Magyar Hang 34:03

Feldmár András: Csak úgy lehet segíteni, ha nem akarok segíteni – Szendvicsgeneráció

feldmár andráspszichológiasegítségoktatásinterjúközélet
Irányultság: KonzervatívKötődés: Független
Feldmár András: Csak úgy lehet segíteni, ha nem akarok segíteni – Szendvicsgeneráció
tl;dr
  • A Magyar Hang Szendvicsgeneráció különkiadásának vendége Feldmár András; az általa választott központi téma: a segítség mint tabu.
  • Szerinte a terapeuták nagy hibája a segíteni akarás: a segítség aszimmetrikus viszonyt teremt — büszkeséget a segítőnek, szégyent a kérőnek.
  • Az iskolát keményen bírálja: a tanárok butítanak, hipnotizálják a gyerekeket; a szándékos segítés a másiknak rosszat tesz.
  • Lelki gondnál nincs segítség, csak beszélgetés; gyakorlati helyzetben (mentő, vízvezeték) viszont van — ami izmaival megtehető, megteszi.
  • Szeretet versus vágy: aki szereti a gyerekét, nem akar semmit tőle; a saját életélvezetünk ad „engedélyt" a gyerekeinknek.
  • Irén története: a nő, aki őt bujtatta, a nyilas zsarolása előtt önmagát védelmezte a gyerek helyett — „ez volt a teszt"; a szeretet nem üzlet.
  • A műsorvezető elmeséli: akit évtizedekig segített, később árulta, megbánta; Feldmár szerint a népmesék hamis ígérete ebben szembesít.
  • „Jó tett helyébe ne várj semmit. Ez a valóság." – Feldmár András

  • Zárógondolat: nincs megérdemlés, karma, mennyország vagy pokol — csak az, hogyan bánunk egymással itt és most; a rossz bánásmódot nem szabad eltűrni.
  • Életmű-paradoxon: Krisnámurti szavai — „never on purpose"; Feldmár nem segíteni akart, hanem tisztázni magában, hiszen a nyelv közösségi.
Részletes összefoglaló megjelenítése

A beszélgetés kerete és a hangulat 2026-ban

A Magyar Hang Szendvicsgeneráció című műsorának különkiadásában Feldmár András a vendég, aki évente egyszer érkezik Magyarországra, hogy előadásokat tartson, és évente egyszer egy kiválasztott szerkesztőségnek ad interjút – az idén ez a lehetőség a műsorra esett, ami a házigazda szerint hatalmas elismerés. A műsorvezető megemlíti, hogy nem titkoltan nagy rajongója a vendégnek, és hogy Feldmár már a kapcsolatfelvételkor jelezte: van egy téma, amelyről „nem esik elég szó" – ez az idei előadás-sorozat központi témája, a segítség.

A műsorvezető megkérdezi, hogyan érzi magát a vendég Magyarországon „április 12-e után". Feldmár úgy fogalmaz: nem él olyan mélyen a magyar kultúrában, hogy ezt a különbséget ő maga érezné, de azt tapasztalja, hogy

„Az emberek kicsit szabadabbnak érzik magukat. Azt érzem, jobb a hangulat körülöttem, mint volt." – Feldmár András *

Majd rátér a fő témára: már egy hete a segítségen gondolkodik, amelyet tabuként ír le – pontosabban nem maga a segítségkérés a tabu, hanem annak megkérdőjelezése, hogy a segítségadás egyáltalán működik-e.

A segítség mint tabu: a terapeuta, aki nem akar segíteni

Feldmár álláspontja szerint a pszichiáterek, pszichológusok, szociális gondozók és terapeuták mind azt hiszik, hogy segítséget adnak azoknak, akik segítséget kérnek – „de szerintem ez egy nagy hiba". Több mint ötven éve beszélget emberekkel, és reméli, hogy soha, direkt akarattal nem úgy ült le, hogy segítsen: „Hát neked se akarok segíteni."

„Ha akarnék neked segíteni, akkor már egy fölérendelt pozícióban lennék, és téged alárendelt pozícióba tesznek. Aki segítséget kér, az már lehet, hogy szégyeli magát. Aki segítséget ad, az büszke magára." – Feldmár András *

Akat tanít és bátorít, hogy ezt a hivatást válassza, azokat arra biztatja: „még véletlenül se segítsenek". A segítség szerinte aszimmetrikus viszonyt teremt:

„A segítség az aszimmetrikus. Mi vagyunk az okosak, ti vagytok a buták, és az okosak segítik a butákat. Ez az, ami nem működik." – Feldmár András *

Ehhez kapcsolódóan keményen bírálja az iskolát: a tanárok szerinte becsapják a gyerekeket, butának nézik és butaságot sugalmaznak nekik azzal, hogy „itt a könyv, de te túl buta vagy ahhoz, hogy megértsd, kell én, aki megtanítom". Szerinte már „egy-két francia filozófus" rájött száz évvel ezelőtt, hogy a tanárok hipnotizálják a gyerekeket; az okos gyerek unatkozik az iskolában, börtönként éli meg, és arra kell „színlelnie", hogy tanul a tanártól – a tanár így csak butítja. Ha ő maga úgy állna a munkájához, hogy „én majd segítek, mert én okos vagyok és jó vagyok, te meg rossz", akkor a vendégének még rosszat tenne.

Van viszont helyzet, amikor a segítségkérés természetes: ha a vízvezeték nem működik, akkor az ember segítséget kér – „azt lehet".

„Nincsenek problémáink, amiket meg lehet oldani"

Feldmár szerint a legtöbb ember – Kanadában éppúgy, mint Magyarországon – úgy van szocializálva, hogy „van egy problémám, és a terapeuta majd segít megoldani". Ő ezzel szemben azt látja: senkinek nincs semmi problémája. Ő nem azért van ott, hogy segítsen – neki is vannak problémái –, hanem mert két ember között „valami megnyilvánulhat, amire egyikünk se gondolt".

„Tehát nincsenek problémáink, amiket meg lehet oldani. Van az élet, és vannak helyzetek, amiket élni kell." – Feldmár András *

Buddha „nem volt hülye", amikor azt mondta, hogy az élet szenvedés – és a legtöbb ember épp azért jön a terapeutához, hogy segítsen neki nem szenvedni.

Segítség az utcán, segítség a beszélgetőszobában

A műsorvezető személyes észrevételt tesz: 2026-os Budapesten úgy érzi, a társadalom „anti-segítés kultúrájára" neveli az embereket. Sokat tömegközlekedik és gyalogol, látja, hogy az összeesett emberek mellett elmennek, hogy az idős néniket senki sem segíti a boltban a cekker kifizetésénél – szerinte „eluralkodott rajtunk a közöny kultúrája". Nehezen békül meg azzal az elmélettel, hogy „úgy segítesz, hogyha nem segítesz" – ez neki kognitív disszonanciát okoz.

Feldmár válaszában elválasztja a segítség fajtáit. Amit az izmaival tud tenni, megteszi: ha az utcán haldokló embert talál, hívja a mentőt. De ha valaki azt mondja, hogy „öngyilkos akarok lenni, segíts", ott „nincs segítség – ott csak az van, hogy beszélgetek vele". Aki „úgynevezett pszichológiai, lelki problémával" jön, annak nem szabad úgy nézni, hogy van megoldás, amikor nincs. Pénzügyi kérdésnél viszont van megoldás: „vagy adok neki, vagy nem adok neki", ugyanez a lakás. Új kliensnek, aki azt mondja: „doktor úr, segítsen", azt feleli:

„Menjen orvoshoz, menjen a sürgősségbe. Én nem vagyok egy mentő. Velem lehet beszélgetni." – Feldmár András *

A vágy, az akarat és a feltétel nélküli szeretet

A műsorvezető egy buddhista gondolatot idéz (az átiratban töredékesen rögzülve): mások javán kell munkálkodni, bármilyen nagy legyen, de a magad javát el ne hanyagold. Feldmár példával érzékelteti: ha feláldozná magát a gyerekeiért, „biztos beledöglenék", és egy halott férfi nem jó apa. A legjobb, amit tehet: vigyáz magára, élvezi a saját életét – ezzel ad „engedélyt" a gyerekeinek, hogy ők is élvezzék az övét, mert a gyerekek (és a páciensek) nem arra hallgatnak, amit mondunk, hanem látják, mit csinálunk.

Ehhez kapcsolódóan mesél egy történetet: barátja orvos volt, és remélte, hogy legalább az egyik három fia orvos lesz – egyik sem akart. Feldmár rákérdezett, milyen volt az apa, amikor a gyerekek kicsik voltak: orvostanhallgatóként néha 48 órát virrasztott, rengeteget dolgozott, rettenetesen ideges volt, alig volt otthon. „Hát nem hülyék a fiai – ki akar úgy szenvedni, ahogy látták, hogy az apjuk szenvedett." Ezzel szemben ott vannak a zenész dinasztiák – David és Igor Oistrakh, Rudolf Serkin és a fia, zongoristák és hegedűművészek –, ahol a gyerek azt látta, hogy az apja imád zenélni.

„Ha szeretem a gyerekeimet, akkor nem akarok semmit se tőlük." – Feldmár András *

A műsorvezető elismeri, hogy neki ezzel komoly elakadásai vannak: például nagyon szereti a fiát, és szeretné, hogy minden este fürödjön. Feldmár szerint ez nem szeretet, hanem vágy: „Te akarsz valamit tőle. Milyen jogon?" Ha a gyerek látja, mennyire szeret az apja mosakodni, akkor vagy utánozni fogja, vagy pont azért nem, mert azt hiszi, az nőies, ő pedig férfi akar lenni. „Hagyd békén."

Az akaratnak Feldmár szerint csak egy valódi haszna van: akarni azt, ami van – a tehetetlenség más dolog. Amit az izmaival tesz, azt lehet akarni; de ha azt akarja, hogy tetszeni fog neki, csak szorongani fog. Ehhez hasonlít az autós példa: siet az ember, piros lámpát kap, és akarja, hogy zöld legyen – holott „meg kell tanulni, hogy semmit se kell akarni". A keresztény ima – „legyen meg a te akaratod, nem az enyém" – nála nem másik ember akaratának való behódolást jelent, hanem hogy odaadja magát a helyzetnek, a világmindenségnek, „annak a nagynak, aminek egy pici része vagyunk". Ha mindketten odaadjuk magunkat a helyzetnek, ebből rossz nem származhat. A műsorvezető megjegyzi: „de te akaratos vagy" – Feldmár röviden helyesel: „Én akaratos vagyok."

Irén története: szeretet üzlet nélkül

A műsorvezető Feldmár élettörténetére hivatkozik: édesanyját Auschwitzba vitték, édesapját munkaszolgálatra, és volt egy hölgy, aki magához vette őt – a név az átiratban töredezett alakban maradt fenn, Feldmár Irénként nevezi meg. „Ő adott nekem fedelet a fejem fölé" – hangsúlyozza, hogy ezt megtehetjük egymásnak, ugyanakkor:

„Nekem nem volt egy problémám. Én meghaltam volna, ha ő nem szeretett volna." – Feldmár András *

A beszélgetés kitér arra is, mi az, amit segítség címén nem tehetünk meg. Ha valaki a szomszédjával kapcsolatban kér tőle tanácsot, Feldmár nem tud tanácsot adni: „egy millió dolgot tehetsz, és neked kell választani – azt csinálsz, amit akarsz." Azt viszont lehetségesnek tartja, hogy valaki „felfedezzen dolgokat, amire eddig nem gondolt". Ő maga nem „segít" a páciensnek, hanem odafigyel rá – és bevallja, hogy ennek neki is haszná: „nekem is jó, ha valakivel úgy vagyok, hogy teljesen odafigyelek és együtt vagyunk."

A műsorvezető felveti: sokan úgy adnak szeretetet, hogy cserébe várnak valamit – mintha cserekereskedelem lenne. Feldmár szerint ez „az üzlet": ő nem vár vissza a gyerekeitől semmit. Szerinte Isten, akárhogy is gondolunk rá – a világmindenség –, nem akarja, hogy hálásak legyünk azért, amit ad; a jó az, ha továbbadjuk: „ha engem jól szerettek, a szüleim örüljenek annak, hogy én is jól szeretek." Ha viszont visszakérjük – „mennyit adtam neked, most te tartozol" –, akkor vége, az már üzlet, befektetés.

Irén történetének legsúlyosabb fejezetét a nő csak 20–25 évvel később osztotta meg vele. A nagyanyja ajándékot küldött arra a helyre, ahol Irén bújtatta, és egy nyilas követte az ajándékot. A nyilas bekopogott, és azt mondta: tudom, hogy zsidó gyereket bújtatsz; ha nem fekszel le velem, elviszem a gyereket. Irén csak annyit mondott: „jöjjön vissza reggel." Feldmár nem tudta, hogy aznap éjjel a nő nem aludt, azon gondolkodva, mi lenne jobb: lefeküdjön a férfival és megmentse őt, vagy megvédje magát, és a férfi elvigye a gyereket. Azt mondta, nem tudott volna a tükörbe nézni, ha önmagát védi meg a gyermek helyett. „Ez volt a teszt."

Feldmár szerint Irén nem döntött: mint amikor egy gyerek beesik a folyóba, és az ember azonnal beugrik utána, majd csak utána emlékszik rá, hogy nem tud úszni – „ott nincs döntés". Az apja felhívta, elmondta a helyzetet, és ő azt mondta: „jó, akkor megy értem."

A kényszeres megmentő – hatalom, akarat, szeretet

A műsorvezető rákérdez, létezik-e kényszeres megmentő típus: aki akkor is megment, ha kérik, ha nem. Feldmár reflektál: „na de miért beszélünk erről? Van mentőszolgálat." Ugyanakkor elismeri, sokan olyanok, hogy beavatkoznak a másik életébe, mert „ő majd azt jobban tudja és megmenti" – ilyenkor szerinte: ha engedik, megtörténhet, „de ha nem tetszik, akkor küldjenek a francba".

Feldmár a hatalom, az akarat és a szeretet viszonyáról egy tételt fogalmaz meg:

„A szeretet akarat és hatalom nélkül szentimentalizmus. Az akarat szeretet nélkül kegyetlenség." – Feldmár András *

Szerinte a szeretet nem csak érzelem: „a szeretet az, hogy úgy legyek az életedben, hogy mióta benne vagyok az életedben, a te életed gazdagabb, jobb, könnyebb – valamit tennem kell." Aki csak azt mondja, hogy szeret, de semmit sem tesz, az nem szeret. Hatalom is kell hozzá, mert sokan félnek attól, ha valaki azt mondja nekik: „szeretlek" – tudják, hogy a szó mögött az áll: „te szeress engem, és akkor adjál nekem." A beszélgetésben egy nő neve merül fel (az átiratban torz alakban, nem egyértelműen azonosítható), aki egész életében azt hitte: ha elhiteti valakivel, hogy szeret, akkor jól ki tudja őt zsákmányolni.

A „francia Freud" még a házasságról is úgy beszélt: a legtöbb házasságban két ember él együtt, és „az egyik ad a másiknak valamit, ami a másiknak nem kell, és akar valamit a másiktól, ami a másiknak nincs". „Abszurd emberek vagyunk" – summázza.

A szégyen és a barátok, akik végighallgatták

A műsorvezető felveti: a segítség elfogadása – akár kérjük, akár nem – sokaknak arcpirító: hogyan kerültem ilyen helyzetbe, hogy el kell fogadnom a másik segítségét. Feldmár szerint ezen kell gondolkozni, ezt kell gyakorolni, és Kundera egyik regényére hivatkozik: aki elesik, az azért teszi, hogy valaki fölkapja. Aki már régen nem ölelte magához, emelte föl és járt vele senki, annak jön majd valaki, ha elesik.

Feldmár kimondja azt is: van olyan élethelyzet, amikor bűn és vétek nem segíteni. Ha a folyóparton sétál, és lát egy fulladó gyereket, „nem tudnék a tükörbe nézni, ha elszaladnék és ott hagynám".

A műsorvezető elmeséli, hogy nemrég az élete „letragikusabb időszakán" ment keresztül: sokat kért és kapott segítséget a barátaitól – ez nem nyilvánult meg másban, mint hogy értően meghallgatták és voltak vele: ha napján ötször hívta őket, ötször meghallgatták résztvétellel. Szerinte „ennél nagyobb jó nem létezik". Feldmár ráigazítja a keretezést: ha azért jöttek volna, hogy jót tegyenek neki, nem működött volna; azért működött, mert a szívükből akartak vele lenni. Az igazi szeretet nem pénzért, nem félelemből van: a szívében akart ott lenni, „hogy ne vesszek el, hogy ne őrüljek meg". Odaadta magát a helyzetnek – akárcsak Irén.

Találkozás a gonosszal

Feldmár idézi Brodszkij Nobel-díjas orosz költőt (aki az Egyesült Államokban halt meg): manapság senki nem élhet úgy, hogy legalább kétszer ne találkozzon a gonosszal. A fontos az: ha meghalsz a gonosszal való találkozásban, nincs baj; de ha túléled, vigyáznod kell, mit tettél a találkozáskor – „ha úgy éled túl, hogy utána nem tudsz a tükörbe nézni, akkor nem érdemes élni". Még a gonosszal is úgy kell lenni, hogy aki túléli, respektálni tudja magát.

A gonosz felismeréséről Feldmár egy idézetet mond (nem tudja, kinek): „a gonosznak az az első számú trükkje, hogy elhitteti veled, hogy nincs is."

Az életmű paradoxona: „Never on purpose"

A műsorvezető felhívja a figyelmet az ellentmondásra: a könyvek, előadások és az egész életmű rengeteg embernek segített már – és segít is. Feldmár válasza: „de nem azért, mert akartam." Elmeséli, hogy egy ebéden Laura Huxley, Huxley felesége dicsérte a jelenlévőknek Krisnámurtit, mennyi embert segített az életében – mire az fölállt és azt mondta: „Never on purpose, madam, I hope" – soha nem szándékosan, hölgyem, remélem. Ha véletlenül, úgy, ahogy van, valakit segített, „arról nem tehetek".

Feldmár nem azért írta a könyveit, hogy segítsen, hanem hogy „tisztázza magában, mi van". Egyedül pedig nem lehet semmit tisztázni: a nyelv közösségi dolog – „aki magyarul beszél, az egy közösség". Már a középkorban olvasni lehetett: „azért vagyok, mert mi vagyunk." A műsorvezető kiegészíti: sokan elfelejtik, hogy bár különálló embereknek látszunk, valójában egyek vagyunk – és akik bántják egymást, azok elfelejtették vagy nem tudják ezt.

„Jó tett helyébe ne várj semmit" – mese és valóság

A műsorvezető a beszélgetés végére behoz egy személyes élményt: 10–15 éve ő is nagyon segítőkész ember volt, sokat segített hosszabb-rövidebb távon, komoly segítségekben – és szavaival mindig „szarul jött ki belőle": árulták, megtagadták, letiltották, meglopták.

„Nem vártam viszonzást, de azt viszont végképp nem vártam volna, hogy fájdalmat okozzanak azok az emberek, akik évtizedeken át segítettem." – a műsorvezető *

Feldmár szerint ezért vannak a népmesék: hogy a gyerekek ne ijedjenek meg túl korán. A mesék azt mondják: „jó tett helyébe jót várj" – de ez nem igaz, és ijesztő rájönni az igazságra:

„És nincs olyan, hogy jó tett helyébe jót várj. Jó tett helyébe ne várj semmit. Ez a valóság." – Feldmár András *

„Vigyázz magadra, ha jót csinálsz." A szeretet szerinte soha nem vágyik semmire: ha szeretek, semmit sem várok vissza; ha valaki visszaszeret, „az egy csoda. A szeretet mindig egy csoda." Vannak, akik egész életüket szeretet nélkül élik – szürkén, színtelenül, keményen; de „aki szeret, és akit szeretnek, az mindig egy csoda".

Feldmár zárógondolata a valóság, a fantázia és a nyelv hármasáról szól: a valóságban nincs megérdemlés, a fantáziában van („megérdemlem"). A valóság az: akarom, megkapom; akarom, nem kapom meg.

„Nincs megérdemlés. Nincs karma, nincs mennyország, nincs pokol, csak az van, hogy hogyan bánunk egymással itt és most, és hogy mit tűrsz el. Aki rosszul bánik veled, azt nem szabad eltűrnöd." – Feldmár András *

Ehhez mesél egy svájci színdarabról: a sokat bántalmazott királynő egyedül áll a színpadon azzal a férfival, aki legtöbbet bántalmazta, és ordít rá: miért tetted ezt velem? Majd egy kicsit halkabban hozzáteszi: „és miért engedtem meg?" – Ha bántottak, miért engedted meg, miért vártad el? „Elhitted a mesét." A gondolat – hogy jó tett helyébe ne várj semmit – a műsor nyitó teaserében is elhangzik, így keretezi az egész beszélgetést.

Búcsú

A műsorvezető megköszöni a beszélgetést, és visszavárja a vendéget jövőre is. Feldmár értékelése: „öregszem, nem ígérek semmit" – bár eddig minden évben eljött. A záró megjegyzés: „a múlt nem jósolja meg a jövőt." A műsor azzal zárul, hogy a nézők Feldmár Andrást látták.

⚠️ Értelmezhetetlen vagy bizonytalan szakaszok
  • A nő neve, akit a vendég a zsákmányolás-példájában említ („A Sren egész életében azt hitte…"), az átiratban torz alakban szerepel, és a beszélgetés alapján nem azonosítható egyértelműen.
  • A vendéget gyerekkorában magához vevő asszony neve egy helyen kettős, töredékes alakban jelenik meg („Igaz, Jolán, igaz Irén"); a beszélgetés későbbi része („az igazi Irén") alapján az Irén alakot használtuk.
  • A műsorvezető által idézett buddhista gondolat szó szerinti szövege töredékesen rögződött („Bha mondta azt, mások javáért bármilyen nagy legyen…"), tartalmát a kontextusból rekonstruáltuk.
  • A „felentes pozíció" kifejezés valószínűleg a „fölérendelt pozíció" torzítása (az ellentétpárja az „alantas/alárendelt pozíció").
  • A záró mondatok beszélői hozzárendelése az átirat alapján bizonytalan („öregszem, nem ígérek semmit… a múlt nem jósolja meg a jövőt"); a beszélgetés logikája alapján a vendég szavainak tekintettük.
Teljes átirat megjelenítése

[00:00:00]És nincs olyan, hogy jó tett helyébe jót várj.

[00:00:03]Jó tett helyébe ne várj semmit.

[00:00:10]Jelentkezik a szendvics generáció ez a féle különkiadás, hiszen évente egyszer Magyarországra érkezik, hogy előadásokat tartson Feldmár András, és évente egyszer egy kiválasztott orgánumnak interjút is ad.

[00:00:23]Most ránk esett a választás.

[00:00:25]Ez egy hatalmas elismerés.

[00:00:25]És köszöntöm a stúdióban Feldmár Andrást, akinek én nem titkoltan hatalmas nagy hát bálványa és bálványozója vagyok.

[00:00:38]Helló!

[00:00:39]Helló András!

[00:00:41]Segítség!

[00:00:43]ugyanis amikor mi fölvettük a kapcsolatot, akkor akkor akkor te megjelölted azt, hogy hogy van egy olyan témád, amiről nem esik elég szó, és most itt jártál Magyarországon, és tartottál jó néhány előadást a segítségről.

[00:01:02]De még mielőtt erről beszélünk, amikor tavaly itt voltál, akkor azért itt még teljesen más volt a klíma.

[00:01:08]Hát hogy érzed magad itt most Magyarországon április 12e után?

[00:01:17][torokköszörülés] Nem vagyok olyan mélyen a kultúrában, hogy én ezt érezném a differencián.

[00:01:25]A az emberek kicsit szabadabbnak érzik magukat.

[00:01:30]Azt érzem, jobb a hangulat körülöttem, mint volt.

[00:01:38]Ez már azért valami.

[00:01:39]Ja.

[00:01:41]segítség.

[00:01:44]Egészen a múlt héten ezen gondolkoztam, hogy hogy segítség.

[00:01:51]Ami szerintem egy tabu téma.

[00:01:54]Ez egy tabu.

[00:01:55]Hogy érted?

[00:01:56]Úgy értem, hogy segítséget kérni, de talán még segítséget is adni.

[00:02:05]Arról úgy nem nagyon beszélünk.

[00:02:09]Hát szerintem arról nem beszélünk, az egész a pszichiáterek, a pszichológusok, a szociális gondozók, a terapeuták mind azt hiszik, hogy ők segítséget adnak azoknak, akik segítséget kérnek.

[00:02:26]De szerintem ez egy nagy hiba.

[00:02:26]Nem, nem, nem tabú a a a segítség.

[00:02:29]azt tabú, hogy megkérdőjelezzük, hogy én több mint 50 éve beszélgetek emberekkel, [torokköszörülés][köhögés] de én remélem, hogy soha direkt akarattal nem úgy ültem le, hogy segítsek.

[00:02:48]Hát neked se akarok segíteni.

[00:02:52]Hogyha akarnék neked segíteni, akkor már egy felentes pozícióban lennék, és téged alantas pozícióba tesznek.

[00:02:59]Aki segítséget kér, az már lehet, hogy szégyeli magát.

[00:03:03]Aki segítséget ad, az büszke magára.

[00:03:10]Úgyhogy én azokat, akiket én tanítok, akiket én [torokköszörülés] bátorítok, hogy ezt a munkát csinálják, én próbálom őket arra bátorítani, hogy még véletlenül se segítsenek.

[00:03:32]Mit értesz a segítség fogalmán?

[00:03:32]Tehát, hogy ne beszéljünk egymás mellett el?

[00:03:40]Hát [torokköszörülés] ha valaki jön egy terapeutához, a legtöbb ember úgy van szocializálva Kanadában is, Magyarországon is, hogy van egy problémám, és a terapeuta majd segít megoldani.

[00:03:57]Én pedig azonnal látom, hogy senkinek nincs semmi problémája.

[00:04:04]És én nem azért vagyok ott, hogy segítsek, mert mert nekem is vannak problémáim, de együtt két ember között valami megnyilvánulhat, amire egyikünk se gondolt.

[00:04:16]Tehát nincsenek problémánk, amiket meg lehet oldani.

[00:04:20]Van az élet, és vannak helyzetek, amiket élni kell.

[00:04:28]A budha nem volt hülye, amikor azt mondta, hogy az élet szenvedés, és a legtöbb ember azért jön, hogy a terapeuta segítsen neki, hogy ne szenvedjen.

[00:04:38]Képzeld el, hoztam is neked egy buddhista üzen idézetet.

[00:04:45]Bha mondta azt, mások javáért bármilyen nagy legyen, és ne hanyagold el a magad javát.

[00:04:52]Ja, hát hogyha mondjuk van két gyerekem, hogyha föláldoznám magam a gyerekeimért, akkor biztos beledöglenék, és akkor nem lennék jó apa, mert egy halott férfi nem jó apa.

[00:05:05]Úgyhogy a a legjobbat, amit tehetek nekik, az, hogy vigyázzok magamra, hogy élvezem a saját életemet.

[00:05:14]Csak úgy tudok nekik engedélyt adni arra, hogy ők élvezzék az életüket, mert a gyerekek nem arra hallgatnak, és a páciensek se, amit mondok, hanem látják, hogy mit csinálok.

[00:05:30]Hogyha úgy látnak, hogy én élvezem az életemet, akkor hülyék lennének nem élvezni az övéket.

[00:05:37]De hogyha volt egy barátom, aki orvos volt, három fia volt, és egyszer kérdezte tőlem, hogy ő remélte, hogy legalább az egyik fia orvos lett.

[00:05:49]A három közül egyik se akart orvos menni.

[00:05:55]És akkor kérdeztem, hogy hogy volt ő, amikor a gyerekek picik voltak, és ő akkor volt orvostanhallgató, akkor kellett gyakorolnia.

[00:06:09]Néha 48 órát kellett virrasztania, rengeteget kellett dolgozni.

[00:06:15]Rettenetesen ideges volt, mert egy orvosnak, főleg egy sebésznek például rengeteg felelőssége van.

[00:06:25]Ő izgult, alig volt otthon, hát nem hülyék a fiai, hát ki akar úgy szenvedni, ahogy látták, hogy az apjuk szenvedett.

[00:06:34]De ott van például az Ostrák, David Ostrák, Igor Ostrák, ott van a Rudolf Szörkin és a fia, zonkoristák és hegedi művészek.

[00:06:46]Igen.

[00:06:48]Hát ott biztos az volt, hogy a gyerek, a fiú látta, hogy az apja imád zenélni.

[00:06:56]Hát akkor hülye lett volna, hogyha ő nem akart volna a szeretet, nem akar semmit.

[00:07:02]Hogyha szeretem a gyerekeimet, akkor nem akarok semmit se tőlük.

[00:07:06]Na ezt hogy kell megvalósítani, András?

[00:07:08]Nekem ezzel ezzel nagyon komoly elakadásaim vannak.

[00:07:11]Például például nagyon szeretem a fiamat és nagyon szeretném, hogy minden este fürődjön meg, hogy legyen tiszta.

[00:07:19]Más nem szereted, az egy vágy.

[00:07:25]Te akarod akarsz valamit tőle.

[00:07:25]Milyen jogon?

[00:07:32]hogyha hogyha látja, hogy te mennyire szeretsz fürödni meg mosakodni, akkor vagy utánozni fog, vagy azért se, mert azt hiszi, hogy az nőies és ő férfi akar lenni.

[00:07:42]Hát hagyd békén.

[00:07:45]Tehát akkor ne vigyem át az akaratomat.

[00:07:48]Én azt mondom, hogy a az egyetlen valódi haszna az akaratnak akarni, nem akarni, vagy akarni, vagy tehetetlennek lenni, mert a kettő más dolog.

[00:08:03]Nem, persze, de de nézd, amit az izmaimmal tudok csinálni, azt lehet akarni.

[00:08:10]Ha ezt nem akarom, hogy itt legyen, akkor ide teszem.

[00:08:12]Ez rendben van.

[00:08:14]Igen, de hogyha azt akarom, hogy tetszem neked, akkor csak szorongani fogok.

[00:08:26]Akarom, hogy tetszem [torokköszörülés] neked az izmaimat.

[00:08:30]Igen.

[00:08:31]Feszítem.

[00:08:33]Ez hülyeség.

[00:08:33]Az olyan, mint autóba ülök, sietek, piros lámpát kapok, és akkor mondom, hogy zöld kell, zöld kell, zöld kell.

[00:08:42]Tudom, hogy de akkor is a szokásom az, hogy akarok valamit.

[00:08:49]Meg kell tanulni, hogy semmit se kell akarni.

[00:08:53]Keresztények úgy imádkoznak, hogy legyen meg a te akaratod, nem az enyém.

[00:08:56]De az nem, hogy a te, mert egy másik ember akaratának soha nem adom be a derekam, de a szituációnak, a világmindenségnek, annak a nagynak, aminek egy pici része vagyok, annak adom oda magam.

[00:09:11]Mi is itt egy helyzetben vagyunk.

[00:09:17]Igen.

[00:09:18]Hát odaadom magam, nem neked, hanem a helyzetnek.

[00:09:22]Én is odaadom magam ennek a helyzetnek.

[00:09:25]És na akkor ebből rossz nem.

[00:09:25]Még kicsit lehet kötözködni András, hát csinálsz, amit akarsz.

[00:09:30]Akaratos vagy.

[00:09:34]Én akaratos vagyok.

[00:09:36]Szóval ez a segítés versus nem segítés.

[00:09:42]M mivel tisztában vagyok az életrajzoddal, ugye édesanyádat elvitték Ausvicba, édesapádat munkaszolgálatra, és volt egy hölgy, aki aki magához vett téged, ugye?

[00:10:00]Igaz, Jolán, igaz Irén.

[00:10:02]Igaz, Irén, aki tulajdonképpen megsegített és megmentett téged.

[00:10:15]Ő adott nekem fedelet a fejem fölé.

[00:10:19]Ja, igen.

[00:10:21]Azt megtehetjük egymásnak.

[00:10:25]De nekem nem volt egy problémám.

[00:10:25]Én meghaltam volna, hogyha ő nem szeretett volna.

[00:10:31]De akkor mi az, amit nem tehetünk meg?

[00:10:33]Segítségnyújtás örvén?

[00:10:37]Hát hogyha azt mondanád, hogy van egy problémád [torokköszörülés] a szomszéddal, és kérsz tanácsot tőlem.

[00:10:45]Hát én nem tudok tanácsot adni.

[00:10:49]Egy millió dolgot tehetsz, és neked kell választani.

[00:10:53]Azt csinálsz, amit akarsz.

[00:10:56][horkantás] De én nem mondom, hogy [torokköszörülés] nem lehet felfedezni dolgokat, amire eddig nem gondoltál.

[00:11:08][torokköszörülés] Én inkább mintogy leülök és segítek a páciensnek, én odafigyelek.

[00:11:23]De ez is egy segítés, nem?

[00:11:25]Hát te mondod, én nem, én nem azért csinálom, hogy segítsek.

[00:11:27]Én azért csinálom, mert [torokköszörülés] nekem is jó, hogyha valakivel úgy vagyok, hogy teljesen odafigyelek és együtt vagyunk.

[00:11:42]A terápiában az történik, hogy mind a kettőnknek jobb lesz, vagy egyikünknek se, ami már nem segítség.

[00:11:50]A segítség az aszimmetrikus.

[00:11:55]Mi vagyunk az okosak.

[00:11:55]Ti vagytok a buták, és az okosak segítik a butákat.

[00:12:03]Ez az, ami nem működik.

[00:12:06]Hm.

[00:12:07]A tanárok becsapják a gyerekeket, hülyének [torokköszörülés] nézik, és hülyének szugerálják a gyerekeket, mert a tanár azt mondja, itt a könyv, de te túl buta vagy, hogy a könyvet megértsd és tanulj belőle magad.

[00:12:26]Szükséged van rám, hogy én majd megtanítom neked, ami a könyvben van.

[00:12:35]egy-két francia filozófus már 100 évvel ezelőtt rájött, hogy putítják a a tanárok, a gyerekeket.

[00:12:42]Ez egy hipnózis.

[00:12:49]És persze egy okos gyerek unatkozik az iskolába.

[00:12:51]Egy okos gyerek úgy éli meg az iskolát, mintha börtönbe kéne menni, és úgy kéne csinálni, mintogyha tanulna a tanártól.

[00:13:01]Tehát a tanár csak butítja a gyerekeket.

[00:13:05]És hogyha én úgy állnék hozzá a munkámhoz, hogy na hát én majd segítek neked, mert én okos vagyok és jó vagyok, te meg Buda és rossz, hát akkor akkor még rosszat tennék neked.

[00:13:19]És hogyha ha én kérem a segítséget, nekem hogyha hogyha a vízvezetékkel nem működik, akkor segítséget kérsz.

[00:13:29]Azt lehet.

[00:13:35]Tehát nekem tavaly életem leragikusabb időszakán kellett átmenni, és kértem, és rengeteg segítséget kaptam a barátaimtól, és ez nem nyilvánult meg másban, mint abban, hogy értően hallgattak, meghallgattak és velem voltak.

[00:13:54]És hogyha napi ötször hívtam föl őket, akkor ők napi ötször hallgattak meg részvételjesen engem.

[00:14:04]Na most hogyha azért jöttek volna, hogy jót tegyenek neked, akkor nem működött volna.

[00:14:14]Azért működött, mert a szituáció a szívükből azt érezték, hogy veled akarnak lenni.

[00:14:24]Igen.

[00:14:24]Ennél nagyobb jó szerintem nem létezik.

[00:14:26]Ja, de de nem azért jöttek, hogy segítsenek.

[00:14:29]Te mondod, hogy az segített neked.

[00:14:32]Hát amit én csinálok, valaki azt mondja, segített neki.

[00:14:35]Rendben.

[00:14:35]De nem azért voltam ott, hogy segítsek neki.

[00:14:42]A nő, az igazi rén az nem azért, nem pénzért, nem félelemből, nem valahogy a szívében ott akart lenni, hogy hogy ne vesszek el, hogy ne őrüljek meg, hogy ne halljak meg.

[00:15:02]Valami mozgatta őt, odaadta magát a helyzetnek.

[00:15:11]mint egy gyerek, hogyha beesik a folyóba, akkor lehet, hogy azonnal beugrom utána, és csak aztán emlékszem, hogy nem tudok úszni, hogy ott nincs döntés.

[00:15:25]Én szerintem ő nem döntött.

[00:15:25]Szerintem az apám fölhívta és a elmondta a helyzetet, és ő azt mondta, hogy jó, akkor megy értem.

[00:15:37]És itt egy kicsit kikanarodhatunk arra a témára is, hogy nagyon sok ember úgy ad szeretetet, hogy cserébe viszont várt valamit, tehát mint egy ilyen cserekereskedelem.

[00:15:48]Az üzlet.

[00:15:49]Igen, igen, igen.

[00:15:53]Hát köszönöm, nem kérd.

[00:15:56]Én nem várok vissza a gyerekeimtől semmit.

[00:16:00]Szerintem az Isten, akárhogy is gondolkodol róla, a világmindenség, nem akarja, hogy hálás legyél azért, amit ad neked, csak azt az a jó, hogyha tovább adod, hogyha engem jól szerettek, akkor a szüleim örüljenek annak, hogyha én is jól szeretek.

[00:16:24]De visszakérni, hogy mennyit adtam neked most, te tartozol neked, akkor vége.

[00:16:30]Az az nem szereted, az már üzlet, befektetés.

[00:16:39]Igen.

[00:16:41]Szerinted létezik-e olyan, hogy ilyen, hogy is fejezem ki, ilyen kényszeres megmentő, merthogy ugye sokszor a segítséget is a tehát, hogy nem ugyanaz, hogy segítek valakinek, vagy kényszeresen megmentem, ha kéri, ha nem.

[00:17:04]Na de miért beszélünk erről?

[00:17:04]Hát van egy mentőszolgálat.

[00:17:09]De vannak mentők.

[00:17:11]Igen, igen, igen.

[00:17:13]De hát én nem olyan vagyok, de sokan olyanok, hogy van egy élethelyzet, és beavatkozik a másik életébe, és ő majd azt jobban tudja és megmenti.

[00:17:24]Hát ha engedik, de ha nem tetszik, akkor küld a francba.

[00:17:32]A szeretet akarat és hatalom nélkül szentimentalizmus.

[00:17:43]Az akarat szeretet nélkül kegyetlenség.

[00:17:50]Úgyhogy van valami az akarat és a hatalom és a szeretet között, hogy hogy kell az egyik a másiknak.

[00:17:56]Nem nem csak egy, nem csak a másik.

[00:18:01]Mert mondhatom, a a szeretet az nem csak egy érzelem.

[00:18:04]A szeretet az, hogy úgy legyek az életedben, hogy mióta benne vagyok az életedben, a te életed gazdagabb, jobb, könnyebb, valamit tennem kell.

[00:18:19]De hogyha csak azt mondom, hogy szeretlek, szeretlek, de semmit nem teszek érted, akkor nem szeretlek.

[00:18:28]Igen.

[00:18:30]Úgyhogy de de kell hatalom ahhoz, mert hogyha hogyha azt és sokan félnek attól, hogy valaki azt mondja nekik, hogy szeretlek, mert tudják, hogy a szó mögött az van, hogy te szeress engem, szeretlek, és akkor adjál nekem.

[00:18:51]A Sren egész életében azt hitte, hogyha elhitetem valakivel, hogy szeret, akkor tudom jól kizsákmányolni.

[00:19:00]Vá!

[00:19:04]Hát itt a hatalom és a szeretet.

[00:19:10]és a segítség és a szégyen.

[00:19:16]Mi a énekeljek neked egy dalt, amiben benne van a két szó akár.

[00:19:23]Szóval amikor segítséget kapunk, akár kérjük, akár nem, akkor az az valahogy mégis olyan olyan arcpiritó, hogy ú ebbe a helyzetbe kerültem és el kell fogadnom a segítségét.

[00:19:36]Hiába én kértem, de az valahogy olyan olyan szégyenteljes.

[00:19:44]Ja, hát ez ez ezen kell gondolkozni, ezt kell gyakorolni, hogy hogyha eles a járdán, a kunderra azt írta az egyik regényében, hogy aki elesik és leesik, az azért csinálja, hogy valaki fölkapja.

[00:20:08]Hogyha már régen ölelt valaki magához és emelt föl és járt velem, hát akkor eles és akkor valaki majd jön és föl fölkap.

[00:20:20]Viszont András, van-e olyan élethelyzet, amikor bűn és vétek nem segíteni és nem beavatkozni?

[00:20:30]Ja, hogyha sétálok a folyó mellett, és látom, hogy beesik egy gyerek és fulllik, hát akkor akkor nem tudnék a tükörbe nézni, hogyha elszaladnék és ott hagynám.

[00:20:46]De ez ez lenne a a teszt.

[00:20:53]Az igazi Rén azt mondta, hogy amikor őneki [torokköszörülés] volt egy nagy dilemmája, amikor egy nyilas kopogott az ajtón, mert a nagyanyám küldött egy ajándékot oda, ahol ő bújtatott, és egy nyilas követte, akkor a nyilas bekopogott, és azt mondtad, hogy tudom, hogy egy zsidó gyereket bújtatsz, hogyha nem feküdsz le velem, akkor elviszem a gyereket.

[00:21:23]És akkor mondta, hogy jöjjön vissza reggel.

[00:21:25]És ezt 20-25 évvel később mondta el nekem, én nem tudtam róla, hogy aznap éjjel ő nem aludt, de azon gondolkodott, hogy mi lenne jobb neki, hogyha lefekszik a pasival és megment engem, vagy megvédi magát, és a pasi elvisz engem.

[00:21:49]és azt mondta, hogy nem tudott volna a tükörbe nézni, ha önmagát [torokköszörülés] védte volna meg, ahelyett, hogy engem ez volt a teszt.

[00:22:03]Vannak ilyen helyzetek, ahol a Bracky Nobeldíjas költő, orosz költő, Egyesült Államokban halt meg.

[00:22:15]Ő azt mondta, hogy manapság [torokköszörülés] senki nem élhet úgy, hogy legalább kétszer ne találkozzon a gonosszal.

[00:22:28]És azt mondta, hogy a fontos az, hogyha meghalsz a gonosszal való találkozásba, akkor nincs baj, nincs probléma.

[00:22:38]De ha túléled, akkor vigyázni kell, hogy mit csináltál, amikor találkoztál a gonosszal.

[00:22:44]Mert ha úgy éled túl, hogy utána nem tudsz a tükörbe nézni, akkor nem érdemes élni.

[00:22:56]Tehát még a gonosszal is úgy kell lenni, hogy ha túlélem, akkor respektálni tudjam magamat.

[00:23:08]Nehéz helyzetek.

[00:23:10]Hát és egyáltalán felismerni a gonoszt, ugye?

[00:23:14]Hát az szerintem nem nehéz.

[00:23:17]Ezt a nem is tudom kinek az idézete, hogy a gonosznak az az első számú trükke, hogy elhitteti veled, hogy nincs is.

[00:23:28]Hát lehet, lehet, hogy az első.

[00:23:28]Én nem tudom.

[00:23:34][horkantás] András.

[00:23:37]El szeretném mondani, hogy mi foglalkoztat engem a a beszélgetés kezdete óta.

[00:23:48]2026 Budapest és ez az egész társadalom, ami körülvesz bennünket, ez ez ilyen antisegítés kultúrára nevel bennünket.

[00:24:04]Én így érzem.

[00:24:04]Ö tömegközlekedem, ö rengeteget sétálok az utcákon, látom összeesnek az emberek, ö elmennek mellettük.

[00:24:14]Ö látom, hogy hogy idős nénik nem tudják kifizetni a a bolti cekkerüket, senkit nem érdekel.

[00:24:27]Tehát valahogy eluralkodott rajtunk a közönkultúrája.

[00:24:36]És ilyenkor találkozni azzal, hogy úgy segítesz, hogyha nem segítesz, az hát Magyarországon divatos kifejezéssel élve bennem egy kognitív diszonanciát okoz.

[00:24:50]Amit az izmaimmal tudok tenni, azt meg lehet tenni.

[00:24:53]Hogyha én találok valakit az utcán, aki haldoklik, akkor hívok mentőt.

[00:25:04]Hogyha valaki jön hozzám, és azt mondja, hogy öngyilkos akarok lenni, segíts.

[00:25:10]Ott nincs segítség.

[00:25:12]Ott ott ott csak az van, hogy beszélgetek vele.

[00:25:17]Tehát a helyzet egészen más.

[00:25:17]Úgyhogy ne keverjük össze a sokféle segítséget.

[00:25:24]Igen.

[00:25:24]Én azt mondom, hogy amikor valaki jön hozzám egy úgynevezett pszichológiai, lelki problémával, akkor ne nézzek úgy rá, hogy van megoldás, amikor nincs megoldás.

[00:25:39]Persze, de hogyha valakinek pénz kell, ott van megoldás.

[00:25:43]Vagy adok neki, vagy nem adok neki.

[00:25:51]A lakán, a zlakán, a francia Freud még a házasságról is úgy beszélt, hogy a legtöbb házasság, amit ő lát, az olyan, hogy két ember együtt él, és az egyik ad a másiknak valamit, ami a másiknak nem kell, és akar valamit a másiktól, aminek ami a másiknak nincs.

[00:26:19]Abszurd emberek vagyunk.

[00:26:22]És néha ki kell mondani, hogy mi van.

[00:26:27][torokköszörülés] Engem az érdekel, hogy jól használjuk a szavakat, hogy tényleg arról beszéljünk, ami van.

[00:26:35]Megint azt mondhatod, hogy hát az segít.

[00:26:37]Jó, de az én nem azért csinálom, hogy segítsek.

[00:26:40]Én azért csinálom, hogy én ne gabajyodjak bele a a fantáziákba.

[00:26:50]Van a valóság, van a fantázia, és akkor csak a nyelv van, a logika, a logosz, hogy elválasszuk a valóságot a fantáziától, és a nyelvet lehet használni arra, hogy eltávolodjunk a valóságtól, vagy hogy közelebb kerüljünk hozzá.

[00:27:11]Engem érdekel, hogy közelebb kerüljek a valósághoz, és ezt csinálom magamnak.

[00:27:16]Aki jön, hát azzal is azt csinálom, mert azt szeretem csinálni.

[00:27:23]És hogyha odamegy hozzád egy új kliens, aki azt mondja, hogy doktor úr, segítsen, mondom, menjen orvoshoz, menjen a sürgőségbe.

[00:27:33]Én én én nem vagyok egy mentő.

[00:27:38]Velem lehet beszélgetni.

[00:27:41]És mégis az a paradoxon, hogy a könyveid, az előadásaid és az egész életműved rengeteg embernek segített már, és segít is.

[00:27:54]De nem azért, mert akartam a Krisna tudom egyszer egy [torokköszörülés] ebédnél a Lora Haxli, a haxlinak a felesége dicsérte az ott lévőknek, hogy Krisna mondti mennyi embert segített az életében.

[00:28:13]És akkor ő fölállt, és azt mondta, hogy never on purpose madam I hope.

[00:28:20]Hogy soha nem, mert akartam, ha véletlenül, ahogy vagyok, valaki azt mondja, hogy segít.

[00:28:27]Hát arról nem tehetek.

[00:28:32]Én nem azért írtam a könyveket, hogy segítsek.

[00:28:34]azért írtam a könyveket, vagy azért beszélek, hogy hogy [torokköszörülés] tisztázzam magamban, hogy mi van.

[00:28:51]És jó, egyedül nem lehet tisztázni semmit.

[00:28:54]A nyelv maga egy közösségi dolog.

[00:29:01]Aki magyarul beszél, az egy közösség.

[00:29:07]Úgyhogy már a középkorba lehetett olvasni, hogy azért vagyok, mert mi vagyunk.

[00:29:17]Igen.

[00:29:20]És te esetleg azt gondolod, hogy nagyon sokan elfelejtik a mit ezt sokszor mutatom, hogy itt úgy néz ki, hogy különálló emberek vagyunk.

[00:29:31]De itt egyek vagyunk.

[00:29:34]Aki tudja, hogy itt vagyunk egyek, az miért bántaná egymást?

[00:29:43]Azok, akik bántják egymást, azok elfelejtették, vagy nem tudják, hogy itt egyek vagyunk.

[00:29:53]Még a beszélgetésünk végére behoznék egy személyes élményt, mert nagyon érdekel, hogy mi a véleményed róla.

[00:30:00]olyan jó 10-15 évvel ezelőtt én egy ilyen segítőkész ember voltam és rengeteg embernek segítettem hosszabb rövid távon komoly segítségekben gondolkozunk és mindig szarul jöttem ki belőle hogy mondj mondj többet róla mindig árultak, megtagadtak, letiltottak, megloptak.

[00:30:39]Nem vártam viszonzást, de azt viszont végképp nem vártam volna, hogy fájdalmat okozzanak azok az emberek, akiknek hát évtizedekenne át segítettem.

[00:30:49]Ezért vannak a a népmesék és a mesék, hogy nehogy a gyerekek túl korán megijedjenek és tudják, amit te mondsz, mert a mesék azt mondják, hogy jó tett helyében jót várj.

[00:31:04]Hát mesej nem igaz, csak olyan ijesztő rájönni arra, hogy jót helyébe ne várj semmit.

[00:31:14]Vigyázz magadra, ha jót csinálsz.

[00:31:18]A szeretet soha nem vágyik semmire.

[00:31:24]Tehát ha szeretek, akkor úgy kell szeretni, hogy semmit se várok vissza.

[00:31:29]Hogyha valaki visszaszeret, az egy csoda.

[00:31:31]A szeretet mindig egy csoda.

[00:31:35]Vannak emberek, akik egész életüket szeretet nélkül élik.

[00:31:37]szürke, szintelen kemény, de aki szeret, és akit szeretnek, az mindig egy csoda.

[00:31:51]És nincs olyan, hogy jó tett helyébe jót várj.

[00:31:54]Jó tett helyébe ne várj semmit.

[00:32:01]Ez a valóság.

[00:32:05]Mesé az, hogy megérdemli.

[00:32:07]Nincs a valóságban.

[00:32:07]Mondtam, hogy van a valóság, van a fantázia és van a nyelv.

[00:32:13]A valóságban nincs megérdemelni.

[00:32:17]A fantáziában van megérdemlem.

[00:32:22]A valóság az, hogy akarom, megkapom, akarom, nem kapom meg.

[00:32:29]Nincs megérdemlék.

[00:32:31]Nincs karma, nincs mennyország, nincs pokol, csak az van, hogy hogy bánunk egymással itt és most, és hogy mit tűrsz el.

[00:32:46]Aki rosszul bánik veled, azt nem szabad eltűrnöd.

[00:32:50]Egy svájci színddarabban van a királynő, akit sokat bántalmaztak.

[00:32:57]egyedül áll a színpadon azzal a férfival, aki legtöbbet bántalmazta, és ordít rá, hogy miért tetted ezt velem, és akkor egy kicsit halkabban hozzátesz, és miért engedtem meg?

[00:33:18]Úgyhogy ha téged bántottak, miért engedted meg?

[00:33:20]Miért vártad el?

[00:33:27]Elhitted a mesét.

[00:33:29][horkantás] Kedves András, köszönöm, hogy itt voltál.

[00:33:33]Nagyon szívesen.

[00:33:34]És visszavárunk jövőre is.

[00:33:38]Hát öregszem, nem ígérek semmit, de eddig mindig itt voltál minden évben.

[00:33:44]És a múlt nem jósolja meg a jövőt.

[00:33:48][torokköszörülés] Hm.

[00:33:49]Igen, hát akkor legyen úgy, ahogy lennie kell.

[00:33:55]Oké.

[00:33:56]Ferd már Andrást látták.