Magyar Hang 52:08

„A fővárosi droghelyzet szorosan összefügg a traumatizáló gyermekvédelemmel” – Mindenki függő

drogpolitikafüggőséghajléktalanságegészségügyszociálpolitikaközélet
Irányultság: KonzervatívKötődés: Független
„A fővárosi droghelyzet szorosan összefügg a traumatizáló gyermekvédelemmel” – Mindenki függő
tl;dr
  • A Magyar Hang „Mindenki függő” adásában Udvarhelyi Tessa józsefvárosi alpolgármester, Bajcsi Norbert és Menyhárt Balázs a budapesti, főként józsefvárosi nyílt színi drogszituációról beszélgetett.
  • A szereplők szerint a jelenség társadalompolitikai válság tünete: leépült szociális, egészségügyi, pszichiátriai és addiktológiai ellátórendszer, gyakran hajléktalansággal és gyermekvédelmi kudarcokkal.
  • A duális diagnózisú függők ellátása hiányos: nincs egységes intézmény, a pszichiátriák túlterheltek, sok terápiás hely a mentális betegséggel küzdő szerhasználókat nem fogadja.
  • A kristály stimuláns, rövid hatású, 20–30 percenként újra kell használni; terjed az intravénás használat, és az ár párszáz forintról tizenvalahány ezerre nőtt.
  • Udvarhelyi Tessa szerint az önkormányzat kettős szorításban van: a lakók biztonságot követelnek, közben kevés a rendőr, és a 112-re sokszor nem érkeznek ki.

    „Magyarországon se alkohol, se drogstratégia nincsen.” – Udvarhelyi Tessa

  • Drogtanya ügyekben a kerületnek szinte nincs eljárási joga, csak a rendőrséghez továbbíthat, ezért is követeli a rendőrségi megerősítést.
  • A beszélgetők szerint ez közös társadalmi felelősség: Bajcsi Norbert szerint szinte minden hajléktalan függő, és a lakosságnak sem szabad elfordítania a fejét.
  • A palackvisszaváltást is rendszerszintű tünetként tárgyalták: a gyűjtők megsegítésére szelektív gyűjtés, méltóságteljes körülmények vagy társadalmi összefogás kellene.
  • A javaslatok: több és jobban képzett rendőr, szociális ellátórendszer-felülvizsgálat, adatalapú tervezés, családi prevenció és társadalmi odafordulás.
Részletes összefoglaló megjelenítése

A műsor témája és a vendégek

A Magyar Hang „Mindenki függő” című podcastjának adása a budapesti – elsősorban józsefvárosi – drogszituációval foglalkozik. A műsorvezető szerint a jelenséget nem szabad egyetlen kerületre leszűkíteni: a Jászai Mari tér környéke, Ferencváros és más belső kerületek is érintettek. A nyílt színi szerhasználat, az agresszív fellépés és a lakossági tehetetlenség egyszerre van jelen.

A beszélgetés résztvevői:
- Udvarhelyi Tessa, Józsefváros alpolgármestere;
- Bajcsi Norbert, a Magyarországi Református Kallódó Ifjúságot Mentő Misszió Magdolna utcai ellátójának munkatársa;
- Menyhárt Balázs, a Spirál Felépülési Központ koordinátora.

A műsorvezető előre leszögezi, hogy a műsor nem a „rossz drogosok” és a „jó emberek” szembeállításáról szól: a szerhasználat betegség, szociális probléma, és gyakran kéz a kézben jár a hajléktalansággal.

„Nem arról szól, hogy a rossz drogosok és a jó emberek – tehát beteg emberekről beszélgetünk, mert a szerhasználat az egy szociális probléma, egy betegség, kéz a kézben jár a hajléktalansággal.” – a műsorvezető *

„Egy társadalompolitikai válságot élünk” – a helyzet diagnózisa

Udvarhelyi Tessa szerint az utóbbi időszak látványos nyílt színi droghasználata és a szerhasználók rosszabb állapotba kerülése az elmúlt évtizedek leépüléseinek kicsúcsosodása: a szociális, egészségügyi, pszichiátriai és addiktológiai ellátórendszer egyaránt leépült. Hangsúlyozta, hogy ők nem mondtak le ezekről az emberekről.

„Egy társadalompolitikai válságot élünk, aminek nagyon látványos megnyilvánulásai vannak, mint például a nyíltszíni droghasználat erősebb megjelenése, meg azoknak az embereknek a rosszabb állapotba kerülése, akik amúgy ilyen típusú drogokat használnak.” – Udvarhelyi Tessa *

A műsorvezető szerint a szerhasználat összetett probléma, amely részben a hajléktalansággal függ össze. Tessa annyival árnyalta ezt, hogy a hajléktalansággal csak részben, a lakhatási válsággal viszont mindenképpen összefügg, és a szakértők szerint erősen kapcsolódik a gyermekvédelmi rendszer válságához is.

A gyermekvédelemből érkezők helyzete

Sokan az utcán élők közül a gyermekvédelmi rendszerben nőttek föl. A beszélgetés szerint két jellemző út van: vagy a 18. életévük betöltése után zuhannak ki a rendszerből egzisztenciális és lakhatási háló nélkül, vagy még kiskorúként szöknek ki. Tessa elmondta: a gyermekvédelmi rendszerben is nagyon sok a szerhasználat, jellemző a prostitúció és más kriminalizálódás. Nem arról van szó, hogy egy jól működő rendszerből kikerülve hirtelen nehézzé válik az életük, hanem hogy már a rendszeren belül rossz állapotban vannak. Sok szakember „rendszerabúzusról” beszél: a gyermekvédelmi rendszer maga is traumatizálja a gyerekeket, a szerhasználat pedig gyakran öngyógyítási folyamat.

Az ellátórendszer hiányosságai és a duális diagnózis problémája

A műsorvezető felvetette, hogy tudomása szerint Magyarországon nincs olyan intézmény, amely egyszerre tudna foglalkozni szerhasználó, hajléktalan, esetleg más mentális problémákkal küzdő – akár kiskorú – emberekkel.

Bajcsi Norbert megerősítette: ha náluk jelentkezik ilyen kliens, az első lépés az állapotfelmérés, majd a pszichiátriára való bekerülés szükséges. A pszichiátriák azonban túlterheltek, kevés a hely, ezért ott el tud veszni a kliens. Ha valakinél kettős diagnózis, azaz függőség és mentális betegség áll fenn, a legtöbb terápiás intézmény nem tudja fogadni. Az új dizájner drogoknál ráadásul szinte minden függőnél kialakul valamilyen duális diagnózis. Elmondta, hogy egy vidéki intézményről tud, amely már elkezdte a mentális betegként való felvételt és a függőséggel párhuzamos kezelést, de nem akarta megnevezni.

Az új pszichoaktív szerek: biofű, kristály, visszatérő intravénás használat

Menyhárt Balázs ismertette: az új pszichoaktív szerek a köznyelvben elsősorban a biofüvet és a kristályt jelentik. A kristály önmagában rengeteg kémiai képletet foglal magában, nem lehet pontosan tudni, milyen szerről van szó; az biztos, hogy stimuláns és rövid távú hatása van, ezért körülbelül 20-30 percenként, de legalább óránként újra kell használni. Ez dinamikus szerhasználati folyamatot és pszichésen megterhelő állapotot jelent. A használati módok: szívás, szúrás, lövetés; a legjellemzőbb az üvegpipából történő inhalálás és az intravénás használat. Az intravénás használat korábban visszaszorult, most újra terjed – részben azért, mert így kevesebbet kell használni, ami kifizetődőbb lehet, de szerenként változik, melyiket hogyan érdemes használni. A pipa egyszerűsége miatt is elterjedt.

„A kristály önmagában rengeteg képletet foglal magába, szóval nem igazán lehet tudni, hogy konkrétan milyen szerről van szó, de az biztos, hogy stimuláns, az biztos, hogy rövid távú hatása van, ami azt jelenti, hogy körülbelül 20-30 percenként, óránként mindenképpen újra kell használni.” – Menyhárt Balázs *

Az utcai szociális munka: láthatatlan közeg, bizalomépítés

Menyhárt Balázs szerint szakemberként is nagyon nehéz ezzel kezelni valamit, mert nincsenek adatok. Az utcai munka lényege éppen az volt, hogy legyen kontaktus ezzel a szakmai közeg számára is láthatatlan térrel, és hosszabb távon bizalom alakuljon ki a szakma és a szerhasználók között.

Hangsúlyozta, hogy a „drogos” kategória nagyon heterogén: más a hétvégi füvet használó, a bulizó, és más az, aki utcai szerhasználó, duális diagnózissal, hajléktalansággal. Ez utóbbi egy kisebb, de nagyon látványos populáció, akivel nehéz a kapcsolatfelvétel, mert nincs bizalom. Gyermekkoruk óta ki-be járkálnak az ellátórendszerből, ott és azon kívül is abúzus éri őket. Jelentős az emberkereskedelem és a prostitúció. A szerhasználat gyakran megküzdési stratégia vagy önmedikalizáció a pszichiátriai problémára, és rövid távon nagyon hatékonyan csillapítja az érzelmi fájdalmat – hosszú távon azonban súlyos problémákat okoz.

A műsorvezető kérdésére, hogy mi van azzal a szerhasználóval, aki már nincs abban az állapotban, hogy felelősségteljes döntést hozzon az életéről, Balázs arról beszélt: a korai kezelésbe vétel és a prevenció lenne fontos, minél fiatalabb korban kellene hatékony megküzdési stratégiákat tanítani. Ennél a közegnél gyors, hatásos módszereket nehéz felsorolni. Lehet, hogy egy részük tudna szer nélkül élni, de kérdés, milyen perspektíva várna rá: munkanélküliség, lecsúszás, kilátástalanság – az egyik következik a másikból.

Mennyibe kerülnek a szerek? A kristály drága lett

Bajcsi Norbert cáfolta a műsorvezető feltételezését, hogy ezek 10-20 forintos tételek lennének. Szerinte ez tévhit: évekkel ezelőtt, amikor a biofű és a kristály megjelent, valóban párszáz forintos, olcsó dizájner drogok voltak. A kristályt nem grammra, hanem egységekre árulják. Idővel a kristály lett a legjobban inflálódott drog: míg a fű a 90-es évek végén 3000 forint/gramm volt, most 4000 forint körül van, addig a kristály a párszáz forintos szintről mára tizenvalahány ezer forintos tétel lett. Ennek oka, hogy nagyon gyorsan rászoktak, óránként-kétóránként kell az adag, intenzív lett a függőség, amit a piac kihasznált.

„A kristály a legjobban inflálódott drog lett... ez már nem egy párszáz forintos drog.” – Bajcsi Norbert *

Az önkormányzat kettős szorításban

Udvarhelyi Tessa szerint nincs éles „szerhasználók kontra lakók” ellentét, mert Józsefváros lakóinak jelentős része maga is küzd valamilyen függőséggel – alkohol-, gyógyszer- vagy illegális szerfüggőséggel. Ugyanakkor valós probléma, hogy a közterületeken, társasházak közös terein megjelenő, félelmet keltő, akár agresszív, kiszámíthatatlanul viselkedő szerhasználók zavarják a lakókat.

Arról nincs információ, hogy ők kerületi lakosok-e; valószínűleg sokan Magyarország leszakadtabb területeiről érkeznek Budapestre, mert otthon még rosszabb a helyzet, és azt remélik, itt könnyebb lesz. Pontos adatok nincsenek, ezért Tessa azt kérte a drogügyi koordinátoruktól, hogy készítsenek 15 mélyinterjút a Józsefváros közterületein megjelenő kristályhasználókkal: nullaéves koruktól a jelenükig szeretné látni, milyen családból, településről jönnek, mit tett velük az állam. Budapesten emellett kérdőíves felmérés is folyik.

Az önkormányzat kettős szorításban van: az embereknek joguk van biztonságban lenni, és ma sok józsefvárosi nem érzi magát biztonságban. Az önkormányzat ezért erősen követelte a rendőrségi megerősítést. Tessa szerint nem fogadható el, hogy a 112-t felveszik, de nem küldenek ki senkit, vagy megígérik, de soha nem érkeznek meg. Józsefvárosban nagyon kevés rendőr teljesít szolgálatot. A rendőrségnek valószínűleg nincs kapacitása a „nagy kutyák” elfogására, a kisterjesztők és kisfogyasztók üldözése pedig részben időégetés; ezt a rendőrök is tudják. Az önkormányzat ezért „veri a tamtamot” a rendőrség és a kormány felé, miközben intenzíven erősíti saját szociális és addiktológiai ellátórendszerét, és nyomást gyakorol a kormányra az ellátórendszerek helyreállítása érdekében.

„Magyarországon se alkohol, se drogstratégia nincsen.” – Udvarhelyi Tessa *

Tessa szerint az ország minden irányból leépítette azokat a társadalmi intézményrendszereket, amelyek a megelőzést és a bajba kerültek segítését szolgálnák.

„Ez az ország saját magát rakta bele abba a satuba, amiben most vagyunk, hogy minden irányból leépített minden olyan társadalmi intézményrendszert, ami elősegítheti, hogy ne legyenek ilyen emberek, vagy ha vannak, akkor tényleg kapjanak segítséget.” – Udvarhelyi Tessa *

Kritikus pontként említette, hogy a józsefvárosi önkormányzat viszonylag sok pénzzel támogatja a rendőrséget, ami szerinte abszurd helyzet – egy önkormányzat támogat egy állami szervet azért, hogy jelen legyen a kerületében. A műsorvezető hozzáfűzte, hogy tegnap hallotta: egy kezdő rendőr nettó 300 000 forintot keres, ami nem vonzó életperspektíva.

Lakossági megkeresések: lakhatási krízis és konfliktusok

Tessa hét éve dolgozik az önkormányzatban, és mindig is rengeteg lakossági megkeresés érkezett. Ezek két nagy csoportra oszthatók:

  1. Lakhatást kereső emberek: elképesztő mennyiségű ember él lakhatási krízishelyzetek tömegében a kerületben és a városban.
  2. Egymás jelentgetése: szomszédok közötti, társasházi vagy utcai konfliktusok, sokszor legitim panaszokkal.

A játszóterek és parkok használatával kapcsolatos panaszokból most több van, és több ember érzi úgy, hogy nincs maximálisan biztonságban. Ez nagyon frusztráló, miközben az önkormányzat sok pénzt költ köztisztaságra, közrendre, zöldítésre.

Amikor drogtanya működik egy házban, az önkormányzat szinte semmit sem tehet: továbbítja a bejelentést a rendőrségnek. Társasházakban nincs eljárási joguk; a kerületi rendészet mozgástere nagyon szűk, droggal kapcsolatos ügyben zéró jogosultságuk van – ugyanazt tehetik, mint egy hétköznapi lakó: szólnak a rendőrségnek.

Ki a felelős? Közös társadalmi felelősség

A műsorvezető kérdésére, hogy ki a felelős – az állam, a főváros, a kerület, a rendőrség, az egészségügy, a szociális ellátórendszer, a család, vagy mindenki –, Menyhárt Balázs úgy válaszolt: a szerhasználat közös felelősség. Nem csak az addiktológiai intézményeknek kellene átvenniük ezt a szemléletet, hanem a gyermekvédelemnek, az iskoláknak és a rendészetnek is; az addikciós kérdések az egész társadalmat átszövik, közösen hoztuk össze, és közösen kell megoldani.

Bajcsi Norbert is társadalmi szintű problémáról beszélt: nincs olyan, hogy majd az önkormányzat, az addiktológia, a kórház vagy a hajléktalanellátó egyedül megoldja; mindenki egy kicsit. A lakosság is kell hozzá. Példaként említette, hogy sokan mutogatnak a drogosokra, közben otthon minden este megisznak két liter bort. Szerinte ebben mindenkinek van felelőssége, társadalmi szinten kell változtatni.

Felhívta a figyelmet az érintettek mögötti élettörténetekre; ő maga is volt hajléktalan, ezért érzékeny a témára. Elmesélte: egy okos szakember azt mondta neki, hogy ha az utcán egy kivert kutya és egy hajléktalan ember közül kell választani, az emberek általában a kutyát simogatják meg, az embertársukról pedig elfordítják a fejüket.

„Ha elmegyünk az utcán... jobb oldalt van egy kivert kutya, bal oldalt pedig egy hajléktalan ember, akkor általában a kutyához fogunk odamenni, megsimogatni, és az embertársunkra viszont elfordítjuk a fejünket.” – Bajcsi Norbert *

A műsorvezető megjegyezte, hogy a hajléktalanság és a szerhasználat nem mindig jár kéz a kézben. Bajcsi szerint viszont nagyon kevés, szinte nulla olyan hajléktalant ismer, aki ne lenne függő – nem azért, mert függőként lett hajléktalan, hanem mert hajléktalanként pia, drog vagy bármi nélkül szinte nem lehet átvészelni. Szerinte az utcára kerülve senki ne mondja, hogy józan gondolkodással fel tudja építeni magát; neki azért sikerült, mert időben kért segítséget, pszichiátria, rehab következett, de ebben sok szerencse és csoda is volt.

„Nagyon kevés, szinte nulla olyan hajléktalant ismerek, aki nem függő.” – Bajcsi Norbert *

Személyes biztonsági élmények és a rendőrség felelőssége

A műsorvezető elmondta, hogy maga is felépülő szerfüggő, és két éve a 4-6-os villamoson egy szemmel láthatóan bemindenezett ember elé állt, kést vett elő és rátartotta. Bár felépülő, ez az élethelyzet a testi épségét is veszélyeztette. A Magdolna utcába menet azóta nagyon hátrafelé néz. Egyetlen eset elég volt ahhoz, hogy teljesen megrendüljön a biztonságérzete, és ezzel nincs egyedül.

A kérdésre, hogy kapott-e segítséget, azt mondta: nem, teljesen leblokkolt, blackoutja volt, majd közölte a támadóval, hogy forduljon meg és menjen el. Hozzátette: lehetett volna más kimenetele is; a villamosvezető odacaplat, mire észleli, mi van. Utalt egy korábbi esetre is, amikor bedrogozott emberek leszúrtak egy ártatlan fiatalt valamelyik villamoson.

Tessa egyetértett: nem oké, hogy ilyen helyzetbe kerül valaki, és nem elfogadható. Szerinte a számok azt mutatják, hogy ez szerencsére kivétel – nem az történik, hogy Józsefváros, Ferencváros vagy Újbuda utcáin folyamatosan késsel rohangálnak és szurkálnak. Ugyanakkor a közbiztonság állami monopólium: a rendőrség kapta meg a fegyverhasználat, az elfogás, az előállítás jogát, és azt szeretné, ha ez a rendszer működne, és ha segítséget kérnek, ott lennének, nem pedig hárman lennének Józsefváros utcáin. Az önkormányzat ebben csak könyörögni, szépen kérni, kiabálni tud.

A palackvisszaváltás mint társadalmi tünet és lehetőség

A műsorvezető személyes történettel vezette fel a palackozást: elkezdte gyűjteni a palackokat, de a visszaváltó automatánál taszította a látvány és a szag, ráadásul az automata nem váltotta vissza az ő palackjait, ezért azóta kidobja őket – így akaratlanul is generálja, hogy a kukájuk előtt gyűjtögessenek. Szerinte ez nincs jól kitalálva, és megemlítette, hogy Soproni Tamás polgármester be is tiltaná az egészet.

Udvarhelyi Tessa elmondta: az önkormányzatnak nincs egységes álláspontja a palackozásról, a saját véleményét tudja megfogalmazni. Szerinte az újrahasznosítás és az abból való megélhetés egyaránt fontos; a baj az, ahogyan megszervezik. A palackot eldobók, gyűjtők és visszaváltóhelyek körül egyaránt nagy probléma van. Ő nem szüntetné meg a rendszert, hanem radikálisan átgondolná.

New York-i példát hozott: ott 5 cent a betét, nagyon kevés pénz, de civil szervezetek alakultak arra, hogy a palackgyűjtésből élőket segítsék: biztonságos, tiszta visszaváltóhelyeket biztosítanak, és ezeket az embereket szociális programokba, segítő munkába vonják be. Aki palackvisszaváltásból kénytelen élni, az a leghátrányosabb helyzetű csoport tagja: kisnyugdíjas, fogyatékos, pszichiátriai beteg vagy szerhasználó, aki nem tud a sima munkaerőpiacon elhelyezkedni. A démonizálás helyett olyan körülményeket kellene teremteni, hogy ne kelljen a szemétbe belenyúlniuk: a társasházak, vendéglátóhelyek, hotelek külön gyűjtsék a palackokat, ne kerüljenek a szemétbe. Ha a MOHU nem viszi el őket, akkor legyenek rendszerek arra, hogy valaki összeszedje.

„A palack, amit ő gyűjt, az az, amit te eldobsz. Tehát ha te nem dobnád el, akkor neki nem lenne mit gyűjteni.” – Udvarhelyi Tessa *

Tessa szerint a palackgyűjtés elvileg nem megélhetési céllal jött létre, hanem a környezettudatosságért, de tény, hogy emberek ebből kezdtek megélni, és ezzel a ténnyel kezdeni kell valamit. A 4-6-oson zsákos palackgyűjtők azoknak a palackjait szedik össze, akik nem hajlandók visszavinni. Vagy mindenki fegyelmezett lesz, vagy a kukák köré palackgyűjtőket kell rakni, vagy el kell fogadni a helyzetet, és méltóságteljes kereteket adni ennek a munkának – hiszen ők az utána való szemétgyűjtést végzik. Példát hozott: a kerületben egy lakó Facebook-csoportot hozott létre, aki évek óta egy szegény családdal van kapcsolatban, összegyűjti a palackokat, a család visszaviszi, és abból jövedelme van. Ez alulról jövő megoldás lehet.

Bajcsi Norbert megerősítette a német példát: körülbelül 20 évvel ezelőtt kint dolgozott építőmunkásként, és ott találkozott először a palackbetéttel; akkor is 25 cent volt egy palack. Ott az is előfordult, hogy öltönyös ember szállt ki az autóból 10-15 palackkal, és ugyanúgy bedobta. Szerinte Magyarországon is így indult volna, de visszafelé kellene nézni: a palack előtt is voltak 2-3 forintért visszaváltott sörös dobozok, amiket hajléktalanok gyűjtöttek, és már akkor is koszt hagytak hátra – ezt át lehetett volna gondolni. Az intézményüknél hamar csináltak QR-kódos adományozást, de nagyon kevés adomány érkezett; nem azért, mert az emberek nem segítenének, hanem mert társadalmi szinten nem ébredtünk rá. Volt, hogy egy hajléktalan ellátottjuk kérdezte, elviheti-e a palackot, és ő szégyellte magát, hogy neki mint segítőnek kellett volna erre előbb gondolnia. Azt javasolja: ha valakinek az automata nem váltja vissza a palackjait, gyűjtse zacskóba, tegye ki, és egy perc alatt elviszi valaki, nem kell a szemétbe turkálni.

Menyhárt Balázs szerint a hajléktalanságban vagy szegénységben élőket félreértjük: azt gondoljuk, nem tudnak alkalmazkodni, pedig a napjuk annyi megoldhatatlan problémából áll, hogy éppen nagyon alkalmazkodó közeg. Ha külön zacskóba gyűjtjük a flakonokat, nem fogják áttúrni a kukát, mert a lehető leggyorsabban szeretnék begyűjteni, és nem vállalnak plusz munkát pár feltételezett flakonért.

A palackos téma szerinte jól mutatja az addiktológiai ellátórendszer problémáját is: a felszínen van egy jó ötlet, de nincs mögötte átgondolt rendszer. Az addiktológiai ellátórendszer újjáépítésénél is a kliensutat, a feladatokat, a koordinációt kell átgondolni; hiányzik a nemzeti drogstratégia, ami közös gondolkodást adna. A palackoknál is hiányzik az átgondolt rendszer, amihez a társadalom minden tagja be tudna sorolni; félmegoldások helyett komplex, rendszerszintű kezelés kell.

Mit kellene tenni? Javaslatok a beszélgetés végéről

A beszélgetés résztvevői összeszedték, mire lenne szükség ahhoz, hogy a szerencsétlen sorsú embertársaknak jobb legyen.

  • Rendvédelmi megerősítés: több rendőr, jobb fizetés, jobb képzés, szociális érzékenység és deeszkalációs képesség az utcai konfliktusok kezelésére.
  • Szociális ellátórendszer: közös elméleti keret, a szükségletek és eszközök felmérése, az ellátórendszer egyes pilléreinek hatékonysági felülvizsgálata.
  • Adatalapúság: központi adattárolás és adatelemzés; felzárkózás az Európai Unió és a világ elméleti irányaihoz; ehhez igazított képzés. Sok intézkedéshez nem feltétlenül kell pénz.
  • Társadalmi szintű odafordulás: Bajcsi szerint a villamoson átélt késes incidensnél is az a baj, hogy az emberek elfordítják a fejüket; ha egy fenyegetett utas mellé kiállna pár ember, az ilyen helyzetek ritkulnának. Ugyanez vonatkozik a hajléktalanokra: ne fordítsuk el mindig a fejünket.
  • Családi prevenció: a családban kellene kezdődnie a megelőzésnek. A prevenció nem csak drogos előadás; arról szól, hogy a gyerek tudjon segítséget kérni, őszinte legyen, meghallgassák a problémáit. Ha a családban alig jut idő a gyerekekre, akkor tinédzserként már nekik sem lesz idejük a családra.

A műsorvezető zárásként megjegyezte, hogy ez nem egy-két év lesz, mire az ország kiverekszi magát ebből a helyzetből.

⚠️ Értelmezhetetlen vagy bizonytalan szakaszok
  • A beszélgetőtárs vezetékneve az átiratban kétféleképpen szerepel: „Menyház Balázs” és „Menyhát Balázs”; a valószínűbb alak „Menyhárt Balázs”, de az átiratból nem rekonstruálható teljes bizonyossággal.
  • „Horvátországba kocin tele van a város alkoholreklámokkal” – a „kocin” szó értelmezhetetlen, valószínűleg egy horvátországi helyszínre utal.
  • „25 cent volt egy palack, én úgy emlékszem, 25 eurent” – a német palackbetét összege valószínűleg eurócent, az átirat euróként írta; az összeg így bizonytalan.
  • „a azt hiszem 24-es villamoson, hogy valahol ugye nem 28-as villamoson szúrtak le egy teljesen ártatlan srácok” – a villamosviszonylat száma bizonytalan, a mondat szerkezete is töredékes; valószínűleg egy korábbi budapesti esetről van szó, de az átiratból nem derül ki pontosan.
Teljes átirat megjelenítése

[00:00:00]ők már ilyen állapotban vannak, velük mi lesz?

[00:00:02]És ugye az a baj, hogy ezt a részét is sikerült szétverni az országnak.

[00:00:05]Tehát, hogy most már az a rendszer se működik jól, ami megelőzni, és most a prevenciót, nem a prevenciós előadásértelemben, hanem a megelőzzük, hogy kialakuljon ez a probléma, megelőzzük, hogy emberek ilyen helyzetbe kerüljenek, azt is sikerült szétverni, meg azt is, hogyha már ilyen helyzetbe kerültek, akkor egyébként tényleg elérhető legyen nekik a segítség.

[00:00:23]Szóval, hogy én azért kicsit azt látom, hogy ez az ország saját magát rakta bele abba a satubba, amiben most vagyunk, hogy minden irányból leépített minden olyan társadalmi intézményrendszert, ami elősegítheti, hogy ne legyenek ilyen emberek, vagy ha ők vannak, akkor egyébként tényleg kapjanak segítséget, és olyan számban legyenek, ami még kezelhető egy 10 milliós országban.

[00:00:56]Ismét jelentkezik a Mindenki függő magyar hang podcastje a szenvedélybetegségekről és a fellépülésről.

[00:01:02]Van Magyarországon és Budapesten egy kerület, amelyikről szinte mindenki elmondott.

[00:01:06]Na jó, nem az egész kerületről József városról, hanem arról a populációról van szó, akik szerók.

[00:01:14]Gondolom önök is láttak, találkoztak már drogosokkal, akik nyílt színen akár a polgármesteri hivatal előtt lövik be magukat, vagy könnyítenek magukon, és egyre agresszívebben viselkednek.

[00:01:25]És van egy másik része ennek a történetnek a József városiak, akik ugyancsak nem tudnak mit kezdeni ezzel az egész helyzettel, hogy egyre több drogos szerzáló érkezik a kerületükbe.

[00:01:39]De én amondó vagyok, hogy ne szűkítsük ezt le feltétlenül József városi problémára, mert hiszen akármelyik belső kerületről beszélgethetnénk, Jászai Maritérés környéke, Ferencváros és még sorolhatnám, úgy érzem, hogy elharapózott a droghelyzet most Magyarországon és Budapesten.

[00:02:00]Erről fogunk most beszélgetni.

[00:02:02]A vendégeink Udvarhelyi Tessa, József város alpolgármestere.

[00:02:08]Köszönöm, hogy itt vagy.

[00:02:08]Megegyeztünk, hogy tegeződünk.

[00:02:10]Bajcsi Norbert, a Magdolna 33 munkatársa.

[00:02:12]Mondd ki légy szíves a cégednek a nevét.

[00:02:17]Magyarországi református kallódó ifjúságot mentő missziónak a Magdon utcá ellátójából.

[00:02:23]Nekem ez nem ment volna.

[00:02:23]És Menyház Balázs a spirál felépülési központnak a koordinátora.

[00:02:30]Igen.

[00:02:31]Ti járjátok az utcákat József városban, és hát beszélgettek a a szerókkal.

[00:02:42]Mi történt az utóbbi időben?

[00:02:45]Teszta?

[00:02:46]Tőlem tőlem kérdez.

[00:02:46]Igen.

[00:02:47]Ja.

[00:02:47]Én egyrészt csak annyit szeretnék mondani, hogy elhangzott a bevezetődben, hogy mindenki lemondott róluk.

[00:02:51]Mi nem mondtunk le róluk.

[00:02:53]Meg József városról aztán biztos, hogy nem mondtunk le.

[00:02:58]Szóval, hogy mi történt?

[00:03:00]Kicsit nehéz megmondani, az én az én diagnózisom az az, hogy egy társadalompolitikai válságot élünk, aminek ilyen nagyon látványos megnyilvánulásai vannak, mint például a nyílts szini droghasználatnak a, hogy mondjam, erősebb megjelenése, meg azoknak az embereknek a rosszabb állapotba kerülése, akik amúgy ilyen ilyen típusú drogokat használnak.

[00:03:20]Tehát, hogy ez valószínűleg az elmúlt néhány évnek a kicsúcsosodása, illetve azt mondanám, hogy azért az elmúlt néhány évtizednek a a szociális ellátórendszerének az egészségügyi, a pszichiátriai, az addiktológiai ellátórendszerének a leépülésének egy ilyen nagyon nyilván nagyon látványos megnyilvánulása, hogy most több rossz állapotú szerót láttunk az utcákon.

[00:03:44]Igen.

[00:03:44]És akkor szerintem így bele is hasítottunk a témába.

[00:03:46]Azt szeretném előre leszögezni, hogy ez a podcast meg a műsor nem arról szól, hogy a rossz drogosok és a jó emberek, tehát nem minden beteg emberekről beszélgetünk, mert a szerlat az egy az egy szociális probléma, egy egy betegség, ugye kéz a kézben jár a hajléktalansággal, tehát hogy egy nagyon-nagyon összetett problémáról beszélünk, ami úgy látszik most csúcsosodott ki ebben a városban.

[00:04:18]Hát igen.

[00:04:18]És szerintem az fontos, hogy szerintem csak részben függ össze a hajléktalansággal, a lakatási válsággal mindenképp összefügg, de azért amit a a szakértők nekünk mondanak, az az, hogy ez a gyermekvédelmi rendszer válságából függ nagyon erősen össze, mert nagyon sokan vannak, akik utcán vannak és a gyermekvédelmi rendszerben nőttek föl.

[00:04:35]Na, erről egy kicsit beszélgessünk.

[00:04:36]Tehát akkor elérik a 18 életévüket és és nincs hova menni, vagy még kiskorúak és akár kiszöktek a a gyermekvédelmi rendszerből?

[00:04:47]Szerintem mind a kettő van.

[00:04:47]Ráadásul a gyermekvédelmi rendszerben is én úgy tudom, hogy nagyon sok a szerználat, és egyébként jellemző a prostitúció is, vagy akár a más ilyen típusú kriminalizálódás.

[00:04:57]Tehát, hogy ő közülük sokan már nem az van, hogy van egy szuper rendszer, amiből aztán az ember egyszer csak kikerül, és akkor jaj, de nehéz, hanem hogy valójában már a rendszerben önmagában is nagyon rossz állapotban vannak a gyerekek.

[00:05:08]Ugye ezt hív nagyon sok szakember mondja azt, hogy rendszerabúzus van.

[00:05:12]Tehát, hogy maga a gyermekvédelmi rendszer is traumatizálja annyira ezeket a gyerekeket, hogy igazándiból ezek ilyen öngyógyító folyamatok, hogy például mondjuk a szerekhez nyúlnak, és az valóban van, hogy amikor valaki kikerül ebből az ellátórendszerből, akkor Magyarországon azért nagyrészt a semmibe zuhan ki egzisztenciálisan lakhatás szempontjából, szociális háló szempontjából.

[00:05:33]Úgyhogy ez egy nagyon tehát hogy hogy mondjam, azt értem, hogy a mindennapokban ez úgy jelenik meg, hogy félelmetes embereket látunk az utcán, akik olyan állapotban vannak, hogy nagyon nem szeretnénk mi olyan állapotban lenni, de azért az én azt gondolom, hogy sok az ő életükben is, meg a társadalom életében is egy sok évtizedes krízisnek egy ilyen pillanatnyi megnyilvánulása.

[00:05:56]Ijesztő megnyilvánulása.

[00:05:58]Ijesztő megnyilvánulása.

[00:05:58]Ráadásul valószínűleg nekünk ijesztő, és akik meg benne vannak, nekik még rosszabb.

[00:06:02]Tehát, hogy valószínűleg ők vannak egyébként a legrosszabb helyzetben abból a szempontból, hogy hogy teljesen kilátástalan helyzetben vannak.

[00:06:11]Teljesen kilátástalan helyzetben vannak.

[00:06:13]Annál is inkább nincs Magyarországon tudtommal olyan intézmény, amelyik készen állna arra, hogy hogy befogadna magához benne olyan szerználókat, akik más mentális problémával is küzdenek.

[00:06:26]és még hajléktalanok is, és akár még kiskorúak is.

[00:06:31]De javítsatok ki, hogyha tévedek.

[00:06:33]Van ilyen intézmény Magyarországon, aki fölkészült arra, hogy hogy szerználó, hajléktalan, akár más mentális problémákkal küzdő emberekkel is foglalkozzon?

[00:06:49]Hát azt gondolom, hogy úgy tudunk úgy tudnak segíteni az intézmények, tehát ami ami itt föl lett vázolva, hogyha ennyi ennyi probléma van, tehát a hajléktalanság mondjuk mentális zavar és és még függő is.

[00:07:01]Tehát, hogy ha mondjuk akár nálunk jelentkezik valaki így, hogy segítsünk neki, akkor ugye az első lépés egy állapotfelmérés, ugye nyilván látjuk a helyzetét, vagy ha esetleg, ha mondjuk van egy papír, egy diagnózis, akkor az, hogy mondjuk egy megfelelő intézménybe tudjunk kerülni, akkor először mondjuk be kell kerülni a pszichiátriára.

[00:07:23]Na most ugye a pszichiátriák azért azért eléggé túlterheltek, tehát kevés a hely, és akkor itt itt el tud veszni akár egy kliens, de hogyha bekerül a pszichiátriára, és mondjuk ott tényleg elkezd gyógyszerek úgymond felkészíteni, rendbe rakni egy bentlakásos terápiára, akkor majd ott a pszichiátrián el tud dőlni, hogy mondjuk tényleg valóban lehet, hogy duál diagnózisos, tehát ugye van egy függőség és egy mentális betegség.

[00:07:53]Na és akkor akkor van az, hogy mondjuk mondjuk a legtöbb intézménybe terápiára ugye nem tud bekerülni, merthogy hogy annyira erős mondjuk tényleg a mentális betegsége.

[00:08:04]De ugye hogy ott ott a másik rész, hogy ugye a az új fajta deszigner drogoknál szinte az összes függőnél kialakul egy duál diagnózis.

[00:08:13]Szóval ezért ezért nehéz.

[00:08:15]És tehát megkattannak tőle már bocsánat, hogy így mondom, hogy hát hogyha ha így fejezzük ki, akkor akkor talán igen, de de hogy tényleg nagyon nagyon kevés.

[00:08:27]Tehát, hogy most így nem akarok nevesíteni, de hogy mondjuk van olyan intézmény, ahol ahol egy vidéki intézmény, ahol már elkezdtek azzal foglalkozni, hogy mentális betegként veszik fel, de tudják, hogy függő is, és akkor elkezdik először a mentális betegségével foglalkozni, és akkor folyamatosan, de hogy mondom, ez ez ilyen egy egy ilyen intézményt tudok, de nevesíteni így nyilván nem akarom, de lehet, hogy a Balázs erről jobban tud erről beszélni.

[00:08:54]Még mielőtt rátok kerül a sor, még egy kicsit visszakanyarodnék az önkormányzathoz, amelyik hát egy kettő szorításban van, én így gondolnám, hogy ugye egyrészt ott vannak a szerók, jó érzésű ember, jó érzésű önkormányzat segíteni szeretne nekik.

[00:09:10]Másrészt ott vannak a lakók, akiknek a panaszaik jogosak, hogy nem nem szeretnének úgy kilépni az utcára, hogy el vannak szórva a tűk, vagy oda van űrítve satöbbi, satöbbi, esténként nem mernek hazamenni.

[00:09:27]Tehát e eközött kell valahogy jól egyensúlyozgatni.

[00:09:34]Mi az önkormányzatnak a a stratégiája, vagy vagy egyáltalán mit mit lehet mit lehet err lépni?

[00:09:39]Mind a kettő valahol jogos.

[00:09:42]Ühüm.

[00:09:42]Egyrészt annyival árnyalnám a képet, hogy azt nem tudom, hogy van-e ilyen, hogy a szerók kontra lakók.

[00:09:46]És csak azért tágítanám egy pillanatra ezt ki, mert ugye Magyarországon úgy általában a függőség az egy nagyon nagy probléma.

[00:09:54]Szóval, hogy József város lakóinak jelentős része amúgy küzd valamilyen függőséggel, az lehet, hogy alkoholfüggőség, vagy gyógyszerfüggőség, vagy esetleg valamilyen illegális szertől való függőség.

[00:10:04]Szóval csak e hiszem mindenki függő, ugye?

[00:10:05]Igen.

[00:10:07]Szóval, hogy csak azt azt akarom mondani, hogy azért a, hogy mondjam, a a big picture, tehát a nagy kép szempontjából nincs nincs egy olyan, hogy a lakók és a szerók, hanem vannak a József város lakóiak, ők közül egyébként nagyon sokan maguk is segítségre szorulnak.

[00:10:20]Az, hogy a közterületen, vagy mondjuk a társasházak közös területein megjelenő nagyon problémás szerók most abban az értelemben, hogy félelmet keltenek, akár agresszívek, akár egyébként nem is keltenek félelmet, meg nem agresszívek, csak mondjuk ott alszanak, vagy vagy ilyen számunkra kiszámíthatatlanul viselkednek, az valóban egy probléma.

[00:10:38]Az, hogy ők kerületi lakók-e vagy sem, arról nincsen információnk.

[00:10:42]Van olyan tippünk, hogy valószínűleg közülük sokan nem kerületi lakók, hanem valószínűleg Magyarország sokkalsokkal leszakadtabb területeiről érkeznek Budapestre, mert ahonnan ők jönnek, ott még borzasztóbb.

[00:10:53]És azt remélik, hogy Budapesten egy kicsit könnyebb lesz, de hogy azért erről ilyen nagyon pontos adataink nincsenek.

[00:10:58]Arról sincsenek adataink egyébként, hogy az ő életük az hogyan alakult.

[00:11:02]Én most pont azt kértem a mi ilyen drogügyekkel foglalkozó koordinátorunktól, hogy próbáljunk meg 15 mély interjút készíteni kristályhasználókkal.

[00:11:10]a József város közterületein, mert a nulla éves koruktól a mostanáig szeretném megnézni, hogy velük mi történt, tehát hogy honnan jönnek, milyen családból, milyen településekről, az állam mit csinált velük, vagy mit nem csinált velük.

[00:11:24]Szóval csak azt akarom mondani, hogy nem tudjuk, hogy kik ezek az emberek.

[00:11:27]Szerintem ez egy probléma.

[00:11:27]Egyébként most a budapesti szinten folyik egy ilyen úgy tudom, hogy kérdőíves felmérés.

[00:11:31]Arról esetleg Balázs majd tud beszélni, de én kifejezetten mély interjúkat szeretnék, mert meg akarom érteni, hogy hogy az ő életútjuk az hogy nézett ki.

[00:11:38]Na de hogy ne kerüljem meg a kérdést.

[00:11:40]Ö igen, ez egy kettős szorítás.

[00:11:43]Ez egy kettős szorítás, mert egyrészt az embereknek joguk van biztonságban lenni, és szerintem ez alapvető, és ezt ki kell mondani.

[00:11:49]És ma sok ember József városban nem érzi magát biztonságban, és ezért a a mi önkormányzatunk ugye azok között, az önkormányzatok között volt, akik az elmúlt időben elég erősen verték a tamtamot ezzel kapcsolatban, hogy muszáj, hogy legyen valamiféle rendőrségi megerősítés.

[00:12:04]Tehát az nem lehet, hogy emberek felhívják a 112-t és felveszik, de utána nem küldenek ki senkit, vagy azt ígérik, hogy kiküldik és aztán sose jelenik meg.

[00:12:12]Ez nem oké.

[00:12:14]Azt is tudjuk, hogy mert hogy nincsenek rendőrök már majd nincsenek rendőrök.

[00:12:16]Így van.

[00:12:16]Pontosan.

[00:12:18]Tehát, hogy József városban is nagyon-nagyon kevés rendőr teljesít szolgálatot, illetve a rendőrségnek valószínűleg nincs arra kapacitása, hogy amúgy a nagy kutyákat elkapja, mert ugye az, hogy a kis terjesztőket meg a kis fogyasztókat üldözzük, azért az, hogy mondjam, egy kicsit a rendőrségnek is az időégetése.

[00:12:33]Mármint, hogy így nyilván kell csinálni, vagy nem tudom, csinálják, de azért olyan nagyon sok eredményt nem fog hozni, ezt ők is mondják, meg tudják.

[00:12:39]Szóval, hogy egyrészt a mi önkormányzatunk erre úgy tudott reagálni, hogy verjük a tamtamot a rendőrség felé, meg a kormány felé, hogy tessék már megerősíteni a közbiztonságot.

[00:12:49]És egyébként pedig ezzel párhuzamosan nagyon intenzíven dolgozunk azon, hogy egyrészt a saját szociális ellátórendszerünket meg az addiktológiai ellátórendszerünket erősítsük, másrészt pedig a kormány felé nyomást gyakoroljunk, hogy az ezt a rengeteg leépített ellátórendszert, amit az elején felsoroltam, ezt hozzák már rendbe.

[00:13:08]Hát ha megemlíthetem, Magyarországon se alkohol, se drogstatégia nincsen.

[00:13:15]Ez változni fog, de most átadom a fiatal embereknek a szót.

[00:13:17]Még mielőtt beszélünk erről a mi interjúzásról, hogy mégis kik ezek az emberek, áruljátok el, hogy mik ezek az új pszichoaktív szerek, ami amelyektől ilyen nagyon bizar módon viselkednek a fiatalok.

[00:13:36]Ti, bocsánat, ezt hozzáteszem, hogy ti minden szerdán járjátok az úgymond fertőzött területeket.

[00:13:41]Meséljetek a tapasztalatokról.

[00:13:43]És mit használnak most a nem is fiatalok, akár egész családokról is beszélhetünk.

[00:13:51]Igen.

[00:13:51]Akkor kezdem az új pszichoaktív szereknél, hogy ezek lényegében a biofű és kristályt jelentik, ami így a köznyelvben van.

[00:13:57]De hogy a kristály az önmagában rengeteg képletet foglal magába, szóval nem igazán lehet tudni azt, hogy konkrétan milyen szellről van szó, de az biztos, hogy stimuláns, az biztos, hogy rövidtávú hatása van, ami azt jelenti, hogy hogy körülbelül ilyen 20-30 percenként, óránként mindenképpen újra kell használni.

[00:14:23]Tehát ez egy nagyon dinamikus szerati folyamatot jelent, ami hát azért megterhelő már önmagában pszichésen is.

[00:14:32]És hát szívom, szúrom, lövöm, mindegyiküm.

[00:14:34]Ezt mindenhogy lehet használni.

[00:14:36]A legjellemzőbb az üvegpipából való inhalálás és az intravénás használat.

[00:14:42]Azzal ellentétben, hogy egy időben visszaszorult az intravénás használat, most úgy tűnik, hogy visszajövőben van.

[00:14:48]Ennek azért több oka is van.

[00:14:52]Tehát például az, hogy ugye kevesebbet kell használni, úgy, hogy így kifizetődőbb.

[00:14:56]Általában ez lehet egy ilyen ok a használatra.

[00:14:58]De azért az is fontos, hogy hát ugye ez szerenként változik, hogy melyiket, hogy jobb használni.

[00:15:06]Tehát ez a pipa is azért jött be igazából, merthogy ez egyszerű, ugyanazt a hatást lehet elérni.

[00:15:15]Szóval így adta magát.

[00:15:15]Alapvetően az van, hogy tehát szakemberként is nagyon nehéz ezzel valamit kezdeni, pont abból kifújlag, hogy nincsenek adataink.

[00:15:24]Tehát, hogy ugye ez az utcai munka is azért indult el lényegében, hogy legyen valamilyen kontaktunk ezzel a közeggel, merthogy ez a szakmai közegnek is egy láthatatlan tér úgymond.

[00:15:34]illetve hát a másik értelme az az, hogy hogy a miután fölvettük a kontaktot, hosszabb távon kialakuljon egy bizalom a szakma és a szerzók között.

[00:15:46]Tehát, hogy azért itt egy olyan populációról beszélünk, akik ahol már nagyon elharapódzott a probléma.

[00:15:52]Tehát most azért így, hogyha most azt mondjuk, hogy drogos, akkor így nehéz nehéz azért így valakire gondolni, mert most ki a drogos, aki hétvégentefüvet használ, vagy mondjuk az, aki buliban használ.

[00:16:03]Tehát, hogy nagyon nagyon heterogén azért ez a közeg, és akiről most beszélünk, ahol nagyon erősek a tünetek, ahol az utcai szeret van, ahol a dueld diagnózis, tehát amikor pszichiátriai korképpel is társul, vagy hajléktalansággal, azért ez egy kisebb populáció, bár nagyon látványos populáció, és azt fontos ezért megemlíteni, és hát ez az a közeg, akivel így nagyon nehéz kontaktálni, merthogy hogy nincs bizalom.

[00:16:35]Ugye az van tényleg, hogy gyermekkoruk óta kies kibejárkálnak az ellátórendszerből, ott valamilyen abzus éri, az ellátó rendszeren kívül abúzus éri.

[00:16:44]Ugye az emberkereskedelem azért nagyon jelentősen jelen van ebben a közegben.

[00:16:48]A prostitúció az egy nagyon fontos probléma.

[00:16:52]Tehát hogy itt azért az van, hogy a szerat az sokszor egy ilyen megküzdési stratégiaként is jelen lehet, vagy akár a pszichiátriai problémára egy önmedikalizációs eszköz.

[00:17:02]Ami egyébként nagyon hatékony, tehát azért azt ki kell, hogy mondjuk, hogy azért a szerlat az az nagyon hatékonyan tudja az érzelmi fájdalmat orvosolni rövid távon, viszont hosszú távon ugye nagyon komoly problémákat tud okozni, és akikről most beszélünk, itt már ez van.

[00:17:22]Tehát itt azért jó sok év óta nem volt hozzájuk nyúlva.

[00:17:26]És ez ez a probléma, hogy voltak ezek az emberek eddig?

[00:17:33]Lehet talán vidéken.

[00:17:35]Mindjárt rátérünk a következő nagy témára.

[00:17:37]De tehát, hogy felteszem azt a kérdést, mi van azzal a azzal a egyszeri drogossal?

[00:17:50]Igen.

[00:17:50]Tehát azzal a szeróval, aki már nincs olyan állapotban, hogy felelősségteljes döntést hozzon a saját életével kapcsolatban.

[00:18:01]Tehát alapvetően azt gondolom, hogy a korai kezelésbe vétel az egy nagyon fontos része lenne az ellátásnak, illetve a prevenció.

[00:18:06]Tehát, hogy azért jóval korábban kéne ehhez a problémához hozzányúlni.

[00:18:11]Most már nyilván a a gyógyulásnak az esélye is egyre kevesebb, ahogy ahogy halad előre az idő egyszerhasználati karrierben.

[00:18:20]Tehát erre mindenképpen hangsúlyt kéne helyezni, hogy minél korábban, minél fiatalabb korban találkozzanak azokkal a megküzdési stratégiákkal, amivel ami egy hatékony módszer lehet a problémájukra.

[00:18:34]Tehát azért ennél a közegnél ilyen nagyon gyors, nagyon hatásos módszereket azért így nehéz felsorolni.

[00:18:43]És hát tehát, hogy itt lényegében az van, hogy hogy egy részük lehet, hogy tud szerat nélkül élni, de hogy de hogy azért itt már egy nagyon nagyon végletes helyzetről beszélünk.

[00:18:56]Szóval probléma a következő.

[00:18:56]Lehet, hogy és ezt most ez az én véleményem lehet, hogy tudnak szerlat nélkül élni, de hogy milyen perspektívájuk van nekik szerzálat nélkül?

[00:19:07]Tehát hogy hogy mi mi várna rájuk a munkanélküliség, a lecsúszás, a kilátástalanság és társai.

[00:19:15]Tehát abszolút az egyik következik a másikból.

[00:19:22]Bajcsi Norbert, megszólítalak téged.

[00:19:24]Ugye vannak ezek az új típusú szerek, drogok.

[00:19:27]Ö mennyibe kerülnek?

[00:19:31]Tehát ezek azt látom, hogy rendkívül könnyen hozzáférhetőek.

[00:19:33]Ezek tényleg ilyen 10-20 Ft-os tételek?

[00:19:37]Hát szerintem nem.

[00:19:37]Tehát, hogy ez ez egy ez egy tévhit, hogy egy jó pár évvel ezelőtt, amikor ezek még bejöttek, akkor tényleg egy ilyen olcsó deszignner dolog, tehát ilyen pár 100á Ftos cucc volt, mint a biofű, mint amikor megjelent a kristály.

[00:19:52]De mondjuk azért azt hozzá kell tenni, hogy a kristályt például nem úgy árulják, mint mint mondjuk a régi fajta drogokat.

[00:20:01]Tehát nem is gramra, nem, hanem tényleg itt ilyen egységekre körülbelül.

[00:20:05]akkoriban, amikor ez bejött, akkor tényleg ilyen pár 100 Ftos drogként jelent meg.

[00:20:09]viszont egy idő után, tehát hogy ebben nagyon sok után nézéssel a legjobban inflálódott drog az az a kristály lett.

[00:20:21]Tehát hogyha most arra visszanézünk, hogy mondjuk a 90-es évek végén, vagy a 2000-es évek elején mondjuk 1 g fű az 3000 Ft volt, az most mondjuk 4000 Ft.

[00:20:31]Ezek a kristályok bejöttek tényleg ilyen pár 100 Ft-os drogként.

[00:20:36]Most már azért találkozni jönne, hogy ilyen tizenvalahányz Ft, tehát hogy egy ez viszonylag drága, tehát hogy ez egy drága szerlet.

[00:20:46]Pontosan azért, mert ugye a az észrevehető, hogy nagyon hamar rászoktak, nagyon hamar függők lettek tőle, és amit a a Balázs is mondott, hogy hogy ugye akár óránként vagy két óránként kell a következő adag, tehát hogy hogy intenzív lett a függőségük, és nyilván ugye ezt ezt így így kihasználták, és drága tehát hogy ezt ezt így azért érdemes így megjegyezni, hogy ez már nem egy pár 100á Ftos drog.

[00:21:14]Én egy pillanatra k, hogy én csak, hogy én én azt hangsúlyoznám, és tudom, hogy sokan szokták azt gondolni, hogy amikor egy ilyen helyzetben az ember elkezd az ilyen nagy szociális meg nem tudom társadalmi ellátó rendszerekről beszélni, akkor olyan mintha kikerülné a kérdés.

[00:21:28]De hogy szerintem a te kérdésedre a válasz, hogy egyrészt, hogy mit lehet velük csinálni.

[00:21:31]Szóval, hogy szerintem azért az egyik alapvető dolog, hogy el kéne érnünk, hogy ők ne kerüljenek ilyen helyzetbe.

[00:21:38]Ahhoz viszont az kell, hogy magzatkortól egész életen át olyan olyan társadalmi infrastruktúra legyen, védőnői hálózat, bölcsödék, biztos kezdett gyerekház, nagyon jó óvodák, csodálatos iskolák, az iskolákban fejlesztő pedagógusok, gyógypedagógusok, pszichológusok, hogy elérhető legyen ingyenes pszichiátria.

[00:21:58]Tehát, hogy és tudom, hogy ez egy kicsit olyan, mintogyha na jó, jó, jó, hát te most így megúszod azzal, hogy de nem.

[00:22:02]Tehát hogyha ez az ország egyszer szeretné ezt a problémát kezelni, akkor nem fogja tudni megúszni azt, hogy ezekbe az intézményrendszerekbe nagyon sok pénzt és energiát, és őszintén szeretetet rakjon.

[00:22:16]Tehát, hogy olyan emberek is megkapják ezeket az ellátásokat és segítségeket, akiktől amúgy nem tudom, irtózunk meg nem szimpatikusak, de pont azért, mert ahhoz, hogy mondjuk a mi gyerekeink biztonságban legyenek, ahhoz a többi gyereknek is biztonságba kell lenni, mert akkor így közösen fognak egy olyan országba fölnőni, ami biztonságos lesz.

[00:22:34]Szóval ez az egyik.

[00:22:34]A másik meg a az előttünk lévő probléma, hogy ők már ilyen állapotban vannak, velük mi lesz.

[00:22:40]És ugye az a baj, hogy ezt a részét is sikerült szétverni az országnak.

[00:22:42]Tehát, hogy most már az a rendszer se működik jól, ami megelőzni, és most a prevenciót, nem a prevenciós előadásértelemben, hanem a megelőzzük, hogy kialakuljon ez a probléma, megelőzzük, hogy emberek ilyen helyzetbe kerüljenek, azt is sikerült szétverni, meg azt is, hogyha már ilyen helyzetbe kerültek, akkor egyébként tényleg elérhető legyen nekik a segítség.

[00:23:01]Szóval, hogy én azért kicsit azt látom, hogy ez az ország saját magát rakta bele abba a satubba, amiben most vagyunk, hogy minden irányból leépített minden olyan társadalmi intézményrendszert, ami elősegítheti, hogy ne legyenek ilyen emberek, vagy ha ők vannak, akkor egyébként tényleg kapjanak segítséget, és olyan számban legyenek, ami még kezelhető egy 10 milliós országban.

[00:23:21]Tehát, hogy ahol nem iszonyatos teher az országnak őket segíteni, hanem egy ilyen része a rendszernek, hogy hát igen, van aki rosszul van, akkor neki segítünk.

[00:23:29]Bocsánat, nem akartam ilyen nagyon politikai szintre vinni, csak szerintem ez engem mindig nagyon zavar, amikor így velük mit csinálunk a kávária téren lévő nem tudom, és akkor kicsit azt érzem, hogy hát srácok, ezt már nagyon korán ezt már sokkal korábban elbuktuk ezt a problémát.

[00:23:42]Én csak annyit fűznék hozzá, hogy ugyanez igaz szerintem az alkoholra is, hogy hogy kell egy olyan ellátórendszer és egy olyan oktatási intézményrendszer, amelyik jó előre megvédi a gyermekeinket attól, hogyha esetleg valami érzelemkezdelési problémájuk van, akkor az alkoholhoz nyújak.

[00:24:04]Csak ugye hát az alkohol az is nagyon látványos, csak az inkább így a szobákon.

[00:24:11]Igen, igen.

[00:24:11]Lehet csinálni, meg még azzal lehet menőzni is például Horvátországba kocin tele van a város alkoholreklámokkal.

[00:24:18]Az elképesztő, hogy milyen sok helyre reklámozzák azt, hogy inni menő.

[00:24:21]Ö igen, de hát ez ez egy ez egy ez egy másik podcast, de állok elébe.

[00:24:27]Oké, nem tudjuk, hogy kik ezek az emberek, azt viszont tudjuk, hogy nagyon sokan jöttnek most Budapestre azért, hogy palackokat gyűjtögessenek.

[00:24:39]És a 50 Ft-os palack árából ki tudja, mit csináljanak.

[00:24:44]És akkor beszéljünk erről a palackgyűjtögetésről.

[00:24:48]Ez is egy külön podcast témája.

[00:24:51]Hú, nekem nekem különösen nehéz erről beszélni, mert én elkezdtem gyűjtögetni a palackokat, hogy akkor én most egy nagyon jó állampolgár leszek és visszaviszem, és egyrészt taszított az a látvány, ami a palackvisszaváltónál fogadott, meg a szagok meg minden.

[00:25:11]Bocsánat, igen, lehet majd kommenteket írni.

[00:25:13]Másrészt meg azt, hogy hogy az én kis palackjaimat nem váltotta vissza az a izé, úgyhogy fogtam, így lecsaptam, és azt mondtam, hogy akkor ezt így engedjük el, és én azóta kidobom a palackot, és ezáltal generálom azt, hogy a kukánk előtt gyűjtögessék a palackot.

[00:25:30]Szóval ez sincs igazán jól kitalálva, én úgy érzem.

[00:25:35]És ugye hát Soproni Tamás polgármester úr azt mondta, hogy ő be is tiltaná az egészet.

[00:25:39]Beszéljünk a palackozásról.

[00:25:45]Én én szerintem ez most ez én vagyok.

[00:25:47]Jó, jó.

[00:25:50]É, én lehet, hogy nem egy többségi álláspontot képviselek.

[00:25:55]Hogy mondjam?

[00:25:55]Az önkormányzatunknak nincs egy egységes álláspontja a palackozásról.

[00:25:57]Szóval én a magamét tudom, vagy az ilyen flakongyűjtésről meg ilyesmiről, én a magam véleményét tudom ezzel kapcsolatban megfogalmazni.

[00:26:04]Szerintem ez egy iszonyú fontos dolog, mármint, hogy így az újrahasznosításnak egy nagyon fontos módja, és egyébként a megélhetésnek is egy nagyon fontos módja.

[00:26:12]A baj az, ahogyan ezt megszervezik, hogy ez most való való, tehát hogy mindazok, akik a palackot eldobják, mindazok, akik gyűjtik, mindahol visszaveszik, ott van valami nagyon nagy probléma.

[00:26:24]És én azt gondolom, hogy be én biztos, hogy ezt a rendszert nem szüntetném meg, viszont radikálisan átgondolnám.

[00:26:29]És amúgy én én tökre hiszek abban, hogy egy társadalom képes megoldani a saját problémáit, de ahhoz az kell, hogy ebbe mindenki egy kicsit többet tegyen bele.

[00:26:36]Tehát hogy lehet, hogy ne hogy lehetne ezt megoldani?

[00:26:39]Én én neworkii példát tudok hozni.

[00:26:39]Én ott éltem sokáig, és tudom, hogy ott elképesztő mennyiségű ember él abból, hogy palackokat gyűjt.

[00:26:47]Ott ugye 5 cent egyébként, szóval nagyon nagyon nagyon kevés pénz, és ott külön civil szervezetek alakultak arra, hogy a palacgyűjtésből élő embereket segítsék, tehát hogy biztonságos, visszavevőhelyeket biztosítsanak, biztonságos, tiszta körülményeket, és ezáltal egyébként ezeket az embereket bevonják utána szociális programokba, szociális segítő munkába.

[00:27:08]Tehát, hogy valójában ugye aki arra kényszerül, hogy palackvisszaváltásból éljen, ő biztos, hogy az egyik leghátrányosabb helyzetű csoport tagja.

[00:27:17]vagy azért, mert kisnyugdíjas, vagy azért, mert mondjuk fogyatékos, vagy pszichiátri beteg, vagy szeró, tehát hogy nem fog tudni a sima munkaerőpiacon elhelyezkedni, és hogy ahelyett, hogy ezt démonizálnánk meg stigmatizálnánk, ahelyett olyan körülményeket kéne teremteni, hogy ők például ne kelljen belenyúlniuk a szemétbe, hanem mondjuk a társasházak, a vendéglátóhelyek, a hotelek kötelezve legyenek arra, hogy ezeket mind külön gyűjtsék, tehát hogy ne kerüljön be a szemétbe a a palack.

[00:27:41]És ha ezeket külön gyűjtik, és mondjuk arra rendszerek vannak, hogy ezeket ha nem viszi el a sima Mohu, azt hiszem viszi el ezeket.

[00:27:50]Tehát hogyha ők nem viszik el, akkor egyébként legyenek, tehát hogy az emberek fel legyenek arra hatalmazva, hogy ez egy meló ezeket összeszedni.

[00:27:55]De hát a palackgyűjtés elvileg nem azért jött létre, hogy úgymond meg megélhetést biztosítsunk egy társadalmi csoportnak, hanem azért, hogy hogy környezettudatosan éljünk.

[00:28:06]És ugye egy palackvisszaváltó előtt a létező legheterogénabb társ társaságnak kellene ott állni, ott kellene állni a az ügyvéd úrnak, a mit tudom én a milliárdos nőnek és a szóval, hogy hogy hát egyébként szerintem ez részben így van.

[00:28:25]Tehát szerintem sokan visszaviszik a palackokat.

[00:28:26]Mondjuk tényleg nem annyira higiénikusak és vonzóak azok a helyek, ahol a palackokat vissza lehet vinni.

[00:28:31]Szóval azért ezzel is lehetne valamit kezdeni.

[00:28:33]De szerintem most persze nem ezért találták ki, hogy ez valakinek megélhetés legyen, de ez egy tény.

[00:28:39]És a ténnyel viszont kell valamit, tehát hogy azzal a helyzettel kell valamit kezdeni, hogy emberek ebből kezdtek el megélni.

[00:28:44]belőle, hogy a négyes hatoson az emberek fölszállnak óriási nagy zsákokkal, telepalackokkal, és azokat így húzgálják végig, és na jó, de azok olyan palackok, amiket azok az emberek dobáltak el, akik nem hajlandóak azt a szabályt betartani, hogy ne dobd el, hanem szépen vidd el a visszavivőbe.

[00:29:04]Tehát, hogy ők a rendszer diszfunkcionitalitásából teremtődtek meg.

[00:29:09]Tehát, hogy az a palack, amit ő gyűjt, az az, amit te eldobsz.

[00:29:12]Tehát ha te nem dobnád el, akkor neki nem lenne mit gyűjteni.

[00:29:14]De mivel te eldobod és olyan helyre rakod, ahova amúgy nem szabad, ő neki viszont ez 50 Ft, ezért ő bele fog nyúlni a szemétbe, és ki fogja venni.

[00:29:22]Ez neki is megalázó, téged meg undorít, amit csinál.

[00:29:26]Tehát most vagy az van, hogy mindenki elképesztő fegyelmezett lesz, és soha nem dob el egy darab palackot se, vagy mondjuk a szemétgyűjtők köré palackgyűjtőket rakunk, és akkor nem a szemétbe kell turkálni, hanem külön.

[00:29:38]Vagy az van, hogy elfogadjuk ezt a helyzetet és kialakítunk olyan rendszereket, ami ezeknek az embereknek segít, hogy ezt a munkát, ezt méltóságteljesen elvégezzék, ami a utánunk való szemétgyűjtés, tehát ő az én szemetemet szedi össze.

[00:29:49]Amúgy én nem feltételezem azt, hogy a palackgütögetők automatikusan drogot vesznek belőle.

[00:29:55]Tehát hogy ab vagy nem tudom, hogy nektek mi a tapasztalatotok ezzel.

[00:29:59]Viszont, hogyha összekötném, ez egy nagyon jó ez a palackos téma az addiktológiai ellátó rendszernek a megoldására is, merthogy itt is az történik, hogy a felszínen van egy jó ötlet, viszont a jó ötlet mögött nincsen meg a rendszernek a kialakítása.

[00:30:12]És amikor újra gondoljuk az addiktológiai ellátórendszernek az újraépítését, ott is nagyon fontos, hogy ez fókuszban legyen, hogy például ami itt már többször előjött, hogy a kliensút át legyen gondolva, az, hogy kinek mi a feladata átlegyen gondolva, ez koordinálva legyen.

[00:30:29]Tehát, hogy például ez egy nagyon nagy hiányosság, hogy nincsen egy nemzeti drogstatégiánk, ami ugye összefogná az összes szakembert, és lenne egy közös gondolkodásunk eről a témáról, és ez a palackoknál is így van, hogy egyszerűen hiányzik mögötte az az átgondolt rendszer, amihez be tudna sorolni a társadalomnak minden tagja.

[00:30:48]Tehát, hogy valahol ezek ilyen félmegoldások, és szerintem ennek a korát kéne most így újra írnunk, hogy most már ne félmegoldásokkal dolgozzunk egy problémán, hanem nézzük komplexen, rendszerszinten.

[00:31:02]Vannak-e külföldi jó gyakorlatok ezekre a palackozásokra?

[00:31:04]Ugye Tessa elmondta, hogy New Yorkban mi történik.

[00:31:06]Norbi, te ezt láttad Németországban?

[00:31:08]Igen, hát vagy kábé 20 évvel ezelőtt éltem kin, dolgoztam kint jó magyar építőmunkásként, és akkor én ott találkoztam először ebből a palackbal.

[00:31:20]Az akkor is ilyen ilyen 25 cent volt egy palack, én úgy emlékszem, 25 eurent.

[00:31:26]És mi, mint magyar munkások, így nyilván a a szálon, vagy ahol éltünk, ott ott összegyűjtöttük, vittük leadni.

[00:31:35]Viszont én ott találkoztam először azzal, amit a Tess is mondott, hogy hogy tényleg ott ott kiszállt valaki az autóból öltönybe, mit tudom, 10c darab palackal, és ugyanúgy bement, bedobta.

[00:31:47]Tehát, hogy ott ott ott ez már a társadalomban benne vol szerintem Magyarországon is így kezdődött ez az egész.

[00:31:54]Hát én nem hiszem, én szerintem a a palackból visszafelé kéne egy kicsit menni, hogy mi volt a palack előtt.

[00:31:59]Én emlékszem, mert akkoriban én is hajléktalan voltam, amikor még 2 Ft-ért vették vissza a sörös dobozokat, ugye a palack előtt bőven.

[00:32:07]Tehát én mondjuk 10 évvel ezelőtt én még hajléktalan voltam, mert körülbelül 10 éve kértem segítséget.

[00:32:16]És akkor akkor még ez ment, hog 2 Ft meg 3 Ft vették vissza az összenyomott ilyen sörös dobozokat is, és rohadt sokan vitték vissza, tehát már akkor is a hajléktanok.

[00:32:28]Tehát szerintem ha ez átgondol e ez amikor bejött a palack ide Magyarországra, nyilván ez ugyan ez mögé oda lehetett volna nézni, hogy mi volt előtte a két Ftos dolgokkal és akkor is ugyanúgy voltak olyan, hogy hogy koszoltot hagyva, tehát ezt át lehetett volna egy kicsit szerintem jobban gondolni, de hogy ugyanúgy mint mindenben szerintem így így a társadalom is ebbe ugyanúgy mindenki részese, mindenki hibás.

[00:32:56]Tehát most mondok valamit, amikor bejött az a palackos történet, a mostani lehetett már az elején ilyen QR kódokat csinálni, és mi intézményi szinten csináltunk nagyon-nagyon hamar.

[00:33:07]És akkor én én tök boldog volt, hogy hogy hú de jó, majd ez ez így így segíti az intézményt, és ha az intézmény segítve van, akkor mi is jobban tudjuk akár a hajléktalan szerokat is, mert mondjuk abból mondjuk tudunk nekik vizet vinni, amit amit most is csinálunk.

[00:33:24]De megmondom őszintén, hogy nagyon-nagyon kevés adomány jött.

[00:33:28]És akkor ebből ebből nem az volt, hogy hogy nem nem azért nem jött, mert mert mert nem segítenének az emberek, hanem azért, mertogy még még erre se ébredtünk rá ilyen társadalmi szinten, hogy amúgy és nem megbánthat téged, amit te is mondod, hogy kidobott.

[00:33:45]Tehát, hogyha már ne dobjuk ki, tényleg egyrészt ha kidobjuk a kukába, akkor akkor ugyanott vagyunk, amiért készült az egész, hogy a környezetet ugyanúgy káí, de ha egyszerűen nem váltja vissza az automata azokat a palackokat, amiket én akkor mit szerintem gyűjtsd össze és rakd egy zacskóba, és rakd ki és egy perc alatt á fog inni, és nem kell beletúrni a szemédbe.

[00:34:05]Próbáld ki és egy hónap múlva beszélgessünk.

[00:34:10]Leteszem a nagy esküt, hogy hozz be nekünk a magdónába.

[00:34:11]gyűjtjük egyébkén de tényleg.

[00:34:14]És és amúgy tehát most nem nem reklámként mondom, mert mi gyűjtjük először ilyen magunknak gyűjtöttük, hogy nyilván ne dobjuk ki.

[00:34:24]És aztán így így lett egy rendszer, amikor hozzánk bejön egy hajléktalan, aki aki ellátottunk lesz.

[00:34:29]Volt olyan, hogy ránézett, és tehát én szégyeltem elmam, hogy hogy ő mondta, hogy nem vihetem el a paszkot.

[00:34:35]Közben nekem kellett volna segítőként ennek eszembe jutnom először.

[00:34:39]Akkor ti elkezdtétek a New Yorki modellt.

[00:34:41]Az ezen az erről szól, hogy egy civil szervezet biztonságos körülményeket nyújt arra, hogy ő ezt a ezt a csatornát megélhetésre tudja használni.

[00:34:49]Igen.

[00:34:49]Csak nem a tehát mondom én én éreztem kellemetlen magam nem a mi ötletünk volt, hanem ugye ez egy született ötlet volt, hogy a hajléktalanszót azóta nyilván már mi is úgy összegyűjtjük, jön odaadjuk.

[00:35:02]Vagy akkor összegyűjtöm, leviszem az aluljáróba és odaadom a például én én úgy tudom, hogy például most a nyolcadik keretben az egyik lakó létrehozott egy Facebook csoportot azért, hogy másoknak mintát adjon arra, hogy ő például azt csinálja, hogy egy családdal van kapcsolatban évek óta, akik egyébként lakásban élnek, de nagyon szegények, és akkor ő amit összegyűjt, azt nekik adja közvetlenül.

[00:35:22]Tehát, hogy ez egy köztük lévő személyes kapcsolat, hogy ő gyűjti, és viszont ő már nincs olyan állapotban, hogy még vissza tudja vinni, ezért egy szegény család visszaviszi, és abból jövedelme van.

[00:35:32]És én erre mondom azt, hogy ezt a társadalom meg tudná oldani.

[00:35:34]Mármint, hogy kicsit sajnálom, hogy amikor bevezették, akkor ezt senki nem gondolta végig, mert azért léteztek előzmények, léteznek minták külföldön, de szerintem ha így alulról jövően ezt el tudjuk kezdeni csinálni, akkor azért ez egy jobb állapot lesz.

[00:35:48]A társasházak is, hotelek is, én nem értem, hogy miért raknak ki olyan kukát, amiben benne van a műanyag.

[00:35:53]Tehát, hogy pont a hotelekben ezt ezt én nem fogom föl.

[00:35:56]Tehát nekik személyzetük van.

[00:35:57]Tessék azt a szemetet szétválogatni és kirakni egy külön zacskóba.

[00:36:01]Senki nem fogja fölborogatni a kukát és beletúrni.

[00:36:03]Hát miért túrnának bele?

[00:36:05]Nekik se érdekük.

[00:36:05]Nekik az a lényeg, hogy minél többet gyűjtsenek felkapják, mennek tovább.

[00:36:10]Igen.

[00:36:10]Én ezzel nagyon egyetértek, merthogy nagy szerintem sokszor félreértett azért ez a közeg.

[00:36:13]Tehát aki a hajléktalanságban él, szegénységben él, és egy kicsit úgy gondolkodunk néha róluk, mintogyha ők nem tudnának alkalmazkodni a társadalomhoz, miközben őknekik egy napja annyi problémát jelent, annyi megoldhatatlan problémát jelent, amin nekik végig kell menniük, hogy amúgy az elmondható, hogy amúgy egy nagyon alkalmazkodó közegről van szó.

[00:36:35]Tehát az biztos nem lesz, hogyha félre, tehát külön zacskóba gyűjtjük a flakonokat, akkor ők áttúrják még a kukát is, mert abban gondolkodik, hogy ugye minél több flakon kell, és hogyha már ez adott, akkor ő végig fog menni ezeken a zacskókon és meg fogja oldani gyorsan.

[00:36:51]Tehát, hogy plusz munkát azért nem fog bevállalni azért, hogy azt feltételezze, hogy most akkor lehet még egy-két flakon benne lesz.

[00:36:57]Tehát, hogy ez mindenképpen megoldás lehet, tehát sokkal jobban tud adaptálódni ez a közeg, mint mint gondolnánk.

[00:37:06]Zárjuk le a flakonozási témát.

[00:37:06]Én most már esküszöm, hogy összegyűjtöm és valakinek odaadom.

[00:37:11]Sikerült valakit megértenem.

[00:37:14]Igen, máris beljebb vagyunk.

[00:37:14]Beszéljünk egy kicsit a a József városi polgárokról.

[00:37:20]cukik és József városi polgárok, de akár beszélhetnénk itt a ferencvárosiakról is, de ugye te, mint alpolgármester gondolom a rengeteg családdal vagy kapcsolatban.

[00:37:31]Hogy érzik most magukat a az ott lakók?

[00:37:34]Mármint, hogy most általában kérdezed, vagy a kialakult helyzetre való tekintettel?

[00:37:40]Aha.

[00:37:40]Hát mi nagyon sok lakossági megkeresést kapunk, de azért ez nem csak most van így.

[00:37:44]Tehát én hét éve dolgozom az önkormányzatban, és mindig is elképesztő mennyiségű lakossági megkeresést kaptunk.

[00:37:50]És egyébként általában a lakossági megkeresések két nagy csoportra bonthatóak nálunk.

[00:37:54]Az egyik a lakhatást kereső emberek, tehát hogy egészen elképesztő mennyiségű ember él lakhatási ilyen krízelyzetek tömegében a kerületben és a városban is.

[00:38:06]Tehát, hogy ez az egyik nagy top email, telefon, Facebook, tehát hogy tulajdonképpen mindenki megfizethető és biztonságos lakást keres József városban, vagy hát nem mindenki, de akinek nincs, és ők nagyon sokan vannak.

[00:38:19]És a másik pedig a, hogy mondjam, az emberek egymást jelentgetik.

[00:38:21]Most a jelentgetést alatt úgy értem, hogy egymást végtelenül idegesítik.

[00:38:24]Vagy azért, mert a két egymás mellett élő szomszéd nem tud kijönni, vagy azért, mert a társasház vagy az önkormányzati ház egész közössége, vagy azért, mert az utcán konfliktusok vannak közöttük.

[00:38:34]És akkor ezek vagy olyan konfliktusok, amik ilyen tényleg konfliktusok, tehát mondjuk verbális vagy fizikai, azért az kevesebb, vagy ez a típusú konfliktus, hogy ő miért van ott, ő miért jön be, ő miért nem hagyja, hogy én éljek, és ezek közül iszonyú sok tök legitim.

[00:38:48]Szóval amikor a mondjuk a játszóterekről játszóterek használatával vagy a parkok használatával kapcsolatban jönnek ilyen panaszok, én azt látom, hogy azért most ebből több van és több ember érzi úgy, hogy nincsen maximálisan biztonságban.

[00:39:02]Ez nagy, ez nag, hogy mondjam?

[00:39:02]Ez nagyon rossz.

[00:39:03]Mármint, hogy ez ez elképesztően frusztráló, hogy ez a helyzet, miközben mondjuk mi speciál egy olyan önkormányzat vagyunk, aki nagyon sok pénzt fektet a köztisztaságba is, a közrendbe is, a zöldítésbe, hogy minden nagyon szép legyen, meg tiszta, de hát egy ennyire, hogy mondjam, túlhasznált kerületben ez mindig fogja azt eredményezni, hogy hogy emberek nem lesznek ezzel békességben.

[00:39:23]Hát főleg akkor, amikor például drogtanya működik a házukban.

[00:39:28]Így van.

[00:39:28]Ilyenkor amúgy mit tehet az önkormányzat?

[00:39:31]Semmit, csak a rendőrség tud eljárni.

[00:39:33]Tehát a mi egyetlen egy dolgot tudunk csinálni, hogyha hozzánk ilyen bejelentés jön, akkor mi azt továbbítjuk a rendőrségnek.

[00:39:38]Nekünk nincsen jogunk eljárni társasházakban.

[00:39:40]És a a mi rendészetünknek nagyon-nagyon szűk a mozgástere azzal kapcsolatban, hogy milyen ügyekben tud eljárni.

[00:39:46]Droggal kapcsolatos ügyben zó jogosultságunk van, ezért mi semmi mást nem csinálunk, mint amit egy hétköznapi lakó, hogy k szólunk a rendőrségnek, és segítséget kérünk.

[00:40:00]Jó, hogyan tovább?

[00:40:00]Ki a ki a felelős?

[00:40:04]Fölírtam ide egy ilyen nagyon szép kérdést.

[00:40:06]Ezek ilyen költői kérdések, hogy ki a felelős a kialakult helyzet miatt?

[00:40:13]Az állam, a főváros, a kerület, a rendőrség, az egészségügy, a szociális ellátórendszer, a család, vagy így mindenki.

[00:40:20]Tehát most mégiszer kire lehet mutogatni?

[00:40:24]E szerintem nagyon fontos lenne úgy látni ezt a kérdést, hogy ez egy közös felelősségünk, tehát a szerználat is egy közös felelősségünk.

[00:40:33]Hiába egy másik ember kerül bele ebbe a helyzetbe, de itt mindenkinek van valamilyen feladata ezzel a kérdéssel.

[00:40:40]Tehát ami már itt az előbb is bejött, hogy hogy addiktológiai szempontok, hogy hogyan lehet preventíven gondolkodni, vagy hogyan lehet rendszerszinten gondolkodni.

[00:40:49]Én azt gondolom, hogy nem addiktológiai specifikus intézményeknek is át kéne vennie ezt a gondolkodást bizonyos szempontokból.

[00:40:58]gondolok itt a gyermekvédelemre, gondolok itt az iskolákra vagy akár a rendészetrendülrökre is.

[00:41:06]Tehát, hogy tehát azért így az addikciós kérdések az egész társadalmat mélyen átszövik, és valahol meg kéne nézni azt, hogy hogy kinek hol van ebben felelőssége, mert ezt valahogy így közösen hoztuk össze, és közösen is kell megoldanunk.

[00:41:23]Pont ezt én is így látom.

[00:41:23]Tehát, hogy ez egy ez egy társadalmi probléma.

[00:41:25]És ezt ezt társadalmi szinten lehet orvosolni.

[00:41:30]Olyan nincs, hogy hogy majd az önkormányzat oldja meg.

[00:41:32]Olyan nincs, hogy az addiktológia oldja meg.

[00:41:34]Olyan nincs, hogy majd a a kórház oldja meg.

[00:41:38]Olyan nincs, hogy a hajléktalan ellátó oldja meg.

[00:41:40]Mindenki egy kicsit, de hogy ez közösen közösen lehet.

[00:41:43]És ebbe ebbe igenis ebbe ebbe a lakosság is kell.

[00:41:48]Tehát olyan szinten, aki aki felteszi a kezét, és azt mondja, hogy ő ő neki ő nem függő, de ott vannak a drogosok meg a hajléktanok meg minden, és lehet, hogy hazamegy, és akkor ott ott ott minden este becsavar 2 l bort, és újjal mutogat a a drogosra.

[00:42:03]Tehát ebbe ebbe az ő felelősség, ez egy társadalmi felelősség, és igenis társadalmi szinten kell ebbe változtatnunk és hozzáállnunk.

[00:42:14]Én én lehet, hogy túl érzékeny vagyok a hajléktalanokkal meg a szerókkal, mert én is az voltam, és és látom azt, és ezért is örülök, hogy hogy van ez az utcai szolgálatunk, amit csinálunk, mert minden ember mögött azért ott ott van egy élettörténet, és és hogy könnyű őket elítélni, könnyű azt mondani, hogy mert megérdemli a sorsát, meg bélyegeket rakni rá, csak mögötte van egy van egy élettörténet, és és rövid leszek.

[00:42:46]Nekem egyszer egy nagyon okos szakember azt mondta, hogyha elmegyünk az utca, az utcán így megyünk és jobb oldalt van egy kivert kutya, bal oldalt pedig egy egy hajléktalan ember, akkor akkor általában kutyához fogunk odamenni, megsimogatni, és az embertársunkra viszont elfordítjuk a fejünket.

[00:43:06]És ez sajnos igaz.

[00:43:06]Mondjuk a hajléktalanság meg a szerlat az nem mindig jár kéz a kézbe.

[00:43:11]Én egyetlen egy szempontot szeretnék behozni.

[00:43:15]Hát bocs, csak én még mondjuk, és ezt tényleg hozzáteszem, hogy nagyon-nagyon kevés szinte nulla olyan hajléktalant ismerek, aki nem függő.

[00:43:24]Igen.

[00:43:26]És és nem azért, mert függő és hajléktalan lett, hanem azért, mer csak bármilyen okból hajléktalan lett.

[00:43:31]Hát hajléktalan életmódot, pia, drog vagy bármi nélkül, tehát hogyan hogyan vészelje át?

[00:43:38]akkor tudná, hogyha ha jól működne a az ellátórendszer, a minden, ha lenne hova fordulni, de ha valaki utcára kerül, tehát én azért mondom, mert én voltam három évet az utcő, tehát valaki az utcára kerül, nekem ne mondja azt, hogy ott ott majd józan gondolkodással majd fölépíti magát.

[00:43:55]Én azért tudtam, azért sikerült, mert időben segítséget kértem, aztán pszichiátria, rehab satöbbi, de hogy ez egy ez ebben nagyon sok szerencse csoda volt, hogy ez nekem itt sikerül, de hogy a aki már odajut, tehát hajléktalan lesz, hát nyilván azt józul nem lehet nem lehet kibírni.

[00:44:19]Jó, akkor elmondom a személyes történetemet, és meg fogjátok érteni, hogy miért vagyok ennyire felfajzva.

[00:44:26]Velem ez két éve történt meg, hogy ültem a négyes hatoson, és egy szemmel láthatóan bemindenett ember elém állt, és elővett egy kést, és így rám tartotta.

[00:44:35]Tehát én magam is felépülő szfüggő vagyok, de de vannak ezek az élethelyzetek, amikor egész egyszerűen a testi épségemet is féltem.

[00:44:48]És amikor mondjuk megyek a Magdolna utcába, mert megyek például az M33-ba, akkor én nagyon nagyon nézek visszafele, és szóval nekem elég volt egy eset ahhoz, hogy hogy teljesen megrendüljön a biztonságérzetem és ezzel sajnos nem én vagyok egyedüli.

[00:45:05]Abszolút.

[00:45:05]Ezt teljesen megértem.

[00:45:05]És az nem oké, hogy ilyen történhet veled.

[00:45:10]Tehát, hogy erre erre van-e jó tanács, van-e nem járhat mindenki paprikasprayvel, vagy tehát az itt a probléma, hogy nem járhat mindenki szóval egy egy tudatmódosult állapotban lévő embernek ráadásul megszászorozódik az ereje az adrenalin miatt.

[00:45:25]Hát, hogy hogy most akkor arra készüljünk, hogy védekezzünk, vagy vagy tehát, hogy a többségi társad visszakérdezhetek, hogy amikor veled ez történt, akkor ott tudtál segítséget kérni, vagy kaptál segítséget?

[00:45:38]nem kaptam, és teljesen meg is, tehát hogy én ott kaptam egy blackoutot, tehát így teljesen vagy melt downt, hogy ilyen izé teljesen lebénultam és akkor utána mondtam, hogy most megfordulsz és elmész innen.

[00:45:56]De lehetett volna másik folyamánya is ennek az egésznek, vagy úgy is elsőtett volna, hogy akkor nem, tehát hogy nem kaptam segítséget.

[00:46:03]És ugye hát az a probléma, hogy amíg a villamosető odacaplat és látja, hogy mi van, addig És ugye történt ilyen a azt hiszem 24-es villamoson, hogy valahol ugye nem 28-as villamoson szúrtak le egy teljesen ártatlan srácok, még jó néhány évvel ezelőtt bedrogozott emberek.

[00:46:26]Tehát, hogy sajnos ez a realitás.

[00:46:32]egyetértek, mármint, hogy igen.

[00:46:32]És szerintem nem oké, hogy ilyen helyzetbe kerülsz, meg ez nem elfogadható.

[00:46:35]Én annyit tudok mondani, hogy én azt remélem, meg talán a számok is azt mutatják, hogy azért ez szerencsére a kivétel, tehát hogy nem az történik, hogy József város vagy Ferencváros vagy nem tudom Újbuda utcáin folyamatosan késsel rohangálnak emberek és szurkálnak le másokat.

[00:46:51]De én én én annyit tudok mondani, hogy hogy ez egy a állami monopólium.

[00:46:57]Tehát, hogy én azt szeretném, hogyha az az intézmény, az a szerv, amit rendőrségnek hívnak, és odaadtuk az ő kezébe ezt a monopóliumot, hogy ő használhat fegyvert, ő engem megfoghat, ő lefoghat, ő előállíthat.

[00:47:07]Én azt szeretném, hogyha ez a rendszer tényleg működne, és hogy amikor segítséget kérünk, akkor tényleg ott lennének, és ne hárman legyenek József Város utcáin, hanem annyian, amennyinek kell lennie.

[00:47:17]Tehát, hogy sajnos eb önkormányzatként ebben nekünk annyi dolgunk tud lenni, hogy könyörgünk, szépen kérünk, kiabálunk és folytatjuk ezt a kört minél tovább.

[00:47:25]És egyébként tehát ezt József városi önkormányzat egyébként viszonylag sok pénzzel támogatja a rendőrséget.

[00:47:31]Ez más önkormányzatokra is igaz, ami egyébként szerintem egy abszurd helyzet, hogy egy önkormányzat támogat egy állami szervet azért, hogy jelen legyen a kerületében.

[00:47:41]Hüm éppen tegnap hallottam, hogy egy kezdőrendőrnek nettó 300000 Ft-os a fizetése.

[00:47:46]Nem egy vonzóélet perspektíva.

[00:47:50]Jó, kerekítsük le a beszélgetést, mire lenne szükség.

[00:47:53]ö szedegessük össze, hogy egy ideális világban mi vált mit min tudnánk változtatni, vagy min változtatna az ország, hogy hogy ezeknek a szerencsétlen sorsú embertársainknak jobb legyen.

[00:48:06]Például a rendvédelmi szerveknél megerősítés.

[00:48:14]többen legyenek, jobb fizetésük legyen, jobb képzésük legyen, szociális téren is legyen képzésük, és tudjanak utcai konfliktusokat is úgy kezelni, hogy azt deeszkalálják, és nem tovább tovább nehezítik.

[00:48:28]Szociális ellátórendszer nagyon fontos lenne, hogy egy közös elméleti keret megalakuljon.

[00:48:32]megnézzük azt, hogy mik a szükségletek, mik az eszközeink, hogyan tudjuk ezt összehozni egy rendszerbe.

[00:48:39]Tehát nagyon fontos lenne az elméleti megalapozás és utána megnézni az ellátórendszer egyes pillérein az egyes intézményeket, hogy hogy tudnak a leghatékonyabban a szükségletekre reagálva működni, illetve az adatalapúság, tehát a központi adat tárolás és adatelemzés az nagyon fontos lenne, illetve, hogy egy kicsit haladjunk a az Európai Unió meg így a világ elméleteivel, tehát hogy ne zárkózzon el Magyarország elméleti szinten a körülöttünk élő ország országoktól.

[00:49:09]És akkor ezután meg nyilván a képzés is ehhez idomuljon, illetve az, hogy az, hogy megteremtsük nyilván tehát, hogy ugye nagyon sokszor halljuk, hogy kevés a pénz, de hogy azért itt nagyon sok olyan dolog is van, amihez nem feltétlenül kell pénz, és hogy ezt azért így így fel kéne zárkóztatni első körben.

[00:49:29]A palackbulival mi legyen azon kívül, hogy valakinek odaadom, ugye azt is meg kéne reformálni valahogy.

[00:49:38]Ez ez ez figyelj, én én ugyanoda lyukadok ki, tehát ez társadalmi szinten kell mindenbe változni.

[00:49:44]És a kiragadva a te példádat, amikor mondjuk téged a villamoson késsel megfenyegettek, akkor elfordultak gondolom a villamoson ülők előled, mert ha mondjuk ez társadalmi szinte nem elfordítjuk a fejünket, és mondjuk ez sokszor megtörténik, hogy egymást védjük, tehát nem az, hogy akkor megtámadjuk majd jó sokan a villamoson a késest, hanem az, hogy tényleg mondjuk egy hölgy mellé odaáll mondjuk két-három férfi és azt, azt mondja, hogy na tű, akkor lehet, hogy egy idő után mondjuk már ez nem történne meg, de amíg amíg társadalmi szinten az van, hogyha valaki fölszáll a villamoson és azt mondja, hogy kábé bármit megtett, mert a többi utas elfordítja inkább a fejét.

[00:50:33]Tehát azért mondom, hogy egy ebbe is társadalmi szinten kell változnunk, hogy hogy igenis az embertársaink felé odaforduljunk, védjük őket, de az embertársunk a hajléktansát, hogy ne fordítsuk el a fejünket mindig, mert az a legkönnyebb.

[00:50:48]És beszéljünk a családi szintről.

[00:50:48]Mit tehet a család?

[00:50:55]Hát a igazából a család szerintem az, hogy ha már a gyerekekről beszélünk, hogy a család már már így az, hogy legyen idő a gyerekekre, a gyerekek tehát a a prevenció, hogyha visszalapozhatunk oda, így a a családból indulna az igazi prevenció, tehát az, hogy már már a gyerekeket és itt nem a drog prevencióról, hanem magáv arról, hogy hogy tudjanak segítséget kérni, hogy őszinték tudjanak lenni, hogyha hazamegy az a gyerek az iskolából, akkor legyen rá annyi idő, hogy meghallgassák a problémáit.

[00:51:26]Szerintem ez ez innen indulna, hogy hogy igenis a családba is működjön az őszinteség, legyen legyen idő rájuk, legyen figyelem rájuk.

[00:51:34]Tehát hogy amíg amíg a családban nagyon kevés idő jut, főleg a gyerekekre, addig addig mit várunk majd, amikor tínédzserek lesznek?

[00:51:44]Akkor már a tíédzsernek nem lesz ideje a család.

[00:51:50]Sajnos ez nem egy-két év, ha még kiverekedjük magunkat ebből a helyzetből.

[00:51:55]Mindenesetre nagyon nagyon köszönöm, hogy itt voltatok.

[00:51:57]Udvarhely Tessa, Bajcsi Norbert és Menyhát Balázs.

[00:52:03]Köszönöm szépen.

[00:52:03]Ez volt a mindenkifüggő.