A nagy magyar drogsztori | KözÉrdek #22
KözÉrdek #22 – Magyar drogpolitika tl;dr
- A KözTér riportja a rendszerváltás óta eltánt harminc év magyar drogpolitiját mutatja be szakértői megszólalásokkal és felépülők személyes történeteivel.
- A magyar politika a zéró tolerancia mentén szigorodott: 2013-tól „drogmentes társadalom" volt a cél, 2025-ben alkotmányszintű tilalom és a Delta-razziaprogram indult.
- A kritikus szakértők szerint nincs összefüggés a jogszigór és a drogtrendek között; a Delta-akció főleg fogyasztókat, nem terjesztőket fog.
- Az ártalomcsökkentés és az ellátórendszer visszaszorult, 2020 óta nincs nemzeti drogstratégia, az EESZ és a stigma pedig akadályozza a kezelésre jelentkezést.
- A zéró tolerancia hívei szerint a tiltás „jogos önvédelem": a megengedő politikák és a tűcsereprogramok állításaik szerint koncentrálják a károkat.
- A film nemzetközi példákat sorol fel (portugál dekriminalizáció, német legalizáció, uruguayi állami árusítás), és fikcióként felveti a szabályozás útját is.
- A felépülők vallomásai a designer drogok veszélyeit, a függőség stigmáját és a felépülés nehéz útját mutatják be – a Hiperkarma zenésze évtizedeknyi veszteségről beszél.
- Több megszólaló az alkohol kettős mércéjét és a kapudrog-elmélet tudományos elvetését említi; a valódi veszély az olcsó, kiszámíthatatlan új szintetikus szerek.
- A zárógondolat: „nem mindenki bűnöző, aki bajban van" – a szigor mellett segítségre, stratégiára és második esélyre is szükség lenne.
Részletes összefoglaló megjelenítése
A KözTér csatorna KözÉrdek #22. adása egy közel órás, dokumentarista szerkesztésű riport a magyar drogpolitikáról. A narrátorvezérelt film szakértői megszólalásokkal és függőségből felépültek személyes vallomásaival vezeti végig a nézőt: a rendszerváltás óta eltelt harminc év drogpolitikai történetén, a zéró tolerancia működésén és kritikáján, a nemzetközi példákon, a designer drogok új kihívásain, valamint több felépülő hosszú, őszinte életútján keresztül.
A keret: a világ legnagyobb illegális üzlete és a magyar zéró tolerancia
A narrátor szerint a drog globális probléma, talán a legtöbb embert érintő: a kábítószerkereskedelem a legnagyobb illegális biznisz a világon, évente közel 700 milliárd USA-dollár értékű kereskedelem zajlik a hatóságok háta mögött – ez nagyjából háromszorosa Magyarország éves GDP-jének. Ennek megfelelően nem az a kérdés, hogy az államok hogyan előzik meg a drogfogyasztást, kereskedelmet és előállítást, hanem hogy ki tudja „a legkevésbé rosszul" – a világ mind a 193 országa kivétel nélkül küzd drogproblémákkal.
Magyarország mindig is szigorú drogpolitikát folytatott, zéró toleranciát hirdetve, ami nagyjából azt jelenti, hogy a törvény a droggal kapcsolatos mindent büntet. A film alapvető kérdései: vajon tényleg csak a büntetés a megoldás? Mi történik azokkal, akik nem bűnözők, csak bajban vannak? És mi történik azokkal, akikről már mindenki lemondott? Harminc éve keresi Magyarország a választ a drog kérdésre – de vajon sikerült?
„Egy [fiatal] srác a börtönben ül, mert 10 g marihuánát találtak nála. Egy apa pedig ma este is azon gondolkodik, hogyan menthetné meg a fiát a »Rossz Társaságból«. Nem beszélünk erről, vagy csak alig, és azt is titokban." – a narrátor *
Harminc év magyar drogpolitika: a rendszerváltástól a „drogmentes társadalom" álmáig
- A rendszerváltás után a drogprobléma hirtelen új társadalmi kihívásként jelent meg a posztszovjet térségben, miközben a jogi szabályozás teljesen kiforratlan volt. A kommunizmusban persze ismerték a heroint és a marihuánát is – „csupán a propaganda tagadta annak létezését is".
- Az első nemzeti drogstratégiáig az ezredfordulóig kellett várni, amely a megelőzés, kezelés, kínálatcsökkentés és rehabilitáció egyensúlyára törekedett.
- A 2000-es évektől a politika fokozatosan nyitott az ártalomcsökkentés felé. Egy szakértő definiálja: lényege, hogy nem minden eszközzel a fogyasztás visszaszorítása az elsődleges cél, hanem a fogyasztás okozta egyéni és társadalmi károk mérséklése. Ennek tipikus eszköze a helyettesítő szerrel történő kezelés: mivel a függőségről leszokni borzasztóan nehéz, addig kontrollált, követhető, fokozatosan csökkenthető szerekkel látják el a függőt, segítve gyógyulását.
- Az 1990-es években ez azért nem működött, mert még nem indultak el az ilyen szakpolitikai elképzelések és intézmények. A 90-es évek végén az Ifjúsági és Sportminisztériumban felállt a kábítószer-ügyekért felelős helyettes államtitkárság, amely szakpolitikai szinten koordinálta a hazai drogproblémát. A korszakban dolgozó szakember szerint ez úttörő időszak volt: elindult az adatgyűjtés, komplex rendszerré szerveződtek a kezelőintézmények, megindultak a tűcsere- és metadonprogramok a drogambulanciákon. Ma szerinte mindez visszaszorult.
- A 2009–2018-as (az átiratban „2009–208"-ként torzított) stratégia már az európai irányelvek mentén kiegyensúlyozott megközelítést hirdetett, civil szereplők és tűcsereprogramok bevonásával.
- 2012-ben a második Orbán-kormány további liberalizáció helyett szigorította a drogtörvényt, amely a fogyasztókat is szigorúan büntette, és megnehezítette a fogyasztók elterelését.
- 2013-ban új drogstratégia váltotta fel a korábbit, amely a drogmentes társadalmat tűzte ki célul 2020-ra, háttérbe szorítva az ártalomcsökkentést – ennek következtében például megszűnt a budapesti tűcsereprogram.
- A designer drogok gyors terjedésére válaszul 2015-ben bevezették a gyorslistázási rendszert és új szankciókat. A 20-as évekre a hangsúly a szervezett bűnözés elleni harcra került. A Fidesz-kormányok drogpolitikáját eddig elsősorban büntetőjogi és morális keret jellemezte, csak másodsorban szociális vagy egészségügyi megközelítés.
2025: alkotmányszintű tilalom és a Delta-akció
2025-re – a film felvetése szerint – a szigorú politika ellenére még több lett a drogfogyasztó Magyarországon, mint korábban, amit a kormány nem hagyott szó nélkül: az alaptörvény módosításával a kábítószerek előállításának, terjesztésének, használatának és népszerűsítésének tilalmát „a legmagasabb polcra" emelte. Ezzel párhuzamosan indult a Delta-program, amelynek értelmében 210 fős speciális rendőri egységek végezhetnek célzott razziákat országszerte.
A hivatalos kommunikáció szerint oktatási intézményeket, önkormányzatokat és civil szervezeteket is bevonják a megelőzésbe – de a film megkérdőjelezi, hogy ez a valóságban így történik-e. Egy megszólaló szerint amikor elindul egy ilyen kezdeményezés, alapvető lenne megkérdezni a szakembereket, mégis a Belügyminisztérium alá tartozó egészségügyi államtitkárság által működtetett szakmai kollégium addiktológiai tagozatát nem keresték meg. A film szerint az ártalomcsökkentésre és hosszú távú megoldásokra továbbra sincs kormányzati külön akarat – „Magyarul: zéró tolerancia egy kis extra kommunikációval, delta csapattal."
A zéró tolerancia melletti érvek
Egy szakértő szerint sokféle megközelítés lehetséges: a kábítószer tekinthető egészségügyi problémának, függőségi problémának, közbiztonsági kérdésnek, ifjúságvédelmi vagy családvédelmi kérdésnek, illetve a társadalmi felzárkóztatást gátló tényezőnek. Az ő nézőpontjuk mindezt integrálja, és elsősorban a „társadalmat lebontó kihívásként" kezeli a kábítószert – ebből származik a szigorú jogi szabályozás és az erőteljes rendőri fellépés, amelyet az elmúlt fél évben lehet tapasztalni.
Állítása szerint az európai gyakorlatban minden országban, kivétel nélkül jelentősen nőtt a fogyasztás, és minden kábítószer mögött álló bűnözői hálózat erősödött; a megengedő politikák sikertelensége azt mondatja velük, hogy a zéró tolerancián kell maradni:
„A zéró tolerancia az nem egy kegyetlenség. A zéró tolerancia egy jogos önvédelem. A zéró tolerancia mindenkit véd." – a zéró toleranciát képviselő szakértő *
Szerinte az ártalomcsökkentési politika eredményezte, hogy koncentráltan jelentek meg a kereskedelem és a fogyasztás negatív hatásai: a tűcsere-programban ugyan kisebb a fertőzési kockázat, de a fogyasztó „megmarad ugyanazon az úton", és a program helyszínére egy csomó fogyasztó – és velük egy csomó terjesztő – koncentrálódik. A nézőpont lényege: kevesebb drog lesz az utcákon, ha a kábítószer fizikai elérhetőségét drasztikusan visszavágják – ennek eredménye kevesebb fogyasztás és kevesebb új belépő. (Ez a „zárjuk el a csapot" álláspont a videó egyik kritikusa szerint Horvát László drogiszt nevéhez fűződik, akivel ő élesen nem ért egyet – lásd lejjebb.)
A szigor hatástalansága – a kutatói és szakmai érvek
A kritikus oldalon több erős állítás hangozhat el:
- Nincs kapcsolat a jogszigor és a drogtrendek között:
„Azt tudjuk most már európai összehasonlító vizsgálatokból, hogy nincs összefüggés a drogtrendek alakulása és a büntető törvénykönyv szigorának változtatása között." – egy kutató *
Példaként említi Portugáliát: 2000 környékén megszüntették a fogyasztók büntetését, és ennek ellenére nem kezdett nőni a szerhasználat. Szerinte a fiatalok többsége nem úgy dönt a szerhasználatról, hogy „fellapozza a büntető törvénykönyvnek az adott szakaszait".
- Szigorú szabályozás mellett nehéz pontos adatokat gyűjteni: csökken a válaszadási hajlandóság, kevesebben vallanak be használatot névtelen kérdőívekben sem.
- Folyamatos a leépülés az addiktológiai ellátórendszerben: kevesebb intézmény, szervezet és szakember van – aki segítséget szeretne kérni függősége miatt, az ma kevésbé tudja megtenni.
- A Delta-akció szerinte rosszul céloz: az elmúlt fél évben nagyságrenddel több fogyasztót fogtak el és tartóztattak le, mint terjesztőt. A rendőrségnek felderítőmunkát kellene végeznie, megfigyelni a kábítószerjesztőket, bizonyítékot gyűjteni és a dealert tartóztatni le. A mostani gyakorlat arra sarkalja a fiatalokat, hogy „még rejtőzködőbben csinálják az ő droghasználatukat".
- Az elektronikus egészségügyi nyilvántartás önmagában gátolja a kezelésre jelentkezést:
„Ha megjelenik az EESZ-ben, az elektronikus egészségügyi rendszerben az, hogy én droghasználó vagyok – hát ki az a hülye, aki ezt kiírja magára?" – egy szakértő *
Így szerinte pontosan azok maradnak „pácban", akiknek igazi segítségre lenne szükségük.
- Fontos, hogy a problémákról beszélni tudjunk: vannak, akik azért használnak, mert jól vannak és még jobban akarnak lenni, és vannak, akik bajban vannak – szegregátumban élnek, az apjuk veri, erőszakolja, diszfunkcionális családban nőnek fel. „Nem jó kedvében kezd pszichoaktív szert használni, hanem mert nem talált ki jobbat, és ez egy rossz megoldás, de nem talált ki jobbat." Ezeknek az embereknek kezelés, terápia és beszélgetés kellene – nem törvényszigor.
- A stigma az egyik legnagyobb probléma: Magyarországon még mindig szégyenlésre méltó dolognak számít a függőség, az emberek nem fordulnak segítségért, mert betegeknek és gyengének tartják magukat, félnek a megbélyegzéstől a munkahelyen, a baráti társaságban.
„A függőség az nem a jellem hibája, nem arról szól, hogy valakinek rossz a karaktere, erkölcsileg rossz ember lenne." – egy szakértő *
Szerinte a függőségnek rengeteg összetevője van: a genetikától a feldolgozatlan gyermekkori traumákon át a kezeletlen mentális problémákig – ezért nem kellene szégyellni magát annak, akinek függősége van.
- Világszerte aránytalanul sok pénzt költenek rendőrségi akciókra, miközben a forgalomban lévő drog nagyon kis részét sikerül elfogni. Sokkal-sokkal többet kellene költeni társadalmi párbeszédre, prevencióra, a lakosság tájékoztatására, terhesgondozásra, a fiatalok oktatására és a problémás emberek felkutatására.
- Egy másik megszólaló szerint önmagában a rendőrség és a kőkemény jogszabályok nem elégségesek ahhoz, hogy a társadalomnak ellenálló képessége legyen: ehhez társadalmi megegyezés és elutasítás kell, amelyet nem a büntetőjog, hanem az önorganizálódó mikroközösségek tudnak elérni – ez lenne szerinte „egy új szemléletű prevenció alapja".
- A prevenció lényege a „wellbeing": valami azt kell adni a fiataloknak a szer helyett – az elfogadottság, a szeretve-lenni, a jó érzés és a közösségi élmények megtapasztalása. Ugyanakkor kijelenti: „kábítószermentes vagy drogmentes, élvezeti szermentes társadalom nincs, és soha nem is volt. Ez egy ábránd, hogy ezt elérjük" – az ember ugyanis azóta használ élvezeti szereket, hogy létezik, a nehézségek elől menekülve vagy épp a jó érzésért.
Fikció: szabályozás büntetés helyett
A narrátor gondolatkísérletet indít: képzeljük el, hogy Magyarország tegnap más utat választott – nem büntet, csak szabályoz. Nincsenek dealerek, csak állami drogáruházak, korhatárosan, szigorúan ellenőrizve, mint az alkohol vagy a dohány; ha nem illegális, dealer sem kell, „vagy végül is eladónak hívják". A használat nem titok többé, hanem egészségügyi kérdés; szociális munkások segítenek, nem rendőrök visznek el, és jóval kevesebb fiatal kerülne bíróság elé. „De ez csak fikció." A világ 95%-ában tiltás van, a témáról alig beszélnek, így minden fekete-fehér marad, és stigmák meg titkok közt folyik minden tovább – csak az a baj, hogy ettől nem lesz kevesebb drog az utcákon.
Személyes történetek: hogyan csap le a függőség
Orosz rulett
Egy felépülő szerint a kábítószer „egyfajta orosz rulett": nem tudhatja az ember, hogyan hat a személyiségére. Van, aki kipróbálja és semmit nem érez, van, akit nem érdekel, van, aki néha-néha használ – és vannak, akiknél „felkattan a kapcsoló", akik aztán mindig így akarnak élni, és belőlük lesznek az aktív kemény drogfüggők: „mint ahogy én is pont megkaptam a golyót ebben az orosz rulett pisztolyban."
A Hiperkarma zenész
Az egyik megszólaló – aki az átiratból a Hiperkarma zenészeként azonosítható – 1999-ben, három budapesti év után arra keresett választ, hogyan éljen meg zenészként, dalszerzőként. Miután ez nem sikerült, elkeseredett, haza kellett volna mennie Komlóra – „ehelyett egyszer csak azon kaptam magam, hogy már szívok". 2000-ben viszonylag hamar ráfüggött a kemény drogokra, 2001-től pedig bejött a speed, onnantól hetente átlagosan két napot [az átirat itt bizonytalan] vett el tőle. Évekig használt ecstasyt napi rendszerességgel, később speedet, a vége felé inkább kokaint és speedet.
A drogkultúra sötét oldalát így idézi fel: voltak, akik öt zacskó fehér port tettek elé az asztalra, mindegyiket meg kellett kóstolnia, és el kellett döntenie, melyik a „legütősebb kotyvalék" – kikérték a véleményét. „El se hiszem, hogy tényleg csoda, hogy életben maradtam, megúsztam." Az egyik kóstolás után nem emlékszik, hogyan történt, csak arra, hogy egyedül ült a lakásban – és hogy „a kristályok voltak azok, amik engem teljesen kikészítettek". Ekkor jött az első zártosztály, az elvonó, ami „borzasztó" volt. Üzenete a fiataloknak: „Hát srácok, a designer drogokkal azt semmiképpen."
A mentális kapu és a szellemi vendégek
Egy másik felépülő arról beszél, hogy a magabiztosságot fiatalon a vallás adta – középiskolás évei alatt „teljesen helyesen" hagyta ki az alkoholt és a tiltott szereket. Később azonban elvesztette az érdeklődését mások iránt, és megjelentek az élményszerzés szerepei: főként a gyorsítók. A magabiztosságot ekkor a munka adta meg, teljesen el tudott veszni benne – és alapvetően azt hitte, hogy „az a fajta energia, amit magamból elő tudok hozni, az csak ezek segítségével történhet".
„Számomra a drogok valami olyasmit jelentettek, amik megnyitnak egy mentális kaput. Csakhogy a drogok által megnyitott mentális kapun olyan szellemi lények is tömkelegével betódulnak az ember elmébe, akik – finoman szólva sem – szívesen látott vendégek." – egy felépülő *
Heroin: az első szippantás
Egy harmadik történet a heroinnál kezdődik:
„Azt éreztem akkor, amikor először fölszívtam a heroint, hogy minden frusztrációm, minden feszültség, minden önbizalomhiány egyszer, egyik pillanatról a másikra elmúlt." – egy felépülő *
Ugyanakkor – mondja őszintén – „ez nem volt első látásra szerelem": nem akarta állandóan érezni. A szokásos fiatalkori kipróbálások után a bulik végén egyre többször érezte csak, hogy azt akarja érezni, amit egyszer már [az átiratban nem azonosítható szer] adott neki. Egy idő után „teljesen magába szippantott ez az egész, és teljesen átvette az irányítást, és minden tevékenységem hátrasorolódott": az elején még szórakozásból uraltam, aztán jöttek a súlyos lelki problémák és válságok, és amikor elkapta a heroinfüggőség, már mindent ennek alárendelt, és „csak annak élt".
Felépülés – döntés, depresszió, fordulópont
A Hiperkarma zenésze szerint a drogokról nem lehet „csak úgy simán" leszokni: „kell valami másik kattanása". Neki ez a küzdősport, a versenysport, az adrenalin volt – „adrenalinfüggő vagyok még mindig". Szerinte sosem beszélünk az egyéni felelősségről, pedig „az ember 98%-ban mégis csak tisztában legyen azzal, hogy mit is csinál, mit is vesz be" – leszokni ugyanúgy csak a saját akarattal lehet.
- augusztus 6-án megszületett a saját elhatározása: onnantól mindenfajta külső segítség nélkül, egyik pillanatról a másikra szakított a kábítószerekkel – állítása szerint „talán az egyik leglerobbantabb állapotomban voltam". A depresszióról addig azt hitte, az annyi, hogy az ember nem tud felkelni és alszik egész nap – „de nem ezt éreztem, hanem viszonylag korán felkeltem, és képtelen voltam az ágyból kimászni". Néhány év alatt teljesen kiment a talaj a lába alól, és el kellett döntenie: élni akar vagy halni.
„És az Őrs vezér terén mentem a metró irányába, hogy akkor véget vessen a szenvedésemnek, és megszólalt a hangosbemondóban a hölgy: Őrs vezér tere, végállomás." – a Hiperkarma zenésze *
Ebben a pillanatban fordult meg valami benne: ekkor már nagyon sok barátja meghalt, ő maga kétszer túladagolta magát – „és az volt az a pont, amikor úgy megfordultam, és azt gondoltam, hogy az élet talán több, mint amit én látok belőle."
A tisztulás folyamatában szerinte a legnehezebb a „masszív önimádat" elengedése, az „én csináltam, én oldom meg" gondolkodás: sokáig nem akart segítséget kérni, mert az a kontrollvesztés bevallásának tűnt. Rájött, hogy adni csak akkor tud, ha van miből – és hogy azokért a dolgokért is „bólintson egyet maga felé", amelyekért eddig szégyent érzett. Segít neki, hogy időnként megáll és elmondja magának: „jó, ez csak így tovább".
A késés árát számszerűsíti is: 11 évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy „annyira össze tudjam magam kaparni, hogy kiadjuk a Hiperkarma harmadik lemezét" – nem azért, mert nem írt volna, hanem mert nem tudta eldönteni, melyik verzió jó. „Fiatalságom legszebb 20 éve lehetett volna a Hiperkarma, sikerek, nagyszerű élet. Én végig egy görcsben éltem meg ezt a 20 évet itt a szobámban, a gép előtt ülve, a gitárom fölé görnyedve." Visszatekintve mindezt tanulságnak, „örök életre szóló leckének" tartja, és „az örökkévalóságig" próbálja bepótolni az elvesztegetett időt. Üzenete: „aki még nem próbálta ki, az ne próbálja ki, mert semmiről nem marad le, semmit nem veszít vele" – és hozzáteszi, semmiképpen nem akar képmutató lenni.
A versenysportoló Hollandiája
Egy volt versenysportoló (küzdősport) meséli: Hollandiában, egy „elég menő klubban" edzett, ahol világsztárok készültek. Ott a marihuánát legálisan lehetett szívni, coffeeshopok álltak rendelkezésre: a délutáni edzés után az összes versenyző, edző, segédedző bent ült a coffeeshopban. „Ott érdekes módon nem ittak az emberek. Este mindenki elszívta magának a kis cigét, és szépen elment haza békébe aludni, beszélgetett, röhögött egy jót." Szerinte ettől Európa nem hanyatlik, utcán földön fekvők nincsenek, és a rendszer jól működik náluk – „ha azt látjuk, hogy valami jól működik, akkor miért nem működhetne akár itt is?"
Az alkohol kettős mércéje
Több megszólaló is a kettős mérce problémáját veti fel. Az alkohol sokkal pusztítóbbnak tűnik: reklámjai mindenhol jelen vannak – „belefér". A halálos balesetek, a piti bűncselekmények és a családon belüli erőszak 80%-át az alkohol adja, „mégis elfogadott dolog": „tradicionálisan alkoholista nemzet vagyunk" – a tejfakasztótól a halotti torig az egész család iszik, „azzal nincs baj".
Ehhez kapcsolódik egy szakértői adat is: Magyarországon kb. két millió ember van, aki többet iszik, mint amennyit kellene. A droghasználó fiataloknál az egyik leggyakrabban megjelenő rizikófaktor az apai alkoholizmus: ahol az alkohol súlyos, problémás módon jelen van, ott a gyerekek sok esetben illegális pszichoaktív szert választanak.
Kapudrog-elmélet és a fű körüli vita
A film szerint amikor Magyarországon az elmúlt évtizedekben a kábítószer közbeszédtárgya lett, többnyire a szigorításról, túlkapásokról, razziákról, esetleg a cannabis legalizálásáról volt szó – pedig a drog kérdés „baromira nem csak a fű legalizálásáról szól", az csak „egy hangyányi eleme a nagy egésznek". „Hollandiában sem tette le a heroint a függő, csak mert vehet 5 g füvet a kávéja mellé" – a társadalom talán azért rezonál jobban a fű kérdésre, mert a filmélményei alapján jobban tudja elképzelni.
A kapudrog-elméletet a szakértők egyértelműen elvetik:
„A kapudrogelmélet egy 30 évvel ezelőtt bebizonyítottan nem valid dolog. Tehát nincs kapudrogelmélet." – egy szakértő *
Elismeri, hogy neurobiológusok hivatkoznak arra, hogy bizonyos drogok érzékenyítik a receptorokat, így könnyebben rászoknak az ember a másikra – de az ellenérv: „az ember máshogy működik, mint egy kísérletes patkány". Szerinte „az az elmélet, hogy valaki kannabisszal kezd, és akkor majd heroin-túladagolásba hal bele – ilyen folyamatok nincsenek".
A drogtéma magyarországi politikai történetében említik, hogy a Magyar Liberális Párt 2017-ben népszavazást kezdeményezett az orvosi kannabisz (marihuána) felhasználásának engedélyezéséről; a stafétát később a Magyar Kétfarkú Kutya Párt vette át „jóval provokatívabb, proaktívabb stílusban". Társelnökük, Kovács Gergely nemcsak beszél róla, de aktívan kiáll a dekriminalizáció mellett; az általuk is szervezett Milli Marihuána Menet mára a legismertebb drogpolitikai megmozdulás lett az országban.
Négy pillér, nulla stratégia
A szakértők szerint a négypilléres drogpolitika – megelőzés, ártalomcsökkentés, kezelés-ellátás és kínálatcsökkentés – lehetne egy jó magyar drogpolitika alapja is; a világ legtöbb nemzeti drogstratégiájának ma ez a négy pillére van. Magyarországon 2020-ban lejárt az utolsó nemzeti drogstratégia: „öt éve nincsen nemzeti drogstratégiánk".
„Ez nem csak egy szelet papírfecnin. Ez nem helyettesítheti a stratégiát az, hogy hajtóvadászatot indítunk a drogkereskedők ellen." – szakértői megszólalás a filmben *
Egy május 16-i szakmai konferencián egy kutató bemutatta tanulmányát az egyoldalú, kereskedelem elleni rendőri kampányokról: ezek többnyire csak ideiglenesen szorítják vissza a kínálatot, a drogpiac természetéből fakadóan azonban újratermeli a megszakadt elosztási láncokat, „gyakran még sokkal hatékonyabb formában" – ezt „a drogpiac darwini evolúciójának" is nevezik. Az üzlet annyira profitábilis, amíg van állandó kereslet; ezért nem ért egyet Horvát László drogiszt „zárjuk el a csapot" álláspontjával: „ez egy kereslet által fenntartott drogpiac, ahol ha nem foglalkozunk a kereslettel, a kínálat is mindig meg fogja teremteni a saját csatornáit."
A kínálat- és keresletcsökkentés különbségét így illusztrálja: ha elviszik a dealert a faluból, a szegregátumban nem marad drog nélkül – elkezdenek kannásbort inni, vagy néhány hét múlva kerül más, aki tovább árul. „Nem lesz szükség dealerre, ha ezek az emberek képesek és tudnak majd máshogy élni" – ehhez pedig szociális munka, iskola, munka, rendezettebb környezet, jövőkép és célok kellenek.
Új pszichoaktív szerek: a valódi veszély
Amíg a társadalmi diskurzus a marihuána körül forog, „a valódi veszély már régen más néven fut": biofű, kristály, új pszichoaktív anyagok – olyan dizájnerszerek, amelyek olcsók, rossz minőségűek, legtöbb esetben kiszámíthatatlan, életveszélyes kémiai koktélok, „amelyek nem csak a személyiséget törlik el, de gyakran az életet is". Ezek „a legkiszolgáltatottabbak, a legszegényebbek kábítószerei" – és a rendszereknek nincs rájuk valódi válaszuk.
A szakértő szerint a hagyományos addiktológiai módszerek az új pszichoaktív anyagoknál is működnének; a probléma, hogy Magyarországon ezeket vagy a nagyon fiatalok, vagy a nagyon szegények használják. „Egy szegregátumban élő problémás embernek attól lesz addiktológiai problémája, hogy minden más problémája van" – neki elsősorban szociális munkára lenne szüksége, iskolára, munkára, arra, hogy kiszabadulhasson, rendezettebb környezete és jövőképe legyen.
Nemzetközi kitekintés – és a magyar jogi keret
Az Európai Unióban nincs egységes drogpolitika, az országok teljesen eltérő utakat járnak; több országban a drogkérdés a top öt társadalmi probléma közé tartozik, főleg az alfa és Z generáció körében:
- Csehország és Spanyolország hozzánk hasonlóan óvatos lépést tett a dekriminalizáció irányába – a kis mennyiségű birtoklás ott sem minden esetben jár börtönnel.
- Franciaország és Svédország a represszív megközelítést alkalmazza; a statisztikák szerint ez nem csökkentette jelentősen a fogyasztást, cserébe időről időre jelentős bandaháborúk vannak (utóbbi elsősorban a svéd példa kapcsán említve).
- Portugália 2001-ben dekriminalizálta a személyes használatra tartott drogokat: a fogyasztókat nem büntetik, hanem egészségügyi bizottság elé küldik, ahol segítséget kaphatnak. Azóta csökkent a túladagolások és a HIV-fertőzések száma.
- Hollandia a közhiedelemmel ellentétben nem liberális kivétel mindenben: a cannabis a coffeeshopokban elérhető, de a termesztés szürke zónában van, évtizedekkel a részleges liberalizáció után is zajlik egy államilag felügyelt termesztési kísérlet.
- Németország 2024-ben kezdte el a cannabis legalizációját: 18 év felett saját használatra termeszthető is, és közösségi klubokban hozzáférhető.
- Az uniós tagállamoknak közös a gondjuk: az új szintetikus szerek terjedésére „egyelőre senkinek sincs válasza".
Teljesen külön út az Uruguay, amely 2013-ban a világ első országaként teljesen legalizálta a cannabist: az állam termelteti, szabályozza és árusítja, gyógyszertárakban regisztrált felhasználók vásárolhatnak heti 40 g-os korlátozással. Az utólagos hatásról megoszlanak a vélemények. Kanadában 2018 óta legális a rekreációs célú használat; a tartományok döntik el, hogy állami vagy magánboltokon keresztül történik az árusítás.
A magyar jogi keret a film szerint így néz ki: aki drogot árul, akár nyolc év börtönt is kaphat, súlyosabb esetben akár 15 évet; aki csak birtokol (például füvet tart magánál), egytől öt évig terjedő büntetésre számíthat. Kis mennyiség, saját használat esetén a büntetés elkerülhető az úgynevezett eltereléssel – egy fél éves megelőző-felvilágosító programmal; cannabisnál ez a mennyiség legfeljebb 6 g lehet. A narrátor szerint ezért „hihetetlennek tűnhet, de Magyarországon még annyira nem is rossz a helyzet": miközben nálunk a japánokhoz hasonló rendészeti szigor dominál, és a fogyasztók nem segítséget, hanem eljárást kapnak, a prevenciós programok már szinte alig működnek, az ártalomcsökkentésről nem is beszélve.
Ellátórendszer és család
Az ellátási rendszerben – magyarázza egy szakember – szolgáltatói piramis működik: az alján sok, úgynevezett alacsonyküszöbű szolgáltató van, ahol kevés elvárással be lehet kerülni; felfelé haladva egyre kevesebb intézmény és kliens jut be, cserébe egyre több elvárás támasztódnak (biztosítás, absztinencia, pontos megjelenés). A szintek: alacsonyküszöbű és közösségi-nappali ellátások, drog- és alkoholambulanciák, pszichiátriai és addiktológiai osztályok, rehabok, legfelül a kivezető ellátások: félutas házak, védett munkahelyek, védett szállások. A motiváció mindig kívülről indul, és a segítő dolga, hogy belsővé váljon – csak belső motivációval lehet elkezdeni a felépülést, az életmódváltást, a szermentes életre való gondolkodást.
A család „elképesztően fontos": nem minden család beteg vagy diszfunkcionális, ahol a gyerek drogot használ – nagyon sok fiatal és felnőtt használ pszichoaktív szereket függőség nélkül (és van, akinél a probléma csak akkor lesz, ha a rendőrség elkapja). A függővé vált emberek esetében viszont a családdal mindenképpen dolgozni kell:
„Az nem úgy fog működni, hogy a függőt majd megszereljük a rehabon, és a család pedig él boldogan… pont attól diszfunkcionális ez a család, és éppen attól van benne függő ember, hogy a családi rendszernek a rosszul összeálló egyensúlyába kell egy ilyen problémás ember." – az ellátórendszerben dolgozó szakember *
Zárás: zárak helyett kulcsok
A zárógondolatok a narrátor hangján hangzanak el: „Hazánk drogpolitikája ma még csak a zárakat keresi, pedig kulcsokra is szükség lenne." Ahogy a szesztilalom idején is, tiltás ellenére is „csinálják" az emberek – csak titokban, ellenőrizetlenül, segítség nélkül.
„Kell a szigor, kellenek a szabályok, talán még a társadalom ítélkezése sem árt, de pont ugyanannyira kell a segítség is. Miért ne érdemelhetne meg mindenki egy második esélyt? Vagy ezt csak a szerencsére bízzuk?" – a narrátor *
A film szerint álszentek lennénk, ha magunkat tartanánk tisztának: „Az a jó állampolgár, aki nem bukik le, aki pont átmegy a munkahelyi drogteszten. Ne legyünk álszentek! Magyarországon a 40 év alattiak fele kipróbált már valamilyen tudatmódosító szert, csak legfeljebb őket nem kapják el."
Ugyanakkor nem csak áldozatok vannak: „sok a szörnyeteg is" – a dealer, a puser, a termesztő, aki hígít és hamisít, „aki mindig is kihasználta és manipulálta az embert, a tudatlant, a bajba jutottat, a függőt". Nyitott kérdésként marad: működne-e Magyarországon az uruguayi vagy holland példa, vagy a fű legalizációja ugyanúgy nem zavarná a szörnyeket abban, hogy kispénzért „zombivá változtatják az addiktív embert"? Nem kellene erről is értelmesen beszélni – „mert nem mindenki bűnöző, aki bajban van".
A jövő egyik kihívása, hogy a jogalkotó le tudja-e követni a designer drogok útját, meg tudja-e akadályozni terjedésüket. Ahogy szerte a világban, úgy Magyarországon is egyre csak nő a kábítószer-kereskedelem és fogyasztása – csendben, halkan a popkultúra részévé vált. „Vajon valaha ez meg fog még változni? Vagy ilyen az emberi természet? A Faust mindig többet és többet akar."
⚠️ Értelmezhetetlen vagy bizonytalan szakaszok
- A beszélők az átiratban nincsenek nevesítve; a zenész azonossága („kiadjuk a Hiperkarma harmadik lemezét", Komló) csak az átiratból következik. A zéró toleranciát védő szakértő személye bizonytalan – a „csapot elzárni" álláspontot a videó másik szereplője Horvát László drogisztnak tulajdonítja.
- „Fiaté Ross Társaságból" → „a fiát a Rossz Társaságból" (értelmezés szerinti javítás).
- „Poszóbia térség" → valószínűleg „posztszovjet térség".
- „2009-208-as stratégia" → valószínűleg „2009–2018-as stratégia" (bizonytalan).
- „türelmát a legmagasabb polcra" → „tilalmát".
- „eróerancia", „zerólerancia" → „zéró tolerancia"; „orosz rouet pisztoly" → „orosz rulett-pisztoly".
- „tűső a programban" → „tűcsere-programban"; „kocskázat" → „kockázat"; „ESZ-ben" → „EESZ-ben" (elektronikus egészségügyi szolgáltatási tér).
- „stafléta" → „staféta"; „magyar kétfajú kutyapárt" → „Magyar Kétfarkú Kutya Párt"; „orvosi cíum Marioán felhasználás" → „orvosi kannabisz (marihuána) felhasználás"; „Urugvág" → „Uruguay"; „milli marihuana Marcs" → „Milli Marihuána Menet".
- „tejfakasztótól, a halótitorik" → valószínűleg „a tejfakasztótól a halotti torig" (bizonytalan).
- „Fauszti mindig többet és többet akar" → valószínűleg „a Faust is mindig többet és többet akar" (bizonytalan).
- „amit egyszer a Tároin adott nekem" – az említett szer/kifejezés nem rekonstruálható.
- „hetente átlag kettő napot hallottam" – értelmetlen ASR-szakasz, a pontos mondat nem állapítható meg.
- „azt a teszt adta meg / aztas teszt" – bizonytalan, milyen tesztre vagy módszerre utalt a beszélő.
- „bedsinázásokat" – bizonytalan; a kontextus alapján valószínűleg tudta nélküli beadást („bedrogozást") jelent.
- „abszaktív szert" → valószínűleg „pszichoaktív szert".
- „210 fő speciális rendőri egység" → valószínűleg „210 fős speciális rendőri egység" (bizonytalan).
- „Belügyminisztérium az tartozó egészségügyi államtitkárság" → „a Belügyminisztérium alá tartozó egészségügyi államtitkárság" (bizonytalan).
- A videóban több zenei/énekelt betét (dalrészletek) hallható; ezek dalszövegként nem voltak értelmezhetően rekonstruálhatók, ezért kihagyták az összefoglalóból.
Teljes átirat megjelenítése
[00:00:12]A magyar drogpolitika az ugye mindig is szigorú volt.
[00:00:14]Tehát ez nem most lett szigorú, hanem mindig is szigorú volt.
[00:00:19]Önmagában a rendőrség, önmagában a kőkemény jogszabályok nem elégségesek.
[00:00:24]Nyilvánvalóan nem elegek ahhoz, hogy a kábítószerrel szemben a társadalomnak legyen egy ellenálló képessége.
[00:00:30]Extasit használtam több évig viszonylag sűrűn, ez napirendszeresség, később speedet és a vége felé inkább kokaint és speedet.
[00:00:45]Számomra a drogok valami olyasmit jelentettek, amik megnyitnak egy mentális kaput.
[00:00:55]Csak, hogy a drogok által megnyitott mentális kapun olyan szellemi lények is tömkelegével betódulnak az ember elmébe, akit, hogy is mondjam is, finoman szólva sem szívesen látott vendégek.
[00:01:08]Azt éreztem akkor, amikor először fölszívtam a heroint, akkor ilyen minden frusztrációm, minden feszültség, minden minden ilyen önbizalomhiány egyszer [zene] így egyik pillanatra a másikra így elmúlt.
[00:01:26]társadalmi párbeszédre, prevencióra, több tudásra, a lakosságnak több információra, akár mondjuk terhes gondozásra, vagy a fiatalok, mint már említettem, oktatására, vagy a problémás emberek megtalálására sokkal-sokkal többet kellene költeni.
[00:01:41]Egy héves srác a börtönben ül, mert 10 g marihuánát találtak nála.
[00:01:43]Egy apa pedig ma este is azon gondolkodik, hogyan menthetné meg a Fiaté Ross Társaságból.
[00:01:50]Nem beszélünk erről, vagy csak alig, és azt is titokban.
[00:01:52]Pedig a drog globális probléma.
[00:01:54]Talán a legtöbb embert érintő.
[00:01:58]A kábítószerkereskedelem a legnagyobb illegális biznisz a világon.
[00:02:00]Évente közel 700 milliárd USA dollár értékű kereskedelem zajlik a hatóságok háta mögött.
[00:02:08]Háromszor nagyobb összegcserél gazdát évente, mint Magyarország éves GDP-je.
[00:02:13]Ennek megfelelően nem az a kérdés, hogy az államok hogyan előzik meg a drogfogyasztást, kereskedelmet és annak előállítását, hanem hogy ki tudja a legkevésbé rosszul, mert a világ mind a 193 ország küzd drogproblémákkal kivétel nélkül.
[00:02:29]Mond meg [zene][éneklés] nekem, mi értelme van a táncnak, ha nem a szexok, ami igazán [zene] kell.
[00:02:35]Ez az a [éneklés] dolog, ami eltüntet, mint a szamarat [zene] a körben, és mellettem vagy.
[00:02:42]De messze tőlem, aki számomra a drogok valami olyasmit jelentettek, amik megnyitnak egy mentális kaput.
[00:02:55]Csak, hogy a drogok által megnyitott mentális kapun olyan szellemi lények is tömkelegével betódulnak az ember elmébe, akit, hogy is mondjam is finoman szólva sem szívesen látott vendégek.
[00:03:06]Azt szoktam mondani, hogy a kábítószer szerintem egyfajta orosz rulett.
[00:03:13]Nem tudhatja az ember, hogy fog hatni a személyiségére.
[00:03:15]Van, aki kipróbálja, egyáltalán nem érez semit.
[00:03:18]Van, aki nem különösebben érdekel.
[00:03:20]Van, aki néha-nként szív ezt, azt, és hát vannak olyanok az addiktívek, akiknél felkattan a kapcsoló, és ezen túl mindig így akarnak élni, és belőlük lesznek a az aktív kemény drogfüggők, mint ahogy én is pont megkaptam a a golyót ebben az orosz rouet pisztolyban.
[00:03:43]Én ezt látom magam körül, hogy én magam miért szoktam rá a kábítószerekre, és hogy hogyan.
[00:03:48]bármilyen furcsa és nem emlékszem.
[00:03:51]Én már csak arra emlékszem, hogy hogy drogozok.
[00:03:56]Magyarországon a drogtörvény szigorú, zéró tolerancia van, ami nagyjából azt jelenti, hogy a törvény mindent is büntet a droggal kapcsolatban.
[00:04:02]De vajon tényleg csak a büntetés a megoldás?
[00:04:06][horkantás] Mi történik azokkal, akik voltaképp nem bűnözők, csak bajban vannak?
[00:04:09]És mi történik azokkal, akikről már mindenki lemondott?
[00:04:11]30 éve próbál Magyarország választ találni a drog kérdésre.
[00:04:15]De vajon sikerült?
[00:04:15]Hogyan jutottunk el idáig?
[00:04:18]Hogyan alakult a magyar drogpolitika a rendszerváltás óta?
[00:04:22]A rendszerváltás után a drogprobléma hirtelen új társadalmi kihívásként jelent meg a Poszóbia térségben, miközben a jogi szabályozás még teljesen kiforratlan volt.
[00:04:30]Ez persze nem azt jelenti, hogy a kommunizmusban nem ismerték a heroint vagy a marihuánát, csupán a propaganda tagadta annak létezését is.
[00:04:40]Magyarországon az ezretforduló végéig kellett várni az első nemzeti drogstatégiára, amely a megelőzés, kezelés, kínálatcsökkentés és rehabilitáció egyensúlyára törekedett.
[00:04:54]Aztán a 2000-es évektől a politika fokozatosan nyitott az ártalomcsökkentés felé is.
[00:04:59]Hát az ártalomcsökkentés gyakorlatilag szűken, illetve röviden a kábítószer fogyasztás okozta társadalmi és egyéni ártalmok és károknak a visszaszorítását.
[00:05:11]ö tükrözi vagy jelenti, és alapvetően az erreépülő politikáknak elsődlegesen nem az a célja, hogy a kábítószerfogyasztást minden eszközzre visszaszorítsák, hanem az, hogy a kábítószer fogyasztással kapcsolatos társadalom és egyéni ártalmakat, károkat mérsékeljék.
[00:05:25]Ideve az ártalomcsökkentő programoknak nagyon sok esetben a helyettesítő droggal történő al kezelések vannak.
[00:05:37]Tehát amikor azt mondja, hogy egy drogfüggő esetén nem az a célom, hogy a drogfüggőt leszoktassam, mert tudjuk azt, hogy egy drogfüggőségről leszokni borzasztóan nehéz, de addig is, amíg nem sikerül visszaszorítani vagy mérsékelni a drog fogyasztását, addig olyan jellegű helyettesítő szerekkel lássam el, amit kontrollálni tudok, amit követni tudok, amit esetleg fokozatosan csökkenteni tudok, és ezzel segítsem a az ő gyógyulását, vagy vagy szermentességét, hogy miért nem működött az gyakorlatilag a 90-es években, mert még nem indultak el ezek a fajta kezdeményezések, tehát nem igazán voltak olyan jellegű szakpolitikai elképzelések, illetve olyan jellegű intézmények, akik ilyennel foglalkoztak volna.
[00:06:20]A későbbiekben, a 2000-es években pedig azért tudott megindulni ez a fajta folyamat, mert az 1990-es évek végén felállt az ifjús és sportminisztériumban egy kábítószerű ügyért felelős helyettes államtitkárság, aminek az volt a feladata, hogy a hazai kábítószár problémát egy szakpolitikai szinten, egy minisztériumi államtitkársági szinten megpróbálta koordinálni.
[00:06:47]Ennek a fajta itt az államtitkárság nagyon sok mindenben abban az időben úttörőként jelent meg.
[00:06:55]Először tártuk fel és indítottuk meg az adatgyűjtést, vagy indultak meg az adatgyűjtések.
[00:07:01]Kezdtek komplex rendszerbe szerveződni a kezelőintézmények, és megindult egy másik folyamat a megelőzési programok mellett, az ártalomcsökkentésnek a a lehetősége és programja.
[00:07:13]Megindultak a tűcserélő programok, ugye tudunk róla, megindultak a metadon programok ebben az időben drogambulanciákon.
[00:07:22]Tehát azt gondolom, hogy ez egy olyan időszak volt, amikor amikor az ártalomcsökkentésben valami elindult.
[00:07:28]Jelen pillanatban olyvább tűnik, hogy ez ez eléggé visszaszorult.
[00:07:34]A 2009-208-as stratégia már az európai irányelvek mentén kiegyensúlyozott megközelítést hirdetett.
[00:07:41]civil szereplők és tűcsereprogramok bevonásával.
[00:07:46]De aztán 2012-ben a második Orbánkormány további liberalizáció helyett szigorította a drogtörvényt, amely a fogyasztókat is szigorúan büntette.
[00:07:56]2013-ban egy új drogstatégia váltotta fel a korábbit, ami már a drogmentes társadalmat tűzte ki célul 2020-ra, háttérbe szólítva az általomcsökkentést.
[00:08:06]Ennek következtében megszűnt több program, mint például a budapesti tűcsere.
[00:08:09]Így a deszignner drogok gyorsjedésére válaszul, 2015-ben bevezették az úgynevezett gyorslistázási rendszert, és egyúttal új szankciókat léptettek életbe.
[00:08:21]A 20-as évekre a szervezetbűnözés elleni harcra került a hangsúly.
[00:08:23]A Fidesz kormányok drogpolitikáját elsősorban büntetőjogi és morális keret jellemezte ez idáig, és csak másodsorban a szociális vagy egészségügyi megközelítés.
[00:08:35]De vajon a szigorú drogpolitika a hatékony politika?
[00:08:37]Visszaszul a drogfogyasztás Magyarországon ettől?
[00:08:39]Van olyan ország, ahol az ilyen politika mondjuk működik?
[00:08:44]Sokféle megközelítés lehetséges a kávítószerrel kapcsolatban, mert tekinthetjük ezt egyfelől egészségügyi problémának, függőségi problémának, közbiztonsági problémának, ifjúságvédelmi kérdésnek, családvédelmi kérdésnek.
[00:09:02]társadalmi felzárkóztatást jelentősen gátló tényezőnek.
[00:09:09]A mi a mi nézőpontunk ez megpróbálja integrálni az összes előbb említett nézőpontot, és elsősorban egy társadalmat érintő, a társadalmat lebontó kihívásként kezeli a kábítószert.
[00:09:23]A ebből származtatik a a szigorú jogi szabályozás, és ebből származik az a az erőteljes rendőri fellépés, és amit legfőképpen az elmúlt fél évben lehet tapasztalni.
[00:09:37]Hogyha megnézzük az európai gyakorlatot, akkor azt látjuk, hogy minden országban jelentősen nőtt a kábítószerfogyasztás.
[00:09:46]minden országban, minden országban kivétel nélkül az a szervezet bűnözői hálózat, amelyik minden kábítószer mögött ott áll, erősödött.
[00:09:56]És azt látjuk egyébként a a megengedő politikák sikertelensége az azt mondatja velünk, hogy továbbra is a zéró tolerancia álláspontján kell maradni.
[00:10:11]Abból nem szabad engedni.
[00:10:12]Úgyhogy a zéró tolerancia az nem egy kegyetlenség.
[00:10:15]Az eróerancia az egy jogos önvédelem.
[00:10:18]A zerólerancia mindenkit véd.
[00:10:22]Az azt eredményezte meg az ártalomcsökkentési politika többek között, hogy koncentráltan jelentek meg a kábítószerkereskedés és a kábítószerfogyasztás negatív hatásai, mert ahol tűső a programban, az igaz, hogy az egészségügyi kocskázat az kisebb a fertőzésre.
[00:10:43]Na de hát megmarad ugyanazon az úton.
[00:10:46]segítjük a fogyasztást, ugyan ugyanazon a pályán fog maradni, és odakoncentrálódik a program helyszínére egy csomó fogyasztó, és nyilván oda fog menni egy csomó terjesztő is.
[00:10:59]2012-ben ugye szigorították a büntető törvénykönyvnek a kábítószerrel kapcsolatos szakaszait.
[00:11:04]Bizonyos szempontból megnehezítették például azt, hogy drogfogyasztók elterelésbe kerüljenek.
[00:11:13]Tehát hogyha amikor szigorí szigorítjuk a büntető törvénykön, mindig az az elvárás, hogy akkor majd kevesebb ember fogja kipróbálni a szereket.
[00:11:22]Elrettennek a fiatalok a szerektől.
[00:11:22]Hát lehet, hogy sok ember számára ez illúzióromboló, de el kell árulnom, hogy a fiatalok többsége az nem úgy dönt a szerználatáról, hogy fellapozza a büntető törvénykönyvnek az adott szakaszait.
[00:11:38]Azt tudjuk most már európai összehasonlító vizsgálatokból, hogy [zene] nincs összefüggés a drog trendek alakulása és a büntetőtöryönyv szigorának a változtatása között.
[00:11:47]Tehát az, hogy valahol volt egy szigorítás, egyáltalán [zene] nem járt együtt azzal, hogy mondjuk ott csökkent a droghasználat.
[00:11:55]illetve ha például megszüntették valamelyik országban a drogfogyasztók büntetését, [zene] Portugáliát mondom példának 2000 környékén, akkor nem kezdett el nőni a szerználat, tehát nincs ez az összefüggés, amivel egyébként indokolták ezt a bizonyos szigorítást, illetve a mostani szigorítást is.
[00:12:14]Amikor szigorú a drog has drogszabályozás, akkor nehéz pontos adatokat gyűjteni, és erről beszámolnak az epidemiológus kutatók is.
[00:12:25]az embereknek a válaszodási hajlandósága csökken, tehát kevesebben vallják be azt, hogy ők szert használtak.
[00:12:29]Még egy névtelen vizsgálatkérdőévben is egy csomó dolgot elhanyagolt közben a az állam, a kormány.
[00:12:37]Tehát például [zene] az elmúlt években, különösen, de már előtte is elkezdődött egy leépülés az addiktológiai ellrátórendszerben, tehát aki mondjuk [zene] segítséget szeretne kérni függőségre, az kevésbé tudja ezt ma megtenni.
[00:12:51]Kevesebb intézmény van, kevesebb szervezet van, kevesebb szakember van.
[00:12:55]A szakemberhiány az egy nagyon fontos tényező.
[00:12:58][zene] és a drog prevenció, tehát akik még nem használnak, és szeretnénk megelőzni, hogy ők használjanak vagy késeltetni a fiatalok esetében.
[00:13:05]Ez ugye tipikusan iskolákban van, de egyébként lehet a drog prevenciónak más szinterei, a munkahely, a család, a szórakozóhelyek is.
[00:13:14]Hogy Magyarországon úgy gondolom, hogy hogy most is az elmúlt fél évben nagyságrenden több fogyasztót fogtak el, tartoztattak leindult elleni elárjást, mint mint terjesztő ellen.
[00:13:23]És azt gondolom, hogy lehetne ezt máshogy csinálni.
[00:13:27]Nyilván kimegyek egy területre és ott lecsapok, akkor ott van egy csomó fogyasztó és van néhány terjesztő.
[00:13:33]Hogyha ezt úgy csinálnák, ahogy egyébként azt gondolom a rendőrségnek dolga lenne, hogy végezzen felderítőmunkát, figyelje meg azokat, akik kábítószerjesztenek, gyűjtsön bizonyítékot és akkor tartóztassa le a dealert.
[00:13:43][torokköszörülés] Ez nagyon helyes, de a rendőrség most ebben a delta akcióban, tehát hogy nagyon sok fogyasztót fognak el, és viszonylag kevés terjesztőt, és ez inkább arra sarkalja a fiatalokat, hogy még rejtőzködőbben csinálják az ő droghasználatukat.
[00:13:56]Azt gondolom, hogy az is egy nagyon fontos egy országban, közösségben, hogy problémákról akár beszélni tudjunk.
[00:14:04]Nyilván vannak olyan emberek, akik azért használnak drogot, mert jól vannak, de még jobban szeretnének lenni.
[00:14:08]Meg vannak olyan emberek, akik azért használnak drogot, mert bajban vannak, mert egy szegregátumba élnek, mert nem tudnak kiszabadulni az életükből, mert az apjuk veri, erőszakolja, bünteti őket, vagy a család egy diszfunkcionális családban nőnek fel.
[00:14:22]Szóval akik úgy fogalmazhatnék, hogy nem jó kedvében kezd abszaktív szert használni, hanem mert nem talált ki jobbat, és ez egy rossz megoldás, de nem talált ki jobbat.
[00:14:31]És ezeknek az embereknek kezelés kéne, terápia kéne, azt kéne, hogy beszélgessünk ezekről a helyzetekről.
[00:14:36]Na most amikor egy ilyen környezetben van valaki, amikor tulajdonképpen azt látja, hogy itt a törvényszigorával sújtanak le rá, akkor nem fog elmenni kezelésbe.
[00:14:44]Ha megjelenik a az ESZ-ben ez a elektronikus egészségügyi rendszerben az, hogy én droghasználó vagyok, hát ki az a hülye, aki ezt kiírja magára?
[00:14:52]Jó, hogy nem a ide írom ki, hogy drogot fogyasztok, és gyakorlatilag én így megtalálható vagyok.
[00:15:00]De azok az emberek maradnak jobban benne a pácban, akiknek igazi segítségre lenne szüksége.
[00:15:08][zene] [zene] [zene] 1999-ben, amikor már három éve éltem Budapesten, [horkantás] és próbálkoztam a zenével elhelyezkedni, a zenéből megélni, mondjuk profi zenész dalszerzővé várni, és nem sikerült, akkor nagyon el voltam keseredve, és már nem volt több lehetőségem, haza kellett volna mennem Komlóra, de ehelyett egyszer csak azon kaptam magam, hogy már szívok.
[00:15:47]viszonylag hamar ráfüggtem a kemény drogokra 2000-ben.
[00:15:50]2001-ben még csak füveztem.
[00:15:54]2001-től lépett be az életembe a speed, és onnantól kezdve hetente átlag kettő napot hallottam.
[00:16:04]Olyan emberek voltak itt fenn nálam, akik kitettek elém az asztalra öt zacskolt fehér porral.
[00:16:07]Mindegyiket meg kellett kóstolnom és el kellett döntenem, hogy melyik melyik az a kikérték a véleményemet, hogy melyik az, amelyik a legütősebb kotyvarék.
[00:16:16]El se hiszem, hogy hogy tényleg csoda, hogy hogy életben maradtam, megúsztam.
[00:16:23]Emlékszem, megkóstoltam az elsőt, vártam, ez nem annyira.
[00:16:25]Megkóstol a másodikat, megkóstoltam a harmadikat, és egyszer csak ott ültem egyedül a lakásba.
[00:16:31]Hogy azt tudom, hogyan kísértem ki őket, nem tudom mi történt.
[00:16:32]És végül is a kristályok voltak azok, amik engem teljesen kikészítettek.
[00:16:36]Akkor volt az első zártosztályom, elvonom, az az borzasztó volt.
[00:16:41]Hát srácok, a designer drókkal azt semmiképpen.
[00:16:49]Szerhasználásom hosszúsága az egy hát egy elég képlékeny dolog.
[00:16:54]Nem is tudom igazából, hogy honnantól számítsam.
[00:16:56]Viszonylag későn kezdtem el a klasszikus legális dolgokat fogyasztani, mint például az alkohol.
[00:17:05]Extasit használtam több évig.
[00:17:05]viszonylag sűrűn ez napi rendszeresség, később speedet és a vége felé inkább kokaint és speedet.
[00:17:15]Talán a a felnőtt korom első éveiben ez még nem is volt annyira kardinális kérdés.
[00:17:22]A magabiztosságot meg azt a ter terepet, ahol magabiztosan tudtam mozogni, azt igazából a vallás adta meg nekem.
[00:17:32]viszont ez a magabiztosság gyakorlatilag eltűnt.
[00:17:35]Tehát egy olyan terepen voltam, amit ugye középiskola évem alatt, éveim alatt teljesen helyesen kihagytam maximálisan.
[00:17:42]És a kapcsolatfelvételhez, ahoz, hogy emberek történetei érdekeljenek, maximálisan elvesztettem az érdeklődésemet relatíve gyorsan.
[00:17:53]És például a aztas teszt adta meg, hogy teljes nyitottsággal az elején, hogy teljes nyitottsággal tudtam figyelni, másokra érdekeltek mások problémái, nem akartam erőszakosan magamról mindent elmondani.
[00:18:10]Azt hiszem, hogy ezt adta meg.
[00:18:10]Aztán később, amikor váltottam főként a a gyorsítókra, akkor azt hiszem, hogy az volt a meghatározó, hogy a magabiztosságot inkább a munka adta meg.
[00:18:25]az, hogy teljesen el tudtam veszni a munkába, és voltak igazából olyan munkáim, ahol nyilván nem elvárás volt, és nem is nézték jó szemmel, de hogy teljesen megfért mellette az, hogy hogy akár ittam is, vagy vagy mást használtam, de alapvetően azt hittem, hogy az a fajta energia, amit magamból elő tudok hozni, az csak ezek segítségével történhet.
[00:18:52]Azt éreztem akkor, amikor először fölszívtam a heroint, akkor ilyen minden frusztrációm, minden feszültség, minden minden ilyen önbizalomhiány egyszer így egyik pillanatra a másikra így elmúlt.
[00:19:10]Ezzel együtt mondom, tök őszintén ott akkor ez nem volt még első látásra szerelemmez.
[00:19:15]Ezek nem nem akartam én ezt állandóan érezni, hanem akkor meg utána mondom mi is végigmentünk a ilyen szokásos, ilyen fiatalkori, ilyen tínédzserkori [zene] mindent kipróbáltunk mindennel, közben berúgtunk a a hát letudtam én is ott a kötelezőt mondom a brigáddal, de a végén, a buli végén egyre többször éreztem azt, hogy én azt akarom érezni, amit egyszer a Tároin adott nekem.
[00:19:45]Hát egy idő után már teljesen magába szippantott ez az egész, és teljesen átvette az irányítást, és minden tevékenységem hátrasorolódott.
[00:19:55]Tehát, hogy az elején még amikor amikor alkalmilag használtunk, akkor akkor még azt gondolom, hogy tudtam uralni, akkor még szórakozásból, és aztán jött később a a súlyos lelki problémák, válságok, és amikor elkapott a a heroin függőség, akkor már mindent alárendeltem ennek, és és csak annak éltem, lehet mondani, az határozott meg a mindennapjaimat is.
[00:20:30]Sohasem beszélünk az egyéni felelősségről, ha a drog, mint téma szóba jön.
[00:20:33]Pedig az ember 98%-ban mégis csak tisztában legyen azzal, hogy mit is csinál, mit is vesz be, mit is lő be magának.
[00:20:40]Nem ideértve persze az úgynevezett bedsinázásokat, de ugyanúgy ahhoz is a saját akarat kell, ha valaki le akarja tenni a cuccot.
[00:20:46]Nem azt gondolom, hogy kell valamit találni helyette.
[00:20:52]Nem lehet a cuccról csak úgy simán leszokni, elengedni és azt mondani, hogy akkor én élem tovább az életemben cucc nélkül, hanem kell valami másik kattanása.
[00:21:01]Nekem ez ez volt a sport, a küzdősport, a versenysport, adrenalin, adrenalinfüggő vagyok még mindig.
[00:21:11]Majd ezt egyszer gondolom, mert ez egyszer elmúlik.
[00:21:13]Ez is 11 évnek kellett eltelni ahhoz, hogy annyira össze tudjam magam kaparni, hogy kiadjuk a hiperkarma harmadik lemezét.
[00:21:23]De én 11 éven keresztül nem jelentettem meg hiperkarmadalt, nem mintha nem írtam volna, csak egyszerűen nem tudtam eldönteni, hogy melyik verzió jó.
[00:21:29]Én Én gyakorlatilag megőrültem.
[00:21:32]Ám ahogy megszületett a saját elhatározás 2020.
[00:21:37]augusztus 6-án.
[00:21:37]Onnantól kezdve mindenfajta külső segítség nélkül szakítottam a kábítószerekkel egyik napról, illetve egyik pillanatról a másikra.
[00:21:48]Talán az egyik leglerobbantabb állapotomban voltam.
[00:21:49]A depresszióról mindig azt gondoltam, hogy az olyan, hogy az ember nem tud felkelni, alszik egész nap, tök jó az, átvészelhető, hogyha mégis belefutna ebbe az ember.
[00:21:57]De nem ezt éreztem, hanem viszonylag korán felkeltem, és képtelen voltam az ágyból kimászni.
[00:22:06]Elég gyorsan lesüllyedtem.
[00:22:06]Néhány év alatt teljesen kiment a lábam alul a talaj, és el kellett döntenem, hogy élni akarok, vagy halni.
[00:22:14]Aztán persze azt válaszottam, hogy halni.
[00:22:16]És az őrsvezértéren mentem a metró irányába, hogy akkor véget vettek a szenvedésemnek, és megszólalt a hangos bemondóban a a hölgy, hogy őrs vezértere végállomás.
[00:22:34]És valahogy az volt az a pont, amikor azt gondoltam, akkor már nagyon sok barátom meghalt.
[00:22:37]Én is kétszer túladagoltam magam, és az volt az a pont, amikor úgy megfordultam, és azt gondoltam, hogy az élet talán több, mint amit én látok belőle.
[00:22:50]Úgy tűnik, 2025-re Magyarországon a szigorú politika ellenére még több lett a drog ffogyasztó, mint korábban, amit a kormány nem is hagyott szó nélkül.
[00:22:56]Az alaptörvény módosításával a kábítószerek előállításának, terjesztésének, használatának és népszerűsítésének türelmát is a legmagasabb polcra emelte a jogalkotó.
[00:23:06]Sőt, ezzel párhuzamosan fokozott rendőrségi akció is indult, amelynek célja a kávítószerkereskedelem visszaszorítása, vagyis a delta program.
[00:23:16]Ennek értelmében 210 fő speciális rendőri egység célzott radziákat végezhet országszerte.
[00:23:23]De a kormány ezúttal nem csak a rendészeti intézkedésekre koncentrál.
[00:23:24]A hivatalos kommunikáció szerint az oktatási intézményeket, önkormányzatokat és civil szervezeteket is bevonják a megelőzésbe.
[00:23:33]De ez vajon a valóságból is így történik?
[00:23:35]Belügyminisztérium az tartozó egészségügyi államtitkárság által működtetett egészségügyi szakmai kollégiumok addiktológiai tagozatát nem kérdezték meg arról, hogy amikor elindul egy egy problémának a kezelése adott esetben a a pszichaktív szerek elterjedségének használatának a csökkentése, akkor az nagyon alap dolog lenne, hogy a törvényhozók azokat az embereket kérdezik meg, akik ezzel foglalkoznak.
[00:24:01]Magyarul zero tolerancia egy kis extra kommunikációval, delta csapattal.
[00:24:05]Közben az ártalomcsökkentésre és a hosszútávú megoldásokra továbbra sincs kormányzati külön akarat.
[00:24:10]Miért?
[00:24:13]Egyrészt kevesebb drog attól lesz az utcákon, hogy a kábítószer fizikai előrhetségét drasztikusan visszavágjuk.
[00:24:20]Ennek az is az eredménye, hogy kevesebb a kábítószer, kevesebb a fogyasztás, kevesebb az új belépő.
[00:24:27]Itt egy nagyon nagyon komoly társadalmi attitűd ö vagy a fiatalok felé irányuló prevenció, de ez nem egy ilyen direkt prevenció, hanem az a az mindenfajta drogpolitikának meg drog prevenciónciának az alapvető célja, hogy oké, de kínálj valamit, adj valamit a a kábítószere helyett.
[00:24:50]Legyen lehetőségem megélni azt, hogy elfogadnak, hogy szeretve vagyok, hogy jól érezhetem magam a bőröben.
[00:24:54]Ez a wellbeing, ez a jól érzés, a jó érzés mindenféle szempontból kapja meg a közösségi élményeket.
[00:25:01]És azt gondolom, hogyha ez működik egy társadalomban, a fiatalok körében mindenféle szenvedélyszer vagy élvezeti szerül, akkor akkor az ember akkor nem fognak a fiatalok ilyeneket használni.
[00:25:14]hogyha valamiért úgy gondolják, hogy hogy szükségük van bizonyos szerekre ahhoz, hogy ezeket megélhessék, vagy ez hozzásegíti őket, vagy ugye alapvetően egy közösségi élményt nyújt az, hogy együtt használunk, akkor azt gondolom jelen lesz.
[00:25:30]Ezek ez nehéz, tehát azt gondolom, hogy kábítószermentes vagy drogmentes vagy élvezeti szermentes társadalom nincs, és soha nem is volt.
[00:25:39]Ez egy ábránt, hogy ezt elérjük.
[00:25:39]De amióta az ember létezik, mindig is használt, és nagyon úgy tűnik, használni fog különböző élvezeti szereket a mindennapi nehézségek, problémák, vagy éppen az a wellbeingnek az elérése érdekében?
[00:25:51]önmagában a rendőrség, önmagában a kőkemény jogszabályok nem elégségesek, nyilvánvalóan nem elegek ahhoz, hogy a kábítószerrel szemben a társadalomnak legyen egy ellenálló képessége.
[00:26:04]És ez itt a lényeg, mert kell egy társadalmi megegyezés és egy társadalmi elutasítás.
[00:26:13]És ezt nem és ezt nem büntető jogszabályok fogják elérni, hanem az, hogy a helyi közösségek, ha úgy tetszik, a mikroközösségek, azok meg tudják magukat szervezni egy társadalmi elutasítás irányában, legyen egy védekező képessége.
[00:26:34]És én azt gondolom, hogy ez ez igazából egy új szemléletű prevenciónak az alapja.
[00:26:40]Alapvetően még mindig az a megközelítés Magyarországon, hogy akinek problémája van, akár alkohollal, akár droggal, az egy szégyenlésre méltó dolog.
[00:26:49]Az emberek szégyellik magukat, hogyha függőséggel küzdenek, és nem fordulnak segítséghez, mert azt gondolják, hogy úgy se tudnak nekem segíteni.
[00:26:57]És egyébként is, ha megtudják rólam, hogy én nekem ilyen problémám van, akkor megbélyegeznek munkahelyen.
[00:27:03]Baráti társaság azt gondolják, hogy én gyenge vagyok, rossz vagy, rossz ember vagyok.
[00:27:07]A függőség az nem a jellem hibája, nem arról szól, hogy valakinek rossz a karaktere erkölcsileg rossz ember lenne.
[00:27:17]Ezek ennek egy nagyon nagyon sok összetevője van a genetikától kezdve a gyermekkori traumákig, feldolgozatlan traumákig, a különféle kezeletlen mentális problémákig, és hogy attól, hogy valakinek függőség, attól, hogy valaki függőségek, nem kellene szégyelni magát.
[00:27:34]És ez a szemléletformálás, ez nagyon fontos lenne, azt gondolom egyébként azt világszerte látjuk, hogy a a rendőrségi akciókra aránytalanul sok pénzt költenek nagyon sok országban.
[00:27:49]Ö és a forgalomban lévő drognak, a nagyon sok pénzzel felpumpált rendőrségi rajtaütéseknek akár akár akár előkészítő munkával elvégzett rendőrségi rajtaütéseknek tulajdonképpen nagyon kis eredménye van a forgalomban lévő drognak.
[00:28:07]Nagyon kis részét tudják egyébként elfogni.
[00:28:08]Tehát úgy gondolom, hogy társadalmi párbeszédre, prevencióra, több tudásra, a lakosságnak több információra, akár mondjuk terhes gondozásra, vagy a fiatalok, mint már említettem, oktatására, vagy a problémás emberek megtalálására sokkal-sokkal többet kellene költeni.
[00:28:28]Képzeljük el, hogy Magyarország tegnap más utat választott a drogpolitikában.
[00:28:31]Csak képzeljük el, nem büntet, csak szabályoz.
[00:28:33]Nincsenek dealerek, csak állami drografikok, korhatárosan, szigorúan ellenőrizve, mint az alkohol vagy a dohány.
[00:28:39]Hiszen ha nem illegális, úgy dealer sem kell, vagy végül is eladónak hívják.
[00:28:43]A használat már nem titok többé, hanem egészségügyi kérdés.
[00:28:48]Szocialis munkások segítenek, és nem rendőrök visznek el, [zene] így jóval kevesebb fiatal kerülne bíróság elé is.
[00:28:54]De ez csak fikció.
[00:28:54]Hogy a világ 95%-ában az, mivel a témáról még beszélni se nagyon szoktak, így marad minden fekete és fehér.
[00:29:01]stigmák és titkok közt folyik minden tovább.
[00:29:04]Csak az a baj, hogy ettől nem lesz kevesebb droga az utcákon.
[00:29:06]De akkor mitől lesz?
[00:29:12][zene] Igen, az alkoholt sokkal pusztítóbbnak gondolom.
[00:29:15]Alkoholreklámokat ugye egyfolytában plakátoktól kezdve a tévén által mindenhol.
[00:29:21]Folyék az belefér.
[00:29:26]A halálos balesetek, a piti bűncselekmények a családon belül erőszaknak a 80%-át az alkohol adja.
[00:29:33]Mégis egy elfogadott dolog.
[00:29:35]Tradicionálisan alkoholista nemzet vagyunk.
[00:29:37][zene] A a tejfakasztótól, a halótitorik, az egész család iszik, [zene] azzal nincs baj.
[00:29:42]Én például ugye voltam versenyzőként Hollandiába egy elég menő [zene] klubba, elég jó nevek, nagy nevek, világsztárok edzettek [zene] ott.
[00:29:54]Ott például azt láttam, hogy ott ugye simán ott ott a a marihuánát [zene] ugye legálisan lehet szívni.
[00:29:59]Café shopok állnak rendelkezésre.
[00:30:06]Este a délutáni edzés után az összes versenyző nagy név, [zene] a gyúrók, az edzők, a segédedzők bent ültek a cfé showba.
[00:30:17]Ott érdekes módon nem ittak az emberek.
[00:30:22]Este mindenki elszívta magának a kis cigét, és szépen elment haza békébe aludni.
[00:30:26]beszélgetett, röhögött egy jót.
[00:30:30]Ettől a Európa nem hanyatlik, sőt a a a Hollandiában nincsenek a földön felkölcsövesek az utcán a a szemeláthatólag, hogy mondjam, elég jól működik náluk ez a ez a fajta berendezkedés.
[00:30:49][zene] Ha azt látjuk, hogy valami jól működik, akkor akkor miért nem működhetne akár itt is?
[00:30:52]Magyarországon aki drogot árul, akár nyolc év börtönt is kaphat.
[00:30:57]Súlyosabb esetben pedig ez akár 15 év is lehet.
[00:30:59]Aki csak birtokol, például füvet tart magánál, [zene] egytől öt évig terjedő büntetésre számíthat.
[00:31:05]Ha valakinél csak nagyon kis mennyiség van, és saját használatra tartja, az elkerülheti a büntetést, ha vállalja az úgynevezett elterelést, ami egy fél éves megelőző felvilágosító program.
[00:31:17]Cannabis esetén ez a mennyiség legfeljebb 6 g lehet.
[00:31:19]Hihetetlennek tűnhet ezek után, de Magyarországon még annyira nem is rossz a helyzet.
[00:31:24][zene] Az EU jó pár országában a drog kérdés top ötös társadalmi probléma, főleg az alfa és Z generáció [zene] köreiben.
[00:31:32]Meglepő, de az Európai Unióban még nincs egységes drogpolitika, így az országok teljesen eltérő utakat járnak.
[00:31:38]Csehország és Spanyolország hozzánk hasonlóan óvatos lépést tett a dekriminalizáció irányába.
[00:31:42]A kis mennyiségi birtoklás ott sem minden esetben jár börtönnel.
[00:31:47][zene] Franciaország és Svédország viszont a szigorúbb represszív megközelítést alkalmazza továbbra is.
[00:31:51]Ám a statisztikák szerint ez nem csökkentette jelentősen [zene] a fogyasztást.
[00:31:55]Cserébe viszont jelentős bandaháborúk duak időről időre az országban.
[00:32:02]Teljesen más utat jár be viszont Portugália.
[00:32:04]Ők 2001-ben dekriminalizálták a személyes használatra tartott drogokat.
[00:32:07]Tehát a fogyasztókat ilyen esetekben nem büntetik, hanem egészségügyi bizottság elé küldik, ahol segítséget kaphatnak.
[00:32:16]Azóta csökkent a túladagolás és a hívfertőzések száma is.
[00:32:22]Hollandia hirheten liberálisabb, a cannabis úgynevezett caféshopokban elérhető, de a termesztés még mindig szürke zónában van.
[00:32:28]Még jelenleg is zajlik egy államilag felügyelt termesztési [zene] kísérlet évtizedekkel a cannabis részleges liberalizációja után.
[00:32:39]Németország 2024-ben kezdte el a cannabis legalizációját.
[00:32:43]18 év felett saját használatra már termeszthetnek is, sőt közösségi klubokban is hozzáférhetővé vált.
[00:32:51]Ami viszont közös az Unió 27 tag államában, hogy az új szintetikus szerek terjedésére egyelőre senkinek sincs.
[00:33:06]Miközben Portugália, Hollandia és [zene] akár Svájc a megelőzésre és a rehabilitációra helyezi a hangsúlyt, nálunk a japánokhoz hasonló rendészeti szigor dominál.
[00:33:14]A szerók nem segítséget kapnak a leszokáshoz, hanem [zene] eljárást.
[00:33:18]Prevenciós programok pedig már szinte alig működnek.
[00:33:20]Az ártalomcsökkentésről nem is beszélve.
[00:33:27]A legnehezebb kérdés szerintem a tisztulás folyamatában az, hogy mikor tudom elengedni a a masszív önimádat és azt, hogy én csináltam, én oldom meg.
[00:33:38]Nagyon sokáig nem is akartam segítséget kérni.
[00:33:39]Egyrészt azért, mert hogyha az ember segítséget kér, akkor az már egy bevallásnak, vagy valamifele teljesen elvesztette a kontrollt.
[00:33:44]Én nagyon ki voltam békülve saját magammal.
[00:33:49]És inkább azt szerettem volna, hogy a felépülésben most ami kimaradt, az az, hogy másokat próbáljak meg szeretni, vagy [zene] másoknak próbáljak meg adni.
[00:33:57]De igazából rájöttem arra, hogy adni akkor tudok, ha van mim, és [zene] úgy lesz valamim, hogyha hagyok magamnak időt arra, hogy az olyan dolgok, amikért inkább szégyent éreztem, hogy hogy eddig nem tudtam vele foglalkozni, azokért is bólintsak egyet magam felé, hogy de érdemlek egy kis válveregetést saját magamtól, mások felé pedig természetesen tartozom dolgokkal.
[00:34:23][zene] Úgyhogy azt hiszem, hogy a az segít igazából tisztán maradni, miközben próbálok dolgokat rendbe tenni, amiket előtte elrontottam, hogy időnként megálljak és azt mondjam, hogy jó, ez csak így tovább.
[00:34:42]A a az ellátási rendszerben a úgy is hívjuk, hogy egy ilyen ellátási vagy szolgáltatói piramis van, amiben tulajdonképpen a piramis forma jelképezi azt, hogy a piramis alján so szolgáltató van.
[00:34:58]Az odavaló bekerülésnél kevés dolgot várnak el, ezért hívjuk például Laacsonyközünek.
[00:35:02]és hogy lépkedünk fölfelé, ugye egyre több elvárás van a kliens részé kliens felé van, ahol már mondjuk kell, hogy biztosítása legyen, hogy hogy abszinen abszinenciát tartson, hogy megjelenjen a megbeszélt időre és így tovább, és így tovább.
[00:35:18]Tehát ahogy haladunk előre, egyre kevesebb az intézmény, egyre kevesebb kliens jut bele és egyre több elvárás támaszkodik a a a kliensek felé.
[00:35:30]És akkor ebben egyébként mondjuk az alacsony közö szociális intézmények, közösségi, nappali, az egészségügyi ambulanciák, drog, alkoholambulancia, aztán az osztályok, pszichiátri osztályok, addiktológia osztályok, aztán a rehabok, és aztán a tetején mondjuk így a kivezetőbe akár a félutas intézmények, védett munkahelyek, védett szállások.
[00:35:48]Tehát azt gondolom, hogy a motiváció az nyilván mindig kívülről indul, és azon kell dolgozni a segítőnek, hogy ez a motiváció ez belsővé váljon.
[00:35:56]És ha már van egy belső motivációm, akkor tudok elkezdeni egy egy felépülésen, egy életmódváltozáson, egy szeretes életen gondolkozni és dolgozni.
[00:36:05]Család elképesztő fontos ebben a rendszerben.
[00:36:07]Azt látjuk, hogy a droghasználó fiataloknál az egyik leggyakrabban megjelenő rizikófaktor az Magyarországon az apai alkoholizmus.
[00:36:17]Tehát amelyik családban az alkohol megjelenik súlyos problémás módon, ott a gyerekek nagyon sok esetben választanak illegális pszaktív szert, tehát hogy a család mindenképpen benne van, mint egy ilyen megbetegítő.
[00:36:30]Azt gondolom egyébként, hogy nem minden család, fogalmazzunk így beteg vagy diszfunkcionális, ahol a gyerek drogot használ.
[00:36:38]Ezt inkább a függőknél gondolom, merthogy nagyon sok fiatal egyébként meg nagyon sok felnőtt nem függőként használ különböző pszaktív szereket.
[00:36:46]Nyilván a alkoholt is sok sokan fogyasztunk, több millióan és mondjuk két millió ember van Magyarországon, aki többet iszik, mint amenny itt kellene.
[00:36:54]Tehát nagyon sok ember van, aki használ drogokat, de nincs neki ebből különösebben problémája, ha csak mondjuk a rendőrség el nem kapja.
[00:37:03]És vannak azok az emberek, akiknek pedig komoly problémáik lesznek.
[00:37:08]Ott azt gondolom, hogy ott a családnak mindenképpen van szerepe abban, hogy ez egy ilyen megbetegítő irányba mehet.
[00:37:12]És nyilván a család hozzáállásának van jelentősége abból a szempontból, hogy a gyereket nem tovább löki lefelé a lejtőn, hanem hanem valahol ennek így értelmét tudja találni, akár azt az értelmét, hogy van egy probléma és nozt is meg tudjuk beszélni.
[00:37:32]azok a családok, ahol ahol ahol függővé válnak az emberek, ott viszont azt gondolom, hogy ott a családdal mindenképpen kell dolgozni, tehát a családnak tudomására kell hozni, hogy a felépülés folyamatában ebben neki is van dolga.
[00:37:44]Tehát az nem úgy fog működni, hogy a hogy a a függőt majd megszereljük a rehabon, és a család pedig él boldogan, és akkor mikor hazaérkezik, akkor mindenki örül, hogy végre megvan.
[00:37:55]hiszen pont attól diszfunkcionális ez a család, és éppen attól van benne függő ember, hogy a családi rendszernek a rosszul, jó, rosszul összeálló egyensúlyába kell egy ilyen problémás ember.
[00:38:06]Tehát ott mindenképpen kell dolgozni a családdal.
[00:38:10]Egyesek rekreációs élményt keresnek, mások elmenekülést a valóságtól.
[00:38:12]De vajon minden drog egyformán veszélyes?
[00:38:16]Valóban kapu droga a marihuána?
[00:38:16]Egyetlen sluk tényleg súlyos [zene] függőséghez vezet, vagy ez is csak egy buta toposz?
[00:38:22]A kapudrogelmélet az egy 30 évvel ezelőtt bebizonyítottan nem valid dolog.
[00:38:30]Tehát tulajdonképpen én is látom, hogy tudós emberek beszélnek a kapudrog elméletről.
[00:38:35]Nincs kapudrog elmélet.
[00:38:40]Neurobiológusok hivatkoznak arra, hogy ott gyakorlatilag a receptorokat érzékenyíti a ilyen olyan olyan drog, és akkor a másikra könnyebben rászoknak.
[00:38:49]azért az ember máshogy működik, mint egy kísérletes patkány.
[00:38:51]Hát azt gondolom, hogy az az elmélet, hogy valaki kannabisszal kezd, és akkor majd heroin tuladagolásba hal bele, ilyen folyamatok nincsenek.
[00:39:02]Magyarországon, ha az elmúlt évtizedekben a kábítószer közbeszédtárgya lett, többnyire a szigorításról, túlkapásokról, rendőrségi razziákról volt szó, esetleg a cannabis legalizálásáról.
[00:39:13]Pedig a drog kérdés baromira nem csak a f legalizálásáról [zene] szól.
[00:39:16]Az csak egy hangyányi eleme a nagy egésznek.
[00:39:18]Hollandiában sem tette le a heroint a függő, csak mert vehet 5 g füvet a kávéja mellé.
[00:39:24]Talán, mert a társadalom a film élményei alapján jobban rezonál a fű kérdésre.
[00:39:29]Magyarországon a politika nem az ártalomcsökkentést vagy a megelőzést tűzte ki eddig a zászlajára.
[00:39:33][zene] A Magyar Liberális párt 2017-ben népszavazást kezdeményezett az orvosi cíum Marioán felhasználás engedélyezéséről.
[00:39:43]Hosszú csend után az első témába vágult.
[00:39:46]A staflétát később a magyar kétfajú kutyapárt vette át jóval provokatívabb, vagy mondhatni proaktívabb stílusban.
[00:39:52]Társelnök Kovács Gergely nemcsak beszél róla, de aktívan ki is áll a dekriminalizáció mellett.
[00:39:57]Az általuk is szervezett milli marihuana Marcs mára a legismertebb drogpolitikai megmozdulássá vált az országban.
[00:40:10]Ez a négypilléres drogpolitika lehetne egy alapja egy jó drogpolitikának.
[00:40:15]Megelőzés, ártalamcsökkentés, kezelés, ellátás és kínálatcsökkentés.
[00:40:18]Ma már, ha szétnézünk a világban, ez a négy pillére van a legtöbb nemzeti drogstatégiának.
[00:40:25]Magyarországon 2020-ban lejárt az utolsó nemzeti drogstatégia.
[00:40:28]Öt éve nincsen nemzeti drogstratégiánk.
[00:40:31]Ez nem csak [zene] egy szelet egy papírfekcni.
[00:40:32]Ez nem helyettesítheti a stratégiát az, hogy hajtóvadászatot indítunk a drogkereskedők ellen.
[00:40:40][zene] ennek a hatásai.
[00:40:42]A május 16-án szerveztünk egy szakmai konferenciát, és ott be is mutattam annak a tanulmánynak az eredményeit, amit én végeztem, és áttekintettem a szakirodalmat, hogy ezeknek a típusú egyoldalú drog kereskedelem elleni kampányoknak, rendőrségi kampányoknak mi az eredménye, és többnyire az az eredménye, hogy ideiglenesen képesek visszaszorítani a drogoknak a kínálatát.
[00:41:06]Azonban a drogpiacnak a természete olyan, hogy újra termeli ezeket a megszakadt elosztási láncokat, gyakran még sokkal hatékonyabb formában, mint korábban volt.
[00:41:18]Ezt az ilyen drogpiac Darwini evolúciójának is szokták nevezni.
[00:41:21]Ez egy egy annyira profitábilis üzlet, [zene] amíg erre van állandó kereslet.
[00:41:27]Ugye a kínálat így csapott, hogyha önmagában elzárjuk.
[00:41:32]És ez az, ahol én nagyon nem értek egyet, például Horvát László drogisztossal.
[00:41:36]aki azt mondja, hogy el kell zárni a csapot, és akkor megszűnik a [zene] probléma.
[00:41:40]Nem, ez nem így működik.
[00:41:41]Ez egy kereslet által fenntartott drogpiac, ahol hogyha nem foglalkozunk a kereslettel, akkor a kínálat is mindig meg fogja teremteni a saját csatornáit.
[00:41:51]Némileg meglepő módon, de a világ első országa, ahol a cannabiszt teljesen legalizálták, az nem Hollandia vagy Portugália volt, hanem 2013-ban Urugvág.
[00:42:01]Ez mit jelent a valóságban?
[00:42:01]Az állam termelteti, szabályozza és árusítja a cannabiszt.
[00:42:06]Gyógyszertárakban regisztrált felhasználók tudnak vásárolni heti 40 g-os korlátozással.
[00:42:12]Arról egyelőre igencsak megoszlanak a vélemények, hogy az urugvái módszer visszaszorítja-e a könnyű, vagy esetleg a kemény drogok jelenlét, vagy sem.
[00:42:20]Mindenesetre Kanadában is legális 2018 óta a rekreációs célú használat.
[00:42:22]A tartományok döntik el, hogy az árusítás állami vagy magánboltokon keresztül történik.
[00:42:29]Hollandiában pedig a közhiedelmekkel ellentétben a cannabis továbbra is illegális, kivéve a korábban már említett caféshopokban.
[00:42:36]Szemben az urugvái példával ezek a kaféshopok magánkézben működnek nagyon szigorú szabályi keretek között.
[00:42:42][zene] Úgy tűnik, nyugaton is minden csak a fűről szól.
[00:42:48]Pedig ez csak a jég egy picike csúcs magamnak akartam.
[00:42:50]A sorsot ki én hívtam, szavam nem lehet.
[00:42:54]Legyen ez a tanulságom itt, tanulság neked.
[00:42:56]A dolgom a világgal ha van, akkor annyi, csak hogy ezt megosszam veled.
[00:43:00]A más hibájukból okulni csak a bolond nem képes nekem eledni.
[00:43:11][zene] Amíg a társadalmi diskurzus a Marihuána körül forog, a valódi [zene] veszély már régen más néven fut.
[00:43:19]biofű, kristály, zene, új pszichoaktív, olyan dizájnerszerek, amik olcsók, rossz minőségűek, legtöbb esetben kiszámíthatatlan, életveszélyes [zene] kémiai koktélokra, amelyek nem csak a személyiséget törlik el, de gyakran az életet is.
[00:43:33]A legkiszolgáltatottabbak, a legszegényebbek kábítószerei ezek.
[00:43:36]A rendszereknek erre nincsen valódi válasza.
[00:43:40]Az új pszaktív anyagok kapcsán is működhetnek a a a hagyományos addiktológiai módszerek.
[00:43:47]Ö, a probléma az, hogy jelenleg Magyarországon új pszaktív szert vagy a nagyon fiatalok, vagy a nagyon szegények használnak.
[00:43:53]Tehát, hogy mondjuk egy egy szegregátumban, hogy tulajdonképpen problémás ö egy szegregátumban élő problémás embernek a most úgy fogalmazok, hogy attól lesz addiktológiai problémája, hogy minden más problémája van.
[00:44:10]Tehát elsődlegesen neki szociális munkára lenne szüksége, iskolára, munkára, hogy elutazhasson onnan, hogy hogy egy rendezettebb környezete legyen, hogy legyen neki valamilyen jövőképe, valamilyen céljai, és akkor kevésbé lenne szüksége.
[00:44:27]Tehát itt van a kínálat és a keresletcsökkentés különbsége.
[00:44:29]Ha elviszik a dealert a faluból, és a szegregátumba nem jut drog, akkor elkezdenek kannásbort inni, vagy néhány hét múlva majd kerül más, aki a letartóztatott dealer helyett tovább árulja a kábítószert, akkor nem lesz szükség dealerre, hogyha ezek az emberek képesek és tudnak majd máshogy élni.
[00:44:50]Tehát ilyen szempontból azt gondolom, hogy hogy nem a hagyományos addiktória módszereire van szüksége.
[00:44:55]Többnyire ezeknek az embereknek.
[00:44:57]Semmiképpen nem szeretnék képmutató lenni, de azt kell mondanom, hogy aki még nem próbálta ki, az ne próbálja ki, mert semmiről nem marad, semmit nem veszít vele.
[00:45:10]Fiatalságom legszebb 20 éve lehetett volna a hiperkarma, sikerek, nagyszerű, nagyszerű élet.
[00:45:16]És én végig egy gölcsben éltem meg ezt a 20 évet itt a szobámban a a gép előtt ülve, a gitárom fölé környedve.
[00:45:25]Voltak szép pillanatok, de alapvetően alapvetően eltékozoltam ezt az időt, a nagy részét.
[00:45:35]Úgy tekintek vissza rá, mint egy tanulságra, egy olyan leckére, ami örök életre szól, ami azt jelenti, hogy nem csak ebbe erre az életemre éreztem meg, hanem az örökkévalóságig próbálom bepótolni az elvesztegetett időt.
[00:45:53]Hazánk drogpolitikája, ma még csak a zárakat keresi, pedig kulcsokra is szükség lenne.
[00:45:57]Attól, hogy valami tilt a jog, hogy zér [zene] tolerancia, még az emberek sajnos csinálják.
[00:46:02]Ahogy csinálták ezt a szesztiralom idején is, a titokban [zene] ellenőrizetlenül segítség nélkül.
[00:46:07]Kell a szigor, kellenek a szabályok, talán még a társadalom ítélkezése sem árt, de pont ugyanannyira kell a segítség is.
[00:46:14]Miért ne érdemelhetne meg mindenki egy második esélyt?
[00:46:18]Vagy ezt csak a szerencsére bízzuk?
[00:46:20]Az a jó állampolgár, aki nem bukik le, [zene] aki pont átmegy a munkai drogeszten.
[00:46:24]Ne legyünk álszentek!
[00:46:27]Magyarországon és a 40 év [zene] alatti a fele kipróbált már valamilyen tudatmogosítószer, csak legfeljebb őket nem kapják el.
[00:46:32][zene] Sok az áldozat, sok a megnyomorított sors, akikre koncentrálnunk kell, és sok a szörnyeteg is.
[00:46:38][zene] A dealer, a puser, a termesztő, aki higítja, aki hamisítja, aki mindig is kihasználta és manipulálta [zene] az embert, a tudatlant, a bajba jutottat, a függőt.
[00:46:48]Sok a szörnyet.
[00:46:48]Vajon Magyarországon működne az urugvái vagy holland példa, vagy a fű legalizációja ugyanúgy nem zavarná a szörnyeket, hogy kispénzért zombivázálja az addiktív embert, a junkyat?
[00:46:58][zene] Nem kéne erről is beszélni értelmesen, mert nem mindenki bűnöző, aki bajban van.
[00:47:04]Magyarországon a jövő egyik kihívása [zene] lesz, hogy a jogalkotó le tudja-e követni a desigjner drogok útját, meg tudja-e akadályozni annak terjedését.
[00:47:13]Ahogy szerte a világban, úgy hazánkban is egyre csak nő [zene] a kábítószer kereskedelme és fogyasztása.
[00:47:17]Csendben, halkan az elmúlt évtizedek során a popkultúra részévé [zene] vált.
[00:47:21]Vajon valaha ez meg fog még változni?
[00:47:23]Vagy ilyen az emberi természet?
[00:47:25]Fauszzi mindig többet és többet akar.
[00:47:28][zene]