Szekeres Adrien: Rettegtem, mégis ki kellett állnom a Tisza mellett – Szendvicsgeneráció

[00:00:00]hogy nekem sem az volt az álmom, hogy akkor én most tündököljek, mint pártszimpatizáns, hanem egyszerűen az ember eljut oda, hogy oké, rendszert akarunk váltani, de hát kivel mással, mint Magyar Péterrel és a Tiszával?

[00:00:26]Jelentkezik a szendvics generáció magyar hang podcastje.

[00:00:28]Elfogult leszek.

[00:00:30]Magyarország legjobb énekesnője fogadta el a meghívásomat.

[00:00:32]Itt van velünk Szekeres Adrien, aki nem csak március 15-én állt ki a Tisza mellett, hanem a beiktatási ceremónián is ő énekelt.

[00:00:43]Köszönöm, hogy elfogadtad a meghívásomat.

[00:00:44]Köszönöm a meghépstit.

[00:00:46]Nagyon elfogult vagyok veled.

[00:00:46]Ugyanis nem sok mindenkinek adódott meg az életében az, hogy 14 évesen Szekeres Adrien énekét hallotta.

[00:00:58]Szentes Ternei Béla kollégium, ebédlő.

[00:01:02]Ott a kajaszakba, egy zongora mellette álltál és énekeltél.

[00:01:05]Én pedig teljesen tátott szájal hallgattalak téged, és már akkor tudtam, hogy te valaki leszel.

[00:01:12]és hát valaki lettél.

[00:01:17]Szóval nekem ez most egy nagy pillanat, hogy hogy mi itt ketten beszélgetünk.

[00:01:21]Nagyon jó, hogy felidézed ezeket a az időszakokat, vagy ezt az időszakot, mert a lényeget mondod.

[00:01:28]Tehát szerintem az a legfontosabb, hogy amikor az ember érzi a hívást, hogy hogy van egy pálya, ahol neki dolga van, akkor ez a legszebb dolog, hogy az az beteljesül, megvalósul, hogy azon az úton tud járni, amiről nyilván akkor is sejtettük, hogy nem lesz a legegyszerűbb út, de de volt bennünk elég bátorság, és és szerintem akkor lehet egy ember igazán nem tudom elégedett, boldog az ő kis életével, hogyha hogyha azon az úton tud menni, ahol neki dolga van.

[00:02:09]Igen, ez úgy volt egészen pontosan, hogy én nem is tudom milyen apropóból voltak ott ilyen zenés estek a kollégium ebédlőjében, és akkor így félretolták az asztalokat, a konyhás nénik úgy kibámultak, a zongoratanárod klimpírozott a pianinón, és te Katonaklárit énekeltél, mint a filmeken.

[00:02:28]És ezt is tudod?

[00:02:31]Úristen, ezt én nem tudtam volna volem.

[00:02:33]Tudod, ezek ezek ezek a képek, amik úgy megdermednek az időben meg a térben, és akkor én én ott tudtam, hogy legenda születik.

[00:02:39]Akkor tudod, az volt a a csodálatos, én egy olyan általános iskolába jövök, hogy onnan kezdjem, ahol mindennaposak voltak az ilyen kulturális események, és egyszerűen a gyerekek, mint gyerek, de nem csak nekem, hanem nagyon sok gyereknek min része volt az életének a kultúra, tehát hogy az nem egy ilyen valami elvod dolog volt, hanem ugye nekem az egész szentesi gimi az úgy jött, hogy én jártam az énekkarba, általános iskolába, a színjátszó szakkörbe, néptáncoztam.

[00:03:08]Közben a nem tudom az ilyen szavaló versenyeken mindig képviseltem az iskolát, de az ünnepségeken is mondtam a a verseket, és egyszerűen ez egy annyira természetes dolog volt, hogy engem körbevesz a zene, az ének, az irodalom, a színdarabok, a minden, hogy csak ebben tudtam elképzelni a a jövőmet.

[00:03:28]De hát akkor teljesen normális volt az, hogy évente szerintem kétszer voltak ilyen kulturális seregszemék.

[00:03:35]Ez volt a neve.

[00:03:38]Igen.

[00:03:38]Ő annak egáoskolában van egy 20 fős énekkar, ak nem is tudom, tehát hogy nagy nehezen össze tudnak szedni egy 500 fős iskolából 20 gyereket, aki úgy ilyet is csinál.

[00:03:53]Hát igen.

[00:03:53]És ugye ez nem titok, hogy mind a ketten szentesi irodalmi drámai tagozatosok voltunk.

[00:03:57]Erről azért majd még beszélgessünk egy kicsit később.

[00:04:00]Ö ebben a kollégiumban jövendő utca hat szám alatt igen nyomorúságos körülmények között éltünk.

[00:04:09]Hát ezt azért kimondhatjuk, hogy nem volt egy méznyalás ott élni, de azok a azok a seregszemlék, azok azért ünnep ünnepek voltak szá vagy vagy a gimi napok.

[00:04:19]Tehát ott már ott az volt még, ami ami nekem nagyon meghatározó volt, hogy ugye minden évvégén volt egy ilyen nagy gimi nap, ahol fellépett mindenki, aki akinek ahhoz kedve volt.

[00:04:31]És hozzátenném, hogy nem csak a drámatagozatosok, hanem nem tudom emlékszel-e, hangszeresek, akik nem drámatzatosak voltak.

[00:04:42]Hát én mindig én mindig a szekeres Adriánt vártam, meg a Kis Janit vártam, aki aztán a Sarkadi Kis János lett, és és megvoltak ezek a ezek a nagy kedvencek.

[00:04:52]kedvence, de hát ugye széndarabok is voltak, ilyen hangszeres előadások, tánc táncos produkciók, tehát én arra emlékszem, hogy ilyen mozgásszínházi előadást is csináltunk, szóval, hogy ilyen nagyon-nagyon színes volt, és és én azt imádtam ebben, hogy soha nem mondták meg a tanárok, hogy mit csináljunk, de ha valamit kitaláltunk és és megcsináltuk, akkor adtak annak teret.

[00:05:17]Tehát, hogyha azt találtuk ki, hogy Jenny zrinnestet csináljunk a Bernár Hennyel, akkor akkor Jenny Droplinestet csináltunk.

[00:05:22]Hogyha én azt mondtam, hogy Görsvént akarok énekelni, akkor a Majtényi András énektanár beült a zongora mögé, és boldogan lekísérte az összes görsvint.

[00:05:31]Ha azt mondtam, hogy Barbara Rizandot akarok énekelni, akkor azt kísért.

[00:05:34]És közben az énekkarra meg csodálatos kórusműveket csináltunk, tehát hogy vagy vagy nem tudom, Rác Attiláról is beszéltünk, aki ugye hát egyrészt tovább vitte egy kicsit ezt a szentesi vonalat, és gyerekekkel foglalkozik, és dramaturg is.

[00:05:49]Tehát a Rác Attila csinált irodalmi ilyen egy ilyen kis darabot, egy ilyen saját darabot, és akkor így gyere, gyere Szekeres, játszál benne.

[00:05:58]És akkor Szekeres játszott benne, és akkor tehát, hogy ez egy fantasztikus dolog volt, hogy hogy az alul, hát úgymond alulról jövő, tehát a a a belőlünk induló ö kezdeményezéseket, gondolatainkat, érzéseinket kivihettük a színpadra, megcsináltuk.

[00:06:16]Tehát ez ehhez jó szemű, jó érzékű tanárok voltak, de hát ezt ezt tudjuk, hogy az volt a lelke az egésznek.

[00:06:22]Ez volt a lelke.

[00:06:23]De hogy akkor bedobjam a az atombombát, ezt is sikerült tönkretenniük az utóbbi időkben.

[00:06:27]Ugye tavaly jött a hír, hogy ellehetetlenítették a szentes irodalmi drámait, és effektíven nem lehet már felvételizni, ha jól tudom.

[00:06:37]Bevallom őszintén, hogy engem ez annyira rosszul érintett, hogy nem is voltam képes olvasni vagy követni a híreket.

[00:06:46]Egy megmaradt talán a tagozat, nem akarok hazudni, csak nem lehet oda felvételizni.

[00:06:53]Egyébként én kicsit hasonlóképpen voltam vele, mint te, hogy egy idő után az ember annyira telítődik már ezzel a rengeteg szörnyűséggel, hogy ezt is, azt is, amaz is, Igen.

[00:07:02]Hogy én is úgy voltam, mint ahogy te hogy egyszerűen már nem olvastam el, mert az ember akkor minden nap úgy kezdte a napját, hogy 170 volt a vérnyomása.

[00:07:11]De az nekem például egy nagyon meghatározó emlékem, amikor tavaly Hódmezővásárhelyen volt egy koncertem, és akkor ott a helyi művési házból odajött egy hölgy hozzám sírva, hogy mi lesz az ő lányával, akinek minden álma az volt, hogy a szentesi drámatra menjen, készült a dalokkal, a prózákkal, a versekkel, a mindennel, és akkor most akkor akkor oda nem lehet menni, és akkor most így mi lesz?

[00:07:38]Tehát, hogy hogy hogy az ember az életét, amikor amikor tervezi, amikor készül valamire egy belső elhivatottságból, akkor akkor azt nem lehet ilyen tolvonásokkal áthúzni.

[00:07:58]Hát látod, hogy lehetett.

[00:07:59]Hát lehetett.

[00:08:00]Szóval és a mai napig sem tudom, hogy mi volt az az indok, hogy sóval behintsék ezt a nemzeti kincset, mert ez a tagozat ez valóban szerintem magyar a magyar kultúra egyik égköve volt.

[00:08:13]Vissza hozzád.

[00:08:13]Szekeres Adrien elballagott szentesről és kisvártatva megjelentél az uniszex énekesnőjeként.

[00:08:23]Ugye benned föl se merült az, hogy neked mást kellene csinálni, mint énekelni?

[00:08:27]Nem, egyáltalán nem.

[00:08:27]szentesen, teljesen ö határozottan tudtam már, tehát már ha belegondolunk abba, az egyébként szerintem elég durva, hogy én ilyen 15-16 évesen tudtam, hogy mit akarok csinálni, tehát hogy hogy ilyen teljesen evidens volt ez a dolog és nem tudtam még, hogy majd az énekést milyen formában, mert mert ez is hozzátartozik az igazsághoz, hogy én mindenféle stílust énekeltem.

[00:08:59]szentesen is, ugye, hogyha csak az előbb említettem, hogy milyen zenés esteken voltam, de például én azt nem tudom, hát te nem tudod, mert negyedikben szerintem ez már nem volt így, de én átjártam Szegedre például a Jate klubba énekelni és akkor ott csináltunk Polsimon estet, csináltunk ilyen country estet, tehát hogy én így így mindenféle stílóst próbáltam, szívtam magamban, tanultam a nagyoktól, merthogy mindenki sokkal idősebb volt, mint én, mert már egyetemisták voltak, sőt már volt, aki aki tanár volt.

[00:09:30]Tudod ki?

[00:09:33]Ki?

[00:09:33]Hát a a Kovács Zoli a jaj a Honeybeastből, tehát hogy például én vele együtt zenéltem.

[00:09:42]Hát ő ő már tanár volt, én meg még gimnazista, és akkor na mindegy.

[00:09:46]Szóval, hogy ez egy ilyen nagyon intenzív időszak volt, és én kóstolgattam a zenének a mindenféle műfaj fajtáját, és akkor elkezdtem tanulni, énekelni, úgyhogy hazajártam Egerben, mert hogy én egri vagyok.

[00:10:01]És akkor reggelben jártam egy énektanárhoz, amikor hazamentem, és tudtam azt, hogy síkolgárnál fogom majd képezni a hangomat későbbiekben.

[00:10:09]Tehát nekem ez volt a célom még az Egri énektanárral is, hogy engem Síkolga vegyen fel.

[00:10:16]Na és hogy volt a felvételi?

[00:10:16]Hát az nagyon klassz volt, mert Olgi néni csinált egy ilyen meghallgatást augusztusban, és ugye Nárai Erika, aki szintén szentesre járt, ő jól ismert engem, mert a a sokat járt le Szentesre Erika és a testvérei folyamtársunk volt Krisztina és jóban is voltunk és hát ugye mentek a hírek, hogy van itt egy ilyen szekeres, tehát hogy nem rossz a csaj, és akkor Olgi néninek már beajánlott, és akkor augusztusban csinált Olgi néni egy ilyen előmeghallgatást még a hivatalos felvételi előtt, és akkor Akkor akkor én már hallottam, hogy valószínű, hogy hogy én leszek az egyik a háromból, akit az idén fölvesz.

[00:10:54]Úgyhogy ennek így kellett lennie.

[00:10:55]Hát ez egy ez egy ilyen álom volt.

[00:10:57]Tehát amikor én csak olvastam, hogy a Katon Klári, a Presser Gábor, a nem tudom, a Zorán, a nem tudom, Csepregéva mindenkinek az énektanára síkolga volt, akkor az így egy ilyen 18-19 éves egri kislánynak ez tényleg egy álom volt.

[00:11:14]Tehát akkor a kicsit máshogy nézett ki még a a zenés szakma, mint mint most.

[00:11:19]Hát sokkal kevesebben voltak, az biztos.

[00:11:21]Igen.

[00:11:21]És jött a az uniszex.

[00:11:23]Én nem lepődtem meg.

[00:11:27]És most ahogy gondol belegondolok, az a dal, amivel te berobbantál, az egy örök zöld lett.

[00:11:34]Ühüm.

[00:11:35]Tehát egy popdalocskának készült, de ez a az a dal, nem tudom, van vagy 30 éves, a mai napig meg megállja meg megállja a helyét, és egy fantasztikus hangzású, nagyon nagyon klassz klassz dal, ugye?

[00:11:50]Nagyon tehát kerestük magunkat.

[00:11:50]Ez egy nagyon szép időszak volt.

[00:11:54]Nekem az volt egyébként az életemben tényleg a boldog békeidő.

[00:11:56]Tehát amikor már kijöttünk a mondjuk én a őszintén megmondom neked, én a szocializmus idején is nagyon nagyon jól voltam.

[00:12:05]Tehát mi gyerekek voltunk nyilván, minket hagytak.

[00:12:07]Én imádtam ezeket, amiket el amikről beszéltünk, ezeket a kulturális szemléket.

[00:12:11]A tanárok nagyon segítőek voltak, támogatóak voltak.

[00:12:13]Ha ők nem veszik észre bennem ezeket a a képességeket, akkor nem biztos, hogy az vagyok ma, aki vagyok.

[00:12:21]Hatalmas szerepük van abban, hogy én ezen az úton elindultam.

[00:12:25]De amikor így 923 környékén ugye felköltöztem Budapestre, akkor itt iszonyatosan nagy és gazdag zenei élet volt, és mindenféle klubokban mentek az élő zenék nagy zenekarokkal, tehát nem ilyen kis formációban, hanem kiálltunk big bandekkel és mindenféle stílust hallhattál, hogyha lementél így a úgymond az éjszakába.

[00:12:54]ami nem annyira éjszaka volt, mert általában azért ezek a koncertek ilyen 7-8 órakor kezdődtek, és és ugye én úgy kezdtem ezt az egészet, hogy énekeltem egy csomó ilyen zenekarba mindenfélét, és és akkor egyszer meglátottam és énekeltem Jeston szakosokból álló ilyen fanki zenekarban.

[00:13:16]És akkor meglátott az Erdély Laci, aki azt mondta, hogy hát a a könnyű zenében akkor a mainstream könnyű zenében nem volt ilyen hang, nem volt ilyen stílus, és ő azt mondta, hogy csináljunk ilyet.

[00:13:30]Tehát, hogy ez volt a az első első gondolat, hogy hogy egy kicsit így ültessük már át ezt a kicsit fankis hangzást a popzenére.

[00:13:43]És akkor Gyenes Béla, aki sajnos már nincs velünk, egy csodálatos szaxofonos, aki például Berry Whital zenélt együtt, ő írta nekünk ezt a dalt, és Mor Robi írta a szövegét, és hát olyan nekem ez egy ilyen nagyon természetes dolog volt.

[00:14:00]Most már most már érzem, hogy hogy akkor az úgy olyan különleges hangzású dal volt.

[00:14:08]Miattad?

[00:14:08]Hát meg a hangszerelés miatt, vagy nem is tudom, a zenei világ miatt, tehát hogy tényleg nem volt ilyen, és akkor úgy indult.

[00:14:15]De azért azt még tényleg, amit amit az előbb mondtam, hogy hogy azért én énekeltem sok zenekarral, mielőtt jött az uniszex és akkor voltam 24.

[00:14:26]Hm.

[00:14:27]megindultam.

[00:14:27]Tehát akkor még voltak ilyen magyar rádióban ilyen ilyen versenyek, ahol egyéb tehát, hogy annyira erős volt akkor a mezőny, hogy hogy mondjuk Jan Zakata lett az első, én lettem a második és Tombor Zoli lett a harmadik, aki viszont 2000 környékén Németországba szerződött egy színházhoz, és azóta is kint él, és és egy fantasztikus musical énekes, tehát hogy nagyon nagyon figyelték a tehetségeket, olyan olyan értő emberek, akik akik hitelesek voltak már a maguk területén is, és gondozták.

[00:15:03]Tehát, hogy engem ugyanúgy egy ilyen klubból hívtak be, és mondták azt, hogy hogy figyelj, csináljunk már neked egy pár felvételt, mert milyen jó vagy.

[00:15:12]És én 96-ban kaptam Emerton díjat, amikor még uniszex nem volt.

[00:15:18]Tehát ők azt látták, hogy hogy van itt egy lány, aki aki jól csinálja azt, amit csinál, és figyeltek.

[00:15:27]Tehát, hogy ez az, amit egyébként én most így nagyon hiányolok, és tehát hogy ne nem látom úgy a szakmaiságot, mint ahogy akkor láttam, és és akkor kaptunk lehetőséget.

[00:15:37]Tehát én bementem a magyar rádióba Szekeres Adrien Egerből, akinek őszintén megmondom, arra se volt pénzem, mert már az első évet Olgi nénél kifizette anyukám.

[00:15:48]20000 Ft volt egy évre, 923-at írunk, de a következő években én ösztöndíjas voltam Olgi nénél, mert egyszerűen nem tudtam kigazdálkodni a tandíjat, és akkor hogy tudtam volna megcsinálni mondjuk egy lemezt, tehát azt se tudtam, hogy merre induljak.

[00:16:07]És nyilván megfizethetetlen volt akkor egy magamfajta fiatal lánynak, egy stúdió, zeneszerző, hangszerelő, bármi.

[00:16:16]És ezt megcsinálta a magyar rádió.

[00:16:18]Tehát behívtak, és azt mondták, hogy jó, akkor akkor Viktor Máté meghangszerel neked egy dalt.

[00:16:26]Tehát hogy tehát ők ők ők tényleg segítettek és és gondozták a tehetségeket.

[00:16:36]Szóval bejött az uniszex, bejött a dal, és te úgy maradtál, tehát nem voltak gérbe kurbák a karrieredben, hanem te 30 éve egy állócsillag vagy, a magyar zenei élet egén, és nem is szeretnék könnyű zenét használni, mert tudom jól, hogy most már klasszikus zenét is a kebledre ölelted, hogy ilyen szép szavakat mondjak.

[00:17:00]Tehát neked neked neked bérelt helyed van a magyar zenei életben.

[00:17:03]Ugye Szekeres Adrien a gyönyörű ruhában áll és énekel és karácsonyi koncert és két lábon járó decencia, ha van ilyen kifejezés.

[00:17:16]Tehát, hogy te úgy úgy úgy nagyon nagyon szépen úgymond megcsináltad magad, kitaláltad magad, megalkottad magad.

[00:17:23]akarok kilyukadni oda, hogy soha nem avatkoztál vele semmi nemű politikai állásfoglalásba, vagy nem tetted le senki mellett a garast egészen 2026-ig nagyot ugrottunk, Adrien, ha nem bánod.

[00:17:43]Nem, hát majdnem 30 évet ugrottunk.

[00:17:45]Igen, majdnem 30 évet ugrottunk.

[00:17:46]Ö biztos volt egy olyan mozdulat, egy olyan pöccenet, amikor azt mondtad, hogy jó, elég.

[00:17:55]Akkor akkor most már én is én is felemelem a hangom.

[00:18:02]Ög igen, nyilván.

[00:18:06]Vagy lassan gyűl gyűl gyűl.

[00:18:06]Ö tehát először is az, hogy az ember mondjuk a politikai véleményét nem hangoztatja, az az nem azt jelenti, hogy nincs neki.

[00:18:18]Igen.

[00:18:20]És a tetteivel ö esetleg tud kommunikálni a közönsége felé, nyilván néha néhá néhány gondolattal is a koncerteken, de azt hozzátenném, hogy én soha nem politizáltam a koncertjeimen, tehát hogy én ott tényleg azt gondoltam, hogy ott a zenének van helye.

[00:18:34]Nekem az a dolgom, hogy ott az emberek emelkedjenek és elfelejtsék a hétköznapi mindenféle nehézségeiket, problémáikat, de attól még nekem volt egy csomó problémám, és volt egy csomó nehézség, amibe ütköztem, úgy mint mint alkotóembernek, úgy mint egy olyan embernek, aki aki mindig mindig létrehozott valamit.

[00:19:00]Tehát megosztanád ezeket a problémákat, ha nem titok?

[00:19:05]Te mint alkotó mikbe milyen falakba ütköztél?

[00:19:09]Hát először is az teljesen valid, amit sokan mondtak, megemlegettek már itt a pályatársaim közül, hogy hogy tényleg volt olyan, hogy téged lehet hívni, téged meg nem lehet hívni.

[00:19:24]Mit nem lehetett hívni?

[00:19:24]A szekeres Adriánt?

[00:19:27]Hát nekem nekem a legesleelső igazán ilyen ilyen arcba jövő élményem az az volt, amikor hát ezt még soha nem mondtam el senkinek, de hogy médiatörvény.

[00:19:47]Ja, tehát jó, akkor onnan kezdem, hogy 2004-ben a legtöbbet játszott magyar dala, a Hidafolyó című dal volt.

[00:19:51]Tehát engem játszottak a rádiók, koncerteztünk, pedig egy egy éves gyereknek voltam az anyukája, tehát hogy még nem is a legaktívabb voltam.

[00:20:00]2006-ban, amikor volt egy három meg egy egy éves gyerekem, szintén nem a legaktívabb voltam, de akkor a Kikötők címől volt a legtöbbet játszott magyarddal.

[00:20:07]2007-ben az olyan, mint te, akkor már úgy éreztem, hogy egy kicsit tudok visszajönni.

[00:20:12]És akkor 2008-ban indultam az Eurovíziós dalverseny nemzeti döntőjén, amit tulajdonképpen holdversenyben megnyertem a Casivel.

[00:20:24]Csináltunk egy lemezt, és akkor most egy picit ugrok, de jött a médiatörvény, és az Eurovízió kapcsán engem megkérdeztek arról egy egy újságíró, hogy mit gondolok, hogy Magyarország színeit kép Magyarország színebbén induló Wolf Kati miért szerepelt ilyen rosszul ezen a versenyen, mikor a produkció megítélésük szerint jó volt.

[00:20:48]És akkor én azt bírtam nyilatkozni, hogy kétség nem fér ahhoz, hogy a Wolfati a Rakoncai Viktor dalával az egyik legszínvonalasabb produkció volt ott a az Eurovízión.

[00:21:00]De mivel ez az egész eurovíziós versengés arról szól, hogy szavaznak egymásra az országok, én azt gondolom, hogy most nem vagyunk népszerűek Európában, nem szeretnek minket, és ezért nem szavaztak ránk.

[00:21:17]Ezért végzett ilyen helyen Wolf Kati.

[00:21:17]Na én ezt így szépen lenyilatkoztam.

[00:21:20]Úgy ahogy egyébként korábban 10-11 éven keresztül mindig elmondtam azt, amit amit gondoltam, és ebből soha nem volt probléma.

[00:21:31]És akkor egyszer egy eseményen egy államtitkár azt mondta nekem, hogy azt ott nem kellett volna mondani, de mondom mit?

[00:21:46]és elmondta ezt a történetet, ami őszintén megmondom nekem úgy kellett felidéznem, hogy tényleg hát valószínű mondtam ilyet, mert így gondolom, de hogy azért ez egy körülbelül nem tudom hatolc soros ekkora cikk volt valahol.

[00:22:03]Fekete listára tettek, és akkor mondták, hogy akkor ezt nem kellett volna, mert akkor ott mindenkinek ki lett adva, hogy akkor ki kell dobni az összes CD-met.

[00:22:11]Akkor onnantól kezdve hát igen, ér éreztük ennek a hatását.

[00:22:20]Mikor volt körülbelül?

[00:22:22]Hát ez 2011 10 11-ben.

[00:22:28]Igen.

[00:22:28]Tehát, hogy ezek ezek voltak ezek a dolgok.

[00:22:31]Később is volt ilyen ezekkel a listákkal kapcsolatban.

[00:22:34]Aztán valamiért vissza visszakerültem.

[00:22:37]Tehát, hogy valamiért úgy valaki úgy gondolta, hogy mégis mégis jöhetek, akkor például megkaptam egy polgármestertől, hogy most már nagyon örülnek, hogy rajta vagyok a listán és lehet engem hívni.

[00:22:47]Tehát, hogy ezek ezek voltak ezt egy kicsit bontsuk ki.

[00:22:50]Ez a fekete lista, ez azt jelentette, hogy nem játszhatták a rádiók a dalaidat, vagy nem hívhattak falunapra.

[00:22:55]Tehát hogy nézett ez ki, hogy téged nem hívtak?

[00:23:00]Hát így, pont így.

[00:23:00]Ühüm.

[00:23:00]Tehát, hogy amikor nem tudom, a rádióba mentünk a a Csakjáték című lemezemnek a dalaival, akkor mondták, hogy ez a nő nálunk nem fog pörögni.

[00:23:10]Ez volt a ez volt a visszajelzés.

[00:23:15]Tehát már nem mondták azt, mint korábban, hogy betesszük a szelektorba, és akkor vagy átmegy, vagy nem, meg tesztre küldjük a hallgat.

[00:23:20]Nem, ez a nő nálunk nem fog pörögni így.

[00:23:22]És tehát, hogy hogy akkor az ember elkezd azon gondolkodni, hogy mit lehet csinálni, hogyan hogyan egy félmondat miatt, hogyan lehet igen itt tovább működni, de mondom volt, hogy aztán vissza visszavisszakerültem és és akkor miért kerülhettél vajon?

[00:23:43]Hát nem tudom.

[00:23:43]Tehát, hogy ezt ezt nem tudom, ezt én tényleg onnan tudom, hogy egyszer csak meghívott valaki és azt mondta, hogy jaj de jó, most már meg lehet hívni a művés.

[00:23:49]Egyébként én úgy tudom, hogy kábé ezek havonta mentek ki ezek a listák, és akkor így megvolt, hogy hogy éppen ki az, akit nagyon hívni kell, ki az, akit nem.

[00:23:58]De hogy én elkezdtem arra koncer, mielőtte koncerteket szerveztünk, viszonylag szépeket, nagyokat, tehát hogy szépen indult vagy épült ez az egész produkció.

[00:24:15]Hát 2012-ben egyébként ami minket majdnem padlóra vitt, az a taó.

[00:24:20]Tehát amikor behzák a Taót, és akkor mindenki elkezdett ügyeskedni a Taóval, és mi éppen benne voltunk egy arénás nagykoncertnek a szervezésében, éppen a közepében, amikor behozták a TAT, és akkor kábé az volt a helyzet, hogy így érzékeltessem, hogy milyen nehéz volt piaci alapon működni, hogy az én legolcsóbb jegyem annyiba került, mint a Taós támogatott produkcióknak a legdrágább jegye.

[00:24:43]Tehát egyszerűen piaci alapon máshogy tudtál számolni, viszont pontosan emiatt teljesen kiszorult.

[00:24:51]Tehát mi ott akkor majd nem csödbe mentünk, tehát ezt így el kell el kell mondani.

[00:24:56]De hát ugyanakkor az összes koncertet teltházas, tehát van igény rá és fizetőképes kereslet.

[00:25:02]Hát igen, Judit.

[00:25:06]Úgy, hogy azért az a abból nem lehet óriási nagy lábon élni, és nem lehet óriási dolgokat tervezni.

[00:25:12]És amit mondtam neked hogy a legelején a beszélgetésünknek, hogy szerintem az a fontos, hogy mindenki azt csinálhassa az életében, ami a dolga, amiben igazán jó.

[00:25:24]Tehát az sincs rendben, hogy a gyógyszerész tálcát pakol Szalzburgban, és a diplomás fiatal, aki kijön a Corvinusról, az kávét főz Berlinben.

[00:25:35]Tehát, hogy ezek nincsenek rendben.

[00:25:37]És a gyógyszerészből lesz kulturális miniszter.

[00:25:39]Igen.

[00:25:39]És az sincs rendben, hogy hogy az énekesnő nem azt csinálja, ami az ő dolga.

[00:25:46]És az ő férje, aki zeneszerző, az egy teljesen más alapokra helyezi a a családjának az életét, és más dolgokba kezd, amikhez egyébként semmi köze nem volt az életében.

[00:25:58]Én is már mindent csináltam, tehát én is lettem jógaoktató, mindent csináltam, nem a pénz miatt, hanem hogy az energiáimat hasznosítsam és valahogyan adjak az embereknek.

[00:26:06]Ö, mert mert annyi lehetőségem színpadon állni, nem volt amennyit szerettem volna.

[00:26:13]És és amit említettem, hogy hogy alkotni meg ilyen ilyen lelki állapotban meg a legeslees legnehezebb.

[00:26:22]És gyakorlatilag az ami még a piaci alapon működő művészek ellen hatalmas ö vétek volt, vagy nem is tudom, mery lett, az nyilvánvalóan a az ingyenes dolgok és a és a támogatások.

[00:26:42]Tehát az, amikor én Kinteservel megszervezek egy, nem tudom 20 állomásos adventi turnét, és akkor azt szervezzük, mint mondjuk jelen esetben már májusban, de már január óta kész van az egész decemberi turném, és akkor a koncert előtt mondjuk egy héttel bejelentik, hogy a sportcsarnokban ingyenes koncert lesz a nem tudom milyen művész előadásában, akkor hát akkor az nem annyira használnak, amit te így építesz, és ami amikor te kockáztatsz, és amikor nem csak anyagi, hanem hanem mindenféle ráfordításokkal megpróbálsz működtetni egy vállalkozást gyakorlatilag?

[00:27:28]Azért vagyok teljesen megdöbbenve, mert ez a kívülálló számára ebből, amit elmeséltél, semmi nem jött le.

[00:27:33]Tehát te vagy a szekeres Adrien, aki emelkedett dalokat énekel szép ruhában és mindig telt házban, de hogy a színfalak mögött ilyen komoly gondok vannak, akár egzisztenciális nehézségek, ez számomra teljesen új.

[00:27:49]Igen, mert tudod közben az is kialakult, hogyha te felmerted emelni a hangodat, hát egyrészt megbüntettek, tehát azt én nagyon gyorsan megtapasztaltam, másrészt pedig mindenki rád fogta azt, hogy savanyol a szőlő, és akkor ez így nagyon nehéz.

[00:28:05]Közben pedig a aki a tehát én én nekem azért volt borzasztóan nehéz, mert a médiában is nagyon kevés olyan dolog volt, kevés olyan műsor volt, amivel én így azonosulni tudtam.

[00:28:18]Tehát és pont ebből kiindulva, amit amit említettem, tehát hogyha te a piacról akarsz élni és mondjuk a te férjed meg te tárgyalsz a a műpával, az erkes színházzal vagy egy nem tudom templommal, akkor az nem lehet, hogy te elmentél előtte való héten egy műsorba, ahol mondjuk a férjed arcába dobtak egy tortát, vagy nem tudom én mit csináltál, vagy a gyereked olyan dolgokat, mert ugye tehát ilyen műsorok voltak, ahol nem hogy elmentél egy sivatagba, tehát hogy akkor ott így nem lehet, tehát hogyha te hiteles akarsz lenni.

[00:28:54]Hát érzed engem például volt olyan, hogy templom koncertemet azért tiltották le, mert megtaláltak rólam egy fotót, amiben újjatlan egy kötött világos kék ilyen kis garbóban vagyok, ami újjatlan volt.

[00:29:10]És így hozták, és meg is mutatták neked.

[00:29:15]Meg is mutatták, és mondták, hogy emiatt én nem ott nem léphetek fel.

[00:29:17]Tehát, hogy közben annyi dologgal küzdöttünk, hogy hogy egyszerűen az ember, legalábbis én, ha életben akartam maradni, akkor még nem vágtam magam alatt a fát, és igyekeztem úgy viselkedni, egy olyan képet mutatni magamról, hogy minél kevésbé legyen az megkérdőjelezhető.

[00:29:42]Úgyhogy közben egy olyan olyan zenei stílust képviselek, és olyan dolgokról énekelek, ami nekem tényleg teljes meggyőződésem, hogy hogy tényleg az emberi kapcsolatok és a szeretet meg az, hogy legyünk jól, hogy hogy így így ez a fontos és akkor azt tehát, hogy nekem ez volt a a túlélésemnek az áloga, hogy nem dumáltam.

[00:30:09]Igen.

[00:30:09]Hát nem azért hallgattunk, mert nem volt véleményem.

[00:30:14]Miért véleményünk?

[00:30:14]Han nem azért, mert tudtuk, hogy hogy végzetes következményei lehetnek.

[00:30:19]De aztán egy ponton túl március 15-én megpillantottam Szekeres Adrient a színpadon a Nemzeti menet fellépőjeként.

[00:30:31]Egyébként.

[00:30:31]Igen.

[00:30:32]Hány álmatlan éjszakád volt előtte?

[00:30:35]Hát egy hét körülbelül.

[00:30:35]Az egész úgy indult, hogy hogy ugye nagyon sok emberben motoszkált az, hogy valamit kellene csinálni, és mi az, amit hozzá tudunk tenni ahhoz, hogy valóban rendszert váltsunk.

[00:30:49]És ahogy hogy az én férjem zeneszerző, és vannak még alkotó barátaink, már 2025 nyarán megfogalmazódott ez a ez a dolog, hogy kellene csinálni egy egy dalt, mert mi ebben vagyunk jók.

[00:31:03]És és hát így nagyon nehéz volt egyébként azt is meghatározni, meg körülírni, hogy milyen legyen ez a dal.

[00:31:13]És hát az megszületett, és akkor hát egész egyszerűen nem volt nem volt ember, aki aki vállalta volna.

[00:31:25]Ezt említetted nekem telefonon, hogy nagyon sok embert felkértetek, hogy énekeljenek veled.

[00:31:30]Igen.

[00:31:30]30 plusz.

[00:31:30]Igen.

[00:31:32]Mire hivatkoztak?

[00:31:32]mindenre.

[00:31:34]Na.

[00:31:35]Hát figyelj, egyrészt volt, aki azt mondta, hogy fél.

[00:31:38]Én azt nagyon korrektnek gondolom.

[00:31:43]Volt, aki azt mondta, hogy utálja a politikát, majd március 15-én átvette egy állami kitüntetést.

[00:31:49]Volt, aki, aki azt mondta, hogy ő biztos, hogy nem áll fel egy pártnak a színpadára.

[00:31:58]Egy pártnak, vagy Magyar Péternek a színpadára.

[00:32:01]Nyilván azt mondták, hogy hogy pártnak, mert ők ők ugyan ellenzékiek, de ők úgy szeretnek ellenzékek lenni, hogy hogy nem állnak egy párt mellé.

[00:32:09]Amit egyébként én tiszteletben tartok, csak vannak helyzetek, tehát hogy nekem sem az volt az álmom, hogy akkor én most tündököljek, mint pártszimpatizáns, hanem egyszerűen az ember eljut oda, hogy oké, rendszert akarunk váltani, de hát kivel mással, mint Magyarrel és a Tiszával?

[00:32:29]Akkor most mit dumálunk, hogy lebontjuk a rendszert?

[00:32:31]Szerintem sokkal fontosabb az, hogy itt van potenciálisan nem csak egy ember, hanem mögötte egy egy nagyon jelentős tábor, akik fel akarnak építeni egy új rendszert, mert mit érünk azzal, ha lebontunk.

[00:32:43]De akkor tehát, hogy pont ez volt szerintem a probléma az elmúlt 16 évben, hogy nem láttunk embert, akiben lett volna potenciál.

[00:32:52]Potenciál, aki tehát, hogy esély nem volt eddig igazából erre.

[00:32:55]És most itt van valaki, és akkor elkezdünk fintorogni meg finnyáskodni, hogy jaj, én nem állok fel politikai színpadra.

[00:33:04]Szóval bár féltél, szóval bár nagyon féltem.

[00:33:05]És képzeld el, hogy ez volt a az volt a nagyon érdekes, hogy nyilván senki nem akart engem erre rábeszélni.

[00:33:11]Hát vicces volt, mert ugye azt mondták a barátaim, hogy jól gondoljam, hát hogy van-e valami, hogy a NAVnál van-e valami, tehát hogy a múltamban van-e valami, mert hogy egyszerűen azzal éltünk együtt, hogy hogy nagyon tehát arra kellett vigyázni, hogy ne legyél támadható, mert azonnal kicsinálnak minden.

[00:33:29]Tehát hogy ezt értjük.

[00:33:33]És és nagyon rosszul aludtam egy hétig, de annyira rosszul aludtam, hogy szinte semmit.

[00:33:39]És minden minden reggel a az ágyamban kinlódtam, hogy ha beleállok, mi lesz, ha nem állok bele, mi lesz.

[00:33:48]Tehát, hogy akkor senki nem, mert tényleg ott tartunk, akkor nincs, aki ezt a dalt elénekelje.

[00:33:53]És és miközben a környezetemben rengeteg ember azt mondta, hogy elmennek innen, hogyha ez marad, és bevallom, hogy én sem, tehát nyilván én is ezt pontolgattam, tehát hogy hogy ez lett volna a következő kérdésem, hogyha nem így alakul az április 12, és te meg már exponáltad magad, mit tettél volna?

[00:34:18]Mert akkor aztán végképp fekete listára kerültél volna.

[00:34:20]Ö az elmúlt években rengeteg indokom volt arra, hogy miért maradok itt.

[00:34:27]Először is én hát tudod, ez az el lehet akkor menni, ha nem tetszik, de hogy én azt mondom, hogy én nem akarok elmenni, ne én menjek menjek el.

[00:34:38]Nekem itt vannak a barátaim, él még az anyukám, itt van a testvérem, vagy a testvéreim, mert féltestvéreim is vannak.

[00:34:46]Itt vannak a gyerekeim, akik érettségiznek, egyetemisták, mennek egyetemre, tudod, tehát hogy mindig volt valami, ami miatt azt mondtam, hogy hogy nem, nem, nem, nem.

[00:34:54]És akkor azt gondoltam, hogyha én így belekényszerítem magam egy ilyen oduszéi állapotba, akkor akkor ezt majd eldönti.

[00:35:05]Hát nem a tenger, hanem a maga az élet, mert hogyha lesz változás, akkor soha többé nem fogok remélhetőleg reszketni reggel az ágyamban, ha egy ilyen dologra felkérnek, hogy elmerem vállalni, vagy sem.

[00:35:21]Vagy pedig hát akkor teljesen egyértelmű, hogy nekem annyi, és akkor viszont el kell mennem, és akkor legalább eldöntöm ezt a dolgot, és és nem úgymond nem kínlódok itt már tovább.

[00:35:35]Tehát az nem jó, hogy az ember él, éli az életét és nincsen jól.

[00:35:37]És és akkor én azt gondoltam, hogy hogy akkor tulajdonképpen csak nyerhetek vele.

[00:35:49]Említsük meg, hogy kik voltak azok a bátrak, akik kiálltak veled még egy színpadra.

[00:35:54]Epres Attila.

[00:35:54]Igen.

[00:35:54]Leanderes Leander Urbán Rhád.

[00:35:59]Igen.

[00:35:59]Igen.

[00:36:01]Tehát ők voltak azok, akik azt mondták, hogy akkor énekeljünk egy hát igen.

[00:36:04]De tudod, hogy volt Judit, hogy március 6-án még nem volt férfi énekesünk, tehát 15-én ott volt a a lehetőség arra, hogy kiálljunk egy színpadra és elénekeljük ezt a adat.

[00:36:17]És március 6-án még nem volt férfiénekesünk, és nem volt még színészünk vagy rapperünk, vagy bárkink, aki a prózai részt elmondta volna.

[00:36:25]Tehát az sem volt.

[00:36:27]Tehát Epres Attila volt meg én.

[00:36:30]Kapkodtad a telefonokat vagy?

[00:36:32]Igen, igen.

[00:36:32]És már mindenkinek a világon mondtam, hogy mondjatok valakit, mondjatok.

[00:36:36]És akkor mondták a neveket, és mondtam, már túl vagyunk rajta.

[00:36:37]Nem vállalja, nem vállalja, nem vállalja, nem vállalja.

[00:36:41]És hát úgy, hogy például a prózai részt a dal elején a még nyílnak a völgyben a kerti virágok és tiszta hangt tudom, ezt szereted azt a részt is egy színésznőnek szántuk volna, de az se volt.

[00:36:53]És akkor mondtuk, hogy jó, akkor azt már elmondom én, de hát könyör nem fogok rappelni, és nem fogom én elénekelni az egész dalt.

[00:37:01]És akkor az Epres Attila volt, aki tehát ketten voltunk Attilával, akik a nullponton odaálltunk, és azt mondtuk, hogy gyerünk, nem kérdés.

[00:37:07]És március 6-án éppen egy koncertemre sminkelt a sminkesem Helga, és mondtam, Helga, most már itt kiteszem az asztalra a mindenemet, tudod, van itt, itt van ez a dal, hallgasd meg, tessék, mondjál valakit.

[00:37:26]És akkor ő mondta, hogy miért nem hívjátok fel Leandert?

[00:37:29]Na, ez reggel f:30-kor volt, és 2 órakor már tudtuk, hogy Leander elvállalja, de még mindig nem volt férfink a színészünk, aki elmondja a szöveget.

[00:37:41]És a a Ricit 13-án pénteken este 6:00 órakor.

[00:37:51]Tehát annyi mi minden megvan egyszer egyszerűen hihetetlen, hogy hogy már akkor mondtunk, hogy akkor azt a részt kihagyjuk, tehát hogy akkor 15-e mindjárt jó, kivágjuk belőle az egészet és kihagyjuk.

[00:37:59]Ezért van az például, hogy a Spotify-ra fel kellett tenni a dalt, ugye sok minden dolog miatt, és a a Spotin még egy olyan verzió van, ahol nem a Ricsi van, mert valakinek azt a szöveges részt el kellett mondania, és akkor a dalszövegírója, de végül a felsőbb erő megoldotta.

[00:38:13]Hát megoldotta, és úgy, hogy a a Ricsi hát ő valami elképesztő hittel és vehemenciával mondta el ezt a ezt az egészet, és nagyon jó volt az, hogy hogy akik viszont beleálltak, azok mind teljeszélességgel.

[00:38:35]Megvolt a nemzeti menet, elhangzott a dal, fantasztikus volt.

[00:38:38]Én már nagyon meglepődtem, de csodálatos mindenki.

[00:38:42]Hát abszolút.

[00:38:44]Utána mi történt, Adrián?

[00:38:44]Kaptál-e leveleket?

[00:38:48]Ó, hát kérlek szépen, utána minden voltál csak.

[00:38:52]Persze, persze, persze.

[00:38:53]Mesélj.

[00:38:55]Hát számban egyébként döbbenetes volt, mert mert én nagy én nagyon nem bírom a trágásságot, és nem bírom a a káromkodást, meg ez ezek engem megrémisztenek, és ilyen nagyon furcsa undorom lesz az egésztől és és hát mindent, tehát nyilván az a social médiás oldalaimat, mindenféle posztjaimat, tehát régi posztokhoz hozzá kommentommenteltek, bántották a családomat, a gyerekeimet, engem mindenféle kontextusban, és hárman moderáltuk az oldalomat.

[00:39:30]A férjem, a kisebbik lányom meg én.

[00:39:39]Nem lehet nem lehet megszokni.

[00:39:41]Tehát ö nagyon nagyon nagyon nehéz ezzel mit kezdeni, amikor az embert így így elkezdik bántani.

[00:39:51]És én egyébként április 11-én, szombaton mondtam azt, hogy egy nappal se bírnám tovább márm azt a azt a bántást.

[00:39:59]Úgyhogy egyébként bennem bennem inkább azt a reakciót váltotta ki ez az egész, hogy még inkább tiszteltem azokat az embereket, akik nagyon korán odaálltak a a Tisza mellé.

[00:40:13]És nem csak kiabáltak a világban, hogy ők ellenzékiek, hanem odaálltak, mert ők iszonyat, amit el kellett viselniük.

[00:40:21]És és hát ugye vannak köztük művészek, akiknek meg a lelke, az érzékenysége az hatványozott az átlagemberhez képest.

[00:40:27]És ezt meg hát van nekik is családjuk, meg feleségeik, gyerekeik, minden van, meg férjük.

[00:40:35]és hogy ö hihetetlen, hogy hogy ezt el tudták érni, hogy az emberekből ennyi gyűlölet zúdult ö ránk amiatt, mert felvállaltunk valamit.

[00:40:46]Tehát mi nem mondtunk semmi rosszat.

[00:40:48]Én semmi rosszat nem mondtam senkire.

[00:40:51]Én nem kezdtem el színi senkit, aki aki és ehhez tartom is magam a mai napig, aki mondjuk a a Fidesz mellé állt.

[00:41:00]Csak azt mondtam, hogy itt van ez a dal, én ezt gondolom, ezzel tudok azonosulni.

[00:41:07]Tessék.

[00:41:07]És akkor ez egy hatalmas gyűlöletszón, amit indítottál.

[00:41:12]Szóval akkor nincs benned megbánás, hanem jött egy dafke, hogy akkor egyáltalán nincs bennem megbánás.

[00:41:17]Tehát az én életem ö már abban az egy hónapban sokkal jobb lett, mert tényleg bennünk volt az, hogy nem mertünk semmit lájkolni, nem mertem semmit megosztani.

[00:41:29]Nem, hogy a a office a hivatalos oldalamon, de még a privát szekeres adrienes kiskutyás oldalamon se, mert mert nem tehát, hogy tudtuk, hogy annak következménye van, és nekem nagyon felszabadító volt az, hogy onnantól kezdve én bárkire, bármire nyomhattam egy szívecskét, tovább oszthattam és semmiféle rossz.

[00:41:53]Tehát, hogy utána ezek így így így elmúltak ezek a ezek a szorongások, ez a ez a görcs, ami ami viszont jellemzően ott volt közel 16 évig.

[00:42:05]Május 9-én ugyancsak te énekeltél Ola Bolya és egy másik produkcióban te Hófehér ruhában.

[00:42:11]Az is egy nagyon szimbolikus gesztus volt, de hát az már egy nagyon emelkedett és diadal ittas produkció volt.

[00:42:23]Ez ugye hát érdekes, egy viccelődtem és mondtam a barátaimnak, hogy hát még így ellenzékből kiállni az az egész az egész magány dolog volt, de hogy most nagyon furcsa érzés az, hogy hogy kvázi kormány pártiak lettünk, és hogy egy ilyen rendezvényen én azt érzem, hogy nagyon furcsa kimondani, tehát hogy én nagyon drókolok ennek a politikai erőnek most ö ami a Tisza közösségét jelenti és ö ö nyilván szerintem ehhez még nagyobb bátorság kellett.

[00:43:01]Tehát ahhoz amit tehát amit te csinálsz az életedben, azért tudsz felelősséget vállalni.

[00:43:10]Hozzáteszem azt is, hogy nem 100 évre visszamenőleg, tehát hogy az ember folyamatosan változik.

[00:43:14]Tehát lehet, hogy hogy mondtam én is olyan dolgokat 10 éve, 20 éve, amit ma nem biztos, hogy úgy egy az egyben szó szerint vállalnék, de pár évre visszamenőleg azért az ember így így vállalgatja a dolgait, de másokért odatenni magad, mert innentől rajtam egyáltalán nem múlik az, hogy mondjuk a tiszta kormány hogyan fog kormányozni.

[00:43:36]Nem vagyunk jó sok, csak van bennem egy bizakodás, van bennem egy egy remény, és azt gondolom, hogy csak jobban lehet csinálni, mint ahogy ahogy ez eddig folyt.

[00:43:46]És szerintem ez sokkal nagyobb bátorság kell, hogy az ember egy ilyen helyzetben odaálljon, és azt mondja, hogy akkor, mert nyilván ezt tudtuk, hogy ez lesz a tehát a produkció azért került erre a helyre, mert erre vonul ki úgymond a nép elé a parlamentből.

[00:44:07]a miniszterelnök a fiaival és e hát ez egy ilyen egyébként nekem nagyon nagy nagyon nagyon szép emlék.

[00:44:17]Szerdán ismerkedtünk meg azokkal a fiatal zenészekkel, akikkel kiálltunk énekelni.

[00:44:26]Én senkit nem ismertem közülük.

[00:44:30]majdnem mindegyik a gyerekem lehetne, és olyan hihetetlen hát rugalmasság, szakmaiság frissesség jött belőlük, hogy nekem nagyon inspiráló volt megcsinálni ezt a nem tudtuk, hogy hogy fogunk hozzá, tehát hogy hogy megvolt a dal, akkor valami legyen vele.

[00:44:53]És összejöttünk a nyolcadik kerületben egy pincében, és akkor három óra alatt összetettük.

[00:45:01]Úgyhogy volt olyan közöttünk, aki tulajdonképpen nem is tudta pontosan, hogy hogy mi lesz.

[00:45:06]És amikor mondtuk, hogy megyünk próbálni a Kossuttérre pénteken, akkor állt és nézett, hogy ez most komoly.

[00:45:15]És én nagyon én nagyon szerettem azt az egészet, ami ott ott történt.

[00:45:23]Tehát én alapvetően azért egy ilyen egy ilyen romantikus ember vagyok, meg aki így szereti az ilyen gazdag, érzelemmel átszőt helyzeteket.

[00:45:33]Tehát egyáltalán nem volt tőlem idegen ez a ez az egész.

[00:45:38]Tudtam vele azonosulni azokkal együtt, amit elmondtam korábban.

[00:45:44]De hát azt is tudtam, hogy hogy ott azért hát meg nyilván az online közvetítések át, tehát hogy pár százer ember fog minket figyelni.

[00:45:53]És Adrián, gonosz leszek.

[00:45:56]Te most akkor egy tiszás énekesnő lettél?

[00:45:58]Te lettél a Tisza énekesnője?

[00:46:01]Egyáltalán nem.

[00:46:01]Én azt is elmondom, én nem szeretnék többször ilyet, tehát hogy hogy nagyon én nagyon megfontoltam mind a két döntésemet, mind a kettőnek megvolt nyilván az oka, hogy miért vállaltam el, de innentől kezdve nekem a mondjuk a az a célom, hogy amiről most neked is beszéltem, és amik a tapasztalataim ebben a szakmában, van, amik összegyűltek közel 30 év alatt, hogy azokat megosszam a megfelelő emberekkel, és hogy hogy emeljük föl a kultúrát.

[00:46:44]Tehát, hogy a a azok a az értékes alkotók, akik ennek a szegmensnek a szereplői, azok az igazi tehetségek helyzetbe hozhatóak legyenek, vagy azok kapjanak, lehet nem a nem a helyzetbe hozhatóak, az nem jó, tehát kapjanak teret, mert nekem ez volt a legnagyobb problémám, hogy nem volt tér.

[00:47:07]a médiában sem nagyon volt tér.

[00:47:10]Tehát nem volt nem volt egy normális zenés műsor sehol.

[00:47:17]Sehol.

[00:47:17]Pláne olyan nem, ahol mondjuk megmutathatta valaki magát, aki mondjuk fiatal, tehetséges, vagy éppen született egy új dala, tehát hogy egyáltalán nem volt ennek platformja.

[00:47:32]És hát a amit kultúra címszó alatt itt műveltek zönei téren is, és azért ebben masszívan benne vannak a kereskedelmi tévék is, az annak én hát semmilyen pontjával nem tudok azonosulni.

[00:47:46]És hogyha tehetek azért valamit, hogy az ötleteimmel ö tapasztalataimat megosztva segítsem ö a munkájukat, akkor én meg fogom találni a módját annak, hogy hogy legalább beszélgessünk, vagy beszélgessenek a a szakma képviselőivel azok a döntéshozók, akik akik most ott vannak, és látom, hogy nagyon hasonlóan gondolkodnak, mint mi, vagy mint én.

[00:48:17]Szekeres Adrián, köszönöm, hogy itt voltál.

[00:48:19]Jó volt téged hallgatni.

[00:48:21]Köszönöm én is.

[00:48:21]Köszönöm.