Színészbántalmazások: teljes megújulására van szükség

[00:00:00]Ami miatt szerintem meg itt összejöttünk, az pont a következmények nélküliség, tehát hogy erről már volt szó, ezt már mondtuk, ezt egyszer már felvállaltuk, egyszer már kinyitottuk a pofonos ládát, hogy elmertük mondani, hogy baj van, és hogy nem történt semmi ezután.

[00:00:14]És abba reménykedem én, hogy majd fog.

[00:00:22]A Magyar Hang külön kiadása jelentkezik.

[00:00:24]Színész és színházi bántalmazások.

[00:00:27]Sajnos néhány éve, évtizede meg kellett tanulnia a magyar társadalomnak ezt a kifejezést, merthogy időről időre felütik a fejüket olyan rémtörténetek, amelyeket neves vagy kevésbé neves színházi rendezők, emberek követnek el az alkalmazottaikkal, a színészekkel szemben.

[00:00:43]Itt van velem a stúdióban négy nagyon-nagyon bátors színész, aki akar és hajlandó is beszélni az általa megéltekről, általa elszenvedettől.

[00:00:54]Gregor Bernadett, Marjai Virág, Szalai Kriszta és Cakó Ádám.

[00:00:57]Sziasztok!

[00:01:00]Most egy kicsit így meg vagyunk illetődve, pedig már nagyon sokat beszélgettünk.

[00:01:05]Tudom jól, hogy ez a beszélgetés, ez most egy kemény menet lesz, de mégis fontos erről beszélni, és nagyon köszönöm, hogy ti erről vállalkoztatok.

[00:01:14]És Bernyvel kezdem a sort, a sort, az úgynevezett sort.

[00:01:17]Ö mi nagyon régóta nagyon jó barátok vagyunk, és én pontosan tudom rólad, hogy ha te egy posztra vetemetsz, és úgymond egurul nálad a gyógyszer, ahhoz nagyon-nagyon sok kell.

[00:01:29]Na most a múlt héten ez történt meg.

[00:01:31]Te egy posztot írtál arról, hogy hogy annak idején a színház és Filművészeti főiskolán, most már egyetemen, mi történt veled?

[00:01:40]Miért írtad meg ezt a posztot?

[00:01:44]És mi történt veled?

[00:01:49]Igazából azért írtam meg a posztot, mert ugye újra előjöttek a a legfőképpen verbális bántalmazásokkal kapcsolatos történetek, és ami ahogy mondod, én nagyon ritkán szoktam posztolni, és amikor elkezdtem kollégáktól ezeket a posztokat olvasni akkor én én aki egyébként szerintem akkor ismerjük egymást, hogy elég stabil idegrendszerű valaki vagyok, tehát teherbíró, munkabíró és azt kezdtem el érezni, amit most is, ahogy beszélek róla, hogy jött ez a ilyen nehéz légzés.

[00:02:17]És úgy, úgy az volt bennem, hogy úristen, hát akkor meg kéne ebbe szólalni.

[00:02:21]Jaj, de nem szólalok meg, mert megint mit zúdítok a saját nyakamban, mert egyszer már megszólaltam, és akkor két nap alatt ellepték az oldalamat olyan áldozathibáztató, mocskolódó kommentek, amitől le kellett vegyem ugye ezt a posztot, de és választhattam, hogy akkor a nehéz légzés marad és nem posztolok, vagy azt mondom, hogy akkor én megszólalok ebben a témában, és most utólag azt mondom, hogy hogy talán jól tettem, mert mert azóta is látom, hogy mások ismerítettek bátorságot ezzel kapcsolatban, hogy megszólaljanak És itt nem személyekről, én legalábbis nem személyekről akarok beszélni, hanem egy olyan jelenségről, ami szakmánkat átlengi.

[00:02:56]Ez évtizedek óta így van.

[00:02:59]Ez akkor is így volt, amikor én a színművészetire jártam, meg előtte is így volt, és sajnos azóta is így van.

[00:03:03]És azt gondolom, hogy azért fontos, hogy mi itt vagyunk, és hogy erről beszélgetünk.

[00:03:10]És látom, hogy más sokat is érdekel, és mások is beszélgetnek erről a szakmáról, hogy nem tudom, megoldást valószínűleg nem itt fogunk erre kitalálni, hogy hogyan lehetne az írmagját is kiirtani a bármiféle abúzusnak a szakmából.

[00:03:21]De csak még annyit hadd mondjak el, hogy hogy amikor azt mondják, hogy mert pokolra kell menni, és a színésznek bele kell nem kell beledögleni, és ezt engedjétek meg, hogy 31 évebb vagyok én is a szakmában.

[00:03:34]Nekem a legszebb szerepeim, a legjobb munkáim, a legsikeresebb művészi alkotásaim akkor születtek meg, amikor engem így a tenyerén hordozott egy rendező, amikor nem azzal kezdte, hogy hát maga azért kövér fogjon le, tehát hogy engem ezzel a nem tudom hova kergettek, hogy én kövér vagyok.

[00:03:53]Ezt folyamatosan megkaptam.

[00:03:55]De és ez a mai napig is hatással van rád.

[00:03:59]Igen, hatással van rám.

[00:03:59]Tehát amikor nem a tehát nem a bántásokat kaptam rögtön egy olvasópróbán vagy egy első találkozásnál, hanem amikor azt mondták, hogy Berni, de jó, hogy te játszod ezt a szerepet, milyen jó lesz a közös munka.

[00:04:12]És amikor az ember ügyetlen a színpadon, és még nem tudod, hogy hova tedd a kezedve, akkor akkor nem lecsesztek és megaláztak, és az becsületemben gázoltak, hanem azt mondták, hogy figy próbáld meg ezt akkor kicsit máshogy, vagy sztát, hogy amikor a nem a szárnyaimat törögették, hanem hanem hanem emeltek, és hogy nem kell nem kell beledögleni, nem kell eltűrni a a minősíthetetlen hangnemet ahhoz szerintem, hogy egy színészi alakítás vagy egy előadás egyébként nagyon-nagyon jó legyen.

[00:04:45]Na most előre is bocsánatot kérek, hogy én most így beleó hajtok menni ilyen bulvár részletekbe.

[00:04:48]Mi ezt már magánemberként megbeszéltük, de légy, hogy kedves, ami elmondható a nézőknek, mesélj el néhány olyan történetet, ami az egykori almamáteredben történt, ami miatt a mai napig is átmész a túloldalra, hogy értsék az emberek, hogy ott azért nem egy ennyebb ennyéről volt szó.

[00:05:05]Megfogadtam, amikor idejöttem, hogy nem szeretném azt, hogy aki nézi ezt a műsort, az egyfajta ilyen katasztrófa, turista nézze, hogy ott most elmeséljük, hogy kinek volt a rosszabb.

[00:05:12]De akkor csak a most így a a 30 év távlatából, hogy például csak egy felvételi vizsgád volt egy olyan gyakorlat, ahol a színi növendéknek le kellett vetkőzni akkor fürdőruhába, és le kellett tussolni, tehát teljesen vizesen, vizes hajjal.

[00:05:31]és a mesél a bécsi erdő című darabból csókolózós jelenetet előadni ilyen külön tehát akkor még a nevét nem tudtam, hogy kicsoda.

[00:05:42]Én nagyon szerencsétlen voltam, mert mert nekem ezt kétszer kellett megcsinálni, mert több volt a csoportunkban a fiú, mint a lány.

[00:05:47]És akkor addig ott ültem a vizsgabbizottság mellett vizes fürdőruhába, csöpögő hajjal, gyakorlatilag szinte meztelenül.

[00:05:56]Például én most csak akár azt mondom, hogyha nekem egy olyan korú lányom lenne, mint amilyen korú én voltam, hát nem tudom, hogy hogy ehhez mit szólnék, de meg kellett csinálni első évvégi rosta vizsgán anyaszült meztelenül a Rómeo és Júlia című darabból a búcsú jelenetet.

[00:06:12]Tehát, hogy ezek tények, ez kellett a a vizsgabizottság előtt és azok előtt a hallgatók előtt, akik ugye már fölöttünk jártak és bejöhettek vizsgát nézni, anyaszült meztelenül.

[00:06:28]Ezt egyébként mivel tudták megideológizálni a az oktatók?

[00:06:34]Én azt gondolom, hogy az akkori munkamódszernek volt valami olyan szándéka, hogy hogy picit így össze összetörni a a a hallgatónak a a lelkét, vagy sőt én talán még ezt hallottam is, hogy ez felszabadítja a gátlásokat.

[00:06:49]Voltak csókpofon gyakorlatok, ami annyit jelentett, hogy valóságos csóknak, valóságos pofonnak kellett megtörténnie.

[00:06:58]Ez az első hetekben így volt.

[00:06:58]Tehát még a nevét nem tudtuk a másiknak, és már volt, akinek beszakadt a dobhártyája, volt, akinek kiakadt az árkapcsa.

[00:07:09]Arról ne is beszéljünk, hogy csókolózni valakivel, akit akit nem ismersz, nem.

[00:07:14]Tehát, hogy a hogy még egy próbafolyamat alatt is, hogyha eljutunk idáig, annak van egy folyamata.

[00:07:19]Tehát, hogy én ezeket a dolgokat, és ezt én akkor is felvállaltam, nagyon-nagyon rosszul éltem meg, és most is nagyon rossz róla beszél.

[00:07:28]Ezt tudom tudom képzelni, hogy hogy egy ilyen gyakorlat után, vagy hogy egy meztelen vizsga után felöltözni és kisétálni az a rákóci útra és megenni egy sütit, vagy így hogy lehetett ezekkel együtt élni, vagy a hét hétköznapokat tovább csinálni?

[00:07:43]Hát úgy, hogy akkor amikor bekerültünk oda, akkor mi a mi mestereinket Istenként tiszteltük.

[00:07:47]Tehát az nem volt, akkor nem merült fel bennünk, hogy ez most jó vagy nem jó, hanem akkor mi azt csináltuk, mert ezt kellett csinálni, mert ahhoz, hogy az ember ezen a csodálatos pályán, egy diplomával a zsebében elinduljon, ahhoz ezen végig kellett menni.

[00:08:03]Ez volt a mond.

[00:08:04]Most már utólag azt mondom, hogy baromira nem kellett volna ezen végigmenni ahhoz, hogy mondjuk az ember sikeres pályát fusson be.

[00:08:10]Marjai Virák, te is hasonló furcsaságokról számoltál be, ugye még nem forogtak a kamerák, hogy a a főiskolán, egyetemen azért neked is voltak ilyenekben részek.

[00:08:23]Hogyne, csak ilyenben volt, azt kell mondjam.

[00:08:26]Én én gyűlöltem azt a négy évet.

[00:08:29]Én alig vártam, hogy hogy végezzünk, és nagyon furcsán nézek, illetve ilem azokat a kollégákat, akik szerettek odajárni, mert én gyűlöltem.

[00:08:39]Tulajdonképpen semmi nem volt jó, amit csináltam.

[00:08:45]És lehet, hogy tényleg nem volt minden mindenbe.

[00:08:47]Tehát ahogy felemelem a kezem, már az is rossz.

[00:08:50]minden rossz volt, és lehet, hogy tényleg az volt, tehát lehet, hogy tényleg nekem hosszú időbe telt, amíg amíg megértem, hogy mit kell csinálnom ott, vagy mi a dolgom, vagy mi mi az, hogy színjátszás.

[00:09:03]De de azt gondolom, hogy hogy ez nemhogy nem segített, hanem még inkább gátolt, hiszen olyan lettem, mint egy ilyen megbékiózott bábú.

[00:09:12]Tehát az lehetetlen, hogy úgy nyissa ki egy embert, és úgy fejtsem őt meg, vagy úgy próbáljam kinyitni, hogy közben alázom őt, bántom minden egyes megmozdulását, ugye közönség előtt márhatott voltak az osztálytársak.

[00:09:32]és és hogy az ember ilyen picre zsugorodik össze, és már azt sem meri megcsinálni, amire egyébként képes lenne.

[00:09:38]Tehát ez valami olyan kártékony út, azt azt gondolom, hogy így hát mégis csak az idegrendszerünkkel meg a lelkünkkel dolgozunk.

[00:09:47]Szóval én ahogy ezt így hallgatom és beleképzelem magam a helyzetetbe, fiatal lányként, hát előttem két ót állt volna, vagy hogy bedilizzek teljesen, vagy azt mondom, hogy menjetek ti a fenébe, köszönöm, nem kérek belőle.

[00:09:59]Mi az, ami vitt előre téged napnap után, hogy hogy ezeket a megaláztatásokat eltűrt?

[00:10:06]Igazából ez nagyon érdekes, mert egyszer volt egy tiltakozásom, elég látványos tiltakozásom.

[00:10:13]Egy vizsga után azt mondta nekem a mesterem, hogy fél éven van, tehát fél év haladékot kapok.

[00:10:20]Hát gondolhatjátok, hogy hogy ez milyen serkentő, amikor tudod, hogy egy fél év alatt bizonyítanod kell körülben kirúgnak.

[00:10:27]Igen.

[00:10:27]És so nem fejtem, hogy úgy úgy próbáltam orvosolni ezt a tehát tüntetni, vagy h hogy mondjam ezt, hogy a nagy hosszú hajamat egyik pillanatról a másikra a vizsga után ugye mindig volt egy megbeszélés, vagy egy ilyen kiértékelés, és én úgy mentem már a kiértékelésre, hogy levágattam a szobatársnőmmel olyan egy centire a hajamat, és hidrogén szőkére festettem, festettük be.

[00:10:54]Tehát már úgy érkeztem, amiből óriási botrány volt.

[00:10:57]Óriási botrány.

[00:11:00]Mert hogy ezt te hogy merted meg?

[00:11:01]Igen, igen, igen.

[00:11:01]Soha nem fejte még mondta azt is, hogy menjek éjszakai fodrászatba és csináltassam vissza.

[00:11:06]És akkor életemben először és utoljára voltam szemtelen, mert azt mondtam neki, hogy Magyarországon nincsen éjszakai fodrászat.

[00:11:15]Egyébként se tudják kinöveszteni a hajamat.

[00:11:19]Visszaszóltam.

[00:11:21]Szóval voltak ilyen próbálkozásaim, de de rettenetesen megviselt.

[00:11:24]Rettenetesen.

[00:11:27]Berni, ha nem tévedek, neked is voltak ilyen dacos vagy ösztönös dac reakcióid, de amikor kövéreztek, elmentél sumákba kajálni.

[00:11:34]Igen, én nem szóltam vissza, és nekem az a bajom egyébként, hogy ahogy ott nem tudtam visszaszólni, és az a 19 éves vagy 20 éves lány voltam, akit hogyha megszégyenítettek, megaláztak, akkor jött az a zsigeri ilyen vegetatív reakció, hogy mindjárt be fogok pisilni.

[00:11:51]Tehát, hogy egy egy mint a kiskutyáknak, hát nem, ez tényleg olyan.

[00:11:53]És én nem mertem visszaszólni, tehát én rendszeresen megkaptam, hogy kövér vagyok, fogyak le, és annyira a és volt olyan, hogy ezután, hogy ezt megkaptam, hogy kövér vagyok és hagyjak le, hogy lementem, volt egy pékség a Rákóci úton, szerintem mind még mindig ott van, és megvettem egy fél kgós frissen sült sajtos cipót, és azt egyhelyen bemegettem, és hogy ez, és akkor a jön a lelkiismeretfurdás, akkor jaj, holnap majd mit fog mondani?

[00:12:22]Hanem tehát, hogy hogy igen.

[00:12:24]És egyébként nekem a mai napig ezzel a az egész dologgal, most nem azt mondom, hogy nem testkép zavaróm van, de de ha a saját magam, ha felszedek plusz kilókat, vagy nem tudom, akkor ugyanúgy tudom utálni a saját testemet, mint fiatalon.

[00:12:40]Szalai Kriszta, nálad hogy volt ez?

[00:12:43]Nálad is ezek a brutális módszerek dívtak, amikor te voltál hallgató?

[00:12:50]Én ilyen értelemben szerencsés voltam, mert én egy nagyon egészséges lányként kerültem be.

[00:12:55]Gondolom mindenki egyébként a színire, kivéve, aki ugye otthonról azért hozott csomagot, mondjuk mindenki ho csomagot.

[00:13:01]Nekem az osztálytársaim voltak nagyon durvák, úgyhogy én hasonlóképpen megéltem azt, amit virák, hogy folyamatosan bántottak.

[00:13:07]Tehát volt két ember, aki nagyon durván mindenkit bántalmazott, amit hát az egyik az öngyilkos is lett az osztályunkban.

[00:13:18]És én még akkor negyedikesek voltunk, és és én utána egy fél évvel később vártam az első gyermekemet, és már terhen jött egyszer csak álmomban a a válasz, hogy aki engem bánt, az nem rólam szól, hanem róla.

[00:13:35]Tehát ez az ember olyan sérült volt, és úgy beszélnek róla, mint úristen, ő a nagy tehetség, aki onyos lett.

[00:13:40]A másik meg a nagy tehetség, aki már 18 évesen csontalkoholista volt.

[00:13:45]Tehát ezek az emberek olyan terheket hoztak hazúról, és körülbelül mindenki, csak a mi osztályunk egy kifejezetten egy ilyen nagyon sérült gyermekekből álló osztály volt.

[00:13:57]És én előtte két évig elmegyógyintézetben dolgoztam.

[00:13:59]Rám bíztak 60 agykárosultat, sérültet, pelenkáztam férfiakat, nőket, mindenkit.

[00:14:08]És odakerültem a színére, és úgy ott álltam, hogy de hát itt miért nem tanítanak pszichológiát?

[00:14:13]És én, aki addig 60 beteget képes voltam ápolni, odakerültem és és megszűntem létezni azáltal, hogy hogy az osztálytársaim szaroztak folyamatosan, mert kaptam szerepet akkor meg nagy lehetőségeket a katonában, és akkor próbáltak minél inkább lenyomni, hogy én ennek ne örüljek.

[00:14:32]És tényleg nem is tudtam ennek örülni, mert mert elbizonytalanodtam, hogy én semmit nem érek.

[00:14:39]Hát aki ezt a beszélgetést hallja, nem szívesen adja majd szerintem a gyermekhé címművésznek.

[00:14:46]De nem ezt a konzekvenciát szeretnénk levonni.

[00:14:48]Nem, bocsánat, én inkább azt mondom, és akkor is megfogalmaztam, és most írtam több oldalas anyagot Nagy Ervinnek, hogy az oktatásnál kell elkezdeni, hogy tehát az sem lehet, és ezt 20 évesen láttam, hogy emberek lehet, hogy rendeznek darabokat, de nem pedagógusok, nem tanultak soha pedagógiát, tehát olyat nem lehet, hogy hogy bekerülnek emberek, és gyakorlatilag pedagógiai képzés nélküli emberek bánnak el velük, tehát nem bánnak, hanem hanem elbánnak velük, vagy nem figyelnek erre oda.

[00:15:22]Ezt ezt nem tudták kezelni a a mi pedag, vagy nem pedagógusaink, tanáraink.

[00:15:29]Ádám, nagyon örülök, hogy itt vagy köztünk, merthogy ez nem egy nő specifikus helyzet.

[00:15:35]Ráadásul te azt élted át, hogy nem is 10 évesen, hanem sokkal fiatalabban verbál fizikailag inzultált téged egy rendező.

[00:15:44]Ha nem tévedek, egészen fiatal gyerek voltál, amikor te téged abuzáltak.

[00:15:51]Igen, de 10 éves voltam.

[00:15:53]Bocsánat.

[00:15:55]Szerintem most ezt pont így átköti, hogy a a gyerekek és az oktatás és hogy pszichológiát esetleg miért nem tanulnak vagy tanítanak.

[00:16:03]Tehát téged is vertek gyakorlatilag az túlzás, hogy vertek, megütöttek.

[00:16:05]Tehát tulajdonképpen ez történt velem, ami nem egy olyan súlyos helyzet, mondjuk valóban hibáztam, tényleg volt egy egyeztetési probléma.

[00:16:17]Ugye én 11 évesen kerültem az operába, és hogy ott gyerekszínészként, tehát a szijátszókörből küldtek oda engem, hogy ez majd jó lesz nekem.

[00:16:26]És hát hirtelen megnőttem egy nyár alatt, nyilván 13 éves koromra, és lecseréltek, ugye, amit én akkor nem úgy éltem meg, mint egy felnőtt színész, hogy hogy most engem lecserélnek, meg rossz vagyok, hanem ez egy természetes dolog volt.

[00:16:43]Én is tudtam, hogy megnőttem és már nem vagyok alkalmas gyerekszerep eljátszására.

[00:16:48]Vannak szerencsésebb karakterek, vagy szerencsétlenebbek, akik 16 éves korukig gyereknek néznek ki, de én nem az voltam.

[00:16:54]és és bepróbálta egy másik srác a szerepet.

[00:17:00]Nem egyeztettek, én nem mentem az előadásra, úgyhogy azt a srácot, aki egyébként ott volt, kellett beugrasztani.

[00:17:05]És akkor hivatott föl a a főrendező.

[00:17:11]Az irodájába egy lifttel kellett fölmenni, teljesen sötét.

[00:17:14]Nem tudom, ki ismeri ott az a az opera iroda részlegét, vagy 90-es évek elején bementem kikopott kopár iroda, és akkor jött a maga bűnös, hibázott, magát most meg kell büntetnem.

[00:17:31]Tolja föl a kis leegét.

[00:17:34]Ugye ez a rosszíni Mózes című előadás volt.

[00:17:36]Úgyhogy volt rajtunk egy ilyen Jézus Krisztus ábrázolásokon látható kis gatyó.

[00:17:46]föl kellett tolnom a tunikámat, és akkor az íróasztalra legyek szíves ráhajolni.

[00:17:53]Hát nyilván néztem, hogy mit művel közbe, és akkor láttam, hogy odamegy a fogashoz, levesz egy faválfát, és akkor azt mondta, hogy akkor most 25-öt kap.

[00:18:04]Hát egy akkorát levert, hogy hát ugye felugrottam, és ugye ez az rendező, akiről beszélünk, egy alacsonyabb ember, tehát már akkor magasabb voltam, mint ő.

[00:18:15]És hát én nyilván egyből ösztönösen én nekimentem, hogy hogy ezt hogy képzeli.

[00:18:20]Lehet, hogy nem is mondtam semmit, csak csak sziksázott a szemem, és ettől láttam, hogy ő ő ő zavarba jön, hogy ugye nem ezt várta, mert mert ez ez nem egy megszokott reakció, hanem ő azt szokta meg, hogy az szépen végigtűrik a az emberek.

[00:18:35]Úgyhogy én akkor kimentem, nyilván mire leértem, addigra hát sírtam.

[00:18:40]És ugye gyerekekkel mindig van egy gyerekfelügyelő, aki egyébként egy óvónő volt, és neki természetesen elmondtam, mert kérdezte is, hogy hogy mi történt.

[00:18:53]Nem lett semmi következménye.

[00:18:55]De te elmondtad és nem történt semmi.

[00:18:57]Hát persze, hogy történhetett volna?

[00:18:57]Egy gyerekfelügyelő nem mer szembeszállni a főrendezővel, az igazgatósággal.

[00:19:05]Miért mondja el?

[00:19:05]Úgyhogy ő próbált megnyugtatni engem, hogy egyáltalán színpadképes állapotba kerüljek.

[00:19:13]És otthon azért nem mondtam ezt el édesanyánnak, ugye ő nem is beszélte igazándiból a magyar nyelvet, mert mi Romániából jöttünk át, de hogy az kikaparta volna a szemét, tehát hogy hogy nám az az kinyírta volna.

[00:19:27]Édesapám meg külföndön dolgozott, úgyhogy mire hazajött ő karácsony környékén, akkor már ezt nem is mondtam ezt a dolgot.

[00:19:35]Ö, az lett a következménye nyilván, hogy bekerültem több eladásba, felnőtt, szereplőként satöbbi, satöbbi.

[00:19:44]Tehát éreztem egy ilyen kompenzáció készséget, vagy volt valamiféle kompenzáció, ami ugye 2017-ben megismétlődött, tehát ő ezt így próbálta megoldani ezeket a dolgokat, mert ugye 2017-ben kirobbant ez a MI botrány, ugye Amerikából Magyarországra, és akkor a az egyik első volt egy másik rendező megemlítette egy posztban, hogy és arról a bizonyosról, akiről mindenki tudja a szagmában, hogy miket mű művel mikor fogunk végre beszélni.

[00:20:17]Természetesen írtam neki, hogyha bármi van, mert ugye egyből azzal fenyegette őt, hogy bepereli.

[00:20:21]Mondtam, hogyha perre megyünk, akkor én itt vagyok és tanúsítom a dolgot.

[00:20:27]Összegyűlt egy társaság.

[00:20:29]Én Én annak a híve lettem volna, hogy ezt jogi útra tereljük.

[00:20:34]Tehát bíróság legyen ez.

[00:20:37]Ez akkor most így, mert az én ügyemhez hasonló ügyek is voltak.

[00:20:41]Tehát ugyanaz, de hát nyilván volt, aki ezt a 25 ütést végigbírta.

[00:20:50]Szóval, hogy egyrészt én ezt ezt a fiatal embert ezt erre így fölnéztem, hogy ezt hogy lehet.

[00:20:56]Másrészt még nem értem, hogy hogy lehet ezt elviselni vagy vagy eltűrni.

[00:21:00]A másik ügy pedig egy egy az egyik legújabb ügy.

[00:21:03]U ugye a színi tanodába, az egyik színni tanodába akkor nem volt sok akkoriban 90-es évek végén.

[00:21:13]jártam, és egy olyan mozgástárunk volt, aki egyébként karateemester, aki a főiskolán is tanított, és kontaktot gyakoroltunk.

[00:21:23]Van egy olyan kontakt, ahol a mondjuk a hölgy rádugrik, és az a lényeg, egy picit hátra kell dönteni a felső testet, megtámasztani, hogy elbírt fogni, de hogy két-3 mterről fut feléd.

[00:21:37]Na én nem tudtam ezt így megcsinálni, sem a technikám, sem az erőm nem volt jó.

[00:21:41]És jeleztem a talán, hogy és akkor azt mondta, hogy na akkor most figyelj, most kapjál el.

[00:21:45]És elkezdett 4 mről felém futni egy 95 kg-s izomtömeg.

[00:21:48]Ugye hozzámérkezett, és én meg lepattintottam magamról, tehát nem magam volt.

[00:21:54]Leesett a földre, ahogy felugrott, elkapta a nyakamat és ott a 10x osztálytársam előtt elkezdett folytogatni, de olyan szinten, hogy csapkodnom kellett a padlót, hogy köszönöm, de fulladászélyben vagyok.

[00:22:08]És természetesen ezt is hát ugye egyből kimentem és egy ezt is jeleztem, aminek az lett a következménye, hogy hogy többet nem szólt hozzám, tehát bejártam az óráira, de figyelmen kívül adta a személyemet.

[00:22:23]Úgyhogy ez a két eset, amiben én tudok.

[00:22:27]Na most e ez a második eset, amiről beszélünk, ez tényleg jogi útra terelődött, tehát bírósági per van.

[00:22:35]40 ember gondolan, hogy ez a te karate ember ellen.

[00:22:41]Ez az én karate emberem ellen.

[00:22:41]Kiderült, hogy tehát hogy a másikról is kiderült, hogy ez az ember ezt tanított egy iskolába, és ott például egy hölgynek segített a tanont fölhelyezni egy 10 éves kislánynak.

[00:22:57]Tehát, hogy beteg, beteg emberek és ez a Emke nevű hölgy, aki harcol, egy 20 éves fiatal lány.

[00:23:09]Ö a fiatalok már nálunk fiatalabbak, már másképp állnak ehhez, tehát ők ők azért erősek.

[00:23:15]Igen.

[00:23:16]Úgyhogy sok sikert kívánok neki.

[00:23:19]Azért tegyük hozzá, hogy ráment rámegy ő erre.

[00:23:22]Ő rámegy.

[00:23:22]Ő rámegy.

[00:23:22]Hát az áldozatok mennek rá erre.

[00:23:24]Igen, igen, igen.

[00:23:26]Mert ugye őt beperelte és fizetnie is kellett, mert ugye megvádolsz valakit.

[00:23:32]Hiába van 40 ember, aki tanúsítja, hogy ilyen olyan esetek történtek vele.

[00:23:37]Csak még egy apró dolog, hogy ő bement a rendőrfőkapitányhoz, aki foglalkozik az üggyel, és mondta neki, hogy minden rendben, ő bent volt a bizonyos színi tanodában, nem abba, ahol az eset történt, hanem ahol előtte tanult, ahol velem is történt ez a ez az interakció.

[00:23:54]És ő beszélt ott mindenkivel, szó sincs ilyesmiről.

[00:23:57]És őit nézett, és mondta, hogy elnézést uram, de ez hogy lehetséges, mert két éve megszűnt ez a színital.

[00:24:07]És ez volt a rendőrfőkapitány, akinek vagy főhadmagy, akinek ezt az ügyet meg kellett volna oldania, vagy valamilyen bizonyítékokat találni.

[00:24:18]Tehát hazugságon érték.

[00:24:18]Hát elég valószínű, merthogy már nem létezett két éve ez a színi tanuda, ahova ő állítólag egy hete bement.

[00:24:28]Azért most nehéz megszólalnom, tehát hogy és most még mindig a jéghegy csúcsánál tartunk.

[00:24:35]Ö azt is hallottam tőletek, vagy realizáltam tőletek, hogy aki egyszer bántalmazottá vált, arra tehát, hogy veletek ez még előfordul, tehát hogy a későbbiekben is valahogy céltáblái lettetek a bántalmazóknak.

[00:24:51]Te például virág több esetben is igen négyszer most összeszámoltam már.

[00:24:58]Négy különböző ember, négy különböző életzakaszb.

[00:25:00]Igen, igen, igen, igen, igen.

[00:25:02]Egyébként relatíven sok idő telt el a négy eset között.

[00:25:06]Igen.

[00:25:06]Olyan, mintogyha mintogyha kiszagolnák ezek a bántalmazók, hogy aha, ő jó préda.

[00:25:15]Nem tudom, hogy mit termelek, ami ami így szagra gyűl az éjívat, de hogy hogy valószínűleg van valami olyan bennem a kisugárzásomban, vagy ahogy tetszik, ami amitől egyszerűen prédává válok, ami hozzáteszem és hangsúlyozom, senkit nem jogosít fel.

[00:25:41]Ez így van, arra, hogy bántson bármilyen formában.

[00:25:47]De azt gondolom, hogy ő ezek a bántalmazók, ahogy én tapasztaltam, nekik ugye a közönség nagyon fontos, kélyes örömöt éreznek, a közönség előtt bántanak.

[00:25:58]Tehát soha nem négys szemköz történik ez, hanem amikor van publikum, aki előtt bánthatok.

[00:26:04]És valahogy arra jöttem rá ilyen ilyen házmüester pszichológus gékén, hogy hogy egyszerűen mi abból szívják az életerőt, hogy én vagyok a hatalmas és uralkodom és látom, hogy a másik összerezzen, az nekem egy elképesztő örömforrás, hogy én vagyok valaki.

[00:26:25]Ez valami számomra felfoghatatlanul bet.

[00:26:27]De azt is szögezzük le, hogy ahogy az áldozatok nem csak nők, az elkövetők is nem csak férfiak, hanem nők férfiak vegyesen.

[00:26:35]Üüm, hogy Kriszta, te ugye nagyon régóta riporter vagy a Klub Rádióban, műsorvezető vagy.

[00:26:42]Mennyire gyakran jelentkezel művészportréknál ezekkel a típusú bántalmazásokkal, vagy akár a saját közvetlen művészi környezetedben?

[00:26:54]Picit messzebbről indítanék.

[00:26:54]Tehát én valahogy kikerültem ezeket a helyzeteket, mert én én kikerültem a gyárból.

[00:27:01]Én én is a Végzínházban kezdtem aztán, és nekem ez nem működött.

[00:27:04]Tehát azt éreztem, hogy más nem mondhatja meg, hogy én mennyit érek és hogy hogyan éljem le az életemet.

[00:27:10]És én úgy összeszámoltam körülbelül 27 évig játszottam olyan előadásokat, ami ami gyakorlatilag a gyógyító volt és a bántalmazásról szólt.

[00:27:21]Ez gyerekkori szexuális abúzustól fogva minden, mert nekem tehát minden szintű, verbálistól fogva minden szintű előadásokat készítettem és és azért, mert szerintem a színháznak gyógyítania kell, de hogy visszatérjek az alapokra, ha egy színész nem egészséges, belül amikor a szerepeit meg alakítja, vagy alakítja, azáltal nem fog gyógyulni.

[00:27:51]És mit ad Isten?

[00:27:51]Tehát így 27 évig játszottam ezeket a darabokat.

[00:27:53]Majd egyszer csak tulajdonképpen én nek én egy hármas egységet vonzottam be.

[00:27:59]Megrepesztették a házunkat, ott a szomszéd és az ügyvédje.

[00:28:04]Abszolút bántalmazó volt.

[00:28:04]Majd bevonzottam két női szakmai kolléganőmet.

[00:28:08]megtapasztaltam, hogy hogyan fagyok le, mert ez a tipikus esete.

[00:28:13]És nem azért, mert te tehát attól váltál esendővé, mint ahogy én is a tapasztalásom, hogy hogy ha már egyszer esendő lettem, valahogy úgy úgy el ingyen mentem a pofonért.

[00:28:24]Tehát másodszor is beleálltam egy női ö kolléganőnkbe.

[00:28:31]Pedig akkor már a lányom mondta, hogy nem szabad, mert mindenki mondja, hogy ő milyen, tehát nem fogom bírni.

[00:28:36]Ó, mondom, majd eljövök.

[00:28:36]Nem tudtam eljönni, mert olyan lefagytál, nem beleálltál.

[00:28:42]Hát meg olyan környezet volt, akkor már teleszerveztem a színházat, tehát akkor már én nem tudtam eljönni, és megtapasztaltam ezt a ezt az egészet, hogy ők mennyire tehát tulajdonképpen ugyanaz, hogy ők sérültek voltak, de mindenkit manipuláltak.

[00:28:56]És azáltal, hogy mindenkit manipuláltak, mindenki ment velük, én meg ott fulladtam, ott maradtam fulladva meg meg lefagyva.

[00:29:02]És én megpróbálok mindenből jól kijönni.

[00:29:09]Tehát én ezért írom a doktorimat a bántalmazásból, mert megtapasztalni a másik oldalt, így már úgymond könnyebb nekem erről beszélni, mert hiteles vagyok, mint bántalmazott is.

[00:29:22]Nagyon érdekel eng.

[00:29:23]Úgyhogy bocsánat, visszatérve a kérdésedre, mint riporter és nagyon igyekszem a bántalmazással is ezzel foglalkozni.

[00:29:28]Tehát a témának bedobom, mert mindenki bántalmazott ebben az országban.

[00:29:32]Hm.

[00:29:33]Tehát ha csak a történelmünket nézzük meg transzgenerációs traumaként, szépen rendesen adják tovább a vagy adjuk tovább a Igen.

[00:29:42]És ezt Ádám mondta még így a kamerákon kívül, hogy nem specifikusan színházi jelenség, csak a színészek vannak nagyon fókuszban.

[00:29:48]Ugyanúgy egy egészségügyi intézménybe megtörténhet az, hogy bántalmazza a felettes a a az alatta lévő növan való visszajélés.

[00:30:00]Igen, igen, igen.

[00:30:00]Ami viszont nagyon érdekelne, és most tényleg nem mondjuk ki a neveket, de hát mindenki tudja, hogy mi mi kikre gondolunk, hogy ezek a rendkívül sérült, rendkívül hát mentálisan problémás személyek, művészek, rendezők hogyan tehetnek szert ekkora hatalomra, hogy színházakat irányíthassanak, hogy egyetemi képzésben vegyenek részt?

[00:30:30]mint potentátok.

[00:30:32]Tehát ezeket az embereket hogyan juttathatják hatalomra, amikor ön és közveszélyesek?

[00:30:39]Szerintetek, Berni?

[00:30:42]Én erre a kérdésre nem tudom a válasz Juvit.

[00:30:44]Nem tudom, nem tudom.

[00:30:44]Én egyébként a társulati tag vagyok két színházban, ugye 16 meg 14 éve.

[00:30:49]És nekem ezzel kapcsolatban az igazgatókkal például nagyon-nagyon jó is emberi viszonyom volt.

[00:30:55]Úgyhogy ezt nem tudom, erre a kérdésre nem tudok válaszolni.

[00:30:59]Viszont lehet, hogy virág tud, mert vett részt olyan alkotásban, ahol maga a főnök volt egy nagyon veszélyes idegállapotban lévő ember.

[00:31:11]De szépen mondtad.

[00:31:12]Hát most nem tudom, én nem akarok magunkra pereket húzni.

[00:31:15]Világ?

[00:31:15]Ön azon gondolkoztam, mert én nagyon sokat gondolkozom ebben a ebben a témában, és ö ami elvehetetlen tőlük, elképeszt elképesztő manipulatív személyek és és delejezik az embert.

[00:31:33]Tehát, hogy azért tudnak, én azt képzelem, hogy azért tudnak hatalmi pozícióba kerülni, mert egyszerűen olyan végtelenül meggyőző erővel tudnak hatni, és az ember el, hát tudom, mert én is azt gondoltam ezeknél az embereknél, hogy ők hatalmas kaliberek, és én azt gondolom, hogy ezt ezt ők olyan professzionálisan csinálják, hogy a akik erről döntenek, hogy akkor az X színház élén ő meg ő lesz, hogy ő hogy egyszerűen elhiszik ezt a varázslatot, hogy hát ő egy fantasztikus kaliber.

[00:32:07]Ő valószínűleg ő ilyen pici belül, és egy iszonyú kaotikus személyiség.

[00:32:14]Én azt gondolom, hogy végtelen összefüggésben van, és ez egy kompenzáció, ahogy az előbb is mondtam, hogy hogy ő elképesztő erőnek akar látszani, és hogyhogy nem a bántással tud ez megmutatkozni, hogy én vagyok a fölényben.

[00:32:28]De de én azt gondolom, hogy nagyon nagy az összefüggés.

[00:32:32]elképesztően átláthatatlan manipuláció.

[00:32:36]Tehát a a ezek a tehát tőlem például azt most Igen, mind a négy bán bántón bocsánatot kért például, de most már van arra szemem, komolyan bocsánatot kértek, vagy így hát most már van arra szem szemem, hogy már nem hiszem el.

[00:32:52]Minek a hatására kértek tőled bocsánatot?

[00:32:55]Mert ugye volt posztoltál is, tehát nem csak maguktól jöttek rá, hogy hú, de nagy szemét voltam virággal.

[00:33:03]Nem, hát ugye az ilyen típus embernek az én véleményem szerint egyáltalán nincs önreflexiója.

[00:33:08]Tehát ő nem is érti, hogy mi a probléma.

[00:33:10]Ebből kifolyólag bocsánatot sem tud kérni.

[00:33:12]Na most hát a bocsánat az kizárólag azért történik, mert egy elvárás.

[00:33:18]Másrészről a azért azért ők féltik a pozíciójukat.

[00:33:22]Hát nehogy kisz szivárogjanak már dolgok.

[00:33:24]Elejét veszem, inkább bocsánatot kérek, de amit régen nem tudtam, most már tudok, ennyi haszna van a sok bántalmazásnak, hogy hogy át átlát átlát.

[00:33:39]Akkor ezek a bocsánat kérések nem neked szóltak ma virá.

[00:33:43]Persze nem soha nem.

[00:33:43]N nem egy sémára épülnek.

[00:33:46]Tehát ha most megmutatnám nektek a megvan mind a négy bocsánat kérdés.

[00:33:53]elképesztően rímelnek.

[00:33:56]Ő róluk szól, minden esetben róluk, nem rólam, és nem az esetről, az önnön maguk fényezéséről szól, hogy én belátom, és én én gazmódon viselkedtem.

[00:34:07]De te csodálatos vagy, és én szeretlek.

[00:34:12]Ezt ez sajnos szerintem ez annyira vegy tisztán egyszerű, hogyha hogy ha én szeretek valakit, azzal jól bánok, akkor nem bántom.

[00:34:17]Igen.

[00:34:19]Igen.

[00:34:20]Ha nem vánok vele jól, akkor nem szeretem.

[00:34:21]És ez szerintem ennyire ennyire megy tisztán egyszerű.

[00:34:25]Ezt Ferdár András is megmondta annak idején.

[00:34:26]Kriszta hatalom és bántalmazás mennyire járnak kéz a kézbe egyébként ez ilyen politikai vetülete is van manapság ennek a dolognak, de mi most a színházról beszélünk, meg a művészekről.

[00:34:41]Igen, én kiterjeszteném, tehát hogy lehet haragudni arra, aki aki ott van, és visszaél ezzel a lehetőséggel, de én egyrészt kétszer én megtapasztaltam a közösség passzivitását, sőt etették ezt a történetet, de ugyanúgy, ha ha a Vígszínházat nézem, akkor felteszem a kérdést, 20 évig miért nem szóltak az emberek?

[00:35:03]Tehát, mert én mondjuk elmegyek egy adott helyről, vagy az egyik az én egyik történetemben én álltam ki egy bántalmazott mellett, akinek aztán nagyon komoly balesete is lett, és és végül is rám haragudott mindenki, hogy én miért állok ki azért, akinek egy 600000 Ft-os comnyaktörése lett.

[00:35:19]És és én ott álltam, hogy ja, hogy most itt szóval, hogy én vagyok az ellenség.

[00:35:27]Tehát igaziból én lettem bántalmazott azáltal, hogy én megvédtem a bántalmazottat.

[00:35:34]Úgyhogy én én azt mondom, hogy a közösség, vagy nem nincs közösség, hanem a az embert tömeg neköszönhető az, hogy valaki hatalmat kap és azzal visszaélhet.

[00:35:45]Cakó Ádám.

[00:35:48]Visszatérve az eredeti kérdés, egyetértek virággal, röviden válaszolva, ezek többnyire szakmailag megkérdőjelezhetetlenül jó, jók.

[00:36:03]És közben hogy azért kapnak hatalmat vagy igazgatói pozíciót, mertogy őt őket a szakma elismeri, hogy ő jól rendez, ő egy jó rendező.

[00:36:12]Ugye azt szoktam mondani, hogy az étterembe kihoznak eléd egy gyönyörű gyöngyödző tyúkhúslevest.

[00:36:17]Azt nagyon jó ízűen elfogyasztod, megeszed, de utána meg tudod, hogy a szakács beleköpött már nem már, hogy úgy picit visszajönne.

[00:36:29]Tehát hogy ez ilyen, hogy gyönyörű, nagyon szép, tényleg, csak emberileg nem.

[00:36:36]Te mit éreztél akkor, amikor az ez a bizonyos válfás rendező, nem is tudom, hogy nevezzem, őt megint elővették, és ő megint aktív, és megint rendez, és az ő tetteinek semmi úgy úgy szólán alig lett következménye, tehát hogy gyakorlatilag megint beigazolódik az, hogy nincs következménye így gyakorlatilag semminek.

[00:37:00]És ezt mondjuk tőled is meg fogom majd kérdezni, virág.

[00:37:02]Igen, igen.

[00:37:05]Azért tulajdonképpen őt őt eltávolították, mert hiszen akkor már igazgató volt egy másik színházba, őt eltávolították, nem rendezhetett, tehát azért azért ő megkapta a magáét.

[00:37:19]Viszont máshol láttam, hogy hogy próbálkozik, meg csinálja a műsorait.

[00:37:25]Akkoriban ez nekem rosszul esett.

[00:37:25]Igen.

[00:37:28]Tehát, hogy ez tényleg egy rossz érzés, hogy hogy mások miért nem ismerik föl, hogy ezt az embert nem szabad odaengedni, nem szabad alkalmazni se vidéken, nem bérelhet ki semmilyen termet, hanem maradjon csöndbe legalább, ha már börtönbe nem került, ahol a helye lenne, mert a magyar jog nem adre lehetőséget.

[00:37:46]megoszlanak itt a vélemények ö itt, ahogy ülünk ebben a grémiumban is, hogy ezek a bűnelkövetők, akik akik hát bántalmazták a az alkalmazottaikat, ezeket az embereket végképp ki kellene taszítania a szakmának, vagy nem tudom, járjanak kanosszát, változzanak meg, menjenek terápiára, és utána esetleg visszakúzhatnak?

[00:38:07]Tudom, hogy itt más emberek mást gondolnak.

[00:38:09]Gregor Bernadet.

[00:38:12]Igen.

[00:38:12]Ez nagyon érdekes dolog.

[00:38:12]Kíváncsi voltam egyébként, hogy enem itt válaszolsz, hogy hogy milyen szembesülni azzal, amikor amikor látod, hogy lehetőséget kap valaki, vagy én megmondom őszintén nektek, hogy miután én így egyedül fölneveltem két gyereket, úgyhogy mindig társulati tag voltam, és mindig 80 helyen dolgoztam, és ez most is így van, és nekem ennem mindig volt egyfajta egzisztenciális szorongás, hogy én tudjam teljesíteni azt, hogy mi jól legyünk, hogy én meg tudjam teremteni.

[00:38:39]Ö nekem az az érzés, és ez nem lehet, hogy nem jó egyébként empatikusnak lenni, mert akik bántalmaznak, azok nem empatikusak veled, hogy te mit szenvedsz el.

[00:38:47]De el tudom képzelni, hogy az, hogy kitaszít valakit a a szakma úgy, hogy te soha többet ne kerülj a környezre, hanem menjél el és kezdjél el valami, miközben tanultál, csináltál valamit évtizedeken keresztül, sodródjál egy olyan tulajdonképpen ne legyen pénzed meg ilyesz.

[00:39:06]Tehát, hogy hogy nem nem tudom, tehát hogy hogy nem kéne empatikus.

[00:39:09]Ez nagyon most ahogy már beszélek róla, érzem, hogy nem jó út a azzal, aki aki másokat bánt, azzal együtt érezni.

[00:39:19]Én csak ezt mondom, hogy nem tudom.

[00:39:21]Tehát amit te itt felsoroltál, hogy hogy egy ideig legalábbis ellhetetleníteni, ha megváltozik esetleg lehetőséget adni terápiára küldeni, és amiről beszéltünk, vagy Kriszta is mondta, hogy valószínűleg akiben benne van ez, hogy más embert bántson, és akár ez örömet okoz, vagy legalábbis valami felsőbb rendűségi érzést, hogy ott is van szóval olyan dolog, amivel szembe kell nézni és meg kell küzdeni.

[00:39:47]És persze nekünk is, akik átéltük, és tudod, azon is gondolkoztam, hogy hogy traumákról beszélgetünk, meg elszenvedett dolgokról, meg hogy mi is mehetnénk egy csoportterápiára, vagy külön-külön eljárhatnánk még a 87 munkahelyeink mellett pszichiáterhez meg pszichológushoz.

[00:40:06]De hogy egyébként az ember életében vannak olyan traumák, és nekem az jutott eszembe, hogy én 25 éves koromban elveszítettem az anyukámat, 34 éves koromban az apukámat.

[00:40:14]Tehát az ember életében vannak olyan traumák, amiket te hiába jársz ilyen-olyan szakemberhez, azokhoz sok soha nem fogsz odáig eljutni, hogy hm ezt földolgoztam, akkor most már jó.

[00:40:24]Tehát, hogy van olyan, ami soha nem lesz jó szerintem.

[00:40:28]Virág neked is dolgozik az a több illető, aki annak idején akár a távol, akár a közelmúltban téged megzállt.

[00:40:35]Hogy éled ezt meg?

[00:40:41]Engem végtelenül meglep az a tény, hogy ahogy mondtad, semminek semmi következménye nincsen.

[00:40:49]És és lehet, hogy ez radikális, amit én gondolok, sőt biztos az, de azt gondolom, hogy ezt csak úgy lehet megfékezni, hogyha hogyha kirakjuk azt a stopptáblát eléjük az ilyen ilyen bántalmazók elé.

[00:41:04]Ugyanis azt gondolom, hogy ők a bántalmazók soha nem tudják magukról, hogy ők bántalmazók.

[00:41:09]Ergó nem fog úgy dönteni egyik sem, hogy én elmegyek analitikus terápiába, mert annak van értelme, mert ez már sok volt tőle.

[00:41:18]Tehát nem a is a kognitívnak, mert hanem itt le kell ásni és sok sok pénzért sok évig dolgozni magunkon.

[00:41:22]De mivel ők nem gondol, ők azt gondolják, hogy velük tök oké minden, nem fog elmenni soha, nem is érti, hogy neki miért kéne elmenni.

[00:41:33]Máskülönben láttunk olyat, vagy hát én láttam olyat, meg valószínűleg mindannyian, hogy ez az álságos megváltozás.

[00:41:40]Tehát azt mutatom a külvilág felé, hogy én én már nagyon cuki manó vagyok, de közben ez nem így van.

[00:41:47]Tehát előbb-utóbb ki fog bukni, megint lesz egy olyan szituáció, amikor ő visszaél a hatalmával és szavakkal fog verni.

[00:41:54]Nem tudom a megoldást.

[00:41:57]Én nem, én a magam szempontjából soha többet az életben nem szeretnék bántó emberrel semmiféle interakcióba kerülni.

[00:42:04]És hogyha kerülök, akkor azt fogom mondani, hogy köszönöm szépen, viszontlátásra is kilépek.

[00:42:09]Meg hát bennem az a kérdés is felmerül erőteljesen, hogy mi játszódik le annak a potentátnak a fejében színházigazgatónak vagy más befolyásos művésznek, aki egy közismert bántalmazót föl kér rendezni, akár még annak ellenére is, hogy a színészek tiltakoznak ellene.

[00:42:30]Tehát, hogy ezek az emberek, ezeket az embereket akár egy év eltelik, akár öt év, de felkérésre kérik, hogy ez hogy Kriszta például, hogy neve van, és arra jönnek be a nézők.

[00:42:46]Tehát ez egy gazdaság.

[00:42:46]Ez annyira cinikus, nem?

[00:42:49]Ez annyira végtelenül cinikus.

[00:42:53]Hát ez van.

[00:42:53]Tehát ez a hívhatjuk gerinctelenségnek, jellemtelenségnek.

[00:42:55]Ha lélektanilag kéne kijellemezni, akkor nyilván más szavakkal használnám.

[00:43:00]De hát ez minden tehát és tényleg kedves nézőknek mondanám, hogy ez minden szakmában van, tehát ne legyenek álságosak.

[00:43:08]Tehát én annak idején óvonőként indultam, és a vezetővonő olyan bántalmazó volt, mint annak a rendje, és imádkoztam, hogy vegyenek fel a következő főiskolára.

[00:43:17]Úgyhogy mi most beszélünk.

[00:43:20]Szerintem mi most általános dolgokról beszélgetünk, mert ez az ez amíg amióta ember van mindig is volt.

[00:43:28]Ö nem zavar, hogy általános dolgokról beszélgetünk, nem zavar, hogy nem tudjuk megváltani a világot, mert valahogy a párbeszédet el kell kezdeni.

[00:43:36]De ezt a párbeszédet más fórumokon is elkezdték, és örülök, hogy itt a Magyar Hangstúdiójában mi is tudunk erről beszélni.

[00:43:45]Ádám, azt látom, hogy benned mintha fortyogna a dü.

[00:43:47]Jaj, igen, igen.

[00:43:49]Rosszul látod?

[00:43:51]Nagyon, nagyon rosszul látod.

[00:43:51]Nagyon cak el elgondolkod érdekes mondható, hogy elkezdtél beszélni és ugyanazt láttam, amit magamon, ahogy jön elő a téma és egy tehát, hogy ez úgy nem tudsz ez a vegetatív idegrendszer meg a beidegződések így ez így van.

[00:44:07]Az jutott, bocsánat, csak amit Judit mondott, hogy visszahívják az adott embereket, és hogyha belegondoltok, tulajdonképpen ez is egy nettó visszaélés, mert én vagyok a híres kispista, és visszaélek azzal, hogy én bármit megtehetek, hiszen ti úgy is fogtok engem hívni, mert én vagyok a név.

[00:44:27]Tehát tulajdonképpen ez egy végeláthatatlan körforgás, mert valóban a jól mondja Kriszta, hogy őt fogják, mert név híres, bejön a néző, nem Igen, de de bocsánat, én meg a kolléganőimtől éltem meg azt, hogy ők a pénz miatt ott maradtak abban a darabban.

[00:44:43]És amikor én azt mondtam, hogy de hát vegyétek észre, hogy egy bántalmazó nem vették észre ezt a hatalmas balesetet, ami kész, senki nem tud róla, nincs.

[00:44:54]Majd én kerültem ki a darabból, ők pedig mentek a kis, bocsánat, de lósz pénzért.

[00:45:00]Tehát a lelkiismeretük és a gerincük és a jellemük az az hol van?

[00:45:07]Nem álltak ki egy bántalmazottér, sőt aki megvédte, azt rakták ki.

[00:45:09]Tehát nekem ez volt a legutolsó tapztalatom, és azért mondom, hogy általános, mert igen, meg kell tanulnunk levédeni.

[00:45:16]Én ugyanúgy ki fogok állni a bántalmazottakért.

[00:45:19]Ha kiraknak, kiraknak.

[00:45:22]Ha ha csalódni fogok, csalódni fogok.

[00:45:24]De de hát aztán mondhatni azt is, hogy aztán amikor összefogott egy színházi kollektív a Szent István körü található színház vezetőnője ellen, és ott megtörténtek a a vallomások, a tanúvallomások és a elindult a processz, akkor sem történt semmi.

[00:45:40]Tehát, hogy egész egyszerűen rátérhetünk arra a kérdésre, hogy mikor történhet itt bármi, vagy mi segítene a ti hivatásotokban, milyen intézkedések, hogy hogy ilyen visszaélések vagy bántalmazások ne történjenek meg?

[00:45:59]Idefeden pont Lengyel Tamást hallgattam a kimondjuk a csatornát, Rtl reggeli műsorában volt, és ez a téma is szóba került nyilván többek között.

[00:46:08]Azt gondolom, hogy ő jobban benne van.

[00:46:11]Tehát először is kell egy egy szakszervezet, tehát nem nem nyolc, hanem ami ellátja a feladat, hogy van de állapotban van, nem tud igen.

[00:46:23]Tehát ezt elmondjon Lengyel Tamár nagyon szépen.

[00:46:25]Nem tudnak mit csinálni.

[00:46:28]Kell kell egy etikai kódex, kell egy egy olyan jogrendszer, ami nem az áldoz, ami az áldozatot védi, nem a bántalmazót védi.

[00:46:40]Szóval itt olyan visszásságok van, ez egy komplex dolog.

[00:46:42]És örülök, hogy művésznő írta Nagy Ervinnek, még nem válaszolt.

[00:46:49]Nem baj, mer sok dolga van.

[00:46:49]Ö de hogy hogy végre egy olyan ember van azért, aki nagyjából képben van, akit a kollégái tudnak informálni, ha esetleg ő nincs annyira képben bizonyos dolgokban, mert mert ugye nem látunk bele minden intézmény működésébe.

[00:47:08]Még mire lenne szükség, Kriszta?

[00:47:08]Ö az is elhangzott ebben a beszélgetésben, hogy ezek a bántalmazások mindig krémium előtt történnek meg, mert hát úgy nagyobb a trófea.

[00:47:17]Tehát ö sok ember látja ezeket az inzultusokat.

[00:47:21]Szerinted mire lenne szükség?

[00:47:26]Hát mindenkinek az alapoktól felnőve önbizalomnak kéne, hogy kell, hogy legyen, mert mert mindenki beszari, és ezért nem állnak ki azért, akit bántalmaznak.

[00:47:37]Ezért nem merne merik szóvá tenni, mert akkor én inkább a Vigzínház színésze maradok, és akkor kell az a havi fix, mert az egy biztonság.

[00:47:46]Tehát amíg az emberek nem mernek lépni, és ugyanez van bármelyik szakmában, nem szólok, mert kirúg a főnök, és akkor nem lesz munkám, és való igaz vidéke, hát hol van munkájuk?

[00:47:55]Sehol szerencsétleneknek.

[00:47:57]Ezért jártak így.

[00:47:57]Én most szabolcsi falvakkal tartom a kapcsolatot, falvakban élőkkel.

[00:48:01]Hát nem mertek szólni a szerencsétlen roma emberek a kis 100000 Ft-os bevételük miatt semmiért és olyan szintű bántalmazásokban volt részük, ami ami nagyon durva.

[00:48:15]Ez való igaz, hogy és most visszakanyarodva itt vagyunk Magyarországon és az szóval nem a bántalmazót védem, de a bántalmazó le van azzal védve, hogy hát én most ezt megteszem, de úgy se fog könnyen munkát találni magának az a művész, aki innen elmegy.

[00:48:31]Szóval ezért ez nem tehát nem nem tudunk, vagy nem tudtok egyik színházból a másikba így átmenni.

[00:48:38]Iszonyú kiszolgáltatottak vagyunk.

[00:48:38]Ez minden túlzás nélkül.

[00:48:40]Ö szerintem nagyon nagyon sokan, tehát sok a színész és tehát nagyobb a a kínálat, mint a kereslet.

[00:48:48]És ö és ez ez is adja a visszaélésre való lehetőséget, mert pontosan tudják bizonyos emberek, hogy mindent megtehetek, mert te úgyis itt fogsz maradni, mert kell kiflit venned a boltban.

[00:49:02]És és ezért is lehet az, vagy van is az, hiszen én magam is tapasztaltam, hogy nincs egymás mellett kiállás, mert mert lehet, hogy én sajnálom a kolléganőt, vagy a egyetértek vele, de nem állok oda, mert közben a három gyereket el kell tartani satöbbi, satöbbi.

[00:49:19]Tehát ez egy nagyon-nagyon bonyolult dolog.

[00:49:23]Ezzel ezzel nagyon csúnyán visszaélnek.

[00:49:25]Valóban nem olyan egyszerű a fluktúra, tehát nem tudunk már a-ból b-be menni.

[00:49:31]nagyon nehezen.

[00:49:31]Tehát ez már más világ, és tényleg sokszor az van, hogy a hogy hogy az ember már attól boldog, ha egyáltalán van munkája.

[00:49:37]Tehát ez már nem magától értetődő és nem természetes.

[00:49:41]Most így 2026-ban én is azt gondolom, hogy valamit viszont ezzel kell csinálni és kellene egy olyan fórum szervezett, szakszervezet, nem tudom minek hívjuk, akihez aki komolyan vesz bennünket, tehát akihez lehet fordulni.

[00:49:58]Lehet, hogy én nem vagyok jogi szakember.

[00:50:00]Lehet, hogy hogy kellene új jogszabályokat kreálni, hogy vagy mit tudom én.

[00:50:06]Tehát nem értek ezt, de hogy hogy ez ne ne ilyen pinfügy legyen, ami magá hát jó persze, oké, dolgozd föl, barátom, hanem hanem ez ennek enged hangot kell adjunk, vagy hogy lehessen hangot adni, ne kelljen így egymás között suttyorogni, hanem hanem a be tudjam jelenteni, hogy xy ezt és ezt tett velem ekkor és ekkor.

[00:50:26]És ennek muszáj, hogy legyen következménye.

[00:50:31]Szerintem ezt csak így lehet kordában tartani, vagy így így lehetne.

[00:50:33]Igen, azonban tehát tényleg az elmúlt 16 évben azért így nagyon kevés dolognak lett következménye és már így minden szinten így a hivatalokban meg megrendült a bizalom.

[00:50:44]Tehát én is nem én nem vagyok színéz, de hogyha volt egy problémás ügyem és bejelentést tettem az adott hatóságnál, semmi nem történt.

[00:50:53]Tehát, hogy működő és létező hivatalokra van szükség.

[00:50:57]Berni, neked mi a véleményed?

[00:51:00]akár mondjuk a színművészeti egyetemmel kapcsolatban is nem gondolom, vagy nem tudom, hogy most milyen ott a helyzet, hogy lehet-e, kell-e még meztelenül vizsgázni a vagy sem, de milyen biztosítékokat szeretnél a hivatásoddal kapcsolatban?

[00:51:15]Figyelj, túl sok mindent már nem tudok őt hozzáfűzni, mint amit elmondtak.

[00:51:18]egyébként azon gondolkodom, hogy én én például azt hiszem, hogy még soha életemben így kollégákkal nem ültem le erről az egész dologról beszélgetni, és olyan jó volt benneteket hallgatni, és olyan jó volt, olyan jó volt, hogy hogy bátran mertetek-e erről beszélni, és és hogy most nem azt érzem, nekem voltak kétjeim ezzel kapcsolatban, hogy most ki kell rakni, nem kell, mert én attól is félek, hogy még azért is bántanak, ha elmondom, hogy bántottak.

[00:51:40]Tehát hogy ez biztos, hogy nem jó.

[00:51:43]Tehát, hogy ezt lehessen olyan helyre fordulni, ahol tényleg komolyan vesznek bennünket.

[00:51:47]A másik, hogy mondtad Ádám ezt az etikai kódexet, hogy amikor kiraktam ezt a posztot, akkor egy fiatal egyetemi tanár, barátom, aki művészetterápiás önismereti csoportokat vezető rám írt, és mondta, hogy a beszélgetéshez csak ilyen mankóképpen, hogy hogy az egy fontos mondat, hogy érzésekkel nem vitatkozunk.

[00:52:08]Tehát ami érzésünk van, az azt megkérdőjelezni, hogy úgy van-e, vagy nincs.

[00:52:14]A másik, ami nagyon fontos volt, hogy mindenkinél máshol van a határ.

[00:52:19]Tehát ahogy te is mondtad, Virág, hogy van olyan osztálytársad, aki ja most mit hiszel?

[00:52:24]Hát most nekem is van olyan osztálytársam, akit meg se karcolt az egész, sőt van olyan osztálytársam, akit nem is bántottak.

[00:52:30]Tehát ahogy ahogy mondod, akinek aki nem ezekkel az élményekkel jött ki.

[00:52:33]Tehát, hogy szerintem ezekről érdemes beszélgetni, meg meg alaposan át átrágni, meg én ha még csinálsz kerekasztalbeszélgetést másokkal, meg mások csinálnak, én azokat meg fogom nézni, mert nekem is nagyon sok erőt ad egyébként.

[00:52:47]És az, hogy mi ezzel nem vagyunk egyedül, sőt azt gondolom, hogy szerintem nem akarok százalék-os arányt mondani, de a szakmánk 80% fölötti része egyrészt van ilyen élménye valamilyen úton, módon, másrészt meg azért ebben valahogy egyetértésben vagyunk.

[00:53:02]És ami miatt szerintem meg itt összejöttünk, az pont a következmények nélküliség.

[00:53:06]Tehát, hogy erről már volt szó, ezt már mondtuk, ezt egyszer már felvállaltuk, egyszer már kinyitottuk a pofonos ládát, hogy elmertük mondani, hogy baj van, és hogy nem történt semmi ezután, és abba a reménykedemén, hogy majd fog igen.

[00:53:23]Tehát, hogy nem szabad, szóval nem nem fásolhatunk bele.

[00:53:26]Addig kell menni, amíg amíg amíg valami van, meg beszélni kell róla.

[00:53:30]Szeretném lekerekíteni ezt a beszélgetést azzal a kérdéssel, ilyen bocsinálta pszichológus módjára, hogy mondjátok el, hogy mit éreztek a beszélgetés után.

[00:53:40]És most én is szeretnék egy megosztást tenni, noha én nem vagyok színész, de hú 21 évesen én megnyertem a riporter kerestetiket, és volt egy híres hírhead producer, akivel manapság nem lehet találkozni az utcán, mert máshol van.

[00:53:56]És hát ő engem és az egész kollektívát nagyon csúnyán bán bántalmazott verbálisan.

[00:54:02]És azt kell mondanom, hogy 21 évesen én ott tűrtem ezt az egész légkört az angol utcában, és hát utána én mentálisan teljesen összeomlottam, tehát szerintem kaptam ott egy kisebb idegösszeomlást és és azóta is, hogyha erre az emberre gondolok, akkor összerándul a gyomrom.

[00:54:22]És megtörtént az, hát nem most, mert már évek óta nem találkozhatunk vele, hogy láttam az utcán és bizony átmentem a túloldalra, tehát valamilyen szinten át tudom érezni azt, amiről most meséltetek.

[00:54:35]No ha nekem nem kellett vizes pólóban állnom előtte, csak úgymond a szavakkal bántott.

[00:54:40]Ádám, hogy érzed magad a beszélgetés után?

[00:54:45]Jaj, köszönöm szépen.

[00:54:45]Az jutott eszembe, hogy én azt láttam, ezt a riporter kerestetik műsort, és e zseniális voltál, imádtalak.

[00:54:50]Jaj, de nem azért meséltem.

[00:54:53]Tudom, tudom, csak hát hadd mondjam el, hát büszkékedjek el, hogy hogy minden kérdésre tudtad így a választ.

[00:54:58]Hát ez zseniális volt.

[00:55:00]Én nagyon büszke voltam, hogy létezik ilyen magyar ember, aki tényleg szép ki fogjuk vágni.

[00:55:04]Jó, mert ez nem rólam szótam ki a jól érzem magam.

[00:55:10]Én nagyon szeretek erről a témáról beszélni.

[00:55:12]Tényleg szeretek.

[00:55:12]Nem csak azért, mert hogy belőlem kijön és egy picit megkönnyebbülök, hanem hallom a kollégákat is, és szerintem ezek mind előremutató beszélgetések.

[00:55:24]Egy-egy lépés, szerintem ezek a beszélgetések többet értnek, mint mondjuk egy bírósági tárgyalás, ahol olyan emberek döntenek olyan dolgokról, ami nem tehát nem ismerik, nem tudják, hogy ez milyen.

[00:55:37]Köszönöm.

[00:55:37]Kriszta, benned milyen érzések szabadultak most fel?

[00:55:39]Nem tudom, hogy felszabadultak-e.

[00:55:41]Én eleve igyekszem magam felszabadítani.

[00:55:43]Tehát 1000er dolog jár a fejemben.

[00:55:45]Egyrészt innen ölelem Sáros Di Lilát, aki ugye azért kellett utána terápiára mennie, hogy feldolgozza az országot, tehát amit tettek vele.

[00:55:52]És közben meg nekem meg az például tök jó érzés, hogy mondod a karate edzőt.

[00:55:57]Én például egyszer vele összevesztem, mert én tanítottam egy ilyen bizonyos OKS iskolában, és én a tanítványom mellett álltam ki, és ő számonkérte, majdnem így megfogta a grabancomat, hogy hogy képzel, hogy a diák mellett állok ki.

[00:56:13]Tehát bennem ez a jó érzés megvan, hogy én mindig is ki fogok állni emberekért.

[00:56:18]Köszönöm, hogy itt voltál.

[00:56:19]Remélem magamért is.

[00:56:21]Marjai Virág, szerintem ez egy nagyon fontos téma, és én azért nagyon örültem, amikor megkerestél engem, mert erről muszáj beszélni.

[00:56:30]És megkönnyebbültél, vagy még nehezebb?

[00:56:32]Most nem nehezebb.

[00:56:33]Nem nehezebb.

[00:56:33]És annál inkább sem nehezebb, hogy szerintem az ember, amikor átélt egy traumát, akkor hajlamos azt gondolni, hogy egyes egyedül van azzal a dolog.

[00:56:43]Tehát, hogy hogy csak én vagyok ilyen nyomorult a föld kerekségén.

[00:56:47]És akkor ezzel nem akarom azt mondani, hogy ti is azokban, vag, hanem hogy hogy olyan rá rácsodálkozó, vagy nem is tudom, hogy hogy uramisten, ez mással is megtörtént, hogy akkor tényleg nem az ember nincs egyedül.

[00:57:02]És nyilván ha még azt ha azt mondtad volna, hogy 100 színészt meghívsz ide, három pillanat alatt megtudtál volna, mert mert nagyon sokan vagyunk.

[00:57:09]És szerintem az iszonyú menőség, hogy erről beszélünk, mert a mai napig van olyan, aki aki erről nem beszél inkább.

[00:57:18]Igen, bocsánat.

[00:57:18]És egymásnak kell segíteni, hogy a vonzás törvényét megállítani, és ezzel, hogy te kimered, ja, nekem is van, oké, de tudjuk nemet mondani.

[00:57:27]És hogy mik a jelek?

[00:57:30]Igen, azt megtanulni.

[00:57:32]És ezért kéne mediátor és szakember segítség, hogy ne meg tulajdonképpen a szégyen a legpusztítóbb érzés, hogy az áldozat mindig szégyenti lát, hogy ez megtörténhetett vele.

[00:57:46]Milyen lúzer vagyunk, ő a hibás, ő a hibás.

[00:57:48]Ezt mindannyian tudjuk.

[00:57:48]És hogy a szégyenből nem nagyon lehet egyedül kijönni.

[00:57:54]Tehát, hogy próbáljuk meg valamilyen szinten áttörni a szégyen falait, hogyha ilyen nagyon pátoszos akarok lenni.

[00:58:01]Berni benned most milyen érzések vannak?

[00:58:04]Én megmondom őszintén, hogy hogy én még mikor jöttem idefele, még akkor is gondolkoztam rajta, hogy jaj, most ki kellett nyitni a pofonos ládát, most jó ez, hogy mi erről beszélgetünk, de most határozottan azt érzem, hogy nagyon-nagyon jó, hogy erről beszélgettünk.

[00:58:17]És köszönjük, hogy kiírtad.

[00:58:20]Hát ki az, aki jön?

[00:58:20]Köszönjük szépen.

[00:58:22]Ne viccelj.

[00:58:22]Tehát ez és egyébként még az is bennem van, hogy sokan várják egyébként ezt a mostani interjút.

[00:58:26]Kaptam ma is üzeneteket, meg ottak a megosztás alatt is.

[00:58:31]Bennem ilyenkor mindig van egy pici félelem azzal, hogyha kikerül, na majd akkor ott a kommentelők mi mindent fognak.

[00:58:38]De ezt e de szerintem egyrészt nem igen, hogy nem kell elolvasni.

[00:58:40]Ö, tehát bennem még mindig van, tehát még mindig ott van, hogy most beszélünk valamiről, és szerintem ö a saját megéléseinkről beszéltünk, ami a leghitelesebb tud lenni.

[00:58:52]Tehát nem azt mondtuk, hogy mi hallottuk, hogy a hallotta a nem tudom kicsoda, hanem mindenki személyes történetet és személyes megélést osztott meg.

[00:59:01]De bennem például még mindig ott van az, ahogy egyébként kiraktam ezt a mostani posztot, rögtön a nem tudom kinek a kije rögtön mit tudom én odaírt valami a név mellé tehetség is kellett volna, vagy tehát hogy ez az első néhány hozzászólásban benne volt.

[00:59:15]direkt nem vettem ezt le, vagy nem töröltem, mert ez nagyon-nagyon jó lát lelet arról egyébként, hogy az emberek hogyan hajlamosak reagálni arra, hogyha te elmondod, hogy egyébként neked vannak rossz érzéseid bizonyos dolgokkal kapcsolatban, és nem is kellett semmit csinálnom, ottgytam, majd azok, akik engem nagyon szeretnek, azok úgy is elintézték ezt az egész dolgot, de hogy ebbe lehet szerintem bízni, hogy a hogy a jó érzés meg a meg a nem tudom, tehát ez ilyen pátoszos lenne most itt azt mondani, hogy hát de hát azért mindannyian nem arra vágyunk, hogy bennünket szeressenek.

[00:59:49]Hát mi azért mentünk erre a a a pályára, mert mi adni akarunk azoknak, akik bennünket néznek, meg azért szeretnénk azt, hogyha bennünket szeretnének azért meg valami.

[01:00:01]Tehát nem tudom.

[01:00:01]Szóval, hogy ez olyan jó lenne, nem tudom, hogy ilyen létezik-e, ilyen idealizált világ, amit én elképzelek, hogy hogy a színművészetén is olyan legyen az oktatás, hogy akit oda felvesznek, annak azt mondják, hogy hogy mi vagy hogy mi benneteket választottunk, mert bennetek láttunk valamit, ami miatt ti jók vagytok, ti erre alkalmasak vagytok, és hogy legyen már az, amit egyébként bebizonyított számtalan munka, hogy lehet úgy alkotni, hogy az emberek szárnyaljanak, és ne egymást bántsák.

[01:00:30]Ádám te bocsánat, csak hogy mi nem a szakma ellen vagyunk, hanem pont a szakmáért.

[01:00:36]Tehát az a lényeg, az a célunk, mert ami velünk megtörtént, az megtörtént.

[01:00:40]Feldolgozzuk, pszichológ satöbbi, de hogy a következő generációval ne, mert minek?

[01:00:45]Hát ne?

[01:00:45]Ühüm.

[01:00:46]Nagyon nagyon nagyon szépen köszönöm, hogy itt voltatok.

[01:00:48]Én annyit tudok búcsúzó vagy végszó mondani, hogy őszintén elmondtátok a megéléseiteket, és akkor most jöjjön a szakma, meg jöjjön a döntéshozók, és várjuk a lépéseiket.

[01:01:00]Köszönöm a figyelmet.