Magyar Hang 44:37

Kerekes Viktória: Helye volna a Kutya Pártnak ebben a parlamentben – Szendvicsgeneráció

interjútársadalomszínházi életmagyar kétfarkú kutyapártéletútközélet
Irányultság: KonzervatívKötődés: Független
Kerekes Viktória: Helye volna a Kutya Pártnak ebben a parlamentben – Szendvicsgeneráció
tl;dr
  • Az új kormány megalakulása mély megkönnyebbülést és túlcsorduló boldogságot hozott Kerekes Viktória számára, amit évtizedes feszültség feloldásaként él meg.
  • „Olyasmi ez a boldogság, hogy rengeteg fájdalom fölött van, és valami olyasmi érzés, mint mikor az ember évtizedeken át a fogaival húz egy kamiont, és egyszer csak ez a zabla kikerül" – Kerekes Viktória

  • A „szendvicsgeneráció" új értelmezése: 20-tól 55 éves korig két rendszerváltás között élték felnőtt életüket, és 35 év kellett ahhoz, hogy a társadalom megtanulja a demokrácia működését.
  • Kerekesből „kihagyták a félelemérzetet", így soha nem kellett kompromisszumot kötnie – legerősebb ambíciója a szabadság volt, amiből semmit sem adott fel.
  • A Covid alatt otthagyta az Örkény Színházat, és Horgas Péterrel létrehozta a Horker nevű kétkezi felújító vállalkozást, mert a színházi létet szűknek és kiszolgáltatottnak érezte.
  • A gyerekeinek nem tudott méltó gyermekkort adni, amit súlyos bűntudatként élt meg – fia egy buszozás során mondta ki: „Nekem ez a természetes."
  • A fiatalok szerepét kiemelten fontosnak tartja: klímaszorongással és geopolitikai válsággal küzdve is felemelték a felnőttek fejét, és visszaadták méltóságukat.
  • A Kétfarkú Kutya Pártot a róluk készült dokumentumfilm gyengítette meg választás előtt, ami szerinte 1% alá vitte őket – a párt most 680 milliós visszafizetési kötelezettséggel küzd, ami személyes vagyonukat veszélyezteti.
  • Kerekes a személyes cselekvés fontosságát hangsúlyozza: mindenki kezdjen el dolgozni a saját jövőjén, akár egy kis ablakban is kertet létrehozva, és bízni kell az új kormányban.
Részletes összefoglaló megjelenítése

Az új kormányalakítás öröme és a generációs megkönnyebbülés

Kerekes Viktória a beszélgetés elején elmondja, hogy ritkán érez ilyen boldogságot – ez nem egyszerű jókedv, hanem mély, túlcsorduló érzelem. A felvétel napján alakult meg az új kormány, és ez a pillanat számára a megkönnyebbülés érzését hozta el.

„Olyasmi ez a boldogság, hogy rengeteg fájdalom fölött van, és valami olyasmi érzés, mint mikor az ember évtizedeken át a fogaival húz egy kamiont, és egyszer csak ez a zabla, ez a sok tonnás zabla így kikerül, és akkor levegőhöz jut." *

A műsorvezető hozzáteszi, hogy ő is túlcsorduló érzelmeket élt át, amikor látta az embereket ünnepelni, és feleleveníti a Wunderlich József-féle tamburás gyermekkari előadást, ami szerinte a kollektív emlékezetbe égett be. Kiemeli, hogy ezek a pillanatok egy ország életében nagyon magasan vannak, és össze tudják forrasztani a kollektív tudatot – de mindezt sok keserűség előzte meg.

A Szendvicsgeneráció új értelmezése és a 35 éves út ára

Kerekes Viktória újradefiniálja a „szendvicsgeneráció" fogalmát. Szerinte eddig az jelentette, hogy valaki egyszerre gondoskodik a gyerekeiről és az idős szüleiről – de most ez a generáció az egyetlen, amelynek a felnőtt kora két rendszerváltás között zajlott: rendszerváltástól rendszerváltásig élnek. Számára ez a 20-tól 55 éves korig tartó időszak, az alkotó energia tengelye és teljessége.

A beszélgetőpartnerek egyetértenek abban, hogy nem csupán 16 évről, hanem 35 évről, az elmulasztott rendszerváltásról van szó. Kerekes úgy látja, ezek az évtizedek voltak az ára annak, hogy a társadalom megtanulja a demokráciát. Ha ez a tapasztalat nem történik meg, nem lenne biztos benne, hogy „ez soha többé nem fog velünk megtörténni".

„Muszáj, hogy biztos legyek benne." *

A színésznő szerint fontos, hogy ne önsajnálatba forduljon a generációja. A 35 évről a felnőttek közösen tehetnek, ez az ő felelősségük is – de a gyerekektől a gyerekkorukat vették el: az egészséges oktatást, a normális egészségügyet, a felszabadult szülőket, a kreativitást. Ők viszont nem tehetnek róla. Ugyanakkor a meggyötrődésből erőt tudtak meríteni, megfogták egymás kezét a gyerekeikkel, sőt a szüleikkel is, és „nem átvittük a hálót, hanem szétrúgtuk a falat".

Személyes veszteségek és a félelem hiánya

Arra a kérdésre, hogy tőle mit vettek el, Kerekes Viktória elmondja: belőle „kihagyták a félelemérzetet", ezért soha életében nem kellett meghajolnia a gerincének, nem kellett kompromisszumokat kötnie abban, hogy mit dolgozik, kivel, hogyan, kikkel épít kapcsolatokat. A legfontosabb ambíciója a szabadság volt, és ebből egy árnyalatnyit sem adott fel.

„A szabadságvágy, az a legerősebb érzés bennem. És ebből nem adtam egy árnyalatnyit sem." *

A karrierváltás: színpadról a kétkezi munkába

A műsorvezető felidézi, hogy Kerekes Viktória az Örkény Színház ünnepelt művésznőjeként a Covid idején óriási karrier- és munkaváltást hajtott végre: létrehozta a Horker nevű céget, amely ház- és kertfelújításokkal, mindenféle kétkezi munkával foglalkozik – „ami a kapun belül van". A színésznő télen az asztalnál ülve tervez, illetve telefonál (amit a legjobban utál), míg hétközben munkásruhában a földet túrja, meszel, szögecsel.

A Covid előtt évekig részt vett a Klubrádió műsoraiban, mondta a véleményét, de egy ponton ráébredt, hogy nincs értelme. Úgy érezte, a magyar értelmiség nagy része önmagát ismétli, rengeteg a szöveg, kevés a cselekvés és nulla az eredmény.

„Én kerekes Viki, a pici életemmel addig tudok segíteni, amíg a karom elér." *

A Covid második hetére, amikor bezárt a színház, szerencsés véletlenek sorozatán keresztül először egy kertet csinált meg, aztán egy másikat, majd Horgas Péter díszlettervező barátjával belső térfelújítást vállalt. Olyan dolgokkal kezdett foglalkozni, ami sokkal nagyobb személyes szabadságot ad.

A gyakorlati tudást Lengyel Anna dramaturg Facebook-oldala, a „Színházban dolgozom, de máshoz is értek" nevű kezdeményezés hozta el számára, amely keresletet és kínálatot kapcsolt össze a Covid alatt. Kertépítési tapasztalata 30 éves múltra tekint vissza: ötéves kora óta épít kerteket.

Arra a kérdésre, hogy ünnepelt színésznőként nem derogált-e ez a munka, azt válaszolja: felszabadító volt. Az ismerősök hívták először, akik szívesebben engedtek be egy ismerős művészt az otthonukba, mint egy vadidegent. A Horgas Péterrel közös vállalkozásban, a Horkerben olyan mámoros felszabadulást érzett, hogy elhatározta: nem megy vissza játszani. Bár évekig hívták színházakba, nem vállalt el szerepeket.

A színészi készségeit ugyanúgy használja: empátia, alázat a tér szolgálatában, állandó tanulás. A teret olyannak látja, mint egy színdarabot, amit a tulajdonos írt, és ő a rendezője. A kerteket azért is szereti, mert ősszel és tavasszal visszamegy, és tovább építi őket – mint egy előadás újrajátszása. Saját szakemberkört épített ki, akikre rábízná a kulacsát a sivatagban is.

Miért volt szűk a színház világa

A színésznő a színpad elhagyását óriási nyereségnek éli meg, mert a színházi létet már nagyon szűknek érezte. Kifejti, hogy a színész a világ legkiszolgáltatottabb embere – alkatának, korának, fizikumának, igazgatójának, rendezőjének, szerepének, partnerének. Különösen nőként szűkülő alagút a pálya 30 év fölött. Idézi Mácsai Pált: „30 fölött ez a pálya egy nőnek egy szűkülő alagút".

Még 40 éves kora előtt azt érezte, hogy már mindenkit ismer a szakmában, és őt is mindenki ismeri – ez kaloda, mert így fog menni 10 év múlva is, ugyanazokkal a mondatokkal, rutinokkal. A világ azonban tágas és gyönyörű, és annyi minden érdekli még.

Gyerekek a rendszer alatt: személyes történetek

Kerekes Viktória elmeséli, hogy szörnyű bűntudata volt a rendszerváltás óta, mert úgy gondolta, az ő felelőssége is, hogy itt tart az ország. Utólag rájött, hogy ez nem bűn volt, hanem naivitás: a rendszerváltáskor azt hitték, elég a tudásuk legjavát adni a hazának, hiszen itt a demokrácia. De Magyarországnak nem volt történelmi tapasztalata a demokráciáról, és 35 évig fizették az árát, hogy megtanulják: a civil társadalom ellenőrzése és részvétele nélkül nincs demokrácia.

„Én 19 éves voltam, nekem ezt nem mondta senki." *

Pokoli bűntudattal élt, hogy a gyerekeinek nem tudott méltó gyerekkort adni – amit próbáltak adni, az a gyerekkor látszata volt, mert a gyerekek ugyanazokat a plakátokat nézték az utcán, ugyanarról beszéltek. Elmond egy megrázó buszos élményt a kisebbik fiával: egy forró nyári délután a 7-es buszon csupa szenvedő, zavart állapotú ember utazott körülöttük, és a fia azt mondta: „Nekem ez a természetes." Ekkor döbbent rá, hogy nem tudja megmenteni a gyerekét ettől a valóságtól.

A műsorvezető is megoszt egy személyes élményt: a fia 15-16 évesen azt mondta neki, éjszaka ne zárja be az ajtót, mert ki akar menni plakátot tépkedni. Ő büszke volt rá, de azt mondta: „eszedbe ne jusson", mert másnap kirúgják az iskolából. Ez az öncenzúra példája: meg kellett tiltania a fiának azt, amit mindketten helyesnek tartottak, mert elvesztette volna a munkahelyét.

A fiatalok szerepe a változásban és klímaszorongás

Kerekes Viktória szerint a fiatalok cseszegetése volt az utolsó csepp a pohárban. Fantasztikusnak tartja őket, különösen, hogy egy olyan világban nőttek fel, amit geopolitikai válság és brutális klímaszorongás jellemez. A saját gyermeke nem akar gyereket, mert azt mondja: „mit tudok ígérni a gyerekemnek, hogy egy 50 fokos sivatagban fog felnőni?" Ennyi nehézséggel küzdve is megfogták a felnőttek kezét és felemelték a fejüket, visszaadva ezzel a méltóságukat is.

A műsorvezető hozzáteszi, hogy a fiataloknak hála végre a gyerekek sem akarnak külföldre menni. „Csillagos ötösre vizsgáztak."

A Kétfarkú Kutya Párt szerepe és a dokumentumfilm hatása

Kerekes Viktória a Kétfarkú Kutya Párt rajongója, de nem tagja és nem is volt passzivista. Az elmúlt 20 évben, „a keserűségben, sötétségben, nyomorban és kizsigereltségben" a Kutyapárt volt az, aki vicces volt, meghallgatott, kreatívan segített. Több akcióját is felidézi: közösen tisztították meg a Tisza István téri buszmegállót, játszóteret építettek kőbányai, Hős utcából jött roma gyerekeknek. Ő mindig csak szeretetet, megértést és fizikai munkát kapott tőlük.

„Ezt ne felejtsük el." *

A választásokon azonban ő is megosztotta a szavazatát: a körzetében Tóth Balázs TISZA-s jelöltre szavazott egyéniben, listán pedig a Kutyapártra. Ezt nagy nyomásra tette, mert élet-halál tétje volt a választásnak, hogy kizuhan-e Magyarország Európából.

A Kutyapárt 1% alá csúszását 100%-ban a róluk készült dokumentumfilmnek tulajdonítja. Szerinte a filmen érezhető volt a kutyások riadalma, elkedvetlenedése, szégyene – ezen csúszott el. A film készítőjének felelősségét abban látja, hogy a másik oldalnak méltatlan feltételeket ajánlott a reagálásra: Kovács Gergő blokkonként nézhette volna meg a filmet pár nappal a bemutatás előtt, és azonnal, vágatlanul reagálhatott volna. Ez szerinte olyan helyzet volt, amiben nem lehetett felelősséggel részt venni.

„Olyan érzés volt ez a kutyaszívnek, mint amikor egy gyereknek válnak a szülei, mindkettőt nagyon szereti, és teljesen kétségbe esik egy adott helyzetben." *

Úgy véli, ha a film nem jelenik meg, akár 3%-ot is elérhettek volna. A filmben megszólaló Viktora Zsolttal neki személyesen is jó tapasztalata volt, ahogy a megvádolt Nagy Dáviddal is – mindkettejüknek csak köszönhet.

A Kutyapárt jövője és anyagi helyzete

Kerekes Viktória szerint a Kutyapártnak szüksége lenne a közösség támogatására, hogy újjászülethessen, mert erre a fanyar, kreatív, zöld, liberális gondolkodásra szükség van az országban. Azt javasolja, hogy aki valaha kapott tőlük egy mosolyt, küldjön egy padfesték árát (5000 Ft-on belül).

A 680 millió forintos kampánytámogatási visszafizetési kötelezettségről elmondja: ennek nagy részét olyan pályázatokra költötték, amelyek eddig nem létező dolgokat támogattak – például mozgássérülteket segítő buszt, vagy kültéri játékot hátrányos helyzetű gyerekeknek. Szerinte a törvény a kamupártokra lett kitalálva, és a Kutyapárt soha nem volt kamupárt. A személyes vagyonukkal felelnek, ami azt jelenti, hogy többgyerekes apukák és anyukák elveszíthetik a lakásukat, kocsijukat.

„Tűvé teszik magukat, hogy összeszedjék ezt a pénzt. Ez lehetetlen, szerintem. Ne legyen igazam." *

A választások előtti visszalépési felhívásokra reflektálva kifejti: ha a Kutyapártot 20 éve építgető politikai pártként nézzük, nem kellett volna visszalépniük. Ugyanakkor ő maga olyan elsöprő TISZA-győzelmet sejtett, hogy jó lett volna, ha a Kutyapárt is bejut a parlamentbe. A filmben elhangzott súlyos állításokról (például a Tiborczcal való összefonódás vádjáról) azt mondja, ezek ügyek, amiknek a bíróság a helyszíne, nem a „közéleti szónoknő ízlés-háborúja". Biztos benne, hogy a megvádoltak nem mutyiztak.

A kutyapárt önkormányzati munkájáról pozitívan nyilatkozik, és biztos benne, hogy remekeltek volna a parlamentben is. Ugyanakkor elismeri, hogy ami egy közösségben erény (nagyvonalúság, lazaság, kreativitás), az hivatali helyzetben lehet hanyagság: „melyik az a kétfarkú kutya, aki adminisztrálni szeretne?"

„Óriási értelme van a létezésüknek." *

Személyes felelősség és fenntarthatóság – a jövő felé

A beszélgetés végén Kerekes Viktória a személyes cselekvés fontosságát hangsúlyozza. Miután a társadalom nagy felhatalmazást adott egy politikai pártnak, szerinte hagyni kell őket dolgozni, és bízni bennük – megszolgálták a bizalmat. Ezzel párhuzamosan mindenkinek el kellene kezdenie dolgozni a saját jövőjén. Mindenkinek tanácsolja, hogy a legkisebb ablakban is legyen kert, függőleges falakat vadszőlőből vagy hajnalkából, hogy nyáron árnyékoljanak, télen beengedjék a fényt.

„Kezdjünk el arról gondolkozni, hogy mi a személyes felelősségünk abban, ahova megyünk. Ez nem kérdés. Ezt lehet 70 évesen is, meg 80 évesen is." *

Elmondja, hogy még egyetemre is készül, de erről máskor beszél majd. A műsorvezető úgy zárja a beszélgetést: vele most „bejött a fény".

⚠️ Értelmezhetetlen vagy bizonytalan szakaszok
  • Tamburás gyermekkari előadás neve: A műsorvezető által említett „Olajbolya" valószínűleg egy gyermekkar vagy együttes neve, de a pontos alak nem rekonstruálható (az átiratban: „Olajbolya, ahogy énekelt Wunderlich József"). Feltételezhető, hogy Wunderlich József vezényelte az adott produkciót, de a zenekar/együttes neve bizonytalan.
  • Viktora Zsolt / Viktor Zsolt: Az átiratban szereplő név „Viktora Zsolt" formában jelenik meg. A Kétfarkú Kutya Párt volt tagjáról van szó, aki a dokumentumfilmben megszólalt. A név pontos írásmódja a szövegkörnyezetből nem állapítható meg teljes bizonyossággal, de „Viktor Zsolt" a valószínűbb alak.
  • Tóthor Balázs vs. Tóth Balázs: Az átiratban „Tóthor Balázs" szerepel a TISZA jelöltjeként. Valószínűleg Tóth Balázsról van szó, és az ASR torzította a nevet.
Teljes átirat megjelenítése

[00:00:00]Ezek az évtizedek voltak az ára annak, hogy megtanuljuk a demokráciát.

[00:00:06]Ha ezek az évtizedek nem történnek meg mindannyiunkkal, akkor nem lennék abban biztos, hogy ez soha többé nem fog velünk megtörténni.

[00:00:25]Ismét jelentkezik a szendvics generáció a magyar hang podcastje.

[00:00:27]A mai vendégem Kerekes Viktória színművésznő, aki jó ideje kertépítészként és tájépítészként, illetve lakberendezőként dolgozik, és nagyon-nagyon vártam már ezt a találkozást, hogy eljöjjön közénk.

[00:00:39]Nos, most eljött és kicsattanóan jókedvű.

[00:00:44]Helló, Viki!

[00:00:45]Szia!

[00:00:46]Miért van ilyen jó kedved?

[00:00:47]Hát ha csak jó kedvem lenne, de boldog vagyok.

[00:00:49]Mesélj, ritkán hallani ilyet.

[00:00:53]Amikor fölhívtalak nemrég, mert nagyon rég invitálsz már, jókat szoktunk beszélgetni mindenféle dolgokról.

[00:01:01]Akkor rájöttem arra, hogy mostantól kezdve a szendvics generáció az egyszerűen mást jelent, mint amit generációkon át jelentett, hogy szendvicsben vannak azok a felnőttek, akik még a gyerekeikről is, de már a szüleikről és az idősebb generációkról is gondolkoznak, vagy gondoskodnak.

[00:01:19]Mi mostantól kezdve az egyetlen generáció vagyunk, akiknek a felnőtt kora két rendszerváltás között zajlik, zajlott.

[00:01:29]És tehát rendszerváltástól rendszerváltásig vagyunk.

[00:01:33]zajlott.

[00:01:33]Tulajdonképpen nekem biztosan az a 30 év, 20-tól 35 20-tól 55-ig, amire azt szokták mondani, hogy ez a az alkotó energiádnak a tengelye, a a teljessége.

[00:01:48]És nagyon jó, hogy ma beszélgetünk, mert a megalakult kormány első napja van, amikor fölvesszük ezt a beszélgetést, és hát csupa túlcsorduló érzelem, megkönnyebbülés.

[00:02:03]Olyasmi ez a boldogság, hogy rengeteg fájdalom fölött van, és valami olyasmi érzés, mint mikor az ember évtizedeken át a fogaival húz egy kamiont, és egyszer csak ez a zabla, ez a sok tonnás zabla így kikerül, és akkor levegőhöz jut.

[00:02:25]És hogy azért örültem, hogy ma beszélgetünk, hogy hogy együtt gondolkozzunk arról, hogy a mi generációnk hogy tud ebből erőt meríteni, és nem belekeseredni, vagy beleszomorodni abba, hogy ezek az évtizedek, ezek elmúltak, és nagyon sokan érzik azt, hogy ezeket az évtizedeket elvették tőlük.

[00:02:49]Én is ezt érzem amúgy.

[00:02:52]Bennem is túlcsordulnak az érzelmek, amikor láttam, hogy a sajnos nem tudtam kimenni, mert dolgoztam, de hogy láttam, hogy az emberek effektívab vizen járnak és rohannak oda.

[00:03:06]Aztán ott volt a tamburás kis gyermekenekarboya, Olajbolya, ahogy énekelt Wunderlich József.

[00:03:14]Azt gondolom, hogy ezek ezek a közös kollektív tudatunkba és emlékezetünkbe beégtek.

[00:03:20]Ezek a ezek ezek egy ország életében nagyon nagyon nagyon magasan vannak, és nagyon-nagyon össze tudják forrasztani a kollektív tudatot, de mindezt sok keserűség előzte meg.

[00:03:35]Óriási kérdés az, hogy mit kezdünk ezzel az elmúlt három és fél évtizedes tapasztalással.

[00:03:41]Tehát én arra jutottam, hogy ha ez nem ilyen hosszú, ez először is szerintem ez nem 16 év, hanem 35, ez az elmulasztott rendszerváltás.

[00:03:55]De én úgy érzem, hogy ezek az évtizedek voltak az ára annak, hogy megtanuljuk a demokráciát.

[00:04:03]Ha ezek az évtizedek nem történnek meg mindannyiunkkal, akkor nem lennék abban biztos, hogy ez soha többé nem fog velünk megtörténni.

[00:04:20]Biztos vagy benne, hogy ez soha többi nem történ?

[00:04:22]Biztos vagyok.

[00:04:22]muszáj, hogy biztos legyek benne.

[00:04:23]És másrészt pedig amire nagyon fontos gondolnunk, amikor arra gondolunk, vagy esetleg fölmerül bennünk bármilyen önsajnálat, hogy mit vettek el tőlünk, hogy erről a 35 évről tulajdonképpen mi tehetünk, ez a mi közös felelősségünk, de a gyerekeinktől a gyerekkorukat vették el.

[00:04:42]az egészséges oktatást, a normális egészségügyet, a felszabadult szülőket, a szabad levegőt, a kreativitást, a szárnyaló gyerekkort, és ők viszont nem tehetnek róla.

[00:04:56]Na most ami még szerintem igazi vigasz lehet, hogy olyan mérhetetlenül meggyötrődtünk, hogy ebből a fájdalomból tudtunk annyi erőt meríteni, hogy megfogjuk egymás kezét a gyerekeinkkel, sőt gyakran a szüleinkkel.

[00:05:19]És nem átvittük a hálót, hanem szétrúgtuk a falat.

[00:05:28]Tehát ez óriási dolog, mert ez azt jelenti, hogy ebben a generációban, amink mi vagyunk, igenis van tartalék és van energia, mert ahogy ahogy nekünk nem ment volna a gyerekek nélkül, akik végre politizálnak és kíváncsiak lettek és tájékozódnak, nekik se ment volna nélkülünk.

[00:05:47]Tehát ez óriási kapcsolódás szerintem ez a pillanat.

[00:05:53]Tőled mit vettek el, Viki?

[00:05:56]Én nagyon szerencsés vagyok, mert ú nagyon szeretnék szerényen fogalmazni, mert minden okom megvan rá, hogy szerény legyek.

[00:06:05]Tehát belőlem kihagyták a félelemérzetet, és ezért az egész életem során soha egyetlen egyszer se kellett, hogy meghajoljon a gerincem.

[00:06:19]Nagyon sokunkról mondhatom ezt el.

[00:06:25]Nem kellett kompromisszumokat kötnöm abban, hogy mit dolgozom, kivel, hogyan, kikkel építek kapcsolatokat.

[00:06:32]Tehát hogy mondjam, függ, hogy mik az ember ambíciói.

[00:06:41]Az én legfontosabb ambícióm az életemben az a szabadság.

[00:06:44]Tehát a szabadságváy, az a legerősebb érzés bennem.

[00:06:50]És ebből nem adtam egy ottánnyit sem.

[00:06:53]Jó, aki nem tudná, annak áruljuk el, hogy te az Örkényszínház ünnepelt művésznőjeként a covid idején egy óriási karrier és munkavatásváltást hajtottál végre, és gyakorlatilag alakítottál egy Horker nevű céget, amely mindenfajta felújításokat, házfelújítást, kertfelújítást és mindenféle kétkezi munkát elv ami csak a ház és a kert körül létezik.

[00:07:27]Igen, ami a kapunk belül van.

[00:07:28]Ami a kapun belül van.

[00:07:28]Tehát gyakorlatilag veled hétközben úgy lehet találkozni, hogy hogy munkás ruhába vagy éppen a földet túrod, vagy éppen meszelsz, vagy éppen szögecselsz, vagy tervezek.

[00:07:40]Tehát télen az asztalnál ülök például, vagy tervez, vagy telefonálok, amit a legjobban utálok.

[00:07:46]Tehát a igen, akkor ez nagyon fontos és szorosan kapcsolódik ehhez a rendszerváltó pillanathoz, hogy én nagyon sokáig nagyon sokat beszéltem és hogyha kellett, akkor évekig ültem a klub rádióban, és mondtam a véleményemet, a gondolataimat, ha lehetséges még szellemesen is, és volt szerencsém Kálmán Lászlóval ülni egy asztalnál évekig, tehát arról szó se volt, hogy én ne próbáltam volna meg a magam eszközeivel tenni, de valahol a covid előtt volt az a pillanat, amikor Amikor rájöttem, hogy nincs értelme, én kerekes Viki, a pici életemmel addig tudok segíteni, amíg a karom elér, mert azt kezdtem érezni, hogy a tisztelet a kivételnek a magyar értelmiség nagy része önmagát ismétli, és rengeteg a szöveg, nagyon kevés a cselekvés és nulla az eredmény.

[00:08:35]Ezzel együtt sok mindennek, ezt megtanultam, hogy sok mindennek lehet értelme, aminek esetleg nincs kézzel fogható eredménye.

[00:08:46]Nem tudom, hogy ez igen.

[00:08:50]A magam részéről, a covid második hetére ott ugye volt ideje gondolkozni az embernek egy kicsit, tehát és már akkor is a 40-es éveim végén jártam.

[00:09:02]Nagyon szerencsés voltam olyan szempontból, hogy hogy azzal, hogy bezárt a színház, nem lettem teljesen kiszolgáltatott, volt hátterem és kicsi gyerekkel voltam otthon, tehát akkor még nem merült fel bennem, hogy dolgozzak, de szerencsés véletlenek sorozatán keresztül először megcsináltam egy kertet, aztán egy másik kertet, aztán Horgas Péter díszlettervező barátommal elvállaltunk egy belső térfelújítást.

[00:09:29]Tehát elkezdtem olyan dolgokkal foglalkozni, amivel sokkal nagyobb a személyes szabadságom.

[00:09:36]Itt álljunk meg egy kicsit.

[00:09:36]Egyrészt kik találtak téged meg, hogy újíts föl egy belső teret?

[00:09:41]Másrészt hát engem megtalálhatnának azzal, hogy most akkor újítsam föl a belső terüket.

[00:09:45]Azt se tudnám, hogy hogy kezdjem el.

[00:09:47]Hát ezek a műveletek hogy lettek a kezedbe?

[00:09:49]Hogy tettél erre szert tapasztalatra is egyáltalán?

[00:09:54]Nem így születünk.

[00:09:54]Nem, nyilván kellett egyébként, kellett az elején egy vakmerőség, és annak a biztos annak a határnak a biztos meghúzása, hogy meddig terjed a tudásom, és mi az, amit hamar meg tudok tanulni.

[00:10:10]Úgy találtak meg, hogy Lengyel Anna dramaturg, aki időközben meghalt és már a covid idején is súlyos beteg volt, villám gyorsan létrehozott egy oldalt a Facebookon, aminek az volt a neve, hogy színházban dolgozom, de máshoz is értek.

[00:10:24]azért, hogy azok a művészek, háttérdolgozók, díszítők, világosítók, bárki, aki a művészi közegben dolgozik, zenészek, tudjanak valami pénzt keresni, amíg nem gyakorolhatják a szakmájukat, és nem lehetett tudni, meddig lesz lezárva a világ, és összehozott keresletet és kínálatot, és a művészek nagy része, nyilván dramaturgók, színészek, zenetanítás, nyelvtanítás, irodalom, korrepetálás ilyesmikkel foglalkoztak, de egyszer csak ugye mindenki otthon volt és akarta, hogy legyen szép lakása, meg végre rendet csináljon, meg újjon meg a kertje.

[00:10:59]És akkor volt ott egy-két hirdetés, ami engem nagyon érdekelt a másik oldalról.

[00:11:08]Ez először is egyik lakásból a másikba mentem egész életemben, tehát az utamon sokszor eszembe jutott, hogy hát de jó lenne építésznek is lenni.

[00:11:17]Tehát éreztem, hogy hogy ez engem egyrészt nagyon érdekel.

[00:11:23]Elég jó kézügyességem van, és kerteket pedig öt éves koromtól, ha konyhaablakom volt, azt építettem, hogyha kerten volt, vagy a Mátra tetején egy gyümölcsösöm, akkor azt építettem.

[00:11:36]És ezt 30 éve tanultam már akkor.

[00:11:39]Egy bunkó kérdés következik, kapom majd a kommenteket, de neked ünnepelt színésznőként ez nem derogált?

[00:11:46]Hát olyan felszabadító volt.

[00:11:46]Most egyrészt a inkább azoknak volt az elején egy picit zavarba ejtő.

[00:11:52]Hát először az ismerősök hívtak nyilván, akik szívesebben beengedtek.

[00:11:56]Mondjuk egy neves művész, akit 1000er éve ismerek és szeret engem, szívesebben beenged az otthonába, és megy el otthonról és bízza rám a a kincseit, mint egy vadidegent.

[00:12:09]De neki, akivel a színpadon játszottam, mondjuk neki eleinte zavarba ejtő volt, és aztán nagyon hamar elterjedt, hogy mi vagyunk, és a horgassal.

[00:12:20]Ja, az, hogy az, hogy legyen Brend a Dr.

[00:12:23]Horker, az nekem eszembe se jutott volna.

[00:12:25]A Péter volt annyira bátor, hogy akkor hát akkor csináljunk egy vállalkozást.

[00:12:31]És akkor én nagyon alaposan végiggondoltam azt, hogy olyan mámoros felszabadulást érzek ebben, hogy én nem fogok visszamenni játszani.

[00:12:45]De arra is nagyon hamar rájöttemak egyébként, hogy helló évekig színházba, színházakba évekig hívtak és nem vállaltam el.

[00:12:51]Nem mondodem a ami fontos t azt hívtak egy csodás szerepre és azt mondtad, hogy nem, mert én nem igen.

[00:13:00]Azért tehát egy picit visszagurítva azon a gyakorlati tudáson kívül, amit az hetedik éve iszonyatos mennyiséget tanulok napi szinten, mindig az adott feladathoz mérten egyrészt.

[00:13:13]Másrészt viszont pontosan ugyanazokat a készségeimet használom, mint mint színészként.

[00:13:22]Empátia.

[00:13:24]Én nagyon könnyen ráérzek arra, akinek a terébe bekerülök.

[00:13:29]Alázat, hogy azt a teret legyen az kültér vagy beltér vagy kert.

[00:13:38]Azt szolgálom ugyanúgy, ahogy a közönséget szolgálom a színpadon.

[00:13:41]Állandó tanulás.

[00:13:41]Most nem szöveget tanulok, hanem a 4000redik növénynek a miként hogyanját.

[00:13:48]Nem beszélve arról, talán fogunk tudni erről beszélni, mert ez is generációs dolog, hogy a fenntarthatóságról, ami engem h éve érdekel, arról minden nap tanulok, de ami még a színházhoz kapcsolódik, hogy picit olyan nekem, hogy hogy az adott tér, az a színdarab, a tulajdonos írta, és én vagyok a rendezője.

[00:14:12]Például amikor elkészül, akkor nagyon nehéz elengednem.

[00:14:14]azért jó kerteket építeni, mert jó esetben és többnyire újra minden ősszel és minden tavasszal visszamegyek és építjük tovább, mint ahogy újra játszunk egy előadást.

[00:14:24]Tehát rendkívül sok a a kapcsolat.

[00:14:27]És a harmadik dolog, hogy elkezdeni a covid alatt nyilván világosítók, díszítők jöttek vakolni, villanyt szerelni, tehát a szakmunkát elvégezni, de nagyon hamar kiépítettem azt a szakemberkört, akikre rábíznám a kulacsomat a sivatagban, és akik tehát én nem fogok se vizet szerelni, se villanyt bekötni, de most már van egy csapatom, akikkel ezt csinálom, és akkor Akkor úgy, úgy mozgott a dinamika, megpróbálom rövidre fogni, hogy ősszel és tavasszal kerteket építek, ter télen tervezek, és télen és nyáron nyírászárókat és bútorokat restaurálunk.

[00:15:12]Tehát, hogy ne generálkivitelezést keljen, hanem azokat a finom dolgokat, amihez van értelme talán az én tehetségemet használni.

[00:15:23]Nem érzed ezt veszteségnek, nem éled meg veszteségnek, hogy hogy nem vagy a színpadon?

[00:15:28]óriási nyereségnek élem meg.

[00:15:30]És a magam szempontjából azért, mert nagyon szűknek éreztem már.

[00:15:41]Na, erről egy kicsit beszéljünk, mert most már beszélhetünk róla.

[00:15:43]Ünnepelt fővárosi színházban vagy, és mindegy is, hogy melyikben voltál, de ott sem méznyalás a a színészek élete.

[00:15:51]É, tehát nagyon nehéz kiszolgáltatottság.

[00:15:57]Nagyon mesélj.

[00:15:59]Hát a legkiszolgáltatottabb ember a színész a világon.

[00:16:01]Ettől csodálatos is.

[00:16:05]Kiszolgáltatott a és és az örkényszínház.

[00:16:09]Játszom még két darabban, boldogan megyek be.

[00:16:11]Tehát még a létező világok egyik legszebbike, ott én soha jeges lehelletet a nyakam nem kaptam.

[00:16:19]Nagyon szeretem őket.

[00:16:21]kiszolgáltatott vagy a saját alkatodnak, a korodnak, a fizikumodnak, az igazgatódnak, a rendezőnek, a szerepednek, a partnerednek.

[00:16:30]Most így elsőre ugye nem is tudom, hogy kezdjünk el arról beszélni, hogy mi újság, ha nő vagy.

[00:16:42]Igen.

[00:16:42]Igen.

[00:16:44]Azt mondta egyszer Mácsai Pali, akit nagyon szeretek, és 1992-ben dolgoztam vele először együtt, és nagyon örülök, hogy egymás útjának a tanúi vagyunk.

[00:16:54]Nagyon szeretem, hogy 30 fölött ez a pálya egy nőnek egy szűkülő alagút, de erről nem ő tehet, vagy ő, hanem azért többnyire az irodalom maga, amíg irodalmat használunk a színpadon, az így van megírva.

[00:17:13]És akkor ráadásul pici ország, pici szakma, és és még 40 éves se voltam, amikor azt éreztem, hogy én már mindenkit ismerek, engem is mindenki ismer.

[00:17:27]Ez ráadásul kaloda is, hogy bármeddig élek, ez így fog menni, hogy 10 év múlva is ez a dal lesz, hogy De nem voltak terveim, hogy ez a kör.

[00:17:40]Hát igen, hogy ugyanazok a mondatok bennem, akár ugyanazok a rutinok, úgy és hogy a világ olyan tágas és gyönyörű.

[00:17:50]Engem annyi minden érdekel még, annyit, annyit szeretnék tanulni, látni, de a covid, a covid volt a katalizátora annak, ami ami aztán történt.

[00:18:02]Most talán erre a pillanatra, erre a csodás pillanatra, amiben most élünk, talán annyi tanulsága van, hogy hogy egy picit picit fáj a szívem, amikor azt látom, hogy hogy a közkommunikációban nagyon nagyon kez nagyon beragadnak reflexek, hogy akkor is odaírom és akkor is megmondom és és ha nem úgy.

[00:18:27]É szó, hogy óriási a trauma, és rengetegebbnek kell gyógyulnia.

[00:18:34]De érdemes foglalkoznunk a személyes felelősségünkkel.

[00:18:38]Szerintem hát minden nap dönthetünk egy csomó dologról, hogy nem igaz, hogy késő, hogy bármelyik nap választhatunk mást.

[00:18:52]Hát Istenem, majd nehéz lesz.

[00:18:52]Hát senki nem ígérte, hogy könnyű lesz, de hogy hogy legyünk 50 vagy 60 évesek.

[00:19:01]egyébként ez az egész kérdéskör, amiről most beszélünk, hogy mi ment el, vagy mit vesztegettünk el, vagy mi mit vettek el tőlünk az elmúlt évtizedekben, ez 30-tól 60-ig mindenkire vonatkozik, de minden nap hozhatunk egy döntést, és talán most még támogatást is kapunk hozzá.

[00:19:19]Talán nem leszünk becsapva, kizsigerelve, és nem 100 millió Ftos hermésztáskákért fogunk dolgozni, miközben a szüleink fertőzésekben halnak meg a kórházakban, hanem elkezdhetünk együtt.

[00:19:30]Szóval nem kamiont fogunk talán húzni a fogunkkal, hanem fújhatjuk a vitorlát egy nagy hajóban.

[00:19:38]Nem bízom benne, hogy így lesz.

[00:19:42]Nem rajtunk múlik?

[00:19:43]Rajtunk múlik.

[00:19:43]És rajtunk múlik, és a gyermekeinken is múlik.

[00:19:48]Hát, hogy végre már nem akarnak elmenni külföldre.

[00:19:51]Csillagos ötösre vizsgáztak.

[00:19:53]Igen.

[00:19:53]Tehát, tehát a fiataloknak a cseszegetése az assiszem az utolsó utáni csep volt a pohárban.

[00:20:03]Fantasztikusak a fiatalok azzal együtt, hogy nem elég, hogy ezt ebben kellett felnőniük.

[00:20:09]Nekem van olyan gyerekem, aki nem is élt még más rendszerben, de még az egész fölött, amiről szintén érdemes gondolkozni, egy olyan geopolitikai válság van, egy olyan brutális klímaszaszorongás, hogy lesz fűtés, nem lesz víz, sivatag lesz, egyáltalán nem akar gyereket, mert azt mondja, hogy én mit tudok ígérni a gyerekemnek, hogy egy 50 fokos sivatagban fog felnőni.

[00:20:35]Tehát, hogy annyi nehézségük van, és mégis hát megfogták a kezünket és fölemelték a fejüket.

[00:20:46]Igen.

[00:20:47]És azáltal, amit a fiataljaink tettek, a mi méltóságunkat is visszaadták, mert abból az évtizedes szörnyű bűntudat, nekem szörnyű bűntudatom volt, hogy nem a szomszédbácsim múlt az, hogy itt tart ez az ország, hanem rajtam.

[00:21:05]Miért?

[00:21:05]Miért?

[00:21:05]Miért?

[00:21:05]meg rajtad.

[00:21:05]Meg rajta.

[00:21:08]Miért volt bűntudatod?

[00:21:10]Iszonyatos bűntudatom volt azért, mert a rendszerváltásnál 90-ben, oké, ez utólag rájöttem, hogy ez nem bűn volt, hanem naivitás.

[00:21:23]Azt gondoltuk, hogy ez csodálatos.

[00:21:26]És akkor innentől kezdve elég az, ha mi mindannyian a tudásunk legjavát adjuk a hazánknak.

[00:21:36]hiszen itt van a demokrácia.

[00:21:38]De tehát ez egy óriási tévedés volt.

[00:21:38]De honnan tudhattuk volna?

[00:21:40]Magyarországnak nem volt történelmi tapasztalata a demokráciáról, és 35 évig fizettük az árát, hogy megtanuljuk, hogy a civil társadalom ellenőrzése és cselekvő részvétele nélkül nincsen demokrácia.

[00:22:02]Én 19 éves voltam, nekem ezt nem mondta senki.

[00:22:06]De nem nem felmentettem magam, hanem pokoli bűntudattal éltem, hogy a gyerekeimnek nem tudtam méltó gyerekkort, nem tudtam felszabadul gyerekkort adni, mert az, amit próbáltunk adni a gyerekeinknek, az a gyerekkor látszata volt.

[00:22:22]Igen.

[00:22:22]Mert ő ugyanazokat a plakátokat nézte az utcára.

[00:22:25]Pont erre gondoltam, hogy ki kellett menni az utcára.

[00:22:27]Ott voltak a plakátok, erről beszéltek a gyerekek.

[00:22:29]Nekem volt egy egész napom Mohácsi András csodálatos szobra helyett a Kesárs Csaba szobor zuglóban.

[00:22:39]Igen.

[00:22:42]A Sziszi szoborig a Madácstéren, hogy micsoda vizuális környezetszennyezésben nő föl a gyerekem.

[00:22:50]Tehát hogy az ízlés diktatúra.

[00:22:56]És nyilván én szerencsés vagyok nagyon, és ilyen módon legvégül talán kiderül, hogy a gyerekeim is szerencsések a kínálat miatt, hogy hogy nekik az átlagnál talán több lehetőségük volt választani, hogy mit hallgat, mit néz, mit kap, hova mehet, mi közül választhat.

[00:23:14]De hát ezzel együtt ő ugyanazon az utcán ment végig.

[00:23:19]Szeretnék neked elmondani egy pokoli példát.

[00:23:21]Igen.

[00:23:23]A kisebbik gyermekem, akit ismersz, sportoló volt.

[00:23:26]Koranyári kora délután mentem vele haza a hetes buszon a Reinerfrigyes parktól a posnyákérig.

[00:23:36]Fölszálltunk és körülbelül 15-en voltunk össze az légyzümögös forró délután a buszon.

[00:23:44]Amik élek, nem fogom elfelejteni.

[00:23:44]Egy néni teljesen be volt csavarodva, vastag prémbe, Toli kocsival magában beszélt.

[00:23:53]Egy anyuka, baba kocsival éppen zokogva szakított a fickójával.

[00:23:56]A többiek a buszon, ez hét-nyolc külön, az vagy részeg volt, vagy be volt drogozva, és dermesztő volt.

[00:24:05]Ez nem éjszaka volt, hanem délután, edzés után a KSI-ből haza.

[00:24:12]És és emlékszem, hogy magamhoz húztam, és ő nézett ki az ablakon, és hazaértünk, és akkor hogy kérdeztem, hogy Éliás, nagyon nagyon rossz volt.

[00:24:24]Mi?

[00:24:27]a buszon hazafelé olyan olyan rossz érzés volt.

[00:24:32]Nekem ez a természetes.

[00:24:35]És akkor arra gondoltam, hogy én nem tudom megmenteni a gyerekemet, mert nem az a megoldás, hogy nem szállok ki a kocsiból, mert attól a világ az ami.

[00:24:47]Érted?

[00:24:52]De vége van.

[00:24:52]Csak azt nem tudom, hogy a a gyerekkort szoktad visszaadni.

[00:25:03]Ezt én sem meséltem el még senkinek, úgyhogy hát így nagyon szűkörben elmondom, hogy az én fiam is 10 éves, 15-16 éves volt, amikor az egyik választás során mondta, hogy anyai éjszaka ne zárd be az ajtót.

[00:25:20]Miért fiam?

[00:25:20]Mert hogy ő menni akar plakátotra.

[00:25:22]a plakátot tépkedni, hogy ő éjszaka ki akar menni és le akarja azokat a plakátokat tépkedni.

[00:25:30]És egyrészt nagyon büszke voltam rá, másrészt mondtam neki, hogy eszedbe ne jusson menni, plakátot tépkedni, mert másnap kirúgnak az iskolából.

[00:25:40]Szóval ezek a gyerekek, ezek nem hülyék, akármennyire is hülyének nézte őket a rezsim.

[00:25:46]És látod, öncenzúráztunk.

[00:25:48]Tehát azt mondtad neki, hogy nem teheted meg azt, amit mindketten helyesnek találunk, mert elveszted a munkahelyedet, kisfiam.

[00:25:59]Igen.

[00:26:02]Ezt mindmind együtt föl kell dolgoznunk.

[00:26:06]Tehát és akkor mikor elkezdődött a horkeresdíj, és azt gondoltam, hogy sokkal nagyobb értelme van, és igazam is lett a magam szempontjából, kertekkel foglalkoznom és növényekkel és fákkal és szabadlevegőn egyedül.

[00:26:19]Nagyon szeretek egyedül lenni, rajzolni, tervezni, festeni.

[00:26:30]Tehát akkor azt gondoltam, hogy kiszálltam a klub rádióból is, és azt gondoltam, hogy abszolút elvesztegetett idő, hogy nyilvánosan beszéljek.

[00:26:38]Egy kett, ki kíváncsi a véleményemre.

[00:26:42]És ráadásul ezt mindannyian tudjuk.

[00:26:45]A buborékodon kívülről beszűrődő hangoknak nem nagyon szeretünk teret adni.

[00:26:50]senki, én se nyilván, hogy akkor mi értelme van azon kívül, hogy viszi el az energiát.

[00:26:58]És most talán talán van értelme elmondani a történetünket, hogy együtt tudjunk gyógyulni.

[00:27:03]Nem, Viki, egy aspektust behoznék még ide.

[00:27:08]Kiszálltál mindenből, ott vagy a kertedben, de mégse szálltál ki teljesen a politikából, mert hiszen a két farkutyapárt passzivistája és nem voltam passzivista.

[00:27:17]Nem voltál passzivista, de de fenn voltál, tehát rajongol.

[00:27:23]A két farkú kutyapárt minden fényességének élvezője voltam.

[00:27:29]Ezt fejtsd ki légy szíves.

[00:27:31]Örülök, hogy beszélünk erről.

[00:27:34]A történtek közben és után az elmúlt 20 évben remélem, hogy erre sokan fognak visszaemlékezni, mert nagyon fontosnak tartom, hogy ahogy a rosszat ne felejtsük el úgy a jót se.

[00:27:45]Az elmúlt 20 évben, a keserűségben, sötétségben, nyomorban és kizsigereltségben, ha oda kellett bújni valakihez, aki vicces, meghallgat, kreatív és segít, az a kutyapárt volt.

[00:28:03]Ezt ne felejtsük el.

[00:28:06]Most az elmúlt néhány hónapban történt, ami történt.

[00:28:10]Én úgy érzem, hogy ami egy adott helyzetben egy közösség erénye, a nagyvonalúság, a lazaság, a levegősség, a kreativitás az egy például egy hivatali helyzetben lehet rehányság.

[00:28:29]Hát melyik az a kétfarkú kutya, aki adminisztrálni szeretne?

[00:28:34]Ez nem felmentés.

[00:28:34]És nem vélemény, hanem hanem én úgy érzem, ahogy nekem is vannak olyan tulajdonságaim, amik egy bizonyos helyzetben erények, hát egy másik helyzetben sajnos hátrányok.

[00:28:47]Kialakult a két farkú kutyapárt körül egy helyzet rengeteg hibával.

[00:28:53]És és tulajdonképpen ha én azzal jöttem 10 éve, hogy tisztítsuk meg a Tisza István téri buszmegállót, mert elviselhetetlen és tegyünk ki hamutartókat, és metszük meg vágjuk le, és nem, akkor rohantak és csinálták velem.

[00:29:08]Soha mást nem adtam ezért, mint hogy köszönöm.

[00:29:11]Ha azt találtam ki, hogy Kőbányán az iszonyatos sorsú cigány gyerekeknek, akik a Hősutcából jöttek, építsünk játszóteret, akkor játszóteret építettek velem, és még grillezőt is hoztak nekik ajándékba.

[00:29:27]Én csak szeretetet, megértést és az ötleteim tovább gondolását és fizikai munkát kaptam tőlük.

[00:29:31]Én se tag, se passzivista, se senki nem vagyok.

[00:29:34]Na most muszáj fél mondat erejéig behoznom azt a dokumentumfilmet, ami miatt a kutyapárt 100%-os meggyőződésen becsúszott az 1% alá.

[00:29:47]Gondolod, ha nem jelent volna meg ez a dokumentumfilm, akkor meglett volna nekik az 1% 100%-ig tudom.

[00:29:53]Igen.

[00:29:53]Mire alapozod ezt?

[00:29:56]A arra a fordulatra, ami még a Kutyapárt platformjain belül is történt a dokumentumfém megjelenése után.

[00:30:02]És azt szeretném elmondani, mint kutyapárts szív, ami itt dobog, hogy a dokumentumfilmben például megszólaló Viktora Zsolt zuglóban dolgozott, én is Zuglóban éltem akkor, csak segített nekem.

[00:30:20]Nagyon szeretem.

[00:30:23]Gergőéket is nagyon szeretem, a nagy Dáviddal pedig egy személyes, közeli és jó kapcsolatom van.

[00:30:27]Pontosan olyan érzés volt ez a kutyaszívnek, mint amikor egy gyereknek válnak a szülei, mindkettőt nagyon szereti, és teljesen kétségbe esik egy adott helyzetben, kicsusszant a szőnyeg, és annyira tudatosan az utolsó pillanatban történt, és annyira méltatlanul nem volt megszólaltatva a másik oldal.

[00:30:50]Állítólag keresték a másik oldalt.

[00:30:50]Az volt az ajánlat, hogy a Gergő megnézheti blokkonként a kézfilmet két-három nappal a bemutatás előtt, és minden blokk végén kommentálhat egyet.

[00:31:03]Ott se pap!

[00:31:03]És akkor azt úgy vágja meg, azonnal reagáljon most, mert az be lesz mutatva.

[00:31:08]Egy olyan kézhelyzet elé lett állítva, amiben nem lehet felelősséggel részt venni.

[00:31:14]Ez a én így gondolom.

[00:31:14]Na most valami picit még szeretnék hozzátenni.

[00:31:21]100%-ig biztos vagyok benne, hogy három 3% biztos meglett volna, mert magukon a kutyásokon éreztem a riadalmat, az elkedvetlenedést, a szégyent.

[00:31:35]Ezen csúszott el a dolog.

[00:31:35]De ami még szerintem fontos, vagy megfontolásra talán érdemes, magam, mint mindig kutyaszavazó, amikor lehetett, fölfogtam azt a történtek előtt, hogy ez most az a pillanat, amikor minimum meg kell osztanom a lehetőségemet a boksolásra.

[00:31:58]Az én körzetemben Tóthor Balázs volt a tiszás jelölt.

[00:32:01]Szerencsém van, egy szimpatikus, helyes, nagyszerű fickó.

[00:32:07]rászavaztam és listán a kutyapártra szavaztam.

[00:32:12]De ezt nagyon nagyon nagy nyomásra tettem, mer érted egy pillanat, egy pillanat csak azért, mert végiggurul mindjárt a gondolat.

[00:32:22]Nagyon sokan így döntöttünk egyébként helyesen, csak hogy mivel odaadtuk a kutyaszívünket most, hogy ezt az örömteli dolgot átélhessük, ami most történik velünk, én szerintem érdemes lenne megfontolni azoknak, akik akár csak egy mosolyt kaptak az elmúlt 20 évben a Kutyapártól, hogy egy picit támogassák őket, hogy újjászülethessenek.

[00:32:42]Szükség van rájuk erre a fajta fanyar, kreatív, zöld, liberális gondolkodás egy országban szükség van.

[00:32:52]És talán a másik oldalon, a kormány oldaláról hát talán megfoghatnák a kezüket.

[00:33:01]Nézd, a választások során nem egyszer, nem kétszer hangzott hozzá, hogy a kutyáknak vissza kellene lépniük, és utólag már Kovács Gergő is azt mondja, hogy híva volt, hogy nem léptek vissza.

[00:33:13]Erről mit gondolsz?

[00:33:13]Vissza kellett-e volna lépniük, és akkor most nem kellene kalapolgatniuk a pénzért?

[00:33:24]Ha az a feltételezés, hogy létrejön egy párt, a párt, egy politikai párt, aki dolgozik 20 évig, fejlődget és megy előre, akkor azt gondolom, hogy nem kellett volna visszalépniük.

[00:33:42]On the other side.

[00:33:42]Egy olyan történelmi pillanatban vagyunk, ahol élet halál.

[00:33:48]Az a kérdés, hogy kizuhanunk-e Európából.

[00:33:52]Ez a tét.

[00:33:55]De azt én kerekes Viki a kiskuckomban, én olyan elsöprő győzelmét sejtettem.

[00:34:04]Nem lehettünk biztosak a Tiszának, hogy én azt gondoltam, hogy nagyon jó lenne, hogyha lenne egy ilyen szín is a parlamentben.

[00:34:15]Ö másrészről a kampánytámogatás legnagyobb nagy része a Rósánhatéka pályázattal olyan dolgok támogatására megy el, ami eddig nem volt, aki csináljon.

[00:34:30]egy mozgássérülteket segítő busz, vagy egy kültéri játék olyan gyerekeknek, akiknek soha nem lenne.

[00:34:39]Tehát ezeket legalább ezeket, ami erre fordítódott, érdemes lenne megtartani.

[00:34:45]Ne felejtsük el, hogy az 1% alatti pártok visszafizetése az a kamupártokra lett kitalálva.

[00:34:49]Igen, hát az még senkiben nem merült fel Magyarországon, hogy a kutyapárt egy kamupárt lenne.

[00:34:55]Tehát itt van egy törvényi probléma, hogy ehhez a törvény nem lehetne szabad, hogy rájuk vonatkozzon.

[00:35:02]Talán inkább ez a kulcs, hogy talán talán érdemes lenne megfogni a kezüket, vagy azt mondani, hogy az eddig összegyűlt pénz, tehát 680 millió Ft az egy felfoghatatlan összeg.

[00:35:16]Annak idején a Juhász Péternek talán talán 150 millió volt, amit össze kellett dobni.

[00:35:20]Ez 680 millió.

[00:35:20]Egyrésze pályázatokban kiadva talán érdemes lenne egyrészt a a polgároknak, akik örültek velük valaha segíteni most, és én biztos vagyok benne, hogy újra fogják gondolni, tehát hogy hogy óriási értelme van a létezésüknek.

[00:35:41]Nézd még egy szó erről a filmről.

[00:35:41]Azért ebben a filmben nagyon súlyos állítások voltak megfogalmazva a kutyák ellen, és hát nem arról volt szó, hogy ők teresek-e, vagy bohémak-e vagy sem, hanem ők korrupcióval lettek, legalábbis összekembe.

[00:35:56]Összekembe.

[00:35:59]Tehát tehát szó, szó szó, se papír, se ellenoldal, és fölhívnám a figyelmedet az időzítésre, hogy ne lehessen rá válaszolni.

[00:36:14]Tehát a film alkotója a tükörrel beszélje meg, amit tett a kutyapárt közössége.

[00:36:23]Ez egy személyes bosszú volt szerinted?

[00:36:25]Fogalmam sincs.

[00:36:25]Mit gondolt, mit fog vele elérni?

[00:36:28]elért valamit azon kívül, hogy lehet, hogy most több gyerekes vidéki apukák meg anyukák majd elvesztik a lakásukat, meg a kocsijukat, meg a mit ért el vele?

[00:36:44]Miért vesztik el több gyerekes apukákkal a lakásukat?

[00:36:47]Hát mert kampánytámogatást kapott, amit a kampányára költött, és a személyes vagyonával felel.

[00:36:51]Hát ez nem nem tréfa.

[00:36:56]Akkor most elmondhatja, hogy sikerült.

[00:37:00]Ha ha van egy ilyen film, akkor hallani szeretném benned Dávidot, Szuzit, Gergőt, a papírokat.

[00:37:10]Én kerekes ugye ha nem tévedek, aztán a Gergő egy igen hosszú filmben reagált erre az egészre, meg a nagy Dávid is nagyon hosszú paksamétákat mutogatott be.

[00:37:21]De hát már senkit nem érdekel.

[00:37:23]első után köpönnyeg volt.

[00:37:26]Nézd meg a kettőnek a nézettségét.

[00:37:26]Én mindet meghallgattam természetesen.

[00:37:31]Tehát nem aludtam egy éjszaka ezután.

[00:37:34]Hát iszonyú csalódott voltam.

[00:37:34]És és azt a Viktor Zsolt, tehát nem kérdőjelezem meg azt, hntem a Zsolttal akkor is, amikor kiszállt, de ő van annyira elegáns, hogy se ő nem részletezte az okait, én meg nem faggattam őt.

[00:37:49]De ott beszél egy ember, akinek én csak köszönhetek, és velem csak segítőkész volt.

[00:37:56]És a másik oldalon ott van például a Dávid, akinek csak köszönhetek, és csak segítőkész volt velem.

[00:38:02]Tehát az az, használjunk egy nagy szót, az a lélek meg eszmeiség, amiről a kutyapárt szól, azt a megszólaló is, és a megvádolt is az én életemben, érted?

[00:38:19]És most most gondolkozzon el a film készítője a timingról, hogy hogy úgy nem nem lett volna 1% alatt.

[00:38:27]Persze, hogy nem.

[00:38:29]Most akkor megbukott volna ez a ez a ez a választás, elúszott volna a győzelem, hogyha 2,sés5%-on van a kutyapárt, de ezzel ő kell, hogy elszámoljon.

[00:38:43]A kutyapártnak pedig nyilván föl se merül, hogy ne vállalná a felelősséget.

[00:38:49]Tűvé teszik magukat, hogy összeszedjék ezt a pénzt.

[00:38:54]Ez lehetetlen, szerintem.

[00:38:54]Ne legyen igazam.

[00:38:57]Szerinted mi lesz az általad adorált pártod sorsa?

[00:39:09]Ha valamilyen módon túlélik ezt a csőthelyzetet, ezt az anyagi részét, akkor leszújja a születés.

[00:39:19]Szerintem őrületesen sok múlik azon, hogy hogy Gergő és Szuzi mit gondol, mit dönt.

[00:39:29]Fantasztikusan tehetséges embereknek tartom őket.

[00:39:32]Tele jó szándékkal.

[00:39:36]Ö nag nagyon izgalmas dolog a civilségből, a profi politikába való át át állás.

[00:39:48]Nagyon jól áll nekik ez az önkormányzati munka.

[00:39:50]Szerintem akárhány hibá a film meggyanúsította őket, hogy Tiborccal mutyizztak például.

[00:39:57]Biztos, hogy nem mutyizztak.

[00:39:57]De én így érzem.

[00:40:00]Nem mondhatom azt, hogy biztos.

[00:40:02]Én így érzem, de ezen végig.

[00:40:02]Ez egy ügy.

[00:40:05]Tehát itt nem akármik hangoztak el, ha van egy ügy, azon végig kell menni.

[00:40:09]Annak a helyszíne pedig a bíróság.

[00:40:11]és nem XY közéleti szónoknőnek a az ízlés háborúja.

[00:40:19]Tehát azok az emberek, akik ott megszólaltak, meg kell jelenjenek a bíróságon.

[00:40:22]Nagyon drukkolok nekik.

[00:40:22]És szerintem amennyire ismertem a az öt jelöltből a másik négyet, Dávidot jobban ismerem, remekeltek volna a parlamentben.

[00:40:37]Na ebben biztos vagyok, ezt kijelenthetem.

[00:40:41]Nagyon drukkolok nekik.

[00:40:43]Meg meg drukkolok a hazámnak, hogy sokan küldjenek nekik egy padfestéknek az árát.

[00:40:52]Egy padfesték, én tudom, 5000 Ft-on belül van.

[00:40:55]Gondolják végig, hogy hány színt festettek bele ebbe a pokoli sötétségbe az elmúlt 20 évben, és egy padfestéknek az árát.

[00:41:03]És akkor megmenekülhetnek, mert akkor van miről gondolkozni.

[00:41:09]Hát szuper lenne, hogyha lenne esélyük.

[00:41:12]És te most hova mész?

[00:41:12]Mert az sem egy hétköznapi foglalatosság.

[00:41:17]Letesszük ugye ezeket a kis csipmikrofonokat, felvesszük a cipőnket.

[00:41:21]Aanga jóga.

[00:41:22]És mi az?

[00:41:22]Astanga jógát tartani?

[00:41:24]Nem gyakorolni.

[00:41:24]Gyakorolni.

[00:41:27]Gyakorolni.

[00:41:28]Hát de tartasz is jógát?

[00:41:28]Nem, nem, nem tartok, hanem az van, hogy tudod, amikor amikor 20 évesek voltunk, akkor azért mozogtunk.

[00:41:39]Hát nekem van egy ilyen figyelem figyelemzavarom.

[00:41:42]Tehát én a mozgáson keresztül pihenek, meg meg talán épülök, meg nagyon sok mozgással tudok élni.

[00:41:50]És amikor 20 évesek voltunk, akkor az volt, hogy akkor még itt egy picit karcsúbb legyen, meg ott egy picit gömbölyűbb, meg nem tudom, most az van, hogy még többet tudjak dolgozni és hát egészség, és nagyon szeretem ezek közösségek is.

[00:42:08]Most hát most súlyemelős, funkcionális edzéseket is csinálok.

[00:42:12]Bám Bálint csodálatos színész kollégám, az edzőm és minden vasárnap emelgetem a kilókat.

[00:42:22]Az astanga az pedig hát sportnak a mazohistáké, léleknek pedig tehát csodálatos utazás, tehát ha esik, ha fúj.

[00:42:30]Kétszer egy héten a stanggal egy funkcionális edzés.

[00:42:37]És holnap mit újítasz fel?

[00:42:39]Holnap utazom.

[00:42:39]egy ilyen családi családi ügyben el kell utaznom, de holnap egyébként a a saját házamnak a fatárolójához kell elkezdeni levágni a deszkákat.

[00:42:52]Ma megjött a cement és a sóder, és megrajzoltuk és megterveztük, és az.

[00:42:58]És akkor kettő napot a Normafa tetején dolgozom a héten és nem emlékszem, hogy hogy szombatra mi van beírva.

[00:43:08]Nem emlékszem.

[00:43:08]Nagyon nagyon sok sok sok felé vagyok, de én bárkinek a kertjét.

[00:43:14]És tudod mi a fontos, Judit?

[00:43:16]Ez a személy generációnk személyes felelőssége.

[00:43:20]Á jó lett volna, hogyha egy picit tudunk beszélgetni erről a fenntarthatósági dologról.

[00:43:24]Tehát adtunk egy nagyon nagy felhatalmazást egy egy politikai pártnak.

[00:43:31]Talán érdemes hagyni őket dolgozni most és bízni bennük.

[00:43:34]Szerintem megszolgálták a bizalmunkat.

[00:43:37]Hadd dolgozzanak.

[00:43:37]És kezdjünk el dolgozni talán a saját jövőnkön vissza a kertekhez, hogy mindenkinek tanácsolom, hogyha egy ekkora pici ablaka van egy lichthofra, abban legyen kert.

[00:43:50]Hogyha tűzbe a nap, akkor építsen függőleges falakat vadszőlőből, hajnalkából, hogy nyáron árnyékoljon, télen jöjjön be a fény, és ezzel tett valamit a környezetéért, önmagáért.

[00:44:04]Szóval kezdjünk el arról gondolkozni, hogy mi a személyes felelősségünk abban, ahova megyünk.

[00:44:11]Ez nem kérdés.

[00:44:11]Ezt lehet 70 évesen is, meg 80 évesen is.

[00:44:13]Meg még most elmegyek egy egyetemre is, de erről majd egyszer máskor beszélgetünk.

[00:44:20]Egyet tudok.

[00:44:20]Veled ide most bejött a fény.

[00:44:23]Be, be.

[00:44:26]Hölgyeim és uraim, kerekes Viktóriát látták és hallották.

[00:44:29]Nagyon köszönöm, hogy itt lehettem.

[00:44:30]Köszönöm.