Magyar Hang 40:30

Hegedüs Dániel ügyvéd: gimis koromban már saját dílerem volt – Mindenki függő

drogpolitikafüggőségfelépülésinterjúmagyar hangközélet
Irányultság: KonzervatívKötődés: Független
Hegedüs Dániel ügyvéd: gimis koromban már saját dílerem volt – Mindenki függő
tl;dr

TL;DR

  • A Magyar Hang „Mindenki függő" című műsorában Hegedűs Dániel védőügyvéd beszélget ötéves felépüléséről drogfüggőségből; a beszélgetőtárs, Besztercei Judit maga is programtag.
  • A jogászságban szerinte tabu a függőség: évek óta egyetlen ügyvéddel találkozott a gyűléseken, pedig szerinte sokan érintettek.
  • Nyilvánosságra azért vállalkozott, hogy üzenetet adjon: van kiút – a felépülés már nem szégyen.
  • Kilenc osztály után kezdett használni; a marihuána nála nem a „mindent érezni", hanem a „semmit" élményt adta – gimnáziumi végzősként már saját dílere volt.
  • Sokáig funkcionáló függő volt: dolgozott, keresett, tanult – ez késleltette a segítségkérést.
  • A válása volt a fordulópont: „a felépülésem első napja volt a házasságom utolsó napja."
  • Idén fejezte be a 12 lépéses programot; a negyedik, jellemhibákat feltáró lépést egy évig írta, a kilencedikben a volt feleségétől is kért bocsánatot.
  • Ügyvédként a válóperes ügyeket találja megterhelőbbnek a gyilkossági ügyeknél, és szerinte a jogásztársadalomnak is járna szupervízió.
  • Öt év után is eszébe jut a visszaesés, de biztos benne: egy sör után visszajutna a dealerhez, ezért nem éri meg.
  • Legnagyobb ajándéka a családja: lányát tisztán, józanul vehette kézbe a születésekor.
Részletes összefoglaló megjelenítése

A Magyar Hang „Mindenki függő" című műsorának vendége Hegedűs Dániel ismert védőügyvéd, aki öt éve van felépülésben drogfüggőségből. A beszélgetést a műsor rendszeres szerkesztője, Besztercei Judit vezeti, aki maga is a Narcotics Anonymous 12 lépéses felépülő programjának résztvevője – így a beszélgetés két egymást jól ismerő programtag között zajlik.

A tabu: függőség a jogászságban

Hegedűs elmondta, hogy a problémájáról már évekkel a felépülés előtt tudott, de a valódi szembenézésig hosszú út vezetett. Covid alatt járt először pszichiáterhez, aki ajánlotta neki a gyűléseket – az első, online gyűlés azonban nem szólt neki, és még két évnek kellett eltelnie, mire visszatalált.

A vendég szerint a jogi hivatás különösen ellenséges közeg a sebezhetőség vállalásához:

„Az egyetemen volt egy vicc erről, hogy a jogász előtt két út áll. Az egyik az alkoholizmus, a másik meg járhatatlan." – Hegedűs Dániel *

Meggyőződése, hogy a jogásztársadalom jelentős része küzd valamilyen függőséggel – nem feltétlenül droggal vagy alkohollal, legfeljebb munkafüggőséggel –, de erről szinte soha nem beszélnek. A gyűlésein évek óta egyetlen ügyvéddel találkozott, aki ráadásul nem is maradt a programban. Szerinte ebben a drogfogyasztás hatalmi oldalról történő démonizálása is szerepet játszik: amíg a függőség tabu, addig senki sem meri kimondni magáról, hogy problémája van.

Miért vállalta nyilvánosan?

Hegedűs a felépülése első napjától kezdve transzparensen kezelte a problémáját a családjában, barátai és ismerősei előtt is. A nyilvános beszélgetéshez azért volt hajlandó, mert üzenetet akar küldeni a hivatástársainak: van kiút.

„Amikor már benne vagyok a felépülésben, szerintem az már nem szégyen. Az, hogy előtte miket csinálok, meg hogy viselkedek, meg hogy néztem ki, az inkább szégyelni való." – Hegedűs Dániel *

Hozzátette: az emberek nem hülyék, a közvetlen környezet általában felismeri a problémát – csak éppen a tabuk miatt senki sem meri jelezni a másik felé, hogy baj van. Pedig a segítség felajánlása sem lenne szégyen.

A drogkarrier kezdete: „kapu drog" és a saját díler

A vendég egyetlen szer – a marihuána – függőjeként került a programba. A „kapu drog" elmélettel egyetért: a legtöbb ember nem kokainnal vagy heroinnal kezdi, hanem egy buliban a szájába nyomnak egy spanglit. Ő maga a palettát az ópiátok kivételével végigpróbálta, de neki csak a fű „jött be" – és viszonylag gyorsan függővé vált.

Az első használat kilenc osztály utáni nyáron, egy fesztiválon történt, egy haver haverjától. Az élményt „katartikusnak" nevezte: olyat érzett, amit se előtte, se utána soha. Nála azonban nem a „mindent érezni" típus volt a vonzó, hanem az ellenkezője:

„Az én felfogásomban kétféle drogfüggő létezik. Valaki mindent akar érezni, és valaki meg semmit. A fű nekem megadta azt az élményt, hogy semmit." – Hegedűs Dániel *

A használatának utolsó időszakából mindössze annyi maradt, hogy a teraszon ült az iPadjével, és órákon át megállás nélkül játszott egy játékot – mert nem érzett semmit, és ez neki „tök jó" volt.

A fokozatosság nála így zajlott: buliban kínálják, aztán közösen vesznek, aztán egyedül vesz egyre többet, majd – gimnáziumi végzősként – már saját dílere volt.

„Amikor már van saját dealered, onnantól már nincs megállás." – Hegedűs Dániel *

Funkcionáló függőség: egyetem, család, „tudták, csak nem sejtették"

Hegedűs harmadéves egyetemistaként egyszer otthagyta az egyetemet: hatodszorra buktatták ki egy vizsgán, az indexet a földhöz vágta. Később visszament, és az utolsó másfél évben annyira fegyelmezett volt, hogy tanulás alatt nem szívott – elsőként ment be és utolsóként jött ki az Országgyűlési Könyvtárból, majd hazatérve azonnal rágyújtott.

A szülőkkel kapcsolatban így fogalmazott:

„Ez a tudták, csak nem sejtették." – Hegedűs Dániel *

Amíg teljesített tanulmányi és életviteli szinten, a család nem vett tudomásul semmit; amikor nem teljesített, masszív konfliktusok voltak. Az édesanyja a használat végén már érezte, hogy „valami nem kerek" – ehhez társult, hogy a vendég akkori házassága is válságban volt.

A „funkcionáló függő" csapdája

Hegedűs sokáig jól funkcionált: járt dolgozni, voltak ügyfelei, rendesen keresett, voltak barátai. Épp ezért késlekedett a segítségkérés – az objektív oldal mindig ott volt, hogy „működő élete van". Szerinte ez a függők tipikus önmegtorló logikája: „jól keresek, miért ne ihatnám meg azt a kiváló vörös bort, miért ne szívhatnék föl két csíkot este?"

Elárulta: ha nincs a volt feleségével való konfliktusa, talán ma sem ülne a műsorban felépülőként.

A válás és a felépülés kezdete

„Azt szoktuk mondani a szponzorommal, hogy a felépülésem első napja volt a házasságom utolsó napja." – Hegedűs Dániel *

A programba való bekerülésekor még néhány napig-hétig együtt élt a feleségével, aztán a nő elköltözött, és fél éven át „cikcakk" ment: újra vagy nem újra. Fél éves felépülőként mondta ki a felesége, hogy tényleg vége.

A műsorvezető felhívta a figyelmet a szenvedélybetegségek kapcsolati dinamikájára: amikor a beteg elkezd józanodni, a kapcsolat egyensúlya felborul, és rengeteg kapcsolat ezt nem éli túl. Hegedűs szerint a volt felesége esetleg társfüggő lehetett, aki nem bírta elviselni, hogy a másikat már nem tudja kontrollálni vagy megmenteni. A válást hosszú ideig „igazi életkudarcnak" élte meg – hiába vitte hónapról hónapra a „bilétákat" (medálokat) a feleségének, hogy mutassa, három hónapos felépülő, „és egy buddha vagyok". Ma már őszintén megbarátkozott azzal, hogy jobb, így alakult: megismerte mostani feleségét, és boldog családapa lett.

A 12 lépéses program

A vendég idén év elején fejezte be a 12 lépést, jelenleg „pihenőfázisban" van. A program legmélyebb pontjának a negyedik lépést nevezte meg – az erkölcsi leltárt, amelyben az ember az összes jellemhibáját feltárja. Ő egy évig írta:

„Amikor egy éven keresztül máson sem dolgozom, mint a saját jellemhibáimon, az azért erős. Megszerényedik az ember." – Hegedűs Dániel *

A végén a szponzora kérte, hogy olvassa fel az egészet az elejétől: egy órán át sorolta a jellemhibáit, és rájött: „ez én vagyok". Ugyanakkor hozzátette: attól, hogy valaki felépülő, nem lesz buddha – a jellemhibák ugyanúgy dolgoznak, csak „elérhetőbb" lesz az ember.

A kilencedik lépésben – a jóvátételben – a volt feleségétől is kért bocsánatot. Eleinte ellenállt („miért én tartozom neki jóvátétellel, ő hagyott ott?"), de rájött, hogy az ő viselkedéséért neki kell bocsánatot kérnie. A találkozón a volt feleség is bocsánatot kért tőle – ez „megérintő pillanat" volt, mert a fantáziájában sokkal rosszabb reakcióra számított.

A szponzorával ma is napi szinten telefonál, és a saját keretein belül próbál neki segíteni.

Ügyvédi munka: empátia, kiégés és a hiányzó szupervízió

Hegedűs ügyvédjelöltként olyan irodákban dolgozott, ahol sok kirendelt védői teendőt láttak el – azoknak a terhelteknek az ügyvédeként, akiknek nincs pénzük ügyvédre. Itt találkozott először olyan életekkel, amikre az egyetem nem készítette fel.

Emlékezetes története: a kilencedik kerületi gyermekvédelmi osztálynál egy 15-16 éves, gyerekprostituált lány tanúsegítője volt, akinek az összes haja kihullott, és a striciéig védtette – „az egy csodálatos ember" –, mert szerinte a strici azért adja el őt, „mert szeret". A lány, amikor Hegedűs megpróbálta árnyalni ezt a képet, begőzölt és leköpte.

„Az egyetem az erre nem készít föl. Az, hogy a tankönyvben benne van, hogy mi a BTK tényállás, az nem mondja el azt, hogy milyen egy ilyen kiscsaj mellett ülni." – Hegedűs Dániel *

Vallotta: egy idő után „kiölték belőle az empátiát" – nem az érzés tűnt el, hanem a mentési kényszer: a sokadik gyerekotthonos ügyfél után már nem akarja megmenteni, „tucat tucat" jönnek az esetek. Szerinte ez szomorú, de érthető emberi védekezési mechanizmus. Kivételt a pedofil elkövetők jelentenek: bennük „nulla empátiát" tud mutatni.

A munkát igyekszik az irodaajtó mögött letenni, otthon nem beszél róla – „ezeket nem kell tudniuk" a feleségének és a gyerekének. Szerinte a jogásztársadalomnak is járna szupervízió, önismeret, terápia, ahogy ezt más segítő szakmáknál már felvetették.

Válóperes ügyek – „átélhetőbb, mint egy gyilkosság"

A büntetőjog mellett rengeteg válóperes ügyet visz. Meglepő módon ezeket találja megterhelőbbnek, mint a gyilkossági ügyeket – mert „átélhetőbb": gyakran belelátja a saját életének lehetőségét. Megfigyelése szerint a legtöbb hozzá eljutó házasság akkor válik, amikor a gyerek körülbelül kétéves – akárcsak nála.

A nehézséget az jelenti, hogy az ügyfél akarata „többé-kevésbé szent": ha az apuka azt mondja, hogy az 50 ezer forint gyerektartás elég, vagy az anyuka a „Micimackó agresszív mese" miatt tagadja meg a láthatást, Hegedűsnek ezt professzionálisan kell kezelnie, nem az ügyfél arcába tolva, hogy „figyelj, hülye vagy". Arra, hogy ügyfelei körében mennyire gyakori a szenvedélybetegség, nem szokott rákérdezni – szerinte a tényállás szempontjából nincs jelentősége; csak a túloldal elmondásából derül ki néha, hogy „az én ügyfelem az iszik, meg fűzik, meg cucozik".

A józan élet kihívásai

A vendég elismerte: a visszaesés gondolata „eszébe jut két naponta" – pontosabban viszonylag gyakran. Még öt év után is elgondolkodik, ha a barátai sört nyitnak mellette, vagy gin-tonicot isznak, amit annak idején szeretett.

„Ha meginnék egy sört, utána meginnék még egyet, utána meginnék egy unikumot, és aztán hívnám a dealeremet. Én ebben totálisan biztos vagyok, hogy ez lenne a menet, és az már nem éri meg." – Hegedűs Dániel *

Voltak „kőkemény" helyzetek is az öt év alatt. Egy nehéz munkanap után felhívta a szponzorát, hogy muszáj valamit „tolnia", mert megőrül. A szponzor válasza:

„Tudod, mi lenne akkor? Akkor már két problémád lenne az életben. Egy probléma az még kezelhető, a kettő az már nem." – Hegedűs Dániel szponzora *

A felszabaduló idő: 90 gyűlés 90 nap alatt, és a LEGO

Az elején a felszabaduló szabadidővel nem tudott mit kezdeni: tíz éves rutin volt benne a hazatérés-cigi-terasz-négy óra elvagyás ciklus. Szigorúan betartotta a „90 nap, 90 gyűlés" szabályt, mert tudta: ha egyedül van és „néz ki a fejembe", jönnek a hülye gondolatok. Amikor a 87-edik sorozat hetedik évadát nézte, rájött, hogy ez nem jó irány.

A megoldás a hobbija lett: hatalmas LEGO-rajongó, gyűjti és építi őket. A műsorvezető megjegyezte, hogy a spanglira szánt pénzből elég sok LEGO vehető – a vendég válasza: „Nem, vettem is."

Zárás

A műsorvezető köszönte a vendég őszinteségét, Hegedűs Dániel pedig a felépülés legnagyobb ajándékaként a családját említette: lánya tisztán, józanul történő kézbevétele a születéskor volt számára „a világ legfantasztikusabb élménye" – „a színtiszta szerelem", amelyet tisztán élhetett meg.

⚠️ Értelmezhetetlen vagy bizonytalan szakaszok
  • „ST fesztivál" – az átiratban szereplő fesztiválnév valószínűleg ASR-torzítás; a pontos név nem rekonstruálható biztosan.
  • „besztercei Judit" – a műsorvezető neve az átiratban kisbetűvel, torzítva jelenik meg; a helyes írásmód bizonytalan.
  • „Narkotic Anonymus" – valószínűleg a Narcotics Anonymous torz alakja.
  • „csiksuki" – a kapcsolati bizonytalanság időszakát leíró szó torz alakja, pontos jelentése nem rekonstruálható.
  • „szaszét vagyok" – valószínűleg „szét vagyok szállva" vagy hasonló kifejezés torzítása.
  • „kívest" – a köszönés eleje értelmezhetetlen torz alak.
  • „87. sorozatnak a hetedik évadát" – a számolás az átiratban bizonytalan.
Teljes átirat megjelenítése

[00:00:00]Az én felfogásomban kétféle drogfüggő létezik.

[00:00:02]Valaki mindent akar érezni, és valaki meg semmit.

[00:00:07]A fű nekem megadta azt az élményt, hogy semmit.

[00:00:08]Tehát ez a ez az ülök a ülök a fotelben, és akkor és akkor folyok meg nyomkodom a telefonomat.

[00:00:16]A tehát a a használatom utolsó időszakába gyakorlatilag másból nem állt a az én használatom, mintogy ültem a teraszon az iPademmel, és egy ilyen gyökér játékot játszottam.

[00:00:28]megállás nélkül órákon keresztül.

[00:00:44]Jó napot kívánok.

[00:00:44]Ismét jelentkezik a mindenki függő besztercei Judit vagyok.

[00:00:49]Sokszor hallották már a műsorban, hogy a függőség nem válogat.

[00:00:50]Azt hihetnénk, vagy azzal átadhatnánk magunkat, hogy kizárólag azok az emberek a szenvedélybetegek, akik mondjuk a parkainkban dizajner drogokat fogyasztanak, de ez nem így van.

[00:01:02]Szenvedélybetegek között megtalálhatóak orvosok, tanárok és ügyvédek is.

[00:01:04]A mai meghívásunkat elfogadta dr.

[00:01:08]Hegedűs Dániel, aki nem más, mint egy ismert védőügyvéd.

[00:01:13]Köszöntelek, Dani.

[00:01:13]Ötödik Köszönöm kívest.

[00:01:16]ötödik éve vagy a felépülésben, éppen öt éve tetted le a szereket.

[00:01:22]Nagyon köszönöm, hogy elfogadtad a meghívásunkat.

[00:01:25]Köszönöm a lehetőséget.

[00:01:27]Én úgy vettem észre, hogy nem kellett nagyon rábeszélni arra, hogy gyere és hogy beszélj arról, hogy hogy mind mentél keresztül az elmúlt években.

[00:01:37]Ez így van.

[00:01:37]Nagyon örülök neki.

[00:01:37]Mi ismerjük egymást, mert ugye járunk mind a ketten Narkotic Anonymusba és 12 lépéses fellépülő csoportokba.

[00:01:45]Ez talán nem titok.

[00:01:51]Öt éve kezdted el a munkát magadon.

[00:01:55]Hogyan vetted észre, hogy neked mégis segítségre van szükséged?

[00:02:00]Fú, kezdjük a legelejétől.

[00:02:02]Akkor kezdjük a legelején.

[00:02:05]Hát az, hogy problémával küzködök, az az öt évnél sokkal régebben régebben lett számomra teljesen egyértelmű.

[00:02:12]Pont ma idéztem föl, egy egy barátom kérdezte, én még a covid alatt egyszer elmentem egy pszichiáterhez, mert éreztem, hogy valami valami nem jó.

[00:02:24]És akkor ő ajánlotta a a az En, hogy látogassak meg egy ilyen gyűlést.

[00:02:27]És akkor elmentem, de hát tudod, első gyűlés covid is volt, online is volt, személytelen is volt.

[00:02:33]Hát mondom, ezt nem nem.

[00:02:35]Tehát itt ilyen fura emberek beszélnek a fura dolgokról és és nem nem jött be és kellett még egy jó jó két év amíg amíg amíg visszataláltam de szerintem amúgy a függőségemnek felismerése még annál is régebbi tehát azért annyi tudatosság volt bennem mindig hogy tudjam hogy ez probléma és ezzel majd egyszer kell valamit kezdeni.

[00:02:57]Csak hát az egyszer az az nem nem akkor jön el, amikor kéne, hanem amikor Na most a te berkeidben, vagy a te hivatásod berkeiben, én nem is tudom, mi volt-e valaha olyan, hogy hogy egy egy praktizáló jogvégzett ember így föltárja a esendőségét, vagy az emberségét.

[00:03:18]Szóval ott azért nagyon nagyon megvan az álca, és nagyon megvan az, hogy hogy mutatnunk kell, hogy mi nagyon kemények vagyunk és nagyon magabiztosak és nagyon sebezhetetlenek.

[00:03:31]Az egyetemen volt egy volt egy vicc erről, hogy a jogász előtt két út áll.

[00:03:36]Az egyik az alkoholizmus, a másik meg járhatatlan.

[00:03:41]Nyilván ez nem egy reprezentatív mondás részemről, de de én biztos vagyok benne, hogy a a jógásztársadalomnak egy jó része küzd valamilyen valamilyen függőséggel.

[00:03:51]Nem is feltétlenül drog vagy alkohol, de hát ha más nem a munkafüggőséggel, biztos, hogy biztos, hogy a legjobb legtöbb jogász ügyvéd bíró ügyész küzd.

[00:04:02]És igen, tehát nagyon nehéz erről beszélni, mert mert tehát a mi szakmánk vagy a mi hivatásunkban ez ez ilyen ez ilyen nógózóna, hogy erről így erről így beszéljünk, vagy vagy megéljük.

[00:04:11]Tehát nagyon érdekes, hogy a tehát a gyűléseken azért nagyon sokféle ember van.

[00:04:18]Igen.

[00:04:19]Ügyvéddel egyszer találkoztam szerintem, és ő sem maradt meg a a programban.

[00:04:25]Szóval ide is művészek jönnek, tehát úgymond komoly ember az nem beszél a saját sebezhetőségéről.

[00:04:33]Legalábbis azért tartja magát még még még ez a ez a tabú téma Magyarországon, de talán ez ez tud majd változni.

[00:04:47]Hát nem sokat segít rajta a a drogokhoz való hozzáállás a a hatalom oldaláról.

[00:04:54]Tehát én azt gondolom, hogy amíg így démonizálva van a a drogfogyasztás, vagy vagy bármilyen függőség, addig addig nem nagyon lesznek ebben ebben így kinyilatkoztatások, hogy akkor nekem ebből problémám van.

[00:05:11]Nekem ez a meglátásom.

[00:05:14]Miért döntötted úgy mégis, hogy hogy ezt vállalod egy ilyen nagy grémium előtt?

[00:05:19]Nézd, én egyrészt soha nem csináltam ebből titkot, tehát én a felépülésem első napjától viszonylag transzparensen kezelem családban is, barátok között is, ismerősök között is, hogy nekem van ez a problémám.

[00:05:32]A másik, ami miatt én amúgy fontosnak tartom, hogy tehát magát a a hivatásunk felé egy ilyen egy ilyen jelzés, hogy hogy van van kiút.

[00:05:41]Tehát, hogy hogy tényleg azt gondolom, hogy sokan küzdünk az ügyvédségből, de akár a jogásztársadalomból különböző függőségekkel.

[00:05:50]És és hogy ez nem tabu, tehát hogy ezt nem szabad szerintem tabúént kezelni, hanem tehát meg lehet élni a a saját esendőségünket a a mindennapokban, és és van kiut abból a az életből, amit amit eddig eddig éltem.

[00:06:05]Hát öt évvel ezelőtt így éltem.

[00:06:05]Hát igen, mertogy mert hogy a csendből meg a titokzatosságból nem lehet felépülni vagy segítséget kérni.

[00:06:13]Nem.

[00:06:13]Tehát amíg ezt titokként kezeled akár a családodon belül, akár a a kollégáid előtt nyilván, tehát amúgy az egy másik dolog, hogy az emberek nem hülyék szerintem.

[00:06:22]Tehát hogy Igen.

[00:06:24]Tehát hogy nagyon vaknak kell ahhoz lenni, hogy hogy a közvetlen környezeted ne ismerje fel, hogy neked problémád van.

[00:06:30]Csak itt megint szerintem előjönnek azok a tabuk, hogy hogy hogy nyilván a a környezeted sem fog feléd jelzést tenni, hogy te figyelj Pisti, tehát látom, hogy 20 perceket tölteszel a budinn nap közben, hogy fölszívja a csíkokat és utána így jössz ki a a WC-ről.

[00:06:45]Tehát nincs valami probléma.

[00:06:47]Tehát amíg ezt amíg ezt is tabuként kezeljük, tehát a a segítségnek akár a felajánlását, szerintem az is az is nehezíti a helyzetet.

[00:06:55]Igen, ezt visszajelezni is nagyon nehéz, és nagyon ne nagyon nagy tabu ezt visszajelezni is.

[00:07:02]Pedig pedig lehet, hogy nem kellene annak lennie.

[00:07:05]Te is megélted azt, hogy ha megkérdezhetem, hogy akár a munkahelyeden sem voltál teljesen józan.

[00:07:15]Volt olyan, volt olyan.

[00:07:16]No, de említetted, hogy a kollégáid előtt is vállalod a fellépülésedet.

[00:07:22]Ezt ők például fogadják?

[00:07:24]Hát azért a közvetlen kollégáim azok mondjuk nem is feltétlenül barátok, de tehát van olyan közeli munkakapcsolatunk, akár a mostani kollégákkal, akikkel együtt dolgozom, akár a volt kollégáimmal szemben.

[00:07:34]Tehát velük velük megvan az a viszony, hogy ez nem nem lehet tabú, de mondjuk az egy másik dolog, hogy nyilván a a tárgyalóban nem állok föl, hogy sziasztok, én vagyok itt a drogfüggő.

[00:07:50]De én ebből nem csináltam problémát, mert mert szerintem tehát amikor már benne vagyok a felépülésben, szerintem az már nem szégyen.

[00:07:57]Az, hogy előtte miket csinálok, meg hogy viselkedek, meg hogy néztem ki, az inkább szégyelni való.

[00:08:08]Igen.

[00:08:08]Viszont az is a szerves részünket képes.

[00:08:11]Az hogyne.

[00:08:11]Tehát pont egy pont egy pár hete, amikor volt a szülinapom, úgy előkerestem a a felépülési szülinapot.

[00:08:18]Felépül Igen.

[00:08:18]A felépülési szülinapom.

[00:08:20]Előkerestem az utolsó olyan képet magamról, ahol ahol még be voltam mindenezve.

[00:08:26]Hát borzasztóan néztem ki, tehát hogy fú, nagyon nagyon erős volt.

[00:08:30]Én magamra se ismertem.

[00:08:33]Te tulajdonképpen egyetlen egy kábítószernek voltál a nagy rajongója, amelyről mai napig is azért még előfordul a médiában vita, hogy hát drognak számít-e vagy sem, vagy hogy úgymond kemény drognak számít-e vagy sem.

[00:08:50]És nagyon jó, hogy itt vagy, mert neked erről egy nagyon sarkos véleményed van, meg hogy rá lehet-e szokni, ugye mindig elhangzik, hogy hát a fűre nem lehet rászokni.

[00:08:59]Ehhez képest itt vagy te, aki végülis ezzel kerültél ebbe a felépülésbe.

[00:09:05]Igen.

[00:09:07]Ugye van ez a ilyen hülye mondás, hogy aki nem szúrta a pocsolyából, az nem is igazi drogos.

[00:09:13]Igen.

[00:09:14]Ezt ezt azért így vitatom.

[00:09:14]Tehát hogy hogy ugye a fűre azt szokták mondani, hogy kapudróg vagy könnyű drog.

[00:09:24]A kapu drog részét azt azzal azzal egyet tudok érteni, mert mert azért személyes tapasztalat, tehát azért a legtöbb ember nem a nem a kokainnal meg a heroinnal meg az LSD-vel kezdi a a drogos pályafutását, hanem mit tudom én, egy bulibal szájába nyomnak egy spanglit, hogy akkor gyere, jó lesz.

[00:09:44]Valaki nyilván túllép ezen és és elkezd más felé kacsingatni.

[00:09:47]Tehát én is azért nagyjából a palettát azt azt kipróbáltam.

[00:09:51]Tehát az ópiátokkat leszámítva én azért végigpróbáltam mindent, de nekem semmi más nem nagyon jött be.

[00:09:57]Ö és én viszonylag gyorsan lettem amúgy ennek ennek függő ennek a ennek a szernek.

[00:10:10]Tehát ugye az első használat az meghatározó élmény.

[00:10:12]Az Hány éves voltál?

[00:10:13]Mesélj a legelsőről.

[00:10:17]Kilencedik utáni nyáron ST fesztivál.

[00:10:23]Sátorhely.

[00:10:24]Akkor egy haveromnak a haverjánál volt fű, és akkor hát nekem is mondta, hogy gyere, jó lesz, próbáld ki.

[00:10:30]És akkor a tehát az első élmény az ilyen katartikus volt.

[00:10:35]Komolyan?

[00:10:35]Nekem nagyon.

[00:10:36]Koman.

[00:10:36]Tehát akkor nem volt benned semmiféle ellenállás?

[00:10:37]Nem, nem, nem.

[00:10:37]Én nem nem vagyok, nem voltam soha az ellenállós típus.

[00:10:43]Tehát nekem a piát is gyorsan le lehetett nyomni a torkomon, hogy gyere, jó lesz.

[00:10:50]Nekem az első élmény az fantasztikus volt, tehát hogy hogy olyat se előtte és amúgy szerintem se utána nem éreztem.

[00:10:57]Szóval akkor hazataláltál velem?

[00:10:59]Azt nagyon azt nagyon sajnos viszonylag gyorsan.

[00:11:01]Tehát ugye az én felfogásomban kétféle drogfüggű létezik.

[00:11:09]Valaki mindent akar érezni, és valaki meg semmit.

[00:11:13]A fű nekem megadta azt az élményt, hogy semmit.

[00:11:15]Tehát ez a ez az ülök a ülök a fotelben, és akkor és akkor folyok meg nyomkodom a telefonomat.

[00:11:22]A tehát a a használatom utolsó időszakába gyakorlatilag másból nem állt a az én használatom, mintogy ültem a teraszon az iPademmel és egy ilyen gyökér játékot játszottam megállás nélkül órákon keresztül, és és nem kellett foglalkozni semmivel már, mert nem éreztem semmit.

[00:11:43]Tök jó volt.

[00:11:47]Úgyhogy igen, nekem nagyon gyorsan betalált és és viszonylag hát nyilván tehát itt van egy fokozatosság, hogy tudod akkor a buliba akkor a haver megkínál, akkor a haverról együtt veszünk, akkor jó, akkor elmegyek én is venni, és akkor veszek egyre többet, egyre többet, akkor hirtelen lesz nekem is saját dealerem, és akkor a és amikor már van saját dealered, onnantól már onnantól már nincs megállás.

[00:12:10]És hát szerintem már már végzős voltam gimiben, amikor már volt saját dealerem.

[00:12:18]Az igen.

[00:12:19]Tehát akkor te az egyetemet mindent így toltál végig, hogy közben ment a szívogatás.

[00:12:24]Igen.

[00:12:26]Igen.

[00:12:27]Ez azért számomra csodálatra méltósá, bocsánat.

[00:12:29]Tehát tehát hogy úgy mellette tényleg tanulni, meg egy komoly egzisztenciára szerttenni, nem is tudom, hogy ezt hogy lehet megcsinálni.

[00:12:39]Ez én sokat gondolkodtam, hogy őszinte legyek.

[00:12:43]A sztori az hozzátartozik, tehát én én harmadéves voltam az egyetemen, amikor én ott hagytam egyszer az egyetemet.

[00:12:49]Ühüm.

[00:12:49]Mert mindegy, volt egy vizsga, amin az istennek nem bírtam átmenni.

[00:12:53]És már hatodszorra vágtak ki, és akkor fogtam az indexet, így hozzávágtam a földhez, hogy én ide soha többet be nem teszem a lábamat.

[00:13:04]De aztán aztán visszamentem, és az első, tehát a mielőtt ott hagytam a sulit, akkor azért hát azért standupoltam vizsgán, tehát kettes hármasokkal így át átcsúszogattam.

[00:13:18]Tehát annyi eszem mindig volt, hogy azt amit azt ami azt ami kell, azt azt azt tudjam.

[00:13:25]És amikor visszamentem az egyetemre, akkor akkor azért belecsaptam, és tehát nekem annyi önfegyelmem volt, hogy hogy tanulás alatt nem volt nem volt szívás.

[00:13:36]Tehát amikor tehát amikor az utolsó másfél évem az egyetemen velem nyitott a a könyvtár és velem zárt a könyvtár.

[00:13:43]Tehát én elsőnek mentem be és utolsónak hagytam el a az országgyűlési könyvtárat.

[00:13:46]Kijöttem, hazaértem és rögtönertél egyet abban a pillanatban.

[00:13:52]Egyébként a családod tudták-e, hogy mi a kis bűnös passziód, vagy sem?

[00:14:00]Ez a tudták, csak nem sejtették.

[00:14:02]Tudták, csak nem akarták tudni.

[00:14:04]Igen.

[00:14:04]Igen.

[00:14:09]Nem tudom, más közeg, tehát amiben ők szocializálódtak.

[00:14:12]Nem, nem tudom, hogy ezt mennyire vették.

[00:14:14]vagy úgy voltak vele, hogy amíg teljesít, addig vagy vagy nem tudjuk, hogy hogy van.

[00:14:19]Hát ugye volt ebben egy törés, mert ugye volt egy időszak, amikor nem teljesítettem, akkor ugye akkor ugye voltak azért elég masszív konfliktusaim a a szüleimmel, de amikor visszamentem az egyetemre, és látták, hogy rendeztem a soraimat, legalábbis tanulmányi meg meg életviteli szinten, szerintem azt nem tudom, tehát erről amúgy nem kérdeztem őket, hogy ők ezt hogy élték meg, vagy lehet, hogy ezután megkérdezem őket.

[00:14:51]De ők szerintem valahogy úgy gondolták, hogy amíg amíg rendben van minden, addig addig addig ezt nem kell így így tudomásul venni.

[00:14:58]Aztán amúgy érdekes, de a tehát a használat végén ö anyukám már érezte, hogy valami nincs nincs rendben.

[00:15:07]Ö és akkor amikor elmondtam nekik, hogy vagy hát járok csoportba is, hogy lehet, hogy drogfüggő vagyok, akkor mondta, hogy hogy hát a az utolsó időszakban már érezte, hogy valami nem kerek hozzáteszem.

[00:15:19]Tehát ebben azt ír hozzájárult az, hogy hogy azt is észrevette, mint kiváló anyuka, hogy hogy a feleségem, az akkori feleségemmel sem kerek minden.

[00:15:30]És akkor a kettő így összejött.

[00:15:31]Nem tudom, hogy el tudta-e ő fejben választani, hogy akkor ez most drog, vagy a volt feleségem.

[00:15:37]azt érezte, hogy valami nincs rendben.

[00:15:38]De sokáig viszont úgy voltál, hogy rendben van az életed.

[00:15:44]Tehát mikortól kezdve fogalmaztad ezt meg magadnak, hogy ez már azért csak nem oké?

[00:15:55]Ez érdekes, mert tehát én tök jól elfunkcionáltam.

[00:16:00]Igen.

[00:16:00]Tehát ö végül is bejártam dolgozni.

[00:16:03]volt voltak ügyfeleim, kerestem rendesen pénzt, volt egy nyilván a végén már annyira nem jól funkcionáló házasságom, voltak barátaim.

[00:16:15]Tehát ha így egy még külső szemlélőként magamra néztem volna, lehet, hogy azt mondtam volna, hogy amúgy egy funkcionáló ember vagyok.

[00:16:22]Igen.

[00:16:22]Tehát elszámolással magadnak tartoztál.

[00:16:25]És pont pont emiatt nem jött meg nagyon sokáig az, hogy hogy amellett, hogy tudom, hogy probléma van, kérek is segítséget, mert mert az objektív oldalon ott volt, hogy hát egy funkcionáló életem van.

[00:16:37]Igen.

[00:16:37]És a függők nagyon sokáig azzal láthatják magukat, hogy ezt megérdemlem, miért ne csinálnám, hogyha meg hogyha ez jár nekem, más is csinálja, jó az életem, akkor ez miért is ne?

[00:16:49]Hát ugye tehát abban a társadalmi közegben vagy vagy hogy mondjam, tehát akit nem pocsolyából szúrják, tehát ez a nagyon éles elválasztás.

[00:17:01]Igen.

[00:17:01]Tehát azt azt nehéz föl szerintem legalábbis nehéz fölismerni, hogy hogy probléma van, mert mert tényleg azt látod, hogy van egy működő van egy működő életed.

[00:17:10]Este miért ne csinálhatnék egy cigét, miért nem szíhatnék föl két csíkot, miért ne ihhatnám meg azt a kiváló vörös bort, amit most vettem a a boltba, hiszen jól keresek, miért ne vehetném meg?

[00:17:20]És akkor elszülcsölgettem, és akkor tök jó.

[00:17:21]És hogy mi a probléma?

[00:17:26]Nehéz, nehé nehéz odáig eljutni.

[00:17:26]És tehát hogyha ha nincs a volt feleségemmel való konfliktusom, akkor lehet, hogy én se ülök ma itt.

[00:17:37]Tulajdonképpen többször is említetted, hogy volt egy egy számodra meghatározó kapcsolatod, ami sajnos nem jól sikerült, de hogy közben felismerted azt, hogy segítségre van szükséged.

[00:17:51]Csak annyi, amely ami a nézőkre tartozik.

[00:17:57]Mégis mi történt?

[00:17:59]Te amikor elváltál, akkor lettél felépülő.

[00:18:04]Azt szoktuk mondani a szponzorommal, hogy hogy a felépülésem első napja volt a házasságom utolsó napja.

[00:18:10]Hm.

[00:18:10]Ö ez így abban a formában igaz, hogy tehát amikor én beérkeztem a programba, akkor még egy a felépülő programba Igen.

[00:18:20]Felépülő programba, bocsánat.

[00:18:23]Tehát akkor még együtt éltem egy egy-két hétig a feleségemmel.

[00:18:27]Ühüm.

[00:18:27]Se, tehát pár napig nem tudom, nagyon rövid ideig.

[00:18:31]És aztán ő elköltözött és tudod, volt fél évig egy ilyen egy ilyen csiksuki, hogy akkor most akkor újra vagy ne újra, és akkor most mi legyen, hogy legyen?

[00:18:44]Úgyhogy a a felépülésem első időszaka az duplán is nehéz volt, mert egyrészt hát azért én szenvedtem, nem szerencsére nem sokáig, meg nem erősen a az elvonásokkal, de emellett még szenvedtem azzal, hogy a na most akkor a feleségem az akkor most a feleségem még vagy nem a feleségem és akkor és akkor most hogy is állunk vele?

[00:19:07]Az egy az egy kemény félég volt.

[00:19:07]És akkor fél éves felépülő voltam, amikor amikor azt mondta, hogy akkor akkor most már tényleg nem.

[00:19:16]Azért forszírozom ezt, mert a szenvedélybetegségnek van egy kapcsolati dinamikája, és aztán amikor a szenvedélybeteg elkezd felépülni, vagy józan életet élni, akkor teljesen megváltozik a kapcsolati dinamika, és rengeteg kapcsolat ezt nem is éli túl.

[00:19:34]Te is ékes példa vagy erre.

[00:19:34]Én is ékes példa vagyok erre.

[00:19:39]Gyakorlatilag nálatok is ez történt, hogy elkezdtél változni.

[00:19:46]Hát egyrészt én is elkezdtem változni.

[00:19:50]Nyilván akkor megvolt bennem az a hajlandóság, hogy hogy helyre tegyem a házasságomat.

[00:19:54]Így utólag visszatekintve jobb, hogy nem így történt.

[00:19:57]Ö de a volt feleségem is szerintem máshogy kezdett el viszonyulni hozzám, meg hát az egész az egész szituációhoz.

[00:20:07]És nyilván ez az én gondolatom, de hogy hogy ő azt a azt a sérelmet, amit én okoztam neki a a használatom alatt a a kapcsolatunkban, azon nem tett nem tudta már túltenni magát.

[00:20:23]Tehát hiába hiába kerültem én a felépülés útjára, hiába hónapról hónapra vittem neki a bilétákat, hogy nézd meg, most már három hónapos vagyok, és most már helyre jött az életem, és egy budha vagyok.

[00:20:39]Jobb, hogy így alakult.

[00:20:39]Én én én tök őszintén most már úgy gondolom, és meg is barátkoztam ezzel a gondolattal.

[00:20:47]Tehát ez sokáig nehéz volt.

[00:20:51]Tehát a vál, tehát én a válást azt azt ilyen elképesztő kudarcnak éltem meg, tehát egy ilyen igazi élet kudarcnak, hogy hogy hogy volt egy ember, akit akit nagyon szerettem, akivel együtt terveztem a a az életemet.

[00:21:07]Az egy más kérdés, hogy vajon ebben mennyi mennyi szerepe volt annak, hogy egy ilyen delíriumos állapotban éltem le a a házasságunkat.

[00:21:17]De de az, hogy végül így alakult, abban a pillanatban én kudarcnak éltem meg, és sokáig is kudarcnak éltem meg.

[00:21:24]Aztán hál istennek megismerkedtem a feleségemmel, és és azóta már minden minden boldog családapa vagy.

[00:21:31]Boldog családapa vagyok.

[00:21:31]Igen.

[00:21:32]Bold.

[00:21:35]Igen, ez a, amit említettem, ez a kapcsolati dinamika, ez nagyon nagyon meg tud változni, és sokszor bebizonyosodik az, hogy a másik fél is gyakorlatilag egy függő személyiség, egy társfüggő, aki aki aki nem bírja elviselni azt, hogy a másikat már akár nem is tudja kontrollálni, vagy vagy vagy megmenteni, vagy megmenteni.

[00:21:57]Megmenteni és kontrollálni.

[00:21:59]Igen, igen.

[00:22:03]Lehet, hogy ez is benne volt.

[00:22:06]Elesett kis drogost, azt úgy jó fölkarolni.

[00:22:09]Igen.

[00:22:12]Szóval öt évvel ezelőtt megjelentél egy gyűlésen, és hát minden megváltozott.

[00:22:20]Egy kicsit menjünk át a napos oldalra.

[00:22:25]Gyakorlatilag te a felépülésben abszolút újra tudtad magad húzni, és lehet azt mondani, hogy te egy sikertörténet lettél, tehát hogy az életed egy abszolút sikeres sikeres sztori lett.

[00:22:40]Hogyha megkérdeznem tőled, hogy mit kaptál ettől az egésztől, akkor akkor úgy mi ugrik be először?

[00:22:46]Család.

[00:22:49]Tehát a tehát az, hogy én én én tisztán tudtam kezembe fogni a lányomat, amikor megszületett, az a világ legfantasztikusabb élménye volt.

[00:23:02]Tehát az egy ilyen visszaadhatatlan, tehát próbáltam megfogalmazni, hogy hogy mit éreztem abban a pillanatban, és a szerelem, tehát ez a ez a színtiszta szerelem.

[00:23:11]És az, hogy ezt meg tudtam élni tisztán, számomra ez a legnagyobb ajándék, amit amit kaptam, az, hogy én idén fejeztem be a 12 lépést.

[00:23:22]Most év elején, év elején fejeztük be, még nem kezdtem újra, meg nem írok hagyományokat, meg semmit.

[00:23:29]Most éppen a pihenőfázisban vagyok.

[00:23:34]Tehát az, hogy az, hogy végig tudtam tekinteni a a az életemen meg meg magamon, az egy nagyon jó lecke volt.

[00:23:41]Tehát nem tudom milyen lépésekről lehet így természetesen csináljunk kedvet nyilván.

[00:23:49]Persze.

[00:23:50]Jó, tehát tehát ugye a 12 lépéses programnak hívják a a az ernát, amibe amibe járunk.

[00:23:57]És különböző hát mondjuk ilyen önismereti témákon kell így végigmenni.

[00:24:03]És akkor vannak ilyen nagyon mérföldkő típusú lépések.

[00:24:07]Van a negyedik lépés, amikor erkölcsi látárt készítünk magunkról.

[00:24:10]Azt én egy évig írtam.

[00:24:14]Hm.

[00:24:15]Tehát az összes és a tehát a negyedik lépésnek az a lényege, hogy az összes jellemhibámat megpróbálom feltárni, és amikor egy éven keresztül máson sem dolgozom, mint a saját jellemhibáimon, az azért erős.

[00:24:28]Igen.

[00:24:28]Megszerényedik az ember.

[00:24:28]Az igen.

[00:24:31]Meg főleg amikor amikor végeztünk és akkor mondta a szponzorom, hogy na akkor olvasd föl az elejétől az egészet.

[00:24:38]Igen.

[00:24:38]És tudod, így egy órán keresztül csak így soroltam soroltam a jellemhibáimat, és úristen, basszus, ez én vagyok.

[00:24:49]Ja.

[00:24:49]Úgyhogy úgyhogy nagyon mértékes, önismereti folyamat.

[00:24:58]Én abban hiszek, hogy hogy attól, hogy felépülés vagyunk, nem leszünk budhák.

[00:25:02]Persze.

[00:25:03]Tehát, hogy a jellemhibáim ugyanúgy dolgoznak, tehát hogy nem lettem sokkal jobb ember.

[00:25:07]Egy picit lehet egy pont annyira, hogy hogy de elérhetőbb lettél.

[00:25:15]Igen, igen.

[00:25:18]Úgyhogy én ezzel és hogy visszatérve a egy nagyon picit a volt feleségem kilencedik lépésben ugye jóvá tét nyújtunk a azoknak, akik azoknak, akiket akiknek én ártottam.

[00:25:31]És tudod így í ugye az volt bennem a a az elején, hogy én miért tartozom neki jó vátétellel?

[00:25:39]Tehát ő vált el tőlem, ő akart elválni, ő hagyott ott a a az út szélén, és rájöttem arra, hogy ez nem az én dolgom.

[00:25:47]Tehát, hogy ha valamivel, ha neki vannak ezzel kapcsolatban jóvá tennivalói, azt majd ő megteszi.

[00:25:55]Tehát nekem azért kell bocsánatot kérnem, mert mert mert én ahogy viselkedtem.

[00:26:00]És amikor mindegy milyen körülmények között találkoztunk, mondtam neki, hogy szeretnék tőled bocsánatot kérni azért, amit azért, amit a házasságunk alatt így így elkövettem ellened.

[00:26:15]És ő is bocsánatot kért.

[00:26:15]És ez nekem egy annyira egy ilyen egy ilyen egy ilyen megérintő pillanat volt, hogy hogy az amit én gondoltam, hogy ő majd biztos úgy úgy fog reagálni, hogy igen, te vagy rohadt szemét és izé, amire nyilván teljesen alaptalan, mert amúgy nem ilyen személyiség, aki aki így reagálna, de tudod a fantáziamban ez így megjelent.

[00:26:34]És amikor bocsánatot kért, ez egy ilyen csodás dolog volt.

[00:26:37]Úgyhogy én én nagyon jól élem meg a felépülésemet, és van szponzoráltam, tehát akivel így így rendszeresen hát gyakorlatilag napi szinten telefonálunk és az összes kis ügyes bajos dolgát ismerem és a saját saját kereteim belül próbálok neki neki segíteni.

[00:26:59]És mi újság van a nehéz érzésekkel?

[00:26:59]Vagy például beszéljünk arról, hogy azért te, mint ügyvéd, nagyon-nagyon horror sztorikban is szerepelsz, vagy vagy például véd védelmet elvállalsz.

[00:27:14]Sosem fordult meg a fejedben, hogy ez annyira borzasztó és annyira brutális, hogy most te jó lenne egyet tekerni, vagy vagy nehéz ezt feldolgozni, és nem lehet ezt józanésszel felfogni.

[00:27:30]Ugyan tehát a amikor jelöl onnan kezdem, tehát amikor jelölt voltam, tehát ügyvédjelölt voltam, olyan irodákban dolgoztam, ahol ahol nagyon sok kirendelt kirendelt védői tevékenységet láttunk el.

[00:27:43]Tehát az a azok azok az emberek azok a terheltek, akik akiknek nincs pénzük ügyvédre.

[00:27:49]Hát igen, gyakorlatilag egy ilyen alsó alsó kategóriás, nem úgy, tehát hogy nem alsó kategó, hogy mondjam ezt?

[00:28:01]Hát akinek nincs pénze ügyvé, akinek nincs pénze ügyvédre.

[00:28:03]Igen.

[00:28:03]Tehát akkor maradjunk ennyiben.

[00:28:04]És ott azért vannak vannak erős erős történetek.

[00:28:10]Tehát azt soha nem felejtem el, amikor a itt a pont innen nem messze a kilencedik kerületnél van a gyermekvédelmi osztály, és ott egy tanú egy fiatal 15-6 éves kiscsajnak nem védője voltam, hanem tanú tanúsegítő és és már nem volt haja, tehát így kihullott a a az összes haja, meg ilyen ilyen rühes, tehát ilyen nagyon szarul nézett ki szegény.

[00:28:35]Ö volt gyerekprosti és és körmes szakadtáig védte a striciét, hogy az egy csodálatos ember.

[00:28:43]Tehát az, hogy engem elad fűnek, fának, az azért van, mert szeret.

[00:28:48]És így próbáltam neki elmondani, hogy nem biztos, hogy ez így van.

[00:28:52]És akkor annyira annyira begőzölt a kisgy leköpött, hogy hogy én mit képzelek, hogy ő a az ő élete szerelméről így beszélek.

[00:29:03]Nehéz volt tehát, hogy az eleje az nagyon nehéz volt, amikor először találkozom ilyen ilyen embereknek a az életével.

[00:29:11]Tehát az egyetem az erre nem készít föl.

[00:29:13]Tehát az, hogy a tankönyvben benne van, hogy mi a BTK tényeles, tehát az az nem mondja el azt, hogy milyen egy ilyen kiscsaj mellett ülni, vagy milyen egy milyen egy egy gyilkosnak a a a nem mondom, hogy a lelkét simogatni, de valahogy úgy a szemébe nézni akar.

[00:29:30]szemébe nézni, vagy vagy egy minimális empátiát mutatni felé, hogy hogy megtalálni azt, hogy miben tudok én neki segíteni.

[00:29:43]Fú, az nagyon nehéz nehéz volt az elején, és tudod, egy egy idő után kiölték belőlem ezt a ezt az empátiát.

[00:29:50]Komolyan?

[00:29:50]Ezt így ki mered jelenteni?

[00:29:52]Igen.

[00:29:52]Tehát amikor a hát majdnem a tehát ilyen századik gyerekotthonos kisrácnak a a a védelmét látom el.

[00:30:06]De hát közben meg az az egyik sava borsa, az empátia, nem?

[00:30:09]Így az életünknek akár.

[00:30:14]Tehát az, hogy tehát az, hogy hogy viszonyulok a a az ügyfélhez, a terhelthez az ügy az ügyfél felé mutatok empátiát, mert mert valahonnan jött, valamiért azt megcsinálta.

[00:30:33]Nyilván vannak olyanok, akivel semmi.

[00:30:35]Tehát, hogy azért én találkoztam olyan pedókkal, akik vagy pedofil elkövetőkkel, akikben nulla empátiát tudok mutatni, tehát hogy hú, persze, na hagyjuk is.

[00:30:47]De amikor a nem tudom, de nem, tehát hogy a sokadiknál már nincs nincs meg az az érzés, hogy meg akarom menteni inkább a tehát nem is az empátia hiáját mondanám, hanem az, hogy hogy nem akarom megmenteni.

[00:31:01]Tehát nem akarom a kihallgatás után megfogni a kezét és elvinni mit tudom én rehabra vagy vagy vissza a gyerekotthonba, hanem tucat tucat.

[00:31:16]Ez ez szomorú az, de közben meg valahol érthető emberi védekezési mechanizmus, nem?

[00:31:23]Igen.

[00:31:23]Tehát a az, hogy tehát én igyekszem úgy hozzáállni a munkámhoz, hogy hogy amikor én így rázárom az irodára az ajtót, akkor én leteszem a munkát.

[00:31:30]Tehát nem nagyon, sőt nagyon nem szeretem hazavinni a a munkát.

[00:31:35]Tehát akár fizikailag, tehát hogy otthon otthon pötyögök, akár az, hogy bármilyen szinten a a feleségemre, a gyerekemre, vagy bármilyen nem is beszélsz akkor erről otthon?

[00:31:47]Nem, nem, nagyon nem.

[00:31:51]Ezeket nem kell tudniuk.

[00:31:51]Tehát, hogy jobb nekik, úgyhogy nem tudják.

[00:31:58]Ö itt merül fel bennem a kérdés, hogy a jogászok mentális helyzetével nem gondolom, hogy kollektívbe kellene foglalkozni, de ugye már egyes segítő szakmák esetében felmerült az, hogy miért nincsen szupervízió.

[00:32:17]És hát ugyanígy ráférne akár a jogásztársadalomra is, hogy hogy akkor igenis járjanak önismeretbe, terápiára, szupervízióra, bárhova.

[00:32:29]Ez a pályám elején bennem is fölmerült, hogy vajon miért nincsen egy olyan hely, ahol így a a az ilyen élményeinket így egy legalább egymással így így megosztjuk, vagy az érzésekről beszélünk.

[00:32:44]Aztán rájöttem arra, hogy a az ügyvédi tevékenységünknek kicsi része az, hogy a a saját érzelmeinket, hogy rakjuk bele a a munkánkba.

[00:32:55]Tehát a büntető mellett én rengeteget foglalkozom válásokkal, tehát nagyon nagyon-nagyon sok.

[00:32:59]És és sok olyan sok olyan ügyfél van, akinél akibe így belelátom így a így a saját életemet, vagy annak a lehetőségét, hogy én is járhattam volna így, mert az azért mégis csak megfoghatóbb, hogy hogy ott van egy családapa a két éves gyerekkel, aki aki nem tud kapcsolatot tartani a gyerekével, mert a az anyuka nem engedi, vagy az anyuka, aki nem kap gyerektartást a a az apukától.

[00:33:24]És akkor ennek a végtelen permutációja, hogy ki hogy tud a másikkal kiszúrni, ki hogy akar a másikkal kiszúrni.

[00:33:34]És pont, hogy nekem két éves múlt a a lányom, és és azt figyeltem meg, hogy a legtöbb házasság, akik hozzám eljutnak ott azért pont ez a kor, amikor amikor így válnak az emberek.

[00:33:46]és ebbe nem belevinni a saját saját gondolataimat, hanem megpróbálni professzionálisan hozzáállni ahhoz, hogy hogy segítsek az ügyének a vitelében.

[00:34:00]Nem könnyű néha, tudod, amikor tudom, apuka mondja nekem, hogy hogy hát 50000 gyerektartás is elég, tesó mire mire?

[00:34:10]Igen, igen, de hogy az a nem a gyerekre adom, hanem majd biztos elmegy belőle körmöshöz, és így nem, tehát hogy nem körmöshöz jár.

[00:34:18]Meg az anyuka, aki én nem adom oda, mert hogy múltkor is, hogy viselkedett a gyerekkel, mert Micimackót nézetett vele, és hogy a Mici Mackó az milyen agresszív mese, és tesó, ne már.

[00:34:29]Tehát ezt ezt így nem lekommunikálni és nem a az ügyfélnek az arcába tolni, hogy figyelj, hülye vagy, az nagyon nehéz.

[00:34:37]Hát igen, és ahogy hallom, ezek a ezek a családi perpatvarok meg családi viszálykodások, mintha jobban megviselnének, mint akár egy gyilkosság.

[00:34:47]Igen, mert az átélhető, tehát számomra átélhetőbb.

[00:34:50]Igen.

[00:34:50]Ö ez igaz.

[00:34:51]Igen.

[00:34:54]Úgyhogy az az igen, az az számomra megterhelőbb azzal, hogy amúgy tehát magát ezt az ügytípust amúgy szeretem, tehát egy izgalmas, érdekes, változatos munka.

[00:35:05]És akkor itt jön az, hogy igen, tehát ez egy munka, tehát hogy pont azért nem rakom bele magamat, tehát a saját lelkemet a a az ügybe, mert merthogy én a PTK-nak a megfelelő szakaszai alapján dolgozom, és és az ügyfél akarata az többé-kevésbé szent, mert ha ő azt mondja, hogy 50000 gyerektartás elég, akkor én leírom 10 oldalon keresztül, vagy az 50000 gyerektartás elég.

[00:35:33]Sok szenvedélybetegel találkozol a válások során?

[00:35:38]Hát ezt így kimondani nem mondják ki.

[00:35:43]A másik oldal elmondásából azért néha előfordul, hogy hogy azt mondják, hogy az én ügyfelem az az iszik meg meg fűzik meg meg cucozik meg.

[00:35:51]Tehát igen, tehát a túloldal elmondásából igen.

[00:35:54]Ön erre nem szoktam rákérdezni.

[00:36:00]Hm.

[00:36:03]Nem, nincs jelentősége szerintem a tényeles szempontjából.

[00:36:10]Értem.

[00:36:11]Térjünk vissza a te felépülé Térjünk vissza a te felépülésedre.

[00:36:15]Ö abszolút.

[00:36:15]Ugye megbeszéltük, hogy ez egy ez egy nagyon szép diadalmenet volt, de hát azért nyilvánvalóan voltak nagyon nagyon rázós időszakai is.

[00:36:22]Egyszer sem estél vissza, és eszedbe se jutott, hogy akkor most így visszafordulj az úton, vagy hát eszedbe jutott két naponta.

[00:36:35]Igen, igen.

[00:36:36]Tehát én jó, hogy nyilván ezzel is túlzások két naponta, de de viszonylag gyakran megfordul a fejemben, hogy most ez tényleg, tehát most életem végig ez lesz a mai napig.

[00:36:48]A mai napig, tehát én a mai napig, hogyha ha baráti társasággal leülök és kinyitnak mellettem egy sört, vagy ginonicosnak, amit én annak idején nagyon szerettem, akkor így elgondolkoztam, hogy basszus, hát miért nem ihatnék meg egy gin tonicot?

[00:37:01]Tehát öt éve felépülésben vagyok, tehát hátha.

[00:37:06]És és nem.

[00:37:09]Mi az, ami visszatart szerinted?

[00:37:14]Én ezt úgy szoktam megfogalmazni magamban, hogy ha meginnék egy sört, utána meginnék még egyet, utána meginnék egy unikumot, és aztán hívnám a dealeremet.

[00:37:24]Tehát én ebben totálisan biztos vagyok, hogy hogy ez lenne a menet, és az már nem éri meg.

[00:37:28]Tehát én biztos vagyok benne, hogy nem tudnék sörnél megállni.

[00:37:37]biztos vagyok benne.

[00:37:41]És tehát nyilván tehát bocsánat, és azok a tehát az elmúlt öt évben azért voltak olyan helyzetek, amikor amikor nem ez a igyunk már meg egy sört helyzet volt, hanem hanem kőkemény kőkemény helyzetek, amikor amikor erősnek kellett maradni, és az mentem haza munkából, és pont egy ilyen ilyen nagyon erős napunk volt.

[00:38:02]És akkor fölhívtam a szponzoromat, hogy figyelj, tehát hogy szaszét vagyok, tehát hogy muszáj valamit valamit tolnom, mert mert megőrülök.

[00:38:14]Szóval akkor azt mondta nekem, hogy tudod mi lenne akkor?

[00:38:15]Akkor már két problémád lenne az életben.

[00:38:17]És basszus, igazad van.

[00:38:22]Igen.

[00:38:22]Tehát egy probléma az még kezelhető, a kettő az már nem.

[00:38:27]Ez egy nagyon jó mondás, ami még nagyon érdekel, hogy rád szakadt a rengeteg energia.

[00:38:31]idő affinitás.

[00:38:37]Mit kezdtél a felszabaduló idővel és lehetőségekkel, amikre régen cucoztál?

[00:38:46]Hm.

[00:38:50]Hát az elején a totálisan a legelején akkor vagy gyűlésen voltam.

[00:38:55]Tehát én én a 90 nap 90 gyűlést azt nagyon-nagyon szigorúan tartottam, mert tudtam azt, hogy ha én egyedül vagyok és nézek ki a fejemben, és nem csinálok semmit, akkor akkor jönnek a hülye gondolatok.

[00:39:07]Igen.

[00:39:14]A a az első időszakban a felszabaduló effektív szabadidővel nem tudtam mit kezdeni.

[00:39:18]Tehát ugye annyira hát mondhatnám azt, hogy 10 éves rutin volt bennem az, hogy hazaérek, csinálok egy cigit, leülök a a a teraszomra, és akkor és akkor elszívom, és akkor a következő három-négy órában elvagyok, végeztem, lefekszem aludni, és akkor kezdődik a következő nap.

[00:39:34]Tehát az, hogy egy ilyen egy ilyen napi több órás szabadidőm így így felszabadul, azzal mit kezdjek, az az elején egyáltalán nem volt világos.

[00:39:43]És akkor ott filmeztem, de hát amikor már a 87.

[00:39:47]sorozatnak a hetedik évadát nézem meg, akkor rájövök, hogy nem biztos, hogy ez a jó irány.

[00:39:53]És nekem van egy egy hobbim.

[00:39:56]Én én hatalmas legós vagyok, tehát én én gyűjtöm, építek, tehát én nagy nagy rajongó vagyok.

[00:40:05]És akkor ez lett a ez lett a megoldásom, hogy szóval legózol?

[00:40:09]Én legózok.

[00:40:11]Mondjuk abból a pénzből, amit elköltöttél volna spanglira, abból szerintem elég sok legót lehet venni.

[00:40:16]Nem, vettem is.

[00:40:18]Nagyon helyes.

[00:40:18]Köszönöm, hogy itt voltál.

[00:40:21]Hölgyeim és uraim, Hegedűs Dánielt látták és hallották.

[00:40:23]Ez volt a mindenki függő.

[00:40:27]F.