KözTér 1:19:05

Mindenképpen azt mondanám, hogy hátrébb kéne lépni az embereknek – Mészáros Zsolt | KözBeszéd #165

interjúkertészkedéstermészetvédelemklímaváltozásvárosfejlesztésközéletmegafon
Irányultság: KonzervatívKötődés: Fidesz-közeli
Mindenképpen azt mondanám, hogy hátrébb kéne lépni az embereknek – Mészáros Zsolt | KözBeszéd #165
tl;dr

TL;DR – KözBeszéd #165: Mészáros Zsolt

  • Vendég: Mészáros Zsolt, 26 éves természeti tartalomkészítő, a 113 ezer követős „Kertészkedés minden szezonra" Facebook-oldal alapítója, friss kertésztechnikusi végzettséggel.
  • Minden egy platánfával kezdődött: kilencedik emeleti panelablakból figyelt fel rá gyerekként; ma Szeged szinte összes fáját ismeri.
  • Fő üzenete: a „csendes gyerekek" és az átlagosnak tűnő emberek is képesek nagy közösségeket mozgatni.
  • A városi fák élettelen közegben tengődnek: a gyökérzóna 90%-a burkolt, a talajt élő szervezetként kellene kezelnünk.
  • Városfejlesztés és fák „örök harca": a tömörített talaj élettelenné válik, nagyobb ágyásszegélyekre volna szükség.
  • 2022 óta klímaszorongó: a 42 fokos nyár és a történelmi aszály olyan fákat is öl, amelyek eddig ellenállónak tűntek.
  • A fakitermelési moratórium lejárta után szerinte „hátrébb kéne lépni" – védett erdőkből nem szabadna kivágni a fákat.
  • A Tisza-parton átalakul az erdő: a nyárfák helyett ostorfa, eperfa és zöld juhar terjed, a fák tetejéről kezdenek elszáradni – ezt alulról nem látni.
  • Tanácsai: gyors növekedésű fával kezdeni a kertészkedést, helyfüggően mulcsolni, és tartalomgyártóknak először saját világot építeni, nem hírnévre törekedni.
  • A fák legnagyobb erénye: „higgadtak és időt hagynak maguknak" – ebből tanulhatunk mi is türelmet és közösségi összetartást.
Részletes összefoglaló megjelenítése

A vendég: Mészáros Zsolt, a fák suttogója

A KözBeszéd #165 adásának vendége Mészáros Zsolt, akit a műsorvezető természeti ismeretterjesztő influencerként mutat be. A 26 éves, Szegeden felnőtt vendég négyévesen figyelt fel élete első fájára, egy platánfára, és ez a kapcsolat határozta meg későbbi szenvedélyét. Kiskorában már fűzfát nevelt az erkélyen, kamaszként több mint 100 fát ültetett. Eredetileg a pénzügyi szférából indult, az informatika és a számok is átszőtték az életútját, nagyjából fél éve szerezte meg hivatalosan a kertésztechnikusi végzettséget. A „Kertészkedés minden szezonra" Facebook-oldal alapítója, amelynek több mint 113 000 követője van. Oldalának bemutatkozása szerint célja, hogy „bemutassam a növények működéseit, sokszínűségeit, egyszerűen, érthetően", továbbá megmutassa, hogy erkélyen és kertben egyaránt lehet sikeresen dísznövényeket nevelni. Követői „magyar David Attenborough"-ként és „fák-suttogójaként" emlegetik.

Ő maga szerényen viszonyul a jelzőkhöz: tevékenységét egy asztalon lévő babérlevélhez hasonlította, amelyet „szépen elsodor a szél". Főüzenete ennél sokkal személyesebb:

„Vegyék észre azt, hogy a csendes gyermekek, akik nem kaptak szót éveken át akár a hangos társaik közt, akár képesek egy év alatt több mint 100 000 embert összefogni és egy közösséget kialakítani." – Mészáros Zsolt *

Hozzátette: üzenete az is, hogy „az átlagosnak tűnő emberek talán csodákra is képesek", és hogy érdemes észrevenni, mi zajlik körülöttünk, ha kiszakadunk a nyüzsgésből.

Miért beszélünk anyagként a fákról?

A beszélgetés kiinduló kérdése az, hogy miért beszélünk még mindig anyagként a fákról, nem élőlényekként. A vendég szerint ez részben abból ered, hogy körülöttünk fából készült tárgyak vesznek körül: aki csak tárgyként nézi a fát, az bútorokra eszmél, de aki kimegy az erdőbe, valódi élő fákkal találja magát szembe. A társaság szerinte „ketté van védve": vannak, akik lelkesen kertészkednek, és vannak, akik faanyagból alkotnak – de szerinte van a kettő együtt is, aki fát is nevel és asztalosként remek műveket készít. A Bibliában is olvasható „egy nagyon jó asztalosról", és a legutóbb moziban látott filmen is „elég komoly fa szerkezeteken keresztül hordították meg a félvilágot".

A műsorvezető felvetette, hogy a vendég gondol-e arra, vajon a fák „beszélnének-e hozzá". Mészáros Zsolt szerint ő inkább a fák kisugárzását „szívja magába", fogadja be – ez gyerekkora óta alapvető számára: az utcán is azonnal észreveszi, mely fák vannak a társaságában, és útközben „információk hada" éri. Most is vonattal érkezett, útközben a tájat nézte: az eső után örült, hogy „egy lehelletnyit segített", bár a nyári időszakot nem pótolta. Megfigyelte az őszi színeket, de a pusztulás jeleit is. A téli időszak szerinte „könnyít" azon, hogy a szakavatatlan szem ne vegye észre, mely fa valójában holt – télen, amikor minden kopasz, a pusztulás nem annyira szembetűnő.

A platánfa, amelytől minden kezdődött

A vendég mesélte: a panel kilencedik emeletéről, egy hétvégi napon figyelt fel a platánfára, amikor anyukája sütött, apukája dolgozott, a testvérei el voltak, és neki kellett magát feltalálnia. Az ablakból a fa legmagasabb ágrészét pillantotta meg, amely északnyugati szélben – mivel a ház megvédte – csak „megrázta magát", enyhén imbolygott. Ez fogta meg: „olyan, mintha egy társat álltam volna benne, aki mindig ott van, bármi történik". Az idő pedig később megmutatta, hogy „amit azt hiszük, hogy nem változik, az változni tud elég drasztikusan is".

A figyelem fokozatosan tágult: előbb a fa kedvenc ágrésze, majd a teljes szerkezet, aztán az egyes időszakokban a fa egésze, végül a környező fák is. Így jött rá a szélcsatornákra: amikor a kocsányos tölgy egyik irányba dől, a mellette lévő nyírfa is arra kezd dőlni – a fák adják át egymásnak a szélökéseket. Gyerekként az tetszett ebben, hogy „egy láthatatlan dolog, maga a szél, láthatóvá válik a fák által".

A stúdióban hozott levelekből is bemutatót tartott: egy teljesen elbarnult, erek mentén még zöld platánfalevelet, amely szerinte „hőséget kapott" – „Hát akkor ez én vagyok a hétköznapokban" – tréfált. Ezután egy sövénynek nevelhető, a buxus pótlásaként divatba jött növényt (valószínűleg mirtuszlevelű loncot) mutatott be, amely a dél-alföldi kertekben nyáron megég, ősszel pedig újra kihajt; egy babérmeggy-levelet, amely szintén sövénynek nevelhető, és tavasszal „bódító" illatú virágot hoz; végül egy gyomnövényt, amelynek hivatalos nevét sem tudja – szerinte kertészkedéskor nem kell ismerni a neveket, a mintázatból, növekedési stílusából úgyis felismerhető, mi gyom és mi nem. Kedvenc faja egyértelműen a platánfa, „amelytől kezdődött minden".

Fák az ember tükrében

A vendég elismerte, hogy néha elgondolkodik az idő múlásán, bár a tükörbe nézve a változást magán annyira nem veszi észre. Bevallotta, hogy mélyebb állapotában gondolkodik azon, „mi lenne, ha tényleg egy fa lennék" – ilyenkor teljesen beleélvezi magát a gondolatba, hogy mennyi kibúvó érdemi gond lenne elhárítva: nem kellene e-mailt írni, interjúra átírni a szöveget. A fák szerinte kitartóbbak az embernél, „sokkal nagyobb stresszfaktort képesek átvészelni". Másik tanulság: „ők mindig együtt vannak a társaikkal" – a közösségi összetartó erő náluk erősebb. „Nem tesznek maguk elé egy monitort, és akkor kész, meg egy fülöst a fejükre, hogy ne hallják a többieket. Nem bonyolítják a dolgukat."

Az esőhöz való viszonyunkon is elgondolkodott: míg az emberek „fussunk el az eső elől, el ne ázzunk" gondolkodásmódban élnek, a fák „köszönik ezt az ivóvizet, amit most adnak számunkra".

Városi fák: élettelen közegben tengődő élőlények

A vendég – aki nem tartja magát szakembernek, de „van véleménye" – a városiasodásból indult ki: a városi vízgazdálkodás úgy épül fel, hogy a víz minél hamarabb eltűnjön, mert zavaró tényező. Közben „elfelejtettük, hogy valójában ez az értékes kincsünk, mi nekünk is, a környezetünknek is". Egy városi fa az esővíznek – „ha nagyon-nagyon merész akarok lenni" – legfeljebb 15%-át tudja felhasználni, mert a gyökérhálózatának akár 90%-a le van burkolva. „Csoda, hogy élnek egyébként" – tette hozzá, mert szerinte a mai napig nem tudja senki, miből táplálkoznak: amikor vezetékeket cserélnek, ő mindig megnézi, hogy ugyanilyen agyagos, törmelékkel teli, szinte élőtalaj-mentes közeg van a beton alatt és a fák mellett is.

„Tehát egy élettelen közegben tengődnek ezek az élőlények, tehát a fák. Pedig a talajra úgy kell tekintenünk, hogy az egy élő szervezet." – Mészáros Zsolt *

A városban a levél nem tud komposztálódni, a giliszta nem tudja lehúzni a járatába – „nem jut el a célra". A klímaváltozás hatásai pedig már megmutatkoznak: „olyan forró és aszályos nyaraink vannak, hogy abba a kis ágyásszegélybe nem tud már eltengedni a fa, elpusztul, kiszárad". A szántóföldek szélvédő fái – fehér akácok, cseresznyék, szilvák – is összezsúfolva, szűk sávban élnek, és már azok sem bírják, mert az állandó felásás lecsökkentette a talajéletet. A vendég metaforája: „ha valamivel beleszólsz, kihúzol egy fiókot, akkor a háta mögött a másik besüpped. Ez így nem fog működni... hogy hozzányúlunk valamihez, és akkor annak nem lesz következménye. Ilyen nincsen."

Városfejlesztés és fák: örök harc

A műsorvezető arra kérdezett, hogyan viszonyul ehhez, aki városfejlesztésért, építkezésekért felel. A vendég tapasztalata, hogy a kialakításnál „nem érzékeli azt, hogy annyira figyelemmel lennének a fákra". A törzs köré tett fadeszkák csak azt védik, hogy fizikailag ne sérüljön a törzs – de a fa gyökérzónája a lombkorona alatti területen, sőt még 3–4 méterrel azon túl is ott van, és a nehéz gépekkel összetömörített talaj élettelenné válik, oxigénhiányossá. Ezt mutatja, hogy nagy eső után a föld nem szívja be a vizet. Szerinte „a városnak fejlődnie kell, és ez egy örökletes harc lesz": most ide kell a társasház, de cserébe három-négy fa kiszárad vagy el kell tűnjön. „Ezt most meg kell békélni az embereknek, hogy akkor most mi lesz a fontosabb." Ugyanakkor reményt is lát: „a fákra mindig szükség volt és lesz is, mert a nyári hőséget egyszer nem fogjuk tudni elviselni nélkülük".

A vendég – akit a műsorvezető nehéz kihozni a sodrából – elárulta, hogy ebben a témában már sok mindenbe beletörődött: „akikben bíznak az emberek, azok úgy csinálják, ahogy gondolják, és akkor övék a terep... én nem tudok mit tenni, nézem azt, hogy mit alkotnak a fák". Ugyanakkor figyelmeztetett: a homokhátságon és a városok egyes kritikus pontjain „már szinte biztos, hogy nem lehetne építeni, mert akkora hőszigeteket alakítottunk ki, hogy azt már gyakorlatilag nem tudja mi megvédeni". Vannak tervek városok szélére tavak létesítésére a párásabb környezetért, de egy összeszokott, élő kert kialakítása szerinte „évtized minimum" – a fák nevelése évtizedekig tart, nem lehet „öt hónap alatt megfesteni egy precíz képet".

Klímaszorongás: 2022-től az országos 42 fokig

A beszélgetés érintette a klímaszorongás jelenségét. A vendég a saját történetét mesélte el:

„Én nekem már 2022 óta klímaszorongó vagyok gyakorlatilag." – Mészáros Zsolt *

Akkor jött az első nagy hullám, főleg Szeged környékén: elkezdtek tömegesen kiszáradni olyan fák, „amikről nem hittük volna". 2026-ban viszonylag jobban viselte, mert már megszokta a szorongó állapotot – pedig „most az egész ország megérezte ezt az állapotot", még a kedvezőbb területeken élők is. Szerinte így alakul ki a szorongás főleg a kertes házban élőknél: elpusztul az a fa, „aminek ő megadott mindent" – öntözte, talajtakarta, 10–15 éve ott élt –, és az ember „hirtelen észhez kap", amikor körülötte pusztulnak a szeretett élőlények. Hozzájárul az is, hogy kevesebb időt tud az ember a napon tölteni.

Az idei nyárra emlékezve elmondta: „lehúztuk a redőnyt, hogy ne süssön be a nap, és kész... 42 fokban nem is lehet mit csinálni. Észre se vettem, hogy volt nyár." A extrém UV-sugárzás nyomát látta a fűszálakon: a nap felé néző oldal feketedett el, a másik teljesen zöld maradt. A műsorvezető a saját élményét osztotta meg: régen volt átmeneti időszak, előjelek, aztán jött a nagy meleg – most viszont „a természet olyan, mintha berúgta volna az ajtót: csá, itt vagyok, készülj föl rám". A vendég kiszámolta: a tél mínusz 1 fokos, havas időszakával együtt ez akár 60 fok közeli ingadozást jelent. A közönséges lucfenyő a téli időszakban jól érezte magát, de a 42 fokos nyár – sőt még 35 fok feletti hőség – semelyik fafaj életében nem fordult elő. Ezért „nehéz úgy gondolkodni, hogy melyek lesznek azok a fák, amelyek tuti biztosak, mert tuti biztos az nem létezik... Mindegyik egyednél lehet látni olyat, ami elpusztul." Az országot sem lehet egy kalap alá venni: számos területen teljesen máshogy kell dolgozni a természettel.

Mulcsolás: nem lehet egy kalap alá venni a kerteket

A vendég a mulcsolás divatját is helyfüggőnek mondta: a tudatosabb kertészeknél divat mindent aprítani talajtakarásnak, „csak ennek a mértéke" kérdés, mert „a magyar ember szeret átesni a ló túloldalára". Aki Szegeden lakik, ne tegyen 30 centi mulcsot, mert ha egy nyár folyamán csak 5 mm eső esik, az nem éri el a talajfelszínt – „annak nem lesz semmi értelme". Aki viszont Pécsen lakik, ahol két hét alatt kétszer is leeshet 45 mm zivatarokban, annak kell a vastagabb takarás, „mert nem fogja kimosni a talajt". Szerinte számos más szempontból is figyelni kell a természetet, hogy megtudjuk, hogyan kellene alakítanunk a kertünket.

Budapest, Margit-sziget és a városi facsemeték

A vendég Pesten keveset jár, a Margit-szigetre szokott menni – szerinte ez „teljesen kedvező környezet a fáknak": páras környezetben olyan szép szerb lucokat és ezüstfenyőket lehet látni, „hogy azért még ritkaság". Elárulta: „Én fák alapján tájékozódom egyébként" – Szeged szinte összes fáját ismeri, hogy ki merre, melyik hol „lakik".

A műsorvezető megemlítette, hogy ugyanebben a székben ült korábban Karácsony Gergely és Vitézy Dávid is, akikkel – Kuruc Dánival – városfejlesztésről, urbanisztikáról beszélgettek, és arra kérdezett: mit lehetne még javítani Budapesten a fák megóvása érdekében. A vendég válasza: „nagyobb tisztelettel kéne hozzájuk közelíteni, talán úgy, hogy nagyobb ágyásszegélyt alakítunk ki számukra. Ez létfontosságú." Szerinte ma már más facsemetét nevelni, mint 2019-ben: „teljesen más hatások érik már ezeket a fákat, más esélyekkel indulnak neki" – és úgy kellene nevelkedniük, hogy utódaink is díszelegni tudjanak bennük.

„Ha egy fának nem adunk kellő ágyás területet, tehát élő környezetet, akkor a fa hamar elkezd elöregedni." – Mészáros Zsolt *

Az elöregedés azt jelenti, hogy a növekedés drasztikusan lecsökken, a fa kis rügyeket nevel – a rügyei nagyon kis szakaszszal vannak egymástól –, vagyis „a környezeti adottságokból kihozta a maximumot", stagnálni kezd, és városi környezetben kilendíteni már nem nagyon lehet. Ezért a városban nevelkedett fák nem érik el a nagy magasságokat: „megrakadnak egy szintnél" – ez kimutatható, látható jelenség.

Amikor a fa immunrendszere összeomlik

A vendég elmagyarázta a stressz és a rovarkárosodás összefüggését: amikor egy fa – városi környezetben nem meglepő módon – aszály és szárazság miatt stresszes állapotba kerül, az immunrendszere összeomlik. A fák is élő szervezetek: ahogy neki is energiába került vonattal ideutazni, a fáknak is energia kell a fenntartásukhoz – ha az energiaszintjük csökken, az immunrendszerük állapota is romlik. Vannak rovarok – „nem kártevőnek mondom őket, hanem rovaroknak, de mindjárt megértjük, hogy miért" –, amelyek érzékelik, hogy a fa nincs jó állapotban, és például a farontó lepke lárvái beköltöznek a fa testébe, és belülről szétszedik. Ha az aszályos helyzet tart, a fa elpusztul.

„Na de most nem lehetünk rossz szemmel erre a rovarra, ami elbánt a fánkkal, mert ő csak tette a dolgát." – Mészáros Zsolt *

A rovar ugyanis érzékelte, hogy van egy gyenge egyed a növénytársaságban, és megtámadta, „hogy ez már ne tudjon tovább szaporodni, mert egy gyenge génállomány ne legyen jelen a természetben". A fa összeaprításából pedig a többi, erősebb társ a földből tápanyagként felveszi az anyagot – „így megy tovább minden. Ennek is helye van a természetben, csak az ember nem szereti azt, hogyha veszteség éri bármilyen területen." Pedig, mint megjegyezte, „bárképp megnéz egy fát, az minden évben veszít valamit egyébként, de önszántából".

Utcai megszólalások: érző fák és faölelés

Az adásban utcai vox-pop szegmens is elhangzott, amelyben a környéken élőket kérdeztek a fákról. A válaszok: a fák érző lények-e – „szerintem nem, de szakértője nem vagyok a témának... nincs központi idegrendszerük"; mit tanít a természet szavak nélkül – „önmagunk és a környezetünk tiszteletére, megértésére, nyugalomra, alkalmazkodásra"; az erdő megnyugtató, „olyan itt vagyok és tök jó" érzést ad; a fák kommunikálnak-e egymással – „az egyértelmű, hogy igen, erre volt több kutatás is, hogyha az egyik fa megsérül, akkor a többi is érzi... a gyökérrendszereken keresztül"; faölelés – volt, aki rendszeresen túrázva már ölelt fát, és nyugodt programnak találta, egy fiatal pedig még soha.

A műsorvezető előre kivédte a várható gúnyt: „a sokszor jelenlévő gonoszkodó, trollkodó mémhuszárok majd a Facebook alatt meg a YouTube alatt elkezdik kiragadni ezt a faölelgető motívumot. Pedig bocsánat... mennyire egyszerű dolog, és mennyire nem jut eszébe az embereknek. Pedig nem okozol vele rosszat, sőt lehet, hogy jót okozol."

A vendég a saját faölelés-filozófiáját is elmondta: amikor erdőbe megy, először a külső részét figyeli meg, és „egy fát az én szemszögemből úgy lehet igazán megismerni, hogyha először a teljes szerkezetében látjuk őt, és csak utána közeledünk oda a törzséhez". Ekkor már tudjuk, „ki az, aki ott igazán a magasságokat uralja, és ami tartja őt". Ezt a kisgyerekkori élményhez hasonlította: amikor három-négy évesen a felnőttek lábát öleljük meg, de nem tudjuk, kinek a lábát – „ha egy fát csak odamegyek alá, és akkor megölelem, úgy nem is tudom, hogy ki ő valójában". A műsorvezető conclusionsa: „Látni kell előbb a nagyobb képet, hogy megismerd."

Csapatban és társakkal: mit tanulhatunk a fáktól

A vendég elárulta: nagy podcast-fogyasztó, minden műfajt néz – sportot, bulvárt, közéletet, politikát, természetet –, és a Törzsvendég, valamint a Kultúrapont munkáját emelte kalappal. Reels-videókon keresztül talált rá a KözTér tartalmaira.

Az emberek és a fák egymástól tanulható legnagyobb közös tulajdonságáról így beszélt: „most leginkább azt tanuljuk mi egymástól, hogy csapattal és társakkal lehet igazán nagyot alkotni." A közössége nélkül most nem ülne itt – a szavakkal és gesztusokkal támogató közösség „igazán sokat jelentett" számára. Ugyanakkor „még leginkább az a csöndes gyermek vagyok a mai napig is, aki nézi a kilencedikről a panelből a platánt... minden vágyam visszatérni oda".

A fák legnagyobb erénye szerinte:

„A fák egyik legnagyobb tulajdonsága az, hogy higgadtak és időt hagynak maguknak." – Mészáros Zsolt *

Ebből adódott, hogy színpadra kerülhetett: gyerekkora óta csendben a maga világát forrasztotta, amit végül a nagy közönségnek is meg kellett mutatnia. A tartalomgyártóknak szokott tanácsot adni: először gondolják végig, miért teszik. „A tevékenységed az nem azért van, hogy te híres legyél, az egy mellékterméke a te munkásságodnak, hogy téged felismernek az utcán." Azt a világot kell bemutatni, amit át akarunk adni.

„Azért, hogy híres legyél, egyrészt önmagadtól fogsz belefáradni, és ki is fogsz égni. Nem lesz, amiből feltöltődj, mert nincs az a biztos világod, ami feltöltene téged." – Mészáros Zsolt *

Tanácsa: „először legyen egy olyan világod, amit nem fogsz elengedni sosem, és amiben életed végéig létezni szeretnél, akkor kezdj el."

A műsorvezető a különbséget a türelmetlenségben látta: az emberek türelmetlenek, mert „hozzá vagyunk szokva, hogy minden azonnal megtörténik", és nagyon sok mindent akarunk – pedig amikor beszerzünk valamit, egy idő után megszokjuk, és már nem lesz olyan értékes. A vendég a fa példáját hozta: amikor kineveli az egyik oldalágát, az kezdetben aprócska hajtás, de „abban a kicsiben benne van az a kis építménye is, amit még 30, 40, 50 évvel ezelőtt kezdett el. És neki ugyanolyan fontos lehet az a kis apró szakasz, mint az a teljes egész szerkezet. Valahogy nekünk is így kéne gondolkodni."

Séták, túrák és a nyolcéves rajongók

A közös séták formátumáról elmondta: gyülekezőhelyen találkoznak, jellemzően olyan területeken, ahol ő maga sem járt még – így a közönség az azonnali, természetes reakcióit láthatja, és neki is újdonságokat hoz. Nincs kijelölt fa, „teljesen random történik minden", megállnak, kérdezni lehet. A korosztály teljesen vegyes – „elvégre a természet az mindenkié". Külön nagy öröm számára, hogy a legutóbbi szarvasi és szegedi túráján is egy-egy nyolcéves fiú jött el anyukájával rajongani, fényképezkedni – az anyukák elmondták, hogy valójában nem ők, hanem a fiaik nézik a tartalmait. A vendég nem tudja, hogyan ér célba a tartalma „ennyire fiatal gyerekekhez", de „ennek csak örülni tudok".

TikTok, Z generáció és altatónak hallgatott tartalmak

A műsorvezető felvetette: mit tanulhat a TikTokozó nemzedék a fák csengőjéről? A vendég szerint abszurd lenne a mai gyerekeket kételkedésre fogni: „nem is lehet két időre vonni őket, hogy miért nem tetszik neked itt a lámpaoszlopon lévő borostyán... miért nem érzed a tölgyfáknak a hűsös illatát". Maga is bevallotta: nagyon sok hírt fogyaszt, sok emberrel beszél, a természettel viszont egyre kevesebbet – „és ezen javítani kell". Amikor pörgeti a TikTokot, „egyszer csak hopp, meglátok egy fásít, aki a tölgyfákról beszél. De mondom, álljunk meg egy pillanatra, várjunk csak, hallgassuk csak végig. És akkor azt veszi az ember észre, hogy már az ötödik videót nézi a platánokról, a tövisekről meg a tölgyekről." A műsorvezető szerint ez lehet a mai generáció – Y-t, Z-t, mindent beleértve – „pókfenéke": nincs időnk kikapcsolni, vagy ezekről az alapvetőnek tűnő dolgokról beszélni.

A vendég számára hihetetlen, hogy a TikTokon a teljesen az árral ellentétes tartalmaival is megállnak az emberek. Egy riporter mondta neki, hogy ha megvásárolná azt a könyvet, „hogy hogyan legyél tiktoker", annak az első fejezetét kitéphetné, mert tartalma „teljesen nem is azonos az egész a TikToknak a hullámával" – mégis az emberek megállnak és megállnak a mai napig. Sőt, „sokan vannak, akik altatónak hallgatják egyébként a tartalmaimat" – a műsorvezető hozzátette: legalább megtalálják a maguk tetszését benne, és a YouTube-méréseik alapján kimutatható, hol kapcsolnak el az emberek, mennyi ideig köt le egy beszélgetés. A vendég két alkalommal mesét, rövid történetet is írt gyerekkoráról, direkt mélyebb befejezéssel – a kommentekből látszik, ki nézte végig. „Nagyon örülök neki, hogy hallgatóságra találtam oly sok csendes év után."

Visszajelzések: Anglia, Lengyelország és a nehéz sorsú emberek

A vendéget sok helyre hívják sétát vezetni – Angliába, Lengyelországba –, de nem érzi magát készen arra, hogy „most megváltsam a világot". Azt is sokszor kapta, hogy „Bálint-gazdálkodni" hívnák, de ezt sem fogadta el egyelőre. Ami viszont nagyon jól esik: „hasonló nehéz sorsú emberek is megtalálnak, akik megköszönik azt, hogy egy nehéz időszakukban erőt tudtam nyújtani nekik a tartalmaimmal, vagy akár elgondolkodtak." Nagyon sokan írják, hogy „teljesen másképp néznek mostantól a fákra". Ezek számára az igazi visszajelzések, mert „ez a célom, hogy a platánfa üzenetét széles társaságnak benyújtsam, és akkor azt elteszik a többiek, és aztán olyannál fogalmazzák meg maguknak, amilyennél szeretnék".

A történelmi aszály nyomában: hol tartunk?

A 125 éve nem látott történelmi aszályról szólva a vendég borús képet festett. Az intő jeleket látta a vonatból és Szeged környékén is: „azok az intőjelek, amikor invazív fák, az egyik legellenállóbb fafajaink megadják magukat... bemutatták a határaikat ezek a fák, amelyek egykor megoldást jelentettek." Ilyenkor „mindenki fogja a fejét", pedig „kell egy változás az egész helyzetben... át kell értelmeznünk azt, hogy mivé alakítottuk a területünket, mert ami egykor volt, az nem fog működni". A természet nem kérdezi meg az embereket, „ezt csinálja egy új úgy, ahogy jónak gondolja".

A homokhátságon szerinte soha nem lesz sűrű, áthatolhatatlan erdő, „tekintve, hogy a Tisza átrobban az egész területen... ez víz nélkül nem fog működni". Az 1700-as évek térképei alapján – a folyószabályozások előtt – is mozaikszerű erdőterületek voltak ott, mégis sűrű erdőt, faültetvényeket szeretnénk kialakítani. Az ültetvény pedig „az se mondható igazi erdőnek... hogy így átszántja a szél magát az egész területen, hanem valóban minden szintnek jelen kéne lenni".

A vendég két héttel korábban Szarvason járt, és a vonatból ez fogadta: a szántóföld teljesen fel van szántva, csupasz föld, mögötte pedig csak kiszáradt, hatalmas nyárfák.

„Tehát egy az már egy katasztrófafilm volt, és ez nem egy film, hanem ez a valóság." – Mészáros Zsolt *

Szerinte a generációja valahol ezt érzi – van, aki tudatosabban, van, aki kevésbé, de érzékeli, hogy a környezete pusztul: számos fát látott, amelyik „egyszerűen szárad vissza a tetejétől", és az erdő teljesen tönkrement. „A jövő kétséges, hogy itt most mi fog történni. Én ez miatt elhiszem azt, hogy mindenki ilyen frusztrált, meg nem találja életének értelmét, mert egyszerűen nem tudja azt, hogy vajon 15 év múlva mi fog történni. Én se tudom egyébként."

Erdők, fakitermelés: „hátrébb kéne lépni"

Október elején járt le az erdők fakitermelési moratóriuma – a vendég ezzel kapcsolatban fogalmazta meg, ami a videó címébe is került:

„Mindenképpen azt mondanám, hogy hátrébb kéne lépni az embereknek, mert azt, hogy védett erdőkből szedünk ki fákat még a mai napig, ez így nem lesz túl jó." – Mészáros Zsolt *

Hozzátette:

„Szerintem senki sem tudja megmondani azt, hogy 20 év múlva mi lesz velünk, mi lesz a környezetünkkel." – Mészáros Zsolt *

„Le lehet látni a Börzsönyt, milyen állapotban van, és az nem egy őszi elsárgulás a teljes erdőterületen" – mondta, hozzátéve: „most nem akarok senkit se megrémzíteni, és remélem, nincs is igazam. Ne így legyen. Zöldjenek ki tavasszal a fák. Én ezt kívánom." Szakmailag pontosította: a téli rászáradás egyedül leginkább a kocsányos tölgyre jellemző, meg olykor a bükkre, mert nagyon kis levélfelülettel inkább rászárad a levél, mint hogy lehullajtsa. De azok a fák, amelyek természetes úton lehullatják levelüket télire, és most azt látjuk, hogy nyáron rászáradtak – „azoknak jó eséllyel sajnos vége, nincs mit tenni velük". Reménye az, hogy ez csak „az idei szakasznövekedvényeknek a visszaszáradása", és a fák alvórügyekből ki tudnak majd hajtani a vastagabb ágrészeken – „még van annyi tartalékuk".

A civil szervezetek és a jövő nemzedékéért dolgozó szervezetek egyre hangosabb felvetéséről – hogy szélesebb körű társadalmi egyeztetés kellene – a vendég azt mondta: „ezeknek a szervezeteknek a hangjait nem tudjuk nem tekinteni rá... hiszen fontos, hogy széleskörű tájékozódás érintse és érje az embereket." Úgy lenne ez igazságos, ha „tényleg mindenki tudja azt, hogy most melyik erdőterületen miért történik az, ami. Mert elvégre ez a mi közös kincsünk... mindenkire ugyanolyan hatással van a természet... és az utódainknak is ugyanolyan érték lesz." Szerinte figyelni kell, „mit akar a táj, hogy hogyan alakítja a környezetét". Az invazív fákról: nyilván nem szabad túlzottan engedni a terjedésüket, „de azért valamicske teret mindenkinek engedni kéne, mert azok a fák is azért fognak létezni, hogy a nagyobb egyedek jobban tudjanak teljesíteni". A kiszáradt erdőterületekre lehet ültetni, de ha nincs utógondozás – öntözés, más fafajok visszaszorítása –, „a természet le fogja uralni... azt a területet, amit a magoncai által meg tud hódítani. És ezek jellemzően invazív fák."

A Tisza-part új urai: ostorfa, eperfa, zöld juhar

Szeged példáján mutatta be az átalakulást: a Tisza-parton, a Boszorkány-szigetnél „a nyárfák alatt már nem nyárfák növekednek utódként, hanem ostorfák, zöld juharok, eperfák" – az eperfa is tud invazív lenni, „hiába szeretjük a termése miatt, meg hogy pálinkának való". Emellett amerikai kőrisek és más fajok kezdték meghódítani az ártéri területet.

„Ez egy egészen új fejlemény nekem legalábbis, hogy a nyugati ostorfa, amely egy igazán szárazságtűrő fa, az képes elviselni azt, hogy mikor a Tisza kiereszt, akkor vízben áll." – Mészáros Zsolt *

Az ostorfa azért kerülhetett oda annyira, mert a városi környezetben rend szerint alkalmazták – jól, mert elviseli ezeket a környezeti feltételeket –, csak a madarak nem tudják a határaikat, „ők megviszik, ahova tudják". Így alakult ki, hogy „a még csörgedező nyárfasávokat az utódaink jóformán már nem fogják hallani a Tiszaparton", miközben a természetes és ember alkotta nyárfatelepek is kiszáradnak. Aki Szegeden a hídon átmegy, jól láthatja, hogy „a hatalmas nagy nyárfák tömegesen kezdtek kiszáradni" – ez egy biztos magassági szintet alkotott az erdőssávban, de az most el fog tűnni.

Az átlagos sétáló ebből „mit sem sejt sokszor, mert a fák azok olyanok, hogy tetejükről kezdenek el lemondani. És mikor sétálunk az utcán, nyilván az alsó szinten lévő ágakat látjuk, azt se tudjuk, hogy mi történik ott fönt."

„Majd amikor már nem látjuk a leveleket a fejünk fölött, akkor meg már késő mindennek, akkor teljes fa pusztul." – Mészáros Zsolt *

Tanácsa ezért: figyeljük a környezetünket – de ne úgy, mint ő, aki „folyamatosan felnéz", mert abból baleset is történhet –, hanem „amikor biztonságos, akkor nézzünk föl".

Bakancslista, festészet és a kék cédrus

A vendégnek nincs klasszikus bakancslistája – nincs benne „hogy Anglia, szeretnék ide meg oda menni". Amit szívesen látna: egy természetes állapotú lucfenyőerdőt. De filozófiája szerint: „amíg nem ismerem, addig nincs. De amikor odamegyek, és ha tudom, hogy még egyszer biztos, vagy akár többször is látni fogom, akkor kezdődik el maga a kapcsolódás" – amíg saját szemmel nem látta, meg nem tapintotta, meg nem szagolta, addig nincs rá hatással. A szeretett szegedi platánfáját például nem érinti, hogy a budapesti platánfáknak hogy van: „nem ugyanazok a szelek érik őt."

A természetszeretete minden fogyasztói szokásába beépült: „akár egy híradóban egy interjút is úgy nézem, hogy a mögötte látható, milyen szép kék cédrus van például... ez már lehet egy mániának is mondani, ezt nem vitatom." Fest is: rendszerint tájképeket rajzol, másolva tanulta anyukájától. A tájképeit nem szokta kitenni – csak a mesekönyvéhez kapcsolódó rajzokat –, mert „még nem érzem azt, hogy most itt meglenne a közössége" hozzá.

Tanácsok kezdő kertészeknek

A vendég tanácsa azoknak, akik nyitottak a természet felé, de türelmetlenek vagy tapasztalatlanok: „mindenképpen gyors növekedésű növényekkel, fákkal kezdjenek, mert azok egyből bemutatják a sikerélményt, és az tovább lendíti az embert. Én is egy fűzfával kezdtem az erkélyen." A fűzfa ráadásul tanít is: gyors növekedésű, az ágelődése is gyorsmenetű – ősszel nem csak a leveleitől válik meg, hanem kisebb-nagyobb ágrészeitől is. Nyár végén már jól látszik a választóvonal: „az alfa leválasztja az élő és a holt részét. És ez elárulja nekünk azt, hogy hol érdemes visszametszeni a fáinkat. Tehát egyből megmutatja a fa, hogy ez a választóvonalom." Saját oldalát promózva hozzátette: akik olykor szakmabeli, de érzelmi síkon is megszólító tartalmakat, közös sétaprogramot és családos túrákat keresnek, „mindenképpen itt a helyük ebbe a társaságba".

Zárógondolatok

A műsorvezető búcsúzóul azt mondta: szerinte a „természeti influencer" nem a megfelelő szó rá – „sokkal több dolgot is érintettünk most, és sokkal mélyebben is" –, és biztos benne, hogy még sok történet van a vendégben, amit el fog tudni mesélni a közösségének. A vendég elárulta, hogy neki újdonság, hogy szívesen hallgatják a hangját – „senki nem mondta nekem, hogy milyen jó hallgatni". A műsorvezető szerint ő „még mindig az a csöndes gyerek, aki mindig is volt valahol, csak abban nyitotta ki az energiáit, amiben barátságra lelt: a fák, a környezet, a növények szeretete". Szerinte „minden embernek ezt kéne, hogy legyen... megismerje azt, hogy mivel tud igazán rezonálni, és abba bátran álljon bele és tudjon vele foglalkozni". A vendég ezzel egyetértett.

⚠️ Értelmezhetetlen vagy bizonytalan szakaszok
  • „Friderikus Sándor" – a műsorvezető „jó mentoraként" említi; a név ASR-torzulás lehet (esetleg Friderikusz Sándor?), pontos azonosítás az átiratból nem lehetséges.
  • „az UIST láttam legutóbb a moziban, ahol szintén elég komoly fa szerkezeteken keresztül hordították meg a félvilágot" – a rövidítés/filmcím nem rekonstruálható biztosan (kontextus alapján egy Noé-bárkás filmre utalhat).
  • „Ez a kis cuker." – a vendég egyik bemutatott levelének megnevezése értelmezhetetlen.
  • „Ő itt egy mít lonc." – valószínűleg „mirtuszlevelű lonc" (buxus-pótló sövénynövény), de a pontos alak bizonytalan.
  • „aki Stenghádon lakik" – a településnév nem azonosítható.
  • „Szóval oda kellett adni a Sáinak, hogy ne nyomkodjam" – bizonytalan; valószínűleg a telefonjára utal a mondat.
  • „hogyhani kellene rá egyet a sok közül" – a mondat értelmezhetetlen; valószínűleg a megfelelő jelző kiválasztásáról van szó.
  • „hogy et borrósodjál" – bizonytalan; esetleg „etnobotanikával foglalkozzál" értelmű kifejezés.
  • „kiszközöket nevel ki magának" – valószínűleg „kis rügyeket", de a szó nem rekonstruálható biztosan.
  • „aki a bálvárosi hídon átmegy" – a szegedi híd neve bizonytalan.
  • „aki inkább a kormi mozival két film között jött ki" – bizonytalan kifejezés.
  • „A beáon is hallhattuk" – valószínűleg a műsor egy szegmensének neve, nem rekonstruálható biztosan.
  • „a Mi folyiki című műsorunk" – valószínűleg „Mi folyik itt?" című műsor, de a pontos cím bizonytalan.
  • „akkor teljes fajpusztult" – valószínűleg „akkor teljes fa pusztul".
  • „amikor a kocs oszlopos kocsányos eldől erre" – valószínűleg „kocsányos tölgy".
  • „a fehérakácok, csereszneszírvák" – valószínűleg „fehér akácok, cseresznyék, szilvák".
  • „ezeket a hetségeket" – valószínűleg „hatásokat".
  • „az idei szakasznövekvényeknek a visszaszáradása" – valószínűleg „szakasznövekedvények" (az idei éves hajtások).
Teljes átirat megjelenítése

[00:00:00]Az már egy katasztrófa film volt, [zene] és és ez nem egy film, hanem ez a valóság.

[00:00:08]De azért, hogy híres legyél, egyrészt önmagadtól fogsz belefáradni, és ki is fogsz égni.

[00:00:15]Szerintem senki sem tudja megmondani azt, hogy 20 év múlva mi lesz velünk, mi lesz a környezetünkkel.

[00:00:22]Majd amikor már nem látjuk a leveleket a fejünk fölött, akkor meg már késő mindennek.

[00:00:27]akkor teljes fajpusztult.

[00:00:36][zene] A mai adásban egy olyan vendéget köszönthetek, aki nem csak a szavak, hanem a fák nyelvén is lenyűgöző biztonsággal beszél.

[00:00:46]Hétről hétre 100zrek követik azért, hogy végre ne csak nézzenek, hanem lássanak is a természetben.

[00:00:52]Hogy hogyan fér meg a mai világban a láncfűrészek zaja a fák csengjével?

[00:00:57]Hát remélem, hogy hamarosan megtudjuk tőle személyesen.

[00:00:59]De lesz szó itt klímaszorongásról, platánfákról, tölgyesekről, érintve egy picit a tiktokozó nemzedéket is.

[00:01:05]A Közbeszéd mai vendége, Mészáros Zsolt.

[00:01:08]Üdvözöllek.

[00:01:10]Köszönöm szépen a meghívást és üdvözlöm a hallgatótársaságot is.

[00:01:14]Nagyon örülök, hogy itt vagy.

[00:01:14]Mielőtt belekezdünk, belecsapunk a lecsóba, szeretnék szólni egy picit a nézőkhöz.

[00:01:20]Köszönjük szépen, hogy több mint 150 adás óta velünk vagytok és hát nagyon-nagyon sokan követtek minket és a feliratkozók száma is egyre gyarabszik és bővül.

[00:01:27]A weboldalunkon nagyon sok véleménycikket, riportot olvashattok és láthattok, illetve a Mi folyiki című műsorunk az Y és Z generációs adásaival is továbbra is karcol és megy előre a végtelenségig.

[00:01:39]És hát nélkületek a ti adományotok és segítségetek nélkül nem lehetnénk itt, és nem beszélhetnénk ilyen szuper vendégekkel.

[00:01:44]Úgyhogy kérünk szépen titeket, támogassatok minket továbbra, és köszönjük.

[00:01:50]Hogy vagy?

[00:01:51]Kicsit fáradtam úgy a nyári időszakot én is úgy gondolom, hogy meg kell pihenni úgy, ahogy a természet is megpiheni.

[00:02:01]Miért van az, hogy még mindig nagyon sokszor anyagként beszélünk a fákról és nem mint élőlények?

[00:02:08]Hát egyrészt az miératt lehet, mert ahol most ülünk, ugye itt is egy asztal van, ami fából van készítve.

[00:02:12]És hogyha csak tárgyanként nézünk a fákra, akkor lehet, hogy nagyon sokan bútorokra eszmélnek, de hogyha kimegyünk az erdőbe, ott már nem egy fapad talál velünk, találjuk magunkat szembe, hanem valódi élőfákkal.

[00:02:33]És talán inkább úgy mondom, hogy a társaság az ketté van véve.

[00:02:39]Ühüm.

[00:02:39]hogy vannak azok, akik lelkesen kertészkednek, növényeket nevelnek, ők nem hiszem, hogy anyagként gondolnának a fákra.

[00:02:49]Utána pedig vannak azok, akik meg jól egyébként tehát alkotásokat csinálnak a faanyagokból.

[00:02:59]Tehát ki melyik perem van, de én állítom van a kettő együtt is, aki szintén így cselekszik, hogy fát is nevel, de asztalos is, és remek műveket is készít.

[00:03:11]Hát nem kell olyan messzire menni.

[00:03:11]Azért Bibliában is olvashattunk egy nagyon jó asztalosról, és hát az UIST láttam legutóbb a moziban, ahol szintén elég komoly fa szerkezeteken keresztül hordították meg a félvilágot.

[00:03:20]Nem kell tényleg a történelmet tekintve nagyon messzire menni, hogy a a fának mennyi szerepe van az életünkben.

[00:03:26]De valamiért én azt érzem, és lehet magamból kiindulva, hogy az utolsó között lenne az, hogy azon gondolkodnék, hogy vajon mit szól hozzám, hogyha csak ráfigyelek és csöndben vagyok.

[00:03:37]Neked ez a gondolatitág, ez a gondolatiság, ez az eszme mennyire van előrébb a te fejedben, hogy beszélnének hozzá, hogy rá Ja, hogy beszélnének-e hozzám?

[00:03:47]Én inkább úgy érzem, hogy a kisugárzásokat magamba tudom szívni, hogyha lehet ilyet mondani, vagy nem is tudom, be tudom fogadni inkább, hogy így mondjam.

[00:04:01]És ez már gyermekkorom óta alapvető dolog, hogyha [horkantás] utcán vagyok, otthon vagyok, kinézek az ablakon, és egyből észreveszem azt, hogy mely fák vannak a társaságomban, ahogy most is jöttem ide, láttam azt, hogy az utcán magas körisekkel találom magam szembe.

[00:04:19]Tehát ez egy természetes alapvető dolog nekem, hogy én úgy megyek az utcán, hogy figyelem a környezetemet, és információk hada ér engem gyakorlatilag.

[00:04:33]Igen, ezt jó megfigyelő készséggel rendelkezhetsz és rendelkezel, meg ezt amúgy gyarapítani és tanulni is kell valahogy, és majd a tanítás részéről is beszélünk a későbbiekben, mert mondtad, hogyha a vonattal vagy közlekedési eszközökkel mész, akkor is hallgatod a dispéert, hogy mit mond, odafigyelsz, ne lépjenek a vonalra, kérem.

[00:04:50]Most is vonattal jöttél.

[00:04:51]Mire figyeltél út közben föl, miközben vonatozt?

[00:04:55]Most leginkább a tájat néztem egyébként, mert hát végreesett az eső és úgy, hogy kellő mennyiségű egy, nem mondom azt, hogy a nyári időszakot pótolta ez az eső mennyiség, de egy lehelletnyit segített már, és ennek nagyon örültem és így figyeltem, mert ugye elég sűrűn járok mostanában, úgy ahogy fölpestre, és akkor nézem a változásokat, azért [horkantás] még itt ott lehet látni a őszi színeit, hogy egy kicsit megbékéjen a lelkünk, de a pusztítása az sajnos jelen van.

[00:05:30]És most jön a téli időszak ugyan, ami könnyít azon, hogy a nem szakavadott, nem szakavatott szem az nem veszi észre azt, hogy ja, hogy ez egy holdfa valójában, de most kopasz mindegyik, és akkor nem annyira szembűnő.

[00:05:50]Elképesztő.

[00:05:50]Miött a szakavatottságról részletében beszélünk, most egy jó mentoromtól, Friderikus Sándortól eltanuló egy ilyen lightos bemutatót szeretnék eszközölni az irányodba.

[00:06:02]Kérlek szépen és hát a nézők irányába is, hogy kivel is beszélgetek itt a mai nap folyamán.

[00:06:06]Ugye Mészáros Zsolt természeti ismereti influencer a jelző, hogyhani kellene rá egyet a sok közül.

[00:06:14]26 éves Szegeden nőtt föl, és hát négy évesen egy platánfára lett figyelmes.

[00:06:18]Ezzel a fával kialakított kapcsolata pedig eldöntötte jelenleg is tartó szenvedélyét.

[00:06:22]Kiskorában már fűsz fát nevelt az erkélyen.

[00:06:24]Kamaszként több mint 100 fát ültetett.

[00:06:27]Eredetileg pénzügyi szférából indult.

[00:06:29]Az informatika és a számok bűvölete is átszőtte életútját, de fél éve nagyjából meg is lett hivatalosan a kertész technikusi végzettsége.

[00:06:38]A kertészkedés minden szezonra oldal alapítója több mint 113000 követővel rendelkezik már.

[00:06:43]Hogyha a rövid saját bemutatóját kellene fölolvasni Facebookon, ott ez áll.

[00:06:50]Célom, hogy bemutassam a növények működéseit, sokszínűségeit, egyszerűen, érthetően továbbá megmutatom, hogy lehet erkéen és kertben egyaránt sikeresen nevelni dísznövényeket.

[00:06:58]A magyar Did etenboróként, illetve fákos suttogóként is emlegetik követői.

[00:07:03]Mit hagytam ki?

[00:07:06]Hát szerintem mindent felsoroltál szerintem, amit amit lehet tudni rólam.

[00:07:12]Gyakorlatilag az, hogy Magyar David etemboróként emlegetik, azért az egy elég nagy jelző, de a fákasutó sem rossz.

[00:07:17]Melyikkel tudsz jobban azonosolni?

[00:07:22]Hát ez egy nehéz kérdés őszintén szólva, mert az, hogy az én tevékenységem egy ilyen hát világhírű emberhez viszonyítva nem hiszem, tehát én egy olyan vagyok, mint itt a asztalon lévő babér levél, és akkor szépen elsodor a szél.

[00:07:37]Tehát nem hinném, hogy én egy ekkora nagy alak lennék, mert ezt nem is szeretném, mert az én tevékenységem azt akarja bemutatni valójában, hogy vegyék észre azt, hogy a csendes gyermekek, akik nem kaptak szót éveken át akár a hangos társai közt, akár képesek egy év alatt több mint 100000 embert összefogni és egy közösséget kialakítani.

[00:08:02]És nekem ez az egyik főüzenetem gyakorlatilag ezzel a tevékenységemmel, hogy vegyék észre azt, hogy a átlagosnak tűnő emberek talán csodákra is képesek.

[00:08:15]Elképesztő.

[00:08:15]Vagy vegyék észre, hogy mi zajlik körülöttük a nagy világban, hogyha kiszakadnak a nyüzsgésből.

[00:08:18]Így van.

[00:08:20]Ha ket ki lehet szakadni igazán a nyüsgésből.

[00:08:24]Tehát kérdezem azt egy iPaddel magam előtt ülve tév jobbra tőlünk négy kamera, telefonom és így tovább.

[00:08:29][nevetés] Szóval oda kellett adni a Sáinak, hogy ne nyomkodjam, ne legyen itt, hogy lássam a pitegő.

[00:08:33]érkező üzeneteket ki lehet szakadni igazából a 2026-ban ebből lehet [torokköszörülés] egy kis időre lehet egyébként és az nagyon sokat segít sát tapasztalatomból mondom hogyha behozzuk a természetet az asztalunkra így van tehát én számos alkalommal mentem így iskolába egyébként vittem magammal a nyírfámnak a levelét és akkor tanulórá odatettem az asztalomra hogy egy kicsit behozzam a természetet magamnak hogy egyfajta megnyugvást adjon jön nekem és hogyha kellően jól tudsz alkalmazkodni és talán megérteni a környezetedben lévő fákat, akár az erked mellett élőt, tehát lucfenyő áll az erkéünk mellett, és akkor én őt szoktam figyelni, és képes arra, hogy engem teljesen kiszakítson, de úgy úgy szakít ki, hogy én gyakorlatilag olyan, mint hogyha nem is vennék magam ról sem tudomást, hanem magáról a fáról.

[00:09:35]Tehát szó szerint egyé válok vele.

[00:09:37]És az ő szerkezetét nézem, már azt figyelem, hogy a rügypikkejei már egészen jól elkezdtek kialakulni, hogy a jövőre pedig szépen kihajtson onnan.

[00:09:47]Tehát ezeket már észrevettem például én igyekeztem behozni a stúdióba ide a kis négyfal közé a természetet.

[00:09:58]Milyen leveleket látunk itt?

[00:09:58]Őróla mit kell tudni például?

[00:10:01]Hát itt például egy platánfalevél van jelen.

[00:10:03]Nem a legjobb állapotában.

[00:10:06]Tehát a fa egészségállapota az nem a legoptimális, hiszen teljesen elbarnult a levél, és a erek mentén pedig még zöld.

[00:10:15]Itt ott úgy azért tud reágálni.

[00:10:19]Ez talán hőst kapott egyébként ez a fa.

[00:10:23]Hát akkor ez én vagyok a hétköznapokban.

[00:10:25]Ez a levél [nevetés] nagy valószínűséggel.

[00:10:26]Ez a kis cuker.

[00:10:26]Ő itt micsoda kicsoda?

[00:10:29]Mit kell róla tudni?

[00:10:31]Ő itt egy mít lonc.

[00:10:33]Őt akkor alkalmazták, nagy divat volt, amikor a puszpánk, vagy közismertebb nevén pont latinul tudják, a buxus, annak a pótléka volt gyakorlatilag nagyon jól lehet metszeni, sövint kialakítani belőle ám, de a a délalföldi kertekben, saját magamnál is a nyári időszakot már megsinli, megégnek a levelei, és ősszel kezd újra kihajtani.

[00:11:01]Elképesztő.

[00:11:02]Ő ki mutatkozzon be egy picit.

[00:11:02]Ő is ott egy babérbegy levél.

[00:11:05]Ő is szintén sövénynek nevelhető, de kisebb fának is.

[00:11:12]És mindenkinek ajánlom, hogy tavasszal illatozza meg a virágának az illatát.

[00:11:18]H bódító.

[00:11:18][torokköszörülés] Komolyan?

[00:11:20]Ühüm.

[00:11:20]Igen.

[00:11:20]Azért lett nagy kedvencem nekem egyébként.

[00:11:24]Elképesztő.

[00:11:24]És hát itt van végül egy következő játékosunk.

[00:11:27]Igen.

[00:11:29]Szintén nem a legszebb állapotban.

[00:11:31]Nem a legszebb állapotban.

[00:11:31]Ennek a közismertebb vagy hivatalos nevét nem tudom.

[00:11:36]Ez egy gyomnövény gyakorlatilag.

[00:11:39]Tehát azt így szoktam mondani, mikor kertészkedünk, nem kell tudni a neveket, de azt azért ismerjük fel, hogy a gyomnövény.

[00:11:46]Tehát [torokköszörülés] a mintázatáról, külsejéről, növekedési stílusáról egyben meg lehet állapítani, hogy mely gyomnövény és melyik nem.

[00:11:55]Neked melyik személy szerint a kedvenc növényed?

[00:12:00]Ezt sokszor megkapom.

[00:12:00][torokköszörülés] Hát mint konkrét fajt tudom ezt én kiemelni.

[00:12:06]Apladánfa, amelytől kezdődött minden.

[00:12:09]Mindez köszönhetően a panel kilencedik emeletéről tekintve az ablakból Súgott neked, beszélt hozzád, és hát mi volt az első kontakt evvel a platánfával?

[00:12:18]Hogyan figyeltél föl rá?

[00:12:21]Mitől vált számodra olyan különlegessé, amitől úgy döntötted, hogy kicsit közelebbről is jobban akarsz megismerktenni vele?

[00:12:32]Hát tisztán nyilván nem emlékszek rá, de annyit tudok, hogy egy hétvégi napunk volt, és akkor jellemzően úgy volt, hogy anyukám sütőt főzött a konyhában, apukámnak el kellett dolgozni akkor is olykor, a testvéreim meg el voltak el és akkor nekem meg fel kellett magam találni.

[00:12:56]És akkor volt az, hogy nagyon sokszor el kimerészkedtem a ablakhoz, és akkor onnan pillantottam meg a a platánfának az egyik kedvenc ágrészemet, ami a fának a legmagasabb pontja volt egyébként.

[00:13:13]És először csak az fogott meg engem, hogy hozzásimul a szél, tehát nem egy nagy szél szelles nap volt, hanem csak úgy éppen így megrázta magát szó szerint, mert amikor északnyugati szél volt, akkor a ház az teljesen megvédte őt a szélben, az északnyugati szélben, és akkor csak átütött rajta, és akkor azok a jellegzetes mozgások voltak, csak egy ennyi volt, és kész.

[00:13:37]Tehát egy imbolygott gyakorlatilag.

[00:13:39]És akkor az fogott meg engem, hogy kicsit olyan mintogyha egy ilyen társat álltam volna benne, aki mindig ott van, bármi történik, és hát az idő meg bemutatta azt, hogy bizony amit azt hiszük, hogy nem változik, hát változni tud elég drasztikusan is akár.

[00:14:06]És őtőle indult el ez az egész nézet, hogy a fának először van egy kedvenc része, amit elkezdesz figyelni, majd utána a teljes egész szerkezetét, és utána a egyes időszakokban pedig a fát egészében nézett meg, vagy utána pedig a egyik oldalról.

[00:14:21][horkantás] És utána pedig kiteljesedett az, hogy a többi fát is a környezetében elkezdtem figyelni, és így rájöttem a egyes szélcsatornákra, hogy amikor a kocs oszlopos kocsányos eldől erre, akkor a mellette lévő nyírfa is elkezd amarra dőlni, és így szépen adják át a szélökéseket a fák egymásnak.

[00:14:40]És valahogy talán gyermekként az is tetszett nekem ebben, hogy egy láthatatlan dolgot maga a szél az láthatóvá válik a fák által.

[00:14:54]Elképesztő magadra szoktál így tekinteni, mint a fákra?

[00:14:56]Magadon észreveszel ereket, bőrváltozásokat, hajtincseket tekintesz magadra úgy, hogy teéged is úgy fúj az időszele, mint ezeket a ezeket a gyönyörű növényeket?

[00:15:15][sóhajtás] Hát az időmúlását ezt érzem, és néha elgondolkodom rajta, hogy belenézek a belenézek a tükörbe, de annyira nem veszem észre a változást.

[00:15:26]Ez egy érdekes dolog egyébként még magamon annyira, de a későbbiekben biztos így lesz.

[00:15:35]Azt nem tagadom, hogy azért szoktam gondolkodni úgy, hogy mikor már mélyebb állapotomban vagyok, hogy mi lenne, hogyha tényleg egy fa lennék meg ilyesmi.

[00:15:44]Tehát van amikor így már teljesen abba a közösségbe találom magam, hogy úgy mondjam, mert én nekem hát sok sok kibúvó érdemet, hogyha csak egy fa lennénk.

[00:15:54]Nem kéne most időre átírni a másik interjúra, nem kéne elküldeni ezt az emailt gyorsan öt percen belül.

[00:16:00]Hát más hatásokkal kéne szembenéznünk, az biztos.

[00:16:03]Hát az azért lebilincselő, hogy magunk a növények és a fák azért kitartóbbak, én úgy gondolom, mint mi emberek.

[00:16:12]Sokkal nagyobb stresszfaktort képesek átvészelni, mint mi.

[00:16:18]Ez az egyik dolog, amit tanulhatnánk tőlük.

[00:16:20]Hát ez az egyik.

[00:16:20]meg a talán ők mindig együtt, tehát az, hogy ők mindig együtt vannak a társaikkal, tehát a közösségi összetartó erő részt jobban jelen van az ő közösségükben, mint akár az emberekében.

[00:16:38]Ezt akarod mondani?

[00:16:39]Hát ők nem tesztek maguk elé egy monitort, és akkor kész, meg egy fülöst a fejükre, hogy ne hallják a többieket.

[00:16:45]Nem bonyolítják a dolgukat.

[00:16:47]Nem.

[00:16:48]Érdekes.

[00:16:48]De ugyanakkor meg a az őket körülvevő környezet, földmozgás, széljárás, éghajlatváltozás, az pedig nagy hatással van rá.

[00:16:57]De ahogyan említetted, hogy például itt egy kis eső, milyen jó, hogy esett.

[00:17:01]Hát ugye azért az embereknek nem mindig ez jut eszükben.

[00:17:07]Na basszus, fussunk el az eső elől, el ne ázzunk.

[00:17:09]Még a fáknál pedig köszönjük ezt az ivóvizet, amit most ad számunkra.

[00:17:14]Hogy lehet az, hogy így mi átváltoztunk ebbe az irányba?

[00:17:19]Hát ez nyilván nem vagyok szakember meg szakaadott, de nyilván van véleményem erről.

[00:17:25]És én úgy vélem, hogy ez egész városi asodás, ahogy elkezdődött, jól látszik az, hogy hogy van kiépítve.

[00:17:34]Úgy van, hogy a víz minél hamarabb eltűnjön, mert minket az egy zavaró tényező, a vizes a város.

[00:17:41]És azt már annyira megszoktuk ezt, hogy elfelejtettük, hogy valójában ez az értető kincsünk mi nekünk is a környezetünknek is.

[00:17:53]És egy városi fa pont ennek következtében.

[00:17:58]Hát az eső víznek hát ha nagyon-nagyon merész akarok lenni, akkor esetleg 15%-át tudja felhasználni magának.

[00:18:06]Az tehát a burkolatok, az élettere kritikusan kevés egy olyan fához képest, aki a természetes környezetében él.

[00:18:14]Itt le van burkolva a teljes gyökér hálózatának.

[00:18:20]Hát mondhatni tényleg akár a 90%-a.

[00:18:24]Csoda, hogy élnek egyébként.

[00:18:26]Szerintem a mai napig nem tudja senki sem, hogy miből táplálkoznak, mert érdemes megnézni, amikor vezetékeket cserélnek.

[00:18:34]Én mindig meg szoktam nézni, hogy ugyanilyen talaj van a beton alatt, de akár a fa mellett is, hogy miből tud táplálkozni ő.

[00:18:42]És agyagós, tele van törmelékkel.

[00:18:45]Talajélet az gyakorlatilag szinte semmi.

[00:18:49]Tehát egy élettelen közegben tengődnek ezek az élőlények, tehát a fák.

[00:18:54]Pedig a talajra úgy kell tekintenünk, hogy az egy élő szervezet.

[00:19:01]A városban pedig ez meg nincsen nagyon jelen.

[00:19:04]De miből is lenne?

[00:19:07]A betonon keresztül nem tud a levél elkomposztálódni, nem tudja a giliszta lehúzni a járatába beton keresztül, tehát nem jut el a célra.

[00:19:17]És hát na mindegy.

[00:19:17]Tehát a városban teljesen más, minden más.

[00:19:21]És de be is mutatta a klímaváltozás már azokat a hatásait, hogy hogy mi kiszorítottuk a természetet a hát mondhatni a cilivizált élőterünkből, és egy bizonyos határt adtunk nekik, bár nem bírják ezt elviselni.

[00:19:43]Olyan forró és aszályos nyaraink vannak, hogy abba a kiságyás szegélybe nem tud már eltengedni a fa.

[00:19:50]elpusztul, kiszárad.

[00:19:50]De a szántóföldeinket is, ahogy kialakítottuk, ott is jól látszik, hogy egy szűk sáv van, ami már nem megmunkálható.

[00:20:02]Ott vannak összezsúfolva a fák, a fehérakácok, csereszneszírvák és a többik, de már azok sem bírják elviselni azt a szűk közeget, mert azt, hogy állandóan felástuk a talajunkat a szántás következtében, ugye a talajéletet is lecsökkentettük, [horkantás] és hiába természetesnek tűnő közekben élnek a szántóföldi fák, az sem az már, tehát az sem az igazi számukra, mert egyszerűen annyira Azt hittük, hogy mit mi mi tudjuk az igazságot a természettel kapcsolatban, mi megmutatjuk, hogy hogy kell neki működni, hogy évtizedek múltán azt mutatja be, hogy mit rontottunk el, és hogy talán meg tudjuk-e oldani, az megint egy jó formán évtized, mert nagyon beleszóltunk a mi tehát a Kárpátmedencében lévő természetes környezetben, abba nagyon beleszóltunk, és a természet az olyan, hogyha Valamivel beleszólsz, kihúzol egy fiókot, akkor a háta mögött a másik meg besüpped.

[00:21:05]Tehát ez ez így nem lehet működni, ez így nem fog működni, hogy hozzányúlunk valamihez, és akkor annak nem lesz következménye.

[00:21:10]Ilyen nincsen.

[00:21:13]Persze amúgy urbanisztikai szempontokból vizsgálják szerinted azok, akik mondjuk, hogy városvezetésért felelnek, fejlesztésért, építkezésekért, és akkor az ingatlanpiacot nem ideozva, hogy hogyan [torokköszörülés] óvják meg azt, hogyha mondjuk egy szállodát föl akarunk építeni, ne vágjuk ott azt a fát ki?

[00:21:27]Mi lép ilyenkor?

[00:21:29]Jó, most a pénzrészét azt hagyjuk.

[00:21:31]Természetesen megválaszolnám a saját kérdésemet.

[00:21:35]Ilyenkor szoktál gondolkodni ezen, hogy a kettő hogyan kapcsolódik, és függ össze, hogy igenis hagyjuk meg azt a szép fát, hogyha már több 100 éve ott van, építsük köré, nem vágjuk ki, ezér itt jobban fog kinézni, mi dominál ilyenkor, és itt most tényleg nem a pénzről beszélek.

[00:21:50]Hát egy kialakításnál nem, én még nem érzékelem azt, hogy annyira figyelemmel lennénk a fákra.

[00:21:56]Azt, hogy a fa törzse köré most teszünk ilyen fadeszkákat, hát az most egy dolog az, hogy fizikálisan ne sérüljön a fának a törzse, de a fa az a lombkorna alatti területen, és még azon túl 3-4 mre még ott is van, ott van a gyökér, teljes gyökérálózata neki legjobb esetben.

[00:22:16]És az, hogy mi tehát a gépes gép, nagy nehéz gépekkel összetömrítjük a talajt, egyből egy kezd, így elkezdődik az, hogy egy élettelen környezetté váljon az is.

[00:22:35]Oxigénhányos lesz a talaj terület.

[00:22:38]Gyakorlatilag nem fogja.

[00:22:38]És ezt jól látszik egyébként a városi környezetben is, amikor nagy eső esik, ahol föld terület van.

[00:22:47]egyszerűen a tál a vízbe, nem tudja beszívni maga a föld, mert annyira össze van tömörítve.

[00:22:52]És nyilvánvalóan a városnak fejlődnie kell, és ez egy örökletes hát harc lesz, hogy úgy mondjam, hogy most ide kell egy társasház, hogy minél többen még elférjenek, de akkor meg onnan azon a területről pedig ki fog száradni három-négy fa, vagy onnan mennie kell.

[00:23:14]Ezt most meg kell békénni az embereknek, hogy akkor most mi lesz a fontosabb.

[00:23:19]De egy idő után talán rájövünk arra, hogy azért a fákra mindig szükség volt és lesz is, mert a nyári hőséget egyszer nem fogjuk tudni elviselni nélkülük, mert azt azért fontos kiemelni, hogy ez a klíma változás, amikor nyilván én is szoktam panaszkodni meg meg félni, meg félni.

[00:23:41]Azt szoktad mondani, hogy nem vagy egy nagy panaszkodós és téged nehéz kihozni a sodrodból.

[00:23:47]Na hát akkor ebben esetleg mégis csak ki lehet.

[00:23:51]Hát kihozni ki lehet a sodromból egyébként, de az, hogy felemeljem a hangomat, az ritka.

[00:23:57]Én így értem.

[00:23:57]Azt, hogy csapkodjam az asztalt.

[00:23:59]Tehát nem is tudom, hogy ez nem tehát csapkodni nem szoktam.

[00:24:03]Ez ez már nem tudom minden kéne történnie, hogy hogy ez alakuljon, mert azért már nagyon sok mindent úgy mondjam, hogy beletörödtemm, mert szerintem nincs mit tenni.

[00:24:14]Hát de a akik úgy g a a fel akiknek hú ezt hogy mondjam?

[00:24:22]akiknek odaadtuk a nem akik na inkább úgy mondom akikben bíznak az emberek akkor azok úgy csinálják ahogy gondolják és akkor övéke a terep én így vagyok vele én akkor nem csinálok semmit nézem azt hogy mit alkotnak a fák hogy fogadják azt én nem tudok mit tenni meddig tartható fenn hogy ráépítkezünk a zöld területekre hol lesz amikor egyszer csak kipukkad ez a luf Hát én szerintem már akik mennek a homokhátságon, és akik megnézzik a városoknak egyes kritikusabb pontjait, ott már szinte biztos, hogy nem lehetne építkezni, mert akkora hő szigeteket alakítottunk ki, hogy azt már gyakorlatilag nem tudja mi megvédeni.

[00:25:18]De természetesen vannak tervek, hogy akár a városi környezetben az annak szélére tavakat létesíteni akár, hogy azok kicsit segítsék a párás környezet kialakítását.

[00:25:37]De hát ez is nagyon sok nyilván anyagi értelemben is nagyon sok meg idő is, hogy egyáltalán a természet összeálljon amivé, mert ugye nem olyan, hogy megfestünk egy képet, nem tudom, egy precíz képet öt hónap alatt, vagy egy év alatt.

[00:25:52]Hát a fáknak a nevelése az évtizedekig tart.

[00:25:55]meg az, hogy tényleg egy olyan kertet alakítsák ki, ami összeszok, tehát egy olyan terület legyen, ami hát, hogy megtalálja, megtalálják egymást az élőlények benne.

[00:26:07]Ez egy évtized minimum, én úgy vélem.

[00:26:10]És hát az, hogy most voltam szarvason egyébként két hete, és [horkantás] ugye vonattal mentem, és az a táj, amíg fogadott engem a szántóföldön, hogy fel van szántva az egész.

[00:26:27]csupasz föld, és mögötte pedig csak kiszáradt, hatalmas nagy nyárfák.

[00:26:34]Tehát egy az már egy katasztrófa film volt.

[00:26:37]H és ez nem egy film, hanem ez a valóság.

[00:26:42]Tehát, hogy ebből hogy lehet visszamenni?

[00:26:44]És én ezt elfogadom valahol, hogy a mi generációnk valahol ezt is érzi, hogy van aki tudatosabban, van aki kevésbé, de érzékeli azt, hogy a környezete az pusztul.

[00:27:00]Tehát ez az, hogy én is láttam a számos fát, hogy egyszerűen szárad vissza a tete, és az kiszáradt, amaz kiszáradt, azt kellett kivágni, az az erdő teljesen tönkrement.

[00:27:13]Egyszerűen a jövő az kétséges, hogy itt most mi fog történni.

[00:27:18]És én ez miatt elhiszem azt, hogy mindenki ilyen hát frusztrált, meg nem találja életének értelmét, mert egyszerűre nem tudja azt, hogy vajon 15 év múlva mi fog történni.

[00:27:33]Én se tudom egyébként.

[00:27:35]Itt belemelném a képletbe a klímaszorongást, mert ugye említetted az églatváltozást, említetted most a frusztráltságot.

[00:27:41]És hát a kettőnek valahol ez a találkozása lehet, a klímatudatosság és klímaszorongás.

[00:27:48]Hogyan kellene az embereknek és szűkítsük le mondjuk Magyarországra, gondolkozniuk az éghajlattal kapcsolatban, vagy az éghajlatváltozással kapcsolatban.

[00:27:59]Klímaszorongás belép valakinek mondjuk az életével?

[00:28:04]Hát a klímaszorongás az most csak azt tudom mondani, hogy nálam hogy alakult.

[00:28:10]Én nekem már 2022 óta klímaszorongó vagyok gyakorlatilag.

[00:28:14]Akkor jött az első nagy hullám, főleg Szeged környezetében, akkor már elkezdtek kiszáradni olyan fák, amikről nem vittünk volna, tehát tömegesen.

[00:28:27]És utána ez egyébként végigtartott.

[00:28:29]Tehát 2026-ban viszonylag jobban viseltem, pedig most az egész ország megérezte ezt az állapotot, de én nekem volt egy megszokási, tehát én már 22 óta vagyok ilyen szorongó állapotomban, és akkor itt ezt már jobban elviseltem.

[00:28:45]Tehát talán az ország most érezte meg kedvezők területein is.

[00:28:54]Igen, hogy milyen egy szegedi nyár, hogy ezt így úgy mondjam.

[00:28:58]Tehát 2022 óta gyakorlatilag szinte minden nyár ilyen volt már Szegeden, mint amit itt most átélt az egész ország.

[00:29:04]olyan nagy hatása nem volt.

[00:29:10]Természetesen pusztul minden.

[00:29:10]Tehát a homokhátság is nem hiába néz ki úgy, ahogy de most aki Sopronban él, az is megtapasztalta, hogy ugyanilyen nyár is tud történni, mint amilyen most volt.

[00:29:20]És után így így alakul ki egy szorongás egyébként főleg az kertes házban élőknél, hogy az a fa elpusztul, aminek ő megadott pedig mindent.

[00:29:32]Üm, tehát ezt úgy értem, hogy öntözte, talajtakarása is volt, már egy megszokott környezetben élt.

[00:29:38]Tehát ez úgy értem akár 1015 évig már ott élt a fa, és egyszerűen elpusztult, és akkor innen indulhat valami el.

[00:29:50]Az ember csak így tanul, csak ezt látja, hogy körülötte pusztulnak el a különböző eddig szeretett hát tárgyasz, csúnya szó élőlényei, társai, és akkor hirtelen észhez kap.

[00:30:01]Hát talán ez lehet, de a másik meg az, hogy kevesebb időt tud a napon tölteni, mint amit eddig megszokott.

[00:30:08]Az biztos, hogy benne van.

[00:30:11]Tehát az idei nyáron hát milyen volt egy nap?

[00:30:13]Annyi volt egy nap, hogy lehúztuk a reddőnyt, hogy ne süssjon be a nap is kész.

[00:30:17]Hát 4 észre se vettem, hogy volt nyár, de 42 fokban nem is lehet mit csinálni.

[00:30:23]Tehát én én is most friss tapasztalás volt egyértelmű az UV, tehát az extrémelős UV sugárzás is, ugye a fűszálnak pontosan az a ágának az az oldala feketedett el, ami a közvetlenül érte a napfény.

[00:30:36]A másik oldal az teljesen zöld volt.

[00:30:39]Szét a fak.

[00:30:39]Igen, én én erre erre gondoltam, amikor azt mondta, hogy észre se vettem, hogy volt nyár, mert régen még fiatal koromban, kisebb koromban ez úgy nézett ki, hogy volt egy átmeneti időszak.

[00:30:51]Hirtelen valam valahogy úgy változott a természet, hogy előjeleket mutatott, aztán utána hirtelen jött a nagyobb meleg, akkor jött a nagyobb uvés sugárzás.

[00:31:01]Ez most olyan, hogy így a természet olyan, mintogyha berúgta volna az ajtót.

[00:31:05]Csá, itt vagyok, készüljél föl rám.

[00:31:08]Aztán után kiment, kilépett az életünkbe, mintha így cselett volna.

[00:31:12]Így van.

[00:31:12]Ez nagyon érdekes egyébként.

[00:31:14]Pedig azért mostani telk az na ténnek lehetett mondani, nem?

[00:31:20]Tehát volt hó, elég hideg volt, tehát ilyen mínusz1 fokok is voltak, de utánra meg 42°ok is volt.

[00:31:26]Tehát ez egy az egy jó formán akár 60 fok közeli ingást is jelent.

[00:31:32]Csak, hogy értsük.

[00:31:35]Tehát a téli időszakban a most a közönséges rcfenyővel példálozok, ő jól érezte magát a téli időszakban.

[00:31:40]Otton érezte magát.

[00:31:43]Magas egységi fenyőről beszélünk.

[00:31:45]A nyári időszak 42 fok életében semelyik sem találkozza ilyen hőség, de még 35 fok felettivel sem.

[00:31:53]Tehát ez nehéz meg úgy gondolkodni, hogy melyek lesznek azok a fák, amelyek tuti biztosak, mert tuti biztos az nem létezik egyébként valójában.

[00:32:04]Mindegyik egyednél lehet látni olyat, ami elpusztul.

[00:32:07]Tehát ez már nincs kérdés.

[00:32:09]Meg az országunkat azt nem lehet egy kalap alá venni.

[00:32:19]számos olyan terület van, ahol teljesen máshogy kell dolgozni a magával a természettel.

[00:32:27]Tehát veszem azt a akár a múlcsozással kapcsolatban.

[00:32:33]Ez most nagyon nagy divat egyébként az, hogy mindent aprít, hát a tudatosabb kertészeknél, hogy mindent aprítunk, hogy talajtakarás legyen.

[00:32:42][horkantás] Csak ennek a mértéke, ugye ez már megint milyen vastag legyen?

[00:32:48]maga a talajtakarás.

[00:32:49]És a magyar ember szeret átesni a lotus oldalára.

[00:32:52]Hát szeret, de és attól is függ, hogy ki hol lakik, ugye?

[00:32:55]Mert az, hogy aki Stenghádon lakik, ami még hát a mostani időszakban is egy kánának lehet mondani, vagy aki Szegeden lakik, teljesen más hatások érik őt.

[00:33:05]Tehát nem lehet egy kalap alá venni, de akár aki Pécsen lakik, annak is teljesen más.

[00:33:12]sokkal több eső esik akár nagyobb mennyiségben is, de Szegeden azért nem annyira jellemző az, hogy óriási nagy felhőszakadások lennének.

[00:33:23]És valahol így kell kialakítani a talajtakarást is, hogy ne legyen annyira Tehát most teszem azt egy Szegedi lakos, azért ne tegyem nem tudom [horkantás] 30 cm bulcsot, mert esik 5 mmeső egyszer egy nyári időszakban.

[00:33:38]Tehát az nem fog elérni a talajferszínre se.

[00:33:41]Tehát annak nem lesz semmi értelme.

[00:33:43]De aki meg Pécsen lakik, mert ott meg leesik nem tudom 45 mm két hét alatt, két hét alatt kétszer akár 45 mm, mert olyan zivitaros időszak van.

[00:33:53]Hát oda meg kell, oda elk, mert nem fogja kimosni a talajt.

[00:33:56]Tehát ezt és ez csak egy példa.

[00:34:01]Tehát és számos más részről lehet figyelni a természetet, hogy mit hogy kéne alakítanunk.

[00:34:08]esetleg azoknak a nézőknek, akik most csöppennek be a beszélgetésünkbe, azért is hozod előszeretettel Szegedet sokszor példaként, hiszen te Szegedi gyerek vagy.

[00:34:19]Igen.

[00:34:20]Nagy különbségeket látszetleg mondjuk a szegedi és budapesti élővilág, természetvilág között mik azok, amik mondjuk ilyen jellemzőek lehetnének különbségek?

[00:34:31]Hát őszintén szólva azért Pesten oly sokat nem járok.

[00:34:37]Szegedről nagyon sok mindent tudok mondani.

[00:34:39]Ott a szinte az összes fát ismerem, aki mer melyik hol lakik meg minden.

[00:34:43]Én fák alapján tájékozódom egyébként.

[00:34:45]És Pesten hát a közkedvelt helyre Margit szigétre szoktam menni.

[00:34:52]Hát ez egy teljesen kedvező környezet egyébként a fáknak.

[00:34:57]Most elvégre állnam párás környezetben vannak, de jól be is mutatják ezt.

[00:35:02]Tehát ott olyan gyönyörű szép szerblucot lehet látni, ezüstfenyőket, hogy azért még ritka ritkaság.

[00:35:13]Ugyan ugyanebben a székben ült Karácsony Gergely is és Vitézi Dávid is.

[00:35:15]Velük a városfejlesztésről, urbanisztikáról elég sokat társoltunk.

[00:35:22]Nem is én, hanem Kuruc Dani, hogy mit látsz, mit mit lehetne még szépíteni, javítani Budapesten, mikre lehetne odafigyelni úgy, hogy még jobban megóvjuk élővilágunkat, a fákat, a növényeket.

[00:35:39]Hát nagyobb tisztelettel kéne hozzájuk közelíteni, talán úgy, hogy nagyobb ágyerszegét alakítunk ki számunkra.

[00:35:46]Ez létfontosságú.

[00:35:51]Enélkül már nem fog működni a fa itt, mert azt észre kell venni, hogy már más facsemetét nevelni most, mint mondjuk egy közeli dátumot mondok, mint 2019-ben, teljesen más hatások érik már ezeket a fákat.

[00:36:09]Más esélyekkel indulunk neki a hogy tényleg úgy neveledj úgy nevelkedjenek föl ezek a fák, hogy még a utódaink is tudnak bennünk díszelegni, mert hogyha egy fának nem adunk kellő ágyás területet, tehát élő környezetet, akkor a fa hamar elkezd elöregedni.

[00:36:28]Ez mit jelent?

[00:36:32][horkantás] Hát egyrészt azt, hogy a növekedése drasztikusan lecsökken, kiszközöket nevel ki magának.

[00:36:39]Ez azt kell, úgy kell érteni, hogy a rügyei nagyon kis szakasz szal vannak arrébb, tehát kicsiket fejleszt a fa.

[00:36:49]És [horkantás] ha egy fa már ilyen állapotban van, az azt jelenti, hogy ő a környezeti adottságokból kihozta a maximumot.

[00:36:57]Stagnálni kezd, és innen kilendíteni a fát.

[00:37:00]egy városi környezetben hát nem nagyon lehet, tehát ez kész.

[00:37:05]És ezért van az, hogy a városban nevelkedett, frissen nevelt fáink, azok nem érik el a bizonyos nagy magasságokat.

[00:37:17]Megrakod megrakadnak egy szintnél.

[00:37:19]Így van.

[00:37:19]Igen.

[00:37:19]Tehát ezt ezt észreveszed, és ezt már mindenki, aki foglalkozik ezzel, tényleg kimutható és látható, hogy nem nő egy bizonyos szint fölé.

[00:37:27]Ez ki kimutható.

[00:37:27]Igen, tehát egyes területeken, sőt, hát még az a leg egyik szomorúbb ténye is, hogy amikor már egy fa stresszes állapotba kerül, há művárosi környezetben nem meglepő egyébként, de most a környezeti adottságokra értem, hogy a aszály és a szárazság miatt a fának az immunrendszere az összeomlik, tehát mint élő rendszer, ugye, hogy kezdtük a beszélgetésünket.

[00:37:58]Ők is egy élő szervezetek, mint mi.

[00:38:00]És ahogy én is most ideérkeztem, nekem is energia kellett ahhoz, hogy ide el tudjak jönni a vonattal, és a fáknak is energia kell ahhoz, hogy fenntartsák saját magukat.

[00:38:13]Na most, hogyha ebből elkezd a nem, tehát hogyha az energiaszintjük csökken, akkor az immunrendszerük állapota is romlik.

[00:38:23]És ezeknek a együttes hatása révén vannak rovarok, nem kártevőnek mondom őket, hanem rovaroknak, de mindjárt megértjük, hogy miért, amelyek ezt érzékelik, hogy a fa nem jó állapotban van, és akkor akár egy farontó lepke lárváyi beköltöznek a fa testébe, és elkezdik azt belülről szétszedni.

[00:38:47]És hát most ezzel a fa vagy tud mit kezdeni, vagy nem.

[00:38:51]És hogyha tovább tart ez a aszályos helyzet, akkor a fa el fog pusztulni.

[00:38:56]Na de most nem lehetünk rossz szemmel erre a rovarra, ami elbánt a fánkkal, mert ő csak tette a dolgát, mert érzékelte azt, hogy van egy növénytársaság, ahol van egy gyengédegyed, és akkor azt megtámadja, hogy ez már ne tudjon tovább szaporodni, mert egy gyenge génállomány ne legyen jelen a természetben.

[00:39:23]Ő elvégezte a munkát, szépen összeaprot, összeaprította a fát, és abból utána pedig a többi erősebb társa fel tudja venni táplálékként, tápanyagként a földből, és így megy tovább minden.

[00:39:38]Tehát ennek is helye van a természetben, csak az ember nem szereti azt, hogyha veszteség éri bármilyen területen.

[00:39:48]Pedig bárképp megnéz egy fát, az minden évben veszít valamit egyébként, de önszántából.

[00:39:53]Igen.

[00:39:56]Bízom benne, hogy a te videóid, a te hát, hogy is mondjam, tapasztalataid, átadásai alapján egyre több ember kezd majd el úgy tekinteni az őt körül ölelő környezetre, ahogyan mondjuk te olyan elhivatottsággal és szenvedéllyel.

[00:40:13]Azért is kérdeztem Budapestet, mert mi mindig meg szoktuk kérdezni a kis környezetünkben élő embereket.

[00:40:17]Nem is kell nagyon messzire menni a kávéntéren és környékén, hogy az adott aktuális témával kapcsolatban ők hogy gondolkodnak.

[00:40:25]Úgyhogy hallgassuk meg őket most, hogy ők hogyan vélekednek az őket körülölelő és körülölelő környezetről, élő világról.

[00:40:33]Nézzük meg kérdez.

[00:40:36]Nézzük.

[00:40:36]Érzől lényeke a fák?

[00:40:36]Mit gondolsz erről?

[00:40:39]Szerintem nem, de szakértője nem vagyok a témának.

[00:40:41]Annyit tudok csak, hogy tudományos szempontból szerintem ha jól emlékszem nincs ez bebizonyítva, illetve nincsen központi idegrendszerük, ha jól tudom, és szerintem nem.

[00:40:51]Persze, természetesen élőlény az is.

[00:40:53]Mi mindenre tanít bennünket szavak nélkül a természet?

[00:40:55]Önmagunk és a környezetünknek a tisztelésére, re, megértésre, nyugalom, alkalmazkodás szerintem az lenne a az első legjobb.

[00:41:07]Milyen érzéssel tölt el téged például, hogyha kimész egy erdőbe vagy fák közelébe?

[00:41:10]Megnyugtató, az biztos.

[00:41:10]Tehát legfőképpen azt, hogy tudnám leírni.

[00:41:14]Alapvetően nem vagyok egy óriási nagy túrás, viszont egy kicsit ilyen otthon érzett, vagy hogy mondjam, hogy olyan itt vagyok és tök jó.

[00:41:23]Ön szerint kommunikálnak-e a fák egymással vagy az emberek?

[00:41:27]Igen, az egyértelmű, hogy igen, erre volt több kutatás is, hogyha az egyik fa megsérül, akkor a többi is érzi.

[00:41:34]Igen, azt ha jól tudom, igen.

[00:41:36]Kommunikálnak egymással a gyökér rendszerek keresztül.

[00:41:38]Nem olyan mód, mintogy az embert veszi.

[00:41:40]Persze.

[00:41:40]Tehát, hogy nem szavakkal meg hasonló.

[00:41:45]Hát ha élőlényekként kezdők őket, akkor szerintem igen.

[00:41:46]Én én azt gondolom, hogy a természet az egy élő dolog.

[00:41:50]Ön már ölelt meg esetleg fát?

[00:41:52]Igen.

[00:41:52]Igen.

[00:41:52]Rendszeresen járunk túrázni, úgyhogy volt ilyen is többször.

[00:41:57]És mit érez ilyenkor, amikor egy fát megöl?

[00:41:59]Milyen érzért vált ki ezendől?

[00:42:01]Különösebb érzést nem érzek, de olyan nyugodt nyugodt program.

[00:42:06]Te öleltél már meg fát?

[00:42:08]Nem, még szerintem nem.

[00:42:08]Így konkrétan nem.

[00:42:10]És most akkor a sokszor jelenlévő gonoszkodó, trollkodó mémhuszárok majd a Facebook alatt meg a YouTube alatt elkezdik kiragadni ezt a faölelgető motívumot.

[00:42:19]Pedig bocsánat, elnézést, mennyire egyszerű dolog, és mennyire nem jut eszébe az embereknek.

[00:42:23]Pedig nem okozol vele rosszat, sőt lehet, hogy jót okozol.

[00:42:29]Te hogyan vélekedsz az elhangzottakról és erről?

[00:42:33]A igen, ez nagyon nagy kérdés szokott lenni a fák ölelése, hogy én akár szoktam-e ölelgetni fákat.

[00:42:43]Egy példát hagy mondjak.

[00:42:46][torokköszörülés] Tehát én mindig, amikor egy erdőbe megyek, először az erdő külső részét figyelem meg, és ahogy ezt tovább vigyem, egy fát az én szemszögemből úgy lehet igazán megismerni, hogyha először a teljes szerkezetében látjuk őt, és csak utána közeledünk oda a törzséhez, mert akkor már megismértük, hogy ki az, aki ott igazán a magasságokat uralja, és mini tartja őt.

[00:43:21]És akkor gyakorlatilag ilyenkor lehet hozzá közelíteni.

[00:43:24]Én úgy vélem, hogy úgy tényleg érezzük.

[00:43:29]Látni kell előbb a nagyobb képet, hogy megismer.

[00:43:32]Igen, mert ez kicsit olyan, mikor kicsik vagyunk, nem tudom, három- négy évesek, és a felnőttek között rohangálunk, akkor a felnőtteknek a lábát meg tudjuk ölelni, megöleljük, de nem tudjuk azt, hogy kinek a lábát öleltük meg.

[00:43:45]Nem, ezt egy kicsit én ilyennek érzem, hogyha egy fát csak odamegyek alá, és akkor megölelem.

[00:43:52]Úgy nem is tudom, hogy ki ő valójában egy nagy podcast evő személynek tartom magam.

[00:44:00]Tényleg mindenfajta podcastet nézek.

[00:44:02]Sport, bulvár, közélet, politika, természet, minden.

[00:44:05]És hát ugye az utóbból kiindulva a törzsvendégbe belecsöppentem és hát a kultúrapontot ezúton is emelem kalapomat, és hát elképesztő minőségi, kvalitású munkát végeztek, végeznek.

[00:44:20]És hát neked ott a törzsvendég során elég sok reals videó szembe jött velem az interneten.

[00:44:25]Akkor is döntöttem el, hogy szeretnék majd veled beszélgetni.

[00:44:31]Van egy-kettő olyan videó, ahol merőben érdekes és különleges véleményt párhuzamot húzol a fák [torokköszörülés] társadalma és az emberek társadalma között.

[00:44:41]Volt egy kettő, amit meg is könnyeztem, őszintén férfiasan, becsületesen bevallom.

[00:44:48]Ha legnagyobb tulajdonságokat kellene összehasonlítani az emberekben és a fákban, akkor az mi lenne?

[00:44:53]És nyugodtan mondhatsz különbséget is.

[00:44:55]Mi mit tanulunk egymástól?

[00:45:00]Mi emberek egymástól?

[00:45:02]Igen.

[00:45:02]És a fák egymástól.

[00:45:02]És ez hogy találkozik esetleg az emberek és a fák között?

[00:45:09]Hát most leginkább azt tudjuk, azt tanuljuk mi egymástól, hogy csapattal és társakkal lehet igazán nagyot alkotni.

[00:45:19]Tehát egymagad most is, hogy én itt ülök és itt hallgatják az én hangomat, tehát szó szerint ez úgy, hogy én egy magam maradtam volna, ez nem tört nem történt volna meg velem.

[00:45:34]Nem.

[00:45:34]Tehát a közösségem nélkül én most én itt nem ülnék, ha ők nem lennének, akik támogattak engem szavakkal, de akár gesztusokkal is.

[00:45:49]Tehát ez ez igazán sokat jelentett számomra egyébként.

[00:45:52]Még még mindig új, mert azért még leginkább az a csöndes gyermek vagyok a mai napig is.

[00:46:04]Aki nézi a kilencediken a panelből a a plát bár csak néz bár csak nézhetném még onnan egyébként [torokköszörülés] minden vágyam visszatérni oda.

[00:46:11][nevetés] De én úgy vélem, hogy a fák egyik legnagyobb tulajdonsága az, hogy higgattak és időt hagynak maguknak.

[00:46:27]És talán ebből is adódik az, hogy a színpadra kerülhettem, mert én hát gyermekkorom óta vagy kamaszkorom óta szépen csendben a magam világát forrasztottam.

[00:46:48]Amit akkor még nem tudtam, hogy én nekem be kell mutatni a nagy közönségnek, hogy lám, hogy én így fogadom el a fákat, és én így élek a természettel.

[00:47:00]De végül akkor ezt kellett bemutatni, mert ez lehet, hogy nem ide tartozik egyébként, de szoktam ezen gondolkodni, mert szoktak jönni olyan üzenetek, hogy én mit tanácsolok azoknak, akik akár most kezdenek el tartalmat gyártani.

[00:47:18]Ühüm.

[00:47:21]És én mindig azt azt szoktam nekik mondani, hogy először gondolják végig, hogy ezt most miért teszik.

[00:47:29]Mert sokszor lehet azt hallani, hogy hátha azért, hogy híres legyek, csak azt elfelejtik, hogy a tevékenységed az nem azért van, hogy te híres legyél, az egy mellék terméke a te munkásságodnak, hogy te téged felismernek az utcán.

[00:47:46]Te neked azt a nézetet, azt a világodat kell bemutatni, ami a amit át akarsz át akarsz adni az embereknek.

[00:47:56]Ha van egy ilyened, akkor azt meg tudod csinálni.

[00:47:59]Akkor van értelme neki futni, de azért, hogy híres legyél, egyrészt önmagadtól fogsz belefáradni, és ki is fogsz égni.

[00:48:12]Nem lesz, amíg föltöltődjön, mert nincs az a biztos világod, ami feltöltene téged.

[00:48:17]Itt csak pumpálod, pumpálod, hogy hogy Pista, Józsi, Kriszta is fel is fejlen az utcán, de valójában nem fúsz benne feltöltődni te sem, mert folyamatosan kergetni fogod azt, hogy te hát, hogy uraljad az egész területet vagy közösségedet.

[00:48:38]Szóval először legyen egy olyan világod, amit nem fogsz elengedni sosem, és amiben hát életed végéig létezni szeretnél, akkor kezdjél el.

[00:48:49]Tehát akkor jól értem azt, és javíts ki, hogyha tévedek, hogyha a fáknál például az, hogy hagynak maguknak időt, Igen.

[00:48:56]Ez egy ez egy pozitív tulajdonság és hogy összetartanak csapatostól, ami azért jellemző valahol vagy jellemzőbb kéne, hogy legyen egyre inkább az emberekre.

[00:49:07]De valahol akkor lehet, hogy a különbség mégis csak mondjuk a türelmetlenség.

[00:49:11]Lehet, hogy az emberek türelmetlenebbek, mint a fák, ha nagyon ki akarom.

[00:49:15]Az igen, az biztos, hogy türelmetlenek vagyunk.

[00:49:17]Az biztos, mert hozzá vagyunk szokva, hogy minden azonnal megtörténik.

[00:49:22]És talán talán az is benne van, hogy nagyon sok mindent akarunk.

[00:49:31]És az az érdekes, hogy amikor beszerzünk valamit, akkor annak nagyon örülünk, de egy idő után, mert megszokjuk, már nem lesz olyan értékes.

[00:49:42]Pedig az akkor is ugyanolyan, ugyanolyan értékesnek kéne, hogy legyen, nem?

[00:49:48]Mert egy fa, amikor kineveli az egyik oldalágát, a kezdeti hajt kezdetben egy aprócska haajtás, de azután egyre jobban építkezik, építkezik és építkezik, majd végül egy teljes értékű rázággá lakul, de abb a kicsibe benne van az a kis építménye is, amit még 30 évvel ezelőtt, 40 évvel, 50 évvel ezelőtt kezdett el.

[00:50:15]És neki ugyanolyan fontos lehet az a kis apró szakasz, mint az a teljes egészszerkezet.

[00:50:20]Valahogy nekünk is így kéne gondolkodni.

[00:50:24]Nem csak, hogy beszélsz a természetről, hanem közösségként, csapatként ugye a követőid, rajongóid is kaphatnak lehetőséget arra, hogy megismerjék jobban általad, a te látásmódod, látásvilágod által a természetet.

[00:50:35]Hogy szokott kinézni egy ilyen túra?

[00:50:41]Hát egy ilyen séta.

[00:50:44]összegyűlünk egy gyülekező helyen.

[00:50:47][horkantás] Jellemzően olyan területeken vannak ezek a séták, ahol életemben nem voltam én sem.

[00:50:51]És ez azért jó, mert ott a közönség az azonnali természetes reakciómat láthatja, és ez egy plusz dolog szerintem.

[00:51:03]És nekem is egyébként, mert akkor na olyan kis érdekességeket láthatok közben.

[00:51:09]Úgy szokott lenni, hogy változékony az, hogy mennyit sétálunk összesen, mennyi fánál állunk meg.

[00:51:17]Tehát nincsen kijelőz fák sem.

[00:51:20]Teljesen random történik minden gyakorlatilag.

[00:51:24]És utána nyilván mikor megállunk, lehet mindig kérdezni azzal a témákkal kapcsolatban, és ennyi.

[00:51:34]De az az érdekes, hogy a korosztály az meg teljesen vegyes, de valahol megértet meg is lehet érteni, mert elvégre a természet az mindenkié, persze mindannyiunké.

[00:51:50]És külön nagy öröm, ami egyébként hihetetlen számomra, tehát hogy a most a legutóbbi szarvosi túrám volt ilyen, meg Szegeden is, bár most, hogy mind a két alkalommal egy két srác jött hozzám, egy nyolc éves.

[00:52:09]Komolyan?

[00:52:10]A anyukájával?

[00:52:11]De jó.

[00:52:12]És utána mondja nekem az anyukája, hogy valójában nem ő nézi, hanem a fia a tartalmaimat.

[00:52:17]Ő mutatta a videókat.

[00:52:17]és hogy akkor ők jöttek oda rajongani és akkor fényképet csinálni.

[00:52:23]Tehát én nem tudom, hogy ez hogy ér célba az én tartalmam a ennyire fiatal gyerekekhezzel.

[00:52:32]Én ennek csak örülni tudok valójában.

[00:52:36]Hát igen, mert mit tanulhat egy mai mondjuk a nyolc az elég fiatal, de mondjuk egy Z generációs.

[00:52:40]Mit tanulhat a fák csenyjéről?

[00:52:43][horkantás] Mi az, ami ő fölkeltheti az ő az érdeklődését?

[00:52:48]Nem, milyen abszurd.

[00:52:50]Tehát hogyha belegondolunk, hogy hogy élünk manapság, és hogy mibe születtek a mostani gyerekek, egyszerűen nem is lehet két időre vonni őket, hogy miért nem tetszik neked itt a lámpaoszlopon lévő borostyám például, tehát hogy miért nem tetszenek azok a nagy fehéres érhálózata a borostyánnak és a többi.

[00:53:09]Miért nem érzed a tölgyfáknak a hűgös illatát akár?

[00:53:11]Tehát, hogy ez teljesen kérdőre vonható.

[00:53:13]Lehet, hogy azért, mert mondjuk és mondjuk magamból kiindulva, hogy tényleg nagyon-nagyon sok hírt fogyasztok, nagyon sok hírt látok, nagyon sok emberrel beszélek, viszont a természettem meg egyre kevesebbet sajnos, és ezen javítani kell.

[00:53:28]Mondom ezt én biztos, hogy vannak még hason szőrű hekusok a környezetemben, nem kell nagyon messzire menni, akár kollégáktól, családtagoktól kiindulva.

[00:53:36]És amikor pörgetem a tiktokot, akkor egyszer csak hopp, meglátok egy faszit, aki a tölgyfákról beszél.

[00:53:41]De mondom, álljunk meg egy pillanatra, várjunk csak, hallgassuk csak végig.

[00:53:45]És akkor azt veszi az ember észre, hogy már az ötödik videót nézi a platánokról, a tövisekről meg a tölgyekről.

[00:53:50]Lehet, hogy ez nekünk egy ilyen pókfenénk most a a mai generációnak akár a zt y-t mindent beleértve, hogy nincs időnk kikapcsolni, vagy ezekről az alapvetőnek tűnő dolgokról beszélni.

[00:54:04]Szerintem ez így van.

[00:54:04]egyébként nincs időnk megállni.

[00:54:08]És ezért is hihetetlen nekem, hogy a Tiktokon ezekkel a teljesen az árral ellentétes sem menve, hogy mégis megállnak a tartalom van, mert volt egy pont egy beszélgetésemen, az egyik [horkantás] riporter mondta nekem, ő is nézi a tartalmaimat, és hogyha megvásárolná azt a könyvet, hogy te hogy legyél él tiktoker például, akkor a könyvnek az első fejezetét én ezt így kitéphetném az én a sát tartalmaimmal, mert egyszerűen teljesen nem is azonos az egész a TikToknak a hullámával valójában, de mégis az emberek megálltak és megállnak a mai napig.

[00:54:57]Sőt, sokan vannak, akik altatónak hallgatják egyébként a tartalmaimat.

[00:55:05]kinek de legalább megtalálják a maguk tetszését benne.

[00:55:10]És fogadjunk, hogy végighallgatják.

[00:55:12]Igen, azért látható, kimutatható nálunk is a YouTube-on, hogy hol mikor kapcsolnak el az emberek, hol kit mennyire köt le, mennyi ideig egy bizonyos beszélgetés.

[00:55:19]És hát van aki nagy valszínség, akkor ez leköt addig, amíg el nem az.

[00:55:23]Igen, ez hihetetlen.

[00:55:23]És pont most volt a [horkantás] két alkalommal írtam mesét is, rövid történetet így a gyermekkoromról.

[00:55:34]És mindig itt direkt egy ilyen kis hát mélyebb befejezést csináltam nekik.

[00:55:37]És akkor a kommenteknél is lehet látni, ki az, aki tényleg végignézte jó azt.

[00:55:44]Tehát úgyhogy na nagyon örülök neki, hogy hallgatóságra találtam oly sok csendes év után.

[00:55:54]volt olyan komment, vagy kaptál olyan információt akár a saját elhivatottságoddal kapcsolatban, amire te magad nem gondoltál egészen odáig, vagy új információként hatott rád, vagy esetleg kaptál egy túraútvonalat ajánlatként, vagy bármi hasonló?

[00:56:08]Mi szokott lenni a népszerű, meg mi szokott lenni az, amire azért fölkapod a fejed?

[00:56:15]Hát több időre fölkaptam a fejem.

[00:56:15]Ugye nagyon sok helyre hívnak engem egyébként sétákat vezetni.

[00:56:24]Csak én meg nem érzem magam készen arra, vagy hogy mondjam ezt?

[00:56:29]Talán jó szó ez készen arra, hogy én most megváltsam a világot.

[00:56:35]És akkor de tehát hogy ezt úgy értem, hogy megyek Angliába, Lengyelországba, ilyen helyekre hívnak, hogy et borrósodjál, hogy igen, hogy [zihálás] vagy akár Bálintzdásodjak, azt is nagyon sokszor kaptam, de nem nem tudom, hogy de másrészt pedig az nagyon jól esik nekem, hogy tehát hasonló Ó nehéz sorsú emberek is megtalálnak, akik megköszönik azt, hogy hogy egy nehéz időszakukban erőt tudtam nyújtani nekik a tartalmaimmal, [horkantás] vagy akár elgondolkodtak.

[00:57:19]Nagyon nagyon sokan pedig azt írják, hogy teljesen más szemben néznek mostantól a fákra.

[00:57:25]Tehát ezek az igazi visszajelzések arra, hogy valóban jó jó munkát végzek, mert elvégre ez a célom, hogy a platánfa üzenetét széles társaságnak benyújtsam, és akkor azt elteszik a többiek, és aztán olyannál fogalmazzák meg maguknak, amilyennél szeretnék.

[00:57:46]Említettük itt az aszályt, ugye 125 éve nem látott történelmi aszályról beszéltünk.

[00:57:51]Hol látod a legdrámaib jeleit ennek a fák világában, országában, a fák lüktetésében?

[00:57:59]Egyáltalán hova haladunk így?

[00:57:59]Mert az előbb részben érintettük, hogy hirtelen bekopogtat az, ami eddig úgymond bekéreckedett, és mondjuk biletát kellett húzni, most már ő berúgja az ajtót.

[00:58:11]De hogy ezután milyen irányba fogunk haladni?

[00:58:14]Lehetsz nagyon borús, lehetsz derűs.

[00:58:16]Én úgy gondolom, hogy őszinte választ fogsz adni.

[00:58:21]Mit látunk, hogy hol haladunk?

[00:58:24][horkantás] Hát én elég sokszor borús tudok lenni, de most pozitív lett nem sajnos nem tudok az lenni, de viszont hát amit láttok, én ennyit tudok mondani, ahogy jöttem a vonattal, de akár a Szeged környezetében is, hogy intójelek vannak, hogy itt baj van.

[00:58:47]Tehát ezt az azok az intőjelek, amikor invazív fák, az egyik legellenállóabb fafajaink megadják magukat, tehát bemutatták a határaikat ezek a fák, amelyek egykorai megoldást jelentették most már a egyes még szerencsére szűk parcellán ugyan, de már ott már nem teljesítenek úgy, ahogy kéne.

[00:59:09]És ilyenkor lesz az, hogy mindenki fogja a fejét, hogy na akkor most innentől kezdve mit mi történjen?

[00:59:16]Természetesen kell egy változás az egész helyzetben.

[00:59:23]Egy kicsit át kell értelmeznünk azt, hogy mivé alakítottuk a területünket, mert ami egykor volt, az nem fog működni.

[00:59:34]Hát az mutatja is a természet, tehát az az alakítja, nem kérdezi, hogy az embereket, hogy figyeljetek, ez így most jó lesz.

[00:59:43]azt csinálja egy új úgy jó jól gondolja, mert az, hogy teljesen sűrű, áthatolhatatlan erdős környezetet már nem fogunk tudni kialakítani a homokháltságon, tekintve, hogy a Tisza az átrobbog az egész területen.

[01:00:06]Ez így nem fog víz nélkül nem fog működni, hogy mi tényleg sűrű erdőt alakítsunk jót.

[01:00:11]Tehát ilyen egyébként az 1700-as térképek alapján, amikor még ugye a folyószabályozásnak híre se hama sem volt, a már akkor is mozaikszerű erdőterületek voltak jelen a homokháltságon, de ennek ellenére mi sűrű erdőt szeretnénk kialakítani ezeken a területeken is.

[01:00:31][horkantás] faültetvények révén.

[01:00:33]Tehát az se mondható igazi erdőnek egyébként, hogy így átszántja a szél magát az egész területen, hanem valóban minden szintnek jelen kéne lenni.

[01:00:48]Amúgy október elején volt, hogy akkor jött a hír, hogy lejárt az erdők fakitermelési monatóriuma, hogy hogy látod, hogy maga [horkantás] magát, hogyha ezt a részét látjuk az erdőknek és nézzük, akár mondjuk beszélünk [torokköszörülés] a fakitermelésről, te mint aki a kertészet most már tényleg az életed szakmája is foglalkozzal-e például ilyenekkel, vagy fogyasztesz-e így híreket, nézel-e így olyan aktualitásokat, amikben erős vagy éppenséges sakkatos vé elményt tudsz formálni?

[01:01:17][horkantás] Persze szoktam nézni híreket, tehát én is fogyasztom ezeket a tartalmakat is, mert azért jó, hogyha képben van az ember, hogy mi történik a környezetében.

[01:01:32]Hát jó téma.

[01:01:37]Én mindenképpen azt mondanám, hogy hátrébb kéne lépni az embereknek, mert azt, hogy védett erdőkből szedünk ki fákat még a mai napig, ez így nem lesz túl jó, mert most bárki a szívére teheti a kezét, szerintem senki sem tudja megmondani azt, hogy 20 év múlva mi lesz velünk, mi lesz a környezetünkkel.

[01:02:07]Jól lehet, lehet látni Börzsönyt, milyen állapotban van, és az nem egy őszi elsárgulás a teljes erdőterületen.

[01:02:17]Tehát most nem akarok senkit se megrémzteni, és remélem [torokköszörülés] nem is nincs is igazam.

[01:02:24]Ne így legyen.

[01:02:26]Zöldjenek ki tavasszal a fák.

[01:02:26]Én ezt kívánom.

[01:02:28]Ám, de azoknál a fáknál, amelyekre nem jellemző az, hogy téli időszakra rászáradnak a leveleik.

[01:02:40]Ez egyedül leginkább a kocsányos tölgyre jellemző egyébként, meg a bükre.

[01:02:43]Olykor olykor.

[01:02:48]Most bele lehet menni a szakmai részébe, mert egy nagyon kis levénnyélel rendelkezik, és akkor inkább rászárad a levele, mint hogy lehújjon.

[01:02:56]És [horkantás] azok a fák, amelyeknél ilyen állapotokat látunk, amelyek természetes úton lehullatják a levelüket télire, de most azt látjuk, hogy nyáron rászáradtak azok, az kész.

[01:03:10]Azoknak a fáknak jól eséllyel sajnos vége, nincs mit telni velük.

[01:03:19]És hogyha megnézzük ezeket a [horkantás] hetségeket, hogy ez a látvány fogad minket, akkor aggódhatunk, de én remélem, hogy ez még csak [horkantás] egy az idei szakasznövekvényeknek a visszaszáradása, és alvórügyekből ki fognak tudni hajtani ezek a fák.

[01:03:37]Még van annyi tartalékuk nekik, bízzunk benne, hogy alvó ügyekből ki fognak hajtani a vastagabb ágrészeken.

[01:03:49]Civil szervezetek és a jövő nemzedékével foglalkozó szervezetek egyre hangosabbak attól, hogy sokkal szélesebb körű társadalmi egyeztetés kellene bizonyosabb ehhez hasonló fontos témákban.

[01:04:04]Te hogyan vélekedsz erről?

[01:04:07]azért látjuk néha, sőt egyre több cikk is.

[01:04:10]És akkor mondjuk tényleg a fakitermelést nem akarom annyira érinteni, vagy éppen a befagyasztott tüzifárakat.

[01:04:14]Egyszerűen ezeknek a szervezeteknek a hangjait nem tudjuk nem tekinteni rá, és hogy elmenjen mellettünk, hiszen fontos, hogy széleskörű tájékozódás érintse és érje az embereket.

[01:04:27]Hogyan kéne ezen változtatni?

[01:04:30]Hát ezt valóban úgy kéne, hogy tényleg mindenki tudja azt, hogy nem tudom, hogy most melyik erdőterületen miért történik az, ami?

[01:04:38]Mert elvégre ez a mi közös hát, hogy mondjam kincsünk.

[01:04:48]Elvégre mindenkire ugyanolyan hatással van a természet.

[01:04:50]A beáon is hallhattuk, hogy annak is jól esik egy erdősét, aki azért nem annyira érzi magát na lelki síkon együtt a fákkal, de mégis hatással van rá, aki inkább a kormi mozival két film között jött ki és válaszolt nekünk a kérdésünkre.

[01:05:09]Igen, jó.

[01:05:09][nevetés] Tehát tehát a természet az mindenkire hatással van, és mindenkinek azonos értéket bír, azonos értékkel bír.

[01:05:22]Ezért [horkantás] nem mindegy az, hogy mi történik, és a utódainknak is ugyanolyan érték lesz.

[01:05:30]És valahol úgy kéne ezeket is csinálni, hogy figyeljük meg, hogy mit akar a táj, hogy hogy alakítja a környezetét, mert most lehet nyilván mondani, hogy jó invazív fákat nem szabad annyira engedni azt, hogy elterjedjenek és a többi, és a többi.

[01:05:49]Ez egy biztos pont.

[01:05:51]Nyilvánvalóan ez így van, de azért valamicske teret mindenkinek engedni kéne, mert azok a fák is azért fognak létezni, hogy a nagyobb egyedek jobban tudjanak teljesíteni akár.

[01:06:04][horkantás] És én úgy vélem, hogy a kiszáradt területeken, ami most sajnos nagyon sok van, tehát a kiszáradt erdőterületeken lehet ültetgetni fákat újra, meg lehet próbálni, de hogyha nem lesz utógondozás akár több részben, tehát öntözést tekintve, vagy olyan, hogy más fafajoknak a kisebbnagyobb visszaszorítása, akkor a természet le fogja uralni.

[01:06:34]Így is, úgy is azt a területet, amit a magoncai által meg tudod hódítani.

[01:06:38]És ezek jellemzően invazífák, és azok fognak majd teljesíteni, mert ártéri területen most Szegeddel példálozzuk, mi meglepő, Tiszaparton, Boszorkány szigetnél, ott mit lehet látni?

[01:07:00]Azt, hogy a nyárfák alatt már nem nyárfák növekedjnek.

[01:07:05]utodként, hanem ostorfák, zölduharok, eperfák, mert az eperfa is tud invazív lenni egyébként.

[01:07:12]Hiába szeretjük a termése miatt, meg hogy pálinkának való, nagyon jó el tud terjedni az is.

[01:07:20]És amerikai kőrisek és a többi.

[01:07:20]Tehát ezek a fák kezdték meghódítani a zártéri területet.

[01:07:29]És ez egy új sztori nekem legalábbis, hogy a nyugati ostorfa, amely egy igazán szárazságtűrő fa, az képes elviselni azt, hogy mikor a tisz kiereszt, akkor vízben áll, és utána meg nyilvánvalóan vissza.

[01:07:44]Tehát az elöntést elviseli az ostorfa.

[01:07:47]Ez egy egészen új fejlemény én nekem.

[01:07:50]De azért is kerülhetett oda annyira sok ostorfa az árté területre, mert a városi környezetben rend szerint azt alkalmazták jól egyébként, mert hát az bírja elviselni ezeket a környezetekti feltételeket, csak hát a madarak meg nem tudják a határaikat, hogy hova hova vihetik a magokat.

[01:08:08]Hát ők megviszik, ahova tudják.

[01:08:11]És akkor így alakult ki az, hogy a még csörgedező nyárfaeveleket az utódaink jóformán már lehet nem fogják haladni a Tiszaparton, de most is a amíg meg termész meg ember alkotta, nyárfaetvények is száradnak ki a Tiszaparton, tehát lesz egy lesz egy olyan szint, ami el fog tűnni.

[01:08:39]Ez látható, aki most így Szeged, tehát Szegeden vagyunk, aki a bálvárosi hídon átmegy, jól láthatja, hogy a hatalmas nagy nyárfák tömegel kezdett kiszáradni.

[01:08:50]És ez ez egy biztos magassági szintet alkotott abban az erdőssávban, de az most el fog tűnni.

[01:08:59]Tehát száradnak ki.

[01:08:59]Tehát ebből is érzékelhető az, hogy itt történik valami.

[01:09:05]És egy átlagos sétáló ebből egyébként mit sem sejt sokszor, mert a fák azok olyanok, hogy tetejükről kezdenek el lemondani.

[01:09:16]És mikor sétálunk az utcán, nyilván a alsó szinten lévő ágakat látjuk, azt se tudjuk, hogy mi történik ott fönt.

[01:09:24]Nem.

[01:09:24]majd amikor már nem látjuk a leveleket a fejünk fölött, akkor meg már késő mindennek, akkor teljes fajpusztult.

[01:09:33]Úgyhogy ezért ilyen, hogy kicsit úgy kell sétálni, de nyilván ne úgy sétáljunk, mint ahogy én szoktam sokszor, hogy így fölnézek állandóan, mert akkor azért abból baleset is történhet, [zihálás] hanem azért akkor úgy figyeljük a környezetünk, amikor biztonságos, akkor nézzünk föl.

[01:09:50]Elképesztő.

[01:09:50]És nyolc éves gyerek hallgatja ezt, hogy ilyen jó ízűven beszélsz erről.

[01:09:53]Lehet, hogyha most követi ezt a podcastünket is.

[01:09:55]Egy egészen új életkorcsoport nyílik ki nálunk a hallgatottságnál, [nevetés] úgyhogy várjuk szeretettel ez alá videó alá.

[01:10:04]Én nem ezt tényleg nem tudom.

[01:10:04]Hát ez ez megmagyarázhatatlan.

[01:10:08]De nekem minden, tehát ez az is újdonságként ért engem, hogy szívesen hallgatják a hangom, amit is sokszor mondtak meg mondanak.

[01:10:20]Senki nem mondta nekem, hogy hogy milyen jó hallgatni.

[01:10:25]Én azt látom rajtad, hogy te még mindig az a csöndes gyerek vagy, aki mindig is volt valahol, csak egyszerűen abban nyitottad ki az energiáidat, amiben barátságra leltél, és hát az a fák, a környezet, a növények szeretete.

[01:10:41]És amúgy szerintem minden embernek ezt kéne, hogy legyen ez ismerve, hogy megismerje azt, hogy mivel tud igazán rezonálni, és abba bátran álljon bele és tudjon vele foglalkozni.

[01:10:52]Ez így van.

[01:10:55]Van neked olyan fa, van neked olyan növény, erdő, kert, bármi, amit még nem láttál és mondjuk bakancslistás?

[01:11:03]Lehet ez egy történelmi platánfa, lehet ez egy útvonal, lehet ez [torokköszörülés] egy nyirkos, egy bármi, van-e ilyesmi?

[01:11:12]Igen, igen.

[01:11:12]Ez ez mindig megkapom.

[01:11:12]Ezt is kérdésként túrákon is egyébként, hogy nekem van-e ilyen vágyam, hogy ilyen nagy utakat tegyek meg megismerni új fákat meg más fákat.

[01:11:25]Természetesen van bennem ilyesmi, meg olyan is, hogy nyilvánvalóan tetszene az, hogyha egy lucfenyőerdőt a természetes állapotában láthatnék.

[01:11:39][sóhajtás] Lehet, hogy el fog jönni egyszer ez az idő is, de úgy, hogy én nekem most ez ilyen folyamatosan piszkálná az agyamat, hogy én nekem Anglia szeretnék ide meg odamenni, ilyen nincsen bennem.

[01:11:51]Csontvári magányos cédrusát esetleg megnézni.

[01:11:57]Ehhez hasonlóak?

[01:11:59]Érdekes, hogy nekem nincs.

[01:11:59]Amíg amíg nem ismerem, addig nincsen.

[01:12:01]De amikor meg utána odamegyek, és azt, hogyha tudom, hogy még egyszer biztos, vagy akár többször is látni fogom, akkor kezdődik el maga a kapcsolódás, mert amíg úgy valójában tehát a saját szememmel nem láttam, nem érzem, nem nem hallottam, nem tapintottam meg, nem éreztem az illatát, addig nincsen rám hatással.

[01:12:29]Mert a most mondom azt például a szeretet platánfámnak vagy plat na tehát a szeretett platánfámra az nincsen hatással, hogy a budapesti platánfatása hogy érzi magát.

[01:12:47]Nincs se hatása semmilyen mértékben.

[01:12:51]Nem ugyanazok a szelek érik őt.

[01:12:52]Aha.

[01:12:53]Nem szoktál így nézni filmet, hogy látod benne a természetet, a tájat?

[01:13:00]szoktad nézni ezeket a részleteket, vagy amikor egy könyvet olvasol, leragadsz esetleg egy ilyen tájleó képnél, vagy nézel egy festményt így a művészeti, fogyasztói szokásaidba is beépült ez a természetszeretet.

[01:13:13]Ezt észreveszed magadon?

[01:13:16]Ez minden téren beépült.

[01:13:16]Én ezt úgy érzékelem egyébként.

[01:13:19]Tehát én akár egy híradóba egy interjút is úgy nézem, hogy a mögötte látható milyen szép kék cédus van például.

[01:13:27]Tehát én így így szoktam nézni a bármit.

[01:13:30]Tehát ez ez már lehet egy mániának is mondani.

[01:13:32]Tehát ez nem vitatom, ez tényleg az szerintem, de festményeknél is ezt szoktam, sőt festeni is szoktam.

[01:13:42]Tehát én rendszerint tájképeket szoktam rajzolni.

[01:13:48]De jó.

[01:13:48]Ezt mi látjuk, hogy ezekről szoktál kommunikálni.

[01:13:50]Lehet, hogy ez még elkerült az én figyelmem, hogy erről is úgy szoktál beszélni a festményeidiről mondjuk, mint Nem, amikor a festményemet nem szoktam kitenni.

[01:14:02]Ühüm.

[01:14:02][torokköszörülés] Néha vannak rajzok, amiket kirakok.

[01:14:04]Most a mesekönyvvel kapcsolatban azt kitettem, de a az igazi tájképeket nem szoktam kitenni.

[01:14:15]M nem azt nem tudom miért még nem érzem azt, hogy most itt meglenne a közössége talán vagy És mi alapján fested őket fejből intuitíven, látomásból vagy már egy ismert látott képből?

[01:14:31]Én másolni szoktam leggyakrabban, utána meg előfordul az, hogy kicsit kiteljesítem másról, mert mindig így tanultam meg mamámtól rajzolni, hogy mindig másoltunk együtt egy képet, és akkor nekem ez maradt meg.

[01:14:49]Mi az, amit javasolnál azoknak, akik még nem ismerik annyira a tartalmaidat, de ugyanakkor érdeklődhetnek felé?

[01:15:01]És itt ez alatt nem egy önre reklámra célzok és gondolok, mert az szerintem nem is nem az a karakter vagy, aki [torokköszörülés] marketing értékeivel próbálna büszkélkedni, mert ez jön magától a jó irányba szerintem.

[01:15:13]Ühüm, hogy mit javasolsz azoknak, akik nyitottak, egyre inkább nyitnak a természet felé, de valami miatt türelmetlenek, rusták, nem megfelelően fókuszálnak, de szeretnének igenis ismerkedni jobban a környezettel, az élővilággal, amikor beszéljük el.

[01:15:30]van kertjük, erkéjük, mert én azt mondom, hogy mindenképpen gyors növekedésű növényekkel, fákkal kezdjenek, mert az mert azok egyből bemutatják a sikerélményét, és az az tovább lendíti az embert.

[01:15:47]Én is egy fűzfával kezdtem az erkén.

[01:15:50]Hát az így megnőtt, és az egy sikerélmény volt számomra.

[01:15:58]Máskülönben nagyon sok mindent meg is tanít.

[01:16:00]egyébként a fákkal kapcsolatban, mert a fűzfa az egy gyors töövekedésű fa, az ágölődése is gyorsmenetűek, tehát ősszel nem csak a leveleitől válik meg a fa, hanem kisebb-nagyobb ágrészeitől is, és azok is lehullanak.

[01:16:18]És hát természetes módon már nyár végén akár nagyon jól lehet látni ezt a választóvonalat, alfa leválasztja az élő és a holt részét.

[01:16:29][horkantás] És ez elárulja nekünk azt, hogy hol érdemes visszametszeni a fáinkat.

[01:16:33]Tehát egyből meg megmutatja a fa, hogy ez a válaszvonalom, és akkor így így megcszél legközelebb engem.

[01:16:42]És akkor így, tehát ezeket nagyon jól meg lehet tanulni.

[01:16:48]És akkor az, hogy hogy promóciózzam az én oldalamat, hát most én úgy mondom, hogy akik olyan tartalmakat szeretnének, ami olykor szakmabeli, de van egyfajta érzelmi síkja is, meg akár lehet közös séta program terén, családos túl gyakori azt, hogy családi egész családok jönnek, akkor mindenképpen itt a helyek.

[01:17:14]ebbe a társaságba.

[01:17:20]Hát eléggé lelassult az idő.

[01:17:20]Most én hozzászoktam ehhez az ADHD-s pörgéshez, hogy öt mondatonként más dologról beszélünk.

[01:17:26]Most viszont lelassult itt bent észrevehetőleg jó értelembő az idő.

[01:17:33]Én szerintem a természeti influencer az nem a megfelelő szórádon annál.

[01:17:35]Sokkal több dolgot is érintettünk most, és sokkal mélyebben is.

[01:17:39]És hát van még itt szerintem történet neked, amit majd el fogsz tudni mesélni, és el is akarsz a te közösségednek.

[01:17:47]És bízom benne, hogy megfelelően sok-sok emberhez eljut majd ez az erő és energia, ami benned van.

[01:17:55]Úgyhogy Mészáros Zsolt volt a közbeszéd vendége.

[01:17:57]Köszönöm szépen.

[01:17:58]Köszönöm szépen én is.

[01:18:00]Kedves nézőink, remélhetőleg ti is élveztétek ezt a beszélgetésünket.

[01:18:02]Itt a kicsit lelassult idő és tér.

[01:18:04]Ö egyelegében én nagyon nagyon nagyon hálás vagyok azért, hogy ilyen sokan velünk vagytok és figyeltek minket hétről hétre, napról napra.

[01:18:12]Úgyhogy iratkozzatok fel a csatornánkra, nyomjátok meg a csengőt, hogy friss értesülést kapjatok a különböző friss tartalmainkról, illetve hát nézzétek meg a többi podcast adásainkat is.

[01:18:22]A lejátszási listákat a YouTube csatornánkon nyugodtan pörgessétek föl, hiszen a dokumentumfilmeinket is mind a mai napig még megtaláljátok, illetve hát készülünk újabb meglepetésekkel, nem adjuk föl, mert sok-sok ötletünk van, ahogy a természetben is észreveszünk különböző új jeleket, mi is észreveszünk, úgyhogy mi emberek is igyekszünk változni és fejlődni a jó irányba.

[01:18:44]Nagyon köszönjük szépen, hogy velünk tartottatok.

[01:18:45]Minden jót kívánunk nektek.

[01:18:47]Sziasztok!

[01:18:54][zene] [zene]