Wagner Brigi írónő: Anyám azt akarta, hogy k.rva legyek nyolcadik után – Mindenki függő

[00:00:00]Amikor ugye nyolcadikba jártam, és a felvételi lapot ki kellett tölteni, hogy egyáltalán hova megyek tovább tanulni, akkor anyám közölte velem, hogy menjek el, mer ezt szerint szeretném idézni, menjek el a Velenaszálóba mosogatni vagy kurvának?

[00:00:25][zene] Ez a Mindenki függően Magyarang podcastje függőségekről, szenvedélybetegségről és fellépülésről.

[00:00:32]A mai vendégem Vágner Brigitta írónő, aki szinte valamennyi regényében foglalkozott a szenvedélybetegséggel, hiszen édesanyja maga is alkoholista volt, miután elhagyta őket az édesapa.

[00:00:45]Elnézést, hogy ilyen nagyon durva felütéssel kezdem a beszélgetést, de hát ennek a podcastnek gyakorlatilag ez a témája, hogy van-e kiú a szenvedély betegségből, illetve azok a gyermekek, akik érintettek a szülők révén, hogyan tudnak egészséges lelkületű gyermekké válni?

[00:01:03]Írtam rólad egy életrajzot, gyorsan föl is olvasom.

[00:01:05]Jó, rendben, köszönöm.

[00:01:07]Nekem ehhez már kell szemüveg.

[00:01:11]Vágnerbrig itt a Székesfehérváron született.

[00:01:13]pályafutását már 15 évesen modellként kezdte, majd a Fehérvár Televízió munkatársaként is dolgozott.

[00:01:18]A médiában a rendezvény a médiában és a rendezvényszervezés világában szerzett tapasztalatait később saját vállalkozásában kamatoztatta.

[00:01:30]Az írás és az irodalom iránti érdeklődésére a 2000-es évek közepén bontakozott ki.

[00:01:34]a Héttorony Irodalmi Magazin alapító tagjaként és szerkesztőjeként rendszeresen publikált, később pedig a Népszabadság online népszerű bloggere lett.

[00:01:43]Első szépirodalmi sikereit novelláival érte el, majd hosszú évek munkájában megszületett első regénye az elvágyódás, amely 2021-ben jelent meg.

[00:01:52]A művet tök több szakember biblioterápiás eszközként is alkalmazza.

[00:01:59]Ezt követte 2023-ban a Pim Fiction című szatíra.

[00:02:03]Majd 2025-ben az elidegenítés, amely az elvágyódás folytatása.

[00:02:09]Wagner Brigitta 2007 óta Majorkán él, ahol portréfotósként és fotóművészként is dolgozott.

[00:02:16]És mert említetted a Pink Fictiont, neked egy példányt belőle.

[00:02:20]Köszönöm szépen.

[00:02:20]Ez ez egy szatíra, ha nem tévedek, ugye?

[00:02:23]Igen, nem tévedt.

[00:02:23]És a testképzavarokkal foglalkozik, tehát elég súlyos témákat boncolgat, reményeim szerint humoros hangvétellel.

[00:02:31]Beszéljünk először az elvágyódásról.

[00:02:33]Nagyon-nagyon megfogott engem az a kötet, megérintett.

[00:02:35]Egyébként be is hoznám Karafiát Orsolya barátnőnket, aki hát ugyancsak alkoholista és díszfunkcionális családban nőtt fel, és ezek a sémák nagyon egymásra egymásra rímelnek.

[00:02:51]Nagyon Székesfehérvár, Panelház, Vágyóc.

[00:02:56]a boldogságra, a szeretetteljes légkörre vágyósz a szerelemre és vágyósz egy más életre.

[00:03:05]Azt azért mindenképpen válasszuk ketté a valóságot és a szép irodalmat.

[00:03:08]Tehát azt mindig szeretem elmondani, mielőtt az elvágyódásról beszélünk, hogy az elvágyodás az nem egy önéletrajzi regény, de természetesen rengeteg magamból merített élményszintű anyag van benne.

[00:03:25]Tehát, hogy az élményszintű anyag és a a valóság között az a különbség, hogy igazából csak az érzések szintjén passzol.

[00:03:32]egy leíró jelleggel próbálom meg behozni azokat a azokat az életélményeket, vagy kudarcokat, vagy most a mostani divatos szóval traumákat.

[00:03:42]Ugye most már szinte minden traumaként élünk meg.

[00:03:44]Erről is beszélhetünk egy picit később, hogy mi különbözteti meg a traumát a a rossz élményektől.

[00:03:52]Tehát igazából benne van minden, amit én megélés szintjén a magaménak tudok, de tulajdonképpen egy abszolút fikció az elvágyódás.

[00:04:04]Igen, én Székesfehérváron nőttem fel.

[00:04:06]Igen, passzol ez a tipikus kis vagy nagyvárosi betonrengeteg amiben az emberek nagyjából szerintem mondhatom, hogy egyforma életkörülmények között éltek.

[00:04:20]Ugye a regényemnek a a két éve, amit felölel, az a KKK késelyi kádár korszak, ugye a rendszerváltozásnak az időszaka, amikor már fújnak be az új szelek, már megállíthatatlan a folyamat egész Európában, igazából nem csak Magyarországon mki érzi a változást, de az a fajta megrekedtség, ami ezekre a lakótelepekre egyébként még ma is jellemző, csak most nem Lada el a ház előtt, hanem BMW, vagy nem tudom, valamiuki valami.

[00:04:49]Igen, tehát valami nyugati autó.

[00:04:52]Tehát, hogy igazából az a megrekedség az annyira állandó, hogy hogy szerintem emiatt tudnak nagyon sokan azonosulni az elvágyódással, mert olyan visszajelzést igazából még nem kaptam, hogy valaki egy olvasó azt írta volna nekem, hogy teljesen életidegen, tehát valahol valamilyen ponton mindenki tud kapcsolódni a regényhez, ha nem is feltétlenül azért, mert diszfunkcionális családban nőtt fel, hanem egész egyszerűen abból az okból kifolyólag, hogy annyira ismerős a környezet, hogy tulajdonképpen érti, tehát értjük egymást a könyváltal.

[00:05:27]És ez nekem fontos.

[00:05:29]És ami nekem nagyon feltűnt a könyvben, az a fájdalmasan őszinte hangvétel.

[00:05:31]Ez a kislány egyes egyedül van az összes megküzdésével.

[00:05:36]Igen.

[00:05:37]Tehát édesanyjára nem számíthat, mert az édesanya vagy az alkoholba menekül és a saját fájdalmával van elfoglalva.

[00:05:43]a barátai, nem igazán barátai.

[00:05:46]Tehát gyakorlatilag nincs szociális háló körülötte.

[00:05:53]A könyvben és a saját életemben ez a hasonlóság.

[00:05:57]Ezt szeretik az emberek tudni valamiért, hogy mi az, ami ami amiben hasonlítok a főszereplőmre, akinek egyébként nincsen neve.

[00:06:07]Az nem tudom, hogy feltűnt-e neked, hogy nincs neve.

[00:06:10]És ez is sokkal könnyebbé teszi az azonosulást.

[00:06:15]Tehát, hogy a név nélküli kislánnyal ezen a ponton például nagyon összeharmonizál az ő élete az enyémmel, amennyiben harmóniáról lehet beszélni, hogy hogy gyakorlatilag én is egy marginális státuszban voltam, érzelmileg, társadalmilag, ezerféle szempontból, tehát pont azokban az időkben, amikor ugye meg kellett volna tanulni ezeket a különböző ö társasági viselkedési normákat, akkor egy Akkor egy egy könyvbújó, magába forduló, igazából magányos kislányról beszélünk.

[00:06:49]És ezt ezt igen, jól látod?

[00:06:52]Muszáj megkérdeznem, hogy a könyvben szereplő édesanya a te édesanyád volt.

[00:06:58]Tehát valóban jelen volt az életetekben az alkohol?

[00:07:05]Ennyiben?

[00:07:05]Igen.

[00:07:05]Tehát, hogy nem róla írtam, tehát ez nem az anyámról szól.

[00:07:09]egyeztem első személyben viszont nagyon sok attitűdőt, történetet érzésszinten beemeltem a könyvbe.

[00:07:15]Tehát igen, nálunk is ugyanez volt a helyzet, hogy anyánk nagyon gyorsan szült a 60-as években három gyereket.

[00:07:24]Tehát, hogyha nagyon gyorsan ezt úgy értsd, hogy 25 éves korára már volt három gyereke négy év alatt.

[00:07:30]Tehát ezt most mint nő, így próbáljuk meg feldolgozni.

[00:07:32]Tehát, hogy ott volt egy rendkívül fiatal nő valahol Szabolcs megyében három gyerekkel, akik gyakorlatilag alig tudtak eltartani.

[00:07:43]Pillanatok alatt megszülettek.

[00:07:43]Ne kérdezd, miért?

[00:07:44]Ezt soha nem beszéltem meg anyámmal.

[00:07:46]És aztán anyám ugye Szabolcs megyében éltek, ahogy említettem, és ül a tuséri vonaton, megy munkába, és hallja, hogy Székesfehérváron lakásokat osztogatna.

[00:07:59]És mivel ugye anyám irodista holott ott egy k beszéltek az emberek.

[00:08:02]Aha.

[00:08:03]Tehát, hogy ez a sors, ugye ezt szeretjük, szeretünk erről beszélgetni, hogy mi a sors és mi nem.

[00:08:08]Ö, tehát ül a vonaton és és meghallja, hogy előtte arról beszélnek a szintén munkás emberek, akik ugye ugyanúgy reggel mennek munkába, hogy lakásokat osztogatnak, és akkor anyám ezt így keresztülveri úgy, hogy apám kőműves, anyám irodista, és egész egyszerűen ott hagyják azt a pusztulatos nyomort, mert tényleg szó szerint egy ilyen szobakonyhár szobakonyha, igen tehát fürdoba nélküli nem is tudom, hogy miről beszélünk, mert nekem nem az én megéléseim.

[00:08:40]Én akkor ugye még nem születtem meg, és egész egyszerűen átköltöznek Székesfehérvárra, és akkor rá, azt hiszem, hogy két évre világra hozott engem.

[00:08:48]De volt akkor ott akarat, hogy egy ilyen óriási szintlépést megtegyen az édesanyád, mert ez egy mindenképpen egy hatalmas státusz lépés volt.

[00:08:59]Absolut.

[00:08:59]Hát abszolút.

[00:08:59]Meg hát gondolj bele, a rászorultság, tehát hogy tényleg az, amikor a porban játszanak a gyerekek, és öltöztetni sem nagyon tudod őket, mert mert annyira bezárult körülötted a világ.

[00:09:08]Tehát hogy azért a a 40-50 évvel ezelőtti Magyarországról beszélünk, a keleti részről azért az ma sem egy vidámhely.

[00:09:17]Tehát talán akkor még a abban az időben talán még egyenlőbbnek látszottak az emberek, de hát a nyomor nyomor akkor is nyomor volt, és szerintem nem is volt nagyon más választása.

[00:09:30]És így aztán lett egy társadalmi felemelkedésük, amiben ő úgy érz úgy érezte, vagy hát úgy érezték az apámmal, hogy akkor jöjjön még egy gyerek.

[00:09:39]Tehát, hogy én én sosem láttam, talán kétszer voltam életemben a családnak azon a azon a részén, vagy a családnak azt a részét látogatni.

[00:09:49]Főleg, mert az anyukám, anyja később Székesfehérvár környékére költözött, tehát nem is nagyon volt ok visszamenni, tehát hogy én ebből kimaradtam.

[00:10:00]Viszont a lenyomatát meg nagyon-nagyon éreztem.

[00:10:04]Igen.

[00:10:04]A szüleid boldogabbak lettek Székesfehérváron, tehát hogy jobban érezték magukat úgy a hétköznapokban.

[00:10:11]Figyelj, biztos, mert ugye lett egy fürdőszobájuk, ahol csempe volt a falon, és megnyitották a vizet, és jött a meleg víz, vagy a csapot, bocsánat, és jött a meleg víz.

[00:10:19]Tehát, hogy ilyen szempontból biztos lett három szobájuk, kikerültek a szülői nyomás alól.

[00:10:24]Tehát biztos vagyok benne, mondom, ahogy az előbb is említettem, egy társadalmi felemelkedésről beszélhetünk, de másrészről meg, és ez mindig mindig ilyen vitás helyzeteket szül, hogy hogy én azt mondom, hogy azért volt nagyon veszélyes ez az időszak, mert nagyon könnyen elhitette az emberekkel, hogy hogy relatíve jólétben élnek.

[00:10:45]És én azt láttam a szüleimen már később így visszanézve, hogy hogy ők iszonyúan becsapva érezték magukat.

[00:10:56]Tehát szerintem az akkor élt ember úgy érezte, hogy nagyon sok mindent megkap, hiszen ez volt kommunikálva, ugye ez volt a narratíva, hogy egyenlőség van, jólét van, lehet már kapni termékeket a boltban, ugye az 50-es évekhez képest, tehát hogy mit tudom én, most a 70-es80-as évekről beszélünk, jött a jólét, mindenkinek már volt a 80-as években televíziója, tehát egy ilyen kvázi gazdaságilag jobb életről beszélhetünk, de hogy közben az a rengeteg alkoholista meg a kocsmákban az nem véletlenül volt, tehát nem lehetett külföldre menni, vagy ha igen, akkor csak szocialista országokban, tehát hogy el volt adva, hogy szabadságban, de közben meg ott voltak a a a díszleten túl a valóság, tehát hogy csak a a kedvezményezettek, csak azok, akik nem tudom, közél voltak a tűzhöz, és de hát ezt mindannyian ismerjük, hogy mi történt akkor, hogy ki kik voltak azok, akik jobban éltek, és kik akik viszont nem.

[00:11:50]Na most a nagy többség nem.

[00:11:52]És és tulajdonképpen szerintem és itt tudunk rákapcsolódni a műsorodnak a témájára, a függőségre, hogy mindenki függő, hogy egész egyszerűen nem véletlenül voltak tele a kocsmák.

[00:12:06]Mondjuk most is tele vannak.

[00:12:07]Nem véletlenül voltak tele a kocsmák.

[00:12:09]Hát igen, de más minőségben.

[00:12:09]Tehát, hogy most már azért más minőségben az akkori ö társadalmi norma, hogy az apa a kocsmában van, az anya otthon főz.

[00:12:21]Igazából azt te is tudod, hogy nem verte ki a biztosítékot, tehát hogy az teljesen szokványos dolog volt.

[00:12:28]És hát a nem tévedek valóban megtörtént a családi tragédia nálatok?

[00:12:32]Már melyik?

[00:12:33]Hogy édesapád elment?

[00:12:35]Elment, elváltak.

[00:12:35]Óriási botrányok után óriási, elviselhetetlen volt a gyerekkorunk.

[00:12:40]Tehát négyen vagyunk testvérek.

[00:12:42]Én viszonylag késelyi gyerek vagyok.

[00:12:45]Én tehát ilyen 10 kc és hét év van közöttünk a testvéreimmel, ami sok.

[00:12:52]Tehát anyám, ez tök nevetséges így visszanézve, de de 30 évesen lett anya velem, tehát hogy ugye a negyedik gyereket 30 évesen vállalták be, és hát az már egy nagyon kési szülés volt, tehát hogy én már egy ilyen későjött gyerek vagyok, és a nagy korkülönbségből kifolyólag egy picit így le is szakadtam a családról.

[00:13:13]Tehát, hogy nekem kellett mindenben alkalmazkodni.

[00:13:14]Hát tudod, van ez a ez a mondás, hogy az első gyereknek még lefertőtleníed a cumit, amikor leesik a negyediknek már majd kutya hozza vissza.

[00:13:22]Tehát én én vagyok [nevetés] a én vagyok a negyedik gyerek, akinek a kutya hozta vissza a cumit.

[00:13:25]Tehát, hogy nekem kellett mindenben alkalmazkodni.

[00:13:29]És amire én odáig eljutottam, hogy kamasz lettem, és tényleg nagyon szükségem lett volna anyámra, addigra anyám szétesett, és azt mondta, hogy jó, akkor ő kicsekkol, és neki ennyi elég volt ebből a papásmamásból.

[00:13:38]Apánk elment 11 éves koromban, de úgy, hogy elment, tehát kiment az ajtón és husz kett vagy három évesen láttam legközelebb, tehát hogy azért ezt így értsük.

[00:13:53]És és tulajdonképpen az anyámnak a az a fajta dühe, ami mindezzel a kudarcélménnyel járt, azt tulajdonképpen én megkaptam.

[00:14:03]Úgyhogy nagyjából ezeknek a ezeknek az élményhalmazoknak az összessége az elvágyódás.

[00:14:08]Ebbe próbáltam belesűríteni mindazt, amit egy egy tehát egy hasled lett dühös az édesanyád az egész életre.

[00:14:16]Tehát hogyha én visszagondolok anyámra, én úgy látom az én alkoholista anyámat és akkor ezt ezt tehát befejezem, és akkor be belekezdek egy nagyon fontos történetbe ezzel kapcsolatban.

[00:14:29]Tehát az én anyám, amikor elkezdett inni, akkor az apám egy két-három éve tűnt el az életünkből gyakorlatilag úgy, hogy az anyámat megnyomorította az apám alkoholizmussal, vagy átvette az ő helyét, és ő lett alkoholista, és akkor ő ezt az egészet gyakorlatilag feladta.

[00:14:49]Tehát, hogyha én az anyámat most így utólag meg kéne mondanom, hogy nekem milyen élményeim vannak, vagy milyen érzéseim vannak mondjuk három szóval anyámmal kapcsolatban, akkor ez a dű, az elkeseredettség és a és a tehetetlenség.

[00:15:06]és ő ebbe az egészbe beleragadt, és és aztán elkezdődött egy ilyen halálig tartó vesztőfutása.

[00:15:15]Akkor az nem nem tudta magát összeszedni annyira, mert egy gyönyörű és tehetséges nő volt, és még még akár előtte lehetett volna nagyon sok szép dolog.

[00:15:25]Hát igen, az a volna, tudod, ez a nem létező fogalom, hogy mi lett volna, ha lett volna, ezt nem tudjuk.

[00:15:30]Viszont szerintem azt nagyon fontos megemlíteni, hogy hogyha visszanézed és megpróbálod összehasonlítani a a múltunkat a jelenünkkel, egész egyszerűen nem ugyanazok a a nem ugyanazok a megfejtő kódok vannak ugyanarra a helyzetre.

[00:15:49]Tehát mondjuk, hogyha arról beszélünk, hogy hogy alkoholprobéma, ez napjainkban egy érthető fogalom.

[00:15:54]Na most nálunk a gyerekkorunkban az volt az alkoholpréma, hogyha nem volt otthon alkohol.

[00:15:58]És akkor szóltak a gyerekeknek, hogy akkor le kéne menni és hozni alkoholt.

[00:16:02]És a a gyermekvédelem egyáltalán nem terjed ki erre, hogy mondjuk ez normális, hogy a gyerek csinálja a házi feladatát, és leküldik a boltba, hogy hozzon hat üveg.

[00:16:14]Mit mit kellett mindig hozni?

[00:16:14]A zöld üveges kőbányait, mert ugye a barna nem jó, mert egyszer volt benne egy döglött egér.

[00:16:20]Ezt nem tudom, ismered ezt az urbánus legendát, de hogy azért kellett zöldet venni, mert hogy azt át lehetett látni rajta, hogy van-e benne döglött egér.

[00:16:26]tehát a zöld üveges kőbányai.

[00:16:30]És akkor meg volt oldva a probléma.

[00:16:30]Az, hogy anyámnak alkoholprémái voltak, méghozzá egyre drasztikusabban, egyre súlyosabban és egyre pusztítóbban, az gyakorlatilag föl se merült, tehát hogy nem föl se merült.

[00:16:44]Akadta ő egyébként neki, vagy elismerte, hogy neki problémája van, de nem nem is volt platform, ahol elismerhette volna.

[00:16:50]Tehát nem volt téma.

[00:16:50]Tehát egyszerűen egyszerűen annyira magára maradt, miután ugye a nagy testvérek elköltöztek.

[00:16:56]Én engem 13 évesen felnőttnek nyilvánított, tehát hogy azt az az egyértelmű volt, hogy fel vagyok nevelve, hiszen milliószor elmondta, hogy már felneveltem három gy vagy négy gyereket, bocsánat, és abbye én is beletartoztam, hogy föl se merült benne.

[00:17:12]Tehát hogy ő úgy érezte, ő az a fajta alkoholista volt, aki úgy érezte, hogy neki ezzel teljesedett ki az élete, mert ez a szabadság.

[00:17:22]Lehet, hogy a kora egyik nagy feministája volt a maga nemében, de hát nyilván ezt így utólag már már nehéz megállapítani, hogy hogy ő igazából belül hogy élte meg.

[00:17:32]Az biztos, hogy egy rendkívül erőszakos, ö rendkívül határozottan kitartó, az elvei mellett kitartó emberről beszélünk, aki úgy döntött, hogy hogy ő neki ez az útja, neki ez a szabadság.

[00:17:49]Ugye miután elment apám, érdekes módon nem az volt a fő szempont, hogy családot alapítson valaki mással és ugye befejezze a felnevelésemet, hanem itt emlékszem rá jöttek ilyen lánglovagok, a nem tudom milyen bácsi, a Józsi bácsi meg a Laci bácsi.

[00:18:05]Egyszer összekevertem a lépcsőházba, mikor jöttek föl, hogy a Béla bácsinak vagy a Pista bácsinak köszönök, és akkor ott beleakadtam, akkor anyám ezen nagyon-nagyot kacarászott, hogy ez milyen jó pofa volt, hogy én ott izé Bépi, BPI, hogy most nem tudom, Béla bácsi vagy a Pista bácsi, tehát hogy hogy ő ebbe az egészbe így beleugrott, fejest ugrott bele, és ő ezt egyáltalán nem érzekelte problémaként.

[00:18:25]Tehát szerintem ez nagyon fontos.

[00:18:28]Te tudtad, Brigi, hogy más családok nem úgy élnek, mint ti?

[00:18:32]Persze, persze.

[00:18:32]Tudtam.

[00:18:32]Ö.

[00:18:37]tudtam, és szerettem is olyan emberekhez kapcsolódni, vagy olyan gyerekekhez kapcsolódni, akik sokkal jobban éltek nálunk.

[00:18:45]Viszont nagyon könnyen karoltam fel azokat, akik meg nálunk rosszabbul, mert bármilyen furcsa nálunk éltek rosszabbul a lakótelepen.

[00:18:55]És és nyilván volt egy összehasonlítási alap, ami akkoriban nem volt annyira éles kontraszt, mint most.

[00:19:01]Tehát azért most nyilvánvalóan hatalmas társadalmi különbségek vannak családok és családok között, akkor nem, hiszen ugyanazon a lakótelepen laktunk, hasonló házban, most, hogy két szoba, vagy három szoba, ilyen különbségek voltak, vagy valakinek fel van újítva a a konyhája, vagy nincs.

[00:19:20]Tehát, hogy nagyjából, vagy valakik invesztáltak vissza egyáltalán pénzt, vagy muníciót, vagy bármit az életkörülményeiknek a javításába.

[00:19:27]Mi nem.

[00:19:30]És egyébként nemrég néztem, a kap ugyan ült ebben a székben, Kovács András Péter, és ő a megrekedtség szót használta.

[00:19:40]És hogy milyen érdekes, hogy amikor ezt mondta, akkor én arra gondoltam, hogy a megrekedtség igazából milyen jó nekik, hogy ők megrekedtek, mert az egy állandóság.

[00:19:49]Nálunk a folyamatos és lassú lepusztulás volt jellemző, tehát ez a minden megy tönkre, szép lassan.

[00:19:56]De hogy nem csak a külsőségek, hanem belül is minden ment tönkre, minden.

[00:20:01]Tehát a hogyha [torokköszörülés] hogyha azt mondom, hogy hogy megrekedség, akkor az a a arra valamilyen szinten lehet számítani.

[00:20:10]Az egy valami, amibe be lehet kapcsolódni, az egy ismerős valami.

[00:20:12]Egy ismerős nem jó, vagy egy ismerős bármi, de ismerős nálunk nem lehetett tudni, hogy mi lesz egy hét múlva, mi lesz két hét múlva, mi lesz három hét múlva.

[00:20:23]Tehát volt olyan, hogy a anyám kitalálta, összejött egy katonatisztel, és ez neki egy borzasztó nagy társadalmi felemelkedés volt, hogy ő egy katonatisztel kezdett el járni.

[00:20:32]És képzeld el, hogy a legidősebb nővéremék, ott már azt hiszem, hogy megszületett az első baba, és albérletben laktak.

[00:20:40]És anyám kitalálta, hogy akkor voltam 12 éves, kitalálta, hogy odaveszi a tesómékat a nagyszobába, ő pedig odaköltözik a katonatiszt barátjához.

[00:20:52]Most én közben ott laktam, tehát hogy én, tehát hogy én még ott voltam.

[00:20:54]És akkor szólt anyám, hogy akkor ő most összeszedte a hálóingét, meg a bugyiját, meg a ruháját, és akkor ő így átment a Pista bácsihoz lakni, és akkor majd fognak rám vigyázni a tesómék, akiknek gondolhatod, hogy pont baromira kellett egy kis kamasz.

[00:21:08]Tehát biztos tehát hogy csodálatos életünk volt.

[00:21:14]És aztán anyám elköltözött, majd ott is alkoholizmusba fulladt a történet.

[00:21:18]Úgyhogy tehát anyád is kicsekkolt.

[00:21:19]Kicsekkolt, majd amikor nem mentek jól a dolgok, akkor hazajött.

[00:21:22]Akkor éjszaka volt, hogy verte az ajtót, hogy akkor neki hol van a lakása, meg hol van a szobája, hogy őt innen kirakták.

[00:21:30]Tehát nem a gyerekei, hol van a lakása.

[00:21:33]Hát hogy hol h neki itt nincs helye?

[00:21:33]Hát itt vannak.

[00:21:34]Ő hívta oda ugye az idősebb testvéreméket és hogy akkor neki most azonnal és akkor hát nyilván amilyen gyorsan tudtak a a legidősebb tesó még kicsekkoltak ebből a helyzetből de hát ugye én meg még nem tudtam mert én még ott voltam tehát csak most így ilyen ízelítők az egészből hogy hogy hogy hogy hogy hogy összehasonlítva aki olvasta a regényt vagy aki a jövőben fogja hogyha arról beszélünk hogy ez az én történetem vagy nem tehát az én történetem durvábban áll mint ami az elvágyodásban van.

[00:22:03]Szoktam viccesen mondani, hogy ha levest főzök, akkor nem kell beleülnöm, hogy hogy az én levesem legyen.

[00:22:10]Tehát az attól még az én receptem.

[00:22:12]Tehát ugyanígy van a regénnyel is, hogy nem nem kell szervesen benne lennem.

[00:22:19]Jobb ez a távolságtartás.

[00:22:22]Az hogy létezik, hogy hogy nem lettél egy deviáns gyermek.

[00:22:27]Noha, azok a az interjúaranyok, akik a Tesszéketben valaha is megfordultak, alkoholista szülők gyermekeiként, egyaránt éltanulók voltak és jól teljesítő és eminens gyermekek.

[00:22:41]Említhetném Kapot vagy Csemerbogit, hogy eszükbe se jutott elkallódni, hanem inkább így teljesítettek és így összerántották magukat és meghúzták magukat.

[00:22:51]Figyelj, nálunk az volt, hogy én negyedik osztályig jártam egy iskolába, ahova nagyobb testvéreim is jártak, ahol én ugyanezt az eminens gyereket hoztam, tehát hogy ez a velem ne legyen probléma, én meghúzom magam, láthatatlan vagy?

[00:23:07]Láthatatlan vagyok, ne az legyen, hogy még anyámnak én okozok bosszúságot bármi miatt, de aztán utána felborult a családi életünk, és és aztán a a kitűnő tanulóból átmentem egy ilyen kettes-hármas tanulóba, ami ami nagyon furcsa volt a tanáraimnak az én képességeimmel, de amennyiben deviciáról beszélünk, ez azt hiszem, hogy így maximálisan kimerítettem a deviancia fogalmát.

[00:23:34]És tudták a tanárok, hogy mi történt otthon?

[00:23:36]Persze, persze.

[00:23:36]Hát még a hát ugye pont azért váltottunk iskolát, mert anyám már szégyelte, tehát hogy nem tehát hogy milyen érdekes, hogy engem mozgatott ki a rendszerből azért, [torokköszörülés] hogy az új tanároknak már ne kelljen ezzel szem vagy ne kelljen neki szembesülni azzal, hogy a az új tanárok tudják.

[00:23:53]De aztán persze, hát nyilván azért kibújt a szagazsákból előbb-utóbb, de hát azt ezt engedte, ezt engedték az akkori társadalmi normák.

[00:24:02]Tehát úgy volt, hogy jó, hát szegény anya, egyedül neveli a négy gyerekét.

[00:24:06]Ugye ez mindig ilyen szlogán volt, holott már nem is laktak otthon a többiek, de hogy ebben mindig lehetett kapaszkodni.

[00:24:11]És akkor tudod, ez az áldozati pózg ez mindig nagyon jól bejött neki.

[00:24:15]És egyszerűen öszerűen muszáj, kénytelen voltam leválni érzelmileg.

[00:24:26]Nem tudom, mi az igazság és mi a mi a regény, de hát igen, korán elköltöztél otthonról, és a regény szerint jött egy szerelem.

[00:24:36]A regény szerint igen, valójában 18 múltam, amikor elköltöztem otthonról, de ez már egy nagy ugrás, mert azért ehhez még hozzátartozik, hogy amikor ugye nyolcadikba jártam, és a felvételi lapot ki kellett tölteni, hogy egyáltalán hova megyek tovább tanulni, akkor anyám közölte velem, hogy menjek el, mert ezt szerint szeretném idézni, menjek el a Velenaszálóba mosogatni vagy kurvának.

[00:25:00]Tehát, hogy ez ez volt az ő hozzáállása, már nyilván ivott előtte, de hogy ez így nem lesz jó neki, erre nincsen kapacitása, hogy engem itt tovább nevelgessen, hiszen már ugye fel vagyok nevelve, és nyolc általános után én elmentem dolgozni.

[00:25:15]Tehát, hogy azért ez az abszolút vesztőhelyzet volt, amiből szóval, hogy azért itt tényleg releváns a kérdés, hogy ebből hogyan lehet kijönni, de én elmentem dolgozni, és én én fizettem anyámnak azért, hogy ott lakhassak.

[00:25:29]Nem mentél tovább tanulni.

[00:25:29]Nem.

[00:25:29]Képzeld el, én 19 évesen iratkoztam be gimnáziumba, és és azután érettségiztem, azután lett jogosítványom.

[00:25:38]Szóval, hogy én egy kicsit később, de behoztam ezeket a lemaradásokat.

[00:25:44]Viszont én dolgoztam 15 évesen, tehát hogy azért az hozzátartozik, és szerintem ettől is ennyire hiteles az elvágyódás karaktere, mert mert ezekről megélés szintjén tudok nyilatkozni.

[00:25:55]És és igen, valóban szerintem ahhoz képest korán költöztem el, vagy hát nem tudom, hogy a 18 az korán vagy késő szerintem 15 éves kisgyerekként még mások mentek gimibe, mosogattál és anyádnak fizetted a pénzt, hogy ő tudjon inni.

[00:26:14]Nem mosogattam.

[00:26:16]Egy gimiseknek fenntartott, vagy egy gimiseknek nyitott kávézóban dolgoztam.

[00:26:22]Tehát, hogy a pultnak a rossz oldalán voltam 15 éves koromban, és adtam haza anyámnak.

[00:26:27]Igen.

[00:26:30]2-3000 Ft-ot kellett hazaadnom.

[00:26:35]Most mi van?

[00:26:35]Vagy látom rajtad, hogy meg vagy rendülve.

[00:26:39]Erről nem beszéltünk legutóbb, de ezt ide is tartogattam.

[00:26:44]Szóval innen szép nyerni.

[00:26:48]És most azt hadd ne meséljem el, hogy hányféle abúzus ér egy 15 éves kislányt, aki bekopogtat, és akkor emlékez vissza a 90-es évek vállalkozói.

[00:26:56]Tehát, hogy azért arról szerintem egy külön műsort meg tudnék tölteni ezekkel az élményekkel, hogy egyébként egy ilyen kis egy ilyen kis tényleg ilyen kis özike voltam, hogy ott nekem nekem mikkel kellett szembesülni, és abszolút magamra voltam hagyva.

[00:27:13]Nem tudtál senkihez se futni, hogy abszolút magamra voltam hagyva.

[00:27:16]Tehát hogy nem az volt, hogy anyukám megvéd, mert anyukám azt mondta, hogy not my business, azt már nem ő neki már nincsen nincsen semmilyen kötelességem el kapcsolat.

[00:27:28]Bocsánat, ha nem erő bennem a kérdés, hogy de akkor az összes gyerekét úgymond ki paterolta, mivel töltötte az idejét?

[00:27:36]Elment dolgozni, hazajött és dolgozott.

[00:27:39]Ühüm?

[00:27:39]Persze, persze.

[00:27:39]Ő ő adminisztrátor volt, és ráadásul nagyon jó helyeken dolgozott.

[00:27:44]pénzügyminisztériumban dolgozott a székésfehérvári kirendeltségen.

[00:27:46]Utána a pénzügyminisztérium, az apchl az adóhivatalban dolgozott.

[00:27:51]Nem volt nagy beosztása, de de de rendes melója volt, tehát magasarkúcipős, kiskosztümös, betipegős munkája volt, amit szerintem ő a maga szintjén tökéletesen abszolvált, de aztán alig várta, hogy hazaérjen, és akkor ő ő ő belebújhasson a sérelmeibe.

[00:28:13]És az éppen aktuális szerelmi bánata vagy az, hogy az apánk lelépett, vagy vagy a világfájdalom.

[00:28:22]Ő ő egyébként egy picit azért, hogy meg is védjem.

[00:28:29]Ö ő bántalmazott gyerek volt elég súlyosan.

[00:28:33]Most nem szeretném megnevezni, hogy milyen mértékben.

[00:28:35]És szerintem az alkohol, vagy hát tudja neki az alkohol volt a szere.

[00:28:41]Szerintem neki folyamatosan azt a fajta oldást hozta meg, amiben ő uralhatta az életét.

[00:28:48]Tehát ő úgy érezhető, hogy uralja.

[00:28:51]Tehát hogy egész addig egy egy csinovnyik volt.

[00:28:53]Tehát hogy ő neki megmondták, mit kell csinálni, neki föl kellett reggel kelnie, neki neki gyakorlatilag egy ilyen rendkívül gépies élete volt, de amikor már dönthetett a sorsáról, és önmaga lehetett volna, akkor viszont jött a szer, amiben az lehetett, aki akart.

[00:29:10]Tehát ő bebódult, és akkor ő hát ilyen elég mezitlábas politikai nézőpontjai voltak már akkor is, mert gyerekként feltűnt.

[00:29:20]Tehát akkor ő forradalmat akart csinálni, meg mozgalmi dalokat énekelt, meg mit tudom én, tehát hogy ő a maga szintjén.

[00:29:29]Beszéljünk róla.

[00:29:29]Te mit éreztél akkor, amikor a többiek elmentek géibe, te meg te meg nem mehettél?

[00:29:34]Hát figyelj, lehet, hogy nem ez a megfelelő kérdés, hanem mit éreztem akkor, amikor elment az apám, és nem beszélhettem róla, hogy elment?

[00:29:43]Tehát addigra, amire én nem mehettem tovább tanulni, addigra én már megtanultam elfolytásokkal élni.

[00:29:48]Tehát, hogy addigra addigra már egy olyan olyan szituáción, vagy hát nem egyen, hanem ezzen olyan szituáción voltunk túl, ahol megmondta az anyám, hogyha meglátja még egyszer, hogy sírok apám után, akkor ajtó.

[00:30:07]és ki lehet sétálni.

[00:30:07]És azért gondolj bele ez 11 évesen, oké, ott az ajtó, tudod, ez nagyon rémisztő, nagyon rémisztő, hogy jó, de hova?

[00:30:13]Tehát, hogy tehát, hogy abszolút beszorulsz egy egy olyan helyzetbe, ahol ahol tényleg teljesen magadra maradsz, és akkor ott az ott túlélés, és és tényleg milyen érdekes, mert nézem a műsorodat, és meg hát nyilván nézem azokat a műsorokat, amiben a a nehéz gyerekkor vallanak ismert emberek.

[00:30:33]hogy hogy mennyire egyformák ezek a helyzetek, tehát hogy tényleg kifinomul minden érzékszerved, amire ugye most utólag már azt mondjuk, hogy milyen jó, hogy mennyire mennyire könnyen érzékeljük a környezetünket.

[00:30:47]Tehát, hogy én mindenkit bemegyek egy helységbe, és így le tudom tapogatni, hogy ki hol tart érzelmileg, tehát hogy mire számíthatok, nagyon jók a megérzéseim etc.

[00:30:57]De hát azért óriási árat kellett fizetni.

[00:31:00]Tehát mire odáig eljutottunk, és akkor itt kapcsolódok rá a kérdésedre, hogy én mit éreztem akkor?

[00:31:07]Hát azt éreztem, hogy lehet pénzem, és akkor nem tudom, tudok magamnak venni ruhát, tehát hogy érted, ilyen szinten, tehát nekem az anyám utoljára 13 éves koromban vett ruhát meg cipőt.

[00:31:16]Tehát hogy nem nekem ez nem járt, hanem úgy voltam vele, hogy hogy milyen jó egyébként.

[00:31:24]Tehát ez a sok hülye megy ott tanulni.

[00:31:26]Hát lám, lámin meg besétálok dolgozni, és akkor van belőle nem tudom mennyi pénzem.

[00:31:30]Egyébként jobban kerestem már a vendéglátóban később, mint anyám, de hát kidolgoztatták a belem, tehát egy sörözőben, vagy nem tudom, tehát ilyen tényleg alkoholos italokat felszolgálni, részeg férfiaknak.

[00:31:49]Szóval, hogy [horkantás] azért ez nem azért ez nem nem volt egy nagy karrier.

[00:31:53]És azért nekem is ezzel előbb-utóbb szembesülnöm kellett, hogy fú, hát itt most itt most valaminek történnie kell, mert mert mert el fogok veszni ezt.

[00:32:04]Azért érzi az ember.

[00:32:08]És visszaültél az iskolapadba később?

[00:32:10]Igen, dolgoztam, és szerencsém volt olyan szempontból, hogy lett egy olyan párkapcsolatom 19 éves koromtól, aki abszolút átlátta a helyzetemet, nem akart bántani, nem akart nem akart igazából elvenni tőlem semmit.

[00:32:31]Ez szerintem nagyon fontos, mert addig mindig mindenki el akar tőlem venni valamit, hanem nagyon fontosnak tartotta azt, hogy így, hogy egyszerűen visszahüljek az iskolapadba.

[00:32:39]Akkor ugye beiratkoztam gimnáziumba, leérettségiztem, lett üzletvezetői ö vizsgám, lett jogosítványom, nagyon jól éltünk, nagyon magas életszínvonalon elkezdtem utazni, tehát hogy igazából a kapcsolatot egy darabig.

[00:32:56]Igen.

[00:32:59]Igen.

[00:32:59]Egy darabig.

[00:32:59]Majd erre visszatérhetünk, hogyha gondolod.

[00:33:04]De de egyszerűen kinyílt a világ, és én saját magammal akkor kezdtem el szembesülni, a saját képességeimmel, azzal, hogy ki vagyok én valójában, amikor nem egy alárendelt szerepben vagyok, mert egész odáig folyton igazából anyám életét éltem, úgyhogy tulajdonképpen nem azonosultam vele, hanem pont ellenkezőleg abszolút abszolút leváltam érzelmileg is meg gazdaságilag meg mindenhogy.

[00:33:32]Neked felnőtt nőként milyen kapcsolatod van az alkohollal?

[00:33:36]Hát van kapcsolatom az alkohollal.

[00:33:36]Most picit nagyot ugrottunk, de de nagyon sokáig nem volt kapcsolatom az alkohollal egyáltalán.

[00:33:46]Emlékszem rá 19.

[00:33:49]születésnapom volt, amikor találkoztam a Bélis nevű dologgal, és akkor az nagyon az nagyon ízlet, és attól nagyon rosszul lettem, és akkor ott az az tényleg így így napokra rosszul voltam tőle, és akkor mondtam, hogy jó, hogyha ez az alkoholizálás, akkor én ezt köszön.

[00:34:02]És akkor utána egy ilyen tipikus női alkoholívási szokásaim voltak, amennyiben a szokásnak lehet nevezni.

[00:34:11]Tehát időnként barátnőkkel ilyen Mazsolabor meg tudod ezek az édesitalok, tehát hogy semmilyen kultúrám nem volt ilyen fogyasztói kultúrám alkohol terén.

[00:34:26]És aztán amikor 2007-ben Majorkára költöztünk, akkor akkor ott ismerkedtem meg gyakorlatilag a a társasági ívás fogalmával, és akkor onnantól éreztem meg, hogy mi a különbség.

[00:34:39]mondjuk egy mazsolabor meg egy egy egy száraz fehér bor között, vagy egy egy jó sám, vagy ugye Spanyolországban a kávák, tehát hogy hogy gyakorlatilag a tengerparti éttermek, a jó idő, a nyaraló emberek és a pohárbor.

[00:34:57]Tehát, hogy számomra ez függőségi hajlamot nem fedeztél föl magadban?

[00:35:03]felfedeztem, csak az a baj velem, hogy én nem nem tudok beleragadni függőségekbe.

[00:35:08]Képzeld el, ezt ezt szerintem értékelni fogod.

[00:35:13]Megpróbáltam cigizni gyerekkoromban, mert anyám rászokt a dohányzásra, és vágni lehetett a füstöt a házban.

[00:35:20]Egyébként az egyfajta ilyen ilyen alapgyűlöletet váltott ki a a dohányzás kapcsán.

[00:35:25]Ez a motívum benne van különben az elvágyodásban.

[00:35:31]És én nagyon szerettem volna dohányozni, és képzeld, nem tudtam rászokni.

[00:35:33]Volt egy toroggyulladásom, volt nálam cigi, tehát hogy folyamatosan próbáltam eladni, hogy én egy dohányos vagyok, de egy toroggyulladásnál elszívtam egy száigit, és iszonyatos iszonyatos élmény volt, és nem, tehát én nem függtem rá.

[00:35:49]volt időszakom egy olyan két éves, azt hiszem, hogy mondhatom, hogy így a legnagyobb mélypont az életemben, amikor szorongásos, depressziós lettem egyik pillanatról, a másikra ez márán történt és és aztán kaptam egy egy eszenerít, egy ilyen szelotonin és nor adrenalin visszavételgátló szorongáscsökkentőt, és és akkor ez nagyon rendbe tett engem, tehát lefaragta ezt ezt az iszonyatos ezt az iszonyatos szorongást, amit éreztem, hogy ez egy generalizált szorongásom volt, aki nem tudja, hogy mi az tehát hogy ez maga a pokol iszonyatos és tehát folyamatos félelemben élsz, tehát hogy folyamatosan fönt van az adenanali, mindig egy ilyen ugráskész [torokköszörülés] helyzetben vagy.

[00:36:40]Azt hiszem, én ezt jól jól ismerem.

[00:36:42]Borzalmas.

[00:36:42]Akkor tudod, hogy mennyire nehéz ezzel együtt élni.

[00:36:44]És akkor jöttem rá, hogyha iszom rá akkor azokat a tartományokat, amiket egyébként lefarag, érzelmi tartományokat ugye lentről is, meg fentről is, tehát hogy a nagyon mély szomorúság, nagyon mély szinte ilyen gyászhoz hasonló mélységek, és a nagyon magas megéléseket is lefaragta, és közben én már akkor írtam, tehát egyszerűen nem fértem hozzá azokhoz az érzelmi tartományokhoz, amitől én egyáltalán ké képes lettem volna arra, hogy megírjak egy novellát is.

[00:37:17]És akkor rájöttem arra egy, nem tudom, egy év után, hogyha iszom rá alkoholt valamennyit, egy nem tudok tőle berúgni.

[00:37:24]Tehát egyáltalán nem, tehát hogy nem, nem, valami miatt egyszerűen nem, tehát nem érzed.

[00:37:29]Viszont egy idő után visszakapom azokat a az érzelmi tartományaimat.

[00:37:33]Na most azért ez egy veszőfutás volt.

[00:37:36]Én ezt hát szerintem nyugodtan mondhatjuk, hogy ez ez ez egy függőségi helyzet volt, tehát hogy igen, belecsúsztam, de aztán ki is csúsztam belőle.

[00:37:50]Ez egy hosszú történet egyébként, nem volt ilyen egyszerű, de de ismerem, hogy milyen ez.

[00:37:55]Tehát, hogy ismerem, és nem milyen érdekes egyébként, hogy hogy szemben mondjuk anyámmal nekem pont a tehát az alkohol akkor azt adta meg, hogy visszakaptam önmagam, milyen furcsa.

[00:38:07]Anyám pedig el akarta veszteni önmagát.

[00:38:09]Tehát, hogy szerintem egyáltalán nem mindegy, hogy milyen oghol csúszunk bele a függőségekbe.

[00:38:15]Beszéljünk egy kicsit az elhitgenítésről is, mert hiszen az is egy majdhogynem egy függőségi mintázatot ír le.

[00:38:20]nagyon dióhéjban ugye egy borzasztó válásról van szó a könyvben, és arról, ahogy a közös gyermeket az édesapa egész egyszerűen leválasztja és elidegeníti az édesanyától.

[00:38:35]Én nem tudtam, de ennek most már orvosi diagnózisa is van.

[00:38:39]Tehát van ilyen elédengítési szindróma.

[00:38:44]Igen.

[00:38:44]Van ilyen jelenség az orvosi berkekben.

[00:38:48]Magyarországon nem hivatalosan nincs jelen, tehát hogy nem létezik.

[00:38:50]ö fejlettebb társadalmakban börtönbüntetés jár érte, hiszen ez a gyermekbántalmazásnak egy nagyon sok dursott a szülő a gyerek fülébe, amíg a gyerek gyakorlatilag megutálja a tizreket érint Magyarországon.

[00:39:04]100zreket érint Magyarországon.

[00:39:07]egyébként az elidegenítés nem csak ezt az aspektust dolgozza fel, nem csak a szülői elidegenítést, hanem ez az önmagunktól való elidegenítést is.

[00:39:15]Tehát, hogy az a a második könyvemnek a címe, ami ugye az elvágyodás folytatása, gyakorlatilag azt a folyamatot mutatja be, hogy az emberben egy énvesztési folyamat elindul, és ezt így igyekeztem a lehető legpontosabban visszaadni.

[00:39:32]ahhoz is nagyon sokan tudnak egyébként kapcsolódni az elidegenítéshez, hiszen hiszen ez szerintem az embernek legalább egyszer az életében van egy ilyen időszak, amikor tükörbe néz és és egyszerűen nem azt látja, aki ő maga vagy rádöbben, hogy akire hit, vagy akinek hitte magát, az nem ő.

[00:39:55]És és tulajdonképpen ezzel foglalkozik igen a második rész.

[00:40:03]Mindezeket úgy megemlíthetjük, hogy meg is élted ezeket a ezeket a jelenségeket részben.

[00:40:10]Igen.

[00:40:10]Tehát, hogy ez ugyanaz érvényes rá, mint a az első részre.

[00:40:12]És egyszer beszélgettem egy barátommal, és mondta, hogy nem lenne egyszerűbb, hogyha azt mondanám, hogy ez az én történetem, és egyszerűen nem, mert nem az.

[00:40:23]Tehát, hogy én nagyon igyekeztem profiként megírni a könyveimet, és nem egy ilyen egy ilyen ö ilyen érzelmi ürítésként dolgozni vele, hanem távolt tartani magam a történettől.

[00:40:37]És ehhez nekem ki kellett alakítanom egy olyan fikciót, egy a főhőseim köré egy olyan történetet, ami nem én vagyok, mert mert különben nem lehetne vele, vagy hát lehetne vele dolgozni, de nem biztos, hogy szívesen adnám mellé a nevem.

[00:40:49]Tehát az én megéléseim is benne vannak, de talán még kevésbé, mint az elvágyódásban.

[00:40:59]Valamennyi könyvedet magánkiadásban jelentetted meg?

[00:41:03]Nem szerettél, akkor már nem is éltél Magyarországon jó ideje, és nem szerettél volna a magyar könyvkiadókkal együttműködni?

[00:41:10]Miért döntöttél így?

[00:41:10]Ö ez így nem feltétlenül így van, hogy nem szerettem volna, hanem egyszerűen azokat a köröket nem akartam lefutni, amik ezzel járnak.

[00:41:21]Ö sokkal egyszerűbb volt.

[00:41:25]Tehát tulajdonképpen egyszerűsítsik le ezt a ezt a választ, tehát hogy gazdaságilag is, technikailag is sokkal kifizetődőbb volt az, hogy én hogy én akkor úgy döntöttem, hogy akkor lesz egy saját stábom, ami egyébként meg is valósult.

[00:41:39]Ö nekem van szerkesztőm, van tördelőm, van nyomdám, kiváló együttműködésünk van, ö van grafikusom, akivel félszavakból is értjük egymást.

[00:41:50]És igazából összeraktam egy saját csapatot, tehát igazából én is csinálhatnék már egy könyvkiadót, hogyha nagyon szeretnék.

[00:41:55]egyébként gondolkodtam rajta, ez még nincs elvetve egyáltalán, hogy hogy hogy elkezdek ö felkutatni olyan nem ismert írókat, akik nem tudnak bekerülni abba az irodalmi kánonba, ami egyébként nagyon zárt és nagyon akár kirekesztő is, és nagyon nehéz megdolgozni az embernek a hírnevét, hogy egyáltalán észrevegyék, vagy felfigyeljenek rá.

[00:42:19]Az gondolom önmagában az, hogy tehetséges valaki, az nem elég, annál sokkal több kell.

[00:42:23]De hát ugye ezt egyszer majd megbeszéljük a Karafiát Orsival, hogy hogy ő ő is ezt hogy élte meg.

[00:42:29]Ugye természetesen ő egy ismert és elismert írónő, tehát én még gondolkodom rajta, hogy hogy szeretnék egy kiadót, vagy hogyha nem, mert nem akarok ezzel foglalkozni, akkor viszont szerintem a következő könyveimet már együttműködésben valamelyik nagy kiadóval szeretném megvalósítani, mert mert igazából tehát, hogy a magán kiadás az egy megbéjegzés.

[00:42:58]Az, hogy magánkiadásban adod ki a könyveidet, az nem az az nem ilyen nyugat-európai dolog, hogy milyen cool, hogy meg tudod magadnak ezt szervezni, és akkor gyakorlatilag felvállalod az összes tennivalót ezzel kapcsolatban, hanem hanem picit van benne egy olyan érzés, hogy ez a ja hát persze, hát még a kiadók sem akarják kiadni, úgyhogy ezzel már nem akarok több kört futni.

[00:43:19]Az elvágyódásnak a második kiadása az most fogyott el.

[00:43:24]Az elidegenlenínek az első kiadása is most fogyott el.

[00:43:27]Tehát újra könyvkiadás előtt vagyok, és és már van egy-két van egy-két ötletem, hogy kivel szeretnek együtt dolgozni.

[00:43:35]Szerinted a te édesanyádnak van-e édesanyád alkoholizmusának van-e ahhoz köze, hogy te egy olyan nővé váltál, aki így a jéghátán is megél?

[00:43:44]Szépségszalont nyitottál, produkciós irodád volt, tévűsort vezettél, kimentél Majorkára, egy csapásra elismert fotóművész lettél, tehát hogy hogy nagyon nagyon nagyon tehetséges vagy és nagyon talpra esett vagy.

[00:44:03]Azt nem tudom, hogy mennyire voltam elismert fotóművész Majorkán.

[00:44:04]Az biztos, hogy rengeteg munkám volt, úgyhogy soha nem tanultam fotózást.

[00:44:08]Valamit valamit ráéreztem.

[00:44:10]Talán azt hiszem, hogy jól tudok kapcsolódni az emberekkel, de ez inkább a pszichológia, mint mint a technika, nem tudom.

[00:44:17]Ö tehát így szakmailag nem szeretném megítélni a a fotós munkásságomat.

[00:44:25]Íróként nagyon a helyemen vagyok, tehát hogy az biztos, hogy ez hogy ez, hogy ez az enyém.

[00:44:31]Tehát az identitásomnak a része az, hogy folyamatosan szövegeken kattogok és mindig dolgozom.

[00:44:41]Tehát, hogy amikor együtt öltünk időt, én annak az időnek a nagy részében úgy, hogy beszélgetünk, én közben írok, tehát hogy folyamatosan fut valami szöveg a fejemben, tehát hogy az az identitásomnak a része.

[00:44:50]Az anyám az anyámmal való kapcsolatomnak a feldolgozása az szerintem folyamatban van.

[00:44:59]Én ezt nem mondanám, hogy én ezt megdolgoztam, tehát dolgoztam rajta nagyon-nagyon sokat.

[00:45:06]Szerintem egy 10 év terápia benne van, de de ez inkább egy önfejlesztő dolog volt, mintsem az, hogy folyamatosan azon rágodtam, hogy anyámmal mi van.

[00:45:15]Egész egyszerűen azért, mert olyan szinten le olyan szinten leválasztott magáról azzal, hogy hogy nem foglalkozott velem, és hogy úgy döntött, hogy hogy nem hogy ő nem szeretne az életéből több időt, pénzt és semmit sem arra szánni, hogy engem felneveljen, hogy egész egyszerűen kénytelen voltam lev leválni anyámról.

[00:45:42]És egyébként ez jó, hogyha így tisztában vannak vele az emberek, hogy ez ez nem azért van, mert hogyha valaki ezt mondja, mert ő egy rossz ember, és és nem szereti az anyját, mert ugye az, akinek jó kapcsolata van az anyjával, azt hallva, hogy én úgy halt meg az anyám, hogy nem találkoztam vele 25 évig, az azt mondja, hogy jaj, hát ez ez nem szabad, hát hogyan?

[00:46:01]Hát mégis csak az anyád, tudod.

[00:46:03]Szóval, hogy szerintem ez ezek azok a ez az a perspektíva, amit hallottam már, felállok, elmegyek.

[00:46:11]Tehát, hogy én ezekbe nem megy, nem állok neki az emberekkel vitatkozni, hogy tulajdonképpen én hogy jutottam el idáig.

[00:46:16]De azért most hallhattál egy-két sztorit abból, hogy hogyan lehet tudatosan leválasztani magunkról a gyerekünket.

[00:46:24]Ez velem megtörtént, és egész egyszerűen picit olyan, mint a hídrobbantás.

[00:46:29]Tehát fel lehet robbantani egy hidat, de azt azt azt onnan akkor nincs átjárás.

[00:46:33]És mivel ez nálam nagyon korán megtörtént, már 20 éves korom előtt megtörtént, ez nem egy nem egy felnőttkori döntés volt, hogy jó, akkor én izén, akkor én soha többet, mert anyámra megsértődtem, hanem egész egyszerűen minden egyes olyan kudarcélmény, ami kilépve a világba, abúzus, ami szó szerint abúzus, ami engemért azáltal, hogy nem volt egy védelmi rendszer körülöttem, én minden egyes alkalommal leváltam anyámról.

[00:46:59]Tehát mint amikor szépen pengével elkezdesz egy anyagot levágni és aztán a végén elfogy.

[00:47:07]Tehát tök egyszerű.

[00:47:11]Ugye ő már nincs köztünk.

[00:47:12]Nincs.

[00:47:15]Hogy tudsz most visszagondolni rá?

[00:47:17]Milyen érzel érzelmi tartomány van benned, hogyha hogyha megjelenik ő előtt?

[00:47:22]Tehát egyáltalán mi az mi az a kép, amit ő őrzöl róla?

[00:47:24]még a szép nő, vagy már amikor nagyon le volt pusztulva, és mi mi milyen érzelmek jönnek föl?

[00:47:31]Figyel, nem nagyon hagyom, hogy följöjjön, tehát hogy amikor terápiában beszélünk róla, akkor akkor beszélek róla nagyon tárgyilagosan.

[00:47:43]Ezért mondom, hogy nincsen ez még megdolgozva, tehát hogy ez ez ezen még nagyon nagyon sokat lehet dolgozni.

[00:47:49]Valószínű, hogy a harmadik részben lesz egy ezzel való szembesülésem, mert ugye az elvágyodás elidegenítésnek hamarosan írom a a harmadik részét, aztán befejeztem már merthogy ezt a vonalat.

[00:48:01]Nyilván még szeretnék írni több regényt is, de ezt az ön élveboncolást, ezt ezt befejeztem ezzel az egy nagy szembenézés lesz valószínű, hogy hogy segítséget fogok kérni.

[00:48:14]Ugye egy pszichológus csapat kísérte a két könyvnek a megszületését, tehát ők a barátaim, tehát hogy valószínű, hogy be ugrom hozzájuk terápiába dolgozni még ezen, hogy ez egy rendkívül hiteles anyag legyen, mint a másik kettő.

[00:48:30]Tehát, hogy én így ilyen szinten rengeteg megélésem van anyámmal.

[00:48:40]É ilyen kicsit ilyen munkaeszközként tekintek rá, tehát hogy próbálom, amikor gondolkodok rajta, azt beintegrálni szövegbe, és ezért picit távolabb tudom tartani.

[00:48:51]Tehát az, hogy én sírok az anyukám után, az már nagyon régen nincs.

[00:48:56]Tehát, hogy tehát, hogy még egyszer csak ide tudok visszakapcsolni mindig, hogy amikor ilyen korán gyakorlatilag történik egy lehasítás, tehát hogy ugye ez azt jelenti, hogy el kell dönteni, hogy hogy devolválsz vagy idealizálsz.

[00:49:10]Ugye nekem egy idő után nem volt kérdés, hogy muszáj devolválnom, mert mert mert ezeket az ambivalens érzéseket, ami a kettősséggel jár, azt nem nem lehetne elviselni.

[00:49:18]Tehát ugye nekem ez ez volt a a védekezésem, hogy ezt túléljem egyáltalán épésszel.

[00:49:23]Ö de látom egyébként sokféleképpen látom fiatalként látom idősebbként látom elveszelt alkoholista mamaként látom úgy is ahogy nem láttam már mit tudom én öreg korában vagy idős korában nagyon nehéz nagyon nehéz erről beszélni és meg nagyon nehéz egyáltalán visszaadni azokat az érzéseket Nagyon meg tudom érteni.

[00:49:56]Például érdekes, mert mert mert meg tudok neki egy csomó szempontból bocsátani korombeli nőként az akkori, mit tudom én, 30 éves anyám, az hozzámképest egy 20 évvel fiatalabb fiatal lány, amikor engem szült, vagy amikor 40 évesen ő még egy egy jó csaj volt.

[00:50:16]Érted?

[00:50:16]10 év köztünk az akkori anyámhoz képest, akibe egyébként még két körömmel kapaszkodtam volna, de ugye már rúgott le magáról, hogy na jó ez neki, erre már nincs köszöni se kapacitása, se ideje.

[00:50:29]Tehát, hogy folyamatosan változnak az anyaképeim.

[00:50:34]Igen, megválaszoltam a kérdésem.

[00:50:36]Megválaszoltad?

[00:50:36]És nekem már csak az jár a fejemben, hogy hát ugye neked a közösségi médiában igen nagy követői bázissal rendelkező oldalad van, és sok mindent posztolsz az életedről is, és az életmódodról is, és hát úgy minden nagyon rendben van körülötted.

[00:50:55]van egy nagyon jó írói karriered, szerető férjed, egy csodálatos, nagyon tehetséges gyereked, jó módban éltek, tehát hogy úgy nagyon egyben van ez az egész, tehát nagyon meg tudtad csinálni azt, hogy hogy a 14 évesen a sör sörspólban álló kislányból lett egy olyan nő, aki aki minden elmet megvalósította.

[00:51:23]Hát figyelj, ugye ez nem most kezdődött, tehát nyilván ezt nem 50 évesen csináltam meg, hanem hanem ugye ez a kapcsolatom, amiről meséltem neked, hogy 18 éves koromban kezdődött.

[00:51:34]Ez egy öt öt majdnem hat évig tartó párkapcsolat volt, amiben én rengeteg mindent megtanultam magamról, az életről.

[00:51:44]Én nagyon hamar megtanultam nemet mondani.

[00:51:46]Nagyon hamar megtanultam, míg még szerintem nem is volt benne a köztudatban az a kifejezés, hogy kijelölni a határokat, de én már ott megtanultam kijelölni a határaimat.

[00:51:57]Tudtam, hogy mit akarok, tudtam, hogy mit nem akarok.

[00:51:58]Ezzel együtt is futottam bele.

[00:52:00]Tehát van egy tönkrement házasságom.

[00:52:04]És nyilván ennek a hozadékai van egy egy generalizált szorongó múlta, ami ami tényleg amiről ugye megbeszéltük, hogy gyakorlatilag az öngyilkossági kergeti az embert, mert egyszerűen elviselhetetlen ezzel együtt élni.

[00:52:20]Tehát aki generalizált szolongon még egyszer, az pontosan érti.

[00:52:26]És közben folyamatosan folyamatosan mindig, mint hamupipőke így szelektáltam, tudod, hogy a búza meg az ocs, hogy mindig igyekeztem kidobni.

[00:52:33]És ez mondom még egyszer, ez 19 éves koromtól azt, ami nem kell, az ami nem épít, nincs rá szükségem, viszi az energiámat.

[00:52:42]Tehát, hogy én azt láttam, hogy anyám folyamatosan belement olyan méltatlan helyzetekbe, olyan méltatlan kapcsolatokba, ami egyértelmű volt, hogy nem fut ki sehova.

[00:52:49]És ez nekem egy nagyon jó lecke volt arra, hogy hogy a kapcsolataink és az egész életünk akkor lesz egy működőképes dolog, hogyha folyamatosan állunk az élén, és mindig megpróbáljuk uralni.

[00:53:03]És emiatt egész egyszerűen nem hagytam magamnak [torokköszörülés] más lehetőséget, mint az, hogy egy boldog életet éljek.

[00:53:09]Tehát nem akartam belemenni méltatlan kapcsolatokba.

[00:53:12]Nagyon kevés párkapcsolatom volt, nagyon-nagyon kevés.

[00:53:15]Picit mindig ö picit mindig ilyen ajándékként éltem meg magam a kapcsolatban.

[00:53:21]Tehát engem mindig nagyon szerettek a kapcsolataiman, megbecsültek a kapcsolataimban.

[00:53:25]Tehát én soha nem mentem volna bele már felnőttként bántalmazó kapcsolatba.

[00:53:29]Nem tudok, tehát hogy ahogy mondtam neked, hogy nem tudok függő lenni, nem tudok belemenni sokáig olyan helyzetekbe, ami engem lehúz vagy alantas.

[00:53:38]Tehát ezt ezt azt hiszem, hogy nagyon időben megtanultam.

[00:53:41]Ez nem tudom, hogy mennyiben köszönhető annak, hogy anyám kiküldött a dzsungelbe bozótvágó kés nélkül 15 évesen, és ott meg kellett tanulnom, vagy ezt már a a hat éves kapcsolatomnak köszönhetem, aki gyakorlatilag egy apa reprezentánsként felnevelt, hiszen ő nevelt fel.

[00:54:01]Vagy nem tudom, hogy ez annak köszönhető, hogy folyamatosan mindig visszaraktam magam a pályára, hogy nem, ez nekem nem jó, ez nekem rossz, vagy azzal köthető össze, hogy nagyon kifinomult lett a a az érzékelésem, és már letapogatok időben olyan helyzeteket, vagy olyan embereket, akik akik tudom, hogy időt és és energiát visznek el tőlem.

[00:54:20]Szóval szerintem ennek mindnek az összessége.

[00:54:22]Azt hiszem, hogy emiatt van ez, hogy nem, hogy nem mész bele egyszerűen olyan helyzetekbe, ami ami degradál, vagy vagy ami dehonesztáló, vagy ami egész egyszerűen csak rossz rossz útra mész.

[00:54:35]És akkor azt kijelenthetjük, hogy írod a elvágyódás és az elidegenedésnek a elidegenítésnek a harmadik részét.

[00:54:43]Nem írom még, de de kisdobas becsületzavamra hamarosan elkezdem.

[00:54:46]Hát legyen így nagyon várom.

[00:54:48]Hölgyeim és uraim, Wner Brigitta írónővel beszélgettem.

[00:54:52]Köszi, hogy itt voltál.

[00:54:54]Nagyon szépen köszönöm.

[00:54:54]Nagyon szépen köszönöm.