Csizmadia Dóra kényszerevő: Boldogan csokiztam, ha szomorkodtam, sütit faltam – Mindenki függő

[00:00:00]Nekem a mélypont az volt, amikor két éve nyár végén úgy ettem kizárólag az úgynevezett piros ételeimet, tehát cukrázda, pékség és gyors étterem.

[00:00:11]Ez a három helyétezett számomra.

[00:00:16]És csak úgy ettem, hogy már nem kívántam, már nem esett jól, és rossz fizikai érzeteim voltak tőle.

[00:00:23]Tehát amikor már egyszerűen a testnek nem esik jól, már nehezebb mozogni, már folyton a bűntudat van.

[00:00:45]Jelentkezik a Mindenki függő, a Magyar Hang podcastje.

[00:00:47]Ma egy nagyon különleges adással és egy különleges vendéggel készültem.

[00:00:51]Amikor mi a mindenki függőben beszélgetünk, akkor általában szerfüggésekről van szó.

[00:00:56]Ö, drogok, alkohol és társai.

[00:01:00]Pedig van egy olyan szerfüggés, ami rengeteg embert érint, de mégse beszéltünk róla eddig.

[00:01:07]Itt van velem Csizmadia Dóra, aki pszichológus, de mint érintett jött el hozzánk, hiszen az ételfüggésről fogunk ma beszélgetni.

[00:01:19]Köszönöm, hogy eljöttél, Dóra.

[00:01:19]Köszönöm, hogy meg ételfüggés.

[00:01:24]Azt se tudom, hogy hogyan közelítsem meg ezt a témát így hirtelen, mert hiszen enni csak kell.

[00:01:32]Igen, enni kell.

[00:01:32]Az nem mindegy, hogy hogyan eszünk, illetve hogyan tudunk enni.

[00:01:36]Én úgy tudom, hogy az emberek 10%-át érinti az, hogy ételfüggők vagyunk, illetve ételfüggővé válhatunk.

[00:01:45]Lehet úgy enni, hogy jól lakom és abbahagyom az evést, mint ahogy egy pohárvizet megiszok és leteszem azt a poharat.

[00:01:51]De van, akire olyan hatással vannak bizonyos ételek, hogy ellemi erejű sóvárgást vált ki, és nem le tudom tenni, és arrébb tudom tenni, és vissza tudom csomagolni, hanem még többet és még többet és még többet szeretnék belőle enni.

[00:02:06]És ez egy olyan érzés, mintha testemből váltanál ki.

[00:02:10]Akaraterővel ez egy bizonyos ponton túl már nem leküzdhető érzés.

[00:02:15]És ez az iszonyú sóvárgás úgy tartható karban, hogyha tartózkodom azoktól az ételektől, amik belőlem ezt a sóvárgást váltják ki.

[00:02:25]Ezt egy kicsit bontsuk szét, tehát hogy te magadat ételfüggőnek vallod.

[00:02:31]Egyetelen erre mikor és hogy jöttél rá, és hát mi az, hogy ételfüggés?

[00:02:33]Én mondjuk úgy nem tudom edeted, hogy bizonyos ételek csokoládé vagy vagy mi?

[00:02:42]Tehát egy amilyen részletesen csak tudod, légy szíves beszélj erről.

[00:02:49]Az én saját tapasztalatom a cukorral, illetve a fehér lisztel kapcsolatos leginkább, és ez évről évre romlani kezdett.

[00:02:54]Ez azt jelenti, hogy progresszív a függőség, tehát elvileg bármi is a szer, akár lehet viselkedéses függés, akár pedig egy ilyen étellel kapcsolatos.

[00:03:05]Én azt tapasztaltam, hogy évről évre egyre többet kellett ennem ahhoz, hogy elég legyen.

[00:03:13]Egyre inkább azt éreztem, hogy kipukkadásig kell lennem ahhoz, hogy le tudjam tenni az ételt.

[00:03:17]És vártam, hogy újra bárhová megyek.

[00:03:19]Ugye tele vagyunk ingerekkel, amik hívogatnak, akkor újra ehhessek.

[00:03:25]Ez kislánykorod óta volt ez a dolog, vagy ugye mondtad, hogy évről évre, tehát hogy te mindig ilyen hajlamú voltál?

[00:03:33]Én ezt fiatal felnőttként kezdtem el észrevenni magamon, hogy itt valami nem oké.

[00:03:38]Amikor én kislány voltam, mi azért szegénységben éltünk, nem voltak otthon ilyen dolgok.

[00:03:44]De amikor mi mi négyen vagyunk testvérek, és amikor én elkezdtem dolgozni az egyetem alatt, akkor ugye volt egy kis saját bevételem, amiből én már rögtön, amikor csak tudtam, vettem magamnak olyan ételeket, amik ilyen jutalomértékűek voltak.

[00:04:04]És azt látom, hogy a cukor másoknál is tud függést kialakítani, nagyon addiktív szer, de minél inkább belementem ebbe, hogy megengedhetővé vált, hogy én ilyen ételeket egyek.

[00:04:13]És aztán amikor lediplomáztam és elköltöztem, akkor elszabadult a pokol.

[00:04:20]Elszabadult a pokol, ami azt jelentette, hogy mondjuk a a fizetésemből, amiből albérleti díjat is kellett fizetni, meg ugye a szokásos számlákat, kiadásokat, mondjuk a hónap első két hetében mindenfélét vásároltam, ami szemszálynak ingere.

[00:04:34]Tudnál példát mondani?

[00:04:34]Csokit, vagy vagy csokik, sütemények, kekszek, gyümölcslevek, tehát mindent, ami édes.

[00:04:41]Ühüm.

[00:04:41]mindent ami édes a kakaós csigal a csokiskolasztem tehát minden ami édes leginkább ezek a csokis kakaós dolgok és bizony volt hogy a hónap második felében konkrétan éheztem mert nem maradt már pénzem kövér nem tudtam lemni akkor még nem voltam kövér amikor 16 éve megismerkedtem a férjemmel akkor hát nagyon jókat ettünk együtt és akkor indult el ez a hízás várjál bocsánat nagyon csapongunk az időbben tehát hogy elkezdti a fiatal felnőttként hát durván csokizni.

[00:05:12]Te akkor még nem sejtetted, hogy baj van.

[00:05:16]Egész egyszerűen ünn gondolom ünnepelted magad, hogy te már egy keresőnő vagy, és te ezt már megteheted.

[00:05:24]Igen.

[00:05:25]És akkor ez így szépen csordogált, elharapózott.

[00:05:27]Igen.

[00:05:27]Tehát egyre inkább az esti evések, az esti együtevések.

[00:05:30]És ott volt egy pont, amikor egy karácsony előtt én úgy bevásároltam édességekből, hogy a férjem ott egyszer azt mondta, hogy te nem vagy normális.

[00:05:40]Ez milyen mennyiség?

[00:05:42]Te csak tényleg, hogy hogy képzeljük ezt?

[00:05:45]Hát ez mondjuk talán egy ilyen 10-12 éve volt, és körülbelül egy ilyen 40000 Ft-ot vásároltam be mindenfélét, édességeket, nasikat, egy jó nagy cyorral.

[00:05:57]És amikor ezzel hazállítottam, akkor ő mondta ki először, hogy te nem vagy normális.

[00:06:04]Tehát, hogy ez nem pedig pedig említetted, hogy hát a férjeddel is azért ment a habzsi.

[00:06:09]Igen.

[00:06:09]Viszont ő meg tudta tartani a súlyát.

[00:06:10]Tehát ő ugyanannyi kiló, mint amikor megismerkedtünk.

[00:06:12]Nekem pedig elindult egy folyamatosózás.

[00:06:14]Tehát én azért mondom magamat kényszeres evőnek, mert én tudok koplalni is, ahogyan később ilyen fogyókurás versenyek kapcsán ez kiderült, hogy nagyon jól tudok koplani, illetve akkor tudtam, most már lehet, hogy nem menne.

[00:06:28]És utána egyre inkább falás rohamok törtek rám.

[00:06:33]Tehát az pedig később, amikor a második gyermekem egy éves lett, akkor kezdtem ezeket a fogyókúrás versenyeket, ami edzéssel együtt volt.

[00:06:40]És ott kezdtem el azt tapasztalni, hogy hogy nagyon durva kontrollálhatatlan falás rohamok jönnek egy-egy ilyen koplalós másfél hónap után.

[00:06:50]Igen.

[00:06:50]Ezeken a versenyeken én is részt vettem, és valóban voltak falás rohamok, de itt most rólad van szó.

[00:06:56]Ugye férjhez mentél, és tartott tovább ez a ez a kényszeres édesség iránti sóvárgás és falás.

[00:07:07]Nagyon érdekelne a gyökere, annál is inkább, mert te pszichológus vagy, hogy mi az az űr, amit te betömködtél édességgel?

[00:07:15]Ez ez fontos, és köszönöm, hogy kimondtad, hogy űr, mert ez egy nekem nagyon fontos mondat, amikor azt hallottam az önsegítő csoportban, hogy mindenfüggőben van egy űr, egy hiány, amit az aktuális szerünkkel szeretnénk betölteni.

[00:07:32]Egyébként ebbe lehet váltás is, tehát én mondjuk telefont is tudok görgetni, rá tudok kattanni, vagy vásárolni is tudok.

[00:07:38]Tehát nálam is van ilyen.

[00:07:40]Tehát a függőség az egy ilyen több arcú hidra szerűség, át tud menni másba.

[00:07:44]Tehát azt kérdezed, hogy ez az űr, ez honnan jöhetett?

[00:07:50]Én korábban füzeteket írtam tele ennek a lehetséges okaival.

[00:07:52]jártam sok felé szakemberekhez és próbáltam ezt megfejteni és megérteni.

[00:08:00]ami az én részem, az én történetem lehet ezzel kapcsolatban, hogy volt azért hat éves koromig egy fizikailag és verbálisan érzelmileg is bántalmazó gyermekkori dinamika, illetve azért utána is egy tekintélyelvű nevelésben volt nekem részem, amiben nem az számított, hogy az én szükségleteim, az én igényeim, hanem hanem ahogy ezt talán mindannyian tudjuk a korábbi időkben, ez ez így ment.

[00:08:28]És ott nem annyira kapott azt teret, hogy lehetek én nem annyira jó kislány, lehetek én nem annyira másra figyelő, hanem saját magamra.

[00:08:36]Tehát lehet ennek egy ilyen nagyon több érzelmi rétege, vagy az, hogy én az önérvényesítésben hosszú órákat töltöttem önismeretben pszichológusnál ahhoz, hogy én ezt merjem csinálni.

[00:08:48]De azt mondják a az önsegítő csoportban, hogy az, hogy én megértem az okait az én függőségemnek, vagy függőségre való hajlamomnak, az olyan, mintogyha elmennék az orvoshoz, és ő megmondaná, hogy azért fáj a torkom, mert torokgyulladásom van, de ettől nem múlik el.

[00:09:06]Ez így van.

[00:09:06]Ez így van.

[00:09:06]Tehát akkor ha jól értem, egyrészt volt benned kisgyerekkorodtól kezdve egy megfelelés, másrészt meg a szeretetigényed nem volt maradéktalanul kielégítve.

[00:09:22]Ez egy nagyon érdekes kérdés.

[00:09:22]Ahogyan így fölteszed, én úgy éreztem, hogy egy nagyon szerető családban nőttem fel, és kaptam odafigyelést.

[00:09:32]ö lett egy apukám a vérszerinti apám helyett, aki igazán jól bánt velünk, akit egyébként az esküvői tanúmnak is felkértem, hogy hogy megköszönjem azt, hogy ő befogadott minket.

[00:09:44]Ö tehát én úgy éreztem, hogy ez egy szerető család, de most felnőttként kezdtem el tanulni, hogy az önszeretet az micsoda, mi fánterem.

[00:09:52]Egy képzés miatt kötelező nekünk 150 órát eltölteni önismeretben, kiképző pszichoterapeutánál, akitől tanulhatom is a folyamatot, illetve magamról is tanulhatok.

[00:10:06]És én először azt gondoltam, hogy minek minek kéne nekem ide menni?

[00:10:10]Hát én jól vagyok, jól csinálom a dolgaimat.

[00:10:12]Ez a visszajelzés is érkezett rám a a környezetemből, és ahogy elmentem, mert hát ha kell, akkor kell, akkor azért ott mégis csak kiderült, hogy Freudnak igaza volt abban, hogy a az elmét ugye egy jéghegyhez hasonlítja, hogy az óceán fölött egy nagyon pici rész van, ami a tudatos rész, és az óceán alatt mi minden van belül, ami a tudattalan, és ami működtet.

[00:10:33]És nekem például nagyon sokat segített az, amikor a pszichológusom reflektált arra, hogy hogy bánok én magammal, hogy milyen bántó mondatokat mondok saját magamra, és azt én nem vettem észre.

[00:10:45]Tehát ez az elképesztő, hogy annyian mondják, hogy olvasunk meg előadásokra járunk és dolgozunk magunkon.

[00:10:51]De amikor ott ül egy szakértő, akinek van szeme észrevenni arra, hogy hogyan is működöm én, és ezt így visszatükrözi, akkor kezdem el meglátni, hogy én megsemmisítően tudok bánni magammal.

[00:11:03]Az én szigorú felettesénem, ami a szabályok, a lelkiismeret, a társadalmi elvárások annyira be tud keményíteni, hogy én nagyon bántóan tudom magamat ostorozni csomó helyzetben, és ezzel nekem komoly dolgom van ahhoz, hogy egy olyanfajta önszeretet tudjak felépíteni, amit egyébként az önsegítő csoportban is kapok.

[00:11:26]Tehát ennek a mintájára már sokkal könnyebb meglátni azt, hogy mi a normalitás, hogy hogyan bánjak magammal, és hogyan legyek jobban, mintogy korábban gondoltam, hogy lehet jól lenni.

[00:11:38]Igen, ez lehet, hogy ez a függők sajátossága.

[00:11:40]Én magam is elmondhatom magamról, hogy hogy hát állandóan ott van egy ilyen ítélőbíróság a fejemben, aki így kimondja az ítéletet, hogy Pesztercei, ebben voltál rossz.

[00:11:49]Megint ez azért nem fog sikerülni.

[00:11:51]Tehát, hogy állandóan jönnek ezek az önbántó kifejezések, és nekem is sokszor mondja a terapeutám, hogy hát az önszeretet Judit először szeresd meg magad, de ez egy nagyon-nagyon nehéz feladat.

[00:12:04]És erre például hát nekem jó volt az alkohol, hogy ezeket az önbántó szavakat meg kifejezéseket elhallgattassa.

[00:12:14]Te pedig erre csokiztál, meg sütiztél.

[00:12:17]Igen.

[00:12:17]Illetve mindenre.

[00:12:17]Tehát, hogy a az elején még kérdezte a a pszichológusom, hogy milyen érzés volt benned, amikor ettél, és mondtam, hogy semmilyen.

[00:12:24]És kérdezte, hogy semmilyen.

[00:12:26]Tehát, hogy sokszor tudtam ilyen önáltatásban lenni, hogy hát minden jó, de nekem van kedvem menni, vagy én meglátok egy ingert, egy reklámot, vagy a tankolok, és akkor a bencinkúton ott van valami, hát akkor persze utánanyúlok.

[00:12:39]Szóval ilyen természetessé vált, de ahogy az önszeretet elkezdtem gyakorolni, ez egy nagyon, hát úgy érzem, hogy egy nagyon nagy odafigyelést igénylő út, mert az idegrendszerem ugyanúgy reagál, mint ahogy régen kaptam a bántást.

[00:12:52]És hogy a bántalmazásnak ez egy nagyon nehéz része, hogy beépül és már magunkkal csináljuk azt, amit mondjuk gyerekként kívülről kaptunk.

[00:13:02]és ezt észrevenni és folyton átírni és elmondani magamnak azt a mondatot, ami egy szeretetteljesebb, barátságosabb, támogatóbb.

[00:13:10]Szóval itt megállni ez ez nehéz.

[00:13:12]Szóval én mindenre ettem.

[00:13:15]Nem tudnám megkülönböztetni, hogy melyik érzések voltak azok, amik megetettek.

[00:13:19]A csoportban azt mondják, hogy ne legyél éhes, álmos, magányos és haragos.

[00:13:25]Tehát ezek aztán különösen meg tudnak etetni, de én nekem már minden étkezés után kellett az édesség.

[00:13:30]Tehát egyre inkább.

[00:13:33]Ühüm.

[00:13:34]És most kezdtem el azt érezni, én másfél évig éltem úgy, hogy már nem ettem ezeket az ételeket, teljesen ki tudtam zárni, és 35 kgt lefogytam az ideális testsúlyumra, tartom az étrendet, kimérem az ételeimet, fölkelek reggel időben, hogy meglegyen egy reggeli ilyen meditáció és ima, amivel az agyamat irányba állítom, hogy hogy szeretnék én a mai napon jelen lenni, és hogyan bánjak majd esetleg a dühömmel, vagy a kontrollálhat hatatlan dolgokat hogyan kezeljem, amit hát rá kell hagyatkozni, mert az nem a nem az én része.

[00:14:07]Meg hogy ezt megkülönböztetni, hogy mi az, amibe bele kell állnom, ami az én részem, és mi az, ami nem.

[00:14:12]Tehát ott akár akár erőszakoskodni, akár dühöngeni.

[00:14:15]Tehát egy nagyon komoly szokásrendszert tudtam kialakítani az iránymutatás alapján, és szponzorom van, hívnak a társak minden nap, hogy vagy, hogy bírod, hívjuk egymást.

[00:14:28]És az egy olyan megtartó erejű védőháló, ami minden nap itt van.

[00:14:31]Tehát nekem nem volt elég az, hogy heti egy konzultációval az érzéseimet átbeszéltük, vagy akár módosult tudatállapotban, akár kip, hipnózis, fókuszolás.

[00:14:42]Tehát ezek is nagyon jók, de az a heti egy óra nekem erre nem volt elég.

[00:14:48]Nagyon jó, hogy van mellettem egy szakember, aki aki észreveszi azt, amire nekem éppen vakfoltom lehet.

[00:14:54]datársakkal ez a nagyon intenzív kapcsolódás ez a sorsközösség.

[00:14:59]Még még ne beszéljünk a felépülésről, még nagyon előre szaladtunk.

[00:15:03]Nekem egyszer valaki azt mondta, hogy az evésfüggésben az is borzasztó, hogy nincs ilyen klasszikus mélypont, mert ugye így egy drogos az az utcán fetreng, egy alkoholista az utcán fetreng, satöbbi, satöbbi.

[00:15:14]Az olyan nagyon látványos mélypont.

[00:15:15]De az, hogy én megeszek nem tudom 2 kg csokit, utána felöltözöm és kimegyek az utcára.

[00:15:21]Tudod, hogy mi lehet a mélypont, illetve én a saját tapasztalat, ha elmondanád, megköszönöm.

[00:15:28]Igen.

[00:15:28]És ez talán fontos is, hogy én itt bármit mondok, ez a saját tapasztalatom.

[00:15:32]Tehát nem szeretnék senkire vonatkozóan kinyilatkoztatni, hanem tényleg csak arról tudok beszélni, amit én tapasztaltam.

[00:15:37]Nekem a mélypont az volt, amikor két éve nyár végén úgy ettem kizárólag az úgynevezett piros ételeimet, tehát cukrázda, pékség és gyors étterem.

[00:15:49]Ez a három helyétezett számomra.

[00:15:55]És csak úgy ettem, hogy már nem kívántam, már nem esett jól, és rossz fizikai érzeteim voltak tőle.

[00:16:02]Tehát amikor már egyszerűen a testnek nem esik jól, már nehezebb mozogni, már folyton a bűntudat van.

[00:16:09]Tehát, hogy fizikailag lehet nagyon rosszul lenni attól, hogyha úgy eszünk, hogy már ez nagyon összegyűlik.

[00:16:15]Te egyébként mennyire csináltad ezt az egészet titokban, és hogyan jelentkezett a szégyenérzet?

[00:16:22]Ühüm.

[00:16:22]Én leginkább próbáltam ezt egyedül csinálni, pontosan azért, hogy senki ne szóljon, ne ítéljen meg, ne is vegye észre [torokköszörülés] és ne véleményezze az én evési szokásaimat.

[00:16:30]Ez nekem úgymond az én időmhöz adott még több időt, hogyha én egyedül ettem, illetve ez egy olyan elmerülés volt, amit így volt a legkönnyebb és a legintenzívebb átélni, mert nekem ezek az ételek az én agyamban egy tűzijáték élményt aktiválnak.

[00:16:48]Másnak lehet, hogy nem, de nekem igen.

[00:16:51]Nekem a spontán evés is egy ilyen kényszeres evési magatartás formám.

[00:16:57]Tehát nekem nehéz a konyhában készítgetnem mindenfélét.

[00:16:59]Nekem az volt a jutalom, hogy ezt valaki elkészíti és én csak átveszem és megehetem.

[00:17:04]Tehát mint egy ilyen királylány, aki tehát hogy én máshol szerettem leginkább enni, vagy kocsiban, vagy parkban.

[00:17:11]Ahol ahol egyedüle ebben elméedhettem, hogy ez nekem mennyire jó érzés.

[00:17:16]Ö bocsánat, hogy ezt mondom, de de ahogy hallgatlak, hát ö gyakorlatilag te az étellel drogoztál.

[00:17:24]Ugyanazt az érzést adta.

[00:17:27]Tehát valakinek a gyógyszer, a játékszenvedély, az ital, nekem az étel, hogy kicsekkolok, de ezt akkor én nem tudtam, hogy hogy ezzel én akkor valami más tudatállapotot szeretnék létrehozni.

[00:17:41]És az egész függőségben talán az egy nagyon nehéz pont, amikor szembe kellett azzal nézni, hogy erről bizony le kell mondanom.

[00:17:47]Tehát, hogy az élettel járó nehézségeket, érzékenységeimet, fájdalmak, félelmek, bármit, ami nem úgy történik, ahogy én szeretném, kontrollálhatatlan.

[00:17:58]Mindenre jó volt ez, hogy átélhettem ezt az élményt.

[00:18:01]És sajnos az a valóság és az a felnőttség, hogy enélkül a önáltatás vagy a csoportba valóságtagadásnak, őszintétlenségnek is mondjuk enélkül kell az életet végigcsinálni, megtalálni az én erőforrásaimat, ami lehet a csoporttal együtt, vagy ugye mondjuk, hogy a saját elképzelésünk szerinti felsőbb erőnket.

[00:18:21]Valaki valami, ami rajtam túlmutat és tud engem segíteni.

[00:18:26]Hogy jött el ez a pont, hogy amikor rájöttél, hogy eddig és ne tovább?

[00:18:28]Nem, nem lehet csokiba folytani a mindent.

[00:18:36]Három pontot tudnánk megnevezni.

[00:18:36]Az első ilyen pont az volt, mikor a pszichológusonnak kimondtam, hogy szerintem én úgy eszem, mint ahogy az alkoholisták isznak.

[00:18:43]Ott jött egy ilyen érzés, hogy akkor én nekem lehet, hogy el kéne menni a az anonim alkoholisták csoportba.

[00:18:50]És akkor mondta a pszichológusom, hogy van a van az evésre is egy ilyen csoport.

[00:18:54]Ezt én nem tudtam.

[00:18:57]És ő javasolta, hogy akkor én menjek ebbe a csoportba, és már azt éreztem, hogy én úgy eszem, mint az alkoholisták, ahogy isznak.

[00:19:04]Erre hogy jöttél rá?

[00:19:06]Talán ez a mértéktelenség, talán ez az iszonyú sóvárgás, hogy letehetetlen, hogy mindenek fölött ott van, hogy én mikor mit fogok enni, hogy az egy ilyen tervezgetés, egy vágyakozás, tehát kapcsolatok helyét veszi át, izolál, nem tudok egy társaságba rendesen odafigyelni, mert én már a kaján gondolkodom, túl fontossá vált és szer lett belőle.

[00:19:26]Régen nem volt ez, de szerré változott.

[00:19:28]És amikor elmentem a csoportba, én hiába tudtam azt, ez az anonim túlvők csoportja, mondjuk ki o bárki megtalálhatja.

[00:19:37]Igen.

[00:19:38]Amikor elmentem a csoportba, én azt tudtam, hogy az alkoholistáknak az a javaslat, hogy nem ihatnak egy kortyot sem, de én ott szembesültem azzal, hogy hát ha én ugyanúgy eszem, akkor nekem sem szabad az én ételeimből egy falatot sem, mert beindít, és az első falat követelni fogja a többit.

[00:19:53]Ott már nekem nincs akaraterőm, ami ezt szabályozná.

[00:19:57]Tehát én ezt ott meghallottam.

[00:19:57]gyá és hanyad homlok menekültem és lázadtam.

[00:20:02]Tehát még otta a gyászfázis nem is jött a düh az, hogy én ezt kikérem magamnak.

[00:20:06]Tehát én tudok nagyon lázadni olyan dolgok ellen, amikről úgy érzem, hogy hát ez nekem én ezt nem akarom.

[00:20:10]És ez szeptemberben volt, és karácsony környékén, hát bizony az volt a következő pont.

[00:20:18]Vagy két év, az már három éve.

[00:20:18]Mindjárt rájutok a két évvel ezelőttihez is.

[00:20:20]Ott volt a az a mélypontom, hogy a karácsonyfal alatt kúsztam, másztam, hogy hol találok még szaloncukrot, és így észrevettem, mert mármint miután fölzabáltad a szaloncukrot, keresztem föl, persze még kerestem.

[00:20:34]És ott ült a családom a nappaliba, és egyszerre elkezdtem magam így kívülről látni, mintha egy ilyen drónnal kizoomoltam volna, hogy Dóra, te mit csinálsz itt a családod, a gyerekeid, és te kutatod a szaloncukrot kúszva, mászva a fenyő ö a fenyő mellett.

[00:20:51]És ott na jó, ott ott kerestem egy szponzort, hogy segítsen engem.

[00:20:57]Szóval ez is egy ilyen mélypont volt.

[00:20:57]De ott még azt a folyamatot nem tudtam maradéktalanul csinálni, ahogy kellett volna.

[00:21:03]Ott még nem kellett gramra mérnem, és nekem a hangulatom, a fáradtságom, az érzelmeim nagyon befolyásolják, hogy mekkora adagnak látok egy adagételt.

[00:21:12]És elég hamar ott kiderült, hogy zöldségből én alul lettem, és mondjuk a szénhidrátból pedig túl lettem.

[00:21:19]El kellett mennem egy dietetikushoz, aki kiszámolta az én paramétereimre, az én életformámra, hogy nekem miből mennyi az a tápanyag, ami a testemnek szükséges és üzemanyagként funkcionál.

[00:21:34]Na, ott megint ledobtam a láncot, hogy ezt én biztos, hát ezt én nem tudom megcsinálni, hogy fehérjéből és zöldségből is ahhoz képest nekem dupla adagot kellett volna ennem.

[00:21:45]Mondtam, hogy ezt nem tudom lerőltetni a torkom.

[00:21:47]Az esélytel és null csoki.

[00:21:49]Hát persze, null csoki.

[00:21:49]Tehát az már ment, hogy null csoki, de itt újra lázadni kezdtem, hogy az egészséges táplálékot pedig vissza akartam utasítani, hogy ez nekem nem megy.

[00:21:56]Újra elmentem kajálni.

[00:22:00]És akkor jött a két évvel ezelőtti szeptember, amire úgy utaltam az előbb, hogy ott már nem adott örömöt az étel, nem esett jól, de nem bírtam abbahagyni.

[00:22:09]Tehát az egy magányosan jártad a cukrázdákat.

[00:22:13]Nem tud, hát mindig hazafele vúy út közben.

[00:22:13]Tehát azért én nem indultam el otthonról, mert hála az égnek, hogy azért a család annyira tudott fontosabb lenni, hogy nem indultam el tőlük ezért, de jártomban keltemben, bármerre jártam, Judit, én el tudom neked mondani, hogy ott volt egy ilyen cukrázda, ott volt egy olyan palacsintázó, egy pizzéria, egy pékség, egy nem tudom mi.

[00:22:32]És akkor bementél és én be én be és már az e sütiből kettő lett, aztán három meg még fagyi.

[00:22:39]És tudták, hogy mit kérsz?

[00:22:42]Hát azt képzeld el, hogy hogy akkor még nem, de én nekem most volt egy olyan időszakom, amikor két hónapra visszaestem a másfél év után, és most szembesültem azzal, hogy tudják, hogy mit kérek, és úgy néznek rám, mint egy ufóra, hogy te ezt meg fogod enni.

[00:23:02]És ez két helyen is így lett.

[00:23:02]És ez nagyon sokkoló, amikor így néznek rám, hogy te nem vagy normális gyakorlatilag.

[00:23:08]Szóval két éve úgy mentem vissza, hogy hogy ott sírtam a gyűlésen, a jelenléti gyűlésen, hogy nagyon kérem, hogy valaki szponzoráljon engem.

[00:23:14]Mindegy, hogy ki.

[00:23:17]Mert ha én itt elkezdek a végén egyenként vég végigkérdezni társakat, és mondjuk pont nincs kapacitásuk, és nekem innen úgy kell kisétálnom, hogy nincs, aki segít ebben, én egyedül ezt nem tudom megtenni.

[00:23:27]Nekem szükségem van arra, hogy minden nap én összeírom, hogy másnap miből mennyit és mikor fogok enni, és elküldöm a szponzoromnak, átadom.

[00:23:37]elköteleződöm, ígéretet teszek és másnap ezt betartom.

[00:23:40]Egy valamiről még sok mindenről nem esett szó, de az egészségről se esett szó.

[00:23:46]Te a használós időszakban, a zabálós időszakban mennyire féltetted az egészségedet?

[00:23:51]Mert hogy ugye össze-vissza enni az egy nagyon komoly egészségi kockázat.

[00:23:56]Igen, köszönöm, hogy kérdezed, mert ezt hajlamos vagyok elfelejteni.

[00:24:00]Mondják, hogy ez a kényszeres evés a felejtés betegsége.

[00:24:05]Inzulinrezisztens lettem, és pajzsmirid alulműködésem is alakult ki ezzel a 35 kg túlsúllyal együtt.

[00:24:12]És a saját egészségemet sem voltam hajlandó félteni, mert az étel többet jelentett sajnos az egészségnél is.

[00:24:19]De ami a legfájdalmasabb, hogy amikor várandós voltam a második kisbabámmal, vártuk ott őt, hogy ő érkezzen, és amikor már itt volt, akkor akkor sem tudtam leállni az édességekkel.

[00:24:34]pedig akkorra már tudtam a a két terhesség között derült ki, hogy inzulinrezisztens vagyok és pajzsmirigígy alulműködésem van és ott a nőgyógyász is többször kedvesen megfenyegetett hát nagyon abba kell hagyni ezt az evést és nem tudtam letenni az ételt pedig elmondták hogy ezzel bajt és kárt tudok okozni a kisbabámnak és ez volt számomra így utólag egy nagyon ijesztő jel most azért hálát adók hogy látja ahogy én eszem ő most már hét éves a kisebbik és elkezdi időnként ő is most már egészségesen enni, de ezt én a csoportnak köszönhetem, ezt én nem én csináltam.

[00:25:10]Tehát, hogy én ebből nem tudtam kike kecmeregni, és ugye mindenki mondta, hogy hogy kéne, meg hogy nem jó, meg hogy akaraterő, hol a józan eszed, te olyan ügyes vagy mindenben.

[00:25:20]Szedd össze magad, fejben dőle, tehát mindent én nagyon sokszor megkaptam.

[00:25:24]farrahányt borsó, mert ez a belső motor, ami a kajába vitt, mindennél erősebb volt és izolált.

[00:25:32]Ezt sokan mondják a akik függőséggel élnek, hogy izolál a függőségünk, és elválaszt fejben is és sokszor fizikailag is.

[00:25:39]Tehát összegyűjtöttem betegségeket és egyedül csak ideig óráig tudtam normalizálni a helyzetet.

[00:25:47]Egyébként amikor 25 kg-t lefogytam, akkor elmúltak.

[00:25:51]Tehát, hogy ez is egy csoda, hogy hogy utána elmentem és megnézettem a a a vérképemet, és és elmúltak ezek, pedig már gyógyszert kellett rájuk szednem.

[00:26:06]Szóval akkor történnek veled a csoda, amikor betaláltál a csoportba az Anonym Overatershez.

[00:26:13]Utána mi változott és mi nem változott?

[00:26:16]Ugye azon már egy kicsit foglalkoztunk azzal, hogy le kellett tenni ezeket a az addiktív, számodra addiktív ételeket.

[00:26:27]Elment, elmentél dietetikushoz, aki összeállított neked egy étrendet, de ugye fejben és lélekben spirituálisan is nagyon sokat kellett változnod.

[00:26:38]Igen.

[00:26:38]Itt azt mondjuk a a csoportban, hogy a függőség fizikai tehát, hogy három lábú szék, tehát hogy a testem is, a lelkem is, de hogy spirituálisan is kellett találnom valamit, valakit, aki több nálam, ami aki nagyobb, aki akiben tudok bízni, és ez lehet a gondviselés, a sors, a jó Isten, de valakinek egy társasjáték, vagy a csoport ereje, az összetartó közösség, az előttünk járónak a a felőttünk járóknak a felépülése, ott ülnek a csoportban, lefelezték a tessújukat, tehát fele akkorák, mint mondjuk egy vagy két éve.

[00:27:17]Én itt nagyon komoly kereteket kaptam az akkori szponzoromtól, aki akivel két év, aki két évvel ezelőtt elvállalt, és ő azt kértett tőlem, hogy tartsak be bizonyos dolgokat, akkor fogunk tudni haladni, és én akkor tudok jól lenni.

[00:27:30]Igen.

[00:27:31]Nekem a csoportból minden nap három társat föl kellett hívnom.

[00:27:36]Egy héten három gyűlésre el kellett mennem.

[00:27:37]Ez lehet online is, meg lehet ugye a jelenlét is.

[00:27:40]Napi fél óra, ima, meditáció és gramra mérés.

[00:27:44]És én akkor vettem egy nagy levegőt, és azt mondtam, hogy oké, csináljuk.

[00:27:49]Nem tudom, hogy hogyan fog ez beférni az életembe, de ki fogom találni.

[00:27:54]Kérek egy pici időt, vissza fogom hívni egy napon belül, és ezt leokéztam, csak ki kell találnom.

[00:28:01]Tehát nekem van két gyerekem, férjem, vannak testvéreim, hála az égnek, szüleim.

[00:28:08]képzésre járok, edzésre járok, imádok a a hivatásomban dolgozni, tehát hogy így hova fér ez bele.

[00:28:13]És mondják a csoportban, hogy minden, amit a program mögé helyezek, az elvész, mert ha én visszaesem a kajába, megint az lesz az első.

[00:28:22]És annyi az összes lényeges dolognak, mert nem tudok jelen lenni.

[00:28:27]Tehát nekem el kellett fogadnom ezt.

[00:28:29]Kiszámoltam például azt, hogy nekem mennyi időre van szükségem.

[00:28:31]am tapasztalat hozta.

[00:28:33]Tehát nekem két órával a reggeli indulásom előtt föl kell kelnem ahhoz, hogy meglegyen ez az ima meditáció, ahhoz, hogy elkészítsem, kimérjem és bedobozoljam a kajáimat.

[00:28:42]Én elindulok egy ilyen kis szép éthordó dobozkával, egy ilyen táskával, amiből az egész napi kajám ott van.

[00:28:51]Tehát én anélkül nem lépek ki otthonról, mert elindul a vezérhangya, hogy mit és hol szeretnék enni.

[00:28:58]Tehát, hogy be kellett építenem az életembe azt, hogy zavarban vagyok, és félek attól, hogy egy másik társnak mondjuk nincs kedve velem beszélgetni, de be kellett azt vállalnom, hogy ezt megkockáztatom nap mint nap, mert ez volt a feladatom, hogy ahhoz, hogy én jól legyek, és ehhez annyira rosszul kellett lennem, utáltam, amikor ezt mondták, hogy nem vagy elég rosszul, ezért nem tudod elkezdeni.

[00:29:20]utáltam, mert hogy legyek rosszul direkt, nem tudok rosszabbul lenni, de sajnos megérkezett, és erre is van egy olyan mondás, hogy a kaja elvégzi a munkát, vagy a függőségnek a tárgya elvégzi a munkát.

[00:29:33]Tehát ez mindig egy lejtő, progresszív, és van egy ilyen mondat is, hogy megszűnt fényűzés lenni, és szükségletté vált.

[00:29:40]Ezt a pszichológiából is tudom, hogy a a függőség egy ideig pluszt ad és jó érzéseket, de egyre inkább levisz, és már a nullára sem tudjuk magunkat fölhozni azzal, hogy használjuk a szerünket, akár viselkedéses, akár egy ilyen konkrét szer.

[00:29:55]Tehát, hogy én is ezt tapasztaltam, hogy már nem adott semmi jót.

[00:29:59]Szóval muszáj volt vállalnom a kereteket ahhoz, hogy jól legyek.

[00:30:03]És az az elképesztő, Judit, hogy olyan állapotot tapasztaltam meg, amit előtte nem tapasztaltam.

[00:30:09]Pedig én úgy éreztem, hogy tök jól vagyok.

[00:30:11]Mi ez az állapot?

[00:30:13]Ez az állapot valahogy a a lelki békének egy egy olyan egyensúlya, amihez megvannak az eszközeim, hogy hogyan tudom visszaállítani.

[00:30:22]Hát zajlik az élet, tehát nap, minden nap van, ami esetleg kibillent, felzaklat, elszomorít, dühít, vagy kontrollvesztés élek meg, vagy aggódom.

[00:30:32]Tehát millió érzelem rajtam is ugyanúgy keresztülfut, de megvannak az eszközeim, meg a támogatókörnyezetem ahhoz, hogy hogy megpróbálom mindig megkülönböztetni, hogy mi az én részem, mit kell tennem, ki kell mondanom valamit, képviselnem kell valamit, vagy magamat jobban.

[00:30:49]Tehát a jó kislának időnként azért búcsúthetek.

[00:30:55]Ehhez is kell egy bátorság.

[00:30:57]viszont mindezt úgy tegyem, hogy mondjuk ne indulattal és ne a másikkal a kapcsolatot károsítva és rombolva.

[00:31:03]Tehát hogyan tudom magam úgy képviselni, hogy biztonságos maradjon a tér a másik számára is?

[00:31:07]Hát ez egy nagyon nehéz tanulási és gyakorlási folyamat, mert én régen begyűjtöttem sok mindent, mert azt gondoltam, hogy úgy kell jónak lennem, hogy én tűrök, bírok, fogadok, de nem kérek.

[00:31:21]És egy idő után sokszor az indulat kiütötte a biztosítékot.

[00:31:24]Na és akkor én nagyon temperamentumos és dühös tudtam lenni, és azt megbántam.

[00:31:28]Szóval megérezni ezt az egyensúlyt, hogy én mi azérem, hogy szóljak, ne szóljak, képviseljek vagy ne, vagy pedig, hogy mi az, amikor hát erre talán az elengedés szót szoktuk leggyakrabban használni, de ez valamiféle ráhagyatkozás, bizalom a nagyobb egészben, hogy ha nekem valamire nincs hatásom, akkor nekem nem tesz jót, ha pörgök rajta.

[00:31:51]Valójában.

[00:31:51]Ezt így tudnám ilyen egyszerűbb nyelvezettel elmondani, de hogy ezt hogyan csinálom, mert hát ezt igen, kimondani nagyon egyszerű, de megcsinálni az pokoli nehéz.

[00:32:00]Pokoli nehéz, de nagyon sok eszközöm lett erre.

[00:32:02]És mivel nap mint nap ezt kell gyakorolnom, tehát a napi félóra ima meditáció például erre van, hogy én előre végiggondolom, hogy milyen helyzetek várhatnak rám, vagy tegnapról maradt-e valami, ami még mindig nyomaszt.

[00:32:16]A program, amiben van egy lépésmunka is, 12 lépésen vezet végig a szponzor, mind-mind erre ad, hát erre nyújt segítő kezet, illetve a társakkal is át tudjuk beszélni, illetve hát nekem egy nagyon támogató férjem van, és a szüleim is nagyon támogatóak, meg a testvéreim is, tehát szerencsés helyzetben is vagyok, de őtőlük elzártam magam az étellel, és nekem szükségem volt arra, hogy egy olyan közegbe kerüljek, ahol ők pontosan átérzik, hogy mit élek én meg a kajával kapcsolatban, hogy ez milyen ilyen furcsa szerelem, és olyan megértést, olyan elfogadást kaptam itt, nem helyreállítani akartak, meg megmondani, hogy hogy kéne, hanem ők pontosan értették, és ez ad valami óriási erőt, hogy nem hülyének vagyok nézve, vagy nem értetlenül áll a másik, hogy neked meg mi bajod van, hanem értjük egymást, és tudunk arról beszélni, ami nehéz, vagy ami már éppen jól megy.

[00:33:10]Ög a rengeteg és hatalmas lelki és fizikai munka elvégzése ellenére is említetted, hogy volt egy visszaesésed.

[00:33:21]Erről tudsz és szeretnél beszélni, hogy mit történ?

[00:33:23]Igen, szívesen elmondom.

[00:33:23]És azért jutottam arra, hogy szívesen elmondom, mert hogyha bárki esetleg hasonló helyzetbe kerül, akkor hátha amit én tapasztaltam, és amit én kaptam akár így a többiektől, akár ezáltal, hátha tudok ezzel valami valamit adni, ami ami másnak is tud segíteni ebben akár egy együttérzést, hogy nincs ezzel egyedül.

[00:33:50]Én nekem egy nagyon nem láttam, hogy ennyire nehéz időszak lett, de egy több hónapos nagyon szorongató teljesítményhelyzetbe kerültem, ami nálam azt hozta, hogy azért mondom ki konkrétan, mert hátha hátha valakinek ezzel tudok adni, hogy ebben így őszinte vagyok és ezt vállalom, azt hozta, hogy amikor tehát arra az érzésre kezdett hasonlítani, ez a ez a ez a több hónapnyi iszonyat erőszorongás, amihez hasonlót korábban nem tapasztaltam, mint amikor én gyerekként azt éltem meg, hogy hogy most bántani fognak.

[00:34:27]Tehát biztos, hogy baj lesz.

[00:34:29]Most én valamit rosszul csináltam.

[00:34:31]Nem tudom, hogy mit.

[00:34:31]Nem tudom, hogy mi lesz a baj, de most valami baj van, mert tudom, hogy jön haza és bántás lesz.

[00:34:37]És ezt a pillanatot éreztem kimerrevítve hónapokon át.

[00:34:44]Ez egy szakdolgozatírás volt egyébként, amiben én úgy véreztem, hogy teljesen leblokkoló.

[00:34:48]Tehát én már írtam egy szakdolgozatot 2008-ban, de most egy másikat kellett volna, és hát csak azt éreztem, hogy én én ezt képtelen vagyok.

[00:34:57]Tehát ez a fajta szorongás, hogy nem nemhogy nem vagyok elég jó, hogy ez biztos, hogy rossz-e, amit én csinálok.

[00:35:02]És azt logikával nem tudom neked megmagyarázni, de nem tudtam ebből kikecmeregni hónapokon át.

[00:35:09]És februártól gyakorlatilag ez május végéig tartott, és május 1jén ott szakadt a cél, ahogy elkezdte menni.

[00:35:15]És az volt az érdekes, hogy egy hétig ő segített a kaja, tehát az újdonság varázsa és ez a ez az eufikus állapot, ez egy picit segített oldani ezt a szorongást, de egy hét után a fizikai fájdalmak, tehát gondold el, hogy az a test, aki ami másfél évig már tiszta volt ezektől a szerektől.

[00:35:34]Tehát én boldog voltam azzal, hogy a káros dolgokat mellőzve csomó mindent én ehetek, és ezek jól esnek az ételek.

[00:35:40]és elkezdtem a testemet bombázni kizárólag a káros ételekkel.

[00:35:48]Nekem baromi nagy szerencsém van, mert én nekem az alkohol nem izlik, tehát én sosem ittam, nekem nem izlik amúgy nekem se ízlett, de tehát hogy én azt nem, azt sosem használtam.

[00:35:56]Ö de az ételt azt viszont nagyon és fizikai fájdalmaim voltak már az evéstől, de egy hétig mégis adott valamit, és egy hét után jöttem rá, hogy hát ez nekem most csak még rontóvább a helyzetemen.

[00:36:07]Tehát a meglévő szorongásom és a fájdal, lelki fájdalom mellé, hogy ez nekem nem megy, és a félelmek mellé hát magamra zúdítottam még olyan érzést, hogy elszúrtam az egészet, kezdhetem előről a lépésmunkát, a szponzorom helyett egy másik szponzort kell választanom.

[00:36:23]Amikor amikor elkezdtél enni, akkor a társaknak jelezted, hogy hú, baj van, vagy vagy teljesen izoláltad magad?

[00:36:33]Ebben nekem egy olyan időpillanat volt, hogy ott úgy éreztem már, hogy senki nem tudna megállítani, és már akkor tudtam szólni, mikor ez a lavina elindult.

[00:36:41]Tehát annyira annyira erőssé vált.

[00:36:41]Van ennek a betegségnek hívjuk, valaki állapot állapotnak vagy képességhiának nevezi.

[00:36:50]Én elfogadom ezt a betegségszót, mert mert ez segített abban, hogy nem a karaterővel állítható meg, amikor már bekerül a szervezetünkbe.

[00:36:58]Tehát, hogy van ennek két aspektusa.

[00:36:59]Az egyik az a fizikai sóvárgás, amitől én nem tudom elcsomagolni, vagy nagyon nagy küzdelem árán tudom félretenni a kaját, ha már elkezdtem.

[00:37:09]Tehát egy falat soha nem elég nekem.

[00:37:12]Ez a fizikai része, de ha ezt kizárom, akkor van egy másik része, amit mentális megszállottságnak nevezünk, ami úgy jelentkezik, hogy folyamatosan egy kis belső motor adja az ötleteket, hogy hm, ide mennék, odamennék, ezt tennék, de jó lenne, ha arra megyek, ott lesz valami.

[00:37:30]Tehát ötletelek, kívánok már fejben dolgokat, már előre elképzelem, hogy de jó lenne enni.

[00:37:36]És ezt a vezérhangyát elcsitítani hát egy idő után nagyon nehéz, ha nem csinálom rendesen a programot, és én ekkor már nem csináltam rendesen a programot, mert úgy éreztem, hogy nem hat semmi az én szorongásomra.

[00:37:49]Tehát elkezdtem kifele hátrálni ebből az egészből.

[00:37:54]Nem volt meg ez a védettségem, nem voltak meg ezek az eszközeim, már nem használtam őket.

[00:37:58]Tehát annyira felhangosodott ez a mentális megszállottság, ez a duruzsolás, kiabált és folytójöttek az ötletek, hogy egyszerűen én én ezt nem tudtam tovább kibírni, tehát hogy hogy túl erőssé vált.

[00:38:12]És úgy éreztem, hogy itt itt már nincs nincs nekem lehetőségem nem nem volt már erőm ellenállni.

[00:38:20]Hogyan találtál vissza az utadra?

[00:38:23]Hát még azn tudtam szólni a társaknak, hogy nagyon rosszul vagyok, nagyon sokat ettem nyilván.

[00:38:30]A testem totál kiakadt ettől, tehát nagyon fájt a hasam, és tehát az tényleg ilyen ledobom a láncot, és evés volt.

[00:38:35]És a társak ott nagyon mellettem álltak, tehát írtak, hívtak, egyébként is szoktak, tehát hogy onnantól kezdve, hogy nekem 7ét és fél hónap volt a lépésmunkám végigmenni, és ezalatt ugye kellett is a a napi háromtársat hívnom, tehát kialakult egy olyan védőháló, hogy ők is keresnek, én is keresem őket, és ők nem mondtak le rólam.

[00:38:57]Tehát nem mondták azt, hogy na jól van, majd ha összeszedted magad, akkor gyere, akkor majd foglalkozunk veled.

[00:39:03]Mint korábban lehet, hogy voltak ilyen segítők a az életemben.

[00:39:08]És ők nem mondtak le rólam, ők tudták, hogy min megyek keresztül, és csak biztosítottak a szeretetükről.

[00:39:12]Mondták, hogy várnak vissza a gyűlésekre, kérdezték, hogy hogy vagyok.

[00:39:16]És ez a szeretetteli támogatás.

[00:39:18]Én jártam így is a gyűlésekre, elmondtam nekik, hogy mind megyek keresztül.

[00:39:24]Elmondtam nekik, hogy a cukrázdában vagy a palatintázóban milyen fejjel néz már rám az eladó, hogy ez te fogod megenni.

[00:39:32]Tehát kihoztam a szégyent a fényre valahogy, hogy el tudjam mondani.

[00:39:36]Ez nekem segített, mert nem tudott így izolálni az étel, hanem valahogy így a a közösségnek a része tudtam maradni.

[00:39:44]És akkor több próbálkozásom volt, hogy én hogyan kapaszkodjak vissza.

[00:39:49]több szponzorral próbáltunk újra együtt dolgozni, de de úgy éreztem, hogy ők így nem tudtak vállalni, vagy így lemondtak rólam, hogy nem nem tudtam még tartani a kereteket.

[00:40:01]És aztán valahogy jött egy olyan szponzor, aki akinél én is megérkeztem ahhoz, hogy oké, csináljuk, és olyan kérdéseket tett föl, amiken korábban nem is gondolkodtam, tehát tudtam kapni új kérdéseket.

[00:40:15]Például a kapcsolataimban, a családommal, a házasságommal kapcsolatban, hogyha neheztelésem volt, vagy akár a testvéreimel, szüleimmel, tehát a nekem legfontosabb körben, hogyha nekem neheztelésem, elégedetlenségem volt, az egy függő sajátosság, hogy nekem nem elég sok minden.

[00:40:33]Nekem nem elég a törődés, a figyelem, a kaja, a pénz, az idő sem elég, és én sem vagyok elég jó magamnak.

[00:40:40]Tehát ezt most már tudom, és azért be tudom állítani reggel az agyam, hogy ez duruzsolni fog, nem kell neki hinnem, de hogy azért időnként ezek a neheztelések, elégedetlenségek elindulnak, hogy hát én annyi mindent beleteszek, nekem több jár.

[00:40:52]És például a mostani szponzorom olyan kérdéseket tudott föltenni, amiben meg tudtam azt vizsgálni, hogy hogy mi lehet még inkább az én részem, hogy mi az, amit én nem úgy csinálok, hogy a többieknek jó legyen.

[00:41:07]Tehát nem a jó kislánságból indultunk, hogy folytsak el mindent és mosolyogjak és csak tegyek a másikért, hanem valami olyan önvizsgálattal, hogy például hogyha én elégedetlen vagyok, és elkezdek mondjuk dühni, vagy csapkodni, mert ebben az időszakban újra visszajöttek ezek a viselkedési formáim, amiket már nem tartottam megfelelően karban, hogy ezzel hogyan ártok.

[00:41:29]És tudod, régen azt gondoltam volna, hogy micsoda, kikérem magamnak, én ártok, hát én vagyok itt a sértett fél.

[00:41:36]Ezt gondoltam volna egóból, de nekem amikor az egóm pöffkedik, akkor akarok én kontrollálni, akarok én, akkor akarok enni még többet, és akkor akarom hát, hogy minden úgy legyen, ahogy nekem kényelmes és kipárnázott.

[00:41:50]És egy olyan alázatot tudtam megtalálni, hogy akkor is meg tudom vizsgálni az én részemet, ha a dolgok nem úgy mennek, ahogy szeretném, ha a másik nem úgy működik, ahogy én szeretném.

[00:42:01]És én akkor is tudtam most állítani a viselkedésemen és meglátni azt, hogy én hogyan ártok.

[00:42:09]Tehát, hogy mondjuk fájdalmat okozok a másiknak, vagy a gyerekeimmel nem olyan figyelemmel vagyok mondjuk azon a napon.

[00:42:15]És onnantól, hogy én vissza tudtam állítani magam, hogy Dóra, a másik úgy viselkedik, ahogy viselkedik.

[00:42:20]Nem vagy a felsőbb ereje, meg nem vagy a az anyukája, hanem a te dolgod az, hogy te jól legyél.

[00:42:29]Tehát lehet, hogy sért vagy fáj, de a lelki egyensúlyodból akkor sem hagyhatod, hogy kibillentsen, és akkor te viselkedsz sértetten, amivel újra ártasz.

[00:42:37]Szóval nem tudom, hogy jól el tudom-e mondani azt.

[00:42:39]Sokkal mélyebben el kellett gondolkodnom azokon a dolgokon, amiken korábban nem, és új dolgok tudtak történni.

[00:42:47]Ettől elkezdtek máshogy viselkedni velem, ami hiányzik most a kaja, hiányzik most a Nem, nem.

[00:42:53]Tehát és ez a csodálatos az egész.

[00:42:54]Igen.

[00:42:57]Olyan, minthogyha a testem emlékezne arra az időszakra, amikor felépülésben éltem.

[00:43:01]Úgy mondjuk, hogy nem felépült voltam, mert ez nem egy sosem egy befejezett folyamat, hanem ha én minden nap megteszem, amit kell, és használom az eszközöket, akkor megkapom az abszinenciát, hogy tiszta maradok ezektől az ételektől.

[00:43:15]És olyan, mintha testem emlékezne erre.

[00:43:17]Én régen képzeld el, hogy azt tudtam elgondolni maximumnak, hogy erőnek erejével és halálos, velejtékes küzdelemmel mindig ki tudom bírni, hogy nem eszek ezekből az ételekből.

[00:43:30]Tehát ez azt jelenti, hogy 100-szor menni a kamera felé és ne menni.

[00:43:34]A szomszédtól kapunk sütit és sírok a szobába, de ne menni.

[00:43:37]Tehát nekem ezt jelentette, ezt tudta már jelenteni az étel ezen a teljesen abnormális szinten.

[00:43:42]Ilyenné vált.

[00:43:45]De ehhez képest, amit a programban és a közösségben megkapok, az az, hogy nem érdekel, hogy nem fáj, hogy nem hiányzik, hogy ez az űr, amit te is említettél, ez a hiány van egy költő, aki úgy mondja, hogy Isten alakú hiány van a lelkemben.

[00:44:01]Ezt most én csak magamra mondom, ezt senkire nem akarom így kinyilatkoztatni.

[00:44:04]Tehát egy felső berővel való kapcsolódás, azt nagyon jól ki tudja tölteni, amire azért is kell vigyázni, mert társok is eshetnek vissza.

[00:44:13]Tehát, hogy nekem a felsőbb berőmmel, ami lehet az én tudattalanom is, vagy tényleg a bizalom a sorsban, olyan kapcsolódást kell napi szinten erősítenem, hogy hogy meg tudjam hallani, hogy mi a helyes, mi a jó út nekem.

[00:44:26]És most nem válaszoltam a kérdésedre, szóval nem hiányzik a kaja.

[00:44:30]Tehát ki tudom tölteni, ki tudja tölteni a az eszközök, a felsőberő közösség, a program, lépésmunka, az irodalmaink.

[00:44:39]Úgyhogy jól vagyok és úgy tudom érezni, hogy jól tudom csinálni a dolgokat.

[00:44:41]De de ugye úgy mondjuk, hogy minden nap abszinensen ébredek, tehát még nem ettem rossz dolgot, de meg kell tartanom ezt, hogy abszinensen is maradjak, és akkor tudok, tehát ezt az egy dolgot le tudom tenni, a kaját, akkor én minden mást megkapok és jól tudok lenni, de ha a kaját fölveszem, akkor minden más elhomályosul, mert ez válik a legerősebbé.

[00:45:04]Fantasztikus volt ez a beszélgetés.

[00:45:06]Nekem nagyon-nagyon sokat adott, sokat adott az a az az őszinteség, az a lelkierő és az az a az az elkötelezettség, ahogy te csinálod ezt a programot.

[00:45:14]És kérlek, zárjuk azzal ezt a beszélgetést, hogy ha valaki magára ismert, hogy problémája van az evéssel, akkor hol kérhet ingyenes segítséget?

[00:45:26]A magyaroa.hu oldalon meg tudja nézni az önsegítő csoportunknak az elérhetőségeit, a gyűléseit.

[00:45:31]el lehet jönni, nem kell előtte beregisztrálni, nem kerül semmibe.

[00:45:37]Sőt, akár online is vannak gyűlések, ha valaki úgy érzi, hogy nem kell, hogy kamerát kapcsoljon, nem kell, hogy mikrofont kapcsoljon, csak érdemes belehallgatni abba, hogy mi az a légkör, amivel mi meg tudjuk tartani egymást, hogy van remény, van segítség, és ott vannak a felépülésben élő társak, akik akikkel így lehet akár találkozni is.

[00:45:58]Köszönöm, hogy itt voltál kedves nézőink.

[00:46:00]Csizmadia dóra dalmát látták, aki egy felépülésben lévő kényszeres ételfüggő, és ő adja a reményt, hogy igenis még az ételfüggésből is fel lehet épülni.

[00:46:11]Köszönöm, hogy itt voltál.

[00:46:13]Köszönöm szépen.