Molnár Anikó stylist: Magányosan vedeltem a vodkát, sírós zenékre táncoltam – Szendvicsgeneráció

[00:00:00]Soha nem tudtam ugye egy pohárral inni.

[00:00:02]Tehát az ha egy pohár borral le akartam ülni valakivel beszélgetni, az biztos, hogy két üvegbor lett, meg nem [zene] tudom hány feles pillanatokat.

[00:00:11]elfogyott, nem tudtam mértéket tartani, [zene] és egyre többször kaptam azt a visszajelzést, hogy én lehet, hogy nem emlékszem egy csomó mindenre az estéből, [zene] tehát hogy hogy úgy keltem föl másnap, hogy nem tudtam, hogy hogy mentem haza, és mondjuk [zene] három kép volt meg a az estéből, és utána hallottam vissza, [zene] hogy hogy viselkedtem.

[00:00:34]Teljesen máshogy viselkedtem, mint mondjuk ahogy most beszélgetünk.

[00:00:35][zene] Tehát én nagyon erőszakos lettem és nagyon hangos és akkor már egy ideje terápiára jártam [zene] és akkor a pszichológusom vetette föl azt, hogy mi lenne, hogyha ha most akkor egy évre letenném csak úgy egy évre.

[00:00:56]Először [zene] igen.

[00:00:56]Szerintem amikor először felvetette, akkor én nagyon nagyon nem akartam.

[00:01:00]Tehát én nagyon hát a kvázi béna.

[00:01:03][zene] Nagyon szomorú ezt mondani, de hát a párom volt tehát, hogy hogy nekem ő nagyon sokat segített, úgymond azt hittem, hogy segít, hogy én ne érezzek, tehát ne legyenek érzéseim.

[00:01:18]Jelentkezik a szendvics generáció a magyar hang podcastje az X generáció élethelyzeteiről, megkőzéseiről és problémáiról.

[00:01:28]Kiégés.

[00:01:28]Sokak küzdenek a kiégéssel, de sokszor azt se tudjuk, hogy mi a bajunk.

[00:01:34]Arra pedig végképp nincs válaszunk, hogy végülis mit lehet ezzel a létállapottal kezdeni.

[00:01:38]A mai vendégem Mohnár Anikó, aki egy rendkívül elismert divatszerkesztő, styliszt és egyáltalán divat szakember Magyarországon.

[00:01:47]Több mint 10 éven átdolgozott a Mary Clairnél.

[00:01:51]Aztán váltott.

[00:01:51]Úgy érezte, hogy váltania kell, mert kopogtatott az ajtaján a kiégés.

[00:01:57]Na de el is némulok, hiszen köszöntöm Molnár Annikót, aki vélhetőleg elmeséli a saját történetét.

[00:02:06]Szia!

[00:02:06]Szia!

[00:02:06]Köszönöm, hogy elfogadtad a meghívást.

[00:02:08]Annál is inkább, mert nem beszélgettél még így a nagy nyilvánosság előtt a kiégésről.

[00:02:16]Nem, igazából egy cikket írtam egyszer egy újságba, megvan ugye a Napló mennyi?

[00:02:21]Kiégés napló címmel kezdtél el több mint egy éve posztolni?

[00:02:26]Igen, hát lassan.

[00:02:26]Júniusban.

[00:02:28]Hát lehet, hogy megvolt a két éves évfordulója.

[00:02:30]Igen.

[00:02:31]Szóval bárki olvashatja a közösségi oldaladon meg a substrekeden.

[00:02:36]Igen.

[00:02:36]Átköltöztettem.

[00:02:38]Igen.

[00:02:38]Hogy te miket éltél át.

[00:02:41]De ne ugorjunk ennyire előre.

[00:02:44]Most itt a szünetben beszélgettünk az ördög Prádát visel című filmről.

[00:02:50]Gyakorlatilag kicsiben ezt ezt élted.

[00:02:50]A Maricla az minden újságírónő álma.

[00:02:54]hogy oda bekerüljön.

[00:02:58]Nekem is az volt, meg nagyon sok mindenkinek.

[00:03:01]Ez egy kitüntetett pozíció volt, ahol te a divatért feleltél.

[00:03:08]Igen.

[00:03:08]Igen.

[00:03:08]Hát tizen utólag számoltam össze 16 évig dolgoztam ott.

[00:03:12]Ebből hat évet voltam asszisztens a divatszerkesztő mellett.

[00:03:16]És után 10 évig én én voltam a felelős, a főfelelős.

[00:03:21]Azért, hogy a divatoldalak hogy néznek ki a magazinban.

[00:03:25]Elmeséled, hogy konkrétan mit kellett ott csinálni?

[00:03:26]volt.

[00:03:26]Te találtad ki, hogy milyen cipő szerepeljen, vagy mi legyen a hangulat, vagy kik legyenek a modellek.

[00:03:33]Mit csinál egy divat szerkesztő?

[00:03:35]A ugye a Mariclare egy glossy magazin, ami divatról, szépségről, életmódról szól, illetve ugye a Mary Cler társadalmi felelősségvállalás is a zászlajára tűzött, tehát vannak ben nagyon nagyon komoly cikkek a nemzetközi és magyar viszonylatban is.

[00:03:54]Én ugye van egy viszony behatározott oldalszáma, ami a divatról szól.

[00:04:01]Nekünk ott igazából szolgáltatni kell.

[00:04:06]divatanyagokon, bazárokon és fotózásokon keresztül amik ismert emberekkel vagy kevésbé ismert emberekkel történnek, és azokon keresztül kell nekünk a igazából a szezonnak az újdonságait, a divatrendjeit bemutatni.

[00:04:21]És ezekért voltam én felelős.

[00:04:24]Tehát hogyha volt egy címlapfotózás, akkor annak a stylingjáért az abban az hónapban szereplő divatanyagnak az egész lebonylolításáért és megcsinálásáért, kitalálásáért, illetve a bazár oldalaknak a megcsinálásá.

[00:04:38]Tehát találtad ki, hogy milyen divatanyagok szerepeljenek a Mariclerben, mi legyen a hangulat.

[00:04:45]Utána fel kellett hajtani a cuccot, be kellett szerezni, arra vigyázni kellett, modelleket kellett disponálni.

[00:04:53]Igen.

[00:04:53]A képszerkesztővel együtt a fotózást leszervezni.

[00:04:57]Helyszín helyzín.

[00:04:57]Azok a ruhák érjenek is vissza épségben a dolcsagabánába.

[00:05:03]Igen, igen, igen.

[00:05:03]Hát úgy kell csinálni, minthogyha nem történt volna velük semmi.

[00:05:07]Tehát, hogy nem vittük ki őket a boltból, a cipőt nem vette föl senki, a táskát nem tömte ki senki, hogy úgy nézzen ki, mintha éppen használnánk.

[00:05:17]Tehát igen, ez egy nagyon nagy anyagi felelősség is minden sztárisz nyakán.

[00:05:22]Meg hát folyamatosan használnod kellett a kreatív energiáidat, hogy mindig új legyen, újszerű, friss benne legyen az a vá.

[00:05:33]Igen.

[00:05:33]A ugye nagyon sokszor kaptam azt a kérdést teljesen idegen emberektől, akár mondjuk egy taxistól, hogy na mi a divat?

[00:05:39]És erre nagyon nehéz válaszolni, mert igazából mindig minden divat, mert állandó körforgásban vagyunk, tehát minden ősszel előjön a kockás, előjönnek az állatminták, csak mindig egy icipicit máshogy, tehát vagy más árnyalatban, vagy más arányban.

[00:05:55]És ezért nagyon nehéz arra válaszolnom, hogy mi a divat, de mivel ugye állandó körforgás van, és mindig kvázi ugyanazokat kell bemutatni, az a nehéz, hogy ha minden évben a fehér előjön nyáron, akkor most azt éppen hogy fogom nyolcadszóra is bemutatni?

[00:06:13]Te szereted a divatot?

[00:06:16]Hú, én nagyon szerettem a divatot.

[00:06:16]a ruhák ö kedvelése megmaradt így kiégés után is.

[00:06:26]Viszont én teljesen máshogy tekintek a most már a ruhákra is, a fogyasztásra is, a divatra is, mint mint mint anno.

[00:06:36]Tehát amikor ezt nem is tudom mikor kitaláltam, hogy én ezzel akarok foglalkozni, akkor azt a csillogást láttam, meg a meg a dizájnereket, és ma már teljesen máshogy nézem.

[00:06:49]Ö hát, hogy is fogalmazzam meg?

[00:06:53]Nagyon-nagyon sok nő szereti a divatot, ez tény.

[00:06:56]Igen, de nagyon nagyon keveseknek van hozzá meg a jó ízlése.

[00:07:02]Hát szerintem a jó ízlés, azt nem nagyon lehet tanítani.

[00:07:04]Ugye én tanítok a Krea dizájn iskolában is, és a tanítványokon is látom, hogy tehát alapvetően nincsen jó ízlése, azt nem lehet javítani.

[00:07:14]Tehát egy kicsit lehet terelgetni az embert, de igazából kell, hogy legyen alapvetően egy ilyen látásmódja valakinek.

[00:07:26]Krea iskola, szabad ne feledd.

[00:07:28]Írtam rólad egy kis életrajzot.

[00:07:28]Nekem ehhez van egy szemüveget kell fölvenni, de sebaj.

[00:07:36]Újságíró, divatszerkesztő, styliszt és író, aki több mint másfél évtizedet töltött a hazai magazin újságírás világában.

[00:07:42]Jogászként végzett az ETén, de végül a kreatív pálya hívta magához.

[00:07:48]A Krea Design iskolában stylisnak tanult, majd a Mary Clair meghatározó munkatársa lett, ahol több mint 10 éven át divatszerkesztőként és újságíróként dolgozott.

[00:07:57]Nevéhez fűződik a magazin első blogja is, amely később a mariclair.hu részévé vált.

[00:08:01]Emellett a nők lapja évszakok szerzője és a Kreat Design iskola oktatója.

[00:08:07]Saját kiégésének tapasztalataiból született meg a 24-ben indított kiégésnapló.

[00:08:13]Egy rendkívül őszinte, terápiás és ismeretterjesztő blog a kiégésről és az újrakezdésről.

[00:08:22]Még egy kicsit a divatnál mozizunk, aztán aztán abbahagyom nyugodtan.

[00:08:26][nevetés] Szóval vannak ezek a divatanyagok, amiket végülis te alkottál meg.

[00:08:30]Igen, hát közösen.

[00:08:33]Igen.

[00:08:33]Most tá ö ott lehetett látni például egy ilyen anyagnál, hogy na ezt az Anikó csinálta, tehát belevihetted a te egyéniségedet, vagy vagy nem lenne, vagy ez tilos volt?

[00:08:44]Ö van egy ö trendbook, vagy hát egy ilyen book egy nemzetközi meghatározott irányvonala a Mary Clairnek, amin belül igazából én egy olyan szerencsés ó bocsánat, olyan szerencsés helyzetben voltam, hogy én teljesen szabad kezet kaptam.

[00:09:03]Tehát én azt csinálhattam azon belül, amit szerettem volna csak, meg amit így kitaláltunk a stábtagokkal vagy a vagy a kollégákkal.

[00:09:13]És én magam nem tudom azt, én nem tudom elmondani azt, hogy mitől Anikós, Molnár Anikós egy divatanyag.

[00:09:20]Ezt másnak meghagyom, mert én magamat nem tudom elemezni, de én nekem az volt a tapasztalatom, hogy minden egyes fotós, sminkes, fodrász és styliszt is beleviszi saját magát.

[00:09:33]És én pontosan a kollégáimról meg tudtam mondani, hogy melyik divatanyagot kicsináltam, mert mindenkinek a az egyénisége valahogy akkor is ki fog ütközni, hogyha nagyon nagyon szigorú megrendelésre dolgozik az ember, de egy magazinnál [torokköszörülés] nincsenek olyan szigorú keretek, mint mondjuk egy reklámforgatásnál, vagy vagy bármilyen más helyzetben.

[00:09:55]Most még egy kicsit a divatanyagoknál felüttöm a Marie Clair, de mondhatnám bármelyik testvér lapját is.

[00:10:00]meglátok ott egy nagyon csini szettet.

[00:10:04]Igen.

[00:10:05]Akkor arra azért nagy tételben merek fogadni, hogy nem én azt nem tudom megvenni.

[00:10:10]Ez egy tudatos koncepció, hogy a nők sóvárogjanak inkább a kissé felüllározott ruhák iránt.

[00:10:17]Igen, ez lett volna a kérdésem, hogy azért nem tudod megvenni, mert drága.

[00:10:20]Igen, azért nem tudod megvenni.

[00:10:21]Ö ezt megint minden divatszerkesztő szerintem maga dönti el, mivel mondtam neked, hogy szolgáltatnunk kellett, tehát mindenképpen be kellett elérhető márkákat is mutatni, de ha őszinték akarunk lenni, nyilván igazán szép darabok azok a nagyon drága dolgok.

[00:10:42]Tehát, hogy a a stylist pedig ilyenkor szerintem abból kap egy ilyen lehetőséget, hogy használhatja, használhat igazából bármit, akkor olyan, mintogyha egy gyerek beszabadulna egy játékboltba, és és kiéli magát.

[00:10:55]Tehát én én egy stisztot sem ítélek el, hogyha ő tényleg csak a high fashion márkákkal akar valamilyen történetet elmondani.

[00:11:07]De biztos, hogy kell egy egyensúlyt tartani a magazinban, hogyha nem a divatanyagban, de mondjuk a bazárokban be kell mutatni ahhoz hasonló úgymond olcsó megoldásokat is.

[00:11:15]Tehát hogy minden minden célcsoportnak, minden pénztárcának tudjunk valamit mutatni.

[00:11:24]Tehát ez szerintem fontos.

[00:11:26]eddig csakis a hát a csillogásról beszélgettünk is a divatról.

[00:11:33]Na de azért így szőrmentén érintetted, hogy hogy nagyon-nagyon komoly felelősség nyomta a válladat.

[00:11:38]Igen.

[00:11:40]Az összes fotózáson ott voltál.

[00:11:40]Ha valaki lekávézta a ruhát, akkor akkor mi történt mondjuk, hogyha valaki lekávézta a ruhát?

[00:11:47]Olyan nem volt soha 16 év alatt.

[00:11:49]Ö biztos, hogy voltak sminkből adódó ö foltok.

[00:11:52]Ö azt kell látni, hogy amikor nagyon drága ruhákat viszünk el, akkor kábé olyanok vagyunk, mint a minőségellenőrök, tehát minden egyes kis négyz cmét átnézzük a ruának, mert fel kell jegyezni azt a boltban is, meg nekünk is, hogyha úgy vitt, tehát úgy kell visszavinnünk, ahogy elvittük.

[00:12:14]Ha azon már eleve volt egy szálkihúzódás vagy folt, akkor azzal együtt fogom visszavinni, és nyilván nem szabad, hogy több legyen rajta, de tehát nekünk is körültekintően kell eljárni, amikor elvisszük, és ott is nagyon-nagyon kell figyelni rá.

[00:12:27]Ö megtörtént, emlékszem még asszisztens voltam, olyan esett, hogy nagyon a a nagyon drága cipők általában hasított bőr talpal rendelkeznek, ami olyan színű, mint a tényleg mint az emberi bőr.

[00:12:44]Iszonyatosan érzékeny, tehát nem tudom hány wattakorong, rag, minden van rajta, tehát egy ilyen kis ragasztóréteg lesz rajta, ö hogy egyáltalán felvehesse a modell.

[00:12:56]És emlékszem, hogy nagyon sokszor volt olyan, hogy a modellen nagyon drága ruha volt, egy ilyen cipő, és ott megállt, és akkor bármit mondott a és instruálni akarta a fotós.

[00:13:04]Ső mond mindig mondtuk, [torokköszörülés] hogy nem, azt nem lehet, nem dőlhet hozzá a falhoz.

[00:13:10]Nem, nem léphet arra, nem, mert ott kavicsok vannak.

[00:13:13]Tehát, hogy nagyon behatárolja a magyar piacot az ugye külföldön ilyen probléma nincsen, mert általában mintákkal dolgoznak.

[00:13:23]Tehát a mintával bemehet az ember a medencébe, kidobhatja az ablakon.

[00:13:25]Nem, felgyújtani nem lehet, de az ez az, amit lehetett látni az ördögprádát viselben, hogy mint a és utána hazavihetted, vagy ott maradt a nagy hát igen, ők lehet, hogy hazavihettik.

[00:13:38]Nekünk nyilván vissza kell küldeni.

[00:13:39]Tehát ma is vannak olyan sztáisztok, akik ezt el tudják intézni és nemzetközi márkák mintadarabjaival dolgoznak, amiket a kifutón is láthat az ember.

[00:13:50]És akkor vannak azok a lehetőségek, amikor tényleg a boltból tudjuk elhozni, akkor viszont azokra nagyon kell vigyázni.

[00:13:56]Tehát kérdésedre visszatérve, ha volt esetleg ilyen eset, akkor biztos, hogy valamelyik öt csillagos szálloda pacsolyatában álltam és rettegtem, hogy hogy kijöjjön az adott ruhadarabból.

[00:14:11]Emlékszem, volt olyan, hogy egy talán dior, piros, vörös dior kosztümben nekidőlt a falnak, ami egy belvárosi bérháznak a belső folyosó fala volt, ami nedves volt, mert hát ugye nedvesedik a falott régi ház és sárga sárgára volt festve, és egy ilyen gyönyörű sárga folt maradt végig hátul a Dior kosztümön.

[00:14:35]Ö vasárnap délután kellett azt hiszem a Four Seasonsnek a patyolatában, és ki kellett vernem a balhét asszisztensként, hogy márpedig nekem akkor is be kell mennem és végig kell néznem, amíg csinálja a folyamatot, mert nem szabad, hogy bármi baja legyen.

[00:14:55]Tehát azért vannak ilyen esetek.

[00:14:55]Igen.

[00:14:57]Ez milliós tételek egyébkén.

[00:14:58]Ezek milliós két tételek.

[00:14:58]Igen, igen.

[00:15:01]Pláne amikor még volt Ilbácsó, hát az ugye az Andrási Igen, ez a csipak Péternek volt a nem a csipaknak a Na mondjad, aki a Jaszminek a tulajdonosa.

[00:15:15]Gattyának.

[00:15:16]Igen.

[00:15:16]Gatyán.

[00:15:16]Gatyán Györgin csipak az a Fashion Street.

[00:15:18]Igen.

[00:15:20]Bocsánat.

[00:15:20]A műveletes tehát, hogy ott tele volt mindenféle.

[00:15:22]Az nekünk az a kánaán volt, de hát az ugye még jobban megnövelte a felelősséget, hogy a tomfortól kezdve a a tehát hogy hihetetlenül ilyen darabokhoz lehetett jutni.

[00:15:35]Tehát én emlékszem a megnyitón remegett a lábam.

[00:15:37]Tehát hogy ényörtől igen.

[00:15:40]hogy egyszer hozzáérhetek ilyen ruhákhoz.

[00:15:42]Tehát az az egy az egy fantasztikus élmény volt.

[00:15:44]Igen.

[00:15:46]Na jó, remegett a lábad, de ez egyszer csak átfordult.

[00:15:51]Hát igen.

[00:15:53]Te tudod-e, hogy mikor?

[00:15:55]Mikortól?

[00:15:55]Tehát a maximalizmus az rád mindig jellemző volt.

[00:15:59]Igen.

[00:15:59]Igen.

[00:15:59]Azt nem tudom kikapcsolni.

[00:16:01]Azt nem tudod kikapcsolni.

[00:16:01]Szerintem ez egy embertípus.

[00:16:05]Igen.

[00:16:06]Én már nem vagyok annyira maximalista, mint voltam, hál istennek.

[00:16:08]Én alkoholista is lettem miatta.

[00:16:12]Én nem attól.

[00:16:12][nevetés] Én nem attól.

[00:16:14]De igen, igen.

[00:16:14]Nem, én nem a maximalizmustól lettem.

[00:16:17]Hát ez nem tudom most beszéljünk róla vagy késő beszélhetünk persze ha már 10 éve vagy abszinens.

[00:16:25]Igen, én 10 éve lesz októberben, hogy abszinens vagyok.

[00:16:28]Semmi köze a munkához, mert én soha de soha nem kevertem a munkával.

[00:16:33]Tehát soha életemben azt hiszem egyszer volt, hogy még nagyon régen egy fotózás szünetében nagyon hideg volt, és akkor mondták a stábtalak, hogy na ügyünk meg valami egy rövidet.

[00:16:45]Az az egy rövid bőven elég ahhoz, hogy az ember már ne tudjon úgy fókuszálni.

[00:16:50]Egy fotózáson úgy kell a divat szerkesztőnek vagy stálisznak fókuszálni, mint a megfeszítetten így koncentrálne az embert 10-12 órán keresztül.

[00:17:00]De mire?

[00:17:01]Arra, hogy mert neki kell mindenre figyelnie, hogy az a ugye egyrészt ne legyen baja, tényleg úgy nézzen ki az éppen az adott szett, ahogy a fejében elképzelte, minden úgy álljon, ahogy megmozdul a ruha, vagy a modell.

[00:17:12]mindig kell igazítani, vagy a hajá, tehát hogy nekünk kell igazából az egészet összképileg látni.

[00:17:20]A sminkás, a fodrász, a fotós ők a saját feladatukkal foglalkoznak.

[00:17:24]Ugye kvázi akkor mi vagyunk a megrendelők, tehát nekünk kell az egésszel foglalkozni és ugye én vagyok ott a az a magazin részéről, tehát én vagyok a felelős azért, hogy az a látványvilág az olyan legyen, amilyen mondjuk abba a magazinba bemehet.

[00:17:39]Szóval megitted azt az egy felest meg és onnantól kezdve nem tudtam koncentrálni és emlékszem hogy nem biztos, hogy úgy állt a haja és akkor én legyintettem, hogy nem baj.

[00:17:54]Tehát, hogy a eltűnik a maximalizmus, és én akkor nem is már előtte is megfogadtam, hogy soha nem fogom, és én tényleg nem kevertem ezt a kettőt szabad időben.

[00:18:04]Viszont én az a fajta t vagy t nem 15 éves koromban kezdtem inni.

[00:18:09]Én az a fajta voltam, aki az elején csak társaságban és csak azért, hogy ne szorongjak, vagy hát egy kicsit fellazuljak társaságban, hogy egyáltalán legyen merszem megszólalni.

[00:18:26]És akkor ez hát én azt szoktam mondani, hogy a leghosszabb párkapcsolatom, akivel ugye 10 éve szakítottam, mert ez az igazából az alkohollal én borzasztó hálás voltam.

[00:18:38]neki.

[00:18:42]Szóval akkor titokba is iszogattál.

[00:18:45]A végén én azt nem gondoltam, hogy titokba, tehát én otthon el tudtam tölteni úgy egy estét, hogy vodka.

[00:18:54]Hát ez a csap csapos, tehát a vízzel, tehát csapból szedett vízzel meg citrompótlóval kábé csináltam egy hamis vodkaszódát, és abból mondjuk megiszogattam hármat, és közben nagyon rossz kedvem volt, és ezeket még mondjuk a kedvencek mappából nagyon sok sírószámmal alátámasztottam, közben iszogattam, táncoltam, énekeltem.

[00:19:16]Igen.

[00:19:19]Tehát ilyen Bridget Jones módjára.

[00:19:19]Tehát amikor először ezt megcsináltam, akkor megértettem, hogy Bridget Jones az elején mit művel.

[00:19:26]És és én nem gondoltam, hogy ez probléma.

[00:19:29]És ez nagyon sokat segített nekem, mert ki kieresztettem a gőzt, kisírtam magam, lefáradtam érzelmileg, és utána megint tudtam azt a azt a robotszerű életet élni amikor tehát, hogy másnap így pá felkeltél, mentél.

[00:19:48]Igen.

[00:19:48]Nagyon rossz tulajdonságom, hogy nagyon jól bírtam és ezért nem voltam másnapos, tehát egy kezemen meg tudom számolni, hogy hányszor voltam másnapos, soha nem látszódott rajtam.

[00:19:57]Sőt, ha mondjuk egyetem alatt, mit tudom én, negyed óra alvással mentem előadásra egy átbulizott éjszaka után, akkor mindig megdicsérték, hogy milyen gyönyörű vagy.

[00:20:10]Hát persze gondolom még az alkoholtól csillogott a szemem.

[00:20:15]Tényleg semmi nem látszódott rajtam.

[00:20:17]Tehát ez egy ez egy ez egy szép csapda is, hogyha valaki ennyire bírja.

[00:20:20]Mi volt, mi volt a mélypontod, amikor azt mondtad, hogy oké, jó, ezt most már így tovább nem.

[00:20:27]Vége az esti partizgatásoknak.

[00:20:31]Hát én egyrészt az a fajta alkoholista voltam, vagyok, nem tudom, hogy ezt hogy kell mondani, aki nem az, tehát hogyha mondjuk két hónapig nem ittam egy korcsotcs akkor tehát nem az volt, hogy én minden este iszogattam.

[00:20:46]Kellett bizonyos időközömként ö innom.

[00:20:48]Ö, és soha nem tudtam ugye egy pohárral inni.

[00:20:51]Tehát az ha egy pohár borral le akartam ülni valakivel beszélgetni, az biztos, hogy két üvegbor lett, meg nem tudom hány feles pillanatokat.

[00:21:01]Elfogyott, nem tudtam mértéket tartani, és egyre többször kaptam azt a visszajelzést, hogy én lehet, hogy nem emlékszem egy csomó mindenre az estéből, tehát hogy hogy úgy keltem föl másnap, hogy nem tudtam, hogy hogy mentem haza, és mondjuk három kép volt meg a az estéből.

[00:21:19]És utána hallottam vissza, hogy hogy viselkedtem.

[00:21:24]Teljesen máshogy viselkedtem, mint mondjuk ahogy most beszélgetünk.

[00:21:26]Tehát én nagyon erőszakos lettem és nagyon hangos.

[00:21:31]És akkor már egy ideje terápiára jártam és akkor a pszichológusom vetette föl azt, hogy mi lenne, hogyha ha most akkor egy évre letenném.

[00:21:45]Csak úgy egy évre.

[00:21:47]Először igen, szerintem amikor először felvetette, akkor én nagyon nagyon nem akartam.

[00:21:51]Tehát én nagyon hát ő a kvázi béna, nagyon szomorú ezt mondani, de hát a párom volt.

[00:21:58]Tehát hogy nekem ő nagyon sokat segített, úgymond azt hittem, hogy segít, hogy én ne érezzek, tehát ne legyenek érzéseim, rossz érzéseim.

[00:22:09]Aztán egyszer egy barátnőm be is jött a terápiámra.

[00:22:13]Én elmentem addig kávézni, és ő hajlandó volt elmesélni azt az X alkalmat, amikor ő nagyon sokszor látott, tehát amikor, hogy én hogy viselkedek, mikor iszom, és amikor utána kiderül, hogy én semmit nem tudtam arról, hogy én ezeket csinálom.

[00:22:27]Ö és akkor nekem az segített, hogy azt beszéltük meg, hogy egy év, én, hogy láttam a végét, hogy akkor jó, oké.

[00:22:40]Az első pár hónap az nem is volt nehéz, merthogy szándékosan nem is mentem sehova, tehát nem is izgattam magam azzal, hogy társaságba kell menni.

[00:22:54]Aztán amikor elkezdtem járni, akkor ugye nagyon nehéz volt, hogy hogy józanul ugyanazokat az estéket végigcsinálni, és látni szinte kívülről a ugye a barátaimat látom, ahogy iszogatnak, és kezdenek egy másik világba átmenni, és ezt nekem mind végig kell néznem józanul.

[00:23:15]Az egy az egy abszurd élmény volt, meg az, hogy nagyon sokat frliztak vele.

[00:23:23]Tehát az egy az egy megdöbbentő dolog volt, hogy a magyar társaskultúrának mennyire része az ivás, és mennyire nehezen fogadják be, hogyha valaki nyíltan kijelenti, hogy hogy nem iszom.

[00:23:38]És azért nem iszom, mert vannak ilyen epizódjaim, hogy nem emlékszem, hogy mi történt.

[00:23:43]És erre mindig az volt a válasz, hogy de hát ez tök normális.

[00:23:49]Hm.

[00:23:49]És hogy hát akkor mi csak megiszol egy pohárral most miért?

[00:23:51]És akkor volt ez a h akkor rendeljünk neked tejet.

[00:23:53]Tehát hogy minden ilyesmin végigmentem minden ilyen fázisom.

[00:24:01]És aztán eltelt az egy év, és az segített a azon maradni, hogy józan legyek, hogy a terápián elkezdtünk haladni, mert ugye nem volt mi elfedje az érzéseimet, és így ott voltak 024-ben itt, és lehetett velük dolgozni, és ahogy a terápián haladtam, igazából rájöttem, hogy hogy akkor valószínűleg nekem Nekem ezt kell csinálnom, mert különben nem fogom megoldani a problémáimat.

[00:24:33]És sajnos mivel ugye nekem az a problémám, hogy mértéket nem tudok tartani, nekem zéró tolerancia van.

[00:24:41]Tehát nincs olyan, hogy nagy csak egy pohárral.

[00:24:45]Úgyhogy nem is hiányzik soha.

[00:24:47]Dehogy nem.

[00:24:47]Hát azt nagyon tudom irigyelni, amikor tényleg van egy nagyon nehéz nap, vagy egy nagyon nehéz történés, és és hogy a valaki meg tud inni tényleg egy pohár sört vagy bort, és és egy kicsit, hogy megkönnyebbül.

[00:25:02]Nekem olyan nincs.

[00:25:05]Nekem nekem máshogy kell ezt megoldani.

[00:25:08]És hogy oldod meg?

[00:25:10]Hát például az egy nagyon vicces dolog, hogy én hogyha mondjuk bulizásról van szó, vagy táncásról, mostan nagyon ritkán szoktam, de ha megyek, akkor engem ugye nem feszít azt, hogy bocsánat, lehet ráültem.

[00:25:26]Nem feszít azt, hogy hogy még meg kell innom két valamit, hogy akkor tudjak táncolni.

[00:25:33]Hát én nem elmegyek táncolni.

[00:25:35]Tehát én csináltam úgy végig techno bulit a Colorádon, hogy mindenki azt hitte, hogy be vagyok állva.

[00:25:44]É valahogy a a hely hangulata meg a tömeg, én ezt tényleg kicsit érzem.

[00:25:49]Tehát valahogy átveszi az ember a ott azokat a vibrálásokat vagy rezgéseket, nem tudom.

[00:25:54]És tényleg úgy éreztem magam, mint aki be van állva, de egy korcsot nem ittam, csak vizet.

[00:26:00]Ö mi volt a kérdés?

[00:26:04]hogy amikor amikor más odanyúl a hidegen gyöngyöző sörhöz, akkor te csinál.

[00:26:08]Igen.

[00:26:11]Most már nem hiányzik, most már annyira elképzelhetetlennek tartom azt a dolgot, hogy én eltávozzak a fejemből valamilyen segítséggel, tehát szerítségével, és szinte félelmetesnek tűnik, hogy most már nem hiányzik.

[00:26:24]Csak az a az a az a megkönnyebülés része az tök jó, de és én nem is haragszom az alkoholra, én nem haragszom senkire, aki iszik.

[00:26:37]Senkit nem akarok lebeszélni róla.

[00:26:39]Szerintem mindenki maga dönti el, hogy hogy hot rá és és hogy tudja ezt kezelni.

[00:26:48]Én azt hiszem, én hát azt szoktam mondani, hogy én már megittam a magamét erre az életre biztosan.

[00:26:55]És ez a fránya maximalizmus milyen szerepet játszott a te kiégésedben?

[00:27:01]maximalizmus.

[00:27:01]Hát az biztos, hogy ugye kérdezted, hogy hogy milyen az, hogy mindig ki kell valami őt találni.

[00:27:11]És ez tényleg az, hogy ugye akkor 11-12 lapszám volt, tehát minden hónapban kellett legalább két divatanyag, x darabbazár, legalább egy híres embert le kellett fotózni, ugye annak is volt valamilyen stílusa.

[00:27:25]Tehát ez egy kreatív embernek ez az állandó időre való kreatívkodás, ez egy borzasztó megterhelő dolog.

[00:27:33]Tehát, hogy az a senki nem úgy kezd semmilyen kreatív szakmát, hogy majd nekem időre kell, majd nekem megmondják, és nem tudom, hanem úgy szépen szeretnék szabadon szárnyalni.

[00:27:46]Nyilván mindenki így akar dolgozni.

[00:27:46]De hát egy magazinnál, ahol van nagyon tehát mindig egy nagyon fontos határidő van a nyomdábaadás, aminél nem lehet azt mondani, hogy bocsi, tehát minden oldalon kell, hogy legyen valami.

[00:27:58]Ön szerintem nekem ez volt a a az, ami elindított a kiégésen, hogy ez nem tudtam [torokköszörülés] kikapcsolni ebből.

[00:28:11]Tehát állandóan monotonul csak kitalálni valamit, kitalálni, kitalálni, és ugye a maximalizmusom miatt meg ugye nem akartam soha csak úgy ilyen kis egyszerű megoldásokat vagy ilyen nem tudom le lerövidített pályákat csinálni.

[00:28:29]Tehát mindig valami nagyobba, bonyolultabb gondolkoztam, és mivel nekem nem is nem is én én ebben éltem, tehát én 024-ben én stylist voltam, tehát nekem nem volt ebből nagyon kikapcsolódás és és utólag ezt tudom mindenkinek pöröttek a divatanyagok a fejedben.

[00:28:51]Nekem mindig minden ö tehát mindig minden gondolatom szerintem ekörül forgott.

[00:28:56]egy idő után annyi munkám is volt, hogy nem tudott más lenni.

[00:29:00]Tehát és mivel ez egy nem egy konkrét határidő, mi az [torokköszörülés] munkaidő, hogy reggel 8:00-tól délután f:30-ig, hanem 024-be rendelkezésre áll egy ember, mert ugye rugalmasan dolgozunk.

[00:29:12]Így volt egy idő, amikor már a pszichológus azt mondta, hogy én szabjak nagyon szigorúan munkaidőt magamnak, hogy mondjuk este 8 után nem nézek emaileket, vagy nem írok emailt.

[00:29:30]De nagyon nehéz ezt megvalósítani, és mivel nincsen ebből kikapcsolás, tehát csak munkaidő van, hát tele tud lenni az ember feje.

[00:29:39]És mivel nagyon szerintem kevesen is voltunk, ugye egyre nehezebb lett a a print szakmában való lét, ugye a kiadós élet is így egyre több feladat hárult ránk.

[00:29:56]Ez biztos, hogy most is így van.

[00:29:59]Ez egyszerűbb nem lett, és könnyebb nem lett.

[00:30:04]És én emlékszem, amikor már nagyon ki voltam, akkor én azt mondtam, hogy én azt érzem, hogy olyan vagyok, mint a Szaffiban a rajzfilmben van az a gonosz, akinek van egy csapa feje.

[00:30:16]Igen.

[00:30:16]És én azt éreztem, hogy hogy én ülök, így létezem, és mindig mindenki odajön, és így nyitogatja a csapot a fejemen, és csak azt akarja, azt mondja, hogy de hát kreatív vagy, találj ki valamit, és hogy csak mondd, mondd, mondd, mondd, és én ettől szerintem ez az, ami begőzöltem.

[00:30:35]Igen.

[00:30:36]Mi volt a Mi volt az, amikor érezted, hogy baj van, hogy nem bírod tovább, vagy nem akarod tovább?

[00:30:42]Az első akkor még a terápián sem soha nem hangzott el a kiégés.

[00:30:46]kifejezés.

[00:30:48]Annyi hangzott el, de akkor szerintem akkor éltem a legsikeresebb éveimet, de már akkor éreztem hogy az egy nagyon jó ö és fontos jel, hogyha idegesítenek az emberek és az ember ingerült lesz, meg ingerült lesz, hogyha feladatot kap.

[00:31:08]Tehát én nem örülni kezdtem, hogyha kapok egy új feladatot, hanem hagyjuk.

[00:31:12]És akkor a terapeutám javaslatára nekem el kellett mennem két hétre nyaralni egyedül, úgyhogy nekem se meg kellett beszélnem bent, hogy nem hívhatnak, nem írhatnak emailt, vagy ha írnak, én nem fogok rá válni.

[00:31:26]És akkor elmentem én egyedül Rodosra két hétre.

[00:31:36]Hát egyszer mindenki próbálja ki, de nem egy vidám dolog elmenni egyedül.

[00:31:39]egy ötcsillagos szálladában nyaralni a tengerpartra, ahol az ember nem szól senkihez, csak mondjuk a reggelinél, ha kér kávét, az ebédnél, ha kér nem tudom üdítőt, és este a vacsoránál, amikor nem tudom.

[00:31:54]És egyébként a takarítóhoz szól maximum.

[00:31:57]Az első héten aludtam, tehát hogy kimentem a partra délután egyébként aludtam, tehát nekem meg is kellett a takarítónővel beszélni, hogy ne jöjjön nekem délután 2ettő-kor, mert én biztos, hogy ben leszek és aludni fogok.

[00:32:10]És és ott az egy ijesztő dolog volt, hogy jött egy felkérés egy címlapfotózásra, az már második héten volt, és elkezdtem bőgni, hogy ülök a tengerparton, és nem az van, hogy örülök egy felkérésnek, hanem elkezdek zokogni, hogy én ezt nem akarom.

[00:32:26]És ez egy nagyon ijesztő dolog volt, de utána még nagyon sok évig csináltam.

[00:32:32]Tehát ez ez valószínűleg nagyon hamar elkezdődhetett.

[00:32:35]És amikor utólag ugye elkezdtem beleásni magamat, akkor ugye láttam, hogy van öt fázisa a kiégésnek, és az egészen az ötödik még ez visszafordítható dolog tud lenni.

[00:32:50]Mi az öt fázis?

[00:32:51]Hát az öt fázis az az első fázis még az a az a tök ideális állapot, amikor nem kiégett az ember, csak még a maximalizmusra hajtja és dolgozik és beletesz mindent és nem tudom.

[00:32:59]És ahogy megyünk előre, ö az negyedik fázisig, amikor már elég ö szigorú, tehát amikor már eléggé komoly tünetek is vannak, tényleg ez az emberek idegesítenek, tényleg az tényleg elsírom magam egy munkafelkérésen, amikor egyszerűen dühös vagyok az emberekre, a feladatokra, a munkámra.

[00:33:25]De közben nem tudok belőle kilépni, és tényleg 024-ben benne vagyok.

[00:33:31]Ö tehát tényleg a szerkesztőség, tehát akkor tényleg a kollégákkal is tehát tudom, hogy nehéz, biztos, hogy nehéz lehetett velem, mert ilyenkor így forgatja az ember a szemét, meg mindenre kiakad, meg meg pampog, meg nem tudom.

[00:33:50]Na mindegy.

[00:33:50]És és nekem a az, amikor én rájöttem, az az ültem otthon, éppen bazárokat csináltam.

[00:33:59]Az a legkényelmesebb feladat, hogy ott ülsz otthon a számítógép előtt és a laptopon nézegeted a ruhákat és válogatsz és nem tudom.

[00:34:08]És közben én mindig szoktam valamit hallgatni és pont volt egy reziliencia előadás sorozat.

[00:34:12]Gondoltam milyen jó lesz.

[00:34:16]És azon belül volt egy beszélgetés egy volt bírónővel, aki azt hiszem azóta pszichológus a kiégésről.

[00:34:25]És én ott így ezeket hall dolgoztam, közben hallgattam, és ott elsorolta ezt az öt fázist, és akkor eljött az ötödik fázishoz, és mondta, hogy igen, ez az, amikor ez a menthetetlen, tehát visszafordíthatatlan már, és hogy ő is ebben az állapotban volt.

[00:34:39]És akkor így ültem, így elgondolkodtam, és irá, hogy azt hiszem, abban vagyok én is.

[00:34:45]Tehát, hogy ezt ezt így nem biztos, hogy tovább lehet így csinálni.

[00:34:50]Utána azon a felmondtál, vagy mi történ?

[00:34:54]Nem, ez szerintem egy hónapra, tehát ezt meg kellett nyilván beszélnem magammal, hogy mi lesz.

[00:35:00]Meg kellett beszélnem a párommal, hogy mi lesz.

[00:35:04]Ö hogy ez most így mi meg, hogy de m akkor már egyébként is egy nehéz helyzetben volt a magazin.

[00:35:14]A covid után voltunk, borzasztó kevés feladatot kaptam.

[00:35:19]egyébként tehát, hogy én egy évben négy divatanyagot csináltam, tehát hogy nem pontosan azokat a feladatokat csináltam, amiért én ezt az egészet elkezdtem annó.

[00:35:29]Mer ez ez erről egy kicsit beszélhetünk, hogy a covid miért hatott ennyire arra, hogy te kevés divatanyagot csináltál, az emberek nem költöttek ruháról, vagy nem?

[00:35:40]Hát a covid idején egyrészt amikor otthon ültünk és nem lehetett közösségbe járni, akkor ugye egy fotózást se lehet megcsinálni.

[00:35:47]Tehát emlékszem, volt a Winkler Nórával egy olyan fotózásunk, hogy egy picit annyira nem volt értelme, mert mi azért mellette álltunk, de hogy drónnal lett fotózva a Nóra, ezzel is mutatva, hogy ugye itt most távolságot kell tartani, tehát hogy nagyon sok emlékszem nagyon sok megbeszél szólt arról, hogy bevállaljunk-e egy címlapfotózást, a modell bevá az alany bevállalná, a fotós bevállalná, én engem dühített, hogy igazából én miért kell, hogy bevá vállaljam, hogyha senki más nem hajlandó kimenni az utcára.

[00:36:20]Tehát nekem miért kell ezt a veszélyt úgymond bevállalnom?

[00:36:25]Ö az is egy, azt a tanítványoknak szoktam mesélni, hogy mindenki ül otthon, be vagyunk zárkózva, de nekem egy magazint kell csinálni, és bazárokat kell csinálni.

[00:36:37]De milyen témába csinálok?

[00:36:41]Tehát, hogy az ember nem csinál semmit.

[00:36:43]Tehát lett egy olyan bazárom, hogy otthoni kertészkedés a balkonon, lett egy olyan bazárom, hogy lakásfelújításhoz, lett egy olyan bazárom, hogy otthon homeice szettek, mertogy hát a világ megállt.

[00:36:59]Tehát tehát ez egy abszurd dolog volt, hogy a világ megállt, de én továbbra is fogyasztásra buzdítsam az embereket a divat által.

[00:37:06]De hát valami témában meg kell fognom ezt az egészet.

[00:37:12]Nyilván kevesebb lapszám lett, nyilván még kevesebb.

[00:37:14]Hirdető volt, mert nyilván gondolom ők is érezték semmi értelme ennek az egésznek.

[00:37:19]Tehát hogy ott szépen lassan nyilván sokkal nehezebb lett a helyzet, vagy még nehezebb lett.

[00:37:27]Ö és igazából akkor egy olyan vezetés volt, akik nem annyira ö foglalkoz, tehát nem annyira gondolták fontosnak a divatot a a Mary Clleren belül.

[00:37:37]És ennek végülis az lett az eredménye, hogy én nem nagyon csinálhattam divatanyagot.

[00:37:44]Tehát, hogy igazából pont az, amit én szeretek benne, azt már annyira nem csinálhattam.

[00:37:50]A többi feladat az attól ideges voltam, meg nem akartam csinálni, és így úgy gondoltam, hogy ezt ezt borzasztó nehéz volt, de hogy el kell engednem.

[00:38:05]Meglepődtek a kollégák nagyon szerintem.

[00:38:07]Tehát a ugye a főszerkesztőnél mondtam fel, borzasztóan meg volt lepődve szerintem.

[00:38:12]Szerintem meg voltak lepődve, merthogy te is a kérdések között írtad fel, hogy állommunkának tűnik.

[00:38:19]Nekem ez az állommunkám volt.

[00:38:21]Tehát én a ugye mondtad, hogy jogász végzettségem van, én ab váltottam le erre.

[00:38:26]Tehát, hogy én egy kiskori álmot valósítottam meg, és én nagyon keményen dolgoztam azért, hogy én a semmiből, semmilyen háttérrelénybe kerüljek oda, ahova bekerültem.

[00:38:40]És és nekem ezzel kellett megint csak szakítanom, és azt mondani, hogy hogy ez egy hát ez egy ez egy be kell ismernem, hogy ez egy bukás.

[00:38:53]Tehát nem nem tudom már tudom, hogy ezt nem így kell felfogni, de nagyon sok után nem nevezást.

[00:38:59]Tudom igen.

[00:38:59]Meg hogy azt mondják, hogy egyébként is normális váltani.

[00:39:03]Itt az volt a nehézség, hogy én abba a nagyon mély fekete teknőbe kerültem, hogy csak azt látom, hogy mit nem, és hogy ezt nem tudom tovább.

[00:39:11]De azt viszont nem láttam, hogy akkor mit.

[00:39:16]Igen.

[00:39:16]Tehát Igen, az a következő kérdésem, hogy hát becsuktad az ajtót a Maric Clair után.

[00:39:22]Mi következett a következő napon?

[00:39:25]Sírás vagy nem?

[00:39:27]Akkor még a egy kicsit megkönnyebbülés, meg az, hogy azért nem megyek a nem tudom az utcára, mert a párommal azért is kellett megbeszélni, mert akkor elkezdtem nála dolgozni.

[00:39:38]egy tiny tiny houseokat építő cége volt, és ott lettem egy ilyen hát nem is tudom belső építésszel vagy lakberendezős munkatárs, mert nekem ilyen végzettségem is van, és akkor ezt majdnem egy évig csináltam, de akkor már éreztem, hogy egyrészt az sem jó, hogy a párommal együtt dolgozom, tehát az nem tudom, ki tudja megcsinálni.

[00:40:04]Nekem se megy, nekünk se ment, nem tett jót.

[00:40:07]És akkor már éreztem, hogy nagyon, nagyon nem.

[00:40:10]És akkor ott decemberben, tehát egy évre rád megint decemberben megbeszéltük, hogy akkor ezt nem.

[00:40:16]És akkor én most tényleg az úgynevezett szabatikát akkor kipróbálom, hogy ez a nem csinálunk semmit.

[00:40:23]Nem csinálunk semmit.

[00:40:23]Na hát és akkor onnantól, januártól én nem csináltam semmit.

[00:40:27]És most, hogy megint járok terápiára, most realizálódott, hogy én valószínűleg egy nagyon súlyos mély depresszióba estem ott.

[00:40:37]Tehát, hogy nekem nagyon sok napom azzal telt el, hogy az egy győzelem volt, hogy én ki tudtam szállni az ágyból és mondjuk meg tudtam főzni egy ebédet.

[00:40:49]Szóval feküdtél?

[00:40:50]Én feküdtem, igen.

[00:40:50]Tehát én hagytam magamnak.

[00:40:52]Tehát az első pár hónap az ezzel telt, és tényleg csak azt tudtam, volt egy könyv, amit elkezdtem olvasni, azt még azt hiszem a mikor még dolgoztam, akkor olvastam el és most nem fog eszembe jutni egy magyar könyv a kiégésről és ott mindenféle praktikus tanács is volt, hogy hogy kezdjen az ember felépülni belőle.

[00:41:13]És emlékszem, egy nagyon egyszerű feladat volt az első, hogy képzelj el egy ideális napot.

[00:41:21]És akkor mit tudom én, reggel hogy telik, napközben nem tudom mi.

[00:41:23]És egyszerűen egy perc múlva elkezdtem bőgni, azt mondani, hogy nem megy, nem megy, nem tudom elképzelni, mert mert akkor most képzeljek bele munkát.

[00:41:31]De milyen munkát?

[00:41:33]Ha viszont nem képzelek bele munkát, akkor mi az, hogy ideális nap?

[00:41:36]És akkor mentem tovább, és azt éreztem, hogy én magam előtt csak egy sötét alagutat látok, aminek nincsen nincs a végén fény és semmi.

[00:41:45]Ezt ezt látom egyedül és semmi mást.

[00:41:48]És és ez ment hónapokig, és teljesen bezárkóztam.

[00:41:55]Senkivel nem beszéltem valószínűleg ott.

[00:41:57]Nagyon sok barátságomnak is.

[00:41:57]Ezért lett e nagyon nagyon ijesztő.

[00:41:59]Hát én akkor ezt nem így, én azt éltem meg, hogy én megint olyan, mintogyha én egy covid szerű karanténba kerültem volna, de most én egyedül a világon, hogy a világ megy tovább, zajlik, mindenki boldogan él benne és posztolgat, és jól van, és elvan, és én meg ott beragadtam az időbe meg ebbe a lakásba, és és nem tudok ebből ki ki kijönni, és ezt csináltam.

[00:42:28]És most mégis itt vagy?

[00:42:28]Hát akkor mi volt az első lépés, hogy a kis egératból kijöttél?

[00:42:36]Azt azt hiszem abban a könyvben volt talán meg azóta is olvastam, hogy az egyik ami segít az az idő.

[00:42:45]Ezért tehát már lassan két év még nem, tehát egy másfél m és a valahogy május vagy június kör na az volt a legijesztőbb, hogy ugye közben meg nyomott az a dolog, és van emlékszem, hogy tettél föl egy olyan kérdést, amit elküldtél, amire pontosan tudom, hogy mit kéne válaszolni, hogy mi a leg nagyobb tévhit a kiégéssel kapcsolatban.

[00:43:12]az, hogy azt gondolják sokan, és nagyon sok cikk is erről szól, és végtelenül fel tudok dühödni egy ilyen cikken, hogy akkor menjünk el erre a szabadikára, vagy nem tudom, mondjuk egy hónapos fizetés nélküli szabadságra, és akkor ott találjuk ki, hogy akkor mihezkedjünk magunkkal, ilyen tanfolyam, olyan nyelv nyelvvizsga, olyan nem tudom mi.

[00:43:31]Ha az ember tényleg ki van égve, akkor ő semmit nem tud csinálni.

[00:43:37]Tehát ő egy légüres térben létezik, és nincs olyan, hogy most akkor január 1jén elindultam ezen az úton, és január 10-én már kitaláltam, hogy mit kezdjek magammal, mi legyen az új szakmám, mi legyen az új kar ilyen menekülés lenne.

[00:43:53]Ez egy újabb ilyen pótcselekvés, nem?

[00:43:55]Tehát, hogy időt kell magunknak adni.

[00:43:57]Hát igen.

[00:43:57]Ugye a világ nem arról szól, hogy az ember adjon magának időt.

[00:44:00]Nem a világ erről szól.

[00:44:03]És és nagyon nehéz azt mondani magadnak, hogy te erre most nem vagy képes.

[00:44:08]Tehát te nem tudsz menni a világgal, és hogy ezt megengedheted magadnak, hogy te most ne menj a világgal, hanem hanem most így pihenj, létezz.

[00:44:19]Tehát, mert ez a ez a puszta létezés szinte, ami ami ami velem történt.

[00:44:24]És abban igen azt akartam mondani, az volt a legijesztőbb, hogy a kreatív hangjaim is eltűntek.

[00:44:34]Tehát nem volt semmi.

[00:44:34]És ezen ilyet próbálgattad magad?

[00:44:38]Próbálgattam, de egyszerűen attól, hogy először ugye jött a blog, az nem is tudom már, hogy jött, azt hiszem talán olvastam talán egy nem t nem is tudom, hogy jött és akkor íy így gondolkodtam, hogy hát mi lenne, hogyha írogatnék, hogy ugye én írtam a Mary Clernél, de a divat annyira elnyomta, hogy én nekem az írás az így természetes volt, hogy tudok valamennyire írni.

[00:45:04]írtam cikkeket, de hogy így na jó, oké, írtam.

[00:45:06]Nekem régen, nagyon régen volt egy angol nyelvű blogom még, egy divatblogom, borzasztó régen, és az volt az utolsó ilyen.

[00:45:16]És akkor én ezt a Blogspot feliratet részt ismertem.

[00:45:22]És oda csináltam egy magyar nyelvű blogot, Kiégésnapló címmel.

[00:45:24]Ezt júniusban csináltam két éve, és és elkezdtem írogatni.

[00:45:35]És amikor arra gondoltam, hogy de hát ezt valahogy azt hiszem kettő ember ismerte.

[00:45:40]Egy volt kolléganőm és egy van egy barátnőm, aki a legeslejétől olvassa és ők ketten olvasták, tehát nem is mutattam meg senkinek.

[00:45:51]A Blogspot meg egy olyan rendszer, hogy nem is tud az ember a Google-ba se jelenik meg valahogy.

[00:45:55]Nem, nem tudom, hogy ez hogy van.

[00:45:57]Tehát nem egy blog.hu-on húson csináltam, ami rögtön a keresőbe kijönne.

[00:46:00]Valahogy az a blogspot rendszer az nem jön már ki, mert szerintem nem annyira támogatott.

[00:46:06]És egy hónap múlva beszélgettek a volt kolléganőmmel, volt asszisztensemmel, és akkor aki szintén valami hasonlóban volt, vagy vagyatott és hát, hogy mi lenne, hogyha csinálnék ennek egy Instagram oldalt, és ettől olyan rosszul lettem.

[00:46:22]Tehát konkrétan hány ingerem lett attól, hogy nekem valahogy most akkor képileg oda gyártanom kéne ilyen posztképeket, hogy ezt hogy és emlékszem, ültem ott, hogy de ez nekem nem megy.

[00:46:33]Tehát én aki x éven át és a Maricla Insta oldalát csináltam három évig egyedül kábé, hogy én ott ülök és így nem megy egyszerűen, hogy én ezt ne nem tudom megcsinálni, mert semmi kreativitás nem marad bennem.

[00:46:49]És akkor nem is tudom, tehát egy vagy két hónap volt, mire valahogy valamit megszültem, hogy valahogy valamire képes vagyok és és aztán még nyáron kitaláltam azt, hogy hogy akkor mi lenne, hogyha valami többet kezdenék ezzel az írással.

[00:47:09]És akkor szeptemberben, [sóhajtás][zihálás] az egy borzasztó időszak volt, mert a szeptember 7-én halt meg anyukánk.

[00:47:14]ö váratlanul egy szombati napon, és rákövetkezendő hétfőn indult a Péterfi Akadémiának az első ö kezdőírókurzusa.

[00:47:28]És emlékszem még pont az előző héten meg tudtam írni a a házi feladatot, minden órára kell egy novellát írni, és úgy úgy hétfő esteő ott ültem, és akkor én bemutatkoztam, így mutatkoztam be, hogy ez és ez vagyok, ezért jöttem.

[00:47:43]És most elnézést kérek mindenkitől, de hogy én senki másét nem olvastam el, mert hogy ez történt.

[00:47:48]És akkor így láttam, hogy mindenki így így ül, és én így én így így indítottam a Péterfi akadémiám, és és ez nekem annyiban nagyon sokat segített, hogy el tudtam bele tudtam írni.

[00:48:04]Egyrészt a blogba is beleírtam ezt az egész gyász dolgot, hogy ez is egy borzasztó nehéz folyamat, és nagyon nehezen megy.

[00:48:11]Szinte tudatosan kell néha erőt vennem magamon, hogy én ezen dolgozzak.

[00:48:22]Mindemellett, hogy ugye ki vagyok égve, és így kezdtem az egészet, hogy rosszul vagyok, nagyon szarul vagyok, depressziós vagyok, és akkor még történik ez, és akkor így próbálja az ember valahogy így az életét vinni.

[00:48:36]És és így kezdtem az egészet, és azt hiszem aztán írogattam, elkezdtem végezni az újabb és újabb tanfolyamokat, és azt hiszem januárban, a következő januárban pedig elkezdtem egy olyan tanfolyamot az akadémián, ami ebb rendépítő tanfolyam volt, és akkor ott megtanították, hogy hogy kell Facebook oldalt csinálni, és akkor ott megcsináltam borzasztó kínok árán, hogy én mi az, hogy én oda fogom írni, hogy Molnár Anikó írói oldala, és ezt hogy képzelem, és nem tudom, és akkor és akkor igazából valahogy így lett nyilvános, amikor ezt megcsináltam.

[00:49:16]Hát a nyilvános az azt jelenti, hogy bemutattam ott, de hát aztán nehéz volt ezt mérni, hogy hogy mennyien olvassák meg egyáltalán kik olvassák, vagy kik, hogy vagy most lelkileg?

[00:49:31]Nem vagyok készen.

[00:49:31]Most reggel fölírtam a papírra, hogy work in progress.

[00:49:34]Tehát nem mondom, hogy én ki már nem vagyok kiégve.

[00:49:40]Én akkor fogom azt mondani, amikor kitaláltam azt, hogy mit mi szeretnék lenni, ha nagy leszek.

[00:49:44]Úgy de hiszen egyre nagyobb sikereid vannak a kiégésnaplóval is.

[00:49:48]Beválogattak így antológiába.

[00:49:50]Van, de az, aki azt gondolja, tehát nekem nagyon nagy szerencsém volt a ezzel a divat szakmával meg a karrieremmel, hogy én azt csináltam, amit szeretek csinálni.

[00:50:03]És kvázi olyan volt ezen a volt főnökön már nagyon sokat nevettünk, hogy mitte mentünk az arában, és akkor ott nézegettük, hogy mi van, meg kitalálgattuk, hogy mi legyen.

[00:50:14]És akkor ott röhögtünk egymáson, hogy hogy milyen abszurd dolog, hogy mi olyanért kapunk fizetést, ami egy egy így olyan, mint egy játék számunkra.

[00:50:22]És ez egy fantasztikus kegyelt állapot volt sok éven állt az összes nehézségével együtt, hogy én tényleg abból éltem meg, amit szerettem csinálni, és most szeretek írni, de sajnos ebből nem lehet megélni.

[00:50:40]Tehát valamit ki kell találnom, amiből van pénzem úgymond, és akkor emellett lehet hobbiskodni, mert újságíró nem tudok már lenni olyan szinten, mert nem nincsenek olyan lehetőségek.

[00:50:54]Ö és nem ismerek, szerintem egy-két embert ismerek, aki abból él, hogy ő író, de hát az a szint az az nem én vagyok egyelőre.

[00:51:05]Van-e benned bárminemű megbánás a közelmúlt történ történéseivel kapcsolatban?

[00:51:10]Vagy úgy érzed, hogy ennek ennek szükségszerűen így kellett történnie?

[00:51:15]Mármint az, hogy én ott hagytam a szakmát, meg hogy amiken keresztül.

[00:51:24]Én azt a az még az előző terapeutámmal nagyon hamar megtanultam, és ezt megértettem, hogy az ember az adott pillanatban azt tudja csinálni, amire képes, és hogy utólag kár számon kérni magamtól, mert valószínűleg akkor erre voltam képes.

[00:51:45]Azt tudom, hogy azt hiszem, az egy hiba volt, de nem bánom egyáltalán, hogy én ennyire átadtam magamat a szakmámnak, és én szívvel, lélekkel, és tényleg én beleettem a mindenemet minden egyes képbe, ami ami megjelent.

[00:52:02]És hogyha esetleg valaki nem úgy reagált, ahogy én gondoltam, akkor én én úgy gondoltam, hogy engem engem nem értékel úgy, és hogy én én leszek az, aki itt most rossz rosszként kijön.

[00:52:17]Azt szoktam bánni, ahogy én eltűntem ebből a szakmából, de én azt gondolom, hogy nem tudtam ezt se máshogy csinálni.

[00:52:25]Tehát annyira nem tudtam azzal elszámolni, hogy nem tudok mit mondani az embereknek.

[00:52:30]Tehát ha emlékszem, nagyon ritkán jött szembe egy-egy ismerős.

[00:52:35]Nem tud nem, nem tudok mit mondani.

[00:52:35]Mi mit csinálsz?

[00:52:39]Otthon depresszióval fekszem, tehát hogy nem nem tudok nem nem tudtam egyszerűen számomra megfelelően jól tállalni másoknak, hogy én nem vagyok jól.

[00:52:49]És valószínűleg az írás talán segített, hogy hogy én tállaltam valahogy, és aki itt érdekel, az látja, és talán picit valahogy megérti, de nekem nem kellett szemből szem szemtől szembe másoknak elmondanom, hogy mi van.

[00:53:05]És még egy kérdés.

[00:53:09]Van-e bármiféle jó tanács, amit tudsz adni a veled hasonló cipőben járó embereknek, vagy például van-e olyan, ami olyan tanács, ami neked segített volna, hogyha annak idején ezt megkapod?

[00:53:22]Hát ha mondjuk amikor elküldenek a két hetes nyaralásra, akkor én azt konkrétan tudom, hogy az miért történik.

[00:53:27]Most utólag be tudom kalibrálni, hogy talán a harmadik fázisba lehettem.

[00:53:36]És ott tényleg nagyon rámegyünk és fókuszálunk arra, hogy itt most baj van és a kiégésben vagyok.

[00:53:42]Szerintem az segíthetett volna.

[00:53:46]Ö én tavaly kerestek meg, vagy hát így megbeszéltük a a Glamour Online-al Maroi Krisztával.

[00:53:57]Ma is adtam le egy cikket, hogy én néha írok oda a kiégésről ö cikkeket, és tényleg mind nagyon fontos mindig az, hogy hogy figyeljünk a jelekre.

[00:54:06]Tehát nem szabad azt csinálni, hogy az ember dolgozik, dolgozik, dolgozik, dolgozik, dolgozik, és nincs semmi más az életében.

[00:54:16]Mert fantasztikus dolog, ha közben megadatik, hogy olyan dolgot csinálhatsz, amit imádsz.

[00:54:20]De előbb-utóbb szerintem ez elkerülhetetlen, hogyha csak ezt csinálod, akkor akkor ne ez legyen a vége, mert semmi mást nem csináltál, se sport, se de én sportolni sportoltam, tehát hogy az megvolt, mert ugye nekem is meglett az a kvázi stylist betegségem, hogy gerincsérvés és és minden egyéb ilyesmi.

[00:54:43]Tehát, hogy az ha fújt, ha esett, ha ha nem tudom, szakadt a hó.

[00:54:47]Reggel 6:00-kor vagy 7:00-kor én ott voltam az edzőteremben az edzőm előtt.

[00:54:51]Tehát ezt nagyon szigorúan kétszer egy héten ott voltam, tehát az megvolt.

[00:54:59]De az agyadban mindig ott voltak?

[00:55:00]De az agyamban igen.

[00:55:00]Tehát, hogy inkább az, hogy nem tényleg nem húztam meg azokat a határokat, hogy van a munkaidő és van a szabadidő.

[00:55:09]És és szerintem ha egy jó tanácsot tudok adni, akkor igazából ez ez, hogy legyen mindig vége meg eleje meg vége a munkaidőnek.

[00:55:21]Köszönöm szépen, hogy itt voltál.

[00:55:21]Ez egy nagyon-nagyon fontos beszélgetés volt.

[00:55:25]Én nem bánnám, hogyha egy év múlva találkoznánk és elmondanád, hogy akkor hogy vagy.

[00:55:29]Ó, merthogy rendkívül kevés szó esik erről az egész jelenségről meg létállapotról, amit kiégésnek nevezünk.

[00:55:41]Jó, ez egy kicsit [nevetés] nyilván egy kicsit feladatnak is tűnik, hogy jobban kell majd lennem egy év múlva, de nem nem akarok rád feladat kontrollálni.

[00:55:50]Reméljük, hogy akkor tényleg egyszerűen csak kíváncsi vagyok rád, meg leszek rád akkor is, és tényleg megtiszteltél, hogy hogy ennyire őszintén is nyíltan beszéltél a helyzetedről.

[00:55:59]Ó, hát én is köszönöm, mert nagyon megtisztelő, hogy gondoltál rá.

[00:56:01]Köszönöm szépen mégis.