György Zsombor: Bayer Zsoltnak sokat kellene dolgozni kevés pénzért, de ez büdös neki – Kultúrtáj

[00:00:00]Az ez normális dolog, hogy hogy úgy működnek szerkesztőségek, ny ezek propagandatermékek, hogy hogy ezt mi adófizetők kiálljuk és utána ellenünk hergelnek.

[00:00:08]A valódi magyar nemzet 80.

[00:00:10]születésnapjára szervezett konferenciára, akkor ugye már pont bezártalap fizikailag berontottak, mint egy ilyen horda, berúgták az ajtót és ott elkezdtek ordibálni és kamerázni mindenkit és meg is állítottak minket maszkos, gépfegyveres emberek, és ott kiszállították, én meg ott gubosztottam a hátsó ülésen, mutogattak felém, meg mondtam, hát ez szuper, csak így visszajött az ember és annyit mondott, hogy no problem, és mentünk tovább.

[00:00:47]Kulrtáj, a Magyar Hang kulturális műsora FORBenedekkel.

[00:00:56]Üdvözlöm önöket.

[00:00:56]Mai vendégem György Zsombor, a Magyar Hangfőszerkesztője.

[00:01:00]Szia!

[00:01:00]Köszönöm, hogy eljöttél.

[00:01:01]Szia!

[00:01:01]Köszönöm szépen a meghívást és köszöntök mindenkit.

[00:01:04]Bocsánat.

[00:01:04]Beszélgetésünk apropója.

[00:01:04]Új könyved, első regényed, társbérlet.

[00:01:10]Ezt fogjuk kivesézni, de mielőtt még elkezdenénk, ahogy azt megszokhatták, kérem önöket, hogy amennyiben tehetik támogassák a magyar hangot, fizessenek el a lapra, iratkozzanak fel a YouTube csatornánkra, kövessenek bennünket a Facebookon és vásárolják könyveinket.

[00:01:22]Nagyon szépen köszönjük.

[00:01:22]Hát valószínűleg nem csak én fogom úgy értelmezni, vagy úgy is értelmezni a regényt, mint egy ódát a az újság, a klasszikus újságíráshoz.

[00:01:29]És arra gondoltam, hogy kezdésként a környezetről, a befogadói környezettel indítsunk.

[00:01:35]A klasszikus hagyományos napilapos formátum működését idézett föl.

[00:01:41]A 70-es években indul a történet.

[00:01:41]A a gyökerei mélyebb messzebbre nyúlnak vissza, de mondjuk, hogy akkor indul.

[00:01:47]Mit gondolsz, hogy hogy éled meg azt, hogy mindezt egy olyan környezetben olvashatjuk, amikor hamarosan már nem lesz Magyarországon napilap, klasszikus értelemben vett politikai vagy közéleti napilap.

[00:01:58]Azért ha belegondolunk, ez egészen döbbenetes, hogy hogy Európában azért nem nagyon van ilyen ország, ahol lenne napilap.

[00:02:06]És ugye sokan mondják, hogy hát a papíralapú újságírásnak vége van, de hát azért az európai minták azt mondhatják, hogy ez nincs feltétlen így.

[00:02:13]Tehát, hogyha estek is a példányszámok, de hát ha csak a környezetünket, vagy kicsit drágábban értelmez a térségünket nézzük, akkor akkor azért azt akár a cse piacot nézzük, ami hozzánk talán leginkább hasonlítható úgy mind a múltját méretét, gazdasági helyzetét mutatva.

[00:02:29]Á, persze hát a polgárosodás ott ugye más utat járt be, meg más szinten áll, de még mindig jobb, mintogyha Auszriához mérnénk magunkat.

[00:02:39]Szóval, hogy hogy ott azért ez még egy bőven létező műfaj és és az sem igaz, hogy egyébként az online az át tudta volna venni egy az egyben a nyomtatott lapoknak a a szerepét.

[00:02:52]Itt ugye oltatlanul beszélnünk kell a finanszírozástól most a független lapok esetében, hiszen a a legnagyobb magyarországi online kiadók is örülnek, hogyha ha ilyen 10000ben mérhető az előfizetőiknek a száma.

[00:03:09]És hát gondoljunk bele, hogy nem is olyan régen.

[00:03:11]Tehát amikor mondjuk mi a pályánkat kezdtük, hát mondjuk én 2002-ben kerültem a akkori régi magyar nemzethez, hát akkor ugye napi 80000 példányban fogyott a lap hétvégén 90000 fölött.

[00:03:25]Tehát, hogy ilyen ilyen számokat, és ez egy laps és a népszabadság ugye fölött volt és működött a népszava is, meg a magyar hlap is politikai napilapként.

[00:03:35]Szóval ezeket a számokat most, hogyha összeadjuk a a teljes előfizetői bázisát annak a négy-öt nagy kiadónak, akik már átálltak, akkor adja ki talán a azt, ami korábban egy év volt.

[00:03:48]És hát a a minőségi újságírásnak óvhatatlan az alapja az, hogy legyen előfizető, legyen olvasó, aki hajlandó, ha nem is nagy összeget, de valamit áldozni arra, hogy hogy olvasson.

[00:03:55]És hát ez ez egy ez egy borzaszóan szomorú helyzet, de hát ugye azért Magyarország gond ez nem egy egyedi eset, tehát ha belegondolunk, ugye abból például nincs nemzeti légitársaságunk, tehát hogy most nem lesz értelmezhető napilapunk sem.

[00:04:14]Szóval hát igen, ez ez egy szomorú látleet arról, hogy hol tart ma Magyarországon a hát ez a kultúra.

[00:04:23]Tehát én szerintem kár ezt szétszcincálni egészen a a a sajtót, a minőségi sajtót, azt muszáj a a kultúra részének tekintenünk.

[00:04:32]Tút-t, hogyha nem így teszünk.

[00:04:34]Meg egy ezzel különbséget is tudunk tenni.

[00:04:36]A propaganda meg a a gyenge minőségű bulvár és a valódi újságírás, a valódi sajtó között, ami igenis a kultúránknak a része.

[00:04:46]Csak nem így bánunk, vagy a a döntéshozóali szint nem így bánt vele eddig.

[00:04:51]És mert az olvasói bázis ugye nagyon szűk Magyarországon.

[00:04:57]Hát polgárosodásban ott tartunk, ahol ezért ezért fontos, hogy ha már a kultúra részének tekintsük, akkor akkor talán azt se tartsuk ördögtől valónak, hogyha valamilyen ilyen típusú támogatási rendszer is kialakul majd előbb-utóbb körülötte, és nem a propagandából meg a a közmédiának csúfolt szintén csak propagandába folyik el számolatlanul az a sok-sok 10 milliárd Ft.

[00:05:22]Ugye van most egy ilyen terv a kormány asztalán.

[00:05:25]Remélhetőleg a sajtó alap létrehozásával próbálják finanszírozni, hogy ettől mit vársz, és mindazok alapján, vagy mindazok után, amit elmondtál, hogy hogy milyen kultúrája, milyen hagyománya van mindennek, egy sajtóalap jelenthet-e megoldást?

[00:05:36]Hát ugye megoldást önmagában nem, de egyelőre ugye ez a nem találtunk ki még ennél jobbat.

[00:05:44]Ugye ezt a demokráciára is szokták mondani.

[00:05:45]Tehát a a megoldás ugye azt jelentené, hogyha ha a a társadalomnak minél szélesebb rétege döbbenne rá, hogy hogy kultúrát fogyasztani, jó, ismereteket szerezni, jó olvasni, színházba járni, moziba járni, jó.

[00:06:01]és fejlesztjük vele az egyeniségünket, a gondolkodásunkat, a kreativitásunkat satöbbi.

[00:06:06]De hát ugye ez ez sokkal nehezebb elérni egy társadalomban, mint mint azt mondani, hogy viszont akik fogyasztanak kultúrát és hát akiknek mindig minden mindig meg kell köszönni, tehát nagyon fontos, hogy ők vannak, léteznek sokan azért szerencsére, tehát hogy még ezeket a független szerkesztőségeket, színházakat, közösségeket ugye életben tudták tartani.

[00:06:30]Ö de látva azt, hogy mennyi pénz elment, teljesen fölöslegesen iszonyú mennyiség, és ennek a töredéke kellene csak ahhoz, hogy hogy például vidéki szerkesztőségek ugye fenn tudjanak maradni.

[00:06:41]Tehát azért itt itt itt fókuszáltan róluk van szó.

[00:06:46]Nem a elstrandolt és ttetett napilap családról beszélünk.

[00:06:51]Ugyanarról a néhány szerkesztőségről, akik még talban tudtak maradni néhány nagyvárosban, nincsenek sokan szinte az egy kezőnkől meg tudjuk számolni, hogy hányan vannak.

[00:07:02]Ha ők megszűnnek, akkor akkor gyakorlatilag megszűnik a magyarországi vidéki újságírás, vagy nem is biztos, hogy ez a vidéki szó ez ez megfelelő, mert egyébként akár budapesti kerületekre is vonatkozhat ez.

[00:07:11]mondjuk úgy, hogy a helyi, a lokális újságírás megszűnhet, ami ami egyébként szintén csak Európa megannyi helyén hát ugye egy egyfajta érték, ugye akár a lapok nevei sugalják azt, hogy az adott mely régiójában készülnek, és attól még lehet, hogy országos témákat is feldolgoznak, de ugyanez igaz mondjuk a kulturális sajtóra, tehát miközben mondjuk egy színház vagy egy film tudjuk az is problémás terület, de mégis csak elvben kaphat ugye állami támogatást.

[00:07:47]Aközben mondjuk az a sajtó, amelyik beszámol a működéséről kritikákat, recenziókat közel azt pedig nem kap.

[00:07:56]És hát sokan ugye meg is szűntek már, de belegondolunk abba, hogy például könyvkritika vagy filmkritika, színházkritika műfaja, hát mennyire visszaszorult az utóbbi időben?

[00:08:07]Tehát vannak persze még ilyen végvári harcosok, meg ugye a magyar hangban is jegyzünk ilyen cikkeket, meg van még pár laptársunk, ahol ilyenek olvashatók, de hát ez megint csak egy amúgy napilapos műfaj is.

[00:08:19]Tehát az a napilapok mindegyike annak idején ugye közölt meg gyakorlatilag minden lapszámba közölt kritikákat, recenziókat.

[00:08:29]Ez az, amit megint csak az online lapok, ahol az a kattintás vadászható hatatlanom jelán van még, hogyha amúgy minőségi sajtóról is beszélünk.

[00:08:38]Hát sokkal kisebb számban jelenik meg.

[00:08:41]Üm ugyanakkor ez azért valószínűleg nem csak a nyilván a polgárosodásnak is része, vagy annak a polgárosodás hiányának is része, de azért itt az anyagiakat sem vagy anyagiakról sem feledkezhetünk meg.

[00:08:51]Ugye az általad felsorolt kulturális termékek ma már nagyon sokszor nagyon soknak megfigyel megfizethetetlenül drágák.

[00:08:57]Hogy mondjuk ennek milyen következményei lehetnek szerinted?

[00:09:01]Mondjuk rövidtávú következményei?

[00:09:03]Ez így van.

[00:09:03]Borzasztó drága.

[00:09:03]És az is jellemző egyébként, hogy a a kultúra fogyasztó réteg most nyilván vannak kivételek meg tehát nem lehet általosítani valamennyire mégis azért inkább a középosztály vagy a akár a középosztálynak a nem feltetlenül a fölső része.

[00:09:20]Tehát valóban ma egy pedagógusnak, egy újságírónak, egy könyvtárosnak, tehát humán szférában dolgozó embernek kulturát fogyasztani az nagyon sokba kerül.

[00:09:27]Ez tény.

[00:09:27]Mondjuk ezen belül pont a a sajtóhoz, amik azért még mindig nem túl drága.

[00:09:33]Tehát itt azért ilyen havi 1500, 2000 Ftokról beszélünk.

[00:09:41]Tehát az még mondjuk egy egy színházjegyhez képest most már nem ritkán a 10000 Ft-ot is meghaladja, de látok már olyan színház jegyeket is sima, tehát nem valami cirkuszi produkcióról beszélünk, hogy 20000 Ft a belépőjegy, és két embernek az 40.

[00:09:56]Tehát, hogy hogy ezek ezek elképesztően magas összegek ennek a társadalmi lételnek a számára.

[00:10:03]Ez valóban így van.

[00:10:06]Mi ugye a magunk területéről tudunk beszélni.

[00:10:10]Ugye igyekszünk a lehető legala alacsúlyabban tartani az árakat pont azért, hogy hogy hogy azért lehető legszélesebb réteg számra elérhető legyen.

[00:10:19]Üüm a kicsit elmozdulva akkor vagy a a regény felé ugye egy magyar nemzet újságíró áll a történet középpontjában ő tárja föl majd azokat az eseményeket, amiről majd később még szótünk.

[00:10:29]A és most itt a magyar nemzetről kérdeznék, hogy említetted, hogy hogy ott kezdted a munkát, a munkásságod nagy része a ahhoz a laphoz kötött köthető.

[00:10:38]azt, hogy éled meg, hogy hogy ugye napilapokkal együtt a magyar nemzet is feltehetően eltűnik, egyelőre heti rendszeresség jelenik meg meg, de hát aztán ki tudja, hogy mi lesz, és hogy hogy tehát a kérdés inkább arra, leginkább arra vonatkozan, hogy mit hogyan hogyan éled meg azt, ahogyan a ahogyan a bukott kormányzat beszántja ezt a propaganda termékét.

[00:11:00]Hát ö igazából lelkileg ez annyiban nem üt meg, mert hogy a magyar nemzet már régen megszűnt 2018-ban, tehát azóta nincs magyar nemzet.

[00:11:09]Tehát, hogy igazából az, hogy a ezt a nevet viseli egy propagandakiadvány, ez a lényegen nem változtat.

[00:11:18]Tehát ez csak az ő pofátlanságuknak volt az eredménye, hogy ezt a patinás nevet előbányászták.

[00:11:23]a ugye a végülis a joguk megvolt hozzá, de de kísérletet sem tettek arra, hogy legalább legalább úgy tűnjön, mintogyha egy minőségi lapot próbálnának előállítani.

[00:11:34]Darig még volt ugye a szombati melléklet, ami még még valamennyire ebben az irányba mutatott, de aztán ugye azt is beszántották és mind megjelenésében, tipográfiájában, mind aztán pláne tartalmában ez egy ez egy ócska propaganda lap volt mind végig ezzel a fejlécel.

[00:11:55]Hát itt ugye én is olvasom ugye a fórumokat, a a a kommenteket, és és látom ezt a fajta ilyen tanástalanságot a a fideszes, hát a békközepes olvasók részéről, hogy most mi történik.

[00:12:08]És persze próbálják ugye az új hatalom számlájára írni ezt az egész történetsort, hogy ugye elbocsátási hullámkezdődőt, meg ugye akár be is zárnak szerkesztőségek, meg felroják azt a hátul következetesen lebaloldalizott, leballi liberálisozott mindenki másnak, hogy kárörvendenek.

[00:12:27]Pé szerintem itt kárörvendéstől nincsen szó.

[00:12:32]Én senkineknek nem kívánok semmi rosszat.

[00:12:34]Csak, hogy most is olyan olyan képtelenségek jelennek meg, hogy persze ezeknek a bizonyos ballliberálisoknak és mindenki másnak nekik jut finanszírozás.

[00:12:45]euró milliárdokat kapnak, meg ilyen egészen szűreális dolgok jelennek meg a a kommentmezőben.

[00:12:50]De hát ezeket ezek emberek 100énak ezrének a véleménye.

[00:12:54]Tehát valószínűleg a Fideszes B közép tényleg úgy gondolja, hogy a a kormánytól független sajtó az az dúskál a vagyonokban és így táskákbanják be ezeket az euró milliárdokat.

[00:13:08]Holott elő szó sincsen.

[00:13:08]Tehát most előállt egy olyan helyzet, hogy hogy meg kell próbálniuk a piactól megélni.

[00:13:18]Tehát senki nem tiltott be semmit, senki nem mondta azt, hogy valami nem jelenhet meg.

[00:13:22]Annyit történt, hogy a a Döntön a Media Worksho egy egy intézkedést, hogy meg hogy elvágta a pén elzárta a pénz csapokat.

[00:13:32]Hát most ne tegyünk már úgy, mintogyha ez más esetekben ne történt volna meg.

[00:13:36]És nem azt mondom, hogy ez jó, ez nem normális dolog, hogy egy kormányváltása az ilyen strukturális változásokat okoz, mondjuk a kulturális életben vagy a sajtóéletben, mert ez nem jó.

[00:13:45]De hát üdv a piacon.

[00:13:51]Tehát ezt mi is megcsináltuk.

[00:13:51]Tehát hogyha van arra a bizonyos sajtótermékre vagy arra a közösségre igény, akkor tessék megpróbálni.

[00:13:57]De az, aki a pénzcsapok elzárásának lényegen a másnapján, azt mondja, hogy végünk van, megszűntünk, hát akkor ő eddig az állam csápjain élt.

[00:14:09]Ezt eddig is tudtuk persze, de hát ez ennek a nyílt beismerése.

[00:14:10]Hát az ez normális dolog, hogy hogy úgy működnek szerkesztőségekny ezek propagandatermékek, hogy hogy ezt mi adófizetők kiálljuk és utána ellenünk hergelnek.

[00:14:21]Hát mindannyian emlékszünk, hogy miket kaptunk annak idején a fejünkre, meg hogy itt jöttek ezekkel, hogy itt a a mikroadománymezők, meg a gurulódollárok, meg emlékszünk ezekre a sok gúnyos, gusztustalan megjegyzést, amiket kaptunk a részről, holott nem tettünk mást, mint tényleg a olvasóinknak köszönhetően.

[00:14:42]Fortintól forintal próbáltunk előre jutni és felépíteni egy egy új szerkesztőséget.

[00:14:46]Hát próbálják meg ők is.

[00:14:49]Ha sikerül, akkor akkor azt jelenti, hogy van erre igény.

[00:14:50]Hajrá!

[00:14:53]Egy ezt már nem először kérdezem meg ebben a műsorban a előtted itt járt Polyák Gábornak is költettem.

[00:14:57]Viszont szerintem érdekes kérdés, úgyhogy azért azért téged is megkérdezek erről, hogy a szolidaritást ugye az úgynevezett balliberális sa ajtótól várja a a most megszűnőben lévő médiumok összessége, de vajon ők szolidárisak voltak-e azokkal, akik nem velünk, azt tudjuk, hogy nem, de hogy azokkal a munkatársakkal, akiket akiknek most útil költnek a talpára, tehát például Hut Gergely vagy Bajer Zsolt, mutatott-e szerinted bármiféle szolidaritást vagy együttérzést azok felé?

[00:15:26]Hát ezek az említett nevek lehetnének azok, akik az élére állnak valami újnak.

[00:15:30]Tessék megpróbálni.

[00:15:30]Sokat kell dolgozni kevés pénzzér.

[00:15:32]Ez tudom, hogy büdös nekik.

[00:15:35]Hát de egyébként akkor tényleg emlegessük már fel ezeket az eseteket, hogy hogy ők a magyar nemzet, a valódi magyar nemzet 80.

[00:15:42]születésnapjára szervezett konferenciára, akkor ugye már pont bezártalap fizikailag berontottak, mint egy ilyen horda.

[00:15:50]Berúgták az ajtót és ott elkezdtek ordibálni és kamerázni mindenkit.

[00:15:53]A volt televízió műsor, amiben arról értekeztek, negyed órán keresztül, engem például néven nevezve, meg az email címemet nyilvánosságra hozva, hogy hogy az ilyen embereket leszokás háborús időben lőni.

[00:16:10]Tehát, hogy azért ilyenek ilyen ilyen ügyek voltak, amikor még a szerkesztőségünk egy olyan bérelt irodában működött, ami egy ilyen utcafrontos, üveges iroda volt.

[00:16:17]Nem egyszer fordult elő, hogy a a az ember kinézett az ablakon, és azt látta, hogy egy kamera néz be, mert ezt éppen nem tudom, vágóképeket forgattak az aktuális lejáratásunkhoz, miközben tényleg azon küzdöttünk, hogy a nyomdaszámlát ki tudjuk fizetni.

[00:16:35]Tehát miről beszélnek ezek?

[00:16:38]Tényleg miről egyébként meg tehát az, hogy sajtón belüli szolidaritás tényleg értelmetlen.

[00:16:42]Hát itt nem sajtó.

[00:16:42]És én tényleg nem kívánom a kisembernek a a bukását.

[00:16:47]Én nem mondok olyat, mint annak idején ezek a nevezett urak, hogy mi menjünk el autófényezőnek vagy masszőnek.

[00:16:52]Ez a maximum, amit mi ebben az országban elérhetünk.

[00:16:53]Nem nevezek senkit poloskának, meg nem akarok sosem látott megtorlást sem kilátásba helyezni.

[00:17:01]Ezek mind konkrét idézetek, ugye.

[00:17:06]Én egyszerűen annyit mondok, hogy hajrá.

[00:17:09]Nézzük meg, hogy mennyit érvtek a piacon.

[00:17:13]Hát nézzük.

[00:17:13]És akkor most térjünk is át a szépirodalomra.

[00:17:15]Ezek után ahogy azt már részletekben említettem, ugye a 1970-es év 70-es évek elején indul a könyv.

[00:17:24]És ahogy azt a bemutatón, ugye azt itt tartottuk a könyvbemutatótól Dévény Istvánnal beszélgettél, ott kiderült és valószínűleg azért nyilván az olvasók, akik szeretnek önéletrajzi szálakat keresni egy-egy műben, ezt meg fogják tenni itt is.

[00:17:39]De akkor most előzzük meg a találgatásokat, mennyiben önéletrajzi, illetve mennyiben családtörténeti, mennyiben saját személyes élményeken alapul a regény?

[00:17:50]inkább ez utóbbi, tehát én ezt nem érzem önéletrajzinak, tehát hogy felmerült, hogy én esetleg benne vagyok a sztoriban.

[00:17:56]Én én nem semmilyen terrem nem volt.

[00:18:00]És úgy merem azt is mondani, hogy nem vagyok benne.

[00:18:02]Nyilván a személyes érintettség az az benne van.

[00:18:07]És a történet háttere az az valóban egy ilyen családi szál, mert hogy ez a bizonyos ház, ahol ez döntően játszódik, ugye az egykori len körült, ma Erzg körült.

[00:18:21]Ebben a házban én is laktam egy rövid ideig egyébként.

[00:18:24]Azért nagy szüleim ott éltek majd 40 évet.

[00:18:29]Itt a háttért aztától te is említetted, hogy ugye ennek azért van egy háttér sztorija.

[00:18:32]Ugye hát az a azért azt ugye tudni kell, hogy ezek a társbérletek ugye úgy festettek, hogy a a legkülönfélébb társadalmi helyzetű családokat összezsúfolták egykori ilyen nagypolgári lakásokban, ilyen három- négy szobás lakások, ugye és minden család ugye kapott egy szobát.

[00:18:54]Közös volt a konyha, közös volt a fürdő, közös volt a WC.

[00:18:58]És akkor itt még ugye ezek a jelen történelm is szereplő egyébként valós ingatlanok.

[00:19:03]Ezek még ugye jobb állapotok voltak, mert itt legalább ezek a vizes blokkok, ezek bent voltak ugye a a lakásban.

[00:19:09]Ez sem volt feltétlen mindenhol így.

[00:19:13]És hát az én én nagyszüleim, akik akik egyébként valamennyire ugye mintaként szolgálnak ehhez az alapsztorihoz, ami egyébként maga a történet is valós eseményeken alapul.

[00:19:28]ők ők ugye vidéki emberként nyugat-magyarországiak voltak, Sopron, illetve Csepreg a két eredő.

[00:19:38]Ők ők mint rendszer ellenségei voltak.

[00:19:41]nagyapámat a a hadifogságba hurcolták, amikor jött volna haza 1950-ben a Szovjetunióból, akkor a a határon a a az ávósok leszedték, vagy hát az akkori megfelelőjük és és hát ugye mint egykori katonatisztelt meg akiről egyébként mind utólag megtudtuk, mert kikértem az erre vonatkozó papírokat, ugye még a hadifogság alatt is ugye jelentettek.

[00:20:07]Ö hát ugye mint a rendszer ellenségét meg aki ideológiai nem kellően képzett, hát leszedték a vonatra és akkor még három évig elküldték Kazinsbarcikára kicsit még a rendszert, illetve a a gyárat építeni, és ő például 53-ban jött haza csak.

[00:20:25]Tehát azért ez már ugye a a vége volt.

[00:20:28]És így akkor ő 53-ban nem is mehetett vissza a szülővárosába, tehát ő Győrig engedték, és akkor Győrben megint leszedték.

[00:20:37]Akkor már szerencsére nem huccolzolták el, csak annyit mondtak, hogy ő ennél nyugodtabb, de nem mehet.

[00:20:41]Nyilván attól tartva, hogy hogy diszidálni fog.

[00:20:46]Hát a család meg Sopronban élt, úgyhogy akkor a Győrben tudott találkozni a a családdal.

[00:20:53]akkor ismerte meg a a akkor már nyolc éves lányát, az én anyámat, és az ő budapesti életük az kisebb kitérőkkel az gyakorlatilag innen indul, hogy hogy ugye mindent hátrahagyva el kellett hagyniuk a korábbi életkörülményeiket, és hát akkor Budapesten próbáltak szerencsét bekerülve egy ilyen tanácsé tulajdonú társbérlet egy szobájába hárman.

[00:21:21]És így ebben a bizonyos társérletben élt, és akkor itt már belekanyodunk ugye a könyv történetébe.

[00:21:27]Élt egy egy idősebb női páros, illetve élt egy anya a lányával.

[00:21:34]És akkor ugye ez a ez a sztori, ami egyébként ugye a a végére derül ki igazából a könyvben, hogy mi is igazából, de körül a lány körül ö forog.

[00:21:48]akit ugye én nem is nevezek meg a a a történetben, és ennek is van azért üzenetértéke, hogy ennek a lánynak miatt nincsen neve, merthogy pont ez a fajta ilyen hát ez a kiszolgáltatottság, hogy mit mit érezte a 50-es60-as kora, 70-es években Budapesten vidékiként, szegényként a rendszer ellenségeként vagy a rendszer től teljesen idegen figuraként hát semmit igazából ugye annyi változás volt itt a 70-es évek elejétől, hogy egy picit azért ilyen értelemben kezdett lazulni a rendszer, hogy akkor már ha valaki amikor eltűnt egy ilyen társbérletből bajnoknál fogva, akkor az ugye itt a lakás válság enyhítésére beindultak különféle ilyen programok, akkor nem feltétlen telepítettek be egy újabb családot a a többieknek a nyakára, hanem a ilyen eset esetben, ha mondjuk indokoltnak látta a tanács, például gyermek volt a családban, akkor akkor már előfordult ugye, hogy hogy kiutaltak mondjuk még egy szobát.

[00:22:54]És ugye az én családom esetében is ez így zajlott, hogy hogy aztán meg tudtak szerezni ugye újabb szobát, és akkor már picit enynhült ez a nyomás.

[00:23:02]De hát most tényleg a mai életfeltételeinkkel képzeljük azt el, hogy két vagy három vadrigent családdal kell megosztanunk egy lakást, ami egyébként én nem is a miénk.

[00:23:14]Szóval azért ezek ezek elég borzasztó helyzetek voltak.

[00:23:17]Igen.

[00:23:17]Egyébként ha annyit elárultok, én is egy olyanban élek most egy olyan lakásban, ami egykor illetve annak egy része részében, ami egykor négy, talán négy családra volt felosztva.

[00:23:28]Közük az egyik az eredeti tulajdonos, akik ugye azt valamikor megvették és ők lakták, de hát aztán a tanács másként gondolta.

[00:23:33]De ugye azt, ahogy a hátlapon is olvasható, és ezzel talán akkor annyi akkora nagy titkot nem árulunk el, hogy történik két tragédia, ami után elkezd nyomozni a már említett újságíró.

[00:23:42]Ez a tragédia is egy, tehát erre mondtad azt, hogy ez ez a valóság, ez is valóság alapon nyugszik.

[00:23:49]Tehát ez ez is ez is így történ maga a a az egyik tragédia az valós alap valóságos eseményeken alapul.

[00:23:59]Tehát ami körül forog ez az egész történet, és ami a végére reményeim szerint úgy összeállen képpé, maga az eset az megtörtént.

[00:24:07]És ugye a azt is ugye elmondhatjuk szerintem anélkül, hogy a a elárulnánk, hogy pontosan mi is a vége a a a történetnek, ami ott már persze rengeteg ficiós szállal keveredik.

[00:24:19]Ez mégis csak egy regény.

[00:24:23]Ugye az a hát ez az abortusz helyzet.

[00:24:26]És ha már ugye a lapokkal kezdtük, nagyon érd érdemes egyébként a kolabeli lapokat előszedni, vagy hát ugye digitális formában ugye az arcanomon ezek elérhetőek.

[00:24:38]És anélkül, hogy bármilyen szinten felmentenénk az akkori korszakot, mert nem nem tehát véletlenül se mondja bárki azt, hogy itt nem tudom, mentegetjük a a KDL korszakot.

[00:24:48]Nem erről van szó, de érdemes olvasgatni ezeket a lapokat, mert hogyha túljutunk az első blokkon, a címlapon, ahol nem tudom a a hazafias névont aktuális jelentéseiről szó van szó, meg arról, hogy a nem tudom a pártdelegáció milyen fontos tárgyalásokat folytatotta a cselovák elvtársakkal, tehát ilyen teljesen érdektelen dolgok.

[00:25:08]Hogyha ezeken túljutunk, akkor kimondottan érdekeles, tanulságos cikkek megjelenettek.

[00:25:15]Akkor már társadalom ábrázoló cikkek megjelenettek.

[00:25:19]És én merem állítani, ezt vállalom, hogy a 71-es magyar nemzet belső oldalain jobb minőségi, úgy tetszik kritikusabb cikkek jelentek meg mint a most ezt a nevet viselő lapnak a hasábjain az utóbbi években.

[00:25:32]És ugye itt azért két nagyon fontos téma három uralt ezeket a cikkeket.

[00:25:40]Most az egyik az a mi ügyünk szempontjából kevésbé érdekes, ez a különböző mezőgazdasági meg a vidék helyzete.

[00:25:46]De a lakáshelyzetről és például az abortusz kérdésről nagyon érdekes írások jelentek meg akkoriban is kritikus írások.

[00:25:57]Tehát például simán megjelent a magyar nemzetben olyan cikk akkor, hogy az újonnan épülő ilyen blokk vagy dobozkocka, betonházak ugye 70-es években járunk, ezeknek a minősége például nem jó.

[00:26:13]Én azt merem állítani, hogyha most a az előző kormány által indított lakásépítési programban mondjuk ilyen minőségi problémák merültek volna fel, azt a magyar nemzet nevét viső lap nem i volna meg olyan részletessége, hogy ezek a hibák milyenek.

[00:26:28]illetve hát ugye az abortusz helyzettől, ami hát ennek az regénynek a középpontjában áll, mint téma, szintén fontos cikkek jelentek meg akkoriban.

[00:26:39]Ez egy óriási probléma.

[00:26:42]Hát nyilván és nem akarok ennek most a a az értékrend meg ideológiai megítélésébe belemenni, de de hát elképesztő tragédiák zajlottak.

[00:26:53]Ugye Magyarországon 1956 óta van legálisan abortusz.

[00:26:59]Előtte is hát rengeteg megszakítást végeztek, de hát ilyen otthoni körülmények között nagyon sokan belehaltak ebbe, vagy nagyon slyos szövedményei voltak, több bűneset zajott, hogy ez egyébként megislett az irodalmat, tehát ennek ugye azért vannak nyomai a hazai drámairodalomban, például hogyha akár Sarkadrire gondolunk, ugye, és és hát a 70-es években is még nagyon-nagyon sok abortuszt végeztek, akkor már elben legális volt ezt kórházakban elvégezni.

[00:27:36]Maga az abortusz bizottság, mint kifejezés, az csak 73-tól létezik, amit ugye a a dalból ismerhetünk, de hatalmas szám volt.

[00:27:46]Tehát a a 70-es évek elején azért ilyen évi évi közel 200000 milli megszakítást végezték.

[00:27:52]Ez ugye most ilyen 20000 körüli szám, tehát azért gondoljunk vele egy tízszeres szorzó volt volt akkoriban.

[00:27:59]És egyébként megnyi nyugati országban még csak ezek után engedélyezték egyébként a a kórházi, tehát legális körülmények közötti végrehajtását a Egyesült Államokban is, vagy Franciaországban is, csak a 70-es évek közepén.

[00:28:12]Tehát amikor ez a történet játszódik, akkor Magyarországon ez már lehetséges volt.

[00:28:18]De hát a ahogy azért még most is ugye sajnos vannak ilyen példák, hát akkor aztán pláne volt, hogy hogy ha már erre került sor, akkor akkor sem normál körülmények között.

[00:28:32]És ugye nagyon sokszor ezek a ezek a ezek az esetek ugye a a az anya halálával is áztak.

[00:28:40]ahogyan ez itt is történt, és ez valóban megtörtént.

[00:28:42]Üüm a dokumentarista stílust a magyar nemzetből vett idézetekkel, illetve cikrészletekkel is erősíted, a páratlan oldalakon szerepel a a kornak megfelelő, az adott adott időszaknak megfelelő cikk, ami a vietnámi háborútól kezdve az említett abortuszon át nagyon sok minden témáig, hogy témára kitér.

[00:29:06]Ezt miért érezted vagy gondoltad fontosnak, hogy ezek megjelenjenek?

[00:29:11]Hát igazából ezek il a hangulatelemek, ezek ilyen teljesen valós idézetek, tehát ezek ezek a a megjelent korabeli sajtóból származnak.

[00:29:17]Szerintem ez egy ilyen jó átlett, hogyha ezeket közben elolvassuk, hogy egyébként milyen hangulat volt az országban, hogyan így azt akkor a a sajtó bizonyos jelenségektől, mi foglalkoztatta a a társadalmat.

[00:29:31]ilyen kis sajtótörténet érdekesség, hogy akkor az ilyen bűnügyi híreket vagy baleseti híreket is mennyire máshogy írzták meg.

[00:29:37]Tehát, hogy men minden részletezve volt, tehát hogy a özvegy kis Gustávnét Tót Bendegus, nem tudom segédmunkás motorjával elsorta, és tehát hogy minden személyes adatot leírta, kinek mi volt a foglalkozása, hány éves volt, satöbbi, satöbbi.

[00:29:53]Ugye hát ez ma már ugye törvényileg sem lehetséges, meg hát teljesen máshogy írunk ugye újságot, de emellett érdekes volt látni, és akkor most még egy ilyen sztorit ide hozok, amit akkor megírt a sajtó, ez egy nagy botrány keveredett belőle a 70-es évek elején, hogy hogy a egy Heves megyei elmegyógyintézetből kihoztak munkára fogható betegeket.

[00:30:19]Ugye a kartonyukat rágízták, hogy nem tudom, táborba viszik őket, vagy ilyen ilyen terápiás kezelésre mennek, de valójában a Balaton hozz vitték őket.

[00:30:31]Hát befolyásos vezetőknek, elftársaknak a weekendházait építeni.

[00:30:37]Ugye akkoriban már elkezdődtek a a parcellázások.

[00:30:42]A az én nagyim is még a gyerekkoromban mesélték, hogy volt ilyen lehetőség, hogy viszonylag utányos áron valatonit el kellett venni.

[00:30:49]Tehát ők ugye tehát nekik így az üzletélethez meg mindenhez, ami ilyen pénzügy meg befektetés, hát neki aztán így lövésük nem volt, és mondták, hogy jaj, hát kell a fenének olyan messze.

[00:30:58]Úgyhogy nekünk így nem lett ugye olcsón balatoni tágünk és már valószínűleg nem is lesz soha, de hogy akkoriban az ilyen ilyen gyár ugye hát a gyári alkalmazottaknak vagy nagyvállati alkalmazottaknak parcelláztak területeket és hát ezekből fűsző környékén a elfttársak meg a vezetők lenyúltak maguknak párat és ott ezekkel a betegekkel építtették föl a a weekendházaikat és ez kiderült és ez egyébként akkora sajtó egész oldalas nagy cikkben feltázt néven nevezve a a az elftársakat, a felelősöket ezért.

[00:31:35]És hát ugye egyébként maga asztal is ugye kis részben, de ott abban a térségben játszódik, illetve hát maga a a a főszereknő meg meg Zala megyei.

[00:31:48]És hát egy picit próbálom ezt a ezt a vidék Budapest hát nem is ellentétet, hanem ezt a hát a az együttélés meg a a városivál válásnak a folyamatát is mutatni, bemutatni, illetve azt, hogy egy kis településen maradt maradt szülő és a nagyvárosban nehezen beilleszkedő fiatal egymással hogyan tud kommunikálni az élet nagy dolgairól, amikor havonta, két havonta, három havonta egyszer látják egymást.

[00:32:16]és hogyan tudnak bevallani egymásnak akár régebbi bűnöket.

[00:32:22]Hát gyakran sehogy.

[00:32:22]És akkor itt szerintem megint mindenki végiggondolhatja a saját életét, hogy hogy ezeket a nagycsaládi ügyeket, amelyek hát akár gyakran szégyenfoltként vannak jelen egyes családoknak az életében, vagy talán mindannyiunk családjában van valami hasonló.

[00:32:42]ezeket a szülők a gyerekekkel vagy a nagyszülők a unokákkal meg tudták-e valaha igazán beszélni?

[00:32:47]Tudtak-e egymással őszinték lenni, vagy ez a amiről nem beszélünk, az nincs, amiről nem tudunk, az nem fáj.

[00:32:55]Alapon csak idővel derülnek ki titkok, ball lépések, félrelépések és egyebek.

[00:33:03]Ezt is próbálom egy kicsit ábrázolni, hogy amikor egy egy gyermek rájön arra már felnőttként, hogy mondjuk a valamely felmenője elkövetett egy hát most azt mondom, hogy bűnt, de egy idézőjelet kiteszek mellé, mert ez megint csak egyelmezés kérdése.

[00:33:20]És akkor lehet ezen gondolkodni, hogy hol van a a bűnnek a határa, mi az, amikor elfogadható, és mi az, amikor nem.

[00:33:26]minden bűn bűncselekménye vagy minden bűncselekmény bűne, hát ezeken úgy el lehet gondolkodni.

[00:33:33]És most a konkrét eseményektől elszakadva egy kicsit ezt ez személyes feldolgozás is, tehát a személyes a családod történetének és annak értelmezésének egyfajta feldolgozása.

[00:33:45]Ez a része fikciós, tehát nánk pont ez nincs, vagy nem tudok róla.

[00:33:48]Ö tehát hogy hogy ez már a úgymond képzelet szüleménye, vagy az ember ugye az emlékeivel dolgozik nyilván, és aztán néha már nem is feltétlen tudod hova kötni, csak megvan egy-egy kép, és akkor azt földolgozod vagy történetet gyúsz belőle.

[00:34:07]De olyan esetek a azért a mi családunkban is így előelő kerültek, amelyekről ugye régen nem tudtunk, csak egy véletlen folytán derült ez ki.

[00:34:16]Most mondj mondok is erre egy konkrét példát.

[00:34:19]Ez a regénytől teljesen független, csak ez egy személyes megélésem, hogy hogy egykor élt távolabbi hozzátartozóról mondjuk kiderült az utólag, hogy őt elítélte a bíróság.

[00:34:38]És ugye erről mi akkor nem tudtunk, ráadásul ugye egy kellemetlen ügy miatt, tehát ez egy lopási ügy volt, és ugye ezek olyan dolgok, amelyeket ugye a közvetlen környezet ugye titkol.

[00:34:49]És amikor ugye ezzel szembesülsz, mert van egy képed arról a egykor régen élt emberről, akiről úgy gondolkozol, hogy náttú ő nem tudom ilyen kedves bácsivalt, aki nem tudom megkált málnaszörtbel és utólag egy ilyen kiderül, akkor ez egy okoz egy ilyen törést.

[00:35:03]Na most ennél ugye nagyobb bűnök is vannak, amelyek ugye utólag ki tudnak derülni, és akkor hogyan éltem ezzel azt a képet, ami benned él arról az emberről, aki lehet, hogy már 10-20 éve, 30 évvel nem is él, tehát nem is tudod vele ezt tisztázni, de hogy kiderül, hogy lehet, hogy ő egy teljesen másmilyen ember volt, mint amilyennek így felszínesen mondjuk megismerhetted.

[00:35:23]Üm több áthallást is találhatunk a a szövegben, amik hát erősen emlékeztetnek mondjuk a jelen korunkra.

[00:35:30]Ezekhöz az egyik, számomra az egyik leghangsúlyosabb a javítóintézetek világa.

[00:35:36]Ez ezért is kerülhetett be bele a történetbe, vagy ez hogy jött?

[00:35:43]Ez óvatatlanul volt ilyenettség.

[00:35:43]Bár én Soptonban olyan helyen éltem, én laktam Soptonban három évig, és a a mi lakásunk az egy nagy javítóintézet mellett volt egyébként.

[00:35:52]Ezt azóta már bezárták és én akkor kapcsolatban voltam javítósokkal, mert cserkészként volt egy őrs, amiben kimondottan javítósok kerültek.

[00:36:03]Hát javítósok, hát nev nevelőintézetes, csak javítósoknak nevezték őket.

[00:36:06]Hát ez ilyen nem felelt meg pontosan a a a jogi kategóriának.

[00:36:15]De hogy hogy az a kép bennem volt, hogy mi mentünk reggel mindig oda a buszhoz a lakásunkból, ők megy ott a rács mögött nem tudom fociztak, vagy ők is készültek a a a napjukra.

[00:36:26]Tehát egy ilyen kép ez ez élt.

[00:36:30]És van is egy jelenet például egy szökéstől, amit én teljesen a képzeletem alapján írztam meg.

[00:36:35]majd már benne volt a számítógépbe, tehát tudom akár így így bizonyítani is kronológiában, hogy hogy nem sokkal később olvastam egy hírt Debrecenből, hogy miként próbált megszökni egy fiatal, és hogyan kapták el, és vitték vissza, vagy tehát vagy büntették meg, és át is küldtem a szerkesztőmnek, hogy hogy nézze már meg, hogy mintogyha az élet, hogy a regény írná az életet, vagy az élet írja a regényt, de hogy hát Ö milyen érdekes lesz, hogy előbb kreálsz meg egy sztorit, és utána ez a valóságban megtörténik szinte ugyanúgy.

[00:37:13]De de ez óvatatlan, tehát ezre nem tagadom, hogy a hogy a a gyermekvédelemnek a a visszásságai, hogy most ugye az utóbbi hónapokban ennyire az előtérben voltak.

[00:37:23]Nem véletlenül kerestem elő egyébként a korábbi évekből cikkeket, mert egyébként sok leírás volt és rengeteg visszásság napvilágra került korábban és a sajtóban, csak nem volt ekkora olyan hírverés még akkor körülötte, meg nem volt igazából nem történt politikai változás ezek miatt, vagy legales nem érdemény, de de óvatatlanul nem véletlen az, hogy hogy relatív hangsúlyosan jelen van a a gyermekvédelem meg ezeknek a nevelőintézeteknek a a a helyzete, a tartan üm a múlt bűneinek vagy titkainak feltárását ugye a már említett újságíróra bíztad íróként ebben a szereplőben megjelensz azért ha nem is nem is a konkrétumok szintjét nem életrajzi vonatkozásként de mint mint egy tényfeltáró újságíró benne vagy hát valamennyire igen, de ez nem volt tudatos.

[00:38:16]Tehát ugye nekem a fejemben megvolt az alapszori, tehát ez a ez a tragédia és ez az egész élethelyzet, ahogy egyébként akkor ugye emberek 100zé éltek bele, leértve az én családomat is.

[00:38:27]Ugy ezt valahogy szeretném megírni.

[00:38:31]És aztán a ugye a sokáig nézzük ugye ez ilyen újság, hogy írói egy ilyen zámai fejlődés történet, ahogy ugye a a fehér lap nem akar megtelni betűkkel, és aztán amikor az úgy elindul, akkor meg megnél nem akar megállni.

[00:38:48]De gyakorlat a bizonyos első leütés, ugye volt is ilyen címmel egy kiváló újságos szakmai könyv, amit Tót Szabost töltöm egykori kollégánk jegyez.

[00:38:56]Tehát ez a bizonyos első leütés, ez ez néha nehezebb, mint mint utána a oldalaknak a sorát megírni.

[00:39:04]Tehát egy picit úgy a regény az így így születik szerintem mindenkinél, bár különbözőek vagyunk, hogy hogy azért ott nem tudod feltétlen az elején, hogy mi lesz a vége.

[00:39:12]Van egy történet, van egy ágondolás, hogy vannak képek, amiket szeretné belevinni, de aztán utána ugye ez úgy úgy alakul, íródik a a fantáziád alapján, de ennyi igazság van benne, hogy hogy ez a bizonyos Gábor ugye ez a főszereplő, és ugye próbál megküzdeni azzal, hogy őt elismerjék, hogy ő valahogy ki tudjon törni abból, hogy ilyen utolsó kis fiatalként kávét főz a szerkesztudatnak, meg esetleg kis híreket jegyez név nélkül.

[00:39:43]vagy elküldjük a legunalmasabb témákat feldolgozni.

[00:39:49]És ő ugye akkor olvassa a vietnámi háborúról szóló híreket, meg hallgatja a nagyöregeknek a a sztorijait, és ugy azon mélázik, hogy beámulva ki az esőbe, hogy hogy hát ha mondjuk el tudna menni és akkor onnan tudósítana, akkor ő mekkora sztár lehetne, és akkor elismernék őt.

[00:40:09]Ö ezek ezek a küzdéseim természetesen nekem is megvoltak.

[00:40:15]Meg szerintem azért a mindenkinek, aki úgy elhivatottként bekerül úgy a semmiből egy ilyen egy ilyen világba, és keresi a helyét, a kapaszkodókat, és nehezen éli meg azt, hogy hogy éveken át igazából nincs igazi elismerés, hanem hát ott vagy az utolsó senki, ha éppen olyanunk van, akkor kidunk, ha olyanunk van, akkor akkor mindegy, dolgozzál, mert végül is szorgalmas vagy, megítatod ma is a kissíreket.

[00:40:39]Szóval, hogy ebből ugye az ember próbál valahogy kitörni.

[00:40:43]És egyébként valóban én is ilyen hus k éves voltam, amikor máig két évvel a a lapnál dolgozor úgy gondoltam, hogy dobjunk egy nagyot, és én mondjuk fogtam magamat, és elmentem Afganisztánba saját megspóolt pénzemből hátizsákos turistaként lényegében.

[00:41:03]És akkor ugye tudósítottam a a ez ugye már a tából bukása után volt a az akkori választásról.

[00:41:13]És ez ez azért később is meghatározta, hogy hogy nagyon rákaptam az utazásoknak az ízére.

[00:41:18]Tehát gyakorlatilag a folyamatosan azt terveztem, szerveztem, hogy hogyan tudnék eljutni a világ különböző válság gócaiba.

[00:41:28]Ezt valahogy ugye ki is kellett fizetni.

[00:41:30]Ezt vagy támogatta valamennyire alap, vagy nem, vagy lehetett egy kicsit mozogni, akkor még így rugalmasabban a repülőjegyeket szerezni így-úgy.

[00:41:38]Ö és akkor ugye persze ez ez engem nagyon motivált.

[00:41:42]És akkor a következő 10 évben gyakorlatilag ugye a félvilágot be tudtam járni.

[00:41:46]Tehát olyan helyre jutottam el, ahova azért azért kevesen.

[00:41:49]Tehát ilyen 70-nél több országból tudósíthattam nagyjából 10 év alatt vagy 15 év alatt.

[00:41:57]Ess hát olyan olyan olyan helyzetek és helyszínek voltak, amik hát utólag elmesélve nagyon jó, hogy ezeket az ember megéli, de hát egyébként ezek nem voltak feltétlen veszélytelenek és borzasztó emberi drámákkal találkoztam közben, de hát ez egy kihívás volt.

[00:42:13]Tehát mondjuk például bejutni Gázába akkor, amikor a vöröskeresztes kontakt aznap reggel a biztonsági helyzettel hivatkozva lemondja azt, hogy hogy velük tudjak a helyszínen mozogni, és akkor ott állsz h évesen a a belépési engedéllyel a kezedben, hogy hogy most akkor mit csinálj, és meghozod azt, hogy egyébként senkinek nem javasolható döntést, hogy akkor is bemész, hogy akkor megcsinál csináltam például és akkor az első hogyha borult minden terv, tehát ami le volt szervezve azt így minden mindent töröltek és aktú az első ilyen szimpatikusabbnak tűnő nagyszakálas taxissal a nagyjából 20 szavas között szókincsünkkel megegyezünk abban, hogy mit szeretnék és ő ezért mennyi pénzt kér.

[00:43:01]És ugye és akkor ugy itt töltöttem el egy napot annak idején Gázában háborús körülmények között emlékszem, hogy hallgatta a rádiót és a lövöldözés ment a rádióban, és kérdeztem, hogy ez micsoda, és mondta, hogy nagyjából hát, hogy nyugodjak, megmegyünk oda.

[00:43:16]Én mondom, jó, hát akkor meg nyugodtam.

[00:43:18]És akkor be is mentünk egy olyan zónába, ahol a két palesztin szervezet egymást lőtte, meg így a taxinkól így mentünk és meg is állítottak minket maszkos, gépfegyveres emberek és kiszállították, én meg ott gubasztottam a hátsó ülésen, mutogattak felé meg mondtam, hát ez szuper, csak így visszajött az ember és annyit mondott, hogy no problem és mentünk tovább.

[00:43:42]Szóval, hogy hogy azért voltak ilyen helyzetek, vagy Libanonba bementem, amikor a Izrael először bombászik 2006, és akkor még hát pont a Bentlétemor már nem bombáztak, de még előző nap igen.

[00:43:57]És és még akkor ment a romeltakarítás, és a a 30 plus fokos melegben ugye a a halottaknak a szaga jött föl a romok alól, amit ott bontottak le.

[00:44:07]éppen éppen a a szem láttára is, hogy bejutottam olyan kórházba, ahol kezeltek olyan sérülteket, akiket foszforbombás, támadás éztésen nagyon durva égési sérüléseket szereztek.

[00:44:20]Afganisztánba is visszatértem még utána kétszer.

[00:44:23]Szóval rengeteg ilyen ügy volt, vagy a legkeményebb az a hajti földrengés.

[00:44:25]2010 emlékeim szerint, amikor ugye hát egy hát a történelemben is viszonylag páratlan eset, ha nem is teljesen példátlan, de azért nem gyakori, hála Istennek, hogy egy természeti katasztrófa ugye egy államnak a működését nagyjából megszüntette, tehát a kormánynak több tagja meghalt, az elnöki palota összeroskadt, az amerikaiak bevonultak és hát igazából megszűnt az állam létezni, és meghalt több mint 200000 ember, tehát ennek a lakosának az 5%-a meghalt.

[00:44:56]Tehát hogy ez gond, tehát ilyen ilyen események történtak azért a a a nagyvilágban akkoriban, és volt szerint annyi áldása volt a a magyar nemzetes munkának, hogy legalább ha pénzt nem is feltétlen, de legalább időt adtak.

[00:45:10]Tehát ha az ember ment és ugye adott anyagokat, akkor akkor azért így utazni lehetett, és így én én ki tudtam menni teljesen egyedül, és aztán a a kint is egészszervezeti kapcsolatok révén tudtam mozogni a a helyszínen, de hát ez is egy egészen egészen drámai volt.

[00:45:33]Tehát, hogy tényleg hegyekben álltak a halottak a kórház kertjében, és ilyen tehát hogy azért e ez ez úgy úgy úgy úgy megdolgozza az embert, meg azért itt a így élve az évek azért nem szimplán számítanak, hanem duplán vagy vagy triplán ki is hullott a hajam közben.

[00:45:48]Szóval, hogy hogy ez egy kemény, de de a maga módján meg nagyon szép időszak volt és elképesztő történetekkel.

[00:45:57]Ö amit egyébként valószínűleg érdemes lenne még egyszer úgy összeírni így utólag átgondolva, hogy milyen is volt megy afrikai ország és és ú tehát tényleg elképesztő sztorik.

[00:46:12]Kérdés az, hogy ez érdekel-e még bárkit.

[00:46:14]Hát és akkor még ez egy kérdés ezzel kapcsolatban, ami elsőre eszembe jutott, hogy azért hát ennyi műhelytek szerintem elulhatunk, hogy az életed főszerkesztőként nem ilyen kalandokból áll, hogy ez motiválta a vagy motiválta a regény megszületését, hogy kimozdulj abból a viszonylag szűkre szabott az eddig elmondottakhoz képest szűkre szabott keretek közül?

[00:46:34]Hát ennek terápiás jellege volt.

[00:46:36]Persze, persze.

[00:46:38]Ezt ugye a kalandos nagy utazós időszak után én az itt itthon is írtam meg a nyípostot, tehát azért Magyarország meg a térség is rejti ugye meyi nagyon érdekes történetát, meg hogy a társadalom lábdázolás riport, mint olyan a tényleg a újságí műfolyoknak a a a királynője.

[00:46:55]Szerintem én azt gondolom, hogy ez a leg leg nemesebb és egyben a legnehezebb és igazán jótot írni.

[00:47:04]Én ezt igyekeztem a a magam eszközeivel művelni.

[00:47:08]Tényes való, hogy hogy ez a mostani szerep, ami hát ami úgy jött, tehát én nem készültem én erre megmondom őszintén.

[00:47:16]Tehát nyilván a olyan vágy bennem is volt, hogy hogy jó lenne így szakmailag emelkedni, és mondjuk a valamifajta ilyen szakmai döntéshozatalba bekerülni, tehát hogy hogy számítson az embernek a szava.

[00:47:27]De én erről ennél több nem vágytam át kinek hiányzik az, hogy az utazások meg a riportok meg az emberekkel való kapcsolatok meg az írás helyett a napját azt töltse ki, hogy hogy elezik számlákat utal, útnyilvántartásokat vezet és és egyebek.

[00:47:48]Hát mi ugye egy ilyen értelemben kis szerkesztőség vagyunk, tehát hogy ugye a háttérdit az ugye az a lehető legszűkebb leszott.

[00:47:54]Ö fülként pénzügyi okokból.

[00:48:01]Tehát nekem ezt persze ez nem titok én ezt ezt mindig elmondom, ez nekem borzasztóan hiányzik.

[00:48:04]Tehát az, hogy hogy tényleg újságok tudjak működni, meg hogy írhassak meg mehessek, ez rettentően hiányzik.

[00:48:13]Most én azért több okból is azért örökhöz vagyok kötve.

[00:48:15]Nem is csak feltétlen miatt.

[00:48:20]Ez most egy ilyen időszak az életben.

[00:48:22]Ennek persze örülni kell, hogy van mit csinálni, hogy van egy csapat, meg hogy meg hogy működünk és megyünk előre.

[00:48:28]Tehát ez nem panasz igazából.

[00:48:32]Ugye előtt én írtam egy másik könyvet, az ugye a PS volt, arról is beszélgettünk annak idején.

[00:48:34]Ez ugye egy ilyen néprajzosabb, riportosabb gasztronómiára felhúzott, de igazából is egy országri.

[00:48:42]akkor legalább ugye vissza tudtam térni megannyi olyan helyre Magyarországon, ahol korábban döntően már megfordultam, és és ott volt az, hogy hú de jó lenne még ide visszajönni, mert akkor ugye rohanás volt, valami ügy volt, de hogy akkor egy másik szemszögből kicsit a mindennapokhoz jobban kapcsolatban tudjak anyagokat gyűjteni, és ennek lehet eredménye ez a gasztronómiai riportkönyv.

[00:49:05]A regénynek ugye megvan az a könnyebbsége úgymond, hogy bár ugye a kutatómunkát itt is végzel, de ugye ez a kutatómunka elvégezhető.

[00:49:10]Mondjuk hála az internetnek mondjuk éjszaka, tehát ez ez a könyv ugye nagyjából ilyen este 10 és hajnal 2 közötti sávokban született, amikor amikor idő van meg nyugalom van, de hogy ez a kutatómunka otthon is elvégezhető, meg az írás otthon is elvégezhető.

[00:49:28]És így választottam ő is ezt a ezt a műfajt, de de ha vágyyaim vagy szakmai vágyaimról van szó, akkor az továbbra is a a a riport és az utazás.

[00:49:40]A címben megidézett társbérlet is felfogható társadalomkritikaként, azt hiszem, hogy nyugodtan, de emellett számos egyéb olyan olyan jelenet szereplő és esemény is van a könyvben, amit akár áthallásként, akár párhuzam, a valóságunk való párhuzamként társadalomkritikának foghatunk föl.

[00:49:58]Ez ez mennyire volt szándékos?

[00:50:00]És ezek a társadalomkritikák azért hiába a 70-es években hangoznak el, esetleg mindig előrefelé mutatnak és és a mai napig meghatározhatják a korunkat.

[00:50:09]Ezt ez mennyire mennyire volt szándék a részedől, hogy hogy ilyen kritikát fogalmazd meg?

[00:50:18]Hát ugye azért a szerintem az elmúlt éveknek a legnagyobb drámája, legalábbis nekem egyik legnagyobb drámája volt azzal szembesülni, hogy az emberiség semmit nem változott.

[00:50:27]Tehát az emberek ugyanak, mint voltak.

[00:50:29]azért azt hihettük talán naivan mondjuk így a 2000-es években, hogy hogy azért azután, hogy hogy ez az ország túlélt a meganit diktatúrát és mindenféle teraz a a társadalma ellen, és ezeknek a ter ezeknek a terroroknak az áldozatai vagy elkövetői is legalább érintőlegesen, de megjelennek ugye ebben a történetben.

[00:50:52]Nem független egyébként a valóságtól és az egykori lakóközösségtől, ahol ugye a társadalnak tényleg megannyi szereplője jelen volt.

[00:50:59]Tehát a a a csendes ellenállótól a mindenki által ismert besugóig ugye megvoltak.

[00:51:07]De hát mégis csak talán y a rendszeráltozás után lejtett bennünk egy olyan hit, hogy hogy azért tanult legalább így az európai társadalom, hogyha még tudjuk, hogy mondjuk Afrikában milyen borzalmak is történnek, de legalább az európai társadalom eljutott arra a fejlettségi szintre, hogy tanult ezekből a drámákból, és hogy nem akarja, vagy nem fogja megismételni.

[00:51:25]Jó, a Balkánon aztán csak megismételte, de jó, akkor abból is tanultunk, hogy ú igen, megtörténhet megint Európában, de akkor most már tényleg többet nem fog megtörténni.

[00:51:34]És ehhez képest ugye mi kicsiben, és ezt nem akarom a majd a másik tagmondatban szereplő esethez hasonlítani, de mi is kicsiben megtanultuk, hogy de ezek az emberek, akikről beszéltünk itt a sajtó kapcsán, ezek ugyanolyan gonosztevők, csak egyszerűen nem volt arra szükségük, hogy a jogi környezet nem tette lehetővé, de ezek a figurák, akik minket így virtuálisan lövetni akartak, ezek megtették volna, vagy legalábbis ő valószínűleg gyáva lett volna megtenni, de tapsikolt volna hozzá, hogyha ezt mások megteszik velünk, vagy ha valakit fizikai inzultus ért volna, akkor azt mondták volna, hogy igen, megérdemelte.

[00:52:05]Tehát ezek az emberek semmivel nem jobb emberek, mint akik a akik a 40-es meg az 50-es években végrehajtották azt, amit és hát ugye látjuk azt, hogy mi történik a mi szomszédunkban, Ukrajnában egy egy terror állam által, és hogy de megismétlődnek azok a borzalmak, amik vagy még nagyobb mértékben megismétlődnek, mármint amit a Balkán láttunk, hogy de Európán belül testvér népek egymást 100zra gyilkolják, és egy és egy állam terror hajt végre egy másiknak a területén, és igazából tehetetlenül nézzük ezt ami egy szerintem minden jó emberben egy elképesztő düh egy ilyen egy ilyen ezt a tehetetlenségű dühöt vált hogy nem tudsz mit csinálni azon hogy beszélsz róla meg rázad az öplöd meg nem tudom a kimegész az orosz követség elé meg tudsz ilyeneket csinálni de igazából ez ezzel nem érsz el semmit és ez és ez ez egy borzasztó nyomasztó érzés hogy hogy hogy hogy hogy hogy hogy hogy hogy ezek szerint Ezek szerint nem tanulunk a törtelemből.

[00:53:06]Nincs olyan, hogy elérünk egy fejlődési szintre legalább itt Európában, és azt mondjuk, hogy nem, ez többet nem lehet, mert de megtörténhet.

[00:53:12]És ez borzasztóan ijesztő, és nem tudjuk ugye, hogy akkor netán ez a konfliktus lezáró.

[00:53:16]Reméljük, hogy ez mielőbb megtörténik.

[00:53:20]De mi arra a garancia, hogy akkor 10 vagy 20 év múlva mondjuk még a mi életünkben nem fog valahol máshol valami hasonló vagy bármi egyéb kobbanni?

[00:53:28]Tehát ilyen értelemben az ember, vagy én legalábbis szerintem pesszimistább, mint mondjuk voltunk a 2000-es években, amikor amikor talán úgy tűnt, hogy hogy nem ebbe az irányba halad legalább Európa.

[00:53:44]És hát ebben csalódnunk kellett.

[00:53:44]És hogyha már a múlt hibáinak megismétlése szóba került, akkor mit gondolsz arról, és visszatérve részben a sajtóhoz, ami ami most a médiapiacra, a az újságokra, médiumokra vár, és nem függetlenül attól, amit mondjuk Magyar Péter egy talán szerencsétlennek nevezhető mondatban megfogalmazott, hogy a hogy a Mandiner az egyik a propaganda egyik zászlós hajója, az majd állami tulajdonba kerül, és majd ők fogják megmondani, hogy hogy mit szerke mi kerül bele.

[00:54:13]Ez ezt azért egy gondolatmenet mentén nyugodtan nevezhetjük a a múlt hibáinak megismétlésének, vagy hát pontosabban ez a kérdés, hogy ez vajon az-e?

[00:54:23]Én ezt a mondatát nem tudtam értelmezni.

[00:54:25]Én pont nem is voltam itthon, amikor ezek a mondatok elhangzottak.

[00:54:31]Mert ugye a múlt hetet én Erdélyben töltöttem, mert édesapámat temettük.

[00:54:38]Tehát én ezt nem is tudom értelmezni igazából, hogy mit jelentenek ezek a mondatok.

[00:54:41]már egy szavakat tudom támázni, de de nem tudom, mit akart ezzel mondani a a a miniszterelnök.

[00:54:47]Nyilván a sajtónak azért alapvető kérdés az, hogy hagyják békén hagyják dolgozni.

[00:54:54]És hogyha ez ez ez teljesül, akkor akkor már nagy baj nincsen.

[00:54:57]Hozzáteszem, hogy azért összességében a a légkör az az most már azért sokkal szabadabb.

[00:55:02]Tehát, hogy azért most nyilván a mi dolgunk meg tényleg feladatunk az, hogy a mindenkori rendszert azért ugye bíráljuk meg ellenőrizzük.

[00:55:09]Ezt természetesen meg kell tenni.

[00:55:13]De hogy önmagában az, hogy hogy mondjuk az ember kimegy az utcára és nem ezek a kék plakátok fogadják, vagy egyébként most már, hogyha az M1-et bekapcsolod és nézed, én vagyok elvetemült, hogy néha nézem.

[00:55:25]Hogy azért ott is a gyakorlatilag a választás után pillanatok alatt ugyanazok a fejektek egészen máshogy híreket mondani.

[00:55:31]Tehát, hogy most ilyen többé-kebbé ilyen semleges, unalmas módon elmondják, hogy mi van.

[00:55:37]De nem az a rettenetes gyűlölet cunami dől ki a a televízióból.

[00:55:45]Szerintem már önmagában egy olyan, hogy hogy egy picit hú mintha így mikor így kitavaszodik és akkor nem tudom a cseresznfák fehérbe borulnak.

[00:55:50]Tehát van egy kicsit és és szerintem sokan vagyunk úgy azzal, hogy hogy ezt az élményt, hogy hogy most egy kicsit frissebb a levegő, hogy hogy ezt még akarjuk beszívni ezt a friss levegőt egy kicsit, aztán nyilván lesz megannyi probléma.

[00:56:04]Hát persze lesz, nyilván lesz.

[00:56:07]De hogy most egy kicsit ilyen rossz államnak tűnik ez az egész a maga szűrrealitállításával, hogy tényleg azt mondja az előző hatalom frakcióvezetője, hogy hogy minden eddiginél komolyabb megtorlást kell intézni.

[00:56:18]tényleg 50-es évek, tehát hogy hogy olyan kommunikáció, o nyávhasználat zúdult erre a népre és roncsolta ezt a társadalmat itt itt hosszú éveken keresztül, ami ami hát szerintem most a trauma utáni állapotban vagyunk, ahogy ez így a pszichológiában legíezt, hogyha érténk egy trauma, egy támadás akkor utána jön egy ilyen, ha túlélted, akkor jön egy ilyen, hát ugye az adrenalin benned van, és és akkor ugye ilyen felszabadultságérzés van benned, hogy fel se fogod igazából, hogy mi történt.

[00:56:48]És akkor úgy nem tudom, hogy eltelennek órák, napok, hetek akár, és így végiggondolod, hogy hogy mi minden is történt veled igazából.

[00:56:58]És akkor az úgy úgy rád nehezedik.

[00:56:58]Tehát ezt nem lehet megspórolni, meg fel kell dolgozni ennek a ennek a tent pár évnek a a történetét, mind jogilag, mind lelkileg, mind akkor ugye a saját szakmánknál maradva otthogy ezt az egész hatalmas gépezetet a közmédiával, kesmával, mindennyit, hát ami közpénz 100 milliárdokat emer milliárdokat eménztett fel kimondani egy döbbenet.

[00:57:24]át kell világítani.

[00:57:24]Ez ugye elkezdődött tételesen, mi mennyibe került.

[00:57:26]És hogyha itt itt tűntek el a pénzek, márpedig tűntek, akkor a felelősséget néven kell nevezni, mert hogy úgy nem fogunk tanulni a hibákból, és úgy nem lehet abban a reményünk, hogy nem ismétlődik meg, hogyha ha valamilyen szinten nincsen nem csak jog, hanem igazság is szolgáltatva.

[00:57:46]Ühüm.

[00:57:46]És ugye ez mondjuk a jogi vagy a vagy a a gyakorlati része, de vajon a szellemileg mekkora kárt okozott az a propagandagépezet, ami elérte azt, hogy a azért nagyon sokan a magyar társadalom egy jó része egyáltalán nem bízik a sajtóban, hiszen a sajtó végül is azt jelenti, amit most itt vázoltál röviden, vagy azt jelentette korábban, hogy ez szerinted mekkora károkat okozott, és vissza lehet-e ebből jönni.

[00:58:08]Ez egy nagyon szomorú helyzet, mert egyébként még pont a a diktatúra éveiben, tehát még a rendszerá előtti időszakban is az újságó szakma az egy megbecsült szakma volt.

[00:58:16]És akkor ugye azt látták bele, hogy hogyha nem is a pártlapok vagy hát a leg szigorúbban vett pártlapok esetében, han hogy hogy ugye létezett az a sorok között olvasás egy kicsit a ki 80-as években már ezek a kikacsintások, kibeszélések és ehhez képest ma ugye az újságíró az így az egyik legkevésbé megbecsült szakma, amiben egyébként nagyon sok félreértés van, mert aki úgy beszél az újságok, hogy azok ott úgy is a hatalomfüzetti, úgy is nem tudom korruptak meg hazudnak, ők egyébként valószínűleg nem a valódi médiafogyasztók.

[00:58:46]Tehát közben lássuk ennek a pozitív oldalát is, hogy megjelent viszont több 1000 ember, vagy több 10000 ember, aki viszont nagyon is odaállt a a a független sajtó mellén.

[00:58:57]Nyilván ők többen kellene, hogy legyenek.

[00:58:59]Erről ugye már beszéltünk, de mégis csak ők léteznek, ami korábban nem feltétlen volt ebben a formában, és ők viszont tüzönvzen áttámogatják ezeknek a közösségeknek, szerkesztőeknek a működését, megmaradását, és ők nagyon is bíznak az újság dologban, mert ők pont, hogy azt mondták, hogy a hogy már az ellenzéktől sem lehetett azt várni, meg senkitől nem lehetett igazából várni, hanem az újság dolog, meg esetleg egy-egy ilyen jogvédő szervezet vagy tudományos csapat volt az, akik akiktől lehetett várni valamit, hogy hogy feltárják az igazságat, rámutatnak a a bűnökre, hogy valami esetleg történik, legalább tudjunk ugye róla.

[00:59:35]Tehát van ennának egy ilyen pozitív olvasata is, de tényes való, hogy a hogy nem a leghálásabb dolog ma Magyarországon újságónak lenni, és ennek a szakmának a presztízsét ezt ezt ezt vissza kellene valahogy adni, vissza kéne szerezni és tudatosítania az emberekben, hogy attól, hogy a bulvárban milyen mennyi mocskot láttak, meg azt, hogy a hogy mennyi hazugság és döbbetes anyag jelent meg a a propagandában.

[01:00:03]Tehát tényleg bűn nélkül le lehetettni azt, hogy kitől azt a harmadik világháborút.

[01:00:08]Tényleg?

[01:00:08]Tehát ezt lehetett és nincs semmi következménye.

[01:00:10]Tehát, hogy ezt ne azonosítsák már a a valódi újságírással.

[01:00:14]Tehát ezt a határvonalat nagyon-nagyon élesen föl kell húzni és és el kell magyarázzuk az embereknek, hogy mi a kettő között a különbség.

[01:00:21]Ez reméljük menni fog.

[01:00:22]Utolsó kérdésként térjünk vissza a regényhez.

[01:00:24]Ugye azt mondtam az elején, hogy első regényed, a már említett PS report köet, utána a második könyved.

[01:00:32]Ez ez egy egy feldolgozás, ami egyben akkor le is zárja a mondjuk a regényírói vagy az írói, szép írói munkásságodat, vagy ennek azért lesz folytatása.

[01:00:40]Hát azért nem beszélnék még ilyen, nem használnék ilyen nagy szavakat, hogy szépidői munkásság, ez így túlzás talán, de köszönöm.

[01:00:47]Szerintem nem lehet megtervezni.

[01:00:47]Tehát ugye a na ugye nem vagyok főállású író, valószínűleg nem is leszek az.

[01:00:53]hogyha az embernek vanet témája, akkor persze én nem zárnám ezt ki, mert kedvem az mindenféleképpen lenne írni.

[01:00:56]Én olyanítom azt, hogy azért a a az én terepam az továbbra is inkább a a tény tényírás vagy a a riport jellegű írás lesz, de de történet meg meg ötlet meg az az nekem millió van a fejemben, hogyha majd az élet úgy hozza, hogy idő is lesz hozzá, akkor akkor azért szívesen megírom majd őket.

[01:01:19]Hát szeretettel várjuk.

[01:01:19]Nagyon köszönöm, hogy eljöttél.

[01:01:21]Köszönöm szépen a beszélgetést.

[01:01:23]Önöknek pedig köszönjük a figyelmet, és ahogy az elején is elmondtam, amennyiben tehetik, támogassák a magyar hangot.

[01:01:28]Fizessenek el a lapunkra, iratkozzanak a YouTube csatornánkra, kövessenek bennünket a Facebookon és vásárolják könyveinket.

[01:01:33]Nagyon szépen köszönjük.