]És akkor ezt Andrissal elkezdtük kibontani ennek a terepét, hogy ezt én hogy tudom megvalósítani.

[00:12:32]És nagyon hamar Imre Zolitól meg kaptam lehetőséget.

[00:12:34]is fontos volt, hogy ő nem azt mondta, hogy nem nem legyintett, hogy nem próbálkozzál csak kisfiam, hanem azt mondta, hogy hogyha neked ennyire nagyon ambiciózus a terved, akkor nézzük meg, hogy mi történik.

[00:12:48]és felkért gyakorlatilag nagyon hamar a társulattal való munkára is, de akkor én már három éves, három több mint három éve koreografáltam, tehát már volt bennem látható volt bennem a képesség, hogy hogy el tudok vinni produkciókat, sőt animálni tudok magam körül akár idősebb táncos kollégákat is, akik hisznek abban, amit én csinálok.

[00:13:08]És ez nagyon jó eső volt egyébként, hogy hogy nálam jóval tapasztaltabb kollégák is jöttek azon az úton.

[00:13:14]És aztán valóban 93-ban pedig Andrissal adódott a lehetőség, amivel mi éltünk, hogy vezessük ezt a társulatot, és akkor neveztük át szegedi kortárs Balettnek, ami hát azóta már ez a név egy brendé vált és fogalom már, aminek hát nyilván sok munka az ered a a az oka.

[00:13:32]Hát ez egy mikori hány éves történet?

[00:13:34]33 éves történet, úgyhogy nagyon sok kilométer van mögöttünk a kortsbalettel kapcsolatban.

[00:13:39]Én nagyon-nagyon sokszor azt azt a visszajelzést kapom, hogy tulajdonképpen improvizálgatnak ott a színpadon.

[00:13:46]A fetrengés szót is szokták egyébként használni, tehát hogyha a földet nagyon sokat használják, nagyon sok a a kontaktánc benne.

[00:13:54]És amikor azt mondom, hogy képzeljétek el, hogy megyek a szegedi kortársbalett legújabb bemutatójára, akkor a kortárszó hallatán így már a testükben is érzem ezt az ilyen befeszülést.

[00:14:09]Nekem olyan ismerősöm is vannak, akik a balettszótól kapják ezt a befeszülést.

[00:14:12]Tehát ez attól függ, lehet, hogy kettőtől együtt meg, aztán hatányozott kapják, nem tudom.

[00:14:15]Mindenesetre a azért nekünk mindig is meg kellett küzdenünk azokkal a a az előítéletekkel, amik a balett szó kapcsán felmerülnek.

[00:14:24]Néha a kortárszótól is ugyanez történik, és néha magától a táncáz fogalmától is, mert az emberek alapvetően félnek, amíg nem látnak ilyet attól, hogy olyat kell nézni, amit nem értenek, aminek nem tudják megfejteni a a mondanivalóját, és akkor ott ülnek bután és és azt hiszik, hogy ők nem értenek valamit, miközben csak a befogadó készség kell egy kicsit nyitni, vagy olyan kulcsokat kell nekik adni, amitől felszabadulnak és meg tudják érteni, amiben mondom ebben a misszióban, hogy ezt ezt ezt a műfajt népszerűsítsük és elhitessük az emberekkel, hogy igen, ráncszerőadást lehet érteni, lehet érezni, lehet együtt menni vele, ez van, ez létező dolog.

[00:15:06]És mi ezt nagyon sok esetben éreztük, hogy ezen mi áttöréseket tudtunk létrehozni.

[00:15:14]sorolhatnám azokat a műveket.

[00:15:14]Ugye most hát sok mű van mögöttem, kilencen valahány, tehát elég sok táncművet hoztam létre, de mondjuk a legfontosabb ugye nyilván a Karvina Burána, ami amivel hát rengeteg olyan élményünk volt, amiután azt éreztük, hogy a nézők elmondva is, tehát hogy kifejezve a gondolataikat, hogy igen, tudtak jönni vele, mindent értettek, pontosan tudták követni a történetet, és aztán sok ilyen más műt.

[00:15:40]Lehetne egy listát írni abból, mik a kedvence.

[00:15:41]Mennyi a szabályszerűség a kortásbalmán?

[00:15:46]Nagyon sokat alakult ugye már ebben a 30 évben is ennek a ennek a a nyelvezete, és nagyon sokat változott is egyébként mag a a mi esetünkben is nagyon sokat változott és nagyon sokat klasszicizálódott is egyébként maga a lépések.

[00:15:59]Egy biztos, hogy a mostani állapotunkban, és a táncosaimra gondolok, akkor egy nagyon magas szintű tudás, technikai tudás az, amit igényel, az amit csinálunk.

[00:16:13]Ü klasszikusba lett nagyon magas szintű tudása, de amellett egy másik anyagnak a a nagyon jó ismerete is ennek a bizonyos modernebb kortás nem akarok ilyen hajelzőket, mert szerintem kortársművészet már nincs.

[00:16:26]Szerintem az egy az egy korszak volt és így maradt valahogy ez a szó miatt.

[00:16:32]Így nem tudunk túllépni ez egy posztkortárs vagy valami, de hogy tehát hogy ez már nem ez már például Nyugat-Európán már nincs ilyen határ.

[00:16:41]Ezek határok ezek sokkal inkább elmosódtak.

[00:16:42]Az, hogy klasszikusba lett, az megmaradt, mert azt tudjuk, hogy annak van egy, hagy ha úgy mondom, furcsa módon muzeális ö tartalma, értéke.

[00:16:52]Gyakorlatilag bizonyos eladásokat ugyanabban a formában adnak elő, ugye, mint mint 150 évvel ezelőtt, vagy 100 évvel ezelőtt, tehát hogy azok megmaradtak.

[00:17:01]És a klasszikusban letnika az, amit tulajdonképpen mint mint lépésanyag, mint testudat, az ami pedig hát ily módon elengedhetetlen a a táncművészképzésből.

[00:17:13]De maga a formanyelv az rengeteget alakult az elmúlt időszakban, és nagyon nagyon is nagyon kötött dolgokról beszélünk.

[00:17:19]Tehát itt szó sincs improvizációról.

[00:17:22]Egyetlen mozdulat sincs, amit a táncos a mi előadásainkban legalábbis lehetne ilyet használni, de és van aki használja és nagyon jól.

[00:17:28]És ezt egy félmondatot hadd mondjak arról, hogy ebben például óriási fejlődés volt az improvizáció, mint készség, annak oktatása az nagyon magas szinten van most.

[00:17:39]Tehát a táncosaim, hogyha azt mondom, hogy improvizáljanak, főleg nagyon sok nyugati, de magyarok is, akik nálam vannak, hogy improvizáljon, akkor olyan minőségben improvizál, mintogyha az egy koreográfia lenne.

[00:17:53]Olyannyira izgalmas dolgokat tudnak létrehozni.

[00:17:55]És ez nagyon inspiráló egyébként az alkotónnak.

[00:17:56]Nagyon sokat dolgozom úgy velük, sőt nagyon most már leginkább, hogy azt, amit ők tudnak, amit ők, ami az ő testükből és gondolataikon keresztül megvalósul, azokat rögzítjük, és azokból csinálunk.

[00:18:10]izgalmas anyagokat, koreografiai lépésanyagokat, de semmi improvizáció, egyre kevesebb a fetrengés.

[00:18:16]Ugye az nagyon a 90- és évek időszaka volt, amikor a maga az, hogy a a gravitáció, a föld földdel való érintkezés az izgalmas volt, és minél jobban távolodni gyakorlatilag a klasszikus, az egy időszak volt az elmúltm ez már nincs ez a távolságtartás.

[00:18:34]Én magam már csak azért se korogálok már ilyeneket, mert hogyha lemennék a földre, nem tudnék följönni.

[00:18:38]Tehát, hogy így aztán ezt inkább kihagyom és és lábon állunk, úgyhogy ebben sokat változtunk.

[00:18:46]Na, akkor egy picikét utazzunk vissza az időben, és jöek a fotók.

[00:18:50]Itt már itt már nem teljesen aktív táncos volt egyébként, de még még színpadra mentem.

[00:18:53]Egy pont egy olyan ilyen ilyen furcsa filozófálgatú darab volt, amiben éppen talán Jónás Zsuzsával itt szenvedünk egy picit.

[00:19:05]Ez még az utolsó pillanatai annak, hogy hogy még színpadon voltam.

[00:19:06]Igen.

[00:19:08]Ühüm.

[00:19:08]az amikor le kell jönnöd, vagy le kellett jönnöd a színpadról, hogy úgy döntöttél, hogy lejössz a színpadról, akkor az akkor akkor az az milyen érzés volt?

[00:19:22]Tehát, hogy hogy egy egy a közlési nyelvednek, mert hogy neked a a mozgás az egy kifejezés, egy önkifejezés, tehát ezt azt tudta pótolni, vagy tudja pótolni azt, hogy koreografálsz, illetve, hogy rendezel?

[00:19:37]Igen, kifejezetten tudja.

[00:19:37]Egy ideig egy egy ideig nehéz volt elképzelni, mert nagyon szerettem a színpadot.

[00:19:44]Azzem a színpad szeretett engem, tehát hogy valami erő volt bennem ahhoz, hogy én ott tudjak közölni.

[00:19:50]És képzeld, ez most már egyáltalán nincs bennem.

[00:19:51]Sőt, lehet, hogy most vissza kéne mennem színpadra, akkor görcsökk lennének bennem, hogy hogyan működik, mert mert ez ez elmegy az emberrel, mert hát t 17 éve nem vagyok színpadon, tehát az nagyon sok idő.

[00:20:04]Ugyanakkor a 40 éves koromban hagytam abba, 40 éves koromig viszont hát abba haagytam, hát most is kimegyek a színpadra a Kamila Buránában, tehát hogy úgy igazán ott lenni a Kamila Bunánába bemegyek, mint halál, nagyon nagy vagyok, nagyon mágikus és az egy rövid dolog, és nem igazán olyan tánc.

[00:20:24]Szóval, hogy addig, amíg 40-os koromig viszont nagyon sok volt, ami ugye 17 év úgy ten, igen, 17 év úgy ment, hogy én közben koreografáltam is, meg társata vezettem.

[00:20:35]És a koreografálás meg a táncolás együtt azért az sem egyszerű, mert állandóan külső szemlélő is vagyok.

[00:20:42]Ühüm.

[00:20:43]Táncközben azt figyeltem, hogy a lámpa ott az ég, miért nem ég az a lámpa, mit csinálnak ezek a műszaki dolgozók?

[00:20:49]Tehát, hogy olyan komplex látásmódot ad, ami miatt nem volt olyan nehéz, hogy ennyi ö rendezői, koreografi, oldal után elkezdjek elkezdjek átülni a másik oldalra.

[00:21:01]Szóval nem volt ebben nem volt nehézség.

[00:21:04]Ráadásul én 2005-ben kezdtem el rendezni, tehát ez ez négy évvel azelőtt, hogy abbahagytam a táncot.

[00:21:10]Tehát ott már elkezdtem operát rendezni, prózát is, musical, tehát hogy volt már akkor elkezdődött ez a munka, ami azóta hát most már nagyon intenzív, gyakorlatilag intenzívebb, mint a mint a koreográfusi tevékenységem.

[00:21:26]És ez átvette a szerepét ennek, és nagyon én nagyon élvezem tulajd a szellemi munkát.

[00:21:29]Én egyébként azt is gondolom, hogy sok esetben az én koreografisi munkám az soktól sokkal többször volt szellemi munka, mint sem csak testi munka.

[00:21:40]És ez ez így mondom talán könnyebben váltódott le.

[00:21:43]Megmondom őszintén, hogy most ilyen önös dolgok következnek az egyik kedvenc darabom.

[00:21:48]Ebből van négy darab fotó.

[00:21:52]Sok mandarin lesz biztos.

[00:21:54]Igen.

[00:21:56]Igen.

[00:21:56]Itt itt pont a feleségem csináljuk épp a mandarint különböző pillanatait a darabnak.

[00:22:01]Hát igen, a mandarin egy egyrészt a Bartók imádatomnak egyik legfontosabb pillanata.

[00:22:10]meg egy olyan karakter, a mandarin, ami ami valahogy azt éreztem, hogy én azzal azonosulni tudok, azzal a azzal az erővel, ami a mandarinban van, azzal a vággyal, azzal a a nő iránti őrült vággyal, azzal én tudtam menni, és abban az én fizikai adottságaim akkor nagyon jól érvényesültek, hogy hogy nagyon erős voltam, és nagyon akrobatikus dolgokra voltam képes.

[00:22:35]Úgyhogy azért volt ez ennyire hozzám nőve, káb 100 előadást csináltam belőle, még egy film is készült, úgyhogy nagyon szerettem játszani.

[00:22:43]Egy ilyen egy ilyen adrenalin bomba volt abban a zenében részt venni.

[00:22:48]És ráadásul ugye én akkor a a mandarin volt az első, amit a Bartóki hát az igen az volt az első zenék közül megkoreografáltam, utána azonnal mentem a fából faragot felé, és nem sokkal később pedig volt szerencsém, az első rendezésem az a Kékzakálú hercegvára volt.

[00:23:07]És utána még más műveit is megkorrafáltam.

[00:23:10]Tehát ez egy fontos találkozás volt Bartok zenéjével és ezzel a furcsa expresszív pszichoanalitikus történettel, amit amit tehát tulajdonképpen ez egy rémtörténet.

[00:23:27]Igen, de közben az én esetemben átváltozott egy férfi és egy nő különböző állapotainak, korszakainak, nem tudom, meséjével, annak viharaival.

[00:23:41]Na, mikor is csináltam?

[00:23:41]99 30 éves voltam.

[00:23:43]30 éves voltam.

[00:23:43]Igen.

[00:23:45]És akkor még 10 évig játszottuk.

[00:23:45]Egész darab egy picit egy női női női vágyról és női magányról szólt leginkább.

[00:23:50]És olyan volt, mintogyha az egész mandarin figura abból születne abból a vágyból, amit a nő hiányként él meg.

[00:23:58]És ebből a ebben, ahogy megszületik a a vágyból a a figura, aztán pont így el is tűnik a kielég a kielégüléskor.

[00:24:02]Tehát, hogy ebben van egy ilyen egy ilyen addig lángolunk, amíg van.

[00:24:08]és után ez el is múlik a vágy.

[00:24:10]Úgyhogy szerethető dolog volt.

[00:24:13]És ez tulajdonképpen azért pont, hogy egy férfit 30 éves kora körül talál meg, téged talált meg, vagy te találtál rá a darabra?

[00:24:22]Volt egy egy ilyen mániám, nem tudom milyen mániám, hogy nagy klasszikusokat akartam megcsinálni.

[00:24:31]Valahogy vonzottak kihívásként azok, hogy én Stravinski tavaszi áldozatot csináljak, én én Mandarint, aztán később nem tudom, Boven 9et, Karmina Buránát, tehát azokat, amiket meg lehet táncban fogalmazni és már mások is megcsináltak, azt én újra fogalmazzam.

[00:24:46]Tehát volt bennem egy ilyen egy ilyen újítós szándék, hogy azért se legyen az olyan, mint amilyen volt, és csináljunk egy másikat és jobbat és dinamikusabbat.

[00:24:55]Tehát, hogy ez egy ilyen, nem tudom, vagy és és bocsánat, nem csak a a az a vágy volt, hogy én meg bebizonyítsam, hogy de jó vagyok, hanem igazából az a szenvedély ezek iránt a zenék iránt, amikben ezeknek a nagysága megvan és a nagyszerűsége.

[00:25:10]Tehát, hogy ezeket a zenéket hallgatva is olyan mai napig meghallgatom, olyan módon beindul az agyam és a szívem, hogy az hihetetlen.

[00:25:20]Tehát ezek az ezek a zenékel sírni lehet, hogyha az ember csak egy ülés hallgatja és és kiborul tőle.

[00:25:25]Tehát az, hogy én egy zene hallgatása közben el tudok érzékenyülni, az szerintem az egy nagyszerű dolog.

[00:25:30]Hát az annak az érzékenységnek a a jele, hogy hogy én nekem bennem van ez a készség, hogy hogy az én lelkem reagálni tud ilyen dolgokra.

[00:25:39]Én ezt én ezt nagyon büszke vagyok erre egyébként.

[00:25:42]Ennél szentimentálisabb is vagyok.

[00:25:43]Tehát egy Dr.

[00:25:45]Houseon is elsírom magam.

[00:25:48]Úgyhogy van bennem hajlam erre.

[00:25:48]Most meg aztán már gyerekfilmet ne nézzek, mert akkor már már vég végképp végem van, úgyhogy egyre kevesebbet szabad néznem, mert mert meg egyre öregszem, egyre még még még inkább előre ez a hajlamom.

[00:26:03]Az előbb említetted a Carminaburánát, akkor most jöjjenek a Carmina Burána képei.

[00:26:11]Jesszusom.

[00:26:13]Igen.

[00:26:13]Így kifotózva mindig más.

[00:26:13]Igen, itt ez a furcsa póza a kis bekent fejemmel.

[00:26:18]Ez egy kicsit vicces.

[00:26:22]Ennek a darabnak ugye azt talán érezhető ebben a pár tekintetben is, hogy a közösségi ereje az őrületesen nagy.

[00:26:29]Tehát az a ahogy mi ezt a színpadon megéljük, amilyen módon mi együtt reagálunk az ott történtekre, mint közösség, ez legendásan átjárja ezt a 25 évet.

[00:26:36]Ugye most 25 éves a darab.

[00:26:39]azt 32 évesen koreografáltam, és most itt vagyunk, hogy megvolt áprilisban ennek az ünneplése.

[00:26:46]425 előadásnál tartottunk akkor, most megy majd tovább, mert most éppen Berlinbe megyünk vele.

[00:26:53]Szóval, hogy ez egy ilyen egy ilyen közösségbe beavató művé vált a a társulat életében.

[00:26:58]Mindig mindenki megtanulja, akármire mondem, mindig előadjuk minden fél évben évben sokszor.

[00:27:05]és aki ide belép és ebben együtt liheg és együtt izzed a többiekkel és együtt éli át az ott történet az bent van a társulatban tag rémségesen megható volt az amikor a most tehát én ott voltam ezen a jubileumi előadáson a műpában, és a a végén megkértétek Pataki Andrissal a a néző téren ülő volt táncosaitokat, hogy álljanak föl.

[00:27:31]Igen, igen.

[00:27:31]Hát azért mégis csak egy történelmi tánctörténeti pillanat.

[00:27:35]Utólag ez nagyon az, nem minden bemutató válik azzá, de az, aki 25 éve benne volt ennek a nagyszerű műnek a születésében, és látható, hogy a magyar a magyar teljes tánctörténetben, amióta van tánctörténet, büszkén mondjuk, nincs még egy olyan darab, ami 25 éven keresztül magyar mű folyamatosan játszik, az sem tehát, hogy nincs, soha nem került le a repertoárról, és úgy látszik nem is fog éppen Most dolgozom egy nagy külföldi turné például jövő ősszel, ahol nem tudom 18 előadás lesz egy hónap alatt külföldön.

[00:28:12]Tehát, hogy ez állandóan mindenhol 30 országban járt 425 előadás, ahogy mondtam, ez ez egy fontos pillanat volt a a az én életemben is nyilván, hogy mi a titok mögötte talán pont az, hogy ez egy közösségről szól.

[00:28:29]Ő hát a titok titokról nagyon sok nagyon sokat fejtegettük már a titkot.

[00:28:34]egyébként lehet, hogy Cár Geri barátom, aki a társulat ö próbavezetője, koreográfus társam ő ő lehet, hogy többet tudna erről mondani, mert ő ebből írta a szakdolgozatát.

[00:28:45]Kármine Burána és az annak a közösségépítő ereje.

[00:28:47]Nagyon izgalmas egyébként a dolog.

[00:28:50]Én benne voltam a dologban, mint nem is tudom, mint oponens vagy valahogy.

[00:28:54]Tehát, hogy ő ő valóban elemezte, mert hogy ő átélte azt, hogy milyen milyen hatása van ez a a benne levő táncosra és a magára a közösségre.

[00:29:03]És ő az, aki ráadásul minden évben betanítja mindenkinek, hogy minden augusztus azzal telik, hogy valakinek betanítja, és mindig látja ezt a folyamatot, hogy hogyan válik ezáltal valaki a társad részévé.

[00:29:12]Úgyhogy a Kamira Bunán igen, ezt tudja egy mellékmondat a dologban, mert ugye a Kami Bunnak van egy keletkezés története is, hogy akkor nekünk nagyon komoly nehézségeink voltak Szegeden, amikor ez a mű született, akkor éppen olyan konfliktusok alakultak ki az ottani színházvezetővel, ami miatt mi nem tudtunk kellő mennyiségű előadást játszani a mi kis közönségünknek, akiknek volt azért ott egy nagy bázisa, és nagyon szerettek minket.

[00:29:42]És ez ez egyfajta ilyen kényszerű számüzetésben voltunk.

[00:29:44]Nem tudom évente vagy abban az évben, nem évente, csak abban az évben volt, amikor lekorlátoztak a miassaink számát négyre.

[00:29:53]Hm.

[00:29:54]Ami, na, ne is beszéljünk róla.

[00:29:54]És és ez lett az egyik bemutató közben meg.

[00:29:58]És ettől az egésznek ott az a közönség, aki oda eljött, az a mi rajongó közönségünk volt, akik ki voltak éhezve, és egyfajta tüntetésként is vettek részt ezen az előadáson, hogy demonstrálják azt, hogy fontosnak tartják a mi működésünket, és ráadásul egy ennyire erős darab ilyen hatással a darab végén, ami ugye a maga a zenei egység is és a lezuhanó láncok meg egyebek, tehát olyan olyan hatása van, hogy utána egy 20 perces tapsolt, és hát ott mindenki elérzékenyülve sírt a színpadon, mert annyira sokat jelentett nekünk a az a pillanat, a nézőkkel együtt megélt pillanat.

[00:30:34]Úgyhogy ez maga a 25 évvel ezelőtti csoda, amire hát ilyen módon még inkább le jó emlékezni azokkal, akik abban ott voltak.

[00:30:43]Hát még nem csak azt gondolom, hogy hogy 20 perc állva tapsolás, hanem azért ebben a helyzetben, amikor titeket ki akartak rakni Szegedről, akkor azért egy nagyon-nagyon erős mag odament, és tüntetett azért, hogy a Szegedi Kortsbal maradhasson.

[00:31:01]Persze.

[00:31:01]Igen.

[00:31:02]Én nem tudom, hogy hogy ilyen valaha történt-e Magyarországon más társulattal kapcsolatban.

[00:31:08]Nem tudom, volt-e más társad ennyire kellemetlen helyzetben, meg ennyire furcsa városi helyzetben, vagy igazgató, színházigazgatóval konfliktusban?

[00:31:16]Nekünk az egy örök élmény, egy csoda.

[00:31:21]Az is igaz, hogy itt 2000-ről beszélünk, ugye?

[00:31:23]Igen, 2000.

[00:31:26]Igen, jól mondom, 2000-ről beszélünk.

[00:31:29]2000aról az egy még mindig egy az mindig egy másik világ volt azért akkor még az ilyen dolgoknak volt erejük, volt a közösség még máshogy működött, ne szidjük a social médiát, de azért lehet szidni.

[00:31:41]Szóval, hogy azok most már sokkal inkább valaki beírná, hogy én is egy lájkot nyomna és kész, nem?

[00:31:46]akkor kijöttek és körbeállták például a színházat így kézzen fogva az emberek ezzel demonstrálva, hogy ez nem jó így.

[00:31:54]Szóval voltak ennek nagyszerű pillanatai ennek az időszaknak, ilyen érzelmes pillanatai.

[00:32:00]Mindig érdekesek azok a témák, amiket felvetünk, mert azért próbálunk olyan témában megszólalni, amik valahol a társadalom számára érdekes kérdéseket tudnak pontolgatni.

[00:32:10]De most nem akarok nosztalgiázni nagyon, de voltak mondom legutóbb például volt a házasságról egy téma, ami hát elképesztően izgalmas volt, és nagyon sokan sírtak a végén, miközben egyáltalán nem szól semmi konkrét történetről.

[00:32:26]Jelenetek a jelenetek a házasságról, ez volt a címe.

[00:32:29]Házsá és a házasság is olyan téma, ugye, ami nagyon nagyon furcsa helyzetben van most a világban, főleg a a nyugati fejlett világban.

[00:32:40]óriási válságban van.

[00:32:40]Tehát erről érdemes beszélni, és egy nagyon érzékeny, szép darab született belőle, miközben semmilyen konkrét történeten, és mégis rengeteg apró dologra ráismert a saját történetőre a néző, és nagyon érzékenyen érintette őket, és csomó ilyen sztori van.

[00:32:56]A beszélgetés előtt azt megosztottad velem, hogy nyáron volt egy huzamosb idő, amit tudtál pihenni, de amióta én ismerlek téged, tényleg 469 éve, azóta én nem nagyon látom azt, hogy te úgy lepihennél, vagy hogy nagyon-nagyon hosszú ideig megpihennél, vagy lehet, hogy az ambíció az talán egy picikét áttevődött más helyekre, de hogy 2024-ben november 16-án pont az említ az előbb említett tehetségkutató Bocsánatánc műsorban.

[00:33:27]Te végig a műsor alatt nem voltál jól?

[00:33:34]volt.

[00:33:34]Igen.

[00:33:34]Hát ez ez ugye szívemről van szó, tehát a szívemen volt ilyen ilyen koszorér probléma, amiről akkor beszéltem is, mert nagyon fontosnak tartottam, hogy ez a ez a korosztály az 55 körüliek figyeljenek erre, mert én, aki látszólag a legsportosabb vagyok, velem is megtörtént lát láthatóan az, hogy hogy egyszer csak kiderül, hogy van koszoré probléma, és ez nagyon nagyon nehezen felismerhető.

[00:34:00]A végén már igen, ott már könnyen, de addig azért az ember ezt odázza, hogy majd picit furcsán érzi magát, picit nem annyira kap levegőt egyebek.

[00:34:10]Igen.

[00:34:10]Szóval, hogy ez van, hogy ez mennyire tulajdonítható annak, hogy egyébként nem láttál pihenni, meg mindig hajszolom magam is, és nem csak ez van, de a a színházi világ alapvetően stresszben létezik.

[00:34:23]Az egymás közötti kommunikáció is egy stresszre épülő helyzet.

[00:34:25]Ráadásul megélni a premiereket, a annak izgalmát, az mindegy.

[00:34:31]Az mind-mind stressz.

[00:34:31]Mindig azt hittem, hogy én tudom kezelni a stresszet, stresszt, sőt az lepattan rólam.

[00:34:37]Nyilván nem.

[00:34:37]Nyilván bennem is valahol felgyülemlik, lerakódik.

[00:34:42]Figyelni kell erre igyekszem, de közben meg nem tehát leállni nem jó.

[00:34:48]Tehát az ez a munkám.

[00:34:48]Én nekem én ehhez értek, ezt kell csinálnom, ezt szeretem csinálni, és ne beszéljünk mellé.

[00:34:53]Hát meg is kell élni.

[00:34:55]Igazából csak arra arra próbáltam célozni, hogy hogy amikor van egy van egy helyzet, és érzed, hogy nem vagy jól, de te akkor is végigcsinálod, hiszen te végigcsináltad azt a műsort.

[00:35:11]Ja, persze, sőt én még csináltam volna mást is mondjuk akkor.

[00:35:13]Tehát, hogy csak akkor a barátaim ott mondták, hogy azonnal menjek Korázba.

[00:35:18]És azonnal meg is operáltak.

[00:35:19]Igen, igen, igen.

[00:35:19]Hál istennek.

[00:35:19]Tehát ott ott segítettek a barátok a tanáccsal.

[00:35:22]Ön én valóban én képes vagyok nyomni a végsőkig.

[00:35:25]Ö egyébként főleg azért, mert sajnos van egy ilyen egy ilyen egy ilyen bajom, vagy de ez jó bajm, hogy hogy a felelősséget azt azt azt nem tudom elengedni.

[00:35:40]Ühüm.

[00:35:41]És én nagyon sok felelősséget cipelek magamon.

[00:35:43]felelős vagyok társulatért, felelősség vagyok, felelős vagyok egy darabért, annak a működéséért, emberekért.

[00:35:48]És ez és ez valahogy azt mondja nekem, mondatja velem, hogy nekem helyt kell állnom, mert hogyha nem kiesek, akkor megáll.

[00:35:58]Ühüm.

[00:35:58]És ez sokszor tényleg így van.

[00:35:58]Mondhatn, hogy mindenki pótolható, és idővel az is lenne, de adott helyzetekben például rendező nincs ott egy próbán, az nem próba, tehát szétesik.

[00:36:11]Ühüm.

[00:36:11]hiába van ott 10 tehetséges színész, okosabbak, mint én néha.

[00:36:13]Mégis valamitől nincs ott, aki összetartja a szálakat, akkor szétesik az egésznek a rendje, a a menete, a kontrollja, és ez engem mindig afelé hajt, hogy hogy ott kell lennem, ott is egy kell állnom.

[00:36:31]Ha végiggondolod ezt a nagyon nagyon nagyon sok évet, amióta táncolsz, koreografálsz és most már legfőképpen rendezel, ha nem kéne bizonyítanod soha többet semmit senkinek, akkor csinálnál másként dolgokat visszamenőleg?

[00:36:50]Ühüm.

[00:36:51]Nagyon sok mindent.

[00:36:51]Ja, én mind én nem szokták mondani, hogy mindent így csinál.

[00:36:54]Nem, én rengeteg dolgot másod csinálnék a mostani tudásommal.

[00:36:58]Nagyon sokat.

[00:36:58]Nem tudok most nem biztos tudok példákat mondani, de én én a én annyira sok helyzetben voltam tapasztalatlan, figyelmetlen, érzéketlen, ha úgy tetszik, minden szándékom ellenére.

[00:37:13]Ühüm.

[00:37:14]Vagy vagy úgy dobálóztam helyzetekben, szavakkal, akármivel megsértettem másokat, merthogy az nagyon könnyű.

[00:37:19]Azt azért tudjuk, hogy megsérteni embereket pusztán a létezésemmel is meg tudom sérteni azzal, hogy nem néztem rá.

[00:37:28]számára én és se vettem, hogy ott van, de számára lehet, hogy azt szeretette, hogy én most negligálom, és nem tehát érted, és ilyenben nagyon sok tudást szereztem, és biztos, hogy sokkal jobban csinálnám már, és semmi mást, az emberekkel való működésemet csinálnám jobban, semmi mást nem.

[00:37:45]Ez a lényeg.

[00:37:48]És lenne sokkal több gyerekem mondjuk, mert az meg a maga a csoda.

[00:37:49]De de igen, de hogyha ez ez sokszor gondolkodom és határozott a válaszom, nagyon sok mindent másod csinálnék.

[00:37:58]Persze.

[00:38:00]Két kislányod van.

[00:38:01]Két kicsily.

[00:38:01]Igen.

[00:38:02]Mit változtatod ráltoztatott rajtad szerintem?

[00:38:05]De mit leginkább?

[00:38:07]Rengeteg megpróbálom megkeresni, hogy mi a mit leginkább.

[00:38:12]Ez nem ilyen hirtelen jön a válasz.

[00:38:14]Persze, pedig pedig tudom, mit akarok mondani szerintem.

[00:38:19]Igen, egyet biztosan.

[00:38:23]És szerintem e legfontosabb a gyermekbe.

[00:38:26]Főleg egy egy művészember, aki aki ennyire megy előre és és hisz magában és magát valós önmagát valósítja meg.

[00:38:34]Egy mellékmondat megint, csak az önmegvalósítás csodája az nagyon kevés embernek adatik meg.

[00:38:44]hogy valóban azt tudja mondani, hogy ő megmutatta magát a világnak, ki tudta bontani önmagát.

[00:38:48]Ez a mi szakmának az adottsága egy csoda.

[00:38:50]Ühüm.

[00:38:52]Hát hány ember beszorulva létezik abba, hogy hogy mutassam meg önmagamat, hogy valósítsam meg önmagamat.

[00:38:57]Nekünk ez megvan.

[00:38:59]Viszont a fókusz nagyon magunkon van az egón.

[00:39:04]És ez ez megváltozik.

[00:39:04]Tehát, hogy a a a gyermek mindennél fontosabbá válik, de leginkább magamnál.

[00:39:11]Ühüm.

[00:39:14]Tehát ez az egyik, hogy áthelyeződik a teljes fókusz a gyermekre.

[00:39:17]Egyáltalán nem számít az én.

[00:39:22]Csak az számít, hogy ő ők és ezáltal teljesen megváltozik az embernek a jelenhez és a jövőhöz való viszonya is.

[00:39:29]Az is a jelenről elhelyeződik a jövőre.

[00:39:34]meggyőződésem, hogy hogy a a jövőről, a világról, a világ jobbításáról, a jobb életről való gond, a a jobb jövőről való gondolkodás azért születhet meg, mert az embernek van gyermeke, és nem abban gondolkodik, hogy nekem most jó legyen, hanem abban gondolkodik, hogy neki majd jó legyen.

[00:39:52]És ez egész másfajta világkép.

[00:39:54]Ez egy teljesen másfajta gondolkodás.

[00:39:56]És ezt nagyon hálás vagyok ezért, mert ez egy ez a fajta kilépés abból a abból a fókuszból, ami ami az egóm az szerintem a legtöbb jót tudja változtatni az ember.

[00:40:09]Közeledik december, karácsony, nyilván lesz diótörő.

[00:40:13]Lesz diótörő?

[00:40:14]Lesz, persze, persze.

[00:40:15]Nagyszerű.

[00:40:15]diótörő mindig van, hagyne elengedhet.

[00:40:18]A míök nyilván nem az, amit a az operaházban megnéznek a fantasztikus díszlettel, száztáncossal, és az az önmagában nyilván lenyűgöző, annak minden eleme.

[00:40:27]Mi ezzel nem tudunk versenyezni, amit mi tudunk adni a diótörőből, az egyrészt a Csajkovski zenének egy másfajta megízlelése, játékosabb megfogalmazása, és egy olyan történetvezetés, ami tele van kedvességgel, bájjal, humorral, fordulattal.

[00:40:45]Tehát így át van írva nyilván a történet egy kicsit, de lényege megvan benne.

[00:40:50]És egyfajta interakció a gyerekekkel, akik a nézőtéren ülnek.

[00:40:52]Azokat az eladásokat szeretjük, amikor csak gyerekek vannak, vagy minél többen, mert amikor két szülő meg egy gyerek jön, akkor nem jönnek ki, ugye ezek a hangos játékok, amire a gyerekek üvöltenek és és ugrálnak.

[00:41:03]Mi azt szeretjük.

[00:41:05]Mindenképpen menjenek el megnézni, és szülők is menjenek el, mert én imádom például.

[00:41:10]Jó, tessék.

[00:41:10]Köszönöm szépen.

[00:41:10]Mi mi is szeretjük egyébként.

[00:41:12]Nagyon játékos dolog, nagyon fárasztó az az időszak, mert akkor tudom, le kell nyomniem tizen valahányat egymás után napi duplákkal, de mindig megéri, mert mondom amúgy is szeretjük a gyerekadásokat, ugye hamupipőkét is játszunk.

[00:41:26]Ühüm.

[00:41:27]És mind a kettő nagyon nagyon szellemes, úgyhogy mi ezt az oldalt tudjuk adni.

[00:41:32]szellemes előadást, és mint Brakovj zenéje is, meg Csajkovski zenéje is lenyűgöző.

[00:41:37]Tehát, hogy önmagában hallgatni mind a két szerzőnek a a muzsikáját, az annyira sokat ad a gyerek zenei, nem tudom, műveltségének, hogy ezen keresztül is szerintem oktatjuk őket.

[00:41:51]Milyen bemutató lesz Szegeden, és milyen bemutatód lesz Budapesten?

[00:41:57]kér szépen, Lamancsa lovagja lesz ugye most decemberben nekem a játékszínben egy egy nagyon szuper szereposztással.

[00:42:05]Utána lesz még egy Ja, most bocsánat, mert a balettársatnak most lesz ugye már a bemutatója a Marilyn címmel, de azt egy olasz nagyon tehetséges olasz fiatalember koreografája a társatnak, és nagyon hiszek abban, hogy egy egy nagyon izgalmas formanyelvű előadás születik.

[00:42:23]Utána nekem veszá sztori rendezésem megy Debrecenben, ahol megint csak egy izgalmas dolog születik.

[00:42:29]És utána pedig ismét tánccal fogok majd majd jönni.

[00:42:32]Zion címmel lesz egy egy balettelőadás Szegeden, aztán pedig majd a Nemzeti Táncínházban is.

[00:42:42]Úgyhogy az az megint valami olyan társadalmi témát fog feszegetni, ahol a ahol a ami nekem sokszor témám volt, az egyén és a társadalom, meddig önmegvalósítás, mikortól önkorlátozás a társadalomban való beolvadásunk, meddig tudunk együtt menni a közösségi célokkal, és mikor van az, amikor a közösségi célok határt szabnak a mi egyéni vágyainknak, vagy akár a mi kapcsolati vágyainknak.

[00:43:11]Úgyhogy szerintem nagyon aktuális téma, kapcsolódik akár a a politikai eseményekhez is nagyon könnyen, hiszen pont ez történik, nagyon durván határozzák és limitálják az ember személyes történéseit a politikai változások.

[00:43:26]Ha az egész életet egyetlen koreográfiában kéne összesűríteni, akkor mi lenne az utolsó mozdulat?

[00:43:32]Az elengedés, egy kitárt kar, egy meghajlás vagy egy elindulás?

[00:43:43]Atyám, de nehezet kérdezel.

[00:43:43]Hát ezt nem mondtad, hogy ilyeneket fogsz kérdezni.

[00:43:48]Mi lenne az utolsó mozdulat?

[00:43:48]57 elmúltam, ugye, tehát hogy fiatal embernek érzem magam, tehát tényleg még előttem van nagyon sok idő, de mégis már a B oldal, tehát hogy valahogyha ha ezt képzeljük el, akkor már nem a fölfele mászós rohanósban vagyunk, hanem hanem valami ilyen lefele, vagy jó, nem akarok drámai lenni, nem, Isten ments, de mégis csak filozófiai szempontból már azon vagyunk.

[00:44:13]Tehát az ember többet gondol egyébként a az elmúlásra.

[00:44:16]És arra szoktam mondani egyébként, hogy hogy akik a látok öregeket, akik nagyon öregek, és az megnyugvást látni, hogy milyen ö vágyódással és kis és nagyon enyhe félelemmel vannak a halál iránt.

[00:44:30]Tehát nagyon sok esetben láttam azt, hogy jöjjön már.

[00:44:36]Tehát az hál istennek az ember elfárad és azt mondja, hogy hogy már nem baj, megvolt aminek meg kellett lennie.

[00:44:43]Tehát hogyha ezt vesszük alapul, hogy megvolt, aminek meg kellett lennie, mert megtettem, odatettem, és egyébként is fáradt vagyok, akkor lehet, hogy a meghajlás a a a Tessék, ezt tudtam tenni.

[00:44:56]Remélem elég.

[00:44:59]Janonics Tamás, nagyon szépen köszönöm, hogy itt voltál.

[00:45:01]Köszönöm szépen én is.

[00:45:03]Nektek pedig köszönöm, hogy velünk tartottatok.

[00:45:05]Ez volt a Sorsok mögött című műsor.

[00:45:07]Ne felejtsetek el feliratkozni a csatornákra.

[00:45:09]Jelen vagyunk már a mindenféle közösségi média felületeken.

[00:45:13]Ezeket most fel is fogom sorolni.

[00:45:15]Facebook, Instagram, TikTok és Threads.

[00:45:18]Köszönjük szépen.

[00:45:18]Sziasztok!